< Bibliai kérdés Ámós könyvéből
K: Mi az Ámosz könyvének fő üzenete?
V: Az Ámosz könyve az Isten nélküli, élvezetekre épülő életmód miatti ítélet okairól és következményeiről szól. Az Ámosz könyve nagyon „színes”, valószínűleg magának Ámosznak köszönhetően. Isten felhasználta ennek az istenfélő vidéki fiúnak a hátterét és tapasztalatait, hogy olyan üzenetet közvetítsen, amelyet Isten minden juhjának – a városban és a vidéken egyaránt – hallania kellett.
K: Mi az Ámosz könyvének vázlata?
V: Az Ámosz-könyv az ítéletről szól. Íme egy egyszerű vázlat.
1–2 Közeledik az ítélet
3–6 Az ítélet okai
7–9:10 Öt látomás az eredményekről
9:11–15 Az ítélet utáni helyreállítás
Kérdés: Amósban eltér-e a szenvedésről alkotott nézete Jóbétól és Dánieltől? Bart Ehrman bibliai kritikus így ír: „És ha egyszer az Ószövetséget is belevesszük a keverékbe, a dolgok teljesen összezavarodnak. … Az Ámosz könyve azt hangsúlyozza, hogy Isten népe azért szenved, mert Isten a bűneikért bünteti őket; a Jób könyve azt hangsúlyozza, hogy az ártatlanok is szenvedhetnek; a Dániel könyve pedig azt jelzi, hogy az ártatlanok valójában szenvedni fognak. Ezek a könyvek mind különbözőek…” (Jesus, Interrupted, 12. o.)
V: Nem, Ehrman kritikus szelleme olyan kizárást olvas bele a szövegbe, ami nincs benne. Ámosz soha nem mondta, hogy az emberek kizárólag bűneik miatt szenvednek; Ámosz a saját korának egy konkrét helyzetéről beszélt. Jób valóban megmutatja, hogy az emberek olyan okok miatt szenvednek, amelyek nem kapcsolódnak sem saját bűneikhez, sem a körülöttük élők bűneihez, Dániel pedig valóban megmutatja, hogy Isten népe néha éppen azért szenved a hitetlenektől, mert Istent követi. Különböző dolgokat mondanak, de ezek nem összeegyeztethetetlenek. Egy szobor különböző oldalai eltérően néznek ki, de ugyanaz a szobor. Hasonlóképpen, az igazságnak különböző nézőpontjai vannak attól függően, hogy mire fókuszálunk, de ezek a nézőpontok kiegészítik egymást, nem pedig összeegyeztethetetlenek.
K: Az Ámosz 1:1 szerint mikor íródott az Ámosz könyve?
V: Az Ámosz 1:1 szerint két évvel az Uzzia uralkodása alatt bekövetkezett földrengés előtt íródott. (Ez két évvel az Ézsaiás 6. fejezet megírása előtt történt.) Körülbelül i. e. 762-ben íródott. A The Bible Knowledge Commentary: Old Testament (A Biblia-ismereti kommentár: Ószövetség) 1426. oldala szerint a Hazorban és Samáriában talált régészeti leletek i. e. 760 körül történt földrengésre utalnak. A 735 Baffling Bible Questions Answered (735 megfejthetetlen bibliai kérdés megválaszolva) című könyv 203. oldala szerint i. e. 780 és 760 között íródott.
K: Az Ámós 1:1-ben szereplő földrengés csupán egy legendás hagyomány volt?
V: Nem. Nem minden földrengést rögzítettek. A földrengések gyakoriak voltak abban a régióban. Például a Qumranban végzett régészeti kutatások azt mutatják, hogy Kr. e. 31-ben volt egy pusztító erejű földrengés, és mégis egyetlen ókori író sem jegyezte fel ezt az eseményt.
De találtunk bizonyítékot erre a földrengésre: a „The Bible Knowledge Commentary: Old Testament” (A Biblia-ismereti kommentár: Ószövetség) 1426. oldalának, a „New International Bible Commentary” (Új nemzetközi Biblia-kommentár) 895. oldalának és a „Believer’s Bible Commentary” (A hívő Biblia-kommentárja) 1113. oldalának megfelelően a Hazorban és Samáriában talált régészeti leletek egy i. e. 760 körül bekövetkezett földrengésre utalnak.
K: Az Ámós 1:2 és 3:8 versekben az Úr Sionból (Jeruzsálemből) üvöltötte-e ki ezeket az ítéleteket, vagy Ámós szavait?
V: A héber szó, amelyet itt a „dübörgés” kifejezésére használnak, jelenthet oroszlánordítást vagy mennydörgést is. Lehet, hogy ezek ugyanazon dolog két része. Amikor Isten Ámoson keresztül kimondta ezeket az ítéleteket, abban benne volt az ígéret is, hogy mindez be fog teljesülni. Isten egy senkinek számító emberen keresztül dübörgött, és teljesen átrajzolta a Közel-Kelet térképét.
K: Miért használnak számosorozatokat, például „három… sőt négy” kifejezéseket az Ámosz 1:3–2:6, a Példabeszédek 30:15–31 és a Példabeszédek 6:16–19 versekben?
V: Ez egy héber irodalmi eszköz volt, amelyet néha „számlépcsőnek” neveznek. Ez egy gyönyörű kifejezés, amely segít a memorizálásban, és azt mutatja, hogy nem a pontos szám, a „3” vagy a „4” a lényeg, hanem inkább a pontok tartalma.
K: Az Ámós 1:3-ban szó szerint vasalóval csépelték-e Gileádot?
V: Gileád az a hely volt, ahol az izraeliták éltek a Jordán folyótól keletre. Az arameusok elpusztították őket a 2 Királyok 13:1–9-ben, különösen a 7. versben. A cséplőszán egy olyan szán volt, amelynek alján vasdarabok voltak, hogy elválasszák a gabonát a pelyvától. Egyes kommentátorok ezt metaforának tekintik arra, hogy milyen alaposan pusztították el a gileádiakat. Mások úgy vélik, hogy szó szerint megöltek néhány gileádi embert azzal, hogy cséplőszánokat hajtottak át rajtuk.
K: Miért említik olyan hangsúlyosan az Ámós 1:4, 7, 10, 12, 14; 2:5-ben a palota falán lobogó tüzet?
V: Így pusztították el a várost. A városfalak építéséhez nem használtak fémet vagy betonacélt. A téglákba szalmát kevertek, és egyes részeket fával erősítettek meg.
K: Az Ámós 1:5-ben mi az Éden háza?
V: Először is, mi nem a válasz, majd a válasz.
Nem a válasz: Ez egy metafora volt. Az „Éden” szó használata, amely az Édenkertre utal, költői metafora volt Damaszkuszra, Szíria „kertjére”. De miért éppen ez a név lenne metafora, és nem mások?
A válasz: A héber „beth” és az arámi „bit” szó „házat” jelent. A Bit-Adini nevű várost a régészek még nem azonosították, de az akkád krónikákban említésre került. Damaszkusz közelében feküdt, és i. e. 855-ben az asszírok meghódították, de nem pusztították el. Ámosz idejéről nem tudunk róla többet. Másrészt lehet, hogy ez csupán általános utalás Damaszkusz környékére.
K: Az Ámosz 1:8-ban miért pusztult el a filiszteusok népe?
V: A babiloniak elpusztították a filiszteus nemzetet, amikor meghódították Palesztinát. Zakariás 9:5–6 azonban említ néhányat, akik még életben maradtak.
K: Az Ámós 1:9-ben mit tettek rosszul a föníciaiak?
V: Nem áll benne, hogy erőszakosak voltak, de rabszolgaként adták el az izraelitákat. A föníciaiakról Homérosz az Odüsszeia 4.288ff; 15.473ff című műveiben rabszolga-kereskedőkként említést tesz.
K: Az Ámós 2:6; 8:6 szerint miért volt helytelen, hogy nem csupán eladták a szegényeket, hanem egy pár szandálért adták el őket?
V: Ha a rabszolgák ennyire olcsók voltak, akkor biztosan bőséges volt a kínálatuk. Bár az Ószövetségben megengedett volt a rabszolgaság, a rabszolgákat hét évente szabadon kellett bocsátani, ahogyan azt a Deuteronomium 15:12–18 parancsolja. A Jeremiás 34:8–21 azt mutatja, hogy az izraeliták nem így tettek.
Egy dolog, ha valaki megszegi Isten törvényét, és egészen más, ha a társadalom olyan gyakran szegi meg azt, hogy intézményesíti.
K: Miért engedte meg Isten az Ámós 2:6-ban, hogy az igazakat rabszolgaként adják el?
V: Valószínűleg hasonló okból, mint amiért Isten megengedte, hogy a második világháborúban zsidókat rejtegető engedelmes keresztényeket elfogják és a náci koncentrációs táborokba küldjék halálra. Isten gyakran megengedi, hogy még engedelmes gyermekei is szenvedjenek sérelmet és igazságtalanságot ebben az életben. Valójában a Róma 8:36 azt említi, hogy Isten népe olykor annyira szembesült a halállal, hogy olyanok voltak, mint a levágásra szánt juhok. Ha részletesen szeretnéd megismerni, hogyan tudja Isten még gonoszabb népek közreműködésével fegyelmezni a saját népét, olvasd el a Habakuk könyvét.
K: Az Ámós 2:8-ban mi a földrajzi jelentősége azoknak a helyeknek, amelyeket Ámós említ?
V: A próféciák körkörösen haladnak Damaszkusztól (ÉK) Gázáig és a filiszteusokig (DNY), onnan Tíruszig és a föníciaiakig (ÉNY), Edomig (KEK), Ammonig (K), Moábig (K), majd Júdáig és Izraelig. Mintha Isten körbejárna, vagy spirálisan haladna a távoli idegen népektől a rokon nemzetek felé, végül Júdáig és Izraelig.
K: Az Ámós 2:8-ban találhatók-e más példák is a „szűken elkerült csapásokra” és a „körbehaladó módszerre”, amelyek figyelmeztetésként szolgálnak az emberek számára?
V: Figyeljük meg, hogy Ámosz a legtávolabbi, nem közeli rokonságban álló nemzetnél kezdte, és a hallgatók talán még örültek is annak, hogy Isten ítélete ellenségeikre száll. De aztán fokozatosan közeledett, amíg az ember elgondolkodott: ha mindazok a nemzetek megbüntetést kapnak bűneikért, hogyan menekülhetnének meg Júda és Izráel, akik ugyan gonoszak voltak, de jobban tudták? A válasz az, hogy nem menekülhetnek meg. Ma Amerika elsősorban az iszlám terroristák miatt aggódik, majd Kína miatt a Dél-kínai-tengeren és Tajvanon, végül Oroszország és Ukrajna miatt.
