K: Mit jelent az, hogy a Biblia „tévedhetetlen”?
V: Ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nincs benne hiba, hanem azt, hogy nincs benne jelentős hiba a tanításban vagy a gyakorlatban. Valaki akkor is igazi keresztény lehet, ahogyan C. S. Lewis is az volt, ha hiszi, hogy a Biblia tévedhetetlen, de tévesen gondolja, hogy a Biblia nem hibátlan.
K: Mit jelent az, amikor az emberek azt mondják, hogy a Biblia „hibátlan”?
V: Amikor a konzervatív keresztények azt mondják, hogy a Biblia hibátlan, arra utalnak, hogy az eredeti kéziratokban nincsenek hibák. A későbbi másolatokban Isten megengedte a másolók hibáit. Mindenki, aki azt mondja, hogy a Biblia hibátlan, azt is mondja, hogy a Biblia tévedhetetlen. De nem mindenki, aki azt mondja, hogy a Biblia tévedhetetlen, mondja azt is, hogy hibátlan.
Lásd a Today’s Handbook for Solving Bible Difficulties című könyv 45–48. oldalát, ahol könnyen érthető módon tárgyalják, hogy az eredeti szöveg hibátlan, míg a modern szöveg – bár továbbra is megbízható – csupán tévedhetetlen. Egyéb könyvek, amelyek hasonló leírást adnak a hibátlanságról: a „1001 Bible Questions Answered” (1001 bibliai kérdés megválaszolva) 17. oldala, a „When Critics Ask” (Amikor a kritikusok kérdeznek) 23–24. oldala, a „The Complete Book of Bible Answers” (A bibliai válaszok teljes könyve) 13. és 25. oldala, az „Encyclopedia of Bible Difficulties” (A bibliai nehézségek enciklopédiája) 7. és 16. oldala, valamint a „Difficulties in the Bible” (Nehézségek a Bibliában) 21–22. oldala. A „General Introduction to the Bible” (Általános bevezetés a Bibliába) című mű 43. oldalán rámutat arra, hogy a „hibátlan eredeti kéziratok és hibás másolatok” nézetét Kálvin János és Hippói Szent Ágoston (354–430) is vallotta.
Íme néhány részletes kijelentés a tévedhetetlenségről a Bibliai Hermeneutikáról szóló Chicagói Nyilatkozatból, amelyet a „General Introduction to the Bible” című mű 444. oldaláról vettünk.
„XIII. cikk: KIJELENTJÜK, hogy a Szentírás különböző részeinek irodalmi – formai és stilisztikai – kategóriáinak ismerete elengedhetetlen a helyes exegézishez, ezért a műfajkritikát a bibliai tanulmányozás számos tudományága közé soroljuk.
TAGADJUK, hogy a történelmi valóságot tagadó műfaji kategóriákat jogosan lehetne ráerőltetni azokra a bibliai elbeszélésekre, amelyek tényként jelennek meg.
XV. cikk: MEGERŐSÍTJÜK, hogy a Bibliát szó szerinti, vagyis normális értelmében kell értelmezni. A szó szerinti értelmezés a nyelvtani-történeti értelmezés, azaz az a jelentés, amelyet az író kifejezett. A szó szerinti értelmezés figyelembe veszi a szövegben található összes szófordulatot és irodalmi formát.
TAGADJUK minden olyan szentírás-megközelítés jogosságát, amely olyan jelentést tulajdonít a Szentírásnak, amelyet a szó szerinti értelmezés nem támaszt alá.
XVI. cikk: MEGERŐSÍTJÜK, hogy a kánonikus szöveg és jelentésének meghatározásához legitim kritikai módszereket kell alkalmazni.
TAGADJUK annak jogosságát, hogy bármely bibliai kritikai módszer megkérdőjelezze az író által kifejezett jelentés, vagy bármely más bibliai tanítás igazságát vagy integritását.”
A tévedhetetlenség részletes, 19 cikkelyből álló meghatározását a „Chicago Statement on Biblical Inerrancy” (Chicagói Nyilatkozat a Biblia tévedhetetlenségéről) című dokumentumban lehet megtalálni, amely az Inerrancy című kiadvány 493–502. oldalán jelent meg. A X. cikkely megerősíti, hogy csak az eredeti kéziratok voltak tévedhetetlenek. A XIX. cikkely megerősíti, hogy egy személynek NEM kell hinnie a tévedhetetlenségben ahhoz, hogy igazi keresztény legyen.
