< Bibliai kérdés az 1 Királyok könyvéből

K: Az 1 Királyok könyvében mi az izraeli és júdai királyok becsült kronológiája?

V: Itt találhatók mindkettő.

Íme Izráel királyainak kronológiája:

Egyes királyok uralkodási idejével kapcsolatban bizonytalanság áll fenn. Uzziás Kr. e. 747 és 735 között halt meg, a legvalószínűbb dátum Kr. e. 740. Lásd: http://www.webcitation.org/5rKrw27MI

című oldalon található egy részletes cikk, amely elmagyarázza a kronológiát.

K: Az 1 Királyok könyvében mit jelentenek az 1., 2., 3. és 4. Királyok?

V: Egyes katolikus Bibliákban az 1. és 2. Sámuel könyvét 1. és 2. Királyok könyvének nevezik. Ekkor az 1. és 2. Királyok könyvét 3. és 4. Királyok könyvének nevezik.

K: Miért van olyan sok erőszak az Ószövetségben, például az 1 Királyok könyvében, a Józsué könyvében, a Bírók könyvében és másutt?

V: Először is, már a Jelenések könyvének gyors átolvasása is meggyőzi a legtöbb embert arról, hogy ez nem korlátozódik az Ószövetségre. A Biblia nem egy „szépített” könyv, amely csak az emberek jó cselekedeteiről szól, és úgy tesz, mintha a gonosz dolgok soha nem történtek volna meg. Valójában sokszor az istenfélő emberek bátran küzdöttek az igazságosságért a gonoszsággal és az erőszakkal szemben. Az Ószövetségben szereplő erőszak három nagy kategóriába sorolható.

Bűnös cselekedetek: A Biblia nemcsak a hitetlenek által elkövetett rossz dolgokat rögzíti, hanem őszintén beszámol a hívők, például Dávid által elkövetett gonoszságokról is.

Néha Isten is erőszakos: legyen szó Noé özönvízéről, a csapásokról vagy más eseményekről, Isten ítéletet hoz, és ez sokszor erőszakos. Az embereknek eltérő véleményük van az emberi élet elvesztéséről, és Istennek, aki az embereket saját maga számára teremtette és az örökkévalóságot látja, más a nézete a halálról, mint sok embernek.

A hívők istenfélő cselekedetei: Isten nemcsak hogy néha erőszakos, hanem néha szándékosan, vágyakozva, sőt parancsba adta engedelmes gyermekeinek, hogy „kardot övessenek” és harcoljanak az Ő nevéért és népéért. A szigorú pacifistáknak nehézséget okoz az Ószövetségben szereplő háborúval kapcsolatos isteni nézet elfogadása. A megoldás egyszerű: Isten parancsai azt mutatják, hogy Ő soha nem volt pacifista.

K: Az 1 Királyok könyvében miért kellene tanulmányoznunk az 1. és 2. Királyok, valamint az 1. és 2. Krónikák könyveit?

V: A Biblia nagyszerű tanításokat ad nekünk az Újszövetségi levelekben, a Zsoltárok nagyszerű dicsőítéseit és imáit, a Jelenések könyvében található nagyszerű próféciákat, valamint a négy evangéliumban Jézus saját maga által mutatott, követendő nagyszerű példát. Akkor miért kell tanulmányoznunk a Bírák könyvétől a Krónikákig terjedő könyveket, ahol a példák messze nem tökéletesek, és a tanítás csak másodlagos szerepet játszik? A válasz az, hogy bár a Biblia számos részéből tanulhatunk igazságokat Istenről, az emberről és azok kapcsolatáról, bölcsességre való tanulásunk nem lenne teljes anélkül, hogy Isten szemszögéből elmesélt, „gyakorlati” példákat látnánk az emberek életéből.

Nem mindenki szerette mindig a Királyok könyveit. Az (eretnek) ariánus misszionárius, Ulfilas, amikor lefordította a Bibliát a moesiai gótok számára, kihagyta a Királyok és a Krónikák könyveit, mert a gótok „már így is túlságosan háborúsak” voltak. Bár Ulfilas talán azt hitte, hogy Istennek tesz szívességet azzal, hogy szerkesztője és cenzora lesz, mi Isten teljes szavát fogjuk tanulmányozni, és hagyjuk, hogy az példákon keresztül mutassa meg nekünk, mit kell látnunk a szentségről, az ember romlottságáról, a bölcsességről és Isten szívéről.

K: Miért nem tudott Dávid teste hőt leadni az 1 Királyok 1:1 szerint?

V: Dávid több mint hetven éves volt. Lehet, hogy olyan egészségügyi problémája volt, amely miatt teste nem tudta megfelelően feldolgozni az ételt.

K: Miért szolgált Abiság Dávidnak ilyen módon az 1 Királyok 1:3-ban?

V: A válaszban négy szempontot kell figyelembe venni.

1. Talán Dávid tanácsadói úgy gondolták, hogy Dávidot mind az, hogy a lány mellette van, mind a szexuális kapcsolat felmelegíti.

2. A Biblia nem mondja, hogy helyesek voltak-e a Dávid gondozására irányuló kísérleteik.

3. Ha Dávidnak és Abiságnak valóban voltak szexuális kapcsolataik, abban nem lenne semmi rossz, mivel feltehetően ő volt Dávid ágyasa.

4. Az 1 Királyok 1:4 azonban kifejezetten azt mondja, hogy nem létesítettek szexuális kapcsolatot.

K: Az 1 Királyok 1:5–9-ben vajon Dávid hibázott-e azzal, hogy nem rögzítette szilárdan a trónöröklési rendet?

V: Dávidnak itt talán két hibája is volt, nem csak egy.

1. Dávid megígérte Betsabénak – és így Salamonnak is –, hogy Salamon lesz a király. Dávid azonban nem kötelezte tisztviselőit arra, hogy hűséget esküdjenek Salamonnak. A későbbi királyok úgy kerülték el ezt a problémát, hogy egy ideig együtt uralkodtak fiukkal. Bár Dávid valóban rövid ideig együtt uralkodott Salamonnal, nyilvánvalóan ezt hamarabb kellett volna megkezdenie, még akkor, amikor Dávid jó egészségnek örvendett.

2. Dávid nyilvánvalóan nem fordított nagy figyelmet utódjának kijelölésére. Isten megígérte Dávidnak, hogy egyik fia fogja örökölni a trónt, de Dávid elkerülhette volna a későbbi viszályt, és esetleg fia, Adonija halálát is, ha többet gondolkodott volna ezen.

Manapság az emberek hirtelen sokkal kevésbé törődnek azzal, hogy imádkozzanak egy szolgálatért, ha már nem vesznek részt abban a szolgálatban. Tehát mielőtt túl szigorúan ítélnénk Dávid hibáit, győződjünk meg arról, hogy nekünk nincsenek ugyanazok a hiányosságaink.

K: Az 1 Királyok 1:6 alapján hogyan kell megteremtenünk gyermekeink számára a szabadságot, a szabályokat és a rendszert?

V: Íme öt javaslat.

Az, hogy gyermekeinket Isten ajándékaként becsüljük, amelyek felett gondnokok vagyunk, képezi az alapját annak, hogy szabályokat és kereteket állítsunk fel számukra (Zsoltárok 127:3–5; 128:3). Nem szabad bálványokká tenni őket, hanem úgy kell értékelnünk őket, hogy Isten szemében ugyanolyan fontosak, mint mi magunk (Filippi 2:3–4). Az alapszabályokat nem a saját javunkra, hanem az övékért állítjuk fel. Tudom, hogy szülőként sok hibát elkövettem, például megbüntettem azt a gyermeket, aki nem vétett semmit, stb., de ha a gyermekeid látják, hogy az ő oldalukon állsz, és igyekszel a lehető legjobb szülő lenni, akkor megbocsátanak neked. Úgy gondolom, hogy az apa gyermeke iránti bátorítása süket fülekre talál, ha az apa nem bizonyítja a gyermek iránti szeretetét.

Minden fegyelmezés célja a gyermekek javát szolgálja, nem a miénket. A fegyelmezésnek nem az érzelmeink levezetésén kell alapulnia, vagy azon, mennyire sértődünk meg, amikor rosszat cselekszenek, hanem következményeket és egyéb fegyelmezési intézkedéseket kell alkalmaznunk a gyermekek javára, nem pedig aznap éppen uralkodó érzéseink miatt. Ugyanakkor, bár a testi fenyítés jó módszer (Példabeszédek 22:15; Zsidókhoz írt levél 12:7–11), a gyermekeket azért kell megbüntetni, mert engedetlenek, nem azért, mert gyermeki viselkedést tanúsítanak. Még Isten sem bünteti az embereket a rossz cselekedeteikért, ha azokat ártatlan tudatlanságból követték el, mert ahol nincs törvény, ott nem számítanak bűnnek (Róma 4:15; 5:13). Igaz, hogy a felnövő gyermek maga választja meg a jövőjét, de ha nem tanulja meg, mi a jó és mi a rossz, akkor a szülők a hibásak (Mózes 6:7; Példabeszédek 22:6).

Ahogy a gyermek növekszik, elengedhetetlen, hogy átálljunk a fő célkitűzésünkön. Amikor a gyermek kicsi, inkább a szabályokat hangsúlyozzuk, mint azok okait, de ha soha nem lépünk túl ezen, az otthonról elköltözött egyetemista csak csodálkozik majd, miért kellene betartania olyan szabályokat, amelyekkel soha nem értett egyet, vagy amelyek értékét soha nem látta. A „Growing Kids God’s Way” (Gyermeknevelés Isten módján) tanfolyamon megtanultuk, hogy kisgyermekeknél a szülők strukturált szabályokat állítanak fel, amelyeket a gyermeknek be kell tartania – pusztán azért, mert mi így mondtuk. Sok szülő nem nő ki ebből a szemléletből, és a gyerekek soha nem fogják fel, miért is kell ezt tenniük. Amikor a gyerekek egyetemre mennek, a szülők megdöbbenve tapasztalják, hogy a gyerekek elvetették a szülői szabályokat. Valószínűleg minden tizenéves, aki elhagyja az otthont és egyetemre megy, elveti azokat a szabályokat, amelyeket „feleslegesnek” tart, és az egyetlen erkölcsi keret és rendszer, amellyel rendelkezik, az, amit ő maga választott, hogy kövessen.

Fontos, hogy a kisgyerekek számára minden szabályt meghatározzunk. Az idősebb gyerekek esetében azonban a feladatunk elsősorban NEM az, hogy megteremtsük számukra az ideális kereteket és szabadságot. Inkább az, hogy tanítsuk őket, és együttműködjünk velük, hogy közösen alakítsuk ki a megfelelő kereteket és szabályokat. Az idő múlásával a szerepünknek egyre kisebbnek kell lennie. Ideális esetben a szerepünk a játékvezetőből edzővé, majd szurkolóvá válik, aki bátorítja azt a gyermeket, akire büszkék lehetünk.

Például az, hogy egy tinédzsernek 11 órakor vagy 12 órakor kell hazaérnie, nem annyira fontos, mint az, hogy bízzunk benne, hogy felelősségteljesen fog viselkedni. Sokkal jobb megkérdezni a gyermektől, hogy szerinte mikor kellene hazaérnie, és miért, mint előírni egy olyan hazaérkezési időt, amelyet úgyis megszeghet, ha egyetemre megy.

Talán nem tudunk egyetlen „helyes” választ adni a szabályok mértékére vonatkozóan, mert nincs egyetlen helyes válasz, ami minden gyermekre érvényes lenne. A Szerelmesek éneke 8:8–9 arról szól, hogy figyeljük a fejlődő kishúguk jellemét, és ahogy felnő, adjunk neki a jelleméhez illő korlátozásokat és szabadságot. Az Efézusbeliekhez írt levél 6:4 azt mondja az apáknak, hogy ne bosszantsák fel gyermekeiket. Egy nagyon könnyű módja annak, hogy felbosszantsuk őket, ha az idősebb gyermekeknek indoklás nélküli és következetlen szabályokat szabunk. A „Growing Kids God’s Way” című könyv is azt mondja, hogy könnyebb szigorú szabályokat alkalmazni, amikor a gyermek kicsi, és a korlátozásokat enyhíteni, ahogy a gyermek felnő, minthogy túl engedékenyek legyünk, és később szigorítanunk kelljen.

Örüljetek a tizenéves gyermekeiteknek! Az istenfélő elvárások fontos tanulságai voltak a „Growing Kids God’s Way” tanfolyamnak. Nem szabad azt várnunk, hogy a tizenéves évek tele legyenek fejfájással és bánattal. Inkább az a várakozás, hogy a tizenéves évek alatt a házastársad után a tizenéves gyermekeid legyenek a legjobb barátaid. A kisebb gyermekeknél jobban megoszthatod velük, mi jár a szívedben, és egyszerűen élvezheted, ahogy istenfélő felnőttekké válnak.

A bűnnel határozottan kell szembenézni, de anélkül, hogy elnyomnánk a szellemüket. A családon belüli prófétai és papi szereppel kapcsolatos másik dolog az, hogy a próféta nemcsak tanít, hanem meg is fedd. A próféta azért szólal meg, hogy foglalkozzon a szentségtelen dolgokkal, míg a pap a szent dolgokkal foglalkozik. A gyermeked számára sebezhető és értékes dolgokat bizalommal megoszthat veled, és míg egy jó apa szigorúan fellép az ellen, amit azonnal abba kell hagyni, addig ugyanakkor tapintatosan és gondosan tudja kezelni gyermeke törékeny lelkét.

További információkat az istenfélő gyermekek nevelésének struktúrájáról és szabadságáról a Példabeszédek 22:15-ről szóló fejtegetésben találsz.

K: Miért ment Adonija az 1 Királyok 1:9 szerint En-Rogelbe, hogy ott koronázzák meg következő királynak?

V: Nem lett volna helyes, ha Adoniját Jeruzsálemben koronázták volna meg, ahol Dávid és katonái azonnal észrevették volna. Az a hely távol volt, de nyilvánvalóan még mindig elég közel ahhoz, hogy kényelmes legyen, és Dávid ne gyanakodjon semmire.

K: Az 1 Királyok 1:5–10-ben Adonija cselt alkalmazott, és Nátán is cselt alkalmazott a 2 Sámuel 12:1–7-ben, tehát mikor helyes és mikor helytelen cselt alkalmazni?

V: A cselszövés – amikor valaki szándékainak egy részét vagy egészét későbbre tartogatja – lehet jó vagy rossz, a céltól függően. Nátán célja az volt, hogy áthidalja Dávid érzelmi védekezését, és segítse őt felismerni, mennyire helytelen volt a bűne. Nátán személyesen semmit sem nyert ezzel, hanem Dávid javát szolgálta. Miután ez megtörtént, egy istenfélő ember, mint Dávid, örülne annak, hogy így történt.

Adonija viszont saját haszna érdekében kerülte meg a király törvényes hatalmát.

Általánosságban elmondható, hogy amikor eldöntjük, alkalmazzunk-e valamilyen stratégiát, fel kell tennünk magunknak a következő kérdéseket:

a) Ez olyasmi, amit Isten szeretne, hogy tegyünk, és ez dicsőíti-e Istent? (Lásd Kolossé 3:17)

b) Ez a saját önző céljaink érdekében történik-e, vagy mások érdekeit fontosabbnak tartjuk a sajátjainknál? (Lásd: Filippi 2:3,4,20,21)

c) Ártunk-e a felebarátunknak, és úgy szeretjük-e őket, ahogy magunkat? (Lásd Róma 13:9–10)

K: Az 1 Királyok 1:16-ban szereplő eset alapján helyes-e meghajolni az emberek előtt?

V: Sok esetben igen. Nem helyes, ha az imádat jeleként hajolunk meg. Ugyanakkor egyértelmű, hogy itt nem imádatról volt szó, és ilyen esetekben ez megengedett. A király előtt való meghajlással kifejezett tisztelet hasonló ahhoz a tisztelethez, amelyet akkor tanúsítunk, amikor a hűségeskü során a kezünket a szívünkre tesszük.

K: Az 1 Királyok 1:39–53 és az 1 Krónikák 23:1 szerint Salamon itt, Gihonban lett-e királynak felkenve, vagy az 1 Krónikák 29:21–25 szerint lett királynak felkenve?

V: Az 1 Krónikák 29:22 azt mutatja, hogy ez volt a második alkalom, amikor Dávid Salamonra királyi kenetet tett. Az első alkalom sietve történt, kevés ember jelenlétében, Adonija fenyegetése miatt. Talán Dávid úgy gondolta, hogy egy második alkalom, a lehető legtöbb ember előtt, jobban biztosítja, hogy a nép ne lázadjon fel Salamon ellen.

Figyeljük meg, hogy mindhárom szakasz egyértelműen azt mutatja, hogy Salamon „királynak” lett felkenve még Dávid király halála előtt. Az ókorban gyakori volt a társuralkodás, amikor az apa és a fia néhány évig együtt uralkodtak, hogy a fiú megszerezze a szükséges tapasztalatot. A Believer’s Bible Commentary 356. oldala szerint úgy gondolják, hogy Salamon társuralkodása két évig tartott. Talán Dávidnak kevesebb problémája lett volna Adonijával és Absalommal, ha ez az időszak hosszabb lett volna.

K: Az 1 Királyok 1:50–51 szerint Salamonnak életben kellett volna hagynia Adoniját, vagy sem?

V: Adonija az oltár szarvaihoz kapaszkodott, mert kegyelmet kért, és abban reménykedett, hogy mivel szent helyen tartózkodik, nem fogják megölni. Salamon megkímélte az életét, legalábbis addig, amíg Adonija később gyanúsan nem viselkedett.

Salamonnak jogában állt megölni az árulókat, mind azért, hogy megakadályozza őket abban, hogy átvegyék tőle a jogos trónt, mind azért, hogy elrettentse másokat a lázadástól. Mivel Adonija magára vállalta, hogy király lesz, Salamonnak joga lett volna azonnal megöletni Adoniját. Salamon kegyelmet mutatott Adonija iránt, de az 1 Királyok 1:52-ben egyértelművé tette, hogy Adonijának jobb, ha vigyáz magára, mert Salamon figyelni fog rá.

Az 1 Királyok 2:17-ben egyedül Adonija – nem Adonija és Abiság – kérte Batseba kezét, nem pedig Salamonét. A korábbi király ágyasának feleségül vétele kissé elősegítette volna Adonija királyi törekvéseit. Mivel Salamon nem látott más indítékot, kivégeztette Adoniját.

K: Miért nem büntette meg Dávid Joábot már korábban az 1 Királyok 2:5, 28–34 szerint?

V: Dávidnak már korábban ki kellett volna végeznie Joábot gyilkosságért, de Dávid a 2 Sámuel 3:39-ben azzal indokolta magát, hogy „ezek az emberek, a Zeruja fiai, túl hevesek nekem”. Dávid nyilván úgy gondolta, hogy a késleltetett igazságszolgáltatás jobb, mint a semmilyen igazságszolgáltatás. Dávid érvelése talán nem volt helyes, de a késleltetett igazságszolgáltatás jobb, mint a semmilyen igazságszolgáltatás.

