< Bibliai kérdés az 1. Péter-levélből

K: Az 1 Péter 1:1-ben hol van Ázsia?

V: Ázsia itt nem az ázsiai kontinenst jelenti. Inkább az Ázsia nevű római provinciát jelenti, amely a mai Törökország nyugati harmadában terült el. Ez egy görög kifejezés volt, amelyet Herodotosz használt i. e. 440-ben az egész anatóliai félszigetre. Eredete valószínűleg a hettita Assuwa nevű provinciából származik.

K: Miért említette Péter az 1 Péter 1:1-ben ezeket a tartományokat éppen ebben a sorrendben?

V: Bár a Szentírás nem mondja ki kifejezetten, ezeknek a tartományoknak a sorrendje egy óramutató járásával megegyező irányú kört alkot, ami talán azt jelzi, hogy a levelet így kellett terjeszteni. „Bithünia és Pontus” egy római tartomány volt. Történelmi szempontból Galácia és Kappadókia egyidejű említése arra utal, hogy a levél Kr. u. 72 előtt keletkezett, mivel akkor egyesítette újra Vespasianus római császár ezt a két tartományt, és azok egészen addig egyesülve maradtak, amíg Hadrianus császár Kr. u. 137-ben újra szét nem választotta őket.

A felsorolás Bithynia-Pontusszal kezdődik és végződik, amely egy kevésbé fejlett régió, és magában foglalja Ázsiát is, egy igen kulturált régiót. A korai görög időkben a Pontus partjainál hajótörést szenvedett tengerészeket a helyiek az isteneknek áldozták fel. A görög mitológiában Prométheusz-t Pontusban láncolták meg, és Herkules onnan indult az alvilágba. Másrészt Kis-Ázsia nagyvárosainak körülbelül fele Ázsia tartományban található. Efézus hatalmas város volt, bár nem olyan nagy, mint Róma.

K: Az 1 Péter 1:1,17 és az 1 Péter 2:11 alapján idegeneknek és jövevényeknek kell éreznünk magunkat?

V: Ha hívő vagy, és még soha nem érezted magad idegennek vagy jövevénynek itt, akkor valami nem stimmel. Idegenek vagyunk ebben a világban. A mennyország polgárai vagyunk, és valójában oda tartozunk. Ám ideiglenesen még mindig a földön vagyunk, és a keresztények néha elfelejtik ezt.

K: Az 1Péter 1:2-ben a Szentlélek szentel meg minket, vagy Isten igazsága, ahogyan a János17:17 -ben áll?

V: A tüzet az gyújtja meg, aki meggyújtja a gyufát, vagy maga a gyufa? Mindkettő igaz. Hasonlóképpen a Szentlélek az, aki megszentel minket, és ezt Isten igazsága által teszi.

K: Az 1Pét 1:2a-ban hogyan kapcsolódnak egymáshoz az Atya által való kiválasztás, a Szentlélek általi megszentelés és a Krisztus iránti engedelmesség?

V: Ez a Szentháromságra való utalás rávilágít működésükre. Amikor az előre tudásról vagy az előre elrendelésről esik szó, azok az Atyához kapcsolódnak. A Szentlélek az, aki megszentel, azaz elkülönít minket, hogy szentek legyünk. Azért vagyunk megmentve, hogy engedelmeskedjünk Urunknak, Jézusnak, aki Isten Igéje. Ez egy kiegészítő nézőpont az Efézusbeliekhez képest. Az Efézusbeliekhez írt levél 2:8–10-ben azt olvassuk, hogy kegyelemből, hit által üdvözülünk, hogy jó cselekedeteket végezzünk. Az 1. Péter-levélben pedig azt, hogy az Atya előre tudása által, a Szentlélek megszentelő munkáján keresztül üdvözülünk, hogy engedelmeskedjünk Krisztusnak. Ezek különböző nézőpontok az üdvösségre, de mindkettő igaz.

K: Az 1 Péter 1:2b-ben, mivel mi, hívők, már rendelkezünk kegyelemmel és békével, mi a különbség aközött, hogy már rendelkezünk velük, és aközött, hogy bőségben részesülünk bennük?

V: Már igazságossá lettünk, vagyis igaznak nyilvánítottak minket, és már megkaptuk Isten kegyelmét és békéjét, amely Krisztuson keresztül megbékít minket. Ezek végső beteljesülését a mennyben fogjuk megtapasztalni, de addig nem. Ugyanakkor már most növekednünk kell Isten kegyelmének és békéjének bőségében. Lehet, hogy a mennyhez képest nem maradunk sokáig a földön, de amíg itt vagyunk, Istennek sok munkája van bennünk. Az 1. Péter-levélből azonban hiányzik az a gondolat, hogy miután megmenekültünk, passzívan hátradőlünk, és várjuk, hogy Isten mindent elvégezzen. Részt veszünk üdvösségünk kialakításában azáltal, hogy Krisztusban maradunk és engedelmeskedünk Neki.

K: Az 1 Péter 1:3-ban és az Efézus 1:17-ben hogyan lehet az Atya még most is Jézus Krisztus Istene?

V: Amíg a földön volt, Jézus alávetette magát az Atyának, megtanulta az engedelmességet, és nem ismerte visszatérésének óráját. A Zsidókhoz írt levél 13:8 azt mondja, hogy Jézus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz, tehát Jézus nem „olvadt vissza” Isten Atyába. De még most is Jézus továbbra is engedelmes, mint a Fiú, és az Atya továbbra is az Atya. Amikor a teremtés minden eleme Krisztus lába alá kerül az 1 Korinthus 15:27–28 szerint, Krisztus továbbra is alávetett marad Isten Atyának.

K: Az 1 Péter 1:4-ben mi a különbség a „megsemmisülő”, a „romló” és a „fakuló” között? Milyen példák vannak ezekre, és miben különböznek az üdvösségünktől?

V: Ami elpusztul, az eltűnhet, vagy – mint egy leégett ház – továbbra is létezik, de teljesen romos állapotban. Ami megromlik, az már nem olyan jó, mint egykor volt – mint például a ruhák –, vagy megromlik, majd egyre jobban megromlik, mint a régi étel. Az illatok és a színek elhalványulnak, és az illat- és látásérzékünk is gyengülhet, ahogy az ember öregszik. Ha egymillió radioaktív atomod lenne, és a felezési idejük öt év, akkor öt év múlva már csak 500 000 radioaktív atom maradna. Tíz év múlva már csak 250 000 radioaktív atom maradna. A radioaktív atomok soha nem tűnnek el teljesen, hanem egy exponenciális görbe szerint halványulnak el. De dicsérjük Istent, hogy üdvösségünk egyáltalán nem hasonlít ezekre a dolgokra. Képzeljük el, hogy Isten azt mondja valakinek, 500 évig lehet a mennyben (egyszerűsítve feltételezve, hogy az idő a mennyben olyan, mint a földön). Az illető állandóan a háta mögé pillantgatna, azon tűnődve, mikor jár le az ideje, és a menny nem lenne olyan jó, ha nem lenne romolhatatlan. A mennyben töltött időnk soha nem fog elromlani, és amikor már egymillió éve a mennyben leszünk, ugyanolyan friss és izgalmas lesz, mint amikor először megérkeztünk.

K: Az 1Pét 1:4, 7, 23–25-ben fontos a romlandó és a romolhatatlan ellentéte, ahogyan az 1Pét 3:4-ben és 5:5b-ben is a „nem múlandó”. Hogyan ismerhetjük fel, mi az, ami romolhatatlan és nem múlandó?

V: Néha ez nehéz az emberek számára, mert amit látunk, az többnyire elmúlandó. Vannak, akik – különösen a tizenévesek – bálványoznak egy-egy zenészt vagy filmsztárt. De tíz év múlva talán már szinte el is felejtették őket. 2005-ben volt egy érdekes dal, amelynek címe „1985” volt. Egy fiú édesanyjáról szólt, aki örökre megrekedt az 1985-ös zene, személyiségek és az amerikai kultúra világában, és arról, milyen furcsán és különösen nézett ki és viselkedett. A Biblia szerint három dolog örök: Isten, Isten Igéje és az emberi lelkek. Tehát ezekre összpontosíts, és ne feledd, hogy eredményeid, egyéb tudásod és céljaid mind elmúlnak.

K: Az 1Pét 1:4,23 szerint romolhatatlan magból születtünk, és az 1Pét 1:5 szerint Isten hatalma őriz minket – vajon elveszítheti-e egy keresztény az üdvösségét?

V: Az igazi keresztények ebben a kérdésben nem értenek egyet. Olyan keresztények, mint John Wesley, úgy vélik, hogy bár Isten „megőrzi” a keresztényeket, a keresztények maguk is dönthetnek úgy, hogy kikerüljenek ebből a „megőrzésből”. Mások, mint például én, úgy vélik, hogy azok, akik őszintén elkötelezték magukat Krisztus mellett, soha nem fognak eltávolodni tőle.

Mindenki egyetérthet abban, hogy a) azok, akik kereszténynek tűnnek, örökre eltávolodhatnak (2 Péter 2:20–22), b) Isten megőrzi a kiválasztott keresztényeket (Efézus 1:13), c) Isten tudja, kik a kiválasztottak, d) bízhatunk üdvösségünkben (1 János 5:13,19), e) az emberek megtéveszthetik magukat, és hamis megtérésen mehetnek keresztül (Máté 7:22-23), és f) parancsot kaptunk arra, hogy folyamatosan vizsgáljuk meg magunkat, hogy lássuk, a hitben vagyunk-e (2 Korinthus 13:5).

K: Az 1 Péter 1:5a szerint hogyan véd meg minket Isten hatalma a hit által?

V: Nemcsak a Szentlélek által nyerünk üdvösséget, hanem üdvösségünket is a Szentlélek őrzi meg. Az Efézusbeliekhez írt levél 1:13–14 szerint a Szentlélek az üdvösségünket garantáló pecsét.

K: Az 1 Péter 1:5b szerint hogyan áll készen az üdvösségünk a kinyilatkoztatásra, ha már megkaptuk, vagy éppen most kapjuk meg az 1 Péter 1:9 szerint? Milyen értelemben örökség az 1 Péter 1:4 szerint?

V: Üdvösségünket Isten előre tudása alapján ígérte meg a világ kezdete előtt. Akkor kaptuk meg az üdvösségünket, amikor hittel fogadtuk el. De teljes üdvösségünk – amikor bűnmentes dicsőségben élünk a mennyben Jézussal – csak halálunk vagy elragadtatásunk után valósul meg.

K: Az 1Pét 1:6,11-ben hogyan tükrözik szenvedéseink és az azokat követő dicsőségek Krisztusét?

V: Krisztus nagyon türelmesen és panasz nélkül szenvedett igazságtalanul Isten dicsőségéért, a mi üdvösségünkért. Mi is hasonlóképpen, nagyon türelmesen és panasz nélkül legyünk hajlandók igazságtalanul szenvedni Isten dicsőségéért, és hogy tanúskodjunk mások előtt. Ezenkívül a nehézségek fontosak a növekedésünkhöz. George Müller így fogalmazott: „A nehézségek a hit táplálékai.” The Believer’s Bible Commentary, 2195. o.

K: Az 1 Péter 1:7-ben mikor nyilvánul meg itt Jézus Krisztus?

V: Ez Krisztus dicsőséges második eljövetelére utal a mennyei felhőkben, amint azt a Jelenések 1:7; 19:11–17; a Máté 24:27–28 és a Lukács 21:27–28 említi.

K: Az 1 Péter 1:8-ban melyek a kimondhatatlan és dicsőséges öröm három forrása?

V: Örülhetünk, mert Isten megmentett minket, amikor először rábíztuk az életünket. Örülhetünk azért is, mert Krisztus Lelke nap mint nap bennünk lakozik. Végül pedig azért is örülhetünk, mert üdvösségünk a jövőben a mennyben teljesedik be.

K: Az 1 Péter 1:9 szerint már megvan az üdvösségünk?

V: Vegye figyelembe, hogy ez a válasz megegyezik az Efézusbeliekhez írt levél 1:13-ról szóló magyarázattal.

A Biblia azt sugallja, hogy Isten időtlen. Egy időtlen Isten esetében a válasz mindhárom: múlt, jelen és jövő.

Chuck Swindoll írt egy kiváló bibliai tanulmányfüzetet az üdvösségről, amelyben ezeket a szempontokat tárgyalja.

A múltbeli előre tudás és az előre elrendelés szempontjai: Az idő kezdete előtt Isten a kezdettől fogva ismerte a végét és minden napunkat (Zsoltárok 139:16; Ézsaiás 44:7; Efézusbeliekhez írt levél 1:4; Tituszhoz írt levél 1:2).

A jelenbeli események szempontjai: Amikor meghallottuk az igazság szavát, és az Úrhoz kiáltottunk (Róma 10:9–10), új teremtménnyé váltunk (2 Korinthus5:17 ). A Zsidókhoz írt levél 4:2 és az Apostolok cselekedetei 10:44 szintén a jelenbeli szempontokat mutatják be.

Jelenbeli, folyamatos aspektusok: Ahogyan életünkben megvalósítjuk a bennünk lévő üdvösséget, Isten éppen átalakítja az életünket (Filippi 2:12-13; 1 Péter 2:2; Zsidók3:14 ;4:11 ; 6:11).

Jövőbeli reményre vonatkozó aspektusok: Vágyakozunk üdvösségünk beteljesülésére (Zsidók 9:15,28; Róma 8:23-25; 1 Péter 1:4-5,9,13; 1 Korinthus 15:50-53; 2 Korinthus 5:5).

K: Az 1 Péter 1:12a-ban hogyan hirdették a próféták az evangéliumot a Szentlélek által?

V: Amikor a próféták a jövőről beszéltek, nemcsak az akkori hallgatóságuknak szolgáltak, hanem a jövő nemzedékeinek is. Például a Dániel 12:8–10-ben Dániel azt mondta, hogy nem értette, mire Isten közölte vele, hogy azok a szavak nem neki szólnak, hanem le kell pecsételni őket (érthetetlenné kell tenni őket) a vég idejéig.

K: Az 1 Péter 1:12b-ben hogyan vágynak az angyalok arra, hogy betekintést nyerjenek „ezekbe a dolgokba”? Melyek ezek a dolgok? A Zsidókhoz írt levél 2:9,16 talán némi támpontot adhat.

V: Ez a hívők üdvösségére utal. Jézus az embereknek biztosított üdvösséget, nem az angyaloknak, így az angyalok nem fogják átélni azt, amit mi az üdvösség kapcsán átélünk. Az angyalok azonban olyan szellemek, akik szolgálnak nekünk. Erre a Krisztus általi üdvösségre az Ószövetségben bőségesen utaltak, de az Efézusbeliekhez írt levél 3:9–11 szerint csak Krisztus és az egyház kora idején tárult fel teljes mértékben.

K: Az 1 Péter 1:13-ban hogyan helyezzük reményünket „teljes mértékben” a kinyilatkoztatandó kegyelemre?

V: Előfordul, hogy a keresztények kétségbeesnek, és nem táplálnak elég reményt a mennyei otthonunk iránt; de itt nem erről van szó. Gyakrabban fordul elő, hogy a keresztényeknek túl sok reményük van – túl sok reményük olyan felesleges dolgokban, amelyekre nem érdemes reménykedni. A földi vagyonunkba, karrierünkbe, egészségünkbe, családunkba és kapcsolatainkba vetett reményünk bármikor elillanhat. Szánalmas, amikor valaki ezekben a dolgokban reménykedik, és reményei szertefoszlanak. Nekünk azonban a romolhatatlan dolgokban kell reménykednünk: üdvösségünkben és abban, hogy eljutunk örök otthonunkba.

K: Miért mondja nekünk az 1Pét 1:13 és más szakaszok is, hogy legyünk önuralmasak? Vannak-e olyan bibliai szakaszok, amelyek azt mondják, hogy legyünk Krisztus által irányítottak, hiszen Jézus a mi Urunk?

V: Nincs olyan, amely azt mondaná, hogy Krisztus irányítása alatt legyünk; csak olyan szakaszok vannak, amelyek arra parancsolnak (de nem kényszerítenek), hogy alávessük magunkat Jézusnak, mint Urunknak. Ellentétben a démoni megszállottsággal, ahol a megszállott személy elveszíti azt a kevés szabadságot is, ami még megmaradt neki, hogy ne vétkezzen, Krisztusban tökéletes szabadság van. A jó hír az, hogy az a személy, aki Jézus uralkodása alatt áll, valójában szabadabb, mint az, aki nem üdvözült, és a bűn rabságában van. A rossz hír az, hogy egyetlen földi keresztény sem éri el soha azt az állapotot, amikor már nem kell attól tartania, hogy kísértésbe esik, vagy hogy nem tetszik az Úrnak.

Vannak dolgok, amelyek a Krisztus iránti engedelmességgel és az önuralommal kapcsolatosak, de a démonokkal és a bűnnel ellentétben Krisztusban szabadság van. Isten parancsol, de a földön (általában) nem kényszerít.

