< Bibliai kérdés az Ezékiel könyvből

K: Mi az Ézsaiás könyvének fontossága a Bibliában?

V: Az Ezékiel könyve nem csupán prófécia, költészet, történelem vagy tanítás; mindez együttesen, magában foglalva a Szentírás legtöbb műfaját. Ezékiel több mint 200 alkalommal használja a „Mindenható Úr” (adonai YHWH) kifejezést, és ez a könyv megmutatja, hogyan érvényesülhet Isten felségjoga jó és rossz időkben egyaránt.

Isten nem feledkezett meg a zsidókról, és még nem végzett velük. Mind Ezekiel, mind Jeremiás továbbra is azt hirdette a népnek, hogy Isten a száműzetés idején sem feledkezett meg róluk. Igen, sok zsidó megfeledkezett Istenről, és beolvadt a környező népek közé, de egy maradék visszatért Istenhez és visszatért a földre. Ma, ha egy keresztény vagy egy kereszténycsoport elrontotta a dolgokat, és elfordult Istentől, Isten őket sem felejtette el. Bár a engedetlen keresztények számára lehet, hogy van egy „követendő út”, Isten még mindig felhasználhatja őket dicsőségére.

Ezen felül Ezékiel bepillantást enged nekünk a mennyei dicsőségbe, a jövőbeli templomba és Isten szívébe. Az Ezékiel könyvéből tanulhatunk néhány dolgot az igazi igazságról, ahogyan Isten leírja, és láthatjuk, hogy nem minden, ami a földön történik, feltétlenül igazságos.

K: Mi az Ezékiel vázlata?

V: Íme egy vázlat.

1–3. fejezet: Ezekiel megbízatása

1. Istenről szóló látomás

2–3:3. A lázadó népnek szóló üzenet tekercse

3:4–27. Az őr motivációi

4–24 Isten figyelmeztetése Izráelnek

4–7 A figyelmeztetés illusztrációi

8–11 Isten dicsőségének eltűnése

12–17 Nincs remény a gonoszok számára

18 Remény a bűnbánók számára, de a bűnös lélek meghal

19–24 Sírás, harag és a bűnbánat nélküliakkal való kapcsolat megszűnése

25–32 Isten figyelmeztetése más nemzeteknek

25 Kelet és dél: Ammon, Moáb, Edom és Filisztea

26–28 Tírusz, királya és Szidon

29–32 Egyiptom és a fáraó

33–39 Az őr hat üzenetet közvetít Izráel dicsőségéről és áldásáról

40–48 Az ezeréves templom dicsősége

K: Mivel Istennek nincs fizikai testből adódó korlátja, mit látott Ézsaiás az Ézsaiás 1, Ézsaiás 8 és a Jelenések 4-ben?

V: Ez a szakasz bővelkedik olyan kifejezésekben, mint „hasonlóság”, „hasonlított”, „úgy nézett ki, mint” és „megjelenés”. A válaszban három szempontot kell figyelembe venni.

1. Egy látomásban Isten úgy jelenhet meg, ahogyan csak akar.

2. Ugyanakkor Istennek van fizikai képmása, Jézus Krisztus, amint azt a Kolossébeliekhez írt levél 1:15 mutatja.

3. Ezen felül egyes keresztények a Jelenések 4-ben szereplő trónon ülőt Isten Atyaként értelmezik, ami valószínűleg azt jelenti, hogy Ezekiel látomása is Isten Atyáról szólt.

K: Az Ezékiel 1-ben milyennek kellene lennie Istenről alkotott elképzelésünknek?

V: Istennek különböző szerepei vannak, ezért nincs egyetlen helyes válasz. Vannak, akik barátként tekintenek Istenre, ahogyan Ábrahám is tette. Vannak, akik elsősorban Atyaként tekintenek Istenre, ahogyan az Úr imája is kezdődik. Vannak, akik félelmetesnek és tőlünk nagyon különbözőnek látják Istent, ahogyan Ezékiel itt, és Ézsaiás az Ézsaiás 6-ban. Isten számos tulajdonsága két kategóriába sorolható: transzcendencia és immanencia. Isten transzcendens abban az értelemben, hogy kitölti az egész világegyetemet, mindent tud, mindenható, és nemcsak nagyobb, mint ahogyan elképzeljük, hanem nagyobb, mint amit el tudunk képzelni. Bármennyire is messze van tőled valami, Isten ott van. De Isten immanens is abban az értelemben, hogy senki sem áll hozzánk közelebb, mint Isten. Szeret minket, és még a fejünkön lévő hajszálak számát is ismeri.

Előfordul, hogy a keresztények tévesen annyira egy Isten tulajdonságára összpontosítanak, hogy nem fordítanak kellő figyelmet a többi tulajdonságra. Az Ezékiel 1. fejezete arra emlékeztet minket, hogy bár jó dolog Isten szerető, immanens tulajdonságaira összpontosítani, mindig szem előtt kell tartanunk a transzcendens vonatkozásait is.

K: Mit jelent az Ezékiel 1:1-ben szereplő „harmincadik évben” kifejezés?

V: Valószínűleg Ezekiel korára utal; harminc évesen lépett egy pap az Úr szolgálatába.

Ezekiel papi családból származott. Bár nem volt rögzített életkor, amikor a papok megkezdték szolgálatukat, a 4. Mózes 4:3, 23, 29 szerint a harmincadik év volt az, amikor a léviták megkezdték a templom gondozásával kapcsolatos feladataikat. Természetesen a papok és a léviták szolgálatára jelenleg nem volt szükség. Talán Ezechiás csalódott volt amiatt, hogy Izráel bűne miatt nem volt mit tennie örökletes szerepében. De Istennek egy különlegesebb terve volt Ezechiás számára.

K: Az Ezékiel 1:3-ban és az Ezékiel 10:20-ban hol volt a Kebar (vagy Chebar) folyó?

V: Ez egy csatorna (ember alkotta folyó) volt, amely Babilontól délre ömlött az Eufrátesz folyóba. Ez volt az egyik nagyobb csatorna, eredeti akkád neve pedig nar Kabari volt, ami Nagy-csatornát jelent.

K: Az Ezékiel 1:4-ben mi volt a jelentősége az északról érkező viharnak?

V: Az időjárási viszonyok miatt a viharok általában északról vagy északnyugatról érkeztek. A földrajzi adottságok miatt az Egyiptomon kívüli birodalmakból érkező támadások mindig északról jöttek. Akárcsak egy vihar esetében, ez volt az az irány, ahonnan Isten ítéletét várni lehetett, mivel az asszírok és a babiloniak is abból az irányból támadtak.

K: Az Ezékiel 1:5–28 egy UFO-t ábrázol?

V: Nem abban az értelemben, ahogyan azt általában értik. Isten angyalai repülő tárgyak voltak, és a Biblia egyetlen igaz Istene sok ember számára ismeretlen. Nyilvánvaló, hogy ez Istenre és a kerubokra utal.

Mindazonáltal emberi pszichológiai szempontból érdekes, hogy sok embernek sokkal könnyebb bármilyen szokatlan jelenséget földönkívüli lényeknek tulajdonítani, mint hinni a legfontosabb földönkívüli lényben: a Teremtőben.

K: Az Ezékiel 1:5–28-ban szereplő ilyen látomásokat hogyan kell helyesen értelmezni?

V: A látomást olyan kifejezésekkel írták le, amelyeket az emberi szerző és a közvetlen közönség megértett. A Szentírás legjobb magyarázata maga a Szentírás. Ha van egy hasonló szakasz vagy fogalom, a hasonlóság általában nem csupán véletlen. Úgy kell tekinteni rájuk, hogy valószínűleg ugyanazok, hacsak nincs kontextuális ok (nem csupán doktrinális preferencia) arra, hogy másként tekintsünk rájuk.

Bár nem értjük meg ennek a látomásnak minden részletét, a Szentírás más részeiben kinyilatkoztatottakhoz viszonyítva olyan megfigyeléseket tehetünk, amelyek valószínűleg (de nem biztosan) helyesek.

K: Mit jelent ez a látomás az Ezékiel 1:5–28-ban?

V: Ez a látomás elsősorban nem fogalmakat vagy meghatározásokat hivatott közvetíteni, hanem inkább egy képet. Ezékiel látomásban látta Isten trónon ülő alakját. Később egy nagyon hasonló látomás mutatta be, ahogy Isten dicsősége elhagyja jeruzsálemi templomát. Ami e látomás részleteinek értelmezését illeti, elég, ha ezt összehasonlítjuk az Ézsaiás 6-tal, valamint a Jelenések 4. és 5. fejezetével.

K: Mi az a kristályként csillogó tér az Ezékiel 1:22-ben?

V: Valószínűleg ez az a kristálytiszta üvegtenger, amelyet a Jelenések 4:6 említ.

K: Mi az a lapis lazuli (amit zafírként is fordítanak) az Ezékiel 1:26-ban?

V: Ez egy kemény, kékes színű féldrágakő. Nagyra értékelték; érdekes, hogy körülbelül Kr. u. 800-ban, amikor az ír szerzetesek a Kells-könyvet, a Biblia illusztrált példányát készítették, az anyaguk egy része az Afganisztánból bányászott lapis lazuli volt.

K: Mi az Úr dicsősége az Ezékiel 1:28-ban?

V: Ezt „Shekinah dicsőségnek” is nevezik, és az Isten trónját körülvevő ragyogó megjelenésben és általános félelemben nyilvánult meg.

K: Miért nevezi Isten az Ezékiel 2:1-ben és másutt is gyakran Ezékielt „emberfiának”?

V: Talán azért, hogy hangsúlyozza Isten „más voltát”. Ezekiel ember volt, aki embereknek szolgált, egy nem emberi lénytől származó üzenettel, amely nagyobb volt, mint amit az emberek el tudtak volna képzelni.

K: Az Ezékiel 2:1-ben fontos-e a testtartásunk, amikor imádkozunk vagy Istenre figyelünk?

V: Nincs szükség különleges testtartásra ahhoz, hogy Isten meghallgassa imáinkat; egy ágyon fekvő rokkant vagy egy kereszten lógó tolvaj egyaránt kiálthat Istenhez. De néha a testtartásunk fontos számunkra. Akár térdelünk, akár hasra fekve borulunk le, ezt azért tehetjük, hogy kifejezzük Isten iránti tiszteletünket és azt, hogy Krisztus nélkül nem vagyunk méltók arra, hogy az Ő jelenlétében legyünk. Amikor imádkozáskor felemeljük a kezünket, és felnézünk, azt azért tehetjük, hogy megkérjük Istent, jöjjön közel hozzánk. Az emberek a testtartásukkal is kommunikálhatnak egymással a formális jelnyelven kívül, és hasonló módon kommunikálhatunk Istennel is.

K: Az Ezékiel 2:2-ben és 3:24-ben milyen szellem szállt meg Ezékielt?

V: Ez a Szentlélek. A Szentlélek nem korlátozódik arra, hogy egyszerre csak egy helyen legyen.

K: Az Ezékiel 2:3–10-ben hatszor használnak egy, a „lázadáshoz” kapcsolódó szót. Nevezzen meg legalább három különböző módot, ahogyan az emberek – akár Isten népe is – lázadhatnak Isten ellen!

V: Legalább háromféleképpen lehet tekinteni a lázadásra.

Nyílt vs. burkolt: Az emberek dacosan lázadhatnak, például kijelentve: „Nem vagyok hajlandó megtenni.” Az emberek csendesen és burkoltan is lázadhatnak, egyszerűen nem végrehajtva a parancsot, vagy félszívvel teljesítve azt, vagy halogatva a végrehajtást, vagy úgy cselekedve, hogy a cselekedet kudarcba fulladjon.

Elfordulás kontra szinkretizmus: Az északi királyság azzal lázadt fel, hogy hűtlen lett Istenhez. Abbahagyták Isten imádását, és aranyborjakat, valamint a Baálokat és az Asztoreteket imádták. Júda azzal lázadt fel, hogy hűtlen lett Istenhez. Továbbra is imádták az Igaz Istent, de nem voltak hajlandók felhagyni a Baálok és az Asztoret bálványok imádásával sem.

Egyedül vs. másokat magával ragadni: Miután Sátán lázadt, és sorsa megpecsételődött, annyi másokat akart magával ragadni, amennyit csak tudott.

K: Az Ezékiel 2:4-ben az emberek végső soron bukott természetük miatt makacsok. De milyen különböző fajta makacsságok léteznek, és mi okozza, hogy egyesek makacsabbak és konokabbak, mint mások?

V: A makacsság egyik formája az, amikor ugyanazt próbáljuk újra és újra, ugyanazt az eredményt kapjuk, és reméljük, hogy legközelebb más eredményt fogunk elérni.

Egy másik formája az, hogy nem tudunk tanulni a saját vagy mások hibáiból.

A makacsság még rosszabb formája az, amikor már nem is érdekel az eredmény; az ember mindenképpen azt fogja tenni, amire készteti magát. Néha a fegyelmezés és a kellemetlen következmények segíthetnek bizonyos típusú makacsság gyógyításában, de néha még ezek sem segítenek. A Példabeszédek 22:15 azt mondja, hogy a bolondság a gyermek szívében rejlik, de a fegyelmező pálca messzire űzi azt tőle.

K: Az Ezékiel 2:5-ben mi volt a célja annak, hogy prófétát küldjön egy makacs néphez, hiszen Isten már előre tudta, hogy sokan nem fogják elfogadni az Ő szavait Ezékielen keresztül?

V: Istennek nem kellett volna további lehetőséget adnia a bűnbánatra azoknak, akik elutasították Őt. Mégis, Isten elég irgalmas volt ahhoz, hogy prófétákat küldjön a makacs néphez, még akkor is, ha tudta, hogy közülük csak kevesen térnek meg és bánják meg bűneiket.

K: Miért hasonlították az Ezékiel 2:6-ban a lázadó népet a skorpiókhoz?

V: A skorpiók szokatlan állatok. Nem futnak, és nem mutatnak félelmet. Lesben állnak a zsákmányra, és farkuk rendkívül hatékony a rovarok ellen. Azonban, amikor egy ember csizmájával vagy lapátjával kerülnek szembe, ostobaságnak tűnik, hogy félelem nélkül bíznak farkuk erejében.

Mexikóban egy hasznos példabeszédet mesélnek, amely egészen az ókori görög író, Aesop egyik meséjéig nyúlik vissza (http://www.aesopfables.com/cgi/aesop1.cgi?4&TheScorpionandtheFrog). Egy skorpióról, egy békáról és egy megduzzadt folyóról szól. Amikor árvíz közeledett, egy skorpió megkérte a békát, hogy vigye át a folyón a hátán. A béka eleinte nemet mondott, mert attól tartott, hogy a skorpió megcsípi, és meghal. A skorpió megígérte, hogy nem teszi meg, így a béka beleegyezett. A folyó közepén a skorpió megcsípte a békát. Ahogy a béka lábai a bénulástól kihűltek, a béka megkérdezte, miért tette ezt a skorpió, hiszen most mindketten meg fognak halni. A skorpió azt mondta, nem tehetett róla; ez egyszerűen a természete. Néhány ember ilyen. Valójában azonban mindannyiunknak gonosz természetünk van, és Isten azon dolgozik, hogy átalakítson minket, hogy jók és szentek legyünk, mint Krisztus.

K: Miért kellett Ezékielnek az Ezékiel 2:7-ben továbbra is beszélnie egy csoport emberhez, miután az már nem használt nekik semmit, mert nem voltak hajlandók hallgatni rá? Miért kellene nekünk is ezt tennünk?

V: Két különböző ok van erre. Először is: bár a legtöbb ember nem hallgatott volna rá, néhányan mégis meghallgatták volna. Míg a száműzöttek és gyermekeik többsége nem tért vissza az Ígéret Földjére, egy kisebbség – körülbelül 50 000 fő – mégis visszatért. Ezékiel, akárcsak mi, nem tudhatta, ki fog rá hallgatni és ki nem; ezért mindenkinek szólt. Mindenkinek lehetősége volt meghallgatni Isten figyelmeztetéseit Ezekielen keresztül, de a választásukért felelősségre vonhatók voltak.

Másodszor, Ezekielt őrré nevezték ki, és az ő fejére hullana a vérük, ha elmulasztaná figyelmeztetni őket. Ha elhanyagolná kötelességét, a jutalom elvesztésével büntetnék, amint azt az Ezekiel 3:17–21 mondja.

K: Az Ezékiel 2:9–3:3-ban és a Jelenések 10:8–11-ben mit is jelképez pontosan a tekercs?

V: Isten Igéjét jelképezi, amelyet az embereknek hallaniuk kellett. Jó íze volt, mert igaz, szent és Istentől származó volt. A Jelenések 10:8–11-ben szereplő látomásban szereplő tekercs azonban emésztési zavart okozott János gyomrában, mert olyan pusztító dolgokat jövendölt meg.

K: Miért kényszerítette Isten szolgáit Ezekiel 2:9–3:3-ban és a Jelenések 10:8–11-ben, ezekben a látomásokban, hogy egy könyvet egyenek meg és nyeljenek le?

V: Ezekben a látomásokban mind Ezékielnek, mind János apostolnak üzenetet kellett közvetítenie, és ez a metafora azt jelképezte, hogy az üzenet közvetlenül Istentől származott. Nekünk is hasonlóképpen „meg kell emésztenünk” Isten szavát, és hirdetnünk kell azt. Isten szavának igazságát a Zsidókhoz írt levél 6. fejezetében tejhez és húshoz is hasonlítják.

K: Az Ezékiel 2:9–3:3-ban szerinted Isten üzenete részben „kellemetlen” lehetett-e Ezékiel számára, ahogyan Jánosnak is gyomorfájást okozott? Hogyan hirdessük meg azt, amit hirdetnünk kell, amikor üzenetünk – bár egy szempontból édes – más szempontból emésztési zavart okozhat?

V: Többféle szempontból is kellemetlen lehetett. Először is azért, mert Ezekiel törődött népével és a rájuk kiszabott fegyelmezéssel. Másodszor azért, mert Ezekiel előre látta, milyen reakciót váltanak ki szavai és ő maga sokukból, és ez kellemetlen volt számára. Néha elkerüljük azokat a dolgokat, amelyekről tudjuk, hogy kellemetlenek lesznek. De ha Isten azt akarja, hogy mégis megtegyük, akkor nem szabad elkerülnünk csak azért, mert kellemetlen.

K: Az Ezékiel 2-ben milyen különböző módokon lehet valaki hírvivő, és hogyan volt Ezékiel hírvivő? Hogyan kellene nekünk hírvivőknek lennünk?

V: A hírnök egyik lehetséges meghatározása egyszerűen egy véletlenszerű személy, aki egyszer átad egy üzenetet. Ezzel a fajta hírnökkel nem volt dolgunk Ezechiás esetében. Isten üzenete volt az ő tápláléka. Metaforikusan megette a tekercset, mert az élete abból állt, hogy annak szavait hirdesse. Ezekiel nem csak egyszer közölte az üzenetet a száműzöttekkel, majd azt mondta: „Végeztem velük.” Nem, újra és újra figyelmeztetett őket, mert újra és újra hallaniuk kellett azokat, mielőtt néhányan bűnbánatot tartottak volna és visszatértek volna Istenhez.

Hasonlóképpen nekünk is Ezechiáshoz hasonló hírvivőknek kell lennünk. Noha nincs meg bennünk az a magas hivatás, hogy próféták legyünk és először mondjuk el a Szentírás szavait, Isten levelének kell lennünk mások számára (2Korinthus 3:2–3), Krisztus követeinek (2Korinthus 5:20), akik Isten szavait hirdetik (1Péter 4:11). Isten üzenetének az életünknek kell lennie. Az Ige tanulmányozásával kell magunkba szívnunk, és a világ előtt meg kell élnünk azt.

K: Az Ezékiel 3:9-ben mi az a kemény kő (a BSB-ben gyémánt)? Miben hasonlítanak rá egyes emberek?

V: Bizonytalanság van azzal kapcsolatban, hogy melyik kemény ásványra utal. Az NIV egyszerűen a legkeményebb kőnek fordítja, míg a BSB és a NET „gyémántot” említ. A héber szó egyszerre utal keménységre és élességre. Vannak, akik nagyon kemény szívűek Isten iránt. Ugyanakkor mind Ezékiel az Ezékiel 3:9-ben, mind Jeremiás a Jeremiás 1:18-ban jó értelemben vett keménységet kapott Istentől. Nemcsak vastag bőrre volt szükségük, hogy elviseljék a gúnyt, a nevetségessé tételt és a jól célzott, elbátortalanító szavakat, amelyeket az emberek ellenük mondtak, hanem hűségesnek kellett lenniük, és kitartaniuk kellett a fizikai üldöztetés alatt is.

K: Az Ezékiel 3:15-ben hol található Tel-Abib?

V: Ez egy város volt Babilontól délre, a Kebar-folyó (valójában csatorna) partján. A mai izraeli Tel-Aviv városát a babilóniai Tel-Abibról nevezték el.

K: Az Ezékiel 3:17–21 azt mutatja-e, hogy az emberek elveszíthetik üdvösségüket?

V: A keresztényeknek különböző nézeteik vannak:

1. Az igazi hívők még az Ószövetség idején sem veszíthetik el üdvösségüket.

2. Az igazi hívők az Újszövetség idején sem veszíthetik el üdvösségüket.

3. Az igaz hívők elveszíthetik üdvösségüket.

A válaszért lásd a Zsidók 3:6 és Zsidók 3:14-ről szóló értekezést.

A Krisztus Egyházának néhány tagja (de nem mindegyik) úgy véli, hogy a keresztények minden alkalommal elveszítik üdvösségüket, amikor bűnt követnek el, de ugyanolyan gyakran visszanyerhetik azt. A katolikus egyház tanítása szerint az emberek súlyosabb bűnök (amelyeket halálos bűnöknek neveznek) esetén veszítik el üdvösségüket, de kevésbé súlyos bűnök (amelyeket bocsánatos bűnöknek neveznek) esetén nem.

A római katolikus egyház szerint a halálos bűnök azok a bűnök, amelyek szerepelnek a lehetséges halálos bűnök listáján, és amelyeket az elkövető tudatában van annak, hogy súlyos dologról van szó, előzetes megfontolás után, saját szabad akaratából követ el. A lehetséges halálos bűnök listája a következőket tartalmazza:

Kihagytad a vasárnapi szentmisét vagy egy kötelező ünnepnapot indok nélkül?

Elmulasztotta az áldozás előtti egyórás étel- és italböjtöt? (Víz és gyógyszer fogyasztása megengedett)

Nem vett részt a szentáldozásban a húsvéti időszakban?

Szándékosan nem tartottad be a böjtöt hamvazószerdán vagy nagypénteken?

Szándékosan fogyasztott húst a nagyböjt pénteki napjain vagy hamvazószerdán?

Nem szeretted, nem segítetted és nem engedelmeskedtél szüleidnek?

Nem keresztelted meg gyermekeidet születésük után néhány hónapon belül?

Komolyan rosszat kívántál másnak?

Túlzott gazdagság [2008 márciusában XVI. Benedek pápa felvette a „túlzott gazdagság” nevű 8. halálos bűnt a halálos bűnök listájára.

Ezek a http://www.followthissite.com/list-of-sins.php weboldalról származnak (2016. augusztus 30.)

K: Az Ezékiel 3:17–21 és az Ezékiel 33:2–7 versekben mi a jelentősége az őrnek?

V: Az őr a város falán állt, és az ellenséget figyelte. Ha az összes őr elaludt volna, vagy elhagyta volna az őrhelyét, a város gyakorlatilag védtelen maradt volna, mivel az őrök aludtak volna. Ha legalább egy őr ébren volt, és riasztást adott, amikor az ellenség megérkezett, az egész sereg felébredhetett, és visszaverhette őket.

Ma, ha egy gyülekezetben az összes őr elaludna, a Sátánnak könnyű dolga lenne. Ma egyes helyeken azt látjuk, hogy az őrök ébren vannak, de egyes pünkösdi és karizmatikus vezetők „eretnekségvadászoknak” bélyegzik őket. Az eretnekségek elleni őrködés egy régi szolgálat, amely egészen János és Pál apostolokig nyúlik vissza. Ha valaki nem akarna odafigyelni az eretnekségek ellen figyelmeztető könyvekre, akkor a Galatákhoz, a Kolosséiakhoz, a 2. Péterhez, az 1. Jánoshoz és a Júdáshoz írt leveleket is el akarná dobni.

K: Az Ezékiel 3:17–21 szerint hogyan legyünk őrök ma?

V: Krisztus követeiként felelősségünk, hogy elvégezzük a feladatunkat, és hirdessük másoknak Isten igéjét. Isten nem csupán aszerint ítéli meg szolgálatunkat, hogy hány embert mentettünk meg a szavainkkal, hanem aszerint is, hogy hány embernek hirdettük az igét.

K: Miért lenne Ezékiel felelős az Ézs 3:18,20 szerint azoknak a gonoszoknak a haláláért, akiket nem figyelmeztetett?

V: Isten az Ézsaiásra bízta a mások figyelmeztetésének felelősségét, és Ézsaiásnak számot kell adnia arról, ha elmulasztja kötelességei teljesítését. Pál nyilvánvalóan hasonló kötelességet érzett a Róma 1:14-ben.

K: Miért nem emlékszik Isten az Ezékiel 3:20-ban arra, hogy az igaz ember mit tett jót, amikor az elfordul tőle?

V: Ha valaki a cselekedetek általi üdvösségben hinne, tévesen arra a következtetésre juthatna, hogy Isten valahogy „átlagolja” az egyes emberek jó és rossz cselekedeteit. Az Ezékiel 3:20 azonban ellentmond ennek a téves elképzelésnek. Az, hogy valaki helyes kapcsolatban áll-e Istennel, vagy elfordul-e Tőle, fontosabb, mint a jó vagy rossz cselekedetek száma. Még a legjobb cselekedeteink legnagyobb száma sem elegendő ahhoz, hogy kiérdemeljük az üdvösséget.

K: Az Ezékiel 3:20-ban Isten elfelejt-e bizonyos dolgokat?

V: Attól függ, hogyan definiálod a „felejtés” fogalmát.

Nem, Isten nem felejt, abban az értelemben, hogy elveszítené az információt, vagy nem tudná, mi történt a múltunkban, jelenünkben vagy jövőnkben. Isten mindent tud, és a Zsoltárok 139:16 azt mondja, hogy minden napunk be van írva a könyvébe, és előre elrendelve van számunkra.

Igen, Isten elfelejt, itt és más helyeken is, abban az értelemben, hogy nem ítél meg valamit, vagy nem tekinti azt megtörténtnek. Például Krisztus keresztáldozata miatt Isten elfelejti bűneinket.

K: Miért tesz Isten az Ezékiel 3:20 szerint botláskövet annak az embernek az elé, aki elfordul az igazságtól?

V: Legalább három okot láthatunk.

Egy próba, hogy kiderüljön, mi van az illető szívében, mit szándékozik tenni.

A fegyelmezés, amely fájdalmas és negatív következményekkel jár, hogy rávegye az embert arra, hogy térjen vissza Istenhez.

Végül az engedetlen hívő halála megakadályozhatja abban, hogy még jobban tönkretegye saját életét és mások életét.

K: Az Ezékiel 3:21-ben hogyan jelenti azt, hogy Ezékiel figyelmeztetése egy embernek azt jelenti, hogy Ezékiel „megmentette [magát]”?

V: Ez a vers nem Ezechiás üdvösségéről vagy a mennybe jutásáról szól, hanem arról a számadásról, amelyet Ezechiásnak kell majd adnia, amikor Isten elé áll. A hívők a cselekedeteik alapján nagyobb vagy kisebb jutalmat kapnak a mennyben, az 1 Korinthus 3:12-15 szerint.

K: Az Ezékiel 3:26-ban hogyan tette Isten maga Ezékiel nyelvét beszédképtelenné?

V: Ezekiel istenfélő ember volt, de nyilvánvalóan olyan dolgokat mondott volna, amelyeket Isten nem akart volna, hogy kimondjon – legalábbis abban az időben nem. A mai engedelmes hívőknek is vigyázniuk kell arra, amit mondanak, különösen haragjukban, amint azt a Jakab-levél 1:19–20 is mutatja. Előfordulhat, hogy olyan dolgokat mondunk, amelyek helyesek, de Istennek nem hasznosak. Előfordulhat, hogy jó dolgokat szeretnénk mondani, de az időzítésünk nem felel meg Isten akaratának.

K: Miért állított Isten maga szándékosan akadályt egy engedelmes hívő elé, aki Isten szavát hirdette (Ezékiel 3:26)?

V: A válasz az Ezékiel 3:27-ben található. Isten nem akarta, hogy Ezékiel csupán „jó” szavakat mondjon, hanem azt akarta, hogy Ezékiel csak a „legjobb” szavakat mondja, vagyis azokat, amelyek közvetlenül Istentől származnak. Azt akarta, hogy Ezékiel azokhoz az emberekhez szóljon, akiket Isten kívánt, abban az időben, amikor Isten kívánta. Pál hasonló helyzetben volt az ApCsel 16:6–7-ben, ahol a Szentlélek megtiltotta Pálnak, hogy abban az időben a római Ázsia és Bithünia tartományokban beszéljen. További részletekért lásd az előző kérdést is.

K: Az Ezékiel 4:4–6-ban hogyan lehetett, hogy Ezékiel ennyi idő alatt egyáltalán nem mozdult el?

V: Ezékiel nem volt ebben a helyzetben a nap 24 órájában, mert az Ezékiel 4:8–12 szerint még ételt kellett főznie, ennie és innia.

K: Az Ezékiel 4:4-6-ban ezek a napok a múltban, a jelenben vagy a jövőben eltelt éveket jelképeztek?

V: Bár néhányan úgy gondolták, hogy a jövőbeni éveket jelképezik, a következő okok miatt ezeknek a már eltelt, a jelenig tartó éveknek kell lenniük.

1. Ezek a bűneik éveit jelentették, nem pedig a büntetésük éveit.

2. Ha a jövőre vonatkoznának, furcsa lenne, ha Isten olyan bűnökért feddné meg őket, amelyeket még el sem követtek, és nem beszélne azokról a bűnökről, amelyeket már elkövettek.

K: Miért jövendölt Ezékiel az Ezékiel 4–5-ben ezeknek a részletes szerepjátékoknak a cselekedetei révén, ahelyett, hogy egyszerűen szavakat használt volna?

V: Isten bármilyen eszközt felhasználhat, amit csak akar. Bár a Szentírás nem mondja ki, láthatunk néhány jó okot. Isten korábban is küldött más prófétákat a néphez, de a nép nagy része még így sem tért vissza Istenhez. Ekkor már nem arról volt szó, hogy a népnek új információkra lenne szüksége, hanem inkább arra, hogy megdorgálják őket azért, mert nem követték az igazságot, amelyet már ismertek. Amellett, hogy egyértelműen közölte a néppel az üzenetet, Isten ezeket a szerepjátékokat is felhasználta, hogy szemléletesen bemutassa a népnek a bűnözés folytatásának közvetlen következményeit.

Ma is jó, ha különböző eszközöket használunk, amikor másokkal kommunikálunk.

K: Az Ezékiel 4:4–5,9-ben mi a jelentősége annak, hogy a 390 nap Izrael 390 éves bűnét jelképezi?

V: Míg a Septuaginta 190 napról beszél, az összes héber kézirat 390 napot említ. Tekintettel arra, hogy az évük 360 napból állt, ez Kr. e. 1106-ig nyúlik vissza.

Ez azt jelenti, hogy az a bűn, amiért Isten ítéletet mondott rájuk, egészen Sául idejéig nyúlik vissza. Még Dávid király idején is sokan Izráelben és Júdában továbbra is bálványimádást folytattak.

Az izraeliták bálványimádását egy generáción belül megítélték a bírák idején. Miután királyuk lett, a bálványimádást nem ítélték meg, hanem az egyre csak halmozódott. Ma egyes bűnökért azonnal ítélet következik, másokért nem, de az ítélet egyre halmozódik. Egy hasonlat szerint Isten haragjának túl sok vize halmozódik fel Isten irgalmának gátja mögött, amíg a gát végül meg nem adja magát.

K: Mi a jelentősége az Ezékiel 4:6-ban szereplő, Júda bűneiért kiszabott „fekvéses évnek”, amelyben minden év egy napot jelent?

V: Tekintettel arra, hogy az ő évük 360 napos volt, a miénk pedig 365,25 napos, ez a mi időszámításunk szerint 355 évnek felelne meg. Vagy:

a) A bűnök a jelen időig nyúltak vissza, ami azt jelentené, hogy Izráel bűne körülbelül 30 évvel korábban kezdődött, mint Júdaé.

b) Júda súlyos bűneinek időszaka sokkal később kezdődött, és így az ítélet is később következett be.

K: Az Ezékiel 4:6-ban hogyan rabolták el az izraeliták az idejüket Istentől? Mi hogyan raboljuk el az időnket Istentől?

V: Bizonyos bűnök, mint például a gyilkosság, a lopás vagy a házasságtörés, gyakran elítélt bűnök, amelyek más embereket is érintenek. A szombat megszegése azonban más volt, mivel az az Istennek szentelt idejükre vonatkozó kötelezettségvállalás megszegését jelentette. Isten a száműzetéssel visszakövetelte az összes elvesztegetett időt.

Ma is fontos, hogy ne gyilkoljunk, ne lopjunk és ne kövessünk el házasságtörést. De bár már nem kell betartanunk a szombatot és Krisztus valóságának egyéb „árnyait” (Kolossé 2:16–17), továbbra is Istennek kell szentelnünk az időnket. Sok időt töltesz olyan dolgokkal, amelyek nem neked, hanem kizárólag Istennek és az Ő munkájának használnak?

A lustaság nem csupán azt jelenti, hogy semmit sem teszel ahelyett, amit tenned kellene. Azt is jelentheti, hogy rengeteg dologgal foglalod el magad, ahelyett, amit tenned kellene.

K: Az Ezékiel 4:9–13 után valószínűleg senki sem kérte Ezékielt, hogy legyen a szakácsuk! Ha Isten arra kérne téged, hogy olyan szolgálatot végezz, ahol az étel egyhangú, a munka unalmas, vagy a környezet nem izgalmas, akkor is lelkesen teljesítenéd Isten akaratát? Miért, vagy miért nem?

V: Nem lennél túl lelkes, ha elvonnád a figyelmedet a célról. A cél nem az, amit nap mint nap teszünk, hanem az, hogy a mindennapi teendőinket felhasználjuk Isten dicsőítésére és az örök élet üzenetének másokhoz való eljuttatására. Egy történet szerint három kőművest kérdeztek meg egy építkezésen, hogy mit csinálnak. Az első azt mondta: „Téglákat rakok.” A második azt mondta: „Falat építek.” A harmadik így válaszolt: „Katedrálist építek.” Valójában mindhárman ugyanazt csinálták, de nagyon eltérő volt a véleményük arról, hogy mit is csinálnak.

K: Miért kérték Ézsaiást az Ézsaiás 4:12-ben, hogy készítsen árpakenyeret, emberi ürüléket használva tüzelőanyagként?

V: Ez ékesen szemléltette, milyen mélyre süllyednek majd a zsidók az ételkészítés terén. A búza az egyik legjobb gabona, de a köles általában az állatok és a szegények tápláléka.

K: Miért változtatta meg Isten a parancsát az Ezékiel 4:12–15-ben, miután Ezékiel panaszt emelt?

V: Isten már előre tudta, hogy Ezekiel fel fogja vetni ezt a kifogást. Isten háromféleképpen is közölhette volna ezt.

1. Kényszeríthette volna Ezekielt, hogy emberi ürüléket használjon. Mások kritizálhatták volna Ezekielt a Tóra egészségügyi törvényeinek megszegéséért.

2. Kezdetben azt mondhatta volna Ezekielnek, hogy állati trágyát használjon. Ez azonban azt a téves benyomást keltette volna, hogy kizárólag állati trágyát fognak használni, és ez csökkentette volna a figyelmeztetés komolyságát.

3. A legjobb megoldás az lett volna, ha eleve azt mondja Ezekielnek, hogy emberi ürüléket használjon. Amikor Ezekiel tiltakozott – ahogyan bármely zsidó tette volna –, Isten azt mondta, hogy enged, és helyette állati ürüléket engedélyez. Ez azt mutatja, hogy emberi ürüléket fognak használni, de Ezekielnek nem kellett emberi ürüléket használnia. Isten pontosan ezt tette, előre látva Ezekiel reakcióját.

K: Az Ezékiel 5:1-ben mi a száműzetés kezdetének időrendje?

Íme a jeruzsálemi események és a száműzetés kezdetének időrendje.

K: Az Ezékiel 5:1-2-ben mi volt személyesen kifogásolható abban, hogy így leborotválták a fejüket?

V: Számos dolog volt.

a) Ha egy izráeli pap leborotválta a fejét, a Levitikus 21:5 szerint megszennyeződött volna.

b) Amikor az emberek a szakállukat vagy a hajukat borotválták, olyan kést használhattak, amely hasonlított a mai egyenes pengéjű késhez. A kard durva, kevésbé precíz munkát végzett volna, ami nem számított volna, ha egy rabszolga fejét borotválták volna. Ez a megaláztatás jele volt, amint azt a 2 Sámuel 10:4 is jelzi.

Nem a helyes válasz: A pogányok néha leborotválták a fejüket pogány istentiszteletek során (Ezékiel 27:31; Ézsaiás 22:12; Jeremiás 16:6; Ámós 8:10), de ez itt nem releváns, mert Isten parancsolta.

K: Az Ezékiel 5:1–4-ben mit szimbolizált az, hogy Ezékiel levágta a haját, és háromféle módon megszabadult tőle?

V: Ez Jeruzsálem lakóinak sorsát szimbolizálja. Egyharmadukat tűz fogja elpusztítani, egyharmadukat karddal fogják megölni, egyharmadukat pedig száműzetésben „szétszórja a szél”. Ott néhányukat meg fogják ölni; sokan beolvadnak a környező népek közé, és csak kevesen maradnak zsidóként. Csak egy maradék, néhány hajszál marad meg.

K: Az Ezékiel 5:6-ban hogyan változtatta Isten népe Isten igazságosságát olyanná, ami gonoszabb volt, mint a környező nemzeteké?

V: A polgári és büntetőügyekben hozott igazságos ítélet tetszik Istennek. Ha azonban a gonoszok szabadon maradnak, az igazak pedig igazságtalanul szenvednek, az a „igazságosságot”, amelynek Istennek tetsznie kellene, gonosz dologgá változtatja.

K: Az Ezékiel 5:6–7-ben miért lennének azok az emberek, akik ismerik Istent, gonoszabbak, mint azok, akik nem ismerik Istent?

V: Az Istenről való tudás önmagában nem hozza közelebb senkit Istenhez. Minden attól függ, hogy mit kezd az ember ezzel a tudással. Még a démonok is hisznek Istenben, és reszketnek (Jakab 2:19), mert az nekik semmilyen jót nem hoz.

Igazságszolgáltatási szempontból azok, akik ismerik az igazságot, és szándékosan elfordulnak tőle, nagyobb bűnterhet viselnek, mint azok, akik nem tudnak annyit. Lásd a 2. Péter 2:20–22-t, a Róma 4:15-öt és az 5:13-at.

Tapasztalati szempontból azok, akik nem tartanak tiszteletben Istent, és szándékosan engedetlenek, egyre ügyesebbé válnak abban, amit gyakorolnak.

K: Az Ezékiel 5:10, a Jeremiás 19:9 és a Siralmak 4:10 versek valódi kannibalizmusról beszélnek?

V: Igen, arról szólnak. Ez sem Isten parancsa, sem Isten akarata. Inkább Isten használja Ezékielt arra, hogy szomorúan, de pontosan megjósolja, mit fog tenni Isten engedetlen népe bűne és az ítélet súlyossága miatt.

