< Bibliai kérdés az Eszter könyvéből
K: Mi lehetett az Eszter könyvének megírásának néhány oka?
V: Az Eszter könyve ezt nem mondja ki kifejezetten, de számos jó okot láthatunk.
Történelmi szempontból a könyv elmagyarázza a zsidó Purim-ünnep eredetét, és azt, hogy miért kell nekik különösen dicsérniük Istent az akkori megszabadításáért.
A könyv közvetlen hatása az volt, hogy bátorítást nyújtott a Palesztinába visszatért zsidóknak. Erős ellenállás volt a Templom újjáépítése ellen, és ez a könyv megmutatta, hogy Isten védelmezi a zsidókat.
Fontos tanulság az is, hogy a véletlen is Isten szuverén hatalma alatt áll. Istennek mindennek megvan a célja, ahogyan az Eszter 2:1–18 is mutatja. Vasti/Eszter, a cselszövés és Mordokai késleltetett felismerése, Hámán cselszövése és késleltetett büntetése, Eszter bátorsága és Hámán baklövése, valamint a zsidók megmentése mind-mind kissé eltérő szempontokat mutatnak be arra vonatkozóan, hogy Isten hogyan használja fel azt, ami csupán véletlennek tűnik.
Itt Isten jellemének különböző aspektusai tárulnak fel. Isten jámbor emberek révén is előidézhet történelmi eseményeket, de nem ez az Eszter könyvének lényege. Isten két, nem különösebben jámbor embert és látszólag véletlen egybeeséseket használt fel arra, hogy kordában tartsa és irányítsa a történelmet, és megakadályozzon egy katasztrófa bekövetkezését. Ahogy a Példabeszédek 16:33 mondja: „A sorsot az ölébe vetik, de a döntés az Úrtól származik.”
Megtanulhatjuk, hogy ne csak azért legyünk hálásak Istennek, amit látunk, hogy cselekszik, hanem azért is, amit megakadályoz.
A gondviselés olyan kifejezés, amely magában foglalja mind azt a pozitív aspektust, hogy Isten cselekszik, hogy dolgok történjenek, mind azt a negatív aspektust, hogy Isten megakadályozza, hogy dolgok történjenek. Egyesek az Eszter-könyvet az egyház „előképének” is tekintik.
K: Mi az Eszter könyvének vázlata?
V: Az Eszter-könyv vázlatát legalább négyféleképpen lehet felvázolni:
Négy bankett: Az első vázlat négy bankett köré épül: 1) Vasti távozása, 2) Eszter tiszteletére rendezett bankett, 3) Eszter felkészülése, 4) Purim. Könnyedebb hangnemben: az elején Vasti nem akart előétel lenni, Hámán dühbe gurult, a zsidók bajban voltak, és végül Hámán megkapta, amit megérdemelt.
Kiasztikus: (bankett, Vasti, Eszter, bankett), (cselekmény, Mordokai, Hámán, Eszter, Eszter, Hámán, Mordokai, zsidók) – az Ószövetség tele van kiasztikus szerkezetekkel.
Fejezetek szerint: 1–2, 3–4, 5–7, 8–10
Téma:
1:1–2:20 Két királyné és két bankett
2:21-4:3 Két férfi és két összeesküvés
4:4–9:19 Hámán és Isten két stratégiája
9:20–32; 10 Két csata
K: Az Eszter könyvéből hogyan tudjuk, hogy az Eszter könyvének a Bibliában kell lennie?
V: Jézus idején a világ minden táján élő zsidó csoportok úgy hitték, hogy az Eszter könyve Isten szavának része, és Jézus is elismerte a zsidók Bibliáját. Míg az etióp zsidók – akik valószínűleg Salamon idejéből származnak – nem ünnepelték a Purim ünnepét, ismertek az Eszter könyvét, és helyette az „Eszter-ünnepet” tartották meg.
Volt azonban néhány kivétel. Az egyik kivételt a szadduceusok jelentették, akik csak az első öt könyvet fogadták el Szentírásként, az Ószövetség többi részét pedig kevésbé fontosnak tartották. Jézus a Máté 22:29-ben azért feddte meg őket, mert sem a Szentírást, sem Isten hatalmát nem ismerték.
A Holt-tengeri tekercsek nemcsak az Ószövetség szentírásainak számos másolatát tartalmazzák, hanem néhány apokrif könyvet és sok más írást is. Az Eszter könyvének azonban nincs közöttük másolata.
Nincs bizonyíték arra, hogy az Eszter-könyvet a jamniai zsidó zsinaton (kb. 90-ben) hitelesítették volna, bár ott vitát folytattak róla.
A korai egyházban az 1. Kelemen-levél (i. sz. 96–98-ban íródott) 55. fejezete említi Estert. Ugyanakkor közvetlenül ezt megelőzően az 1. Kelemen-levél a Judith apokrif könyvében szereplő Holofernesre is utal. Alexandriai Kelemen (4:19 ) Stromata című műve (Kr. u. 193–202) és a Szent Apostolok Alkotmányai (Kr. u. 380 körül) szintén megemlítik Estert. A liberális Anchor Bible Dictionary 2. kötetének 635. oldala szerint Origenész (185?–254), Epiphanius (315–403), Jeruzsálemi Cirill (meghalt 386-ban), Hilár (355–367/368), Rufinus (345–410), Ágoston (354–430), a Hippói Zsinat (393) és a Karthágói Zsinat (397) is elfogadta az Eszter könyvét a Biblia részének. A karthágói zsinat számos apokrif könyvet is elfogadott. Az Anchor Bible Dictionary arra is rámutat, hogy a következők tagadták, hogy az Eszter-könyv szentírás lenne: Sardis-i Melito (kb. 167), a Nikaiai Hitvallásról híres Athanasius (295–373), Nazianzus-i Gergely (329–390) és Mopsuesztiai Theodor (350?–428).
Luther elfogadta az Eszter-könyvet Szentírásként, bár kijelentette, hogy nem szereti.
K: Miért állítják egyesek az Eszter-könyvről, hogy szellemileg „hiányos”?
V: Íme néhány ok, amit az emberek felhoznak.
1. Nincs benne utalás Istenre, bár a perzsa királyt 190-szer említik. Azonban Isten neve („Jah” formájában) a Szerelmesek énekében is csak egyszer fordul elő (8:6). Nincs olyan törvény, amely előírná, hogy egy szentírási könyvnek említenie kell Istent, így bár ez szokatlan, nem jelent kifogást. Az Eszter könyvében szereplő Isten nevével kapcsolatban lásd a következő kérdést.
2. Nincs benne imádságról szóló említés. Ugyanakkor említés történik a böjtről, ami általában magában foglalja az imádságot is. Ráadásul a Szerelmesek éneke, a Prédikátor, Obádiás, Nahum és a Rút könyve sem említi kifejezetten az imádságot, így ez a kifogás nem állja meg a helyét.
3. Nincs említés vallási elemekről, például áldozatokról, étkezési szabályokról vagy a törvényről.
4. Túlzott zsidó nacionalizmus. Azonban aki ezek alapján kifogásolná az Eszter könyvét, az még inkább kifogásolná a Mózes ötödik könyvét, a Józsué könyvét és a Bírák könyvét.
5. Bosszú Ester és a zsidók részéről. Az Ószövetségben azonban gyakorolták a bosszút, és ez összhangban áll a Deuteronómiummal, a Józsuéval és a Bírákkal.
6. Nem idézik az Újszövetségben. Azonban a Prédikátor könyvét és a Szerelmesek dalát sem idézik, a Jób könyvét pedig csak egy helyen idézik. Nincs olyan követelmény, hogy egy ószövetségi könyvet az Újszövetségben idézni kelljen.
Az Eszter-könyvhöz a görög Septuagintában szereplő apokrif kiegészítések „kijavították” ezeket az állítólagos problémákat, de ezek a kiegészítések bizonyosan nem hitelesek. Legalább hat ellentmondás van a kiegészítések és az eredeti Eszter-könyv között.
Sokan úgy vélik, hogy Isten és az imádság említésének hiánya annyira szembetűnő, hogy nem lehet véletlen. Számos nézet létezik arról, hogy miért van ez így.
Mivel a perzsa zsidók ebben az időben nem éltek Isten akaratának megfelelően, a szövetséges Isten nevét nem társították hozzájuk, vagy pedig az Isten nevének hiánya megvédte a könyvet a pogányok általi plagizálástól és attól, hogy egy pogány isten nevét írják bele helyette.
K: Szerepel-e Isten neve az Eszter-könyvben?
V: Igen, szerepel, de rejtett formában. A történet négy kulcsfontosságú pontján (1:20 , 5:4;5:13 ; 7:7) YHWH akrosztichon formában jelenik meg, kétszer előre és kétszer visszafelé olvasva.
Egy másik példa az akrosztichonra: a híres „Icthyus” akrosztichon megtalálható egy korai keresztény írásban, a Szibillai jóslatok 8:217–50-ben.
Íme egy másik példa. A Commodianus tanításai 80. fejezetének 218. oldalán ez áll: „Nem tudom minden dolgot egy rövid értekezésben megfogalmazni; a tanult emberek kíváncsisága megtalálja majd a nevemet ebben.” A lábjegyzet szerint, ha a szavak kezdőbetűit visszafelé olvassuk, a Commodianus Mendicus Christi név jelenik meg.
Az Eszter 4:14 egy burkolt utalás Istenre. Más szavakkal, a legtermészetesebb lenne itt az „Isten” szót beilleszteni, de a szerző nyilvánvalóan tartózkodott ettől.
K: Az Eszter könyvében milyen Biblia-on kívüli bizonyítékok vannak a könyvben szereplő eseményekre és személyekre vonatkozóan?
V: Sok dolog alátámasztja őket, bár a Bibliaen kívüli történelmi feljegyzések másokról hallgatnak.
Xerxész az a görög (és modern) név, amelyet azoknak a királyoknak adtak, akiket a perzsák „Khshayarsha”-ként ismertek. Héberül ez Ahashwerosh volt, hasonló írásmóddal, csak egy „A” betűvel az elején, ami a Bibliáinkban „Ahasuerus”.
Vashti királynőt valószínűleg ugyanazzal a királynővel lehet összekapcsolni, akit Herodotos Amestris néven ismert, ha feltételezzük néhány fonetikai módosítást.
Mordechai név arámi írásjelekben is megjelent, bár ez nem ugyanaz a Mordechai. Ebben az időszakban valószínűleg legalább négy Mordechai nevű tisztviselő volt. Egy „Marduka” nevű személyt említenek egy Borsippából (a mai Irak területén) származó táblán. Ő egy könyvelő volt, aki Dáriusz utolsó éveiben vagy Xerxész korai éveiben ellenőrző körutat tett Szúzában. Több mint 30, i. e. 505 és 499 között keletkezett táblát fedeztek fel, amelyeken a „Marduka” vagy „Marduku” név szerepel, és amelyek akár négy különböző személyre is utalhatnak. (Ezek közül néhány: PF 81, 412, 489, 790, 863, 941, 942, 991, 1183, 1236, 1581, 1858, PT1, 84). A 2. Makkabeusok könyvében (15:36 ) a Purimot „Mordokai napjának” nevezik.
