< Bibliai kérdés a 2 Királyok könyvéből
K: Miért küldött Aházia a 2 Királyok 1:2 szerint Ekrónba, hogy Baál-Zebubtól kérdezzen, amikor Júdában rengeteg Baál-imádó élt?
V: Ekron, a filiszteusok földjén, valójában nagyon közel volt Samáriához, mindössze körülbelül 40 mérföldre. Mondhatnánk, hogy túl közel volt, mivel Ekron a Baál-imádás egyik kiemelkedő központja volt. Emellett a királyoknak gyakran vannak riválisai és ellenségei, és talán Aházia titokban akarta tartani mind a balesetét, mind a Baálhoz fordulását.
K: A 2 Királyok 1:9–15-ben miért haltak meg azok a 100 ember?
V: A hűséges katonák csupán parancsot teljesítettek. Engedelmeskedtek parancsnokuknak, aki nem tisztelte sem Istent, sem Illést, és parancsolta Illésnek, hogy jöjjön le [vagy különben...]. Amikor valaki egy gonosz csoport tagja, és csupán parancsot teljesít, akkor megszenvedi a meggondolatlanul tanúsított hűségének következményeit.
K: Miért kért Elizeus kétszeres részesedést a 2 Királyok 2:9-ben?
V: Ez valószínűleg nem azt jelenti, hogy Elizeus azt kérte, hogy kétszer olyan nagy legyen, mint Illés. Inkább arról van szó, hogy Elizeus Illést apjaként tekintette. Amikor egy apa meghalt, általában minden fia egy-egy részesedést kapott, kivéve a legidősebb fiút (vagy azt, akit az elsőszülöttségi joggal jelöltek ki). Ez a fiú kétszeres részesedést kapott, és pontosan ezt kérte Elizeus.
K: Miért nevezte Elizeus Illészt apjának a 2 Királyok 2:12-ben, hiszen Jézus a Máté 23:9-ben azt mondta, hogy senkit se nevezzünk apánknak?
V: Függetlenül attól, hogy Jézus ezt tiltotta-e vagy sem, Elizeus ezt már több száz évvel azelőtt mondta, hogy Jézus kiadta volna ezt a parancsot. Tanításával, bölcsességével és közeli jelenlétével Illés olyan volt Elizeus számára, mint egy apa. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Illés biológiai értelemben is az apja lett volna.
K: A 2 Királyok 2:23–24-ben pontosan mit mond a héber szöveg?
V: Itt három kulcsfontosságú héber szó található:
Rosszat mondani: A héber szó, amely itt az átkot jelenti, nem a herem, ami „elpusztításra szánni” jelent, hanem a qalal, ami „rosszat mondani” jelent.
Széttépte: A medve „széttépte” a 42 fiatalembert, ami arra utal, hogy megölte őket.
Fiatal férfiak: A héber szó olyan 17 éveseket jelent, mint József (1Mózes 37:2), fiatalabb gyermekeket vagy körülbelül 20 éves korig terjedő férfiakat.
K: A 2 Királyok 2:23–25-ben miért tépte szét a medve azt a 42 fiat?
V: A válaszban két szempontot kell figyelembe venni. Ellentétben azzal, amit egyes ateisták állítanak, Elizeus nem viseli a felelősséget a medvékért. Őket közvetlenül Isten küldte. A héber „fiatal” szó magában foglalhat 20 éveseket is, és a fiatalok nyilvánvalóan egy bandát alkottak. Az „ifjú” szó itt jelenthet kisgyermeket is (2 Királyok 5:14), de ugyanazt a szót használják a 17 éves József esetében is (1Mózes 37:2), valamint Ábrám seregének kiképzett katonáira (1Mózes 14:24). A vad medvék, az Ursus Syriacus, ebben az időben gyakoriak voltak Palesztinában.
K: A 2 Királyok 3:1 szerint Jorám Júda királyának, Jósafátnak a 18. évében lett Izráel királya, vagy a 2 Királyok 1:17 szerint Jósafát fiának, Jorámnak a második évében?
V: Mindkettő igaz, figyelembe véve, hogy a királyok társuralkodást gyakoroltak. Ez Kr. e. 852-ben történt, ami Jósafát egyeduralkodásának 18. éve volt, amely Kr. e. 870/869-ben volt, és Jósafát fia, Jorám Kr. e. 854/853-ban kezdte meg uralkodását.
K: A 2 Királyok 3:4-ben milyen régészeti bizonyítékunk van Moáb királyáról, Mesáról?
V: A moábita kőfelirat (Kr. e. 850) megerősíti Jorám moábita betörését.
A következőket írja: „Én vagyok Meša, Kemos (a moábita isten) fia, Moáb királya... Apám harminc évig volt Moáb királya, és én apám után lettem király; és építettem ezt a szentélyt Kemosnak Kerihohban [Kir-Haraseth, a főváros], egy menedékhelyet; mert ő megmentett engem minden elnyomómtól, és hatalmat adott nekem minden ellenségem felett. Omri volt Izráel királya, és sokáig elnyomta Moábot, mert Kemosh haragudott az ő földjére. Fia követte őt a trónon, és ő is azt mondta: »Elnyomom Moábot.« Az én időmben mondta ezt; de én felülkerekedtem rajta és házán, és Izráel örökre elpusztult… Izraeli foglyokkal ástattam ki Keriho árkait...” (idézet a The Bible As History című műből, 237. oldal)
A moábita kő szerint az izraelitákat legyőzték. A 2 Királyok 3:27 szerint visszavonultak, de nem vonultak volna vissza, ha nem szenvedtek volna vereséget.
K: A 2 Királyok 3:17-ben hogyan találtak vizet?
V: A The Bible as History című könyv 238. oldala szerint, ha árkokat ásnak a Vörös-tenger mellett, azok megtelnek a fennsíkról érkező vízzel. A víz vörös színű, mert áthalad a vöröses talajon.
K: A 2 Királyok 3:18–19-ben miért parancsolta Isten az izraelitáknak, hogy vágjanak ki minden moábita fát, hiszen a 5 Mózes 20:19 szerint az izraelitáknak nem szabadott gyümölcsfákat kivágniuk az ostromművek építéséhez?
V: Először is, mi nem a válasz, majd a válasz.
Nem csak Kánaánban: A Mózes 5. könyve 20:10–20 szövegkörnyezete mind a távoli nemzetekre, mind a kánaániakra vonatkozik. Helytelen lenne azt állítani, hogy a Mózes 5. könyve 20:19 nem vonatkozik Kánaánon kívüli területekre.
Ostromlépések: A Mózes 5. könyve 20:19 meghatározza a városok ostromlásának szabályait, valamint azt, hogy milyen fát lehet használni az ostromlépésekhez. Az izraeliták nem ostromolták a városokat, amikor kivágták ezeket a fákat.
K: Miért vonultak vissza az izraeliták a 2 Királyok 3:27 szerint, miután a moábita király feláldozta fiát isteneinek?
V: Három lehetséges, egymást kiegészítő ok van.
Kétségbeesés: Az izraeliták és az edomiták már súlyos károkat okoztak Moábnak. Ez az áldozat arra késztette a megmaradt moábitákat, hogy még hevesebben harcoljanak, és talán az izraeli/júdai/edomita sereg – amely már szétszóródott, hogy köveket helyezzen el a mezőkön – nem számított ilyen mértékű ellenállásra, és nem tartotta érdemesnek a harc folytatását az utolsó védők ellen. Ez azonban nem egyezik azzal, amit a moábiták a moábita kőre írtak.
Az edomiták meggyőzése: Az edomiták itt is harcoltak Moáb ellen, és talán ez a kétségbeesett lépés rávenné az edomitákat, hogy felbontsák szövetségüket Izráellel és Júdával. A NIV Study Bible 528. oldala is ezt az okot említi.
Túsz: Az előző okhoz kapcsolódva a 735 Baffling Bible Questions Answered című mű 127–128. oldalán az áll, hogy a zsidó kommentátorok szerint Júda, Izrael és Júda vazallusa, Edom háborúzott Moáb ellen. A meggyilkolt királyfi Edom királyának fia volt, akit túszként tartottak fogva Moábban. Miután ez megtörtént, az edomiták kiléptek a szövetségből, Izráel és Júda pedig visszavonultak.
K: Miért akarta Illés a 2 Királyok 4:29 szerint, hogy botját a fiú testére helyezzék?
V: Bár a Szentírás nem mondja ki, ez arra utal, hogy Illés eljönne, ha a fiú nem éledne fel. Az Expositor’s Bible Commentary 4. kötete, 186. oldalán egy érdekes feltételezés olvasható, miszerint ez biztosította volna, hogy a városlakók ne temessék el a fiút.
K: A 2 Királyok 5:10–15 arra utal-e, hogy az Újszövetségben a bűnbocsánatért végzett merítéses keresztség elengedhetetlen az üdvösséghez, mivel Naámán csak akkor tisztult meg a leprától, amikor megfürdött a Jordán folyóban?
V: Nem, ez egy hatalmas túlzás azok részéről, akik az üdvösségüket a vízben keresik.
a) Ez a hitbeli cselekedet a leprától való megtisztulásra irányult, nem pedig az üdvösségre.
b) Nem számít, melyik folyót vagy keresztelővizet használjuk. De ebben az esetben kifejezetten a Jordán folyónak kellett lennie, hogy Naamán számára egyértelmű legyen az üzenet.
c) Az Ószövetségben nem volt vízkeresztség.
d) Végül, ha valaki megpróbálná ezt a keresztséghez kapcsolni, akkor Naaman csak azután tudta biztosan, hogy csak egy Isten van, az Izráel Istene, miután megfürdött a Jordánban (2 Királyok 5:15).
K: A 2 Királyok 5:12-ben hol vannak az Abana és a Farpar folyók?
V: Az Abana a Barada-folyó, amely Damaszkusz városán folyik át. A Farpar (vagy Parpar) helye bizonytalan, de a The New International Dictionary of the Bible 780. oldalán az áll, hogy valószínűleg az Awaj-folyó, amely a Hermon-hegytől keletre ered. Arra is rámutat, hogy Naaman nem azt mondta, hogy a folyók Damaszkusz közelében voltak, hanem hogy azok Damaszkusz folyói voltak, vagyis a Damaszkusz által ellenőrzött területhez tartoztak.
K: Van-e régészeti bizonyíték a 2 Királyok 5:18-ban említett arámi Rimmon istenre?
V: Igen, az asszír feljegyzések ezt az istent Ramanu-nak (a mennydörgőnek) nevezték. Emellett I. Ben-Hadad apját Tabrimmonnak nevezték az I. Királyok 15:18-ban. További információkért lásd az „Expositor’s Bible Commentary” 4. kötetét, 192. oldalát.
K: A 2 Királyok 6:15-ben ki volt itt Elizeus szolgája?
V: Két lehetőség van.
Gehazi volt a szolgája, és a 2 Királyok 6:15-ben arról az időről van szó, mielőtt Gehazi leprás lett volna. A 2 Királyok könyvében semmi nem utal arra, hogy ez az előző elbeszélés után történt volna.
Egy helyettes, akit Elizeus Gehazi helyére vett fel. Nagyon valószínűtlen, hogy Gehazi továbbra is Elizeusnak szolgált volna, és másokkal is találkozott volna, miután leprás lett.
K: A 2 Királyok 6:18-ban hogyan lehetséges, hogy a szíriai katonák csodás módon megvakultak, mégis továbbra is követték Elizeust?
V: Az itt szereplő héber szó, a „canver”, jelenthet vakságot vagy zavaros látást is, vagyis olyan dolgokat látni, amik nincsenek ott, vagy nem látni olyan dolgokat, amik ott vannak.
K: A 2 Királyok 6:19-ben Elizeus hazudott-e a szíriai katonáknak?