K: Az 1 Királyok 2:9-ben Salamon már bölcs volt, mielőtt Isten teljesítette kérését, és bölcsességet adott neki?

V: Az 1 Királyok 3:12 nem azt mondja, hogy Isten a jövőben teljesíti majd a kérését, hanem azt, hogy Isten már teljesítette a kérését. Isten egyes kéréseket csak akkor teljesít, miután megkértük Őt; máskor pedig már azelőtt megadja nekünk a dolgokat, hogy kérnénk, és néha Isten egy kérés egy részét már a kérés előtt teljesítheti, a teljesét pedig azután, hogy az illető megkérte.

K: Miért szerepel az 1 Királyok 2:10; 11:21,43; 14:20; 2 Királyok 14:29 stb. versekben, hogy valaki „apáihoz csatlakozott”?

V: Ez az eufemizmus egyszerűen azt jelenti, hogy meghaltak. Hasonló válaszokat találhat a When Critics Ask című könyv 195. oldalán, valamint a When Cultists Ask című könyv 54–55. oldalán.

K: Az 1 Királyok 2:10-ben hogyan lehetett Dávidot Jeruzsálemben eltemetni, hiszen az áll benne, hogy „apáihoz nyugodott”, akik feltehetően Betlehemben voltak eltemetve?

V: A „pihenni atyái mellett” kifejezés azt jelenti, hogy ő is a sírba került, ahogyan ők is, NEM pedig azt, hogy teste az övék mellett volt, amint azt a következő példák is bizonyítják.

Azariás/Uzziás „apáihoz nyugodott, és melléjük temették a Dávid városában.” 2 Királyok 15:7a „apáihoz nyugodott, és melléjük temették a királyokhoz tartozó temetőben; mert a nép azt mondta: »Leprás volt.«” 2 Krónikák 26:23

Manasse „pihenni ment atyáihoz, és palotája kertjében, az Uzza-kertben temették el.” 2 Királyok 21:18 „pihenni ment atyáihoz, és palotájában temették el.” 2 Krónikák 33:20a

Jojakim „elnyugodott atyái mellett” (2 Királyok 24:6a). Jojakimot azonban bronzbilincsekben vitték el Babilonba (2 Krónikák 36:6), ahol feltehetően meghalt.

Dávid „elnyugodott atyái mellett, és eltemették Dávid városában.” (1 Királyok 2:10) Atyái valószínűleg mind Betlehemben voltak eltemetve, de biztosan nem Jeruzsálemben, amely város Dávid meghódításáig a jebusiták uralma alatt állt.

Salamon „elnyugodott atyái mellett, és eltemették Dávid, atyja városában” (1 Királyok 11:43; 2 Krónikák 9:31a). Salamon nagyapját és korábbi őseit Betlehemben temették el.

K: Az 1 Királyok 2:22–25 szerint igazságtalan volt-e Salamon, amikor megölte Adoniját azért, mert Abiságot kérte feleségül?

V: Nem. Első ránézésre ez ártatlan kérésnek tűnt. Salamon azonban bölcsen felismerte a hátsó szándékokat a következő tényezők kombinációja alapján:

1. Adonija idősebb volt.

2. Adonija már korábban is bebizonyította, hogy képes titokban cselekedni (például megkoronáztatni magát) anélkül, hogy a király tudomást szerezne róla.

3. Adonija támogatói még mindig ott voltak.

4. A legidősebb fiú házassága megerősítette volna királyi igényét.

5. A Szentírás nem utal arra, hogy Adonija egyáltalán kedvelte volna Abiságot, vagy fordítva. Ha ezt a kérést nem a szerelem motiválta, akkor mi más indíték lehetett volna?

Az első három ok nem volt elegendő ahhoz, hogy Salamon „elítélje” Adoniját, mert Adonija bocsánatot kért, és Salamon megbocsátott neki azért, ami nyilvánvalóan egy múltbeli magatartás volt, amely nem fog megismétlődni. Salamon azonban bölcsen továbbra is óvatosan figyelte őt; amikor Adonija megpróbált bármilyen lépést tenni hatalmának megerősítése érdekében, Salamon azonnal lecsapott rá.

Ha Salamon egyszerűen elutasította volna, Adonija másoknak is elmondhatta volna, hogy a király ésszerűtlen. Itt azt látjuk, hogy Salamon a lázadó szándékokért (cselekvés nélkül) büntetett, és ez eltér a mai jogi rendszerek többségétől. Adonijának tudnia kellett volna, hogy ez úgy fog tűnni, mintha megpróbálná megerősíteni a hatalmát, és ki mondhatja, hogy Salamon nem jól ítélte meg a helyzetet?

Ha Salamon „primitív” elveit alkalmaznánk a mai igazságszolgáltatási rendszerekre, ez azt jelentené, hogy a bírósági ügyekben fel lehetne hozni a vádlott korábbi büntetett előéletét és korábbi bírósági megjelenéseit, és így az elítélt bűnözőknek szigorúbb követelményeknek kellene megfelelniük a gyanús viselkedés elkerülése érdekében, mint a hétköznapi polgároknak. Ha belegondolunk, Salamon elvei végül is nem tűnnek annyira primitívnek.

K: Miért szabott Salamon ilyen korlátozást Simeire az 1 Királyok 2:36–39-ben?

V: Simei egyszer már bebizonyította, hogy nem hűséges Izráel királyához, ezért ez a korlátozás teljesen indokolt volt. Ha Simeinek Jeruzsálemben kellett maradnia a király szeme előtt, akkor nem okozhatott több bajt.

K: Az 1 Királyok 2:38–46-ban Simei valóban valami ártatlan okból hagyta el Jeruzsálemet, ahogyan azt a szkeptikus Asimov’s Guide to the Bible (Asimov Biblia-kalauz) 322. oldalán állítja?

V: Nem, Simei könnyedén vette a király parancsát, ahogy manapság sokan könnyedén veszik az Úr parancsait. Amikor egy lázadót kegyelemben részesítenek, továbbra is lehetnek korlátozások, hogy biztosítsák, ne legyen további lázadás.

K: Az 1 Királyok 2-ben mi a közös elem az egyes kivégzésekben?

V: Salamon nem csupán a jelenlegi cselekedetek alapján ítélt. A jelenlegi indítékok és a múltbeli cselekedetek alapján is ítélt. Természetesen Isten sem kizárólag az ember cselekedetei alapján ítél, hanem az indítékok alapján is.

K: Az 1 Királyok 3:1-ben ki volt ekkor Egyiptom fáraója?

V: Egy szkeptikus mű, az Asimov’s Guide to the Bible (Asimov Biblia-kalauz) 322. oldala szerint Psusennes II. volt. Katonai szempontból Egyiptom ebben az időben nagyon gyenge volt, és ellenségeskedés volt a fáraó és a thébai papok között. A keleti támadás veszélyének kiküszöbölése Psusennes II. számára ésszerű lépés lett volna.

K: Az 1 Királyok 3:1 szerint helyesen cselekedett-e Salamon, amikor feleségül vette a fáraó lányát?

V: Nem. Az 1 Királyok 11:1–4 szerint Salamon feleségei eltérítették a szívét Istentől. Nyilvánvalóan Salamon annyira biztosnak érezte magát Isten ismeretében, hogy tévesen azt hitte, ha ebben a kérdésben nem engedelmeskedik Istennek, az nem fog ártani neki.

K: Az 1 Királyok 3:3-ban mi volt a baj a magaslatokon való áldozással, hiszen Salamon Istennek áldozott?

V: A magaslatok kis, emelt emelvények voltak, amelyeket istentiszteletre használtak. Ezeket leggyakrabban Baál imádására használták, bár nyilvánvaló, hogy Salamon itt Istent imádja. A válaszban három szempontot kell figyelembe venni.

1. Az Ószövetség szerint Istennek csak a jeruzsálemi templomban szabad áldozatot bemutatni. A magaslatokat később ugyanolyan könnyen fel lehetett használni Baál imádására is.

2. Ekkor még nem állt központi templom Jeruzsálemben. Ezer égőáldozat bemutatásához nem voltak megfelelő helyiségek Jeruzsálemben. Nem lehet azzal érvelni, hogy mivel nem volt templom, ezért nem szabadott Istennek áldozatot bemutatni. Az 1 Királyok 3:5 egyértelműen mutatja, hogy Istennek tetszett Salamon imádata.

3. Az 1 Királyok 3:2–3 óvatosan említi a magaslatokon való imádkozást, mert ez a templom felépítése után tilos lett. A templom felépítése után már nem volt szükség a magaslatokon való imádkozásra.

K: Mit tanulhatunk az 1 Királyok 3:7–11-ből a mai imádságainkról?

V: Legalább három dolgot tanulhatunk belőle.

1. Vigyázzunk arra, mit kérünk.

2. Istennek egyes imák jobban tetszenek, mint mások.

3. A Jakab 4:3 azt mutatja, hogy Istennek inkább az a ima tetszik, amelyben segítséget kérünk az Ő szolgálatához, mint az, amelyben önző vágyainkat kifejezzük.

K: Az 1 Királyok 3:7–11 alapján mikor áldhat meg Isten valakit azért, mert nem kért valamit imájában?

V: Salamon nem azért kapott áldást, mert egyáltalán nem imádkozott, hanem azért, mert a fontosabb dolgokat kérte. Mielőtt imádkozunk, érdemes lehet fontossági sorrendbe állítanunk a legfontosabb dolgokat.

K: Az 1 Királyok 3:10–12-ben, mivel Isten bölcsességet adott Salamonnak, miért ítélkezett Salamon a két nő között, ahelyett, hogy egyszerűen mindkettőt megölette volna, ahogyan a Tóra parancsolta?

V: Az emberek dönthetnek úgy, hogy bölcsességüket Isten útjainak megismerésére fordítják, vagy más dolgokra. Salamonnak megvolt a bölcsessége ahhoz, hogy bármit is tett, sikerrel járjon. Éles eszével felismerte, melyik nő mond igazat, de nem alkalmazta Isten törvényét úgy, ahogyan kellett volna, vagy nem volt bizonyítéka arra, hogy a nők gonosz mesterséget űztek.

K: Az 1 Királyok 3:12-ben mi az a „bölcs és megkülönböztető szív”?

V: Érdekes itt a héber kifejezés; szó szerint bölcs és halló/megkülönböztető szívet jelent. A szív nem csupán a tudás székhelye lenne, hanem az alkalmazott tudásé, a jó ítélőképességé, a jellemé és az odafigyelésé is. A bölcs szív az, amely hallgat Istenre.

K: Az 1 Királyok 3:16–28-ban Salamon helyesen járt-e el, vagy mindkét nőt, akik a gyermekért vitáztak, kivégeznie kellett volna?

V: Salamonnak ki kellett volna irtania a paráznaságot az országból. Mivel elkövette azt a hibát, hogy nem tette meg, igazságosan ítélkezett közöttük. Továbbá, mivel ők maguk jelentkeztek, egyesek talán megbocsátják Salamonnak, hogy nem használta fel az önmagukat terhelő tanúvallomást.

K: Az 1 Királyok 3:28-ban mit tett Salamon másképp, mint az 1 Királyok 2:22–23-ban?

V: Az 1 Királyok 2:22–23-ban Salamon helyesen látta Adonija áruló szándékát, és véget vetett neki. Egy kívülálló azonban megkérdőjelezhetné Salamon cselekedeteit, és mindig azon töprenghetne, vajon Salamon valóban túl paranoiás és kegyetlen volt-e, vagy sem. Salamon ebben az esetben helyesen cselekedett, de ez nem feltétlenül tűnt mindenki számára helyesnek.

Az 1 Királyok 3:16–28-ban a két prostituált esetében mindenki számára világos volt, hogyan jutott el Salamon a döntéséhez. Salamon (állítólag) helyesen cselekedett, és mindenki láthatta és egyetértett abban, hogy helyesen cselekedett.

De vajon Salamon valóban helyesen cselekedett-e? A törvény szerint a prostituáltakat meg kellett kövezni. Egyesek azt mondhatják, hogy Salamon helyesen járt el, mert nem tetten érték őket, így Salamonnak nem volt bizonyítéka arra, hogy prostituáltak voltak. Másrészt viszont, ha köztudott volt, hogy prostituáltak, akkor Salamon itt megszegte Isten törvényét.

A keresztényeknek helyesen kell cselekedniük, és arra is törekedniük kell, hogy látszólag is helyesen cselekedjenek. Pál a 2. Korinthus 8:20–21-ben és az 1. Thesszaloniki 5:22-ben foglalkozott ezzel a kérdéssel. Vannak olyan helyzetek, amikor a helyes cselekedet elkerülhetetlenül helytelennek tűnik valakinek. Ilyen esetben is meg kell tenni a helyes dolgot, de úgy, hogy ne sértsük meg mások lelkiismeretét. Vannak olyan esetek is, amikor mindenki látja és egyetért abban, hogy valami helyes dolog, de valójában helytelen. Erre egy hátborzongató példát találunk a János 16:2-ben.

K: Az 1 Királyok 4-ben kik voltak Salamon feleségei?

V: Íme egy lista néhányról.

A fáraó leánya – 1 Királyok 3:1

Valószínűleg a Sába királynője – 1 Királyok 10:1–14

Az 1 Királyok 11:1-4 szerint Salamonnak 700 felesége és 300 ágyasa volt. Ne felejtsük el, hogy Isten a Mózes 5. könyve 17:17-ben megparancsolta a királynak, hogy ne legyen túl sok felesége, és az 1 Királyok 11:1-4 kifejezetten azt mondja, hogy Salamon vétkezett azzal, hogy feleségül vette ezeket a külföldi nőket, akik eltérítették a szívét.

K: Az 1 Királyok 4:4-ben Abjathár pap volt, vagy az 1 Királyok 2:26–27-ben már leváltották?

V: Abjathár Dávid idején főpap volt. Amikor Salamon uralkodni kezdett, leváltotta Abjathárt a főpapi tisztségből.

K: Az 1 Királyok 4:4-ben ki volt itt a seregparancsnok?

V: Ez a rendes hadseregre utal.

K: Az 1 Királyok 4:21-ben hogyan uralkodott Salamon a folyótól?

V: Ez a nagy Eufrátesz folyóra utal. Dávid legyőzte az arameusokat, akik adót fizettek Salamonnak.

K: Az 1 Királyok 4:23-ban hogyan tudott Salamon ilyen nagyszabású áldozatot bemutatni és lakomát rendezni?

V: Az áldozat után nagy ünnepséget rendeztek a nép számára. Salamon valószínűleg a Közel-Kelet leggazdagabb királya volt abban az időben, bár a kínai és indiai császárok is hasonlóan gazdagok lehettek.

Ehhez hasonlóan egy nimrudi szöveg arról számol be, hogy II. Asurnasirpal asszír király tíz napon át 69 574 ember számára rendezett lakomát – lásd M.E.L. Mallowan: „Nimrud” című írását D.W. Thomas szerkesztésében megjelent Archaeology and the OT című könyv 62. oldalán.

K: Az 1 Királyok 4:26 szerint Salamonnak 40 000 istállója volt, vagy 4 000, ahogyan a 2 Krónikák 9:25 mondja?

V: Ez nagy valószínűséggel másolási hiba. A „When Critics Ask” című mű 181. oldalán rámutatnak, hogy mivel mindkét szakaszban 1 400 harci szekér szerepel, a 4 000-es szám sokkal ésszerűbb arányt jelent, mint a 40 000. A héber nyelvben a 40-et rbym, a 4-et pedig rbh jelöli, így a különbség csupán két betű lenne.

K: Miért említette Salamon az 1 Királyok 5:6-ban a szidonitákat, hiszen Hiram Tírusz királya volt?

V: Tírost a 25 mérföldre fekvő Szidonból érkezett telepesek alapították, de Tírusz fontosabbá vált, mint Szidon. Függetlenül attól, hogy Hiramnak volt-e bármilyen hatalma Szidon városa felett, i. e. 969-ben Hiram a Tíruszban és a környéken élő „szidoniták” (vagy föníciaiak) uralkodója lett.

K: Az 1 Királyok 5:1-ben Hiram kezdeményezte-e a levelezést Salamonral, vagy Salamon kezdeményezte azt, ahogyan azt a 2 Krónikák 2:3 sugallja?

V: Bár egyik szakasz sem mondja ki kifejezetten, ki kezdeményezte a levelezést, mind az 1 Királyok, mind a 2 Krónikák azt mutatja, hogy Salamon írta az első, feljegyzett levelet. Az 1 Királyok 5:1-ben Hiram követeket (nem leveleket) küldött Salamonnak.

K: Az 1 Királyok 5:13–18 szerint miben különböztek a 30 000 izráelita a 153 600 nem izráelitától, akiket Salamon rabszolgává tett?

V: Alapvetően két csoportról volt szó:
A nem izraelitákat Salamon sorozta be (nyilvánvalóan évi 12 hónapra) rabszolgamunkára a 2. Krónikák 8:7–9 szerint. A 2. Krónikák 2:2 szerint 70 000 hordárt és 80 000 kőfaragót sorozott be a hegyvidéken, valamint 3 600 felügyelőt.
Az 1 Királyok 5:13–14 szerint 30 000 izraelitát soroztak be (háromhavonta egy hónapra). Ezek nem azonosak a hegyvidéken dolgozó 70 000 hordárral, 80 000 kőfaragóval és 3 300 felügyelővel, az 1 Királyok 5:15–16 szerint.

A 2 Krónikák 8:9 kifejezetten kimondja, hogy Salamon nem tette rabszolgává az izraelitákat. Míg csak a nem izraelitákat sorozták be rabszolgának, 30 000 izraelitát mégis besoroztak, bár nem rabszolgaként.

Az Expositor’s Bible Commentary 4. kötete 59. oldalán az áll, hogy az a gyakorlat, amikor rendes szabad polgárokat egy bizonyos időre közmunkára hívtak be – amit corvée-nek neveztek –, az ókorban meglehetősen elterjedt volt, bár Izraelben ez újdonságnak számított.

A Mózes 5. könyve 20:11 szerint megengedett volt a nem izraelitákat kényszermunkára kötelezni, de az izraelitákról nem esik szó.

K: Miért nem egyeznek a számok az 1 Királyok 5-ben a 2 Krónikák 2-vel?

V: A listák eltérőek, és a sorrend is más, de ugyanarra az eseményre vonatkoznak, így a számoknak meg kellene egyezniük. Valószínűleg az 1 Királyok 5-ben szereplő 20 kór sajtolt olaj a hibás: egy másoló hibája, amely a 20 000 kór helyett 20 kór szerepel.

Íme a számok:

Az 1 Királyok 5-ben szereplő művezetők száma a Septuagintában 3 600.

A Believer’s Bible Commentary 445–446. oldala és az Encyclopedia of Bible Difficulties 221–222. oldala szintén elismeri, hogy másolási hibák történtek.