Egyéb nevek is előfordulnak különböző feliratokon, például Hámán fia, Farshandatha (Psrndt). A következő neveknek vannak párhuzamai az elámi perzepoliszi szövegekben: a eunuchok – Mehuman, Bigtha, Carcas, Hathach –, a tanácsadók – Meres, Marsena és Memukan –, Hámán apja – Hammedatha –, valamint Hámán fiai – Aridai és Aridatah/Aridatath.
Az Eszter 9:9-ben szereplő Hámán fiának, Vaizathának a nevében szereplő „ai” hangot Xerxész uralkodása előtt „ai”-ként ejtették, fia, Artaxerxész uralkodása alatt pedig „e”-ként, ami meglehetősen pontosan meghatározza Eszter idejét.
Egy felirat szerint a szúzai fellegvár Xerxész fia idején leégett. Egy későbbi író valószínűleg nem tudott volna erről a fellegvárról.
K: Az Eszter könyvében hol éltek a zsidók ebben az időben?
V: Kr. e. 538-ban, I. Kürosz uralkodása alatt körülbelül 50 000 zsidó tért vissza Júdába. Sokan mások, például Eszter és Mordokai, a Perzsa Birodalomban maradtak. Más zsidók már a száműzetés előtt Egyiptomba menekültek. A perzsák más zsidókat – Perzsiához hű zsoldosokat – küldtek az egyiptomi déli határon fekvő Elefantina-szigetre, hogy megvédjék a területet az etiópok támadásától. Más zsidók még nyugatabbra vándoroltak. Voltak zsidók Kis-Ázsiában, Görögországban, Olaszországban és Dél-Franciaországban. Indiában létezik egy törzs, amelyet ma Bene Israelnek neveznek, és amelynek tagjai száma ma körülbelül 15 000 fő. Ők azt állítják, hogy Jákób leszármazottai. Mások szerint azonban nem azok, hanem a judaizmus korai áttértei. Etiópiában már több mint 2000 éve élnek zsidó hitű fekete emberek, de ők a judaizmusra áttértek.
K: Mit tudunk az Eszter könyvén kívül Susa városáról és Elám országáról?
V: Susa egy jól feltárt város, amelynek modern feltárása 1851-ben kezdődött.
Földrajzilag Susa két folyó által öntözött termékeny síkságon fekszik. A Perzsa-öböltől 150 mérföldre északra található. Az éghajlat az év nagy részében kellemes, de júliusban és augusztusban a hőmérséklet elérheti a 140 °F-ot is. A nap közepén a sivatagon átkelő gyíkok és kígyók megégnek. Elám meglehetősen nagy, 42 000 négyzetmérföldes területű, körülbelül Dánia méretű. Számos törzs élt ott, köztük elamiták, szemiták, messabataiak, cissik (kassik), mardiaiak, majd később a perzsák.
A régészek szerint Susa már i. e. 3500 körül is lakott volt, így éppoly régi, mint a sumér civilizáció.
Susa Elám katonai fővárosa volt.
Kr. e. 2700-ban Enmebargesi, Kish uralkodója legyőzi Elámot.
Kr. e. 2400-ban Eannatum, Lagash uralkodója támadást indít Elam ellen.
Kr. e. 2350-ben Agade-i Sargon meghódítja Elámot.
Kr. e. 2280-ban Elám betör Babilóniába, és szerződés jön létre Elám és Agade-i Naram-Sin között. (a legrégebbi ismert államközi szerződés)
Kr. e. 2067. Ur városállam legyőzi Elámot.
Kr. e. 2004. Az elamiták elpusztítják Ur városát, alig 50 évvel azután, hogy Ábrám elhagyta azt.
Kr. e. 1764. Hammurabi, Babilon uralkodója legyőzi Elámot.
Kr. e. 1330 körül: A kassziták meghódítják Elámot.
Kr. e. 1160. Az elamiták legyőzik a kasszitákat Babilonban, és magukhoz veszik Hammurabi törvénykönyvét.
Kr. e. 1120. I. Nabukodonozor betör Súsába.
Kr. e. 720. Yamutbalnál az elamiták és a babiloniak összefognak az asszírok ellen. Mindkét fél győzelmet hirdet.
Kr. e. 704. Kisnél az asszírok legyőzik a babiloniakat és az elamitákat.
Kr. e. 695/694. Az asszír flotta megtámadja Elámot.
Kr. e. 695/694–689. Az elamiták és a babiloniak összefognak az asszírokkal szemben. 34 elamita várost elpusztítanak.
Kr. e. 645/640. Az asszírok először veszik birtokba Elámot, amikor Asszurbanipal, Asszíria királya, kifosztja Szúzát. Szúza szinte teljesen elnéptelenedik.
A perzsák fokozatosan betelepültek erre a területre, és keveredtek az ősi elamitákkal. Susa a Perzsa Birodalom egyik fővárosává vált. Több főváros is volt, mivel a császárok nyáron nem akartak Susában maradni.
Kr. e. 331. Sándor elfoglalta Szúzát, és elvitte annak kincseit. 9 000 talentum (270 tonna) aranyat és 40 000 talentum (1 200 tonna) ezüstöt talált ott, egyszerűen csak felhalmozva.
Etnikailag az elamiták eredetileg nem voltak szemiták. Sargon idejétől kezdve azonban szemiták telepedtek le Elámban, és az ország „szemitizálódott”. Sok elamita elhagyta szülőföldjét, és száműzetésbe került a palesztinai Samáriába. Miután a perzsák átvették a hatalmat Szúzában, a szúzai lakosság felkelést robbantott ki, de később asszimilálódtak a perzsák közé.
K: Az Eszter könyvében mely két folyó volt Susa közelében?
V: A források nem egyeznek meg. Szúza az egyik folyó keleti partján épült, egy másik folyótól pedig kissé nyugatra. Egy csatorna kötötte össze őket. A helyzetet bonyolítja, hogy a csatorna neve később a keleti folyót is jelentette.
K: Az Eszter könyve 1. fejezetében mit tudunk Vasti-ról a Biblia mellett, és miért akarta Ahásvérus megszabadulni tőle?
V: Vasti valószínűleg azonos azzal az Amestrisszel, akit a görög történetíró, Hérodotosz említ. Vasti befolyásos és bosszúálló volt. Amikor Xerxész egy, Amestris által készített palástot ajándékozott testvére feleségének lányának, Amestris dühbe gurult. Egy banketten, amikor Xerxész beleegyezett, hogy teljesítse bármely kérését, Amestris megölette azt a nőt, majd később megcsonkíttatta az anyját is.
K: Az Eszter 1:3–8-ban van-e valami a Biblián kívüli bizonyíték erre a lakomára?
V: Igen. Xerxész általában is olyan uralkodó volt, aki szeretett mulatozni és inni. Az Eszter 1:3 kifejezetten megemlíti, hogy ez uralkodásának harmadik évében történt. Ugyanekkor hívta össze Xerxész vezetőit egy „görögországi inváziót tervező összejövetelre”. Xerxész Kr. e. 481 áprilisában hagyta el Szúzát. Az Eszter 3:1 arra utal, hogy jelentős idő telt el azóta, az Eszter 3:7 pedig Ahasvérus uralkodásának tizenkettedik évében játszódik. Xerxész a hetedik évéig a hadszíntéren tartózkodott, miután vereséget szenvedett Szalamisznál és Plataiánál.
A görög történetíró, Hérodotosz – nem túl kedvezően – azt állítja, hogy a perzsákról az volt híres, hogy részeg állapotban hoztak döntéseket (Hérodotosz 1.135). Különböző vendégek jöhettek-mehettek, mivel más feladataik is voltak, de képzeljük el, hogy egy király 180 napig jelen van a banketten! Hérodotosz leírja, hogy Xerxésznek négy évbe telt a görögországi invázió megtervezése.
Egy sokkal korábbi, a Kr. e. 9. századi Asszíriában rendezett ünnepségen 69 574 vendég vett részt (Fuerst, 45. o.). Ktésiasz történetíró szerint a perzsák egy későbbi banketten egyszerre 15 000 vendéget láttak vendégül.
K: Az Eszter 1:8-ban mit jelent itt a „törvény szerint” kifejezés?
V: Ez a médek és perzsák törvényét jelenti. A perzsa királytól nem várható el, hogy ismerje és betartsa a zsidó törvényt, amely erről nem tesz említést.
K: Az Eszter 1:11–12-ben miért akarta a király, hogy Vasti megjelenjen?
V: A perzsa szokások szerint ugyanazon a rendezvényen részt vehettek nők és férfiak is, de ebben az esetben a nők külön ünnepséget tartottak a férfiaktól. Nyilvánvalóan Xerxész meg akarta mutatni a többi férfinak a „trófeáját”. Úgy tűnik, I. Xerxész nem tartotta nagy becsben Vasztit. Mivel minden más birtokát is megmutatta, miért ne mutatta volna meg őt is? A perzsa szokások szerint azonban a nőknek nyilvános helyen fátylat kellett viselniük, és Vasti nem akart engedelmeskedni a részeg királynak, és nem akarta megmutatni szépségét részeg férfiak előtt.
K: Az Eszter 1:11–22-ben mi a különbség a király nézete és a Biblia tanítása között a férj feleség feletti vezető szerepét illetően?
V: Először a király nézete, majd a Biblia tanítása.
A király úgy vélte, hogy feleségének alávetnie kell magát neki, és mindenben engedelmeskednie kell neki, legyen az jó vagy rossz.
A Biblia az Efézusbeliekhez írt levél 5:24-ben szintén azt mutatja, hogy a feleségeknek alávetniük kell magukat férjeiknek. A feleségeknek „az Úrban” kell engedelmeskedniük férjeiknek. Más szavakkal: Isten szava magasabb rendű, mint a férjek szava. Így ha egy férj olyasmit kér vagy parancsol a feleségétől, ami ellentétes azzal, amit Isten parancsol, az istenfélő feleségnek ebben a kérdésben nem szabad engedelmeskednie a férjének. Ha te is ilyen helyzetben lévő feleség vagy, jó, ha pontosan elmagyarázod a férjednek, miért, és megemlíted, hogy nem mindenben fogsz ellenszegülni neki, csak ebben és más olyan dolgokban, amelyek ellentétesek Isten akaratával. Ha a férj továbbra is ésszerűtlen, a feleségnek támogatásért másokhoz kell fordulnia a gyülekezetben.
K: Az Eszter 1:20 szerint hány fő volt a Perzsa Birodalom lakossága?