K: Az 1Péter 1:13-ban milyen különböző szempontoi vannak az önuralomnak? Milyen különböző okok miatt nem sikerül a keresztényeknek bizonyos területeken önuralmat gyakorolniuk?

V: Előfordul, hogy valaki egy területen nagy önuralommal rendelkezik, egy másikon viszont nem. Isten azonban azt akarja, hogy minden területen önuralommal rendelkezzünk. A bűnös dolgok esetében önuralmat kell gyakorolnunk, és egyáltalán nem szabad vágyakoznunk azok elkövetésére. De még a nem bűnös dolgok, például az étkezés és a (hiányzó) testmozgás tekintetében is önuralmat kell gyakorolnunk. Néha megpróbáljuk egy területen mutatkozó önuralomhiányunkat azzal mentegetni, hogy egy másik területen megmutatkozó önuralmunkra hivatkozunk. Néhány, a szolgálatban nagyon aktív keresztény néha azt gondolhatja, hogy ez mentséget jelenthet egy másik területen mutatkozó önuralomhiányra. Péter azonban nem „némi önuralomra” vagy „részleges önuralomra” utal, hanem arra, hogy minden területen gyakoroljunk önuralmat, hogy önuralommal rendelkezőként tudjuk magunkat Krisztus elé állítani.

K: Az 1Péter 1:14-ben hogyan igazodnak egyes keresztények – talán akaratlanul is – a világ gonosz vágyaihoz?

V: Szinte minden korszakban és kultúrában vannak olyan dolgok, amelyek kifejezetten bűnösnek minősülnek, mégis kulturálisan elfogadottak. Legyen szó a heti rendszerességű részegeskedésről, a 16. és 17. századi párbajokról, a rabszolgák kizsákmányolásáról a 17. és 19. században, a különböző népekkel szembeni előítéletekről, vagy a 20. és 21. századi heteroszexuális erkölcstelenségről és homoszexualitásról.

K: Az 1Péter 1:15 szerint Isten mindig tökéletesen szent volt. Mi nem vagyunk azok, és ebben az életben soha nem is lehetünk tökéletesen szentek. Akkor hogyan vagyunk elhívva arra, hogy szentek legyünk, ahogyan Isten is szent? (Az 1Péter 1:16 a Levitikus 11:44; 11:45; 19:2-ből idéz. Hasonló gondolat található a Levitikus 20:7-ben is.)

V: Ennek két szempontja van.

Törekedjünk a csillagokra: Bár aki a csillagokra törekszik, az nem éri el őket, mégis sokkal messzebb juthat, mint aki a földre törekszik. Bár ebben az életben soha nem érjük el a tökéletes szentséget, most is törekednünk kell a tökéletes szentségre.

Relatív tökéletesség/érettség: Miután Pál a Filippi 3:12-ben azt mondja, hogy még ő sem lett még tökéletes, a Filippi 3:15-ben azt mondja, hogy érettségének értelmében tökéletes volt. Tehát amíg ma ebben a testben vagyunk, elvárhatjuk, hogy elérjük az érettséget, és győzedelmeskedjünk a minket gyötrő bűnök és függőségek felett.

K: Az 1 Péter 1:14–16-ban, mivel nem lehetünk bűntelenül tökéletesek és olyan szentek, mint Isten, vajon Isten itt lehetetlent kér tőlünk?

V: Nem, de három szempontot kell figyelembe venni.

Pozícióját tekintve lehetséges, hogy Isten szemében szentnek nyilvánítsanak minket.

Tapasztalati szempontból nem vagyunk és soha nem is leszünk bűntelenül tökéletesek ebben a földi életben.

A mennyben elérjük célunkat, és tapasztalataink is összhangba kerülnek helyzetünkkel.

A hívők talán nem tökéletesek, de végső soron egyetlen hívő sem szeretne nem tökéletes lenni.

K: Az 1Pét 1:17-ben hogyan kell nekünk, keresztényeknek, itt félelemben élnünk az életünket? Görögül ez a félelem általános kifejezése, a phobos/phobou. Különböző bibliafordításokban „félelem”, „tiszteletteljes félelem” (BSB), „tisztelet” vagy „egészséges, komoly óvatosság” szerepel?

V: Tiszteletteljes félelemmel kell állnunk Teremtőnk és Megváltónk előtt. Isten a világegyetem legszeretőbb lénye, de egyben a legharagosabb is. Pál nem attól félt, hogy elveszíti üdvösségét, hanem attól, hogy elveszíti jutalmát, ha elfordul Istentől. Mi is félhetünk a pokoltól azokért a szeretteinkért, akik nem ismerik az Urat.

K: Az 1Pét 1:18–19 szerint valamiért váltattunk meg, ami értékesebb az ezüstnél és az aranynál: Krisztus véréért. Az 1Pét 1:7 szerint hitünk értékesebb az aranynál. Tényleg elhiszed, hogy üdvösséged és hited értékesebb az aranynál? Hogyan élhet és reagálhat ebben a világban egy keresztény, aki komolyan hisz ebben, szemben egy olyan kereszténnyel, aki nem hisz benne?

V: A kereszténynek inkább Krisztussal való kapcsolatára és mások üdvösségére kellene törekednie, mint az anyagi biztonságra vagy a sikerre. A keresztény csekkfüzetének és naptárának egyaránt inkább az Isten Országáért való érdeklődést kellene tükröznie, mint pusztán a pénzkeresést.

K: Az 1Pét 1,18 és a Mt 15,9 alapján a hagyomány mindig rossz?

V: Nem. A hagyomány önmagában lehet jó vagy rossz, attól függően, hogy ellentétes-e Isten Igéjével vagy sem. Azonban még az istenfélő hagyományok is, ha egy személy számára fontosabbá válnak, mint Isten, gonosz bálvánnyá válnak számára.

K: Az 1Pét 1:19-ben az üdvösség Jézus keresztén kiontott vérére épül, vagy arra, hogy Jézus három napot töltött a pokolban, ahogyan Kenneth Copeland állította?

V: A When Cultists Ask című könyv 292. oldalán olvasható, hogy Copeland így fogalmazott: „Jézus a pokolba ment, hogy megszabadítsa az emberiséget Ádám árulásának büntetésétől … amikor kiontották a vérét, az nem hozott engesztelést…”. Ez egy személyes levélben szerepelt, amelyet D. R. McConnell idézett A Different Gospel című könyvében (Hendrickson Publishers, 1988).

Íme öt ok a sok közül, amiért ez a nézet téves.

Az Efézusbeliekhez írt levél 1:7 szerint az Ő vére által nyertünk megváltást.

A Jelenések 1:5 is azt mondja: „az Ő vére által”.

A János 19:30-ban Jézus azt mondta: „tetelestai”, ami egy görög számviteli kifejezés, és azt jelenti: „teljesen kifizetve”.

A Zsidókhoz írt levél 10:14–20 szerint csak egy áldozat volt. A Zsidókhoz írt levél 10:19–20 szerint ez Jézus vérével történt, az Ő testét jelentő függönyön keresztül.

Az Apostolok cselekedetei 20:28-ban Jézus a saját vérével vásárolta meg az egyházat.

Összefoglalva: a vér nélküli kereszténység nem felel meg Isten Igéjének a Bibliában.

K: Az 1 Péter 1:20-ban, az Efézus 1:4-ben, az ApCsel 2:23-ban és a Titusz 1:2-ben Krisztust azután választották-e ki, hogy Ádám és Éva vétkezett, vagy már azelőtt, hogy meghaljon bűneinkért és vérével megváltasson minket? Miért?

V: Krisztust már a világ teremtése előtt választották ki bárányként. Isten előre tudásában már jóval Ádám és Éva létezése előtt tudta, hogy bűnbe esnek, és hogy szükségünk lesz egy Megváltóra. Isten tudása azonban nem eredményezett kényszert; Ádám és Éva bűneinek hibája és felelőssége – akárcsak a miénk – Ádámé és Éváé, illetve a miénk, nem pedig Istené.

K: Mit mond az 1Péter 1:20–21 Krisztus istenségéről?

V: Üdvösségünk teljes mértékben Isten műve, és sem teljes egészében, sem részben nem olyan valaki műve, aki nem Isten. Ha Jézus csupán ember lenne, akkor hitünk és reményünk egy olyan emberben lenne, aki nem Isten. Mivel Jézus az Út, az Igazság és az Élet, az út, az igazság és az élet csupán egy ember lenne, és nem Isten. Az üdvösség Isten műve, mert Jézus Isten. Jézus ugyanakkor teljes mértékben ember is, de ha nem lenne Isten, üdvösségünk nem Istentől származna.

K: Az 1Pét 2:1 azt mondja: „mindenféle rágalmazás”. Melyek a rágalmazás különböző fajtái? Lásd Jak 4:11–12.

V: A rágalmazás az, amikor negatív, valótlan dolgokat mondunk valakiről vagy valamiről, míg a hízelgés az, amikor pozitív, de valótlan dolgokat mondunk valakiről vagy valamiről. Van a nyílt rágalmazás, amikor egyszerűen hamis, rossz dolgokat mondunk valakiről, de van a burkolt rágalmazás is, amikor olyasmit mondunk, ami felszínesen jól hangzik, de valójában aláássa az illető hitelességét. Az egyik típus a „balkezes bók”, például: „Tényleg úgy tűnik, hogy jó munkát végez, ahhoz képest, hogy olyan tapasztalatlan és fogalma sincs arról, mi folyik itt.” A rágalmazás nyilvános is lehet, de néha a legrosszabb rágalmazás az, amit valaki háta mögött mondanak. A rágalmazást gyakran azért alkalmazzák, hogy valaki más rovására magukat emeljék fel, vagy egyszerűen csak azért, hogy hiteltelenné tegyék az illető hírnevét. Arra is használható, hogy hiteltelenné tegyék az illető ítélőképességét, erkölcsi színvonalát, vagy hogy támadják a beszédében vagy vezetői szerepében megnyilvánuló hitelességét. Milyen fajta rágalmazást kell a keresztényeknek elkerülniük? – Minden fajtát.

Néha van megfelelő idő és hely arra, hogy igaz negatív dolgokat mondjunk. Ha igaz, az nem rágalmazás. Azonban még ha valami igaz is, nem feltétlenül mindig igaz, hogy Isten azt akarja, hogy mindenkinek elmondjuk. Amikor negatív dolgokat mondunk, meg kell győződnünk arról, hogy igazak, hasznosak, szükségesek, és hogy Isten azt akarja, hogy kimondjuk őket.

K: Az 1Péter 2:2-ben mennyire szereti a csecsemő a tejet? Mi Isten szellemi teje? Ugyanúgy szeretjük-e Isten szellemi tejét?

V: A tej a csecsemő számára minden, mert a csecsemő nem ismer más ételt. A csecsemők a tejet ismerik fel az egyetlen dologként, ami csillapíthatja éhségüket. Hasonlóképpen nekünk is fel kell ismernünk, hogy az Istenhez való közeledés és az Ő Igéjének olvasása az egyetlen módja annak, hogy lelki éhségünket csillapítsuk.

K: Az 1Péter 2:2-ben az Ige tejét kell-e vágyakoznunk, vagy inkább a tejet helyett a szilárd ételt, ahogyan a Zsidók 5:12–14 tanítja?

V: Akárcsak a fizikai táplálék esetében, mindenkinek a tejet kell vágyakoznia, különösen az újszülött keresztényeknek. A tej azonban nem elegendő az idősebb gyermekek számára ahhoz, hogy felnőtté váljanak, és nem szabad megelégednünk csupán a tejjel, hanem szilárd táplálékot is kell fogyasztanunk.

K: Az 1 Péter 2:3 szerint mindenki, aki megkóstolja, hogy az Úr jó, a mennybe jut? Lásd a Zsidók 6:4-6-ot.

V: Nem. Ahogyan vannak, akik megkóstolják, de nem nyelik le, úgy vannak olyanok is, akiknek van tapasztalatuk, mégis a pokolra vannak ítélve. A kegyelem által, a hit révén nyerünk üdvösséget. Ha az evangélium, amelyet valaki hall, nem párosul a hittel, akkor az illető nem nyer üdvösséget, és az evangéliumnak nincs értéke számára, amint azt a Zsidókhoz írt levél 4:2 mondja. Más versek, amelyek azt mutatják, hogy még a templomba járók is véglegesen eltávolodhatnak, a Zsidókhoz írt levél 6:4–6; 10:26–31; valamint a 2. Péter-levél 2:20–22.

K: Az 1 Péter 2:5 szerint Isten háza nem egy épület, hanem mi magunk, az Ő egyháza. Hogyan lehet, hogy az Egyesült Államokban élő keresztények elhanyagolják Isten házának építését? Találd ki, átlagosan hány százalékot adományoznak a gyülekezetek a külföldi misszióknak!

V: Lehet, hogy jobban törődünk a saját pénzügyeinkkel és időnkkel, mint Isten dicsőségével. Néhány évvel ezelőtt olvastam olyan adatokat, amelyek szerint az evangélikus gyülekezetek átlagosan körülbelül 10–13 százalékot adományoznak külföldi missziókra. A liberális gyülekezetek csak néhány százalékot adományoznak.

K: Az 1 Péter 2:5–8-ban mik azok a „kövek”, amelyekre az egyház épül? Lásd az Efézusbeliekhez írt levél 2:19–22-t és a Jelenések könyve 21:12–14-et.

V: Jézus a sarokkő, a legfontosabb szikla, amelyre az egyház épül. Ezt követik az apostolok és a próféták alapkövei.

K: Az 1 Péter 2:5–8 szerint különböző méretű, hosszúkás kövek egyaránt felhasználhatók egy fal építéséhez. A habarcs kitöltheti a kis réseket. De ha egy kőnek hosszú, keskeny kiálló része van, vagy lyuk van a közepén, azt nem lehet felhasználni. Hogyan bánik Isten az életünkben lévő lyukakkal és hosszú kiálló részekkel?

V: Azok a bűnök, amelyektől nem akarunk megszabadulni az életünkben, olyanok lehetnek, mint a hosszú, rosszul illeszkedő kiálló tüskék. Ha nem akarjuk eltávolítani őket, Isten eltávolíthatja őket, és néha a fegyelmezés fájdalmas lehet. Hasonlóképpen, ha van egy alapvető, nem keresztény jellemhiba bennünk, az olyan, mint egy nagy lyuk a kő közepén, ami megakadályozza, hogy a kő betöltse a célját: hogy kint tartsa az esőt, vagy bent tartsa a hűvös levegőt. A Szentléleknek át kell formálnia minket, be kell tömnie a lyukakat, és le kell reszelnie a kiálló részeket.

K: Az 1 Péter 2:6–8-ban hogyan lehet Jézus egyszerre sarokkő és zárókő?

V: A sarokkő az épület minden más részének egyetlen hivatkozási pontja. A sarokkő Jézus Krisztus, és senki más. Ugyanakkor Jézus egyben a zárókő is, amely az íves átjáró legfelső köve. Ha a zárókőt eltávolítják, az ív összeomolhat.

K: Az 1 Péter 2:8-ban miért rendelte el a szerető Isten, hogy egyesek megbotránkozzanak?

V: A Szentírás soha nem mondja, hogy Isten bárkit is bűnre kényszerített volna. Sőt, Jakab1:13 azt mondja, hogy Isten senkit sem kísért. Azonban azokat, akikről Isten tudja, hogy teljes mértékben el fogják utasítani Őt, Isten többféle módon is megbotlásra rendelte.

K: Az 1 Péter 2:9-ben mi a különbség a szent nemzet és a királyi papság között?

V: Míg a próféta Istent képviselte a nép előtt, a pap a népet képviselte Isten előtt. A király vezette a népet. Mivel a keresztények mind papok, nincs szükségünk másra, aki Isten előtt képviseljen minket, mert Közvetítőnk egyszerre Isten és ember: Jézus Krisztus. Uzziás megpróbálta összeegyeztetni a királyi és a főpapi tisztséget, de Isten leprával büntette meg élete hátralévő részére azért, mert engedély nélkül tömjént égetett a tömjénoltáron. Az izraeliták szent nemzet voltak; ma a keresztények – minden ország minden etnikai csoportjából – alkotják a szent nemzetet.

K: Az 1Péter 2:10-ben mi utal az Ószövetségben arra, hogy korábban nem voltak Isten népe, most pedig azok?

V: Péter valószínűleg a Hóseás 1:9–10-re utal, ahol Hóseás a 9. versben fiát Lo-Amminak nevezte, ami azt jelenti: „nem az én népem”. A 10. versben azonban Hóseás azt mondja, hogy azokat, akiket „nem az én népemnek” neveztek, mostantól „az élő Isten fiainak” fogják nevezni.

K: Az 1Péter 2:10-ben vajon Isten nem mutat-e irgalmat mindenkinek, hiszen a Zsoltárok 145:8,18 szerint Isten irgalmas mindazokhoz, akiket teremtett?