K: Ha a „tévedhetetlenség” elve nem tartja problémának, hogy apró másolói hibák csúszhattak be, és az eredeti kéziratok már nem léteznek, akkor nem lenne ugyanolyan egyszerű azt mondani, hogy a hibák már az eredeti szövegekben is benne voltak?
V: A konzervatív keresztények nem hiszik ezt, mivel mi úgy véljük, hogy a Biblia Isten szava, és Isten nem követett el hibát, amikor az Ő szavát eredetileg leírták.
K: Konkrétan mi különbözteti meg a „tévedhetetlenséget” a „túlzott szó szerinti értelmezéstől”?
V: A tévedhetetlenség a következő korlátozásokat engedélyezi:
Antropomorf kifejezések, például a II. Mózes 8:19; 13:14; 15:8,12,16; a V. Mózes 7:19; a Zsoltárok 91:4; a Zsidókhoz írt levél 4:13
Másolási hibák, például a 4. Mózes 3:28; 1. Királyok 4:26; 2. Krónikák 18:12; 22:2,5; 36:9
Beszédkifejezések, például 2Mózes 33:11; 5Mózes 32:50.
Körülbelüli értékek, például kerek számok
Egy referenciakeretből való írás, például János, aki a Jelenések könyvében leírta, amit hallott és látott
Isten az írás során felhasználta az emberi szerző stílusát.
A Szentírás ihletettségéről bővebben lásd a 2 Péter 1:21-ről szóló fejtegetést.
K: Mi a katolikus egyház hivatalos álláspontja a Biblia tévedhetetlenségéről?
V: Bár sok katolikusnak különböző véleménye van, íme az egyház hivatalos álláspontja.
A Catholic Apologetics Today a következőket írja.
„Az egyház mindig is ragaszkodott ahhoz, hogy a Szentírásban egyáltalán nincs hiba. Így írta XII. Piusz (Divino afflante Spiritu): »Korunkban az [I.] Vatikáni Zsinat, hogy elutasítsa az ihletésről szóló hamis tanításokat, kijelentette, hogy ezeket a [Szentírás] könyveket az egyháznak »szentnek és kánonikusnak« kell tekintenie, »nemcsak azért, mert hibátlan kinyilatkoztatást tartalmaznak, hanem azért is, mert a Szentlélek ihletésére íródtak, szerzőjük Isten, és mint ilyenek, az egyházra lettek átadva.« De amikor bizonyos katolikus szerzők, a katolikus tanítás ezen ünnepélyes meghatározásával ellentétben … merészeltek a Szentírás igazságát a hit és az erkölcs kérdéseire korlátozni … halhatatlan emlékű elődünk, XIII. Leó egy enciklikájában, a Providentissimus Deus-ban … helyesen és megfelelően cáfolta ezeket a tévedéseket.” (a dőlt betűk az eredetiben szerepelnek)
A Katolikus Egyház Katekizmusa (Imprimi Potest) 1994 a következőket hirdeti.
104 „A Szentírásban az Egyház folyamatosan táplálékot és erőt talál, mert azt nem emberi szóként fogadja el, »hanem annak, ami valójában: Isten szavának«.”
107 „Az ihletett könyvek az igazságot tanítják. Mivel tehát mindazt, amit az ihletett szerzők vagy szent írók állítanak, úgy kell tekinteni, mintha a Szentlélek állította volna, el kell ismernünk, hogy a Szentírás könyvei szilárdan, hűen és tévedés nélkül tanítják azt az igazságot, amelyet Isten a mi üdvösségünk érdekében a Szentírásba akart rábízni.”
Összefoglalás: A Szentírás tévedhetetlenségéről szóló hivatalos katolikus álláspont megegyezik az evangélikus/fundamentalista Szentírás-felfogással, a következő kivételekkel.
1. A katolikus egyház elfogadja a modern katolikus apokrifeket, amelyek a katolikus Ószövetség kiegészítő könyvei és szakaszai.