V: Bár egy forrás 100 millió embert említ, a pontosabb becslés 50–80 millió fő. Körülbelül 2–3 millió zsidó élt ott.
K: Az Eszter 2:2–3 szerint milyen hozzáállást kell tanúsítania egy kereszténynek a szépségversenyek iránt?
V: A testi szépség önmagában nem gonosz, amint azt a Jób 42:15 és a Mózes első könyve 12:11 is bizonyítja. Ugyanakkor a Jób 31:1 és a Máté5:28 -ben leírtak szerint a szemmel való vágyakozás bűn. Ha egy nő úgy vonul fel a férfiak előtt, hogy azok vágyakozzanak utána, az másokat botlásra késztető bűn.
Eszter azonban nem vett részt nyilvános szépségversenyen. Inkább arról volt szó, hogy a király egy kiválasztási folyamatot alkalmazott, hogy bővítse háremét és új királynőt válasszon.
K: Az Eszter 2:3;2:14 ; 2:21; 7:9 versekben mi volt az a kamarás?
V: A kamarás a szobákért felelős tisztviselő volt. A héber szövegben valójában „eunuchok” szerepel. Az eunuchok voltak az egyetlen férfiak, akikre a nők lakóhelyeinek gondozását bízták. (A Septuaginta „kamarás”-t használ.)
K: Az Eszter 2:6-ban Mordokai volt az, akit 70 évvel korábban fogságba hurcoltak el Jeruzsálemből, ahogyan azt a szkeptikus Asimov’s Guide to the Bible 467. oldalán állítja?
V: Nem. Bár a szöveg kétértelmű, helyesebb úgy értelmezni, hogy Kish, Mordokai ükapja volt az, akit 70 évvel ezelőtt száműztek Babilonba. Az „aser” relatív névmást nem Mordokaihoz (a lista első nevéhez) kell kapcsolni, hanem Kishhez (a lista utolsó nevéhez).
K: Az Eszter 2:7-ben szereplő nevek mit jelentenek?
V: Itt számos érdekes dologról van szó.
Eszter: E név eredetéről háromféle vélemény létezik.
1. Az „Esther” az akkád „istar” vagy „Ishtar” szóból származik, amely a babylóniai szerelem harcias istennőjét jelenti.
2. Az Esther név a perzsa „stara” szóból származik, amelynek jelentése „csillag”.
3. Az Esther a méd szó, az astra származéka, amelynek jelentése „mirtusz”.
Hadassah az a héber név, amely valószínűleg „mirtuszt” jelent. Úgy tűnhet tehát, hogy Ester neve legvalószínűbb eredete a méd. Hadassah-t azonban általában a „mirtusz” szóból vezetik le, de más eredeteket is felvetettek már.
Mordecai egy babiloni név volt, amely a babiloni háborúisten, Marduk nevéből származik. Hasonlít az Újszövetségben szereplő „Mark” névre, amelynek jelentése „Marsé”, és Mars a római háborúisten volt. Szúzában több mint 30, Borsippában pedig 1 táblán említik a „Marduku” vagy „Marduka” nevű perzsa tisztviselőket, akiknek száma akár négy is lehetett.
Az elamitoknak volt egy Humman (vagy In-Susinak) nevű főistenük, akinek a felesége Kirisha volt. Egy elamita istennőt „Mashti”-nak hívtak.
K: Az Eszter 2:7–8-ban helyesen cselekedett-e Eszter, amikor részt vett ebben?
V: Xerxész király talán megbánta a Vasti elküldésére vonatkozó, visszavonhatatlan döntését, de már kiadott egy megváltoztathatatlan rendeletet.
A Szentírás nem mondja, hogy volt-e választási lehetősége, és azt sem, hogy bármi erkölcstelen dolgot kellett volna tennie. Emellett a Szentírás nem ábrázolja Estert és Mordokait a jámborság különleges példáiként. Például Esternek nyilvánvalóan nem voltak lelkiismereti aggályai a perzsa ételekkel kapcsolatban, ellentétben Dánellel.
K: Az Eszter 2:7–11 alapján milyen felelősségünk van azok iránt a családtagjaink iránt, akik nem a saját gyermekeink?
V: Az 1 Timóteus 5:8 az özvegyek összefüggésében rámutat arra, hogy nagyon súlyos bűn, ha nem gondoskodunk a saját családunkról, amikor erre képesek vagyunk. Ezen felül segítenünk kell a szegényeken, még akkor is, ha nem állnak velünk rokonságban.
K: Az Eszter 2:9–12-ben miért [állítólag] tisztították meg a nőket a Bibliában? (Egy muszlim azt mondja, nem érti, miért tartották őket tisztátalannak.)
V: Ez egy pogány nemzet szokásaira utal, nem Isten népére, de ez a muszlim a perzsákkal szemben sem viselkedik igazságosan. Az Eszter 2:9–12-ben a lányok szépségápolási kezeléseket kaptak. Sem a Biblia, sem a perzsa király nem állította, hogy a nők tisztátalanok lennének. Úgy gondolom, ez egy olyan eset, amikor ez a muszlim olyan problémát akar látni, ami valójában nem is létezik.
Talán a muszlim elmagyarázhatná, miért nem szabad az iszlámban a muszlim nőknek imádkozniuk a havi ciklusuk idején. Sahih Muslim 1. kötet, 3. könyv, 652. sz., 188–189. o.; 2. kötet, 4. könyv, 1932–1934. sz. és 1163. lábjegyzet, 418–419. o.; Bukhari 1. kötet, 6. könyv, 322. sz., 194. o., 1. kötet, 6. könyv, 327. sz., 196. o.; 3. kötet, 31. könyv, 41. fejezet, 98. o.; 3. kötet, 31. könyv, 172. sz., 98. o.; Sunan Nasa’i 1. kötet, 355–361. sz., 281–284. o.; 1. kötet, 364–368. szám, 285–286. o.; Abu Dawud, 3. kötet, 4662. szám, 1312. o. Egy muszlim fordító lábjegyzete szerint a menstruáló nőnek még a Koránt sem szabad felolvasnia. Abu Dawud, 1. kötet, 111. lábjegyzet, 56. o.
K: Az Eszter 2:10,20-ban Eszternek engedelmeskednie kellett-e Mordokainak?
V: A gyermekeknek engedelmeskedniük kell szüleiknek. Egyrészt Mordokai örökbefogadó apjaként működött. Másrészt ő már nem volt gyermek, hiszen a király felesége volt. Függetlenül attól, hogy köteles volt-e engedelmeskedni Mordokainak, bölcs dolog volt tőle, hogy így tett.
K: Az Eszter 2:10-ben helyesen cselekedett-e Mordokai, amikor megparancsolta Eszternek, hogy ne fedje fel kilétét?
V: A Biblia nem adja meg az összes körülményt, és nem is helyesli, sem pedig elítéli Mordechai parancsát ebben az esetben. Általánosságban azonban etnikai és vallási üldözés idején néha a legjobb, ha nem fedünk fel túl sokat, és ez rendben van.
K: Az Eszter 2:17-ben hogyan lehetett Eszter királyné, hiszen a perzsa királynők csak a hét perzsa nemesi család egyikéből származhattak, ahogyan Herodotos állította?
V: A „Perzsia és a Biblia” című könyv 233. oldalán olvasható, hogy Herodotosz ebben a kérdésben tévedett. Amestris (Vashti) királyné az Otanes nevű perzsa tábornok lánya volt, aki szintén nem tartozott ezek közül a családok közül egyikhez sem. Dáriusz király is ezeken a családokon kívülről vett feleséget.
K: Az Eszter 2:17-ben hogyan szerette a király Esztert minden nőnél jobban, hiszen később, az Eszter 4:11 szerint 30 napig nem látta őt?
V: A szerelmi érzések szeszélyesek lehetnek, és az Eszter-könyvben4:11 leírt események négy-öt évvel azután történtek, hogy a király kiválasztotta őt. Ez a szentírási rész csupán azt jegyzi meg, hogy abban a pillanatban a király azzal bizonyította, hogy Esztert minden más nőnél jobban szereti, hogy királynővé tette.
K: Miért ült Mordokai mindig a kapunál (Eszter 2:19)?
V: A Szentírás nem mondja meg, de lehetséges, hogy Mordokai alacsonyabb rangú tisztviselő volt, és ott volt a szolgálati helye.
K: Az Eszter 2:21–23-ban mikor kell a keresztényeknek felfedniük az összeesküvéseket és bűncselekményeket a világi hatóságok előtt?
V: Általánosságban a keresztényeknek mindig be kell jelentenie a gonosz bűncselekményeket a hatóságoknak. Az egyetlen kivétel az, amikor a törvény helytelen. Nem szabad segítenünk a hatóságoknak (senki) vallási üldözésében, vagy olyan igazságtalan törvények végrehajtásában, amelyek ellentmondanak annak, amit Isten a Szentírásban mond.
Bigthana és Teresh az Eszter 2:21-ben nem voltak magas rangú tisztviselők, hanem eunuchok (vagyis közvetlen hozzáférésük volt az egész palotához) és ajtóőrök, így olyan helyzetben voltak, hogy meggyilkolhatták volna őt. Kr. e. 465-ben Xerxest a hálószobájában meggyilkolta a vezírje/chiliarchja, Artabanus.
K: Az Eszter 2:23-ban mi volt itt a „akasztófa”?
V: Héberül a „gallows” szó „fát” jelent. Valószínűleg nem olyan volt, mint az európai hóhér akasztófája, hanem egy karó, amelyet az asszírok és a perzsák is használtak; Xerxész apja, Dáriusz egyszer 3000 embert karóztatott fel. A perzsa királyok egyszerre voltak nagylelkűek és kegyetlenek.
Figyeljük meg, hogy Hámán először felépítette a bitófát, és csak utána szólt a királynak. Hámán ebben a helyzetben elég magabiztos volt.
K: Az Eszter 3:1-ben mi volt az „agagita”?
V: Azt írja, hogy Hámán agagita volt. Nem tudjuk biztosan, hogy Agag azonos-e az 1 Sámuel 15:8-ban említett amalekita királlyal (vagy örökletes címmel). Tehát Hámán nem perzsa volt, és valószínű, hogy amalekita volt. Az amalekiták a zsidók ellenségei voltak az 1 Sámuel 15; a Mózes 5. könyve 25:17–19; a Mózes 4. könyve 31:1–12; valamint a Mózes 2. könyve 17:8–16 szerint. Emellett a „ezek után” kifejezés körülbelül öt éves időtartamra utalhat az Eszter 2 után.
Egy másik nézet: Másrészt Sargon idejéből származó asszír feliratot tártak fel, amelyből kitűnik, hogy „Agag” egy perzsa körzet neve is volt. „Agazi” Sargon feljegyzéseiben egy mezopotámiai törzs volt (bár a második „g” mássalhangzó „z”-re történő átalakulása szokatlan lenne).
