< Bibliai kérdés a Bírák könyvéből

K: A Bírák könyve 1. fejezetében mi a könyv fő üzenete?

V: A Bírák könyve elsősorban azt mutatja be, hogy Isten népének engedetlensége hogyan von maga után büntetést, és az azt követő engedelmesség hogyan hoz áldást. Ezenkívül a Bírák könyvének egyik kulcsmondata az, hogy „mindenki azt tette, ami a saját szemében helyes volt”, és a könyv bemutatja ennek kaotikus következményeit. A Bírák könyvének másodlagos célja annak bemutatása, hogy az emberek mennyire romlottak.

K: Mit jelent a „bíró” szó a Bírák könyvében?

V: A héber shopetim (Bírák) szó „végrehajtó vezetők” jelentésű, Gleason Archer „Survey of Old Testament Introduction” című művének 280. oldala szerint. Ez a cím azoknak az embereknek járt, akik Józsué idejétől Sául, az első király idejéig vezették és ítéltek Izráel felett. Ezek a férfiak – és egy nő – különböző mértékben szolgálták Istent. A Józsué könyvében megismerkedtünk egy olyan ember jellemével és életével, aki – amennyire tudjuk – soha nem tett engedményeket Isten iránti elkötelezettségében. Most azonban az élet bonyolultabb, és nem annyira áldott azok számára, akik Istennel járnak, de sokszor mégis engedményeket tettek.

K: A Bírák könyvében található-e régészeti bizonyíték arra, hogy a bírák korszakában izraeliták éltek más országokban is?

V: Igen, Merenpta/Merneptah fáraó (Kr. e. 1229/1225), Nagy Ramszesz fia sztéláját Petrie találta meg Thébában, Egyiptomban. Ezt a sztélát (oszlopot) Merenptah fáraó uralkodásának ötödik évében állították fel. A szöveg dicséri őt, felsorolva azokat a nemzeteket, amelyeket az egyiptomiak megtámadtak vagy meghódítottak. Említést tesz a hettitákról, Kánaánról, Aszkalonról, Gezerről, Janoámról (Észak-Kánaánban), Izráelről és a horiták földjéről.

K: A Bírák könyvében melyek voltak az elnyomás és a nyugalom időszakai?

V: Íme az időszakok. John Garstang régész megállapította, hogy a Bírák könyvében említett nyugalmi időszakok azért voltak, mert az egyiptomiak ellenőrzésük alá vonták a part menti kánaániakat.

K: A Bírák könyvében az egyes bírák uralkodási ideje és az elnyomás időszakai egymást követték, vagy voltak olyanok, amelyek egyidejűleg zajlottak?

V: Bár a Bírák könyve nem említi kifejezetten, az I. Királyok 6:1 szerint 480 év telt el a kivonulás és Salamon templomának felépítése között. Ez alapján a Bírák korszakai egymást követőek és nem fedik egymást. További információkért lásd az Exodus 5:2-ről szóló értekezést, valamint David Rohl „Pharaohs and Kings: A Biblical Quest” (Crown Publishers, 1995) című művének 278–283. oldalát, amely meggyőző érveket sorakoztat fel amellett, hogy a kivonulás Kr. e. 1447-ben történt.

K: Mivel a Bírák könyvében oly sok minden nem építő jellegű és nem hízelgő, ez azt jelenti-e, hogy „kénytelenek vagyunk bízni abban, hogy a Bírák könyve pontosabban tükrözi a világi történelmet, mint a Józsué könyve”, ahogyan azt az Asimov’s Guide to the Bible című mű 224. oldalán olvashatjuk?

V: Nem; a válaszban két szempontot kell figyelembe venni.

1. Az Asimov Biblia-kalauzának igaza van abban, hogy sok olyan dolog szerepel itt, ami nem mutatja Izráelt jó színben, és ez a szerző őszinte becsületességét bizonyítja. Azonban a nem hízelgő nem jelenti azt, hogy nem tanulságos. Tanulnunk kell mások hibáiból, és a Bírák könyvének egyik fő üzenete éppen az a hiba, hogy mindenki azt teszi, ami a saját szemében helyes.

2. Az „Asimov Biblia-kalauz” itt szubjektív, Biblia-ellenes elfogultságot árul el. Mivel a Bírák könyve kevésbé pozitív az izraelitákkal szemben, hogyan bizonyíthatná a pozitívabb vagy negatívabb hangvétel az igazságot? Talán ha vennénk egy könyvet, és eltávolítanánk belőle az összes negatív részt, akkor a könyv egyáltalán nem lenne igaz! Ha ugyanazt a könyvet vennénk, és eltávolítanánk belőle az összes pozitív részt, attól a maradék teljesen igaz lenne? Bár a negatív aspektusok jelenléte azt mutatja, hogy a szerző nem akarta elhallgatni a negatív részeket, a pozitív vagy negatív részek aránya nem bizonyítja, hogy valami mennyire pontos tükörképe a valóságnak.

K: A Bírák könyvében milyen helytelen cselekedetekről esik szó?

V: Íme egy lista arról, mit tettek.

K: A Bírák 1-ben tizenkét bíró szerepel, akik Izráel tizenkét törzsének felelnek meg?

V: Nem. Semmi sem utal arra, hogy a „hatalmat gyakorló” tizenkét bíró a tizenkét törzsnek felelt volna meg. Ráadásul nem tizenkettő, hanem tizenhárom bíró volt, mivel Abimelech is „uralkodott Izráel felett” a Bírák 9:22-ben.

K: A Bírák 1:6-7-ben helyesen cselekedtek-e az izraeliták, amikor levágták Adoni-Bezek hüvelykujjait és nagy lábujjait?

V: A válaszban két szempontot kell figyelembe venni.

1. Talán ez volt a méltó igazságszolgáltatás. Adoni-Bezeknek, úgy mondhatnánk, bőven volt tartalék hüvelykujja és nagy lábujja, hiszen ő maga vágta le azokat hetven királytól.

2. A Szentírás valójában nem mondja meg, hogy az izraelitáknak igazuk volt-e vagy sem, amikor ezt tették; csupán azt rögzíti, hogy megtették.

K: A Bírák 1:7-ben hogyan lehetett 70 királyság a Kánaán kis területén?

V: Szinte minden nagyobb városnak megvolt a maga királya. Ez hasonló volt a hat száz évvel későbbi Görögország számos független királyságához.

K: A Bírák 1:8-ban, ha az izraeliták elfoglalták Jeruzsálemet, miért kellett Dávidnak később, a 2 Sámuel 5:6–9-ben újra elfoglalnia a várost?

V: Legyőzték a jebusitákat, és a város egy részét felgyújtották. A Bírák 1:21 azonban azt mutatja, hogy a város Dávid idejéig meghódítatlan maradt. A Tell el-Amarna-i levelek (Kr. e. 1400–1370) szintén bizonyítják, hogy Jeruzsálemet nem foglalták el.

K: A Bírák 1:10-ben a három anakitát megölte-e Júda, vagy elűzték őket, ahogyan azt a Bírák 1:20 és a Józsué 15:14 mondja?

V: Az „elűzés” jelenthet megölést vagy menekülésre kényszerítést is. A Józsué 1:10 arra utal, hogy a három személyt megölték. Valószínű, hogy nem az egész nemzetségüket ölték meg, hanem egy részüket elűzték. A megölés és a többiek menekülésre kényszerítése lehetett egy esemény, vagy a menekülésre kényszerítés egy későbbi esemény.

K: A Bírák 1:16-ban és a Bírák 4:11-ben Mózes rokonai kéniták voltak, vagy midianiták, ahogyan azt az Exodus 2:21 mutatja?

V: Mózes feleségül vette Zipporát, aki midianita és kusita (etióp) volt. Először is, mi nem a helyes válasz, majd három lehetséges magyarázat.

Nem ez a válasz: A kéniták rézművesek voltak, és a „kénita” kifejezés egy mesterségre utalhat, nem pedig egy népre. Ez azonban valószínűtlen, mivel a kéniták a Bírák 4:17-ben, és különösen a 4Mózes 24:22-ben különálló törzsnek tűnnek.

Lehetséges válaszok:

1. Mózesnek volt legalább egy további felesége, egy kenita.

2. Mózes apósának midianita volt: a Bírák könyvében szereplő két utalás írnoki hiba volt.

3. Mózes apósának midianita volt, aki vagy megalapította a kenita alcsoportot, vagy annak tagja volt.

K: A Bírák könyve 1:18-ban hogyan foglalták el az izraeliták Gázát, Aszkélont és Ekront, amikor azok Sámson idején a filiszteusok uralma alatt álltak?

V: Az izraeliták Józsué idején, i. e. 1400 körül elfoglalták őket, de ez csak ideiglenes volt. A filiszteusok vas harci szekereikkel (vagy vaskeretes kerekű szekereikkel) visszafoglalták őket, mire körülbelül 390 évvel később megjelent Sámson.

Egy másik nézet, miszerint nem foglalták el azokat a városokat – ahogyan azt a Septuaginta állítja –, valószínűleg helytelen, az Expositor’s Bible Commentary 3. kötete 388–389. oldalának véleménye szerint.

K: A Bírák könyve 1:19-ben miért nevezték ezeket a szekereket „vas szekereknek” ahelyett, hogy egyszerűen csak „szekereknek” nevezték volna őket?

V: A régészet tanúsága szerint az ókori világban kétféle harci szekér létezett. Az egyiptomi harci szekerek könnyű, kétkerekű járművek voltak, amelyek csak két embert szállítottak: egy íjászt és egy kocsisot. Főként fából és bőrből készültek, és nagyon csekély védelmet nyújtottak a nyilakkal szemben. A többi nemzet harci szekerei nehéz, szekérszerű járművek voltak, amelyek három-négy embert szállítottak. Ezek némi védelmet nyújtottak a nyilak ellen. Ezeken a harci szekereken sokkal több fém volt.

K: A Bírák 1:19-ben az, hogy az izraeliták nem tudták kiűzni a kánaánitákat, azt jelenti-e, hogy Isten nem mindenható? (ezt egy ateista és a muszlim Ahmad Deedat is felvetette)

V: Nem. A nép nyilvánvalóan vereséget szenvedett a síkságon vívott csatában. Ahelyett, hogy buzgón imádkoztak volna Istenhez és újra harcoltak volna, feladták a harcot. Ma is néha túl könnyen feladjuk, amikor nehézségekbe ütközünk.

Isten azonban képes volt legyőzni a harci szekereket. Baraknak és mindössze 10 000 izraeli katonának elég volt ahhoz, hogy megsemmisítsék a Házorból származó 900 vas harci szekeret. (Természetesen az is nem csekély mértékben segített, hogy Isten pont a megfelelő időben esőt küldött, ami sárrá változtatta a csatatért.)

K: A Bírák 1:19-ben arról van szó, hogy a Mindenható Isten nem tudta kiűzni a síkság népeit, vagy arról, hogy az izraeliták nem tudták kiűzni őket? (Ezt a muszlim Ahmad Deedat vetette fel.)

V: A héber szöveg nem nevez meg kifejezetten alanyt, de a jelentés az, hogy az izraeliták – még Isten segítségével sem – nem tudták akkoriban kiűzni a síkság népeit, mert azoknak vas harci szekereik voltak. Később azonban az izraeliták a Bírák idején legyőzték a kánaániakat a harci szekerekkel, és Dávid is legyőzte a filiszteusokat a harci szekerekkel. Néha, még akkor is, ha engedelmesek vagyunk Istennek, türelmesnek kell lennünk, hogy lássuk az Ő iránti engedelmességünk eredményeit.

Isten mindenható, de amikor úgy dönt, hogy népét használja akaratának végrehajtására, néha várnunk kell, hogy lássuk a sikeres kimenetelt.

K: A Bírák könyve 1:23–26-ban mikor volt helyes arra bátorítani valakit, hogy árulja el városát és népét?

V: Bár a Bírák könyve ezt nem dicséri kifejezetten, ebben az esetben helyes volt. József háza háborúban állt az istentelen kánaánitákkal. A második világháborúban a legtöbb amerikai nem látott problémát abban, hogy a japánokat, az olaszokat, a németeket és a legyőzött franciákat arra buzdítsa, hogy árulják el a tengelyhatalmakat.

K: A Bírák könyve 1:28-ban Isten nem űzte ki teljesen a kánaániakat, vagy teljesen megsemmisültek, ahogyan a Józsué könyve 10:40 mondja?

V: A kánaániakat kiűzték az izraeliták elé azokból a területekből, ahol az izraeliták laktak. Mind Józsué, mind a Bírák könyve azonban egyetért abban, hogy sok más kánaánitát nem űztek ki.

K: A Bírák 2:1–3-ban miért mondta Isten, hogy nem űzi ki a kánaániakat, hiszen korábban azt mondta, hogy ki fogja őket űzni?

V: Isten eredetileg nem akarta, hogy a kánaániták csapdává váljanak. A Bírák könyve 2. fejezete két okot is megemlít.

A Bírák 2:2-ben Istennek az izraelitákkal kapcsolatos kinyilvánított szándékai megváltoztak, amikor azok a teljes engedelmességről a részleges engedelmességre tértek át, ami még mindig engedetlenségnek számít. Isten megígérte, hogy kiűzi előlük a kánaánitákat, de ha nem harcolnak, és nem lesznek kánaániták „előttük”, akkor nem lesznek kánaániták, akiket „előttük” ki kellene űzni.

A Bírák könyve 2:21–23 szerint, mivel csak részben akartak engedelmeskedni, Isten a bálványimádó kánaániakat próbatételként használta volna arra, hogy kiderüljön, mely izraeliták fogják Istent szolgálni.

Ma Isten felhasználhatja gyermekeid emlékeit a házatokban történt különféle bűnös dolgokról próbatételként számukra, hogy valóban követik-e Istent vagy sem. Másrészt, ha nincsenek ilyen dolgok, akkor talán Isten feleslegesnek fogja tartani ezeket a próbatételeket.

K: A Bírák 2:4–6-ban vajon Isten visszavonta-e az ígéretét, hogy segít az izraelitáknak, amikor Józsué még élt?

V: Valószínűleg igen. A földnek békéje volt a háborúktól a Józsué 11:23-ban, még mielőtt Józsué és a többi vezető felosztotta volna a földet. Bár a Bírák 2:6-nak nem feltétlenül kell időrendben a Bírák 2:2–3 után következnie, nagy valószínűséggel így volt.

K: A Bírák 2:13-ban az „Asztóret” egy általános kifejezés volt-e egy szemita istennőre?

V: Nem. Bár a név itt többes számban szerepel, ugyanazon istennő több szobrára utal, nem pedig különböző istennőkre. A Wycliffe Bibliai Szótár (700–707. o.) kiterjedt fejezetet szentel körülbelül 36 konkrét közel-keleti istenségnek, és Asztarte egy konkrét istennő volt, akit sok nép imádott sok nyelven. Ő volt a szex, általában a termékenység, és gyakran a háború istennője. A babiloniak „Ishtar”-nak, a korábbi sumérok „Inanna”-nak, Ugaritban „ttrt”-nek, Föníciában „’strt”-nek, görög írással „Astarte”-nak, dél-arab nyelven pedig „Attar”-nak hívták. Astarte/Ishtar kapcsolatba hozható a görög Aphroditével és a római Vénusszal is.