V: Isten mindazok iránt, akiket teremtett, általános irgalmat tanúsít. Életet, levegőt és táplálékot ad nekik. Ugyanakkor Istennek megvan a joga, hogy különleges irgalmat tanúsítson annak, akinek csak akar. Isten különleges irgalmat tanúsított az izraeliták iránt, még akkor is, miután számtalan alkalommal megszegték az Ő parancsait. Isten különleges irgalmat tanúsított Tarsusból származó Saul iránt, és ma is sok ember iránt. Ne vedd azonban Isten irgalmát magától értetődőnek! Isten mindenkihez igazságos, de Jákóbnak és leszármazottainak olyan különleges irgalmat tanúsított, amelyet Ézsau és leszármazottai nem részesültek meg, amint azt a Róma 9:11–15 is mutatja.

K: Az 1 Péter 2:11 szerint milyen értelemben vagyunk idegenek és jövevények ebben a világban? Milyen értelemben pedig nem azok? Lásd a János 17:9, 11, 13–19, a Filippi 3:18–20 és a Kolossé 3:1–4; a 2 Korinthus 5:16; valamint a Róma 12:2 verseket.

V: Ez nem az otthonunk, és nem vagyunk ennek a világnak a polgárai. Arra vágyunk, hogy eljussunk az otthonunkba, a mennybe. Nem tartozunk ide örökre; csak átutazók vagyunk.

Henry C. Morrison, aki 40 évig misszionáriusként dolgozott Afrikában, megbetegedett, és vissza kellett hajóznia Amerikába. Amikor az óceánjáró kikötött, nagy felvonulást rendeztek. A hajón Theodore Roosevelt volt elnök is utazott, és a nagyzenekar az ő tiszteletére játszott, miután visszatért a szafarijáról. A misszionárius komoran gondolta magában, hogy Roosevelt ilyen nagy ünneplésben részesült, pedig ő csak elefántokat lőtt, míg ő lelkeket mentett, miért nem rendeztek ünnepséget az ő fogadására? Isten megszólította őt, mondván: „De te még nem értél haza.” Az otthonunk nem itt van, ezért ne helyezkedj el túl kényelmesen. Az otthonunk és polgárságunk a mennyben van. Nem „ebből a világból” kell lennünk. Másrészt viszont jelenleg „a világban” kell lennünk, és itt mindenféle emberrel kapcsolatba kell lépnünk, ahelyett, hogy elszigetelődnénk. Ellenséges területen vagyunk, mert Sátán az, aki uralja ezt a világot, bár Isten felülbírálhatja őt.

K: Az 1Péter 2:12-ben felsorolt öt módon vádolták a pogányok a keresztényeket azzal, hogy rosszat cselekszenek? Legalább öt módon vádolják a nem keresztények a keresztényeket azzal, hogy rosszat cselekszenek manapság?

V: Íme öt módszer.

1. Ma furcsán hangzik, de a római pogányok azzal vádolták a keresztényeket, hogy „ateisták”. Ateistáknak nevezték őket, mert nem hittek a római istenekben.

2. A keresztények az Úr vacsorájáról beszéltek, és a pogányok kannibalizmussal vádolták őket.

3. A keresztények azt mondták, hogy szeretik egymást, a pogányok pedig erkölcstelen viselkedéssel és vérfertőzéssel vádolták őket.

4. Amikor természeti csapások és háborúk történtek, a keresztényeket okolták, mert azt mondták, hogy a görög–római istenek iránti tiszteletlenségük miatt haragudtak meg az istenek. Természetesen, ahogy egy korai keresztény rámutatott, csapások és háborúk Krisztus földre jötte előtt is történtek.

5. A keresztények nem imádták a római császárt, és nem mutattak be neki áldozatot, ezért hazafiatlannak és a Birodalom iránt hűtlennek tartották őket.

K: Az 1Pét 2:13,17 szerint hogyan tudtak az akkori keresztények engedelmeskedni egy olyan gonosz császárnak, mint Nero? Szerinted nehezebb volt engedelmeskedni és tisztelni a hatóságokat akkoriban, vagy manapság?

V: A görögül beszélő korai keresztények egy szójátékkal különböztették meg az Isten parancsaival nem ütköző „törvényes törvényeket” és az azokkal ütköző „törvénytelen törvényeket”. A lelkiismeretesek betartották a törvényes törvényeket, de csendben megszegték a törvényteleneket, például a császárnak való áldozatot.

K: Az 1Pét 2:13,17 alapján, ha egy demokratikus országban van egy uralkodó és olyan parlamenti vagy kongresszusi képviselők, akik ellenségesen viszonyulnak a keresztény értékekhez, hogyan tiszteljük őket mégis? Hogyan álljunk ellen nekik?

V: Tisztelnünk kell a tisztséget, és nem szabad lekicsinyelnünk vagy megsértenünk őket. De tehetünk azért is, hogy megvédjük azokat, akiket üldöznek, és dolgozhatunk, valamint időt és pénzt adományozhatunk annak érdekében, hogy ne válasszák meg őket újra.

K: Az 1Péter 2:17 szerint valóban tisztelnünk kell minden hatalmon lévőt, még a hamis vallások vezetőit, a bűnszervezetek vezetőit és az elnyomó kormányokat is?

V: Az 1 Péter2:17 -ben az áll, hogy mindenkinek megfelelő tiszteletet kell tanúsítanunk, és ezt a parancsot legalább négyféleképpen kell alkalmaznunk.

1. Kifejezetten tiszteljük a hatalmon lévő uralkodókat. Nem azért, mert az illető feltétlenül méltó erre a tiszteletre (néha nem is az), hanem azért, mert tisztelnünk kell kormányzati pozíciójukat. Például egy demokratikus társadalomban, ha nem tartjuk nagyra a miniszterelnököt vagy az elnököt, keményen dolgozhatunk annak érdekében, hogy ne válasszák újra, és bátoríthatjuk másokat is, hogy ne szavazzanak rá. Mindazonáltal tisztában kell lennünk azzal, hogy az illető jelenleg a kormányunk vezetője. Nem szabad olyan módon beszélnünk, ami lealacsonyítja a tisztségéhez fűződő tekintélyt.

2. Mutassunk megfelelő tiszteletet mindenki iránt. Isten teremtett mindenkit, mindenki hordozza Isten képét (bár bukott formában), és Krisztus mindenkiért halt meg váltságul (1 Timóteus 2:6). Még egy olyan gonosz ember is, mint a tarsusi Saul, eljuthat Krisztushoz.

3. Mindenki iránti tiszteletünknek függetlennek kell lennie a vagyontól (Jakab 2:1–7), a fajtól vagy a nemtől (Galata3:28 –29), illetve a fiatalságtól (1 Timóteus4:12 ), kivéve, hogy az időseknek különleges tiszteletet kell tanúsítanunk (Levitikus19:32 ).

4. Tisztelnünk kell Krisztusban élő testvéreinket is, akik örök családunk tagjai.

Az emberek tiszteletben tartásának konkrét példáiról lásd az 1 Timóteus 5:1–8-at.

K: Miért kell az 1 Péter 2:18 szerint a rabszolgának engedelmeskednie gazdájának, különösen egy kegyetlen gazdának? Milyen jutalmat ígérnek?

V: A római társadalomban élő rabszolgáknak – akárcsak más korokban és a mai Kelet-Afrikában élő rabszolgáknak – alig volt jogorvoslati lehetőségük egy zsarnoki gazda ellen. Sok esetben valószínűleg a legbölcsebb megoldás az volt, ha engedelmeskedtek nekik. Az igazságtalan szenvedések elviselése egyike volt azoknak a módoknak, amelyekkel tanúskodhattak és dicsőíthették Istent. Végül pedig gyakorlati szempontból a Római Birodalom lakosságának többsége rabszolga volt, és a felszabadított rabszolgáknak nem sok helyre lehetett menniük.

K: Az 1Péter 2:21–25-ben mi a legalább két kapcsolat Krisztus szenvedései és a mi szenvedéseink között?

V: Jézus szenvedései példaként szolgálnak számunkra. Ahogy Krisztus igazságtalanul szenvedett, úgy nekünk is hajlandónak kell lennünk igazságtalanul szenvedni. Bár Krisztus kereszthalála bűneinkért egyszeri esemény volt, szenvedésünk arra szolgálhat, hogy másokhoz eljuttassuk az evangéliumot, saját életünkben tanúskodva az evangélium igazságáról.

K: Az 1Péter 3:1 szerint hogyan nyerheti meg a feleség a férjét Krisztusnak anélkül, hogy egy szót is szólna?

V: Péter nem azt mondja, hogy a feleségeknek egy szót sem szabad szólniuk; inkább azt hangsúlyozza, hogy életük tanúságtételének olyannak kell lennie, hogy a férjeket anélkül is megnyerhessék Krisztusnak, hogy tőlük hallanák az evangéliumot.

K: Miért téves az a megállapítás, hogy az 1Péter 3:1–7 azt tanítja, hogy csak szavak nélkül kell hirdetnünk az evangéliumot?

V: Egyszer, amikor nyári munkám volt egy technológiai cégnél, volt ott egy nagy étkező, ahol az emberek ettek. Beszélgettem egy férfival, és arról beszéltünk, hogy remélem, misszionárius leszek, mire a férfi azt mondta: „Tudtam, gondoltam, hogy mormon vagy!” Bár gyorsan elmagyaráztam, hogy keresztény vagyok, és nem mormon, ha lelki dolgokról beszélsz, de nem mutatod meg, hogy keresztény vagy, akkor pontosan kinek vagy tanúja?

Hallottam egy középkorú férfiról, aki keresztény lett, és elmondta ezt az irodában dolgozó kollégáinak. Egy ott dolgozó keresztény gratulált neki, mire az új keresztény kissé furcsán nézett rá. Azt mondta: „Tudod, hogy te voltál az oka annak, hogy sok éven át halogattam, hogy keresztény legyek?” Az idősebb keresztény megdöbbent, és megkérdezte, miért. A fiatalabb keresztény elmondta, hogy mielőtt Krisztushoz fordult volna, tudta, hogy az élete zűrzavaros. De amikor ránézett az idősebb keresztényre, aki békében és elégedettségben élt, és akinek rendezett volt az élete, nem tudta, hogy az illető keresztény, és azt gondolta: ha az idősebb kereszténynek rendezett az élete anélkül, hogy keresztény lenne, akkor neki sem kell az.

Egy férj biztosan tudná, hogy a felesége keresztény (és fordítva). De a férj, és mások is, annyira távol állhatnak Krisztustól, hogy nem hajlandók semmit sem hallani Krisztusról. De ha tudják, hogy te keresztény vagy, akkor az életed tanúságot tehet számukra, még akkor is, ha nem hallgatnak a szavaidra. Jobb, ha szavak is kísérik, de szavak nélkül is az életed tanúságot tehet.

K: Az 1Péter 3:1–7 szerint hogyan lehet szavak nélkül megnyerni a hitetlen férjeket, vagy akár más embereket is?

V: Ha valaki tudja, hogy keresztény vagy, de nem fogadja el a szavaidat, akkor is láthatja, ahogy az életed által ragyog a fényed. A római időkben elég sötét volt a helyzet. Amikor a férjek távol voltak, gyakran előfordult, hogy erkölcstelenül viselkedtek. Valójában még akkor is, ha otthon voltak, ha egy női rabszolga visszautasította gazdája közeledését, azzal büntették, hogy levágták az orrát. De amikor a férjek távol voltak, a feleségek házasságtörést követtek el férfi rabszolgákkal. József és Potifár feleségének helyzete egyáltalán nem volt szokatlan a római időkben. A Római Birodalom becsült népessége 70 millió fő volt, ebből 40–50 millió rabszolga.

K: Az 1Péter 3:3 szerint a nőknek be kell-e fonniuk a hajukat, aranyat kell-e viselniük, vagy díszes ruhákat kell-e hordaniuk?

V: Nem ebből kellene származnia a szépségednek, mert valójában az igazi és tartós szépség nem származhat ebből. Ha úgy gondolod, hogy „szükséged van” erre ahhoz, hogy jól nézz ki, vagy ha más nőkhöz képest nagyon jól akarsz kinézni, akkor gondold át még egyszer. A szépségednek a jellemedből kell származnia, nem a Sears-ből vagy a Macy’s-ből.

A szép ruhák és ékszerek azonban nem feltétlenül rosszak. Az Úr az Ezékiel 16:10–13-ban allegorikusan szép ruhákba és ékszerekbe öltöztette Jeruzsálemet.

K: Mit gondolsz, az 1 Péter 3:3–4 szerint mik a határok annak tekintetében, hogy a nők hogyan díszíthetik magukat a mi kultúránkban? – és mi a helyzet a férfiakkal?

V: Akkoriban a nők drága arany fülbevalókat és karkötőket viseltek, hogy megmutassák társadalmi státuszukat. Az 1 Péter 3:3-4 ma is érvényes, mind a férfiakra, mind a nőkre, legalább három szempontból.

Hivalkodás: A férfiak vehetnek 2000 dollárba kerülő (vagy olcsóbb esetben 1500 dollárba kerülő) órákat pusztán azért, hogy megmutassák a potenciális ügyfeleknek, milyen gazdagok. Hallottam egy mérnöki tanácsadóról, aki több hamis Rolex órát vásárolt egy másik országból, amelyek mindössze néhány dollárba kerültek darabja. Egy ügyféllel tett hajóúton megérintette a csuklóját, panaszkodott, hogy ezek a Rolexek nem mutatják jól az időt, majd levette az órát, és a tengerbe dobta. Természetesen az ügyfél nem tudta, hogy hamisak voltak. Néha a gazdag emberek sok pénzt költenek ékszerekre, ruhákra, autókra és házakra, hogy megmutassák a társadalmi státuszukat. Másrészt Izsák szolgája két arany karkötőt és egy orrgyűrűt adott Izsák leendő feleségének, Rebekának. Mivel abban a kultúrában az arany orrgyűrű viselése elfogadott volt Isten népe számára, ma is elfogadott az arany fülbevaló viselése. De a lényeg nem az, hogy nagy összegeket költsünk ékszerekre.

A szexisség: A nők gyakran vásárolnak kihívó és szemérmetlen ruhákat, hogy vonzóbbak legyenek. Természetesen valószínűleg nem gondolnak arra, hogy mennyire lesz hűséges az a férfi, akit pusztán a ruhájuk vonz. Hasonlóképpen hallottam egy fiúról, akinek a középiskolában volt egy menő autója, és a barátnője imádott vele kirándulni a szép kocsijában. De amikor a fiú tönkretette az autóját, a barátnője szakított vele. Vannak férfiak, akik nem csupán az egészségükért vagy a sportteljesítményük javítása érdekében emelnek súlyokat, hanem azért is, hogy vonzóbbnak tűnjenek a nők számára. Nincs azzal semmi baj, ha időt szánunk az egészségünkre, de a felépített izomtömeg, ha nem tartjuk karban, később zsírrá alakul. Mások szteroidokat szednek, amelyek nagyon hatékonyan segítik az izomtömeg felépítését, de egészségügyi problémákhoz vezethetnek, beleértve a szívrohamot is.

Bizonytalanság a külsővel kapcsolatban: Az emberek gyakran túlságosan foglalkoznak a külsejükkel. Néhány évvel ezelőtt a tamil-indiai főnököm (és barátom) elvitt ebédelni, és a beszélgetés során többek között arról is beszélt, hogy az indiaiaknak vannak olyan krémjeik, amelyeket az esküvő előtt használnak, hogy a bőrük világosabbnak tűnjön. Meg akarta kérdezni tőlem, hogy a fehér bőrű amerikaiak miért járnak szoláriumba, hogy a bőrük sötétebbnek tűnjön. Nem tudtam, mit válaszoljak neki. Az UV-sugárzás öregíti a bőrt, és bőrrákot okozhat, és ez a hatás a világos bőrű embereknél a legerősebb. Valójában, ha egy világos bőrű ember ugyanazon a helyen több mint kétszer súlyos leégést szenved, akkor megnő a kockázata, hogy ott bőrrákot kapjon. Gondolom, a válasz az, hogy az emberek természetüknél fogva nem elégedettek azzal, amijük van, hanem hajlamosak azt gondolni, hogy másoké jobb. Hallottam, hogy manapság divat, hogy a fiúk panaszkodnak, hogy az álluk nem elég kiugró vagy „szögletes”, és állplasztikát szeretnének, hogy ezt megváltoztassák. Az alacsony emberek szeretnének magasabbak lenni, a magasak – különösen egyes lányok – pedig alacsonyabbak. A helyes keresztény szemlélet nem az, hogy a másik végletbe essünk, és annyira aggódjunk a külsőnk miatt, hogy a lehető legcsúnyábbak akarjunk lenni, hanem inkább az, hogy ne foglalkozzunk annyira magunkkal. Ha hiányoznak a fogaid, és pótolni szeretnéd őket, vagy baleset ért, és helyreállító műtétre van szükséged, az rendben van, de nem kell a végletekbe esni.