K: Az Eszter 3:1-ben hogyan juthatott hatalomra egy nem perzsa személy a Perzsa Birodalomban?
V: Hámán valószínűleg nem volt perzsa, de Mordokai biztosan nem volt perzsa. Arra vonatkozóan, hogy hogyan juthatott hatalomra, azt hiszem, megkérdezhetnéd Dánielt a Dániel 2:48-ban és Nehémiást a Nehémiás 1:11-ben. Emellett a régészek találtak I. Artaxerxész és II. Dáriusz korából származó táblákat, amelyeken több mint 100 zsidó név szerepel, akik tisztséget töltöttek be a királyságban. Akárcsak József idején, vagy később az oszmán-török uralom alatt az örmény tisztségviselők esetében, előnyökkel jár, ha egy külföldit magas pozícióba neveznek ki. Az uralkodó tudja, hogy ha a külföldi lázadni próbálna, a nép nem követné őt.
K: Mit jelent az Eszter 3:2–3, 4:2 és 5:9-ben, hogy Mordokai és mások a király kapujánál voltak?
V: Az Eszter 3:2–3 szerint itt tartózkodtak a többi nemes is. Mordokai nem valami „koldus” volt a kapu előtt. Inkább ez volt a magas rangú tisztviselők tartózkodási helye.
K: Az Eszter 3:2-ben helyesen cselekedett-e Mordokai, amikor nem hajolt meg?
V: Ábrahám meghajolt a királyok előtt, így Mordokai is meghajolhatott volna. A többi királytól eltérően a perzsa királyokat soha nem imádták istenként, így ezt a cselekedetet nem értelmezték volna imádatként. Mordokai azzal, hogy nem hajolt meg, nagy bajba sodorta a zsidókat. Nem ismerjük az indokait, de lehet, hogy Hámán iránti tiszteletlenség, nemzeti büszkeség vagy más tényezők miatt tette.
K: Az Eszter 3:2-ben mi az, ami ellentmondásos Mordechai viselkedésében?
V: Mordokai azt mondta Eszternek, hogy ne fedje fel etnikai származását. Eszter valószínűleg perzsa módra öltözködött, perzsa ételeket evett – megszegve ezzel a Mózes-i étkezési törvényeket –, és itt nem tanúskodott az Egyetlen Igaz Istenről. Mordokai viszont felfedte saját etnikai származását, amikor nem hajolt meg Hámán előtt, mert Mordokai zsidó volt. Valójában nem volt ellentétes a Mózes-törvényekkel, hogy Mordokai meghajoljon, mivel semmi nem utalt arra, hogy Hámán, aki egy tisztviselő volt, isten lenne. Ábrahám meghajolt a hettiták előtt a Mózes első könyve 23:7-ben. Jákób meghajolt Ézsau előtt a Mózes első könyve 33:3,7-ben. A Mózes első könyve 37:7,9-ben Józsefnek volt egy álma, amelyben testvérei meghajoltak előtte. Dávid meghajolt Sául előtt az 1 Sámuel 24:8-ban; 1 Királyok 1:16-ban. A 2. Sámuel 14:4-ben egy asszony meghajolt Dávid előtt. Dávid megengedte, hogy Ahimaáz, a katona, meghajoljon előtte a 2. Sámuel 18:28-ban. Tehát valószínűleg Hámán megvetése miatt, és nem vallási meggyőződésből nem hajolt meg Mordechai előtte. Hasonlóképpen a spártaiak sem hajoltak meg Xerxész király előtt, Herodotosz Története 7.136 szerint.
Gondolhatnánk, hogy a zsidók azért kerültek ebbe a veszélybe, mert Mordokai nem hajolt meg. De másrészt talán Hámán jelleme és gyűlölete egyébként is ehhez az eredményhez vezetett volna.
K: Az Eszter 3:2,6 szerint, ha Mordokai egyszerűen máshová ment volna, az nem kerülte volna el az egész problémát?
V: Miután Mordokai eleve megtagadta a meghajlást, a távozás valószínűleg nem segített volna. Hámán nem csupán Mordokai iránti gyűlöletet táplált, hanem az összes zsidó iránt is. Nem világos, hogy Hámán éppen akkor kezdett-e gyűlölni az összes zsidót, vagy – ami valószínűbb – már régóta gyűlölte őket, és ez most vált nyilvánvalóvá.
K: Az Eszter 3:6–7-ben említettekhez hasonló tömeges mészárlások történtek-e az ókorban?
V: Sajnos ez folyamatosan előfordult. Kr. e. 90-ben Mithradates, Pontus királya elrendelte, hogy egy meghatározott napon minden pontusi római állampolgárt megöljenek. Több mint 80 ezer embert öltek meg.
A muszlim szultánok több tízezer drúzot öltek meg, Selim, a Kegyetlen pedig sok alavítát. A közelmúltban a francia király 80 000, hozzá hűséges francia protestánst ölt meg a Szent Bertalan-éjszakai mészárlás során 1572. április 23-án. A spanyolok kiűzték a mórokat Spanyolországból. Tehát igen, sok uralkodó megölt nagy számban alattvalóit.
A közelmúltban Hitler sok német zsidót ölt meg, és elvette a vagyonukat, más országokban pedig más etnikai háttérrel rendelkező gazdag embereket gyilkoltak meg, hogy meggazdagodjanak.
Erre még kifejezés is létezik: demokráciaellenes gyilkosság (democide). Ez azt jelenti, hogy az embereket a saját kormányuk öli meg, de NEM háborúban. Rudolph Rummel több mint 8 000 demokráciaellenes gyilkosság esetét vizsgálta meg, és becslése szerint a 20. században 262 millió embert öltek meg, ami hatszor több, mint a csatákban elhunytak száma. Tehát egy átlagembernek hatszor többet kellett félnie a saját kormányától, mint az ellenséges katonáktól.
K: Az Eszter 3:6–9-ben miért van az, hogy egyesek ilyen gyűlöletet táplálnak egy egész nép iránt?
V: Nem tudjuk, miért gyűlölhet valaki egy egész népet. Íme négy jellemzője annak a hozzáállásnak, amelyet az emberek iránt tanúsítanunk kell:
Tiszteljük az embereket, mert Isten teremtményei, az Ő képmására lettek teremtve, és nagy értékük van (1Mózes1:27 ; Zsoltárok 139:14; Ézsaiás 43:7).
Értsük meg, hogy minden faj és etnikai csoport egyformán Isten képmására lett teremtve (Galata3:28 ).
Az emberi élet megbecsülése összhangban áll a Biblia tanításaival (1Mózes 9:6; 5Mózes5:17 ; Róma 13:4; stb.).
Tudjuk meg, hogy lényegében nem vagyunk jobbak másoknál (Filippi 2:3; Rómaiak 12:3).
K: Az Eszter 3:6–9-ben miért tűrik el és miért hallgatnak bele a gyilkolásba azok, akik nem gyűlölik az egész népet?
V: Sokszor, ha gonoszság történik, mások több okból sem emelnek ellene szót:
1. Lehet, hogy anyagi hasznot húznak a gonoszságból, mint az Eszter 3:9-ben.
2. A tiltakozás anyagi kockázattal járhat, vagy akár veszélyes is lehet.
3. Úgy gondolják, hogy a tiltakozás nem lenne eredményes, ezért nincs értelme megpróbálni.
4. Nem törődnek az elnyomottakkal.
5. Nincsenek tisztában a helyzettel. Néha a tudatlanság „ártatlan”, máskor pedig azért nem tudnak róla, mert nem hisznek az általuk „pletykának” tartott dolgokban, és nem szánnak időt arra, hogy utánajárjanak a dolgoknak.
Keresztényekként meg kell védenünk az elnyomottakat, függetlenül attól, hogy azok keresztények-e vagy sem.
K: Az Eszter 3:7-ben milyen három célt szolgálhatott Hámán számára a sorshúzás?
V: Legalább három célja lehetett.
Ha Hámán babonás volt, az megmutatta volna neki a legjobb időpontot a zsidók megölésére. Ha ez valamikor a jövőben lett volna, ahogyan végül is történt, a zsidók egyszerűen elhagyhatták volna a Perzsa Birodalmat.
A perzsa királyok is babonásak voltak. Herodotosz 3.128 és a Cyropaedia 1.6.46 szerint a királyok gyakran folyamodtak a sorshúzáshoz. (Xenophontól Strabónig.) A babiloniak úgy gondolták, hogy az istenek minden év elején összegyűlnek, hogy eldöntsék az emberek sorsát, ezért a sorshúzás valószínűleg körülbelül akkorra esett.
Jogszerűség: Bármikor is esett volna a sors, úgy tűnt, hogy az istenek éppen ebben az időpontban támogatnák a zsidók kiirtását. Meg kell azonban jegyezni, hogy esély sem volt arra, hogy a sors a „egyáltalán ne tedd ezt” lehetőségre essen. Természetesen Xerxész kincstára a Görögország elleni sikertelen invázió után alig volt tele, és Hámánnak, aki ennyi pénzt ajánlott fel a kincstárba, talán csak a legcsekélyebb ürügyre volt szüksége a legitimitás érdekében. A zsidókat a királyság veszélyes ellenségeiként állította be, de semmi nem utal arra, hogy a zsidók ne lettek volna hűségesek a perzsákhoz.
K: Az Eszter 3:9-ben hogyan ígérhette meg Hámán, hogy ennyi pénzt ad a királynak?
V: Két dolgot érdemes megjegyezni ezzel kapcsolatban.
1. Ez hatalmas vagyon, valószínűleg körülbelül 750 000 font ezüst. Ez a későbbi Dárius uralkodása alatt a Perzsa Birodalom éves bevételének körülbelül kétharmadát tette ki. Ez gyanút kelthetett a királyban azzal kapcsolatban, hogy ez a magas rangú tisztviselő hogyan jutott hozzá ehhez a hatalmas vagyonhoz.
2. Talán Hámán azt tervezte, hogy a zsidók kifosztásából szerzi meg azt a pénzt.
K: Mit árul el az Eszter 3:10 Ahasvérusról/Xerxészről?
V: Nincs arra utaló jel, hogy Xerxész bármiféle rosszindulatot táplált volna a zsidók iránt. Mégis, anélkül, hogy bármilyen személyes oka lett volna rá, Xerxész annyira szívtelen és érzéketlen volt mások iránt, hogy nem volt ellene kifogása, hogy mindannyiukat kiirtsák egy tisztviselőnek egy személy iránti szeszélye miatt. Vannak olyan emberek, akikkel szemben soha nem tettél semmit, és nekik sincs ellened semmijük, mégis nem érdekli őket, élsz-e vagy meghalsz.
Néha, amikor sok keresztény között tartózkodsz, szinte az az érzésed támadhat, hogy a világon mindenki kedves, szeretetteljes és figyelmes másokkal szemben. Ha nem keresztényekkel vagy együtt, az durva ébredés lehet.