K: Az Ámós 2:8-ban mikor hoz Isten ítéletet egy nemzetre vagy népre?
V: A rövid válasz: amikor csak akarja. De szerepet játszhatnak olyan tényezők is, mint hogy mennyire vétkezik a nép, mennyire súlyosak a bűnök, és mennyi ideje van még nekik a bűnbánatra. Végül pedig: mennyit tudnak az igazságról, és figyelmeztették-e őket?
K: Az Ámós 2:9–11 és 3:2 versekben milyen okokat sorol fel Isten arra, hogy miért bünteti Júda és Izráel népét ugyanolyan súlyosan, vagy még súlyosabban, mint a környező nemzeteket?
V: Izráel viselkedése súlyosabb volt, mivel tudták, hogy Isten mit tett értük. Mivel Izráel úgy akart viselkedni, mint azok, akik nem ismerik Istent, Isten sem bánik velük jobban, mint azokkal, akik nem ismerik Őt.
Az Ámosz 3:2 szerint Isten nem azért bünteti őket, mert nem ismerik Őt, hanem azért, mert ismerik Őt, és mégis hátat fordítanak Neki.
K: Miért hangsúlyozza Isten az Ámos 2:14–16-ban, hogy az erősek elbuknak?
V: Az egyik ok az lehet, hogy az izraeliták arra támaszkodtak, hogy Isten harcoljon értük. „Az Úr velünk van” – ez volt a harci kiáltásuk a 4Mózes 23:21-ben; a 5Mózes 20:4-ben; 31:8-ban; a Bírák 6:12-ben; az Ézsaiás 8:10-ben; a Zefánia 3:15,17-ben. Isten megígérte, hogy védelmezi engedelmes népét a baj idején (Zsoltárok 23:4; 46:7,11) – de ennél többet nem. Ez a jelszó már elavult volt; az Ámosz 5:2 azt mutatja, hogy el lesznek hagyva.
K: Az Ámosz 3:2-ben az Istenről való tudás jó dolog, vagy sem?
V: Jobb megismerni Istent, de csak akkor, ha szeretni akarod Őt és követni akarod. Ahogyan az Ámosz 3:1–2 is sugallja, a szorosabb kapcsolat nagyobb felelősséggel jár. Az Úr itt megmagyarázza, miért fogják Júda és Izráel olyan súlyosan megbüntetni, mint a környező nemzeteket, ha nem még súlyosabban. Az Istennel való kapcsolat fontosabb, mint a tudás.
K: Az Ámós 3:2-ben ez azt jelenti, hogy az izraelitákon kívül senki más nem tudott Istenről?
V: Nem. Mindenkinek van legalább egy kis mértékű kinyilatkoztatása Istenről, pusztán a teremtés megfigyeléséből, amint azt a Róma 1:19–20 és a Zsoltárok 19:1–6 is mutatja. Ezen felül Isten kinyilatkoztatta magát nem izraelitáknak is, köztük Ábrahámnak, Keturának, Ádámnak, Noénak és Énoknak. Jónás a niniveieknek hirdette az igét, és az egyiptomiak, a moabiták, az edomiták stb. is tudtak az izraeliták Istenéről.
Azonban Krisztus idejéig senki másnak nem volt olyan mértékű ismerete Istenről, mint a zsidóknak, akik megkapták Isten Tóráját. A zsidóknak különleges helyük volt, mind a kiválasztott népként, mind pedig azokként, akiknek Isten saját szavait adta, amint azt a Rómaiakhoz írt levél 3:1-2 mutatja.
K: Az Ámós 3:3-ban mit jelent az, hogy „két ember együtt jár”?
V: Két ember nem sétál együtt egy úton, ha nem ért egyet egymással, és nem akar közös cél felé tartani. Egy hasonló jelentésű nyugati közmondás így hangzik: „A madarak a saját fajtájukkal repülnek.” Még ha te magad nem is akarsz elkövetni egy bizonyos gonosz cselekedetet, ha mindig együtt jársz azokkal, akik ezt teszik, akkor beleegyezel abba, hogy oda menj, ahová ők mennek. Ketten nem járnak együtt, hacsak nem állapodnak meg ebben.
K: Az Ámós 3:3–6-ban mi a négy versben szereplő hét példa közös lényege?
V: Isten azt magyarázza, hogy cselekedeteik és szívük az ítélet oka. Ezek közül semmi sem történik, ha nincs meg az azt megelőző ok. Hasonlóképpen, Isten Izráel megbüntetése sem történne meg itt, ha ők nem fordítanák hátat Neki. Jelenleg nincs szándékukban visszatérni, így az ítélet elkerülhetetlen. Ha nem akarnak Istent követni, akkor már nem kell tovább az Ő földjén élniük. A jövőben mindannyian száműzetésbe kerülnek, és csak egy kis maradék tér vissza.
K: Az Ámós 3:4-ben miért üvölt az oroszlán vadászat közben?
V: Az oroszlán nem üvölt, amikor a zsákmányt lesi, hanem csak akkor, amikor éppen el akarja kapni.
K: Az Ámós 3:6-ban Isten okozza-e a gonoszt / a csapást?
V: A „gonosz” szónak két jelentése van:
Szerencsétlenség / katasztrófa / káros dolgok: Igen, Isten néha okoz ilyeneket.
Erkölcsi gonosz: Nem, Isten nem okozza közvetlenül az erkölcsi gonoszt. Ugyanakkor Isten megengedi, hogy bekövetkezzen, sőt, saját céljaira „irányítja” azt, és felhasználja, beépítve azt tervébe.
A muszlimoknak nem szabad meglepődniük azon, hogy a „gonosz” kifejezés kárt is jelenthet, és nem csupán erkölcsi gonoszt. Ezt a kifejezést ilyen értelemben használják saját írásaikban is, például a Bukhari Hadith 3. kötet, 29. könyv, 7. fejezet, 56. szám, 35. oldalán.
K: Az Ámós 3:7–8-ban milyen jövőbeli katasztrófákat tárt fel Isten a próféták révén?
V: Íme néhány közülük.
Noé az igazság hirdetője volt a 2. Péter 2:5 szerint. Száz éve volt a hirdetésre, miközben építette a bárkát.
A királyságok felosztása Salamon halála után: 1 Királyok 11:29–39 – 1 Királyok 12:15–20
Abija halála, amely véget vetett Jeroboám dinasztiájának (1 Királyok 14:1–16 – 1 Királyok 14:17–18; 15:29)
Áháb és Izebel halála, és a családjuk kihalása. 1 Királyok 21:17-24 – 1 Királyok 22:29-37
Aházia halála 2 Királyok 9:30–10:11
Moáb veresége 2 Királyok 3
Áháb-dinasztia bukásának ismétlése 2 Királyok 9:7-10
Júda száműzetése Babilonba – 2 Királyok 20:16–18, 2 Királyok 21:10–15, 2 Királyok 22:14–20 – 2 Királyok 24–25, Jeremiás 29:4–23.
K: Az Ámós 3:7 azt mutatja-e, hogy mindig kell lennie prófétának a földön, ahogyan azt Bruce McConkie mormon apostol állította a Doctrinal New Testament Commentary 2. kötetének 606. oldalán?
V: Nem. Az Ószövetség vége és Keresztelő János között eltelt négyszáz év alatt senki sem töltötte be a próféta tisztségét, így még a mormonok sem állíthatják ezt következetesen.
K: Az Ámós 3:7 szerint mi a mai keresztények feladata a figyelmeztetés terén?
V: Amikor Isten megengedte, hogy választott népét fogságba ejtsék, száműzzék és népként elpusztítsák, és amikor Isten megengedte, hogy templomát lerombolják, valaki feltehette a kérdést: „Hol van Isten mindebben?” és „Istennek nem számít ez?” Az Ószövetségi próféták azt az üzenetet hirdették, hogy Isten sokkal többet tett, mint hogy egyszerűen előre tudta, hogy ez fog történni; Isten gondoskodott arról, hogy ezek a katasztrófák bekövetkezzenek. A prófétáknak fontos szerepük volt: amikor ezek a dolgok a jövőben bekövetkeztek, az emberek emlékezhettek a próféták szavaira, láthatták a következményeket, és talán bűnbánatot tartottak, és visszatértek Hozzá.
Ki hivatott ma betölteni ezt a döntő fontosságú szerepet? Istennek megvan az egyháza, és parancsot adott nekünk, hogy prófétai hangként hirdessük az evangéliumot. Az evangélium nem csupán végzetet és borzalmat hirdet, de tartalmaz egy „végzetes” aspektust is: bűnbánat vagy pusztulás.
K: Az Ámós 3:12-ben mi a haszna az állat felaprózott részeinek?
V: Ha azt mondanánk, hogy az állati részek „megmenekültek”, az itt meglehetősen ironikus jelentést kapna, ahogyan azt a New International Bible Commentary 902. oldalán is olvashatjuk.
A pásztor számára azonban lenne egy nagyon kis gyakorlati pozitív vonása is ennek. Ha egy juh eltűnt, a pásztornak kellett pótolnia a veszteséget a tulajdonosnak, hacsak nem tudta bizonyítani, hogy vadállatok tépették szét, amint azt a 2. Mózes 22:10–13 mondja. A Mózes első könyve 31:39-ben Jákób elmondja Lábánnak, hogy amikor egy birkát vadállatok téptek szét, Jákób maga térítette meg a veszteséget, ahelyett, hogy a maradványokat Lábánhoz vitte volna.
K: Az Ámós 3:14-ben mi a jelentősége Béthelnek és az ottani oltároknak?
V: Béthel az Úr imádásának különleges helye volt, amelyet „új célra szántak”. Ábrahám ott lakott a Mózes első könyve 12:8 szerint, közvetlenül azután, hogy látomása volt arról, hogy Isten az ő utódainak adja majd azt a földet. Ott látta Jákób azt a látomást, amelyben az angyalok fel- és leereszkedtek egy mennybe vezető létrán/lépcsőn. A várost akkoriban Luznak hívták, de Jákób átnevezte Bethelre, ami „Isten házát” jelenti. Isten a Mózes első könyve 35:1–15-ben azt mondta Jákóbnak, hogy Bethelben éljen. Débora, Rebeka dajkája, meghalt, és Bethelben temették el.