K: Az 1Péter 3:6 azt mondja a feleségeknek, hogy ne engedjenek a félelemnek. Az 1Péter 3:14b szerint pedig mindannyiunknak nem szabad félnünk attól, amitől mások félnek. Figyelembe véve a levél idejét és kontextusát, szerinted milyen félelemről beszélt Péter elsősorban?

V: A közvetlen félelem a Nero, majd a későbbi császárok alatt folyó üldözés volt. Nero nem csupán megölte a keresztényeket, hanem vadállatokkal is megölette őket nyilvános látványosságok keretében, halálra égette őket, és egyéb kínzásokat is alkalmazott. Az embernek nemcsak magának kellett bátornak lennie, hanem annak tudatában is, hogy szeretteit is megkínozzák majd.

K: Az 1 Péter 3:6-ban és a Mózes 1. könyve 18:12-ben szereplő szöveg alapján a feleségnek „uramnak” kell-e szólítania a férjét?

V: Péter dicséretként említi Sára szavait, nem pedig parancsként. Péter azonban Sára szavait használja arra, hogy illusztrálja az 1 Péter 3:5-ben szereplő parancsot, miszerint a feleségeknek engedelmeskedniük kell férjeiknek, mint a család fejének. További tanításokat erről az Efézus 5:22–23-ban találsz.

K: Az 1 Péter 3:7-ben a nők valóban gyengébb edények?

V: A feleségek általában (de nem mindig) fizikailag gyengébbek, mint férjeik. (Van, aki azt mondaná, hogy egy finom porcelánpohár gyengébb, mint egy ónpohár.) A Szentírás azonban a Galatákhoz írt levél 3:28–29-ben megerősíti, hogy a férfiak és a nők Isten szemében egyformán értékesek. Érdekes módon a Galatákhoz írt levél 3:28–29 láthatóan a legrégebbi ismert ókori szöveg, amely kimondja, hogy a férfiak és a nők egyenlőek. Egy másik válaszért lásd a „Hard Sayings of the Bible” című könyv 712–714. oldalát.

K: Az 1 Péter 3:7 szerint hogyan akadályozhatja imáinkat, ha nem vagyunk figyelmesek feleségeinkkel szemben?

V: Ez lehet mind általános megállapítás, mind konkrét ígéret (negatív értelemben).

Általános megállapítás: Jézus a Máté 5:23–24-ben azt mondta, hogy ha áldozatot akarsz bemutatni, és eszedbe jut, hogy testvérednek valami baja van veled, ne mutasd be az áldozatot. Hagyd az áldozatot az oltárnál, békülj ki testvéreddel, és csak azután mutasd be az áldozatot. Ez természetesen akkor is érvényes, ha nővérednek is valami baja van veled.

Konkrét ígéret: Isten azt mondta, hogy nem hallgatja meg imáinkat, ha bűnt ápolunk a szívünkben (Zsoltárok 66:18–19), süket füleket mutatunk a szegények felé (Példabeszédek 21:13), vagy gonoszak vagyunk (Példabeszédek 15:29; Ézsaiás 59:1–3). Isten nem hallgat meg minket, ha mi úgy döntünk, hogy nem hallgatunk Istenre (Zakariás 7:11–13 és a Példabeszédek 28:9-ben is utalás van rá). Hasonlóképpen, ha helytelenül viselkedünk feleségeinkkel szemben, és úgy döntünk, hogy nem hallgatunk rájuk, Isten talán nem hallgat meg minket, amíg meg nem bánjuk bűneinket.

K: Az 1 Péter 3:8 szerint mindig udvariasnak kell lennünk? Jézus, Keresztelő János, Pál és Péter sem voltak mindig a lehető legudvariasabbak.

V: Ez az ige azt mondja, hogy legyünk udvariasak, nem pedig azt, hogy mindig legyünk udvariasak. Jézus, Keresztelő János és Pál gyakran voltak udvariasak. Ugyanakkor Jézus és Keresztelő János a farizeusokat viperák fészkének nevezték a Máté23:33 -ben; Máté 3:7-ben. Pál sem volt különösebben udvarias az ApCsel13:11 -ben Elimáshoz. Maga Péter sem volt túl udvarias Simon mágushoz az ApCsel 8:20,22-ben. Ahelyett, hogy az 1 Péter 3:8-at elszigetelten vennénk, minden verset a Biblia többi részével együtt kell értelmeznünk, és általában udvariasnak kell lennünk, de ha az a legjobb, akkor meg is kell feddnünk és kitartónak kell lennünk.

K: Mit jelent az 1 Péter 3:8-ban az, hogy „éljünk egymással harmóniában”?

V: Három szempont van.

Negatív: Találd meg, mi az, amit csinálsz, ami bosszantja a többieket, és hagyd abba! Bármi is bosszant téged másokban, vagy tanuld meg együtt élni vele, vagy udvariasan hívd fel rá a figyelmüket, hogy abbahagyják. Ez azt jelenti, hogy súrlódás nélkül jössz ki másokkal.

Pozitív: De a harmónia nem ér véget ennél. Élvezik mások a társaságodat? Te élvezed mások társaságát? Különböző embereknek különböző „szeretetnyelveik” vannak, amelyekkel kifejezhetik, hogy szeretik, értékelik és elfogadják őket. Egyesek számára ez apró ajándékok lehetnek; mások számára az ölelés, megint mások számára pedig az, hogy együtt töltenek velük időt valamilyen tevékenység közben. Ha felhívnám a házastársadat telefonon, azt mondaná-e nekem, hogy igazán élvezi a veled töltött időt, vagy sem? A gyerekeid élvezik-e a veled töltött időt, és te is az övékét? Az Úrban lévő családod (más keresztények) élvezik-e a veled töltött időt? Ha nem, mit tehetsz a helyzet javítása érdekében?

Alap: Nagyobb harmónia lesz, mind a negatívumok eltávolításával, mind a pozitívumok megerősítésével, ha te és ők elolvassátok és követitek Isten szavát. Ha akaratotok összhangban van Istennel, akkor egymással is összhangban van.

K: Az 1 Péter 3:9–11 szerint mennyire elterjedt a világban, hogy gonoszsággal viszonozzák a gonoszságot, és sértéssel a sértést? Miért ne tennénk mi is így?

V: A világ a „törvény” szemszögéből gondolkodik, arról, hogy visszavágjon az embereknek, és megbüntesse azokat, akik rosszat tesznek veled. A keresztényeknek áldaniuk kell azokat, akik üldözik és sértegetik őket, ahogyan Jézus parancsolja a Lukács 6:27-36-ban.

K: Az 1Pét3:13 -ben szereplő vers azt jelenti-e, hogy azoknak, akik „a jót követik”, soha nem esik bántódásuk?

V: Bár a hívők örök perspektívából nézve soha nem szenvednek jelentős kárt, valószínűleg nem erre utal ez a vers.

Azok, akik jót cselekszenek, soha nem szenvednek el jogosan kárt azért, mert jót cselekszenek, és Isten népe soha nem szabad, hogy másokat büntessen azért, mert jót cselekszenek. A következő vers azonban, az 1 Péter3:14 , elismeri, hogy az emberek gyakran szenvednek igazságtalanul ebben az életben azért, mert jót cselekszenek.

K: Miért kell a keresztényeknek az 1Péter 3:15 szerint érvelniük hitükről, vagy a János3:16 és az ApCsel16:31 azt sugallja, hogy egyszerűen csak hinni kell?

V: Ahogyan az 1. Péter-levél3:15 is mutatja, nekünk mind az értelem, mind a remény megvan. Egy híres mondás szerint az igazi hit „túlmutat az ésszerűségen, de nem ellentétes vele”. Semmit sem tudunk abszolút bizonyossággal bizonyítani, még azt sem, hogy holnap felkel-e a nap. Feladatunk, hogy másoknak elmagyarázzuk, miért ésszerű a kereszténység, és megpróbáljuk meggyőzni őket, hogy váljanak keresztényekké, ahogyan a 2. Korinthusbeliekhez írt levél 5:11 mondja.

Ugyanakkor tisztában kell lennünk azzal, hogy egyetlen embert sem tudunk Krisztushoz megtéríteni. A Szentlélek az, aki megtéríti az embereket, és a Szentlélek munkája nélkül nem lenne remény arra, hogy bárki is Krisztushoz jöjjön. Részletesebb válaszokat lásd a „When Critics Ask” című könyv 531–532. oldalán, valamint a „When Cultists Ask” című könyv 293. oldalán.

K: Az 1 Péter 3:15 szerint hogyan kell mindig készen állnunk a válasszal, de szelídséggel és tisztelettel?

V: Minden olyan őszinte kérdésre vagy ellenvetésre, amit egy nem hívő felvet, legyen válaszunk. De nem baj, ha azt válaszoljuk: „Nem tudom, de visszajelzek.” Majd megkeressük a választ, és visszajelzünk nekik. Valószínű, hogy a feltett kérdés szerepel a oldalon megválaszolt több mint 8 200 kérdés között. A válaszadás során még három szempontot érdemes figyelembe venni.

Hogyan ne tegyük: Egy nem keresztény weboldal a New Age-ről szóló cikkében így fogalmazott: „A [New Age] emberek kristályokat használnak, hogy kapcsolatba lépjenek magasabb rendű intelligenciákkal. Azok, akik ennyi pénzt fizetnek kövekért, nyilvánvalóan szükségük van a magasabb rendű intelligenciákkal való kapcsolatra.” A probléma, ha egy keresztény ezt mondaná, nem az, hogy bírálja a New Age-mozgalmat, hanem az, hogy lealacsonyítja azokat az embereket, akiket ez a mozgalom megtévesztett.

Hogyan kell csinálni: Belülről a másik ember iránti önzetlen szeretetnek kell jellemeznie a hozzáállásunkat. Azt kell kívánnunk, hogy Krisztushoz jöjjenek, és örökké örömben éljenek Istennel és velünk. Ahelyett, hogy nagyon óvatosak lennénk a szavainkkal, hogy ne derüljön ki a rossz hozzáállásunk, jobb, ha eleve nem táplálunk rossz hozzáállást mások iránt, és egyszerűen azt mondjuk, ami a szívünkön van.

Konkrétan: előfordulhat, hogy úgy válaszolsz egy kérdésre, hogy azzal tiszteletlenséget tanúsítasz irántuk, és emiatt többé nem akarnak a kereszténységre gondolni. A legfontosabb szempont a valódi ellenvetésükre adott válaszodban nem az, hogy „őket kell hibáztatni, mert tévednek”, hanem az, hogy „ez a következő okok miatt helytelen, és az igazság a következő okok miatt ilyen és ilyen”.

Mikor ne tegyük ezt: Hogyan lehet megmondani, hogy a kifogásuk őszinte-e vagy sem? Az egyik módszer az, hogy megkérdezzük tőlük: ha választ kapnának a kérdésükre, az közelebb hozná-e őket ahhoz, hogy Jézust személyes Uruknak és Megváltójuknak fogadják el? Ha a válaszuk „igen”, akkor keressük meg a választ. De ha a válaszuk „nem”, akkor nem őszinte a kifogásuk, és meg kell kérdeznünk tőlük, hogy mi hozná őket közelebb ahhoz, hogy Jézust Uruknak és Megváltójuknak fogadják el, és inkább erre összpontosítsuk az időnket.

Tiszteld az embereket, de ne ösztönözd a hamis vallás iránti tiszteletet: az 1 Korinthus 10:20 azt mondja, hogy a pogányok áldozatai démonoknak szólnak. Illés bizony nem volt túl tiszteletteljes Baál iránt az 1 Királyok 18:27-ben. Jézus sem tisztelte a szadduceusok tanítását a Máté 22:29–32-ben. Jézus hozzáállása a farizeusokhoz és tanításukhoz sem volt barátságosabb a Máté 23:13–33-ban, ahol fehérre meszelt síroknak és viperák fészkének nevezte őket. Másrészt Jézus kegyes volt Nikodémushoz, a farizeushoz, a János 3:3–10-ben.

K: Az 1 Péter 3:16-17-ben hogyan állnak összefüggésben a jót cselekedve elszenvedett szenvedéseink Krisztus szenvedéseivel?

V: Egyrészt életünk és szenvedéseink semmit sem adhatnak hozzá vagy vehetnek el abból a szenvedésből, amelyet Krisztus értünk vállalt, amikor bűneinkért meghalt a kereszten. Másrészt viszont szenvedéseink utat nyithatnak az evangélium üzenetének terjedése előtt, megmutathatják a hitetleneknek Krisztus békéjének és erejének valóságát az életünkben, és dicsőíthetik Istent, miközben Krisztus nyomdokaiba lépünk. Minden szenvedésünk csekély és rövid ideig tart ahhoz képest, hogy milyen nagy örömben lesz részünk a mennyben örökké.

K: Az 1Pét 3:18b-ben, mivel Jézust a Lélek által támasztották fel, ez azt jelenti-e, hogy fizikailag nem is támadt fel? (A Jehova Tanúi és Moon tiszteletes Egyesítő Egyháza tagadja Jézus fizikai feltámadását)

V: Nem. Ez az ige azt mondja, hogy Jézust a Szentlélek életre keltette. Sem ez az ige, sem más ige nem használja a „csupán” szót arra, hogy Jézus csupán szellemben támadt fel. Jézus halott teste az ApCsel 2:30–32; 13:35–37; 10:39–41; ApCsel 1:3; 1Kor 15:1–7 szerint támadt fel.

Néha az emberek különböző válaszokat kapnak, ha különböző kérdéseket tesznek fel. Ha a kérdés az, hogy „meg tudom-e értelmezni ezt a verset úgy, ahogy én akarom”, akkor egy bizonyos választ kaphatnak. De ha azt kérdezzük, hogy „mit értett valójában Péter”, akkor más választ kapunk. Egyesek azzal próbálnának érvelni, hogy mivel Krisztust a Szentlélek támasztotta fel, Jézus nem élt testben is. De Krisztust a Szentlélek mind testben, mind Lélekben feltámasztotta. Péter az 1 Péter 1:3-ban Jézus Krisztus feltámadásáról beszélt a halálból. Míg a zsidók hittek a túlvilágban, a szadduceusok tagadták a halálból való fizikai feltámadást, a farizeusok pedig ezt megerősítették. Amikor Péter a „feltámadás” kifejezést használta, zsidó olvasói tudták, mire gondol. Nincs bizonyíték arra, hogy az ókori történelemben bárki is azt mondta volna: „Nem, a szadduceusok tévednek, amikor tagadják a feltámadást, de ez csak szellemi feltámadás.” Az 1 Péter 1:21 így szól: „Isten, aki feltámasztotta őt a halálból és dicsőítette meg, és így a ti hitetek és reményetek Istenben van.”

K: Az 1 Péter 3:18b–20-ban – röviden – szerinted hogyan hirdette Krisztus az üzenetét a fogságban lévő szellemeknek?

V: A keresztények ebben a kérdésben nem értenek egyet. Ide tartoznak azok is, akik Noé idején éltek és az özönvízben haltak meg. Egyesek úgy vélik, hogy halála után és feltámadása előtt Krisztus hirdette üzenetét (bűnbánat lehetősége nélkül) azoknak, akik meghaltak. Egy második nézet, amely az első századi egyházig nyúlik vissza – Irenaeus of Lyons, Clement of Alexandria és Hippolytus írásaiban, mind 235-öt megelőzően –, szerint Krisztus azoknak hirdette az evangéliumot, akiknek soha nem volt alkalmuk meghallgatni azt, nem azért, hogy bárkinek is második esélyt adjon, hanem hogy az embereknek „első esélyt” biztosítson.

K: Az 1Péter 3:19–20 szerint pontosan hová ment Jézus, amikor meghalt?

V: Először a rövid válasz, majd a hosszú válasz.

Rövid válasz: Jézus a meghalt hívőkkel együtt a Paradicsomba ment. Sem bizonyítva, sem cáfolva nincs, hogy Jézus esetleg a meghalt hitetlenekkel és démonokkal is együtt lett volna.

Hosszú válasz: Ha nem lenne semmilyen bibliai szöveg, amely segítene nekünk ebben a kérdésben, a következő lehetőségek merülnének fel:

a) Nem létezik,

b) a menny az Atyával, a Szentlélekkel és az összes angyallal

c) a meghalt szentek helye,

d) a meghalt hitetlenek helye,

e) a démonok helye,

f) az összes elhunyt helye,

g) az elhunyt szentek már a mennyben voltak,

h) a démonok és az elhunyt hitetlenek közös helye,

i) az összes elhunyt ember és a démonok helye. (Egy helynek több részlege is lehet)

Íme azok a versek, amelyek leszűkítik a lehetőségeket

Lukács 23:43: Jézus a kereszten lógó tolvajhoz így szólt: „Ma velem leszel a Paradicsomban.” A „ma” a feltámadás előtti időre utal. Ez kizárja az összes lehetőséget, kivéve a b), c), f), g) és i) lehetőségeket. (Figyeljük meg, hogy Jézus nem a „Mennyországot”, hanem a „Paradicsomot” említette.)