K: Miért szerzett Salamon fát a föníciaiaktól az 1 Királyok 6. fejezetében?

V: Bár Izraelben is voltak erdők, a legjobb fa a libanoni cédrusokból származott. Salamon nem volt az első, aki fát kért a föníciaiaktól. Kr. e. 1100 körül Wen-Amon egyiptomi követ Föníciába utazott, hogy cédrusfát szerezzen.

K: Mit árul el az 1 Királyok 6:1 az Exodus időpontjáról?

V: Tudjuk, hogy Salamon i. e. 971/970-ben lépett trónra, és a negyedik év i. e. 967/966 lenne. 480 évvel korábban i. e. 1447/1446 körül lenne.

K: Az 1 Királyok 6:1-ben, mivel egy nemzedék 40 év, és 480 = 12 × 40, ez egyszerűen azt jelenti, hogy a templomot 12 nemzedékkel az Exodus után építették?

V: Nem. A szkeptikus Asimov’s Guide to the Bible (Asimov Biblia-kalauz) 327. oldala ezt sugallja, a bírák uralkodásának egymást követő éveinek számításával együtt. Egyszerűen csak 12 nemzedéket is mondhattak volna, ha akarták volna. Ahogyan Asimov itt „használja” a nyelvet, lehetetlen lett volna számukra úgy megfogalmazni az évszámokat, ahogyan Asimov elfogadná.

K: Miért nem használtak baltákat vagy vas szerszámokat a templom építéséhez (1 Kir 6:7)?

V: Ha a legfontosabb cél a gyors befejezés lett volna, jobb lett volna, ha baltákat és vas szerszámokat használtak volna. A fém szerszámok használata azonban apró réz- (ha bronzból készültek) vagy vaslerakódásokat hagyott volna hátra. Ezek a fémlerakódások később oxidálódtak volna, és elszínezték volna a követ. Olyasmit építettek, amit évszázadokig láthatnak majd, és nem akartak semmilyen kompromisszumot kötni a munkájuk minőségét illetően. Hasonlóképpen, amikor mi is építünk valamit Istennek, nem akarunk erkölcsi kompromisszumokat kötni; azok is később kiderülnek.

K: Miért kellett az 1 Királyok 6:31–32 szerint az ajtókat olajfából készíteni?

V: Bár a Szentírás nem említi, az olajfa nagyon szilárd és rovarálló. Az olajfák több mint 1000 évig is élhetnek. Az ajtókon faragott kerubok voltak. Salamon templomában a kerubok szintén olajfából készültek, és arannyal voltak bevonva.

K: Az 1 Királyok 7:1 szerint Salamon palotája egy épület volt, vagy több épületből állt?

V: Lehetséges mindkettő, de a The Bible Knowledge Commentary: Old Testament (Bibliai ismeretek kommentár: Ószövetség) 501. oldalán az áll, hogy összhangban lenne a többi közel-keleti palotával, ha több, egymással összekapcsolt épületből állna.

K: Az 1 Királyok 7:13-ban szereplő Huram (vagy Hiram) azonos-e a tíruszi királlyal?

V: Nem. Ő egy ismeretlen mesterember volt, aki félig izraelita volt. A „Believer’s Bible Commentary” 363. oldalán is ez áll.

K: Az 1 Királyok 7:20-ban 200 gránátalma volt, vagy 100, ahogyan a 2 Krónikák 3:16 írja?

V: Lehet mindkettő. Valószínűleg másolási hiba történt, amint azt az Encyclopedia of Bible Difficulties 221. oldala is mutatja.

K: Az 1 Királyok 7:21-ben miért nevezték el a két nagy oszlopot Jachinnak és Boaznak?

V: Ezek nyilvánvalóan inkább becenevek voltak, mintsem olyan nevek, amelyeket Isten parancsolt volna nekik használni. Ugyanakkor nincs arra utalás, hogy Isten kifogást emelt volna ezek ellen a nevek ellen. Jachin azt jelenti: „Ő fog megalapozni”, Boaz pedig azt: „Benne van az erő”.

K: Az 1 Királyok 7:23-ban és a 2 Krónikák 4:2–5-ben szereplő 30 könyök kerület és 10 könyök átmérő megfelelő arány-e egy kör alakú tárgy esetében?

V: Ez az arány, amely 4,8%-kal tér el a pi-től, a vastagságot és a pontatlanságot figyelembe véve a normális határon belül van. Egy tökéletesen kör alakú tárgy esetében a kerület és az átmérő aránya 3,14159 (pi). A kerület 30 könyök volt, az átmérő pedig 10 könyök, ami 3-as arányt ad. A válaszban két szempontot kell figyelembe venni.

Elsődleges válasz, a perem: A „Bible Knowledge Commentary: Old Testament” (Bibliai ismeretek kommentár: Ószövetség) 622. oldala szerint egy könyök körülbelül másfél láb volt. Tehát a méretek 45 láb és 15 láb voltak. Ha a külső átmérőt és a belső kerületet vennénk alapul, az arány pontosan 3,14159 lenne, ha a perem vastagsága 6 hüvelyk lenne. Az 1 Királyok 7:26 és a 2 Krónikák 4:5 szerint a vastagság egy tenyérszélesség volt. Referenciaként: ha ez a tenyér szélességét jelenti, akkor az én tenyerem 4 hüvelyk széles. Ha pedig a tenyér hosszát jelenti, akkor az én tenyerem körülbelül 7 hüvelyk hosszú.

Továbbá, még ha a külső kerületet is használták volna, közvetlenül a perem alatt, és a perem kiállt volna az edény külső felületéből, a perem figyelembevétele akkor is megmagyarázná az aránybeli eltérést.

Másodlagos válasz: pontatlanság. Még ma is nagyon sok számjegy pontossággal adjuk meg a méréseket. Például, feltételezve, hogy mind a belső kerületet, mind a belső átmérőt (vagy mind a külső kerületet, mind a külső átmérőt) megmérték, egy 30–30,49 könyök közötti kerület és egy 10–9,51 könyök közötti átmérő 3:3,21 arányt ad. A 3,14159 e tartományon belül van. Ezért a pontatlanság önmagában, a peremre vonatkozó érv igénybevétele nélkül is elegendő ennek az aránynak a magyarázatához.

K: Az 1 Királyok 7:23-ban nem jut eszembe ennél szembetűnőbb kihívás a Biblia tévedhetetlenségére nézve. A versben Salamon templomot épít az Úrnak. Az építkezés egy részét a következőképpen írják le:

„Öntött fémből készített egy tengert is. Alakja kör alakú volt, peremtől peremig tíz könyök, magassága öt könyök, kerülete pedig harminc könyök volt.” Ezek a méretek a pi számnak a megdöbbentő 3-as értéket adják. Aligha lehet azt állítani, hogy a „képletes nyelv” ezt igazolja, vagy hogy a szerző csupán kerekített, mivel a templomépítés különböző méreteit és részleteit egyébként hétköznapi és szigorú pontossággal írják le. Az egyetlen valódi lehetőség az, hogy a szerző nem ismeri az alapvető geometriát.

V: Ehhez a kérdésre a közelítő értékek említésére sincs szükségünk. A medence vastagsága nem volt elhanyagolható, de pereme kifelé szélesedett. (Nem lehetett befelé szélesedő, mert akkor nem lehetett volna kivenni belőle a formát.) Ha a felső átmérőt kötéllel vagy bottal, a kerületet pedig a perem alól kötéllel mérték volna, 3,14159-nél kisebb értéket kaptak volna. Szóval, milyen szélesnek kellett lennie ennek a peremnek? Mindkét oldalon csupán 0,225 könyök lett volna, feltételezve, hogy a medence tökéletesen kör alakú volt (ami lehet, hogy nem is volt így). Egy könyök körülbelül a könyök és a középső ujj hegye közötti távolságnak felelt meg. Tehát 0,225 könyök körülbelül az én ujjam hosszának felel meg.

Van itt egy érdekes szempont: nem nehéz meglátni a választ, ha nyitottak vagyunk több lehetőségre is. Gyanítom, hogy ez nem a kérdező részéről mutatkozó intelligenciahiánynak volt köszönhető, hanem inkább annak, hogy az embereknek nyitottabbnak kell lenniük a tények elemzésére.

K: Az 1 Királyok 7:23-ban és a 2 Krónikák 4:2–5-ben a Biblia azt mondja, hogy a pí értéke 3?

V: Nem. A szkeptikus Asimov’s Guide to the Bible (Asimov Biblia-kalauz) 328. oldalán ez áll: „A magyarázat természetesen az, hogy a bibliai írók nem voltak matematikusok, sőt, a matematika iránt sem érdeklődtek, csupán hozzávetőleges számokat adtak meg.” Mégis, azok számára, akik megszállottan ragaszkodnak ahhoz a gondolathoz, hogy a Biblia minden szava tévedhetetlen (és akik egy kicsit értenek a matematikához), biztosan sokként érinti őket, ha azt hallják, hogy a Biblia szerint a pi értéke 3.”

Asimovnak kémiai doktori címe volt, így jobban kellett volna tudnia. Három különböző lehetőség áll fenn.

Kerekítés a jelentős számjegyek alapján: Tegyük fel, hogy a kerület pontosan 30,0 könyök volt. Mivel a méreteket csak egész számokkal adták meg, melyik számot vette volna Asimov alapul? Egy tökéletesen kör alakú, perem nélküli medence 9,55-ös értéket adna, és ez közelebb van a 10-hez, mint bármely más számhoz.

Perem: Tegyük fel, hogy vagy a belső kerület pontosan 30,0 könyök volt, vagy a medence vastagsága miatt a belső és a külső kerület szinte megegyezett. Egy olyan átmérő, amely magában foglal egy 4 hüvelykes (0,22535 könyök) peremet, pontosan 3:1 arányt eredményezne.

Kiszélesedés: Semmi sem utal arra, hogy a medence falai tökéletesen függőlegesek lettek volna. Ha a medence tetején nagyon enyhe, 0,75%-os kiszélesedés lett volna, akkor a keskeny rész külső kerülete és a tetején lévő külső vagy belső átmérő pontosan 3:1 arányt eredményezne.

K: Az 1 Királyok 7:26-ban a bronztenger 2000 bat volt, vagy 3000 bat, ahogyan a 2 Krónikák 4:5 mondja?

V: Nem tudjuk biztosan, mivel ez nagy valószínűséggel másolási hiba, ahogyan azt a „Bibliai nehézségek és látszólagos ellentmondások” című könyv 64. oldala is említi. A Septuaginta nem tartalmazza ezt a mondatot.

K: Az 1 Királyok 8:9-ben mi volt a ládában?

V: Eredetileg három dolog volt benne: a Tízparancsolat táblái, Áron kivirágzott botja és egy edény mannával (Zsidók 9:4). Az évszázadok során azonban, amikor a ládát a filiszteusok és tiszteletlen izraeliták kezében volt, nyilvánvalóan Áron botja és a manna már nem volt benne.

K: Miért lakozik Isten az 1 Királyok 8:12 szerint a sűrű felhőben?

V: Az itt szereplő héber szó (’araphel) sűrű, sötét felhőt vagy sűrű sötétséget jelent. Isten legalább kétféleképpen lakozik a sötétségben.

Mivel Isten a fény, Istenhez képest minden viszonylag sötét.

Ráadásul szentsége miatt nem látjuk Istent. Átvitt értelemben a sötét, átlátszatlan felhők elválasztanak minket attól, hogy lássuk Istent. De a sötét felhők mögött Isten maga a fény, és természeténél fogva megközelíthetetlen, ahogyan az 1 Timóteus 6:16 mondja.

Bár valami nagyon fényes is élhet a sötétségben, mert el van takarva, más szempontból is sötét lehet. Egyes rovarok, például a darazsak és a méhek, több ultraibolya fényt látnak, mint mi. Fizikailag az, ami a szemünknek sötétnek tűnik, számukra nagyon fényes lehet. Szellemileg az, ami a bűnös ember látásának hullámhosszain „sötét” lehet, a szellemi lények rövidebb hullámhosszain „fényes” lehet.

K: Az 1 Királyok 8:12-ben hogyan lehetséges, hogy az a vágy, hogy bizonyos dolgokat tegyünk, jó, mégis nem szabad azokat megtennünk?

V: Az egyik ok az, hogy a cselekedet önmagában jó lenne, de az időzítés nem volt megfelelő. Ez azonban nem volt a fő ok ebben az esetben.

A templomot a megfelelő személynek kellett felépítenie, és Isten őszintén megmondta Dávidnak, hogy ő nem az a személy. Dávid nagyon háborús hajlamú volt, például megölte a moábita foglyok kétharmadát, holott Isten soha nem parancsolta neki ezt. Isten továbbra is szerette Dávidot, de nem akarta, hogy egy vérszomjas ember (1 Krónikák 22:8; 28:3) kerüljön be a történelembe Isten templomának építőjeként.

Manapság a keresztények néha olyan módon vétkeznek, hogy kizárják magukat bizonyos megtisztelő tisztségekből. Például sok gyülekezetben az a szabály, hogy ha egy lelkész házasságtörést követ el, majd megbánja, megbocsátanak neki, szeretik őt, és gyülekezeti tagként elfogadják, de soha többé nem lehet lelkész, presbiter vagy diakónus.

K: Az 1 Királyok 8:17–19-ben, mivel Isten adja nekünk a szívünk jó vágyait, miért mondta Isten, hogy Dávid templomépítési vágya jó volt, de az 1 Királyok 8:18–19-ben azt, hogy nem szabadott volna megépítenie?

V: Istennek, akárcsak egy szülőnek, joga van nemet mondani egy kérésre. A templom felépítése jó szándék volt, de Dávidnak nem volt helyes ezt megtennie. Isten nem akarta, hogy egy vérontó ember, aki gyilkosságot és házasságtörést követett el, építse meg a templomát. Ma is lehet, hogy egy feladat elvégzése jó dolog, de egy adott hívő talán nem az a személy, akinek ezt meg kell tennie. Vagy az adott hívő talán nem az a személy, akinek ezt egyedül kell megtennie, és várnia kell Isten időzítésére.

K: Az 1 Királyok 8:23-ban, mivel nem voltak más istenek, mint az Úr, ez azt jelenti, hogy vannak más istenek, akik különböznek tőle?

V: Ha az „isten” fogalmát úgy határozzuk meg, mint bármit, amit az emberek imádni választanak, akkor nyilvánvalóan sok isten létezik. Pál is ezt mondja az 1 Korinthus 8:5–6-ban. Pál az 1 Korinthus 10:20-ban azt mondja, hogy a pogányok isteneknek bemutatott áldozatai valójában démonoknak szóltak.

K: Az 1 Királyok 8:32-ben miért imádkozott Salamon azért, hogy Isten adja meg az igazaknak, amit megérdemelnek, hiszen egyikünk sem érdemli meg Isten kegyelmét?

V: A választ lásd a Zsoltárok 35:24-hez fűzött magyarázatban.

K: Az 1 Királyok 8:32–53-ban imádkoznunk kellene-e azért, hogy Isten a jövőben is meghallgassa az emberek imáit?

V: A hívők annak alapján imádkoznak, amit tudnak. Mivel rendelkezésünkre áll az Újszövetség, már tudjuk, hogyan hallgatja meg Isten az imákat, és milyen feltételek mellett mondja, hogy nem hajlandó meghallgatni az imákat. Ahelyett, hogy csak azt kérnénk, hogy Isten hallgassa meg imánkat, hálát adhatunk Istennek azért, hogy megígérte, meghallgatja engedelmes gyermekeinek imáit.

K: Miért akarja Isten az 1 Királyok 8:40 szerint, hogy az emberek féljék Őt?

V: A félelem itt nem egy blöffölő személytől való hamis félelem, sem pedig egy igazságtalan vagy gonosz embertől való félelem. Inkább ez a félelem egy egészséges, józan tisztelet az iránt, aki minden ember lelkét megítéli. Isten félelme nem csupán tiszteletet jelent iránta, hanem egészséges is számunkra, mert megóv minket a bűntől.

K: Az 1 Királyok 8:51-ben mi az a „vasolvasztó kemence”?

V: Ez nem egy vasból készült kemence, hanem az akkori legforróbb, ember alkotta tárgy volt. Vasolvasztásra használt kemence volt.

K: Az 1 Királyok 8:55-ben hogyan kell áldanunk másokat?

V: Legalább négyféleképpen.

1. Életünknek áldásnak kell lennie mások számára.

2. Tisztelnünk kell azokat, akik személyesen méltók a tiszteletre (Filippi 2:29), és azokat is, akik – személyes jellemüktől függetlenül – tiszteletre méltó pozícióban vannak (Róma 13:7; 1 Péter 2:17).

3. Imádkoznunk kell Istenhez másokért, hogy Isten áldja meg őket, és adja meg nekik kegyelmét és irgalmát (ApCsel 7:60; Filemon 6; Filippi 1:7,9–10; Efézus 1:17–18; Kolossé 1:9–10; 1 Thesszalonika 1:2; 2 Thesszalonika 1:11).

4. Adakoznunk kell mások megáldására, beleértve a pénzünket is (Jakab 2:14–17), valamint az Úrban végzett kemény munkánkat (1. Thesszalonikiak 1:5–6; 2:2, 6–8, 11–12).

K: Az 1 Királyok 8:56 szerint mikor és hogyan kell Istent áldanunk?

V: Életünknek dicsőítésnek kell lennie Neki. Beszélnünk kell Istenhez, dicsérve Őt jelleméért és cselekedeteiért, és hálát adva Neki kegyelme és irgalma miatt. Másoknak is el kell mondanunk Isten nagyságáról, szeretetéről és hatalmas cselekedeteiről.

K: Az 1 Királyok 8:58,61 szerint mi a különbség Isten parancsai és Isten rendeletei között?

V: Isten rendeletei az Ő törvényei voltak, amelyeket mindenkinek be kellett tartania, különben bírósági büntetéssel kellett szembenéznie. Például a Tízparancsolat rendelet volt. Istennek különböző emberek számára további parancsolatai is voltak. Például Dávidnak megparancsolta, hogy ne építse meg a templomot. Függetlenül attól, hogy mit nevezünk parancsnak és mit rendeletnek, mindazt be kell tartanunk, amit Isten nekünk parancsolt.

K: Az 1 Királyok 9:4-ben hogyan járt Dávid feddhetetlen szívvel?

V: Dávid súlyosan vétkezett, de teljes mértékben megbánta bűneit. Vigasztaló tudni, hogy Isten akkor is úgy tekinthet ránk, mintha feddhetetlenül járnánk, ha vétkeztünk, ha őszintén megbánjuk bűneinket.

K: Az 1 Királyok 9:11–13-ban miért adta el Salamon a föld egy részét Hiramnak, Tírusz királyának, hiszen a Levitikus 25:23 szerint a földet örökre nem szabad eladni?