V: Nem, Elizeus kijelentése teljesen igaz volt. Samáriában valóban találkoztak volna Elizeussal. Ők Elizeust keresték, és Elizeus elvezette őket ahhoz, akit kerestek. Ugyanakkor egyetértés van abban, hogy Elizeus válasza nagyon félrevezető volt. Hasonlóképpen, amikor Sámuel elment, hogy Dávidot királlyá kenje, igaz választ adott, de félrevezette őket azzal, hogy nem fedte fel az összes információt. Amikor gonosz emberek arra törekednek, hogy megöljék azokat, akik ellenzik őket, az 1 Sámuel 16:1–5 azt mutatja, hogy a gonosz emberek félrevezetése jó dolog.
K: Miért nem ölték meg itt a szíriai ellenséget a 2 Királyok 6:21–23-ban?
V: Az izraeliták Isten segítsége nélkül nem fogták volna el a szíriaiakat, és Isten parancsolta, hogy etessék meg őket, majd engedjék szabadon. A szíriaiak nem kánaániták voltak, ezért az izraelitáknak megengedték, hogy szerződést kössenek velük, és életben hagyják őket. Ráadásul így a szíriaiakat nem ölték meg azért, mert Isten prófétáját követték. Ez egyben okos politikai lépés is volt, hiszen azáltal, hogy a fogságba ejtett szíriaiak elmesélték másoknak, mi történt, az izraeliták egy ideig nyugodtan élhettek a szíriai rablóktól. Egy kissé eltérő válaszért lásd a „Hard Sayings of the Bible” című könyv 235. oldalát.
K: A 2Kir 6:23 szerint hogyan lehetett, hogy a szíriai rablók többé nem jöttek be Izraelbe, hiszen a szíriai király, Ben-Hadad összegyűjtötte seregét, és ostrom alá vette Izrael fővárosát, Samáriát, amint azt a 2Kir 6:24 mondja?
V: A választ az adja, hogy ez a két vers egymáshoz nagyon közel áll. A csoda után, a 2 Királyok 6:23 szerint a szíriai rablók egy ideig nem hatoltak be Izraelbe. Egy idő után azonban maga a szíriai király gyűjtötte össze seregét, és vonult be Izraelbe. Tehát az arameusok elhatározása, hogy nem támadják meg Izraelt, csak ideiglenes volt.
K: A 2 Kir 6:25-ben mik azok a „maghüvelyek”?
V: A héber szó itt szó szerint „galambtrágya”. Erről négyféle vélemény létezik.
a) Szó szerint „galambtrágya” áll ott. Semmi sem zárja ki, hogy ez igaz legyen. A 2. Királyok nem mondja meg, mire használták a galambtrágyát, és a Nelson Study Bible 618. oldalán az áll, hogy talán tüzelőanyagként használták.
b) Josephus a Zsidók ókori története 9.62.4-ben (kb. Kr. u. 93–94-ben írt művében) azt feltételezte, hogy a só helyettesítőjeként szolgáltak, de ezt semmi sem támasztja alá.
c) Egyesek szerint egy ehető hagymáról volt szó, amelyet ma „Betlehemi csillag” néven ismerünk. A What You Know Might Not Be So: 220 Misinterpretations of the Bible Explained című könyv 52. oldalán is szerepel ez a nézet.
d) Alternatív magyarázatként felmerül, hogy írnoki hiba történt, amelynek során négy betűt kettővel helyettesítettek, utalva a szentjánoskenyér hüvelyére. A NIV Study Bible 534. oldalán is szerepel ez a nézet. A „Bible Knowledge Commentary: Old Testament” című mű 550. oldalán az áll, hogy a maghüvelyeket általában csak állati takarmányként használták.
K: A 2 Királyok 6:31-ben melyik izraeli király akarta lefejezni Elizeust?
V: Ez Jorám volt. Ne feledje, hogy tisztában kell lennie az északi Izráel királyainak (Áháb, Jorám, Jehu stb.) és a déli Júda királyainak (Jószafát, Jorám, Aházia stb.) személyével. Ne feledje, hogy Jorám, Júda királya, és Jorám, Izráel királya, két különböző személy. Áhab a 2 Királyok 1:1-ben halt meg, fia, Jorám pedig a 2 Királyok 8:16 szerint uralkodásának 5. évében járt. Bár nem feltétlenül kell, hogy a 2 Királyok 8:7–15 kronológiai sorrendben legyen, a beszámolók általában azok, így a 2 Királyok 6:31 Jorám uralkodásának ötödik évében vagy azt megelőzően játszódhatott le.
Egyébként nem csak Jorám üldözte Elizeust. Jezabel, Áháb felesége és feltehetően Jorám anyja is azt akarta, hogy megöljék Illés prófétát, és valószínűleg Elizeust is.
K: A 2 Királyok 7:2-ben ki volt az a „úr, akinek kezére a király támaszkodott”?
V: A The Bible As History című könyv 233. oldala szerint a héber „Shlish” szó, amelyet „úrnak” fordítottak, a „három” jelentésű szóból származik. Az asszír szobrok azt mutatják, hogy a harci szekereken három ember ült: a kocsis, a harcos és egy férfi, aki mögöttük állt, és a szekér mindkét oldalán két rövid pántot fogott. A harmadik férfi megvédte a többieket a nyilaktól, és segített megakadályozni, hogy kiesjenek, amikor a harci szekér halottak és sebesültek között kanyargott. Emellett átvehette a kocsis vagy a harcos helyét is, ha valamelyikük harcképtelenné vált.
K: A 2 Királyok 8:15-ben találunk-e a Biblián kívüli bizonyítékot Hazaélra, Szíria trónbitorló királyára?
V: Igen. Az „Expositor’s Bible Commentary” 4. kötetének 201. oldala szerint Hazaelt többször is megemlítik III. Salmanassar asszír király krónikáiban, ahol „egy senki fiának” nevezik.
K: A 2 Királyok 8:25 szerint Júda Aháziája Jorám tizenkettedik évében lett király, vagy a 2 Királyok 9:29 szerint a tizenegyedik évében?
V: Mindkettő igaz, mivel ez az alkalmazott számlálási rendszertől függ. Aházia Kr. e. 841-ben követte Jorámot, ahogyan azt a The Expositor's Bible Commentary 4. kötete 203. oldalán olvashatjuk. Az Encyclopedia of Bible Difficulties 206. oldalának és a When Critics Ask 192. oldalának megfelelően az „uralkodás kezdetétől számító rendszerben” – amelyet az északi Izráel királyság ekkoriban használt – az első év magában foglalja azt az egész évet, amelyben a herceg királlyá vált. A déli Júda királyság ekkoriban az „uralkodás kezdetétől számító rendszert” alkalmazta. E rendszer szerint az első év csak a koronázás napját követő zsidó újévvel kezdődött. Ezáltal minden király uralkodási évei összeadódnának.
K: A 2 Királyok 8:26 szerint Aházia 22 éves volt, amikor uralkodni kezdett, vagy 42 éves, ahogyan azt a Maszorétikus szövegben szereplő 2 Krónikák 22:2 mondja?
V: A 2 Krónikák 22:2 a maszorétikus szövegben egy másoló hibája, mert ha Aháziás 42 éves lett volna, akkor két évvel apja születése előtt született volna! A 2 Krónikák 22:2 egyes Septuaginta-kéziratokban és a szír nyelvű változatban „22” évesnek szerepel, az NIV lábjegyzete szerint. Ez nem azt jelenti, hogy a Biblia eredeti kézirataiban hiba lenne, csupán azt, hogy a másolatokba becsúszhatnak jelentéktelen másolási hibák.
Lásd: 735 Baffling Bible Questions Answered, 128. o., Encyclopedia of Bible Difficulties, 206–207. o., az „Expositor’s Bible Commentary” 4. kötet, 203. és 508. oldal, a „Bible Difficulties & Seeming Contradictions” 163–164. oldal, a „New International Bible Commentary” 474. oldal, valamint a „When Critics Ask” 194. oldal, amelyek lényegében ugyanazt a választ adják. A „Bibliai nehézségek és látszólagos ellentmondások” című mű 164. oldalán hozzáteszi, hogy mind ebben a másolási hibában, mind a 2 Királyok 24:8 (18) és a 2 Krónikák 36:9–10 (8) versekben a tízes számjegy hiányzik. Az Ezsdrás és Nehémiás idején írt számok vízszintes és függőleges vonalakból álltak, és ha egy kézirat elmosódott vagy összepiszkolódott, az egyik vonal hiányozhatott.
K: A 2 Királyok 9:1-ben kik voltak a próféták fiai?
V: Valószínűleg nem a próféták biológiai fiaira utal, hanem inkább a prófétaképzésben részt vevőkre.
K: A 2 Királyok 9:7–9-ben miért utasította Isten Jehut, hogy ölje meg a királyt?
V: Általánosságban véve tisztelnünk és becsülnünk kell kormányzati vezetőinket, ahogyan azt a Róma 13:1-7 és az 1 Péter 2:13-17 is mutatja.
A 2 Királyok 9:7 szerint Isten azért utasította Jehut, hogy bosszút álljon az Úr szolgáinak véréért, amelyet Jezabel ontott. Nyilvánvalóan Isten úgy látta, hogy gonoszságuk mértéke miatt elvesztették azt a jogukat, hogy Isten királysága felett uralkodjanak. A Szentírás nem határozza meg pontosan, mikor történt ez, de talán azután, hogy Jezabel és Áháb hidegvérrel megölték Nabótot a szőlőjéért, és megpróbálták levadászni Isten prófétáit, köztük Illést is.
Amikor egy vezető nem csupán hibát követ el, hanem olyat tesz, ami miatt népe elveszíti iránta érzett tiszteletét és bizalmát, általában nincs visszaút.
K: Miért bagatellizálta Jehu a próféta szavait a 2 Királyok 9:11-ben?
V: Lehetséges, hogy Jehu nem hitt túlságosan a próféta szavainak, de ez nem valószínű. Jehu éppen csak hallotta ezt, és valószínűleg még ő maga sem döntött el semmit. Inkább azért mondta ezt a többi tisztnek, hogy ne kelljen elköteleződnie, legalábbis nyilvánosan ne.
K: Miért sminkelte ki Jezabel az arcát a 2 Királyok 9:30-ban?
V: Tudta, hogy meg fog halni, és jól akart kinézni a halálában. Kívánsága azonban nem teljesült.
K: A 2 Királyok 10:1–3-ban miért írt Jehu így a vezetőknek?
V: Jehu nagyon merészen írt nekik, hogy bátorítsa őket arra, hogy jöjjenek ki és harcoljanak ellene, szinte azzal a hozzáállással, hogy „alig várom, hogy vége legyen ennek”. Az iróniáról akkor beszélünk, amikor a kifejezett jelentés ellentétes azzal, amit a szavak közvetítenek. Jehu valójában meg akarta ijeszteni őket, hogy harc nélkül megadják magukat neki, és ez is történt.
K: A 2 Királyok 10:1–17-ben miért szerepel a Bibliában Jehu története?
V: A Hóseás 1:4 szerint Jehu vétkezett azzal, hogy ennyi vért ontott. A 2. Királyok könyve Isten népének történelmének része, és nem csupán a jó és kellemes cselekedeteiket rögzíti, hanem a kegyetlen bűneiket is. A 2. Királyok 10:31 szerint Jehu valójában nem követte Isten útjait. Az International Standard Bible Encyclopedia 6. kötete, 38. oldalán látható a Fekete Obeliszk egyik domborműve, amelyen Jehu vagy egy követe meghajol II. Salmanassar (Kr. e. 859–824) előtt.
K: Miért győzte meg a 2 Királyok 10:4-ben leírt, hogy Jehu meglepő támadásban megölt két királyt, a szamaritánusokat arról, hogy Jehu olyan erős?
V: Az, hogy valaki megöl két embert, még nem bizonyítja, hogy nagy hadvezér lenne. Azonban ők királyok voltak, és nem csupán a királyok megölése, hanem az is, hogy Jehu megúszta a dolgot, és élvezte a nép támogatását, az okozta félelmet azokban, akiket az elhunyt királyok kedveztek. A politikában gyakran fontosak a pszichológiai hatások.
K: A 2 Királyok 10:18–28-ban miért tett úgy Jehu, mintha Baált imádná, és miért hazudott másoknak?