A Cselekedetek 2:27, a Zsoltárok16:10 idézésével azt mondja, hogy Jézus egy Hádésznek (görögül) és Seolnak (héberül) nevezett helyre ment. Ezt a szót a modern fordítások „sírnak”, a King James-féle fordítás pedig „pokolnak” fordítja; a BSB megtartja a „Hádész” kifejezést. A Sheolban azonban ott voltak a meghalt hívők, és a hitetlenek is ott voltak. Így Jézus nem ment egyenesen a keresztről a Mennybe. Az öt fennmaradó lehetőség közül ez kizárja az összeset, kivéve a c), f) és i) lehetőségeket. Jézus vagy a meghalt szentekkel, vagy az összes meghalt emberrel, vagy esetleg démonokkal volt együtt.

Sokan azt mondják, hogy az 1 Péter 3:19–20 és az 1 Péter 4:6 is ehhez kapcsolódik. Lásd még a következő kérdést és az 1 Péter 4:6-ról szóló értekezést.

K: Az 1 Péter 3:19–20-ban kinek hirdette Krisztus az igét halála után?

V: Először nézzük meg az előző kérdést. Az igazi keresztények nem értenek egyet ennek a kérdésnek a válaszát illetően.

1) Egyesek szerint Krisztus azoknak hirdette az evangéliumot, akik Krisztus keresztre feszítése előtt haltak meg.

1a) Egyesek szerint Krisztus azoknak hirdette az evangéliumot, akiknek soha nem volt alkalmuk dönteni az evangéliumról, hogy ugyanazt a döntést hozhassák meg, amit élve hoztak volna.

Ezen nézet egyik képviselője Alexandriai Kelemen volt a Stromata (193–202) című művében, 6. könyv, 6. fejezet, 490–492. oldal. Kelemen szerint azoknak, akik Isten törvénye szerint igazak voltak, csak a hit hiányzott. Azok számára viszont, akik nem rendelkeztek a Törvénnyel, de filozófiájuk szerint igazak voltak, mind a hitre, mind a bálványimádásból való bűnbánatra szükségük volt. „Az igazság kinyilatkoztatására azonnal bűnbánatot is tettek korábbi [bálványimádó] magatartásuk miatt.” Ante-Nicene Fathers 2, 490. o.

Iréneusz (182–188) így írt: „Éppen ezért szállt le az Úr a föld alatti régiókba is, hogy ott is hirdesse eljövetelét, és [kijelentse] a bűnbocsánatot azok számára, akik hisznek benne. Mindenki hitt benne, aki reményt fűzött hozzá, vagyis azok, akik hirdették eljövetelét, és alávetették magukat az Ő rendelkezéseinek: az igaz emberek, a próféták és a pátriárkák, akiknek ugyanúgy megbocsátotta a bűneiket, ahogyan nekünk is... Mert »minden ember elmarad az Isten dicsőségétől«, és nem saját maguk által igazulnak meg, hanem az Úr eljövetele által” – Iréneusz: Az eretnekségek ellen, 4. könyv, 27. fejezet, 1. szakasz, ANF 1. kötet, 499. oldal

Azt is írta: „És emiatt minden [általános egyetértés alapján] annak uralma alá került, akit a Legfőbbnek és a Mindenhatónak neveznek. Azáltal, hogy hozzá kiáltottak, még Urunk eljövetele előtt is, az emberek megmenekültek mind a leggonoszabb szellemektől, mind mindenféle démontól, mind pedig mindenféle hitehagyott hatalomtól.” Iréneusz: Az eretnekségek ellen, 2. könyv, 6. fejezet, 2. szakasz, 365. o.

Hippolytus (222–235/6) „Ő [Jézus], aki a halottaknak az evangélium hirdetője, a lelkek megváltója és a temetettek feltámadása lett;” Töredék a 19. vagy 20. zsoltárhoz fűzött kommentárból, 170. o. Lásd még 7. fejezet, 14. szakasz, 189. o.

Origenész (225–254) is hasonlóan fogalmazott a Celsus ellen című művében, 2. könyv, 43. fejezet, 448. oldal (225–254).

1b) Egyesek úgy vélik, hogy Krisztus kizárólag az Ószövetségi (túlnyomórészt zsidó) hívőknek hirdette az evangéliumot.

2) Mások szerint Krisztus a bukott angyaloknak és/vagy az elvetett halottaknak hirdette az evangéliumot, tájékoztatva őket az evangéliumról anélkül, hogy megtérítette volna őket. Lásd még 1 Péter 4:6. Sok lutheránus vallja ezt a nézetet.

3) Egy harmadik nézet szerint Krisztus „Noé révén” hirdette az evangéliumot azoknak, akik „most” már halottak. Erről a nézetről bővebben lásd Millard Erickson: Christian Theology (Baker) című művének 773–776. oldalát, valamint a NIV: The Making of a Contemporary Translation című könyv 59–60. oldalát. Az 1. Péter-levél1:11 azt mondja, hogy a „Krisztus Lelke” az Ószövetségi prófétákon keresztül szólt.

A fenti nézetek közül azonban egyik sem jelenti azt, hogy az emberek a halál után második esélyt kapnának.

Mellékesen megjegyezzük, hogy a „leereszkedett a pokolba” kifejezés nem szerepelt az Apostoli Hitvallás eredeti változatában, hanem körülbelül 390-ben illesztették be az Apostoli Hitvallás aquileiai változatába.

K: Alátámasztja-e az 1 Péter3:19 azt, hogy a hitetlenek a halál után második esélyt kapnak?

V: Nem. Lásd az előző kérdést és az 1 Péter 4:6-ot. Bár ez valószínűleg a halottakra utal, nincs arra utalás, hogy az emberek második esélyt kapnának. A Szentírás tele van azzal a sürgetéssel, hogy mindazok, akik hallották az igét, még ebben az életben, a haláluk előtt hozzanak döntést. A Zsidókhoz írt levél 3:13–15 hangsúlyozza, hogy ma kell az Úrhoz fordulni, amíg még „ma” van.

K: Az 1 Péter 3:21-ben milyen értelemben ment meg minket a vízkeresztség?

V: A bárkát körülvevő víz a mi keresztségünk metaforája. Nem a víz mentette meg Noét, hanem Noét és a másik hét embert Isten mentette meg a víz által. A vízzel való fizikai megmosás nem ment meg minket, de a keresztség által Isten iránti jó lelkiismeretünkre tett fogadalom azt mutatja, hogy Jézus Krisztus feltámadása által vagyunk megmentve.

Nyilvánvaló, hogy Péter nem azért használta az 1Péter 3:21 második felét, hogy ellentmondjon az 1Péter 3:21 első felének. Jézus az, aki megment minket, nem a víz. Mivel a víz nem léphet Jézus helyébe, aki értünk támadt fel, mit értett Péter? Maga az 1Péter3:21 két részből adja meg a választ.

A. A mi szemszögünkből a vízkeresztségnek nincs értéke szertartásos mosakodásként. Ehelyett a vízkeresztségnek nagy értéke van, mint „a jó lelkiismeret záloga Isten felé”.

B. Isten szemszögéből a vízkeresztségnek nincs üdvözítő értéke. Inkább az a nagy értéke, hogy az a te azonosulásod, amely „Jézus Krisztus feltámadásán keresztül üdvözít téged” (lásd még a Kolossébeliekhez írt levél 2:12-et).

Ahogyan Noé is „a víz által” lett megmentve, nem pedig „a víz által”, úgy mi is „a víz által” leszünk megmentve. Ezen felül íme négy további kulcsfontosságú tanítás a vízkeresztségről.

1. Minden hívőnek, kivétel nélkül, parancsba adatik, hogy keresztelkedjen meg (ApCsel2:38 ).

2. A keresztelkedésre vonatkozó parancsot soha nem vonták vissza. (Lásd Máté 28:19–20.)

3. Ha egy igaz hívő megkeresztelkedés előtt meghal, Isten akkor is elküldheti őt Jézushoz. Végül is mindazok, akikben ott van a Szentlélek, Isten fiai (Róma 8:14).

4. Isten meg tudja menteni az embereket, és megadhatja nekik a Szentlelket még a keresztségük előtt (ApCsel10:44 –48).

A keresztség a körülmetélés egyfajta szimbóluma, és amint azt a Rómaiakhoz írt levél 4:10–11 is mutatja, Ábrahám hite igazságnak számított még a körülmetélése előtt, és a körülmetélés az igazság pecsétje volt.

Összefoglalva: a keresztség nem az új élet Krisztusban oka. Hanem a hívő ígérete Istennek az új életről Krisztusban.

K: Az 1Péter 3:22-ben hogyan lehet Jézus Isten jobbján, hiszen Jézus maga is Isten?

V: Az Atya Isten, Jézus Isten, és a Szentlélek is Isten; és csak egy Isten van. A Három különálló, de elválaszthatatlan. Most a mennyben Jézus Isten Atya jobbján van. Más szakaszok, amelyek Jézust Isten [az Atya] jobbján mutatják be: Máté 22:44; 26:64; Márk 13:26; 14:62; 16:19; Lukács 20:42; 22:69; Apostolok cselekedetei 2:34; 7:56; Rómaiakhoz írt levél 8:34; Efézusbeliekhez írt levél 1:20; valamint a Zsidókhoz írt levél 1:3; 10:12.

Az „Isten” szónak négy jelentése van a Szentháromságra utalva. Néha Isten jelentése:

Atyát: 1 Péter 1:2,3; Efézus 1:3,17; 3:14; 5:20; 1 Thesszalonika 1:1; 3:11; 2 Thesszalonika 1:1-2; 2:16; Titusz 1:4

Jézus: János 1:3; Kolossé 1:16–17; Zsidók 1:6–9; János 9:38; 2 Korinthus 11:3; János 20:28–29; Jelenések 5:8–9; Jelenések 22:20

Szentlélek: Róma 8:9-16; Lukács1:35 ; 1 János4:12 -16; 1 Korinthus3:16 szemben 1 Korinthus6:19 ; ApCsel 5:4

A Szentháromságban lévő Istenre utalás található a Máté 3:16-17; 28:19; 2 Korinthus 13:14; 1 Péter 1:2; Efézus 2:18; 3:14-17; 1 Thesszalonika 1:3-5; Jelenések 4:8; 1 Korinthus 12:4-6; Róma 15:16; Zsidók 9:14; Júdás 20,21; 2. Thesszaloniki 2:13-14; János 15:26.

A „Isten” szó két előfordulása a Zsidókhoz írt levél 1:8-9-ben egyértelműen Jézust jelenti az első esetben, az Atyát pedig a másodikban. Az 1 Péter 3:22-ben az „Isten” itt az Atyát jelenti. További információkért lásd az Efézusbeliekhez írt levél 1:3,17-ről szóló magyarázatot is.

K: Az 1 Péter 4:1-2-ben azok, akik Krisztusért szenvedtek, most már bűntelenek?

V: Azok, akik Krisztusért haltak meg, bűntelenek, de ez nem ezeknek a verseknek a fő gondolata. Azok számára, akik Krisztusért szenvedtek, a bűn csábításai gyakran távolabbinak és kevésbé vonzónak tűnnek.

K: Az 1 Péter 4:1–2 szerint hogyan segít a szenvedés abban, hogy véget vessünk a bűnnek?

V: Az 1 Péter 4:2 arra utal, hogy amikor valaki Krisztusért szenvedett, nem ápolta a bűn örömeit. A szenvedés összpontosíthatja az embert, és emlékeztetheti őt a hosszú távú, örök perspektívára.

K: Az 1Péter 4:3 szerint jól éreznéd magad egy olyan keresztény mellett, aki ezeket a dolgokat tette, mielőtt megbánta bűneit és Krisztushoz fordult? Mi a helyzet azzal, aki más keresztényeket ölt meg – például Pál? Milyen hozzáállást kell tanúsítanunk az ilyen keresztények iránt?

V: Nyugodtnak kell lennünk, mert Isten szemében nincs több érdemünk, mint nekik. Amikor egy tökéletes, szent Isten valóban megbocsát valakinek a bűneit, a mi megbocsátásunk nem lehet nehezebben elérhető, mint Istené.

K: Az 1 Péter 4:3–4 szerint milyen módon sugallja a mai bűnös társadalom azt az üzenetet, hogy nem vagy normális, ha nem folytatod ezeket a bűnöket?

V: Néha az embereket nyomás alá helyezik, hogy igyanak alkoholt és részegre igyanak magukat. Ha nem teszik, nem tartják őket férfiasnak, kifinomultnak vagy menőnek. Néha társas nyomás nehezedik rájuk, hogy más módon károsítsák a testüket, például dohányzással vagy drogokkal. Néha egy lány szexuális kapcsolatba lép a barátjával, annak ellenére, hogy nem akarta, hanem azért, mert attól tart, hogy a barátja egyébként szakít vele. Maradj tiszta, mind Istenért, mind a jövőbeli férjedért.

K: Az 1 Péter 4:6-ban hogyan hirdették az evangéliumot a halottaknak?

V: Amint azt az 1 Péter 3:19b–20-ban tárgyaltuk, a keresztények ebben a kérdésben nem értenek egyet. Az egyik nézetet tükrözi az NIV fordítás, amelyben szerepel a „most” szó (ahogyan a BSB-ben is), ami azt jelenti, hogy Krisztust azoknak az embereknek hirdették, amíg még éltek. Eznek az emberekre kell utalnia, nem pedig a bukott angyalokra, mert a bukott angyalokat nem tekintik „halottaknak”. Négy lehetséges értelmezés létezik.

1. Ezek az emberek most már halottak, de a földön éltek, amikor az evangéliumot hirdették nekik. Erről a nézetről bővebben lásd a When Cultists Ask című könyv 296. oldalát.

2. Ezek az emberek halála után hallották az evangéliumot, és végre lehetőségük nyílt arra, hogy ugyanazt a döntést hozzák Krisztus mellett, amit élve is hoztak volna.

3. Ezek az ószövetségi hívők halála után hallották az evangéliumot, és mindannyian üdvözültek.

4. Az ószövetségi korszak hitetlenjeit tájékoztatták az evangéliumról, amelyet egyébként is elutasítottak volna. Míg a „Difficulties in the Bible” című könyv 183–189. oldalán tévesen azt feltételezik, hogy az 1 Péter 4:6 a bukott angyalokra utal, helyesen rámutat arra, hogy a görög nyelvben két szó létezik a „hirdetni” jelentésére. Az egyik szó azt jelenti, hogy „hirdessük az evangéliumot”, a másik pedig azt, hogy „hirdessünk valamit”, és itt a második szót használják.

A 6. vers utolsó része azonban így szól: „a test szerint az emberek szerint ítélnek, de a lélek szerint Isten szerint élnek.” Ez arra utal, hogy az 1. és a 4. értelmezés helytelen.

A korai egyház azt tanította, hogy egyeseknek az evangéliumot halála után hirdették.

A Hermás pásztora (kb. 115–155) 3. könyv, 9. példázat, 16. fejezet, 49. o. (részlet) azokra utal, akik Krisztus előtt és a keresztség előtt haltak meg. Azt mondja, hogy az apostolok és a tanítók [Krisztusról nincs szó] hirdették az evangéliumot azoknak, akik már elaludtak.

Iréneusz: Az eretnekségek ellen (182–188) 4. könyv, 27.1. fejezet, 499. o.: „Éppen ezért szállt le az Úr a föld alatti régiókba is, hogy ott is hirdesse eljövetelét, és [kijelentse] a bűnbocsánatot azok számára, akik hisznek benne. Mindenki hitt benne, aki reményt fűzött hozzá, vagyis azok, akik hirdették eljövetelét, és alávetették magukat az Ő rendelkezéseinek: az igaz emberek, a próféták és a pátriárkák... Mert »mindenki elmarad Isten dicsőségétől«, és nem saját maguk által igazulnak meg, hanem az Úr eljövetele által,”

Iréneusz: Az eretnekségek ellen (182–188) 2. könyv, 6.2. fejezet, 365. o. „És emiatt minden [általános egyetértéssel] annak uralma alá került, akit a Legfőbbnek és a Mindenhatónak neveznek. Azáltal, hogy hozzá kiáltottak, még Urunk eljövetele előtt is, az emberek megmenekültek mind a leggonoszabb szellemektől, mind mindenféle démontól, mind pedig mindenféle hitehagyott hatalomtól.” Irenaeus: Az eretnekségek ellen, 2. könyv, 6. fejezet, 2. szakasz, 365. oldal

Alexandriai Kelemen (193–202) azt mondta, hogy Krisztus azoknak is hirdette az igét, akik az Ő eljövetele előtt távoztak ebből az életből. Stromata, 6. könyv, 6. fejezet, 492. oldal.

Tertullianus (198–220) megemlíti, hogy Krisztus elment a Hádészba, „hogy ott a patriarchákat és a prófétákat részesítse önmagában.” (Ez azonban csak részben támasztja alá az érvet, mert nem mondja meg, hogy Jézus hirdette-e nekik az igét vagy sem.) A lélekről szóló értekezés, 55. fejezet, 231. o.