Ebből azt a tanulságot kell levonnunk, hogy a bűn gyakran arra kényszerít, hogy még többet vétkezzünk, akár közvetlenül, akár – mint ebben az esetben – közvetve, a bűn eltussolása és következményei révén.

K: Az Ezékiel 5:11-ben hogyan szennyezték be Isten szentélyét ocsmány bálványokkal?

V: Olyan képeket helyeztek el Isten szent helyén, amelyeknek ott nem volt helyük. Istennek olyan erős volt az érzése e bálványimádás iránt a templomában, hogy az Ezékiel 6:5-ben Isten „megígérte” nekik, hogy holttesteiket a halott bálványaik elé fogja fektetni. Ez a furcsa képi ábrázolás jól mutatja, mennyire gyűlöli Isten a bálványokat.

Egyébként, vannak-e pogány bálványok képei az otthonodban? További információkért lásd az Ézsaiás 30:22-ről szóló fejtegetést is.

K: Az Ezékiel 5:12-ben mikor fogja a pestis és az éhínség elpusztítani Jeruzsálem egyharmadát, a kard egyharmadát, és egyharmadát szétszórni?

V: Ez akkor történt, amikor a babiloniak elfoglalták Jeruzsálemet, miután az i. e. 587/586-ban lázadtak fel.

K: Az Ezékiel 5:16-ban mikor lő Isten figyelmeztetésképpen és sebzésre, és mikor lő Isten pusztításra?

V: Isten azt tehet, amit akar. De gyakran, akárcsak egy emberi apa vagy uralkodó, Isten figyelmeztethet, mielőtt kellemetlen következményeket hozna. Ezután megbüntetheti az illetőt vagy a népet, hogy azok hozzá forduljanak. De ebben az esetben a legtöbb ember esetében Isten már nem volt érdekelt sem az egyikben, sem a másikban. Ők teljesen el akartak fordulni Istentől, ezért Ő véglegesen eltávolította őket a földről.

K: Az Ezékiel 5:17-ben mik azok a „gonosz vadállatok”?

V: Némelyek talán a vad oroszlánokat és medvéket tartják „gonosznak”, mivel kárt tudnak okozni az embereknek, de ez a vers nem erről szól. Ezek erkölcsi értelemben valóban gonosz vadállatok. Valószínűleg a Jelenések 9:3–11-ben említett, a mélységből előjövő sáskákról van szó.

K: Miért kéri Isten az Ezékiel 6:1–4-ben és az Ezékiel 36:1-ben, hogy Ezékiel prófétáljon Izráel élettelen hegyei ellen?

V: A hegyek önmagukban nem voltak gonoszak. Valaki tévesen így gondolhatná, mivel a kánaáni vallás nagy része a hegyi szentélyek köré összpontosult. A hegyek a Júda népének megszemélyesítései, így Isten valójában a néphez szólt. Két ok lehetett arra, hogy Isten éppen ezt a megszemélyesítést akarta használni: egyrészt a nép gyakran a kánaáni magaslatokon imádkozott, amelyek gyakran hegyeken voltak, másrészt az emberek a hegyi erődítményekben bíztak a betolakodók elleni védelem tekintetében. Isten azonban megígéri, hogy az izraeliták visszatérnek és a hegyeken fognak lakni.

K: Miért tér Isten az Ezékiel 6:1–4, 5:1, 12-ben közvetlenül a bálványimádás problémájának lényegére, ahelyett, hogy fokozatosan említené a kisebb bűnöket, majd fokozatosan haladna el odáig?

V: A bűn növekszik, ezért nem segít, ha csak a bűn külső rétegével foglalkozunk anélkül, hogy a magjához jutnánk. Ha a mag rothadt, akkor az alma is rothadt. Csak a külsőségekkel foglalkozni olyan lenne, mintha egy túlsúlyos rablónak és gyilkosnak azt mondanánk, hogy hagyjon ki néhány desszertet.

Néha a kisebb problémákkal való foglalkozás nem segít semmit, amíg előbb nem születik meg a döntés, hogy „irányt változtatunk”. Miután az ember bűnbánatot tart és Istent helyezi az első helyre, akkor jön el az ideje, hogy a többi dolgot is rendbe hozza.

K: Az Ezékiel 6:1–4, 5:1, 12 versekben, mivel az emberek a magaslatokra akartak menni imádkozni, miért nem alakították át egyszerűen a magaslatokat az igazi Isten imádására a kánaáni bálványok helyett? Végül is a pogányok is „átalakították” a jeruzsálemi templomot pogány bálványok imádására, nem?

V: A hely költsége és kényelme nem Isten fő gondja; az a fontos, hogy milyen szívvel imádkoznak az emberek. Először is, Isten megparancsolta nekik, hogy ne imádkozzanak a magaslatokon, és ez önmagában is elég ok. De ezen túlmenően a magaslatok átalakítása zavart keltene abban, hogy kit is imádnak ott. Ez szinkretizmushoz vezethetne, egy hamis hithez, miszerint a bálványok és az igaz Isten alapvetően ugyanazok, vagy legalábbis összeegyeztethetők. Isten ezt nagyon komolyan vette. Azt mondta, hogy holttesteik a bálványaik előtt fognak heverni, ami a pogányok szemében is megszentségtelenítené az oltárokat, nemcsak a zsidó istenimádók szemében. A Szovjetunióban, Sztálin idején, ha valaki a Kreml előtt állva azt mondta, hogy a cárok a fenevadak, az pozitívabb fogadtatásban részesült volna az emberek körében, mintha egy istentiszteleti helyen Isten előtt állva bálványokat imádott volna.

K: Az Ezékiel 6:1–7-ben, amikor az emberek eltávolodnak Istentől, szerinted ez általában főként egy dolog miatt történik, vagy több dolog miatt?

V: Egyeseknél több tényező is közrejátszhat, de gyakran egy fő ok áll a háttérben. Lehet ez valami „aktív” dolog, például az üldöztetéstől való félelem, olyan rágó bűnök, mint az alkohol vagy a kábítószer, vagy az Isten iránt táplált, be nem teljesült elvárások. Lehet, hogy egy emberbe helyezték a bizalmukat, majd csalódtak annak életében, ahelyett, hogy Istenben bíztak volna. Lehet, hogy elvárták Istentől, hogy teljesítsen bizonyos feltételeket, és csalódtak, amikor Isten nem tette meg. Vagy lehet valami „passzív” dolog is, például az anyagi dolgok felé való eltávolodás, vagy egyszerűen csak a lustaság, ami miatt nem járnak Istennel. De ha valaki ezek miatt távolodott el Istentől, visszatérhet.

K: Az Ezékiel 6:8–10-ben leírtak szerint – akár az Ószövetség idején, akár ma – mi késztetné egy lázadó embert arra, hogy újra Istenre emlékezzen, megvetse magát a gonoszságai miatt, és vissza akarjon térni Istenhez?

V: Előfordulhat, hogy felébrednek, és meglátják múltbeli engedetlenségük gyümölcsét, tudva, hogy másképp is alakulhatott volna. Egy ember bűne a körülötte lévőkre is hatással lehet, így nem feltétlenül csak a saját életében tapasztalt rossz következmények, hanem az is szerepet játszhat, hogy milyen hatással volt másokra. Vagy lehet, hogy a közelgő végük felismerése nyitja meg a szemüket. A Példabeszédek 22:15 azt mondja, hogy a bolondság a gyermek szívében rejlik, de a fegyelmező pálca elűzi azt tőle. A Zakariás 12:10–14-ben Izráel népe gyászolni fogja azt, akit átdöfték.

K: Az Ezékiel 6:9-ben hogyan tudtak a bálványimádók „vágyakozni” bálványaik után?

V: Nem csupán kötelességtudatból vagy félelemből követték bálványaikat, hanem inkább lelkesen keresték az örömöt a bálványaikkal való élményben. Lehet, hogy hittel fordultak ahhoz a bálványhoz, biztonságot, tiszteletet vagy esetleges szeretetet remélve tőle, nem látva, hogy mindez hazugság. Ahogyan az emberek vágyakozhatnak a szexre, a pénzre vagy az anyagi javakra, úgy vágyakoztak ők is a bálványaikkal való vallási élményre. A Lukács 6:45 azt mondja, hogy a szív teljességéből szól a száj.

K: Az Ezékiel 6:9-ben szereplő szöveg szerint jó-e valaha is, ha az ember „meggyűlöli” önmagát? Mi a helyzet a pozitív önkép fontosságával?

V: Ellentétben egyes modern kultúrákkal, jó lehet, ha undorodunk a vétkeinktől. Az undor azt jelenti, hogy gyűlöljük azt, amik vagyunk, vagy amit tettünk. Miközben szem előtt tartjuk, hogy Isten képmására lettünk teremtve, és hogy a kiválasztottak drágák Istennek, néha jó, ha az ember undorodik attól, amit tett.

K: Az Ezékiel 6:10-ben Isten itt gonoszt cselekszik?

V: A gonoszság jelenthet fizikai kárt, de jelenthet erkölcsi gonoszságot is. Isten sokszor okoz fizikai kárt, de erkölcsi gonoszságot nem követ el.

K: Miért hívta fel Ézsaiás 6:11-ben Ézsaiást, hogy csapkodja a kezét, és kiáltsa: „Jaj!”, amikor Izráel ellenségeit Ézsaiás 25:6-ban éppen azért bírálták, mert szinte ugyanezt tették?

V: Rendben van, ha dicsérjük Istent igazságosságáért, de a elveszettek iránt is kell, hogy legyen szívünk. Nem szabad mások szerencsétlenségéből profitálnunk.

Volt egy történet arról, hogy valaki megkérdezett egy baptistát a lelkészükről, és a baptista azt mondta, hogy kirúgták őt, mert azt állította, hogy az elveszettek a pokolba kerülnek. A kérdező megdöbbent, és megkérdezte tőle, mit tanít az új lelkész. A baptista azt válaszolta, hogy az új lelkész is azt tanítja, hogy az elveszettek a pokolba kerülnek. „Mi volt a különbség?” – kérdezte a férfi. A baptista azt válaszolta, hogy az első lelkész örömmel a hangjában mondta ezt, a második pedig könnyes szemmel.

A Jelenések 19:1–4-ben a mennyben lévő hívők örvendezni fognak a Babilon nevű parázna nő bukása miatt.

K: Az Ezékiel 6:14-ben hol található Dibla/Ribla, és miért akarná Isten, hogy a pusztaságtól egészen odáig terjedjen a pusztulás?

V: A „pusztára” valószínűleg a Júda legdélibb részén fekvő Negevre utal. A legtöbb héber kéziratban „Diblah” szerepel, de néhányban „Riblah”. A helyes olvasat szinte biztosan Riblah, több okból is.

Júda területén nincs ismert Diblah nevű város. Jeremiás 48:22-ben szerepel egy „Beth Diblathaim” nevű város Moábban, de nem látunk okot arra, hogy ez a város lenne a szóban forgó hely. Végül Ribla, a Damaszkusztól északra, az Orontész folyó partján fekvő város, nagyon jelentős volt.

Riblában, az Orontész folyó partján az egyiptomi király 608-ban fogságba ejtette Joaházt. Szintén Riblában hozta meg a babiloni király ítéletét Zedekia felett. A különbség abban rejlik, hogy a vízszintes vonal találkozik-e a függőleges vonallal (r), vagy elhalad-e mellette (d).

K: Miért olyan közvetlen és negatív Isten, amikor az Ezékiel 6. fejezetében és az Ezékiel 7:9-ben a népéhez szól?

V: Egyrészt Isten olyan, mint egy szurkoló, aki „szurkol” nekik, hogy úgy döntsenek, elkerülik az Ő ítéletét. Ugyanakkor itt Isten súlyosan figyelmezteti őket arra, mi fog történni, amikor eljön az Ő ítélete. Ez több, mint amikor egy anya kiabál a gyermekével, hogy ne fusson ki egy forgalmas utcára. Az Ezékiel 7:9 kifejezetten azt mondja, hogy Isten fogja megadni a csapást.

Istenben egyaránt megvan a szeretet és a harag. Hogy egy nem tökéletes példát hozzak: az amerikai függetlenségi háború idején George Washington egyik személyes barátját elítélték, mert a briteknek kémkedett. Washington valószínűleg felhasználhatta volna a befolyását, hogy megkímélje közeli barátját. De a férfi bűnös volt, ezért Washington nem tett semmit, és a férfit kivégezték.

K: Az Ezékiel 7:1–4-ben van-e határa Isten türelmének?

V: A Szentírás az 1 Thesszalonikiakhoz írt levél 2:16-ban azt mondja, hogy igen. A Mózes első könyve 15:16b-ben az amoriták gonoszak voltak, de „az amoriták gonoszsága még nem teljes”. Az Ezékiel 7. fejezete a végítéletről, egy visszafordíthatatlan, katasztrofális végről szól. Ahogyan az északi Izráel királysága soha többé nem fog létezni, úgy az élet, ahogyan azt ismerték, a déli királyságban is örökre véget ér. A Máté 22:1–14-ben Jézus elmeséli a menyegzői lakoma példázatát. Sokan vannak meghívva, de kevesen vannak kiválasztva.

K: Mit jelent az „eljött a vég” kifejezés az Ezékiel 7:2-ben (kétszer), 7:3-ban, 7:6-ban (kétszer) és az Ámós 8:2-ben?

V: Ez azt jelenti, hogy eljött a végzetük. Talán korábban még bizonytalan volt a helyzet, és Isten adott nekik időt a bűnbánatra, de ez az időszak már lejárt, és eljött a végzetük, nincs több idő számukra. Ez a jólétük, a biztonságuk és gonoszságuk nagy részének vége. Ez lenne az életük vége, ahogyan azt eddig ismerték.

K: Miért nem mutat Isten itt irgalmat az Ezékiel 7:4-ben?

V: Isten irgalmas minden teremtményéhez a Zsoltárok 145:9 szerint, lásd még a 145:17-et is. Isten a 2. Péter 3:9 szerint halasztja el a végítéletet, mert nem akarja, hogy bárki is elvesszen, aki még bűnbánatot fog gyakorolni. Eljön azonban az az idő, amikor az ember már soha nem fog bűnbánatot gyakorolni. Hasonlóképpen Isten türelmének is vannak határai (1. Thesszaloniki 2:16; 1. Mózes 15:16; Jelenések 10:6; Zsoltárok 2:5,12; Rómaiak 2:5).

K: Mit jelent az Ezékiel 7:10–11-ben, hogy a végítélet elindult, a vessző kihajtott, a gőg virágzott, és az erőszak vesszővé nőtt?

V: Isten késlelteti a végzet bekövetkeztét, hogy időt adjon az embereknek a bűnbánatra. A késedelemmel azonban a helyzet rosszabbá válhat. Ahogy a növény növekszik, úgy növekszik a bűn is. Amikor a bűn „kivirágzik”, akárcsak a pitypang gyom, akkor Isten elintézi. A bűn, akárcsak egy rosszindulatú rák, nem marad állandó állapotban; növekszik. A bűn újabb bűnt szül, és soha nem telik be. A Jakab 1:15 azt mondja, hogy miután a vágy megfogant, bűnt szül; a bűn pedig, amikor teljesen kifejlődött, halált szül.

K: Az Ezékiel 7:14-ben említett „harci trombita megfújása, de senki sem jön” kifejezésre milyen példákat találhatunk manapság?

V: A második világháborúban az amerikaiak tudták, hogy a japánok nagy hajó- és csapaterejét küldenek a Fülöp-szigetek megszállására. Az amerikai repülőgépek azonban készen álltak rájuk, hajóelsüllyesztő torpedókkal megrakodva. Csakhogy nem volt idő a torpedók tesztelésére, és kiderült, hogy nem működtek. A Fülöp-szigetek teljes japán megszállása, beleértve a hírhedt fogolytáborokat is, talán nem történt volna meg, ha a torpedók működtek volna. Maga az amerikai légierő jól végezte a feladatát; de ha nem mindenki végezte el a feladatát – beleértve a torpedókat tervező és gyártó cégeket is –, akkor még a néhányak ébersége is hiábavaló volt. Lásd még a Pearl Harborról szóló Wikipédia-cikket. http://en.wikipedia.org/wiki/SCR-270_radar 2014. november 28.

K: Az Ezékiel 7:15-ben a városon belül pestis és éhínség uralkodott. Hogyan lehet, hogy a külső veszélyek elleni védelemre épített városfal börtönként szolgál, amely bent tartja az embereket, és ezzel vesztüket okozza?

V: A kard kívül volt; az éhínség és a pestis belül. A városfalakat védelemre építették, ha támadó érkezett. Az emberek azonban nem mindig menekülnek el a kísértés és a bűn elől, mert azt gondolják, hogy a falak elég vastagok ahhoz, hogy ne fedezzék fel őket, vagy – ami gyakrabban fordul elő – elég vastagok ahhoz, hogy megóvják őket a következmények nagy részétől. Így a falak végül arra szolgáltak, hogy bent tartsák őket, és megakadályozzák a menekülésüket. Amikor vétkezünk, és falakat emelünk, hogy megvédjük magunkat a bűnünk következményeitől, néha ezek a falak számunkra is börtönné válhatnak. Amikor az emberek törvényeket vagy másfajta falakat emelnek, hogy megvédjék bűnös életmódjukat, azok bilincsekké válhatnak.

Hasonló módon az ember kereszténység elleni védekezése is megakadályozhatja, hogy elmeneküljön a Sátán tervei elől. Ugyanígy az ember anyagi, érzelmi vagy szellemi erődítményei is elhithetik vele, hogy nem kell elmenekülnie a katasztrófa elől.

K: Mit jelent az Ezékiel 7:17-ben az, hogy „minden térd vízré válik”?

V: Első pillantásra úgy tűnhet, hogy az emberek a rettegéstől alig tudnak állva maradni. Ezékiel azonban nem volt az a fajta, aki finom kifejezéseket használt. A Septuaginta fordítói ezt úgy értelmezték, hogy olyan nagy a rettegés, hogy elveszítik a hólyagjuk feletti kontrollt.

K: Miért nem érdekelné már Istent a templom szépsége az Ezékiel 7:19–22-ben?

V: Előfordul, hogy az Üdvhadsereg szokatlan adományokat kap, köztük drága gyémántgyűrűket is. Ha egy férfi drága eljegyzési gyűrűt ad egy nőnek, majd később a nő felbontja az eljegyzést és visszaadja a gyűrűt, mit tegyen vele a férfi? Egyesek megtartják a következő lány számára, mások viszont, látva, hogy elutasították, már nem kívánják azt, és átadják az Üdvhadseregnek, hogy eladják, és a pénzt a szegényeknek adják. Isten talán hasonló módon tekint a gyönyörű vallási épületekre is.

Míg az emberek a templomi berendezések külső szépségét látták, Isten kétségtelenül látta azoknak az embereknek a szépségét, akik áldozatot hoztak és adakoztak ezekért a dolgokért. De amikor azokat beszennyezték és másoknak (bálványoknak) adták át, Isten elvesztette irántuk az érdeklődését. Előfordulhat, hogy van valami, amit gyönyörűen Istennek szenteltek, de ha azt eléggé megszentségtelenítik, az már csak rossz emlékeket idéz fel, és Isten már nem érdeklődik iránta.

K: Az Ezékiel 7:22-ben mit jelent az, amikor Isten elfordítja arcát egy helytől vagy egy néptől?

V: Ahogyan azt később az Ezékiel könyvében meg fogjuk tanulni, ők már nem élvezik Isten kegyelmét. Néha nincs biztonságuk, néha pedig nincs jólétük. De néha mindkettő megvan nekik, mégis képtelenek élvezni azokat.

K: Az Ezékiel 7:23-ban miért kellett láncot készíteniük?

V: Ezékiel egy apró részletre mutat rá, hogy alátámasszon egy fontosabb gondolatot. A betörő seregnek nagy fáradságot kellett volna vállalnia, hogy nagy mennyiségű láncot készítsen, mert sok láncra lenne szükségük az összes izraelitához, akiket rabszolgává akartak tenni.

K: Miért veszne el az Ezékiel 7:26-ban a papoktól származó tanítás, és miért keresnék hiába a próféta látomását, hiszen Isten azt akarja, hogy az emberek meghallják az Ő üzenetét?

V: Ézsaiás az Ézsaiás 40:8-ban azt mondja, hogy Isten szava örökké megmarad. Tehát természetesen nem veszne el a mennyben, és nem is tűnne el teljesen a földről. De a legtöbb ember számára nem lenne hozzáférhető. Ez igaz volt a középkori Európa egyszerű népére is. Furcsának tűnik, hogy Isten megengedné, hogy szavai ne legyenek hozzáférhetők.

De Isten megköveteli tőlünk, hogy szentnek tartsuk az Ő Igéjét. Nem csupán abban az értelemben, hogy Isten népe arra hivatott, hogy szent legyen, hanem abban is, hogy Isten Igéje – bár emberi szerzők írták le – szentebb minden pusztán emberi írásnál. Ha az emberek nem akarják szentnek tartani, és ha nem akarnak engedelmeskedni annak tartalmának, akkor miért lenne joguk egyáltalán látni azt? Valóban, azok számára, akik elutasítják Isten Igéjét, a 2. Péter 2:21 és a Jeremiás 42:19-22 azt jelzi, hogy jobb, ha nem ismerik az igazság útját, mintha ismernék, és hátat fordítanának neki. Sok elvetett hitetlen nem utasította el az egész evangéliumot, mert nem hallotta az egész evangéliumot. De ha már elutasították azokat a részeket, amelyeket hallottak, akkor nincs kötelességük meghallgatni a többit sem.

K: Az Ezékiel 7:27-ben melyik zsidó király gyászolna itt?

V: A babiloni uralom alatt Júda uralkodója Zedekia kormányzó volt. Az utolsó király, Jojakin, még életben volt, de láncra verve Babilonban tartották fogva. Ezékiel Jojakinra utal, amikor a királyról beszél, ahogyan az Ezékiel 1:2-ben is. Zedekia-ra utalva mindig a „herceg” kifejezést használja az Ezékiel 12:10,12; 21:25-ben.

K: Az Ezékiel 8–11-ben mi a jelentősége ennek a látomásnak a dátumának?

V: Ez a második látomás, amelyre Kr. e. 592. szeptember 17-én került sor, pontosan 14 hónappal az első látomás után történt. Ezen látomások ideje alatt Jeruzsálemet elfoglalták, de nem pusztították el. A város elfoglalására Kr. e. 597. március 16-án került sor. Zedekia tizenegy éven át töltötte be a kormányzó tisztségét. Júda Kr. e. 589-ben lázadt fel Babilon ellen, és Jeruzsálemet Kr. e. 587. vagy 586. július 18-án elfoglalták és elpusztították.

A látomás négy részből áll, minden fejezet egy-egy részt foglal magában.

K: Mit jelent az Ezékiel 8:1–6-ban szereplő látomás első része?

V: Ez egy dicsőséges, mégis tragikus kép. Megmutatja Isten dicsőségét, amelyet a templomnak kellett volna a földön képviselnie. Emellett háromféle súlyos bűnt is bemutat, amelyeket még az izraeli vezetők is elkövettek. A látomásban megjelenő Jeruzsálem a földi Jeruzsálem volt, benne a bálványával. A látomás célja a 6. versben található, ahol Isten azt akarja, hogy Ezekiel nagyon világosan lássa, és másoknak is elmondja, mi taszítja el Istent a jeruzsálemi szentélyétől.

K: Az Ezékiel 8:3,5-ben szereplő bálvány Ezékiel idejében vagy azelőtt volt a templomban?

V: Valószínűleg a próféta ideje előtt. Sem az általános történelem, sem pedig Jeremiás nem említi, hogy létezett volna bármilyen bálvány, pedig Jeremiás Ézsaiellel egy időben prófétált. De ezt megelőzően Manassé király bálványt helyezett el a templomban (2 Királyok 21:7). Jósiás király, aki Ezechiás előtt élt, elpusztította azt (2 Királyok 23:6). Tehát még a múltbeli bűnök is, amelyeket már nem követnek el, továbbra is utálatosak Isten előtt, ha nem bánják meg őket.

K: Mi keltette fel Isten féltékenységét az Ezékiel 8:3,5-ben? Mi kelt fel ma Isten féltékenységét?

V: Valaki nagyon féltékeny lehet, ha látja, hogy a házastársa egy különleges helyen, az ágyában van egy másik személlyel. Azért féltékeny, mert törődött a házastársával és a kapcsolattal. Azért is dühös, mert úgy tűnik, hogy a házastárs nem törődik annyira ezzel. Lehet, hogy azért is féltékeny, mert korábban azt hitte, hogy a házastársa mélyen törődik a kapcsolattal, de most úgy tűnik, hogy az egész csak hazugság volt. Az a sok szeretet, amit korábban a házastárs részéről érzett, mi is volt valójában?

Hasonlóképpen, Isten is nagyon mélyen törődött népével, és időnként úgy tűnt, hogy ők is mélyen törődnek Vele. De egy különleges helyen, a Templomban, most leborultak, és hűségüket mutatták annak, amiről Isten tudta, hogy csak egy darab trágya. Miközben az emberek rosszul néztek ki, ahogy leborultak előtte, a kapcsolatuk Istennel és az Isten iránti tiszteletük még rosszabbnak tűnt.

Ma, amikor azok, akik azt állítják, hogy Isten népe, mást imádnak – akár Isten helyett, akár, mint sok zsidó, Isten mellett –, Isten ezt mélyen sértőnek tartja. Vannak, akiknek nincs bálványistenük, de a pénz bálványát imádják.

K: Az Ezékiel 8:6,13-ban vannak-e a „gyűlöletesség” vagy a bűn különböző fokozatai?

V: Igen, amint azt a következő versek is mutatják.

A János 19:11-ben Jézus azt mondta Pilátusnak, hogy azok, akik Jézust Pilátusnak átadták, „nagyobb bűnben vétkesek”.

A Szentlélek elleni istenkáromlás különbözik a többi bűntől, mivel megbocsáthatatlan (Máté 12:31,32; Márk 3:28-30; Lukács 12:10-11).

Az 1 János 5:16–17 egy olyan bűnről beszél, amely halálhoz vezet (a Szentlélek meggyalázása), és más bűnökről, amelyek nem.

A Rómaiakhoz írt levél 1:24–28 arról szól, hogy a gonosz embereket egyre nagyobb romlásnak adják át.

Ezékiel 8:6,13 azt mutatja, hogy egyes bűnök Isten számára utálatosabbak, mint mások.

A Máté 23:14-ben Jézus azt mondja, hogy a farizeusok nagyobb ítéletet fognak kapni (lásd még Márk 12:40).

A Máté 23:15 szerint a farizeusok tanítványai közül néhányan kétszer olyan pokol fiai lesznek, mint ők maguk.

A Lukács 10:12-ben Jézus azt mondta, hogy az ítéletkor Szodomának és Gomorrának könnyebb lesz, mint azoknak, akik elutasították Jézust.

Mindazonáltal, ezt mondva, minden bűn egy bizonyos értelemben egyforma: akár egyetlen bűn is elég ahhoz, hogy megakadályozza az embert a tökéletesség elérésében és a mennybe jutásban, és akár egyetlen törvény megszegése is elég ahhoz, hogy az embert törvénytörőnek ítéljék (Jakab 2:8-11).

K: Miért imádták az állatokat és más csúszó-mászó lényeket az Ezékiel 8:10-ben?

V: Az egyiptomiakról ismert volt, hogy állatokat és állatfejű isteneket imádtak. Ez a képi ábrázolás hasonlóságot mutathat az egyiptomi Halottak Könyvével. Az egyiptomi Halottak Könyvének (egyik változatának) másolatát egy írnok készítette el, hogy azt egy gazdag ember mellé temessék el, így a túlvilágon a gazdag ember „lélegzési engedéllyel” rendelkezzen, és képes legyen a túlvilágon élni. Ma számos példány található múzeumokban.

Általában az emberek hajlamosak arra, hogy azt imádják, ami veszélyes. Talán tudat alatt úgy gondolják, hogy ha valami veszélyeset imádnak, például egy mérges kígyót, akkor talán az a veszélyes dolog megkegyelmez nekik, és nem bántja őket.

Ez hasonlít a Rómaiakhoz írt levél 1:23-as verséhez, amely szerint az emberek a halhatatlan Isten dicsőségét emberek, madarak, állatok és hüllők képeire cserélték. Néha az emberek egy idegen kultúra bálványait akarják imádni, pusztán azért, mert azok számukra egzotikusnak és idegennek tűnnek.

K: Az Ezékiel 8:14-ben mi volt a baj azzal, hogy Tammuzért sírtak?

V: Tammuz, akit Dumuzinak is neveztek, a sumér, babiloni és asszír termékenységi bálvány volt. A sumér mitológiában felesége, Inanna a pokolba vetette őt. (Ez egy hosszú történet, amelybe itt nem kell belemennünk.) Mindenesetre egyes változatok szerint ő minden tavasszal visszatér a földre, és minden ősszel visszatér a pokolba. A vallási szertartás részeként a nőknek sírniuk kellett abban az évszakban, amikor állítólag meghalt, és örülniük kellett, amikor feltámadt.

Ő volt a szíriai bálvány, Adonis megfelelője, aki lehet, hogy az a férfi, akit a nők szerettek a Dániel 11:37-ben.

K: Az Ezékiel 8:14-ben szereplő nagypéntek és húsvétvasárnap keresztény ünnepei valamilyen mértékben a Tammuz-szertartásra vezethetők vissza, ahogyan azt a szkeptikus Asimov’s Guide to the Bible című mű 586. oldalán állítja?

V: Nem, Asimovnak nincs alapja erre az állításra. Az, hogy Jézus önként úgy döntött, hogy egyszer és mindenkorra meghal, majd feltámad a halálból, hogy többé ne haljon meg, nagyon különbözik attól, hogy Tammuz akaratán kívül a pokolba került, és ezt a folyamatot minden évben megismételte.

K: Az Ezékiel 8:17-ben mit jelent az, hogy „az ágat az orrukhoz teszik”?

V: A mai héber szövegben ez így szerepel: „ágat az orrukhoz”. Néhány zsidó kommentátor azonban azt állította, hogy itt „bűzről” van szó, és hogy a „saját” szót „az én” szóra kellene cserélni. Így tehát lehet, hogy „a bűzt az orrukhoz teszik”, vagy „a bűzt az én [Isten] orromhoz teszik”.

K: Miért hagyta Isten, hogy mindez a gonoszság ilyen sokáig folytatódjon az Ezékiel 8:8–18-ban?

V: Nem tudjuk, miért olyan türelmes Isten, amilyen, vagy hogy pontosan hogyan határozza meg türelmé határait. Láthatjuk, hogy egyrészt, ha nem lenne Izráel vagy Júda nemzete, Isten népe nem boldogulna és nem növekedne. Nehezebb lenne nevelni gyermekeiket, és könnyebb lenne egyszerűen beolvadni a körülöttük lévő bálványimádó kultúrákba. Nyilvánvalóak azok az erős okok, amelyek miatt Isten nem akarta száműzni népét.

Másrészt a bálványimádás nemcsak súlyos volt, hanem széles körben elterjedt is. Jezabel királynő idején (akit a tiruszok valószínűleg Itobalnak ejtettek) csupán 7000-en voltak, akik nem hajoltak térdre Baál előtt (1 Királyok 19:18). A bálványimádás magában foglalta a csecsemőáldozatot és a vallási prostitúciót is. Amikor a bálványimádás ennyire elterjedt, ennyire rossz, intézményesült és egyre rosszabbá vált, akkor talán a száműzetés és a maradék összegyűjtése előnyösebb volt, mint hagyni, hogy ez a helyzet tovább folytatódjon.

K: Miért nem hallgat rájuk Isten könyörtelenül az Ezékiel 8:8–18-ban, annak ellenére, hogy Istenhez kiáltanak?

V: Amikor elutasították Istent, és süket füleket mutattak parancsai iránt, Istennek sem volt kötelessége meghallgatni őket. Ennek ellenére Isten meghallgatta volna őket [meghallgatta volna imájukat], ha bűneiktől teljesen megbántak volna. De Isten nem válaszol azoknak az imáira, akik maguk is süket füleket mutatnak a szegények iránt (Példabeszédek 21:13), ragaszkodnak a bűnhöz (Zsoltárok 66:18), gonoszak (Példabeszédek 15:29; Ézsaiás 59:1-3), vagy nem hajlandók Istenre hallgatni (Zakariás 7:11-14).

K: Miért vonzódtak az emberek az Ézsaiás 8:16 szerint a nap vagy más égi testek imádásához?

V: Isten a Mózes 5. könyve 4:19-ben figyelmeztette őket, hogy ne imádják a napot, a holdat vagy a csillagokat. Ők azonban hátat fordítottak Istennek (2. Krónikák 29:5-7), és Jósiás véget vetett a nap, a hold és a csillagok imádásának (2. Királyok 23:5,11).

A nap, a hold és a csillagok gyönyörűek, titokzatosak, messze vannak, és semmit sem követelnek imádóiktól. Rendet teremtenek, és a nap hatása hatalmas. A napimádóknak azonban nem lenne ellenvetésük azzal szemben, hogy a napon kívül más dolgokat is imádjanak. Az emberek néha inkább imádnak valamit, ami hatalmas, de nem támaszt velük szemben semmilyen követelést, mint a leghatalmasabb lényt, aki viszont követeléseket támaszt az életünkkel és viselkedésünkkel szemben.

K: Mi az a „felső kapu” az Ezékiel 9:2-ben?

V: Ez a jeruzsálemi templom északi kapuja volt. Lehetséges, hogy ez egyben a menny és a föld közötti kaput is szimbolizálja. Izraelre általában északról érkeztek a fenyegetések, és ez minden bizonnyal fenyegető dolog volt.

K: Miért rendelte Isten az Ezékiel 9:2-ben, hogy a pusztító angyalok az Ő szentélyében legyenek?

V: Úgy tűnik, Isten azt akarta, hogy a vallásos gonosztevőket és a nagyobb tudással rendelkező gonosztevőket pusztítsák el először.

K: Az Ezékiel 9:3-ban mely két dolgot szimbolizálhatja az, hogy Isten dicsőségében elhagyja a szentélyt, és a templom küszöbére lép?

V: Isten lassan elhagyta azt a helyet, ahol népe imádta Őt, és magára hagyta őket, hogy megkapják azt a véget, amit megérdemeltek. Isten elköltözött, és dicsősége, jelenléte és védelme eltűnt. Ez egy utolsó, röpke szünet volt, hogy emlékezzenek rá, mielőtt Isten örökre elhagyta volna azt a templomot.

K: Az Ezékiel 9:4-ben mi volt a jel?

V: A héber nyelvben ez a „jel” a „Tau” betű, amelyből a mi „T” betűnk származik. A Tau a héber ábécé utolsó betűje volt, ami valószínűleg a teljességet jelképezte. Ez volt a „Tóra” héber szó első betűje. Egyesek ezt a Jelenések 7:3–4-ben szereplő 144 000-re utaló előjelnek tekintik.

K: Az Ezékiel 9:6–7-ben történelmileg ki hajtotta végre valójában a gyilkolást?

V: A gyilkolás nagy részét babiloni katonák hajtották végre. Úgy tűnik azonban, hogy voltak szövetségeseik a filiszteusok és az edomiták között. Isten azonban nem csupán megengedte ezt, hanem kifejezetten úgy döntött, hogy a babiloniakat használja ítéletének eszközeként. Sába (a mai Jemen területén) és más nemzetek nem vettek részt az Izrael elleni harcokban, de hasznot húztak a pusztításból.

K: Miért engedte Isten, hogy az Ezékiel 9:8–10-ben leírt gyilkolás megtörténjen?

V: A zsidók, akik a legtöbbet tudták Istenről, és akiknek közel kellett volna állniuk Istenhez, elhagyták Istent, és ugyanolyan rosszak voltak, mint a körülöttük élő nemzetek, akik alig tudtak valamit Istenről. Istennek elege lett abból, hogy az Ő nevét viselő emberek úgy tettek, mintha követnék Őt, miközben teljesen hátat fordítottak Neki, és abban bíztak, hogy mindaddig rendben lesznek, amíg megvan nekik a temploma. Isten nem hagyta, hogy a templomát ilyen módon „túszul” tartsák. Amikor Isten népe fellázadt ellene, Isten undorítónak találta őket, és a Jeremiás 12:8 szerint ezért gyűlölte őket.

K: Az Ezékiel 9:9-ben mely három dolog szerepel, amelyek ilyen nagy haragra késztették Istent?

V: Három dolgot említenek: 1) az ország tele van vérontással, 2) a város tele van romlottsággal, és 3) azt állítják, hogy az Úr elhagyta az országot (vagyis Isten már nem törődik azzal, amit csinálnak).

Érdekes megfontolni, hogy a harmadik dolog a másodikat, a második pedig az elsőt idézi elő.

K: Az Ezékiel 9:9-ben hogyan váltják ki az emberek ma Istent ezekkel a három módon?

V: Az emberek úgy élnek bűnös életet, ahogy nekik tetszik, mintha nem kellene elszámolniuk tetteikért. Még a vallásos emberek is lehetnek úgynevezett „gyakorlati ateisták”. Bár hisznek Istenben, viselkedésük azt sugallja, hogy úgy cselekszenek, mintha Isten nem is létezne.

De ha valaki úgy él, mintha Isten nem létezne, mi tartja vissza attól, hogy rosszat tegyen, amikor senki sem figyeli? Mi tartja vissza attól, hogy kihasználja másokat, ha megúszhatja?

Ha valaki úgy érzi, joga van kihasználni másokat, és valaki más az útjába áll, mi akadályozná meg abban, hogy bántsa vagy megölje azt a személyt, ha úgy gondolja, megúszhatja?

K: Az Ezékiel 10:2–5-ben mi volt a célja annak, hogy szénparazsat szórtak szét a város felett?

V: Nem áll benne, hogy a parazsák bárkinek is ártottak volna, vagy bármilyen problémát okoztak volna. Az sem áll benne, hogy a parazsák bárkinek is hasznot hoztak volna. Talán a parazsáknak azt a célja volt, hogy füstöt keltsenek, és elrejtse azt a tényt, hogy Isten dicsősége elhagyta ezt a helyet.

K: Az Ezékiel 10:6-ban mit jelképezhet a tűz?

V: A parázs hőmérséklete változó lehet. Hacsak nem nagyon forró, ránézésre nem lehet megmondani. Ezzel szemben a tűz nyilvánvalóan forró. Ez Isten ítéletét szimbolizálhatja. Mennyi tűz kell ahhoz, hogy leégjen egy erdő vagy egy város? Csak egy szikra kell hozzá.

K: Az Ezékiel 10:9–17-ben hogyan írná le összességében az itt leírt látomást?

V: A kerubok és a kerekek gyönyörűek, bonyolult szerkezetűek, bármely irányba manővereznek, nem kötik őket olyan korlátok, mint amilyenek nekünk vannak, például a gravitáció, és gyorsan tudnak mozogni. A keruboknak volt néhány emberi jellemzőjük, például emberhez hasonló kezeik, és az egyik arcuk is emberhez hasonló volt. Összességében azonban inkább nem emberinek tűntek, mint emberinek.

K: Az Ezékiel 10:14-ben hogyan néz ki egy kerub arca?

V: Ha ezek ugyanazok a lények, amelyekről a Jelenések 4:7 is beszél, akkor a négy arc leírása megegyezik, kivéve, hogy a Jelenésekben „borjú” szerepel a „kerub” helyett.

K: Miért távozott Isten jelenléte Jeruzsálemből az Ezékiel 10:15–19 szerint, hiszen a Zsoltárok 132:13–14 azt mondja, hogy az örökre az Ő nyughelye lesz?