V: Salamon hibát követett el, és nem kellett volna eladnia azt a földet, amelyet Isten Izráelnek szánt. Salamon valószínűleg úgy gondolta, hogy a Hiramtól kapott anyagi javak és segítség többet érnek, mint az a földdarab. Isten azonban azt a földet az izraelitáknak adta birtokul, nem pedig azért, hogy Salamon azt tetszése szerint rendelkezhessen vele.

Ez ma is tanulsággal szolgál számunkra. Néha, amikor kompromisszumot kötünk a gonoszsággal, „eladhatjuk” azokat az áldásokat és ellátást, amelyeket Isten eredetileg gyermekeinknek és másoknak szánt.

K: Az 1 Királyok 9:11-ben említett tény, hogy Salamon Naftali 20 városát átadta Tírusnak, hozzájárulhatott-e az északi királyság Salamon-dinasztia iránti ellenséges magatartásához?

V: Asimov „A Biblia útmutatója” című művének 326–327. oldalán említést tesz erről a kérdésről, és Asimovnak ebben az esetben igaza lehet. Nem ismerjük az összes okot, amiért az északi izraeliták el akartak szakadni. A súlyos adóterhek minden bizonnyal az elsődleges földi ok voltak. Végső soron azonban az ok az volt, hogy Isten el akarta választani az északi és a déli királyságot a Salamon idején kezdődött engedetlenség miatt.

K: Az 1 Királyok 9:18-ban valóban „Tadmor”-ról van szó, a szíriai sivatag híres oázisáról, vagy a 2 Krónikák 8:4-ben szereplő „Tamar”-ról, a Júdeai-sivatagban?

V: A Júda területén fekvő Tamar, a Holt-tengertől 16 mérföldre (26 kilométerre) délnyugatra, mert az írás szerint Júda területén található. A helyes írásmódot egyes mai emberek fontosabbnak tartják, mint az ókoriak.

K: Az 1 Királyok 9:22-ben Salamon nem vetette-e be az izraelitákat kényszermunkára, vagy az 1 Királyok 5:13 szerint 30 000 izraelitát sorozott be egész Izraelből?

V: A „When Critics Ask” című könyv 182–183. oldalán az áll, hogy ez a két vers különböző héber szavakat használ. Az 1 Királyok 5:13 (a héber Bibliákban 5:27) a „mas” vagy „hammas” szót használja, ami sorozottakat jelent. Az 1 Királyok 9:21 a „mas-obed” szót használja, ami kényszermunkát jelent. Az 1 Királyok 9:22 szerint Salamon nem alkalmazott egyetlen izraelitát sem „abed” (rabszolga)ként.

K: Az 1 Királyok 9:23-ban 550 főtiszt volt, vagy 250, ahogyan a 2 Krónikák 8:10 mondja?

V: Lehet mindkettő, mivel ez valószínűleg másolási hiba.

K: Az 1 Királyok 10:14-ben és a 2 Krónikák 1:15–17-ben szereplő aranyat honnan szerezte Salamon?

V: A szkeptikus Asimov’s Guide to the Bible (Asimov Biblia-kalauz) 412. és 417. oldalán az áll, hogy a Krónikás „féktelen túlzásokkal” írja le Salamon gazdagságát. Salamon azonban valóban ilyen gazdag volt.

Hiram, Tírusz királya 120 talentum aranyat adott Salamonnak 20 galileai városért cserébe (1 Királyok 9:14). Salamon és Hiram 420 talentum aranyat hoztak be Ofírból (1 Királyok 9:28). A Sába királynője 120 talentum aranyat ajándékozott Salamonnak (1 Királyok 10:10). A NET fordítás 602. oldala szerint egy talentum fém körülbelül 75 font.

Összesen: Egy év alatt Salamon 666 talentum aranyat kapott (1 Királyok 10:14). Salamon ebből az aranyból 200 nagy aranypajzsot és 300 egyéb pajzsot készíttetett, valamint arannyal borította be trónját és ivóedényeit (1 Királyok 10:16–21).

Hogyan lehetett nekik ennyi aranyuk az ókorban? Ez hatalmas vagyon volt, de más királyoknak is volt vagyonuk. A 735 Baffling Bible Questions Answered című könyv 120–121. oldalának leírása szerint Asszíria királya, Esarhaddon „beborította arannyal” Asszur szentélyének „falait, mintha vakolat lenne”. Egy egyiptomi fáraó egy 200 láb hosszú bárkát borított be arannyal a vízvonalig. Miután Siszak fáraó betört Júdába, elvitte az arany nagy részét, és egy évvel később meghalt. Fia, I. Osorkon, i. e. 921-ben 383 tonna aranyat és ezüstöt adományozott az isteneknek.

K: Az 1 Királyok 10:22-ben említett Tarsis ugyanaz a hely, mint Ofír?

V: Nem, nem azonos. Ophir valószínűleg a mai Etiópia vagy attól délre fekvő terület. Tarsis (a mai Spanyolországban) valószínűleg a legnyugatibb civilizált város volt. Asimov „A Biblia útmutatója” című művének 332. oldalán is olvasható, hogy Ophir és Tarsis különböző helyek voltak.

Volt még két másik Tarsis nevű város. Az egyik Szardínia szigetén, a másik Kis-Ázsiában volt, de itt a spanyolországi városra utalnak.

K: Az 1 Királyok 10:23-ban hogyan haladta meg Salamon a föld összes királyát?

V: Az „earth” szó itt jelenthet akár „földet”, akár a „vidéket”, azaz a Közel-Keletet. Salamon i. e. 960-ban szentelte fel a templomot, és ebben az időben a többi közel-keleti királyság zűrzavarban volt. Salamon még Egyiptomnál is gazdagabb volt. A líbiai Sisaq/Sisak i. e. 950/945 körül elfoglalta Egyiptomot. Így Salamon ebben az időben a Közel-Kelet földjén – az általuk ismert világban – a legvirágzóbb uralkodó volt. Emellett a világ egyik leggazdagabb uralkodója is volt.

Görögországban ez az időszak a görög civilizáció „sötét korszakának” részét képezte.

Amerikában, a mexikói olmékok és néhány maja kivételével, az amerikai civilizációk i. e. 1000 körül még nagyon primitívek voltak.

Kínában ez Khao király (Kr. e. 1052–1002) ideje volt. Khao király a Han-folyónál vívott csatában halt meg, és a Csou-dinasztia Mu királya (Kr. e. 976–922) lett az utódja.

Indiában i. e. 900 körülig az árják szilárdították hatalmukat a dravida népek felett. Az árják azonban nem egyetlen királyságot alkottak, hanem számos törzsből álltak. A TimeFrame 1500–600 B.C. című mű 138. oldalán ez áll: „India védikus korszakának későbbi szakasza, nagyjából i. e. 1000 és 600 között, az árja élet szinte minden területén hatalmas változások és felfordulások ideje volt. Az árják keletre és délre terjeszkedtek a Gangesz folyó nagy völgyéig és azon túlra is, szükség esetén tűzzel irtották az erdőket, hogy helyet teremtsenek településeiknek. A krónikusan viszálykodó kis államokból kevesebb, de nagyobb királyságok és köztársaságok alakultak ki, állandó fővárosokkal és kiterjedt bürokráciákkal.”

Így Kínában volt az egyetlen király, aki Salamon mellett a világ leggazdagabb uralkodójaként versenghetett.

K: Miért volt Salamon királynak sok harci szekere és lova az 1 Királyok 10:26 szerint, hiszen a Mózes 5. könyve 17:16–17 azt mondja, hogy a király ne szaporítsa a lovakat?

V: Salamon mindkét szempontból tévedett. Két szempontot kell figyelembe venni.

1. Természetes volt, hogy egy hagyományos király megerősítse haderejét, hogy a lehető legteljesebb védelmet biztosítsa.

Salamon azonban nem egy „természetes királyság” felett uralkodott, hanem Isten népe felett. Amikor Istenben bízol, néha az Istennek való engedelmesség azt jelenti, hogy olyan dolgokat teszel, amelyekben Istenre támaszkodsz, és nem a saját erődre.

2. A harci szekerek leghatékonyabbak a nyílt síkságokon folytatott támadó hadviselésben, nem pedig a védekezésben. Istent nem érdekelte, hogy az izraeliták hódítsanak-e vagy letelepedjenek-e az Ígéret Földjén kívül, Szíriában, Mezopotámiában vagy Egyiptomban.

K: Az 1 Kir 11:1–3-ban [valójában 1 Kir 1:1–3] abszurd volt-e, hogy Dávid egy fiatal szűzzel hált, ahogyan azt a muszlim Ahmad Deedat állítja?

V: Az 1 Királyok 11:1–3-ban nincs ilyen, de Deedat valószínűleg Abiságra, Dávid szoptatójára utalt az 1 Királyok 1:1–3-ban.

Két kérdés azoknak, akik ezt felvetik.

1) Tényleg azt állítod, hogy abszurd, ha egy idős próféta szexuális kapcsolatba lép egy fiatalabb lánnyal?

2) Mivel a Biblia kifejezetten kimondja, hogy Dávid nem feküdt le vele, arra célzol, hogy a próféta Dávid feküdt le vele, és milyen alapon?

Dávid öreg volt és a halál küszöbén állt, az 1 Királyok 1:4 pedig kifejezetten kimondja, hogy Dávid nem létesített vele szexuális kapcsolatot, bár azt mondták róla, hogy gyönyörű volt. Előfordul, hogy a nagyon idős, a halálhoz közeledő férfiak nem vágynak szexuális kapcsolatra, vagy nem is képesek rá.

Ha azonban úgy tennénk, mintha Dávid fiatalabb lett volna, és mintha szexuális kapcsolata lett volna vele, az még feleannyira sem lenne abszurd, mint ha egy állítólagos próféta szexuális kapcsolatba lépne egy 8-9 éves lánnyal, nem igaz? Ezt a korai, hiteles muszlim források is jól dokumentálják: Bukhari 5. kötet, 58. könyv, 43. fejezet, 236. szám, 153. oldal; Bukhari 5. kötet, 58. könyv, 43. fejezet, 234. szám, 152. oldal; Bukhari 7. kötet, 62. könyv, 60. fejezet, 88. szám, 65. oldal; Sahih Muslim 2. kötet, 8. könyv, 548. fejezet, 3309., 3310., 3311. szám, 715–716. oldal; Sahih Muslim 4. kötet, 29. könyv, 1005. fejezet, 5981–5982. szám, 1299. oldal; Sunan Abu Dawud 2. kötet, 5. könyv, 700. fejezet, 2116. szám, 569. oldal; Sunan Abu Dawud 3. kötet, 36. könyv, 1769. fejezet, 4913., 4915., 4916., 4917., 4918. szám, 1373–1374. oldal; Sunan Abu Dawud, 3. kötet, 36. könyv, 1770. fejezet, 4915–4919. sz., 1374. o. Tirmidhi: „A házasság Allah apostola szerint”, 1027. sz.; (Sunan Nas’ai, A házasság könyve, 3255., 3256., 3257., 3258. sz.; Ibn-i-Majah 3. kötet, 9. könyv, 13. fejezet, 1876., 1877. sz., 133–134. o.; (Guillaume, A., The Life of Muhammad, Ibn Ishaq Sirat Rasul Allah című művének fordítása, Oxford University Press, Karachi, Pakisztán, 682. o.).

K: Miért volt Salamonnek 700 felesége és 300 ágyasa az 1 Királyok 11:1–3 szerint, ami ellentmondott Isten parancsának a Mózes 5. könyve 17:17-ben?

V: A Mózes 5. könyve 17:17 szerint a királynak nem szabad sok felesége lennie, és Dávid és Salamon ezzel vétkeztek. A házasságkötés a szövetségek megerősítésének szokásos módja volt, de attól még helytelen volt Isten parancsát megszegni. Az 1 Királyok 11:1–4 szerint Salamon vétkezett azzal, hogy feleségül vette ezeket a külföldi nőket, és elfordította szívét Istentől.

A „Hard Sayings of the Bible” (A Biblia nehéz mondásai) című könyv 229. oldalán található egy érdekes alkalmazása ennek. Míg Salamon példaként magasabb mércét állított volna fel, valószínűleg eljutott oda, hogy úgy látta, ő már nem tartozik Isten ezen korlátozásának hatálya alá. Ha manapság egy keresztény vezető úgy tekinti magát, hogy ő már nem tartozik az Isten által a hétköznapi keresztényekre vonatkozó korlátozások hatálya alá, akkor az a vezető nagyon komoly lelki bajban van.

K: Az 1 Királyok 11:11–13-ban arról volt szó, hogy Istennek nem a feleségek száma volt a baja, hanem inkább az, hogy idegenek voltak? (Egy muszlim ezt állította.)

V: Nem igaz, hogy Istennek nem volt kifogása azzal szemben, hogy Salamon ennyi feleséget tartott. Istennek kifogása volt azzal szemben, hogy Salamon hitetlen feleségeket vett magához (1 Királyok 11:2), de Isten a Mózes második könyvének 17:17-ben azt is megparancsolta a királyoknak, hogy ne vegyenek magukhoz sok feleséget.

K: Az 1 Királyok 11:1–3 alapján jóváhagyja-e ez a többnejűséget?

V: Nem, mert Salamon vétkezett azzal, hogy ennyi felesége volt. Általánosságban az Ószövetség megengedte a többnejűséget, de nem ösztönözte azt, ahogyan a Máté 19:5 (az 1. Mózes 2:24-et idézve) mondja: „a kettő”, nem pedig „a sok”, „egy testté válik”. Az Újszövetségben a többnejűséget nem tiltották, de az 1 Timóteus 3:2 szerint egyetlen presbiternek vagy egyházi vezetőnek (episcopos) sem lehetett több felesége.

K: Az 1 Királyok 11:1–13 szerint milyen apai szerepet töltött be Salamon Rehabeám számára, amikor arra tanította, hogyan legyen bölcs király?

V: Salamon nagyon elfoglalt ember volt: kereskedelmi szövetségeket kötött, palotáját és Isten templomát építette, emellett az összes bálványtemplomot is felhúzta, és feleségeivel is foglalkozott. Nem tudjuk, maradt-e Salamonnak egyáltalán ideje arra, hogy sok gyermekét megfelelően nevelje. Salamon nagyon törődött „saját” királyságával; nem tudjuk, mennyire törődött Isten királyságával, sem a jelenben, sem a jövőben, utána.

De ennek ellenére Rehabeám tudott valamit Istenről. Ő és a vezetők megalázkodtak Isten előtt a 2. Krónikák 12:6–8-ban. Mit gondolsz, mennyire tisztelte Rehabeám Salamon Istenbe vetett hitét? Miután Salamon felépítette azokat a bálványtemplomokat, valószínűleg nem túlzottan.

Rehabeám azonban tanult néhány dolgot az apjától. A 2 Krónikák 11:21 szerint Rehabeámnak 18 felesége és 60 ágyasa volt. Ebből a válaszból arra lehet következtetni, hogy Rehabeám legfőbb gondja nem az volt, hogy ne álljon az apja árnyékában, hanem hogy nagy embernek tekintsék, akárcsak az apját.

K: Az 1 Királyok 11:4,6 szerint miben volt Dávid teljes szívéből odaadó Istennek, míg Salamon nem?

V: Ez egy jó vers arra, hogy megfigyeljük, mit ért Isten azon, hogy valaki „teljes szívéből” szenteli magát Neki (a King James-féle fordításban „tökéletes” szerepel). Sem Dávid, sem Salamon nem volt bűntelenül tökéletes, és a „teljes szívből való odaadás” sem ezt jelenti. Inkább azt jelenti, hogy a szívünk a helyén van.

Bár Dávid súlyos bűnöket követett el – házasságtöréssel, hazugsággal és gyilkossággal –, mégis bűnbánatot tartott, és a bűnbánat után teljes szívéből Istennek szentelte magát.

Salamon viszont azzal vétkezett, hogy túl sok nőt vett feleségül, idegen, hitetlen feleségeket, sőt, még bálványtemplomokat is épített nekik. Salamon soha nem tett nyilvánosan bűnbánatot emiatt.

K: Az 1 Királyok 11:14–23,40 és a 2 Krónikák 10:2 szerint miért segítette a fáraó Salamon ellenségeit?

V: Lehet, hogy nem ugyanarról a fáraóról van szó. Ettől függetlenül azonban – mint sokan mások – az egyiptomi kormány is opportunista volt, és az Egyiptom érdekeit szolgáló oldalra állt. A fáraó menedéket nyújtott Hadádnak, az edomitának, Salamon ellenségének (1 Királyok 11:14–23), bár nem szívesen látta, hogy visszatérjen Edomba. A fáraó menedéket nyújtott Jeroboámnak is (2 Krónikák 10:2). Salamon halála után azonban, amikor Jeroboám uralkodott az északi királyságban, a fáraó betört mind Júda, mind Izrael területére.

K: Az 1 Királyok 11:15-ben hogyan vezette Joáb itt a sereget, hiszen Salamon az 1 Királyok 2:30–34 szerint megölette Joábot?

V: A kulcs ehhez az 1 Királyok 11:15, amely szerint ez egy visszaemlékezés arra az időre, amikor Dávid volt a király. Az 1 Királyok 2:30–34 szerint Joábot csak Dávid halála után ölték meg. A szerző azért illeszti be ezt a visszaemlékezést, hogy háttérinformációt nyújtson nekünk Hadadról, Edom királyáról.

K: Az 1 Királyok 11:16-ban milyen további bizonyítékunk van arra, hogy Joáb megölte Edom minden férfi lakóját?

V: Erről nincs bibliai forráson kívüli feljegyzésünk, és valószínűleg jó okkal. Alig maradtak volna edomiták, akik erről írhattak volna, ezért ma nem rendelkezünk az edomiták hivatalos, írásos történelmével.

K: Az 1 Királyok 11:23-ban mikor uralkodtak a szíriai királyok?

V: Íme a kronológia, amely a The Bible Knowledge Commentary: Old Testament (509. o.) és a The New International Bible Commentary (394. o.) című művekből származik.

K: Miért menedéket nyújtott Síszak a lázadó Jeroboámnak Salamon elől az 1 Királyok 11:40-ben, amikor korábban a fáraó a lányát feleségül adta Salamonnak az 1 Királyok 3:1-ben?

V: Ezek különböző fáraók voltak. Salamon apósának neve vagy Siamun, vagy Psusennes II. volt. E fáraók halála után Sísak, egy líbiai származású, az egyiptomi hadseregben tábornokként szolgáló férfi, i. e. 945 körül lett fáraó.

K: Miért szerepel az 1 Királyok 11:40-ben „király” a „fáraó” helyett?

V: Észak-Egyiptom uralkodója Síszak volt, egy líbiai tábornok. Bár őt és leszármazottait fáraóknak nevezték, soha nem uralkodtak egész Egyiptom felett, és talán a Biblia írója azt akarta jelezni, hogy Síszak lett az uralkodó, de nem a korábbi fáraó családjából származott.

K: Miért ment Rehabeám Sichembe az 1 Királyok 12:1-ben és a 2 Krónikák 10:1-ben?