2. A katolikus álláspont láthatóan nem foglal állást azzal kapcsolatban, hogy a Szentírás az eredeti kéziratokban hibátlan-e, de azt állítja, hogy Isten megengedte, hogy a ma rendelkezésünkre álló kéziratok némelyikében jelentéktelen másolási hibák legyenek.
3. A katolikus egyháznak eltérő álláspontja van a Szentírás értelmezéséről, különösen a katolikus egyházi hagyomány fényében.
K: Mikor használták először a „tévedhetetlen” kifejezést?
V: Paul D. Feinbergnek az Inerrancy (szerkesztette: Norman Geisler) című könyv 292. oldalán megjelent cikke szerint Boethius, aki az 5. század végén és a 6. század elején élt, a kifejezést „hiba hiánya” jelentésben használta. Az Oxford English Dictionary szerint angolul először 1837-ben használták azt a jelentésben, hogy „hibától mentes, tévedéstől mentes, tévedhetetlen”. Az „inerrancy” szót főnévként körülbelül ugyanebben az időben kezdték használni.
K: Milyen bizonyítékunk van arra, hogy Isten Atya (akár Jézusé, akár a keresztényeké), vagy hogy van Fia?
V: Az Ószövetségben az a fogalom, hogy Isten Atya, meglehetősen elterjedt volt. 2 Sámuel 7:14; 1 Krónikák 17:11–14; 22:10; 28:6; Zsoltárok 2:7; Példabeszédek 3:12; Ézsaiás 63:16; Jeremiás 3:19; 31:9; Hóseás 11:1; Malakiás 1:6; 2:10. A Példabeszédek 30:4 és következő versei (BSB) így szólnak: „Mi az Ő neve, és mi a Fia neve – bizonyára tudod!”
Az Újszövetség 27 könyvében a 3. János-levél kivételével mindegyik könyv vagy azt említi, hogy Isten Atya, Jézus Isten Fia, vagy hogy mi Isten fiai vagyunk. Például a Máté 6:9-ben Jézus így tanított minket imádkozni: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy…”. A Jelenések 21:7-ben ez a drága ígéret áll: „Aki győz, az örököl mindent, és én leszek az ő Istene, ő pedig az én fiam lesz.” (BSB)
K: Mit hallottak és tanítottak a korai keresztények arról, hogy Isten Atya, vagy hogy van Fia?
V: Jézus korai követői, közvetlenül az Újszövetség megírása után, szintén írtak erről. Íme néhány hivatkozás kilenc, Kr. u. 200 előtti írótól.
Első Kelemen-levél (Kr. u. 96–98) 23. fejezet (Fiú) 36. fejezet
Barnabás levele (kb. 70–130) 5. fejezet (Isten Fia), 14. fejezet
Polikárp vértanúságáról (kb. 169) 1. mondat, 14. fejezet stb.
Ignatius az efezusiakhoz (Kr. u. 116 előtt) 2. fejezet, 3. fejezet
Papiasz töredékei (Kr. u. 155 előtt) 5. töredék (kétszer)
Diognetushoz (kb. 130–200) 10. fejezet
Justinus vértanú első védelme, 13. fejezet (fia), 15. fejezet (kétszer) (150)
Athenagoras védelme a keresztények mellett (177) 10. fejezet (kétszer)
Theophilus Autolycushoz (168–181/188) 1. könyv, 4. fejezet, 2. könyv, 22. fejezet (kétszer)
Hogyan lehetett, hogy ennyi keresztény hitte, hogy Isten Atya? Csak úgy lehetett, hogy a) ezt Jézustól tanulták, b) ezt Jézus apostolaitól tanulták, c) ezt az Ószövetségből egyértelműen kiolvasva tanulták, vagy d) mind a fenti okokból.