V: A Zsoltárok 132:13-14 azt mondja, hogy az örökké Isten nyughelye lesz. A válaszban két szempontot kell figyelembe venni.

1. Annak ellenére, hogy Isten jelenléte elhagyta a jeruzsálemi templomot, Isten természetesen továbbra is tudta, mi történik Jeruzsálemben. Az, hogy jelenléte elhagyta Jeruzsálemet, nem feltétlenül jelenti azt, hogy az már nem az Ő nyughelye.

2. Még ha abban az időben nem is volt Isten nyughelye, az Új Jeruzsálem továbbra is Isten nyughelye lesz. A Zsoltárok 132:13–14 azt mondja, hogy Isten örökké ott fog lakozni; nem határozza meg, hogy a jövőben mikor lesz ott Isten nyughelye, ahonnan soha többé nem távozik.

K: Az Ezékiel 10:19b-ben mi a jelentősége annak, hogy a keleti kapunál megálltak?

V: Az északi kapu felett voltak, ahonnan a szenet és a tüzet kivitték, majd negyedkört írtak le, hogy eljussanak a keleti kapuhoz. A keleti kapunál megálltak, mielőtt örökre elhagyták volna azt a templomot. Amint a dicsőség elhagyta azt a templomot, az összeomlott, és soha többé nem használták.

K: Az Ezékiel 10-ben szereplő eseményekhez hasonlóan, szerinted a történelem során mikor távozott el Isten dicsősége egy gyülekezetből vagy mozgalomból? Miért?

V: Számos alkalom volt ilyen.

A Konstantin utáni egyház: Kr. u. 324-ben Konstantin lett a Római Birodalom egyedüli császára. Miután legalizálta a kereszténységet, majd később hivatalos vallássá tette, erőszakmentesen üldözte a zsidókat és a pogány istenek imádóit azáltal, hogy bezárta a zsinagógákat és a pogány templomokat. Arra buzdították őket, hogy inkább járjanak templomba, és sokan így is tettek. Egyesek szerint a kereszténység azóta sem tért teljesen magához. Amikor a püspökök elkezdtek a „trónjaikról” beszélni, és a keresztények elkezdték üldözni egymást, Isten dicsősége elhagyta őket.

A római katolikus egyház Kr. u. 1000 körül: A római pápák rendkívül korrupttá váltak. Mennyire voltak rosszak egyes pápák? Austin Topical History of Christianity című művének 148. oldala szerint:

„Ekkor [904 után] kezdődött az úgynevezett »pornokrácia«, amelynek során Theodora és két lánya, a Fiatalabb Theodora és Marozia gyakorlatilag irányították Rómát és magát az egyházat is. Ezek a csábító szajhák testüket adták el pozíciókért, címekért és földekért cserébe, ami széles körű hatalmat biztosított számukra. Marozia tiltott viszonyt folytatott III. Sergius pápával, akitől egy fia született, aki később XI. János pápává vált. Amikor Marozia császárnővé akarta magát koronáztatni, fiatalabb fia, Alberic elrabolta és bebörtönözte édesanyját, bebörtönözte féltestvérét, a pápát, és maga lett császár. 932-től 954-ig uralkodott, és abszolút ellenőrzést gyakorolt a pápaság felett. Alberic halála után fiát, Octavianust választották meg XII. János pápának, aki e romlott család leggyűlöletesebb tagjának bizonyult.

b. Az Ottó-rezsimek. 962-ben a gonosz XII. János megkoronázta I. Ottót, a német királyt a Szent Római Birodalom császárává. János, aki azt hitte, hogy talált egy vele egyenrangú romlott szövetségeset, hamarosan rájött, hogy az új császár jellemes ember, aki elkötelezett a pápaság tisztességének és becsületének helyreállítása mellett. Amikor Ottó zsinatot hívott össze, hogy megvitassák János leváltását, a pápa mindannyiukat kiközösítéssel fenyegette, de ők ennek ellenére leváltották. Három hónappal később János újabb zsinatot hívott össze, amely hatályon kívül helyezte az Otto zsinatának döntését. Ezért Otto úgy döntött, hogy erőszakkal szabadítja meg a pápaságot gonosz uralkodójától.

... A pápaság történetének [1004 után] következő negyvenkét éve heves rivalizálással, alkalmi középszerűséggel, lelki tehetetlenséggel, bűnnel és korrupcióval teli volt. Úgy tűnt, hogy a mélypontot egy romlott, tizenkét éves fiú, IX. Benedek pápa (1032–1045) megválasztásával érte el, aki szégyenletes kicsapongások és kiszámíthatatlan kormányzás után eladta a szent tiarát (azaz a pápai tisztséget) a legmagasabb árat kínálónak. Ő VI. Gergely néven volt ismert (1045–1046)....”

A reformáció előtti római katolikus egyház. Az 1415-ös konstanci zsinat célja az volt, hogy rendezze a három, egyszerre uralkodó rivális pápa igényeit. A reformátort, Jan Huszt meghívták, hogy jöjjön el és vitassa meg nézeteit, és a császár biztonsági garanciát ígért neki. Amint Hus megérkezett, áruló módon máglyán elégették.

Az egyház Franciaországban közvetlenül a francia forradalom előtt: Az egyház gazdaggá, hatalmassá és erőszakossá vált. Élet-halál joggal rendelkezett az emberek felett.

A német tübingeni iskola: kifejlesztette a magasabb szintű kritikai módszert, amely sok ember bizalmát elvette a Bibliától. Régen azt állították (ma már nem), hogy az evangéliumok a második vagy harmadik századból származó dokumentumok, Dávid és számos más történelmi személyiség soha nem létezett, valamint egyéb hamis állításokat, amelyeket azóta a régészet és az ókori kéziratok cáfoltak.

Liberális amerikai teológiai főiskolák: Számos híres egyetem szolgált kiváló teológiai főiskolaként, például a Yale és a Princeton. Azóta azonban eltávolodtak az Isten szavába vetett hitüktől.

Számos amerikai főáramú felekezet: Az Egyesült Presbiteriánus Egyház nyilatkozatot tett közzé a Biblia tévedhetetlensége ellen. Az Episkopális Egyház és az Amerikai Evangélikus-Lutheránus Egyház szintén liberális.

K: Az Ezékiel 11:1–4 szerint milyen következményekkel jár, ha a vezetés rossz útra tér, akár egy gyülekezetben, akár a kormányzatban?

V: Kezdetben a vezető hozhat néhány rossz döntést, például elpazarolhatja vagy ellophatja a pénzt, ahelyett, hogy oda fordítaná, ahol szükség van rá. Ezután a példája egyre több tagra terjedhet át. Végül a vezető és a tagok egyaránt a gonosz cselekedeteinek elkövetői és elfogadói lehetnek.

K: Az Ezékiel 11:1–4 alapján hogyan lehet megkülönböztetni, hogy a vezetés rossz-e, vagy csupán tökéletlen?

V: A földön nincs olyan vezető, aki bűntelenül tökéletes lenne. Mindenkinek vannak hiányosságai a tudásában vagy a jellemében. De vajon a vezető valóban arra törekszik-e, hogy elsősorban Istennek engedelmeskedjen, vagy valami más áll-e a prioritásai élén? Ha valaki nem keresi az Istennel való közelséget, rendszeres bűnbe esik, vagy másokat tévútra vezet, akkor nem szabadna vezetőnek lennie.

K: Az Ezékiel 11:1–4 alapján hogyan kell cselekednünk, vagy reagálnunk, amikor a vezetés rossz irányba fordul, akár egy gyülekezetben, akár a kormányzatban?

V: A vezetés soha nem tökéletes, és az első lépés az, hogy egyenként beszéljünk velük, és megpróbáljuk orvosolni a problémát. De ha ez az alapvető első lépés eredménytelen marad, akkor vonjunk be másokat is, hogy megpróbálják. Végül tegyük nyilvánossá a problémát, és vagy a rossz vezető távozzon, vagy te távozz. A Máté 18:15–17 leírja, hogyan kell eljárni, ha valaki vétkezik. Először beszélj vele négyszemközt, és ha hallgat rád, az remek. Ha nem, akkor hozz magaddal egy vagy két másik embert, és beszéljetek vele. Ha még mindig nem hallgat rád, akkor tedd nyilvánossá a gyülekezetben.

K: Az Ezékiel 11:3,11-ben mit jelentett az, hogy a gonosz vezetők azt mondták: a város a fazék, ők pedig a hús? (A Jeremiás 39:1-5; 52:1-7; 42:1-12 versek adhatnak némi támpontot.)

V: Két lehetőség van.

Végük már eldőlt: a fallal körülvett város olyan volt, mint egy forró fazék, és őket éppen meg akarták főzni. Ők voltak a város legértékesebb részei, és menekülni akartak.

A jövő olyan fényes volt, hogy napszemüveget kellett viselniük: a város virágzó, ízletes ételek tárháza volt, és ők voltak a legjobb része, legalábbis saját szemükben. Vagy pedig azt gondolták, hogy ők tudják a legjobban kihasználni ezt, és megszerezni a legértékesebb részt.

Bár mindkét nézet nem lehet igaz, mindkettőben gazdagodtak, és másokat csupán eszköznek tekintettek.

K: Az Ezékiel 11:3, 11–13 alapján hogyan lehetnek a mai vezetőknek hasonló hozzáállásuk?

V: Két különböző rossz hozzáállás lehetséges itt. Néhány vezetőben mindkettő egyszerre jelen van.

Felsőbbrendűség, mert vezetők: A vezetők úgy gondolhatják, hogy különleges kiváltságok és juttatások járnak nekik, akár azért, mert úgy érzik, hogy segítenek másoknak, akár azért, mert úgy vélik, hogy jobbak, ezért megérdemlik.

Vezetők, mert felsőbbrendűek: A vezetők elitisztikusak lehetnek, azt gondolva, hogy az emberek értük léteznek, ahelyett, hogy ők lennének ott az emberekért. Magukat többre értékelik, mint másokat, és szerintük nekik jár a legjobb rész.

Van egy szleng kifejezés: „a világ az én osztrigám”. Ez alapvetően azt jelenti, hogy a világ és minden gyöngyszeme az enyém, csak ki kell vennem. Vannak, akik az embereket szeretik és a dolgokat használják. Mások a dolgokat szeretik és az embereket használják. Ez ellentétes azzal a hozzáállással, hogy Isten szolgái vagyunk, az Ő dicsőségére, és nem a saját dicsőségünkre és boldogságunkra.

K: Az Ezékiel 11:13-ban vajon Ezékielnek kellett volna siratnia Peletia, Benaja fia halálát? Mit gondolsz, miért ölte meg őt Isten, és miért nem mindannyiukat?

V: Ezékiel nem azt mondta el, amit Isten ideális esetben akart volna, hanem csak azt, amit Isten igazságosan tett. Talán Ezékiel azért volt szomorú, mert ez a hamis próféta bűnbánat nélkül jutott el a végéhez. Ez hasonló ahhoz, ahogyan Jézus a Lukács 13:4-ben beszélt a Siloám tornyának összeomlásáról.

Isten mindannyiuknak figyelmeztetést adott azzal, hogy csak Peletját ölte meg. Isten nem azt akarta, hogy mindannyian elpusztuljanak, hanem azt, hogy bűnbánatot tegyenek és éljenek.

K: Miért prófétálna Isten erről itt, az Ezékiel 11:13–25-ben, ennek a szigorú próféciának a közepén? (A Jeremiás 31:1–7 hasonló okból szól.)

V: Az Ezékiel 11. fejezet közepén Isten még mindig reményt kínál a maradéknak. A Jeremiás 31–32. fejezetek is reményt adnak a jövőre nézve a maradék számára. Az izraeliták gyermekein múlott, hogy elmennek-e, és a visszatérő maradék részévé válnak-e, vagy ott maradnak, ahol voltak.

K: Az Ezékiel 11:19-ben és az Ezékiel 36:26-ban hogyan és mikor ad Isten nekik új, húsból való szívet?

V: A „hús” itt élő szívet jelent, ellentétben a halott, kőből való szívvel. Pünkösd óta a Szentlélek belép minden hívő szívébe. Ne feledjük, hogy a „hús” a Bibliában nem mindig a bűnösséget jelenti.

K: Az Ezékiel 12:2-ben hogyan lehetséges, hogy az emberek nem látják és nem hallják azt, amire képesek lennének?

V: Vannak, akik úgy döntenek, hogy figyelmen kívül hagyják azokat a tényeket, amelyekkel nem értenek egyet, és tudatosan, szándékosan nem hajlandók elismerni, hogy látják azt, ami közvetlenül a szemük előtt van. De gyakran ennél többről van szó. A kognitív disszonancia olyan fogalom, amely leírja azt a tudatos vagy tudattalan, erőteljes szelektív kiszűrést, amelynek során az ember kizárja mindazt, amit csupán „zajnak” érzékel, mert az nem illeszkedik a valóságról alkotott képébe.

Volt egy érdekes pszichológiai kísérlet, amelyben egy videót kellett megnézni, és megszámolni, hányszor pörgetik a kosárlabdát. Nézze meg ezt a YouTube-videót Daniel J. Simons-tól: https://www.youtube.com/watch?v=IGQmdoK_ZfY. Érdekes megfigyelni, mi marad ki abból, amit nem keresünk.

K: Miért kellett az embereknek összepakolniuk az Ezékiel 12:3 szerint? Miért parancsolta Isten Ezékielnek, hogy csomagoljon össze?

V: Az embereket akaratuk ellenére kényszerítették volna arra, hogy sietve hagyják el otthonaikat. Szó szerint csak néhány személyes holmijukat csomagolták volna össze, de szűkösen, csupán néhány dolgot vittek volna magukkal. Istentől kapták a föld áldásait, és nem volt okuk megtartani azokat, ha úgy döntöttek, hogy nem engedelmeskednek Istennek. A babiloni fogság után Isten kifejezetten azt mondta nekik, hogy alávessék magukat a babiloni igának, ők viszont lázadtak ellene. Ez nemcsak lelki szempontból volt ostobaság, hanem a természetes világban is az volt.

Az itt szereplő héber szó, a qir, házfalat jelent, nem pedig homah-t, vagyis városfalat. Valószínűleg nem volt városfal Tel Abib körül. Nem volt kéznél városfal, ezért metaforaként Ezekiel beérte azzal, ami ott volt.

K: Az Ezékiel 12:7–14-ben mit jövendöl Ezékiel?

V: Ezékiel a déli Júda királyság száműzetéséről prófétál. Az északi királyság izraelitáit már száműzték; a déli királyságot viszont csak Ezékiel szolgálatának közepén száműzték.

K: Mi a célja annak, hogy az Ezékiel 12:12–13-ban megemlítik a köztük lévő fejedelmet?

V: Zedekia királyi vérből származott, de kormányzó volt, később pedig lázadó, nem pedig király. A babiloniak nevezték ki kormányzónak, és ő megpróbálta újra független nemzetet létrehozni, ellentétben azzal, amit Isten Jeremiáson keresztül parancsolt nekik.

K: Az Ezékiel 12:13-ban hogyan lehetett, hogy a fejedelem (Zedekia) eljutott Babilonba, és mégis nem látta azt?

V: A Jeremiás 39:4-7 elmagyarázza, hogy amikor megkezdték az utat vissza Babilonba, Zedekia gyermekeit a szeme láttára megölték, majd kiszúrták a szemét.

K: Az Ezékiel 12:17–20-ban mi a különbség a szorongás/remegés és a kétségbeesés között?

V: A szorongás az, amikor attól félünk, hogy valami rossz fog történni velünk vagy szeretteinkkel. A kétségbeesés nem a kételyből fakad, hanem abból, amikor biztosak vagyunk abban, hogy mi fog történni, és hogy abból soha nem tudunk felépülni. A zsidók eljutottak arra a pontra, ahol már nem volt szorongásuk, csak kétségbeesésük.

A szorongás a rossz dolgoktól való félelem, amelyek esetleg bekövetkezhetnek. A kétségbeesés pedig a közelgő vég vagy veszteség szinte biztos tudata.

K: Az Ezékiel 12:21–23-ban szereplő közmondást hogyan követik ma egyesek? Miért?

V: A „Múlnak a napok, és minden látomás meghiúsul” közmondás azt jelenti, hogy soha nem fog bekövetkezni semmi prófétai jóslat. Arra használták, hogy hamis megnyugvást és biztosítékot nyújtsanak azzal, hogy a Jeruzsálem ellen szóló próféciák semmivé válnak.

K: Az Ezékiel 12:27-ben ez hogyan tekinthető az előző közmondás módosított változatának?

V: Mivel úgy gondolták, hogy azok a dolgok még messze vannak, nem tartották szükségesnek, hogy most bűnbánatot gyakoroljanak. Egy lelkész azt mondta, hogy az egyik legszomorúbb szó, amit valaha hallott, a „holnap”. Mert amikor valakit arra kérnek, hogy bűnbánatot gyakoroljon és Krisztushoz jöjjön, azt mondja: nem ma, hanem talán holnap.

K: Az Ezékiel 12:27-ben a Bibliában szereplő bizonyos dolgok valóban távoliak voltak számukra. Mi volt tehát a baj azzal a hozzáállásukkal, hogy azt mondták, a dolgok még messze vannak?

V: Úgy érezték, hogy nem kell most engedelmeskedniük, mivel a következmények még messze vannak. Nem kellett most helyrehozniuk a kapcsolatukat Istennel, hiszen azt később is megtehetik. Egy keleti keresztény nő elhalasztotta a keresztelését anyja haláláig, mivel anyja nem hagyta volna jóvá. Másrészt vannak, akik most akarnak vétkezni, ezért a bűnbánatot holnapra halasztják.

K: Az Ezékiel 12:27-ben hogyan halasztják el az emberek ma a békülést Istennel? Miért?

V: Ahogy egy egyetemista mondta: egyszer majd keresztények akarnak lenni, de nem most, mert túl jól érzik magukat. De ha ez probléma, Isten megoldhatja a problémádat.

K: Az Ezékiel 13:1–5-ben olvashatjuk, hogy Ezékiel idején is voltak hamis próféták, akárcsak igazak; ugyanez igaz ma is. Nevezz meg legalább négy példát a hamis prófétákra!

V: Íme négy különböző típus.

Hamis keresztény tanítók az egyházon belül: Azt állítják, hogy keresztények, de más evangéliumot hirdetnek. Lehetnek egy egyház tagjai, vagy saját egyházat alapíthatnak. Mint Jim Jones, kezdetben egy egyházhoz tartozhatnak, és legalább részben hirdethetik az igazi evangéliumot, de később saját egyházat alapítanak, és nagyon istentelen dolgokat tanítanak.

Más vallások tanítói: Ők az embereket egy másik végső cél felé vezetik.

Ateisták, akik biztosan állítják, hogy nincs Isten: Lehet, hogy jobban hisznek abban, hogy nincs Isten, mint egyesek, akik azt állítják, hogy hisznek Istenben.

Nem vallásos emberek, akik mernek saját erkölcsi rendszert felállítani: a baj az, hogy ha valaki nem hisz valamely Istenben, akkor nincs alapja az erkölcsnek. Ha egy embernek nincs több belső értéke, mint egy szúnyognak, akkor miért lenne rosszabb egy embert megölni, mint egy szúnyogot? Talán azért, mert intelligensebbek vagyunk; akkor vajon az intelligensebb embereknek nagyobb joguk van az élethez, mint a kevésbé intelligenseknek, ahogyan azt a nácik hitték?

K: Az Ezékiel 13:4–5-ben milyen hamis próféták hasonlítanak a romok között élő rókákra, és miért?

V: Ha egy falon rések vannak, a rókák átmehetnek rajtuk, de ezt csak odúikhoz és rejtekhelyeikhez használják, hogy zsákmányra vadásszanak, nem pedig a fal felépítéséhez. Vannak, akik nemcsak hogy nem hajlandók segíteni a romok újjáépítésében, hanem valójában hasznot húznak belőlük. Mások pedig „moralista-terápiás deisták” lehetnek. Ők úgy vélik, hogy a kereszténység – vagy általában a vallás – KIZÁRÓLAG arra szolgál, hogy segítsen az embernek erkölcsösebbé válni, megoldani a problémáit, egy olyan Istenért, aki nem tesz semmit.

K: Az Ezékiel 13:4–6-ban pontosan mit tettek rosszul a próféták?

V: Két dolgot tettek rosszul. Nem javították ki a nemzet szellemi életében lévő repedéseket és töréseket, és olyan dolgokat tulajdonítottak az Úrnak, amelyeket az Úr nem mondott. Sajnos azóta sok más vallási vezető sem foglalkozott a gyülekezeti tagok szellemi páncéljának repedéseivel, és a hagyomány részeként sok olyan dolgot adtak hozzá, amit Isten nem mondott. Sokan úgy gondolják, hogy ha egy pápa, egy egyházi zsinat vagy a vallási vezetőik valamit mondtak, akkor az biztosan Istentől származik, mert Isten nem engedné, hogy ezek a vezetők komolyan téves dolgokat mondjanak. Isten akkor is megengedte, és ma is megengedi. Isten ad nekünk egy eszközt, amellyel meg tudjuk állapítani az igazságot: a Bibliáját; de ha az emberek vakon követik a hagyományaikat, és nem ellenőrzik a dolgokat a Bibliával, akkor a tévútra vezetésért ők maguk felelősek, nem Isten.

K: Mit jelent az „a résben állni” kifejezés az Ezékiel 13:5-ben és az Ezékiel 22:30-ban?

V: A csatában, ha az ellenség rést ütött a városfalon, a védők a résbe álltak. Ők vették át a fal helyét, és a támadók nem jutottak be, amíg a védők visszavonultak vagy meg nem haltak. Hasonlóképpen a szellemi harcban is Isten olyan hívőket keres, akik a résbe állnak, hogy megvédjék az embereket a Sátán csapdáitól.

K: Az Ezékiel 13:6–7-ben pontosan milyen hamis prófétákra utal Ezékiel?

V: Legalább kétféle hamis próféta létezik.

1) Más vallások hívei, akik nem vallják magukat kereszténynek, vagy azt állítják, hogy a kereszténység, illetve a Krisztussal való személyes kapcsolat rossz dolog.

2) Azok, akik azt állítják magukról, hogy hívők, de más evangéliumot hirdetnek. Ebben a versben mind nők, mind férfiak voltak, akik azt állították magukról, hogy az Egyetlen Igaz Isten prófétái.

K: Az Ezékiel 13:10,16 és a Jeremiás 6:14; 8:11 versekben hogyan mondják az emberek: „Béke, béke”, amikor nincs béke?

V: Legalább négyféleképpen.

a) Lehet, hogy csak vágyálom, abban a reményben, hogy ha kívánják, akkor béke lesz.

b) Gyakrabban azonban önámításról van szó: figyelmen kívül hagyják az ellenkezőjét bizonyító tényeket, és nem veszik komolyan, milyen erőszakos a helyzet.

c) Elszigetelődés is lehet, amikor azt mondják: „Nekem most béke van, a világ többi része nem érdekel.”

d) Végül pedig lehet, hogy egyik sem áll fenn, és az egyetlen megtévesztés az, hogy szándékosan megtévesztik másokat.

K: Az Ezékiel 13:10–15, 22:28; a Máté 23:27 és az Apostolok cselekedetei 23:3 szerint miben hasonlítanak a hamis vezetők azokhoz, akik fehérre meszelik a falakat? Vannak-e olyan módok, ahogyan akaratlanul is fehérre meszelhetjük a falakat?

V: A vezetők akkor lehetnek puszta meszelés, amikor kifejezetten vagy burkoltan legitimálnak vagy megerősítenek egy bűnt, mintha az rendben lenne. A meszelés egy olyan külső látszatot kelt, amely nem tartós. A falak kívülről jól néznek ki, de amint eső esik, a külső festék teljesen lekopik. Hasonlóképpen, egyes vezetők és szervezetek kívülről jól és tisztán néznek ki, de valójában csak eltakarnak egy csomó csúnya problémát belülről.

K: Az Ezékiel 13:10–14-ben a „fehérre meszelés” héber szava hasonlóan hangzik, mint a „nem kielégítő dolgok” szava. Melyek azok a dolgok, amelyeket – bár nem kielégítőek – mégis lelkesen követünk?

V: Valaki egyszer úgy definiálta az őrültséget, hogy ugyanazokat a dolgokat újra és újra elvégezni, és minden alkalommal más eredményt várni.

A szervezetbe bevitt dolgok, mint például a kábítószerek, az alkohol, a cigaretta vagy az e-cigaretta, végső soron nem nyújtanak kielégülést.

Élmények, például szex, izgalom vagy más dolgok.

Anyagi javak, például pénz, drága műalkotások stb.

Hatalom és mások feletti ellenőrzés.

K: Az Ezékiel 13:18-ban hogyan csábították el ezek a nők a lelkeket?

V: Olyan embereket kerestek, akiknek varázsigéket adhatnak el. Ez ártalmatlan foglalkozásnak tűnhet, de minden eladott amulettért a vásárló bűnt követett el Isten ellen.

K: Az Ezékiel 13:19-ben, mivel Isten irányít, miért gyilkolnak meg olyan embereket, akiknek nem kellett volna meghalniuk, és miért élnek olyanok, akiknek nem kellett volna élniük?

V: Ez a világ lázadásban van Isten ellen (1 János 5:19), és Isten egy ideig megengedi ezt. Sok olyan dolog történik itt, ami igazságtalan, gonosz, és összetöri Isten szívét (Máté 23:37; Lukács 19:41; Jeremiás 4:19-22; 9:1). Az ítélet azonban eljön, amikor Isten mindent helyreállít.

K: Az Ezékiel 13:22-ben hogyan tud egy hamis próféta (férfi vagy nő) hazugságaival elbátortalanítani az igazakat?

V: Hamis dolgokat mondhatnak a jövőről. Megpróbálhatnak „FUD”-ot (félelmet, bizonytalanságot és kételyt) kelteni olyan dolgokban, amelyek egyébként nagyon egyértelműek.

Egy hamis próféta, aki Isten igazi tanítójának adja ki magát, arra késztetheti az istenfélő embereket, hogy kétségbe vonják, mi a helyes cselekedet. Ráveheti az embereket, hogy inkább neki higgyenek, mint annak, amit Isten valójában mondott. De még gyakrabban előfordul, hogy az emberek semmiben sem lesznek biztosak, még akkor sem, ha nem is biztosak abban, hogy hisznek-e a hamis prófétáknak. Rávehetik az embereket, hogy gonoszt cselekedjenek, vagy hogy üldözzék a keresztényeket.

K: Az Ezékiel 13:23-ban, mivel hamis prófétákról van szó, vajon közülük valaki valóban látott-e látomásokat, vagy sem?

V: Lehet, hogy mindent csak kitaláltak, és egyáltalán nem láttak semmit. Másrészt viszont lehetséges, hogy a Sátán néhányuknak hamis látomásokat és téveszméket küldött.

K: Az Ezékiel 14:1–3-ban és az Ezékiel 33:32-ben miért ültek le Izráel vénei (Kebárban) Ezékiel elé, amikor botrányköveket állítottak fel?

V: Két lehetséges ok van, és mindkettő igaz lehet különböző vezetők esetében.

a) Először is, még ha nem is hittek igazán Ézsaiás prófétaságában, tudták, hogy a nép nagy része hisz benne, és jó színben akartak megjelenni a nép előtt.

b) Másodszor, talán mégis hittek abban, hogy Ezekiel Isten igazi prófétája. De a bálványokat is követni akarták. Vannak, akik „tűzbiztosítást” akarnak szerezni azzal, hogy minden istent imádnak. Nem voltak Isten ellen, de ma is vannak, akik „keresztények és” akarnak lenni. Vagyis keresztények, és valami más is.

K: Miért hallgat néha Isten, amikor az emberek hozzá fordulnak kérdéseikkel (Ezékiel 14:1–3)?

V: Isten szívesen válaszol népe imáira, de nem köteles válaszolni azoknak, akik nem komolyan törekednek arra, hogy kövessék Őt. Az is irgalom lehet, ha Isten nem válaszol, mert az elveszetteket az alapján ítélik meg, amit tudnak, amint azt a Róma 4:15 és 5:13b is jelzi.

K: Az Ezékiel 14:1–4-ben és a Jeremiás 42:2–22-ben mikor nem jó Isten tanácsát kérni?

V: Nem jó Isten tanácsát kérni, ha nem vagy hajlandó követni azt, hacsak nem az a válasz, amit szerettél volna. A Róma 4:15 és 5:13 azt mutatja, hogy az embereket az alapján ítélik meg, amit tudnak. Ha nem követed Istent feltétel nélkül, akkor általában minél kevesebb igazságot ismersz, annál jobb lesz számodra az Ítéletkor.

K: Az Ezékiel 14:3,7-ben mi is pontosan az a botláskő?

V: A botlások oka lehet egy téglalap alakú tárgy, de szinte bármilyen alakú tárgy is lehet, ami miatt az emberek megbotlanak, különösen akkor, ha nem veszik észre. Ez különösen problémát jelent az idősek, a kisgyerekek, a betegek és a gyengék számára. A megbotlás vagy az elesés elég súlyos következményekkel járhat. Vannak, akik meghalnak, ha kőre vagy betonra esnek. A botláskő nem olyan veszélyes, ha látod, és emlékszel, hol van. Az sem veszélyes, ha nem szándékozol elmozdulni.

A Rómaiakhoz írt levél 14:13 arra figyelmezteti a keresztényeket, hogy ne tegyenek botlásköveket más keresztények elé.

Egy ideje találkoztam egy kiváló példával az akadályra. Ez körülbelül 60 fontot nyomott; kicsit később elárulom, honnan tudom. Épp ebédelni indultam, néhány nappal korábban jégvihar volt, és az étterem parkolójában ott volt egy beton tömb. Nem azon a részen álltam meg, ahová hajtottam, ezért leparkoltam, és bementem. Elvihettem volna a beton tömböt a parkolóból, de nem tettem. Ebéd után kijöttem az autómhoz, és épp egy másik autó parkolt be a másik irányból, így én is más úton mentem ki. Elfelejtettem a tömböt, és az autóm alvázának alja megkarcolódott a beton tömbön. Leállítottam az autót, hogy megvizsgáljam, nem sérült-e meg, majd áthelyeztem a tömböt a fűre, hogy más sofőrök ne éljék át ugyanazt, amit én.

Egy egészen másfajta botláskő az a tény, hogy sokan nem tudják feldolgozni, hogy Jézushoz kell fordulniuk. Számukra Jézus, a sarokkő, botláskővé vált a Róma 9:30–33-ban és az 1 Péter 2:8-ban.

K: Az Ezékiel 14:4–6-ban hogyan válaszolna Isten a bálványimádásuknak megfelelően?

V: Isten a bálványimádásuknak megfelelően úgy is válaszolhatna, hogy egyáltalán nem adna útmutatást. Azonban gyakran – így itt is – Isten nem ezt teszi, hanem annak alapján válaszol az embereknek, amit tudniuk kell. Sokszor, amikor valamit kérdezünk Istentől, Ő nem feltétlenül a feltett kérdésre válaszol, hanem – ami még fontosabb – arra, amit hallanunk kell.

K: Az Ezékiel 14:5-ben hogyan távolítják el az emberek Istent maguktól?

V: Izráel népe azzal távolította el magát Istentől, hogy nem volt hajlandó abbahagyni bálványimádását. A Zsoltárok 66:18 szerint más bűnök ápolása is oda vezethet, hogy Isten úgy dönt, nem hallgatja meg imáinkat.

K: Az Ezékiel 14:9-ben vajon Isten megtévesztette-e a hamis prófétákat, majd elpusztította őket azért, mert hamis próféták voltak?

V: Isten soha nem változtatott jó prófétát rosszá. Inkább megengedte, hogy a rossz prófétákat kísértésbe ejtse, hogy olyan próféciákat mondjanak, amelyekről végül mindenki látta, hogy tévesek voltak.

Általánosságban elmondható, hogy ha valaki gonoszt akar cselekedni, Isten „igazságszolgáltatásként megkeményíti” őt abban az irányban, amerre menni akar, ahogyan azt a fáraóval is tette. Jézus még Júdásnak is azt mondta: „Amit tenni akarsz, tedd gyorsan!”

K: Miért van az, hogy az Ezékiel 14:9–10 szerint az, aki hamis prófétához fordult, ugyanolyan bűnös, mint az, aki a hamis próféciát mondta?

V: Tudták, hogy hamis próféta volt. Fizettek volna a jóslatért. Ezzel legitimitást kölcsönöztek neki.

K: Miért emelik ki itt különösen a prófétákat az Ezékiel 14:10-ben?

V: A válaszban három szempontot kell figyelembe venni.

1. A próféták arra buzdították azokat, akik hozzájuk fordultak, hogy folytassák bűneiket.

2. Így a próféták viselik a büntetést azoknak a bűneiért, akik hittek a szavaikban, és továbbra is bűnben éltek.

3. Akkor is, és ma is nagyon súlyos dolog, ha egy vallási vezető arra ösztönzi az embereket, hogy bűneikben kényelmesebben érezzék magukat.

K: Az Ezékiel 14:12-13-ban hogyan vétkezik egy „ország”? Az országoknak nincs lelkük, és nem kerülnek sem a mennybe, sem a pokolba.

V: Egy ország népe általában egy kultúrát alkot abban az értelemben, hogy a legtöbb embert ráveszik arra, hogy úgy gondolkodjon és cselekedjen, ahogyan az ország többi tagja arra vezeti őket. Amikor befolyásos személyek úgy döntenek, hogy gonoszak lesznek, és az ország többi lakosának többsége úgy dönt, hogy nem feltétlenül lesz gonosz, hanem inkább követi a gonosz példát, akkor ők is bűnbe esnek.

K: Az Ezékiel 14:12–19-ben és a Jelenések 6:8-ban hogyan lehet az, hogy az éhínség, a vadállatok, a kard és a pestis a leggyakoribb halálokok?

V: Sokan haltak meg éhínség miatt. Kínában még azt sem tudjuk, hány éhínség volt, mert olyan sok volt belőlük. Nem tudjuk, hányan haltak meg éhínség miatt, de a szám jóval meghaladja a 100 milliót. Sokan haltak meg a „vadállatok” miatt, amelyek közül a leghalálosabb a betegségeket terjesztő patkány volt. Ami a betegségeket illeti, csak a huszadik században – a maláriaellenes gyógyszerek ellenére is – évente több mint 1 millió ember hal meg maláriában. De a kard épp annyit ölt, mint a betegségek. A „kard” tágabb fogalom, mint a „háború”, mert több embert ölt meg a saját kormánya („democídium”), mint az országok közötti harcok.

K: Miért nem tudnának ezek a három ember másokat megmenteni az Ezékiel 14:14-ben? A Mózes első könyve 18:32-ben Isten azt mondta Ábrahámnak, hogy nem pusztítja el Sodomát, ha csak tíz igaz embert találnak benne.

V: A válasznak két oldala van: a szellemi és a természeti.

Lelki szempontból azok a három személy, bármilyen igazak is voltak, senkit sem tudtak megmenteni magukon kívül. Ahogy egy keresztény mondta: „Istennek nincsenek unokái”. Vagy Isten gyermeke vagy, vagy nem; nem kapaszkodhatsz szüleid hitébe, amikor Isten elé járulsz. Vagy ismered Istent, vagy nem. Mások hitével nem juthatsz a mennybe. Még tíz igaz ember sem tudta volna Sodomában a többi sodomait a mennybe vinni.

Természetesen Isten elpusztíthat egy országot, ha mindenki elfordult Tőle. De Isten megkímélhet egy országot, ha jelentős számú ember igaz. Nem mondhatjuk biztosan, hogy Isten csak tíz ember miatt kímélne meg egy várost, mert Isten már tudta, hogy nem volt tíz ember. De Isten gyakran megkímélte az izraelitákat – mind a jókat, mind a rosszakat –, amikor sokan visszatértek Hozzá.

K: Az Ezékiel 14:14-ben és az Ezékiel 28:3-ban ki volt itt Dániel/Danel?

V: Először is, mi nem a helyes válasz, majd a helyes válasz.

Nem a válasz: Volt egy Danel/Dániel néven ismert arámi bölcs. Az írásmód azonban eltér az ugariti történetekben szereplő Danelétől, és Danel nem volt különösebben bölcs.

A válasz: Ez a héber próféta, Dániel volt, akit fiatalkorában Babilonba vittek. Dániel Ezekiel kortársa volt, és a babiloniak körében betöltött pozíciója, hírneve és bölcsessége jól ismert volt. Az írásmód megegyezik a Dániel könyvében szereplővel, kivéve egy hiányzó jódot, amely apostrofnak tűnik.

Danelről bővebben lásd még: The Expositor’s Bible Commentary, 6. kötet, 881. oldal.

K: Az Ezékiel 15:1–4-ben miért nem használható a szőlőfa?

V: A szőlőfa fájában nincs szilárdság, ezért semmilyen hasznos tárgyat nem lehet belőle készíteni, még egy csapszeget sem. Csavart és csúnya, ezért nem lehet belőle szép bútort készíteni. A fa nem tartós, így bármit is készítenek belőle, az nem lesz hosszú élettartamú. Vannak dolgok és emberek, akik hasznosnak és tehetségesnek tűnhetnek, de végül nem nyújtanak semmi hasznosat. A Példabeszédek 25:14 azt mondja, hogy olyan az az ember, aki soha nem adott ajándékokkal dicsekszik, mint az eső nélküli felhő és szél. Ha valakinek „jó jelleme” lenne, de ez a jellem nem lenne erős, sem különösebben istenfélő, sem kitartó, akkor mi haszna lenne annak a jellemnek?

K: Miért rosszabb ez a fa az Ezékiel 15:4-ben, mint a szőlőtőkéből származó rendes fa?

V: Sőt, ha a szőlőtőkéből származó fa részben megsemmisül a tűzben, akkor még kevésbé hasznos. Lelki értelemben is vannak olyan „tüzek”, amelyek korlátozhatják a dolgok és az emberek jövőbeli hasznosságát.

K: Mi a lényege az Ezékiel 16. fejezetének?

V: Ez az allegória egy hálátlan örökbefogadott leány példáján keresztül szemlélteti borzalmaikat. Egy szülő elutasítás miatti érzései ebben a helyzetben valószínűleg nem olyan erősek, mint Isten érzései, amikor népe elutasítja Őt.

K: Miért mondta Isten az Ezékiel 16:3,45-ben, hogy őseik az amoritok és a hettiták voltak?

V: Az izraeliták szoros rokonságban álltak az amoritákkal.

1. Már a kezdetektől fogva Izsák és Jákób is a mai Szíriából származó nőket vett feleségül.

2. Ezen felül vegyes házasságok is kötődtek más népekkel, beleértve a gibeoniakat is, akik hettiták voltak. Például Uriás, Batseba korábbi férje, hettita volt.

3. Végül pedig házasságokat kötöttek az amorita kánaánitákkal is, amit nem lett volna szabad megtenniük.

Az ok, amiért Isten ezt felhozta, az Ezékiel 16:44-ben található, ahol megemlíti, hogy paráználkodtak a többi nemzettel.

K: Miért hozza fel Isten ezt az allegóriát az Ezékiel 16:4–14-ben?

V: Rossz helyzetben voltak, amikor Kánaánban éhínség támadt, és Egyiptomba menekültek. József életének utolsó éveiben, valamint az azt követő 400 év során rabszolgák voltak Egyiptomban. Miután Isten kiszabadította őket mindebből, még mindig nem voltak hűségesek Istenhez.

K: Miért folytatott Jeruzsálem (amely az egész déli királyságot jelképezi) az Ezékiel 16:15–21 szerint „lelki paráználkodást” azzal, hogy más isteneket imádott?