Érdemes megjegyezni, hogy létezik egy másik istennő is, akit „Asherah”-nak hívnak, és akit a sumérok, a déli arabok, az ugaritiak Athiratu-yammi néven, a babiloniak Ashratum néven, az egyiptomiak pedig Abdi-Ashirta néven ismertek. A Wycliffe Bibliai Szótár 701. oldalán az áll, hogy ő egy másik istennő, mint Ashtarte/Ishtar.

K: A Bír 2:13-ban az „Ashtoreth” a helyes név, az Ashtarte eltorzítása volt-e, mert a jámbor izraeli szerkesztők a Bosheth (szégyen) magánhangzóit ötvözték az Ashtarte/Astarte mássalhangzóival?

V: Egyes tudósok így vélik. Az Ószövetség eredeti héber kéziratai magánhangzójelek nélkül készültek, így a magánhangzók használata későbbi kiegészítésnek tekinthető.

K: A Bírák könyve 2:14–19-ben a könyv többi része is ezt a mintát követi, de miért létezett ez a minta?

V: Isten az elnyomókat fegyelmezésként küldte, hogy visszavezesse az izraelitákat Hozzá. Isten stratégiája és az általa felhasznált bíró sikeresek voltak, és az izraeliták visszatértek. Amint azonban jólétbe kerültek, elfelejtették, hogy Istenben kell bízniuk, és megszabadulniuk bálványaiktól.

Néha úgy tűnik, hogy valakinek sokkal könnyebb bűnbánatot tartania Isten előtt, amikor nehézségekbe ütközik, mint kitartani abban, hogy továbbra is Istennek tetsző életet éljen.

K: A Bírák 2:15-ben miért harcolt Isten az izraeliták ellen, ahelyett, hogy egyszerűen figyelmen kívül hagyta volna őket?

V: Amikor az izraeliták lázadtak, Isten nem egyszerűen figyelmen kívül hagyta őket, hanem megbüntette őket azzal, hogy vereséget mért rájuk, amíg azok hozzá nem kiáltottak. Isten egy népcsoporttal szembeni fegyelmezése magában foglalhatja a halált is.

K: Miért vezetett a Bírák könyve 2:19 szerint minden bíró halála ahhoz, hogy az emberek visszatérjenek a bálványimádáshoz?

V: Ugyanazért, amiért ma is elfordulnak egyesek. Sok vallás hívei elfordulhatnak, amikor az a vezető meghal, akiben bizalmukat helyezték. Azok, akik kereszténynek vallják magukat, de inkább egy keresztény vezetőben bíznak, mint Istenben, elfordulhatnak, amikor az a vezető meghal.

K: A Bírák könyve 3:7-ben hogyan szolgálták az izraeliták a Baálokat és a szent ligeteket?

V: A „Baalim” a „Baal” többes száma, és Baal egyrészt kánaáni bálvány volt, másrészt az istenek általános megnevezése.

K: A Bírák 3:8-ban van-e régészeti bizonyíték arra, hogy Izráel szolgálta Kusán-Risataimot, Aram-Naharaim királyát?

V: Először is, a szöveg nem Babilont vagy Asszíriát említi (amelyek ebben az időben gyengék voltak), hanem Aram-Naharaimot. A Bible Knowledge Commentary: Old Testament (Bibliai ismeretek kommentár: Ószövetség) 386. oldala szerint Aram-Naharaim jelentése „a kettős folyók Aramja”. Más szavakkal, ez Mezopotámiának az a része, amely a mai Szíriában, a Tigris és az Eufrátesz folyók között terül el.

K: A Bírák könyve 3:8-ban szereplő Kúsán-Risataim valódi név volt, vagy gúnyos megnevezés?

V: Nagy valószínűséggel az. Az izraeliták más nyelvű neveket átírtak, és talán a „Kusán” is egy ilyen átírás volt. Mindenesetre a „Risataim” kettős gonoszságot jelent, és ez valószínűleg nem volt a valódi neve. A „Kusán” inkább egy név átírása, mint a „kusita”, bár lehetséges, hogy a „kusita” jelentést is hordozza.

K: A Bírák 3:17–22-ben helyesen járt-e el Ehud, amikor csalárd módon meggyilkolta Eglon moáb királyt?

V: Bár Ehud valójában nem hazudott, mégis megtévesztette a moáb királyt. Bizonyos különleges esetekben a keresztények is félrevezethetnek és megtévesztést okozhatnak. Például, ha a kínai kulturális forradalom idején vagy a kambodzsai Vörös Khmer-rezsim idején éltél volna, amikor a kormány az értelmiségieket gyilkolta, és a kormány arra kérne, hogy nevezd meg az összes értelmiségi barátodat, vajon szívesen tennéd-e ezt, tudva, mi lesz a sorsuk?

K: A Bírák 3:31-ben hogyan tudott Shamgar 600 embert megölni egy ökörösztökével?

V: Az ökörösztor egy nehéz eszköz volt. Valószínűleg egy 7–10 láb hosszú bot volt, amelynek egyik vége hegyes, a másik vége pedig vésővel ellátott. Egy erős férfi kezében kiváló fegyver lehetett.

K: A Bírák 4. fejezete Barak győzelméről szóló későbbi (E-forrás) beszámoló, a Bírák 5. fejezete pedig egy korábbi (kb. i. e. 1125-ből származó J-forrás), ahogyan azt a Harper’s Bible Dictionary (Harper & Row, 1961) 132. oldala állítja?

V: Nem. Nincs bizonyítékuk arra, hogy az egyik korábbi lenne, mint a másik. A JEPD-elmélet, amelyre sok spekuláció épül, már hiteltelenné vált. A JEPD „elmélet” számos problémája közül az egyik az volt, hogy híveinek nagy nehézséget okozott megegyezni abban, hogy mely részek mely forrásból származnak.

K: A Bír 4:2-ben szereplő, Házorból származó Jabin ugyanaz volt-e, mint a Józs 11:1-ben említett?

V: Nem. Valószínűleg annak a Jabinnek a leszármazottja volt, aki 160 évvel korábban, Józsué idején élt. A királyokat és a fáraókat gyakran elődeikről nevezték el.

K: A Bírák 4:3-ban hogyan nyomhatta el Izráelt Hazor városa, hiszen azt már korábban, a Józsué 11:10–11-ben elpusztították?

V: A régészet szerint Hazor városát i. e. 1400-ban, i. e. 1300-ban az egyiptomiak, majd i. e. 1230-ban felégették. A Biblia kritikusainak elfogultságától függetlenül a régészet nagyon pontosan meséli el a történetet.

K: A Bírák 4:4,6-ban mit jelentenek a Débora és Báraq nevek?

V: Debóra jelentése „méh”, és ahogy egy bibliai tanító szellemesen megjegyezte, ő volt a bírák mézese. Barák jelentése „villám”.

K: Mit tudunk a Bírák könyve 4:6-ban említett Tabor-hegyről?

V: A Tabor-hegy egy 1300 láb magas, tengerszint feletti magassága 1843 láb sziklakúp. Körülbelül 10 mérföldre, vagyis 16 kilométerre fekszik a Kison nevű, időszakosan folyó folyótól. A harci szekereknek nehéz lenne feljutniuk a Tabor-hegy tetejére, így a Tabor-hegyen állomásozó sereg biztonságban lenne a szekerektől, amíg le nem jönnek támadni.

K: A Bírák 4:7-ben az itt szereplő „én” Debóra vagy Isten?

V: Débora Isten üzenetét közvetíti, így az „én” itt Istenre utal, amint azt a Bírák 4:14 is mutatja.

K: A Bírák 4:9-ben és a Bírák könyvének más részein az Efraim törzs említése és kiemelt helyzete bizonyíték-e arra, hogy a Bírák könyvét azután írták, hogy az északi királyság elszakadt?

V: Nem. Úgy tűnik, egyes kritikusok szerint, ha egy részben Efraimról van szó, akkor azt az északi királyságban írták; ha Júda szerepel benne, akkor a déli királyságban írták; ha egy könyv mindkettőt említi, akkor két részből állt, amelyeket különböző helyeken írtak.

Egy elfogulatlan megfigyelő számára nem elképzelhetetlen, hogy valaki Júda területén legalább néhányszor megemlítse Efraimot, és elképzelhető az is, hogy valaki Efraimban megemlítse Júda törzsét. Az sem elképzelhetetlen, hogy ha a könyveket a királyság felosztása előtt írták, akkor nem lenne semmiféle ellentét a kettő között.

K: Miért vonakodott Bárek a Bírák 4:9-ben attól, hogy Débora nélkül vezesse Izráelt?

V: A Szentírás nem mondja ki kifejezetten, de láthatunk egy lehetséges okot. Mivel Débora hívta Barákot, ez arra utalhat, hogy Débora már egy ideje vezetőként volt elismerve, és Barák attól tartott, hogy Débora nélkül az izraeliták talán nem követnék őt.

Egy második ok az lehetett, hogy Débora az erős Efraim törzs területén elnökölő bíró volt, és Barák Efraim támogatását akarta megszerezni, mielőtt tovább lépett volna.

K: A Bírák 4:9-ben és a Bírák 9:54-ben volt-e valami baj azzal, hogy egy nő keze által estek el?

V: Nem, de a válaszban két szempontot kell figyelembe venni.

1. A modern időkig a fizikai erő nagyon fontos volt a hadviselésben. A férfiak általában erősebbek a nőknél a felsőtestükben.

2. Bár nem volt semmi baj azzal, hogy Sisera-t egy nő ölte meg egy férfi helyett, a legtöbb közel-keleti kultúra (valószínűleg a kánaániaké is) ezt kevésbé dicsőséges halálnak tekintette volna. Ez biztosította volna, hogy Sisera-ra ne hősként vagy nagy harcosként emlékezzenek.

Mellékesen megjegyezzük, hogy Abimelech a Bírák könyve 9:54-ben megkérte fegyverhordozóját, hogy ölje meg, nehogy azt mondják, hogy egy nő ölte meg.

K: A Bírák 4:9-ben és a Bírák 4:18-ban helyesen cselekedett-e Jael, amikor megölte Siserát?

V: Ez a nem izraelita nő nem csupán félrevezette Siserát, hanem egyenesen hazudott neki: „Itt biztonságban leszel”. Débora, Báraq és az izraeliták hősként tekintettek Jaelre, amiért megölte legfőbb ellenségüket. Íme öt szempont, amit érdemes figyelembe venni:

A kéniták Izráellel együtt vándoroltak a pusztában. Az asszírok érkezéséig nomádként éltek Palesztinában. Az izraeliták és a kéniták közötti kapcsolat mindig baráti volt.

A maga módján, saját eszközeivel kezdeményezte, hogy segítsen az izraelitáknak.

Hogy mennyit tudott – ha egyáltalán tudott valamit – Isten törvényéről a hamis tanúskodással kapcsolatban, azt nem tudjuk.

Ha hazugsággal vétkezett, akkor is dicséretet érdemelt azért, hogy az általa ismert igazsággal segítette Isten népét.

Másrészt vannak, akik úgy vélik, hogy nem vétkezett. Háború idején megengedett hazudni az ellenségnek, még akkor is, ha az ellenség nem gyanítja, hogy nem ugyanazon az oldalon állnak.

Manapság az emberek néha megkérdőjelezhető eszközöket alkalmaznak a keresztények megsegítésére. A keresztényeknek azonban nem szabad istentelen eszközöket használniuk.

A „When Critics Ask” című könyv 147. oldalán a következő pontok szerepelnek:

1. Amikor Sisera, a fegyveres harcos már megérkezett Jael sátrába (Bírák 4:17), mit tehetett volna Jael? Harcban nem tudta legyőzni, és nem is mondhatta meg Siserának, hogy menjen el.

2. Sisera elnyomta Isten népét, és ha megszökött volna, újra elnyomta volna őket.

3. Jael a maga módján harcolt Isten ellenségei ellen, ahogyan a férfi harcosok is a maguk módján harcoltak.

4. Függetlenül attól, hogy Jael módszere volt-e a legjobb, Débora és Bárak dicsérték cselekedetét ezekben a körülmények között. Ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek csalást kellene alkalmaznia a háborúban.

K: Miért volt Barak serege olyan kicsi a Bírák 4:15-ben?

V: A sereg mindössze körülbelül 10 000 gyalogosból állt. A válasz a Bírák könyve 5:8, 9, 15–18, 23-ban található. A többi törzsből sokan nem döntöttek úgy, hogy csatlakoznak Barakhoz és Débora-hoz a harcban. Lehetséges, hogy sok izráelita békét kötött Jabin-nal, hogy az ő szolgálatába álljon.

K: A Bírák 4:15-ben, mivel a harci szekerek hatékony hadi fegyverek voltak, hogyan tudott 10 000 izraeli gyalogos legyőzni egy 900 szekérből álló sereget?

V: A válasz a Bírák könyve 5:4–5, 20–21-ből következtethető. Ezek a versek az esőről és a megduzzadt folyókról szólnak. A harci szekerek vékony kerekei elakadtak a sárban. További bizonyítékul szolgál, hogy Sisera nem menekült el a szekerén, ahogyan az várható lett volna, hanem otthagyta a szekerét, és gyalog menekült el.

K: A Bírák könyve 4:17-ben Hebernek, a kénitának volt-e elszigetelt sátra?

V: Bár lehetséges, valószínűleg nem volt elszigetelt sátra. A nomádok gyakran családcsoportokban táboroztak, és Hebernek valószínűleg egy kis klánja volt.

K: A Bírák 4:18-ban miért ölt meg Jael Siserát kalapáccsal, és nem valami más eszközzel?

V: Gyakran előfordult, hogy a nők sátrat állítottak fel, és ehhez kalapácsot használtak. Biztosan jártas volt a kalapácsos munkában.

K: A Bírák 4:18-ban miért volt Jael sátra jó rejtekhely?

V: A későbbi beduin szokások alapján tilos volt egy férfinak belépnie egy nő sátrába, kivéve, ha az a férfi a férje, fia vagy apja volt.

K: A Bírák 4:19-ben, amikor Jael tejet adott Sisera-nak, igaz-e, hogy a „tej” a „meghitt kapcsolat” eufemizmusa volt, ahogyan azt a Born Again Skeptics című könyv 166. oldalán kategorikusan állítják?

V: Nem. Jael férje nem gondolta volna így, különösen mivel Sisera csak vizet kért. Valójában nem tudom, hol jelentene a tároló bőrzsákból származó tej ilyesmit, kivéve egy olyan kritikus elméjében, aki nagyon-nagyon erősen keresi a Bibliában azt a bizonyítékot, hogy a tiltott szex rendben van.

K: A Bírák 4:21-ben Sisera feküdt, amikor megölték, vagy elesett (és így állt), amikor megölték, ahogyan azt a Bírák 5:27 sugallja?

V: Sisera aludt, amikor megölték. A Bírók könyve 5:27-ben szereplő „halottan zuhant le” kifejezés vagy egyszerűen azt jelenti, hogy meghalt, vagy azt, hogy megmozdult és elesett, miközben meghalt.

K: A Bírák könyve 5. fejezetében szereplő Débora éneke a Biblia egyik legősibb részének számít?

V: Nem. A konzervatív bibliai tudósok nem osztják ezt a nézetet, mivel nincs rá alátámasztó bizonyíték.

K: A Bírák 6:1–6 szerint hogyan lehettek a midianiták elég erősek ahhoz, hogy legyőzzék Izráelt, hiszen Józsué megölte a midianita fejedelmeket a Józsué 13:21-ben?