De amikor Jeroboám fellázadt Rehabeám ellen, rájött, hogy politikai szempontból nem lenne jó, ha az északi izraeliták gyakran mennének Jeruzsálembe, a déli királyságba, hogy ott imádkozzanak. Ezért Jeroboám két oltárt állított fel: az egyiket a távoli északon, Dánban, a másikat pedig a Júda határához közel, Bethelben. Az Úr imádata helyett Jeroboám aranyborjakat állított fel, hogy a nép azokat imádja (1 Királyok 12:32–13:4). Ekkor megjelent egy Isten embere, és megjövendölte, hogy egy jövőbeli király, Jósiás, megöli a Baál papjait a beteli magaslatokon, és jelként az oltár kettészakad. Ekkor az oltár kettészakadt. De ahelyett, hogy komolyan vették volna a figyelmeztetést és az isteni csodát, egyszerűen csak megjavították a bálványimádó oltárt. Később ezt az oltárt a jó király, Jósiás véglegesen elpusztította (2 Királyok 23:15–16).
Tehát a Sátánnak nem kell semmit építenie, csupán át kell alakítania azt, amit Istennek építettek.
K: Az Ámós 3:14-ben említett Bethelhez és annak oltárjaihoz ma mi hasonlít?
V: Európában sok katedrális építése egy-két évszázadig tartott. Az idő- és költségráfordítás ellenére az emberek legalább tudták, hogy lesz egy állandó hely Isten imádására, amelyet úgy építettek, hogy kiállja az idők próbáját. Ma azonban egyes templomokat és katedrálisokat üzletekké, sőt mecsetekké alakítottak át. Igen, az épületek állandóak, de rendeltetésük nem az.
Egy második példa az, hogy sok felekezet, amely eredetileg Isten dicsőítésére jött létre, vagy megváltozott, vagy szétvált, hogy saját céljait kövesse, és nem állítja, hogy betartana mindazt, amit Isten a Bibliában előír számunkra. Például, ha a Biblia azt mondja, hogy a homoszexualitás gyakorlása helytelen, és mégis az episzkopális és az egyesült metodista egyházaknak voltak homoszexuális lelkészeik, akkor azok olyanok, mint Bétel, miután Jeroboám átalakította a rendeltetését.
Sok teológiai főiskola, mint például a Harvard, a Yale, a Princeton és a Dartmouth, eredetileg kiváló intézmény volt a lelkészek képzésére. Ma már eltávolodtak attól a tanítástól, hogy a teljes Biblia Isten szava.
Egyénileg is vigyáznunk kell magunkra. Isten pénzzel, oktatással és munkatapasztalattal áldhat meg minket, amelyeket istenfélő célokra használhatunk fel, vagy átalakíthatunk gonosz célok szolgálatára.
K: Az Ámós 4:1–3-ban mi a lényege a tehenekkel kapcsolatos metaforának?
V: Basán gazdag legelővidék volt (Jeremiás 50:19; Miká 7:14), jól táplált – vagy mondhatnánk, elkényeztetett – szarvasmarhákkal (Zsoltárok 22:12; Ezékiel 39:18). Ezek a nők luxust és élvezeteket követeltek. Miközben gazdasági szempontból kizsákmányolták másokat, valószínűleg nem is voltak tudatában annak, hogy ezt teszik. Talán ivászati szokásaikkal és pazarló kiadásaikkal arra kényszerítették férjeiket, hogy másokat kizsákmányoljanak, hogy fenntarthassák az általuk elvárt életszínvonalat. Itt nincs szó szexuális erkölcstelenségről, de ezek a nők valamilyen értelemben a Példabeszédek 31:10-31-ben leírt nemes feleség ellentétei.
Mint a kényeztetett marhák, ezek a nők is elvárták, hogy mások kielégítsék igényeiket. Talán ők voltak az eredeti „Karének”.
K: Miért gondolja, hogy az Ámós 4:2-ben itt van a hangsúly: „az Úr Isten a szentségére esküdött”?
V: Isten azt mondja, hogy ez biztosan meg fog történni. Bármilyen óvintézkedést is tegyenek, bármilyen pénzük és hatalmuk is legyen, nem fogják tudni megakadályozni, hogy ez bekövetkezzen.
K: Miért írja az Ámós 4:4, hogy menjenek fel Béthelbe vagy Gilgálba, és vétkezzenek?
V: Ámosz kijelentése sokkoló lehetett hallgatói számára, és éppen ez volt a célja. Tekintsük ezt ironikus felhívásnak, hogy siessenek az ítéletükhöz. Ámosz gúnyosan kigúnyolta az imádatukat. Sajnos az izraeliták Józsué idejétől kezdve egészen Salamon templomának felépítéséig szoktak Bethelbe és Gilgalba járni, hogy imádják és tiszteljék Istent. Most is jártak az izraeliták Bethelbe és Gilgalba, de azért, hogy áldozatot mutassanak be hamis isteneknek, vagy pedig egyszerre a hamis isteneknek és az Úrnak is, ami éppoly rossz volt. Gilgal az Ámós 5:5; Hóseás 4:15; 9:15 és 12:11 szerint még mindig áldozati hely volt. Bétel és Dán voltak azok a két helyek, amelyeket Jeroboám az aranyborjak imádására jelölt ki. Az „áldozat” általános kifejezés mindenféle állati vagy emberi áldozatra.
K: Az Ámós 4:4-ben szereplő szöveg alapján mikor – ha egyáltalán – szabad szarkasztikusnak vagy ironikusnak lennünk a tanúságtételünk során?
V: Legyél nagyon-nagyon óvatos, ha ezeket az eszközöket használod, mivel bármit is írsz vagy mondasz, azt lemásolhatják vagy megismételhetik, gyakran a teljes kontextus nélkül. Nem szeretnél gonosznak vagy szeretetlennek tűnni.
De ha valaki nem hallgat a figyelmeztetéseidre, és még csak nem is hajlandó megfontolni az érveidet, akkor így válaszolhatsz: „Remek, tedd azt, amit mondasz. Tudod, hogy ez nagy valószínűséggel _____-hez fog vezetni. Megértem, hogy ezt akarod, ugye?” Vagy: „Ezt mondod, ugye?” (Adj nekik lehetőséget, hogy egyetértsenek.) „Akkor nem baj, ha másoknak elmondom, hogy te azt hiszed, hogy ______?” (Ha azt mondják, hogy baj, akkor kérdezd meg, miért.)
K: Az Ámós 4:6-ban mit értett Ámós a „tiszta fogak” kifejezés alatt?
V: Ez a kifejezés azt jelentette, hogy a fogaikban nem maradtak ételmaradékok, mert nem volt mit enniük.
K: Az Ám 4:6–11-ben mikor kellene elmondanunk az embereknek, hogy a természeti katasztrófák vagy a háborúk Isten figyelmeztetéseként szolgálhatnak?
V: Egyesek úgy látnák, hogy Isten ezeket a dolgokat az izraelitákkal tette, mások viszont úgy, hogy Isten egyszerűen visszavonta tőlük védelmét, és a katasztrófára hagyta őket. Akárhogy is, nem lett volna szabad elmulasztaniuk felismerni Isten kezét abban, hogy megengedte ezeknek a dolgoknak a bekövetkezését.
Néhány zsidó csalódott, sőt kiábrándult amiatt, hogy ha létezik Isten, akkor miért engedte meg a holokauszt bekövetkezését. De ha a zsidók már nem tartották be az Ószövetségi törvényt (az áldozatokat és minden mást), és elutasították a Messiást, miért várhatták volna el, hogy Isten köteles legyen különleges védelmet nyújtani nekik?
Amikor néhány embert csapás éri, nem szabad azt gondolnunk, hogy ők méltóbbak rá, mint azok a körülöttük élők, akiket ez elkerült. Jézus azt mondta, hogy azok a galileaiak, akiknek vérét Pilátus az áldozataikkal keverte össze, és azok, akikre a Siloám tornya rázuhant (Lukács 13:1–5), nem voltak rosszabbak másoknál. De Jézus azt is mondta, hogy ebből mindenkinek tanulságot kell levonnia: „Ha nem tértek meg, mindannyian el fogtok veszni.”
Néha rossz dolgok történnek Isten engedelmes szolgáival is, és ők, akárcsak Jób, fogalmuk sincs arról, miért történtek velük ezek a dolgok. Azok alapján, amik csak vele és családjával történtek, egyértelmű volt, hogy ez nem csupán véletlen vagy szerencsétlenség volt. De Jób még így sem látott benne semmiféle okot.
Amit nem tanulhatunk a természeti katasztrófákból vagy a háborúkból:
1) Hogy azok, akik kárt szenvedtek, rosszabbak vagy gonoszabbak voltak, mint azok, akik nem szenvedtek kárt.
2) Hogy biztonságban leszel, ha nem vagy olyan gonosz, mint a körülötted lévők.
3) Hogy a bűn minden következménye ebben az életben bekövetkezik.
Három dolog, amit megtanulhatunk a természeti katasztrófákból vagy a háborúkból:
1) Isten megengedi, hogy ezek a dolgok megtörténjenek egy nemzet vagy régió számára, és nem ígér védelmet azoknak, akik nem követik Istent.
2) Sőt, a rossz dolgok még az engedelmes hívőkkel is megtörténnek, mint például Jób esetében.
3) Az élet nem csak a földön zajlik, és csak a halál után, az ítélet napján fog minden igazságossá válni.
K: Miért okoz Isten néha igazságtalanságot (Ám 4:7)?
V: Noha egyesek az ember, Isten és a természet által biztosított „igazságosságot” elidegeníthetetlen jogként tekintenek, ebben a bukott világban mind a Biblia, mind a tapasztalati bizonyítékok azt mutatják, hogy ez nem így van. Isten teljes igazságosságot fog biztosítani, a lemészárolt csecsemőktől kezdve egészen azokig a gonosz elnyomókig, akik egész hosszú életük során boldogulnak. Azonban a mindenki számára érvényes igazságosság csak az ítélet napján fog bekövetkezni.
Másrészt a bukott világ jelenlegi állapotát nem szabad ürügyként felhasználnunk arra, hogy ne legyünk igazságosak és méltányosak mindenki iránt.