V: Jehu következetesen helytelen és kegyetlen eszközöket alkalmazott annak érdekében, hogy jó szándékú céljait megvalósítsa. Először is, a Biblia soha nem helyeselte Jehu cselekedeteit, a 2 Királyok 10:31 szerint Jehu nem követte Istent teljes szívéből, a Hóseás 1:4 pedig azt mutatja, hogy Jehu bűnt követett el azzal, hogy ennyi vért ontott. Jehu rendkívül elszántan törekedett céljára, hogy megtisztítsa az országot a gonosztól. Ezt bármilyen eszközzel meg akarta tenni, akár gonosz eszközökkel is (bármennyire furcsán is hangzik ez).
Ez ma is nagyon tanulságos számunkra. Előfordul, hogy valakinek a gonoszság és az istentelenség iránti gyűlölete nagyobb lehet, mint Isten iránti szeretete és engedelmessége. Istennek való engedetlenség – még Isten nevében is – nem Isten szolgálata, hanem csak rossz hírnevet szerez Isten szolgáinak.
K: Miért nem szüntette meg Jehu a 2 Királyok 10:29–31-ben az aranyborjak imádását?
V: Nyilvánvalóan bár az ország megtisztítása a gonosz dinasztiától elsődleges fontosságú volt számára, a hamis istenek eltávolítása nem az volt. A kultúrában mélyen gyökerező, tartósan fennmaradó bűn egyik következménye az, hogy mindenki – néha még a hívők is – hozzászokik, és vakká válik arra a tényre, hogy az bűn.
K: Miért folyamodott Jojada pap a 2 Királyok 11:1–12-ben stratégiához és ravaszsághoz, hogy végrehajtsa Isten akaratát?
V: Felmerülhet a kérdés, hogy miért kellett Sámsonnak erőt alkalmaznia Isten akaratának végrehajtásához, vagy miért kellett Pálnak bölcsességet használnia az evangélium hirdetéséhez. Isten szolgáinak sokféle eszközt kell felhasználniuk az Ő akaratának végrehajtásához, és nincs semmi baj a ravaszság alkalmazásával, bár nem szabad bűnt elkövetnünk. Dávid ravaszságot használt Isten akaratának végrehajtásához, és Isten is megparancsolta Sámuelnek az 1 Sámuel 16:2–5-ben, hogy ravaszságot alkalmazzon Isten akaratának végrehajtásához.
K: A 2 Királyok 11:2-ben Joás-t elrejtették, hogy megóvják őt Atália bálványimádó nevelésétől, és Atália nem akarta megölni Joás-t – ahogyan az Asimov Biblia-kalauzának 387. oldalán olvasható, hogy elképzelhető lenne?
V: Asimovnak élénk fantáziája volt, de nem, ez nem így volt. Joás anyja nem a föníciai vérvonalból származott. A 2. Krónikák 24:1 szerint a neve Zibja volt, és Júda legdélibb részén fekvő Beersebából származott. Ettől függetlenül a 2. Királyok 11:1 egyértelműen kimondja, hogy Atália az egész királyi családot meg akarta ölni.
Az Expositor’s Bible Commentary 4. kötetének 217. oldalán az áll, hogy mivel Joásnak más volt az anyja, talán Athália nem vette észre a születését, és így nem hiányolta őt.
K: Miért nem szabadott Atháliát a templom területén megölni (2 Királyok 11:15)?
V: Jojada pap úgy vélte, hogy a templom nem a megfelelő hely arra, hogy ott emberi vér folyjon. Mivel ez Isten akarata volt, valószínűleg nem lett volna baj, ha ott végezték volna ki, de Jojada templom iránti tiszteletében nem volt semmi rossz.
K: A 2 Királyok 11:18-ban az istenfélő izraeliták elpusztították a bálványimádó oltárokat és szobrokat; vajon a keresztényeknek mikor – ha egyáltalán – kellene elpusztítaniuk a bálványimádó oltárokat és szobrokat?
V: Bár a Szentírás nem mondja meg, három alapelvet láthatunk itt.
1. A keresztényeknek el kell pusztítaniuk minden bálványimádó oltárt és bálványt, ami a birtokukban van.
2. Az Ószövetségi hívők teokratikus kormányzás alatt éltek, és azok a törvények előírták, hogy minden bálványimádó oltárt és szobrot el kell pusztítani.
3. Az Újszövetségben a keresztények egy gonosz szobrokkal és oltárokkal teli görög–római kultúrában éltek. Mindazonáltal ezek a keresztények soha nem semmisítették meg mások tulajdonát. Csak jóval később pusztítottak el sok bálványszobrot és oltárt az ortodox frankok és a harcias, eretnek ariánus gótok.
K: A 2 Királyok 12:9-ben a láda az oltár mellé volt-e helyezve, a bejárattal szemben jobbra, vagy a templom kapujánál, ahogyan azt a 2 Krónikák 24:8 mondja?
V: Josephus a Zsidók története című művében (9.163.8.2, kb. 93–94) szintén az oltár mellett, a jobb oldalon említi. Bár nem tudjuk biztosan, három egymást kiegészítő válasz létezik.
Egy helyszín: Lehetett a templom kapujánál, és az oltár mellett is, az oltártól egy fallal elválasztva.
Két helyszín: Jojada először az oltár mellé helyezhette, majd később Joás király elrendelte, hogy a templom kapujához vigyék.
Több láda is lehetett különböző helyeken.
K: A 2 Királyok 12:15 és 2 Királyok 22:7 alapján helyesen cselekedtek-e azzal, hogy nem vezettek könyvelést a munkát végző emberekről?
V: Ez azt mutatja, hogy az emberek teljesen megbízhatók voltak. Jézus azonban azt mondta nekünk, hogy legyünk okosak, mint a kígyók, és ártatlanok, mint a galambok (Máté 10:16). Manapság számos nagy keresztény szervezet tagja az Evangelical Council of Financial Accountability (EFCA) nevű szervezetnek. Az ehhez tartozó szervezetek az EFCA pecsétjét viselik, és könyvelésüket legalább évente egyszer egy független külső könyvvizsgáló cég ellenőrzi.
K: A 2 Királyok 12:17-ben említett arámi invázió mikor történt Júda ellen?
V: A betörések gyakran akkor történtek, amikor egy király meghalt, és az Expositor’s Bible Commentary 4. kötete, 222. oldala azt feltételezi, hogy a betörés akkor történt, amikor Kr. e. 811-ben meghalt V. Samsi-Adad asszír király, és Semiramis királyné lett a régens.
K: A 2 Királyok 12:17–18 szerint helyesen cselekedett-e Joás, amikor átadta ezt a pénzt a szíriaiaknak?
V: A Szentírás nem mondja, hogy Joás imádkozott volna erről, vagy tanácsot kért volna a prófétáktól. A Róma 14:23b azt mondja, hogy ami nem a hitből fakad, az bűn. A Nelson Study Bible 631. oldala emlékeztet bennünket arra, hogy Joás hitehagyásba esett, miután Jojada meghalt.
Akkoriban nem lehetünk biztosak abban, hogy Joás helyesen cselekedett, mivel még Istent sem kérdezte meg erről. Ma sem lehetünk biztosak abban, hogy helyesen cselekszünk, ha mi sem imádkozunk erről.
Mellékesen megjegyezzük, hogy az Expositor’s Bible Commentary 4. kötete 227. oldalán az áll, hogy Adad-Nirari III. egyik asszír felirata Tell Er Rimah-nál említi „Iu’asu (Jóás), a szamaritánus adóját”.
K: A 2 Királyok 12:21 szerint Joás királyt „apái mellé, Dávid városába” temették-e el, vagy a 2 Krónikák 24:25 szerint Jeruzsálemben temették el, de nem a királyok sírjaiban?
V: Mindkettő. Ugyanabban a városban, Jeruzsálemben temették el, ahol ősei is nyugodtak, de nem a királyok sírjaiban temették el.
K: Miért haragudott Elizeus a 2 Királyok 13:17–19-ben arra, hogy Joás király csak háromszor csapott a nyilakkal a földre, hiszen Elizeus nem mondta meg neki, hányszor csapjon a földre?
V: Elizeusnak nyilvánvalóan nem kellett volna megmondania Joásnak, hányszor üsse a földre a nyilakat, de Elizeus tudta, hogy ahányszor Joás a földre üt, annyiszor fogják legyőzni a szíriaiakat. Ez egy érdekes prófécia volt, mivel Isten nem kizárólag Elizeusnak adta, hanem részben Elizeuson keresztül, részben pedig Joás földre ütésein keresztül. Elizeus minden bizonnyal csalódott volt, hogy Isten nem engedte meg, hogy az izraeliták többször legyőzzék a szíriaiakat.
K: A 2 Királyok 13:21-ben az a tény, hogy az ember életre kelt, amikor megérintette Elizeus csontjait, alátámasztja-e a katolikusok relikviák iránti tiszteletét?
V: Nem. A válaszban négy szempontot kell figyelembe venni.
1. Senki sem imádta vagy tisztelte a csontokat, azok csak ott feküdtek észrevétlenül.
2. Isten bármilyen eszközt felhasználhat, amellyel csodákat akar véghezvinni. Például Isten felhasználhat egy bronz kígyót a kivonulás során. Az emberek azonban vétkeztek, amikor elkezdték imádni a bronz kígyót, és végül a jámbor Hiskia király elpusztíttatta azt. Eredetileg jó célra szolgált, de amikor bálvánnyá vált, rossz célra használták fel.
3. Semmi sem indokolja a II. Mózes 20:4-ben szereplő második parancsolat megszegését, amely tiltja, hogy Isten előtt bármilyen faragott képet imádjunk vagy tiszteljünk.
4. Érdekes megjegyezni, hogy a középkor folyamán a teológusok bűnkategóriák listáit állították össze. Valószínűleg János Klimakosz (kb. 579–649) volt az első. Kategóriáik gyakran jól átgondoltak voltak, csakhogy szinte kivétel nélkül elfeledkeztek a második parancsolatról, amely szerint Isten előtt nem szabad faragott képet tartani.
K: A 2 Királyok 14:3,7-ben helyesen járt-e el Amázia, amikor megölt 10 000 edomitát, hiszen a Mózes 5. könyve 23:7 szerint nem kellett megvetniük az edomitákat?
V: A válaszban két szempontot kell figyelembe venni.
1. Bár Amázia kétségtelenül megtorlást hajtott végre az edomiták ellen, a Biblia soha nem mondja, hogy Amázia megvetette volna őket.
2. A Biblia azt mondja, hogy Amázia követte Istent, de nem cselekedett helyesen, ahogyan Dávid tette.
K: Miért akart Amázia a 2 Kir 14:7 szerint harcolni Jóás ellen, és miért vonakodott Jóás?
V: Amázia ekkor úgy gondolta, hogy a Júda feletti előny megszerzése fontosabb, mint a szíriai hadsereg jelentette kockázat. Jóás nem akart Amázia ellensége lenni, ezért nem látott értelmét a harcnak. A harc gyengítette volna csapatait, miközben ő a szíriaiak legyőzésére koncentrált. Néha az Amázia-féle emberek keresnek valamit, amiért harcolhatnak, de nincs lelki céljuk.
K: A 2 Királyok 15:16-ban miért hasította fel Menahem a terhes asszonyokat?
V: Menahem nagyon gonosz dolgokat tett, ahogyan az 1 Királyok 15:18 mondja. Vannak, akik meglehetősen gonoszak, de Menahem emellett kegyetlen is volt. A Biblia őszintén elmondja nekünk, hogy vannak ilyen emberek a világon, és óvatosnak kell lennünk velük szemben.
K: A 2 Királyok 15:27 szerint Pekah 20 évig uralkodott-e Samáriában, vagy csak i. e. 739-től 732-ig, ahogyan azt a 2 Királyok 15:25,30 mutatja?