V: A válaszban három szempontot kell figyelembe venni.

1. A midianitákat nem pusztították el teljesen a Józsué 13:21-ben. Hasonlóképpen, Németországot súlyos vereség érte az első világháborúban, de húsz évvel később, a második világháborúban még erősebben tért vissza.

2. A Bírák könyve 6:1–6-ban a midianiták szövetségre léptek az amalekitákkal és más népekkel.

3. Ez az elnyomás több mint 200 évvel azután történt, hogy Józsué legyőzte a midianitákat. 200 év alatt sok minden történhet.

K: A Bírák 6:4–6-ban hogyan szegényítették el a midianiták Izráelt?

V: A válasz egy része a Bírák könyve 6:11-ben található. A midianitákat nem érdekelte az letelepedett (nem nomád) életmód. Az izraeliták gabonájára és gazdagságára vágytak, és nem érdekelt őket, hogy azok élnek-e vagy éhen halnak. Évezredekkel később a mongolok is hasonló szemléletmóddal rendelkeztek. Úgy gondolták, hogy a városok csak a jó legelőterületek pazarlását jelentik, de a hódított népeknek azért engedélyezték, hogy továbbra is ott éljenek, mert így adót szedhettek tőlük.

K: Miért nem örült Isten a Bírák könyve 6:10-ben annak, hogy az izraeliták a kánaáni isteneket imádták, hiszen a Bírák könyve 2:3–4-ben azt mondta, hogy azok csapdává válnak az izraeliták számára, ha Ő nem űzi el a kánaániakat, és ezt nem is fogja megtenni?

V: A válaszban két szempontot kell figyelembe venni.

A maradás nem volt eredeti szándék: Az, hogy bármilyen kánaáni maradjon Kánaánban, eredetileg nem volt része annak a tervnek, amelyet Isten kinyilatkoztatott nekik. Csak miután abbahagyták a kánaániak kiűzését, mondta Isten, hogy azok nem lesznek kiűzve.

A bálványimádás sem volt utólagos szándék: Isten azért hagyta ott a kánaániakat, hogy próbára tegye Izráelt, vajon hűségesek maradnak-e hozzá. Az a tény, hogy Isten megengedte ezt a próbát, semmiképpen sem jelenti azt, hogy Isten azt akarta volna, hogy elbukjanak a próbán.

K: Miért csépelte Gedeon a gabonát a borprésben a Bírók könyve 6:11-ben?

V: Azért tette ezt, hogy elrejtse a midianiták elől. Ráadásul, mivel a szőlőprésben csépelték, valószínűleg csak kis mennyiségű termésről volt szó.

K: A Bírák 6:12-ben az angyal szarkasztikus volt, amikor a bujkáló Gideont „hatalmas és bátor férfinak” nevezte?

V: Valószínűleg nem. A következő két lehetőség közül az egyik vagy mindkettő is fennállhat.

Bátorítás: Ez bátorította volna Gideont, hogy tudjon róla: megvan benne a bátorság ahhoz, hogy hatalmas, vitéz férfi legyen.

Jövőbeli jel: Gedeon Isten szemében bátor és hatalmas hős volt. Isten nem csak úgy lát minket, amilyenek vagyunk, hanem amilyenek leszünk.

K: A Bírák 6:17-ben helyesen tette-e Gedeon, hogy jelet kért?

V: Néha jó, ha nem a „helyes vagy helytelen”, illetve a „megengedett vagy tiltott” szempontjából nézzük a dolgokat, hanem inkább abból a szempontból, hogy mi a legjobb. Valószínűleg nem volt a legjobb, hogy jelet kért; ha Gedeon hite erősebb lett volna, nem lett volna rá szüksége.

Hitének mértékétől függetlenül Isten válaszolt kérésére, anélkül, hogy szemrehányást tett volna neki. Isten kegyesen ott találkozott Gideonnal, ahol éppen volt – legyen az egy szőlőprés vagy a kételyei közepette –, és foglalkozott a kételyeivel. Isten minden emberrel ott foglalkozik, ahol éppen van, és Isten ma is kegyes.

K: Miért árul el nekünk valamit Gideonról a Bírók 6:22?

V: Két dolgot.

1. Gedeon legalább az Ószövetség egy részét ismerte, mert tudta, hogy senki sem láthatja Isten arcát és maradhat életben.

2a. Talán valóban csak a csoda után hitte el, hogy ez Isten angyala volt.

2b. Vagy éppen ellenkezőleg: Gedeon már előtte is hitt benne, de csak abban a pillanatban állt meg, hogy elgondolkodjon Isten üzenetének jelentőségén.

K: A Bír 6:22–23-ban ki az az angyal, akit Gedeon látott?

V: Két nézet létezik.

A korai keresztények hajlamosak voltak az Ószövetségben szereplő angyali megjelenéseket Jézus Krisztus megtestesülése előtti megjelenéseinek tekinteni.

A későbbi keresztények gyakran úgy tekintenek ezekre, hogy Isten angyal alakját használja, hogy látható módon kommunikáljon az emberekkel. Isten Mózes esetében a lángoló csipkebokor alakját használta, és bármilyen alakot felvehet, amelyet csak választ.

K: A Bírák 6:28-ban mi volt az Aséra-oszlop?

V: Aséra (nem tévesztendő össze Asztartéval) Szuméria, Babilónia és Dél-Arábia istennője volt, valamint Tírusz városának főistensége. Ugaritban El feleségének és Baál anyjának tartották.

K: Miért védte Joás a Bírók könyve 6:31-ben Gideont, amikor az levágta Joás Baálnak szentelt oltárát?

V: Talán Joás felháborodott azon, hogy azok az emberek, akik „az ő” oltáránál imádkoztak, merészen azt hitték, hogy az oltár az övék, amint azt az a gondolkodásmódjuk is mutatja, hogy nekik kellene megbüntetniük azt, aki elpusztítja.

Mindazonáltal Joás vágya, hogy megvédje fiát, erősebb volt, mint a Baál iránti szeretete. A Baál-oltárokat nem csupán az építőjük odaadásából emelték; nagyon jövedelmezőek is lehettek. Sajnos ez egy olyan tanulság volt, amelyet Gedeonnak jobb lett volna nem tudnia, mivel később az életében felhasználta ezt az információt.

K: A Bírók 6:34–35-ben miért voltak az izraeliták férfiak mindannyian olyan lelkesek, hogy csatlakozzanak Gedeon seregéhez, miközben Barak idején vonakodtak ettől?

V: A Bírák 7:3 szerint 32 000-en csatlakoztak Gideonhoz, míg a Bírák 4:14 szerint Barákhoz csak 10 000-en. A Szentírás nem mondja meg, de számos okra gondolhatunk.

Bárak korábbi tapasztalatai bátorították őket, és úgy érezték, hogy ismét sikerrel járhatnak az ellenséggel szemben.

Az áldozatot felfaló angyal csodája miatt magabiztosak voltak, és nagyobb bizalommal hittek abban, hogy Isten velük van.

Kétségbeesésükben – mivel a midianita sereg elvette élelmük nagy részét – inkább a szabadságukért harcoltak, mintsem az éhezést választották volna.

K: Miért tette ki Gedeon a gyapjút a Bírák 6:36–40-ben, miután már összehívta a sereget?

V: Gedeon már annyira elkötelezte magát, hogy mozgósította az izraelitákat. Nem valószínű, hogy azért terítette ki a gyapjút, hogy tanácsot kérjen a stratégiáról vagy az időzítésről, mivel nem szerepel a feljegyzésekben, hogy Gedeon további információt kért volna Istentől. Számos lehetséges magyarázat van arra, miért terítette ki Gedeon a gyapjút.

1a Ingadozó hit: Lehet, hogy Gedeonnak kétségei támadtak, és hite megingott. Nem kellett volna kérdeznie, de Isten kegyesen válaszolt neki. Ahogyan a „Hard Sayings of the Bible” című könyv 192–193. oldalán olvasható, ez Gedeon számára egy megpróbáltatás volt, mivel először azt mondta, hogy akkor fog hinni, ha a gyapjú nedves lesz. Ezután azonban visszavonta szavait, és azt mondta, hogy akkor fog hinni, ha a gyapjú száraz marad.

1b. Megerősítés: A „The Believers Bible Commentary” (A hívők Biblia-kommentárja) 272. oldalán az áll, hogy sok keresztény félreérti a gyapjú történetét. Mivel Gedeon már összegyűjtötte a sereget, nem útmutatást kért, hanem megerősítést. Gedeon tudta, mit kell tennie, de a siker biztosítékát kereste.

2a. Gedeon ezt kizárólag saját maga érdekében kérte.

2b. Gedeon elsősorban azért kérte ezt, hogy bátorítsa az izraelitákat.

K: Miért küldték haza a férfiak többségét a Bírák 7:3 szerint?

V: A midianiták feletti győzelem nem lett volna különösebben nehéz, mivel az összes izráelita egységesen kiállt, hogy együtt harcoljon ellenük. Isten azonban azt akarta, hogy tudják: a győzelem tőle származik, és nem a saját erejükből és egységükből.

Természetesen ez teljesen megzavarta volna a midianita felderítőket, akik azon tűnődtek volna, hol táborozik a nagy izraelita sereg.

Amikor a támadás bekövetkezett, általában csak a katonák nagyon kis hányada hordott magánál trombitát. Ha 300 trombita volt, a midianiták könnyen feltételezhették, hogy több mint százszor annyi katona van. Figyeljük meg, hogy ezek a trombiták az eredeti izraeli sereg összes trombitája voltak.

K: A Bír 7:19-ben mi volt a jelentősége annak, hogy „új őrséget állítottak fel”?

Ez azt jelenti, hogy a katonák éjszakai őrsége éppen műszakváltáson ment keresztül. Az éjszaka ezen szakaszában a szokásosnál több katona járt ki-be a táborból, így megnőtt annak az esélye, hogy az ellenséges katonák nem ismerik fel egymást, és harcba keverednek. Ha harc törne ki, az „hólabda-hatást” váltana ki, mivel a zavart és álmos midianiták, ammoniták és ismaeliták előbújnának sátraikból, miután meghallják az izraeliták harci kiáltását, és meglátják a tábor körül rohangáló sötét alakokat.

A hadseregek egymás közötti harcáról az Ezékiel 38:18–21 és a Zakariás 14:13–14 is beszámol.

K: A Bírák 7:19-ben mik voltak az őrszolgálatok időpontjai?

V: A The Bible Knowledge Commentary: Old Testament (A Bibliai Tudás Kommentár: Ószövetség) 394. oldala szerint Gedeon idején a három őrszolgálati időszak 18:00–22:00, 22:00–02:00 és 02:00–06:00 volt.

K: A Bírák 8:6–9-ben miért nem voltak hajlandók Sukót és Peniel segíteni Gideonnak?

V: Bár a Szentírás nem mondja meg, az alábbi okok közül egy vagy több is lehetett.

Pragmatizmus: Ha Gedeon győzött volna, ők is felszabadultak volna. Ha a midianiták győztek volna, semmi különbség nem lett volna abban, ha semlegesek maradnak. Lehet, hogy amúgy sem volt elég katonájuk ahhoz, hogy bármit is elérjenek.

Félelem: Tudták, hogy a midianiták túlerőben vannak, ezért nem hittek abban, hogy Gedeon legyőzheti őket, és a semlegesség mellett döntöttek.

Kereskedelmi okok: Talán megállapodtak abban, hogy adót fizetnek a midianitáknak. Az emberek talán morgolódnak, mielőtt befizetik az adót, de úgy tűnne, hogy hiába fizették be az egész évi adót, ha aztán lázadnának.

Bármi is legyen az ok, egyértelmű volt, hogy nem tartották sokra Gedeon seregét, sem az Urat, aki Gedeont választotta a sereg vezetőjének.

K: Miért különbözik a Szukkót és Peniel büntetése a Bír 4:23-ban említett Merozétól?

V: A válaszban három szempontot kell figyelembe venni.

1. Akár helyes, akár helytelen, Gedeon valószínűleg nem volt annyira békülékeny, amennyire lehetett volna.

2. Meroz megtagadta a segítségnyújtást, de a Szentírás azt mutatja, hogy Meroz ellenszegült Débórának és Baráknak, ahogyan Sukkót és Peniel is Gideonnal szemben.

3. Sukkót és Peniel talán azt a semlegességi mintát követték, amelyet Meroz indított el, és ezt a mintát meg kellett törni.

Sajnos manapság egyes keresztények „semlegességet tanúsítanak”, holott minden kereszténynek „…egy lélekben, egy szívvel szilárdan állnia kell, és egymás mellett harcolnia az evangélium hitéért” (Filippi 1:27b NET).

K: A Bírák 8:18–19-ben miért engedte meg Isten, hogy a midianiták megöljék Gedeon testvéreit?

V: A Szentírás nem mondja meg. De ha Joás családja Baált imádta, milyen kötelezettsége van Istennek arra, hogy megvédje a bálványimádókat?

Nem ismerjük Isten minden tervét, de egy ember hite nem helyettesítheti egy másik hitét. Egy kérdés azonban felmerülhet bennünk: miért voltak Gedeon testvérei Táborban, ahelyett, hogy Gedeonnal együtt a seregben szolgáltak volna?

K: A Bírák 8:24-ben Gedeon legyőzte-e az ismaelitait, vagy a midianitákat, ahogyan azt a két verssel később, a Bírák 8:26 mondja?

V: Két válasz létezik, és mindkettő igaz lehet.

1. Kenneth Kitchen Ancient Orient and Old Testament (IVP 1966) című művének 123. oldala szerint ebben az időben az ismaelita és a midianita kifejezéseket gyakran szinonimaként használták.

2. A midianiták és az ismaeliek szövetségesek voltak. Így az izraeliták egyetlen, egyesült ellenséggel harcoltak.

K: Miért nem volt hajlandó Gedeon uralkodni felettük a Bírák 8:22–23 szerint?

V: Talán Gedeon félt, vagy bölcsen felismerte, hogy nem áll készen a feladatra. Valószínűbb azonban, hogy az „uralkodás” itt azt jelentette, hogy királlyá váljon. Mivel Isten nem állított királyt Izrael élére, Gedeon és mások is úgy gondolhatták, hogy ezzel elvennék Isten hatalmát Izraelben.

A „király” és a „bíró” közötti egyik különbség az volt, hogy a királyi tisztség örökletes volt, a bírói viszont nem. Az izraeliták kifejezetten azt kérték, hogy mind Gedeon, mind fia uralkodjon felettük, tehát örökletes uralkodót kértek.

Gondolhatnánk, hogy később Gedeon királynak tekintette magát, hiszen egyik fiát Abimelechnek nevezte el, és ez a név vagy „a király atyja”, vagy „apám király” jelentést hordoz. Abimelech volt a neve két korábbi filiszteus királynak is.

Gedeon ellenállt a kísértésnek, hogy őt és fiait királlyá koronázzák (Bírák 8:22–23), de Abimelechnek más tervei voltak. Keresztényekként soha nem szabad arra vágyakoznunk, hogy királyok legyünk a földi birodalmunkban.

K: A Bírák 8:27-ben hogyan készíthetett Gedeon, Isten hatalmas embere, ilyen bálványt?