Egy gondolat a muszlimok számára: Lehet-e valakinek Istent Atyának tekintenie, vagy Jézust Istent a Szentháromságban imádnia, és mégis a paradicsomba jutnia? Természetesen a Biblia igennel válaszol, de nézzük meg ezt a kérdést iszlám szemszögből. Jézus idejétől kezdve azok, akik Jézusban Isten prófétájaként hittek, azt hitték, hogy Ő maga Isten. Vagy Isten azt akarta, hogy mindazok, akik megpróbálták követni Jézus szavait, a pokol tüzébe kerüljenek, vagy pedig nem vezette gonoszul tévútra mindazokat, akik hinni akartak Jézusban. Ha Jézus az igazságot tanította (amiben a muszlimok is egyetértenek), akkor elhiszed-e, hogy Isten akarta/megengedte, hogy az a tudás, miszerint Jézus próféta Istentől származott, mindenkinek hazugságokat tanítson Mohamed idejéig; olyan hazugságokat, amelyek a pokolba küldik őket? Nehéz hinni egy ilyen szeszélyes, gonosz istenben, de másrészt az emberek, anélkül, hogy igazán elgondolkodnának rajta, már furcsább dolgokban is hittek.
K: Bejuthatok a mennybe anélkül, hogy Jézus Krisztust elfogadnám Uramnak és Megváltómnak?
V: Nem, nem juthatsz a mennybe, ha nem fogadod el Jézust Uradnak és Megváltódnak. Íme négy szempont, amelyet érdemes figyelembe venni a válaszban.
Igazságosság: Isten jó, szent, igazságos és méltányos mindenkihez (Zsidók 6:10). Isten az embereket az általuk birtokolt ismeretek alapján ítéli meg (Róma 4:15; 5:13). Ábrahám nem ismerte Jézus nevét, mégis követte Istent, és Jézuson keresztül mégis üdvözült. (János 8:56; Zsidók 9)
Csak egy út: Saját igazságosságunkkal nem juthatunk el a mennybe; szükségünk van Isten irgalmára és kegyelmére Jézuson keresztül. Jézus nem csupán egy út Istenhez, hanem az egyetlen út Istenhez. (János 14:6; 15:5; ApCsel 4:12)
Ha elutasítod Jézust, mint Isten Fiát, elutasítod a mennyországot is: Még egy nagyon vallásos népnek, a zsidó farizeusoknak is Jézus azt mondta, hogy ha elutasítják Őt, valóban bűneikben fognak meghalni. (János 8:24)
Isten keresi: Isten nem akarja, hogy bárki is elvesszen (2 Péter 3:9), de ahogy Jeremiás sírt népe miatt (Jeremiás 13:17; 14:17), ahogy Jézus sírt Jeruzsálem miatt (Lukács 19:41–44), és ahogy Péter könyörgött hallgatóinak (Apostolok cselekedetei 2:40), Isten is ugyanolyan vágyakozással keresi a sajátjait.
K: Honnan származnak a Biblia fejezetei és versei?
V: A mai fejezet- és versszámozást Stephen Langton, a canterburyi érsek alkotta meg, aki 1228-ban halt meg. Az első, ezekkel a fejezet- és versszámokkal kiadott görög Újszövetséget 1551-ben adta ki egy párizsi nyomdász, Robert Stephens, aki 1555-ben a Vulgatát is fejezetekre és versekre osztotta. Az első fejezetekkel és versekkel ellátott angol Biblia a genfi kiadás volt 1560-ban.
K: Miért álltok olyan negatívan az iszlámhoz?
V: Szeretjük a muszlim embereket, és a legjobbat kívánjuk nekik, hogy örökké örömben éljenek a mennyben. Az iszlámmal szemben az ő érdekükben vagyunk kritikusak. Ugyanakkor közel sem vagyunk annyira negatívak az iszlámmal szemben, mint maguk a muszlimok. Amikor Pakisztánban egy mecsetben imádkozókat lelőnek pusztán azért, mert síiták, az negatív. Amikor Tamerlán, aki mecsetet épített, 70 000 iszfaháni muszlim ember koponyájából halmot emelt, az meglehetősen negatív.
A keresztényeknek három szempontból sem szabad negatívan viszonyulniuk a muszlimokhoz (vagy bárki máshoz).
1. Soha nem átkozunk meg muszlimokat úgy, ahogy Mohamed átkozott meg minket. Élete végén Mohamed így szólt: „Allah átkozza meg a zsidókat és a keresztényeket, mert imaházakat építettek prófétaik sírjaira.” (Bukhari, 1. kötet, 8. könyv, 55. fejezet, 427. szám, 255. oldal). Figyeljük meg, hogy nem tett különbséget az igaz és a képmutató keresztények között; egyszerűen mindannyiukat megátkozta.