V: A Bibliai Nehézségek Enciklopédiája (209–210. o.) szerint Pekah valójában csak i. e. 739-től 732-ig uralkodott. Pekah azonban nyilvánvalóan már i. e. 752-ben is királynak nyilvánította magát, ami 20 évet jelentene. A 2 Királyok 15:27 héber szövege azonban azt mondja, hogy Pekah király lett, húsz évre. Nem azt mondja, hogy húsz évig uralkodott. Az NIV fordítás hozzáadja a „és uralkodott” kifejezést, az NKJV és a NASB pedig dőlt betűvel jelöli a „és uralkodott” részt, mivel ez nem szerepel a héber szövegben.
K: A 2 Királyok 15:30 szerint Jótám legalább húsz évig uralkodott, vagy a 2 Királyok 15:33 szerint Jótám csak 16 évig uralkodott?
V: Mindkettő igaz, ha megértjük, mi is az a társuralkodás. Az akkori királyoknál előfordulhatott társuralkodás, amelynek során az idősebb király továbbra is együtt uralkodott a fiatalabb király mellett. A társuralkodásnak négy előnye volt:
1. Tapasztalatot adott a fiatalabb királynak, miközben apja még kijavíthatta hibáit
2. Ami még fontosabb: ez biztosította a trónöröklési rendet, így az apa halála után más hercegek nem igényelhették a trónt.
3. Elhárította azt a kísértést, hogy a fiatalabb herceg megölje apját, hogy így hamarabb király lehessen.
4. Biztosította a folytonosságot arra az esetre, ha az idősebb király cselekvőképtelenné válna. Ebben az esetben, mivel Jótám apját, Azáriást leprával sújtotta az Úr, Jótám uralkodott a házán, és ítélkezett a föld népe felett, a 2 Királyok 15:5 szerint.
Érdemes megjegyezni, hogy a Salamonról Rehabeámra való trónöröklés során az első probléma merült fel, Dávid királysága pedig a második és a harmadik problémával szembesült.
K: A 2 Királyok 15:30 szerint Hoshea Jotham huszadik évében uralkodott, vagy a 2 Királyok 17:1 szerint fia, Ahaz tizenkettedik évében?
V: Ez egy társuralkodás és egy lehetséges másolási hiba kombinációja. Izráel Hoshea királya Kr. e. 732/731-től uralkodott Kr. e. 723/722-ben bekövetkezett bukásáig. Húsz évvel korábban, Kr. e. 750-ben Jótám kezdett uralkodni, amikor apja leprás lett. Ezt követően kétféle nézet létezik.
A New International Bible Commentary 394. oldala szerint Aház Kr. e. 744-ben kezdett uralkodni társuralkodóként, ami tizenkét évvel korábban volt. Ez azt jelentené, hogy Kr. e. 744–739 között Aházia, fia, Jótám, és Jótám fia, Aház mindhárman társuralkodók voltak.
Másik lehetőség szerint a 12-es szám a 2-es szám másolási hibája, és Hoshea Ahaz uralkodásának második évében lépett trónra. Ez i. e. 734/733-ra esne. I. e. 734-től Jotham haláláig, i. e. 732/731-ig, Jotham és Ahaz együtt uralkodtak. Ez a nézet szerepel a „Bible Difficulties & Seeming Contradictions” című mű 165–166. oldalán.
K: A 2 Királyok 15:32–38-ban említett Jótám királyról milyen, a Biblián kívüli bizonyítékaink vannak?
V: A régészek Elátban (=Ezion-Geber) találtak egy gyűrűt, amelyen egy rézbe foglalt pecsét volt, rajta a „LYTM” felirattal, ami azt jelenti, hogy „Jótámé”, és egy kos ábrázolása volt rajta. A kos (héberül „ayil”) Elát (héberül „eylat”) szimbóluma lehetett.
K: A 2 Királyok 16:3-ban hogyan „tette át a tűzön” Aház a fiát?
V: Ez felkavaró volt. Ez azt jelenti, hogy feláldozta a fiát azzal, hogy halálra égette. A kánaániak körében elterjedt gyakorlat volt, hogy az elsőszülött kisgyermekeket ilyen módon áldozták fel, és Aház egy izraeli király volt, aki a meghódított kánaániak vallását akarta gyakorolni. Sajnos a régészeti leletek azt mutatják, hogy az izraeliták közül is sokan gyakorolták a kánaáni vallást. Megérthetjük Illés érzéseit, aki úgy gondolta, hogy teljesen egyedül van.
K: A 2 Királyok 16:6-ban a „zsidók” kifejezés kizárólag a visszatérő száműzöttekre vonatkozik?
V: Bár általában így használják, a 2 Királyok 16:6-ban a „zsidók” szót a száműzetés előtti Júda népére alkalmazták. A 1001 Bible Questions Answered című könyv 312. oldala lényegében ugyanezt mondja.
K: A 2 Királyok 16:20a szerint Aház az ő atyáihoz csatlakozott, és velük együtt temették el Dávid városában, vagy az ő atyáihoz csatlakozott, és Jeruzsálem városában temették el, de nem helyezték el az Izráel királyainak sírjaiban, ahogyan azt a 2 Krónikák 28:27 írja?
V: Mind a 2 Királyok 16:20a, mind a 2 Krónikák 28:27 azt mondja, hogy Aház az atyáihoz csatlakozott, és Dávid városában temették el. De a bálványimádó Aház királyt a 2 Krónikák 28:27 szerint nem Izráel jó királyai (Dávid és Salamon) sírjaiba temették el. Az, hogy a 2 Királyok 16:20a szerint atyái mellé temették el, három dolgot jelenthet:
Ugyanabban a városban temették el őket.
Közel egymáshoz temették el őket ugyanabban a városban.
Aház bálványimádó atyái mellé temették el, de nem Dávid és Salamon, Izráel királyai mellé. (A többi király soha nem volt Izráel királya.)
Íme néhány további példa arra, amikor a királyokat Jeruzsálemben, egymás közelében temették el, de nem ugyanabban a sírban.
Azariás/Uzziás „elnyugodott atyái mellett, és közel hozzájuk temették el Dávid városában.” 2 Királyok 15:7a „elnyugodott atyái mellett, és közel hozzájuk temették el a királyokhoz tartozó temetőben, mert az emberek azt mondták: »Leprás volt.«” 2 Krónikák 26:23
Jóás „atyái mellé temették Dávid városában” (2 Királyok 12:21); „Dávid városában temették el, de nem a királyok sírjaiban” (2 Krónikák 24:25)
K: A 2 Királyok 17:4-ben ki volt „So”, Egyiptom királya?
V: Valószínűleg ez nem egy király neve volt, hanem egy másolási hiba a „Sais” szó helyett, amely Egyiptom fővárosa volt. Az egyiptomi király ekkor Tefnakhte volt.
K: Miért keményítik meg magukat egyesek a 2 Királyok 17:14-ben?
V: Az NIV fordítás ezt „makacsnak” fordítja. Az emberek nem akartak megváltozni, és szinte bármit megtettek volna, hogy ne kelljen alávetniük magukat Istennek.
K: A 2 Királyok 17:15-ben hogyan kellene ezt lefordítani?
V: A héber szó itt jelenthet „értéktelent”, vagy jelenthet „üreset” is. Más szóval, üres dolgokat imádtak, és maguk is üressé váltak. Ha úgy érzed, hogy az életed értéktelen, érzelmek nélküli vagy örömtelen, akkor Istenhez kell fordulnod, aki az egyetlen, aki igazi életet adhat neked.
K: Miért helytelen az asztrológia a 2 Királyok 17:16; 21:3,5; 3 Mózes 19:26; 22:27; 5 Mózes 18:11–14 és 2 Krónikák 33:3–6 versekben?
V: Az asztrológia egy része bálványimádás (2 Királyok 17:16; 21:3,5; 23:4-5; 2 Krónikák 33:3-6; Jeremiás 19:13), más része pedig csupán a jövő megjóslása (5 Mózes 18:11-4), de mindkettő helytelen. Lásd a Máté 2:1-12-ben a mágusokról szóló fejtegetést.
K: A 2 Királyok 17:30-ban szereplő Sukkot-Berot, Nergal, Asima, Nibhaz és Tarkak, Adrammelech és Anammeleck bálványok mik voltak?
V: Nergal egy ősi sumér bálvány volt. Az Ashima neve hasonlóan hangzik ahhoz az istennőhöz, akit széles körben Ashtaroth, Ashtarte vagy Ishtar néven imádtak. A többi bálványról nem tudunk semmit, mivel azok a kultúrák nem maradtak fenn elég sokáig ahhoz, hogy írásos feljegyzéseket hagyjanak hátra vallásukról. Ezek a leigázott népek bálványaikban bíztak, és mind ők, mind bálványaik elpusztultak és feledésbe merültek.
K: A 2 Királyok 17:41-ben hogyan lehetséges, hogy a népek egyszerre féltek az igaz Istentől, hiszen a 2 Királyok 17:41 szerint még mindig bálványokat imádtak?
V: Ez az igehely nem ellentmondás, hanem inkább ezeknek a nemzeteknek az ellentmondásos hozzáállását mutatja. Ugyanezen igehely két része azt mutatja, hogy ők valóban hittek Istenben. Ugyanakkor nem csak Istenben hittek. A mai emberek néha keresztények akarnak lenni, de nem akarnak lemondani olyan hiedelmekről, mint a New Age, az asztrológia vagy az univerzalisztika, és olyan gyakorlatokról, amelyek ellentmondanak a kereszténységnek.
K: A 2 Királyok 18:1 és 2 Királyok 18:13 versekben említett asszír invázió Júda ellen különbözött-e a Kr. e. 701-ben történt inváziótól?
V: Nem. Van egy asszír felirat egy hatszögletű hengerre, az úgynevezett Taylor-prizmára, amelyet meglehetősen pontosan i. e. 701-re datálnak, és amely Sennacherib Júda elleni portyáját rögzíti. Ez az agyagprizma teljesen megőrzött állapotban maradt fenn. I. e. 701-re datálják.
Feltételezhető, hogy a 2 Királyok 18:13 csak egy korábbi, Kr. e. 714-ben történt Júda elleni inváziót rögzít, mivel Aház halála után Hiskia először Kr. e. 729-ben kezdett társuralkodni apjával, Aházzal. A 2 Királyok 18:13 szerint Sennacherib Hiskia tizennegyedik évében támadta meg Júda országát.
Az asszír feljegyzések azonban nem tesznek említést egy ilyenkori Júda elleni támadásról; az i. e. 701-ből származó asszír feljegyzések nagyon jól egyeznek a Királyok és a Krónikák könyveivel, és nincs szükség két támadás feltételezésére ennek a nehézségnek a megoldásához. Hizkija először Kr. e. 716/715-ben, Aház halála után kezdett egyedül uralkodni, és Hizkija [egyedüli] uralkodásának tizennegyedik éve pontosan Kr. e. 701-re esne.
K: A 2 Kir 18:5 szerint nem volt-e Hóseás után senki, aki hozzá hasonlóan bízott volna Istenben, vagy a 2 Kir 23:25 szerint nem volt-e Josiás előtt olyan király, aki hozzá hasonlóan fordult volna az Úrhoz, Mózes törvénye szerint?
V: Mindkettő igaz. Hiskia bármely más királynál szigorúbb körülmények között bízott Istenben, amikor Sennakérib ostrom alá vette Jeruzsálemet. Azonban amikor a 2. Krónikák 30. fejezetében leírt nagy páskaünnepet tartották, nem követték teljes mértékben a törvényben előírtakat, mivel hiány volt a magukat felszentelt papokból. Ezért Josiás jobban betartotta Mózes törvényét.
K: Miért ostromolta meg Salmanassar Samáriát a 2 Királyok 18:9-ben, hiszen az asszírok már elfoglalták Samáriát a 2 Királyok 17:5–6 szerint?
V: Miután az asszírok először elfoglalták Samáriát, Hiskia fellázadt Asszíria ellen a 2 Királyok 18:7 szerint, és úgy tűnik, visszafoglalta Samáriát.
K: Miért voltak az asszírok olyan sikeresek a 2 Királyok 18:9-ben?
