< Bibliai kérdés Ezsdrásból

K: Az Ezsdrás 1:1-ben ki írta ezt a könyvet?

V: Az Ezsdrás-könyv ezt nem mondja meg közvetlenül. Ezsdrás művelt írnok volt, és nagyon valószínű, hogy ő írta a könyvet Kr. e. 456 és Kr. e. 444 között. Az első személy használata az Ezsdrás 7–10-ben arra utal, hogy Ezsdrás volt a szerző, bár lehetséges, hogy egyes részeket később valaki más írt le.

A Krónikák és az Ezsdrás könyve stílusa hasonló, ezért lehetséges, hogy mindkettőt Ezsdrás írta.

Általában úgy gondolják, hogy az Ezsdrás könyvében szereplő események egy része a Nehémiás könyvében leírtaknál korábbi, más része pedig azzal egy időben történt. Másrészt a Nehémiás 3:1 szerint, amikor Nehémiás Jeruzsálemben volt, a főpap Eliásib volt, az Ezsdrás 10:6 pedig azt mondja, hogy Ezsdrás elment Eliásib fiának, Jochanan szobájába. De az Ezsdrás 10:6 sehol sem mondja, hogy Eliásib volt a főpap, amikor Ezsdrás elment a szobájába.

Egyes liberális kritikusok szerint az Ezsdrás és a Nehémiás könyveket sokkal később, Makedóniai Sándor idején (kb. i. e. 330) írták, mert a Nehémiás 12:11,22 említi Jadduát, és Sándor idején élt egy azonos nevű főpap. Ez azonban nem feltétlenül ugyanaz a Jaddua. Valószínűbb, hogy a későbbi Jaddua a korábbi unokája volt (ahogyan a Tobias és Artaxerxes nevek esetében is). Hasonlóképpen úgy gondolják, hogy Josephus összekeverte a perzsa korszakot, mert két Artaxerxes nevű és két Darius nevű király volt.

K: Az Ezsdrás 1:1–10:44-ben milyen érdekes jellemzői vannak ennek a könyvnek?

V: A könyv körülbelül egynegyede az úgynevezett „császári arámi” nyelven íródott (4:7–6:18 és 7:12–26 versek), amelyek főként hivatalos dokumentumok. A Dániel könyve is héberül és arámiul íródott. Az Ezsdrás könyve összesen 280 verset tartalmaz, amelyek közül mindössze 109 vers elbeszélés, 44 vers levél, 10 vers pedig ima. 111 versében névjegyzékeket találunk. Az Ezsdrás könyve első két verse megegyezik a 2. Krónikák utolsó két versével. Az Ezsdrás 2. fejezete és a Nehémiás 7. fejezete gyakorlatilag azonos. (Tehát ha meg akarod tanulni a Szentírást kívülről, és kétszeres hasznot szeretnél belőle szerezni…). Ezért egyesek úgy gondolják, hogy az Ezsdrás-könyvet és a 2. Krónikák könyvét ugyanaz a szerző írta. Valószínűbb azonban az a forgatókönyv, hogy a 2. Krónikák könyvét az Ezsdrás-könyv után írták, és az Ezsdrás-könyv volt az egyik forrás, amelyet a krónikás felhasználta.

K: Az Ezsdrás-könyvből milyen kéziratok maradtak fenn ma ebből a korszakból?

V: A Biblián kívül számos görög és egyéb írás létezik, de ez a válasz csak azokat a fizikai írásokat tárgyalja, amelyeket a régészek ma ténylegesen megőrzött állapotban találtak meg. Íme néhány közülük Kr. e. 850-től körülbelül Kr. e. 400-ig.

A moábita kő. (Kr. e. 850.)

A Jordán-völgyi Deir Allában egy iskolás fiú írásgyakorlatában háromszor említik Beor fiát, Bileámot. Radiokarbonos kormeghatározás szerint i. e. 800/760-ból származik.

III. Salmanassar szövegei (Kr. e. 836) Asszíriában. Említés a médekről és a tubalokról.

Sargon szövegei (Kr. e. 732) Asszíriában. Említést tesz a tubali népről.

II. Sargon szövegei (Kr. e. 722–705)

Az asszír Ahiqar szavai (Kr. e. 700–400, arámi, és valószínűleg akkád nyelven) (Ennek angol fordítása megtalálható az Ószövetségi pszeudepigráfák 2. kötetében, 494–507. oldalon).

Számos egyéb asszír feljegyzés

Számos babiloni feljegyzés

Perzsa Behistun-szikla

A behisztuni szikla arámi nyelvű másolata az egyiptomi déli Elephantine-szigeten

A Behistuni szikla babiloni oszlopmásolata

A Kürosz-henger (kb. i. e. 538) Képet róla a Rose Book of Charts, Maps & Time Lines című könyv 78. oldalán láthatunk.

Az Elephantine-i papiruszokban (Cowley #21) Dáriusz parancsot ad az ott élő zsidóknak, hogy tartsák meg a kovásztalan kenyér ünnepét. Lásd: The Expositor’s Bible Commentary, 649. oldal.

Elefantina-i papiruszok, Cowley #30 (Kr. e. 407). A levél, amelyet Jedaniah diktált Bagohinak, Júda kormányzójának, segítséget kérve az „YHW” templomának újjáépítéséhez Elefantinában. Ez a levél megemlíti Sanballat [sn’blt] fiait, akit Samária kormányzójának neveznek. A levél írója a keletkezés dátumát Kr. e. 407. november 25-re tűzte. Az egyiptomiak és Vidranga perzsa kormányzó Kr. e. 419-ben lerombolták az elefantini templomot.