V: Nem akarnak kizárólag Istennek engedelmeskedni. Lehet, hogy teljesen elfordulnak tőle, ahogyan az Izráel északi királysága tette, vagy lehet, hogy továbbra is végzik a szertartásokat, de nem engedelmeskednek, ahogyan a Júda déli királysága tette. Ma is, akárcsak akkor, Isten azoknak, akiket az Ő nevében hívtak el, és akik más isteneket imádnak vagy tisztelnek, lelki paráznaságnak tekinti ezt.

K: Az Ezékiel 16:15–21-ben miért fordul el egy személy, egy nép vagy egy nemzet Istentől?

V: Ennek számos oka lehet. Általában egy személy esetében csak egy fő ok áll fenn, de más okok is alátámaszthatják ezt, és más okok is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy távol maradjanak. Egyeseknél az ok lehet egy bizonyos bűn elkövetésének vágya vagy annak igazolása, vagy valamilyen bálványimádás. Másoknál az lehet az ok, hogy úgy gondolják, ismernek egy jobb utat. Másoknál pedig a kiábrándulás vagy a csalódás lehet az oka, amit valamelyik keresztény tett. Vannak, akik félelemből vagy anyagi haszonszerzés céljából teszik ezt. Még másoknak nincs semmilyen komoly okuk, de a világi gondok kerülnek előtérbe a gondolkodásukban.

K: Az Ezékiel 16:20–21-ben hogyan áldozták fel gyermekeiket?

V: A kánaániták két éves korig a tűzön átvezetve áldozták fel kisgyermekeiket. Sajnos sok izráelita átvette ezt a gonosz, istentelen gyakorlatot.

K: Az Ezékiel 16:23–34-ben miért volt a gonoszságuknak egy „második fázisa”?

V: A bűn, ha nem fékezik meg, növekszik. Az a gonoszság, amelyet egy személy vagy egy nép talán habozva próbál ki egyszer, később egyre gyakrabban elkövethetővé válik. Ezután szokássá válhat. Ekkor elveszíti újdonságát, és az emberek izgalmat keresnek, hogy valami nagyobb izgalommal helyettesítsék azt.

K: Az Ezékiel 16:26–29-ben pontosan hogyan paráználkodtak a zsidók a környező nemzetekkel?

V: Salamon idejétől kezdve a Júda és Izráel királyai hitetlen feleségeket vettek el. Már Salamon előtt is sok izráelita nem volt hű Istenhez, és bálványokat imádott. Úgy gondolják, hogy a Jordánon túli törzsek és a Dán törzs voltak az elsők között, akik teljesen elhagyták Istent.

K: Az Ezékiel 16:35–47-ben hogyan volt méltó Isten büntetése?

V: Mivel Júda népe ezekhez a bálványokhoz és nemzetekhez fordult inspirációért, élvezetért és biztonságért, éppen ezeken a nemzeteken keresztül büntették meg és száműzték őket. Szó szerint elpusztították őket, és csak egy maroknyi ember tért vissza.

K: Az Ezékiel 16:47-ben Izráel nem a környező nemzetek útjain járt, vagy inkább még a környező nemzeteknél is többszörösen elkövette a engedetlenséget, ahogyan azt mind az Ezékiel 5:7, mind (valószínűleg) az Ezékiel 16:47 is mondja?

V: Az Ezékiel 16:47 első fele a héberben szó szerint így hangzik: „Mégis nem jártál az ő útjaikon”; az Ezékiel 16:47 második fele pedig azt mondja, hogy még rosszabbak voltak. Az Ezékiel 5:7 is azt mondja, hogy még rosszabbak voltak. (Figyeljük meg, hogy a BSB „simítja” az első felét, így fordítva: „Nemcsak az ő útjaikon jártál”.)

Kortárs angol nyelven ez olyan, mintha azt mondanánk: „nem voltál olyan, mint XY, hanem még rosszabb voltál”.

K: Miért hasonlították össze Jeruzsálemet Sodomával az Ezékiel 16:48–58-ban?

V: Szodoma erőszakos, tisztátalan és gonosz volt, és aki ezt átgondolja, az tudja, hogy ez helytelen volt, de legalább a szodomaiaknak nem volt Isten szava, amelynek ellenszegültek volna. Jeruzsálem is erőszakos, tisztátalan és gonosz volt, de több tudásuk volt, mint a szodomaiaknak, és így nagyobb az ítéletük is (Róma 4:15; 5:13).

K: Az Ezékiel 16:49-ben a szodomai bűn az önzés volt, nem pedig a homoszexualitás?

V: Nem. Csak akkor, ha elolvassa a 49. verset, majd becsukja a szemét, és a 50. vers előtt abbahagyja az olvasást. Az 50. vers azt mondja, hogy Isten előtt utálatos dolgokat tettek. Furcsa lenne, ha valaki azzal érvelne, hogy mivel arrogánsak voltak, és nem segítettek másokon, ráadásul homoszexualitást is gyakoroltak, ez valahogy mentséget jelentene a homoszexualitásukra.

K: Az Ezékiel 16:55-ben mikor térne vissza Sodoma korábbi állapotába?

V: Mivel Sodoma városát elpusztították, és minden lakóját, kivéve Lótot és leányait, ezért nem térhet vissza korábbi állapotába, amíg az emberek fel nem támadnak. Ez az ezeréves királyság idején fog megtörténni.

K: Az Ezékiel 17-ben mi volt a szőlő és a két sas allegóriájának a lényege?

V: Egy olyan nép számára, amely nagyon jól ismerte a mezőgazdaságot, ez a szőlőről szóló allegória – amelyet nap mint nap láthattak – emlékezetes maradt. Az a szőlő vagy fa, amely gyakran változtatja a növekedési irányát, nem nő egyenesen és nem lesz erős. Hasonlóképpen azok az emberek sem erősödnek meg az Úrban, akik gyakran váltanak szellemi hűséget. A Jakab 1:7–8 azt mondja, hogy a kételkedő ember, aki minden cselekedetében ingatag, ne várjon semmit az Úrtól. Végül pedig egy olyan nemzet, amely gyakran vált hűséget két birodalom között, ne várja, hogy bármelyik birodalom is hűségesnek tekintsék vagy kedvezzenek neki.

Manapság lehetséges két vállalatot egymás ellen kijátszani, vagy két embert egymás ellen. Ha így teszel, vedd észre, hogy ezzel egyikük iránt sem erősíted a hűséget.

K: Az Ezékiel 17:7–10-ben vannak-e rossz következményei annak, ha egy növény az ágait az egyik oldalra terjeszti, majd az ágait és gyökereit a másik oldalra terjeszti?

V: A növény föld feletti részén az ágak nem a tápanyag felé nyúlnak, hanem oldalra terjeszkednek. Ebben a példázatban a növény nem fog olyan jól növekedni, nem lesz olyan szilárdan meggyökerezve, és könnyen ki lehet majd gyökerezni.

K: Az Ezékiel 17:11–15-ben ez hogyan kapcsolódik Júda királyságához?

V: Kétféleképpen is kapcsolódik hozzá.

Politikai szempontból: miután Júda Babilon fennhatósága alá került, szövetségre lépett Babilon ellenségével, Egyiptommal. Júda-ban volt egy egyiptom-párti párt, és babilon-párti tisztviselők is. Ez olyan volt, mintha egy irányba akarnának növekedni, majd irányt váltanának.

Lelki szempontból a templom révén látszólag Istent követték, de míg egyesek teljes szívből akarták követni Istent, mások nem.

K: Az Ezékiel 17:11–15-ben leírtak hogyan kapcsolódnak a mai országokhoz?

V: Amikor országok vagy vállalatok segítséget nyújtanak ellenségeiknek, nemcsak hogy elhomályosítják saját ügyüket, hanem elveszíthetik azok hűségét, támogatását és lelkesedését is, akik olyan vezetőket követnek, akik képmutatóaknak és önzőnek tűnnek. Például Szíria vagy Törökország olajvásárlásai az ISIS-től, az amerikaiak, akik bírálják egy francia vállalatot azért, mert embargó idején üzletelt Iránnal, miközben az amerikai vállalatok leányvállalatai ugyanezt tették. Van egy érdekes Der Spiegel-cikk az ISIS-ről és a benne szereplő „furcsa szövetségesekről”.

K: Miért gondolja, hogy az Ezékiel 17:11–19 szerint Isten nem akarta, hogy Zedekia megszegje a Babilonnal kötött esküjét?

V: Az eskü megszegésével legalább három probléma merült fel.

Erkölcsi szempontból Zedekia esküszegésével árulót cselekedett.

Rövidesen a történtek bebizonyították, hogy ez súlyos hiba volt.

A legfontosabb azonban az volt, hogy amikor Isten megparancsolta nekik, hogy alávessék magukat Babilonnak, ők nem engedelmeskedtek Istennek.

K: Az Ezékiel 17:1–24 szerint milyen következményekkel jár, ha manapság valaki hűtlen a cégéhez vagy más emberekhez?

V: Hóseás valószínűleg sokat tud erről a felesége, Gomer révén. Dávid nagyra értékelte harcosai hűségét. Még rosszabb volt, amikor Dávid közvetve kivégeztette Uriást, egy hozzá nagyon hűséges katonát.

Az emberek észrevehetik a hűtlenségüket és a képmutatásukat, és nem fognak bízni bennük. Nemcsak a hűtlenségük áldozatai nem fognak bízni bennük, hanem még azok sem, akik tudatosan profitáltak a hűtlenségükből. Még ha valaki meg is bánja a hűtlenségét, mások hosszú ideig nem fognak bízni benne.

K: Az Ezékiel 17:1–24 szerint milyen következményekkel jár, ha ma valaki hűtlen Istenhez?

V: Legalább háromféle következmény létezik.

Istenhez való közelség: Természetesen ez Isten ellen elkövetett bűn. Még ha meg is bánod, a bűnnek továbbra is lehetnek olyan következményei, amelyeket át kell élned. Ha hívők, akkor a bema-széki ítéletkor felelniük kell érte. Ezenkívül megfoszthatók attól az örömtől is, amelyet az Isten jelenlétében való közelség jelent számukra most.

Mások: De a bűnöd rossz tanúságot adhat mások számára, ami hozzájárul ahhoz, hogy a nem hívőket eltántorítsa attól, hogy Krisztushoz jöjjenek, és elcsüggessze a hívőtársakat.

Saját magad: A hűtlenségednek más rossz következményei is lehetnek rád nézve. Amikor bűnt követsz el, gyakran nagyobb lesz a hajlamod arra, hogy újra elkövesd ugyanazt a bűnt. Hacsak az ember nem bánt meg alaposan, nehéz időkben hajlamos lehet visszatérni ahhoz a jól ismert bűnhöz.

K: Az Ezékiel 17:22–24-ben milyen jó ígéretet tesz Isten itt Izráelnek? Miért fogalmazza meg így?

V: Isten megígéri, hogy lesz egy egyenes ágú növény. De ahelyett, hogy megpróbálná kijavítani a korábbi növényt, Isten egy cédrus tetejéről kiinduló új hajtással kezdi újra.

K: Mit gondolsz, mi a jelentősége annak, hogy a madarak az ágain fészkelnek (Ezékiel 17:23)? (Lásd Márk 4:30–32)

V: Ez azt jelentheti, hogy mások biztonságukért és védelmükért Izraelre támaszkodhatnak. Míg a madarak a vető parabolájában a gonosz démonokat jelképezik, Jézus a Máté 6:25–26-ban és a Lukács 12:6,24-ben azt mondja, hogy Isten gondoskodik a madarakról. A madarak a Lukács 13:19-ben szereplő mustárfa ágain is fészkelhetnek. Érdekes, hogy az Izraelben élő arab muszlimok biztonságosabb helyen élnek, mint olyan országokban, mint Szíria, Irak, Líbia, Egyiptom, Jemen, Afganisztán és Pakisztán.

K: Mi a jelentősége a fáknak az Ezékiel 17:24-ben?

V: Isten a fákhoz hasonlítja azokat a népeket, amelyek virágoznak, elágaznak, majd elpusztulnak. Ez az analógia abban a tekintetben szokatlan, hogy hangsúlyozza: „Izrael nem tér vissza a fogságból”, hanem csak „Izrael egy hajtása tér vissza”.

K: Az Ezékiel 18. fejezete arra utal-e, hogy Isten az embereket viselkedésük alapján ítéli meg, a hit és nem a cselekedetek alapján?

V: Nem, mert az „igaz” ember az, aki jót cselekszik, míg a „gonosz” ember vagy az „erőszakos” fiú az, aki rosszat cselekszik. Az a személy, akinek Isten megbocsátott és akit igaznak nyilvánított, igaz dolgokat cselekszik; nem pedig az, hogy az igaz cselekedetek érdemeltetik ki, hogy valaki igaz ember legyen.

K: Az Ezékiel 18-ban miért nem bünteti Isten a gyermekeket apjuk bűneiért, hiszen a 2Móz 20:5–6, a 5Móz 5:9 és a Jeremiás 32:18 éppen az ellenkezőjét sugallja?

V: Íme néhány vers, amely a bűn következményeit mutatja be. Az idézetek a BSB-ből származnak.

2Móz 20:5; 5Móz 5:9 „…az atyák vétkét a gyermekeikre terheli a harmadik és negyedik nemzedékig…”

Kivonulás 34:7 „…megbünteti az atyák vétkét a gyermekeiken és unokáikon a harmadik és negyedik nemzedékig.”

Ézsaiás 14:21a „Készítsetek helyet, hogy lemészároljátok fiait atyáik vétkeiért.”

Jeremiás 32:18–19 „…az atyák vétkét az utánuk jövő gyermekeikre terheli… hogy mindegyiknek a maga útja szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint fizessen.”

Siralmak 5:7 „Atyáink vétkeztek, és már nincsenek, de mi viseljük büntetésüket.”

Máté 27:25 A zsidók (nem Isten) azt mondták: „Az ő vére rajtunk és gyermekeinken legyen!”

A 4Mózes 14:20–25-ben a gyermekek is 40 évig vándoroltak.

Azok a versek, amelyek a földi életben az utódokra vonatkozó konkrét átkokat mutatnak be: Ádám és Éva (Mózes első könyve 3:14–19); Kánaán (Mózes első könyve 9:25); a házasságon kívül született gyermekek, az ammóniak és a moábok (Mózes ötödik könyve 23:2–3, 8); Éli fiai (1 Sámuel 2:31–33); Geházi (2 Királyok 5:27); Jekonja (Jeremiás 22:28–30).

Az emberek néha valóban szenvednek az apjuk bűnei miatt. Ezek a versek azonban éppúgy hallgatnak az Ádámban való bűnösségünkről, mint az apánk bűnösségéről.

Öt következtetés

1. A gyermekek nem bűnösök őseik (=szülők + ősök) bűnei miatt, nem szenvednek el örök halált, és Isten nem öli meg őket fizikailag őseik bűnei miatt (Ezékiel 18).

2. A gyermekek azonban ebben az életben általános következményeket szenvedhetnek el – sőt, Isten meg is engedheti, hogy fizikailag meghaljanak – őseik bűnei miatt (2Mózes 20:5; Jeremiás 32:18; Siralmak 5:7). Isten visszavonhatja védelmét a bűnös szülő gyermekeitől, és mások megölhetik őket (Ézsaiás 14:21a).

3. Ezenkívül létezhetnek az ős bűne miatt bekövetkező, generációkra kiterjedő átokok is (Mózes 3:14–19; Mózes 9:25; Mózes 14:20–25; Mózes 23:2–3,8; 1 Sámuel 2:31–33; 2 Királyok 5:27; Jeremiás 22:28–30).

4. Továbbá, amikor a gyermekek úgy döntenek, hogy szüleik bűnében járnak, akkor valójában részesülnek őseik bűneinek bűntudatában, mert ők is ugyanezt teszik (Máté 23:29-32; 27:25).

5. Amikor valaki bűnbánatot tart, vagy úgy dönt, hogy Istenben bízik, Isten eltávolíthatja a rá nehezedő átkot, vagy áldássá változtathatja azt (Jónás 3:10; Józsué 9).

A következmények és a bűnösség közötti különbségről bővebben lásd a „When Critics Ask” című könyv 285–286. oldalát, valamint a „Bible Difficulties and Seeming Contradictions” című könyv 221–222. oldalát.

K: Miért halnak meg a gyermekek az apák bűneiért az Ézsaiás 14:21-ben, hiszen az Ezékiel 18:2, 19–20 szerint nem szabadna?

V: A válaszban négy szempontot kell figyelembe venni.

1. Nem azt mondja, hogy a gyermekek viselik az apák bűnét. De ha részt vettek ugyanazokban a bűnökben, akkor ugyanaz a bűn terheli őket.

2. Nem Isten mészárolta le őket. Ebben az életben a gonosz emberek gyakran megölik más gonosz embereket és azok gyermekeit.

3. Az Ezékiel 18 arra utal, hogy Isten nem öli meg a fiút az apja bűnének bűntudata miatt.

4. Az életben gyakran előfordul, hogy embereket mások bűnös cselekedetei miatt igazságtalanul megölnek, amint azt az Ezékiel 13:19 is mutatja.

K: Mit tanulhatunk az emberekről az Ezékiel 18-ból?

V: Íme tíz dolog, amit megtanulhatunk.

1. Vannak, akik furcsa nézeteket vallanak Isten igazságosságáról, és téves tanításokat hirdetnek. Ezékiel 18:2

2. Minden lélek Istené, és Ő ítéli meg őket. Ezékiel 18:4

3. Ne bízz az apád igazságosságában! Ezékiel 18:13

4. Ne ess kétségbe apád gonoszsága miatt. Ezékiel 18:17

5. Ne bízz a múltbeli igazságosságodban! Ezékiel 33:12

6. Ha te magad is gonosz voltál, ne ess kétségbe. Istennek tetszik, ha elfordulsz gonoszságodtól. Ezékiel 18:23,32; 33:12,14-16

7. Vannak, akik hazugságokkal elcsüggeszthetik az igazakat, holott Isten nem okozott nekik bánatot. Ezékiel 13:22

8. Vannak, akik bátorítják/erősítik a gonoszokat abban a vágyukban, hogy ne térjenek el gonosz útjaiktól, és ne mentsék meg az életüket. Ezékiel 13:22

9. Isten mindenkit a saját útja [élete] szerint ítél meg. Ezékiel 18:30; 33:20

10. Vannak, akik legalább öt okból vádolják Istent igazságtalansággal.

10.1 Isten megengedi, hogy ebben az életben érdemtelenül rossz dolgok történjenek. Jób 27:2; 34:5,17; 40:8

10.2 A gonoszok néha jó dolgokat kapnak. Zsoltárok 73

10.3 Isten még nem bünteti meg teljes mértékben a gonoszokat. Malakiás 2:17; Habakuk 1:2–4

10.4 A gonoszabbak néha legyőzik a kevésbé gonoszokat. Habakuk 1:13

10.5 Isten megbocsátja azok bűneit, akik bűnbánatot tartanak, és elfelejti azok jó cselekedeteit, akik a bűn felé fordulnak. Ezékiel 18:25,29; Ezékiel 33:17-20

K: Mi az a „realisztikus” tévedés az Ezékiel 18-ban?

V: Ez a tévedés a következő három dolgot ötvözi.

1. Az a helyes feltételezés, hogy az apák nem örökítik át a bűnösséget

2. Az a téves feltételezés, hogy bűnösök vagyunk Ádám bűne miatt.

3. Ezen feltételezések alapján az a téves következtetés, hogy ez bizonyítja lelkünk előzetes létezését az Édenkertben.

K: Az Ezékiel 18-ban Ezékiel az egyéni bűnről, egy nemzet kollektív bűnéről, vagy mindkettőről beszél?

V: Mind az egyéni, mind a kollektív bűnről.

1. A nemzeti bűntudatra utal az „Izráel földje” kifejezés és a többes számú kifejezések (Ezékiel 18:1,2,25,29,30,31).

2. Az egyéni bűnösségre utal a többes szám hiánya (Ezékiel 18:4–24, 26, 28).

3. Mindkettő, mert az egyénekre vonatkozó valós példát használja, hogy azt egyénileg és kollektíven egyaránt alkalmazza.

K: Az Ezékiel 18:2-ben Ezékiel ezt a közmondást mondta?

V: Nem. A héber névmás itt a többes számú „ti”, nem az egyes számú.

K: Az Ezékiel 18:2-ben pontosan mi a baj a közmondással?

V: Az alábbiak mindegyike:

Istennek nem tetszik. Ezékiel 18:2

Nincs okunk arra, hogy őszintén használjuk. Ezékiel 18:3

Arra utal, hogy egyes lelkek nem közvetlenül Istenhez tartoznak. Ezékiel 18:4

Arra utal, hogy a bűnös lelken kívül egy másik is meghal. Ezékiel 18:4

Arra utal, hogy a gonosz/jó fiút részben az apja jósága/gonoszsága szerint ítélik meg. Ezékiel 18:5-13 / 18:14-18

Arra utal, hogy Isten örömét leli a gonoszok halálában. Ezékiel 18:23,32

Arra utal, hogy igazságos az, ha a fiút az apja bűneiért büntetik. Ezékiel 18:25

Ebből az következik, hogy Isten nem igazságos, ha nem rója fel az apa bűnét. Ezékiel 18:25

Arra utal, hogy Isten nem ítéli meg az egyes embereket a saját cselekedeteik szerint. Ezékiel 18:30

Ebből az következik, hogy a bűnbánatnak nincs jelentősége, mert úgyis az apjuk bűnéért ítélik meg őket. Ezékiel 18:30-31

K: Az Ezékiel 18:4-ben, mivel a lélek meghal, ez azt jelenti, hogy nincs mennyország és pokol?

V: Természetesen nem. A héber „nephesh” szó, amelyet léleknek fordítanak, jelenthet életet is, és lelket is. Itt életet jelent, míg a Mózes első könyve 35:18-ban és más versekben „lelket” jelent.

K: Az Ezékiel 18:4-ben mi a jelentése a „meghal” szónak?

V: Nem csupán egy, hanem háromféleképpen haltak meg. Azon a napon lelkileg meghaltak, és elindult a fizikai halálukhoz vezető időszámítás. Emellett bűnösök voltak, és megérdemelték a második, örök halált, amelyhez képest a fizikai halál csekélységnek számít.

K: Mi a baj azzal, ha a hegyi szentélyekben esznek (Ezékiel 18:6)?

V: A hegyi szentélyekben a kánaáni isteneket imádták.

K: Az Ezékiel 18:7-ben hogyan nyomják el az emberek másokat?

V: Ez a kormányzat három ágán keresztül történhet.

A törvényhozók a jogalkotás révén vétkezhetnek. Igazságtalan törvényeket fogadtak el az amerikai fekete rabszolgák ellen, a második világháborúban a japán-amerikaiak ellen, és ma is vannak olyanok, amelyek a keresztények ellen irányulnak.

A bíróságok gonosz precedenseket érvényesíthetnek. Például 1857-ben volt egy bírósági ügy, amelyben egy földet birtokló, szabad fekete amerikai állampolgár volt érintett. A bíróság ellene döntött, mert a korábbi bírósági precedenseket követte.

A végrehajtó hatalom vezetője igazságtalan végrehajtói döntéseket hozhat. Például amikor Andrew Jackson amerikai elnök úgy döntött, hogy a cseroki és más indiánokat erőszakkal Oklahomába telepítik át, miután azok az 1812-es háborúban Nagy-Britanniát támogatták, a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a döntését, mondván, hogy az alkotmányellenes. Jackson azt kérdezte, milyen hadseregük van, és Andrew Jackson így is végrehajtotta a döntését.

K: Az Ezékiel 18:13-ban hogyan határozná meg pontosan a uzsorát és a túlzott kamatot?

V: Sokan úgy gondolják, hogy helyes a profitot mások kárára maximalizálni, amennyire ez jogilag lehetséges. Az Ezékiel 18:13 azonban másképp szól. Az Ószövetség szerint nem szabadott kamatot számítani fel egy másik izraelitának. Az, hogy valami törvényes, még nem jelenti azt, hogy helyes vagy erkölcsi is. Az Újszövetség ideje után, a keresztény Commodianus művében (kb. 240-ben) a 65. fejezet 216. oldalán említésre kerül a 24%-os uzsora gonoszsága.

K: Az Ezékiel 18:15b-ben Ezékiel nyilvánvalóan a házasságtörésről beszél. De miért használja azt a kifejezést, hogy „megszentségteleníti szomszédja feleségét”?

V: Képzeljük el, hogyan fog a férj tekinteni a feleségére, amikor rájön; képzeljük el, milyen zátonyra futottá válna a kapcsolatuk. Az Ószövetségi Törvény szerint (amelyet akkoriban nem mindig tartottak be) a nőt megkövezhették volna. Ha elcsábították volna a tisztességtelenségre, ellentétben azzal, amit ő helyesnek tartott, Isten szemében beszennyezetté vált volna.

K: Az Ezékiel 18:20-ban szereplő igaz ember igazsága a kegyelem korszakában ma is jóváírásra kerül-e számára?

V: Az Ószövetség idején Isten azt mondta az Ezékiel 18:24b-ben, hogy az ember igazságos állása elveszhet, ha a gonoszság felé fordul. Az Újszövetség idején viszont Kornéliusz, a százados az ApCsel 10:4-ben – bár akkor még sem zsidó, sem keresztény volt – tisztelte a zsidóságot és segítette a szegényeket. Almoszai eljutottak Isten elé, és Isten megáldotta őt azzal, hogy különleges lehetőséget adott neki az evangélium meghallgatására.

K: Az Ezékiel 18:23,32, az Ezékiel 33:12-20 és a 2. Péter 3:9 szerint vajon Isten nem kívánja-e a gonoszok halálát, vagy gúnyolódik-e a bűnösök csapásán, ahogyan azt a Példabeszédek 1:26 és a Zsoltárok 2:4 mutatja?

V: Istenben egyaránt megvan a szeretet és a harag. Isten inkább azt szeretné, ha az ember bűnbánatot tartana és Istenhez fordulna, mintsem hogy a pokolban vesszen el. Azok iránt azonban, akik nem hajlandók bűnbánatot tartani, Isten nagy haragot táplál.

A „When Critics Ask” című könyv 286. oldalán rámutatnak arra, hogy Isten gúnyolódik, amikor a bölcstelenek rájönnek arra a bolondságra, hogy nem támaszkodtak Isten bölcsességére. Ez a fajta „nevetés” azonban nem hordoz magában semmiféle örömöt.

K: Az Ezékiel 18:25-ben és a Róma 9:10–15-ben mi a különbség az igazságosság és a méltányosság között?

V: Igazságosnak lenni azt jelenti, hogy azt tesszük, amit megígértünk. Méltányosnak lenni azt jelenti, hogy mindenkit egyformán kezelünk. Isten minden bűnt méltányosan büntet, de nem kezeli minden bűnöst egyformán. Azok, akik bűnbánattal fordulnak Hozzá, bűneik bocsánatot nyernek, és a büntetést Jézus viseli el azzal, hogy meghal a kereszten.

K: Miért fog Isten az Ezékiel 18:30 szerint az embereket a saját cselekedeteik szerint ítélni, és nem az Ő útjai szerint?

V: Ez azt jelentheti, hogy Isten az emberek cselekedetei szerint fogja megítélni őket. De valószínűbb, hogy azt jelenti, Isten a saját lelkiismeretük szerint fogja megítélni őket. Az ApCsel 17:30 szerint Isten elnézte a tudatlanságból fakadó korábbi bálványimádást. Isten mércéje független tőlünk; azonban Isten kegyesen elnézi azokat, akik ártatlan tudatlanságból vétkeznek, amint azt a Róma 4:15 és 5:13 is mutatja. Lehet, hogy téves elképzelésük van arról, amit Isten igazságosnak tart. De még a saját, alacsonyabb mércéjüket is elmulasztották, amit helyesen tartanak helyesnek.

K: Ha az Ezékiel 18:31 szerint csak az Isten bennünk működő kegyelme által lehetünk igazak, akkor miért áll ott: „Távolítsátok el magatoktól minden vétket, amit elkövettetek”?

V: Isten bennünk munkálkodik, és ez azt jelenti, hogy éppen most is folyik a munka, hogy igazságosabban éljünk. Nem arról van szó, hogy Isten munkálkodik, mi pedig semmit sem teszünk, hanem arról, hogy Isten és mi együtt munkálkodunk. Más szavakkal: Isten erejével felelősségünk, hogy már most szentebb életet éljünk.

Isten teljes mértékben elvárja tőlünk, hogy nekilássunk a bűntől való megszabadulás „belső munkájának”. Ezt ebben az életben nem tudjuk befejezni, és nem válhatunk bűntelenné; sőt, ebben az életben saját erőnkből egyáltalán nem tudunk semmit sem tenni ebből. De ha őszinte hívők vagyunk, Isten hatalma a Szentlélek által bennünk munkálkodik, és haladást érhetünk el ennek a munkának a végrehajtásában. A Filippi 2:12–13 is szemlélteti mindkét szempontot: Isten munkáját és a mi munkánkat.

K: Az Ezékiel 19-ben szereplő, a múltra való visszaemlékezés gondolatát hogyan használhatjuk fel a tanúságtételben és a saját életünkben?

V: Személyes szinten jó, ha az ember emlékszik mások által neki tanúsított jóságra, és hálás érte. Jó, ha áttekintjük az életünket, és tanulunk mind a sikereinkből, mind a hibáinkból. A 2. Korinthus 13:5 azt mondja, hogy vizsgáljuk meg magunkat, hogy a hitben vagyunk-e. Az 1. Thesszaloniki 5:21 azt mondja, hogy mindent vizsgáljunk meg. Ha mások sikereiből és hibáiból is tudsz tanulni, az még jobb. Noha nem jó a múltbeli bűnökön rágódni, jó megbánni a múltbeli bűnöket.

Nemzetként jó, ha tanulunk a múltunkból. Például, ahogy valaki az 1980-as években mondta – de nem vették túl komolyan –, ha kivesszük az imádságot az iskolákból, be kell vezetnünk a fémdetektorokat.

K: Az Ezékiel 19-ben mi a jelentése a nőstény oroszlán és kölykei allegóriájának?

V: A keresztényeknek háromféle értelmezésük van.

Kollektív: Az „Izrael” szó használata az egyesült királyságot jelentette, a kölyökoroszlánok pedig Izraelt és Júdát jelképezték.

Szó szerinti, egyéni értelmezés: Lehet, hogy Izrael ekkorra már elbukott, és ezek a kölykök Júda egyes királyaira utalnak, akik közül Jojaház volt az első, aki mindössze három hónapig uralkodott. Jojaház és Zedekia anyja Hamutual volt, Josiás felesége (2 Királyok 23:31; 24:18).

Nem szó szerinti, egyéni értelmezés: Jojachin anyja azonban Nehushta volt (2 Királyok 24:8), és ez – az Ezékiel 19:5–9 alapján – valószínűleg Jojachinra utal. Ezékiel nem a biológiai anyaságra utal, mert az „anya” a nemzet, az Ezékiel 19:10–14 szerint. A Bible Knowledge Commentary: Old Testament (1262. o.) más nézeteket is említ, de ezt a nézetet támogatja.

Az Ezékiel 19:3-ban szereplő „zsákmányt tépés” és „emberek felfalása” utalhat a Jojachin által okozott katasztrófára. A 2 Királyok 24:9 szerint Jojachin gonoszt cselekedett az Úr szemében.

K: Miért jó az Ezékiel 19-ben, amikor kísértésnek vagy kitéve, a múltadra és a jövődre gondolni?

V: Vannak, akik nem gondolnak a múltjukra; nem tudják, kik is ők valójában; nincs igazán identitásérzékük, nem tudják, hol tartottak a múltban, és hogyan kerültek rabságba. Nem gondolnak arra, hogy Istenhez tartoznak, és nem gondolnak a jövőjükre sem. Lehet, hogy 20 vagy 30 év múlva már nem is fogják magukat önmaguknak tekinteni.

Gondolj arra, ki is vagy valójában, és milyen utat jártál be Istennel a múltban. Gondolj a bűnöd lehetséges következményeire, mind magadra, mind másokra nézve, valamint az Istennel való kapcsolatodra nézve is.

Lehet, hogy csak az érzelmeikre vagy a bűneikre gondolnak, és nem kell a jövőbeli következményekkel foglalkozniuk.

Miért nincs több embernek megtakarítása a nyugdíjra? Egy fiatalokat vizsgáló tanulmány, amely azt vizsgálta, hogyan gondolnak a nyugdíjas éveikre, azt találta, hogy szinte teljesen más embernek tekintették jövőbeli önmagukat.

K: Az Ezékiel 19-ben szereplő, a jövő miatt való siránkozás gondolatát hogyan használhatjuk fel a tanúságtételünkben?

V: Egy kissé világi tanács az, hogy bármit is tettél, élj úgy, hogy ne legyenek megbánásaid. Ez nem bibliai. Az Ezékiel 19. fejezete teljes egészében a megbánásról szól, arról, amit tettek, és arról, ami lehetett volna. A Siralmak könyve teljes egészében a megbánásról szól. Pál apostol az 1 Timóteus 1:13–15-ben megbánást tanúsít azért, amit Krisztushoz való megtérését megelőzően tett. De bár megbánásunk van, Isten ígéretet adott. A Jóel könyvében Isten sáskákat küldött, hogy megbüntesse engedetlen népét. Mégis a Jóel 2:25a-ban Isten azt mondja, hogy meg fogja téríteni nekik a sáskák által elpusztított éveket.

K: Az Ezékiel 19-ben mi a gyász megfelelő helye egy olyan keresztény életében, akinek mindig örülnie kell (Fil 3:1; 1Thessz 5:16)?

V: Pál és más hívők is gyászoltak az 1 Korinthus 5:2-ben; a 2 Korinthus 2:1–5-ben; a 2 Korinthus 7:8–9-ben; valamint a 2 Korinthus 11:28–29-ben. Van ideje annak, hogy saját bűneinkért, mások bűneiért, valamint azok nagy veszteségéért gyászoljunk, akik elutasítják Krisztust.

K: Az Ezékiel 19:9-ben mi az a „ketrec”?

V: Négyféle értelmezés létezik.

1. Lehet, hogy itt valódi ketrecre van szó.

2. Lehet, hogy egy gödörről van szó.

3. Lehet, hogy a „ketrec” jelentésű „sugar” szó az asszír „sigaru” szóból származik, amely nem ketrecet, hanem nyakigát jelent.

4. Lehet, hogy az 1. és a 3. lehetőség közötti szójátékról van szó.

K: Az Ezékiel 19:10-ben szerinted „a véredben” kellene állnia, ahogy a legtöbb héber kéziratban, vagy „a szőlőskertedben”, ahogy két héber kéziratban?

V: A „szőlőskertedben” kifejezésnek itt nincs igazán értelme.

K: Az Ezékiel 19:10–14-ben ez a sirató rész miben különbözik kissé az előző résztől?

V: Az előző rész azokról a fejedelmekről (oroszlánokról) szólt, akiket elvittek és bebörtönöztek. Ez a rész pedig magáról Júda országról szóló sirató, arról, hogy olyan volt, mint egy erős szőlő, amelyet kitéptek és elégettek. Elképesztő, hogy Isten a saját népével ezt tenné az engedetlenségük miatt.

K: Az Ezékiel 20:1–5-ben egyrészt az emberek vissza akartak térni Istenhez és hallgatni akartak Ezékielre, másrészt viszont nem akartak lemondani a bálványimádásról sem. Nem voltak „teljesen lázadó állapotban”, de Istennek sem voltak engedelmesek? Hogyan lehetnek ma az emberek ilyenek?

V: Lehet, hogy egyesek csak minden eshetőségre fel akarnak készülni. Vannak, akik a kereszténységet csupán „tűzbiztosításnak” tekintik. Mások pedig őszintén szeretnének követni Istent, de ugyanakkor őszintén szeretnének valami mást is követni. Az emberek az örök életet Istennel mint hosszú távú célt tűzik ki maguk elé, de ugyanakkor a rövid távú örömöket, izgalmakat, rejtélyeket vagy más dolgok által nyújtott biztonságot is akarják. Isten ezt a bűnös hozzáállást lelki házasságtörésnek nevezi.

Lehet, hogy valaki hisz Istenben, de mégsem hívő. Egy elveszett ember sok igaz dolgot hihet Istenről, de soha nem adta át az életét Neki.

K: Az Ezékiel 20:4–5-ben hogyan tekint Isten erre a köztes állapotra?

V: Ez kicsit hasonlít a Jelenések 3-ban szereplő laodiceai gyülekezetre. Emberi szempontból ezt úgy érthetjük meg, mint egy olyan lány esetében, akinek egyszerre több fiúja is van. Lehet, hogy az egyik fiú nem tudott a többiekről, vagy talán mégis. Képzeljünk el egy lányt, aki azt mondja a fiújának: „Tényleg szeretlek… keddenként.”

K: Az Ezékiel 20:8-ban mi lehetett az egyiptomi bálványok vonzereje?

V: Az emberek érdekesnek találták volna az állati és félig állati istenek imádását. Ijesztőnek tűnhetnek ezek a félig állati istenek, ugyanakkor látványosak is, mindaddig, amíg senki sem teszi fel a kérdést: „Honnan tudod, hogy ez igaz?” Természetesen egyesek így válaszolhatnának erre a kérdésre: „Az emberek több mint 1500 éven át imádták ezeket a bálványokat, tehát igazaknak kell lenniük, mert ez a hagyomány.” De megtanulhatjuk, hogy a hagyomány önmagában nem szolgál útmutatásul ahhoz, hogy mi az igazság. Emellett az egyiptomi bálványok imádása az egyiptomiak tetszését is elnyerte volna, így katonai szövetséget köthettek volna velük.

K: Ezékiel 20:9, 14, 39, 44-ben Isten hangsúlyozza: „az én nevemért”. Mit gondolsz, miért fontos ez?

V: Ez szinonimája annak, hogy Isten a dicsőségéért cselekszik. Végső soron Isten a dicsőségéért teremtett minket, és amikor Isten népe abbahagyta az Ő dicsőítését, akkor elhagyták azt a földet.

K: Az Ezékiel 20:11, 13, 21 szerint a törvény jó volt az embereknek, vagy sem?

V: Isten törvénye jó volt, de voltak rossz és jó következményei is.

Oktatási szempontból jó volt, hogy közölte velük, mi tetszik Istennek. A törvény előírásainak betartása szintén egy olyan út volt, amelyet Isten adott nekünk, hogy tetszésére legyünk.

Elméletileg jó volt megmondani valakinek, hogyan juthat el a mennybe úgy, hogy bűn nélkül él. Azonban senki sem volt bűntelen, és senki sem jutott el így a mennybe.

A valóságban a törvény szigorú felügyelő volt, amely megmutatta az emberiségnek, milyen messze vagyunk Isten mércéjétől. Ráadásul minél többet tudtak az emberek, annál nagyobb felelősség terhelt rájuk, ami további rossz következményekkel járt. Mit kezdhettek volna az emberek ezzel az információval, amely az igazság fényét vetette sötét és csúnya lelki állapotukra?

Végső soron a törvény arra szolgált, hogy az embereket Isten irgalmának karjaiba hajtsa. Értelmet adott Isten törvényének szertartási vonatkozásainak, annak, hogy miért volt szükségünk mindazokra az áldozatokra, és miért volt ilyen nagy szakadék a bukott ember és Isten szentsége között.

Végül a törvény egy kis reménysugarat is adott nekünk. Ha volt mód arra, hogy áldozat révén legalább ideiglenesen eltakarjuk bűneinket, akkor Isten törődött velünk, és talán egy tartósabb megoldást is biztosít majd… amit Jézus Krisztusban meg is tett.

K: Miért adta Isten a szombatot (Ezékiel 20:12, 16, 20, 21)?

V: Isten a szombatot jelként adta maga és szövetséges népe, a zsidók között (2Mózes 31:12–13; Ezékiel 20:12, 20).

Isten Igéje, törvényei és rendeletei csak Izráelnek lettek kinyilatkoztatva, senki másnak (Zsoltárok 147:19–20).