Hippolytus (Kr. u. 222–235/6): „Ő [Jézus], aki a halottaknak az evangélium hirdetőjévé, a lelkek megváltójává és a temetettek feltámadásává lett;” Fragmentum a 19. vagy 20. zsoltárhoz fűzött kommentárból, 170. o. Lásd még 7. fejezet, 14. szakasz, 189. o.

Origenész (225–254) „De amikor test nélküli lélekké vált, azok között a lelkek között lakozott, akik test nélküliek voltak, és magához térítette azokat közülük, akik hajlandóak voltak rá, vagy azokat, akiket – csak neki ismert okokból – alkalmasabbnak látott erre az útra.” Origenész: A Celsus ellen című mű, 2. könyv, 43. fejezet, 448. o.

Egy másik válaszért lásd: The Complete Book of Bible Answers, 184–186. o., valamint When Critics Ask, 534–535. o. Lásd még az 1 Péter 3:19–20-ról szóló értekezést.

K: Az 1 Péter 4:7; 1:13; 5:8 versekben Péter úgy tűnik, hogy az önuralmat hangsúlyozza. Hogyan segít az önuralom az imádkozásban? Hogyan segít a tiszta elme az imádkozásban?

V: Az önuralom legalább három különböző módon segít. Fegyelmet ad ahhoz, hogy szándékosan időt szánj az imádkozásra. Segít abban, hogy összpontosíts az imádságaidra, mind egyedül, mind másokkal együtt, amikor imádkoznak. Végül Isten azt mondja, hogy nem hallgatja meg imáinkat, ha bűnt ápolunk a szívünkben (Zsoltárok 66:18–19), süket füleket mutatunk a szegények felé (Példabeszédek 21:13), gonoszak vagyunk (Példabeszédek 15:29; Ézsaiás 59:1-3), vagy ha úgy döntünk, hogy nem hallgatunk Istenre (Zakariás 7:11-13 és a Példabeszédek 28:9-ben is utalás van rá).

K: Az 1 Péter 4:7-ben milyen értelemben volt „közel” mindennek a vége?

V: A válaszban négy szempontot kell figyelembe venni.

1. A görög szöveg itt így hangzik: „minden dolog közül, de a vég közeledik”, tehát a „minden dolog” kifejezés egyszerűen „minden dolgot” jelent.

2. A „közeledik” kifejezés ugyanaz, mint amit a Jakab 5:8-ban használnak Jézus második eljöveteléről szólva.

3. Péter jelenlétében Jézus a Máté 24:36-ban azt mondta, hogy senki sem tudja Jézus visszatérésének óráját vagy napját.

4. A „közel” nem azt jelenti, hogy Péter megjósolja azt a napot, amikor Jézus visszajön. Inkább azt mondja Péter, hogy Jézus bármelyik nap visszajöhet. Ennek motivációt kell jelentenie arra, hogy „tiszta elméjűek és önuralmasak legyetek, hogy imádkozhassatok”.

További információkért lásd a Filippi 4:5, az 1 Thesszaloniki4:15 , valamint a Jelenések 22:6-20 versekről szóló magyarázatot is.

K: Az 1Pét 4:8, a Jak 5:20 és a Péld 10:12 alapján hogyan fedezi el a szeretet a bűnök és a vétkek sokaságát?

V: Először két dolog, ami nem a válasz, majd a válasz.

Nem a válasz

Jézus egy módon fedezte bűneinket azzal, hogy megbocsátást hozott minden Isten ellen elkövetett bűnünkre, és így Isten szeretete eltakarja a bűnök sokaságát. Bár Krisztus keresztáldozatával irántunk tanúsított szeretete nemcsak eltakarta, hanem meg is engesztelte bűneinket, ez nem elsősorban az, amire itt utalnak.

Másodszor, a szeretetünk és a tanúságtételünk bátoríthatja az embereket, akár a nem keresztényeket is, hogy ne vétkezzenek. Ez az ige azonban nem a bűn megelőzésére utal, hanem a már elkövetett bűnök eltakarására.

A válasz

Jakab arról beszél, hogy valakit visszavezessünk az igazsághoz, az 1. Péter-levél pedig az imádságról és mások iránti mély szeretetről szól. Szeretetünk legalább négy különböző módon „elfedi” a bűnöket.

Magunk számára: Isten és mások szeretete csökkenti a kísértést, hogy olyan dolgokat tegyünk, amelyek meggyalázzák Istent, vagy nem segítenek más embereken. Amikor másoknak szolgálunk, gyakran kevésbé vagyunk önközpontúak, és kevésbé érdekel bennünket a bűnös vágyak kielégítése.

A hitetlenek esetében: mind a hétköznapi hitetlenek, mind az eretnekek esetében az, hogy segítünk nekik eljutni a Krisztusba vetett igaz hithez, megmenti a lelküket a haláltól, és bűneik el vannak fedve.

A megbocsátás: Az a hajlandóságunk, hogy megbocsássuk mások által ellenünk elkövetett bűneit, és helyreállítsuk a bukott embert, eltakarja a bűnüket, és megkönnyítheti számukra, hogy bűnbánattal az Úrhoz forduljanak.

Másokért: Az, hogy imádkozunk azért, hogy mások ellenálljanak a kísértésnek, és visszavezessük őket az igazsághoz, bűnbánatot tegyenek korábbi bűneikért, és ne folytassák a bűnözést. Alázatosságunk (azaz az, hogy valós képet alkotunk magunkról), miszerint mindannyian tisztátalanok és bűnösök voltunk Isten előtt, és Isten kegyelmének hiányában még rosszabbat tennénk, vonzóbbá teheti az ember számára, hogy elhagyja bűneit, és Krisztushoz jöjjön vagy visszatérjen hozzá. Ha mély szeretetet fejezünk ki mások iránt, bátorítást jelenthetünk számukra, hogy „tartsanak ki”, és folytassák az istenfélelem és a mások iránti szeretetre való törekvésüket.

Kiegészítő válaszokat lásd a „Hard Sayings of the Bible” című könyv 706–708. oldalán és a „Now That’s a Good Question” című könyv 161–162. oldalán.

K: Miért fontos az 1Péter 4:9 szerint, hogy vendégszeretettel fogadjuk egymást – morgolódás nélkül? Lásd a Zsidók 13:2 és a Jakab 2:25 verseket.

V: Bármilyen más ok mellett is, már csak azért is fontos, mert a Szentírás így parancsolja. Ez egy gyakorlati módja annak, hogy kifejezzük szeretetünket mások iránt, mind a keresztények, mind a nem keresztények felé. A Zsidókhoz írt levél 13:2 azt mondja, hogy – Ábrahámhoz hasonlóan – egyesek, akik vendégszeretetet tanúsítanak, angyalokat fogadnak be, anélkül, hogy tudnának róla.

A vendégszeretet nem csupán azt jelenti, hogy valakinek szállást adsz éjszakára, vagy meghívod őt az otthonodba. Magában foglalja azt is, hogy nagylelkűen kölcsönadod a tárgyaidat vagy az autódat, elviszed valakit, vagy szánsz rá időt másokra.

A vendégszeretet másodlagos része az, hogy otthonunk vagy autónk olyan állapotban legyen, hogy vendégeket tudjunk fogadni, vagy el tudjuk vinni őket.

K: Mit gondolsz, miért hangsúlyozza Péter az 1 Péter 4:10-ben, hogy használjuk a kapott ajándékainkat?

V: Isten minden hívőnek ad valamilyen tehetséget és ajándékot. De Isten egyetlen hívőnek sem adott olyan ajándékot, amelyet el kell pazarolni, figyelmen kívül kell hagyni, vagy önző, illetve istentelen célokra kell felhasználni. Akinek sokat adtak, attól sokat is elvárnak. Isten nem azért fog számon kérni minket, mert nem használtuk azokat az ajándékokat, amelyeket soha nem szánt nekünk, hanem azokért az ajándékokért, amelyeket adott nekünk. Nem csupán azt kell megkérdezned magadtól: „Használod-e Isten ajándékait?”, hanem azt is: „Isten céljaira használod-e azokat?”

K: Az 1 Péter 4:10 azt említi, hogy Isten kegyelme „különféle” formákban nyilvánul meg. Ugyanazt a görög szót (poikilos) használja a megpróbáltatásokra, kísértésekre vagy gonosz vágyakra az 1 Péter 1:6-ban, a Jakab 1:2-ben, a 2 Timóteus 3:6-ban és a Titusz 3:3-ban. Mit gondolsz, mi a jelentősége annak, hogy ugyanaz a görög szó, amely „többszínűt” is jelenthet, mindkét esetben szerepel?

V: Az egyik jelentése az, hogy a kísértések és a megpróbáltatások különböző, „sokszínű” módon érik az egyházat, de Isten is sokszínű módon fejezi ki irántunk a kegyelmét. Az 1 Korinthus 10:13 szerint Isten minden egyes embert érő kísértésre kiutat ígér. Amikor egy megpróbáltatás éri a hívők közösségét, Isten számukra is biztosít kiutat.

K: Az 1 Péter 4:11 szerint hogyan kellene beszélnünk, mintha Isten szólna?

V: Ezt a vers körüli hasonló kifejezésekből érthetjük meg. Bármilyen ajándékunk is van, azt Isten kegyelmének hűséges szolgálataként kell használnunk. Ahogyan aki szolgál, annak az Isten által adott erővel kell szolgálnia, úgy aki beszél, annak az Isten által adott szavakkal kell beszélnie. Rendben van, ha saját véleményünket saját véleményként osztjuk meg, de:

1. Ne adjunk hozzá – Soha ne lépjünk túl az írottakon, és ne tanítsuk saját véleményünket Isten szavaként (Példabeszédek 30:5–6; 1 Korinthus 4:6).

2. Ne veszítsd el a fókuszt – Isten szavára összpontosíts az emberi vélemény helyett (1 Korinthus 2:1-2; 1 Timóteus 1:3-4,6; Kolossé 2:3,8).

3. Ne vegyünk el semmit Isten szavából. Ne tagadjuk meg, és ne döntsünk úgy, hogy hallgatunk bizonyos igazságokról.

4. Ne mutass tiszteletlenséget Isten szava iránt azzal, hogy mások előtt könnyedén beszélsz róla.

Egy keresztény megpróbálhat „segíteni Istennek” azzal, hogy azt mondja, amit a legjobbnak tart, hogy megvédje Istent. Péter azonban nem ezt tanácsolja nekünk, hanem azt, hogy Isten saját szavait mondjuk. Meg kell védenünk a hitet, de Isten módján kell megvédenünk, nem csak a saját módunkon. Amúgy is senki sem jön Krisztushoz anélkül, hogy Isten ne hatna az életében, így hát nem lenne-e ésszerűbb, ha Isten módján cselekednénk? Lásd még a Példabeszédek 30:6-ot és az 1 Korinthus 4:6-ot.

K: Az 1 Péter 4:11b-ben mi a különbség aközött, hogy egy keresztény Istent szolgálja, és aközött, hogy az Isten által adott erővel szolgál?

V: Ha a saját erődből szolgálod Istent, az adott pillanatban talán nem lesz elég, és később elfogyhat. De ha Isten erejével szolgálod Istent, mindig kaphatsz tőle további erőt.

K: Az 1 Péter 4:12-ben milyen tűzpróbára készültek?

V: A keresztények hamarosan heves üldözésnek voltak kitéve a római kormány részéről, beleértve a gyakori halálra égetést is. Leírás szerint Nero néha viasszal borította be a keresztényeket, és „élő gyertyaként” felgyújtotta őket. Azonban még az ilyen tűzben való halál is jobb, mint az örök pusztulás a Tűz-tóban.

A korai egyház számára nem voltak ismeretlenek a tűzpróbák. János apostol tanítványának, Polikárpnak a tárgyalásáról és az azt követő kivégzéséről szóló beszámolójában Evarestus így ír: „De a prokonzul ismét így szólt hozzá: »Ha nem térsz meg, tűzben fogom elégetni téged, mivel megveted a vadállatokat.« Polikárp azonban így felelt: »Olyan tűzzel fenyegetsz, amely egy órán át ég, majd hamarosan kialszik, de nem ismered a jövőbeli ítélet tüzét és az örök büntetést, amelyet az istentelenekre tartogatnak. De miért habozol? Tedd, amit akarsz!« Polikárp vértanúsága (kb. 169-ben), 11. fejezet, 41. oldal

Kérdés: Az 1 Péter 4:13 szerint hogyan részesülünk Krisztus szenvedéseiben? Miért kellene ennek örülnünk?

V: Noha egyedül Krisztus halt meg azért, hogy teljes mértékben megfizesse bűneinkért járó büntetést, hatalmas szenvedése példaként szolgál számunkra, hogy elviseljük a ránk háruló kisebb szenvedéseket. Szenvedéseink Isten dicsőítésére szolgálhatnak, még akkor is, ha a földön senki sem vesz róluk tudomást. Néha Isten a szenvedéseinket arra használja, hogy eljuttassa az evangéliumot olyan emberekhez, akik egyébként nem tudnának vagy nem akarnának meghallgatni azt. Lásd még a Kolossébeliekhez írt levél 1:24-et.

K: Az 1 Péter 4:14-ben a dicsőség Lelke megegyezik-e a Szentlélekkel?

V: Igen. A dicsőség Lelke a Szentlélek, azaz Isten Lelkének leírása.

K: Az 1 Péter 4:16-ban egyes Jézus-követők azt állítják, hogy a „keresztény” szó csak kétszer fordul elő a Bibliában: itt, a szenvedés összefüggésében, és az ApCsel 26:28-ban, amikor Agrippa király így szólítja Pált. Ezért azt mondják, hogy manapság nem kell viselnünk a „keresztény” nevet. Hogyan válaszolna erre?

V: Három, egymást kiegészítő válasz van.

Az 1 Péter 4:16-ban szereplő egyetlen említés is elegendő ahhoz, hogy megmutassa: szenvednünk kell azért, mert viseljük a keresztény nevet, ahelyett, hogy megpróbálnánk elkerülni a szenvedést azzal, hogy tagadjuk, hogy keresztények vagyunk.

Az apostolok követői és az első gyülekezet tagjai mertek kereszténynek nevezni magukat, és még a halál árnyékában sem tagadták meg ezt. Valójában a niceai zsinat előtt 41 keresztény írót dokumentáltunk, akik a hívőket keresztényeknek nevezték. Lásd oldalt, hogy kik voltak ők.

Azok közül, akik nem akarnak keresztényként ismertté válni, sokan nem akarnak azonosulni Krisztus menyasszonyával, az egyházzal.

K: Az 1Péter 4:17 szerint hogyan kezdődik az ítélet Isten családjával?

V: Kétféle módon: most és később.

Ebben az életben Isten figyel minket, próbára tesz minket és fegyelmez minket (Zsidók 12:5-13). A keresztényeket ebben az életben is megítélhetik, és több áldást kaphatnak, vagy fegyelmezést, példaként maguknak és másoknak, beleértve a korai halált is.

A mennyben minden hívő a úgynevezett „bema-székes ítélet” elé áll, hogy cselekedeteikért jutalmat kapjanak a mennyben. Pál az 1 Korinthus 3:11-15-ben írja le a keresztények ítéletét a jutalmak vagy azok elvesztése tekintetében.

Egy másik válaszért lásd a „A Biblia nehéz mondásai” című könyv 721–722. oldalát.

K: Melyek azok a négy pozitív és két negatív parancsok, amelyeket Péter az 1 Péter 5:1–4-ben ad az elöljáróknak?

V: Íme a hat parancs.

Legyetek Isten nyájának pásztorai

Mert önként teszitek

(tiltó) Ne legyetek kapzsiak

Legyetek szolgálatkészek

(negatív) Ne uralkodjatok a nyáj felett

Legyetek példaképek

Péter itt inkább arra összpontosít, hogyan szolgálnak, mint arra, hogy egyáltalán szolgálnak-e. Ha nem úgy vagy pásztor, ahogyan Isten azt itt elvárja tőled, akkor talán Isten egyáltalán nem akarja, hogy pásztor legyél. A Zsidókhoz írt levél 13:17 szerint a pásztoroknak Isten előtt számot kell adniuk vezetői tevékenységükről. Másrészt, ha jó pásztor vagy, az 1 Péter 5:4 szerint a mennyben jutalmat kapsz hűséges szolgálatodért.

K: Mit mond az 1 Péter 5:1–4 a katolikus pápai utódlási tanról?

V: Egyáltalán semmit. A pápai utódlás azt állítja, hogy Péter volt az első pápa, és Jézus után az egész egyház feje. Péter azonban maga mondja az 1 Péter 5:1-4-ben, hogy ő maga csupán egy testvér-presbiter.

K: Az 1 Péter 5:4 szerint elhervadhatatlan koronát/koszorút kapunk, míg az iszthmoszi játékokon a győztesek elhervadt petrezselyemből készült koszorút kaptak, az Expositor’s Bible Commentary 12. kötete 250–251. oldalának tanúsága szerint. Mi a különbség az elhervadt és az elhervadhatatlan korona között? Milyen elhervadt koronák vannak ma az embereknek?