V: Sichem, az az ősi hely, ahol Isten először megjelent Ábrahámnak, egyértelműen az északi területen fekszik, bár csupán 30 mérföldre északra volt Jeruzsálemtől. Ahogyan Dávidot is megkoronázták Júda királyává és Izráel királyává, úgy Rehabeám is északra ment, hogy külön-külön elfogadja az északi törzsek királyságát is. Az izraeliták által történő megkoronázása királyként előre eldöntött dolog volt – legalábbis Rehabeám így gondolta.

Jeroboám Egyiptomba menekült, miután fellázadt Salamon ellen. Jeroboám kifejezetten azért tért vissza Egyiptomból, mert az északi törzsek vezetői felkérték, hogy jöjjön. Tehát ha Rehabeám nem akarta volna enyhíteni terheiket, ők már fel voltak készülve erre az eshetőségre.

Miután a koronázás teljes kudarccal végződött, Rehabeám nem akart többé Sichembe menni, mert Jeroboám megerősítette a várost (1 Királyok 12:25).

K: Az 1 Királyok 12:6–11-ben milyen információ (ha volt ilyen) hiányzott Rehabeám számára?

V: Talán azt, hogy Isten megígérte Salamonnak, hogy a királyság megoszlik. Valószínűleg azt sem tudta, hogy egy próféta azt mondta Jeroboámnak, lázadjon fel, és sikerrel jár majd.

K: Az 1 Királyok 12:6–8-ban, ha valaki azt tanácsolta volna: „Ne tedd ezt, különben a királyság kettészakad”, miért utasította volna el Rehabeám ezt?

V: Rehabeám talán valami ilyesmit mondhatott: „Sok bölcs tanácsadóm van, akik másképp vélekednek. Egyetértek azzal, hogy a királyság felosztása rossz dolog lenne, de ennek bekövetkezésének esélye szinte nulla, ahogyan megbízható tanácsadóim mondják. Az építési projektek és a gazdagság előnyei felülmúlják az elhanyagolható kockázatokat.”

Rehabeámnak már voltak idősebb tanácsadói, akik jó tanácsokat adtak neki. De ahelyett, hogy Rehabeám azt mondta volna: „Elutasítom a tanácsotokat, és azt teszem, amit akarok”, fedezte magát. Talált más tanácsadókat, akik azt mondták, amit hallani akart, így azt mondhatta, hogy csak azt követi, amit a tanácsadói mondtak.

K: Miért volt Rehabeám olyan ostoba az 1 Királyok 12:6–11 és a 2 Krónikák 10:1–15 szerint?

V: Két lehetséges, egymást kiegészítő ok van.

Vannak, akik nem keresnek új ötleteket. Talán Rehabeám már eldöntötte, mit fog tenni, és csak úgy tett, mintha minden oldal véleményét kikérné.

Másrészt talán kizárólag az alapján ítélte meg, melyik tanács a jobb, hogy mennyire állt közel azokhoz, akik azt adták. Ma is elkövethetik az emberek ugyanazt a hibát, hogy egymással ellentétes nézetek között kizárólag a tanácsadóhoz fűződő közelség alapján döntenek. Természetesen az 1 Királyok 12:15 megadja a végső okot: Isten akarta, hogy a királyság megoszoljon.

K: Az 1 Királyok 12:6–11 és a 2 Krónikák 10:1–15 alapján hogyan követnek el az emberek manapság hasonló hibákat, mint Rehabeám?

V: A büszkeség bukást hoz, és gyakran az embereknek nagy önbizalomra van szükségük ahhoz, hogy igazán ostoba dolgokat tegyenek. Ha Rehabeámnak vagy ostoba tanácsadóinak eszébe jutott volna, hogy az izraeliták esetleg lázadhatnak, akkor Rehabeám biztosan nem vette volna őket biztosnak.

A munkádban, a munkatársaid között, a gyülekezetedben és a családodban milyen dolgokban van olyan nagy önbizalmad, hogy azokat magától értetődőnek veszed?

K: Az 1 Királyok 12:6–11 és a 2 Krónikák 10:3–19 versekben, amikor a tanácsadók egymásnak ellentmondó dolgokat mondanak, hogyan lehet eldönteni, melyik tanácsadónak van igaza? – Hogyan döntött Rehabeám?

V: A helyes módszer az, ha imádkozol, majd mérlegeled az egyes döntések előnyeit, hátrányait és kockázatait. De mi van, ha nem vagy benne teljesen biztos (ami gyakran előfordul)? Mérlegelheted, mennyire bízhatsz a különböző tanácsadókban.

Van néhány helytelen módszer is, és talán Rehabeám mindkettőt alkalmazta. Először is, Rehabeám azt választotta, amit hallani akart. Ha a dolgok rosszul alakultak volna, igazolhatta volna tetteit a megbízható tanácsadók szavai alapján.

Másodszor, talán Rehabeám nem is törődött vele túlságosan, mert úgy gondolta, hogy így vagy úgy, minden rendben lesz. Nem az volt a kérdés, hogy kinek volt igaza – talán Rehabeám úgy gondolta, hogy mindkét megoldás működni fog. Inkább az volt a kérdés, kiben bízott meg, és kit követett?

A döntéshozatal harmadik helytelen módja kizárólag a megszokottságon alapul: hogyan csináltuk eddig, és melyik módszerrel érzem magam kényelmesebben?

K: Az 1 Királyok 12:10-ben szereplő mondathoz hasonlóan manapság egyesek hogyan mondják azt, hogy „a kisujjam vastagabb, mint apám dereka”?

V: Íme egy nagyon rossz módszer a kockázat felmérésére: válaszd azt a megoldást, amelyik erősebbnek tüntet fel téged. Az a vágyuk, hogy megmutassák, milyen kemények, erősek vagy hatalmasak, nagyobb, mint az a vágyuk, hogy másoknak jót tegyenek, vagy néha akár maguknak is.

K: Az 1 Királyok 12:18-ban miért küldte el Rehabeám Adorámot/Hadorámot, a bevételi főnököt?

V: Nem tudjuk, miért küldte el Rehabeám Adorámot. Az „Expositor’s Bible Commentary” 4. kötete, 115. oldala szerint Rehabeám egy hatóságot küldött az adók beszedésére, hogy így tesztelje a nép döntését. Ugyanakkor, tekintettel Salamon hatalmas vagyonára, Rehabeámnak talán nem is volt szüksége további adóbevételekre. Lehet, hogy az volt a cél, hogy Adorám pénzt ígérjen nekik a hűségükért cserébe.

Másrészt talán Adoram volt a kényszermunka felelőse, és mivel korábban hallgattak erre a felsőbbrendű hatóságra, Rehabeám ostobán azt hitte, hogy talán most is hallgatni fognak rá.

De ekkor már nem érdekelt őket sem a némi plusz pénz, sem Adorám, sem Rehabeám, sőt, az sem, hogy az ország egységes maradjon-e. Amint Rehabeám megadta a válaszát, eldöntötték a sorsukat.

K: Az 1 Királyok 12:18 alapján ma hogyan értékelné egy kockázat súlyosságát?

V: Két dolgot kell értékelni: a kockázat súlyosságát és annak bekövetkezési valószínűségét. Képzelje el a legrosszabb esetet, és számolja ki a költségeket pénzben, időben, karrierben, elszalasztott lehetőségekben és a jövőbeli korlátok szempontjából. Vannak, akik ezt megteszik, de elfelejtik értékelni a kapcsolatok, a hírnév és a jó hírnév megsérülésének vagy elvesztésének súlyosságát is. Ha a kockázat súlyossága elég alacsony, az emberek gyakran egyszerűen figyelmen kívül hagyják. De ha teljesen kiküszöbölhető, és nem jár nagy költséggel, akkor miért ne tennénk meg? Ha a kockázat következményei súlyosak, és nem tudjuk teljesen kiküszöbölni, csak enyhíteni, de csökkenthetjük a kockázatot, akkor miért ne tennénk meg? Például: pontosan mennyit károsodom, vagy mennyivel csökken a mások szemében való megítélésem, ha a súlyos sérülések elkerülése érdekében bekapcsolom a biztonsági övet, mielőtt elindulnék? Ha nincs vele költség, akkor miért ne tennénk meg minden alkalommal, még akkor is, ha a törvény nem írja elő?

Tehát például, ha idős ember vagy, mikor éri el azt a pontot a síbaleset súlyossága és valószínűsége, hogy már nem éri meg a síelés kockázatát? Ez attól függhet, mennyire vagy jó síelő, és milyen pályákon (zöld, kék, fekete, dupla fekete) próbálkozol.

Lehet, hogy az emberek tévesen értékelik a kockázat súlyosságát, de gyakrabban tévesen becsülik meg annak bekövetkezési gyakoriságát.

K: Az 1 Királyok 12:20-ban csak Júda követte Dávid házát, vagy Benjámin is követte őt az 1 Királyok 12:21–23-ban és a 2 Krónikák 11:12-ben?

V: A „Júda” itt a Júda királyság földjét jelenti. Nyilvánvalóan Benjáminra is utaltak, mert a következő versben az áll, hogy Benjámin Júda mellett állt. Emellett a Simeon törzs tagjai szétszóródtak Júda egész területén, és sok lévita élt Júda földjén.

K: Az 1 Királyok 12:21–24-ben és a 2 Krónikák 11:2–4-ben, mivel Isten rendelte el ezt a megosztást, vajon Rehabeám tehetetlen volt-e (és így vétlen) abban, amit tett?

V: Természetesen nem. Rehabeám lelkesen követte ezt a meggondolatlan utat. De Isten nemcsak tudta ezt, és megengedte, hanem elrendelte is, hogy Rehabeám megtehesse, amit tenni akart.

K: Az 1 Királyok 12:22–24 és a 2 Krónikák 10:1–19; 11:1–4 szerint pontosan ki okozta a felosztást: Isten, Salamon, Rehabeám vagy Jerobeám?

V: Először tegyünk fel egy egyszerűbb kérdést. Tegyük fel, hogy valakit azért állítanak bíróság elé, mert erdőtüzet okozott. Igen, beismeri, hogy gondatlanul elejtett egy meggyújtott gyufát, de ha erdő helyett sivatag lett volna, nem okozott volna kárt. Vagy ha Isten nem töltötte volna meg a Föld légkörét oxigénnel, nem lenne állati élet a Földön, és az erdőtűz sem történt volna meg. Tehát valójában nem ő okozta az erdőtüzet, hanem Isten cselekedete volt. Mit gondolsz, meddig jutna ezzel a védekezéssel?

Sok dolognak több oka is van, például a tűz esetében a levegő, az üzemanyag és a szikra. A levegő és az üzemanyag előfeltételei voltak a tűznek, de a gyufa volt a közvetlen „szikra”, vagyis az a hatékony ok, amely a már meglévő, normális körülmények között kirobbantotta a tüzet. Sok dolognak nincs egyetlen oka; ezeknek ok-okozati fájuk van. Például ahhoz, hogy D bekövetkezzen, először A-nak kell bekövetkeznie, majd B-nek, aztán vagy C1-nek, vagy C2-nek, és végül D fog bekövetkezni.

Jeroboám volt az ok-okozati fa utolsó láncszeme, közvetlenül Rehabeám ostoba válasza után. De Isten arra buzdította Jeroboámot, hogy lázadjon fel, és Isten azt mondta Salamonnak, hogy fia elveszíti a tíz törzset, mivel Salamon engedetlen volt, más isteneket imádott és bálványtemplomokat épített. Salamon annyira bölcs és nagyszerű volt, hogy úgy gondolta, már nem kell engedelmeskednie Isten parancsának, miszerint ne imádjon más isteneket (1 Királyok 11:7–13). Salamon volt az első, aki elrendelte a bálványtemplomok építését, és gonosz vezetésének következményei a száműzetésig kísértették az izraelitákat. Salamon valószínűleg fogalma sem volt arról, milyen súlyosak és tartósak lesznek bűne következményei.

K: Az 1 Királyok 12:22–24 szerint ki okozta, hogy a szakadás továbbra is fennmaradjon?

V: Isten nem árulta el Salamonnak, Rehabeámnak, Jerobeámnak vagy bárki másnak, hogy mikor fog bekövetkezni a szakadás; a prófécia akár Rehabeám uralkodásának végén is beteljesülhetett volna. Isten egyetlen prófétának sem mondta, hogy a szakadásnak folytatódnia kell; Jerobeám gondosan megtervezte, hogy azt véglegessé tegye. Természetesen Isten tudta ezt, és megengedte, hogy így történjen.

K: Az 1 Királyok 12:25–33-ban ki okozta a megosztottságot követő bálványimádást?

V: Ez egy újabb következmény az ok-okozati láncban. Amint Jeroboám fellázadt, azt is mondhatta volna: „Isten azt mondta, hogy lázadjak fel, én pedig megtettem, és bízhatok abban, hogy Isten addig tartja fenn a királyságom elkülönültségét, ameddig csak akarja.” De nem, Jeroboám úgy érezte, saját kezébe kell vennie a dolgokat, és elkülönült királysága nem maradhat fenn, hacsak nem kényszeríti a népet a vallásváltásra és a bálványimádásba. Jeroboám valószínűleg nem volt elkötelezett az aranyborjak bálványimádása mellett. Inkább egyszerűen eszközként használta a bálványimádást a cél elérése érdekében, a szakadás fenntartását segítő eszközként. A szomorú az, hogy az északi törzsek népességének többsége beletörődött abba, hogy pontosan ezt tegyék.

K: Az 1 Királyok 12:25 szerint Jeroboám Sichemben élt, vagy Tirzában, ahogyan az 1 Királyok 14:12–17 mondja?

V: Lehetséges, hogy Jeroboám elköltözött, de – ami gyakoribb – a királyoknak és hercegeknek több lakhelyük is volt. Sichem erődített város volt. Az 1 Királyok 14:12–17 szerint Jeroboám és felesége Tirzába költöztek, amikor fiuk megbetegedett. Talán úgy gondolták, hogy Tirza éghajlata kedvezőbb a haldokló fiuk számára.

K: Miért volt Jeroboámnak két aranyborja az 1 Királyok 12:28–29 szerint?

V: Jeroboám úgy vélte, hogy ha az északi izraeliták továbbra is minden évben Jeruzsálemben imádkoznak, hűségük iránta mindig kétséges marad, amint azt az 1 Királyok 12:27 is mutatja.

A mai „Kézikönyv a Biblia nehézségeinek megoldásához” című könyv 271–272. oldalán egy érdekes elmélet olvasható, miszerint ezek a borjak az igaz Isten hamis imádatát jelentették. Mivel Baált gyakran két borjú hátán lovagolva ábrázolták, és mivel a frigyládán két kerub volt, amelyek hasonlítottak a borjakra, a két borjú olyan volt, mintha Isten lovagolna rajtuk, csakhogy Istent nem ábrázolták.

Ez a nézet azonban nem lehet helyes, mert az 1 Királyok 12:28-ban Jeroboám így szólt: „Íme, Izráel, itt vannak a te isteneid, akik kihoztak téged Egyiptom földjéről”; így tehát magukat a borjakat imádták istenként, talán hasonlóan Áron aranyborjához. A borjakat és a bikákat Kis-Ázsiától Egyiptomig széles körben imádták.

K: Miért választotta Jeroboám az 1 Királyok 12:29 szerint Bételt és Dánt az aranyborjak elhelyezésére?

V: Valószínűleg két oka volt ennek.

Földrajzi: Béthel az északi királyság déli részén feküdt. Dán pedig a távoli északon. Ez kényelmesebb volt a nép számára, és Jeroboám valószínűleg úgy gondolta, hogy ez segít majd a nemzet összetartásában.

Hagyományos ok: A mai „Kézikönyv a Biblia nehézségeinek megoldásához” című mű 270–271. oldalán rámutat arra, hogy Dánban már 300 éve állt szentély, ami hosszabb időtartam, mint amennyi ideig az izraeliták Jeruzsálemben tartózkodtak. Maga Ábrahám is épített oltárt Bethelben. Így Jeroboám két olyan helyet választott, ahol az izraeli vallási imádat hagyománya régebbi volt, mint Jeruzsálemben. Sokak számára a hagyomány fontosabb, mint az igaz Istennek való engedelmesség.

K: Az 1 Királyok 12:32-ben melyik napra utal a nyolcadik hónap tizenötödik napja?

V: Ez október-november közepére esne. A sátoros ünnepe (3Mózes 23:33-36) a hetedik hónap tizenötödik napján volt.

K: Miért nem tért meg Jeroboám az 1 Királyok 12:33–13:7,33-ben leírt csoda után sem?

V: Jeroboám már korábban nyilvánosan elutasította Isten imádatát, így királyságának a bálványimádáson kívül nem volt más hatalma. Ha valaki a gonosz útra tévedt, a bűnbánat azt jelenti, hogy visszafordul arról az útról. Az emberek különösen vonakodhatnak ettől, ha attól tartanak, hogy elveszíthetik hatalmukat, befolyásukat, sőt esetleg az életüket is, ha beismerik, hogy tévedtek. Mindig legyél hajlandó beismerni, ha tévedtél.

K: Az 1 Királyok 13:1–24-ben miért nem csak hogy hagyta Isten, hogy ez megtörténjen, hanem szándékosan küldött egy oroszlánt, hogy megölje azt a fiatal prófétát, aki – egy kivételtől eltekintve, amikor megtévesztették – engedelmes volt?

V: Ez igazságtalannak tűnik egy olyan próféta számára, aki Istent követte, miközben másokat, akik nem mertek bátran átadni Isten üzeneteit, nem ölték meg az oroszlánok. Valóban igazságtalan. Nyilvánvalóan Istennek nem az a célja, hogy ebben az életben minden azonnal igazságos legyen. Az Ítélet Napján Isten mindent helyreállít.

Isten megakadályozhatta volna az oroszlán érkezését, de Istennek fontosabb üzenete volt, amelyet a próféta halálán keresztül közvetített. Isten hangsúlyozta, hogy próféciája biztosan beteljesül, és hogy ez az üzenet Istentől származik.

K: Miért hazudott az öreg próféta a fiatal prófétának az 1 Királyok 13:18-ban?

V: Az öreg próféta tragikus módon megtévesztette a fiatal prófétát, mert jobban bízott a saját természetes érzékében, hogy mi a helyes, mint a fiatal próféta szavaiban. Ez egy bűn volt.

Súlyosabb bűn az, hogy az öreg próféta saját természetes nézeteit Isten szavaként állította be. Ezt a Példabeszédek 30:5-6 és az 1 Korinthus 4:6 elítéli.

K: Az 1 Királyok 13:18 szerint mikor nem szabad követnünk Isten igazi prófétáját?

V: Bileám Isten igazi prófétája volt, aki a 4Mózes 22–24-ben eladta magát pénzért. Hasonlóképpen, még ha valaki hívő, sőt igazi próféta is, nem szabad követnünk őt, ha engedetlen Isten iránt, vagy olyan tanokat hirdet, amelyek ellentétesek azzal, amit Isten világosan kinyilatkoztatott az Ő Igéjében.