V: Számos oka volt ennek. Egész kultúrájuk a háborúra volt kihegyezve, városaik rendkívül erősen megerősítettek voltak, és nagyon hatékony harci szekereik voltak. A legnagyobb előnyük azonban az volt, hogy bronz fegyverek helyett acél fegyverekkel és páncélokkal rendelkeztek. A Wycliffe Dictionary of Biblical Archaeology (Wycliffe Bibliai Régészeti Szótár) 387–388. oldalán az áll, hogy az asszírok voltak az elsők, akik acélt használtak háborúban és békében egyaránt. Megemlíti, hogy a kardok valójában csak vasból készültek, de acél pengéjük volt, és hogy az acél edzését először i. e. 900 körül végezték. Míg az Asimov's Guide to the Bible (Asimov Bibliai Útmutató) 372. oldalán azt állítják, hogy a vasfegyverek olcsóbbak voltak, mint a bronzfegyverek, ez nem igaz. A vas olvasztásához sokkal magasabb hőmérsékletre volt szükség, ezért a vasfegyverek gyártása drágább volt. Az acélélű vasfegyverek azonban keményebbek voltak, mint a bronzfegyverek, és a vasfegyverekkel és páncélokkal felszerelt gyalogosok szinte legyőzhetetlenek voltak, amikor kevésbé jól felfegyverzett gyalogosokkal harcoltak.
Ezen felül az asszírok voltak az első ismert ostromművészet-szakértők. A legkorábbi ismert ostromrampa az asszír rampa volt Lákisnál. Alapja 165–180 láb széles volt, és a városfal magasságáig, azaz 18 lábig emelkedett. További információkért lásd a Szentföld Régészeti Enciklopédiáját, 216. oldal.
K: A 2 Királyok 18:13-ban szereplő „tizennegyedik év” egy másolási hiba volt-e, és valójában a huszonnegyedik évre kellett volna utalnia?
V: Két eltérő nézet létezik.
Másolási hiba: Ez egy írnoki hiba volt; a 14-et valószínűleg 24-re változtatták, amikor a héber nyelvben a kerek betűkről áttértek a négyzetes betűkre. A 14 és a 24 közötti különbség héberül csupán egy vonás. Ez azért történt, mert a „horgok” az évtizedeket jelölték, és ha egy „horog” elmosódott az eredetiben, akkor úgy tűnt, mintha csak egy „horog” szimbólum lenne, nem pedig kettő. Ez a fajta hiba megfigyelhető a kifakult vagy elmosódott dokumentumokból történő másolás során is az i. e. 5. századi (zsidó) elefantini papiruszokban.
Társuralkodás: Nincs azonban szükség másolói hiba feltételezésére, mivel i. e. 701-ben telt el tizennégy év Hiskia egyeduralkodásának kezdetétől számítva. További információkért lásd a 2 Királyok 18:1-hez fűzött magyarázatot.
K: A 2 Királyok 18:14-ben mi mást tudunk még Hizkija idejében Lákis városáról?
V: Az asszír invázió idején Lachisnak 18 láb vastag tégla belső fala, 17 láb magas, tornyokkal ellátott külső fala, valamint egy 83 láb × 63 láb méretű bástyája volt. További információkért lásd a Szentföld Régészeti Enciklopédiáját, 216. oldal.
K: A 2 Királyok 18:27-ben és az Ézsaiás 36:12-ben szereplő kijelentés, miszerint az emberek emberi ürüléket esznek és isznak, abszurdum a Bibliában? (Ahmad Deedat muszlim kategorikusan ezt állította, más szavakkal kifejezve).
V: Vegyük figyelembe a beszélőt. Ezt a gonosz asszír tábornok mondja, amikor gúnyolódik az izraelitákon és az egyetlen igaz Istenen. Nem tudom, miért felejtené el egy állítólag őszinte ember, hogy ezt egy bálványimádó mondta, aki Istent és Isten népét gúnyolta, és nem Isten maga. Nem tudom, a muszlimok hány százaléka tartaná őszintének Deedat érveit.
Végül pedig a legtöbb muszlim valószínűleg nem ismeri annak az esetnek az okát, amikor Mohamed embereket kínoztatott halálra. Mohamed levágatta a végtagjaikat és megkínoztatta az „Ukil” törzs férfi tagjait, miután azok megölték Mohamed egyik muszlim hírnökét. Segítséget kértek Mohamedtől egy betegségük gyógyításához, és Mohamed elküldte a hírnököt, hogy mondja meg nekik: igyanak tevevizeletet. Ez a Bukhari 4. kötet, 52. könyv, 261. szám, 162. oldal szerint szerepel.
K: Miért szinte teljesen megegyezik a 2 Királyok 19. fejezete az Ézsaiás 37-tel?
V: A versszámokat figyelmen kívül hagyva a két szöveg azonos, kivéve, hogy a 2 Királyok 19:35-ben ez áll: „azon az éjszakán az angyal”, míg az Ézsaiás 27:36-ban ez: „akkor az angyal”.
Ezek a szakaszok Hiskia imájáról és arról szólnak, hogy az Úr angyalt küldött az asszír sereg megsemmisítésére (valószínűleg patkánypestis révén). Ha a 2 Királyok írója egyszerűen lemásolta, pontosan leírta, amit Ézsaiás elmesélt, mi lenne abban a baj?
Az, hogy ezek a versek megegyeznek, azt mutatja, hogy az egyiket a másikból másolták. Bármi okból is került ez a szakasz két helyre, örülök, hogy így történt. Ez egy jó „érvényesítési teszt” arra, hogy lássuk, milyen kevéssé változtak a szakaszok az évek során.
K: A 2 Királyok 19:35-ben és a 2 Krónikák 32:21-ben hogyan pusztította el az Úr angyala az asszír sereget?
V: A Biblia egyszerűen csak azt mondja, hogy meghaltak. Herodotosz görög történetíró azonban egy egyiptomi hagyományt jegyez fel, miszerint Pelusiumnál egy mezei egérsereg megette az asszír íjhúrokat, nyílvesszőtartókat és a pajzsok bőrpántjait. Nemcsak a bőrt ették meg, hanem pestist is hoztak, amely sokakat megölt az asszír seregben.
Mellékesen megjegyezzük, hogy nem ez az egyetlen eset, amikor az egereknek tulajdonították az íjhúr elrágását. Későbbi időkben a trójaiak imádták az egereket, mert azok átrágták ellenségeik íjainak húrait. Ezt Alexandriai Kelemen írja a „Bátorítás a pogányokhoz” című művének 3. fejezetében, 182. oldalon.
K: Miért áll a 2 Királyok 19:37-ben, hogy Sennacherib fiai „Örményországba” menekültek, hiszen Sennacherib idején az a terület „Urartu” volt?
V: Noha az Urartu Királyságba menekültek, az Urartu Királyságot később az asszírok elpusztították. A 2. Királyok könyvének megírásakor Irán és Törökország ezen részét Örményországnak nevezték, ezért a mai nevet használták.
K: A 2 Királyok 20:1,5-ben Ézsaiás, mint próféta, ellentmondott-e itt önmagának?
V: Nem. Ézsaiás itt nem arról a jövőről beszélt, amely biztosan bekövetkezett volna, hanem arról a jövőről, amely akkor következett volna be, ha Hizkija király nem imádkozik. Hizkija, aki hűségesen szolgált Istennek, kétségbeesett imát mondott, és Isten tizenöt évet adott hozzá az életéhez. Isten egyértelművé akarta tenni, hogy azok a plusz évek kizárólag azért voltak, mert Isten úgy döntött, hogy meghallgatja Hizkija imáját.
K: A 2 Királyok 20:3-ban mit tanulhatunk Hiskia imájából?
V: E keserűségből fakadó ima után Isten tizenöt további életévet adott Hiskia számára. Azok alatt a tizenöt év alatt Hiskia két súlyos hibát követett el. Először is megmutatta a babiloni követeknek az összes felhalmozott kincsét, másodszor pedig nem nevelte Manasszét istenfélő módon.
Jobb, ha Isten akaratának megfelelően imádkozunk, mint ha ismerjük Isten akaratát, és mégis valami mást kérünk.
K: Miért mondta Ézsaiás a 2Kir 20:7-ben és az Ézs 38:21-ben, hogy használjanak fügalevelekből készült borogatást?
V: Vagy ez volt az az eszköz, amelyet Isten a csoda végrehajtásához használt, vagy pedig egyszerűen csak gyógykezelésről volt szó. A kelés végzetes lehetett. Ma is meghalnak emberek antibiotikum-rezisztens staphylococcus-fertőzések miatt, és akkoriban még nem ismertek antibiotikumokat. A füge levelek abban az időben elterjedt gyógykezelési módszer voltak, és a borogatás valószínűleg ötféleképpen segített.
1. A fügeborogatás cukrot tartalmaz, és ez a tápanyag elősegítette a test sejtjeinek jobb regenerálódását.
2. Ha a borogatás cukortartalma magas volt, mint például a lekváré vagy a zseléé, akkor az valóban elpusztította a gyorsan szaporodó baktériumokat. A mai zselé szobahőmérsékleten nem annyira hajlamos a baktériumok általi romlásra, mint azt gondolnánk. A magas cukortartalmú környezetben lévő baktériumok olyan gyorsan veszik fel a cukrot, hogy sejtfaluk megreped, és elpusztulnak.
3. Ezen felül a kenőcsben található egyéb vegyületek talán lassították a baktériumok szaporodását és szabályozták a pH-értéket.
4. Végül, ha először megtisztítanánk a sebet, majd rátennénk a kötést, a kötés megvédené a sebet a szennyeződésektől és a levegőben terjedő baktériumoktól.
5. A Penicillium nevű penészgomba, amelyből a penicillint nyerjük, nem csak a kenyéren növekszik, hanem bármilyen gyümölcsön is, különösen, ha az puha, pépes és cukortartalmú.
A füge levelek gyógyászati felhasználása legalább a Ras Shamra-i táblák idejéig nyúlik vissza.
K: A 2 Királyok 20:8-ban hogyan tudta Isten a napórát tíz fokkal visszaforgatni?
V: A Mindenható Isten bármilyen csodát megtehet, amit csak akar. Lehet, hogy
a) Valóban megváltoztathatta volna a Föld forgási sebességét.
b) Úgy intézhette volna, hogy a Palesztina feletti égbolton a Nap látszólag elmozduljon, és máshová vessen árnyékot,
c) kizárólag a napórán hajthatta volna végre a csodát.
K: A 2 Királyok 20:12-ben ki az a Merodach-Baladan nevű babiloni király?
V: A történészek Marduk-aplaiddina II-nek vagy Marduk Apal Iddina II-nek nevezik, ami azt jelenti: „Marduk fiút adott”.
K: A 2 Kir 20:12–15-ben ennek a névnek, a Merodach-nak „B”-vel vagy „M”-mel kell kezdődnie?
V: Mind az Ézsaiás 39:1, mind a babiloni feljegyzések azt mutatják, hogy az „M” a helyes. Ez a személy Merodach-Baladan volt, és a 2 Királyok 20:12–15-ben szereplő „B” nyilvánvalóan másolási hiba. A When Critics Ask című mű 198. oldala, az Expositor's Bible Commentary 4. kötete 276. oldala, valamint a szkeptikus Asimov's Guide to the Bible című mű is rámutat erre.
K: A 2 Királyok 20:12–15 szerint mikor küldte Merodach-Baladan ezt a küldöttséget Júdába?
V: Öt adatot kell figyelembe venni, mielőtt következtetést vonnánk le.
1. Az „The Expositor’s Bible Commentary” 4. kötete (271–272. o.) szerint Merodach-Baladan i. e. 721–710 között uralkodott Babilonban, amikor visszaszorították Bit-Jakinba.
2. Merodach-Baladan később, i. e. 703-ban visszafoglalta Babilont Marduk Zakir Shumitól. Az asszírok i. e. 702/701 körül, még a Júda elleni invázió előtt, elűzték Merodach-Baladant Babilonból. Merodach-Baladan ezután Elamba menekült, és soha többé nem tért vissza Babilonba.