V: Mindkét fajta korona eleinte jól néz ki. De a hervadó korona idővel egyre rosszabbul néz ki, és végül eldobják és kidobják. A mennyben lévő el nem hervadó koronáink 10 000 év múlva is ugyanolyan szépek és dicsőségesek lesznek, mint amikor először megkaptuk őket.

A földön sok elhalványuló korona létezik: gazdagság, tekintély, becsület, társadalmi státusz, de ezek mind ideiglenesek. Dolgozzatok keményen egy el nem halványuló koronaért, amely soha nem fog elhalványulni.

K: Az 1Pét 5:5a-ban mit jelent az, hogy „ugyanúgy”, hiszen nem azt mondják róluk, hogy bárki felett uralkodnának?

V: Ahogyan a korábban említett véneknek szolgálni kellett, nem uralkodva mások felett, hanem példát mutatva, úgy a fiatal férfiaknak is ilyennek kell lenniük. Természetesen egyes fiatal férfiak, ahogy egyre érettebbek lesznek, később vének lesznek.

K: Az 1Péter 5:5-ben a „öltözzetek fel” (görögül egkombosasthe) egy ritka szó, amely arra utal, hogy a rabszolga kötényt vesz fel, mielőtt urának szolgálna. (Ez hasonló ahhoz, amit Jézus tett a János 13:4–17-ben.) Lásd: The Expositor’s Bible Commentary, 12. kötet, 251. o., és The Bible Knowledge Commentary: New Testament, 856. o. Miért használta Péter ezt a kifejezést?

V: Amellett, hogy Péter látta, ahogy Jézus maga mutatja a példát, ez arra utal, hogy az ember azért öltözzön fel, hogy szolgáljon, nem pedig azért, hogy lenyűgözzön másokat, vagy magára vonja a figyelmet.

K: Az 1Péter 5:5b-ben, a Jakab 4:6-ban, a Máté 23:12-ben és a Példabeszédek 3:34-ben miért gondolja, hogy Isten ellenzi a gőgösöket, és kegyelmet ad az alázatosoknak?

V: Ennek több oka is lehet.

Istennek sérelemre szolgál, amikor ezt a bűnt látja.

Rossz az embernek, ha saját becsületét vagy hírnevét az Ő megismerése fölé helyezi.

Nem jó mások számára sem, ha egy büszke hívőt látnak.

K: Van-e az 1Pét 5:5b–6-ban olyan módja az alázatosságnak, amelynek betartása nehezen menne, ha Isten megkérne rá? Miért?

V: Vannak, akik bizonyos szempontból alázatosak tudnak lenni, más szempontból viszont nem. Nemcsak helytelen, hanem ostobaság is lenézni azokat, akik más kasztba, gazdasági helyzetbe, fajba vagy etnikai csoportba tartoznak. Vannak, akik nem ilyen értelemben büszkék, hanem abban, hogy nem hajlandók beismerni, ha hibáztak, vagy ha vétkeztek.

K: Az 1 Péter 5:7 szerint hogyan lehet az aggodalmaskodás a hitetlenség bűne?

V: Rábízhatjuk és rábízhatjuk gondjainkat Istenre, mert hisszük, hogy Ő gondoskodni tud minden problémánkról. Ha úgy döntünk, hogy nem tesszük ezt, mert úgy gondoljuk, jobb, ha magunk tartjuk meg aggodalmainkat, akkor ebben a kérdésben nem helyezzük hitünket Istenbe. Az Istenbe vetett hit nem csupán a helyes dolgokban való hit, hanem az is, hogy életünket az Ő gondviselésére bízzuk.

Egyébként az 1 Péter 5:7-ben szereplő „vessétek” vagy „hagyjátok” kifejezésre használt görög epiripsantes szó aorisztikus ige, ami azt jelenti, hogy ez egy aktív cselekedet, amit mi magunk választunk.

K: Az 1 Péter 5:8-ban, bár a Sátán gyakran ravasz, ez egyáltalán nem az a kép, amelyet Péter itt fest. Mit gondolsz, miért hasonlíthatja Péter a Sátánt egy ordító oroszlánhoz?

V: Akárcsak egy éhes oroszlán, a Sátán is könyörtelen és kegyetlen. Néha egy fiatal, gyors oroszlán csendben leselkedik a zsákmányra, tudva, hogy sebességével győzhet. Egy idősebb oroszlán pedig üvölt, egyrészt hogy pánikba ejtse a zsákmányt, másrészt hogy visszariassza a fiatalabb oroszlánokat. Az is helyénvaló, hogy Péter a Sátánt üvöltő oroszlánhoz hasonlítja, mert Néró a Kolosszeumban az oroszlánok elé vetette a keresztényeket.

K: Az 1Péter 5:9-ben a „szembeszállni” jelentésű görög szó (antistete) megegyezik a Jakab 4:7-ben és az Efézus 6:11–13-ban szereplő szóval. Mi ellen vagy ki ellen kell pontosan szembeszállnunk?

V: A Sátánnak kell ellenállnunk, és ő elmenekül tőlünk. Ellenségünk nem a hitetlenek, akik maguk is a bűn csapdájában vannak, hanem maga a Sátán és a démonok.

K: Az 1 Péter 5:10-ben a görög „de” szó fordítható „de”-ként vagy „és”-ként. Ön szerint melyiknek kellene lennie, és miért?

V: Bár a görög szó mindkét módon lefordítható, sokan a „de” szót tartják a legmegfelelőbb fordításnak, mivel az előző vers – amelyben a Sátánról van szó, aki oroszlánként ólálkodik, és a keresztények szenvedéseiről – ellentétben áll a minden kegyelem és örök dicsőség Istenségével.

Másrészt egyesek szerint a legjobb választás az „és” (ahogyan a BSB fordítja), mert az előző versben a szenvedésekről van szó, ez a vers pedig arról, hogy miután egy kis ideig szenvedtetek.

Talán a legjobb megoldás az, ha ezt a szót ebben a versben úgy értjük, ahogy a görögben szerepel: egyszerre „de” és „és”. Mivel Isten mindazt, ami történik, a jóra fordítja azok számára, akik szeretik Őt (Róma 8:28), a világ „de”-jei Isten „és”-eivé válnak.

K: Az 1 Péter 5:13-ban hol található az a Babilon, amelyet Péter említ?

V: Babilon a korai keresztények körében Róma kódszava volt. Nagyon valószínűtlen, hogy Péter akkoriban Babilon romjai között járt volna. Az is nagyon valószínűtlen, hogy Péter egy Babilon nevű kis egyiptomi katonai előőrsre utalt volna.

K: Az 1 Péter 5:13-ban, valamint a Jelenések 14:8-ban, 16:19-ben, 17:5-ben és 18:2–21-ben a keresztényeken és a Biblián kívül ki más utalt még Babilonra Rómaként?

V: Bár az 1 Péter 5:13 nem határozza meg kifejezetten, hogy Babilon Róma volt, mind a korai, mind a mai keresztények szinte kivétel nélkül úgy értelmezik, hogy Rómára utal. Szinte az összes korai keresztény és sok mai keresztény is azt állítja, hogy a Jelenések könyvében szereplő Babilon Rómára vagy a római katolikus egyházra utal. (Egy másik nézet szerint szó szerinti Babilonról van szó.) Sokan azonban nem tudják, hogy Péter nem volt az első, aki Babilont Róma kódszavának tekintette. Az apokrif 4. Ezsdrás 3:1, 28, 31 Rómára utal Babilon néven. Ugyanezt teszi a zsidó pszeudepigráf könyv, a Baruch apokalipszise 10:1–3; 11:1; 67:7, valamint a Szibillai jóslatok 5.153–168; 5:434 is.

Mellékesen megjegyezzük, hogy Péter idején Babilon sivatag volt, ahol csak nagyon kevés ember élt, amint azt Diodorus Szicíliai (Kr. e. 56–36) művének 2.9.9. szakaszában, valamint Sztrabón (aki Kr. u. 19-ben halt meg) a Földrajz 16.1.5. szakaszában írja.

Azok a korai keresztény írók, akik szerint Babilon Rómára utalt, akár az 1. Péter-levélben (5:13 ), akár a Jelenések könyvében, a következők:

Tertullianus (198–220) „Válasz a zsidóknak” 9. fejezet, 162. o., valamint „Öt könyv Marcion ellen” 3. könyv, 13. fejezet, 332. o. (mindkettő az ANF 3. kötetében)

Hippolytus (222–235/6) (burkoltan) „Értekezés Krisztusról és az Antikrisztusról”, 49. fejezet, ANF 5. kötet, 214. o.

Commodianus tanításai (kb. 240), 41. fejezet, 210–211. o.

Victorinus, Petau püspöke Szlovéniában (304-ben vértanúhalált halt) – Kommentár a Jelenések könyvéhez, a hetedik fejezet 8. verséből, 352. o., a huszonegyedik fejezet 17. verséből, 357–358. o., valamint a tizenkettedik fejezet 3. verséből, 355. o.

Kr. u. 325 után

Augustinus Hippói (Kr. u. 388–410) „Mivel azonban a görög ügyek számunkra sokkal ismertebbek, mint az asszír ügyek, és azok, akik szorgalmasan kutatták a római nemzet eredetének ókorát, az időrendet követve a görögöktől a latinokig, onnan pedig a rómaiakig jutottak el – akik maguk is latinok –, ezért, ahol szükséges, meg kell említenünk az asszír királyokat is, hogy láthatóvá váljon, hogyan haladt Babilon, mint egy első Róma, párhuzamosan az Isten városával, amely idegen ebben a világban. De azokat a dolgokat, amelyek beillesztésre méltók ebbe a műbe a két város – azaz a földi és a mennyei – összehasonlításában, főként a görög és latin királyságokból kell meríteni, ahol Róma maga is olyan, mint egy második Babilon.” Isten városa, 18. könyv, 2. fejezet, 362. o.

X Hippói Szent Ágoston (388–410) Isten városa, 18. könyv, 41. fejezet (NPNF1, 2. kötet, 385. o.). ... (részleges idézet) Athénról szóló értekezésében így ír: „Még ha néhány igazság is elhangzott benne, a hazugságokat ugyanolyan szabadon hangoztatták; így egy ilyen város méltán kapta a misztikus Babilon címet. Hiszen Babilon zavart jelent, amint emlékszünk, ezt már korábban is elmagyaráztuk.”

A későbbi katolikus írók közül, akik szintén azt tanították, hogy Babilon Rómára utal, a következők említhetők:

Cajetan bíboros, Martin Luther ellenfele, úgy vélte, hogy Babilon a jövőben a katolikus egyház lesz.

Gibbons bíboros, A mi atyáink hite című művének 1917-es kiadásában, a 106. oldalon ( 2007. november)

és a The Catholic Encyclopedia (2007. november)

További információkért a Rómát jelképező Babilonról és az 1. Péter-levélről lásd:.

K: Az 1 Péter 5:13-ban azok, akik Babilonban (azaz Rómában) vannak, üdvözletet küldenek. Nem derül ki belőle, hogy a keresztények kényszerből vannak-e „Babilonban”, vagy azért, mert úgy döntöttek, vagy mindkét okból. Mikor kell úgy döntenünk, hogy egy szellemileg sötét helyen maradunk, hogy Isten fényeként ragyogjunk, és mikor kell „elmenekülnünk Babilonból” szellemileg barátságosabb helyekre?

V: Ma a világon sok keresztény él szellemileg sötét helyeken, és nincs lehetőségük elmenni onnan. Isten arra hívja őket, hogy legyenek fény a sötét helyen, és ott virágozzanak, ahová ültették őket.

De amikor a keresztényeknek választaniuk kell, hogy maradjanak-e egy sötét gyülekezetben, sötét országban, vagy dolgozzanak-e egy szellemileg sötét helyen működő vállalatnál, itt van néhány szempont, amit érdemes figyelembe venni.

Hatékony tanúja vagy-e ott, ahol vagy? Tudják az emberek, hogy hívő vagy, és közelebb kerülnek-e Krisztushoz, illetve megtérnek-e Krisztushoz? Az idő múlásával egyre nyitottabbá válnak-e az emberek az evangélium iránt?

Vagy az idő múlásával te magad válsz-e egyre hidegebbé az evangélium iránt? Elkezded-e magad elég jónak tartani, mert összehasonlíthatod magad velük?

Ha házastársaddal és családoddal élsz együtt, ők is fényként ragyognak ott, ahol vannak? Vagy egyre hidegebbé válnak?

„Magányos lovas” keresztény vagy ott, ahol élsz, vagy vannak más hívők, akikkel közösségben lehetsz és akikkel együtt szolgálhatsz? Ha egyedül vagy, fontold meg, hogy „átcsoportosulsz”, és olyan helyre költözöl, ahol vannak más munkatársak.

K: Mikor íródott az 1. Péter-levél?

V: A legtöbb keresztény abban egyetért, hogy Kr. u. 63–64 után nem sokkal íródott, amint azt a *The Bible Knowledge Commentary – New Testament* és a *New Bible Dictionary* is bemutatja. Hasonlóképpen a *NIV Study Bible* és a *New Geneva Study Bible* is Kr. u. 60–68 közötti időszakra teszi a keletkezés idejét.

Nem keresztény szemszögből nézve Asimov az Asimov’s Guide to the Bible című művének 1164. oldalán úgy véli, hogy a mű Kr. u. 90 után íródott, vagyis Péter halála után, mivel állítása szerint Domitianus (Kr. u. 81–96) üldözése volt „az első alkalom, amikor a kis-ázsiai keresztények szervezett elnyomást éreztek a központi kormányzat részéről”.

A New Bible Dictionary (974–976. o.) megindokolja, miért helytelen a későbbi keltezés.

A név tekintetében: Az újszövetségi egyház idején – de később már nem – nagy hangsúlyt fektettek Jézus nevére. A keresztények „a névért” szenvedtek (ApCsel5:41 ;9:16 ). Maga Jézus neve volt a fontos (Mk9:37 ,41;13:13 ; Lk21:12 ; ApCsel2:21 ,38; 3:6,16;4:12 ,17,30;5:28 ). Péter is azt mondta, hogy „Krisztus nevéért gyaláznak minket” (1Péter4:14 ).

Nincs rágalmazás: Plinius Minor idején (112-ben) a keresztényeket súlyos erkölcsi bűnökkel és kannibalizmussal vádolták, de az 1. Péter-levél nem említi, hogy a keresztényeket rágalmazták volna. A legbeszédesebb, hogy az 1 Péter 4:15 megemlíti, hogy a keresztényeket legfeljebb azért kritizálták, mert „beavatkozóak” voltak, ami aligha ugyanolyan súlyú vád. Az 1 Péter3:16 arról beszél, hogy a hitetlenek rágalmaznak a keresztények jó magatartása ellen. Ez tehát arra utal, hogy az 1 Péter levelet Plinius Minor ideje előtt írták.

Nem feltétlenül törvényi üldözés: Mivel az 1. Péter-levél szövege nem utal „törvényi intézkedésekre”, az 1. Péter-levél általánosságban beszél az üldözésről, nem pedig Domitianus idején hatályos konkrét törvényekről. Ez arra utal, hogy a levél Domitianus (Kr. u. 81–96) ideje előtt íródott.

Lásd még a 2. Péter-levél keletkezési idejéről szóló értekezést.

K: Az 1. Péter-levél esetében honnan tudjuk, hogy a ma rendelkezésünkre álló szöveg megbízhatóan megőrzi-e az eredetileg írtakat?

V: Legalább három okból.

1. Isten megígérte, hogy megőrzi az Ő szavát Ézsaiás 55:10–11-ben; Ézsaiás 59:21-ben; Ézsaiás 40:6–8-ban; az 1. Péter-levél 1:24–25-ben; valamint Máté 24:35-ben.

2. A korai egyház tanúsága. Íme néhány író, aki hivatkozott az 1. Péter-levél versére.

Római Kelemen (Kr. u. 96–98) három helyen is idézhet az 1. Péter-levélből. Kelemen gyakori hivatkozásai között az 1. Péter 4:8 utolsó felét idézi, ami egyben a Jakab 5:20 negyede is: „A szeretet sok bűnt elfedez” (1. Kelemen 49. fejezet, 1. kötet, 18. oldal).

Római Kelemen (Kr. u. 96–98) az 1. Péter-levél 5:5b-ből idéz (amely megegyezik a Jakab-levél 4:6-tal és a Példabeszédek3:34 -val) az 1. Kelemen 30. fejezetében, 1. kötet, 13. oldal.

Római Kelemen (Kr. u. 96–98) idézi az 1 Péter 3:20-at, amely egyben a Mózes első könyve 7. fejezete és a 2 Péter 2:5 is, az 1. Kelemen-levél 7. fejezetében, 1. kötet, 7. oldal.