K: Az 1 Királyok 14:1, 12–13, 17 szerint Abija apja bűnei miatt halt-e meg, hiszen az Ezékiel 18:14–20 azt mondja, hogy a fiúkat nem szabad apjuk bűnei miatt halálra ítélni?

V: Nem. Abija nem volt bűnös apja bűnei miatt, és Isten nem vette el az életét apja bűnei miatt. Inkább azért halt meg Abija, mert igaz ember volt, mielőtt túl sok romboló hatás érte volna, és Abija örök életet fog élni Istennel a mennyben.

K: Miért ígérte meg Isten az 1 Királyok 14:1, 12–13, 17-ben, hogy Jeroboám összes többi fia meghal Jeroboám bűnéért, hiszen az Ezékiel 18:14–20 szerint a fiúkat nem szabad apjuk bűneiért halálra ítélni?

V: Nem közvetlenül apjuk bűneinek terhéért haltak meg, bár közvetve apjuk bűnének következményei miatt haltak meg. Nem voltak ártatlan emberek, akiket Isten bűnösnek nyilvánított valamiért, amit nem ők követtek el. Inkább az 1 Királyok 14:13 azt mondja, hogy csak Abijában volt valami jó. Jeroboám fiai azért haltak meg, mert úgy döntöttek, hogy részt vesznek Jeroboám bűneiben. Jeroboám tanításai és példája alapján úgy döntöttek, hogy Jeroboám bűneit a sajátjukká teszik.

Elgondolkodtató dolog, hogy egy ember szabad akarata hogyan befolyásolja – meggyőzés és tanítás révén – egy másik ember szabad akaratát. Negatív szempontból szomorú látni, milyen hatással van másokra egy istentelen szülő vagy példakép. Másrészt viszont jó, hogy egy istenfélő szülő vagy példakép nagy hatással lehet másokra abban, hogy Isten magához vezesse őket.

K: Miért hagyta Isten meghalni Abiját, Jeroboám istenfélő fiát (1 Kir 14:1, 12–13, 17)?

V: Úgy tűnik, Isten nem érzi kötelességének, hogy mindig azonnal elmondja nekünk, miért cselekszik úgy, ahogy cselekszik. Ugyanakkor itt néhány dolgot megfigyelhetünk.

a) Jeroboám egész családját erőszakosan megölték volna, Abiját pedig megkímélték ettől.

b) Abija még csak kisfiú volt, és ha életben maradt volna, bőven lett volna alkalma szüleinek, a pogány papoknak és másoknak arra, hogy megrontsák őt azzal, hogy megtanítják, hogyan legyen „vallásos” a gyermekáldozatot hozó, erkölcstelen Baál-imádatban.

K: Az 1 Királyok 14:23-ban mi is volt pontosan az a „magas hely”?

V: Ezek nem hegycsúcsokon lévő helyek voltak. Inkább kőből és földből épített kis emelvények voltak, amelyeket a Baál-imádat során használtak, a „Today’s Handbook for Solving Bible Difficulties” (Mai kézikönyv a Biblia nehézségeinek megoldásához) című könyv 272–273. oldalai szerint.

K: Az 1 Királyok 14:23-ban mik voltak az asherim?

V: Ezek eredetileg tárgyak voltak, valószínűleg faoszlopok, amelyeket Aséra imádására készítettek. Ugyanakkor más istenek és istennők imádására is készítettek ilyeneket. A „Today’s Handbook for Solving Bible Difficulties” című könyv arra figyelmeztet, hogy azon túl, hogy elégethették őket (Mózes 5. könyve 12:3) és kivághatták őket (Mózes 2. könyve 34:13), valójában nem tudjuk, hogy valóban oszlopok voltak-e.

K: Az 1 Királyok 14:25–28-ban mi történt Bet-Szemesszel?

V: A régészeti leletek arra utalnak, hogy Bet-Szemeset Rehábeám idején pusztították el. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy Sísák fáraó Rehábeám uralkodásának ötödik évében betört Júda földjére.

K: Az 1 Királyok 14:31 szerint Abija apja Rehabeám volt, vagy Dávid, ahogyan az 1 Királyok 15:3 mondja?

V: Abija közvetlen apja Rehabeám volt. Héberül az „apa” szót az ősökre is használják, és Dávid volt Abija dédapja.

K: Az 1 Királyok 15:5 szerint hogyan cselekedett Dávid mindenben helyesen, kivéve Uriás esetét?

V: Ez nem azt jelenti, hogy Dávid egyetlen bűn kivételével bűntelenül tökéletes volt. Dávid a következőképpen is vétkezett:

a) Dávid tétlensége Uzsa és a frigyláda ügyében (2 Sámuel 6:3–10)

b) Túl engedékeny szülő volt (2 Sámuel 13:21)

c) Nábál (1 Sámuel 25:21-22, 33-34)

d) A népszámlálás (2 Sámuel 24:2-4; 1 Krónikák 21:2-4)

e) Fiatal korában elkövetett, meg nem nevezett bűnei (Zsoltárok 25:7)

Inkább arról van szó, hogy Dávid ifjúságától fogva bízott Istenben, és igaz volt Isten szemében, de az igazság azt jelenti, hogy bízott Isten irgalmában, nem pedig azt, hogy Dávid bűntelenül tökéletes volt. További információkért lásd az 1 Királyok 11:4,6-ról szóló fejtegetést.

K: Az 1 Királyok 15:7-ben mi az a „Júda királyainak krónikája”?

V: Ezek nem az 1. és 2. Királyok könyvei voltak, hanem világi történelmi feljegyzések.

K: Az 1 Királyok 15:14-ben hogyan lehetett Asa szíve teljes mértékben az Úrnak szentelve, ha nem távolították el az összes magaslatot?

V: Asa igyekezett követni Istent, és megpróbálta eltávolítani az összes magaslatot. Azonban nem sikerült mindet eltávolítania. További információkért lásd a 2 Krónikák 14:3-4 és 15:17-ről szóló magyarázatot is.

K: Az 1 Királyok 15:29-ben helyesen cselekedett-e Baása, amikor megölte Jeroboám egész házát?

V: Semmi sem utal arra, hogy Baása helyesen cselekedett volna ezzel. Inkább azt jövendölték meg, hogy így fog tenni. Baása istentelen király volt, akit nem érdekelte, hogy cselekedetei tetszenek-e Istennek vagy sem.

K: Az 1 Királyok 16:5, 20, 27-ben szereplő „Izráel királyainak krónikái” mik?

V: Az 1 Királyok könyve szerint Omri szerepel bennük, Omri pedig nem szerepel az 1. és 2. Krónikák könyveiben. Az Izráel királyainak krónikái nem a Biblia részét képezik, hanem világi történelmi feljegyzések, amelyek ma már nem maradtak fenn.

K: Mivel az 1 Királyok 16:5, 20, 27 szerint az Izráel és Júda királyainak krónikái nem Isten szava voltak, és mivel a Biblia megírásához ilyen világi forrásokból származó anyagokat is felhasználtak, mikor vált a tartalom Isten tévedhetetlen szavává?

V: Számos helyen idéztek vagy használtak nem bibliai forrásokat Isten szavában. A jelentés akkor vált Isten szavává, amikor azt Isten szavába írták. Maguk a szavak nem „varázslatosak”. Az a fontos, hogy Isten közvetíti a jelentést. Ha egy történelmi feljegyzés helyes, Isten utasíthatja a Biblia íróját, hogy használja fel azt az információt.

K: Mit jelent az 1 Királyok 16:11-ben leírtak?

V: Amint Zimri uralkodni kezdett, megölte Baása családjának minden férfi tagját, hogy a korábbi dinasztiából senki se vonja kétségbe királyságát, vagy lázadást robbantson ki. A Biblia ezt nem helyesli, de őszintén bemutatja, milyen kegyetlenek tudnak lenni egyes emberek.

K: Mit tudunk még Omri izraeli királyról az 1 Királyok 16:31-ben?

V: Az NIV Study Bible 508. oldalán az áll, hogy Omriról nem sokat tudunk, csupán annyit, hogy egy több mint 40 évig fennálló dinasztiát alapított, Samáriát tette fővárossá, és házassága révén elterjesztette a Baál-imádatot. III. Tiglat-Pileszer krónikái 150 évvel később (Kr. e. 732-ben) „Omri földjének” nevezik Izráelt. Asimov Biblia-kalauzának 343. oldala hasonlóan fogalmaz.

K: Az 1 Királyok 16:34-ben Hiel feláldozta-e saját gyermekeit?

V: Nem. Ez a vers valójában azt jelzi, hogy a fiúk egyszerűen meghaltak, nem pedig azt, hogy feláldozták őket. Józsué 6:26-ban szereplő jóslata beteljesedett. Szigorúnak tűnhet, hogy Isten itt betartotta az ígéretét, de Isten mindig betartja az ígéretét, és Hiel meggondolatlanul elhanyagolta azt.

K: Miért kerülnek egyesek az 1 Királyok 16:34-ben olyan helyzetekbe, amelyeket Isten megátkozott?

V: Legalább két oka van: a tudatlanság és az Isten iránti félelem hiánya.

A tudatlanság ártatlan is lehet, de nem mindig az, ha az illető szándékosan úgy döntött, hogy nem él a lehetőséggel, hogy megismerje, mit mondott Isten. Az igazság útjának bármilyen fajta ismeretlensége azonban jobb, mint az igazság útjának ismerete és annak elutasítása, ahogyan a 2. Péter 2:21–22 mondja.

Az Isten iránti félelem hiánya azt jelenti, hogy az ember tudja, mit mondott Isten, de figyelmen kívül hagyja. Vagy nem hiszi, hogy Isten létezik, vagy azt hiszi, hogy Isten nem fogja megakadályozni. Valójában Isten talán nem is fogja megakadályozni, de mindig következményekkel jár, akár az ítélet napján, akár már ebben az életben is.

K: Miért hajtotta végre Isten ezeket a csodákat Illésen keresztül az 1 Királyok 17:3–24-ben?

V: Bár a Szentírás nem említi, néhány dolgot mégis megfigyelhetünk. Ez szellemi szempontból nagyon sötét időszak volt Júda és Izráel életében. Láthatjuk, milyen bizonyságot és bátorítást jelentettek az emberek számára Illés csodái, bár ezek közül néhány meglehetősen titokban történt.

De ne hagyjuk figyelmen kívül Illés csodáinak egy másik okát sem. Ezek a egyre nehezebb hitpróbák arra készítették fel Illést, hogy szembeszálljon a Baál prófétáival. Figyeljük meg azt is, hogy Isten nem minden imára válaszolt „igen”-nel Illésnek. Illés, aki azonnali halálért imádkozott, végül soha nem halt meg (2 Királyok 2:11).

K: Az 1 Királyok 18-ban vajon Illés „prófétai/Jahvista” csoportja egyre intoleránsabbá vált-e más istentiszteletekkel szemben, ahogyan azt a szkeptikus Asimov’s Guide to the Bible (Asimov Biblia-kalauz) 344. oldalán állítja?

V: Amit Asimov „csoportnak” nevez, azok az igaz Isten imádói voltak. Asimov itt nem támasztotta alá jól az állítását, mivel nincs bizonyítéka arra, hogy kevésbé toleránsak lettek volna.

K: Az 1 Királyok 18:3–5,7-ben szereplő Obádiás ugyanaz az Obádiás volt-e, aki a Bibliában az Obádiás könyvét írta?

V: Nem, nem ugyanaz az Obádiás. A „The Believer’s Bible Commentary” (A hívő Biblia-kommentár) 379. oldala és a „The Bible Knowledge Commentary: Old Testament” (A Biblia-ismereti kommentár: Ószövetség) 525. oldala is ezt állítja. Az „Expositor’s Bible Commentary” (Az Expozitor Biblia-kommentár) 7. kötete 142. oldala szintén azt mondja, hogy nem valószínű, hogy ugyanazok lennének.

K: Az 1 Királyok 18:3–16-ban miért félnek a keresztények néha indok nélkül Isten engedelmes szolgáitól, ahogyan Obádiás félt Illés-től?

V: Obadiás attól tartott, hogy Illés eltűnik, és Obadiást „magára hagyja”, így nagy bajba kerül. A mai keresztények két okból félhetnek attól, hogy másokra támaszkodjanak.

1. Lehet, hogy hiányzik belőlük az Istenbe vetett hit, attól tartanak, hogy Isten nem fog vigyázni rájuk, és a másik keresztény magára hagyja őket.

2. Lehet, hogy nem bíznak a másik keresztényben, mert azt gondolják, hogy az cserben fogja őket hagyni. Néha ez fordul elő éretlen és engedetlen keresztények esetében. Eljön azonban egy pont, amikor bizonyos dolgokban meg kell bízni az érett keresztényekben, és az eredményeket Istenre kell bízni.

K: Miért egyezett bele az 1 Királyok 18:19–20-ban az a gonosz Ácháb király, aki Elizeust próbálta elfogni, abba, hogy összehívja azt a gyűlést, amelyet Elizeus kért?

V: Bár Áháb talán azért tette ezt, mert kétségbeesetten bármit meg akart tenni, ami esőt hozhat az országra, valószínűbb, hogy Áháb saját érdekeit tartotta szem előtt. Ácháb látta, hogy királysága forog kockán. Ha egyszerűen megölte volna Illést, és nem jött volna eső, mindenki Áchábot hibáztathatta volna. Ha azonban Ácháb először lehetőséget adott Illésnek, és nem történt semmi, akkor úgy tűnt volna, hogy Áchábnak jó oka van arra, hogy kivégezze Illést és eltávolítsa az útból, és ami még fontosabb, Illést becsmérelték volna, és kényelmes bűnbakká vált volna.

K: Az 1 Királyok 18:21-ben szabad-e valaha is olyasmit mondanunk, hogy „Ha az Úr az Isten, kövessétek Őt; de ha más az Isten, kövessétek őt”?

V: Igen, ezt mondhatjuk. Egyszer megkérdeztem az Egyesülési Egyház (Moonies) egyik vezetőjét, hogy ha – feltételezve – kiderülne, hogy Moon tiszteletes végül is nem Istentől származik, mit tenne? Ő azonnal visszakérdezett, hogy én mit tennék, ha kiderülne, hogy Krisztus valójában nem Istentől származik. Azt válaszoltam, hogy tudom, Krisztus Istentől származik, de ha nem így lenne, akkor az igazságot követném, bármi is legyen az. Miután még egy darabig beszélt, emlékeztettem őt az eredeti kérdésre, és végül így válaszolt: „Már az is becstelen és tiszteletlen, ha egyáltalán megkérdőjelezzük Moon tiszteletest.”

Nehéz párbeszédet folytatni olyanokkal, akik nem akarnak tudni az igazságról. Ezután megkérdeztem tőle, miben különbözik akkor a csoportja Jim Jones csoportjától. Nem vagyok biztos benne, hogy helyesen szóltam-e vagy sem. Mindenesetre azt mondták nekem, hogy többé nem vagyok ott szívesen látott vendég.

K: Az 1 Királyok 18:22-ben hogyan lehetett Illés az egyetlen életben maradt próféta, hiszen Obádiás 100 prófétát rejtett el az 1 Királyok 18:13 szerint?

V: Valójában 7000 ember volt Izráelben, aki nem hajolt térdre Baál előtt, de Illés ezt még nem tudta. Bár Illés tévedett abban, amit mondott, a Biblia pontosan rögzíti Illés szavait.

K: Az 1 Királyok 18:27-ben helyesen járt-e el Illés, amikor gúnyt űzött?

V: Természetesen. A Bibliában semmi sem mondja, hogy a hívőknek soha nem szabad gúnyt űzniük, és Pál és Jézus is használtak gúnyt és éles feddést. Modern nyugati kultúránk egyre inkább azt hiszi, hogy a negatív kritika – különösen a vallással kapcsolatban – mindig helytelen, de ez csupán egy modern, szubjektív nézet. Az 1 Péter 3:15–16 szerint mindig készen kell állnunk a hitünkről szóló válaszra, de szelídséggel és tisztelettel. A hitünkért való felelés azonban nem azonos a feddéssel, hiszen ennek a szövegnek a szerzője, Péter, ugyanaz a személy, aki az ApCsel 8:20-ban azt mondta Simon Mágusnak: „Az ezüstöd veled együtt vesszen el!” Az egyensúly a következő: egyrészt Péter nagyon határozottan szólt Simon ellen, másrészt viszont őszintén aggódott Simonért.

K: Az 1 Királyok 18:33–35-ben hol szerezte Illés a 12 hordó vizet az aszály idején?

V: A Kármel-hegyen vannak források, amelyek egész évben vizet adnak. Szárazság idején azonban a források kiszáradhattak. A Földközi-tenger azonban 15 mérföldre volt, és vize alkalmas lett volna egy átlagos tűz oltására. Függetlenül attól, hogy az izraeliták honnan szerezték a vizet, azt már elszállították az áldozatokhoz. Mivel az árok elég nagy volt ahhoz, hogy két „seah” magot befogadjon, a víz mennyisége valószínűleg körülbelül 13 quart volt.

K: Miért követett el gyilkosságot Illés az 1 Királyok 18:40-ben? (Ezt egy ateista kérdezte.)

V: Miért tesz fel olyan kérdést, amely már eleve előre feltételezi a választ? Illés és az izraeliták nem gyilkoltak meg senkit. Az Ószövetségi törvény szerint halálos bűnben bűnösnek bizonyult embereket végezték ki.

Az Ószövetségi Törvény szerint (5Móz 13:13–15; 17:2–5) a bálványimádókat kivégezni kellett, és ezt felügyelte Illés. Az Ószövetségi Törvény szerint az izraeliták számára a bálványimádás ugyanolyan súlyos bűn volt, mint a gyilkosság.

Ha nem tetszik az a tény, hogy az Ószövetség halálbüntetést írt elő a bálványimádókra, ne hibáztasd Illés prófétát és az izraelitákat azért, hogy végrehajtották az Úr parancsait. Inkább az a problémád, hogy nem fogadod el, hogy Istennek joga van bármilyen törvényt hozni a bálványimádás ellen, amilyet csak akar.

K: Miért futott Illés itt olyan messzire és olyan gyorsan (1 Kir 18:46)?

V: A távolság itt 20–25 mérföld volt, tehát ez nagyjából egy maratoni távnak felelt meg. Illés valószínűleg jó fizikai állapotban volt, de a The Bible Knowledge Commentary: Old Testament (Bibliai ismeretek kommentár: Ószövetség) 527. oldala rámutat, hogy ehhez isteni erőre volt szüksége. Ne feledjük, hogy az a görög katona, aki lefutotta a maratoni távot, hogy az athéniaknak bejelentsen a perzsák vereségét, röviddel az üzenet átadása után kimerültségben meghalt.