K: Az Ámós 4:9-ben milyen kártevőkről van szó?
V: Az első kifejezés a „penész” nevű növénybetegségek családjába tartozik, amelyek a növényeket elpusztító gombák. A második kifejezés a „sáska”. Ha egy növényt megfertőz valamelyik, és az elterjed, akkor modern vegyszerek nélkül nem fog túlélni. A növény jelenleg még él, de halála – bár lassú – elkerülhetetlen.
K: Az Ámós 4:13-ban az, hogy Isten teremtette a szelet, bizonyítja-e, hogy a Szentlélek teremtett lény?
V: Egyáltalán nem. Az Ámos 4:13-ban az áll, hogy Isten formálja a hegyeket és teremti a szelet. Sokszor, amikor a Biblia természeti dolgokat említ, mint például a hegyeket és a szelet, a jelentés egyszerűen csak a hegyekre és a szélre vonatkozik. Ha a „hegyek” kifejezésnek nincs allegorikus jelentése, akkor erőltetett dolog lenne a közvetlenül mellette álló „szél” kifejezést a Szentlélekre vonatkoztatni, és ezzel új teológiai tanítást teremteni. Bár a Szentlelket metaforaként a szélhez hasonlították már, ez NEM jelenti azt, hogy minden alkalommal, amikor fúj a szél, a szél útjában álló minden ember és állat érezné a Szentlélek jelenlétét.
Történelmileg Milánói Ambrus az első, akiről ismert, hogy választ adott erre a kérdésre a Szentlélekről című művének 2. könyvében, 48. fejezetében, 120. oldalán.
K: Miért siratja Ámosz Isten ihletése alatt az Ámosz 5:1–3-ban?
V: A költői siratóverseket gyakran mondták vagy énekelték temetéseken. A 3+2-es versmérték gyakori volt a gyászénekekben, és pontosan ez szerepel itt is, amint azt a New International Bible Commentary 905. oldala is kiemeli. Az ítélet még nem következett be, így ez olyan volt, mintha valaki a saját gyászbeszédét hallgatná. Amellett, hogy Ámosz elmondja, mi fog történni, az 5. fejezet azt is megmutatja, hogy Isten hogyan viszonyul a bekövetkező eseményekhez. Isten nem örül a gonoszok halálának, hanem inkább azt kívánja, hogy térjenek meg gonoszságuktól, és éljenek (Ezékiel 18:23).
K: Mi érdekes az Ámos 5:1–27 fejezet felépítésében?
V: A héber költészetet nem rímek szerint szervezték, mint az angol költészetet, hanem inkább a tartalom szerint. A héber költészetet gyakran kiaszmussá szervezték, ahol a vers utolsó fele az első felének tükörképe, és mindent fordított sorrendben fogalmaz át. Az Ámosz 5:1–17 egy kiaszmus, az Ámosz 5:18–27 pedig egy másik kiaszmus.
5:1–3 Isten pusztító ítélete a földön és a városokban
- 5:4–6 Keressétek Istent, ne a bálványoltárokat, és éljetek
- - 5:7 Igazságtalanság az igazakkal szemben
- - - 5:8-9 Isten uralkodik az egek és az erődítmények felett
- - 5:10–13 Igazságtalanság az egyenesek és a szegények ellen
- 5:14-15 Keressétek a jót, ne a gonoszt, és éljetek
5:16-17 Isten pusztító ítélete az utcákon és a mezőkön
A második kiazma:
5:18-20 Az Úr napja kemény lesz a gonoszok számára
- 5:21-22 Isten gyűlöli az igazságtalan nép álszent imádatát
- - 5:23-24 Isten igazságot és jogosságot akar, nem pedig azt az imádatot, amelyet gyűlöl
- 5:25-26 Még a kivonulás idején is képmutatóan imádtatok más isteneket
5:27 Azon a napon fogságba kerültök Damaszkuszon túl
Az Ámós 5:10–13 valójában egy kiaszma egy kiaszma belsejében.
K: Ahogyan az Ámosz 5:1-3 siratja a gonoszok ítéletét, ahogyan Jeremiás sírt a népért a Jeremiás 4:19; 9:1-2-ben, és ahogyan Jézus gyászolta Jeruzsálemet a Máté 23:37-ben, mikor kell nyilvánosan gyászolnunk egy népet, az ítéletüket és gonoszságukat?
V: Először is nézzük meg, miért kell ezeknek az embereknek, és nekünk is siratnunk. Aztán megnézzük, mikor és hogyan kell siratni.
Miért kell siratni: Általánosságban négy ok van arra, hogy egy bűnös embert vagy népet sirassunk.
a) A gonoszságuk miatt: Különösen, ha hívőknek vallják magukat, siratnunk kell, hogy bűnük hogyan gyalázza meg Istent.
b) A közelgő ítélet miatt: Az ítélet miatt, amely rájuk vár, ebben az életben és az örökkévalóságban egyaránt.
c) Azért, ami lehetett volna: Ahogy a Jónás 2:8 mondja: „Akik értéktelen bálványokhoz ragaszkodnak, elhagynak az Ő szerető odaadását.” (BSB)
d) Személyes szinten a saját bűneink felett való siránkozás a bűnbánat része.
Mikor kell siratni: Ezekben a példákban a leghatékonyabb akkor siratni, amíg még van remény, mielőtt megölik őket. Amikor Dávid a 2. Sámuel 12:16–23-ban haldokló fiát siratta, abbahagyta, miután fia meghalt.
Hogyan sirassuk meg: Bár a különböző kultúrákban eltérő szokások lehetnek, ezek a siratások mind nyilvánosak voltak, ahol mások is láthatták őket, és talán figyelmeztetésként is szolgálhattak. Szóban is sirathatjuk meg, akár nyilvános beszédben, akár négyszemközt másokkal. Írásban is sirathatjuk meg, az interneten, blogokban és a közösségi médiában, valamint könyvekben és cikkekben. A keresztények már óriásplakátokon is „siratták meg” a dolgot, amelyeket az emberek látnak, amikor elhaladnak mellettük. Számos módja van annak, hogy nyilvánosan kifejezzük gyászunkat amiatt, hogy egy ország elfordult Istentől.
K: Miért parancsolja Isten az Ámós 5:4,6-ban az embereknek, hogy keressék Őt?
V: Még ezekben az ítéletről szóló versekben is Isten lehetőséget kínál az embereknek, hogy keressék Őt, és éljenek. De a Mózes 4:29 és a Jeremiás 29:13 azt mondja, hogy teljes szívünkből kell keresnünk Őt. Az Úr feltételei szerint kell keresnünk Őt, nem a sajátjaink szerint.
Isten keresése vagy nagyon könnyű, vagy nagyon nehéz kérdés, attól függően, hogy rendelkezünk-e a megfelelő teológiai alapokkal.
Sok megrögzött kálvinistának problémája van ezzel a verssel. Más kálvinisták úgy oldják meg a problémájukat, hogy azt mondják: Isten olyan dolgokat parancsolt, amelyek betartásához soha nem adott meg bizonyos embereknek az eszközöket, nem szándékozta, hogy engedelmeskedjenek, sőt titkos akaratában azt sem kívánta, hogy engedelmeskedjenek.
A legtöbb keresztény úgy látja, hogy nyilvánvalóan Isten olyan dolgokat parancsol az embereknek, amelyek teljesítéséhez legalább némi eszközt adott nekik. Isten bizonyos dolgokat parancsol az embereknek, megadja nekik az eszközöket, de megadja nekik azt a szabadságot is, hogy engedelmeskedjenek vagy ne engedelmeskedjenek.
K: Az Ámós 5:5b-ben mi a lényege ennek a két figyelmeztetésnek?
V: Ezek prófétai szójátékok vagy szóviccek. Míg a szóviccek gyakran humorosak, ezek nem azok, hanem a megemlékezés egyik formája. Gilgal eredetileg Józsué országba való belépésének emlékműve volt, de itt Gilgal annak az emlékét fogja jelképezni, hogy elhurcolták őket az országból a száműzetésbe. Bétel különleges hely volt Ábrahám, Jákób és mások számára, és „Isten házát” jelentette. Ám Ámosz Bételt Bét-Ávennek nevezte, ami „a semmi házát” vagy „a gonosz házát” jelenti.
Ez a figyelmeztetés meglehetősen szokatlan, mert általában az embereket bűnbánatra és az istentisztelet helyére való eljövetelre hívják fel. De ezek régen az igaz Isten tiszteletének szennyezetlen helyei voltak, ma már azonban nem azok. Így ahelyett, hogy „térjetek meg és gyertek”, az üzenet itt az, hogy „térjetek meg és tartsátok magatokat távol” az egykor istenfélő helyektől, amelyek ma már nem azok.
Ma, amikor egy hely – legyen az teológiai szeminárium vagy felekezet – teljesen elfordult Istentől, nem szabad megpróbálnunk „odamenni” és belülről megreformálni. Lehet, hogy van erre alkalmas idő, amíg még küzdenek, de eljön az az idő, amikor már túl késő lesz ehhez. Inkább „tartsuk magunkat távol”, és csatlakozzunk az istenfélő hívőkhöz, ahelyett, hogy azokhoz csatlakoznánk, akik már elkötelezték magukat az Istentől való elfordulás mellett.
K: Az Ámós 5:8-ban mi a jelentősége a Plejádoknak és különösen az Orion csillagképnek?
V: Ez az ige Isten szuverenitását hangsúlyozza az egész ég és a föld felett. De konkrétan, a csillagászatban (nem az asztrológiában) Palesztinában a Plejádok felkelése a tavasz eljövetelét jelentette, míg az Orion felkelése a tél eljövetelét. Ezek a csillagképek minden évben óramű pontossággal jelentek meg és tűntek el. Hasonló módon Isten felségjoga és az ítélet végrehajtása is bekövetkezett. A Plejádok és az Orion csillagképet a Jób 9:9 és 38:31 versekben is említik.
K: Mi a kiasmus az Ámós 5:10–13-ban?
V: Ez egy kiasma az Ámosz 5:1–17-ben található nagyobb kiasma keretein belül.
5:10 Az igazakat megfélemlítik
- 5:11a A szegényeket bántalmazzák
- - 5:11b–12a Az szövetségi bűn ítélete
- 5:12b A szegényeket bántalmazzák
5:13 Az igazakat megfélemlítik
K: Az Ámós 5:18-ban az áll, hogy az embereknek nem szabad vágyakozniuk az Úr napjára, vagyis vágyakozniuk kell rá, ahogyan azt a 2 Péter 3:12,14 mutatja?