V: A Szentírás nem mondja meg, csupán rögzíti ezt a szomorú tényt. Gedeon messze eltávolodott attól az időtől, amikor a Bírák könyve 6:28–31-ben kivágta az Aséra-oszlopot. Ez szégyenforrás lett volna Gedeon számára, ha tisztán átgondolta volna a dolgot. Először néhány meglehetősen jelentéktelen okot sorolunk fel, ami miatt valószínűleg így tett, majd néhány fontos tanulságot, amit ebből levonhatunk.

Lehetséges magyarázatok (de nem igazolások)

A babérjainkon ültünk: Gedeon tudta, hogy hatalmas Isteni munkát végzett. Talán úgy érezte, megérdemel egy kis engedményt a bűn tekintetében. Az a tanulság, amit ebből levonhatunk, hogy amikor Isten nagy dolgokat cselekszik rajtunk keresztül, erős kísértésbe eshetünk, hogy a jó cselekedeteinkkel próbáljuk igazolni a bűnt. Vannak, akik ezt „Robin Hood-szindrómának” nevezik, mivel Robin Hood nyilvánvalóan ennek egy változatában hitt. A rablás és a lopás helytelen volt, de ha a tisztességtelenül szerzett zsákmány egy részét a szegényeknek adtad, talán az volt a vezeklés, ami kárpótolta a bűnt.

Kompromisszum: Gedeon találkozása az angyallal azt mutatta, hogy tudott valamit a Bibliáról. Apjának azonban bálványoltára volt. Mivel mások is megpróbálták Istent imádni, miközben kompromisszumot kötöttek, Gedeon is így tett. Az egyetlen pozitívum az volt, hogy Isten büntetése révén Gedeon valószínűleg nem adott rossz példát unokáinak.

A haszonszerzés érdekében eladta: Gideon valószínűleg apjától, Joásztól tanulta meg, hogy egy bálványoltár fenntartása nagyon jövedelmező lehet. A szobor mások számára bálvány volt, de talán Gideon számára valójában nem is az volt. Talán Gideon bálványa a pénz volt. Mennyi pénzre lenne szükséged ahhoz, hogy bántsd azokat, akik Istent keresik? Remélhetőleg bölcs leszel, és belátod, hogy a földön semmilyen pénz nem éri meg azt, hogy eladósítsd magad, és feladjad azokat a gazdagságokat és jutalmakat, amelyek az embernek a mennyben járnak.

Összefoglalás: Nem tudjuk, miért követte el Gideon ezt a „megmagyarázhatatlan” cselekedetet. Azonban ez nem is olyan megmagyarázhatatlan, ha megnézzük a mai emberek vétkeit.

Tanulságok: Magunk számára felelősségünk, hogy kitartóan szolgáljuk Istent. Mások esetében pedig fel kell ismernünk, hogy az emberek egy időben hűségesen szolgálhatják Istent, majd később elfordulhatnak tőle.

Mellékesen érdekes összehasonlítani Gedeon oltárának lebontását azzal, hogy később bálványt állított. Ugyancsak érdekes összehasonlítani azt, hogy Gedeon nem felejtette el meggyilkolt testvéreit (8:18–21), azzal, ami 72 fiából mindössze kettő kivételével mindegyikkel történt.

K: A Bírák 9:5,45-ben hogyan lehetne Abimelech példakép számunkra? (Ezt a kérdést egy ateista tette fel.)

V: Az ateista itt bizonyára meglehetősen összezavarodott, mert Abimelech nem volt példaképnek szánva. Az a tény, hogy a Szentírás Júdást említi Jézus árulójaként, nem jelenti azt, hogy Júdásnak is példaképnek kellene lennie.

Abimelech abban az értelemben volt egyedülálló bíró, hogy őt soha nem Isten nevezte ki. Szomorú, hogy Gedeon pályafutását azzal kezdte, hogy lerombolta Baál oltárát, míg gonosz fia, Abimelech, pályafutásának megkezdéséhez pénzt kapott egy Baál-templomból. Abimelech anyja Gedeon egyik ágyasa volt, aki Sichemből származott. Ha Gedeonnak csak fogalma lett volna arról, mit fog tenni a saját fia, bizonyára soha nem vette volna el azt az ágyast második feleségül. Ha csak Isten látásmódjával rendelkezhetnénk, hogy meglássuk cselekedeteink következményeit (legyenek azok jók, rosszak vagy lustaságból fakadók), valószínűleg még buzgóbban szolgálnánk Istent.

További információkért lásd a 2 Sámuel 13:11–29-ről szóló elemzést.

K: A Bírák 9:5,45 alapján mit kellene tenniük a keresztényeknek, ha olyan keresztény szervezet tagjai, amelynek vezetője hitetlen vagy istentelen?

V: Ez komoly probléma, mert a Jelenések 2:20-ban Jézus súlyosan megdorgálta a tiatirai gyülekezetet a türelmük miatt. Talán egyszerűen csak arra támaszkodtak, hogy Isten eltávolítja az istentelen vezetőket, miközben Isten azt akarta, hogy ne hárítsák el a saját felelősségüket. Az Efézusbeliekhez írt levél 4:3 szerint felelősségünk megőrizni a Lélek egységét. Ugyanakkor nincs felelősségünk olyan egységet teremteni istentelen emberekkel, amely nem létezik. Nem szabad hagynunk, hogy gyülekezeti adományaink olyan célokra menjenek, amelyek nem tetszenek Istennek. Hasonlóképpen Pál az 1. Korinthus 5-ben megdorgálta azt a gyülekezetet, amiért nem zárta ki a erkölcstelen testvért. Ez mindössze két fejezetet követően történt, miután Pál arra szólította fel őket, hogy ne legyenek közöttük szakadások; így az, hogy valakit kizárnak a gyülekezetből, akit ki kell zárni, nyilvánvalóan nem okoz szakadást az egységről és a szakadásról szóló bibliai értelmezés szerint.

A válasz három részből áll.

A: Mit kell tenni: Van egy egyszerű, mégis hatékony stratégia az istentelen emberekkel, a megosztó emberekkel és azokkal szemben, akikkel esetleg nézeteltérésben vagy, még akkor is, ha te vagy az, aki téved. Íme, amit Jézus tanított a Máté 18:15–22-ben.

A1. Ha valami bajod van a testvéreddel, menj, és négyszemközt mutasd meg neki a hibáját, csak ti ketten.

A2. Ha ez nem sikerül, akkor vigyél magaddal egy vagy két másik embert, hogy együtt beszéljétek meg vele.

A3. Ha ez sem segít, akkor mondd el a gyülekezetnek.

A4. Ha ez sem sikerül, akkor kezeljétek őt, mint egy pogányt (azaz zárjátok ki a gyülekezetből).

A5. Végül, a 21–22. versben azt mondja, hogy ha megbánja, akkor bocsáss meg neki.

Pál az 1 Korinthus 6:1–8-ban azt mondja, hogy nem szabad perelni más hívőket. Jobb, ha sérelem éri az embert, mint hogy pereljen egy másik igazi keresztényt.

B: Mikor kell ezt tenni: Jobb, ha „elveszítjük mind a csatát, mind a háborút”, mint hogy másodlagos tanbeli kérdések miatt szakadást okozzunk. Ugyanakkor a nem hívők számára elengedhetetlen a kereszténység alapvető tanai körében a megkülönböztetés. Tehát melyek a másodlagos tanok, és melyek az alapvető tanok?

Bár a Biblia nem ad szisztematikus, kimerítő felsorolást, néhány példát mégis megemlít.

B1 Másodlagos: A Rómaiakhoz írt levél 14. fejezete szerint az étrend, a húsfogyasztás és az, hogy egy napot kifejezetten különlegesebbnek tekintsünk egy másiknál, olyan kérdések, amelyekről nem szabad vitatkoznunk, bár a Rómaiakhoz írt levél 14:16 szerint beszélhetünk annak érdekében, hogy megakadályozzuk, hogy azt, amit jónak tartunk, gonosznak nevezzék.

B2 Elsődleges: Másrészt az 1 Korinthus 15:1–4 néhány tanítást emel ki elsődleges fontosságúként, például azt, hogy Jézus meghalt bűneinkért, eltemették és feltámadt. Ha valaki tagadja ezeket a tanításokat, az nem csupán egy olyan hívő, akivel véleménykülönbségünk van. Sőt, egyáltalán nem is hívő, hiszen Pál kifejezetten azt mondja, hogy hitük hiábavaló. Nem szabad egységben lennünk velük.

B3 Megrovásra méltó, de nem feltétlenül szakadásra okot adó dolgok például az a képmutatás, amikor a zsidók jelenlétében nem hajlandók a pogányokkal együtt enni, amint azt a Galátusokhoz írt levél 2:11–16 mutatja. Az ilyen dolgokkal nyilvánosan szembe kell szállnunk, még akkor is, ha ez egy istenfélő egyházi vezető számára kínos helyzetet jelent.

C: Utolsó lehetőség: Tehát, ha alapvető tanbeli probléma áll fenn, és a Máté 18:15–22-ben leírt módszert már alkalmazták, vagy legalábbis megpróbálták, de semmi sem járt eredménnyel, akkor mi a teendő? Akkor a probléma nem csupán az istentelen vezetővel van, hanem inkább a szervezettel vagy az egyházi felekezettel.

C1. A 3 János 9–10-ben leírt helyzet: Talán a szervezet még megmenthető, és az istentelen vezetők kiűzhetők. János apostolnak volt egy ilyen helyzete a 3 János 9–10-ben, és nyilvánosan felhívta a figyelmet Diotrephesre. Ma a Missouri-szinódusú lutheránus egyházban sok konzervatív keresztény azon dolgozik, hogy olyan férfiakat nevezzenek ki vezetőknek, akik „Isten szavát komolyan veszik”.

C2. Bábel-helyzet: Másrészt előfordulhat, hogy a szervezet már nem menthető meg, és – akárcsak a Jelenések 18:4-ben szereplő Bábel esetében – az igazi keresztényeknek kötelességük elhagyni azt (és magukkal vinni annyi embert, amennyit csak lehet). Talán ha egy szervezet szimbolikusan „a szentek vérével ittas” (Jelenések 17:6), az jelzi, hogy a helyzetet talán egy kicsit alaposabban meg kellene vizsgálni, mielőtt arra a következtetésre jutnánk, hogy a helyzet még megmenthető.

K: A Bírák könyve 9:7–21-ben mi volt Jótám lényege?

V: Jótám talán azt kérdőjelezte meg, hogy egyáltalán kell-e király. Akárhogy is, Jótám megkérdezte tőlük, hogy valóban azt akarják-e, hogy egy „tövisbokor” uralkodjon felettük, hogy megbizonyosodjon arról, valóban ezt akarják-e. Jótám nem igazán „bizonyította”, hogy igazságtalanul bántak Jerub-Báállal (Gedeonnal) és fiaival. Egyszerűen csak emlékeztette őket arra, amiről tudta, hogy máris tisztában vannak. Aztán azt mondta, hogy ha nem cselekedtek tisztességesen, akkor az általuk választott király, Abimelech pusztítsa el őket, és a Sichem lakói és a szomszédos Bet-Millo lakói pusztítsák el Abimelech-et.

K: Miért volt itt a Bírák 9:46-ban egy „Baal-Berith” vagy „El-Berith” nevű bálvány?

V: A „Baal-Berith” szó a szövetség(ek) urát jelenti, az „El-Berith” pedig a szövetség istenét. Szomorú volt, hogy ez a bálványimádó oltár Sichem közelében állt, mert éppen Sichem közelében kötött Isten szövetséget Ábrámmal.

Talán szándékos volt, hogy Sichemben legyen egy „Berith” nevű oltár, hiszen ők inkább az istenekkel kötött szövetségek imádását tartották fontosnak, mint kizárólag az Egyetlen, Igaz Isten imádását.

Ironikus, hogy az a pénz, amelyet a sikemiek Abimelechnek fizettek azért, hogy kis sereget állítson össze, és megölje Gedeon többi fiát, a „szövetségek ura” templomából származott. Poétikus igazságszolgáltatás, hogy a sikemiek utolsó menedéke a Baal-Berith templomában volt, és ott haltak meg annak az embernek a keze által, akinek pénzt fizettek azért, hogy megölje Gedeon többi fiát.

K: A Bír 9:46–49-ben van-e bármilyen Biblia-on kívüli bizonyíték arra, hogy a Sichemben található el-Berith-templomot felégették?

V: Igen; találtak olyan bizonyítékot a leégésre, amely i. e. 1150 körüli időre utal. A Wycliffe Bibliai Szótár 1568–1569. oldalán az áll, hogy az erődítmény-templom falai 7–7,5 láb vastagok voltak, szélessége 53 láb, hossza 41 láb volt, a bejárat pedig a hosszú oldalon helyezkedett el. A szótár így fogalmaz: „Sichem Abimelech általi elpusztítását i. e. 1150 körül bőségesen igazolják.”

K: Miért nem akarta Abimelech a Bírók könyve 9:54 szerint, hogy az emberek azt mondják, egy nő ölte meg?

V: Először is Abimelech a hagyatékára gondolt, arra, hogy az emberek hogyan fognak emlékezni rá, és úgy gondolta, hogy nem fogják nagyon jó harcosként emlékezni rá, ha egy nő pusztán egy kő ledobásával megöli. Van azonban valami egészen lenyűgöző Abimelech viselkedésében.

Abimelech megölte az összes testvérét, és nemcsak megszegte a vele szövetségben álló város lakóival kötött megállapodást, hanem a város összes lakóját is megölte. Majd amikor Abimelech haldoklik, még van annyi esze, hogy aggódjon amiatt, hogyan fognak rá emlékezni mások. Annyira össze volt zavarodva abban, hogy mit tart fontosnak, hogy fogalma sem volt arról, mit fognak róla gondolni mások.

Annak ellenére, hogy legfőbb gondja az volt, mit fognak róla gondolni mások, pedig valójában attól kellett volna rettegnie, hogy Isten mit gondol róla.

K: A Bírák könyve 10:12–16-ban miért nem volt Isten eleinte hajlandó segíteni az izraelitáknak, majd megvédeni őket?

V: Isten addig nem segített nekik, amíg először el nem távolították bálványaikat. Isten itt is, mint minden esetben, igazságos volt. Isten soha nem védte volna meg őket, amíg folytatták engedetlen, bálványimádó cselekedeteiket. Amikor megbántak, akkor Isten megvédte őket. Isten nem változott meg, de amikor a szívük megváltozott, Isten irántuk kinyilatkoztatott szándékai is megváltoztak.

K: A Bírák 11:14–28-ban kinek volt igaza: Jeftének vagy az ammóni királynak?

V: Jeftének volt igaza, és a Bírák könyve 11:21–26-ban meggyőző érvelést adott elő. Az ammóniak királya azt állította, hogy az izraeliták elvették a földet az ammóniaktól. Jefte ezt cáfolta, mert:

1. Nem az ammóniaktól, hanem Sihontól és Ógtól hódították el.

2. Az izraeliták nem is harcoltak az ammonitákkal.

3. Ami azt illeti, az ammoniták sem harcoltak az izraelitákkal.

4. Sem Józsué idején, sem több száz évvel később az ammoniták soha nem tartottak igényt arra a földre. Az ammonita király teljesen új igényt támasztott.

Jefta logikus, meggyőző érvelése egyáltalán nem hatott az ammonitákra. Néha a mai politikai vezetők kapzsiságára a hasonlóan jó érvek sem hatnak, de mégis meg kell próbálnunk.

K: A Bírák 11:26-ban hogyan éltek az izraeliták 300 évig Heszbonban és Aroerben?