3. Hizkija Kr. e. 698 és 696 között halt meg, és 15 évvel korábban Kr. e. 713/711 lenne. Sennacherib Kr. e. 701 körül támadta meg Júdát.
4. Hiskia a 2 Királyok 18:14–16 szerint mindent kivett a kincstárból, hogy átadja Sennacheribnek.
5. A 2. Királyok könyve nem mondja meg, hogy Merodach-Baladan követei az asszír invázió előtt vagy után érkeztek-e. A 2. Királyok 20:1-ben szereplő „azokban a napokban” kifejezés azt jelenti, hogy abban az időben, nem feltétlenül utána, amint azt az Expositor's Bible Commentary 4. kötete 272. oldalán olvashatjuk.
Következtetés: A babiloni követek éppen Hiskia betegsége után és az asszír invázió előtt érkeztek, amikor Hiskiának még rengeteg kincse volt, amit megmutathatott nekik.
K: A 2 Királyok 20:13-ban és az Ézsaiás 39:2-ben hogyan mutathatta meg Hiskia a babiloniaknak az aranyát és ezüstjét, hiszen a 2 Királyok 18:15 szerint az aranyat és az ezüstöt az asszíroknak adta?
V: Két lehetséges válasz létezik, de a második válasz a legvalószínűbb.
A valószínűtlen válasz: a követek később érkeztek: a 2 Királyok 18:15 szerint Jeruzsálem ostromát megelőzően Hiskia 300 talentum ezüstöt és 30 talentum aranyat adott az asszíroknak. Ehhez a templomban és a királyi palota kincstáraiban található összes ezüstöt átadta. (Arról nincs szó, hogy mennyi aranya volt.) Amikor a babiloni követek megérkeztek (2 Királyok 20:13 és Ézsaiás 39:2), Hiskia megmutatta nekik az összes aranyat és ezüstöt, ami még mindenhol megmaradt neki. Bár ez is lehet a válasz, szokatlannak tűnik, hogy a babiloni követek kizárólag Hiskia felépülése miatt látogatták volna meg, anélkül, hogy egy szót is ejtettek volna arról, hogyan állították meg az asszírokat.
A legvalószínűbb válasz: a követek korábban érkeztek: Mind a 2 Királyok, mind az Ézsaiás azt mondja, hogy a követek „ebben az időben” érkeztek, amikor az asszírok megtámadták Júdát, anélkül, hogy meghatározták volna, korábban vagy később történt-e ez. Hizkija büszkén megmutathatta nekik az összes aranyát és ezüstjét. Ezt követően érkeztek az asszírok, és elvittek 300 talentum ezüstöt és 30 talentum aranyat. Kulcsfontosságú szempont, hogy amikor Isten meggyógyulást ígért Hiskia királynak – még a követek érkezése előtt –, azt mondta, hogy (a jövőre utalva) megszabadítja Hiskia királyt és Jeruzsálemet az asszíroktól. Lásd a 2 Királyok 20:6–7 és az Ézsaiás 38:6 verseket.
K: A 2 Királyok 20:20-ban milyen bizonyítékunk van arra, hogy a Siloám-alagutat akkor építették?
V: 1880-ban két iskolás fiú héber feliratot fedezett fel a falban. Ez arról szól, hogy az alagutat Hiskia idején, i. e. 701-ben fejezték be.
K: Miért döntött úgy Manassé király a 2 Királyok 21:1-2 szerint, hogy más isteneket imádjon, miután Isten megsemmisítette az asszír sereget?
V: Bár nem tudjuk biztosan, számos lehetséges tényező merül fel.
A múlt: Az asszír sereget három évvel Manasse születése előtt pusztították el. Vannak, akik nem akarnak emlékezni azokra a nagy dolgokra, amelyeket Isten tett, hacsak nem voltak ott.
Kor: Manassé mindössze 12 éves volt, és lehet, hogy gonosz tanácsadói voltak. Ha így volt, felmerülhet a kérdés, hogy miért engedte meg Hiskia a gonosz tanácsadók jelenlétét, de a tanácsadók valószínűleg inkább a környező nemzetekhez igazodtak, mintsem Istenben bíztak. Lehet, hogy egyszerűen csak hallgattak, amíg Hiskia el nem hunyt. Ma, amikor valaki utódját akarja kiválasztani, vagy egy szolgálat örökségét szeretné átadni, fontos, hogy ismerje azoknak a személyiségét, akiket utódjául választ.
A Baál-imádat meghonosodása: Mind az Ószövetség, mind a régészet alátámasztja azt a gondolatot, hogy a Baál-imádat nem csupán egy múló divat vagy „peremvallás” volt, hanem évszázadok óta heves küzdelem folyt az Igaz Isten imádata és a Baál-imádat között.
K: A 2 Királyok 22:16-ban hogyan hoz Isten gonoszt egy helyre?
V: Ez kétféleképpen valósul meg.
Fizikai csapás: Isten betolakodókat küldhet, akik megölik vagy leigázzák az ott élő összes embert, mind az istenfélőket, mind az istenteleneket.
Erkölcsileg gonosz emberek: Azonban a gonoszság itt nem csupán fizikai csapást jelent egy helyre, hanem azt is, hogy erkölcsileg gonosz embereket hoz oda, akik meghódítják és uralják azt.
K: A 2 Királyok 22:20-ban és a 2 Krónikák 34:28-ban hogyan temették el Josiást békében, hiszen csatában halt meg, miközben Egyiptom fáraója, Neko ellen harcolt?
V: A „békében meghal” kifejezést a Biblia több helyén is használják (1Mózes 15:15 stb.), de itt nem ezt a kifejezést használják. Azt mondja, hogy Josiást békében fogják eltemetni.
Neko fáraónak nem állt szándékában harcolni Júda ellen, és Josiás ostobaságot követett el azzal, hogy harcolt ellene. A babiloniak legyőzték az egyiptomiakat, és Josiás halála után Júda számára nem volt többé háború vagy harc.
K: A 2 Királyok 23:5-ben milyen bolygókról tudtak?
V: Az ókori emberek a szabad szemmel látható öt bolygót ismerték: a Merkúrt, a Vénuszt, a Marsot, a Jupitert és a Szaturnuszt. A Jupiter és a Szaturnusz i. e. 4 körül nagyon közel álltak egymáshoz, és ezt valószínűleg a mágusok is észrevették. Az ókori csillagászok a bolygókat „vándoroknak” tekintették, mert azok nem maradtak rögzített helyzetükben, ahogyan a csillagok.
Merkúr: A Merkúrra vonatkozó legkorábbi utalás a MUL.APIN nevű babiloni táblán található. Ezt a művet i. e. 1370-ben írták, de a fennmaradt példány i. e. 686-ból származik. A babiloniak nem Merkúrnak (egy későbbi latin kifejezés) nevezték a bolygót, hanem „az ugráló bolygónak”.
Vénusz: A The Planets című könyv 108. oldalán található egy fénykép egy régi babiloni tábláról, amely a Vénusz mozgását rögzíti. A táblát Ammisaduqa Vénusz-táblájának (vagy Enuma Anu Enlil 63. táblájának) nevezik, és az abban rögzített időpont alapján valószínűleg eredetileg i. e. 1750 körül írták. A fennmaradt példány i. e. 700-ból származik.
Egyéb helyek, ahol bolygókat neveznek el:
A filozófus Pitagorasz volt az első ismert személy, aki úgy vélte, hogy az öt bolygó koncentrikus körökben kering a Föld körül. Sajnos modellje nem egyezett meg a megfigyelésekkel. Egy Eudoxosz nevű pitagoreus, aki Knidoszból származott (Kr. e. 408–355), kidolgozott egy működőképes modellt, amely a Föld körül 27 különböző gömböt tartalmazott, hogy megmagyarázza az öt bolygó mozgását. A modell egybeesett a megfigyelésekkel, de nyilvánvalóan soha nem jutott eszükbe, hogy létezik egy sokkal egyszerűbb modell is, amely szerint a bolygók a Nap körül keringenek.
Philo, a zsidó (Kr. e. 15/20 – Kr. u. 50) az Allegorical Interpretation című művében (I. 4:8, 25. o.) hét bolygót említ. Feltehetően a Holdat is bolygónak tekinti. Hasonlóképpen Alexandriai Kelemen is hét bolygót említ, beleértve a Szaturnuszt és a Holdat is, a The Stromata (Kr. u. 193–202) című művében, az 5. könyv 6. fejezetében, 453. oldalon.
Hippolytus (Kr. u. 225–235/5) a görög csillagászati számítások tárgyalásakor így ír: „Arisztarkhosz, a szamiai, 8 000 178 sztadionra becsüli, Apollóniosz viszont 5 000 000-re, míg Arkimédész 5 544 1300-ra. A Hold-kör és a Nap-kör közötti távolság pedig (az utóbbi szakértő szerint) 50 262, 065 sztádium; ettől a Vénusz köréig 20 272 065 sztádium; ettől a Merkúr köréig 50 817 165 sztádium; ettől a Mars köréig 40 541 108 sztádium; ettől a Jupiter köréig 20 275 065 stadii; innen a Szaturnusz köréig 40 372 065 stadii; innen pedig az állatövig és a legtávolabbi perifériáig 20 082 005 stadii.” Az összes eretnekség cáfolata, 4. könyv, 9. fejezet, 29. oldal
Bardesan író az asztrológiát bírálva a „Különböző országok törvényeiről” című művében (730., 732. o.) tárgyalja a Merkúrt és a Vénuszt. Emellett olyan tevékenységet is folytat, amit mi csillagászatnak tekintenénk, összehasonlítva a bolygók keringéseit. „Bardesan tehát, egy idős férfi, aki események ismeretéről volt híres, egy általa írt műben a mennyei égitestek egymáshoz viszonyított szinkronizmusáról a következőképpen írt: A Szaturnusz két keringése 60 év; a Jupiter öt keringése 60 év; a Mars 40 keringése 60 év; a Nap 60 keringése 60 év; a Vénusz 72 körbefordulása 60 év; a Merkúr 150 körbefordulása 60 év; a Hold 720 körbefordulása 60 év.” A különböző országok törvényeiről szóló könyv, függelék, 734. o.
A korai keresztény író, Tertullianus (198–220) nemcsak a Szaturnuszról és a Marsról írt, hanem művében – A bálványimádásról, 9. fejezet, 65. oldal – bírálta azokat az asztrológusokat is, akik a csillagok alapján irányították a jövőjüket.
K: A 2 Királyok 23:9-ben ki volt Neko/Necho fáraó?
V: Az egyiptológusok Neko fáraót II. Pszamtik néven ismerik, aki i. e. 594–588 között uralkodott.
K: A 2 Királyok 23:26-ban, miután Manassze élete vége felé megtért, miért nem kímélte meg Isten a Júda népét?
V: Bár Manassé bűnbánatot tartott, a nép nem feltétlenül tette ugyanezt. Manassé által a Baál-imádatnak nyújtott támogatásnak még akkor is tartós hatása volt, amikor ő már bűnbánatot tartott.
Ma is, ha valaki megbánja, hogy másokat tévútra vezetett, a bűn hatásai továbbra is fennmaradhatnak. Miután az ember megbánta bűneit, még mindig szükség lehet arra, hogy dolgozzon azon, hogy helyrehozza múltbeli bűneinek következményeit. Ezért hallom, hogy egyes egykori mormon misszionáriusok, miután keresztények lettek, megpróbálnak kapcsolatba lépni azokkal az emberekkel, akiket a mormonizmusra térítettek, hogy rábeszéljék őket az igazi Jézus követésére és a mormonizmus elhagyására.
K: A 2 Királyok 23:29-ben miért döntött úgy Josiás, hogy harcol Neko fáraó ellen?
V: Jósiásnak három oka lehetett a harcra. Egyik ok sem Istentől származott; az első kettő a félelemből, az utolsó pedig a kapzsiságból fakadt.
1. Jósiás politikailag hűséges volt Babilonhoz, és attól tartott, hogy hűtlenséggel vádolják majd, ha hagyja, hogy az egyiptomi hadsereg akadálytalanul áthaladjon Júda területén.