2. Nem akarunk semmit sem mondani, ami „rágalmazó” (= hamis + negatív). Például azt, hogy a zsidók gonoszak voltak, mert imádták Esdrást (’Uzair), Allah fiát, ahogyan azt a Korán a 9. szúra 30. versében mondja.
3. Mohamed azt mondta, hogy „versekben gúnyoljuk ki a pogányokat”, a Bukhari 8. kötet, 72. könyv, 91. fejezet, 174. szám, 113. oldal szerint.
Tehát legalább abban egyetérthetünk a mai muszlimokkal (remélem), hogy az ilyen negatív hozzáállás nem az, amit Isten akar.
Ami minket illet, Jézus az összes rögzített szavának több mint egyharmadát azzal töltötte, hogy megdorgálta vagy figyelmeztette bizonyos embereket, általános figyelmeztetéseket adott, vagy helyesbítette a téves dolgokat. Ugyanakkor bátorított is, és mi is ezt tesszük. Nemcsak azt kérdezzük: „Mit tenne Jézus?”, hanem azt is meg kell kérdeznünk: „Mit szeretne Jézus, hogy mondjunk?” Igen, mi is „figyelmeztetők” vagyunk, mint Jeremiás, Keresztelő János, Pál, sőt Jézus is, de szeretnénk, ha tudnátok, hogy szeretünk benneteket is. Soha nem akarnánk bántani benneteket, még akkor sem, ha a muszlimok bántják a keresztényeket, és csak a legjobbat kívánjuk nektek.
K: Miért támadjátok [állítólag] ti, keresztények, a muszlimokat?
V: Törődünk a muszlimokkal; nem támadjuk őket. A válaszban három szempontot érdemes figyelembe venni: a bosnyákokat, Jézust és a falusiakat.
Boszniaiak: Amikor a szerbek kíméletlenül lemészárolták a boszniai muszlimokat, az amerikaiak (minden vallásból) kiálltak ellenük. Lehet, hogy a szerbek úgy érzékelték, Amerika ellenük van, de mi nem a szerb nép ellen voltunk. Az elnyomottak védelme mellett álltunk, és elleneztük azokat a szörnyűségeket, amelyeket egyes (de nem minden) szerb elkövetett. Hasonlóképpen nincs semmi ellenünk az afgánokkal szemben, amint azt a nekik küldött segélyszállítmányaink is mutatják, de amikor a saját civiljeinket megtámadták, reagáltunk, hogy megpróbáljuk megvédeni magunkat attól, hogy ez újra megtörténjen.
Jézus azt mondta, hogy fordítsuk oda a másik orcánkat is, és ezt egyénileg meg is tesszük. Kormányzati szinten azonban a Rómaiakhoz írt levél 13:4 szerint a hatalom nem hiába viseli a kardot. A nyugati kultúra nem keresztény, bár a kereszténység erősen befolyásolta. A nyugati kultúra nem mindig helyes, de kötelességünk szembeszállni azzal, ami helytelen. Vannak más rossz dolgok is az emberölésen kívül. Az is helytelen, ha a nőket másodrangú polgárokként kezelik, nem engedik őket dolgozni, tanúvallomásuk csak fele annyit ér, mint a férfiaké, és ritkán szabad elhagyniuk az otthonukat. Isten gúny tárgyává válik, amikor ezt az Ő nevében teszik.
Indonéziában és Szudánban ma is lemészárolták a falusiakat a muszlimok pusztán azért, mert keresztények. Megmondaná nekem, miért érzik úgy a világ számos muszlimja, hogy ezt kell tenniük, miközben az iszlám gyakorlatok bármilyen békés, ésszerű bírálatát támadásnak tekintik maguk ellen?
K: Miért indítottak a keresztények keresztes hadjáratokat a muszlimok ellen?
V: Jézus a Béke Fejedelme volt, és soha nem mondta, hogy öljünk meg valakit azért, mert más vallású. A „keresztény” keresztes hadjáratok nem a Biblia szerinti kereszténység részét képezték. A keresztes hadjáratok (vagy keresztény dzsihádok) olyan helytelen dolgok voltak, amelyeket az európaiak az iszlám dzsihádoktól tanultak.