A Tízparancsolatot Mózes vezetése alatt az izraelitákkal kötötték, nem pedig az őseikkel (5Mózes 5:3).

A Törvény és az Ószövetség kizárólag az izraelitáknak szólt (Róma 9:4). Ábrahámnak és másoknak nem volt szombatjuk.

Az izraelitáknak tették közzé Isten törvényeit és szombatjait (Nehemiás 9:13-14).

A szombat az emberért lett teremtve, nem pedig az ember a szombatért (Márk 2:27).

K: Az Ezékiel 20:15-ben hogyan volt Kánaán az összes ország dicsősége?

V: Igaz, hogy Kánaán nagyobb népességet tudott eltartani, mint a Jordán folyótól keletre fekvő földek, de nem ez a lényeg. Bármely föld, amelyet Isten választott ki számodra, és amelyet kifejezetten neked adott, számodra bizonyára minden föld dicsősége lenne. Sőt, Kánaán földje, amely egykor bálványimádással és csecsemőáldozatokkal átkozott föld volt, Isten kiválasztott népének, a zsidóknak a földjévé vált, és a föld minden népe számára a végső áldás helyszínévé.

K: Miért felejtik el általában az emberek az Ezékiel 20:15-ben említetteket, vagy miért nem mutatnak hálát a velük szemben tett jótettekért?

V: Az emberek önzőségükből gyakran nem látják az előnyt abban, hogy hálásak legyenek a már megtörtént jó dolgokért. Az üzleti életben a hozzáállás nem az, hogy „mit tettél értem”, hanem az, hogy „mit tettél értem ma”, mert a múltban tett jó cselekedeteik már nem állnak a figyelem középpontjában. Az emberek természetüknél fogva hajlamosak a dolgokat magától értetődőnek venni, miközben Isten arra hív minket, hogy hálával teli életet éljünk.

K: Miért tartotta vissza Isten a kezét az Ezékiel 20:22-ben, hogy ne legyen megszentségtelenítve a neve a nemzetek szemében?

V: Az Exodus 32:11–14 ad erre teljes magyarázatot. Miután Isten kiszabadította a népet az egyiptomi rabszolgaságból, ha hirtelen elpusztította volna őket a pusztában, akkor mások azt mondhatták volna, hogy Isten csak azért mentette meg őket, hogy aztán elpusztítsa őket. Az Ezekiel 20:22 röviden erre utal, amit a legtöbb zsidó tudott.

K: Az Ezékiel 20:25-ben vajon Isten törvényei közül voltak-e olyanok, amelyek nem voltak jók a nép számára?

V: A nép itt elutasította Isten törvényeit, amelyek nekik szóltak (Ezékiel 20:19–21). Ezért Isten megengedte, hogy uralkodóik olyan törvényeket hozzanak, amelyek igazságtalanok voltak és nem voltak jók számukra. Az emberek mindig panaszkodhatnak politikai vezetőikre, de sokszor olyan vezetőket és törvényeket kapnak, amilyet megérdemelnek.

K: Az Ezékiel 20:29-ben mit jelent a „Bamah” szó?

V: Lehet, hogy Bamah egy valós helyszín volt. Másrészt a „Bamah” szó magas helyet jelentett, így lehet, hogy a kánaáni szentélyek általános megnevezése volt. Valójában ez egy szójáték. A „mi az a magas hely” kifejezés a „mah habamah”, a „oda mész” pedig a „haba’im”.

K: Miért kellett Ezékielnek az Ezékiel 20:46,47-ben dél felé prófétálnia?

V: Ezékiel mind Izráel, mind Júda ellen prófétált. Itt azonban Ezékielnek kifejezetten Jeruzsálemre és a déli Júda királyságra kellett fordulnia, mert ez a prófécia kifejezetten nekik szólt, és nem az északi királyságnak.

Ma, amikor az embereknek vannak olyan szomszédjaik, akik istentelenebbek náluk, könnyű azt gondolni, hogy Istennek biztosan tetszenek, egyszerűen azért, mert összehasonlításban igazabbnak tűnnek. Ne feledjük azonban, hogy mind Izráelt, mind Júdát megbüntették, bár Júda büntetése később következett be, és nem volt annyira pusztító.

K: Az Ezékiel 20:48-ban hogyan láthatta az egész emberiség, hogy Isten gyújtotta ezt a tüzet?

V: Talán maga Ezékiel próféciája is része a válasznak. A próféták nélkül az ember azt gondolhatná, hogy Izráelt és Júdát azért pusztították el, mert Isten elhagyta vagy megfeledkezett népéről. Azonban a sok figyelmeztetés, amelyet Isten a prófétákon keresztül adott, azt mutatja, hogy a pusztulást nem Isten figyelmetlensége tette lehetővé, hanem éppen az okozta, hogy Isten emlékezett rájuk és engedetlenségükre.

K: Miért kapnak ítéletet mind az igazak, mind a gonoszok az Ezékiel 21:4-ben?

V: Két pont, amely nem része a válasznak, majd a válasz.

1. Míg az igazakat a mennyei jutalomért ítélik meg, a gonoszok pedig különböző mértékű büntetést kapnak, ez a vers nem erről szól.

2. A Septuaginta ezt „igazságtalanok és gonoszok”-ként fordította, de úgy vélik, hogy a maszorétikus szöveg tartalmazza itt a legmegfelelőbb szöveget.

A válasz: Az ítélet itt a nemzet bűnének következményeit jelenti. Ezékiel 21:3–4 szerint mind az igazak, mind a gonoszok, akik abban az időben Izraelben éltek, ki lesznek irtva – vagyis megölve és/vagy száműzve – a betörő hadsereg által.

Hogyan lehet, hogy mind az igazak, mind a gonoszok ítéletet kapnak, ha az Ezékiel 18 szerint a gonoszok nem halnak meg az igazak helyett? A Biblia egészében az igazak nem viselik a gonoszok bűnét. Ábel idejétől kezdve azonban az igazak szenvednek mások gonoszságának következményeitől. További információkért lásd az Ezékiel 18-ról szóló magyarázatot.

K: Mi a jelentősége az „édestről északra” kifejezésnek az Ezékiel 21:4-ben?

V: A „déltől északig” kifejezés azt jelzi, hogy az ítélet délen, Júdában kezdődik. A „dél” szó héberül Negev, ami egyben Júda déli részének neve is.

K: Mi az a „pálca” az Ezékiel 21:10-ben?

V: Jay P. Green szó szerinti fordítása szerint ez a héber szó „pálcát” jelent, nem pedig „jogart”. Kétféle értelmezés létezik:

Királyi jogar: Mivel Isten megígérte, hogy Dávid házának leszármazottai örökké fennmaradnak, az emberek talán azt gondolták, hogy a királyokat soha nem fogják legyőzni.

A fegyelmezés pálcája: A „jogár” értelmezés azonban idegennek tűnik ettől a szakasztól. Itt a fegyelmezés pálcájára (Példabeszédek 10:13; 13:24; 23:13; 2 Sámuel 7:14; Jób 9:34; Jób 21:9) utalnak.

Természetesen a kettő kombinálható is.

K: Az Ezékiel 22:2; 24:9-ben melyik „vérrel áztatott város” ellen irányul ez a prófécia?

V: Jeruzsálemre.

K: Az Ezékiel 22:9-ben hogyan terjesztenek egyesek pletykákat, hogy vért ontassanak?

V: Ez a hamis vádakra és más olyan módszerekre utal, amelyekkel hamis történeteket terjesztenek, amelyek emberek halálát okozzák.

K: Az Ezékiel 22:9-ben mi volt a baj azzal, hogy a hegyeken ettek?

V: A kánaáni szentélyek általában hegyeken és dombokon álltak, és a „hegyeken való étkezés” általában a kánaáni vallási ünnepségeken való részvétel céljából történt.

K: Az Ezékiel 22:25,27-ben hogyan falják fel a próféták a lelkeket?

V: Pénzért és saját pozíciójuk érdekében ezek a próféták úgy tettek, mintha törődnének az emberek lelki szükségleteivel, és megóvnák őket a tévedéstől. Valójában azonban egyszerűen csak azt mondták az embereknek, amit azok hallani akartak.

A kereszténységben, ha a tanítás nem más, mint amit az emberek hallani akarnak, akkor a vezetőknek ügyelniük kell arra, hogy ne kövessék azoknak a prófétáknak a nyomdokaiba, akik lelkeket falnak fel.

K: Az Ezékiel 22:30–31-ben mit jelent az, hogy „a résbe állni”, és miért tudna valaki, aki a résbe áll, elhárítani Isten haragját?

V: Ennek az analógiának kettős jelentése volt.

Fizikai értelemben, ha elegendő katonájuk volt, megpróbálhatták visszaverni a betörő sereget, ebben az esetben a babiloniakat.

Lelki értelemben pedig, ha lenne elég istenfélő ember, aki hirdeti Isten igéjét, cáfolja a tévedéseket, és bátorítja az embereket, hogy térjenek vissza Istenhez, akkor elhárítanák Isten büntetését – ebben az esetben a babiloni hadsereget.

További információkért lásd az Ezékiel 13:5-ről szóló magyarázatot.

K: Az Ezékiel 22:30–31-ben szereplő példa alapján hogyan állhatunk ma a résbe?

V: Amikor az emberek azt mondják, hogy valami helyes, mi pedig tudjuk, hogy az nem tetszik Istennek, fel kell állnunk, és ezt ki kell mondanunk. Még akkor is, ha egyes keresztények azt mondják, hogy valami helyes, mi pedig tudjuk, hogy az helytelen, fel kell állnunk. Amikor a Sátán bűnnel vagy eretnekségekkel akarja megtéveszteni az embereket – legyenek azok hitetlenek vagy hívők –, fel kell emelnünk a hangunkat, és meg kell próbálnunk megóvni azokat az embereket ettől.

K: Az Ezékiel 23-ban mi a jelentése a két erkölcstelen leány allegóriájának?

V: Ez a képszerű allegória azt mutatja, milyen mélyen undorodik Isten mind Izráeltől, mind Júdától.

K: Az Ezékiel 23-ban ez a szemléletes allegória azt mutatja, milyen mélyen fordult el tőlük Isten undorában, mivel mind Izráel, mind Júda ilyen megvetést tanúsított iránta. Mit gondolsz, miért hasonlítják a bálványimádást a prostitúcióhoz?

V: Az, hogy Isten népe ezt tette, nemcsak undorító volt Isten számára, hanem sértő is, hogy a saját népe, akiket az Ő nevére hívott, ilyet tett. Az Újszövetségben lelkileg mi vagyunk Krisztus menyasszonya. Az Ószövetségben Isten metaforikusan azt mondja, hogy Ő volt Izráel férje. De amikor ők is bálványokat imádtak, Isten undort mutatott amiatt, hogy hűtlenek voltak, és megszegték az Istennel kötött szövetségüket.

K: Miért említi Egyiptomot az Ezékiel 23:3?

V: Valószínűleg nem azért, mert az izraeliták 430 évig tartózkodtak Egyiptomban; abban nem volt semmi rossz, és nem őket lehetett hibáztatni azért, hogy ott voltak. Inkább az egyiptomi istenek vonzották őket, amelyek már ebben az időben is, majdnem 900 évvel később, csapdát jelentettek számukra.

K: Miért van az, hogy az Ezékiel 23:3-ban és az 1 Korinthus 10:5–13-ban egyesek, miután vétkeztek, bűnbánatot tartanak, „túllépnek rajta”, és soha többé nem követik el azt a bűnt, míg mások, miután vétkeztek, és még bűnbánatot is próbálnak tartani, soha nem „túllépnek rajta”?

V: Néhányan, akik nem tudnak túllépni egy bűnön, úgy érzik, hogy identitásuk szorosan összefonódik azzal a bűnnel. Mások gyakran emlékeznek az élvezetre (Ezékiel 23:19), sőt, vágyakoznak is a bűn után (Ezékiel 23:21), és elfelejtik a bűntudat és a szégyen fájdalmát, amit az okozott, hogy a bemocskolódás mellett döntöttek.

Isten „ígéretet” ad nekik, hogy többé nem fognak ezekre a dolgokra tekinteni, és nem fognak utánuk vágyakozni (Ezékiel 23:27). Isten megígéri nekik, hogy büntetésük elég súlyos lesz ahhoz, hogy többé ne vágyakozzanak arra a bűnre.

Vannak, akik úgy érzik, hogy identitásuk egy bűnhöz kötődik. Vannak, akik nosztalgikusan emlékeznek az abból származó örömre. Mások az abból származó hasznot tartják szem előtt. További információk a bűn leküzdéséről a „Veszteségünk Krisztusban” című oldalon találhatók: http://www.biblequery.org/Experience/Loss/OurLossInChrist.html.

K: Az Ezékiel 23:3–4-ben mit jelentenek az Oholah/Aholah és az Oholibah/Aholibah kifejezések?

V: Oholah azt jelenti, hogy „saját sátra van” vagy „a sátra”, ami egy prostituáltra jellemző. Oholibah pedig azt jelenti, hogy „az én sátram benne van”. Ez azért volt helyénvaló, mert Isten temploma Jeruzsálemben, Júda területén állt. Az északi Izráel királyságnak megvolt a saját „sátra” az aranyborjakkal kapcsolatos vallásukkal.

K: Az Ezékiel 23:9–10, 22-ben milyen egyéb módokon bünteti Isten néha az embereket egy bűnért éppen az adott bűn segítségével?

V: Az egyik módszer az, amit a gyermeknevelésben „logikus következményeknek” neveznek. Néha a bűn büntetése az, hogy az ember újra és újra elköveti azt a bűnt. Az emberek bálványokat imádtak. Később találtak egy asszír obeliszk-emlékművet, amelyen látható, ahogy Jehu és szolgái meghajolnak III. Salmanassar asszír király előtt, miközben adót fizetnek neki. Menahem később, a 700-as években adót fizetett III. Tiglat-Pilesernek. Izráel utolsó királya, Hóseás is így tett, bár végül ez nem hozott neki semmi jót. Az adófizetés magában foglalta, hogy a király átadja az adót, és imádja az asszír bálványokat. Azokat, akik az asszír bálványokat imádták, végül az asszírok, vagy pedig a hódító babiloniak büntették meg.

K: Miért van az, hogy az Ezékiel 23:11 szerint egyesek tanulni tudnak mások sikereiből és kudarcaiból, míg mások nem? Te mennyire vagy jó abban, hogy mások hibáiból tanulj?

V: Azt mondják, hogy a tapasztalat a legjobb tanár, de egyben a legdrágább is. Vannak, akik még a saját hibáikból sem tanulnak. De mennyivel bölcsebb az, ha mások hibáiból is tudunk tanulni? Szóval, mennyire akarsz bölcs lenni? Ha komolyan gondolod a bölcsességet, milyen gyakran figyeltél oda arra, amit a Biblia a bölcsesség megszerzéséről mond a Jakab-levél 1. fejezetében, a Példabeszédekben és a 139. zsoltárban?

K: Az Ezékiel 23:16,40-ben mikor küldött Júda követeket a káldeusokhoz? Miért volt ez olyan rossz? Hogyan kapcsolódik ez ahhoz, hogy az Úr megpróbálta Hiskia szívét a 2. Krónikák 32:30-31-ben?

V: A egyébként istenfélő Hiskia király ezt tette a 2 Királyok 20:12–19-ben; az Ézsaiás 39:1–8-ban; valamint a 2 Krónikák 32:30–31-ben. Emellett az istenfélő Jósia királyt megölték, amikor megpróbálta segíteni a babiloniakat azáltal, hogy harcolt Egyiptom ellen a 2 Királyok 23:29–30-ban.

K: Miért fordulna el Isten undorral az Ézsaiás 23:18-ban említett néptől, amely kapcsolatban áll Vele?

V: Az itt szereplő héber kifejezés szó szerinti fordítása: „lelkem elszakadt tőle”. Ma ezt „szívszorítónak” nevezhetnénk. Fájdalmas dolog egy férjnek vagy feleségnek válóperes eljárást indítania hűtlen házastársa ellen. Ez azt jelenti, hogy többé nem fogod őt házastársként szeretni.

K: Az Ezékiel 23:31–34-ben mi az a „kehely”?

V: Érdekes ez az Isten haragjának szimbóluma, amelyet Jeremiás könyvében és a Jelenések könyvében is említenek. Olyasmiről van szó, amit az emberek maguk fogyasztanak, másoknak itatnak, és néha kénytelenek meginni. Gyakran hasonlítják a vérhez és a borhoz, és az embereket őrületbe kergetheti. A kehelyt többek között a következő helyeken említik: Zsoltárok 75:8; Ézsaiás 51:17–23; Jeremiás 25:15–19; 51:7; Habakuk 2:16; valamint a Jelenések könyve 17:3–4; 18:6. A Zsoltárok előtt a kánaániták is használták a kehely metaforáját. A kehely jelenthette az ember életben kapott részét, mint a Zsoltárok 16:5-ben.

K: Az Ezékiel 23:36-ban Ezékielnek parancsot kapott, hogy ítélkezzen és szembesítsen. Mikor kell nekünk ítélkeznünk és szembesítenünk?

V: Nem az emberek értékét vagy jóságát kell megítélnünk. De a dolgokat – beleértve az igazságos és bűnös cselekedeteket is – meg kell ítélnünk, és meg kell különböztetnünk őket. Ahogyan Isten iránti engedelmességünkből és mások iránti szeretetünkből fakadóan bátorítanunk, vigasztalnunk és helyreigazítanunk kell, ugyanazokból az okokból szembe is kell szállnunk. Vigyáznunk kell arra, hogy ez ne büszkeségből fakadjon, vagy azért, mert felsőbbrendűnek érezzük magunkat.

Nem a saját szeszélyes ítéletünk alapján szabad ítélkeznünk vagy szembesítenünk, hanem a Szentírás tanítása alapján. Pál meglepődött, hogy a korinthusi gyülekezet nem zárta ki valakit a gyülekezetből. A tiatirai gyülekezetet valójában nem Jezabel erkölcstelensége miatt feddték meg; hanem azért, mert eltűrték azt a nyíltan erkölcstelen nőt a gyülekezetükben.

Azért szembesítünk valakit, hogy segítsünk mind annak, akit szembesítünk, mind azoknak, akik hallgatnak (vagy olvasnak). Meg kell mutatnunk nekik, miért helytelen vagy romboló az az út, amelyen járnak, mi a jobb út, és miért fontos és sürgős, hogy most változzanak meg.

K: Az Ezékiel 23:37-ben a gyermekeik bálványaik táplálékául szolgáltak, mivel feláldozták őket. Hogyan lehetnek a mai gyermekek metaforikus értelemben „táplálék” az emberek bűnéhez?

V: Legalább két különböző értelemben szolgálnak táplálékként.

Az abortusz révén a gyermekeket az anya vágyának áldozzák fel. Kiderült, hogy az abortált csecsemők szerveit kutatási célokra szedik ki. Egy esetben egy abortált csecsemő szíve még dobogott, miután kivették. Az abortuszt végző orvosok ennek ellenére kivágták az agyát.

A romlás révén a gyermekeket arra tanítják, hogy folytassák tanáraik bűneit. Ma sok iskolában azt tanítják nekik, hogy a homoszexualitás erkölcsös, alternatív életmód, a házasság előtti szex rendben van, és ha legális, akkor elfogadható.

K: Az Ezékiel 23:38–39-ben az áll, hogy gyermekeiket bálványimádás céljából áldozták fel, majd ugyanazon a napon elmentek Isten templomába. Milyen módokon próbálják az emberek manapság kihasználni Istent?

V: Nyilvánvalóan nem jutott eszükbe, hogy Istennek nem tetszik az életük. Nem jutott eszükbe, hogy egyszerűen csak az idejüket pazarolják azzal, hogy Isten templomába járnak, mert Ő nem fogadja el az áldozataikat. Végül az a gondolat sem jutott eszükbe, hogy a több tudással nagyobb felelősség is jár, és a engedetlenekre szigorúbb ítélet vár. Talán azt gondolták, hogy különböző istenek imádásával „minden eshetőségre felkészülhetnek”. Talán azt gondolták, hogy Istennek tetszeni fog az a csekély rész, amit neki adni szándékoztak. De bár Káin áldozata gyümölcsökbe és zöldségekbe került neki, Isten nem fogadta el Káin áldozatát. Azóta Isten a gonosztevők áldozatait sem fogadja el.

K: Az Ezékiel 24:1–12-ben mi a különbség a 24:1–5-ben szereplő első allegória és a 24:6–12-ben szereplő második között?

V: Az első képen az emberek forrnak Jeruzsálem edényében. A második képen maga Jeruzsálem van beborítva bűnnel.

K: Az Ezékiel 24:1–5-ben, az első képen hogyan „forrnak” az emberek a bűn miatt?

V: Amikor a húst főzzük, az „készre főzött” lesz. Az izomrostok ereje és szilárdsága részben eltűnik, és így könnyebben elfogyaszthatóvá válik. Hasonlóképpen, amikor az embereket a bűn „főzi”, akkor a gonoszsággal szembeni erejük és szilárdságuk eltűnik, és így könnyebben elfogyaszthatja őket a Sátán. De dicsőség Istennek, hogy még akkor is, ha valakit a bűn „főzött”, Isten meg tudja újítani!

K: Az Ezékiel 24:6–12-ben, a második képen, legalább hatféleképpen „beborítja” vagy „megrozsdásítja” a bűn az embert.

V: Lehet, hogy több is van hatnál, de íme hat mód.

1. A bűn elkövetése sebezhetőbbé teheti az embert, és hajlamosabbá teszi arra, hogy a jövőben ugyanúgy elbukjon.

2. Ahogyan egy lerakódásokkal borított edénynek hosszabb ideig tart felmelegednie, soha nem lehet teljesen megtisztítani, és ha belülről van lerakódva, kevesebbet tud befogadni, úgy a bűn is lassabbá tehet minket a jó követésében, megakadályozhat abban, hogy tiszta életet éljünk, és kevesebbet tudunk befogadni abból, amit Isten adni akar nekünk.

3. Ha valaki elég hosszú ideig vétkezik, az elzsibbaszthatja a lelkiismeretét, és már nem érez bűntudatot, amikor elköveti azt a bűnt.

4. A bűn elkövetésének folytatása még jobban elsötétítheti az ember elméjét, és eljuthat odáig, hogy már nem is látja, hogy az helytelen.

5. Ha mások előtt követjük el azt a bűnt, azzal példát mutatunk másoknak, hogy a bűn rendben van, vagy legalábbis nem olyan rossz, és nekik is szabad elkövetniük.

6. Isten előtt egyre több bűntudatot halmoznak fel.

A jó hír azonban az, hogy bármennyire is beborítja valakit a bűn, ha bűnbánatot tart és életét Krisztusnak adja át, Ő újra ragyogóvá és tisztává teheti. Lehetséges, hogy a földön még mindig szenvedniük kell bűneik következményeitől, és egy hívő esetében elveszíthetik a jutalmukat. A hívők, sőt Pál is attól tartottak, hogy elfordulnak és elveszítik jutalmukat (1Korinthus 3:13–15 és 9:27). De Isten előtt megtisztulnak, és nem kell a pokolban szenvedniük a következményeket.

K: Miért vette el Isten Ezékieltől a feleségét az Ezékiel 24:15–19-ben? Nem látom, hogy Ezékiel vagy a felesége itt bármi rosszat tett volna, sem azt, hogy ez bármilyen módon a feleségének javát szolgálná.

V: Isten még ezt a külső eszközt is felhasználta, hogy rávegye az embereket, térjenek vissza hozzá. Ezekiel a mennyben újra látni fogja feleségét, de ezek az emberek soha nem fogják látni a mennyet, ha nem térnek meg.

Figyeljük meg, hogy a Biblia nem árulja el, vajon a feleség egészséges volt-e és hirtelen halt meg, vagy hosszan elhúzódó betegségben szenvedett. A Szentírás arról sem szól, hogy Isten kifejezetten ekkor rendelte-e el a halálát, vagy csak felhasználta a halálát, de előbb tájékoztatta erről Ezekielt.

Ha egy keresztény engedelmes Istennek, az ember hajlamos azt gondolni, hogy az illető és családja testi egészsége és élete Isten legfőbb prioritása. Valójában az Ezékiel 24:16–18 azt mutatja, hogy ez nem így van. Isten több millió évre kiterjedő perspektívája eltérhet a rövidlátó nézőponttól. Legfőbb prioritásunknak Isten dicsőségének kell lennie, nem a saját életünknek.

K: Az Ezékiel 24:15–24-ben hogyan működött ez együtt a jóra Ezékiel számára, ahogyan a Róma 8:28 mondja?

V: Először három dolog, ami nem a válasz, majd a válasz.

X A Róma 8:28 még nem volt megírva, így Isten ígérete a Róma 8:28-ban még nem hangzott el. Bár a Róma 8:28-at több mint 500 évvel később írták meg, úgy gondolom, hogy ez így is a jóra fordult.

X Nagyobb jutalom vár a mennyben azoknak, akik hűségesen elviselik a földi szenvedéseket. Bár ez valószínűleg igaz is, láthatjuk, hogy ez a földön is hogyan alakult.

X Rosszabb dolgok is történhettek volna, ha Ezékiel felesége még életben lett volna. Talán ő, vagy Ezékiel elfordult volna az Úrtól, hosszan elhúzódó betegségben szenvedett volna, stb. Ugyanakkor, bár nem tudjuk, hogy ez a spekuláció igaz-e, anélkül is láthatunk jó eredményt Ezékiel veszteségében, hogy ezt feltételeznénk.

A válasz: Ezekiel vigasztalása nem volt Isten legfőbb prioritása. Ezekiel veszteségén keresztül a többi, lelkileg eltévedt ember láthatta, milyen súlyosak lesznek a dolgok, és talán bűnbánatot is tartottak volna.

K: Az Ezékiel 24:19–27-ben szereplő szöveg alapján milyen mértékben kell áldozatot hoznunk, nem a saját végső javunkra, hanem mások végső javára?

V: Először is, mi nem a válasz, de mégis tanulságos, majd a válasz.

X Origenész, az ókori egyházi író, nagyon nagy hatással volt. Jó dolgokat tett, például meggyőzte néhány gnosztikust, hogy hagyják el a gnoszticizmust, és váljanak igazi keresztényekké, de voltak komoly téves tanításai is. Ugyanakkor senki sem mondhatta róla, hogy hiányzott volna belőle az elkötelezettség. Fiatal korában hallott egy gazdag hölgyről, akinek értékes könyvei és szentírási kéziratai voltak. Így a hölgy beleegyezésével nála lakott, kizárólag azért, hogy tanulmányozhassa a kéziratokat. Ha ez ma történne, botrány törne ki az egyházban, mert látszólag szexuális bűnre utalna. Akkoriban is ugyanez lett volna a helyzet. De Origenész nagyon, nagyon szerette volna hozzáférni azokhoz a kéziratokhoz. Ezért Origenész 100%-osan biztosította, hogy ne legyen semmiféle botrány lehetősége – véglegesen. Később más egyházi vezetők elítélték Origenészt azért, amit tett. De senki sem vonta kétségbe Origenész elkötelezettségét. Talán azonban az embereknek fel kellett volna tenniük a kérdést, hogy vajon az irántuk tanúsított elkötelezettsége és a tanulás iránti elkötelezettsége nagyobb volt-e, mint az, hogy jó példát mutasson Isten követésében.

A válasz: Hajlandó lennél elveszíteni egy hozzád nagyon közel álló embert, ha másért nem is, csak azért, hogy mások felébredjenek, és a te veszteséged révén megismerjék az Urat? Pál a Filippi 3:7–8-ban önként feladott mindent, és ezt könnyű elolvasnunk, de meg kell állnunk, és elgondolkodnunk azon, hogy hajlandók vagyunk-e mi is ugyanezt tenni. Isten lényegében azért hagyta meghalni Ezékiel feleségét a nép bűne miatt, hogy segítsen nekik. Hasonlóképpen Pál a Kolossébeliekhez írt levél 1:24-ben azt mondja, hogy a kolossébeliekért szenvedett. Természetesen Pál soha nem állította, hogy szenvedései bármilyen értelemben is engesztelés lennének, ahogyan Jézus szenvedései azok voltak. De bizonyos értelemben Pál mégis követte Jézus példáját, a Filippi 2:5-6 szerint, tudva, hogy Ő ismét felmagasztaltatik.

K: Az Ezékiel 24:20–27-ben mi volt az a legfontosabb új információ, amelyet Isten az embereknek adott Ezekiel feleségének halála révén?

V: Az Ezékielen keresztül megjövendölt részletek arra utalnak, hogy ez az Úrtól származik. Azonban az, hogy Ezékiel felesége meghalt, a nép számára valószínűleg nem az új információkban rejlett a legfőbb haszna. Egyébként is, az új információkat Ezékiel feleségének halála nélkül is közölni lehetett volna. A legfőbb haszon inkább nem az üzenetben rejlett, amit Isten mondott, hanem abban, hogy Isten kijelentette: „Ezt komolyan gondolom”. Néha, amikor az evangéliumot hirdetjük, a hallgatók problémája nem az, hogy komolyan vették és elutasították, hanem inkább az, hogy eleve soha nem vették komolyan a szavainkat. Tehát bár fontos, hogy eljuttassuk az evangélium üzenetét, ugyanolyan fontos, hogy az emberek a szavaid, az életed és az életedben történtekre adott reakcióid alapján lássák: az üzenetedet nagyon komolyan kell venni.

K: Mi a jelentősége annak az Ezékiel 24:26-ban, hogy egy szökevény közli velük a hírt?

V: A szökevény olyan személy, aki elmenekült a csatából. Általában nem lehet arra számítani, hogy azok, akik elmenekülnek a csatából, biztosan átadják az üzenetet. Ez egy negatív üzenet arról, ami a múltban történt. Azt is jelentheti, hogy még rosszabb idők, vagy egy hadsereg nem sokára a hírnök nyomában lesz.

K: Az Ezékiel 25:1-7-ben pontosan mit tettek rosszul az ammóniak?

V: Örültek Júda pusztulásának. Az ammoniták az izraeliták állandó ellenségei voltak. Ammon Jéfté idején harcolt Izráel ellen (Bírák 10:6–11:33), az 1 Sámuel 11:1–11-ben Saullal harcolt Jabes-Gileádért, és miután megalázták Dávid követeit, Dávid legyőzte őket az 1 Krónikák 19:1–20:3-ban. Salamon ideje után függetlenné váltak, és a 2. Krónikák 20:1–30 szerint a moabitákhoz és az edomitákhoz csatlakoztak, hogy megtámadják Júdát. A Jeremiás 49:1 szerint megpróbálták elfoglalni Izráel területét, a 2. Királyok 24:1–2 szerint pedig segítették Nabukodonozort Jojakim ellen. A főváros, Rabbah, romokban hevert, bár később a helyszínből Ammán lett, a mai Jordánia fővárosa.

Kr. e. 593-ban Ammon szövetségre lépett Júda és Tírusz mellett Babilon ellen.

K: Az Ezékiel 25:6–8-ban mi volt pontosan a baj azzal, hogy örültek Jeruzsálem pusztulásának?

V: Számos dolog nem volt helyes.

1. Az embereknek soha nem szabad örülniük Isten népének pusztulásának, még akkor sem, ha azok engedetlenek voltak. Aki Isten népéhez nyúl, az az Ő szemének fényéhez nyúl. Isten az 1. Mózes 12:1–3-ban megígérte az izraelitáknak, hogy akik Ábrahám leszármazottait áldják, azok áldottak lesznek, akik pedig átkozzák őket, azok átkozottak lesznek.

2. Az ammoniták, a moabiták és az edomiták évszázadok óta ellenségeskedtek az izraelitákkal.

3. Ráadásul, miután Júda eltűnt az útból, az ammoniták, a moabiták és az edomiták profitálhattak abból, hogy szabadon terjeszkedhettek nyugat felé.

K: Az Ezékiel 25:8–11-ben pontosan mit vétettek a moabiták?

V: A 8. vers egyszerűen azt mondja, hogy azt állították, Júda olyan lett, mint a többi nemzet. Ez azt jelenthette, hogy felismerték, Izráel Istene már nem volt velük, de azt is jelenthette, hogy Júda most már támadhatóvá vált. Ez gúnyos megjegyzés is lehetett, ami azt jelentette, hogy szellemi szempontból Júda és az ő Istenének hírneve semmivel sem volt jobb, mint bármelyik másik nemzeté. Moáb északi része volt az a szárny, amelyet a babiloni sereg elsőként támadott meg.

K: Az Ezékiel 25:12–17-ben pontosan mit vétettek az edomiták és a filiszteusok?

V: Hasonlóan viselkedtek, mint az ammoniták és a moabiták, de itt másra helyeződik a hangsúly. Az Ezékiel 25:12,15-ben Edomot és Filiszteát kifejezetten azért feddték meg, mert bosszút álltak. A Zsoltárok 137:7, a Jeremiás 49:7-22 és az Obádiás 1-21 szerint Jeruzsálem elpusztítása után az edomiták az útkereszteződéseknél leselkedtek, hogy megöljék és kirabolják a menekülő zsidókat. Később Nabukodonozor a filiszteusoknak adta Júda területének egy részét. Miután az edomiták és a filiszteusok bosszút álltak Isten népén, Isten megígérte, hogy megismerik az Ő bosszúját. Végül a nabateus arabok elfoglalták Edom földjét, és az edomiták Júda déli részén fekvő Negevbe menekültek, ahol a zsidó király, János Hyrkanosz (Kr. e. 134–104) legyőzte őket.

K: Mi a szójáték az Ezékiel 25:16-ban és 26:3-ban? Miért használna Isten szójátékokat?

V: Az Ezékiel 25:16-ban a keretiek megegyeznek a filiszteusokkal. Az, hogy Isten kiirtja a filiszteusokat, nagy valószínűséggel szójáték, mert a „kiirt” szó a hikrati, a „keretiek” pedig a Keretim.

Az Ezékiel 26:3-ban a Tírusz városára utaló „sor” szó kemény sziklát vagy kavicsot jelent. Isten azt mondta, hogy lekaparja Tírusz épületeit, és csupasz sziklává teszi a várost.

A szójáték nem feltétlenül vicc, hanem a prófécia megjegyzésének jobb módja.

K: Az Ezékiel 26:1–2-ben szereplő új dátum arra utal, hogy ez egy külön prófécia. Pontosan mit vétettek a tirei föníciaiak?

V: A föníciaiak hagyományosan Izrael szövetségesei voltak. Az edomitákkal és a filiszteusokkal ellentétben a föníciaiak nem kerestek bosszút, de kereskedelmi szempontból mégis nagyon örültek annak, hogy Júda eltűnt az útból, és így potenciálisan több kereskedelmet bonyolíthattak le maguk is. Legyél óvatos, akár befektetsz, akár bármi mást csinálsz, amikor mások nyomorúságán örülsz.

K: Az Ezékiel 26:3–14-ben szereplő, Tírusz feletti győzelemről szóló prófécia ellentmond-e az Ezékiel 29:17–20-ban leírtaknak, mivel Nabukodonozor nem hódította meg Tíruszt, ahogyan azt az Asimov’s Guide to the Bible 587–588. oldalán állítják?

V: Nem. Először is vegyük észre, hogy azok, akik hallgattak Ezekielre, nem láttak ebben semmiféle ellentmondást, hiszen négy fejezet múlva, az Ezekiel 29:17–18-ban az áll, hogy Nebukadneccar nem kapott jutalmat (azaz zsákmányt) Tíruszból. A válasz először a mű irodalmi felépítését tárgyalja, majd azt, hogy mit jövendöltek meg, mit nem, és végül azt, hogy mi történt valójában.

Irodalmi szerkezet:

Az Ezékiel 26:3–14 néhány kivételtől eltekintve chiastikus szerkezetű. Egy tökéletes chiaszmában minden gondolat szimmetrikus formában, párhuzamosan van elrendezve. Itt fontosak a héber névmások változásai.

Ezékiel 26:3 Sok nemzet fog Tírusz ellen vonulni

...Ezékiel 26:4 Elpusztítják Tírusz falait és tornyait.

… Ezékiel 26:4,5 Én [Isten] Tírust csupasz sziklává teszem, halászhálók kiterítésére alkalmas hellyé.

……Ezékiel 26:6 A szárazföldi településeit kifosztják.

……..Ezékiel 26:7 Nebukadneccar, Babilon királya, Tírusz ellen vonul

……Ezékiel 26:8 Ő [Nebukadneccar] kifosztja a szárazföldi településeiteket.

..Ezékiel 26:8,9 Lerombolja a falakat és a tornyokat

..Ezékiel 26:10,11 Lovai behatolnak Tírusz kapuin, és megölnek néhány embert.

Ezékiel 26:12 Kifosztják a kincseket és a zsákmányt. Lerombolják a falaitokat, és a romokat a tengerbe dobják.

Ezékiel 26:13 Én [Isten] véget vetek dalaiknak.

…Ezékiel 26:14 Én [Isten] Tírust csupasz sziklává teszem, halászhálók kiterítésére alkalmas hellyé.

Mellékesen megjegyezzük, hogy a Septuaginta a 12. versig helyesen őrizte meg a névmások használatát. Ezt követően azonban kétszer „ő”-t használt ott, ahol „ők”-öt kellett volna, és egyszer „én” [Isten]-t.

2. Mi volt a prófécia tárgya:

A próféciának három része van: sok nemzet (ők), Isten (én) és Nabukodonozor (ő).

Sok nemzet fog eljönni, kifosztja Tírust, lerombolja Tírus falait, és a romokat a tengerbe veti.

Isten Tírust csupasz sziklává teszi, halászhálók kiterítésére alkalmas hellyé, és véget vet dalaiknak (a tíruszi kultúrának).

Nebukadneccar eljön, kifosztja a szárazföldi várost, lerombolja a falakat és a tornyokat, és megöli a lakosság egy részét.

3. Ami nem szerepelt a próféciában:

Soha nem említi, hogy Nabukodonozor bármit is tenne a szigettel, vagy hogy Isten melyik nemzetet fogja felhasználni arra, hogy a szigetet halászhálók kiterítésére alkalmas hellyé tegye. A zsákmányt a sok nemzet, „ők” szerezték meg, míg Nabukodonozor csak a szárazföldi településeket kapta meg.

4. Mi történt:

Az asszírok, még Ezechiás próféciája előtt, i. e. 726/724-ben öt éven át sikertelenül próbálták elfoglalni a szárazföldi várost. Újra megpróbálták, de i. e. 664-ben ismét kudarcot vallottak.

Nebukadneccar, Babilon királya, Kr. e. 586/585-től 573-ig 13 éven át ostromolta Tírust. Sikeresen lerombolták a szárazföldi várost. Az ókori Tírus lakói azonban átköltöztek a szigeten már korábban létező Új-Tírusba (700–750 méterre), a szárazföldi város szemben. A tírusi flotta megakadályozta a babiloniakat abban, hogy megtámadják a szigeti várost.

Makedón Sándor, miután Tírusz meggyilkolta követeit, elfoglalta a szárazföldi várost. A romokból egy 200 láb (60 méter) széles, fél mérföld hosszú (600–750 méter) töltést (mesterséges szárazföldi hidat) épített, amely összekötötte a szigetvárosával, és hét hónap elteltével, i. e. 332-ben elfoglalta a szigetvárost. A Britannica Enciklopédia megemlíti, hogy Tírusz elfoglalásához számos nemzet hajóit vette igénybe: Szidonból, Ciprusról, Rodoszról, Malluszból, Soliból, Lükia területéről, és természetesen Macedóniából. Sándor serege eleinte 8 000 embert ölt meg, később 2 000-et keresztre feszített, a maradék 30 000-et pedig rabszolgává tette. (Az Anchor Bible Dictionary 6. kötete, 687. oldala szerint eleinte 6 000 embert öltek meg, később 2 000-et keresztre feszítettek, 30 000-et rabszolgának adtak el, 15 000-et pedig a szidonok váltságdíj ellenében kiváltottak.)