V: Isten gyermekeinek vágyniuk kell rá, azoknak pedig, akik nem hajlandók követni Istent, nem szabad vágyniuk rá, éppúgy, ahogyan az egyiptomiaknak sem kellett volna vágyniuk a 2Móz 12:29-ben említett páskaéjszakára. Ámosz itt azokhoz szólt, akik vallásosak voltak, de nem éltek Isten előtt igaz életet. Azt állították, hogy vágynak az Úr napjára, de valójában félniük kellett volna tőle, mivel csak látszatból követték Istent.
K: Az Ámós 5:18 szerint hogyan merhetnek ma egyesek arra számítani, hogy Isten kegyelme megvédi őket hűtlenségük és istentelen magatartásuk ellenére?
V: Mivel szóban hirdetik a hitet, talán azt gondolják, hogy megérdemlik Isten áldásait. De még ha teljes mértékben engedelmesek is vagyunk, és nemcsak szóban, hanem tettekben is hűségesek, akkor sem érdemeljük meg Isten áldásait.
K: Mi az Ámós 5:19 jelentése?
V: Éppen akkor, amikor azt hiszik, hogy már biztonságban vannak a veszélytől, akkor csap le rájuk a végzetes katasztrófa.
K: Miért vetette meg Isten az Ámós 5:21-ben az ő vallási ünnepeiket?
V: Először is, látszólag Isten szertartásaival próbálták tisztelni Őt, miközben egyidejűleg továbbra is a bálványimádó vallási szertartásokat is végrehajtották. Bár Isten az Ószövetségben vezette be az ünnepeket és a rituálékat, megvetette, hogy ezeket az ünnepeket képmutató módon tartották meg. Ők az ünnepek megtartására helyezték a hangsúlyt, és elhanyagolták Isten Törvényének más részeit, például a szegények segítését és a tiszta életet. Számukra az ószövetségi vallási ünnepek egyetlen célja az volt, hogy vallási szempontból jól érezzék magukat, és Isten nem akarta, hogy ez a hamis érzés legyen bennük.
K: Az Ámós 5:23-ban az, hogy Isten nem szereti a hangszereket, azt jelenti-e, hogy nem szabad hangszereket használnunk a gyülekezetben?
V: Nem, inkább azt mutatja, hogy a húros hangszerek az Ószövetségi istentisztelet részét képezték. Isten nem szereti a kétszínű istentiszteletet. Az Ámós 5:22–23 nem indokolja a hangszerek hiányát az Ószövetség idején, éppúgy, ahogyan az áldozatok hiányát sem indokolná. Érdekes megjegyezni, hogy az Ámós 5:21–22-ben szereplő igék többes számúak, míg az Ámós 5:23-ban szereplő igék egyes számúak. Tehát Isten az egyéneknek mondja, hogy hagyják abba ezt, ha nem térték meg.
K: Az Ámosz 5:25 azt mondja-e, hogy az izraeliták 40 éven át a pusztában bemutatott áldozatai nem Istennek szóltak, mivel az Exodus 24:4 és más szövegek szerint azok Istennek szóltak?
V: Természetesen Mózes és sok izraelita valóban megfelelő áldozatokat mutatott be az igaz Istennek. Azonban sok más izraelita a kivonulás idején nem szándékozott az igaz Istent szolgálni. Sőt, szinte az összes izraelita bálványimádó áldozatot mutatott be az aranyborjúnak a Sínai-hegyen.
K: Az Ámós 5:25–27 szerint mikor lehet hamis a vallásra – akár a keresztény vallásra – való támaszkodás?
V: Nyilvánvaló, hogy azok, akik egy démon vagy hamis isten vallására támaszkodnak, bajba kerülnek. De még az Istenre és Isten szavának igazságára való támaszkodás is hamis remény, ha nem tetted Jézust életed Megváltójává és Urává.
Istennek nincs szüksége arra, és nem is kívánja, hogy az emberek képmutatással és lázadással vegyítve imádják Őt.
K: Az Ámós 5:26-ban kik azok a Moloch és Chiun?
V: Ezen nevekkel kapcsolatban némi bizonytalanság áll fenn, mivel a maszorétikus szöveg és a Septuaginta eltér egymástól. Ettől függetlenül ezek olyan bálványok voltak, amelyeket az izraeliták a pusztában imádtak. A Palesztinában végzett régészeti ásatások azt mutatták, hogy az izraeliták idejének szinte egészében, egészen a száműzetésig, virágzott a bálványimádás. Egyes liberálisok [helyesen] rámutattak arra, hogy ez a többistenhitű vallás nagyon különbözött attól, amit a Biblia hagyományoz ránk. Ez a bizonyíték azonban nem von le a Biblia értékéből, hanem éppen megerősíti annak hitelességét. Maga a Biblia is szinte állandó bálványimádásról számol be egyes izraeliták körében a földön. A Biblia mindezt kihagyta volna, ha a tényleges történelem valós képe helyett egy „tisztára mosott”, szépített képet akart volna bemutatni.
Ezek a szavak szentélyt és talapzatot is jelenthetnek. Egy másik nézet szerint ezek a Szaturnusz bálvány szinonimái. Egyesek úgy vélik, hogy ezek a nevek az asszírok és az arameusok által imádott istenekhez kapcsolódnak. Akárhogy is legyen, a tőlük északkeletre élő népek különféle bálványokat imádtak. A lényeg az, hogy ha ezeket a bálványokat istenként imádod, száműzetésbe kerülsz, ahol ezeket a bálványokat imádják.
K: Az Ámós 6:1-ben mi volt a baj azzal, hogy a szamáriai hegyben bíztak?
V: Először is, mi nem a helyes válasz, majd a helyes válasz.
Nem ez a válasz, hanem Jeruzsálem: Néhányan Júdeából azt mondanák, hogy a szamariai hamis vallás helyett a Sion-hegyre (Jeruzsálem helyszíne) kellett volna bízniuk, ahol Isten temploma állt. Jeremiás 7. fejezete azonban bizonyítja, hogy ez a helytelen válasz.
A helyes válasz: Nem szabad semmilyen vallási gyakorlatban bízni, még azokban sem, amelyeket azért végzünk, mert Isten parancsolta nekünk. Természetesen az embereknek nem szabad bálványimádó cselekedetekben bízniuk, de nem szabad az istenfélő engedelmességükben sem bízniuk; ehelyett Istenben kell bízniuk. Zefánia 1:12-ben az emberek azt hitték, hogy Isten nem fog tenni semmit; de itt Ámosz azt mondja, hogy Isten kifejezetten azoknak a nyomába ered, akik elutasítják Őt, mégis viselik a nevét.
K: Az Ámosz 6:1–7-ben hogyan élnek ma egyesek tévesen nyugodtan, ahogyan akkoriban is tettek?
V: Az emberek akkor érzik magukat nyugodtnak, amikor nem látnak sürgős szükségét a változásnak, nincs vágyuk a változásra, és nem látnak rá okot. Nincsenek közel Istenhez, és nincs vágyuk arra, hogy közelebb kerüljenek hozzá, mert nem látják annak szükségét. Nekünk mindig arra kell törekednünk, hogy közelebb kerüljünk Istenhez.
Júdában azt gondolták, hogy Samária egy ideig még visszatartja az őket fenyegető bajokat.
K: Az Ámós 6:5-ben hogyan próbálnak ma egyesek utánozni a nagy vallási vezetőket?
V: Dávid énekei és zsoltárai Istennek szóltak. Irodalmi és vallási értelemben egyaránt gyönyörűek. Ezek az emberek, akik látszólag alig törődtek Istennel, mégis megpróbálták utánozni Dávid tetteit.
Manapság az emberek csodálhatják a keresztény építészetet, művészetet és a keresztények írásait, de nem akarnak Krisztust szolgálni és imádni. Lehet, hogy pozitív érzéseik vannak a kereszténységgel szemben, de ne keverjük össze őket az igazi keresztényekkel, ha nem adták át az életüket Istennek.
K: Az Ámós 6:8-ban miért gyűlölné Isten különösen a büszkeséget benned?
V: Egyetlen bűnös magatartás, a gőg, is elvághat sok jót, például a hálaérzetet, a megelégedettséget és a javíthatóságot. Fejlődhet olyan irigységgé, megbocsátásképtelenséggé és sértődöttséggé, amikor mások nem ismerik el a feltételezett felsőbbrendűségedet.
A gőgnek három, kissé eltérő formája van:
1) Azt gondolni, hogy jobb, fontosabb vagy értékesebb vagy, mint mások.
2) Büszkeség arra, amit te magad értél el, és az, hogy magadnak tulajdonítod azt, amit Isten és mások tettek.
3) Büszkeség arra, amit tettél. Nem azért vagyunk jelentősek, amit létrehoztunk, hanem azért, mert Isten teremtett minket. Isten nem azért szeret minket, amit tettünk, hanem azért, amit Ő tett.
A gőg egyik megnyilvánulása a butaság, mert önmagadban nincs semmi, amire büszke lehetnél.
K: Miért nem említik az emberek itt Isten nevét az Ámós 6:10-ben?
V: Azok az emberek, akik a múltban olyan könnyedén káromolták Isten nevét, most már attól is félnek, hogy kimondják, mert harag szállt rájuk.
K: Az Ámós 6:12-ben és az Ezékiel 5:6-ban hogyan változtatják egyesek az igazságosságot méreggé, az igazságosság gyümölcsét pedig ürömré?
V: Az ember igazságosságot vár el egy ügy bírájától. Amikor valaki olyasmit kap, amit igazságtalanságnak tart, keserűvé válhat, és feladhatja azt a gondolatot, hogy valaha is létezik igazságosság. Vannak dolgok, amelyeknek nincs értelme, mint például a sziklákon futó lovak, vagy az ott szántó ökrök. Hasonlóképpen, egyes bírósági döntéseknek sem lesz értelme.
K: Az Ámós 7-ben mikor – ha egyáltalán – kell közbenjárnunk Isten előtt a gonosz emberekért?
V: Mindenki vétkezik még mindig, így bizonyos értelemben mindig a bűnös emberekért imádkozunk, valahányszor valakiért imádkozunk. De ez a kontextus más; ezek bűnbánat nélküli gonosz emberek voltak. Ámosznak, és nekünk is, továbbra is imádkoznunk kell a bűnbánat nélküli gonosz emberekért, hogy bűnbánatot gyakoroljanak és Istenhez forduljanak. Isten kegyelmének hiányában mi is pontosan ugyanabban a helyzetben lennénk.