K: Eszter 3:11 – Mi a jelentősége annak, hogy Hámánnak embereket és pénzt adtak?
V: Míg Hámán 10 000 talentum ezüstöt fizetett volna be a kincstárba – ami körülbelül 375 tonnát, vagyis 750 000 fontot jelentett volna –, Herodotosz szerint a Perzsa Birodalom éves bevétele 14 500 talentum volt. Amikor Nagy Sándor elfoglalta Szúzát, a zsákmány 49 000 talentum volt. Hogyan lehetett tehát Hámánnak ennyi pénze? Talán akkoriban még nem is volt. Ugyanakkor Hámán akár anyagi hasznot is húzhatott ebből. A zsidóknak hosszú időt, illetve figyelmeztetést adtak. Sokan el akartak hagyni a Perzsa Birodalmat, házaikat és vagyonuk nagy részét hátrahagyva. A zsidókat kifosztó emberek megszerezték volna ezeket, és feltehetően egy részét Hámánnak adták volna.
K: Mit jelent az Eszter 3:11-ben az, hogy „a pénz és a nép a tiéd”?
V: Azt jelenti, hogy Xerxész király Hámánnak hatalmat adott a zsidók életére és vagyonára. Azt jelenti, hogy „a pénzüket neked adják”, nem pedig azt, hogy „megtarthatod az általad felajánlott pénzt”. Nem az utóbbi mondatot jelenti, mert a) a királynak valóban szüksége lenne arra a pénzre a kincstár számára, b) Mordokai azt mondta, hogy Hámán megígérte, hogy kifizeti azt az Eszter 4:7-ben, és c) Eszter azt mondta, hogy népét „eladták” az Eszter 7:4-ben.
K: Miért adta Mordokai Eszternek a rendelet eredeti példányát az Eszter 4:8-ban?
V: Talán azért, hogy ha Eszter saját szemével látja, hajlamosabb legyen elhinni, hogy Mordokai nem tévedett és nem is túlozott. Emellett lehet, hogy szüksége volt valakire, aki lefordítja neki. Néha jobb, ha valamit első kézből adunk át, ahelyett, hogy csak arra hagyatkoznánk, hogy az illető bízzon bennünk.
K: Az Eszter 4:11-ben milyen további bizonyítékunk van arra a törvényre, hogy senki sem jelenhet meg a király előtt meghívás nélkül, hacsak a király ki nem nyújtja a jogarát?
V: A perzsák korábban a médek alattvalói voltak, és Herodotosz „Történelem” című művének 1. könyve 9. fejezete szerint ez nyilvánvalóan az első méd király, Deioces idején kezdődött. Emellett a görög történetíró, Herodotosz a „Történelem” című művének 3. könyvében, 118. fejezetében, 114. oldalán is utal arra, hogy azt a személyt (hét meghatározott perzsa kivételével), aki meghívás nélkül jelenik meg a király előtt, kivégezik, hacsak a király nem nyújtja ki a jogarát. Aki meghívást kapott a királyhoz, az odamehetett és bejelentkezhetett, amint azt Herodotosz „Történelem” című művének 3. könyve, 140. fejezete, valamint Cornelius Nepos „Conon” című művének 3. fejezete is bemutatja. Herodotosz azt is elmondja, hogy mikor küldhetett valaki levelet a királynak azzal a kéréssel, hogy a király hívassa magához. Ester egyébként sem akart volna levelet használni, a közelgő mészárlás sürgőssége miatt.
K: Az Eszter 4:14-ben mi a helyes fordítása az utolsó résznek?
V: Ez a mondat egy „aposiopesis” vagy „hirtelen csend” nevű retorikai eszköz. Ez a kimondott mondat hirtelen megszakítását jelenti annak érdekében, hogy hangsúlyozzák a kimondatlan részt. Úgy fordítható, hogy „… vajon nem ezért nyerted el a királyi méltóságot?”.
K: Mi a lényege az Eszter 4:14-es versnek?
V: Eszternek kötelessége volt kockáztatni az életét és cselekedni. Isten azonban az ő engedelmességétől függetlenül is megvédte volna a zsidókat. Azonban az ő és családja biztonsága nagyobb veszélybe került volna, ha „óvatosan játszott volna”, mintha bátran cselekedett volna.
K: Az Eszter 4:14-ben: voltak-e olyan idők, amikor azt hitted, hogy rájöttél Isten akaratára az életedben, de teljesen tévedtél?
V: Ezt megelőzően Eszter talán azt hitte, hogy csak szerencséje miatt lett királynő. Vagy azt gondolhatta, hogy csak azért lett királynő, mert Isten megáldotta őt azért, hogy hűséges volt hozzá. De kiderült, hogy egyik sem igaz. Isten szándékosan tette őt királynővé, hogy megvalósítsa azt a célját, hogy meghiúsítsa Hámán tervét. Talán nem kell túl sokat aggódnunk azon, hogy megpróbáljuk kitalálni, miért tesz Isten valamit az életünkben, mert – akárcsak Jób három barátja – nagy valószínűséggel úgyis tévednénk.
K: Az Eszter 4:15–16-ban ki kezdeményezte a veszély elhárítását?
V: Bár Mordokai kezdetben beszámolt Eszternek a nagy veszélyről, a teendő megtervezését Eszterre bízta. Mordokai okosan járt el így. Mordokai nem ismerhette olyan részletesen a királyi és hárembeli élet viszonyait, mint Eszter, ezért bölcsen rábízta Eszterre, hogy dolgozza ki a legjobb tervet.
Amikor valami fontosat kell elintézni, néha a legbölcsebb dolog az, ha elmondjuk valakinek, aki jobban ismeri a részleteket, és ráruházzuk a feladatot. Néha az emberek ostobán azt gondolják, hogy „ha meg kell történnie, akkor rajtam múlik”, és elkezdenek feltételezni, hogy egyedül is rendelkeznek a szükséges tapasztalattal és részletes ismeretekkel ahhoz, hogy egyedül cselekedjenek, ahelyett, hogy átadnák a vezetést valakinek, aki alkalmasabb rá.
K: Az Eszter 4:16-ban Eszter hozzáállása helyes volt?
V: Igen. Először is nézzük meg a helyzetet. Kszerxész kegyetlenségének egyik példájaként: amikor Kszerxész hadseregével Görögországba utazott, egy Pythius nevű gazdag lídiai vendégül látta a perzsa hadsereget, és hatalmas összegeket adott, hogy fedezze a hadsereg költségeinek egy részét. Amikor Xerxész visszavonult Görögországból, és Pythius azt kérte, hogy öt fiából a legidősebbet mentesítsék a katonai szolgálat alól, hogy öregkorában vele maradhasson, Xerxész úgy reagált, hogy kettévágatta a fiú testét, és a seregét végigvonultatta a testrészek között. Gondolom, így mondott nemet Xerxész.
Na mindegy, Eszter tehát meghívás nélkül akart a király elé járulni, és ennek büntetése a halál volt, hacsak a király nem fogadta volna őt.
Eszter tehát mindent meg akart tenni, amit tudott, de az eredményt nyugodtan Istenre bízta. Ez a hozzáállás, amely megelégedettségnek vagy beletörődésnek tűnik, nem az érdektelenségből fakad, hanem abból a felismerésből, hogy az eredményt senki másra nem bízhatta. Nem tudta, hogy a terve sikerrel jár-e vagy sem. De nem volt gondja azzal, hogy a legjobbját adja, anélkül, hogy tudta volna, mi lesz a végeredmény.
C.A. Moore szavait átfogalmazva: a meggondolatlan ember félelem nélkül cselekszik, a bátor ember pedig a félelem ellenére.
Mások is bátran cselekedtek, például Sádrak, Mésák és Abed-Nego a tűzkemencében, Dániel az oroszlánok barlangjában, Pál, Péter, János és a többi apostol.
K: Az Eszter 4:16-ban szereplő helyzethez hasonlóan voltál-e már olyan helyzetben, amikor Istennek tetszeni azt jelentette volna, hogy elveszíted az állásodat, a kapcsolatodat vagy valami más, számodra értékes dolgot? Hogyan kezelted volna ezt a helyzetet?
V: Néha gyakorlatilag megparancsolhatják vagy kényszeríthetnek arra, hogy magad kövess el bűnt. Máskor pedig arra kényszeríthetnek, hogy segíts másnak bűnt elkövetni. Ez lehet negatív kényszer, vagy éppen pozitív bátorítás.
Amikor ilyen helyzetben vagyunk, „meg kell mérnünk az árat”. Tényleg fontosabb-e a veszélybe került munkahely, barátság vagy bármi más, mint Istennek tetszeni? Emellett Isten is tehet valamit a helyzet megváltoztatására. Isten nem a következményekért von minket felelősségre; hanem azért, hogy hűségesek legyünk hozzá.
K: Az Eszter 4:16-ban Eszter megszegte-e a kormány törvényeit, amikor elment a királyhoz?
V: A válaszban négy szempontot kell figyelembe venni.
1. A Biblia sehol sem említi, hogy Eszter egyáltalán elgondolkodott volna ennek erkölcsi oldalán. Ugyanakkor nem volt semmi baj ezzel, amint azt a következő pontok is mutatják.
2. Az Újszövetségben szereplő parancsok, amelyek szerint engedelmeskednünk kell minden kormányzati hatóságnak és tisztelnünk kell a királyt (Róma 13:1–4, 1 Péter 2:13–15, Titusz 3:1), még nem voltak megírva, és Eszter nem szegte meg egyetlen olyan parancsot sem, amely már meg volt írva.
3. Bár az Eszter 4:16 szerint ő ezt „a törvény szerint nem” tette, vagyis „megszegte a törvényt”, ez azonban megengedett volt, ha (és csak akkor, ha) a király kinyújtotta felé királyi jogarát.
4. Még ha az Újszövetség már korábban meg is lett volna írva, és még ha ez a törvény megszegését is jelentette volna, Istennek való engedelmesség magasabb rendű törvény, mint az emberi törvények. Az összes zsidó életéért való közbenjárás minden bizonnyal magasabb rendű, mint egy emberi törvény betartása.
K: Miért volt hajlandó a perzsa király az Eszter 5:3,6 szerint akár a királysága felét is odaadni?
V: Xerxész valószínűleg felismerte, hogy Eszter kérésének rendkívül fontos szerepe volt számára, hiszen hívás nélkül jött a király elé. Ez a király nagy nagylelkűségének színlelt kifejezése volt. Természetesen senki sem akarna ténylegesen a királyság felét kérni, hiszen a királynak hatalma volt arra is, hogy bárkit, bármikor, bármilyen okból megöljön. Heródes Antipász király is hasonló dolgot mondott a Márk 6:22–28-ban.
K: Miért hívta meg Eszter a 5:4-ben Hámánt is a bankettre?
V: Az okot nem közlik, de lehetséges, hogy azért tette, hogy a király láthassa Hámán azonnali reakcióját.