V: Bár egyesek tévesen azt gondolják, hogy egyes bírák uralkodási ideje átfedésben volt, ennek nincs köze ehhez a kérdéshez. A válaszban három szempontot kell figyelembe venni.

X 1. Lehetséges, hogy Jefté izraelitákból álló követei tévedtek a 300 évvel kapcsolatban. A Biblia tévedhetetlenül rögzítené, amit mondtak. Valószínűbb azonban, hogy a 300 évvel kapcsolatban igazuk volt.

2. Ha az izraeliták i. e. 1407 körül léptek be az ígéret földjére, és valamivel korábban laktak Heshbonban és Aroerben, akkor Jefte bírói tisztsége valamivel i. e. 1107 előttre tehető.

3. Ez jól egyezik a Mózes vezette kivonulás és Salamon templomának felépítése között eltelt 480 évvel (1 Királyok 6:1), valamint a Józsué által végrehajtott hódítás és Salamon halála között eltelt 450 évvel (Cselekedetek 13:20).

K: A Bírák könyve 11:29–30-ban hogyan tehetett Jefte meggondolatlan és ostoba fogadalmat, hiszen Isten Lelke volt rajta?

V: Ha a Szentlélek leszáll valakire, az nem jelenti azt, hogy szavai tévedhetetlenek lennének, vagy hogy nem követhetne el ostoba hibákat.

Vannak, akik úgy tekintenek Istenre, mint egy „rosszindulatú fickóra”, akinek megpróbáltatásokat kell okoznia neked, és el kell vennie tőled, hogy kiegyenlítse azt, amit ad neked. Talán Jeftének is ilyen téves nézete volt, amikor a Bírák könyve 11:30–31-ben tette ezt az ígéretet.

K: A Bírák könyve 11:30–40-ben Jefte valóban megölte-e a saját lányát ostoba áldozatként?

V: A keresztényeknek két különböző nézete van erről.

Igen: Jefte fogadalmából az következett, hogy megöli a lányát. Jefte fogadalmának teljesítése ellentétes volt Isten akaratával, aki a Tízparancsolatban megparancsolta az izraelitáknak, hogy ne gyilkoljanak. A „Now That’s A Good Question” című könyv 574. oldala és a „Today’s Handbook for Solving Bible Difficulties” című könyv 260–261. oldala azt a nézetet képviseli, hogy Jefte valóban feláldozta a lányát, és ez bűn volt Isten szemében. A „1001 Bible Questions Answered” című könyv 331. oldala szerint a Jónátán-targum azt tanítja, hogy Jefte megölte a lányát.

Más nők is szolgáltak a templomban, és természetesen későbbi időkben néhány férfi és nő úgy döntött, hogy nem házasodik meg, hogy jobban szolgálhassa Isten országát. Furcsának tűnne, ha minden évben megemlékeznénk a „szenvedéséről”, amikor sok más nő önként választotta ezt az utat.

Gideonhoz hasonlóan Jefté is hősi életet élt, amely tragikus véget ért. Gideonnal ellentétben azonban Jefté tragédiája nem abban rejlik, hogy megszegte Isten iránti elkötelezettségét, hanem abban, hogy betartott egy ostoba fogadalmat. Gideontól eltérően, aki képes volt megnyugtatni az efraimitákat, ez a bíró nem tette meg, vagy nem tudta megtenni, és 42 000 embert megölt közülük. Senki sem vonta kétségbe Jefté elszántságát, hogy betartsa fogadalmát. Talán Jeftének magának kellett volna ezt megtennie.

Nem: Jefté fogadalmának értelmében lánya egész életére Istennek szentelt, hajadon szűzként kellett élnie. A The Complete Book of Bible Answers (A Bibliai Válaszok Teljes Könyve) 49–50. oldalán rámutatnak, hogy nem azért volt két hónapja gyászolni, mert meg fog halni, hanem azért, mert soha nem lesznek gyermekei.

Az „Encyclopedia of Bible Difficulties” (A Biblia nehézségeinek enciklopédiája) 164. oldala biztos abban, hogy Jefte nem ölte meg a lányát, mert a Bírák könyve 11:31 héber szövegében az „aki” kifejezés szerepel, és ezt a szót soha nem használják állatokra, így Jefte arra számított, hogy ember fog kijönni, és tudta, hogy az emberáldozat elfogadhatatlan. Az a tény, hogy ő volt az egyetlen gyermek, jelentős szerepet játszott a sírásában, mert szülei nemzetsége teljesen kihalt volna. A „1001 Bible Questions Answered” (Válaszok 1001 bibliai kérdésre) című könyv 331–334. oldalán szintén megemlítik, hogy ebben a leírásban nincs nyoma vérnek.

A „When Critics Ask” című könyv 148–149. oldalán szintén öt okot sorol fel arra, miért nem jelentette ez a lány halálát.

1. Jefte ismerte az emberáldozatot tiltó törvényt.

2. Sehol sem áll, hogy feláldozta volna őt, és az embereket (például az elsőszülötteket) állatáldozattal váltották meg, ahelyett, hogy ők maguk lettek volna az áldozat.

3. Abban a kultúrában a gyermekvállalás mellőzése nagy áldozatnak számított.

4. Jefte lánya nem azért ment ki két hónapra, hogy halála miatt gyászoljon, hanem azért, hogy azt sirassa, soha nem lesznek leszármazottai.

5. A legfontosabb azonban az, hogy ha két hónapig a szüzességét gyászolta volna azért, mert meg fog halni, akkor két hónapra férjhez is mehetett volna.

Lásd még a „Bibliai nehézségek és látszólagos ellentmondások” című könyv 151–153. oldalát, amely elemzi, miért nem ölte meg valójában Jefte a lányát. A „Teljes könyv a Bibliai válaszokról” című mű 49–50. oldalán, valamint a „Nehézségek a Bibliában” című könyv 85–86. oldalán megemlítik, hogy bár a Biblia soha nem mondja ki, hogy Jefte teljesítette volna fogadalmát, a Bibliában nincs semmi, ami dicsérné vagy védené őt, ha mégis megtette volna.

K: Miért szerepel a Bibliában Jefte gonosz fogadása a Bírák könyve 11:30–40-ben?

V: Bár a Szentírás nem mondja meg, négy szempontot emelhetünk ki.

a) Bizonyos, hogy a Bibliában szereplő minden személy sok olyan dolgot mondott és tett, amit a Biblia nem rögzített. De a Jeftéről kihagyott részletek közül Isten úgy döntött, hogy ezt veszi fel a többi helyett.

b) Mindenki egyetért abban, hogy ez a beszámoló kényelmetlen érzést kelt bennünk, és úgy vélem, ez szándékos. Jefte a szavának és a becsületének (ahogy ő látta) embere volt – MÉG AKKOR IS, HA EZ ISTENNEK VALÓ ENGEDETLENSÉGET JELENTETT. Jefte nem valami pogány bálványnak áldozott, hanem az Egyetlen, Igaz Istennek áldozott olyasmit, amiről Isten soha nem mondta, hogy akarja. Ha azt gondoljuk, hogy Isten az áldozatunkat és az Ő iránti szolgálatunkat többre értékeli, mint az engedelmes szeretetünket, vagy ha mi magunk is többre értékeljük az áldozatunkat és az Ő iránti szolgálatunkat, mint az engedelmes szeretetünket, akkor valami nagyon eltorzult a kapcsolatunkban Istennel.

c) Jeftének furcsa és hiányos képe volt Istenről. Akárki is jött volna ki a házából, az lett volna a legboldogabb, hogy találkozhat vele, és ő úgy érezte, Isten nem akarja az ő boldogságát. De még ma is előfordulhat, hogy az emberek elfelejtik: Isten még jobban szeret minket, mint mi magunkat, és Isten a legjobbat akarja számunkra, még nálunk is jobban.

d) A történetben megjelenő zavaró érzelmek – amelyek Isten iránti meggondolatlan engedetlenséget álarcba burkolnak, mintha áldozat lenne Istennek – talán segítenek abban, hogy jobban megjegyezzük ezt a példát. Isten nem a pénzünket, a szolgálatunkat vagy az áldozatunkat akarja annyira, mint amennyire minket akar, hogy teljes mértékben elkötelezettek és engedelmesek legyünk iránta, ahogyan azt a Mikás 6:6–8 tanítja.

K: A Bírák 11:30–40-ben leírtak egy izraeliták előtti pogány ünnep átvételét jelentették-e?

V: Nem. Bár a Közel-Keleten létezett olyan szokás, hogy a nők Tammuzért (egy férfi istenért) sírtak, nincs bizonyíték arra, hogy ez lett volna az izraeli szokás forrása. Ráadásul nincs bizonyíték arra sem, hogy ez az izraeli szokás sokáig fennmaradt volna.

K: A Bírák 11:33-ban szereplő Ábel-Keramimre van-e régészeti bizonyíték?

V: Igen. A Biblical Archaeology Review január–februári számának 33. oldala szerint ma Tell el-‘Umeiri néven ismerik. Először i. e. 3000 körül lakták be.

K: A Bírák könyve 12:1–6-ban helyesen cselekedett-e Jefte, amikor megölte az efraimitákat?

V: Jephthah bizonyára nem rendelkezett ugyanolyan diplomáciai érzékkel, mint Gideon egy hasonló helyzetben. Az előző esettel ellentétben azonban itt az efraimiták elhatározták, hogy megölik Jephthah-t.

Nem ez volt Isten tökéletes akarata, hogy az Ő népe egymást öljön. Ebben az esetben az efraimiták voltak a hibásak, de talán Jefte több diplomáciával elkerülhette volna ezt.

Sajnálatos, hogy amikor valaki nagy dolgot végez Istenért, gyakran igazságtalan kritikát kaphat váratlan oldalról.

K: A Bírák könyve 12:8–13-ban mit tettek Ibzan, Elon és Abdon bíróként?

V: Bár a Szentírás nem rögzíti, mit tettek, jelentőségteljes lehet az, ami nem történt meg, amikor bírók voltak. Amíg Izráelnek ők voltak a vezetői, egyetlen nemzet sem próbált betörni Izráelbe.

K: A Bírák könyve 13–16. fejezeteiben szereplő Sámson története beilleszthető-e az ókorban elterjedt napmítoszok típusába, ahogyan azt az Asimov’s Guide to the Bible 248–251. oldalán állítja?

V: Nem. Asimov két dolgot állít: egyrészt, hogy Sámson a napmítoszok egyik típusa volt (248. o.), másrészt, hogy a nazíríták általában véve a napmítoszok egyik típusát képezték, mert hosszú hajuk [valamilyen módon] a nap sugarát szimbolizálja (249. o.).

Sámson a Dán törzshez tartozó Bet-Sémesből származott, ami „a nap háza” jelent, és Asimov A Biblia útmutatója című művének 251. oldalán azt állítja, hogy a filiszteus Delila név szorosan rokon a héber lilah szóval, amely éjszakát jelent. A liberális Harper’s Bible Dictionary című mű 134. oldalán azonban az áll, hogy Delila „kacér nőt” jelent, nem pedig éjszakát. A Strong-konkordancia szerint a szó jelentése „szenvedés”.

Valószínűleg ugyanannyi bizonyítékot lehetne felhozni arra, hogy Sámson az azték mitológiából származik (2500 évvel a jövőbe történő időutazás révén!), mint az állítólagos napmítoszokból. Ne feledjük, hogy a mai napig ismert görög és római mitológia nagy része ebben az időben még nem létezett.

K: Miért nem kapott Sámson a Bírák könyve 13:5-ben választási lehetőséget arra, hogy nazír vagy bíró legyen?

V: Sámson nem kapott választási lehetőséget arra nézve, hogyan születik. Másrészt semmi sem mondja, hogy Istennek kötelessége lett volna Sámsonnak – vagy bárki másnak – választási lehetőséget adni arra nézve, hogyan születnek.

Bárhogyan is születtünk, bármilyen kiváltságokkal, előnyökkel és hátrányokkal rendelkezzünk is, az a fontos, hogy közel kerüljünk Istenhez. Isten a végén mindenkit igazságosan megítél majd, aszerint, amit kaptak.

K: A Bírák 14:1–4-ben Isten azt akarta, hogy Sámson feleségül vegye a filiszteus lányt, és ez hogyan származott az Úrtól?

V: Sámson nem volt teljes mértékben elkötelezett Isten iránti engedelmességben. Isten azonban így is felhasználta Sámson vágyát a filiszteus lány iránt. Isten azért küldte Sámsont a földre, hogy megvalósítsa azt a célját, hogy megszüntesse a baráti kapcsolatokat az izraeliták és a filiszteusok között. Sámson sokszor volt engedetlen Isten iránt, és nem lenne meglepő, ha Sámson nem tetszett volna Istennek abban, ahogyan Ő felhasználta őt. Mindazonáltal Isten a helytelen cselekedeteket éppúgy felhasználja céljai eléréséhez, mint az istenfélő cselekedeteket.

K: Miért jelentős az a tény, hogy a Bírók könyve 14:6,9-ben Sámson nem beszélt szüleinek az oroszlánról és a mézről?

V: Mert a Bírák könyve 14:18-ban Sámson azonnal biztosan tudta, hogy a társai a választ Sámson feleségétől kapták. Sámson nem gyanúsította meg meggondolatlanul a feleségét, de gyorsan következtetésre jutott, mert senki más nem mondhatta el nekik.

K: Miért állt Samson felesége a Bírák könyve 14:15–18-ban a filiszteusok oldalára Samson helyett?

V: Sámson felesége filiszteus volt, és nyilvánvalóan jobban bízott a 30 férfi erejében, mint abban, hogy Sámson megmenti őt. A férfiakba vetett hite azonban nem sok jót hozott neki és apjának, mivel a filiszteusok később mindkettőjüket halálra égették a Bírák könyve 15:6-ban.

K: A Bírák 14:19-ben helyesen cselekedett-e Sámson, amikor megölt harminc embert Asdód városában (ezt egy ateista kérdezte)?

V: Kétféle válasz létezik.

Nem. Sámson gyakran volt engedetlen Isten iránt. Azok az eszközök, amelyeket Sámson a filiszteusok elleni harcban alkalmazott, szintén nem voltak túl helyesek. Sámson sokkal hatékonyabb lehetett volna az izraeliták seregének élén, ahelyett, hogy egy apró esküvői vita miatt megölt volna harminc embert.

Igen. Sámson háborúban állt a filiszteusokkal, és megpróbált annyi harcost megölni, amennyit csak tudott. Ekkor még nem számíthatott az izraeliták támogatására a filiszteusok elleni küzdelemben.

Mindazonáltal, mielőtt Sámsont (Delila segítségével) elfogták, elsődleges célja nem a filiszteusok létszámának csökkentése volt. Sámson visszafordíthatatlanul megszakította a baráti kapcsolatokat a filiszteusok és az izraeliták között. Ezt követően háború dúlt közöttük Dávid idejéig.

Manapság előfordulhat, hogy egyes keresztények hasonló szerepet töltenek be; nem azért, hogy embereket öljenek, hanem hogy megszakítsák a keresztények és a nem keresztények közötti vallási egységet, amellyel a keresztényeknek eleve nem is kellett volna egységben lenniük.

K: A Bírák 15:2 azt tanítja-e, hogy a feleségeket egyszerűen el lehet adni, ha a férjek már nem szeretik őket? (Ezt egy muszlim kérdezte.)