K: Miért küldött Izebel az 1 Királyok 19:2 szerint hírnököt Illéshez azzal, hogy meg fogják ölni, ahelyett, hogy egyszerűen katonákat küldött volna, hogy megöljék?

V: Két oka lehetett ennek.

1. Illés ekkor már hős volt, mert esőt hozott. Nem állt volna jól a monarchiának, ha megölték volna Illést, amikor olyan népszerű volt a nép körében. A nép megölhette volna Áhábot és Jezabelt, ahogyan megölték a Baál prófétáit.

2. Azzal, hogy megfenyegették Illést, ha az pánikba esett volna és elmenekült volna (amit meg is tett), az hiteltelenné tette volna őt, vagy legalábbis eltüntette volna a nép szeme elől.

A kormányzati vezetőknek gyakran úgy kell cselekedniük, hogy megőrizzék népszerűségüket a nép körében, így biztosítva hatalmuk fenntartását.

K: Az 1 Királyok 19:5–21-ben mit tett Isten, hogy helyreállítsa Illés lelki erejét, miután az kimerült?

V: Isten hét dolgot tett.

1. Alvást adott Illésnek.

2. Élelemmel táplálta Illést.

3. Türelmesen meghallgatta a panaszait, amelyek Isten szemében bizonyára nagyon jelentéktelennek tűntek.

4. Isten új, friss rálátást adott Illésnek önmagára.

5. Isten megvigasztalta Illést, megmutatva neki, hogy nincs egyedül.

6. Isten célt és feladatot adott Illésnek.

7. A legfontosabb azonban az volt, hogy Illés különösen érezte Isten jelenlétét.

A mai keresztényeknek néha szükségük van ezekre a hét dologra, ha kimerültnek érzik magukat.

K: Miért segített Isten az 1 Királyok 20-ban egy istentelen királynak?

V: Néha az emberek azt gondolják, hogy bonyolult helyzetben vannak, de Isten gyakran még bonyolultabb helyzetekkel is megbirkózik. Áháb istentelen király volt egy olyan nép élén, amelynek tagjai többnyire istentelenek voltak, de volt közöttük egy istenfélő maradék is. Szíriában nem volt istenfélő maradék, és az 1 Királyok 20:28 szerint egy ilyen időpontban elszenvedett vereség azt sugallta volna a világnak, hogy Isten nem mindenható. Isten nem akarta, hogy Ácháb teljes sikert arasson, de azt sem akarta, hogy Izráel még elpusztuljon, vagy a szíriaiak uralma alá kerüljön.

K: Mi a jelentősége az 1 Királyok 20:18–19-ben leírtaknak?

V: Ben-Hadad, aki akkor részeg volt, azt hitte, hogy csak kevesen jönnek ki a harcosok közül, ezért parancsot adott a szíriaiaknak, hogy fogják el őket élve, talán rabszolgának szánva őket. Mivel élve kellett elfogni őket, a szíriai íjászok nem lőttek rájuk.

K: Valójában az 1 Királyok 20:22 hasonlóan hangzik ahhoz, amit a puritán tábornok, Oliver Cromwell egyszer mondott: „Bízz Istenben, és tartsd szárazon a [puskaporodat]!” Milyen értelemben igaz ez, és milyen értelemben hamis?

V: Oliver Cromwell hasonló volt a Bibliai Jehuhoz. Cromwell keresztény volt, aki nagyon komolyan vette az Isten követését, de istentelen, kegyetlen eszközöket alkalmazott. Mindenesetre, hogy válaszoljak erre a kérdésre: a hívőknek jól fel kell készülniük Isten szolgálatára, legyen szó lőporról vagy más dolgokról. Ugyanakkor ügyelnünk kell arra, hogy Istenben bízzunk, és ne a lőporunkban vagy a saját felkészülésünkben. Erre jó példa Gedeon kis serege a Bírák könyve 7. fejezetében.

K: Miért mondták a szíriaiak az 1 Királyok 20:23,28-ban, hogy az izraeliták istenei (többes számban) csupán a hegyek isteneinek számítanak?

V: A szíriaiak harci szekerekkel harcoltak, amelyek a síkságon voltak a leghatékonyabbak. Az izraeliták már legyőzték a szíriaiakat, de csak a dombokon. Isten népe akkor győzte le a szíriaiakat, amikor a terep előnyt jelentett számukra, de Isten meg akarta mutatni, hogy népe akkor is legyőzheti a szíriaiakat, ha a terep hátrányt jelent számukra.

Nyilvánvalóan azért használták a szíriaiak az „istenek” (többes szám) kifejezést, mert alig tudtak valamit Izráel igazi Istenéről. Csak annyit tudtak, hogy sok izráeli bálványimádást űzött.

K: Miért cserélte le Ben-Hadad a királyokat parancsnokokra az 1 Királyok 20:24-ben?

V: Ez nem azt jelenti, hogy Ben-Hadad alatt a királyok már nem uralkodtak. Inkább azt jelenti, hogy a politikailag fontos királyokat eltávolították a hadsereg vezetéséből, és hivatásos katonák vették át a helyüket.

K: Az 1 Királyok 20:26-ban szereplő Afek ugyanaz a hely, ahol a filiszteusok 200 évvel korábban, az 1 Sámuel 4:1 szerint harcoltak?

V: Nem, az 1 Királyok 20:26-ban szereplő Afek a Galileai-tótól körülbelül négy mérföldre keletre, Samária és Damaszkusz között félúton található, a The NIV Study Bible 516. oldalának, a The New Geneva Study Bible 383. és 509. oldalának, valamint a The Nelson Study Bible 601. oldalának megfelelően. Ott található a mai Fik nevű falu. Az Asimov’s Guide to the Bible 348–349. oldalán is hasonló információk találhatók.

K: Az 1 Királyok 20:29–30 szerint hogyan lehetett ilyen rövid idő alatt 127 000 szíriait megölni?

V: Bár a sűrű íjászcsapatok részben felelősek lehettek ezért, biztosan körbezárással vagy más csapdával is éltek, hogy ennyi szíriait megölhessenek. Emellett az eső, a sár vagy egy folyó is halálos akadályt jelenthetett a szíriaiak számára.

K: Az 1 Királyok 20:29–34, 42 szerint miért volt helytelen Áhábtól, hogy kegyelmet gyakorolt Ben-Hadad iránt?

V: Hiba volt kegyelmet tanúsítani a bűnbánat nélküli vezetők iránt, akik továbbra is Isten népének megsemmisítésére törekedtek.

K: Az 1 Királyok 20:34-ben hogyan lehetett Áháb királynak utcái Damaszkuszban?

V: Miután Ácháb legyőzte a damaszkuszi Ben-Hadádot, a béke egyik feltétele az volt, hogy Áchábnak joga legyen egy „kereskedelmi övezetet” fenntartani, ahol az izraeli kereskedők vásárolhattak és eladhattak, feltehetően anélkül, hogy adót kellett volna fizetniük Ben-Hadádnak.

K: Az 1 Királyok 20:35–36-ban miért ölték meg azt az embert, aki nem volt hajlandó megsebezni Isten prófétáját?

V: Isten igazi prófétáinak megsebesítése nem volt olyan dolog, amit a hívőknek általában illene tenniük. Azonban amikor egy próféta, akit igazi prófétaként ismertek el, parancsot adott, és a másik nem volt hajlandó engedelmeskedni, az helytelen volt. Nem arra vagyunk hívva, hogy mindig azt tegyük, ami szokásos és jellemző, hanem arra, hogy mindig engedelmeskedjünk az Úrnak.

K: Az 1 Királyok 20:37–42-ben miért kellett megsebesíteni a prófétát?

V: A prófétát azért kellett megsebezni, hogy álcázhassa magát, így a király katonának higgye, és ne ismerje fel prófétaként. Ha nem lett volna megsebezve, felmerült volna a kérdés, hogy miért nem volt a többi katonával.

K: Az 1 Királyok 20:42-ben hogyan vétkezett Ácháb azzal, hogy elengedte Ben-Hadádot?

V: Lehet, hogy azért, mert Ácháb nem kérdezte meg az Urat, vagy azért, mert megszegte egy korábbi, fel nem jegyzett kinyilatkoztatást. Ácháb megszegte a szent háború szabályait azzal, hogy Izráelt egy idegen hatalom alá rendelte.

K: Az 1 Királyok 21:3–4-ben miért nem volt hajlandó Nabot eladni a szőlőskertjét, hiszen anyagi haszna származott volna belőle?

V: Nabot számára ez Istennek való engedelmesség erkölcsi kérdése volt. Az izraelitáknak a 3Mózes 25:23–28 és a 4Mózes 36:7 szerint parancsba adták, hogy ne adják fel őseik földjét, és Nabot Istennek akart engedelmeskedni.

K: Az 1 Királyok 21:19-ben a kutyák Nabot meggyilkolásának helyszínén nyalták fel Áháb vérét, vagy a Samária-tó mellett, ahogyan az 1 Királyok 22:37–38 mondja?

V: Nincs ok arra, hogy ne lett volna mindkettő. Nabot közvetlenül a palota mellett lakott, amely Samáriában volt. Nabotot nyilvános helyen vádolták meg, ami a városban, a samáriai medence közelében lehetett. A medencénél mosták meg Áháb szekerét.

K: Az 1 Királyok 21:20,25-ben hogyan „adja el magát valaki a gonoszságra”?

V: Ácháb eladta magát: bár bizonyos mértékben elismerte Illést és az ő Istenét, mégis gonoszt cselekedett, eladta magát a pénznek és a hatalomnak azzal, hogy folytatta a Baál-imádást. Ácháb talán következetlen embernek tűnhet, de abban következetes volt, hogy azt próbálta tenni, ami számára a legjobbnak tűnt. Manapság sokan tűnhetnek erkölcsösnek, jónak, sőt kereszténynek is, de az igazi próba az, hogy akkor is így viselkednek-e, amikor az már nem tűnik a legjobb érdeküknek.

K: Miért alázta meg magát Áháb az 1 Királyok 21:29-ben?

V: Ácháb őszintén alázatos lett, mert tudta, hogy túllépte a tisztesség határait, és legalább részben elhitte, hogy Illés Istentől jött. Ácháb ingadozó ember volt, és az ingadozó emberekről a Jakab-levél 1:7–8-ban és a 2. Péter-levél 2:20–22-ben is szó esik.

K: A 2 Királyok 22:8-ban milyen Törvénykönyvet találtak?

V: Lehet, hogy a Deuteronómium könyve volt, de valószínűbb, hogy a Tóra, a Biblia első öt könyve. Részletesebb választ a 735 Baffling Bible Questions Answered című könyv 130–131. oldalán talál.

K: Miért szövetkezett Jósafát a gonosz Áháb királlyal az 1 Királyok 22:6–7-ben?

V: Bár a Szentírás nem mondja meg, néhány konkrét részletből kiindulva spekulálhatunk az általános okról.

a) Ácháb gonosz Baál-imádó volt, de miután Izebel megölette Nábótot, Illés megdorgálta Áchábot, és az 1 Királyok 21:27 szerint Ácháb elszakította ruháit (a mély bűnbánat jele). Azonban – bár lehet, hogy csak ideiglenes – egy cselekedet miatti bűnbánat nem feltétlenül jelenti azt, hogy az illető Istenhez fordult. Lehet azonban, hogy Jósafát ebben az esetben egyszerűen csak optimista volt.

b) Korábban szörnyű csaták dúltak Júda és Izráel között, és Jószáfát nem akart több polgárháborút látni Isten népe között.

c) Erős ellenségek vettek körül őket, az egyiptomi/etióp királyságtól kezdve a szíriaiakon át az asszírokon. A Biblical Archaeology Review 1991. január–februári számának 54. oldala szerint Salmanassar arról számolt be, hogy Áháb 2000 harci szekerével több harci szekerrel rendelkezett, mint bármelyik másik, Asszíriával szemben harcoló szövetséges a Kr. e. 853-as karqari csatában.

Általánosságban elmondható, hogy Jószáfát igyekezett követni Istent, de ez, valamint a 2. Krónikák 19:2 és 20:35 arra utal, hogy Jószáfát meglehetősen gondtalanul kötött szövetségeket bálványimádó királyokkal.

K: Az 1 Királyok 22:20–23-ban Isten hazugságokat küld?

V: Ez a szakasz nagyon pontosan megválaszolja ezt a kérdést. Isten nem hazudik. Ugyanakkor Isten nemcsak hogy megengedi a hazugokat, hanem még felhasználja is őket, hazug szellemeket küldve, hogy végrehajtsák az Ő akaratát, ami ebben az esetben egy gonosz király bukását jelenti.

A Róma 8:28 azt mondja, hogy Isten minden dolgot a jóra fordít, nem csupán a jó dolgokat. Az Efézus 1:11 hasonlóképpen azt mondja, hogy Isten mindent a terve szerint alakít. Isten még az erőszakos és gonosz embereket is felhasználja a saját céljaira a Habakuk 1:6-13-ban. További információkért lásd a Példabeszédek 16:4-ről szóló fejtegetést is.

K: Miért pusztultak el Jósafát hajói Ezion-Geberben (1 Királyok 22:48)?

V: Jósafátnak nem kellett volna hajlandónak lennie arra, hogy szövetségre lépjen Aháziással. A hajókat Jósafát megbüntetéseként pusztították el, és ezután Isten nem volt hajlandó arra sem, hogy Jósafát egyedül kereskedjen.

K: Az 1 Királyok 22:48-ban Jósafát hajlandó volt-e együttműködni Aháziással, vagy nem volt hajlandó, ahogyan az 1 Királyok 22:49 mondja?

V: Mindkettő igaz, de különböző időpontokban. Jósafát eredetileg hajlandó volt rá. Azonban vagy miután Eliezer próféta megdorgálta Jósafátot, vagy pedig a flotta megsemmisülése után Jósafát már nem volt hajlandó rá. Ha Jósafát még mindig hajlandó lett volna rá, talán megpróbálta volna újjáépíteni a flottát, de nem tette meg.

K: Az 1 Királyok és a 2 Királyok könyvében melyek a legkorábbi, ma is fennmaradt kéziratok?

V: A Holt-tengeri tekercsek: (kb. Kr. e. 1.) 3 különálló példány. A „The Dead Sea Scrolls Today” című könyv 30. oldala. A „Wycliffe Bible Dictionary” 436–438. oldalán az áll, hogy 4 különálló példány létezik.

Összességében az 1 Királyok könyvének összesen 816 verséből a következő 57 vers maradt fenn a Holt-tengeri tekercsekben (7,0%).

1Kir 1:1, 16–17, 27–37; 3:12–14; 7:20–21, 25–27, 29–42, 51; 8:1–9, 16–18; 12:28–31; 22:28–31.

Aquila, a zsidó, elkészítette az Ószövetség görög fordítását. Függetlenül attól, hogy Origenész átmásolta-e azt a hexaplába (amelyből csak töredékek maradtak fenn), Aquila fordításából csak az 1 Királyok 20:7–17 és a 2 Királyok 23:12–27 szakaszairól rendelkezünk másolatokkal.

A keresztény Biblia-kéziratok, amelyek körülbelül Kr. u. 350-ből származnak, tartalmazzák az Ószövetséget, beleértve az 1. és 2. Királyok könyvét is.

A Vaticanus (Kr. u. 325–350) az 1. és 2. Királyok könyvének teljes szövegét tartalmazza

A Sinaiticusban az 1. és 2. Királyok könyvéből egyetlen vers sem maradt fenn.

Az Alexandrinus (kb. 450) az 1. és 2. Királyok könyvének teljes szövegét tartalmazza.

K: Mely korai írók hivatkoztak az 1. Királyok könyvére?

V: A nicai zsinat előtti írók közül az alábbiak hivatkoztak az 1. Királyok könyvének versére vagy utaltak rá:

Philo, az alexandriai zsidó (Kr. e. 15/20–Kr. u. 50) művében, az Isten változatlanságáról című írásában (169. o.) hivatkozik az 1. Királyok könyve 17:10,18-ra.

Justinus a Mártír (kb. 138–165) az 1. Királyok 19:14,18-at idézi így: „Illés így szólt”. „Párbeszéd Tryphóval, a zsidóval”, 39. fejezet, 214. o.

Meleto/Melito Sardisból (Kr. u. 170–177/180) az Ószövetség könyvei között a „Négy királykönyvet” [1., 2. Sámuel, 1., 2. Királyok] említi Onézimushoz írt levelében. *A húsvétról* című művében, 72. o. Megőrződött Eusebius *Egyháztörténete* című művének 4. könyvében, 26. fejezetében.

Irenaeus of Lyons (182–188) az 1 Királyok 18:36-ot idézi az Irenaeus: Az eretnekségek ellen című mű 3. könyvének 6.3. fejezetében, 419. oldalon

Irenaeus az „Eretnekségek ellen” című művének 3. könyvében, 27.1. fejezetében, 499. oldalon idézi az 1 Királyok 11:1-et.

Alexandriai Kelemen (193–217/220) az 1 Királyok 8:27-et idézi. „Dávid fia, Salamon, az »A királyok uralkodásai« című könyvekben nemcsak azt fogta fel, hogy az igazi templom szerkezete mennyei és szellemi volt, hanem azt is, hogy utalást tartalmazott a testre is, amelyet Dávid fia és Ura egyaránt fel fog építeni, … Vajon Isten valóban az emberekkel fog-e lakozni a földön?” Konstantinápolyi Nikéforosz töredéke, amelyben Alexandriai Kelemen szavait idézi a judaizálók ellen. 584. o.

Alexandriai Kelemen (193–217/220) az 1 Királyok 19:6 felét idézi. A Tanító című mű 3. könyve, 7. fejezet, 281. o.

Tertullianus (198–220) az 1 Királyok 17:7–16-ban szereplő Illésre és az özvegyre „a Királyok harmadik könyveként” hivatkozik. Öt könyv Marcion ellen, 4. könyv, 21. fejezet, 381. o.

Hippolytus (Kr. u. 222–235/6) az 1 Királyok 3:12-et idézi a „Commentary on Proverbs” című művében, 172. o.

Origenész (Kr. u. 225–254) kommentárokat írt a Rómaiakhoz, a Teremtés könyvéhez, a Kivonulás könyvéhez, a Levitikushoz, a Józsué könyvéhez, az 1. Királyok könyvéhez, a Jeremiás könyvéhez és a Lukács evangéliumához

Origenész (Kr. u. 225–254) „vagy amikor a Királyok harmadik könyvében említés történik a király fiának betegségéről.” Origenész: Celsus ellen, 1. könyv, 36. fejezet, 412. oldal

Origenész (Kr. u. 225–254) hivatkozik a Királyok második könyve 4:17-re, amelyet „a Királyok negyedik könyvének” nevez (az 1. és 2. Sámuel-könyvet néha 1. és 2. Királyok-könyvnek nevezték). Ez egy harmadik Királyok-könyv létezését sugallja. Origenész: Celsus ellen, 8. könyv, 46. fejezet, 656. oldal

Értekezés az újrakeresztelésről (kb. 248–258) „Továbbá a Bírák könyvében és a Királyok könyveiben is megfigyeljük … Gotonielt [Othonielt/Othnielt], Gideont, Jeftét, Sámsont, Sault, Dávidot és még sok másokat.” 15. fejezet, 676. oldal

Karthágói Ciprián (kb. 246–258) az 1 Királyok 19:10-et idézi, és azt 3. Királyoknak nevezi. (Az 1. és 2. Sámuel könyveket néha 1. és 2. Királyoknak is nevezik.) Ciprián értekezései, 12. értekezés, első könyv, 2. fejezet, 508. oldal

Alexandriai Dionysius (Kr. u. 246–256) utal az 1 Királyok 4:32-re az Exegetikai töredék 1-ben, 111. o.