K: Az Ámós 7:7–9-ben pontosan mire szolgál a függély?
V: Egyszerűen megmutatja mind annak, aki felállította, mind mindenki másnak, hogy valami egyenes-e és vízszintes-e, vagy görbe. Egy részben felépített, görbe falat le lehet bontani és újjáépíteni. Egy régi falat meg lehet vizsgálni, hogy még mindig jó-e, vagy le kell-e bontani. A 2 Királyok 21:13-ban a függélyt Jeruzsálem felmérésére használják, hogy kiderüljön, el kell-e pusztítani a várost.
A függély önmagában nem tesz semmit, csak megmutatja, mi görbe és mit kell elpusztítani. Isten ítélete nem lenne önkényes, hanem törvényének függélye szerint történne.
K: Az Ámós 7-ben Ámóst árulónak bélyegezték, mert olyan dolgokat mondott, amelyeket nem akartak hallani. Hogyan vádolhatnak ma valakit hamisan hűtlenséggel?
V: Sokan alapvetően félreértik a hűség fogalmát.
Hűség az országhoz kontra hűség egy politikai vezetőhöz: Ha úgy gondolod, hogy a jelenlegi politikai vezető nem a legjobb az országod számára, és egy másikat kellene megválasztani, egyesek talán hűtlenséggel vádolnak az ország iránt. Nem látnak különbséget a vezető feltétlen követése és az ország iránti hűség között. Emiatt paradox módon lehet, hogy te hűségesebb vagy az országhoz, mint a vádlód. Van egy fogalom, amely manapság sokak számára már elveszett: a „hűséges ellenzék”. Pozitívumként említhető, hogy több gyülekezetben is hallottam már a lelkésztől, hogy a hallgatóknak össze kell vetniük az ő szavait a Biblia tanításaival. Ha találnak olyan helyet, ahol a lelkész a Biblia tanításával ellentétes dolgot mond, a lelkész szerint abban az esetben nem rá kell hallgatniuk, hanem a Bibliát kell követniük.
Hűség a szervezettel szemben: Előfordulhat, hogy egy főnök elvárja tőled, hogy mindig hűséges legyél hozzá, még akkor is, ha olyan dolgokra kér, amelyek ellentétesek a vállalat vagy a szervezet érdekeivel.
Nincs építő jellegű kritika: Végül pedig vannak, akik úgy gondolják, hogy a hűség azt jelenti, hogy mindig pozitívnak kell lenni, és hűtlenség, ha nem vagy „igen-ember”. A baj az, hogy amikor irányváltásra lenne szükség, senki sem meri megmondani a vezetőnek, hogy változtatnia kell. Miután kényszerítik őket távozásra, talán elgondolkodnak azon, mi történt, és miért nem szólt senki nekik. Ugyanakkor nem veszik észre, hogy ők maguk teremtették meg azt a kultúrát, amelyben senki sem merte felemelni a hangját, és megmondani, hogy valami nem a legjobb megoldás, anélkül, hogy rettegett volna a következményektől.
K: Az Ámós 7:10–17-ben hogyan válaszolt Ámós arra a vádra, hogy nem alkalmas prófétának?
V: Ámos olyan volt, mint egy függély egy személy számára: Amazsja pap számára. Ámos valójában két, egymást kiegészítő választ ad. Ámos egyetért azzal, hogy semmilyen emberi, semmilyen emberi mércével mérve nem felel meg a követelményeknek. Így tehát nem hivatásos próféta, és nem is prófétaként keresi a kenyerét, ahogyan azt Amazsja sugallja. Ámos azonban azt mondja, hogy ennek ellenére Isten közvetlenül hívta el őt.
K: Az Ámós 7:10–17-ben mit kell tenned, ha valaki megparancsol neked valamit?
V: Ez attól függ. Engedelmeskedj, ha az, amit parancsolnak, nem ellentétes Isten parancsaival, és olyan helyzetben vannak, hogy engedelmeskedned kell nekik (például rendőr, bíró, a főnököd vagy a tanárod). A Róma 12:18 azt mondja, hogy amennyire csak lehetséges, békében kell élnünk mindenkivel. Ha nincsenek feletted hatalmi pozícióban, akkor is engedelmeskedj nekik, ha tudod, hogy amit kérnek, azt kell tenned. De ha nem olyan dologról van szó, aminek engedelmeskedned kellene, a reakciód a körülményektől függhet. Néha egyszerűen csak megmondhatod nekik, hogy nem fogod megtenni, és miért, ahogyan Péter tette az Apostolok cselekedetei 4:19–20-ban. Néha a legjobb megoldás az, ha titokban cselekszel, ahogyan József az Arimathiai tette a János evangéliuma 19:38-ban. Néha pedig a legjobb, ha elmenekülsz, ahogyan Jézus parancsolta a hívőknek a Máté evangéliuma 24:16–18-ban.
Egy jó keresztény apologéta szolgálati honlapját az ő tudta nélkül eltávolították. Amikor megkérdezte a webmestert, miért vették le, megtudta, hogy valaki felhívta a webmestert, és azt mondta, hogy már nem akarja azt a honlapot, ezért távolítsa el. A webmester tehát anélkül, hogy ellenőrizte volna, ki hívta, eltávolította a honlapot. Amint az apologéta ezt észrevette, a honlapot visszaállították.
A szolgálatom során egyszer kaptam egy e-mailt, amelyben azt írták, hogy helytelen dolgokat állítok az iszlámról, és hogy le kellene vennem a weboldalamat, és burkolt fenyegetés is volt benne, hogy ha nem teszem meg, jogi lépéseket fognak tenni ellenem. Válaszomban elnézést kértem az esetleges hibáimért, és azt mondtam, hogy azokat haladéktalanul kijavítom. Megkértem őket, hogy mutassák meg, hol mondtam helytelen dolgokat, hogy kijavíthassam azokat. Többé nem hallottam felőlük.
K: Az Ámós 7-ben leírtak alapján hogyan próbálhatnak ma az emberek irányítani vagy elnyomni egy Istentől kapott szolgálatot, ahogyan azt annak idején a gonosz Amazsja pap megpróbálta?
V: Valaki legalább három okból ellenezhet egy szolgálatot, kezdeményezést vagy más munkát: hatalomvágyból, irigységből vagy ellentétes célok miatt.
Irányítás: Előfordulhat, hogy egy hatalmon lévő személy pusztán azért ellenzi egy szolgálatot vagy gyülekezetet, mert nem ő irányítja azt. Úgy érzi, hogy minden iránymutatásnak tőle kell származnia, és neki kell irányítania a dolgokat. Valaki úgy véli, hogy ez „rossz színben tüntetné fel” őt, hiszen mi értelme van vezetőnek vagy menedzsernek lenni, ha nem tudja ezt a dolgot az irányítása alá vonni.
Irigység: Más körülmények között talán támogatnák a szolgálatot, de egy másik szervezetnek hűségesek, és úgy látják, hogy a szolgálat sikere csökkenti az általuk kívánt célok elérésének esélyét. Nem arról van szó, hogy a legjobb dolog valósuljon meg, hanem arról, hogy ők és a szervezetük tegyék a legjobbat. A munkahelyi környezetben előfordulhat, hogy a felső vezetés akaratlanul is elősegíti ezt azzal, hogy az egyéni eredményekre összpontosít, kizárva a csapatmunkát és más csoportok támogatását. Valaki úgy érezheti, hogy ez „rossz színben tüntetné fel”, mert ha egy másik csoport végezné el mindazt, amit ők, az emberek visszajönnének és megkérdeznék, hogy te mit csinálsz.
Ellenállás: Alapvetően a szolgálat célja lehet, hogy az embereket egy bizonyos irányba terelje, vagy arra ösztönözze őket, hogy bizonyos módon higgyenek vagy cselekedjenek, és valaki alapvetően ellenezheti ezt. Valaki úgy gondolhatja, hogy ez „rossz színben tüntetné fel” őt, mivel ebben az esetben a főnököd, vezetőd vagy királyod azt akarja, hogy hűséges legyél és egy bizonyos irányba haladj, te pedig tűröd, hogy valaki más ennek ellentétes célokat kövessen.
Amázia esetében mindhárom ok fennállhatott, különös hangsúlyt fektetve a harmadikra. Ma, amikor valaki ellenzi azt a jót, amit te vagy a csoportod csinál, érdemes megpróbálni megérteni, miért. Lehet, hogy egyszerűen csak rossz ötleted van, és nem is tudsz róla. Ez lehet igaz, de lehet, hogy nem, bár ők mindig ezt fogják mondani, ha lehetőséget kapnak rá. De vedd figyelembe azt is, hogy az ellenállás a három ok valamelyike miatt is fennállhat; ahelyett, hogy ösztönösen reagálnál az ellenállásra, jobb, ha intelligensen válaszolsz. Lehet, hogy sikerül megnyugtatnod őket, partnerségre lépni velük, vagy pedig olyan szövetségeseket szerezni, akik felülmúlják őket.
K: Az Ámós 8:1–2-ben mi a jelentősége az érett nyári gyümölcsnek?
V: Ez azt mutatja, hogy az izraeliták – akárcsak a nyári gyümölcs – készen álltak az ítéletre. Ez a növekedés teljes ciklusát jelképezi, egészen a növekedés eredményéig. Héberül az érett gyümölcs / nyári gyümölcs (qayis) szó úgy hangzik, mint a „megérkezett az idő” (qes) kifejezés. Vagy ez lehet túlérett, rothadó gyümölcs is.
Általában az emberek elfelejtik, hogy Istennek nagyon jó érzéke van az időzítéshez.
Konkrétan: az ítélet elkerülésének ideje lejárt.
Bűneinknek van egy „szavatossági ideje”, amelyet Isten ideiglenesen megenged egy darabig, de ez az idő éppen lejárt.
K: Az Ámós 8:5-ben mi volt itt bűnös, hiszen betartották a Törvényt?
V: A válaszban két szempontot kell figyelembe venni.
Részleges engedelmesség: Isten többet vár el, mint hogy csak néhány szertartást betartsunk, miközben más törvényeket megszegünk azzal, hogy csalunk és másokat elnyomunk – amint azt a Jakab-levél 2:10–11 is mutatja.