V: Nem. A Bírák 15:2 azt mondja el, mit tett egy hitetlen filiszteus, nem pedig azt, mit tett egy engedelmes izraelita. Sámson apósának filiszteus volt, aki nem követte Istent.

Mivel ezt egy muszlim kérdezte: az iszlámban meglehetősen szigorúak a nők válására vonatkozó szabályok. Az a nő, aki komoly ok nélkül kér válást, a Paradicsom illatától is el van zárva. Ibn-i-Majah 3. kötet, 10. könyv, 21. fejezet, 2055. szám, 237. oldal. Hasonlóképpen, ha egy nő komoly ok nélkül kér válást, az Abu Dawud 2. kötet, 6. könyv, 734. fejezet, 2218. szám, 600. oldal szerint is tilos.

A férfiak számára azonban ez nagyon egyszerű. Az iszlámban egy férfi bármilyen okból elválhat a feleségétől. Bukhari 3. kötet, 49. könyv, 4. fejezet, 859. szám, 534. oldal szerint egy férfi elválhat, ha „valami kellemetlen dolog van a feleségével kapcsolatban, például az öregség vagy hasonló”.

‘Umar megparancsolta fiának, ‘Abd Allahnak, hogy váljon el feleségétől, de ő megtagadta, mert szerette őt. Így ‘Umar elment Mohamedhez, és Mohamed elrendelte neki, hogy váljon el tőle. Abu Dawud, 3. kötet, 36. könyv, 1838. fejezet, 5119. szám, 1422. oldal

„Abdullah ibn Umar (Allah legyen vele elégedett) beszámolt arról, hogy Allah Küldötte (béke és Allah áldása legyen vele) így szólt: »A törvényes cselekedetek közül a legmegvetendőbb Allah szemében a válás.«” Ibn Majah, 3. kötet, 10. könyv, 1. fejezet, 2018. szám, 216. oldal

„Umar elmondta, hogy Mohamed elvált Hafsától (visszavonható válás), majd visszavette őt. Abu Dawud, 2. kötet, 6. könyv, 754. fejezet, 2276. szám, 619. oldal

Mohammed megparancsolta örökbefogadott fiának, Zaidnak, hogy váljon el Zainabtól, majd Mohammed feleségül vette Zainabot. Zaidnak nem volt választása, mert Mohammed felolvasta a 33. szúra 36–38. verseit. A muszlimok úgy hiszik, hogy a Korán teremtetlen és a mennyben egy táblára van írva, de a 33. szúra 33:36–38. versei név szerint említik Zaidot, mondván, hogy nem volt választása Zainabtól való elválásban. Később Zainab bint Jahsh „szokta dicsekedni a Próféta többi felesége előtt, és azt mondogatta: »Allah a mennyekben házasított össze (a Prófétával).«” Bukhari, 9. kötet, 93. könyv, 22. fejezet, 517. szám, 382. oldal. Lásd még: 9. kötet, 93. könyv, 22. fejezet, 516., 518. szám, 381–383. oldal.

Mellékesen megjegyezzük, hogy az „bin” arabul fiút jelent, a „bint” pedig lányt.

Egy férfinak el kell válnia a feleségétől, ha az apja ezt parancsolja. Ibn-i-Majah, 3. kötet, 10. könyv, 36. fejezet, 2088–2089. sz., 259–260. o.

Két muszlim férfi jó barátok voltak, ezért az egyik megkérdezte a másiktól, melyik feleségét váljon el, hogy a másik feleségül vehesse őt. Bukhari, 5. kötet, 58. könyv, 3. fejezet, 125. szám, 82. oldal

Tehát, bár a muszlim férfiak úgy érzik, hogy ugyanolyan természetes dolog feleségeket cserélni, mint másoknak autót, ne próbáljuk ezt a Bibliával igazolni.

K: A Bírák könyve 15:4-ben hogyan tudott Sámson 300 rókát befogni?

V: Öt lehetséges módja van ennek, és a válasz ezek kombinációja is lehet.

1. Nem áll benne, hogy Sámson egyszerre fogta meg mindet. Lehet, hogy egy bizonyos időtartam alatt történt.

2. Talán Sámson kiemelkedő erejét kiemelkedő mozgékonyság is kísérte. A válasz ezen részéről bővebben a „When Critics Ask” című könyv 150. oldalán olvashat.

3. Sámson nem feltétlenül a saját kezét kellett használnia. Semmi sem utal arra, hogy ne használhatott volna csapdákat néhányuk vagy mindegyikük befogásához.

4. A héber „su’al” szó jelenthet rókát vagy sakált is. Samson talán könnyebben tudott sakálokat befogni, mert azok falkában vadásznak.

5. Samson vezethetett egy csapat embert, hogy csapdába ejtsék az állatokat.

K: A Bírák 15:5-ben mennyi az 1100 ezüstpénz ötszöröse?

V: A Bírák könyve 17:10-ben egy lévita beleegyezett abba, hogy papként szolgáljon (nyilvánvalóan szállás és ellátás mellett) csupán tíz ezüst sékelért évente. 5500 ezüstpénz egy ember számára hatalmas összeg volt. Nyilvánvalóan a filiszteusok nagyon féltek Sámsontól.

K: A Bírák 15:12-ben miért kötözték meg Sámsont, hogy elvigyék a filiszteusokhoz?

V: Sámson egyértelműen fenyegetést jelentett a fennálló rend számára, és bár az izraeliták számára ez a rend nem volt ideális, mégis a jelenlegi helyzetet jobbnak tartották, mint hogy az Sámson alatt megváltozzon.

Ráadásul éppen a Júda törzséből származó férfiak adták át Sámsont az ellenségnek. Júda földjének számos része nem feküdt olyan közel a filiszteusokhoz, és bőven volt földjük, míg a daniták nagyon szűkösen éltek a saját földjükön.

Ma a keresztényeknek vonakodniuk kellene attól, hogy az istentiszteletük során az evangéliumot korlátozzák.

K: A Bírák 15:16-ban, még nagy ereje ellenére is, hogyan tudott Sámson megölni 1000 kiképzett filiszteus katonát anélkül, hogy azok lándzsát dobtak volna rá és megsebesítették volna?

V: Semmilyen természetes erő nem magyarázhatja ezt és a többi, Samson által végrehajtott hőstettet (például a városkapuk felemelését stb.). Istennek természetfeletti módon kellett Samson mellett állnia. Isten nemcsak erőt, gyorsaságot és reflexeket adhatott Samsonnak, hanem megzavarhatta a filiszteusok érzékeit és megvédhette Samsont.

K: A Bírák könyve 16:18–21 szerint Samson ereje a hajában rejlett?

V: Nem, az erő Istentől származott. Ha az erő a hajában rejlett volna, talán minden profi sportoló erősebb lenne, ha hosszú haja lenne.

Komolyan szólva, miután Sámson elárulta Delilának a titkát, Sámson elég biztos lehetett abban, hogy a nő levágja a haját, mert Delila már kipróbálta az összes többi dolgot is, amit Sámson említett. Miután Sámson felébredt, a Bírák könyve 16:20-ban ez áll: „De nem vette észre, hogy az Úr elhagyta őt.” (NET)

K: A Bírák könyve 16:26–27 szerint Samson eljuthatott-e a mennybe, mivel öngyilkos lett?

V: Igen. A válaszban három szempontot kell figyelembe venni.

1. Csak egy megbocsáthatatlan bűn létezik: a Szentlélek elleni istenkáromlás. Az öngyilkosság nem megbocsáthatatlan bűn.

2. A hívők öngyilkosságára példaként Eusebius az Egyháztörténet című művének 8. kötete 2. számának 12. fejezetében egy nőről és két gyönyörű lányáról mesél, akik inkább a folyóba vetették magukat, mintsem hogy testüket a római katonák meggyalázzák. Eusebius a 8. könyv 14. fejezetében egy másik példát is hoz fel Maxentiusról, aki éppen megerőszakolni készült egy gyönyörű keresztény nőt. A nő néhány perc magányt kért, hogy felkészülhessen. Amikor a férfi belépett, a nő már halálra szúrta magát.

3. Vitatható, hogy Sámson nem azért döntötte le az oszlopokat, hogy önmagában öngyilkos legyen, hanem azért, hogy megölje a filiszteusokat. Halálát inkább öngyilkos küldetésnek lehetne tekinteni, mint öngyilkosságnak, bár tudta, hogy meg fog halni.

A „Now That’s A Good Question” című könyv 291–292. oldalán olvasható, hogy egy pszichológiai tanulmány kimutatta: az öngyilkosságot kísérlő emberek 90%-a később azt mondta, hogy nem próbálta volna meg, ha 24 órát várt volna.

K: A Bírák könyve 16:26–27-ben Isten megáldotta-e Sámsont azért, mert öngyilkos lett?

V: Sámson nem öngyilkosságot követett el, hanem inkább egy öngyilkos küldetést hajtott végre. Ebben a konkrét esetben, akárcsak egész életében, Isten felhasználta Sámsont, noha Sámson engedetlen volt, és gyakran olyan helyeken találták, ahol soha nem lett volna szabad lennie. További részletekért lásd az előző kérdést.

A The Believer’s Bible Commentary 281. oldalán megemlítik, hogy ironikus, hogy „mivel életében oly gyakran társult a filiszteusokkal, és ellenállhatatlannak találta a nőiket, Sámson most halálában is a filiszteusok között található, holttestként a holttestek között Dágon templomának romjai között. Ha elhatárolódott volna tőlük, nemesebb halált érdemelt volna.”

K: A Bírák könyve 17:1–2-ben miért átkozták meg, majd áldották meg a tolvaj fiút?

V: A Biblia megemlíti ezt a kis történeti részletet anélkül, hogy akár a legcsekélyebb utalást is tenne arra, hogy Isten jóváhagyná ezt a bálványimádó helyzetet.

Az anya átkot szórt arra, aki ellopta a pénzt, nem tudva, hogy a saját fia volt az. Amikor megtudta, hogy ő volt, megbánta, hogy megátkozta a fiát, és inkább áldást próbált adni neki. A „A Biblia nehéz mondásai” című könyv 197–198. oldalán olvasható, hogy a Bírák könyvének írója talán azért vette fel ezt a történetet, hogy megmutassa, mennyire zavaros volt az emberek gondolkodása azokban az időkben.

Ma azonban az emberek ugyanolyan zavarosak lehetnek. Egy szülő józan állapotában gyengéden szeretheti a gyermekét, de részeg vagy kábítószer hatása alatt bántalmazhatja ugyanazt a gyermeket. A szülők nagyon igyekezhetnek megtanítani gyermekeiknek, hogy mennyire fontos a helyes cselekedet. A gyerekek azonban egyszerűen nem értik meg, amikor látják, hogy a szülők maguk is hazudnak, gyorshajtásba bocsátkoznak és csalnak.

K: Miért szentelték a Bírók könyve 17:2–3-ban szereplő pénzt Jehová-nak, hogy faragott képet készítsenek belőle?

V: Ez ostobaságnak tűnik, és valójában még rosszabb volt, mint amilyennek hangzik. Úgy tűnik, amit akartak – fontossági sorrendben – az a következő volt:

1) Hogy legyen egy szobor, amit imádhatnak

2) Imádni Izráel igazi Istenét

A válaszban három szempontot kell figyelembe venni.

1. Bálvány tartása, amelynek az emberek áldozatokat mutattak be, gyakran jövedelmező vállalkozás volt.

2. Azok számára, akik nem tudták jobban, az izraeliták Istenének bálványként való imádása akár még több pénzt is hozhatott.

3. Sok embernek vágya, hogy Istent imádja – a saját feltételei szerint és a saját módján. Istent ez nem érdekli. Isten olyan embereket akar, akik az Ő feltételei szerint és az Ő módján imádják és engedelmeskednek Neki.

K: Miért akart Míka a Bírák könyve 17:5 szerint istenházat építeni?

V: A Szentírás nem mondja meg, de felvethetünk néhány okot:

Vallási ok: Mika tisztelte Jehovát, de talán „biztosítékot” akart szerezni azzal, hogy több istent is tisztelt. Elfelejtette, hogy az igaz Isten megveti a bálványimádást.

Anyagi ok: Az emberek az istenek szobraihoz jártak, hogy pénzt adjanak nekik. Mika bálványai, valamint a pap jelenléte nagyszerű anyagi lehetőséget jelenthetett Mikának.

K: Mi volt a baj Miká teológiájával a Bír 17:13-ban, amikor azt mondta: „…Most már tudom, hogy az Úr boldogulást ad nekem, mert a lévita a papom lett” (NRSV)?

V: Mielőtt ezt könnyedén elutasítanád, mint nyilvánvaló kérdést, nézd meg a válasz utolsó részét, ahol szinte azonos dolgok ma sem nyilvánvalóak sok ember számára.

A bálványok pogány isteneket tiszteltek. Mika úgy gondolta, hogy ha az Egyetlen, Igaz Istennek állít bálványt, azzal tiszteli Őt, és ha egy levitát választ papjává, azzal még jobban tiszteli Istent. Mivel Mika így gondolta (egyfajta logikai ugrás révén), Istennek is így kell gondolnia. Ez olyan, mintha valamit tennél valakiért, akiről egyszerűen „tudod”, hogy tetszeni fog neki, annak ellenére, hogy soha nem beszéltél vele, és valójában fogalmad sincs arról, mit szeretne. Olyan, mint az a kisfiú, aki játékautót vett anyjának a születésnapjára, mert „tudta”, hogy tetszeni fog neki.

Ha röviden áttekintjük az Ószövetséget általában, és különösen a II. Mózes 20:4–6-ot, láthatjuk, hogy Isten utálja a bálványok használatát az istentiszteletben. Még ha azok állítólag Őt ábrázoló bálványok is, Isten utálja őket, és ezért különbözteti meg a második parancsolat az elsőtől.

Sajnos még ma is készítenek az emberek Máriáról, különböző szentekről és Jézusról szobrokat, hogy azokat az istentiszteletben használják. Az igazi Mária és a valódi szentek valószínűleg megdöbbennek azon a engedetlenségen, amelyet a róluk készült szobrok révén követnek el. Még ha ez az igazi Isten imádására irányuló kísérlet is (és így nem szegi meg az első parancsolatot), akkor is megszegi a második parancsolatot.

K: A Bír 18:2-ben igaz-e, hogy Sámson tettei nem gyengítették komolyan a filiszteusokat, és nem segítették a danitákat?

V: A Bírák könyve 16:31 szerint Sámson halála előtt 3000 férfit és nőt ölt meg, ami több volt, mint amennyit egész életében megölt. Némi kárt okozott a filiszteusoknak, mivel egy egész uralkodói nemzedék számos tagját megölte. Ugyanakkor, bár 3 000–6 000 filiszteus megölése hatalmas teljesítmény volt egy ember számára, egy hadsereg tábornoka számára ez csupán csekély győzelemnek számított volna.

Egyrészt ez helyes, és van itt egy tanulság is. Sámson túlságosan el volt foglalva a szerelmi élete üldözésével ahhoz, hogy engedelmes legyen és az izraeliták igazi vezetője legyen, és nem ért el sokat.

Másrészt viszont Samson mégis elért egy dolgot. Véget vetett az izraeliták és filiszteus uraik közötti többé-kevésbé baráti viszony korszakának. Azonban Saulra és Dávidra maradt, akik átlagos fizikai erejükkel az Úr szolgálatában álltak, hogy megvalósítsák azt, amit Samson nem tudott megtenni csupán csodálatos erejével, más izraeliták nélkül és anélkül, hogy engedelmesen járt volna Isten útjain.