Ignatius (Kr. u. 100–107/116) utal az 1 Péter 2:5-re: „amelyeket ők vetettek el, mint az Atya templomának köveit, amelyeket Isten, az Atya építésére készítettek elő” – Level az efezusiakhoz, 9. fejezet, 53. oldal

Ignatius (Kr. u. 100–107/116) idézi az 1 Péter 5:5 egy kis részét, amely egyben a Jakab 4:6 és a Példabeszédek 3:34 negyede is. „Mert meg van írva: »Isten ellenáll a gőgösöknek.«” – Level az efezusiakhoz, 5. fejezet, 51. oldal

A Diognetushoz írt levél (kb. 130–200) 6. fejezet, 27. oldal utal az 1 Péter 2:11-re

A Diognetushoz írt levél (kb. 130–200) 8. fejezet, 28. oldal utal az 1 Péter3:15 -re (30 szóból 4)

Barnabás-levél? (kb. 70–130) Az Expositor’s Bible Commentary 12. kötete, 215. oldal számos korai írót említ, akik hivatkoztak az 1. Péter-levélre, beleértve a Barnabás-levelet is, de én nem találtam semmilyen utalást a Barnabás-levélben.

Polikárp (Kr. u. 110–155) az 1. Péter-levél 2:22 teljes versét idézi a Filippiakhoz írt levél 8. fejezetében, 35. oldalon.

Polikárp (Kr. u. 110–155) az 1. Péter-levél 3:9 első felét idézi a Filippiekhez írt levél 2. fejezetében, 33. oldalon. Az 1. Péter-levél 1:11 utolsó negyedét is idézi az 5. fejezetben, 34. oldalon. Az 1. Péter-levél2:23 első felét idézi a 8. fejezetben, 35. oldalon. Polikárp az 1. Péter-levél 2:24 első felét idézi a 9. fejezet 35. oldalán. Utal az 1. Péter-levél 1:8-ra az 1. fejezet 33. oldalán, az 1. Péter-levél 1:13-ra a 3. fejezet 33. oldalán, valamint az 1. Péter-levél 4:7-re a 7. fejezet 34. oldalán.

A Didaché (=A tizenkét apostol tanítása) (kb. 60–120) 7. kötet, 1. fejezet, 377. oldal az 1 Péter 2:11 negyedét idézi.

A Didaché (=A tizenkét apostol tanítása) (kb. 60–120) 7. kötet, 16. fejezet, 382. oldal utal az 1 Péter 4:12-re: „a megpróbáltatás tüze”

Papias (Kr. u. 130–150) név szerint hivatkozik Márk evangéliumára, Máté evangéliumára, János első levelére és Péter levelére. Eusebius „Egyháztörténet” című művének 3. könyve, 39. fejezet, 173. oldal, 6. töredék. Eusebius írásában kétségbe vonja a 2. Péter-levelet, így a „Péter-levél” kifejezés az 1. Péter-levélre utal.

A 2. Kelemen-levél (Kr. u. 120–140) 16. fejezet, 255. oldal idézi az 1. Péter-levél 4:8b versét.

A 2. Kelemen-levél (Kr. u. 120–140) 14. fejezet, 255. oldal utal az 1. Péter-levél 1:20-ra.

Hermas pásztora (kb. 115–155) az 1. Péter-levél 5:7 felét idézi az 1. könyv 10. fejezetében, 16–17. o.

Hermas pásztora (kb. 115–155) 1. könyv, 3. fejezet, 14. oldal: a „Uram láthatatlan ereje tart össze minket” kifejezéssel valószínűleg az 1 Péter3:20 ; Efézus5:26 ) versekre utal.

A Hermas pásztora című műben nincs más utalás az 1. Péter-levélre.

Irenaeus (Kr. u. 182–188) az 1. Péter-levél 1:8 teljes versét idézi így: „Péter így írja levelében” – Irenaeus: Az eretnekségek ellen, 4. könyv, 9.2. fejezet, 472. oldal

Irenaeus (182–188) az 1. Péter 2:16-ot úgy idézi, hogy „Péter mondja”. Irenaeus: Az eretnekségek ellen, 4. könyv, 16.5. fejezet, 482. oldal

Irenaeus (182–188) az 1. Péter-levélből 5 és fél versre hivatkozik. Ezek a következők: 1 Péter 1:8;2:16 , 23. Idézi az 1. Péter-levél felét1:12 , és utal az 1. Péter-levélre3:19 , 20

Alexandriai Kelemen (Kr. u. 193–202) a Stromata című művének 3. könyvében, 18. fejezetében, 402. oldalon az 1. Péter-levél 1:21,22 versét Péter műveként idézi.

Alexandriai Kelemen (193–217/220) az 1 Péter 4:3-at Péter műveként idézi. A Tanító című mű 3. könyve, 12. fejezet, 291. oldal

Alexandriai Kelemen (187–202) az 1 Péter 1:6–9-et Péter leveléből idézi. „hogy a hitetek próbája, amely sokkal értékesebb, mint a tűzben megpróbált, elpusztuló arany, dicséretre, tiszteletre és dicsőségre találjon Jézus Krisztus megjelenésekor;” Stromata, 4. könyv, 20. fejezet, 433. oldal

Alexandriai Kelemen (193–217/220) az 1 Péter 2:1–3-at Péter szavaiként idézi. A Tanító, 1. könyv, 6. fejezet, 220. o.

Alexandriai Kelemen (193–217/220) az 1 Péter 2:9–10a verseket idézi a „Bátorítás a pogányokhoz” című mű 4. fejezetében, 189. oldalon.

Alexandriai Kelemen (Kr. u. 193–217/220) utal az 1 Péter 1:12 és következő versekre a „Ki az a gazdag ember, aki üdvözül?” című művében, 598. o.

Alexandriai Kelemen (193–202) a „Stromata” című művének 3. könyvében, a 18. fejezetben, a 402. oldalon idézi az 1 Péter 1:21–22-t, mint „Péter levelében szereplőt”.

Alexandriai Kelemen (193–202) utal az 1 Péter 1:14–16-ra a *Stromata* 3. könyv 18. fejezetében, 402. oldalon

Alexandriai Kelemen műveiben összesen körülbelül 28 utalás található az 1. Péter-levélre. Az 1. Péter-levél következő verseihez utal: 1:6–9, 12f, 14–19, 21–22; 2:1–3, 5, 11–12, 15–18, 24; 3:1–4, 8, 13, 19–20; 4:3, 8, 12–14; 5:5

Tertullianus (198–220) az 1. Péter-levél 2:20-at idézi, mondván: „Péter mindenesetre így szól a pontusi keresztényekhez”, a Scorpiace című mű 12. fejezetében, 645. oldalon. Ugyanebben a fejezetben, a 645. oldalon az 1. Péter-levél4:12 -et is idézi.

Hippolytus (Kr. u. 222–235/236) az 1 Péter1:24 , 25 verseket idézi. A Minden eretnekség cáfolata című mű 6. könyve, 5. fejezet, 76. oldal

Hippolytus (Kr. u. 222–235/236) utal az 1 Péter 3:19-re: „Őt is a halottak közé számították, és az evangéliumot hirdette a szentek lelkeinek.” A Krisztusról és az Antikrisztusról szóló értekezés, 26. fejezet, 209. oldal

Origenész (Kr. u. 225–254) az 1 Péter 3:18–20 egy részét idézi „Péter katolikus leveléből”. Origenész: „Kommentár a János-evangéliumhoz”, 6. könyv, 18. fejezet, 368. oldal

Origenész (Kr. u. 225–254) az 1 Péter 2:5-re úgy utal, mintha Péter írta volna. Origenész János-kommentárja, 23. fejezet, 9. kötet, 404. oldal

Karthágói Ciprián (kb. 246–258) a 12. értekezés harmadik könyvének 36., 37. és 39. pontjában idéz „Péter leveléből Pontushoz”. Ciprián az egyetlen író, aki ezt a levelet leírva hozzáfűzi a „Pontushoz” kifejezést. (Pontus Kis-Ázsia észak-középső részén feküdt.)

Karthágói Ciprián (kb. 246–258) így ír: „Péter, az Ő apostola is… Mert levelében ezt írta, és így szólt”, majd idézi az 1 Péter 4:12–14-et. Ciprián levelei, 55. levél, 2. fejezet, 347–348. o.

Caesarea-i Firmilianus Cipriánushoz írt levelében (256) hivatkozik az 1. Péter-levélre: „Ahogyan azt az apostol Péter is megállapította, mondván: »Így a keresztség is hasonló módon biztosít nektek biztonságot«” (1. Péter 3:21). 74. levél, 15. fejezet, 394. o.

Alexandriai Péter (306 285–311) az 1 Péter 3:18b-re hivatkozik az Aland és társai által szerkesztett „The Greek New Testament” című mű 3. kiadása és 4. javított kiadása szerint. Ezt azonban a birtokomban lévő Alexandriai Péter-írásokban nem sikerült megerősítenem.

Petaui Victorinus (304-ben vértanúhalált halt) az 1 Péter 2:9 egy részét az apostol Péter szavaiként idézi a „Kommentár a Boldogságos János Jelenéseihez” című művében, 344. o.

Methodius (Kr. u. 270–311/312) utal az 1 Péter 2:10-re a „Tíz szűz lakomája” című művében, 4. beszéd, 4. fejezet, 324. o.

Athanasius (318-ban) az 1 Péter2:22 -et idézi az „Ige megtestesülése” című művében, 17. fejezet, 45. oldal

Mellékesen megjegyezzük, hogy a Muratori-kánon (kb. 170) nem tartalmazta a Jakab-levelet, a Zsidókhoz írt levelet, az 1. és 2. Péter-levelet, valamint a János harmadik levelét.

Nikaia után

Eusebiusz Egyháztörténete (323–326) 3. könyv, 3. fejezet, 133–135. oldal az Újszövetség könyveit tárgyalja. Azt írja, hogy az 1. Péter-levél hiteles, de a 2. Péter-levél vitatott.

Ammonas (4. század)

Eusebius Emesai (kb. 359)

Athanasios (367) az Újszövetség könyveit sorolja fel a 39. ünnepi levél 552. oldalán

Atanáz (kb. 341) a Lukács 10:22-ről szóló művének 6. fejezetében, a 90. oldalon utal az 1. Péter-levél 1:12-re.

Hilarius Poitiers-i (355–367/368) az 1 Péter 4:19 negyedét Péter műveként idézi a „A Szentháromságról” című művében, 12.4. fejezet, 219. oldal

A Synopsis Scripturae Sacrae (350–370 körül, vagy az 5. század) két Péter-levelet említ az Újszövetség részeként. Idézi az 1 Péter 1:1–2 teljes szövegét.

Marcellus of Ancyra (kb. 374)

Ambrosiaster (384 után)

Jeruzsálemi Cirill (kb. 349–386) a 14. előadás 29. pontjában, a 102. oldalon az 1 Péter 3:22-et Péter műveként idézi

Jeruzsálemi Cirill (kb. 349–386) a 4.36. előadás 28. oldalán említi Pétert a „Jakab, Péter, János és Júdás hét katolikus levele” között

Jeruzsálemi Cirill (kb. 349–386) az 1 Péter 1:17-et idézi. Kateketikai előadások, 7. előadás, 14. fejezet, 47. oldal.

Jeruzsálemi Cirill (kb. 349–386) idézi az 1 Péter 1:11 első felét. Kateketikai előadások, 17. előadás, 4. fejezet, 125. o.

Milánói Ambrosius (370–390) az 1 Péter 3:4 felét idézi Szent Péter nevében. A papság kötelességei, 1. könyv, 70. fejezet, 13. o.

Nazianzi Gergely (kb. 330–391) az 1 Péter 5:8b-et idézi. Második teológiai beszéd, 28.2. fejezet, 289. o.

Nüsszai Gergely (kb. 356–397) az 1 Péter 2:22-et idézi úgy, hogy „így mondja”: Eunomius ellen, 6. könyv, 3. fejezet, 186. o.

Nüsszai Gergely (kb. 356–397) idézi az 1 Péter 1:24-et, amely egyben Ézsaiás 40:8 is. „Meletiusról szóló gyászbeszéd”, 514. o.

Didymus, a vak (398)

Epiphanius of Salamis (360–403)

Rufinus (Kr. u. 374–406) az 1 Péter 3:10–20-at Péter szavaiként idézi. „Kommentár az Apostoli Hitvalláshoz”, 30. fejezet, 554. oldal

János Aranyszájú (meghalt 407-ben) idézi az 1 Péter 1:24 első háromnegyedét. Kommentár Szent Jánoshoz, 42. homília, 14. kötet, 154. o.

János Krisztosztom (–407) az 1 Péter 2:12-ből idéz a Zsidókhoz írt levélről szóló homíliák 28.4. homíliájában, 493. o.

Niceta of Remesiana (414 után)

Jeromos (Kr. u. 373–420) az Újszövetség könyveit tárgyalja. Kifejezetten megemlíti mind a négy evangéliumot, Pál leveleit a hét gyülekezethez, a Zsidókhoz írt levelet, valamint Pál leveleit Timóteushoz, Tituszhoz és Filemonhoz. Jeromos ezután az Apostolok cselekedeteit tárgyalja. Majd Jakab, Péter, János és Júdás hét levelét tárgyalja. Végül János Jelenéseit tárgyalja. 53. levél, 9. fejezet, 101–102. o.

Hippói Szent Ágoston (388–430)

Nilus (kb. 430) hivatkozik az 1. Péter 5:8-ra

Márk, a remete (430 után)

Melitene-i Akáciusz (kb. 438)

Alexandriai Cyril (444)

Speculum (5. század)

A khalkédóni zsinat a monofiziták ellen (451)

Quodvultdeus (kb. 453)

Theodoretus of Cyrus (püspök és történetíró) (423–458)

Cagliari-i Lucifer (461)

Varimadum (445/480)

Vigilius (484)

Damaszkuszi János (706–749) „...hét katolikus levél, nevezetesen egy Jakabtól, kettő Pétertől, három Jánostól, egy Júdástól...” Az ortodox hit magyarázata, 4. könyv, 17. fejezet, 90. oldal

3. Az eretnekek és más írók tanúsága

X. Marcion (kb. 160) nem tartalmazza az 1. és 2. Péter-levelet, az 1., 2. és 3. János-levelet, valamint a Júdás-levelet.

A gnosztikus „Igazság evangéliuma” (140–150/180)

A eretnek Priscillian (385) hivatkozik az 1. Péter 1:22-re és 5:8-ra.

A eretnek Pelagius (Kr. u. 416–418) hivatkozik az 1. Péter 3:8-ra

A pelagiánus eretnek, Julianus of Eclanum (kb. 454)

4. Az 1. Péter-levél legkorábbi kéziratai kis eltéréseket mutatnak, de teológiailag jelentős hibák nincsenek bennük.

p72 Bodmer 7 és 8 papiruszok: 1 Péter 1:1–5:14, 2 Péter 1:1–3:18 és Júdás 1–25. Kr. u. 300 körül. Ennek a kéziratnak egy részéről (amely a 2. Péter-levél1:16 –2:2 szakaszát tartalmazza) készült fénykép megtalálható az Eerdmans’ Bible Dictionary 820. oldalán és a The Complete Text of the Earliest New Testament Manuscripts 468. oldalán. A második forrás szerint a kézirat „dokumentumírásos stílusban” készült.

74. o. (=Bodmer 17) ApCsel 1:2–5, 7–11, 13–15, 18–19, 22–25; 2:2–4; 2:6–3:26; 4:2–6, 8–27; 4:29–27:25; 27:27–28:31; Jakab 1:1–6, 8–19, 21–23, 25, 27; 2:1–3, 5–15; 18–22, 25–26; 3:1, 5–6, 10–12, 14, 17–18; 4:8, 11–14; 5:1–3, 7–9, 12–14, 19–20; 1 Péter 1:1–2, 7–8, 13, 19–20, 25; 2:6–7, 11–12, 18, 24; 3:4–5; 2 Péter 2:21; 3:4, 11, 16; 1 János 1:1,6; 2:1–2,7,13–14,18–19,25–26; 3:1–2,8,14,19–20; 4:1,6–7,12,16–17; 5:3–4,9–10,17; 2 János 1,6–7,13; 3 János 6,12; Júdás 3,7,12,18,24 (7. század)

7. század – 1968 – Az Újszövetség szövegében szerepel a Jakab 2:4 és az 1 Péter 1:12

7. század – 1975 – Aland és társai, harmadik kiadás

6. század – 1998 – Aland és társai negyedik, átdolgozott kiadása

81. o. 1 Péter 2:20–3:1; 3:4–12 (4. század)

A Vaticanus [B] (325–350), a Sinaiticus [Si] (340–350) és az Alexandrinus [A] (kb. 450) kéziratok mind tartalmazzák az 1 Péter levelet.

Bohairi kopt [Boh] 3./4. század

Sahidikus kopt [Sah] 3./4. század

Peshitta szír [Syr P] 375–400

Ephraemi Rescriptus 5. század

Örmény [Arm] az 5. századtól

grúz [Geo] az 5. századtól

Az 1. Péter-levél korai kéziratairól bővebben lásd:.