K: Hogyan imádkoznak a keresztények?
V: A Bibliában számos ima található, amelyeket példaként használhatunk, de Jézus a Máté 6:9–13-ban kifejezetten megtanította tanítványainak, hogyan kell imádkozni. A keresztények az imádkozást Istennel való beszélgetésnek tekintik; ezért kevés keresztény imát tanulnak meg kívülről. A keresztény imák gyakran olyan kifejezésekkel zárulnak, mint „Jézus nevében”, mert Jézus áldozatának köszönhetően van lehetőségünk az Atyához imádkozni. (János 16:26)
A keresztényeknek folyamatosan kell imádkozniuk Istenhez, amint azt az 1. Thesszalonikiakhoz írt levél 5:17; az Efézusbeliekhez írt levél 6:18; a Filippiakhoz írt levél 4:4,6; a Zsidókhoz írt levél 13:15 parancsolja, valamint a Rómaiakhoz írt levél 1:9–10, a Kolosszusbeliekhez írt levél 1:9 és az 1. Thesszalonikiakhoz írt levél 1:2–3; 3:10 példái is mutatják.
Ez eltér az iszlámtól, ahol vannak olyan meghatározott időpontok, amikor az imádkozás tilos, a Bukhari 2. kötet, 21. könyv, 38. fejezet, 283. szám, 158. oldal szerint. A Fiqh us-Sunnah 2. kötet 11. oldalán ez áll: „’Umar meglátta őt, és így szólt hozzá: »Ülj le! A Könyv népe azért pusztult el, mert nem tett különbséget imáik között.« A Próféta így felelt: »Jól mondtad, Ibn al-Khattab.«”
K: A Holt-tengeri tekercsekben található, a Biblián kívüli kéziratokban szereplő „Igaz Tanító” lehet-e prófécia Mohamedről, Jézusról, Keresztelő Jánosról vagy valaki másról?
V: Nem, mert az, akit az Igaz Tanítónak neveztek, már ezeknek a kéziratoknak a megírása előtt megjelent, a kéziratok saját tanúsága szerint. Íme a vonatkozó részek Florentino Garcia Martinez „The Dead Sea Scrolls Translated: The Qumran Texts in English” című művéből.
Az Igazság Tanítója a száműzetés után 390 + 20 évvel jött el. A száműzetés Kr. e. 586-ban történt, így ez a Makkabeusok idejére esik, jóval Krisztus ideje előtt.
„Mert amikor hűtlenek lettek, és elhagyták őt, ő [Isten] elrejtette arcát Izráel elől és szentélye elől, és kard alá adta őket. Amikor azonban eszébe jutott a legelső szövetség, megmentett egy maradékot Izráel számára, és nem adta őket a pusztulásnak. És a harag pillanatában, háromszázkilencven évvel azután, hogy átadta őket Nebukadneccar, Babilon királyának kezébe, meglátogatta őket, és Izráelből és Áronból kihozott egy hajtást az ültetvényből, hogy birtokolhassák földjét, és meghízzanak földje jóságából. És felismerték bűnüket, és tudták, hogy bűnös emberek; de olyanok voltak, mint a vakok, és mint azok, akik több mint húsz éven át tapogatóznak az út után. És Isten megítélte cselekedeteiket, mert tökéletes szívvel keresték őt, és felállított nekik egy Igazság Tanítóját, hogy az ő szívének útjára vezesse őket.” A damaszkuszi dokumentum másolata a Genizából (CD-A) 1. oszlop, 3–11. sor, 33. oldal
Ugyanez szerepel a Damaszkuszi Dokumentum 4Q268 (=4QD(c)) másolatában is, 13–17. sor, 48. o., valamint a 4Q266 (=4QD(a)) töredék 2. részében, 7–14. sor, 49. o. Érdemes megjegyezni, hogy míg két kézirat (A és B) egy kairói zsidó genizából származik és Kr. u. 900 utánra datálható, addig a másik két kézirat a Holt-tengeri tekercsek közül származik, és Krisztus idejéből származik.