Belső engedelmesség: Isten nem csupán külső cselekedeteket vár el, hanem a szívből jövő engedelmességet is.
Külsőleg betartották az újholdi ünnepeket, bár szívükben alig várták, hogy véget érjenek. Bár vallásosak voltak, csaló mérlegeket használtak, elnyomták és megvásárolták a szegényeket. Még ma sem meglepő, hogy egyes gonosz, Istentől távol álló emberek még mindig vallásosak.
K: Az Ámós 8:9-ben mikor fog a nap délben lenyugodni?
V: Két nézet létezik, és a válasz kettős beteljesülésnek tekinthető.
Közvetlen: Az Asszír Krónikák szerint Kr. e. 763. június 15-én napfogyatkozás volt az asszír Asszur városában történt lázadás idején. (Asszur 500–600 mérföldre fekszik Jeruzsálemtől.) Ez két napfogyatkozásra utalhat: i. e. 784-re és i. e. 763-ra. Az Ámós 8:9-et közvetlen beteljesülésként kell érteni, és nem a végidőkre vonatkoztatva.
Végidők: Ámós 8:9 szerint ez „azon a napon” fog bekövetkezni. Az a nap az Úr napja, amely akkor jött el, amikor az Úr először eljött. A nap a nap közepén lement, amikor Jézust a kereszten keresztre feszítették. Az Úr napja az is, amikor Jézus visszatér, és amikor a nap ismét lement.
K: Az Ámos 8:10-ben mikor fogják úgy gyászolni őket, mintha egyetlen fiuk lenne?
V: Ez akkor fog megtörténni, amikor a zsidók tömegesen Krisztushoz fordulnak a végidőben. Zakariás 12:10 is erről szól.
K: Az Ámós 8:11-ben hogyan lesz éhínség Isten szavának hallgatásában?
V: A válaszban négy szempontot kell figyelembe venni.
1. Az emberek elutasíthatják, hogy kövessék Istent, és Isten megengedi nekik, hogy később bűnbánatot gyakoroljanak és kövessék Őt.
2. Ha azonban valaki elég hosszú ideig nem hajlandó meghallgatni az igazságot, amit Isten adott neki, eljön az az idő, amikor szinte semmit sem fog hallani Isten szavából. Ezt a folyamatot egyesek „bírói megkeményedésnek” nevezik, és ebben a megkeményedésben mind az egyénnek, mind Istennek van szerepe. Ha az emberek nem akarnak Istent követni, az Úrnak nincs kötelezettsége, hogy megadja nekik az Ő igéjét. Valójában az ítélet napján talán jobb is számukra, ha a lehető legkevesebbet tudnak, ha úgyis elhatározták, hogy elutasítják Istent.
3. Természetesen eljön a végső pillanat, a halál, amikor már nincs második esély.
4. Egy nép esetében is eljön az az idő, amikor Isten szava ritkán hallható közöttük. Eljön az az idő is, amikor a csoport szétszóródik, és elveszíti népi identitását.
K: Az Ámós 8:11–12 Izraelre vonatkozik, vagy minden nemzetre?
V: Ezek a versek közvetlenül az izraelitákra és a velük keveredett leszármazottaikra, a szamaritánusokra vonatkoznak. Az általános elv azonban más nemzetekre is érvényes.
K: Miért keresik az Ámós 8:12-ben az Úr szavát, és miért nem találják meg, amikor a Máté 7:7–8 szerint mindenki, aki kér, kap, és aki keres, talál?
V: Először is, mi nem a válasz, majd a válasz.
Nem ez a válasz: Jézus ezeket a szavakat évszázadokkal Ámos után mondta, és az Újszövetség idején a dolgok másképp álltak, mint korábban. Emellett Jézus eljövetele előtt egy 400 éves csendidőszak volt, amikor nem adtak át szentírást. Végül pedig az a tudás, amelyet Jézus adott nekünk, még azoknak az istenfélő embereknek sem állt rendelkezésre, akik Jézus előtt éltek. De bár ez a három állítás mind igaz, elmulasztják azt az időtálló igazságot és figyelmeztetést, amelyek az Ámosz 8:12–14 fő gondolatai.
A válasz: A válasznak két szintje van.
Konkrétan az Ámós 8:12–14 azokra (főként szamaritánusokra) utalt az [izraeli] földön, akik az északi királyság bálványait és Istent egyaránt követték. Amíg mindkettőt próbálták követni, nem találták meg Isten szavát.
Általánosságban az Ámosz 8:12–14 figyelmeztetés minden ember számára. A Máté 7:7–8 nem azt jelenti, hogy bárkitől kérjünk; hanem azt, hogy az Egyetlen Igaz Istentől kell kérnünk. Ha Isten igazságát a bálványok és más vallások hamisságával akarod ötvözni, akkor az igazság éhínségét fogod tapasztalni, nem pedig az igazság beteljesülését. Teljes szívből kell Istent keresned, nem úgy, hogy a szíved egy része Istent keresi, a másik része pedig bálványokat.
K: Mi a jelentése az Ámós 9:1-4-ben szereplő verseknek?
V: Futhatsz, de Isten haragja elől nem bújhatsz el. Isten nem csupán megengedi ezt a pusztítást; Ő felügyeli azt! Ha valaki egy templomba vagy a házába menekül, hogy elbújjon, a harag hírnökei az ajtókereteknél lesznek, és azokat lerombolják. Ha valaki máshová menekül, Isten haragja akkor is utoléri. Még ha valaki Isten kiválasztott népéhez tartozik is, az nem fogja megmenteni.
A Kármel-hegyet valószínűleg azért említik, mert ott – főleg a nyugati oldalon – több ezer mészkőbarlang található, ahol egy szökevény elbújhat. A hegy teteje sűrű erdővel borított, ott is megpróbálhat valaki elbújni.
K: Az Ámós 9:3-ban Isten okoz-e fizikai gonoszt?
V: A héber (és az angol) nyelvben a „gonosz” szó kétféle dolgot jelöl.
Az erkölcsi gonoszság a gonoszság, és bár Isten megengedi azt, közvetlenül nem ő okozza.
A fizikai gonosz a kár vagy a halál, és néha Isten közvetlenül okozza azt.
A muszlimoknak nem szabad meglepődniük azon, hogy a „gonosz” kifejezés kárt is jelenthet, és nem csupán erkölcsi gonoszságot. Ezt a kifejezést ilyen értelemben használják saját írásaikban is, a Bukhari Hadith 3. kötet, 29. könyv, 7. fejezet, 56. szám, 35. oldalán.
K: Az Ámós 9:7-ben miben hasonlítottak a zsidók az etiópokra?
V: Ahogyan két ház is ugyanolyan lehet, kivéve a festést, úgy mi is mind ugyanolyanok vagyunk Isten szemében, mivel a „festésünk” Isten számára nem jelent különbséget.
K: Az Ámós 9:7 azt mutatja, hogy a zsidó nép fekete volt?
V: Nem, hacsak nem a bőrszín az egyetlen módja annak, ahogyan Isten megkülönbözteti az embereket. A közel-keleti népek kaukázusiak voltak. Az egyiptomiak elsősorban kaukázusiak voltak, némi fekete vérrel. Az ókori Egyiptomban azonban a vörös hajú egyiptomiakat csúnyának tartották, és leborotválták a fejüket. Hogyan lehetett volna vörös hajuk, ha mind feketék voltak…?
Isten egy olyan nép példáját használta, amely fizikailag nagyon eltérőnek tűnt, hogy nyomatékosítsa: a bőrünk alatt mindannyian egyformák vagyunk Isten szemében. A Galatákhoz írt levél 3:28 is azt mutatja, hogy mindannyian Isten fiai vagyunk, függetlenül a fajunktól vagy attól, hogy férfiak vagyunk-e vagy nők. Az első keresztény egyházban az Etiópiától Oroszországon át Franciaországig mindenütt az emberek egyhangúlag imádták Istent – írja Irenaeus of Lyons (182–188) a „Heresies ellen” című művének 1. könyvében, 10.2. fejezetében, 331. oldalon.
K: Az Ámós 9:7-ben hol voltak Kaftor és Kir?
V: Kaftor a filiszteusok ősi hazája volt, mielőtt azok Palesztina délkeleti részére érkeztek. Kir az arameusok ősi hazája volt, mielőtt azok a mai Szíriába érkeztek. Nem tudjuk biztosan, hol voltak ezek a helyek. A filiszteusok azonban egy égei-tengeri nép voltak, és úgy gondolják, hogy valószínűleg Kréta szigetéről érkeztek.
K: Az Ámós 9:11–15-ben miért következik egy ilyen haragos prófécia után közvetlenül egy reményt keltő üzenet?
V: Sok más próféta is a jövőről szóló, legalábbis egy maradékra vonatkozó derűlátó megjegyzéssel zárja szavait. A 9. fejezet első feléből az ember azt gondolhatná, hogy Isten teljesen végzett az izraelitákkal, egészen addig, amíg azok örökre el nem pusztulnak. Ám az Ámosz 9:11–15 azt mutatja, hogy ez nem így van; Istennek még mindig csodálatos terve van az ő leszármazottaik számára a jövő nemzedékeiben, az ezeréves királyság idején és azután is.
K: Az Ámosz 9:12-ben mikor vették birtokba a zsidók Edom maradékát?
V: Ez nem csak a földre, hanem a népre is vonatkozik. Kr. e. 130/125 körül János Hyrkanosz király arra kényszerítette az edomitákat, hogy asszimilálódjanak a zsidók közé. Nagy Heródes edomita volt. De nem csak Edomról van szó; Isten népe általában a pogányokat is magában foglalja. Jakab, az Úr testvére, az ApCsel 15:1–20-ban leírt jeruzsálemi zsinaton hozta fel ezt a kérdést, idézve az Ámosz 9:11–12-t.
K: Az Ámosz könyvéből melyek azok a legkorábbi kéziratok, amelyek ma is fennmaradtak?
A: Holt-tengeri tekercsek: (kb. i. e. 1.) Az Ámosz-könyvből három példány található a Holt-tengeri tekercsek között, amelyek jelölése: 4Q78 (=4QXIIc), 4Q82 (=4QXIIg) és 5Q4 (=5QAmos).