Lásd az Ezékiel 26:14,19–20-ról szóló fejtegetést arról, hogy Tírusz soha nem épült újjá.

K: Mi Tírusz története az Ezékiel 26:3–21-ben?

V: Azok számára, akik szeretnék megismerni a történelmi részleteket, íme Tírusz története.

Kr. e. 2300-ban – a régészek szerint – a filiszteusok elől menekülő szidoniai telepesek alapították Tírust, mintegy 25 mérföldre délre. Ez Ábrahám ideje előtt pár száz évvel történt. Egy Kr. e. 1780–1750 közötti egyiptomi szöveg említi Tírust.

Azt is megemlíti, hogy I. Hiram, Abibaál fia (Kr. e. 969–936) ideje előtt Tírusz „szigete” valójában két szigetből állt. Az egyik szigeten emberek éltek, a másikon pedig csak egy Baál-templom állt. Hiram egy töltéssel összekötötte a két szigetet, így egyetlen szigetet alkotva. Az Anchor Bible Dictionary 6. kötete, 686. oldalán az áll, hogy az egyesített sziget területe körülbelül 57,6 hektár volt.

I. Hiram, Tírusz királya, adófizetésre kényszeríti a titánokat.

Kr. e. 936–929: Beleazarus, Hiram fia uralkodik Tíruszban

Kr. e. 929–920: Abdastartus, Beleazarus fia uralkodik Tíruszban. Négy dajkájának fia gyilkolja meg.

A következő királyok Astartus és testvére, Aserymus.

Phelles/Pheles megöli testvérét, Aserymust, és 8 hónapig uralkodik.

Kr. e. 897/869–865/837: I. Ethbaal (Josephus Ithobalusnak nevezi), Astarte papja, megdönti Phelles hatalmát, és királyként uralkodik Tíruszban

Kr. e. 837–831: Baal-azzor, I. Ethbaal fia uralkodik

Kr. e. 831–822: Matgenus, Badezorus fia uralkodik

Kr. e. 822/820–775/774: Pygmalion uralkodik

Kr. e. 815/814. A tiriaiak és Pygmalion húga, Dido megalapítják Karthágót.

9. század. Tírusz pénzt fizet az asszíroknak, hogy hagyják békén. (Encyclopedia Britannica 1961, 22. kötet, 452. o.)

9. század. Tír adót fizet III. Salmanasszárnak. (Encyclopedia Britannica 1961, 22. kötet, 452. o.)

Kr. e. 743. Az asszírok elfoglalják Kashpunát, Tírusz és Szidon közelében

?–Kr. e. 739/738. II. Ethbaal uralkodik Tírusban és Szidonban

Kr. e. 738–730/729: II. Hiram uralkodik Tíruszban

Kr. e. 730/729: II. Mattan 150 talentum aranyat fizet

Eloulaios, Tírusz uralkodója, leveri a ciprusi felkelést

Kr. e. 726/724. V. Salmanassar először tengeri úton próbálja elfoglalni Tírost.

Kr. e. 726/724–722/720. V. Salmanassar és az asszírok öt éven át ostromolják Tírust. Halála előtt is folytatja a kísérletet.

Kr. e. 720 körül: II. Sargon asszír király meghódítja Tírost. (Encyclopedia Britannica 1961, 22. kötet, 452. o.)

Kr. e. 701. Sennacherib és az asszírok elfoglalják Tírusz közelében fekvő Usse városát

Kr. e. 701–~630. Asszíria nem engedélyezi Tírus számára a kereskedelmet.

Kr. e. 680–669. I. Baál uralkodik Tírusban, és Asszíria ellen megalakítja a „Hatti Szövetséget”.

Kr. e. 669. Tírus megadja magát Ashurbanipalnak. (Encyclopedia Britannica 1961, 22. kötet, 452. o.)

Kr. e. 664. Asurbanipal és az asszírok megpróbálják elfoglalni Tírust

Kr. e. 586/585–573/572. II. Nabukodonozor és a babiloniak 13 éven át ostromolják Tírust és II. Etbaált, majd elpusztítják a szárazföldi várost.

Kr. e. 572 körül: A bizonyítékok arra utalnak, hogy a szigetváros megadta magát II. Nabukodonozor előtt.

Kr. e. 572 körül: II. Etbaált Babilonba vitték, és II. Baál a babiloniak ellenőrzése alatt uralkodott Tírusban.

Kr. e. 345. Tírusz megpróbál felkelni Perzsia ellen

Kr. e. 332. Sándor 7 hónapos ostrom után lerombolja Tírus városát

Kr. u. 50 körül. Tírusz városa Pál idején is létezett (ApCsel 12:20; 21:3,7)

638-ban a muszlimok elfoglalják Tírus városát, valamint Antiochiát, Cezareát és a libanoni Tripolist

1124-ben a keresztesek elfoglalják Tírust

Kr. u. 1291. A muszlimok elpusztítják Tírost

K: Mi az a „háborús gép” az Ezékiel 26:9-ben?

V: Ezek ostromgépek voltak, ideértve az íjászok számára lövésre alkalmas tornyokat és a faltörő kosokat is. Ezek általában hatékonyak voltak az erődített városok ellen, beleértve Tírust is. Jeruzsálem ellen azonban nem lettek volna túl hatékonyak, mivel a város egy hegyen feküdt, és nehéz lett volna feljuttatni oda a gépeket, majd felfelé használni őket.

K: Az Ezékiel 26:14, 19–21 szerint hogyan lehet, hogy Tírusz soha nem épül fel újra, hiszen a Sur (Tírusz) nevű falu ma is létezik?

V: Ezt a kérdést „a téves azonosítás kérdése” névvel is illethetjük. A mai Sur (vagy Tírusz) város nem az ókori város helyén fekszik. Először néhány információt Tíruszról, majd a Biblia mondanivalóját, végül pedig a mai helyzetet ismertetjük.

Tírusz eredetileg csupán egy szárazföldi város volt, amelyet a szidonból érkezett föníciai telepesek alapítottak. Valójában senki sem hódította meg ezt a várost Kr. e. 573-ig, amikor Nabukodonozor és a babiloniak egy 13 éves ostrom után elpusztították a szárazföldi várost. Azonban az említett 13 év alatt az Ó-Tíruszban élő tírusziak szinte minden értékes tárgyukat átvitték Új-Tíruszba, a szárazföldi várostól fél mérföldre fekvő szigetre. Sándor egy töltést építtetett, amely összekötötte Új-Tírost és Ó-Tírost. A töltés mentén felhalmozódott az iszap, így ma már nincs sziget, csak egy félsziget.

A Bibliában

az Ezékiel 26:14 nem azt mondja, hogy egy lélek sem fog ott élni, hanem azt, hogy a várost soha nem fogják újjáépíteni.

Ezékiel 26:19 szerint a város elhagyatottá válik, akárcsak más elhagyott városok. A mélység elborítja Tíruszt.

Ezékiel 26:21 szerint Tírusz városa többé nem lesz, és soha többé nem fogják megtalálni.

Ma a szigetváros két kikötőjéből a déli kikötőt eltöltötte a homok. A Britannica Enciklopédia (1972) szerint a mai Sur város lakossága 1961-ben 16 483 fő volt. Egy légi felvétel azt mutatja, hogy a város a szigetváros egykori északi részén és a töltés egy részén épült fel. Az ókori Tír városa lakatlan, csupasz szikla, a mai Sur városától keletre.

K: Az Ezékiel 27:1–11 alapján milyen mértékben gondolja, hogy gonosz szellemi erők állnak a nemzetek mögött, akkor és most is?

V: A Dániel 10:12–14 azt mutatja, hogy legalábbis néha így van. Ha megnézzük a történelem leghatásosabb mészárlásait – legyen szó Tamerlánról, Dzsingisz kánról, Hitlerről, Sztálinról, a Vörös Khmerről stb. –, még sok nem vallásos embernek is nehéz elhinni, hogy az emberek önmagukban ilyen gonoszak lehetnek. De a gyilkolás nem az egyetlen eszköz, amelyet a Sátán használ. Ha az 1990-es években egy átlagos embernek azt mondtuk volna, hogy a homoszexualitás és a melegek házassága rendkívül fontos kérdés lesz a 2010-es években, valószínűleg hitetlenséggel fogadta volna. Még azok is, akik ma támogatják a melegek házasságát, mint például Bill Clinton, egyértelműen kijelentették, hogy a házasság egy férfi és egy nő egyesülése, amikor – fenntartásokkal ugyan – 1996-ban aláírták a Házasság Védelméről szóló Törvényt. A részleteket lásd a https://en.wikipedia.org/wiki/Defense_of_Marriage_Act#Enactment_and_role_of_Bill_Clinton oldalon.

Általánosságban elmondható, hogy nem csak a homoszexualitás kérdésében, hanem minden területen a Sátán fújja a szelet, ahogy akarja, és sokan nem állnak ellen neki jobban, mint a lehullott levelek.

K: Az Ezékiel 27:7-ben hol voltak Elishah partjai?

V: Valószínűleg Észak-Afrikában, bár lehetséges, hogy Cipruson. A Septuaginta ezt Elisai néven írja át. Ciprust azonban csak megemlítik, és kereskedtek Észak-Afrikával is. Akkor miért említenék meg kétszer Ciprust, Észak-Afrikát pedig egyáltalán nem?

Észak-Afrika: Tíruszból nagy számban vándoroltak el emberek Észak-Afrikába, és megalapították Karthágót a mai Tunéziában. Karthágó alapítójának trónneve „Dido” volt, de valódi neve Elissa volt, így Karthágó az „Elissa” partján feküdt. Ez a vándorlás akkor kezdődött, amikor az asszírok ostrom alá vették Tíruszt.

Ciprus: Egyes tudósok ezt Alashiával, Ciprus ókori nevével azonosítják.

Egyéb lehetőségek még Görögország, Olaszország vagy Szíria egyes részei, de ezek nem állnak össze, mivel a föníciaiak nem jutottak el oda.

K: Az Ezékiel 27:10–17-ben hol voltak ezek a helyek?

V: Bár a „Phut” lehet, hogy egy írnoki hiba, és valójában a kelet-afrikai „Punt”-ra utal, ez valószínűleg nem így van. Valószínűleg a mai Líbia északkeleti részére utal, amelyet az ókorban Put-nak hívtak.

Arvad egy part menti város volt Fönícia északi részén. Ma már senki sem tudja, hol volt Gammad.

K: Az Ezékiel 27:32–34 és 28:8 szerint hogyan pusztult el Tírusz városa a tenger közepén?

V: Ez a prófécia furcsának tűnhetett abban az időben, amikor elhangzott, mivel Tírusz a szárazföldön fekvő part menti város volt. Később azonban Tírusz terjeszkedett, és elfoglalta azt a szigetet is, amely fél mérföldre feküdt az eredeti várostól. Az eredeti város elpusztult, de a szigeti város egészen Makedóniai Sándor idejéig fennmaradt.

K: Az Ezékiel 27:36; 28:19 szerint hogyan pusztult el Tírusz örökre?

V: Kétféleképpen.

Fizikai értelemben a város megszűnt létezni. Nagy Sándor a szárazföldi Tírusz város tégláit és törmelékét felhasználva egy 200 láb széles töltést (szárazföldi hidat) épített a szigetig, ahol a tírusziak új várost építettek. A város fizikai téglái, falai és épületei a talaj részévé váltak.

Tírusz lakóit – akár a szárazföldön maradtak, akár a szigetre menekültek – Nagy Sándor mind megölte, mind rabszolgaságba adta. Körülbelül 8 000-et megöltek a város elfoglalásakor, 2 000-et később, 30 000-et pedig rabszolgaságba adtak.

K: Az Ezékiel 28:1-ben hogyan bukott el Lucifer, és hogyan lett belőle Sátán?

V: A Jelenések 12:7–9 némi betekintést nyújt ennek a titokzatos eseménynek a körülményeibe. Úgy tűnik, amikor Sátán elbukott, magával vitte a menny angyalainak egyharmadát. Az Ézsaiás 14:12–16 utalást ad Lucifer motivációjára. Olyan akart lenni, mint Isten.

K: Az Ezékiel 28-ban ez Sátánra utal, vagy a tíruszi királyra?

V: Mindkettőre utal. Ez logikus, mivel a föníciaiak – akárcsak az egyiptomiak, a babiloniak és mások – királyukat egy isten megtestesülésének tekintették. Tírusz királya azt állította magáról, hogy ő Melkart isten megtestesülése. Isten különbséget tett a tíruszi herceg és ura, a tíruszi király között. Akit hercegnek neveztek, az egy halandó ember volt, akit mások Tírusz urának tartottak. Az igazi uralkodó azonban Sátán volt, akiről az Ezékiel 28:11-től kezdve esik szó. A herceg és a király azonban számos közös vonást mutat.

K: Az Ezékiel 28:3-ban miben volt bölcsebb Dánielnél, és lehet, hogy ő az ugariti irodalomban szereplő „Danel”?

V: Dániel Ezechiás kortársa volt, és a babiloniak alatt betöltött pozíciója, hírneve és bölcsessége jól ismert lehetett. A név írásmódja megegyezik a Dániel könyvében szereplővel, kivéve egy hiányzó jódot, amely apostrofnak tűnik. Az írásmód eltér az ugariti történetekben szereplő „Danel”-től, és Danel nem volt különösebben bölcs.

Sátán már régóta létezik. Valószínűleg jobban ismeri a Szentírást, mint a föld legjártasabb embere, és nagyon-nagyon régóta gyakorlott abban, hogy megértse és kísértésbe ejtse az embereket. Elég igazságot és olyan dolgokat tud elmondani, amiket az emberek nem ismernek, ahhoz, hogy elhiggyék a belekevert halálos hazugságokat. Soha nem akarnék eszemet összemérni a Sátánnal, sem hallgatni rá, és megpróbálni kideríteni az igazságot tőle. Szerencsére erre soha nincs szükségünk. Egyszerűen kövessük Istent. Akárcsak egy kosárlabda- vagy futballcsapat esetében, amikor engedelmeskedünk Istennek, Ő, angyalai és földi szolgái „zavarhatják” az ellenfelet, miközben mi győzelmeket aratunk az Ő dicsőségére.

K: Az Ezékiel 28:8-ban szereplő jóslat hamis volt-e, ahogyan azt a szkeptikus Asimov’s Guide to the Bible című mű 590. oldalán állítja?

V: Nem. Asimov azért állítja ezt, mert Tírusz királyát, II. Etbaált (Ithobaált) fogságba vitték Babilonba, és nem ölték meg előbb. Bár Etbaált Babilonba vitték, Asimov itt csak találgat, mert a történelem nem rögzíti, hogyan halt meg Etbaál.

K: Miért említi az Ezékiel 28:10, hogy a tíruszi király a körülmetéletlenek halálát fogja meghalni?

V: Az egyiptomiakhoz és a héberhez hasonlóan a föníciaiak is gyakorolták a körülmetélést, ellentétben ellenségeikkel, a babiloniakkal és a filiszteusokkal. Ezzel szemben a görögök és a mezopotámiai népek nem. Ennek az a jelentése, hogy szégyenben hal meg.

K: Az Ezékiel 28:10-ben ki gyakorolta még a körülmetélést?

V: A héber, az arab, a moáb és az ammón népek gyakorolták a körülmetélést. Egyiptomban, Sakkarában található Ti sírja (kb. i. e. 2300) 13 éves fiúkon végzett beavatkozást ábrázol. Josephus beszámol arról, hogy János Hyrkanusnak kényszerítenie kellett az edomitákat a körülmetélésre. Érdekes módon a körülmetélés nem korlátozódott a Közel-Keletre. Azt is mondják, hogy az ausztrálok és egyes amerikai népek is gyakorolták a körülmetélést. Az asszírok, a babiloniak, a kánaániták, a görögök és a filiszteusok nem gyakorolták a körülmetélést.

A muszlimok esetében a Korán egyáltalán nem említi a körülmetélést, de a muszlimok 13 éves fiúkon végzik el, mivel elismerik, hogy Ábrahám is körülmetélt volt.

K: Az Ezékiel 28:12-ben hogyan bukhatott el a Sátán, hiszen tele volt bölcsességgel?

V: Nyilvánvaló, hogy a bölcsesség önmagában nem véd meg az elbukástól. Sőt, az 1. Korinthus 8:1 szerint a tudás – még az Istenről való tudás is – felfuvalkodáshoz vezethet, míg a szeretet épít.

K: Az Ezékiel 29:11–13; 30:23–26 szerint mikor volt Egyiptom negyven évig lakatlan, és mikor szétszórták a babiloniak az egyiptomiakat?

V: Ez a válasz megegyezik a Jeremiás 46:13-20-ról szóló magyarázattal.

A szkeptikusok korábban azt hitték, hogy a babiloniak soha nem támadták meg Egyiptomot, mivel a görög történészek nem tettek említést erről a betörésről. Ugyanakkor nemcsak a zsidó történetíró, Josephus említette ezt a „Zsidók régiségei” című művének 10.9.5–7. fejezetében (kb. 93–94-ben), hanem egy i. e. 567-ből származó babiloni krónika töredéke, valamint egy Dél-Egyiptomban található, Nes-hor temetkezési szobrán található felirat is alátámasztja Josephus és a Biblia beszámolóját. Egy Pinches által felfedezett babiloni ékírásos tábla egy i. e. 569/568-as invázióról számol be.

Milyen messzire hatoltak be a babiloniak Egyiptomba? A betörés valószínűleg rövid ideig tartott. Nes-hor temetkezési szobrán azonban az áll, hogy Uah-ib-Ra uralkodása alatt valamikor egy északról érkező hadsereg olyan messzire jutott dél felé, hogy már az etióp határt is fenyegette. Nes-hor Hophra fáraó alatt Dél-Egyiptom kormányzója volt. Figyeljük meg, hogy Ezékiel nem jósolta meg, mennyi ideig maradnak a babiloniak Egyiptomban, csupán azt, hogy betörnek Egyiptomba egészen az etióp határig.

K: Az Ezékiel 29:14 és 30:14 versekben hol található Pathros földje?

V: Ez Felső-Egyiptom ősi neve volt. Felső-Egyiptom Egyiptom déli része.

K: Az Ezékiel 29:18-ban hogyan lett kopasz minden fej a babiloni seregben?

V: Ha a katonák elég sokáig viselték a sisakjaikat, a hajuk lekopott. A római katonák is panaszkodtak erre a jelenségre a későbbi évszázadokban. Nem világos, hogy ez a kopaszság ideiglenes vagy tartós volt-e. Mellékesen megjegyezzük, hogy a sisakjaik bőrből készültek.

K: Az Ezékiel 30:5-ben hol található Chub/Cub?

V: Úgy gondolják, hogy a mai Líbia egy része.

K: Az Ezékiel 30:15-ben és a Nahum 3:8-ban hol található „No” városa?

V: „No Amon” Théba, Egyiptom egyik fővárosának másik neve volt. Az egyiptomiak „A Városnak” is becézték. Az egyiptomi szó a falura „niwt” volt, amit a héber emberek „No”-ra változtattak. A teljes héber név, No-Amon, Amon városát/falvát jelentette. A Believer’s Bible Commentary 1140. oldalának tanúsága szerint a város Put és Lubim segítségére számított, de segítség nem érkezett. Nahum úgy beszél No-ról, mintha az már elpusztult volna, és Théba valóban elpusztult Kr. e. 663-ban. Théba városát Kr. e. 654-ben újjáépítették.

K: Az Ezékiel 30:15,16-ban hogyan zúdította Isten haragját Sinre?

V: Ez nem bűnös cselekedetekre utal, hanem a Sin-sivatagnak nevezett területre, amelyet Pelusiumnak is neveznek, és amely Egyiptomtól északkeletre, a Sínai-félszigeten található. Amikor a perzsa király, Kambüszész meghódította Egyiptomot, először Kr. e. 525-ben Pelusiumnál győzte le az egyiptomi hadsereget. Ezt követően alig volt ellenállás.

K: Az Ezékiel 30:17-ben hol található Aven és Pibeseth?

V: Aven az egyiptomi On város, amelynek görög neve Heliopolis volt. Pibeseth-et Bubastisnak is nevezik.

K: Az Ezékiel 31:13-ban szereplő allegóriában mit jelentenek a levegő madarai és a mező vadállatai?

V: Az, hogy „a madarak és a vadállatok letelepednek”, nem hangzik túl jól. Vagy démonokat jelképeztek, vagy olyan embereket, akik másokat kizsákmányolnak. A Mózes 5. könyve 28:26 szerint testük a madarak és a vadállatok táplálékául szolgál majd.

K: Miért okozott Isten nagy gyászt az egyiptomi fáraó miatt az Ezékiel 31:15–18 és az Ezékiel 32:2 versekben?

V: A Szentírás nem mondja meg, de spekulálhatunk. Mivel olyan közel álltak az izraelitákhoz, az egyiptomiak – a legtöbb más népnél jobban – hozzáférhettek az igaz Istenről szóló sok ismerethez. Az egyiptomi vallásban nem volt annyi utálatos gyakorlat, mint a kánaáni és a babiloni vallásokban. Az egyiptomi dolgok iránti büszkeségük azonban lelkileg távolabb tette őket Izráeltől, mint a Sába királynőjét és az etióp eunuchot.

K: Az Ezékiel 32:13-ban szereplő allegóriában mit jelképeznek azok a vadállatok, amelyeket elpusztítanak?

V: Lehet, hogy arra utal, hogy az állatállomány volt a gazdagság megszerzésének eszköze.

K: Az Ezékiel 32:21–32-ben mi a jelentése ennek a sírból származó képi ábrázolásnak?

V: Ennek az élénk képnek legalább három lényegi eleme van. Biztos, hogy Egyiptom bukásra van ítélve. Az ismétlések használata hangsúlyozza, hogy Egyiptom sorsa nem lesz más, mint Asszíriaé, Elámé, Meseké, Tubálé és más nemzeteké. Végül, ahogyan hihetetlen lenne elhinni, hogy az asszírokat fénykorukban elpusztítják, úgy tűnik hihetetlennek az is, hogy az egyiptomiakat valaha is elpusztítják. Pedig ez minden bizonnyal meg fog történni.

K: Az Ezékiel 32-ben mikor jó a kulturális büszkeség, és legalább hét olyan esetet soroljon fel, amikor rossz lehet!

V: Elégedett vagy boldog vagy azzal a kultúrával, amelybe születtél? Ebben nincs semmi rossz. De a kulturális büszkeség számos szempontból helytelen lehet.

1. Úgy gondolod, hogy a kultúrátok miatt jogotok van bizonyos dolgokra másokhoz képest?

2. Úgy gondolod, hogy a kultúrátok miatt jobbnak születtél, mint mások?

3. Lenézed másokat a kultúrád miatt, ahogy Jónás lenézte a gonosz asszírokat? Amikor egy teljesen gonosz embert látsz, emlékezz arra, hogy „Isten kegyelmének köszönhetően nem én vagyok az”.

4. Úgy gondolod, hogy a kultúrára hivatkozva jogod van másokat kihasználni vagy elnyomni?

5. A kultúrátok miatt úgy gondoljátok, hogy „uralkodni születtetek”?

6. Úgy gondolod, hogy Isten a kultúrára hivatkozva elnézi a gonoszságot benned, de másokban nem? „Jóban-rosszban támogatni fogom őket.”

7. Elnézed-e a csoportodban lévők gonoszságát, miközben ugyanazt elítéled azoknál, akik nem tartoznak a csoportodhoz? „Lehet, hogy gazemberek, de mi akkor is támogatjuk őket, mert a mi gazembereink.”

K: Az Ezékiel 32-ben mikor áll a kulturális büszkeség az evangélium útjába, és mikor akadályozza az Istennek való engedelmességet?

V: A legnyilvánvalóbb eset az, amikor a kultúrád azt mondja, hogy tegyél meg valamit, Isten pedig mást mond. Vagy büszke vagy a kultúrád valamire, miközben Isten azt mondja, hogy az gonoszság.

Egy kevésbé nyilvánvaló esetet Jónás példája mutat be. Ő büszke volt kultúrája istenfélő vonásaira, és lenézte a gonosz hitetleneket. Fel kell ismernünk a bűnt bűnként, de senkit sem szabad lenéznünk.

K: Az Ezékiel 32-ben hogyan örökíthetik át az emberek a kulturális bűnöket?

V: Ha az őseid vagy a szüleid vétkeztek, és te úgy döntesz, hogy más utat választasz, és nem cselekszel úgy, mint ők, akkor nem vagy bűnös azokért a bűnökért. De ha aktívan úgy döntesz, hogy követed az őseid vagy a szüleid bűneit, akkor részesedésed van a bűnükben. Sokan egyikre sem hajlanak; valójában nem hoznak döntést, csak passzívan azt teszik, amit a kultúrájuk előír. Így ők is részesednek a kultúrájuk és őseik bűneiben.

A kultúra egyik kulcsfontosságú funkciója – legyen az jó vagy rossz – az, hogy a hozzáállásoknak, hiedelmeknek és viselkedésmódoknak normálisnak tűnő jelleget kölcsönöz. Ha ezek gonoszak és ellentétesek Isten szavával, a kultúra követése hamis legitimitásérzetet kölcsönözhet ennek a gonoszságnak.

A történelem tanulmányozásának egyik rossz célja a gyűlölet fenntartása lehet. Például volt egy muszlim fiú, aki azt mondta, hogy gyűlöli a zsidókat, annak ellenére, hogy soha nem találkozott eggyel sem. Mi van, ha azok a dolgok, amiket a zsidókról mondtak neki, hamisak voltak?

K: Az Ezékiel 33:1–6-ban milyen feladatokat lát el az őr a város érdekében? Miért nincs egy országnak őre?

V: Az őrszolgálat fontos feladat. Az őr legalább négy dolgot tesz.

1. Őrködik, hogy trombitát fújjon, és figyelmeztesse a város lakosságát, különösen a katonákat, egy közeledő támadásra. A távolba figyel, hogy a lehető leghamarabb figyelmeztethesse őket a támadásra.

2. Megadja a támadás irányát, a hadsereg létszámát és a támadás egyéb részleteit.

3. Ha a várost már megtámadták, értesítik az embereket, amikor megerősítést látnak a támadók elleni harcra.

4. Biztonságérzetet adnak a város lakóinak. Tudják, hogy katonáik nem fognak elaludni, ha az őr éber. Természetesen, ha az őr maga is elalszik, akkor hamis biztonságérzetet kelt.

K: Miért olyan fontos a város őre az Ezékiel 33:1–6-ban? Mi történhet, ha az őr elmulasztja a feladatát?

V: Az őr vagy egyetlen személy, vagy egy nagyváros esetében irányonként egy-egy személy. Az őrnek önmagában nincs hatalma a betolakodók visszaszorítására, de elengedhetetlen szerepe van a riasztás kiadásában és abban, hogy az alvó védők harcra készen álljanak.

Ha egy őr elalszik a szolgálatban, egy átlagos éjszakán nem történik semmi, ha senki sem veszi észre. De ha betörő sereg jelenik meg, akkor már túl késő lesz a város számára, ha az őr alszik. Tehát az esetek több mint 99%-ában úgy tűnik, hogy az őr erőfeszítései nem számítanak. De az a maradék 1% esetében a munkája nagyon, nagyon fontos. Azokat a római katonákat, akik őrködés közben elaludtak, ruháikban elégették.

Írországban évszázadokkal ezelőtt egy közlegény békeidőben őrködött egy erődnél. Egy tiszt és a barátnője sétáltak a helyőrség falai körül, amikor a tiszt véletlenül a falon túlra ejtette azt az eljegyzési gyűrűt, amelyet a barátnőjének akart adni. Ezért megkérte a közlegényt, hogy szedje fel, a közlegény pedig azt mondta, megteszi, ha a tiszt helyette őrködik. Megállapodtak. A közlegény soha nem tért vissza. A tiszt elaludt. A közlegény parancsnoka meglátta az alvó őrt, és lelőtte.

K: Az Ezékiel 33:7–11-ben milyen feladatokat lát el a szellemi őr?

V: A szellemi őr figyelmeztet a közeledő veszélyekre vagy eretnekségekre, amelyek még messze vannak, de előfordulhatnak. Figyelmeztet továbbá a már fennálló veszélyekre is, vagy arra, ha a falak megsérültek, és azok Isten városában vannak. Emellett tájékoztatja a hívőket arról, hol rejlik a veszély, és hogy mennyire fontos ezekkel a veszélyekkel foglalkozni.

K: Miért olyan fontos a szellemi őr az Ezékiel 33:7–11 szerint? Mi történhet, ha a szellemi őr elmulasztja a feladatát?

V: Elsősorban és legfőképpen Isten parancsolta, hogy vizsgáljuk meg magunkat, és hogy őrizzük meg a nyájat a szellemi farkasoktól. A keresztényeket elaltathatják mások hamis biztosítékai arról, hogy ugyanazt a hitet vallják. A keresztények elbátortalanodhatnak és elveszíthetik buzgalmukat.

K: Az Ezékiel 33:7–11 szerint milyen módon lehetünk ma szellemi őrök?

V: Azok a keresztények, akiknek megvan a tudás és a megkülönböztető képesség ajándéka, négy, egymást átfedő módon lehetnek és kell is, hogy legyenek lelki őrök.

1. Együttműködhetünk másokkal, hogy megvédjük a nyájat a külső fenyegetésektől. Védekezhetünk mind azok ellen a hamis vallások ellen, amelyek nem állítják magukról, hogy keresztények, mind pedig azok ellen, amelyek ezt állítják.

2. Együttműködhetünk másokkal, hogy megvédjük a nyájat a hamis testvérektől, a köztünk élő vad farkasoktól (ApCsel 20:28–31).

3. Megvédhetjük magunkat a bűntől, különösen akkor, ha egy keresztény vezető a bűnt „rendben lévőnek” állítja be. Vigyázhatunk házasságainkra.

4. Óvhatjuk magunkat a csüggedéstől. Amikor a keresztények fénye kezd elhalványulni, emlékeztethetjük őket arra, hogy kinek szolgálnak, milyen cél felé törekednek, és hogy a világ dolgai hiábavalók.

Egy őr hatékonysága attól függ, mennyire éber, és attól, hogy az emberek mennyire bíznak benne, hogy hallgassanak rá. Amerikában szinte mindenki ismeri Paul Revere híres lovaglását, amellyel arra figyelmeztetett, hogy a britek jönnek, hogy elvegyék a lőszerüket. William Dawes is lovagolt, és éppoly fontos szerepet játszott. Revere az út mentén figyelmeztette az embereket, míg Dawes egyenesen Lexingtonba lovagolt, hogy ott figyelmeztesse a vezetőket. Mindkét férfi életében nem volt túl híres, de amikor Henry Wadsworth Longfellow Paul Revere éjféli lovaglásáról írt, Dawes-t teljesen figyelmen kívül hagyta. Néhány őr híressé válik, másokra pedig nem fognak emlékezni, legalábbis itt a földön.

K: Az Ezékiel 33:7–11-ben milyen helytelen módszerek szerepelnek az őrszolgálat ellátásában, amelyeket nem szabad követnünk?

V: Nem szabad puszta tévedést lélekromboló eretnekségnek nevezni. Nem szabad egyes bűnökre rámutatni, miközben még nagyobb bűnökről hallgatunk, vagy azokat hallgatólagosan elfogadjuk. Bár vannak olyan helyzetek, amikor szigorúnak kell lennünk az üzenetünkben, az igazságot szeretettel kell hirdetnünk. Végül pedig fel kell ismernünk, hogy a hallgató helyzetétől függően különböző válaszok léteznek. Van a tanítás, a szelíd korrekció, a buzdítás, és végül a kemény feddés, amely a Bibliában magában foglalta a gúnyolódást, a szidalmazást és a pokolra való fenyegetést is.

Hogyan tudjuk eldönteni, mi a helyes? Nézzünk példákat a Bibliából! Amikor Pál figyelmeztette a tévelygő gyülekezeteket az 1. és 2. Korinthusbeliekhez, a Galatákhoz és a Kolosszusbeliekhez írt leveleiben, és amikor a Filippiakhoz írt levelében figyelmeztetett néhány ember rossz gondolataira, láthatjuk az őrszem szerepének egyik módját. Amikor Péter figyelmeztet minket a 2. Péter-levélben, láthatjuk az őrszem szerepének második módját. Amikor János írásait olvassuk az 1., 2. és 3. János-levélben, láthatjuk az őrszolgálat harmadik módját. Amikor Júdás figyelmeztet minket a Júdás-levélben, láthatjuk az őrszolgálat negyedik stílusát. Végül, amikor látjuk, hogy a Zsidókhoz írt levél írója nem az eretnekségek ellen figyelmeztet, hanem a hívőket arra, hogy mennyire fontos kitartani a hitük mellett, egy teljesen másfajta őrszolgálati stílust látunk.

K: Az Ezékiel 33:12–21-ben hogyan volt Ezékiel őr más módon, mint amire számítani lehetett volna?

V: Az emberek nem azért jöttek Ézsaiáshoz, hogy megkérdezzék: „Mit tegyünk?” vagy „Ez helyes?”. Sőt, egyáltalán nem jöttek oda, és nem kérdeztek semmit; azt hitték, mindent kitaláltak, de tévedtek. Az őr egyik feladata, hogy új, közeledő veszélyről szóljon, mielőtt a kár bekövetkezne. A második feladata pedig az, hogy azoknak, akik már meg vannak győződve arról, mire kell támaszkodniuk, megmutassa: az, amire támaszkodtak, téves volt. Az a feladata, hogy megkérdőjelezze azokat a hamis dolgokat, amelyeket igaznak tartanak, miután a hamis tanítás már megtette a kárt.

K: Az Ezékiel 33:24-ben mit akartak az emberek azzal mondani, hogy Ábrahám csak egy volt, ők viszont sokan vannak?

V: Arra hivatkoztak, hogy Ábrahám csak egy ember volt, és ő örökölte a földet. Mi viszont sokkal erősebbek vagyunk Ábrahámnál, mert sokan vagyunk, ezért bátorságot kell merítenünk abból, hogy még inkább képesek vagyunk megtartani a földet. Isten elítéli ezt a hozzáállást. Ábrahám valójában még nem birtokolta a földet. Ábrahám nem is saját ereje vagy érdemei miatt kapta meg az ígéretet a föld birtoklására, hanem kizárólag Isten kegyelméből. De az, hogy sokan vannak, nem ad nekik több érdemet a föld birtoklására; sőt, bálványimádásuk és egyéb bűneik miatt még kevesebb érdemük lenne. Amint hamarosan kiderült, bár sokkal többen voltak, mint Ábrahám, önmagukban mégsem voltak elég erősek ahhoz, hogy visszavernék a babiloniakat. Ezékiel 33:26 szerint a saját kardjukra támaszkodtak. És ha Isten nem verte volna vissza értük a babiloniakat – amit Ő maga is kijelentett, hogy nem fog megtenni –, akkor olyan dologban reménykedtek, amire nem érdemes volt reményt fűzni. Teljesen elkerülte a figyelmüket, hogy Isten kegyelme és hatalma volt a döntő, nem pedig az emberi erő vagy érdem.

Manapság egy szervezet vagy felekezet jól indulhat, de rosszul alakulhat, ha az emberek elkezdik bízni a szervezetben, és nagyobb hűséget éreznek a szervezet vagy a szolgálat iránt, mint Isten iránt.

K: Mi a szokatlan az Ezékiel 33:25-ben szereplő vád megfogalmazásában: „emeljétek fel szemeteket bálványaitokra”?

V: Nem azt mondja, hogy azokat a bálványokat imádták Isten helyett; talán egyesek Isten mellett akarták imádni a bálványokat is, más szóval nyitva akarták tartani a lehetőségeiket azzal, hogy minden oldalra próbáltak játszani. Nem mondja ki kifejezetten, hogy imádták azokat a bálványokat, bár ez itt benne van a szövegben. A „szemeiteket emeljétek fel” kifejezés általánosabb; azt jelenti, hogy egyáltalán figyelmet fordítanak a bálványokra. Azt jelenti, hogy tisztelik a bálványokat. Egyszer hallottam egy keresztény apologétát azt mondani, hogy tisztelnünk kellene a muszlim vallást. A Biblia soha nem mondja, hogy tisztelnünk kellene a hamis vallásokat; és nem kellene jobban tisztelnünk az iszlámot, mint ahogy a muszlimok és a keresztények sem tisztelik a hinduizmust vagy a buddhizmust. Másrészt viszont tisztelnünk kellene a muszlim embereket, ahogyan minden embert tisztelnünk kellene, hiszen az egész emberiség Isten képmására lett teremtve.

K: Az Ezékiel 33:27–29-ben hogyan jelenik meg Isten mint „a pusztító”?

V: Amikor egy nép elfordul Istentől, Isten kellemetlen eseményekkel mutatja meg nekik, hogy nem támaszkodhatnak kizárólag a saját erejükre. Amerikában, ahogy valaki néhány évtizeddel ezelőtt mondta: ha kivesszük a Bibliát az iskolákból, bevezetjük a fémdetektorokat. Az emberek talán azt gondolták, hogy tévedett, de ő csak az időzítésében tévedett.

K: Az Ezékiel 33:30–33-ban Isten azt mondta Ezékielnek, hogy láthatóan elért némi hírnevet és népszerűséget. Érdekelnie kellene Ezékielt, és érdekelnie kellene-e minket is, ha valamelyest híresek vagy népszerűek leszünk?

V: Két válasz létezik, amelyek első ránézésre ellentmondásosnak tűnnek, de valójában kiegészítik egymást.

Nem, nem szabad törődnünk azzal, mit gondolnak mások; Isten szolgáiként csak azzal kell törődnünk, mit gondol rólunk a mi Urunk. Nem szabad hagynunk, hogy a hírnév vagy a hízelgés felfújja a büszkeségünket, és esetleg bukáshoz vezessen.

Igen, törődnünk kell ezekkel a dolgokkal, mint az evangélium terjesztésének eszközeivel. Valamikor az ember nem volt híres. A jövőben valószínűleg eljön az az idő, amikor már nem lesz híres, vagy nem hallgatnak rá. Ez rendben van. De addig, amíg tart ez az időszak, és amíg a hívő híres vagy népszerű, addig használnia kell ezt a platformot, hogy Krisztus dicsőségére ragyogjon, és terjessze az evangéliumot. De ne szálljon a fejedbe, mert ez is elmúlik. Isten nem azért mondta ezt, hogy egy ember büszkeségét simogassa, hanem azért, hogy Ezékiel – és mi is – az Isten dicsőségére használhassuk a múló hírnevet.

K: Miért van az, hogy az Ezékiel 33:31–33 szerint egyesek, akiknek nincs szándékukban Istent követni, mégis aktívan hallani akarják Isten szavait?

V: Szeretnék jól érezni magukat attól, hogy közel vannak Istenhez, de más szándékaik is vannak. Lehet, hogy nem feltétlenül határozzák el aktívan, hogy nem fogják követni, amit hallanak, de passzívan úgy döntenek, hogy Isten parancsainak engedelmeskedése opcionális. Charles Stanley azokról az emberekről beszélt, akik kezdetben talán engedelmesek az Úrnak, majd eljutnak a „talán” állapotába.

K: Az Ezékiel 34:1–4, 8–12 szerint miben hasonlítanak egyes vallási vezetők ezekre az értéktelen pásztorokra?

V: A haszontalan pásztorok nemcsak hogy semmit sem tesznek, hanem rájuk is támaszkodnak egy feladat elvégzésében, amit azonban elmulasztanak. Jobb, ha nincs pásztor, ha a tulajdonos tudja, hogy nincs pásztor, és ő maga vigyáz a juhokra, mintha lenne egy haszontalan pásztor, akiről azt hitték, hogy jó pásztor.