K: Az Eszter 5:4,7–8-ban miért nem mondta el Eszter azonnal és közvetlenül Xerxész királynak, mit akar?
V: Először is, a király nagyobb valószínűséggel teljesítené a kérést, ha a bor hatására jó hangulatban lenne, de ez nem magyarázza meg, miért rendezett két bankettet. A Szentírás nem mondja meg, miért tette ezt, de a kommentátoroknak öt különböző véleményük van erről.
a) 30 napja nem látta a királyt, és mielőtt kérését előterjesztette volna, egyrészt fel akarta mérni a helyzetet, másrészt pedig újra jó viszonyba akart kerülni vele. Más szóval, ezt szándékosan tervezte így.
b) Elvesztette a bátorságát a király előtt. Más szóval, ez a félelem miatt bekövetkezett hirtelen változás volt.
c) A trónteremben és az első banketten úgy érezte, még nem jött el a megfelelő idő a téma felvetésére.
d) Feszültséget akart kelteni, és kiemelni az ügy fontosságát a király számára.
e) Fel akarta építeni Hámán karakterét, hogy a király a hirtelen, meglepett reakcióján keresztül lássa, milyen hidegszívű gyilkos is valójában.
Egy nagyon fontos dologról Eszternek fogalma sem volt: az a két napos halasztás alatt Isten elintézte, hogy Xerxész ismét halljon arról, hogy Mordokai leleplezte a merényletet, és úgy döntsön, hogy kitünteti Mordokait.
K: Miért gondolta Hámán az Eszter 5:9 és 6:7–9-ben naivan, hogy a király rá utal?
V: A válaszban három szempontot kell figyelembe venni.
1. Hámán nem tudta, hogy a király az Eszter 6:3-ban ismét hallott Mordokájról, ezért nem volt oka gyanakodni arra, hogy Mordokáj az, akit kitüntetnek.
2. Hámán reménye és büszkesége együttesen arra a gondolatra vezette, hogy ő lesz az egyetlen jelölt erre a kitüntetésre.
3. Gyakran előfordul, hogy az emberek könnyen összekeverik azt, ami valószínűleg igaz, azzal, amit remélnek, hogy igaz legyen.
K: Az Eszter 5:11; 9:7–10,12 versekben mi a jelentősége annak, hogy Hámánnak tíz fia volt?
V: A zsidókhoz hasonlóan a perzsák is áldásnak tekintették, ha valakinek sok fia volt. Sőt, Herodotosz „Történelem” című művének 1. könyve 136. fejezetében az áll, hogy a perzsa király ajándékot adott annak a nemesnek, akinek a legtöbb fia volt. Hámánnak mindene megvolt, legalábbis ebben az életben, és továbbra is így maradhatott volna, ha nem Mordechájra és a zsidókra összpontosított volna.
K: Az Eszter 5:14-ben miért volt a akasztófának 75 láb magasnak kellett lennie?
V: Nem volt szükség arra, hogy a bitó 75 láb magas legyen. Annak ellenére, hogy Hámán birtokán állt, ilyen magasságból az egész város láthatta volna, és megértette volna, hogy soha nem szabad Hámánnal szembe szállniuk. Érdekes, hogy az 5:14-ben szereplő héber ige nem csupán „kérdezd meg a királyt”, hanem „mondd el a királynak” is jelenthet. A nagy magasságnak egyetlen célja lehetett: hogy messze-messze mindenki láthassa a rajta lógó ember halálát. Hámán nagy tekintélynek örvendett a perzsák körében, de ennek sem volt elég. Hámán azt akarta, hogy mindenki lássa Mordokai halálát, de ehelyett éppen ő lett „ismét nagy tekintélyre emelt”, a bitószék jóvoltából.
A Zsoltárok 9:15 azt mondja, hogy az Isten ellen szegülő nemzetek nem csupán egy verembe süllyednek majd, hanem abba a verembe süllyednek, amelyet maguk ástak, feltehetően mások számára. A Zsoltárok 10:2 hasonló tanítást tartalmaz.
K: Az Eszter 6:1–3-ban milyen jó elvet tanulhatunk a királytól?
V: Ez a király kötelességének érezte, hogy jóval viszonozza azoknak, akik jót tettek vele. Bár Ahasvérus nem volt hívő, e tekintetben mégis tanulhatunk a példájából. Ha valaki jót tesz velünk, miért ne viszonoznánk a szívességet? Ha valaki dolgozik nekünk, vagy ad nekünk valamit, és a törvény valamely furcsasága miatt nem kell fizetnünk neki, akkor is méltányosan meg kell fizetnünk.
K: Az Eszter 6:7–9-ben van-e bármilyen Biblia-on kívüli bizonyíték arra, hogy a királyhoz hasonlóan szekéren utazni valóban jutalom volt?
V: Igen. A „Perzsia és a Biblia” című könyv 233. oldalán olvasható, hogy Plutarkhosz a „Themistoklész” című művének 29. fejezetében megemlíti a száműzött spártai király, Damaratus kérését, aki azt kérte, hogy engedjék meg neki, hogy Sardisban díszes felvonuláson haladjon át, tiaráját pedig – akárcsak a perzsa királyok – egyenesen viselje.
Bardtke 348. oldalán, valamint a Keil-Delitzsch Ószövetségi kommentár 3. kötetének 360–361. oldalán olvasható, hogy mind az asszír, mind a perzsa domborművek (kőbe vésett ábrázolások) és szobrok olyan lovakat ábrázoltak, amelyek fején taréj volt.
Van egy második, ehhez hasonló példa is. Herodotosz Története 7. könyvének 15–17. versei szerint Xerxész megparancsolta nagybátyjának, Artabanusznak, hogy vegye fel a királyi ruhákat, üljön a trónra, és aludjon a királyi ágyon.
K: Az Eszter 6:6–12 alapján hogyan élnek ma egyesek a hírnévért?
V: Nézzük meg a mai közösségi média-befolyásolókat. Vannak, akik a hírnevet a gazdagság vagy a pozíció megszerzésének eszközeként tekintik. Mások viszont önző módon pusztán a hírnevet akarják, mintha önértékelésük attól függne, hogy mások mennyire tartják őket nagyra.
K: Az Eszter 6:13 szerint miben tért el Hámán feleségének nézete a Bibliai tanításban szereplő Isten szuverenitásáról?
V: A fatalizmusnak különböző formái vannak (személytelen és személyes). Akárhogy is, Hámán felesége úgy vélte, hogy Hámán sorsa elkerülhetetlen, és nincs értelme semmiféle erőfeszítést tenni annak megváltoztatására. Jobb megoldás lehetett volna, ha Hámán bűnbánatot tartott volna Isten előtt, és békét kötött volna Mordokhajjal, de nyilvánvalóan eszébe sem jutott, hogy leállítsa a tervét és bűnbánatot tartson. Zerés azonban nem volt következetes, mert nyilvánvalóan elfelejtette, hogy az Eszter 5:14-ben ő és Hámán barátai sürgették Hámánt, hogy építsen akasztófát.
A Biblia szerint Isten szuverenitása azt jelenti, hogy:
Minden, amit Isten elrendel, meg fog történni (Ézsaiás 43:13).
Amit Isten megtilt, az nem fog megtörténni (Jób1:10 , 12; 2:6; János19:11 ).
Isten bizonyos határok között megengedi az embereknek, hogy olyan dolgokat tegyenek, amelyekért felelősséggel tartoznak, még akkor is, ha azok Isten szívét megszakítják (Jeremiás7:31 ; 19:5; 32:35; Ezékiel 13:19; Lukács 23:28-31).
Isten ismeri a jövőt, beleértve azt is, hogy mindenki mit fog választani (Zsoltárok 139:16; Ézsaiás 42:9; 44:7).
Minden dolog összefonódik Isten tervébe (Efézus1:11 ; Róma8:28 ; Példabeszédek 16:4).
Ahogy Tony Evans mondja: „Amikor a körülmények a legsötétebbnek tűnnek, Isten összekapcsolhatja azt is, ami összekapcsolhatatlannak tűnik. Ő összevezetheti azokat az utakat, amelyek úgy tűnnek, mintha soha nem találkoznának.” The Tony Evans Bible Commentary, 484. o.
K: Mit jelent az Eszter 7:4-ben az, hogy a király veszteséget szenvedne, ha a zsidókat elpusztítanák?
V: Eszter itt végre felfedte, hogy zsidó. Talán azt jelenti, hogy ha a zsidókat kiirtanák, a király elveszítené az éves adóbevételt, valamint azokat az alattvalókat, akik tisztviselők és katonák lehetnének. Ráadásul amikor a király aláírta a rendeletet, nem volt tisztában azzal, hogy ezzel gyakorlatilag halálra ítélte feleségét, Estert. Valójában az Ester 3-ban Hámán egyáltalán nem említette kifejezetten a zsidókat, így a királynak talán nem is volt erről tudomása. Csak abban az írásos rendeletben, amelyet Hámán írt és a király aláírt, említik név szerint a zsidókat.
K: Mi történt Hámánnal és Eszterrel az Eszter 7:8-ban?
V: Az Eszter 6:10–11-ben Hámán, aki meg akarta alázni Mordokait, kénytelen volt tisztelni őt. Itt pedig Hámán, aki meg akarta ölni az összes zsidót, egy zsidótól könyörgött az életéért. A király belépett, és tévesen azt hitte, hogy Hámán bántalmazza Esztert. Lehet, hogy őrök és mások is voltak a szobában. A király megkérdezhette volna őket erről, ha akarta volna, de Ahasvérus nem akart többet tudni. Ami őt illeti, Hámán sorsa már előtte is eldőlt. A Példabeszédek 28:10 azt mondja, hogy aki másokat gonosz csapdába vezet, az maga is beleesik.
K: Miért hozta fel Harboná az Eszter 7:9-ben Hámán akasztófáját?
V: Bárki láthatta, hogy Hámán akasztófát épít, és nyilvánvalóan Hámán már elmondta másoknak is, kinek szánja azt. Harbona úgy gondolta, hogy a király biztosan tudni akarja ezt, és lehet, hogy szimpátiából tette Eszter iránt is. Sokkal valószínűbb azonban, hogy Hámán iránti gyűlöletből tette. Hámán egyáltalán nem örült volna Harbona „segítőkészségének”. Ne feledjük: az arroganciával együtt jönnek az ellenségek is.
K: Az Eszter 7:14-ben Eszternek meg kellett volna bocsátania Hámánnak, és megkérnie a királyt, hogy engedje el?
V: Ha Eszter így tett volna, ki tudja, milyen hamar tervezett volna Hámán újra merényletet ellenük. Hámán szomorú volt, hogy kivégzik, de semmi nem utal arra, hogy egyáltalán megbánta volna, hogy megpróbálta megölni Mordokait és a zsidókat. Ha valaki nem sajnálja, amit tett vagy amit tervezett, akkor valószínűleg újra megpróbálja majd.