2. Josziás babiloni hűségétől függetlenül nem akarta, hogy idegen hadsereg vonuljon át Júda területén. Nemcsak attól tartott, hogy az egyiptomi hadsereg mit fog tenni, miközben áthalad, hanem attól is, hogy ez gyengeséget jelez a többi királyság számára, és azt a benyomást kelti bennük, hogy ők is átvonulhatnak Júda területén.
3. Egy feltételezés szerint Josiás azt akarta, hogy Egyiptom távozzon Ázsiából, hogy amikor az asszírokat megsemmisítik, ő maga irányíthassa Szíriát.
Vegyük észre, hogy ez a három ok mind természetes gondolkodásmódból fakad. Ezekből az okokból hiányzik az a gondolat, hogy megkérdezzék Istent, mit szeretne, hogy Josiás tegyen. Meddig lehet kereszténynek lenni, imádkozni és a Bibliát tanulmányozni, amíg el nem jön az az idő, amikor már biztonságos abbahagyni Istenre való hallgatást? A válasz: soha.
K: Miért keverednek a hívők néha olyan csatákba a 2 Királyok 23:29 szerint, amelyekben nem kellene harcolniuk?
V: Ennek számos oka lehet.
Helytelen hűség: Akár a babiloniakhoz, akár másokhoz, a keresztények néha olyan hatóságokhoz hűségesek, amelyekhez nem kellene hűségesnek lenniük. A második világháborúban sok német katona lutheránus vagy katolikus volt.
Nem hallgatnak Istenre: Josiás nem Isten vezetése alatt harcolt Neko fáraó ellen, és úgy tűnik, Josiás ezt nem vette észre. Imádkozhatott volna, tanácsot kérhetett volna másoktól, vagy az urim és tumim segítségét is igénybe vehette volna, de nem tette.
Félreértés: Néha azt gondolhatjuk, hogy tisztán látjuk a helyzetet, de tévedünk. Például Józsué és a 9 és fél törzs azt hitte, hogy a másik 2 és fél törzs bálványimádó oltárt épített (Józsué 22:12). Szerencsére elmentek testvéreikhez, és magyarázatot kértek tőlük, éppen mielőtt seregük támadást indított volna a 2 és fél törzs ellen.
Bűnös érzelmek: Amikor nem tesszük Istent az első helyre, mint érzéseink Urát, és a féltékenység, a büszkeség stb. érzéseinket követjük, ahogyan az efraimiták tették a Bírák 12:1–6-ban, nagyon súlyosan megsérülhetünk, ahogyan az efraimiták is. Isten nem akarta ezt, és sok olyan szenvedést kell elviselnünk, amelyet Isten nem akart számunkra, amikor „a szívünk után megyünk”, és engedünk a gyűlöletnek, a büszkeségnek és az irigységnek.
K: A 2 Királyok 23:29–30-ban Josiás király holttestét Megiddóból vitték el, ami arra utal, hogy ott halt meg, vagy Jeruzsálemben halt meg, ahogyan a 2 Krónikák 35:24 mondja?
V: A válaszban három szempontot kell figyelembe venni.
A halál gyakran lassú folyamat volt: Ebben a golyók és bombák korában meglepő lehet hallani, hogy amikor valakit halálos nyílvesszőtalálat ért, akár egy napig is eltarthatott, mire az illető ténylegesen meghalt. Meg tudták lassítani a vérzést, de ha a seb mély volt, nem tudták hatékonyan kauterizálni, és a fertőzést sem tudták megállítani.
Josiás „halottan lovagolt”: A 2 Királyok 23:29–30 szerint Josiást Megiddóban ölték meg, és Green szó szerinti fordítása szerint Josiás „halottan lovagolt” Megiddóból Jeruzsálembe. A „halottan lovagolt” kifejezés jelentheti, hogy már halott volt, vagy hogy halottként lovagolt, azaz halálos sebet kapott.
Nincs megadva az események sorrendje: a 2. Krónikák 35:24 szerint Jeruzsálembe vitték, és ott halt meg, de ez nem utal az események sorrendjére. Josiás meghalhatott Megiddóban, Jeruzsálemben vagy útközben.
Összefoglalva: a Szentírás nem határozza meg a halál pontos helyszínét; függetlenül attól, hogy hol vette utolsó lélegzetét Josiás, egyiptomi íjászok ölték meg a megiddói csatatéren.
K: A 2 Királyok 24:6-ban Jojakim „elaludt atyái mellett”, vagy Nebukadneccar bronzbilincsekben vitte őt Babilonba a 2 Krónikák 36:6 szerint?
V: Mindkettő helyes. A „meghalt, mint atyái” kifejezés egyszerűen azt jelenti, hogy Jojakim meghalt. A 2 Királyok 24:6 nem mondja meg, hogyan halt meg, vagy hol halt meg.
K: A 2 Királyok 24:8 szerint Jojakin (Jekonja) tizennyolc éves volt, amikor királlyá lett, vagy nyolc éves, ahogyan a 2 Krónikák 36:9 mondja?
V: A 2 Királyok 24:8 a helyes; a 2 Krónikák 36:9-ben másolási hiba található. Egy héber kézirat, néhány Septuaginta-fordítás és a szír nyelvű szöveg tizennyolc éves korról beszél, míg a legtöbb héber kézirat nyolc éves korról szól.
A szövegkörnyezet alapján biztosak lehetünk abban, hogy a 18-as szám a helyes, nem pedig a 8-as. Az 1 Krónikák 3:17 szerint Jojachinnak hét fia volt, és mindössze 3 hónapig uralkodott (2 Királyok 24:8), mielőtt Babilonba száműzték. Nem túl valószínű, hogy egy 8 éves fiút, akinek hét fia van, bebörtönöztek volna.
(Ezt a választ megismétli a 2 Krónikák 36:9 is).
K: A 2 Királyok 24:8 szerint Jojachin három hónapig uralkodott Jeruzsálem felett, vagy három hónap és tíz napig, ahogyan azt a 2 Krónikák 36:9 mondja? (Ezt egy muszlim kérdezte.)
V: Mindkettő, mert három hónap és tíz nap, a legközelebbi hónapra kerekítve, három hónap. Ez egy általánosabb szempontot vet fel a Biblia megértésében. Két dolog is pontos lehet, de különböző pontossági fokkal rendelkezik. Például a 2 Királyok és a 2 Krónikák nem mondják meg nekünk, hány órát, percet, másodpercet és milliszekundumot uralkodott. De a lényeg így is átjön: hogy Jojachin csak körülbelül három hónapig uralkodott, míg a legtöbb király uralkodását években vagy évtizedekben mérik.
Másrészt viszont, ha például az egyik forrás hat napról beszél, a másik pedig nyolc napról, akkor ez nyilvánvalóan nem kerekítés. A Korán a 7:54; 10:3; 11:7; 25:29 szúrákban azt mondja, hogy a Földet hat nap alatt teremtették; a 41:9–12 szúra szerint azonban nyolc napba telt.
K: Miért ment ki Jojakin a babiloni királyhoz a 2 Királyok 24:12 szerint?
V: Miért adja meg magát egy gyengén felfegyverzett, túszok nélküli bűnöző, amikor erősen felfegyverzett rendőri erők veszik körül? Nem akar megadni magát, de úgy gondolja, jobb, ha élve kijön, mintha üldözői behatolnának utána. Amikor Jojakinnak lázadása után a babiloniak irgalmára kellett bíznia, meglehetősen szánalmas helyzetben volt.
K: A 2 Királyok 24:18-ban szereplő próféta Jeremiás volt?
V: Nem, ez egy másik Jeremiás volt Libnából, a próféta Jeremiás pedig Anatóthból származott.
K: A 2 Királyok 24:20-ban miért lázadt fel Zedekia Babilon ellen?
V: Valószínűleg négy tényező befolyásolta Zedekia katasztrofális döntését, hogy lázadjon.
Zedekia alapvető problémája az volt, hogy nem bízott Istenben, amint azt a Jeremiás 37:2 is mutatja.
Zedekia tehetetlen bábnak látta magát, míg a valódi hatalom a nemesek kezében volt, amint azt a Jeremiás 38:5 mondja.
Hamis reménybe vetett bizalom – amikor Zedekia és a nemesek Egyiptomtól vártak segítséget – volt a kulcsfontosságú hiba, amint azt a Jeremiás 38:5 is mutatja.
Attól tartva, hogy vele is megismétlődhet, ami Jojakinnal történt, Zedekia „megtanulta a leckét”. Sajnos Zedekia rossz leckét tanult, és mégis lázadást indított. Miután azonban Zedekia megkezdte a lázadást, már nem tartotta a megadást megvalósítható lehetőségnek.
K: A 2 Királyok 25:7-ben és az Ezékiel 12:13-ban hogyan lehet, hogy Zedekia király nem látta Babilont, hiszen a Jeremiás 34:3 szerint elment Babilonba?
V: Ez a válasz megismétli a Jeremiás 34:3-ról szóló érvelést.
Bár ez a két kijelentés szinte összeegyeztethetetlennek tűnhet, a Jeremiás 52:11 egészen egyszerűen megválaszolja ezt a kérdést. A babiloniak kiszúrták Zedekia szemét, mielőtt Babilonba vitték volna. További információkért lásd a „When Critics Ask” című könyv 278–279. oldalát.
K: A 2 Királyok 25:18-ban mi más jelentős még Serajával, a főpapmal kapcsolatban?
V: Az Ezsdrás 7:1 szerint ő nyilvánvalóan a próféta Ezsdrás apja vagy őse volt.
K: Van-e régészeti bizonyíték a 2 Királyok 25:22-ben említett Gedália kormányzóra?
V: Igen, van egy felirat, amely valószínűleg hozzá kapcsolódik. Van egy Lákiszból származó agyagpecsétnyomat, amelyen ez áll: „Gedáliásé, aki a ház felett áll”. További információkért lásd: The Expositor’s Bible Commentary, 4. kötet, 299. oldal.
Ezen felül a The Communicators Commentary 1, 2, Kings című mű 432. oldalának leírása szerint Lákis képét ábrázolja egy faldombormű Sennakérib királyi palotáján Ninivében.
K: Miért volt a babiloni király kedves Jojakinnak a 2 Királyok 25:27-ben, míg Zedekia iránt kegyetlen volt a 2 Királyok 25:7-ben?
V: Jojachin megadta magát a babiloni hadseregnek, és valójában soha nem lázadt fel. Zedekia viszont lázadt fel.
K: A 2 Kir 25:29-ben van-e bármilyen Biblia-on kívüli bizonyíték arra, hogy Jojakint „rehabilitálták”, és rendszeresen a király asztalánál étkezett?
V: Igen, ha a „király asztalánál” kifejezést úgy értjük, hogy a király élelmiszeradagjából evett. Az Expositor’s Bible Commentary 4. kötete 300. oldalának szerint a Nabonidus uralkodása idejéből származó élelmiszeradag-táblák között szerepel „Yaukin, a Yahud [Júda] földjének királya”.
K: Melyek azok a versek a 2. Királyok könyvéből, amelyek a Holt-tengeri tekercsekben szerepelnek?
V: Összességében a Holt-tengeri tekercsekben a 2. Királyok könyvének összesen 729 verséből a következő 16 vers maradt fenn (2,2 %).
2Kir 5:26; 6:32; 7:8–10,20; 8:1–5; 9:1–2; 10:19–21.
K: Mely korai írók hivatkoztak a 2. Királyok könyvére?
V: A 2. Királyok könyvének verseit idéző vagy azokra utaló, a niceai zsinat előtti írók a következők:
Meleto/Melito Sardisból (170–177/180) Onesimushoz írt levelében az Ószövetség könyvei között említi a „Négy királykönyvet” [1., 2. Sámuel, 1., 2. Királyok]. On Pascha, 72. o. Megőrződött Eusebius Egyháztörténete 4. könyvének 26. fejezetében.