K: A Bír 18:6,10-ben Isten valóban megáldotta-e a danita felderítőket?

V: Nincs a legcsekélyebb jel sem arra, hogy a lévita „pap” az igaz Istent szolgálta volna, és hogy szavai többek lettek volna, mint a hallgatói kedvéért kitalált dolgok.

Nem feltétlenül beszél Isten nevében mindenki, aki azt állítja magáról. A jövőre tekintve a daniták voltak az első törzsek egyike, amelyek bálványimádásba süllyedtek az arámi inváziók nyomán, és az első terület, amely megérezte az asszír és babiloni seregek erejét. Kezdeti könnyű sikerük nem érte meg a későbbi pusztulásukat.

K: A Bírák 18:20-ban mi volt a lévita férfi indítéka?

V: A Szentírásból kitűnik, hogy ennek semmi köze nem volt az igaz Isten imádásához. Azzal, hogy egy törzs papja lett ahelyett, hogy egy családé, nagyobb tekintélyre, tiszteletre és valószínűleg több pénzre tehetett szert.

Sajnos manapság nemcsak más vallások hívei közül találhatók ilyen emberek, hanem olyanok is, akik kereszténynek adják ki magukat.

K: A Bírák 18:30–31-ben mi a jelentősége ennek a versnek?

V: Ez rendkívül jelentős. Ez azt jelenti, hogy Dán városának lakói soha nem bántak meg ezt a bűnt, és egészen az asszírok érkezéséig követték a korabeli dániták hagyományait. Milyen szomorú.

Néha, amikor az egyházi felekezetek elutasítják Isten igazságát és a Bibliát, soha többé nem térnek vissza az igaz Isten követéséhez sem. Sok esetben a bálványimádás és más bűnök követésének igazolása olyan, mint a „Hegedűs a háztetőn” című musical egyik dala: a hagyomány. Valójában a Martin Lutherrel folytatott viták során egy Johann Faber (1478–1541) nevű katolikus teológus kijelentette: „Ha választanom kellene, inkább a Szentírást utasítanám el, mint a [római katolikus] egyház tiszteletreméltó tévedéseit.” (Manschrenk, 165. o.). Amikor az emberek a „tiszteletreméltó tévedések” követéséről beszélnek, vajon kevésbé vannak-e zavarban, mint a daniták?

K: A Bírák könyve 19–21. fejezeteiben a Gibeában történt felháborító események kitalált történet voltak, ahogyan azt az Asimov’s Guide to the Bible 279. oldala állítja?

V: Nem. Két bizonyíték támasztja alá, hogy ez valóban megtörtént:

1. A Bírók könyvében szereplő beszámoló az eseményről. Egyetlen szerző sem akarna megírni egy ilyen történetet, amely ennyire kedvezőtlen képet fest mind a benjáminitákról, mind a többi izraelitáról, hacsak nem érezné kötelességének az igazság leírását.

2. Ha ez nem lenne igaz, akkor Asimovnak vagy másoknak más okot kellene találniuk arra, hogy a benjáminiták törzse miért volt annyival kisebb, mint a többi törzs.

K: Mit tanulhatunk a Bírák könyve 19:1–21:25-ben szereplő epizódból?

V: Van egy rendkívül érdekes megfigyelés ezzel a polgárháborúval kapcsolatban: az eredeti gyilkosok kivételével minden egyes személyt úgy lehetne értelmezni, hogy igazoltnak érezte azt, amit erkölcsileg helyesnek tartott, legalábbis a saját szemszögéből.

1. A benjáminiták azért harcoltak, amit helyesnek tartottak. Úgy vélték, hogy rokonuk védelme, és (talán) az igazságszolgáltatás saját kezükbe vétele magasabb erkölcsi érték, mint hagyni, hogy bárki más megfossza rokonukat attól a jogtól, hogy a benjáminiták ítélkezzenek felettük.

2. Az a férfi is igazoltnak érezte magát, amikor feldarabolta ágyasát. A becsületének védelme és a bosszú iránti vágya fontosabbnak tekinthető, mint bármilyen tisztelet vagy megbecsülés, amit ágyasa teste iránt érzett.

3. Az izraeliták is igazoltnak érezhették magukat. Az a követelésük, hogy a benjáminiták ne bántsanak egyetlen [másik] izraelitát sem, magasabb rendű erkölcsi jognak számított, mint a benjáminiták – beleértve a nőket és a gyermekeket is – kiirtása.

4. Az izraeliták igazoltnak érezhették, hogy Jabes-Gileád egész városát kiirtották, a szűz nők kivételével. Végül is úgy érezték, hogy az a tény, hogy Jabes-Gileád férfiai nem csatlakoztak a többi izraelitához ebben a vérbosszúban, igazolta a férfiak, nők és gyermekek megölését. Természetesen a szüzeknek gyakorlati haszna volt, mint a benjáminiták feleségei, így (valamilyen furcsa logikai kiterjesztés alapján) ez igazolta, hogy őket ne öljék meg, míg a többi nő és fiú megölését igazoltnak tekintették.

4. A benjáminita túlélők és az izraeliták egyaránt igazoltnak tartották, hogy a benjáminita túlélők elrabolhassák a hajadon izraeli lányokat. Nyilvánvalóan fontosabb volt, hogy ezeknek a benjáminita lázadóknak több feleségük legyen, mint a lányok kívánsága.

Végül, mivel az izraelitákat a Bírák 21:5-ben tett esküjük kötötte arra, hogy megöljenek mindenkit, aki nem gyűlt össze, valamint a Bírák 21:18-ban tett esküjük is, azt gondolhatnánk, hogy tanultak a leckéből, és többé nem tesznek esküt. Ahogyan az 1 Sámuel 14:24 mutatja Jónátán méz evésének esetében, nem feltétlenül tanultak a leckéből.

K: A Bírák 19:4–8-ban miért akarta az após késleltetni a veje visszatérését?

V: A Szentírás nem mondja meg, de talán az após hiányolta a lányát, és tudta, hogy amikor a veje elindul, a lánya is vele megy.

K: Miért szerepel a Bibliában a Bírák 19:12–24-ben a lévita ágyasáról szóló történet?

V: Ez valóban egy mély romlásról szóló történet, ahogyan azt a Hóseás 9:9 is mondja. Ezt a tényeken alapuló könyvben három, egymástól nagyon különböző, de egymást kiegészítő okból nem hagyták figyelmen kívül, és nem titkolták el.

Világi szempontból: Megesett. A Bírák könyve – ahogyan egy világi történelemkönyv tenné – elmagyarázza, miért tört ki ez a szörnyű polgárháború, és miért maradt Benjámin törzse még évszázadokkal később is mindig ilyen kicsi.

Mindenki azt teszi, amit jónak lát: A Bírák könyve 21:25 összefoglalja ennek a valós történetnek a lényegét: ilyen szörnyűségre vezethet, ha mindenki azt teszi, amit jónak lát. Ha mindenkinek megvan a maga, a Biblián nem alapuló mércéje a jóra és a rosszra, akkor a dolgok mindenki számára nagyon rosszul alakulhatnak. Lásd még a következő kérdést is.

Egy lecke a hűségről: A benjáminitákat nem lehetne hibáztatni hűségük miatt, ha a hűség mindig erény lenne. Azonban hibáztathatók azért, hogy ebben az esetben hűségük gonosz dolog volt. Úgy tűnhetett, hogy az izraeliták hűsége Istenhez és népükhöz irányult, de ez az eset és a háború azt mutatja, hogy hűségük csak a saját törzsükhöz irányult. Manapság az emberek különféle okokból lehetnek hűségesek egy jó ügy iránt, és ezek közül néhány ok nem jobb, mint a benjáminiták hűsége volt.

K: Miért tűri a Biblia a Bírók könyve 19:22–30 és 21:7–23 versekben szereplő gonosz cselekedeteket? (Egy muszlim említette ezt.)

V: A Biblia nem nézi el ezeket. Inkább csak megemlíti a gonosz cselekedeteket azokban a gonosz időkben, amikor „mindenki azt tette, ami a saját szemében helyes volt”. Vajon az, hogy a Korán megemlíti az Ād és Madyán népe által elkövetett gonosz cselekedeteket, bizonyítaná-e, hogy a Korán téved?

K: A Bírák 20:1-ben a Dán városára utalva azt jelenti-e, hogy Dán már korábban vándorolt el?

V: Nem feltétlenül. A Bírák könyvét mindkét esemény után írták, és lehetséges, hogy a helyet az általánosan ismert névvel említették. Két másik példa erre az, hogy Efézusról azt mondják, Törökországban van, valamint a Mózes első könyve 12:8-ban az, hogy Ábrahám Bethelben volt, noha Bethel csak Jákób idejében, a Mózes első könyve 28:19-ben lett a város neve.

K: A Bírák könyve 20:47-ben szereplő események valóban nem történhettek a Bírák könyve végén, mivel Benjámin akkoriban virágzott, ahogyan azt az Asimov’s Guide to the Bible 259. oldala állítja?

V: Nem. Benjámin egészen ehhez a polgárháborúig virágzott. Asimov sem régészeti, sem egyéb bizonyítékot nem hoz fel arra, hogy Benjámin a Bírák könyvének végén virágzó állapotban lett volna. Ezzel szemben Sául az 1 Sámuel 9:21-ben azt mondja, hogy ő Izráel legkisebb törzséből származik.

K: A Bírák könyve 21:8-ban Jabes-Gileád elpusztítása azt bizonyítja-e, hogy ez nem a Bírák könyve korszakának végén történt, mivel Jabes-Gileád virágzó város volt, ahogyan azt Asimov Biblia-kalauzának 259–260. oldalán állítja?

V: Nem. Íme, mit mond a Biblia Jabes-Gileádról. Sául megmentette a várost az ammóniaktól az 1 Sámuel 11:1–11-ben. Miután Sáult megölték, Jabes-Gileád emberei elvitték Sául holttestét, és eltemették. Dávid dicsérte őket ezért (2 Sámuel 2:4–7). Az 1 Krónikák 10:11 ugyanezt a beszámolót adja. Glueck régész felfedezte azt a helyet, amely valószínűleg Jabesh-Gilead volt, és amelynek városfalai is voltak.

Érdekes, hogy további bizonyítékok nélkül Asimov arra a következtetésre juthat, hogy Jabes-Gileád virágzó város volt, és megsemmisítése lehetetlen volt. A városok, különösen az erődített városok, idővel valóban újjáéledhetnek, de a fenti csekély bizonyítékok alapján azt állítani, hogy Jabes-Gileád annyira virágzott, hogy soha nem pusztulhatott el, meglepő egy olyan embertől, mint Asimov, aki tudományos kutatásaiban óvatos volt. Sajnos Asimov hasonló hibát vétett Hazor értékelésében is, és rengeteg régészeti bizonyíték cáfolja állítását. Hazor újjáéledéséről bővebben a Józsué 11:10-hez fűzött három kérdésnél olvashatunk.

K: A Bírák 21:19-ben milyen éves ünnepet tartottak az Úr tiszteletére Sílóban?

V: A Szentírás nem mondja meg egyértelműen, hogy milyen ünnepről volt szó. Lehetséges azonban, hogy a Bírák könyve 11:39–40-ben említett, Jefte lányának tiszteletére rendezett ünnepről van szó.

K: A Bírák 21:20–21-ben szereplő eset mellett volt-e még valaki, aki lányokat rabolt el, miközben azok táncoltak?

V: Igen. Ezután, Görögországban, a Messénia városából származó férfiak elraboltak lányokat Lakóniából Artemisz ünnepe alatt, Boling szerint (294. o.). Erről szó esik az Expositor’s Bible Commentary 3. kötetének 506. oldalán.

K: A Bírák könyve 21:25-ben és a Mózes 5. könyve 12:8-ban mi a baj azzal, hogy „azt teszed, ami a te szemedben helyes”, vagy hogy mindenki azt tegye, amit jónak lát?

V: Ahogyan azt a Bírák könyvében leírt történelem is mutatja, rengeteg baj van ezzel. Az emberek túl gyorsan hoznak létre saját mércéket, amelyek alacsonyabb szintűek, mint Istenéi. Erről bővebben lásd az előző két kérdést. Ezen felül az emberek hajlamosak a mércéket saját ízlésükhöz, nézőpontjukhoz és vágyaikhoz igazítani.

K: A Bírák könyve mikor íródott?

V: A Bírák könyve körülbelül i. e. 1380-tól i. e. 1050-ig terjedő eseményeket ölel fel. A Bírák 18:30 szerint ezek az események „a föld fogságáig” tartottak. Háromféle vélemény létezik arról, hogy mire utal ez.

Az összes északi törzs asszír fogságba hurcolása Kr. e. 722-ben. A Wycliffe Bibliai Szótár 993. oldalán a következő olvasható: „A Donald J. Wiseman által kiadott és publikált táblázatok pontosabb információkat nyújtottak a kr. e. 626–566 közötti időszak kaldeai királyainak datálásához. Ennek következtében Samária kr. e. 722-es bukásának és Jeruzsálem kr. e. 587/586-os bukásának dátumait egy év körüli eltéréssel rögzített dátumokként fogadják el.”

Dán fogságba esése, amely i. e. 1000 körül történt. A When Critics Ask című mű 151. oldala támogatja ezt a nézetet, mivel ahogy Dán hirtelen elpusztította a laisi népet, hasonló pusztítás érte őket i. e. 1000 körül.

Merrill Unger véleménye szerint ez egy későbbi szerkesztői beillesztés, amint azt Gleason Archer A Survey of Old Testament Introduction című művében (Moody Press, 1974) a 281. oldalon említi.

K: A Bírák könyvében melyek a ma is fennmaradt legkorábbi kéziratok?

V: A Holt-tengeri tekercsek: (Kr. e. 1. század körül) 3 különálló példány. The Dead Sea Scrolls Today című mű 30. oldala. (1Q6, 4Q49, 4Q50) a The Dead Sea Scrolls in English című mű 4. kiadásának xxxvii. oldala, valamint a Wycliffe Bible Dictionary 436–438. oldalai szerint.

1Q6 (a Bírák könyve 6:20–22; 8:1(?); 9:1–4, 4–6, 28–31, 40–43, 48–49 részei (Kr. e. 1. század))

4Q49 Bírák 6:2–6, 11–13 (Kr. e. 50–25) A Bírák 2:7–10 nem veszett el, hanem hiányzik.

4Q50 a Bírák könyve 19:5–7; 21:12–25 három töredéke

Összességében a Bírók könyvének összesen 618 verséből a Holt-tengeri tekercsekben a következő 35,5 vers maradt fenn (5,7 %).

Bír 6:2–6, 11–13, 20–22; 8:1?; 9:1–6, 28–31, 40–43, 48–49; 19:5–7; 21:12–25.

A Vaticanus (325–350) a Bírák könyvének teljes szövegét tartalmazza.

A Sinaiticus (Kr. u. 340–350) a Bírák könyvének 2:20; 4:6–11:2 verseit tartalmazza.

Az Alexandrinus (kb. 450) a Bírák könyvének teljes szövegét tartalmazza.

K: Mely korai írók hivatkoztak a Bírák könyvére?