K: Az Eszter-könyv 8:2,7-ben miért bízta Eszter Hámán vagyonának kezelését Mordokájra?
V: Amikor Hámánt árulóként kivégezni készültek, minden vagyonát elvesztette. Herodotosz Történelem című művének 3. könyvében (128–129. sz.) és Josephus A zsidók régiségei című művének 11. könyvében (17. fejezet, i.3.) leírtak szerint az állam elkobozhatta a halálra ítélt bűnöző vagyonát. Így a király Hámán összes vagyonát Eszternek adta, Eszter pedig Mordokájra bízta annak kezelését. Nem volt igazán fontos, hogy Eszter vagy Mordokáj birtokolta és kezelte-e a vagyont, mivel ők egy család voltak. A Példabeszédek 13:22 és következő versei így szólnak: „…De a bűnös vagyona az igazaknak van elraktározva.”
K: Miért borult Eszter a király lábai elé az Eszter 8:3-ban?
V: Ez nem imádat volt, hanem érzelmi megnyilvánulás. Másodsorban hálát és tiszteletet fejezett ki, de elsősorban lehetővé tette a zsidók számára, hogy megvédjék magukat. Úgy tűnik, hogy itt Hámán az egyetlen gonosztevő. Felejtsük el, hogy valójában Xerxész király volt az, aki eredetileg jóváhagyta a rendeletet.
K: Az Eszter 8:10-ben mik azok a dromedárok?
V: Ezek az egypúpú tevék. A dromedár tevéket Afrikában és a Közel-Kelet nagy részén használják. A kétpúpú baktriai tevék Irán nagy részén és Ázsia többi részén élnek. Mellékesen megjegyezzük, hogy egy ókori író valószínűleg soha nem tett volna ilyen megkülönböztetést, hacsak nem olyan országban élt, mint például Perzsiában, ahol mindkét tevéfajtát jól ismerték. Egyébként az Eszter 1:1 az egyetlen hely a Bibliában, ahol Indiát említik.
K: Miért engedték meg az Eszter 8:11 szerint a zsidóknak, hogy megöljék a nőket és a gyermekeket?
V: Ezt rendelte el a perzsa király, és az ókori királyok nem éppen a jóságukról voltak híresek. Ugyanakkor vegyük figyelembe, hogy a zsidók nem voltak kötelesek mindenben engedelmeskedni a király parancsainak, és a szöveg sehol sem említi, hogy a zsidók megölték volna a nőket és a gyermekeket. Valójában az Eszter 9:6, 12, 15 csak azt mondja, hogy a zsidók megölték a férfiakat.
K: Miért ölték meg a zsidók és a kormánytisztviselők ellenségeiket az Eszter 9:1–10-ben?
V: Ezt önvédelemből tették. Ezenkívül az Ószövetségi törvény szerint azt, aki hamisan vádolt meg valakit, halálra kellett ítélni. Az, hogy a zsidók nem vették el a zsákmányt, azt mutatta, hogy a gyilkosságok nem puszta bosszú voltak, hanem „jogi jellegűek”.
K: Az Eszter 9:2–3 szerint mikor kell a hívőknek „igazságos háborúban” harcolniuk?
V: Ebben az esetben, amikor ellenségeik meg akarták ölni a zsidó férfiakat, nőket és gyermekeket, helyes volt, hogy megtámadták őket. Ha irgalmasak lettek volna azokhoz az emberekhez, akiknek nem állt szándékukban megbánni tetteiket, és akik valószínűleg később, ha alkalmuk nyílik rá, megölték volna őket, akkor „kegyetlen” lett volna saját családjaikkal szemben, ha nem harcoltak volna és nem ölték volna meg őket.
K: Miért nem tettek kezet a zsidók a zsákmányra az Eszter 9:10-ben?
V: Az Eszter 8:10–11 szerint megengedték nekik, hogy a javakat zsákmányként elkobozzák. Azonban problémás lehetett volna, ha ezt megtették volna, mert azzal vádolhatták volna őket, hogy pusztán a vagyonuk miatt ölték meg azokat a gazdag embereket, akik állítólag a zsidók ellen voltak. Emellett azt is hangsúlyozni akarták, hogy ez a túlélésükről szólt, nem pedig arról, hogy mások gonoszságából profitáljanak.
K: Az Eszter 9:19 alapján milyen példákat lehetne ma hozni olyan lehetőségekre, amikor jobb, ha nem ragadjuk meg a pénzszerzési lehetőséget?
V: A zsidók elvehették volna az összes zsákmányt, de ezzel együtt rengeteg bajba is keveredhettek volna. Befektetni valamibe, ami a törvény szürke zónájába esik, több bajt okozhat, mint amennyi pénzt vele kereshetnénk. Egy vállalkozás tönkremenetelének egyik módja az, ha a bank nagy összegű hitelt ad neki, amit a vállalkozás felhasznál, majd hirtelen követeli a teljes hitel azonnali visszafizetését. Ha a vállalkozás nem talál gyorsan másik bankot, amelyik pénzt kölcsönözne neki, akkor csődbe megy, és a bank így akár egy új vállalkozást is szerezhet magának.
K: Az Eszter 9:18–32 szerint helyes volt-e a zsidóknak megünnepelni a Purim és a Hanuka ünnepet, mivel ezek nem szerepelnek a Tórában említett ünnepek között?
V: Természetesen. A János 10:22-ben Jézus is megünnepelte a hanukát. A hanuka a templom felszentelésének ünnepe, amelyet Júdás Makkabeus tartott Kr. e. 165 decemberében. Érdekes, hogy az Etiópiában és a közeli afrikai területeken a zsidó vallást követő emberek nem ünnepelték a purimot; nyilvánvalóan őseik soha nem kapták meg a levelet.
K: Az Eszter 10:3 és 9:4 versekben szereplő Artabanus – aki vezír vagy a testőrség vezetője volt, és később, i. e. 465-ben meggyilkolta Xerxész királyt – lehet-e ugyanaz a személy, mint Mordokai?
V: Nem. Az ókori történészek szerint Artabanus Hyrcaniából származott, a Kaszpi-tenger délkeleti partjáról. Vagy a király vezírje, vagy a testőrség vezetője volt. Artabanus megölte a király fiát, majd a királyt is megölte a hálószobájában, mielőtt az rájöhetett volna, ki tette. Artabanus vezírként körülbelül hét hónapig irányította Perzsiát, amíg őt is meg nem ölték.
Nem tudjuk, meddig éltek Mordechai és Eszter, és meddig voltak a királyi udvar kedvencei. Lehet, hogy Mordechai i. e. 465 előtt halt meg.
K: Az Eszter könyvéből melyek a legkorábbi, ma is fennmaradt kéziratok?
V: A keresztény Biblia-kéziratok, amelyek körülbelül Kr. u. 350-ből származnak, tartalmazzák az Ószövetséget, beleértve az Eszter könyvét is. A Chester Beatty-papiruszok (IX, X) (Kr. u. 2–4. század) tartalmazzák az Eszter könyvét.
A Scheide-papirusz 1. az Ezékielt, a Dánielt és az Eszter könyvét tartalmazza. Kr. u. a 3. század elejére datálható. Eredetileg 118 lapból állt, amelyekből ma 109 maradt fenn.
A Vaticanus (Kr. u. 325–350) az Eszter könyvét teljes egészében megőrizte.
A Sinaiticus (Kr. u. 340–350) az Eszter-könyv teljes szövegét őrzi.
Az Alexandrinus (kb. 450) az Ester könyvét teljes egészében őrzi.
A Holt-tengeri tekercsek között nincs másolat.
K: Mely korai írók hivatkoztak az Eszter könyvére?
V: A nicénai zsinat előtti írók közül az Ester könyvének versére hivatkoztak vagy utaltak:
A zsidó író, Josephus (kb. 90) az Apion ellen című művében (1.8, 609. o.) utal az Eszter könyvére.
Római Kelemen (Kr. u. 96–98) „Eszter is, aki tökéletes volt a hitben, nem kisebb veszélynek tette ki magát annak érdekében, hogy megmentse Izráel tizenkét törzsét a fenyegető pusztulástól. Hiszen böjttel és alázatossággal könyörgött az örökkévaló Istenhez, aki mindent lát; és Ő, észlelve lelke alázatosságát, megmentette azt a népet, akinek érdekében Eszter veszélybe sodorta magát.” 1. Kelemen, 55. fejezet, 20. o.
X. Melito/Meleto Szardiszból (170–177/180) nem sorolta fel a Siralmakat, a Nehémiást és az Esztert a kánonjában. Egyesek azonban a Siralmakat a Jeremiás könyvéhez, a Nehémiást pedig az Ezsdrás könyvéhez sorolták. 4. töredék a Kivonatok könyvéből, 759. o.
Klemens az alexandriai (193–202) „És ismét: a hitben tökéletes Eszter, aki megmentette Izráelt a király hatalmától és a szatrapa kegyetlenségétől – egyetlen nő, böjttel gyötörve, visszatartott tízezer fegyveres kezet, hitével semmissé téve a zsarnok rendeletét; ő valóban megnyugtatta őt, Hámánt visszatartotta, és Izráelt sértetlenül megőrizte Istenhez intézett tökéletes imájával.” A Stromata 4. könyv, 19. fejezet, 431. o.
Origenész (Kr. u. 225–254) arról beszélve, miért támogatta az apokrifeket, így szól: „És sok más szent könyvben is találtam olykor többet a mi példányainkban, mint a héberben, olykor kevesebbet. Néhány példát hozok fel, mivel lehetetlen mindet felsorolni. Az Eszter könyvéből sem Mordokhaios, sem Eszter imája – amelyek mindkettő az olvasó építésére szolgál – nem található meg a héber szövegben.” Origenes Africanushoz írt levele, 3. fejezet, 386–387. o.
Origenész (225–254) „Mardokhaj is a Septuaginta Eszter-könyvében Izráel ellenségeit »azoknak, akik nincsenek«-nek nevezi, mondván: »Ne add át, Uram, a jogarodat azoknak, akik nincsenek!«” (Az Eszter 4:22-et idézi a Septuagintából.) Origenes János-kommentárja, 2. könyv, 7. fejezet, 330. o.
Nikaia után
Eusebius Caesareai (318–339/340)
Aphrahat, a szíriai (337–345) – Válogatott értekezések
X Athanasius (367,325–373) nem tekintette szentírásnak, de olvasásra alkalmasnak tartotta
Ambrus, a milánói (370–390)
X Nanzianusi Gergely (330–391) egy versben felsorolta a Szentírás minden könyvét, kijelentve, hogy az azon túlmutató könyvek nem tartoznak a hiteles Szentíráshoz. Listája megegyezik azzal, amelyet a protestánsok ma használnak, azzal a kivétellel, hogy nem vette fel a Nehémiás, az Eszter és a Jelenések könyvét. Nem említette a Siralmakat, de lehetséges, hogy azt a Jeremiás könyvébe sorolta. Pál leveleit és a Zsidókhoz írt levelet név szerint nem említette, de azt mondta, hogy Pál tizennégy levelet írt. Gergely versét (görög nyelven) Migne Patrologia Graeca című művének 37. kötetében, a 471–474. oszlopokban találjuk (Carmina Dogmatica, 1. könyv, 1. szakasz, Carmen XII).