Mellékesen megjegyezzük, hogy az Igazság Tanítóját kiemelten említi a Habakuk-pesher (1QpHab) 1. oszlop 13. sora, 198. o.; 2. oszlop 2. sora, 198. o.; 5. oszlop 10. sora, 199. o.; 7. oszlop 4. sora, 200. o.; 8. oszlop 3. sora, 200. o.; 9. oszlop, 9–10. sor, 201. oldal; 11. oszlop, 5. sor, 201. oldal.
Emellett az Igazság Tanítójáról egy nagyon rövid utalás található a Zsoltárok Pesherében (4Q173, 1. töredék, 206. o.).
Következtetések:
Az Igazság Tanítója volt a kumráni közösség alapítója (liii. o.).
A bevezetőben az is olvasható, hogy különböző, mára már elvetett elméletek szerint az Igazság Tanítója Jézus, Keresztelő János vagy Jakab apostol volt. Hozzáteszi: „Mindezeknek az elméleteknek azonban közös vonása, hogy tagadják a régészeti kutatások következtetéseit, amelyek szerint az összes kéziratot Khirbet Qumran 68-as pusztulása előtt helyezték el a barlangokban (és ugyanezen okból írták is). Mindenekelőtt ezek az elméletek tagadják a kéziratok paleográfiai elemzéséből származó következtetéseket.” (xlvii. o.)
Florentino Garcia Martinez a hollandiai Groningeni Egyetem Qumrani Intézetének vezetője.
K: Melyik bibliai szakaszok és szavak arámi nyelvűek?
V: Az Ószövetségben a Dániel 2:4b–7:28, ahol a pogány nemzetekről szóló rész arámi nyelven van. Az Ezsdrás 4:8–6:18; 7:12–26 arámi nyelven van. A Jeremiás 10:11 arámi nyelven van. A Mózes első könyve 31:47-ben szereplő Jegar Sahadutha név arámi nyelven van.
Az Újszövetségben Jézus arámi nyelvű szavait a Máté 27:46a rögzíti. A János 19:13 szerint a kövezett helyet arámi nyelven Gabbathának hívták. A Márk 5:41-ben Jézus arámi nyelven szólt a kislányhoz: „Talitha koum”.
K: A Holt-tengeri tekercsekben található, a Biblián kívüli kéziratokban szereplő [állítólagos] „pap-messziás” lehetett-e Jézus, és az [állítólagos] „királyi messziás” pedig Mohamedre vonatkozó prófécia, ahogyan azt egy muszlim állította?
V: Nem. Először is, a Holt-tengeri tekercsekben nincs sem „pap-messziás”, sem „királyi messziás”. Inkább úgy van, hogy egyes Holt-tengeri tekercsekben egy messziás szerepel, másokban pedig kettő: Áron messziása és Izráel messziása. Melyik izraeli törzsből származott Mohamed? Mivel Mohamed nem tartozott Izráel egyetlen törzséhez sem, nem állítható, hogy bármelyikük is lehetett volna.
Az Áron és Izráel két Messiásáról szóló említés A közösség szabályzata 1Q-szabály 9. oszlop, 13–14. oldal
A szabályokat be kell tartani a gonoszság ideje alatt, amíg Áron Messiása meg nem jelenik. A damaszkuszi dokumentum (CD-A) 12. oszlop, 23. sor, 43. oldal
Említés Áron és Izráel Messiásáról (egyes számban) a „Damaszkuszi dokumentum” CD-A 9. oszlop 10–11. sor, 45. o.; 19. oszlop 10–11. sor, 46. o.; 20. oszlop 1. sor, 46. o.
Említés Áron és Izráel Messiásáról (egyes számban). 4Q266 18. töredék, 3. oszlop, 12. sor, 56. oldal
Továbbá Áron Messiása megegyezik az Igazság Tanítójával. „Értelmezése a Papra vonatkozik, az [Igazság] Tanítójára, akit Isten választott ki, hogy [előtte álljon, mert] őt nevezte ki, hogy [kiválasztottjainak] gyülekezetét megalapítsa számára,” Zsoltárok Pesher 4Q171, 3. oszlop, 13–16. sor, 205. o.
A Gyülekezet szabályzata (1Q28a) 2. oszlop, 127. oldal sok mindent elmond a Messiásról. „amikor [Isten] velük együtt nemzi a Messiást” (11. sor; a „[Isten]” kifejezés Florentino könyvében szerepel). „Ezt követően Izráel Messiása belép, és előtte ülnek majd [Izráel nemzetségeinek] vezérei, mindegyik a méltóságának megfelelően” (14–15. sor).