A hetedik karthágói zsinat (85 püspök) (Kr. u. 258) az 1 Királyok 18:21 egyes részeit idézi: „Írva van: »Vagy az Úr az Isten, vagy Baál az Isten.«” Ezt Luperciana-i Pelagianus mondja, 570. o.

Olymposz és Patara-i Methodius (Kr. u. 270–311/312) hivatkozik az 1 Királyok 19:4-re, amelyet „Szentírásnak” nevez. A tíz szűz lakomája című mű 10. beszéde, 3. fejezet, 349. o. Az 1 Királyok könyvének más versére nem hivatkozik.

Lactantius (kb. 303–kb. 325) az 1 Királyok 19:10-et „a Királyok harmadik könyvében” idézi – *Az isteni intézmények* 4. könyv, 11. fejezet, 109. oldal.

Lactantius (kb. 303–kb. 325) az Isteni intézmények című művének 4. könyvében, 18. fejezetében, 121. oldalán idézi az 1 Királyok 9:6–9-et, amely egyben a 2 Krónikák 7:19–22 is.

Nikaia után

Aphrahat, a szíriai (337–345) (utalás)

Athanasius (367) az Ószövetség könyveinek felsorolásakor említi „a királyok négy könyvét”. Húsvéti levél, 39. könyv, 4. fejezet, 552. oldal.

Efraim, a szíriai (350–378)

Kappadókiai Bazil (357–378/379) (utalás)

Milánói Ambrus (370–390)

Jeruzsálemi Cirill (kb. 349–386)

Nazianzi Gergely (330–391) (utalás)

Nüsszai Gergely (kb. 356–397) (utalás)

Epiphanius, a salamisi (360–403) A Panarion

János Aranyszájú (meghalt 407-ben) az 1 Királyok 19:14-et „Szentírásként” idézi a Rómaiakhoz írt homíliák 18. homíliájában, 482. oldalon

Sulpicius/Sulpitius Severus (történetíró) (Kr. u. 363–420) az 1. Királyok könyvét a Királyok harmadik könyveként említi a Történelem című műve 1. könyvének 40. fejezetében, 90. oldalon

Karthágói zsinat (393–419)

Orosius/Hosius of Braga (Kr. u. 414–418) utal az 1 Királyok 21:1–16-ra a „Védelem a pelagiánusok ellen” című mű 8. fejezetében, 125. oldalon

Rufinus (Kr. u. 374–406)

Jeromos (Kr. u. 373–420) az Ószövetség könyveit tárgyalja. Kifejezetten kitér a Teremtés könyvére, a Kivonulás könyvére, a Levitikusra, a Számok könyvére, a Deuteronómiumra, a Pentateuchra, a Jób könyvére, Jézusra, Nave [Józsué] fiára, a Bírák könyvére, a Rút könyvére, a Sámuel-könyvekre (2 könyv), a tizenkét prófétára, Hóseásra, Jóelre, Ámósra, Obádiásra, Jónásra, Mika, Nahum, Habakuk, Zefánia, Haggai, Zakariás, Malakiás, Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel, Dániel, Eszter, Ezsdrás, Nehémiás, 53. levél, 7–8. fejezet, 99–101. o.

A pelagiánus eretnek, Mopsuesztiai Teodor (392–423/429)

Hippo-i Ágoston (388–430) (utalás)

Cassianus (419–430)

Cyrus-i Theodoret (423–458) az 1. Királyok könyvéből egy vers felét idézi.

I. Leó római pápa (440–461)

Nikaia után is vannak más írók.

K: Az 1 Királyok könyvében milyen különbségek vannak a versek sorrendjében a héber és a görög Septuaginta között?

V: A héber maszorétikus szöveget alapul véve, a görög Septuaginta verssorrendje a következő.

1:1–2:35; 3:1 (a 3:1-ben kiegészítő anyag található)

2:36–46; (a 2:46-ban van kiegészítő szöveg)

3:2–28

4:1–16; 4:18–19; 4:17; 4:27–28; 4:22–24; 4:29–34; (a 4:34-ben van kiegészítő szöveg)

5:1–16; 5:18; 6:1; 5:17–18

6:36; 6:2–10; 6:15–17; 6:19–22; 6:23–31; 6:34–36; 7:15–18; 7:21; 7:19; 7:23–25; 7:27–45; 7:47; 7:46; 7:48–51

7:1–12

8:1–3

8:5–11

8:14–66; (a 8:53-ban 39 görög szónyi kiegészítő anyag található)

9:1–14; 9:26–28; (a 9:22-ben kiegészítő anyag található)

10:1–29

11:3a; 11:1–2; 11:4; 11:3b; 11:7–8; 11:6; 11:9–22 (a 11:22-ben kiegészítő anyag található)

11:26–38 (a 11:38-ban kiegészítő anyag található) 11:40–44

12:1; 12:3–16 (a 12:16-ban kiegészítő anyag található) 12:18–24

(a 12:24 egy egész fejezetnyi kiegészítő anyagot tartalmaz)

12:25–13:26; 13:28–34

14:21–15:5; 13:7–31; 13:33–34

16:1–28 (a 16:28-ban kiegészítő anyag található)

16:29–20:29;

21:1–29; 20:30–43; 22:1–46; 22:51–54

K: Az 1 Királykönyvben milyen fordítási eltérések vannak a héber maszorétikus szöveg és a görög Septuaginta között?

V: A versek sorrendjében lévő eltérésekről lásd az előző kérdést. Számos fordítási eltérés létezik; itt felsoroljuk a különböző fordításokban említetteket, valamint a 8. fejezet összes részletét. Ha másképp nem jelezzük, az első szöveg a héber maszorétikus szövegből, a második pedig az Ószövetség görög Septuaginta-fordításából származik.

1 Királyok 1:25 „a parancsnokok” vs. „a parancsnok”

1 Kir 1:48 „egy” vs. „az egyik utódom”

1 Kir 3:1 A Septuagintában jelentős eltérések vannak a 2. fejezet vége és a 3:1 között.

1 Kir 4:26 „40 000” vs. „4 000” (egy kézirat. Lásd az erről a versről szóló magyarázatot)

1 Kir 5:3 „a lábaim” (héber) vs. „a lába” (héber, Septuaginta, Targumok, Vulgata)

1 Kir 5:11 „20 kór sajtolt olaj” (maszorétikus szöveg, Targumok, Vulgata) szemben „20 000 kór sajtolt olaj” (Septuaginta, szír) (A héber szöveg itt valószínűleg hibás)

1 Kir 5:16 „3 300 felügyelő” szemben „3 600 felügyelővel” (Septuaginta, Targumok, Vulgata) A 2 Krónikák 2:2 is 3 600 felügyelőről beszél

1 Királyok 5:17 A maszorétikus szövegben és az alexandriai Septuagintában szerepel, de más Septuagintákban nem

1 Királyok 6:1 „480. év” kontra „440. év”

1 Kir 6:6 „legalacsonyabb építmény” kontra „legalacsonyabb emelet”

1 Királyok 6:8 „középső” (maszorétikus szöveg) kontra „alsó” (Septuaginta)

1 Kir 6:10 „az egész ház” kontra „az egész ház, minden emelet”

1 Kir 6:11 A maszorétikus szövegben és az alexandriai Septuagintában szerepel, de más Septuaginta-változatokban nem

1 Kir 7:1–12: ezek a versek a Vatikáni kódexben a 7. fejezet végén szerepelnek.

1 Kir 7:7 „emeletről emeletre” szemben „emeletről mennyezetig” (szír és Vulgata)

1 Kir 7:17 „hét” vs. „háló”

1 Kir 7:18 „oszlopokat készített, és két sorban álltak” (a legtöbb héber kézirat) szemben a „két sorban gránátalmákat készített” (két héber kézirat és a Septuaginta)

1 Kir 7:18 „gránátalmák” (a legtöbb héber kézirat) vs. „oszlopok” (sok héber kézirat és a szír)

1 Kir 7:26 „2000 batot tartott” vs. (hiányzik). (2 Krónikák 4:5)

1 Kir 8:1 „Akkor Salamon összegyűjtötte” szemben azzal, hogy „És lőn, mikor Salamon befejezte az Úr házának és saját házának építését húsz év után, akkor Salamon király összegyűjtötte”

1 Kir 8:1 „az összes törzsfőt, Izráel fiainak atyáinak vezetőit Salamon királyhoz Jeruzsálembe” szemben „Izráel összes véneit Sionba”,

1 Királyok 8:2 „És Izráel minden embere összegyűlt Salamon királyhoz, az Etanim hónapban, az ünnepen, amely a hetedik hónap” vs. „az Athanin hónapban.”

1 Kir 8:3 „És bejöttek az összes vének és a papok” szemben azzal, hogy „És a papok”

1 Kir 8:4 „és felhozták az Úr ládáját, a gyülekezet sátrát és az összes szent edényt, ami a sátorban volt, mégpedig azokat, amelyeket a papok és a léviták hoztak.” vs. „és a bizonyság sátrát, valamint a szent edényeket, amelyek a bizonyság sátrában voltak.”

1 Kir 8:5 „És Salamon király és Izráel egész népe, akik hozzá gyűltek, vele voltak a ládája előtt, és juhokat és ökröket áldoztak, amelyek számtalanok voltak, annyira sokan voltak.” vs. „És a király és egész Izráel a ládája előtt [foglalkoztak], és számtalan juhot [és] ökröt áldoztak.”

[ugrás az 1 Királyok 8:22-re]

1 Kir 8:22 „állt … az ég” vs. „felállt … az egek”

1 Kir 8:23 „Jehova … szolgái … ott” vs. „Uram, Isten … szolgája … az övé”

1 Kir 8:24 „te szóltál hozzá, igen, te” vs. „te”

1 Kir 8:26 „megerősítetted. Kérlek Téged. A szavadat, amelyet szolgádnak, atyámnak, Dávidnak mondtál.” vs. „megerősítetted.”

1 Kir 8:27 „lakozz” vs. „lakozz az emberek között”

1 Kir 8:27 „építettem” vs. „építettem a te nevednek”

1 Kir 8:28 „De te elfordultál” vs. „De te, Uram, Izráel Istene, meghallgatsz”

1 Kir 8:28 „könyörgés, ó, Jehova, Istenem, hogy meghallgasd” vs. „kérés, hogy meghallgasd”

1 Kir 8:29 „A te szemeid nyitva vannak” vs. „nyitva legyenek a te szemeid”

1 Kir 8:29 „hely” kontra „hely éjjel-nappal”

1 Kir 8:30 „meghallgatod és megbocsátasz” vs. „megteszed és kegyes leszel”

1 Kir 8:31 „Ha valaki vétkezik” vs. „Bármilyen vétket is követ el bárki”

1 Kir 8:33 „ellenség, amikor vétkeznek ellened” vs. „ellenségek, mert vétkeznek ellened”

1 Kir 8:35 „az ég … megsérül” vs. „az ég … megalázkodik”

1 Kir 8:36 „bocsáss meg … szolgáidnak” vs. „légy irgalmas … szolgádhoz”

1 Kir 8:37 „pestis, pusztítás” vs. „halál, mert pusztítás lesz”

1 Kir 8:37 „pusztító sáska; amikor ellensége nyomorúságba taszítja őket a földön, városaik kapuinál; bármilyen csapás, bármilyen betegség” szemben azzal, hogy „ha ellensége elnyomja őket bármelyik városukban, mindenféle csapás, mindenféle baj tekintetében”

1 Kir 8:37 „az országuk városaiban” szemben „bármelyik városukban”

1 Kir 8:38 „az egész Izráel néped közül bármely ember” szemben „ember”

1 Kir 8:39 „bocsáss meg” vs. „légy irgalmas”

1 Kir 8:40 „féljenek” vs. „félni fognak”

1 Kir 8:41 „Izráel népe, aki távoli földről jött el a Te nevedért” vs. „nép”

1 Kir 8:42 „mert hallani fognak a te nagy nevedről, a te erős kezedről és a te kinyújtott karodról – és ő bejön, és imádkozik e ház felé” szemben „amikor eljönnek, és imádkoznak e hely felé”

1 Kir 8:44 „ellensége” vs. „ellenségeik”

1 Kir 8:45 „védd meg ügyüket” vs. „tarts ítéletet értük”

1 Kir 8:46 „haragudj rájuk, és add át őket” vs. „és te elhozod őket, és átadod őket”

1 Kir 8:47 „fogságba ejtették őket, és megbánták bűneiket” vs. „foglyul ejtették őket”

1 Kir 8:49 „akkor meghallgatod imájukat és könyörgésüket a mennyben, a te lakóhelyeden, és védelmezed ügyüket.” vs. „akkor meghallgatod a mennyből, a te állandó lakóhelyedről”

1 Kir 8:50 „bocsáss meg” vs. „légy irgalmas”

1 Királyok 8:52 „Mert megnyílnak a szemeid” szemben azzal, hogy „És nyíljanak meg a szemeid és a füleid”

1 Királyok 8:53 „Jehova Úr” kontra „Isten Úr”. Akkor beszélt Salamon a házról, miután befejezte annak építését – megmutatta a napot az égen: az Úr azt mondta, hogy sötétségben fog lakozni: építsd meg házamat, egy gyönyörű házat magadnak, hogy újra ott lakozhass. Íme, nem ez van-e megírva az ének könyvében? (39 további görög szó)

1 Kir 8:56 „Jehova” kontra „Uram ma”

1 Kir 8:57 „Jehova, a mi Istenünk velünk van … Ő nem fog” kontra „Legyen velünk az Úr, a mi Istenünk … Ne hagyja, hogy”

1 Kir 8:58 „hogy hajoljon” vs. „hogy elforduljon”

1 Kir 8:59 „szavak” vs. „szavaim”

1 Kir 8:59 „Izráel népe, minden nap dolgai a maga napján” kontra „Izráel népe, egy szó egy napon egy évben” (Nyilvánvalóan mindkettő olyan idiómák voltak, amelyek az örökkévalóságot jelentették)

1 Kir 8:60 „Mert mindnyájan… tudják” szemben „Hogy mindnyájan… tudják”

1 Királyok 8:61 „a te szíved” kontra „a mi szívünk”

1 Kir 8:62 „egész Izráel” kontra „Izráel minden gyermeke” (a „gyermekek” itt az utódokra utal, nem a kisgyerekekre)

1 Kir 8:65 „És abban az időben Salamon” (maszorétikus) vs. „És Salamon” (Septuaginta)

1 Kir 8:65 „hét nap és hét nap, tizennégy nap” (maszorétikus) vs. „hét nap” (Septuaginta)

1 Kir 9:3 „Megszenteltem” (maszorétikus) vs. „Megtettem neked minden imádságod szerint: megszenteltem” (Septuaginta)

1 Kir 9:8 „magas lesz” (maszorétikus) vs. „romhalom” (szír, ólatin/itáliai)

1 Kir 9:25 „tömjénnel füstölve azt, ami ott volt” (Masoréta) vs. „tömjénnel füstölve” (Septuaginta)

1 Kir 10:8 „férfiak” (maszorétikus) vs. „feleségek” (Septuaginta, szír)

1 Kir 11:26 „vezette” (maszorétikus) vs. „elhelyezte” (Septuaginta, szír, Targum, Vulgata)

1 Kir 11:33 „nekik van” (maszorétikus, Targumok) vs. „neki van” (Septuaginta, szír, Vulgata)

1 Kir 12:2 „Egyiptomban élt” (maszorétikus) vs. „visszatért Egyiptomból” (Septuaginta, Vulgata)

1 Kir 12:18 „Adorám háza” (maszorétikus) vs. „Dávid háza” (néhány Septuaginta és szír)

1 Kir 12:28 „nekik” (Masoretic) vs. „a népnek” (Septuaginta)

1 Kir 12:30 „a nép az egyik előtt ment, Dánig” (maszorétikus) vs. „a nép az egyik előtt ment egészen Dánig, és elhagyta az Úr házát.” (Septuaginta)

1 Kir 12:31 „egy ház” (maszorétikus) vs. „házak” (Septuaginta, Vulgata)

1 Kir 13:12 „meglátta az utat” szemben a „megmutatta neki” kifejezéssel

1 Kir 13:27 A maszorétikus szövegben és az alexandriai Septuagintában szerepel, más Septuagintákban azonban nem

1 Kir 13:29 „eljutott az öreg próféta városába” vs. „eljutott a városba”

1 Kir 14:1–20 Ezek a versek a Vatikáni kódexben a 12:24 után következnek.

1 Királyok 14:3 „kenyér” (maszorétikus) vs. „édességek” (targumok) vs. „mazsolás sütemények” (Septuaginta)

1 Kir 14:31; 15:1,6 „Abijam” (a legtöbb héber kézirat) vs. „Abijah” (tíz héber kézirat) vs. „Abiou/n” (Septuaginta) (A szkeptikus Asimov’s Guide to the Bible című mű 418. oldalán az áll, hogy Abijah lehetett a trónneve, míg Abijam valószínűleg a személyes [születési] neve volt.)

1 Kir 15:32 A maszorétikus szövegben és az alexandriai Septuagintában szerepel, de más Septuagintákban nem

1 Kir 17:1 „a Gileádban letelepedettek közül” vs. „a Gileádban fekvő Tisbe városából”

1 Kir 20:6 „amit csak akarsz” vs. „amit csak akarnak”

1 Kir 21:23 „a fala” (a legtöbb héber kézirat, Septuaginta) vs. „a telek” (néhány héber kézirat, Vulgata, Targumok, szír)

1 Kir 22:38 „amikor megmosták a fegyverzetét” (maszorétikus szöveg, Targumok, szír) vs. „és a [rossz hírű nők] megfürödtek a vérben”

Irodalomjegyzék ehhez a kérdéshez: a héber fordítás Jay P. Green Literal Translation című művéből származik, a Septuaginta-fordítás pedig Sir Lancelot C.L. Brenton The Septuagint: Greek and English című fordításából. Használtuk továbbá az Expositor's Bible Commentary című művet, valamint a NASB, NIV, NKJV és NRSV Bibliák lábjegyzeteit is.

Ha másképp nem jelezzük, a Szentírási idézetek a Berean Standard Bible (BSB) című, közkincsnek minősülő kiadásból származnak. https://berean.bible/

www.biblequery.org