Pacianus, a barcelonai (342–379/392) utal az Eszter-könyvre és a Dániel-könyvre. 2. levél, 5. fejezet, 1. szakasz, 33. oldal
A Hippo-i zsinat, Észak-Afrika (393)
Ikoniumi Amphilochius (394) azt mondja, hogy Estert csak egyesek fogadták el.
Karthágói zsinat (397)
Rufinus (394–406)
Sulpitius Severus (363–400)
Jerome (373–420) az Ószövetség könyveiről értekezik. Különösen a Teremtés könyvét, a Kivonulás könyvét, a Levitikus könyvét, a Számok könyvét, a Deuteronómiumot, a Pentateuchot, a Jób könyvét, Jézus, Nave [Józsué] fiát, a Bírók könyvét, a Rút könyvét, a Sámuel és a Királyok könyveit (2 könyv), a tizenkét prófétát, Hóseás, Jóel, Ámós, Obádiás, Jónás, Miká, Nahum, Habakuk, Zefánia, Haggai, Zakariás, Malakiás, Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel, Dániel, Eszter, Ezsdrás, Nehémiás, 53. levél, 7–8. fejezet, 99–101. oldal.
Karthágói zsinat (218 püspök) (393–419)
Epiphanius Salamisból (360–403)
János Aranyszájú (–407)
Hippo-i Ágoston (388–430)
A félpelagiánus János Cassianus (419–430) utal Eszterre.
Az eretnekek és a hamis könyvek között
X A pelagiánus eretnek, Mopsuesztiai Teodor (350?–428) elutasította az Eszter könyvét.
K: Miért nem szerepelt az Eszter-könyv a Holt-tengeri tekercsek között?
V: Valószínűleg nem csupán azért, mert viszonylag rövid könyv, hiszen a Holt-tengeri tekercsek könyvtára nagyon kiterjedt, és még ennél rövidebb könyveket is találtak. A „The Meaning of the Dead Sea Scrolls” (A Holt-tengeri tekercsek jelentése) című könyv 119. oldalán felvetik, hogy a kumráni szekta teológiai okokból utasította el ezt a könyvet. Nem tudjuk pontosan, miért, de a számos lehetséges magyarázat egyike az, hogy ellenezték volna, hogy Eszter egy pogány király felesége legyen (bár ebben a kérdésben nem volt választási lehetősége).
K: Az Eszter könyvében milyen fordítási eltérések vannak a héber és a görög Septuaginta között?
V: Míg a szír (arameus) és Jeromos fordítása a héber szöveget követi, a görög Septuaginta 6 további szakaszt tartalmaz.
1. A könyv elején egy látomásról esik szó. Ez 301 görög szót jelent.
2. A 3. fejezet vége felé hozzáadódik egy állítólagos levél szövege. Ez 244 görög szót tesz hozzá.
3. A 4. fejezet vége 582 görög szót tesz hozzá.
4. Az 5. fejezet elején Eszter imádkozásáról esik szó, ami 70 görög szót tesz hozzá.
5. A 7. fejezet vége 539 görög szót ad hozzá, főként egy állítólagos, a király által elküldött levél formájában.
6. Az Eszter könyve végén található utolsó szakasz 235 további görög szót tartalmaz.
Összegzésképpen: a Septuaginta „fordítója” jelentősen kibővítette a könyvet, 107 verset adva hozzá az eredeti 167 vershez. Lehetséges, hogy ez a kibővítés kétlépcsős folyamat volt, mivel a Septuaginta kiegészítései a görög Lucianus-féle recenzióból származhatnak.
Az Eszter-könyv többi részében a görög fordítás kevésbé pontos, mint a Tóra és néhány más könyv esetében. A fordítás kihagyta a héber szövegben található ismétlések egy részét.
Íme a 2. fejezetből származó eltérések. Minden párban az első mondat a héber fordítás, amely Jay P. Green Literal Translation című művéből származik. A második mondat a Septuaginta fordítása Sir Lancelot C.L. Brenton The Septuagint: Greek and English című fordításából.
Eszter 2:1 „Eszébe jutott Vasti” vs. „többé nem említette Astint”
Eszter 2:1 „amit tett, és amit ellene rendelt” vs. „amit mondott, és hogyan ítélte el őt”
Eszter 2:2 „a király szolgái azt mondták” vs. „a királyt szolgáló szolgái azt mondták”
Eszter 2:2 „gyönyörű fiatal szüzek” vs. „szűzies, gyönyörű fiatal szüzek”
Eszter 2:3 „gyönyörű fiatal szüzek” vs. „szép, tisztességes, fiatal leányok”
Eszter 2:3 „a Susa palotájába” vs. „Susa városába”
Eszter 2:3 „eunuch” vs. „kamrás”
Eszter 2:3 „tisztulási szertartások” vs. „tisztulási szertartások és egyéb szolgálatok”
Eszter 2:4 „uralkodni” vs. „királyné lenni”
Eszter 2:5 „a Susa palotájába” vs. „Susa városába”
Eszter 2:7 „nevelte” vs. „örökbe fogadott egy gyermeket”
Eszter 2:7 „nem volt sem apja, sem anyja. A leány pedig szép arcú és formás volt. Apja és anyja halála után Mordokai magához vette, mint leányát.” vs. „amikor szülei meghaltak, magához vette, hogy feleségül vegye; a leány pedig szép volt.”
Eszter 2:8 „Esztert bevitték a király házába, Hegai gondjaira” vs. „Esztert Gaihoz vitték”
Eszter 2:9 „a legjobban bánt vele” vs. „jól bánt vele”
Eszter2:11 : „hogy megtudják, mi lesz Eszter sorsa, és mi történik vele” vs. „hogy meglássák, mi lesz Eszter sorsa”.
Eszter 2:13 „Minden, amit mond, megadatik neki, hogy vele együtt kijöhessen a nők házából a király házába.” szemben azzal, hogy „és akinek ő parancsot ad, az elhozza őt, hogy vele együtt belépjen a nők lakosztályából a király hálószobájába.”
Eszter2:14 „ahol Shaashgaz, a király eunuchja, aki a ágyasokat őrizte” vs. „Gai [Hegai], a király kamarása, a nők őre”
Eszter2:14 „tetszik neki, és nevén szólítják.” vs. „hacsak nem szólítják nevén.”
Eszter2:15 „akit magához vett leányának” vs. (hiányzik)
Eszter2:15 „nem kívánt mást, csak amit Hegai, a király eunuchja, a nőket őrző, mondott” vs. „nem hanyagolt el semmit, amit a királyi udvarmester, a nőket őrző, parancsolt”
Esth2:16 „a tizedik hónap, azaz a Tebeth hónap” vs. „a tizenkettedik hónap, azaz az Adar hónap”
Eszter2:17 „minden nőnél jobban szerette Esztert” vs. „szerette Esztert”
Eszter2:17 : „kegy és kedvesség” vs. „kedvesség”
Eszter2:17 „királyi koronát tett a fejére, és őt tette uralkodónak Vasti helyett” vs. „ráadta a királyné koronáját”.
Eszter2:18 „hercegek és minden szolgája, Eszter bankettje” vs. „barátai és nagyurak hét napon át, és nagy ünnepséget rendezett Eszter esküvőjére”
Eszter2:18 „a tartományokba, és ajándékokat osztott, a király méltóságának megfelelően.” vs. „uralkodási területén.”
Eszter2:19 „És amikor a szüzeket másodszor is összegyűjtötték, akkor Mordokai a király kapujában ült.” vs. „De Mordokai a palotában szolgált.”
Eszter2:20 : „rokonai vagy népe” vs. „rokonai”
Eszter 2:20 „mert Eszter engedelmeskedett Mordokai parancsának, ahogyan tette, amikor ő nevelte” vs. „mert így parancsolta neki Mordokai, hogy félje Istent, és teljesítse parancsait, ahogyan akkor, amikor vele volt; és Eszter nem változtatott életmódján.”
Eszter 2:21 „Azokban a napokban, miközben Mordokai a király kapujában ült, a király két eunuchja, Bigthan és Teresh, akik a küszöböt őrizték, haragba gerjedtek, és kezet akartak emelni Ahasvérus király ellen.” vs. „És a király két udvarnoka, a testőrség vezetői, megharagudtak, mert Mordokhajt előléptették; és meg akarták ölni Artaxerxész királyt.”
Eszter2:22 „Eszter, a királyné” vs. „Eszter”
Eszter2:22 „elmondta a királynak Mordokai nevében” vs. „bejelentette a királynak az összeesküvés ügyét.”
Eszter2:23 : „És amikor az ügyet kivizsgálták, kiderült az igazság; és mindkettőjüket felakasztották egy fára. És ezt beírták a király előtt lévő Napok Ügyeinek Könyvébe.” vs. „És a király kihallgatta a két udvarnokot, és felakasztotta őket; és a király parancsot adott, hogy a királyi iratokba jegyzetet készítsenek Mardochaeus jó cselekedeteiről, dicséretképpen.”
Eszter 3:7 „A tizenkettedik hónapban” (maszorétikus szöveg) vs. „És a sors a tizenkettedik hónapra esett” (Septuaginta) (valószínűleg a Septuaginta szövegében ez utóbbi kiegészítés)
Az Eszter 8:1–12 a Septuaginta Lucianus-féle recenziójában jelentősen eltér mind a héber szövegtől, mind a szokásos Septuagintától. (The Expositor’s Bible Commentary, 4. kötet, 828. o.)
Eszter9:24 : „az agagita” szemben a „macedón” kifejezéssel
Eszter 10:3 „nagy a zsidók között, és kedves testvérei sokaságának, népe jólétét keresi, és békét hirdet minden utódjának” vs. „nagy ember a királyságban, akit a zsidók tisztelnek, és egész életét népe szeretetében töltötte.”
Irodalomjegyzék ehhez a kérdéshez: a héber fordítás Jay P. Green Literal Translation című művéből származik, a Septuaginta-fordítás pedig Sir Lancelot C.L. Brenton The Septuagint: Greek and English című fordításából. Használtuk továbbá az Expositor’s Bible Commentary-t, valamint a NASB, NIV, NKJV és NRSV Bibliák lábjegyzeteit is.
Ha másképp nem jelezzük, a szentírási idézetek a Berean Standard Bible (BSB) című, közkincsnek minősülő kiadványból származnak. https://berean.bible/