Mohamed ivott-e bort? „És [amikor] összegyűlnek a közösségi asztalnál [vagy hogy igyanak] az új bort, és a közösségi asztal elő van készítve [és] az új bort [összekeverik] az iváshoz, [senki ne nyúljon] a kenyér és az [újbor] első gyümölcse felé a pap előtt, mert [ő az, aki megáldja] a kenyér és az újbor első gyümölcsét [és kinyújtja] kezét a kenyér felé előttük. Utána Izráel Messiása kinyújtja kezét a kenyér felé.” 17–20. sor.
Következtetés: Áron Messiása az Igazság Tanítója (Zsoltárok Pesher 4Q171 3. oszlop 13–16. sorok, 205. o.), tehát nem Krisztus. Nincs királyi Messiás, csak Izráel Messiása, és Mohamed nem Izráelből származik.
K: Miért válaszol ennyi kérdésre?
V: Ez ugyanannyira személyes kérdés, mint a Bibliáról szóló kérdés, de itt van a válasz mindenesetre.
Kizárva az olyan válaszokat, mint „őrültség”, „nincs jobb dolgom” és „túl sok szabadidőm van”, szükségét láttam ennek, imádkoztam érte, és belekezdtem ebbe a vállalkozásba. Ez egy négyoldalas kéziratból származik, amely 1997 tavaszán, a Forest Glen-i „Keresztény Élet Lelkigyakorlaton” tartott, a Biblia tévedhetetlenségéről szóló műhelymunka során volt nálam. Ebben a kéziratban azt hittem, hogy minden fontos kérdésre választ adtam a Teremtés könyvével kapcsolatban.
Mindenesetre számos keresztény – akik közül sokan sokkal képzettebbek, mint én – már írt jó néhány kiváló könyvet a Bibliai kérdések megválaszolásáról. De bár 300, 500 vagy 800 kérdésre meglehetősen jól válaszoltak, a válaszok nem voltak átfogóak. Ráadásul a válaszok nem voltak elektronikus formátumban elérhetők, és a szerzői jogi rendelkezések nem tették lehetővé a keresztények számára, hogy a válaszokat tetszésük szerint másolják és terjesszék. Íme azok az okok, amelyek miatt fontosnak tartom, hogy válaszok legyenek ezekre a kérdésekre.
1 Péter 3:15 „De szenteljétek meg Krisztust Urnak a szívetekben. Mindig legyetek készek arra, hogy mindenkinek, aki kérdezi tőletek a bennetek lévő reménység okát, választ adjatok. De válaszoljatok szelídséggel és tisztelettel.” A szkeptikus hitetlenek azt állítják, hogy a Biblia helytelen vagy ellentmondásos, és a hívőknek szükségük van egy helyre, ahová fordulhatnak a válaszokért.
2. Thesszalonikiak 2:15 „Ezért, testvérek, álljatok szilárdan, és ragaszkodjatok azokhoz a hagyományokhoz, amelyeket tanítottunk nektek, akár szóban, akár levélben.” Maguk a keresztények is feltehetnek kérdéseket a tanokról és a szavakról.
Példabeszédek 30:5 „Isten minden szava hibátlan; Ő pajzs azoknak, akik menedéket keresnek Nála.” (BSB). Bár valaki akkor is igazi keresztény lehet, ha úgy véli, hogy a Biblia eredeti kézirataiban hibák voltak, én fontosnak tartom felismerni, hogy a Biblia tévedhetetlen. Úgy tűnik azonban, hogy amikor egy keresztény azt állítja, hogy a Biblia hibátlan, akkor képesnek kell lennie arra, hogy szinte minden olyan ellenvetésre választ adjon, amelyet valaki felvethet. Ez a mű éppen ezt próbálja megtenni.
Lehet, hogy ezek a válaszok nem mindig a legjobbak, ezért soroljuk fel a különböző keresztény könyvekben található, gyakran részletesebb válaszokat is. Ha úgy gondolja, hogy az itt szereplő válasz nem megfelelő, vagy javítható, örömmel fogadjuk javaslatait.