Hasonlóképpen, komoly dolog keresztények vezetője lenni, és elmulasztani azt a feladatot, amelynek elvégzésére számítanak.

K: Az Ezékiel 34:1–6-ban milyen jellemzőkkel rendelkeznek egyes haszontalan pásztorok?

V: Íme nyolc jellemző, amely legalább néhány rossz pásztornál megfigyelhető.

Ezékiel 34:2 Csak magukkal törődnek

Ezékiel 34:2 Nem törődnek a nyájjal

Ezékiel 34:3 Mégis a nyáj vezetéséből származó hasznot akarják, még ha ez a nyáj legjobbjainak feláldozásával is jár

Ezékiel 34:4 Nem tesznek semmiféle erőfeszítést, hogy segítsenek a nyáj szenvedő tagjain, vagy visszahozzák őket

Ezékiel 34:4 Keményen és brutálisan uralkodtak (irgalom nélkül)

Ezékiel 34:5 A nyáj helyzete nem volt jobb, mintha nem lett volna pásztora

Ezékiel 34:5 A szolgálatot elhagyó pásztorok nem védték meg őket attól, hogy mások zsákmányul ejtsék őket

Ezékiel 34:6 A szolgálatot elhagyó pásztorok nem védték meg őket attól, hogy szétszóródjanak és megosztódjanak

K: Az Ezékiel 34:1–4, 8–12 alapján miben hasonlítanak egyes politikai vezetők ezekre az értéktelen pásztorokra?

V: Nem a népért dolgoznak, hanem csak a fizetésükért. Nem törődnek azokkal, akiket vezetniük kellene, csak kihasználják őket. Csak magukkal törődnek, és tisztségüket a haszonszerzés eszközének tekintik.

K: Az Ezékiel 34:7–10-ben mit ígér Isten, hogy tesz ezekkel a haszontalan pásztorokkal?

V: Legalább három dolgot.

Ezékiel 34:10 Isten számon fogja kérni őket

Ezékiel 34:10 Isten eltávolítja őket a nyáj gondozásából, és megfosztja őket az abból származó haszontól.

Ezékiel 34:10 Isten megmenti a nyájat a kizsákmányolásuktól

Richard FitzRalph (1299–1360) az uralomról szóló tanításában azt írta, hogy az istentelen vezetők nem részesülhetnek szolgálatunkban, hűségünkben vagy pénzünkben.

K: Az Ezékiel 34:11–16-ban mit ígér Isten, hogy megtesz a juhaiért?

V: Olyan legelőkre vezeti őket, ahol táplálékot kapnak és virágoznak. Nemcsak a ragadozóktól lesznek megvédve, hanem a többi rossz juh által teremtett rossz környezettől is.

K: Az Ezékiel 34:17–24-ben hogyan lehetnek egyes keresztények bárányok, mégis rossz bárányok, ha lábukkal zavarosítják a vizet?

V: Olyan juhok lehetnek, akik nem törődnek azzal, hogy zavarosítják a vizet, és megakadályozzák a többi juhot az ivásban. Elcsüggeszthetik a többi hívőt, és rossz példát mutathatnak. Megakadályozhatják a többi hívőt abban, hogy megkapják, amire szükségük van.

K: Az Ezékiel 34:23 és 48:21-ben említett „Dávid” valóban Dávid, vagy a Messiás?

V: A Szentírás nem mondja meg, de kétféle nézet létezik erről. Vagy ez a Messiás, aki örökké uralkodni fog mindenen, vagy valójában Dávid, akiről egyesek úgy gondolják, hogy Krisztus alatt fog uralkodni az ezeréves királyság idején.

K: Az Ezékiel 34:25–31-ben mit ígér Isten a juhainak?

V: Isten olyan helyet ígér, ahol nincsenek vadállatok. Rendszeres esőt (és áldásokat) ígér. Megígéri, hogy nem lesz rabszolgaság, éhség vagy szégyen.

K: Az Ezékiel 34:25-31-ben szereplő ígéretek fizikai vagy szellemi értelemben teljesülnek be? Mikor teljesülnek be?

V: Ezek végső soron az ezeréves királyság idején fognak beteljesülni, „szolgám, Dávid” idején, amint azt az Ezékiel 34:23–24 említi. Bár Isten már most is vigyáz ránk, a földjükön való teljes biztonság – hogy többé ne legyenek a nemzetek zsákmányai – még a jövőben vár ránk.

K: Az Ezékiel 34:31-ben mit jelent egyénileg az, hogy Isten egyik juha vagyunk?

V: Azt jelenti, hogy követed a pásztort, akiről az Újszövetség kinyilatkoztatja, hogy Krisztus. Az istenfélő egyházi vezetők al-pásztorok, és nekünk is követnünk kell őket, de csak annyiban, amennyiben ők is követik Krisztust (Zsidók 13:7; 1 Péter 5:1-5).

K: Mit jelent az Ezékiel 34:31-ben kollektív értelemben, hogy mindannyian Isten juhai vagyunk?

V: Követjük a Pásztort, aki vezet minket és gondoskodik rólunk. Bízunk abban, hogy az Ő útja a legjobb út. Együtt vagyunk, mint egy nyáj.

K: Az Ezékiel 35:2-3,7, a Mózes első könyve 36:30, valamint a Krónikák második könyve 20:10 és 25:11 versekben hol található a Seír-hegy?

V: Ez Edom legjelentősebb hegye, és itt az edomi nemzetet jelképező szinonimaként szerepel.

K: Az Ezékiel 35:5-ben hogyan táplált Edom ősi ellenségeskedést Izrael iránt?

V: Sajnos akkor is, mint ma is, a történelmet többek között arra használják, hogy régi gyűlöleteket tanítsanak és erősítsenek. Kr. e. 1900 körül, a Mózes első könyve 25:22–34; 27; 36:1 versekben Ézsau, az edomiták őse, egy időben meg akarta ölni Jákóbot, Izráel ősét. Később azonban kibékültek.

Kr. e. 1407 körül, a Mózes negyedik könyve 20:14–21; 24:15–19 versekben az edomiták nem engedték át az izraelitákat a földjükön Kánaán felé.

Az 1 Sámuel 14:47 szerint Sául idején harcoltak.

1 Királyok 11:14–22: Hadad vezetése alatt az edomiták Salamon idején harcoltak

2 Krónikák 20:1–23: az edomiták szövetséget kötöttek, és Jósafát idején harcoltak

2 Királyok 8:21 Az edomiták Jorám idején harcoltak

2 Krónikák 28:17 Az edomiták Aház idején harcoltak

Zsoltárok 137:7; Siralmak 4:21-22; Obádiás 10-14 Az edomiták segítették a babiloniakat Júda ellen.

Ezékiel 25:12-17 szerint Jeruzsálem bukása után az edomiták az útkereszteződéseknél leselkedtek, hogy megöljék és kirabolják a menekülő zsidókat.

Malakiás 1:2-5 Kr. e. 433 körül, a száműzetésből való visszatérés után az edomiták még mindig ellenségek voltak.

Tehát az edomiták – Ézsaut nem számítva – csaknem ezer évig Izráel ellenségei voltak. Az edomiták sok juhot tartottak, de ugyanezt tették a moabiták, az ammóniak, az arabok és az izraeliták is. Az edomitáknak a juhok tartása mellett szinte az egyetlen közös vonásuk az Izráel iránti gyűlöletük volt.

K: Az Ezékiel 35:5-ben mi az a keserűség, és melyek a különböző fázisai?

V: Néha a rossz érzések idővel elmúlnak. De néha az emberek folyamatosan erősítik őket, így azok egyre nagyobbak lesznek. Természetesen ez megmérgezheti a kapcsolatot azzal, akivel szemben keserűséget táplálsz, de másokkal való kapcsolataidat is megmérgezheti. A keserűség legrosszabb formájában szomorú, ha az egyetlen életcélod a gyűlölet.

K: Az Ezékiel 36:1–12-ben helytelen volt-e, hogy az izraeliták itt bátorítást éreztek?

V: Nem, mert Isten megígérte, hogy eltávolítja azt az ellenséget, amely folyamatosan kihasználta őket gyengeségük pillanataiban.

K: Az Ezékiel 36:13–21-ben milyen kényes egyensúlyozást hajt végre itt Isten?

V: Egyrészt Isten kijelenti, hogy Izráel megérdemelte a büntetését. Másrészt Isten azt mondta, hogy a büntetésük véget ér, és áldást fognak kapni. Isten nem akarta, hogy azt higgyék, bűnük rendben van, de azt sem akarta, hogy azt higgyék, ha egyszer súlyosan vétkeztek, nincs visszaút.

K: Az Ezékiel 36:13–21-ben hogyan mutathatjuk meg ma Isten egyensúlyteremtő cselekedetét?

V: Isten mindenkinek bizonyos fokú szabadságot ad, de védelmet is nyújt az elnyomott juhainak. Isten megakadályozza, hogy egyes juhok másokat elnyomjanak. Hasonlóképpen mi is hagyhatjuk, hogy az emberek azt tegyék, amit akarnak, de megvédjük az elnyomottakat. Ahogy valaki viccesen megjegyezte: szabadon mozgathatod a karjaidat, de a karjaid mozgásának szabadsága ott ér véget, ahol az én orrom kezdődik.

K: Mi a szokatlan az Ézs 36:18-ban szereplő, bálványokra utaló szóban?

V: Ez a szó, a gillulim, Ezekiel kedvenc szava a bálványokra. Lehet, hogy a gel szóból származik, ami trágyát jelent, és így Ezekiel a bálványokat „trágyadolgoknak” nevezi.

K: Az Ezékiel 36:21–22, 32-ben hogyan tette ezt Isten a saját nevéért?

V: Isten helyreállítja az izraelitákat, nem azért, mert megérdemelték, hanem a saját neve miatt. Ők Isten népe voltak, és Isten meg fogja őrizni őket, ahogyan Ábrahámnak megígérte. A 2Mózes 32:9–14 ugyanezt a gondolatot tanítja.

K: Az Ezékiel 36:25–26-ban hogyan fogja a tiszta víz megtisztítani az izraelitákat?

V: Kétféleképpen.

Képletesen: ahogy a víz megtisztít a szennyeződésektől, úgy Isten is megtisztít mindenkit, aki hozzá fordul. Függetlenül attól, hogy az emberek mikor fordulnak Istenhez, Isten ezt a kijelölt főpapján, Jézus Krisztuson keresztül teszi.

Anyagi értelemben eljön az az idő, amikor Isten népe betartja Krisztus parancsát, és megkeresztelkedik.

K: Az Ezékiel 36:25–30-at „Ezékiel evangéliumának” is nevezik. Hogyan gondolkodott volna egy akkori zsidó ember ezekről az ígéretekről?

V: Alázatosnak, megalázónak, vagy akár sértőnek is tűnhetett volna számukra, hogy Isten nem folytatja a dolgokat úgy, ahogy korábban voltak. Istennek új szívet kellett adnia nekik. Az, hogy kőszívűek voltak, nem éppen dicséretes kijelentés volt.

K: Az Ezékiel 36:31–32-ben hogyan kapcsolódik ez az igazi bűnbánathoz?

V: Amikor az ember a múltbeli bűneire gondol, nem ábrándozással vagy örömmel gondol rájuk, hanem inkább undorral az iránt, amit tett.

Sokan hallottak már a békákról és a „forró tűzhely” jelenségről. Ha egy élő békát forró vízbe teszünk, a béka kiugrik; tudja, hogy ott veszély leselkedik rá. De ha egy békát meleg vízbe teszünk, majd fokozatosan forrásig melegítjük, a béka meghal, anélkül, hogy észrevenné, hogy halálra főzik. Hasonlóképpen, amikor az emberek hozzászoknak egy kis bűnhöz, rávehetők arra, hogy nagyon súlyos bűnökkel is megelégedjenek, feltéve, hogy a változás fokozatos. Ennek ellenszere – a bűnbánat után – az, hogy megvetjék az általuk elkövetett bűnös dolgokat, legyenek azok nagyok vagy kicsik.

K: Mi a jelentése az Ezékiel 37-ben szereplő csontok völgyéről szóló látomásnak?

V: Bár az emberek mindenféle vad elképzelést kitalálhatnak arról, hogy mit jelképeznek a csontok, az Ezékiel 37:11 egyértelmű választ ad. A csontok Izráel házát jelképezik. Az izraelitákat a száműzetés alatt szinte, de nem teljesen megölték vagy asszimilálták. Az Ezékiel 37 azonban azt mutatja, hogy még ha minden egyes izraelita meg is halt volna, Isten akkor is betarthatná az ígéretét, hogy megőrzi őket, azáltal, hogy újra életre kelti őket.

Ez valószínűleg utalhat Izrael 1948-as nemzeti újjáalakulására.

Még ha ez a testi feltámadásra is utalna, a muszlimoknak nem lenne nehéz elhinniük ezt a csodát. A csontok csodás újjáalkotásáról Mohamed is tanított a Sahih Muslim 4:7055–7057, 1527–1528. oldalon.

K: Mi a lényeg az Ezékiel 37:1–2-ben, nem a csontok, hanem éppen a nagyon kiszáradt csontok esetében?

V: Nem maradt bennük csontvelő, vér, sem semmi élő. Ahhoz, hogy kiszáradjanak, már régóta halottaknak kellett lenniük. Természetesen reménytelen volt, hogy valaha is újra életre keljenek.

K: Az Ezékiel 37:3-ban milyen volt Ezékiel hozzáállása, amikor Istennek válaszolt?

V: Ezekiel teljes mértékben tisztában volt a természetes helyzettel. De Ezekiel nem akart semmit sem kizárni, hiszen egy Mindenható Istennel van dolga. Nekünk is ilyen hozzáállásunknak kell lennie.

K: Az Ezékiel 37:4-ben mi volt a értelme annak, hogy csontokhoz beszélt, amelyek nem hallottak és nem értettek semmit?

V: Ha valamelyik lelkész úgy gondolja, hogy gyülekezete nem figyel rá eléggé, a New International Bible Commentary 838. oldalán humorosan rámutatnak, hogy ez volt „a legkevésbé ígéretes gyülekezet, amelyhez valaha is szólt bármely prédikátor”. Ennek a látomásnak nem az volt a célja, hogy bármit is tanítson a csontoknak. Inkább arról szólt, hogy Isten szavát hirdesse ki rájuk, miszerint élni fognak. Néha szavaink nem arra szolgálnak, hogy bármit is tanítsunk egy mindentudó Istennek, vagy akár más embereknek; néha egyszerűen csak az Úr szavát kell kihirdetnünk.

K: Az Ezékiel 37:5–10-ben a héber ruah (lélegzet/szellem) szó tízszer fordul elő. Miért hangsúlyozná Isten ennyire, hogy az Ő Szelleme által történt?

V: A Szentírás nem mondja ki közvetlenül, de spekulálhatunk. A Mózes első könyvének 1. fejezetében Isten hangsúlyozta, hogy az Ő Igéjének kimondásával teremtett, bár a Szentlélekről is említést tett egyszer. Más helyeken Isten a jobb karjával, vagyis az Ő hatalmával végzett munkáját hangsúlyozza. De itt Isten nem csupán fizikai munkát végez, hanem Szentlelket helyez az emberekbe (azaz a kiszáradt csontokba).

K: Az Ezékiel 37:7–10-ben, ebben a látomásban mi a célja a kétlépcsős folyamatnak?

V: Isten természetes és fizikai módon is megváltoztathat dolgokat, még akkor is, ha az lehetetlennek tűnik. De Isten nem áll meg ennél. Isten át tudja alakítani az ember szellemét, és lelki életet adhat ott, ahol korábban nem volt.

K: Az Ezékiel 37:11–14-ben mi a közvetlen alkalmazása annak a látomásnak, amelyet Isten mutatott Ezékielnek?

V: Jeruzsálem elpusztítása után ez volt az az idő, amikor úgy tűnt, hogy a zsidók, mint nemzet, örökre véget értek.

Számos ősi királyság létezett, amelyek a maguk idejében meglehetősen nagyok vagy hatalmasak voltak: az ubaidok, az urartuk, a heftaliták, a mitannik, a minósziak, a tengeri népek, a lüdök, a hükszoszok, a yueh-chih-ek, a kimmeriek és a szkíták. A mai emberek többsége soha nem hallott róluk, de nagyon is fontosak voltak, például amikor a lüdök és a perzsák harcoltak egymással, és döntetlenre végeztek. Mégis, már nincs róluk nyoma. Még azok a birodalmak is, amelyekről hallottál, mint például az asszírok, a hettiták és a babiloniak, eljutottak arra a pontra, ahol a visszatérésük esélye gyakorlatilag nulla volt. Ez oly sok nemzetre igaz volt, és természetesen arra a következtetésre juthatunk, hogy a filiszteusokhoz hasonlóan a zsidó nemzet ideje is eljött és elmúlt, örökre. Isten azonban mást ígért.

K: Az Ezékiel 37:15–17-ben mi a célja annak, hogy a két botot egybe illesszék?

V: Az északi Izráel királyság és a déli Júda királyság népe, amelyek eddig elkülönültek egymástól, sőt oly sokszor harcoltak egymás ellen, elválaszthatatlanul egyetlen néppé válnak.

K: Az Ezékiel 37:15–17-ben az eredeti széthúzás, vagyis a botok szétválasztása volt-e a későbbi bűnök forrása, ahogyan azt a Witness Lee helyi gyülekezetének egyes tagjai gondolják?

V: Ez téves, és mégis részben helyes.

Helytelen: Az 1 Királyok 11:11–13 szerint eredetileg Isten, nem az emberek okozta az egyesült királyság szétválását, és Isten nem vétkezett. A szétválás oka Salamon bűnei és az volt, hogy a nép eltávolodott Istentől. Júda népe készen állt arra, hogy orvosolja ezt a szakadást, de Isten a prófétája, Semaia révén üzenetet küldött, hogy ne akadályozzák meg az izraelitákat a szakadásban, mert ez Isten műve volt, az 1 Királyok 12:21–24 szerint.

Részben helyes: Amint a szétválás bekövetkezett, az északi Izráel királya még nagyobb gonoszságba taszította a népet azzal, hogy Bethelben és Dánban bevezette az aranyborjak imádását, az 1 Királyok 12:25–33 szerint.

K: Az Ezékiel 37:16–17-ben szereplő két pálca lehet-e a Biblia és a Mormon-könyv, ahogyan azt a mormonok állítják?

V: Nem. Keith Meservy a mormon magazinban, az Ensign 1977. szeptemberi számának 22–27. oldalán megjelent cikkében ezt állította. Észrevette, hogy az Ézsaiás 37:16–17-ben nem a „rúd/bot” jelentésű specifikus héber szó, a matteh szerepel, hanem az „ets” héber szó, amely a fa/faanyag általános megnevezése. Az asszírok és a babiloniak fából készült „írótáblákat” használtak, ezért szerinte ez „megerősíti” a mormon értelmezés helyességét. Azonban ezeket a fából készült táblákat belülről kivájták, hogy viasszal tölthessék meg, és a viaszra írtak. Egyrészt Meservy kimutatta, hogy a „botok” lehettek akár írótáblák, akár rudak. Ha ez valóban jelentős lenne, az ugyanúgy alátámasztaná az Új- és az Ószövetséget, mint a Bibliát és a Mormon-könyvet. Itt azonban nem a szentírásokra utal. A mormonok figyelmen kívül hagyják, hogy az Ezékiel 37:18b–28 már megmondja nekünk, mit jelentenek ezek a két pálcák. Azt jelenti, hogy a két nép (nem a szentírások) egybe fog egyesülni. Össze kellett gyűjteni őket azokból a nemzetekből, ahová szétszóródtak.

Abban az időben nagy ellenségeskedés uralkodott Izráel és Júda népei között. Az egyik bot Izráelt, a másik pedig Júdát jelképezte. Ez azt jövendölte meg, hogy Izráel és Júda törzsei egyetlen néppé válnak, miután Isten összegyűjti népét a nemzetek közül. A két bot nem lehetett a Biblia és a Mormon-könyv a következő okok miatt.

1. A rudak két népre utalnak, nem pedig könyvekre az Ezékiel 37:18b–20-ban

2. Amikor összeforrnak, Dávid fog uralkodni felettük (Ezékiel 37:24).

3. Az Ezékiel 37:25 szerint akkor fognak egyesülni, amikor őseik földjén élnek.

4. Végül, a Mormon-könyvre itt nem lehet utalni, mivel tele van hamis állításokkal, beleértve egy teljes amerikai civilizációt is, amelyről semmilyen régészeti bizonyítékot nem találtak. Például kérdezzen meg bármelyik becsületes mormon régészt, hogy hol található a Mormon-könyvben említett bármelyik város, és azt fogja mondani, hogy még nem találták meg. Hány évtized fog eltelni, és hány inkák, chimuk, aztékok, maják stb. városát kell még felfedeznünk, mielőtt arra a következtetésre jutunk, hogy a Mormon-könyvben szereplő városokat soha nem fogjuk megtalálni, mert soha nem is léteztek?

K: Az Ezékiel 38:2; 39:1,11-ben mi az a Góg?

V: Egyes tudósok szerint ez Oroszországra utal, mások viszont nem annyira biztosak ebben.

Lehet, hogy a „Gog” szó megegyezik a Gyges/Gugu névvel, aki a mai Törökország területén fekvő Lüdia királya volt. Az Ószövetségben ez a szó csak itt és az 1. Krónikák 5:4-ben fordul elő.

A Gog névvel kapcsolatos egyéb, kevésbé valószínű lehetőségek:

Gagu, Asszíria északi részén, a mai Oroszország, Azerbajdzsán és/vagy Örményország területén fekvő Sakhi föld uralkodója.

A sötétséget jelölő sumér szó a Gug.

Gomer, akit a Mózes első könyve 10:2-ben közvetlenül Magog előtt említenek, egy hatalmas nép volt, akiket az asszírok Gimirai-nak neveztek, és akiket a mai történészek Dél-Oroszország kimmeri népeiként ismernek. Herodotosz (4:12) szerint meghódították Örményországot, meggyengítették Meshech-et és Tubal-t, majd a mai Törökország északi részén telepedtek le. A szkíták és a kimmeriek Kr. e. 650-ben portyáztak Palesztinában. A szkíták Kr. e. 653-ban betörtek a médek területére Iránban, mielőtt a médek Kr. e. 625-ben kiűzték őket. Még később is a szkíták olyan erőt jelentettek, amellyel számolni kellett. Kr. e. 130-ban a pártusok, a szkíták, a szakák (kushánok) és a tokháriaiak (=tukháriaiak = Yueh-Chih) összefogtak, hogy lerohanják Baktriát és Dél-Oroszországot.

Góg és Magóg nem lehet Nagy Sándor, mert Sándor és serege nem az Ezékiel 39:4-ben említett hegyeken lelte halálát.

K: Az Ezékiel 38–39-ben kik Gog és Magog?

V: Magogot, Tubalt és Meshechet először a Mózes első könyve 10:2-ben említik. Az Ezékiel 38:1 valószínűleg ugyanarra az eseményre utal, mint a Jelenések 20:8-ban szereplő Gog és Magog. Ez volt a nagy csata a Jószáfát-völgyben, az ezeréves királyság végén.

K: Miért hozná Isten Izrael ellen Gógot és Magógot az Ezékiel 38–39-ben?

V: Az Ezékiel 38:16,23; 39:7 szerint ez azért történik, hogy dicsőséget szerezzen Istennek. Isten arra készteti ezeket a gonosz embereket, hogy támadjanak Izraelre, és Isten dicsőségét mutatja meg, amikor megvédi Izraelt.

K: Az Ezékiel 38:4-ben Isten vezette-e Gógot és Magógot Izrael ellen, vagy a Sátán vezette őket a Jelenések 20:7–8-ban?

V: A válaszban négy szempontot kell figyelembe venni.

1. Az Ezékiel 38:10–11 szerint Góg és Magóg gonosz tervet eszel ki, felkészülnek, és látszólag azt hiszik, hogy ezt kizárólag saját maguk döntötték el. Valójában azonban őket hívták fel erre (Ezékiel 38:8).

2. Kifejezetten azt mondja, hogy Isten elfordítja őket északi otthonukból, hogy Izrael ellen vonuljanak. Ezután Isten elpusztítja őket (Ezékiel 38:4; 39:2-3).

3. Isten maga nem kísérti az embereket (Jakab 1:13). Inkább azt az eszközt fogja Isten alkalmazni, hogy a Sátán megtéveszti Gógot és Magógot, a Jelenések 20:7–8 szerint.

4. Ezt a koncepciót, miszerint Isten az emberek gonoszságát és a Sátánt használja fel arra, hogy megvalósítsa tervének részeit, a teológusok „együttműködés” tanának nevezik. Ennek az igazságnak valószínűleg a legegyértelműbb példája a Mózes első könyve 50:20, amikor József testvéreihez szólt arról, hogy rabszolgává tették őt. József így szólt: „Ti pedig, amit gonoszságra szántatok ellenem, azt Isten jóra fordította…” Az együttműködés másik példája Júdás, aki elárulta Jézust; ez Isten határozott tervének és előre tudásának része volt (ApCsel 2:23). Emellett Isten a Sátánt is felhasználta arra, hogy Dávidot büszkeségből arra késztesse, hogy megszámolja Izráelt (2Sám 24:1 és 1Krón 21:1).

K: Miért említi az Ezékiel 38:4–6, 39:3,9 a lovakat, a pajzsokat és a kardokat?

V: Ebben a jövőre vonatkozó szimbolikus próféciában az akkori olvasók nem értették volna a harckocsik és más fegyverek fogalmát. Ezeket járműveknek, páncéloknak és fegyvereknek lehet tekinteni.

K: Az Ezékiel 38:6-ban hol található Togarma?

V: Bet-Togarma jelentése: Togarma háza. Togarma egy Malatyától 70 mérföldre nyugatra fekvő királyság volt. A hettiták Tegarama néven emlegették. Az asszírok Tilgarimanu néven ismerték, és i. e. 695-ben hódították meg. A görögök Gauraena néven emlegették. Az örmények azt állítják, hogy Torgom fiától, Haiktól származnak. Egy másik, távoli lehetőség az, hogy Togarma a Tochari nép, akiket Tukhariaknak is neveztek, és akik a Yueh-Chih-ek voltak. Van némi spekuláció – de a nevek hasonlóságán kívül nincs más alátámasztás –, hogy ez az oroszországi Tobolszk. A város lakossága körülbelül 100 000 fő, és Szibéria fővárosa.

K: Az Ezékiel 38:16b, 23; 39:7; 39:21; 2Mózes 9:16; Róma 9:17 versekben hogyan hoz dicsőséget Istennek az, hogy ellenségeket küld Izrael ellen?

V: Ezek az emberek már eleve Isten ellen voltak, és az, hogy Izrael ellen vonulnak, egyrészt ítélet alá vetné őket, másrészt pedig megmutatná, hogy Isten megvédi Izraelt.

K: Az Ezékiel 38:22-ben mit jelenthetnek az esőözönök, a jégeső, a tűz és a kén?

V: Ez lehet természetes eső, jégeső és kén, amelyet Isten küldött, vagy ez a kép utalhat egy jövőbeli csatára is, amelyben aknavetők, rakéták, bombák és golyózápor zúdul rájuk.

K: Az Ezékiel 39:1-2,6-ban kik azok a Magóg, Mesek és Tubál?

V: Magogot, Tubalt és Meshechet először a Mózes első könyve 10:2-ben említik Jáfet fiaiként. Meshech egyben Áram fia is, aki a Mózes első könyve 10:23 szerint Sém fia. Josephus történetíró a „Zsidók régiségei” című művének 1. könyve 6. fejezetének 1. pontjában azt írja, hogy Magog a szkíták voltak, akik Oroszországban éltek. A Magog mellett felsorolt Madai a médek népe, akikről ismert, hogy szoros rokonságban álltak a szkítákkal. Tubál és Mesek nem állnak kapcsolatban az oroszországi Tobolszkkal és Moszkvával, hanem Tubál, Mesek és Magóg mindannyian szerepelnek az asszír feliratokban. Magóg népét az 1. Krónikák 1:5 is említi; a Jelenések 20:8-ban azonban Magóg egy személy. Mesek valószínűleg a Moschi-hegységből származik. Azt írják, hogy Tiras valószínűleg Trákia lehet.

K: Az Ezékiel 39:1–6 szerint mikor fog bekövetkezni ez a csata?

V: Egyesek úgy vélik, hogy az itt említett Isten csatája Izrael visszatérése után, de az ezeréves királyság előtt fog lezajlani.

Érdekes módon itt nem csupán az ellenség legyőzése a fontos, hanem az is, hogy még a csontokat is eltávolítsák.

K: Miért említi az Ezékiel 39:9-10 az égetést, az íjakat, a nyilakat és más fegyvereket tüzelőanyagként?

V: Az íjakat és nyilakat kilövő eszközöknek és lövedékeknek is lehetne fordítani. A lovak az Ezékiel 38:4-ben szó szerint „ugrókat” jelentenek.

K: Mi az értelme annak, hogy az Ezékiel 40-ben mindezt megmérik?

V: Bár az Ezékiel könyve számos figyelmeztetést és feddést tartalmaz, ez a rész a jövőbeli reményről szól. Ez egyrészt biztos, másrészt nagyon konkrét. Ezek a mérések nem értelmetlenek, hanem fizikai méretek, amelyek hangsúlyozzák e remény konkrét voltát. Ez egy fizikai templomra utal, valódi fizikai méretekkel, amely az ezeréves királyság idején fog létezni.

K: Az Ezékiel 40:1-ben mikor kezdődött az év?

V: Az Exodus idejétől kezdve az izraeliták éve a niszán hónapban kezdődött, ami a mi márciusunk vagy áprilisunk. Ugyanakkor ebben az időben a hetedik hónap, a tisri (október–november) lett a polgári naptár első hónapja. Tehát vagy niszánban, vagy tisriben van.

K: Lehet, hogy ez a templom már megépült?

V: Nem. Ennek a templomnak a méretei és elrendezése eltérnek Salamon templomától, Zerubbábel templomától és Heródes által Zerubbábel templomának helyére épített újjáépítéstől. Azokból a templomokból sem folyt ki folyó. Az ígéret földjének földrajzi adottságainak meg kellene változniuk ahhoz, hogy egyezzenek az Ezékiel könyvében leírtakkal. Ez azonban nem csupán szimbolikus sem, hiszen a részletek ilyen magas szintje értelmetlen lenne, ha csupán szimbolikus lenne.

K: Az Ezékiel 40–48-ban leírtak egy ezeréves királyságbeli templomra vonatkoznak?

V: Igen. Ez az egész szakasz még nem teljesedett be a földön. A keresztényeknek két, egymástól nagyon eltérő értelmezésük van.

Az amillennialisták úgy vélik, hogy nincs ezeréves királyság, és a Jelenések 20:1–7-ben szereplő ezeréves időszakot teljes egészében szellemi értelemben értelmezik, úgy, hogy az a mennyre utal. Szerintük ez a templom a menny bizonyos aspektusaira utal. Megjegyzésképpen: az őskeresztény egyházban sokan voltak amillennialisták, köztük Eusebius Caesareai (virágzott Kr. u. 325-ben).

A premillennialisták szerint lesz egy ezeréves millenniumi időszak a földön, és ez a templom abban az időben fog létezni. Megjegyzésképpen: Eusebius szerint az egyik első, az Újszövetség utáni egyházi író, aki „chiliasta” volt (azaz hitt egy szó szerinti ezeréves millenniumban), Papias volt, János apostol tanítványa.

Egyesek úgy vélik, hogy ez lehet az a templom, amelyet az ezeréves királyság idején építenek, és amely az ezeréves királyság után is fennmarad. Mindkettőnek tizenkét kapuja van, a kapukon a pátriárkák ábrázolása látható, egy mérőrudat tartó angyal, valamint kelet felé folyó víz. A méretek tekintetében azonban eltérések vannak. Ezékiel 47:15–20-ban a tenger határt képez, míg a Jelenések 21:1-ben már nincs tenger. Tehát nyugodtan kijelenthetjük, hogy az itt leírt templom az ezeréves királyságra vonatkozik, és nem világos, hogy a Jelenések 21-ben szereplő templom ennek a templomnak a módosított változata-e, vagy egy teljesen új templom.

K: Miért lesz az Ezékiel 40:38,42 és Ezékiel 43:20-22 szerint a jövőbeli templomban még mindig az ószövetségi állatáldozatok, hiszen a Zsidókhoz írt levél 10:12-18 szerint Jézus egyszer és mindenkorra áldozatot hozott a bűnért, és már nincs többé bűnáldozat?

V: Először is, ez a kérdés nem korlátozódik az Ezékiel könyvére, hanem az Ószövetség egészében megjelenő, az Úr eljövetele utáni véres áldozatokra vonatkozó tanításra vonatkozik. Megvizsgáljuk, mit mondanak a versek, majd megadjuk a választ.

Bár a zsidók visszatérése után, Heródes idején felépült egy templom, a jelen szövegben leírt templom elrendezése azt mutatja, hogy ez a prófécia még nem teljesült be.

Ezékiel 40:38–42 említi azt a helyiséget, ahol az égőáldozatokat megmosják.

Ezékiel 42:13 olyan helyiségeket említ, ahol a papok elfogyasztják a gabonaáldozatokat, a bűnáldozatokat és a vétkáldozatokat.

Ezékiel 43:20–22 egy bikáról és egy bakról szól, amelyeket bűnért való áldozatként áldoznak fel az oltár engesztelésére.

Ézsaiás 56:7; 66:20 megemlíti, hogy más nemzetek emberei is eljönnek majd Jeruzsálembe, hogy áldozatot mutassanak be.

Jeremiás 33:18-ban Isten megígérte, hogy a lévitáknak soha nem fog hiányozni olyan férfi, aki égőáldozatot mutat be.

A később tárgyalt egyéb versek között szerepel az Ézsaiás 66:21; a Jeremiás 33:18; a Malakiás 3:3-4; és a Zakariás 14:16-19.

Több ember is ezt teszi, és nem Krisztus az, aki ezeket az Istennek tetsző áldozatokat hozza.

Premillennialista: Nehéz ezt pusztán „szellemi templomnak” tekinteni, mivel ez a szakasz még részletesebb leírásokat tartalmaz, mint az első templomról szóló 1 Királyok 6–7. fejezet. Ugyanakkor meg kell magyaráznia, miért szerepelnek itt az állatáldozatok, amikor a Zsidókhoz írt levél 10:18 szerint többé nem lesznek áldozatok.

Hank Hanegraaff a CRI „Bible Answer Man” című rádióműsorában rámutat arra, hogy amikor egyes premillennialisták azt állítják, hogy az áldozatok csak az oltárra vonatkoznak, és nem az emberekre, ez látszólag tagadja Krisztus áldozatának teljes elégségességét és teljességét a Zsidókhoz írt levél 7:24–25; 9:26; 10:10, 12, 18 és más szakaszokban.

Az amillennialistáknak nem kell megmagyarázniuk, miért vannak állatáldozatok az ezeréves királyság idején. Inkább azt kell megmagyarázniuk, miért folynak a mennyben állatok levágása és véres áldozatok a bűn és a vétkesség miatt. Ugyanakkor hivatkozhatnak a Jeremiás 33:18-ra, ahol Isten megígérte, hogy soha nem fognak hiányozni a papok és a léviták, akik Isten előtt állhatnak, hogy égőáldozatokat mutassanak be. Talán azok, akik Krisztus előtt a földön ezeket a dolgokat végezték, a mennyben is továbbra is ezeket fogják csinálni.

Ahhoz, hogy megértsük a választ, meg kell értenünk az áldozatok és a Krisztusra emlékeztető szertartások időzítését és jelentését.

A VÁLASZ: Függetlenül attól, hogy premillennialista vagy amillennialista vagy-e, íme egy válasz, amelyben a keresztények többsége egyetérthet.

Az Újszövetség idején részt vehetünk az Úr vacsorájában, amely egy nagyon fontos szertartás Jézus emlékére, anélkül, hogy ezzel bármilyen módon csorbítanánk áldozatának teljességét (Zsidók 7:24–25 stb.). Hasonlóképpen, egy ezeréves áldozat megléte sem próbálja csorbítani Krisztus áldozatát, ha az csupán emlékmű.

Az Ószövetség idején az áldozatok nem emlékezésként szolgáltak, hanem inkább a bűneik eltakarásaként, ami nem biztosított bűnbocsánatot (Zsidók 10:3,4). Ez sem csökkentette Krisztus áldozatának teljességét, még számukra sem.

Krisztus eljövetele után ezek az áldozatok meg fognak történni (Malakiás 3:3-4), és örökké folytatódni fognak (Jeremiás 33:18).

Ezek az áldozatok rendeléssé válnak: mivel az Úr vacsoráját csak „amíg el nem jön” (1 Korinthus 11:26) kell ünnepelni, ezek az áldozatok hasonló funkciót fognak betölteni, mint az úrvacsoravétel, és emlékműként szolgálnak majd Krisztus múltbeli engesztelő cselekedetére. A jövőre tekintő áldozatok az Ószövetség rendeletei voltak, az úrvacsoravétel az Újszövetség egyik rendelete, az áldozatok pedig – visszatekintve – Krisztus eljövetele után is rendeletté válhatnak. Jézus visszatérése után az áldozatok bemutatása a korábbi időkhöz hasonlóan fog történni – ezt sugallja a Malakiás 3:3–4. Mellékesen megjegyezzük, hogy az áldozatok nem feltétlenül lesznek az egyetlen szertartás, és néhány, korábban a zsidók számára fenntartott dolog az egész emberiség számára elérhetővé válik. Néhány nem zsidót papnak és lévitának választanak majd ki (Ézsaiás 66:21). Miután a végidőben a nagy sereg megsemmisül, Egyiptomnak és a Jeruzsálemet megtámadó összes túlélőnek el kell mennie Jeruzsálembe, hogy megünnepeljék a sátoros ünnepet (Zakariás 14:16–19). Ezt meg kell tenniük, mert ha nem teszik, Isten nem küld esőt (Zakariás 14:17). (Az amillennialisták talán nem értenek egyet ezzel a ponttal teljes mértékben).

Bármi okból is, ezek az emberek az ezeréves királyság idején áldozatokat fognak bemutatni, és felutaznak Jeruzsálembe a Sátorünnepre.

K: Az Ezékiel 42:4-ben hogyan lehet az átjáró tíz könyök széles és egy könyök hosszú?

V: Két lehetőség van:

Másolási hiba: Míg a héber szöveg 10:1-et mond, a Septuaginta és a szír szöveg tíz könyök széles és 100 könyök hosszú átjárót említ. A 100 könyök hosszúság az épület északi oldalának hossza. Mások úgy vélik, hogy az arány 10:1, azaz 17,5 láb széles és 1,75 láb hosszú.

Lépcsőfok, nem könyök: Az itt szereplő héber szó, a mah^alak, jelenthet lépcsőfokot vagy könyököt is. Így a folyosón tíz könyök széles és egy könyök hosszú lépcsőfokok lennének.

K: Miért jelentős az Ezékiel 43:5-ben, hogy az Úr dicsősége betöltötte a házat?

V: Ez az egész templom legfontosabb része. A méret és az összes gyönyörű díszítés semmit sem jelent, ha Isten nincs ott. Hasonlóképpen, manapság egy vallási épület összes díszítése semmit sem jelent, ha az igazi Isten nem áll az ottani istentisztelet középpontjában.

K: Mi a jelentősége az Ezékiel 43:9-ben említett királyok holttesteinek?