Irenaeus, a lyoni (182–188) a 2. Királyok 6:6-ra utal a „Heresiekről szóló értekezés” című művének 5. könyvében, 17.3. fejezetében, 545. oldalon.
Alexandriai Kelemen (193–202) a 2 Királyok 23:22-et parafrázisolta. A Stromata 1. könyv, 21. fejezet, 328. oldal
Alexandriai Kelemen (193–217/220) a Septuagintából idézi a 2 Királyok 6:17–19-et. Az Oktató című mű 2. könyve, 1. fejezet, 242. oldal
Tertullianus (Kr. u. 198–220) a 2 Királyok 4:26 versének egyharmadát idézi: „Mert Elizeus ugyanazt az üdvözlést írta elő szolgájának, amikor találkozott a sunamita asszonnyal; azt kellett mondania neki: »Béke legyen a férjednek, béke legyen a gyermekednek.«” Öt könyv Marcion ellen, 4. könyv, 24. fejezet, 387. oldal
Tertullianus (198–220) a 2 Királyok 4:29 versének háromnegyedét idézi. Öt könyv Marcion ellen, 4. könyv, 24. fejezet, 387. oldal
Hippolytus (222–235/6) a Dániel-kommentárjában utal a 2 Királyok 24:10 és 25:27 versekre, 177. o.
Origenész (Kr. u. 225–254) hivatkozik a 2 Királyok 4:17-re, amelyet „a Királyok negyedik könyvének” nevez (az 1. és 2. Sámuel-könyvet néha 1. és 2. Királyoknak is nevezték). Origenész: Celsus ellen, 8. könyv, 46. fejezet, 656. o.
Novatianus (Kr. u. 250/254–256/7) a 2 Királyok 19:16 felét „mennyei írásként” idézi: „vagy amikor azt mondja: »Hajtsd meg füledet, és hallgass!«” A Szentháromságról szóló értekezés, 6. fejezet, 616–616. o.
Karthágói Ciprián (kb. 246–258) a 2. Királyok 17:20,21-ből idéz, mint „a Szentírás kijelenti a Királyok könyveiben”: Ciprián levelei, 75. levél, 6. fejezet, 399. o.
Methodius az Olümposzról és Patarából (Kr. u. 270–311/312) utal arra, hogy Hiskia egy fügefákból készült csomót készített (2 Királyok 20:7 és Ézsaiás 38:21). A tíz szűz lakomája, 10. beszéd, 3. fejezet, 350. o.
Lactantius (kb. 303–kb. 325) megemlíti a zsidók fogságba hurcolását, utalva a 2 Királyok 15-re, valamint a Jeremiás 39-re és 52-re. Az Isteni Intézmények 4. könyv, 5. fejezet, 105. o. A 2 Királyok könyvére más hivatkozásai nincsenek.
Nikaia után
Aphrahat, a szíriai (337–345) (utalás)
Athanasius (367) az Ószövetség könyveinek felsorolásakor megemlíti „a királyok négy könyvét”. Húsvéti levél, 39. könyv, 4. fejezet, 552. oldal.
Efraim, a szíriai (350–378)
Kappadókiai Bazil (357–378/379) (utalás)
Jeruzsálemi Cirill (kb. 349–386) (burkolt utalás)
Ambrus, a milánói (370–390)
Nanzianzuszi Gergely (330–391) (utalás)
Nüsszai Gergely (kb. 356–397) (utalás)
Salamiszi Epiphanius (360–403) (utalás) A Panarion
János Aranyszájú (-407) a 2 Királyok 2:10-et idézi az Apostolok cselekedeteiről szóló homíliák 1. homíliájának 7. oldalán
Karthágói zsinat (393–419)
Rufinus (374–406)
Jeromos (373–420) az Ószövetség könyveiről értekezik. Különösen a Mózes első könyvét, a Mózes második könyvét, a Mózes harmadik könyvét, a Mózes negyedik könyvét, a Mózes ötödik könyvét, a Jób könyvét, Jézus, Nave fia [Józsué] könyvét, a Bírák könyvét, a Rút könyvét, a Sámuel könyveket (2 könyv), a tizenkét prófétát, a Hóseás könyvét, a Jóel könyvét, az Ámosz könyvét, az Obádiás könyvét, a Jónás könyvét, a Mikás könyvét, a Nahum könyvét, a Habakuk könyvét, a Zefánia könyvét, a Haggai könyvét, Zakariás, Malakiás, Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel, Dániel, Eszter, Ezsdrás, Nehémiás, 53. levél, 7–8. fejezet, 99–101. oldal.
A pelagiánus eretnek, Mopsuesztiai Teodor (392–423/429)
Hippo-i Ágoston (338–430) (utalás)
Cassianus (419–430)
Sokrates, az egyháztörténész (400–439) a 2. Királyok könyvéből idéz egy fél verset
Nikaia után is vannak más írók.
K: A 2 Királyok könyvében milyen fordítási eltérések vannak a héber és a görög Septuaginta között?
V: Íme néhány fordítási eltérés. A maszorétikus szöveg és a görög Septuaginta közötti eltérések bemutatásához ez a rész a 10. fejezetre összpontosít.
2Kir 1:17 „Jorám” vs. „Testvére, Jorám” (Septuaginta, szír)
2 Kir 5:12 „Abanah [folyó]” (Kethib, Septuaginta, Vulgata) vs. „Amanah [folyó]” (Holt-tengeri tekercsek, szír, Targumok)
2 Kir 7:13 „akik a városban maradtak. Íme, olyanok, mint Izráel egész népe, akik ott maradtak. Íme, olyanok, mint Izráel egész népe, akik elpusztultak. És elküldünk valakit, hogy megnézze.” (igen, ez ismétlődik) vs. „akik itt maradtak; íme, ők azok, akik Izráel egész népéből megmaradtak; és oda küldünk valakit, hogy megnézze.”
2 Kir 8:16 „Ácháb, Izráel királya, Jósafát pedig Júda királya volt” vs. „Ácháb, Izráel királya” (Septuaginta, szír)
2 Kir 9:27 „a harci szekéren” vs. „És lelőtték őt a harci szekéren” (szír, Vulgata)
2 Kir 10:1 „levelek” vs. „egy levél” (a levél egyes számban szerepel mind a maszorétikus szövegben, mind a Septuagintában a 2. versben) Josephus a Zsidók története című művében 9.125.6.5 (kb. 93–94-ben) azt írja, hogy Jehu két levelet írt, egyet a testőröknek, egyet pedig a samáriai tisztviselőknek. (Expositor's Bible Commentary 4. kötet, 213. o.)
2 Kir 10:1 „Jezreel” (maszorétikus szöveg, szír, targumok) szemben „Samária” (Septuaginta) szemben „város” (Vulgata, a Septuaginta egyes változatai)
2 Kir 10:1 „Ácháb támogatói/őrzői” (maszorétikus szöveg, a Septuaginta egyes változatai) szemben „Ácháb fiainak őrzői” (a Septuaginta egyes változatai)
2 Kir 10:12 „felkelt, bement, és elment Samáriába” szemben „felkelt, és elment Samáriába”
2 Kir 10:13 „hogy érdeklődjön a jólétéről” vs. „hogy üdvözölje”
2 Kir 10:15 „Jó-e a szíved, ahogyan az én szívem is veled van?” szemben azzal, hogy „Jó-e a szíved velem, ahogyan az én szívem is veled van?”
2 Kir 10:15 „Ha így van” vs. „Jehu így szólt: Ha így van”
2 Kir 10:15 „add a kezed” vs. „add nekem a kezed”
2 Kir 10:16 „ők tették őt” (maszorétikus szöveg) vs. „ő vette fel őt” (Septuaginta, szír, targumok)
2 Kir 10:17 „elpusztították” vs. „teljesen elpusztították”
2 Kir 10:19 „hívj hozzám...” vs. „tedd meg mindent... hívj hozzám mindenkit”
2 Kir 10:19 „nem fog élni” vs. „meghal”
2 Kir 10:20 „hirdették” szemben „hirdetményt tettek közzé”
2 Kir 10:21 „és bejöttek Baál összes szolgái. És nem maradt egyetlen ember sem, aki ne jött volna be.” vs. „Most jöjjenek be Baál összes szolgája, minden papja és minden prófétája, senki se hiányozzon, mert nagy áldozatot készülök bemutatni; aki hiányzik, az nem marad életben.”
2 Kir 10:23 „Baal szolgái” vs. „csupán Baal szolgái.”
2 Kir 10:25 „a harmadik tisztek” vs. „a tisztek” (kétszer)
2 Kir 10:25 „csapjatok le rájuk” vs. „öljétek meg őket” (mindegyik esetben a kontextus egyértelműen a megölésre utal)
2 Kir 10:26 „oszlopok … elégették őket” (maszorétikus szöveg) vs. „oszlop … elégette” (Septuaginta, Vulgata, szír, targumok)
2 Kir 10:27 „oszlopok” vs. „oszlop”
2 Kir 10:28 „elpusztította” vs. „megszüntette”
2 Kir 10:29 „Csak … okozta” vs. „Mindazonáltal … vezetett”
2 Kir 10:29 „borjak” szemben „tehenekkel”
2 Kir 10:30 „mert jól cselekedtél” vs. „minden cselekedeted miatt, amelyekben jól cselekedtél”
2 Kir 10:30 „üljön helyetted” vs. „üljön”
2 Kir 10:32 „Izráel határa” vs. „Izráel minden partvidéke”
2 Kir 10:33 „Gádiak” vs. „Gádiak Gádiból”
2 Királyok 10:33 „Aroár az Arnon-folyó mellett, mégpedig” szemben „Aroár, amely az Arnon-patak partján fekszik, és”
2 Kir 10:34 „hatalma” szemben „hatalmával és a háborúkkal, amelyekben részt vett”
2 Kir 11:1 „a királyság magva” vs. „királyi mag”
2 Kir 11:2 „elrejtették” (maszorétikus szöveg) vs. „elrejtette” (Septuaginta, szír, Vulgata)
2 Kir 11:4 „futárok” vs. „Rhasim”
2 Kir 13:6 „de ő járt” (maszorétikus) vs. „de járt” (Septuaginta, szír, Targumok, Vulgata)
2 Kir 15:10 „a nép előtt” (maszorétikus) vs. „Keblaamban” (Septuaginta) vs. „Ible’amban” (a Septuaginta lucianusi recenziója)
2 Kir 16:6 „edomiták” (a legtöbb szöveg) vs. „szírek” (néhány ősi kézirat az NKJV szerint)
2 Kir 19:31 „a Seregek Ura” (számos héber kézirat és ókori változat az NKJV szerint) „Úr” (maszorétikus)
2 Kir 20:13 „Amikor Hiskia hallott róluk” (maszorétikus szöveg) vs. „Hiskia fogadta őket” (Septuaginta, Vulgata, szír)
2 Kir 20:13 „az egész fegyvertárát” (így szerepel számos héber kéziratban, a szír és a targumokban) szemben a „fegyvertárát” (maszorétikus szöveg)
2 Kir 23:16 „az Isten embere hirdette, aki ezeket a dolgokat hirdette” vs. „az Isten embere beszélt” (Septuaginta)
2 Kir 23:33 „Neko láncra verte őt Riblában, Hamát földjén” (maszorétikus) vs. „Neko Riblában, Hamátban eltávolította őt” (Septuaginta, 2 Krónikák 36:3)
2 Kir 25:4 „az összes katona éjszaka” vs. „a király az összes katonával együtt éjszaka menekült el”
Irodalomjegyzék ehhez a kérdéshez: a héber fordítás Jay P. Green Literal Translation című művéből származik, a Septuaginta-fordítás pedig Sir Lancelot C.L. Brenton The Septuagint: Greek and English című fordításából. Használtuk továbbá az Expositor's Bible Commentary című művet, valamint a NASB, NIV, NKJV és NRSV Bibliák lábjegyzeteit is.
Ha másképp nem jelezzük, a Szentírás-idézetek a Berean Standard Bible (BSB) című, közkincsnek minősülő kiadásból származnak. https://berean.bible/