A 4Q78 az Ámosz 2:11–16; 3:1–15; 4:1–2; 6:13–14; 7:1–4, 7–9, 12–16 verseket tartalmazza
A 4Q82 az Ámosz 1:3–15; 2:1, 7–9, 15–16; 3:1–2; 4:4–9; 5:1–2, 9–18; 6:1–4, 6–14; 7:1, 7–12, 14–17; 8:1–5, 11–14; 9:1, 6, 14–15
Az 5Q4 tartalmazza Ámos 1:3–5-öt.
Azonban a The Dead Sea Scrolls Translated című mű 479. oldalán az áll, hogy a kis próféták 4Q82 (4QXIIg) kódexe tartalmazza Hóseás és Nahum maradványait, de Ámósról nem tesz említést. Emellett a The Meaning of the Dead Sea Scrolls című mű Ámós esetében csak az 5:26–27; 8:11; és 9:11 verseket mutatja be.
Nahal Hever egy Engedi közelében található barlang, amelyben a kis próféták görög nyelvű töredéke (8 Hev XIIgr) található. Kr. e. 50 és Kr. u. 50 között íródott. A Róma elleni Bar Kokhba-felkelés idején rejtették el. Ez a Septuaginta Júdeában készült átdolgozása, és szinte teljesen megegyezik a maszorétikus szöveggel.
A kis próféták Wadi Murabba’at-i tekercse (Mur XII) i. sz. 132 körülről származik. Tartalmazza Ámosz 1:5–15; 2:1; 6:1?; 7:3–17; 8:3–7, 11–14; 9:1–15 verseket.
Összességében a Holt-tengeri tekercsekben, a Nahal Heverben és a Wadi Murabba'atban megőrződött Ámós könyvének következő versei állnak rendelkezésünkre: Ámós 1:3–15; 2:1,7–9,11–16; 3:1–15; 4:1–2,4–9; 5:1–2,9–18; 6:1–4,6–14; 7:1–4,7–17; 8:1–5,11–14; 9:1,6,14–15.
A kr. u. 350 körülről származó keresztény bibliai kéziratok tartalmazzák az Ószövetséget, beleértve Ámós könyvét is. Ezek közül kettő a Vaticanus (kr. u. 325–350) és az Alexandrinus (kr. u. 450 körül), amelyekben a tizenkét kisebb próféta könyveit Ézsaiás előtt helyezték el. Ámós könyve mind a Vaticanusban, mind az Alexandrinusban teljes egészében szerepel.
Hóseás, Ámosz és Miká könyvei soha nem szerepeltek a Sinaiticusban (Kr. u. 340–350).
K: Mely korai írók hivatkoztak Ámoszra?
V: A nicénai zsinat előtti írók közül az alábbiak hivatkoztak Ámosz versére vagy utaltak rá:
Justinus Martyr (kb. 138–165) a „Párbeszéd Trypho zsidóval” című művének 22. fejezetében, a 205. oldalon idézi az Ámosz 5:18–6:7 verseket, mint Ámosz művéből származókat.
Melito of Sardis (Kr. u. 170–177/180) (burkoltan) említi az „Ószövetséget”, és felsorolja a könyveket. A tizenkét kisebb prófétát nem sorolja fel egyenként, hanem „A Tizenkettőnek” nevezi őket. A „Book of Extracts” 8. kötetének 759. oldalán található 4. töredék
Irenaeus of Lyons (182–188) szintén hivatkozik Ámosz 1:2; 5:25,26; 8:9,10; 9:11–12-re.
Alexandriai Kelemen (193–217/220)
Tertullianus (198–220)
Hippolytus (222–235/6)
Origenész (Kr. u. 240) „Mert miért vágytok az Úr napjára? Hiszen az sötétség, és nem fény, mondja Ámosz próféta.” (vö. Ámosz 5:18) Jeremiásról szóló homíliák, 12. homília, 10. fejezet, 1. bekezdés, 123. oldal (görög)
Novatianus (250/254–256/7)
Karthágói Ciprián (248–258)
Adamantius (kb. 300) Ámosz 5:8-at a próféta szavaiként idézi. Párbeszéd az igaz hitről, 5. rész, 18b. fejezet, 172. o.
Methodius az Olümposzról és Patarából (270–311/312)
Lactantius (kb. 303–kb. 325)
A niceai zsinat után (325):
Athanasius of Alexandria (367 A.D.) (Ezt a tizenkét próféta említése sugallja) „Az Ószövetségben tehát huszonkét könyv található; … majd a próféták, akik közül a tizenkettőt egyetlen könyvnek tekintik….” Athanasius Húsvéti levél 39, 4. fejezet, 552. o.
Jeromos (Kr. u. 373–420) az Ószövetség könyveiről értekezik. Kifejezetten kitér a Teremtés könyvére, a Kivonulás könyvére, a Levitikusra, a Számok könyvére, a Deuteronómiumra, a Pentateuchra, a Jób könyvére, Jézusra, Nave [Józsué] fiára, a Bírók könyvére, a Rút könyvére, a Sámuel és a Királyok könyveire (2 könyv), a tizenkét prófétára, Hóseásra, Jóelre, Ámósra, Obádiásra, Jónásra, Mika, Nahum, Habakuk, Zefánia, Haggai, Zakariás, Malakiás, Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel, Dániel, Eszter, Ezsdrás, Nehémiás. 53. levél, 7–8. fejezet, 99–101. o.
Nikaia után is voltak más írók.
K: Az Ámosz könyvében milyen fordítási eltérések vannak a héber és a görög Septuaginta között?
V: A Septuaginta görög szövege körülbelül 3 219 szóból áll. Az 5. fejezetre (489 görög szó) összpontosítva az első alternatíva a maszorétikus szöveg, a második pedig a görög Septuaginta, hacsak másképp nem jelezzük.
Am 3:9 „Asdód” (maszorétikus) vs. „Asszíria” (Septuaginta)
Ám 5:1 „szó” vs. „az Úr szava”
Am 5:1 „siralom/gyászének, amelyet ellened zengek” vs. „amelyet ellened emelek, egy siralom/gyászének”
Am 5:1-2 „Ó, Izráel háza! Izráel szűzje elesett, és többé nem kel fel; elhagyatva fekszik a földjén; nincs senki, aki felemelje.” vs. „Izráel háza elesett; többé nem kel fel. Izráel szűzje elesett a földjén; nincs senki, aki felemelje.”
Ám 5:4,6 „és élni fogtok” kontra „és élni fogtok”
Ám 5:5 „Gilgal” kontra „Galgala”
Ám 5:5 „Beersheba” kontra „az eskü kútja” (Beersheba városának neve az eskü kútját jelenti)
Am 5:6 „Nem fog tűzként kitörni József házán, és elpusztítani; és senki sem oltja el Betelért.” vs. „nehogy József háza lángra lobbanjon, mint a tűz, és elpusztítsa őt, és ne legyen senki, aki eloltsa Izráel házáért.”
Ám 5:7 „Elhagyta azokat, akik az igazságosságot és a jogosságot keserű fűszernövényré változtatják a földön” vs. „[Ő az], aki ítéletet hajt végre a magasságokban [fent], és igazságosságot állított fel a földön”
Am 5:8 „Aki megteremtette a Plejádokat és az Oriont” (csillagképek az égen) vs. „Aki megteremtette mindazt, ami van, és megváltoztatja [azt]”
Am 5:9 „aki pusztulást villant az erősekre” vs. „aki romlást oszt az erőre”
Am 5:9 „a pusztulás a erődítményre tör” vs. „és nyomorúságot hoz az erődítményre.”
Am 5:10 „megvetik azt, aki igazságosan beszél” szemben azzal, hogy „megvetik a szent beszédet”.
Am 5:11 „ti eltapossátok a szegényeket” kontra „ökölükkel megütötték a szegényeket”
Am 5:15 „Gyűlöljétek a gonoszt, és szeressétek a jót” vs. „Gyűlöltük a gonoszt, és szerettük a jót”
Am 5:17 „minden szőlőskertben” vs. „minden úton”
Am 5:18 „azok, akik vágyakoznak” szemben „ti, akik vágyakoztok”
Am 5:18 „ez” szemben „az Úr napja”
Am 5:18 „Az Úr napja sötétség” vs. „mivel sötétség van”
Am 5:20 „fényesség benne” kontra „fényesség”
Am 5:21 „megvetik az ünnepeiteket” vs. „elutasítják az ünnepeiteket”
Am 5:21 „nem gyönyörködöm a szent gyülekezeteitekben” vs. „nem szagolom meg [a] húsáldozataitokat a közgyűléseiteken.”
Ám 5:22 „Nem fogok örülni” vs. „Nem fogadom el őket”
Am 5:23 „húros hangszerek” vs. „hangszerek”
Am 5:24 „vizek … örökké folyó patak” kontra „víz … átkelhetetlen zuhatag”
Am 5:25 „áldozatok és ételáldozatok” vs. „áldozatok és felajánlások”
Am 5:25 „negyven év a pusztában, ó, Izráel háza?” vs. „Ó, Izráel háza, negyven év a pusztában?”
Am 5:26 „Igen, hordoztátok királyotok sátrát és Kiyyun/Kaiwan-t, bálványaitokat, isteneitek csillagát…” szemben „Igen, felvettétek Moloch sátrát, és istenetek, Raephan/Rephan csillagát, azok bálványait…”
Am 5:27 „Ezért” vs. „És”
Am 8:1 „mondta” (maszorétikus, Septuaginta) vs. „mondta nekem” (szír, Mopsuesztiai Theodoros Ámosz-kommentárja, 8. fejezet, 164. o.)
Am 8:8 „duzzad, mint a fény” (maszorétikus) vs. „duzzad, mint a [Nílus] folyó” (egyes héber kéziratok, Septuaginta, Targum, szír, Vulgata)
Am 9:12a „Edom” szemben „az emberiség/az emberek”
Am 9:12b „hordozzák a nevemet” (maszorétikus) vs. „hordozzák a nevemet, és keressék az Urat” (Septuaginta)
Irodalomjegyzék ehhez a kérdéshez: a héber fordítás Jay P. Green Literal Translation című művéből származik, a Septuaginta-fordítás pedig Sir Lancelot C.L. Brenton The Septuagint: Greek and English című fordításából. Használtuk továbbá az Expositor's Bible Commentary című művet, valamint a NASB, NIV, NKJV és NRSV Bibliák lábjegyzeteit is.
Ha másképp nem jelezzük, a Szentírás-idézetek a The Holy Bible, Berean Standard Bible (BSB) című kiadásból származnak, amely közkincsnek minősül: https://berean.bible