V: Mint sok más nép, a júdaiak is úgy tisztelték királyaikat, hogy királyi temetőben temették el őket. Erre példák: Rehabeám (1 Királyok 14:31), Asa (1 Királyok 15:24), Jósafát (1 Királyok 22:50), Jorám (2 Királyok 8:24), Aházia (2 Királyok 9:28), Joás (2 Királyok 12:21), Azária (2 Királyok 15:7), Jótám (2 Királyok 15:38), Aház (2 Királyok 16:20) és így tovább. Ez az ige kifejezetten megemlíti, hogy ezeknek a királyoknak nem lesz méltóságteljes temetésük.

K: Miért említi az Ezékiel 43:17 az oltárhoz vezető lépcsőket, hiszen a lépcsők használata tilos volt a 2Mózes 20:26 szerint?

V: Ez egy másik oltár és templom. Az Ószövetség idején a templomban a lépcsők tiltásának gyakorlati oka az volt, hogy kínos helyzetet okozott volna, ha valaki, aki valamit vitt, megbotlott volna és elesett volna. Ez az ezeréves templom sokkal nagyobb méretű, és feltehetően akkor az emberek nem fognak megbotlani.

K: Miért van bűnáldozat az Ezékiel 43:19–27-ben? Vétkeznek az emberek az ezeréves királyság idején?

V: Egyesek nem, mások viszont igen. A hívők az ezeréves királyság idején feltámadnak, és többé nem fognak vétkezni. De lesznek olyanok, akik túlélik a nyomorúságot, és belépnek az ezeréves királyságba, valamint lesznek olyanok is, akik az ezeréves királyság idején születnek. Ezek az emberek továbbra is vétkezhetnek, és vétkezni is fognak.

K: Az Ezékiel 44:3-ban a „herceg” itt a Messiás lehet?

V: Nem, mert az Ezékiel 45:22-ben a fejedelem bikát áldoz bűnért való áldozatként magáért és a föld népéért. Ő végzi el a többi áldozatot is. Az itt szereplő héber szó, a „nasi”, jelenthet fejedelmet vagy egyszerűen vezetőt. A fejedelem itt eszi a jelenlét kenyerét.

K: Miért szolgálna az Ezékiel 44:5–7-ben említett ezeréves templom dicsősége bátorításul az izraeliták számára, hogy ma ne vétkezzenek?

V: Bármennyire is vonzónak tűnhet ma a bűn, az csak átmeneti. Az emberek később megbánják bűneiket, és az Ezeréves Királyság idején, valamint a mennyben azt fogjuk kívánni, bárcsak ne követtük volna el azokat a bűnöket. Az Ezékiel 43:10–11 szerint szégyellni fogják az összes gonoszságot, amit elkövettek.

K: Az Ezékiel 44:7 szerint milyen körülmények között nem szabad beengednünk az embereket a gyülekezeteinkbe?

V: Jézus azért jött, hogy megmentse az elveszetteket, és néhány kivételtől eltekintve bárkit be kell engednünk a gyülekezetünkbe. A kivételek a következők:

1. Azok, akik fizikai kárt okozhatnak másoknak a gyülekezetben

2. Azok, akik aktívan másokat a pokolba vezetnek (szekták tagjai stb.)

3. Azok a keresztények – még az igazi keresztények is –, akik dacosan megtagadják, hogy bűnbánatot tegyenek azért, amit bűnnek tudnak (1 Korinthus 5:9–13).

K: Miért nem vehettek feleségül özvegyet vagy elvált nőt az Ezékiel 44:22-ben említett papok?

V: A Levitikus 21:7 szerint a papok nem vehettek feleségül elvált nőket, de az özvegyekkel nem volt gond. A Levitikus 21:13 szerint a főpap (akiből egyszerre csak egy volt) sem vehetett feleségül özvegyet. Ezek a (több) pap mind a főpapokhoz hasonlóan működtek, mivel beléptek a Szentek Szentjébe.

K: Miért vehettek feleségül ezek a papok egy pap özvegyét az Ezékiel 44:22 szerint?

V: A Szentírás nem mondja meg. Az Ószövetség idején a főpapok nem vehettek feleségül özvegyeket, a rendes papok viszont igen. Ebben a jövőbeli időben ezek a férfiak az egyetlen papokként működtek, és a főpapokhoz hasonló szerepet töltöttek be.

K: Az Ezékiel 45–48-ban szereplő templom lehet-e olyan, amely már megépült?

V: Nem. Ennek a templomnak a méretei és elrendezése eltérnek Salamon templomától, Zerubbábel templomától, valamint Heródes által Zerubbábel templomának helyére épített új templomtól. Azokból a templomokból sem folyt ki folyó. Az ígéret földjének földrajzi adottságainak meg kellene változniuk ahhoz, hogy egyezzenek az Ezékiel könyvében leírtakkal. Ez azonban nem csupán szimbolikus sem, hiszen a részletek ilyen magas szintje értelmetlen lenne, ha csupán szimbolikus lenne. Bár a Jelenések 11. és 15. fejezetében szerepel egy templom, a Jelenések 21:22-ben leírt Új Égben és Új Földön már nem lesz szükség templomra.

Emellett az itt leírt szertartások nagyon hasonlítanak a Mózes törvénye szerinti szertartásokhoz, de vannak bizonyos különbségek, mivel Krisztus befejezte munkáját a kereszten.

K: Miért jelenik meg mindez emlékműként az Ezékiel 45–48-ban?

V: Ha valaki ellátogat a connecticuti Mysticben található Mystic Seaportba vagy a virginiai Williamsburgba, nagyon jól szórakozhat, miközben megtapasztalja, milyen volt az élet akkoriban. De bár ez a hívők számára is élvezetes lesz, a cél ennél sokkal több. Isten megígérte a Jeremiás 33:18-ban, hogy a léviták soha nem fognak elmulasztani az Ő szolgálatát.

K: Az Ezékiel 45–48-ban hogyan válaszolna, ha valaki azt mondaná, hogy Istent csak a nagy kép, az általánosságok érdeklik?

V: Nemcsak a Mózes második könyvében szereplő sátor részleteit vizsgálhatjuk, hanem az Ezékiel 40–48-ban szereplő összes részletet is.

K: Az Ezékiel 45:9-ben mikor helytelen az emberek kilakoltatása vagy kitelepítése?

V: Az izraeliták kilakoltatását nem idegenek hajtották végre, hanem Izrael saját fejedelmei. A kilakoltatás gyakran akkor történik, amikor a bérlők nem fizetik a bérleti díjat, vagy egy fejedelem, a bíróság vagy a hadsereg úgy dönt, hogy a földtulajdonosok valójában mégsem birtokolják a földjüket. A bérlők kilakoltatása igazságtalan lehet, ha a bérleti díjak igazságtalanul magasak voltak, ha kamatot számítottak fel, amikor nem kellett volna, vagy ha az igazságtalanul magas.

K: Miért szerepelnek az Ezékiel 46:1-ben a szombatok, az újholdak és a Mózes-törvény ünnepei, amikor a Kolossébeliekhez írt levél 2:16-ban Pál azt mondta, hogy nem kell azokat megünnepelni?

V: Pál valójában nem azt mondta, hogy soha többé nem fogják azokat megünnepelni. Inkább azt mondta a Kolossébeliekhez írt levél 2:16–17-ben: „Senki se ítéljen meg titeket azért, amit esztek vagy isztok, vagy ami az ünnepeket, az újholdakat vagy a szombatokat illeti. Ezek a jövő dolgainak árnyékai, de az árnyékot vető test Krisztusé.” Pál tehát azt mondja, hogy most már nem kell megünnepelni őket, bár nem tiltotta meg, hogy most is megünnepeljük őket. Az ezeréves királyság idején emlékünnepekként fogják megünnepelni őket.

K: Miért nem ment senki be vagy ki a templom keleti és nyugati kapuin keresztül az Ezékiel 46:9 szerint?

V: Az Ezékiel 40:20–34 szerint nem volt nyugati kapu. Az Ezékiel 40:6–7, 32–34; 43:4 szerint a keleti oldalon volt egy kapu. Nyugati kapu nem volt. A keleti kapu pedig zárva volt, és az Ezékiel 44:1–3 szerint csak a fejedelem léphetett be rajta. A keleti kapu a hét hat napján zárva volt, és csak a hetedik napon nyitották meg, és az Ezékiel 46:2 szerint csak a fejedelem mehetett át rajta.

K: Miért kellett az Ézs 46:9 szerint azoknak, akik a déli kapun keresztül léptek be a templom külső részébe, az északi kapun keresztül kijönniük, és miért kellett azoknak, akik északról léptek be a templom külső részébe, a déli kapun keresztül kijönniük?

V: Istennek fontosabb az emberek templomi élménye, mint a hatékonyság. Az embernek át kellett haladnia a templom teljes hosszán.

K: Az Ezékiel 46:17 szerint lesznek-e még szolgák vagy rabszolgák ebben a templomban?

V: Természetesen. A mennyben mindig lesznek szolgák, ahogyan a templomban is, mert minden hívő úgy döntött, hogy Isten rabszolgája és szolgája lesz.

K: Az Ezékiel 47:1-ben szereplő vizek mit jelentenek?

V: Bár nem sokat tudunk erről a jövőbeli templomról, semmi nem utal arra, hogy ezek a vizek ne lennének fizikai vizek.

K: Az Ezékiel-könyvben melyek a legkorábbi, ma is fennmaradt kéziratok?

V: A Holt-tengeri tekercsek: (kb. Kr. e. 1.) 6 különálló példány. A 3Q1 tartalmazza az Ezékiel 16:31–33-at.

1Q9 (=1QEzek) két töredék a 4:16–5:1-ből

3Q1 (=3QEzek): Ezékiel 16:31–33

4Q73 (=4QEzek): öt töredék: Ezékiel 10:6–11:1; részek a 23:14–15-ből; 23:17–18; 23:44–47; 41:3–6

A 4Q74 (=4QEzek(b)) tartalmazza az Ezékiel 1:10–13, 16–17, 19–24 verseket

A 4Q75 (=4QEzek(c)) a 24:2–3-at tartalmazza

A 11Q4 (=11QEzek) tartalmazza a 4:3–6; 5:11–17; 7:9,11–12; 10:11; 13:17 verseket

A Masada Mas1d (=MasEzek) az Ezékiel 31:11–37:15-ből tartalmaz töredékeket

Összességében a Holt-tengeri tekercsekben és Masadában az Ezékiel könyvéből a következő versek maradtak fenn: 1:10–13, 16–17, 19–24; 4:3–6, 16–17; 5:1, 11–17; 7:9, 11–12; 10:6–22; 11:1–11; 13:17; 16:31,33; 23:14–18,44–47; 24:2–3; a 31:11–37:15-ből származó töredékek; 41:3–6. További részletekért lásd: A Holt-tengeri tekercsek jelentése című művet.

A Chester Beatty–Scheide-féle Ezékiel-papirusz a Kr. u. 3. század első feléből származik, Bruce Metzger „A görög Biblia kéziratai” című művének 32. oldala szerint.

A Chester Beatty IX–X (Scheide Papyri 1) az Ezékiel, a Dániel és az Eszter könyvét tartalmazza. A kr. u. 3. századra datálható. Eredetileg 118 lapból állt, amelyekből ma 109 maradt fenn.

A Kr. u. 350 körülről származó keresztény bibliai kéziratok az Ószövetséget tartalmazzák, beleértve az Ezekielt is. A Chester Beatty IX papiruszok (Kr. u. 2–4. század) az Ezekielt tartalmazzák. Ugyanez a forrás szerint a John H. Scheide bibliai papiruszok a Kr. u. 3. századra datálhatók, és az Ezekiel 19:12–39:29 szakaszait tartalmazzák.

A Vaticanus (Kr. u. 325–350) az Ezékiel könyvét teljes egészében tartalmazza.

A Sinaiticusban nincsenek Ezékiel-lapok.

Az Alexandrinus (kb. 450) tartalmazza az Ezékiel könyvét teljes egészében.

K: Mely korai írók hivatkoztak Ezékielre?

V: A nikaiai zsinat előtti írók közül az alábbiak hivatkoztak az Ezékiel könyvének versaira vagy utaltak rájuk:

Római Kelemen (Kr. u. 96–98) idézi az Ezékiel 33:11 és 18:30 verseket. 1. Kelemen, 8. fejezet, 7. oldal

A Barnabás-levél (kb. 70–130) 6. fejezet, 141. oldal idézi az Ezékiel 11:19 és 36:26 verseket, amint [az Úr] egy másik prófétán keresztül mondja.

Barnabás-levél (kb. 70–130) 11. fejezet, 144. oldal idézi az Ezékiel 47:12-t.

2. Klemens (Kr. u. 120–140) 7. kötet, 6. fejezet, 518. oldal (valamint 9. kötet, 252. oldal): „Mert így szól az Írás Ézsaiás könyvében is: »Ha Noé, Jób és Dániel felkelnének, sem tudnák megmenteni gyermekeiket a fogságból.«”

Justinus a mártír (kb. 138–165) idézi az Ezékiel 20:19–26-ot, mint Ezékieltől származót a „Párbeszéd Tryphóval, a zsidóval” című művében, 21. fejezet, 204–205. oldal

Justinus Martír (kb. 138–165) idézi vagy parafrázisban adja át az Ezékiel 3:17–19; 11:22; 14:18, 20; 16:3; 18:20; 20:12; 20:19–26 (Ezekiel szavaiból), 33:11–20; 34:12; 37:7,8; 44:3

Meleto/Melito Szardiszból (Kr. u. 170–177/180) Onézimushoz írt levelében az Ezékiel könyvét az Ószövetség könyvei között sorolta fel. A Pascha című mű 72. oldalán. Eusebius Egyháztörténete 4. könyv, 26. fejezetében maradt fenn.

Meleto/Melito Sardisból (170–177/180) „A prófétában: »Közöttük fogok járni, és én leszek az Úruk.«” (utalás Ezékiel 37:27-re) Forrás: The Key, ANF 8. kötet, 762. o.

A bécsi és lugdunumi (Lyon) keresztények (177) utalnak Ezékiel 18:23,32-re: „míg az az Isten, aki nem kívánja a bűnös halálát, hanem irgalmasan bűnbánatra hívja őket, édességet öntött lelkükbe.” 8. kötet, 782. o.

Antiochiai Theophilus (168–181/188) „És egy másik próféta, Ezekiel, így mondja: »Ha a gonosz elfordul minden bűnétől, amelyet elkövetett, és megtartja minden rendelésemet, és azt cselekszi, ami igaz az én szememben, bizony élni fog, nem hal meg.«” Theophilus Autolycushoz című műve, 3. könyv, 11. fejezet, 114. o.

Irenaeus, a lyoni (182–188) az Ezékiel 20:24-et Ezékieltől származóként idézi. Irenaeus: Az eretnekségek ellen, 4. könyv, 15.1. fejezet, 479. o.

Alexandriai Kelemen (193–217/220) azt mondja: „A Szentírás int”, és idézi a Jeremiás 3:9-et stb. Majd Kelemen így ír: „Ő [Isten] ennek ellenére bűnbánatra buzdítja őket, és Ezekielen keresztül mondja”, majd idézi az Ezekiel 2:6–7-et. A Tanító, 1. könyv, 9. fejezet, 228. oldal

Alexandriai Kelemen (Kr. u. 193–217/220) az Ezékiel 18:4–9-et idézi, mint Ezékieltől származót. A „Tanító” című mű 1. könyve, 10. fejezet, 233. oldal

Alexandriai Kelemen (193–205) így ír: „Jeremiás és Ambakum [Habakuk] még Zedekia idején is prófétáltak. Uralkodásának ötödik évében Ezékiel prófétált Babilonban; utána Nahum, majd Dániel. Utána pedig Haggai és Zakariás prófétáltak I. Dáriusz idején két éven át; majd az angyal a tizenkettő között.” A Stromata 1. könyv, 21. fejezet, 328. oldal

Tertullianus (198–220) „Ezekiel bejelenti, hogy romlásotok hamarosan bekövetkezik: és nem csupán ebben a korszakban – amely romlás már bekövetkezett –, hanem a később bekövetkező »megtorlás napján« is. Ebből a romlásból senki sem menekülhet meg, csak az, akit homlokán megpecsételtek annak a Krisztusnak a szenvedésével, akit ti elutasítottatok.” Válasz a zsidóknak, 11. fejezet, 167. oldal

Tertullianus (198–220) folyamatosan idézi az Ezékiel 8:12–9:6a verseket, mint „Ezekiel bejelenti”. Válasz a zsidóknak, 11. fejezet, 167–168. o.

Tertullianus „Öt könyv Marcion ellen” (207/208) című művének 2. könyve, 10. fejezet, 305–306. oldal a Septuagintából idézi az Ezékiel 28:11–16-ot.

Hippolytus (Kr. u. 222–235/236) „Ezekiel is hasonló értelemben beszél róla, így: »Így szól az Úr Isten: Mivel felmagasztaltad a szívedet«”, A Krisztusról és az Antikrisztusról szóló értekezés, 18. fejezet, 208. o.

Hippolytus (222–235/6) 3. töredéke az Ezékiel-könyvhez fűzött kommentár. 176. o.

Origenész (225–254) „És ha történelmet történelemmel hasonlítunk össze, azt mondanám a zsidónak: »Még a ti saját Ezékieletek is ezt írja: »Megnyíltak az egek, és látomást láttam Istenről.«” Origenész: Celsus ellen, 1. könyv, 43. fejezet, 414. oldal

Novatianus (250/254–256/7) utal Ézsaiás 1:10-re és a Jelenések 4:7-re. „A Szentháromságról szóló értekezés”, 8. fejezet, 617. o.

„Novatianus elleni értekezés” (250/4–256/7) 14. fejezet, 661. oldal: „a Szentírás hite szerint, amely így szól: »De ha a gonosz elfordul minden bűnétől, amelyet elkövetett, és igazságot cselekszik, örök életben fog élni, és nem hal meg gonoszságában.«” (Ezékiel 18:21)

A Novatianus elleni értekezés (Kr. u. 250/4–256/7) 10. fejezet, 660. oldal Ézsaiás 38:10,11-et Ézsaiás szavaiként idézi.

Karthágói Ciprián (kb. 246–258) a 12. értekezés harmadik könyvének 48. fejezetében idéz az „Ezékielből”.

Firmilianus Caesareai Cipriánushoz (256) „Mert Isten kegyelme hatalmas arra, hogy a szeretet és az egység kötelékében összekapcsolja és egyesítse azokat a dolgokat is, amelyeket látszólag jelentős földi távolság választ el egymástól, ahogyan régen is az isteni hatalom az egyetértés kötelékében összekapcsolta Ezekielt és Dánielt – bár ők későbbi korból származtak, és hosszú idő távolta el őket – Jóbbal és Noéval, akik az elsők között voltak; így bár hosszú időszakok választották el őket egymástól, mégis az isteni ihlet által ugyanazokat az igazságokat érezték.” Ciprián levelei, 74.3. levél, 390. o.

Alexandriai Dionüsziosz (246–256) utal Ézsaiás 18:23,32-re. 3. levél Fabiusz antiochiai püspökhöz, 10. fejezet, 100. o.

Petaui Victorinus (304-ben vértanúhalált halt) „Emlékszem valóban, hogy ezt a Jelenések könyvében is Babilonnak nevezik a zűrzavar miatt; és Ézsaiásnál is; Ézsaiás pedig Sodomának nevezte.” Kommentár a Jelenések könyvéhez, tizenötödik fejezet, 3. vers, 357. o.

Petaui Victorinus (304-ben vértanúhalált halt) utal Ézsaiás 35:6-ra. „[És vér folyt ki a szőlőprésekből, egészen a ló kantárjáig.] A kiontott vér bosszúja, amint azt korábban megjósolták: »Vérben vétkeztél, és vér fog követni téged.«” Kommentár a Jelenések könyvéhez, XIV. fejezet, 19–20. vers, 357. oldal

Olymposz és Patara-i Methodius (Kr. u. 270–311/312) utal Ézsaiás 17:3-ra. „amelyet az Ige »egy nagy sas szárnyainak« nevezett.” A tíz szűz lakomája, 8. beszéd, 12. fejezet, 339. o.

Lactantius (kb. 303–kb. 325) utal Ézsaiás 41-re: „Ezért, amikor Isten azt akarta, hogy a földre küldjön valakit, aki felmérje templomát, nem volt hajlandó mennyei hatalommal és dicsőséggel elküldeni őt...” Az isteni intézmények, 4. könyv, 11. fejezet, 110. o.

Nikaia után

Athanasius (367) felsorolja az Ószövetség könyveit a Húsvéti levél 39. fejezet, 4. pont, 552. oldal.

Jeruzsálemi Cirill (kb. 349–386) az Ezékiel 11:5-re hivatkozik, mint az Ezékiel könyvéből származóra. Kateketikai előadások, 16.30. előadás, 123. o.

Pacianus of Barcelona (342–379/392) az Ezékiel 18:4-et az Ezékiel könyvéből idézi. 3. levél, 3. fejezet, 42. oldal

Didymus, a vak (398) az Ezékiel 31:3–9-et a próféta Ezékiel műveként idézi. „Kommentár a Zakariáshoz” 11, 258–259. o.

Epiphanius of Salamis (360–403) a Panarion című művében megemlíti az Ószövetség könyveit, beleértve a Rút könyvét is.

János Aranyszájú (Kr. u. –407) a 9. kötetben, a „A szobrokról” című 18.9. homíliában, 462. oldalon az Ezékiel 9:4-re úgy hivatkozik, mint Ezékiel művére

Jeromos (373–420) az Ószövetség könyveiről értekezik. Kifejezetten kitér a Teremtés könyvére, a Kivonulás könyvére, a Levitikusra, a Számok könyvére, a Deuteronómiumra, a Pentateuchra, a Jób könyvére, Jézusra, Nave fiára [Józsuéra], a Bírók könyvére, a Rút könyvére, a Sámuel és a Királyok könyveire (2 könyv), a tizenkét prófétára, Hóseásra, Jóelre, Ámósra, Obádiásra, Jónásra, Mika, Nahum, Habakuk, Zefánia, Haggai, Zakariás, Malakiás, Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel, Dániel, Eszter, Ezsdrás, Nehémiás. 53. levél, 7–8. fejezet, 99–101. o.

Sulpitius Severus (363–420) a Történelem című művének 2. könyvében, 3. fejezetében, 98. oldalon „Ezekiel” néven hivatkozik Ezekielre

Hippo-i Ágoston (338–430) Dánielt és Ezekielt említi „Isten városa” című művének 17. könyvében, 34. fejezet, 380. oldal

Az eretnekek és a hamis könyvek között

A pelagiánus Mopsuesztiai Teodor (392–423/429) az Ezékiel 3:17-et „Ezékiel” néven idézi. Hóseás-kommentár, 5. fejezet, 60. oldal

K: Melyek a fordítási eltérések az Ezékiel könyvében a héber és a görög Septuaginta között?

V: A Septuaginta az Ószövetség görög nyelvre készült fordítása volt, amelyet i. e. 285 és 160 között készítettek. A Septuaginta különböző könyveinek fordítása eltérő minőségű volt; az Ezékiel könyvét nem fordították olyan jól, mint a Pentateuchot. Az Expositor’s Bible Commentary 6. kötete, 960. oldalán ez áll: „A LXX [Septuaginta] nem tekinthető megbízható forrásnak a prófétai könyvekben, különösen az Ezékielben.” Érdekes megvizsgálni a Septuaginta eltéréseit, hogy lássuk, miben különbözik a maszorétikus szövegtől, és hogy a Krisztus előtti zsidók hogyan értelmezték az Ószövetség jelentését, amikor azt egy másik nyelvre fordították. Ha másképp nem jelezzük, az első változat a maszorétikus szöveg, a második pedig a görög Septuaginta.

Ezékiel 1:1 „látomások” (maszorétikus, Septuaginta, Vulgata) szemben „egy látomással” (szír, targumok)

Ezékiel 1:20 „élőlény volt a kerekekben” (maszorétikus szöveg) vs. „az élet szelleme volt a kerekekben” (Septuaginta, Vulgata) vs. „lények voltak a kerekekben” (Targum)

Ezékiel 1:22 „élőlény” szemben „élőlényekkel” (Septuaginta, Targumok, Vulgata)

Ezékiel 4:9 „390 nap” (minden héber kézirat) vs. „190 nap” (Septuaginta)

Ezékiel 5:7 „Még csak nem is igazodtál” vs. „igazodtál” (néhány héber és a szír) vs. „dühöngött” (Masorétikus, Septuaginta, Targumok, Vulgata)

Ezékiel 5:15 „Így gyalázat lesz belőle” (Masoréta) szemben „Így te leszel gyalázat” (Septuaginta, szír, Targumok, Vulgata)

Ezékiel 6:14 „Diblah” szemben a „Riblah”-val néhány héber kéziratban.

Ezékiel 7:5 „Soha nem látott csapás” szemben „csapás csapás után” néhány héber kéziratban és a szír nyelvű változatban.

Ezékiel 11:5 „a te rokonai/vér szerinti rokonai” szemben a „veled együtt száműzetésben” kifejezéssel (Septuaginta és szír)

Ezékiel 12:12 „ők ásnak” szemben „ő ás” (Septuaginta, szír)

Ezékiel 13:18 „a csuklóikat” (maszorétikus szöveg, szír, Targum) szemben a „kezeimet” kifejezéssel (Septuaginta, Vulgata, Symmachus). A New Geneva Study Bible 1272. oldalán ez áll: „a kezeim minden ízületén” (maszorétikus szöveg) szemben a „minden könyök alatt” (Vulgata) és a „a kezek minden könyökén” (Septuaginta, Targumok) kifejezésekkel

Ezékiel 14:14 és Ezékiel 28:3: „Dániel” szemben „Danel”-lel

Ezékiel 16:6: „Élj! És miközben ott feküdtél a véredben, azt mondtam neked: »Élj!«” (a legtöbb héber kézirat) szemben a „Élj!”-vel (Septuaginta, szír és néhány héber kézirat)

Ezékiel 16:6–7 „Élj! Sokasággá/számtalanul soká tettelek téged” szemben a „Élj! És nőj fel!”-vel (Septuaginta, szír)

Ezékiel 16:15 egy héber kézirat és néhány Septuaginta-kézirat hozzáadja: „Ilyesmi nem történhet meg.”, vagy a héber szöveg hozzáadja: „legyen az övé”

Ezékiel 16:43 „felkavartak engem” (maszorétikus) vs. „felkavartak Engem [Istent]” (Septuaginta, szír, Targumok, Vulgata)

Ezékiel 16:57 „Aram/Szíria” (maszorétikus, Septuaginta, Targumok, Vulgata) szemben „Edom” (szír és néhány héber kézirat)

Ezékiel 17:7 „egy nagy sas” (maszorétikus szöveg, Targumok) szemben „egy másik nagy sas” (Septuaginta, szír, Vulgata)

Ezékiel 17:21 „Minden menekültje” (maszorétikus szöveg, Vulgata); „Minden kiválasztott embere” (számos héber kézirat, szír) szemben „Minden hatalmas embere” (targumok) szemben kihagyás (Septuaginta)

Ezékiel 18:2 A Septuaginta hozzáadja az „emberfiát”, és azt mondja: „Izráel fiai között” ahelyett, hogy „Izráel földjéről/Izráel földjével kapcsolatban”, valamint „éretlen szőlőt” ahelyett, hogy „savanyú szőlőt”

Ezékiel 18:5 „igaz ember, aki azt cselekszi, ami igazságos és helyes” (Masorétikus) szemben azzal, hogy „aki igazságos lesz, aki ítéletet és igazságosságot hajt végre” (Septuaginta)

Ezékiel 18:7 „nem követ el rablást” (Masorétikus) szemben azzal, hogy „nem vétkes rablásban” (Septuaginta)

Ezékiel 18:10 „erőszakos fiú … dolgokat a testvérével szemben” (Masorétikus) vs. „rosszindulatú/káros fiú … „bűnt követ el” (Septuaginta)

Ezékiel 18:17 „visszatartja kezét a szegényektől” (Masorétikus szöveg, Targumok, Vulgata) szemben azzal, hogy „visszatartja kezét a bűntől/gonoszságtól” (Septuaginta)

Ezékiel 18:14 A Septuaginta hozzáadja a „és félelem (phobos)” szót közvetlenül a „nem cselekszik ezeket a dolgokat” (Masoreticus) előtt, szemben a „nem cselekszik ezeket a dolgokat és félelem (phobos)” (Septuaginta) és a „nem cselekszik ezeket a dolgokat és megfontolja”

Ezékiel 18:24 „Életben marad-e?” (Masorétikus szöveg) szemben a [hiányzó] kifejezéssel (Septuaginta)

Ezékiel 18:17 „a szegények” vs. „gonoszság”

Ezékiel 18:25 „Ó, Izráel háza” (Masoréta) vs. „Izráel egész háza” (Septuaginta)

Ezékiel 18:25 „igazságos/tisztességes/egyenlő” (Masorétikus) vs. „egyenes” (Septuaginta)

Ezékiel 18:26 „mert az” (maszorétikus) vs. „abban” (Septuaginta)

Ezékiel 18:29 „igaz” (maszorétikus) kontra „igazságos” kontra „igaz” (Septuaginta)

Ezékiel 18:30 „bukás” (maszorétikus) vs. „a gonoszság büntetése” (Septuaginta)

Ezékiel 18:32 „Térjetek meg, és éljetek!” szemben a Septuagintában hiányzó szöveggel

Ezékiel 18:31 „új szív és új lélek” (héber, Septuaginta) kontra „félő szív és félelemmel teli lélek” (Jónátán ben Uzziel Targuma)

Ezékiel 19:7 „Ő [Isten] ismerte erődítményeiket” (héber) vs. „Ő [Isten] lerombolta erődítményeiket” (Targum, lásd még a Septuagintát)

Ezékiel 19:7 „megtanultak özvegyeket teremteni” (maszorétikus szöveg, Vulgata) szemben „erődítményeket romboltak le” (Targumok), szemben „arrogánsan viselkedtek” (Septuaginta)

Ezékiel 19:10 „a véredben” (maszorétikus, szír, Vulgata) vs. „szőlőskert” (két héber kézirat és a Septuaginta) vs. „mint egy virág a gránátalmafán” (néhány Septuaginta) vs. „a te hasonlatosságodban” (Targumok)

Ezékiel 21:4 „igazak és gonoszok” szemben „igaztalanok és gonoszok”

Ezékiel 21:15 „levágásra előkészítve” (maszorétikus) vs. „levágásra kikészítve” (targumok)

Ezékiel 22:16 „megszennyeződtél” (maszorétikus szöveg) szemben a „megszennyeződtem” kifejezéssel (számos kézirat)

Ezékiel 22:24 „megtisztult” (maszorétikus, szír, Vulgata) vs. „eső esett rá” (Septuaginta)

Ezékiel 22:25 „prófétáinak összeesküvése” (maszorétikus szöveg, Vulgata) szemben „fejedelmeinek összeesküvése” (Septuaginta) szemben „íróinak összeesküvése” (Targumok)

Ezékiel 22:25 „harag” szemben „fejedelmekkel”

Ezékiel 23:21 „mert” (Masorétikus) vs. „simogat” (szír és Vulgata) (1 mássalhangzó és 1 magánhangzó eltérés a héberben)

Ezékiel 23:24 A „fegyverek” szó héber eredete bizonytalan. A Septuaginta „északról” szöveget tartalmaz

Ezékiel 24:11 „tedd oda az üres edényt” (maszorétikus) vs. „tedd oda az edényt” (Septuaginta)

Ezékiel 24:14 „Ők fognak ítélni” (Masoréta) szemben a „Én fogok ítélni” (Septuaginta, szír, Targumok, Vulgata)

Ezékiel 26:1 „tizenegyedik év” (maszorétikus szöveg) szemben a „tizenkettedik évvel” (Septuaginta). A szövegkörnyezet jövőre utal, ezért itt a maszorétikus szöveg a helyes.

Ezékiel 26:7 Nebukadrezzar írásmódja (eredeti átírás egyes maszorétikus szövegekben) szemben a Nebukadnezzarral (nyugatiasított arámi forma más maszorétikus szövegekben)

Ezékiel 26:12 „ők” kontra „ő” – kétszer.

Ezékiel 26:13 „Én [Isten]” kontra „ő”

Ezékiel 26:20 „szépséget/dicsőséget adok” szemben a „helyet kapsz / elfoglalod a helyedet” kifejezéssel

Ezékiel 27:15 „Dedan” a héberben vs. „Rhodes” a görög Septuagintában.

Ezékiel 27:16 „Aram [Szíria]” (a legtöbb héber szövegben) szemben „Edom”-mal (néhány héber és szír szövegben)

Ezékiel 27:19 „oda-vissza járva” (maszorétikus) vs. „Uzalból” [Nem ismerünk olyan helyet, amelyet Uzalnak hívnának] (Septuaginta, szír)

Ezékiel 28:13 A „hegyek” jelentésű héber szó jelentése bizonytalan.

Ezékiel 28:13 A maszorétikus szöveg és a Septuaginta eltérő neveket használ a kövekre.

Ezékiel 28:16 „ők töltötték meg” (néhány maszorétikus szöveg) szemben a „te töltötted meg” kifejezéssel (Septuaginta, szír)

Ezékiel 29:7a „vállak” (maszorétikus szöveg, Vulgata) szemben a „kéz” kifejezéssel (Septuaginta, szír)

Ezékiel 29:7b „áll” szemben „ingatag/kifordult” (szír, lásd még a Septuagintát és a Vulgatát)

Ezékiel 29:7 „a kezeddel” (maszorétikus) vs. „a kezeiddel” (Septuaginta, szír)

Ezékiel 30:5 „vegyes társaság / Arábia” (a mássalhangzók megegyeznek) a maszorétikus szövegben vs. „Arábia” (szír) vs. „líbiaiak?” (Septuaginta)

Ezékiel 30:18 „visszatartottad” (maszorétikus) vs. „elsötétítetted” (számos héber kézirat, BG, Septuaginta, szír, Targumok, Vulgata)

Ezékiel 31:10 „te magasodtál” szemben „az magasodott” (szír)

Ezékiel 32:1 „tizenkettedik év” (maszorétikus) vs. „tizenegyedik év” (13 héber kézirat és a Septuaginta)

Ezékiel 32:9 „hozza el a pusztulásodat” vs. „fogságba visz / fogságba visz téged”

Ezékiel 32:17 (hiányzik) vs. „az első hónapban”

Ezékiel 33:25–26 A maszorétikus szövegben és az alexandriai Septuagintában szerepel, de más Septuagintákban nem

Ezékiel 34:16 „elpusztítom” (Masorétikus) vs. „őrzöm / vigyázok rá” (Septuaginta, szír, Vulgata)

Ezékiel 37:23 „lakóhelyek/települések, ahol vétkeztek” (maszorétikus) vs. „bűncselekmények, amelyekbe beleesettek” (Septuaginta, Symmachus). (egy betű különbség: „w” helyett „s”). A hitehagyásuk jobban illeszkedik ide a kontextusba.

Ezékiel 38:2 „Rosh fejedelme” (maszorétikus) vs. „Meshech főfejedelme” (Targumok, Vulgata, Aquila). Ugyanez vonatkozik az Ezékiel 38:2-re és az Ezékiel 39:1-re is

Ezékiel 38:12 „a te kezed” (maszorétikus szöveg és a Septuaginta egyik példánya) szemben „az én kezemmel” (a Septuaginta többi példánya)

Ezékiel 38:13 „minden fiatal oroszlánja” (maszorétikus szöveg) szemben „minden falujukkal” (Septuaginta, Theodotion, szír)

Ezékiel 40:2 „dél” (maszorétikus szöveg) kontra „szemben” (Septuaginta) (a héberben egy vonásnyi különbség)

Ezékiel 40:6 „mély/széles, és egy küszöb egy rúd/nád mély/széles” szemben a „mély/széles” kifejezéssel

Ezékiel 40:8 „a háztól / egy rúdnyira” (a legtöbb héber szöveg) szemben a hiányzóval (20 héber kézirat, szír, Vulgata) (3 szó)

Ezékiel 40:8,9 „mért” vs. „készült/volt”

Ezékiel 40:14a „mért” vs. „készült/volt”

Ezékiel 40:14b „kiugró fal” (héber) vs. „portikus” (Septuaginta)

Ezékiel 40:14c A „udvar” jelentésű héber szó jelentése bizonytalan. A Septuaginta ezt „kamráknak” fordítja.

Ezékiel 40:30 a teljes vers vs. (hiányzik) (néhány héber kézirat és a Septuaginta)

Ezékiel 40:37 „[ajtó]keretek” (héber) vs. „portikus” (Septuaginta)

Ezékiel 40:38–40 „a kapu előcsarnoka” vs. „a kapuk előcsarnokai”

Ezékiel 40:44 „éneklők szobája” (maszorétikus szöveg) vs. „két szoba” (Septuaginta)

Ezékiel 40:44 „kelet” (maszorétikus szöveg) vs. „dél” (Septuaginta)

Ezékiel 40:48 (hiányzik) (maszorétikus szöveg) vs. „tizennégy könyök, és az ajtó kiugró falai” (Septuaginta) (ismétlődő információ)

Ezékiel 41:22 „két könyök hosszú” (héber) vs. „két könyök négyzet alakú” (Septuaginta)

Ezékiel 42:4 „egy” (maszorétikus) vs. „száz” (Septuaginta, szír). Ha „egy” lenne, akkor a lépcső tíz könyök széles és egy könyök hosszú lenne! Ezért ebben az esetben a Septuagintára és a szír szövegre támaszkodunk.

Ezékiel 42:10 „keleti oldal” (héber) kontra „déli oldal” (Septuaginta)

Ezékiel 42:16 „egy” (számos maszorétikus szöveg) kontra „száz” (számos héber kézirat, Qere-olvasat)

Ezékiel 42:17, 18, 19 „ötszáz rúd” (héber) vs. „ötszáz könyök” (Septuaginta)

Ezékiel 43:3 „amikor én jöttem” (a legtöbb héber kézirat) vs. „amikor ő [Isten] jött” (néhány héber kézirat, Theodotion, Vulgata) A kontextus alapján biztosak lehetünk abban, hogy a második változat, azaz „ő [Isten]” a helyes

Ezékiel 43:7 „magas helyeiken” szemben „halálukban” (néhány héber kézirat, Theodotion, a Targum) (egy betű különbség héberül)

Ezékiel 43:11 „szabályok és az egész terv” (a legtöbb héber kézirat) szemben „az egész terv és minden szabálya” (néhány héber kézirat és a Septuaginta)

Ezékiel 43:26 „töltse meg kezeit” (maszorétikus szöveg) vs. „magukat” (Septuaginta, szír)

Ezékiel 45:1 „tízezer” (maszorétikus) vs. „húszezer” (Septuaginta, szír, Vulgata). A maszorétikus szöveg valószínűleg hibás ebben a pontban.

Ezékiel 45:5 „húsz kamra” (maszorétikus szöveg, Targumok, Vulgata) szemben „város, ahol lakni lehet” (Septuaginta)

Ezékiel 47:15 „Izrael. Mérj a keleti tengerig” (maszorétikus) szemben a „Izrael, a keleti tengerig és Tamárig” (Septuaginta és szír)

Ezékiel 47:18 „hogy mérj” (maszorétikus) vs. „Tamar felé” (Septuaginta, szír)

Irodalomjegyzék ehhez a kérdéshez: a héber fordítás Jay P. Green Literal Translation című művéből származik, a Septuaginta-fordítás pedig Sir Lancelot C.L. Brenton The Septuagint: Greek and English című fordításából. Használtuk továbbá az Expositor's Bible Commentary 6. kötetét, valamint a NASB, NIV, NKJV és NRSV Bibliák lábjegyzeteit is.

Ha másképp nem jelezzük, a szentírási idézetek a Berean Standard Bible (BSB) című, közkincsnek minősülő kiadásból származnak. https://berean.bible/

www.biblequery.org