V: A nicénai zsinat előtti írók közül a következők hivatkoztak a Bírák könyvének versére vagy utaltak rá:

Philo, az alexandriai zsidó (Kr. e. 20/15 – Kr. u. 50) a „A nyelvek zavaráról” című művének 26. fejezetében (128) hivatkozott a Bírák könyve 8:9-re, ahol – érdekes módon – azt állította, hogy ez „Mózes műve”. „Mert – mondja Mózes – »Gedeon esküt tett a fanueli embereknek, mondván: Azon a napon, amikor győztesen és békében térek vissza, lerombolom ezt a tornyot.«”

Meleto/Melito Sardisból (Kr. u. 170–177/180) az Onesimushoz írt levelében a Bírák könyvét az Ószövetség könyvei között sorolta fel. A „Húsvétról” című mű 72. oldalán. Megőrződött Eusebius Egyháztörténete 4. könyvének 26. fejezetében.

Irenaeus, a lyoni (182–188) elemzi a Bírák könyvében szereplő Sámson-történetet, és a forrást „szentírásnak” nevezi. Irenaeus-töredékek, 40. töredék, 575. o. A 41. töredékben is utal Sámsonra.

Irenaeus 27. töredéke (572. o.) arról a kisfiúról beszél, akinek kéznél kellett vezetnie Sámsont, utalva a Bírák könyve 16:26-ra.

A lyoni Iréneusz (182–188) a Gideonról szóló Bírók könyve 6. fejezetét tárgyalja az Iréneusz: Az eretnekségek ellen című mű 3. könyvének 17.3. fejezetében (445. o.).

Ezek azok a helyek, ahol Irenaeus utal a Bírák könyvére.

Alexandriai Kelemen a *Stromata* (193–202) 1. könyvének 21. fejezetében, 325. oldalon így fogalmaz: „Ahogyan a Józsué könyve beszámol róla”, majd később: „ahogyan a Bírák könyve említi”.

Tertullianus (198–220) így ír: „Józsué halála idején. És így szinte az egész Bírák és Királyok krónikájában” – *Scorpiace* 3. fejezet, 636. oldal

Origenész (Kr. u. 225–254): „Sőt, a Bírók könyvében szereplő Belial fiaira vonatkozóan.” Origenész: Celsus ellen, 6. könyv, 44. fejezet, 593. oldal

Origenész (Kr. u. 240) szintén utal Debóra és Bárekra a Bírák könyvében. Énekek éneke kommentárja, előszó, 48. o.

Értekezés az újrakeresztelésről (kb. 248–258), 15. fejezet, 676. oldal: „Továbbá a Bírák könyvében és a Királyok könyveiben is megfigyelhetjük, hogy többeknél vagy ott volt az Úr Lelke, vagy Ő eljött hozzájuk, mint például Gothoniel [Othniel], Gideonra, Jeftára, Sámsonra, Saúlra, Dávidra és sok másra.”

Karthágói Ciprián (kb. 246–258) a Bírák könyve 2:11–13 és 4:1 versekre úgy hivatkozik, hogy „a Bírák könyvében” találhatók. Ciprián értekezései, 12. értekezés, 1. fejezet, 508. o.

Methodius az Olümposzról és Patarából (Kr. u. 270–311/312) kifejezetten megemlíti az Ószövetséget és a Bírák könyvét a „Tíz szűz lakomája” című művében, 10. értekezés, 2. fejezet, 348. oldal

Nikaia után

Eusebius Caesarea-i (kb. 328–339/340) tárgyalja különböző írók véleményét az Ószövetség kánonjáról.

Athanasius (367) felsorolja az Ószövetség könyveit a „Húsvéti levél” 39. fejezetében, 4. fejezet, 552. oldal.

Athanasius (339) a Bírák 19:29-re „a Bírák könyveként” hivatkozik a Körlevél 1. fejezetében, 92. oldalon

A szíriai Afrahat (337–345) utal a Bírák könyvére

Synopsis Scripturae Sacrae című művében (350–370)

Efraim, a szíriai (350–378)

Jeruzsálemi Cirill (kb. 349–386) a Bírák 3:10-et a Bírák könyvében, Dávidot a Királyok könyveiben, a Zsoltárokat, a 2. Krónikák 15:1-et a Krónikákban, a Nehémiás 9:20-at pedig az Ezsdrás könyvében említi (az Ezsdrás és a Nehémiás egy könyv volt). Kateketikai előadások, 16.28. előadás, 122. o.

Milánói Ambrus (Kr. u. 370–390) említi a Bírák könyvét és a Zsoltárok könyvét. A Szentlélekről szóló mű 1. könyv, 16. fejezet, 95. oldal

Nanzianzeni Gergely (330–391)

Pacianus, Barcelona (342–379/392) a 2. levél 2.2. fejezetében, 28. oldalon idézi a Bírák könyve 13:18-at

Nüsszai Gergely (kb. 356–397) utal a Bírák könyvére.

Epiphanius of Salamis (360–403) felsorolja az Ószövetség könyveit, beleértve a Bírák könyvét is. A Panarion

Karthágói zsinat (393–419)

Sulpicius/Sulpitius Severus (Kr. u. 363–420) megemlíti a Bírák könyvét a Történelem című művének 1. könyvében, 24. fejezetében, 85. oldalán

Jeromos (Kr. u. 373–420) az Ószövetség könyveiről értekezik. Kifejezetten kitér a Teremtés könyvére, a Kivonulás könyvére, a Levitikusra, a Számok könyvére, a Deuteronómiumra, a Pentateuchra, a Jób könyvére, Jézusra, Nave fiára [Józsuéra], a Bírák könyvére, a Rút könyvére, a Sámuel és a Királyok könyveire (2 könyv), a tizenkét prófétára, Hóseásra, Jóelre, Ámósra, Obádiásra, Jónásra, Mikára, Nahumra, Habakukra, Zefániára, Haggaira, Zakariás, Malakiás, Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel, Dániel, Eszter, Ezsdrás, Nehémiás, 53. levél, 7–8. fejezet, 99–101. oldal.

Rufinus (374–406)

János Krisztosztom (–407) utal a Bírák 21:5–10-re, 11. kötet, Az Apostolok cselekedeteihez fűzött kommentár, 13. homília, 86. o.

Hippói Szent Ágoston (388–430) azt mondja: „Az Úr így szól”, és a Bírák könyve 6:1-re hivatkozik a 46. levél 18. fejezetében, 291. oldalon

Hippo-i Ágoston (338–430) a Bírók könyve 3:30-ra hivatkozik szentírásként az Isten városa című mű 17. könyvének 14. fejezetében, 352. oldalon

Cassianus (419–430)

Cyrus-i Theodoret (324–458) utal a Bírák könyvére.

Kérdés: A Bírák könyvében milyen fordítási eltérések vannak a héber és a görög Septuaginta között?

V: Íme néhány fordítási eltérés. Hogy képet kapjunk a héber maszorétikus szöveg és a görög Septuaginta-fordítás közötti eltérésekről, az alábbiakban a 16. fejezetre összpontosítunk.

Bír 1:14 „Othniel, ő sürgette őt” vs. „Othniel, ő sürgette őt” (Septuaginta és Vulgata) Az Expositor’s Bible Commentary 3. kötete, 388. oldala szerint, míg a görög és a Vulgata női nemet feltételezett, a Józsué 15:18 azt mutatja, hogy valójában férfi nemről van szó.

Bír 1:16 „a kénita” vs. „Hobáb, a kénita” (Septuaginta)

Bír 1:18 „szintén elvette” vs. „nem vette el” (Septuaginta)

Bír 1:27 „Bét-Seán” vs. „Bét-Seán, amely a szkíták városa” (Septuaginta)

Bír 2:3 „lett” vs. „ellenségekké/ellenségekké válnak és lesznek” (Septuaginta, Targumok, Vulgata)

Bír 2:9 „Timnath-Serah” (héber) vs. „Timnath-Heres” (héber, Józsué 19:50 és 24:30)

Bír 3:26 „kőszobrok” vs. „kőbányák” (Targumok)

Bír 5:14 „Amalekben” vs. „a völgybe” (Septuaginta)

Bír 5:15 „az én fejedelmeim Isszachárban” vs. „Isszachár fejedelmei” (Septuaginta, szír, Targumok, Vulgata)

Bír 5:28 „kiáltott” vs. „bámult” (Septuaginta)

Bír 5:31 „akik szeretik őt” vs. „akik téged szeretnek” (szír, Vulgata)

Bír 6:7–10 szerepel a maszorétikus szövegben, de hiányzik a 4Q49-es Holt-tengeri tekercsből. Két középkori héber kézirat és a Septuaginta kihagyja a 6:7a verset.

Bír 8:4 „és üldözve” vs. „és éhezve” (Septuaginta)

Bír 9:29 „őt. Akkor így szólt Abimelechhez” szemben azzal, hogy „őt. Azt mondanám Abimelechnek” (Septuaginta)

Bír 9:38 „hol van most a szád” vs. „hol van most a dicsekvésed” (Septuaginta) (A jelentés lényegében ugyanaz)

Bír 9:44 „a vele lévő csapatok” vs. „a vele lévő csapat” ((egyes Septuaginta-fordítások, Vulgata)

Bír 11:12 „az ammonita király” vs. „a midianiták” (egyes Septuaginta-kiadások)

Bír 12:2 „harc az ammonitákkal” vs. „harc az ammonitákkal, akik elnyomtak minket” (Septuaginta, Harcleai szír)

Bír 12:7 „Gileád városaiban” vs. „Gileád városában” (néhány Septuaginta)

Bír 13:19 „neki, és csodákat tett, miközben Manoah, a felesége, nézte” vs. „annak, aki csodákat tesz” (Septuaginta)

Bír 14:15 „negyedik nap” vs. „hetedik nap” (egyes Septuaginta-fordítások, szír, Vulgata) (Az Expositor’s Bible Commentary 3. kötete, 469. oldal szerint a „negyedik” és a „hetedik” szavak csak az első betűjükben különböznek egymástól.)

Bír 15:5 „szőlőültetvények és olajfaültetvények” vs. „szőlőültetvények és olajfaültetvények” (Septuaginta, Targumok, Vulgata)

Bír 16:2 „A gázaiak: »Sámson idejött«” szemben azzal, hogy „a gázaiaknak azt mondták: »Sámson idejött«” (Septuaginta)

Bír 16:2 „csapdát állítottak neki” vs. „lesben álltak rá”

Bír 16:3 „Hebron” vs. „Chebron”

Bír 16:4 „Sorek völgye” vs. „alsorek”

Bír 16:4 stb. „Delila” vs. „Dalida”

Bír 16:5 „megalázni őt” vs. „megkínozni őt”

Bír 16:7 „hét zöld, még nem szárított íjhúr” vs. „hét nedves, még nem romlott húr”

Bír 16:7 „olyan lesz, mint bármelyik ember” vs. „olyan lesz, mint a közönséges emberek”

Bír 16:9 „És a lesben állók a belső szobában várták őt” vs. „És a lesben állók vele maradtak a szobában”

Bír 16:10 „tréfált/megtévesztett engem” vs. „megcsalt engem”

Bír 16:12 „És a lesben állók a belső szobában várakoztak. És letépte őket a karjáról” vs. „és letörte őket a karjáról”

Bír 16:13 „tréfált velem/megtévesztett” vs. „megtévesztett”

Bír 16:13 „Mondd meg nekem” vs. „Mondd meg nekem, kérlek”

Bír 16:13 „…egy hálóval” vs. „a hálóval, és tűvel rögzítsd őket a falba, akkor olyan gyenge leszek, mint bármelyik másik férfi.” (Septuaginta, egyetlen héber szövegben sem szerepel)

Bír 16:14 „és ő egy tűvel rögzítette … hálóval” vs. „És lőn, mikor elaludt, hogy Dalida elvette a feje hét tincsét, és összefonta őket a hálóval, és egy tűvel a falba rögzítette őket… hálót a falból”

Bír 16:15 „Már háromszor tréfáltál velem/megtévesztettél engem” vs. „Ez a harmadik alkalom, hogy megtévesztettél engem”

Bír 16:17 „Istennek szentelt nazír” vs. „Isten szentje”

Bír 16:18 „Gyere, mert ezúttal ő” vs. „Gyere fel még egyszer, mert ő”

Bír 16:18 „ezüst a kezükben” vs. „pénz a kezükben”

Bír 16:19 „ő” vs. „Dalida”

Bír 16:19 „és elkezdte gyötörni/leigázni/kínozni őt” vs. „és ő elkezdte megalázni őt” vs. „és ő elkezdett gyengülni/elkezdett gyenge lenni” (néhány Septuaginta-fordítás)

Bír 16:21 „bronz” vs. „réz”

Bír 16:24 „dicsőítették istenüket” vs. „dicsőítő énekeket énekeltek istenüknek”

Bír 16:24 „sokasodtak a sebesültjeink” vs. „sokasodtak az elesettjeink”

Bír 16:26 „És az oszlopok közé állították.” vs. „és tenyerükkel megütötték, és az oszlopok közé állították.”

Bír 16:28 „Jehovához kiáltott” vs. „az Úr előtt sírt”

Bír 16:28 „Uram, Jehova” vs. „Uram, én Uram”

Bír 16:29 „két középső oszlop” kontra „két oszlop”

Bír 16:31 „Zora és Eshtaol” szemben „Saraa és Esthaol”

Bír 18:7 „a szidonitáktól” szemben „az arámokkal/Szíriával” (egyes Septuaginta-fordítások)

Vagy Bír 18:7 „távol a szidonitáktól, és senkivel sem állt kapcsolatban” szemben „távol a szidonitáktól, és nem állt kapcsolatban Arammal” (Symmachus) (Ez az NRSV szerint van)

Bír 18:30 „Manasse fia” (maszorétikus) vs. „Mózes fia” (egyes ókori változatok, egyes Septuaginta-fordítások, Vulgata)

Bír 19:2 „hűtlen volt” wattizneh szemben „megharagudott” (valószínűleg wattiznah-nak hitték) (proto-luciani Septuaginta és a Vulgata)

Bír 19:4 „elvitte őt” vs. „eljutott” (Septuaginta) (Ez az NRSV szerint van)

Bír 19:18 „az Úr háza” vs. „az én házam” (Septuaginta)

Bír 20:9 „Gibea, sorshúzással ellene” szemben „Gibea, sorshúzással felmegyünk ellene” (Septuaginta)

Bír 20:10 „Geba” (Gibea egyik változata) vs. „Gibea” (egy héber kézirat)

Bír 20:15 „26 000” szemben „25 000”-rel (Septuaginta A) szemben „23 000”-rel (Septuaginta B)

Bír 20:33 „Geba síkságán” kontra „Gebától nyugatra” (Septuaginta, Vulgata)

Bír 20:42 „városok” vs. „város” (Septuaginta)

Bír 20:43 (valószínűleg pihenőhely) (menuhah) vs. „Nouából” (Septuaginta B)

Irodalomjegyzék ehhez a kérdéshez: a héber fordítás Jay P. Green Literal Translation című művéből származik, a Septuaginta-fordítás pedig Sir Lancelot C.L. Brenton The Septuagint: Greek and English című fordításából. Használtuk továbbá az Expositor's Bible Commentary című művet, valamint a NASB, NIV, NKJV és NRSV Bibliák lábjegyzeteit is.

Ha másképp nem jelezzük, a szentírási idézetek a Berean Standard Bible (BSB) című, közkincsnek minősülő kiadásból származnak. https://berean.bible/

www.biblequery.org