A Wadi ed-Daliyeh-ből származó szamáriai papiruszok (WDSP 11, elülső oldal 13) megemlítik Sanballatot [sn’blt].

Ostrakák az Elefantina-szigeten.

Murashu banki dokumentumai Nippurban. Ezek a szövegek 2500 személy nevét tartalmazzák, akik közül 70 zsidó.

Samaritánus papiruszok

Bagoas, Júda perzsa kormányzójának feljegyzése.

Több mint 30 tábla Szúzában és 1 tábla Borsippában említi a „Marduku” vagy „Marduka” nevű perzsa tisztviselők közül akár négyet is.

Két teremfelirat a jordániai Ammantól 11 mérföldre nyugatra fekvő barlangokban arámi nyelven említi a „Tobiah” nevet. (Kr. e. 590-től egészen Kr. e. 200-ig.)

K: Mi a könyv vázlatos tartalma az Ezsdrás könyvében?

V: Íme egy átfogó vázlat.

1–6 A visszatérés és a templom újjáépítése

..1–2 Visszatérés Zerubbábel vezetésével (Kr. e. 538)

…1. Kürosz rendelete és az előkészületek

….2 Az 50 ezer visszatérő névjegyzéke

..3–6 A templom újjáépítése

….3 Az oltár és a templom alapjainak megépítése

….4 Ellenzék Kírusz, Ahásvérusz és Artaxerxész uralkodása alatt

…5 További ellenállás Dáriusz uralkodása alatt

…6 A templom befejezése Dáriusz uralkodása alatt

7–10 Visszatérés és a közösség újjáépítése

..7–8 A visszatérés Ezsdrás idején (Kr. e. 458)

….7 I. Artaxerxes rendelete

….8 A 4–5 ezer visszatérő névsora és útjuk

..9–10 A közösség újjáépítése

.…9 Vegyes házasságok és Ezsdrás imája

.…10 A nép bűnvallomása és szövetsége

K: Miért került az Ezsdrás-könyv 1:1–10:44-ben szereplő összes anyag éppen az Ezsdrás-könyvbe?

V: A Szentírás nem mondja meg. Egyesek úgy vélik, hogy kevesebb részletet is bele lehetett volna tenni. Másrészt viszont több részletet és talán dokumentumokat is hozzá lehetett volna adni. Úgy tűnik azonban, hogy az a legfőbb ok, amiért Ezsdrás ezeket az anyagokat beleillesztette, az volt, hogy bemutassa és dokumentálja, hogyan teljesítette Isten a próféciáját, miszerint a hetven éves fogság után vissza fogja vezetni a zsidókat az Ígéret Földjére.

K: Miért nevezték az Ezsdrás 1:1-ben ezt a évet „Kírusz, Perzsia királyának első évének”, hiszen ő már Babilónia meghódítása előtt is Perzsia királya volt, amint azt az Asimov’s Guide to the Bible című mű 435. oldala is említi?

V: Kürosz i. e. 559-ben lett Anshan királya, i. e. 550-ben pedig a médek és a perzsák királya. Ez azonban uralkodásának első éve volt a hatalmas babiloni és perzsa birodalom felett. William H. Shea megvizsgálta azt a több mint 400 helyet, ahol Kürosz címet kapott, és az esetek 90 százalékában „Babilónia királyának, a földek királyának” nevezték. A Kürosz-henger Küroszt „a világ királyának, nagy királynak, törvényes királynak, Babilónia királyának, Sumér és Akkad királyának, a Föld négy sarkának királyának” nevezi. Shea azt is megállapította, hogy Kiroszt először Kr. e. 538 elején nevezték „a földek királyának”, de csak Kr. e. 538 végén nevezték „Babilon királyának, a földek királyának”. Úgy véli, hogy ennek az az oka, hogy a kormányzó, Gubaru viselte a „Babilon királya” címet egészen az év végi haláláig.

Ahogyan egy herceg, aki királlyá válik, uralkodásának első évét úgy számolja, hogy királyként uralkodik, nem pedig hercegként, úgy Cyrus első éve is attól az időponttól számít, amikor a Birodalom császára lett. „A Birodalom” egyik fővárosaként magában foglalta Babilont is.

K: Az Ezsdrás 1:1-ben a 70 év utalhat-e a babiloni Birodalom fennállásának időtartamára, vagy a Temploméra, ahogyan azt a szkeptikus Asimov’s Guide to the Bible (Asimov Biblia-kalauz) 436–437. és 449. oldalán sugallja?

V: A 70 év arra az időtartamra utal, ameddig Júda Babilon szolgálatában állt. Először nézzük meg pontosan, mit állít a Biblia, majd azt, amit a történelem megerősít.

Jeremiás 25:11–12 és 29:10, 16 így szól:

1) Júda országa pusztasággá válik, és hetven évig szolgálni fogják Babilont.

2) 70 év elteltével Babilóniát megbüntetik (Jeremiás 25:12).

3) Jeremiás 29:10 hozzáteszi, hogy 70 év elteltével a száműzöttek visszatérnek.

4) Jeremiás 29:16 hozzáteszi, hogy nem mindenki kerül száműzetésbe.

Bár nem mondja ki, hogy Jeruzsálemet teljesen elpusztítják, ezt ki lehet következtetni belőle. Azonban nem határozza meg, hogy mennyi ideig marad Jeruzsálem romokban. A prófécia szerint 70 évig tartott a Babilonnak való szolgálat, nem pedig Jeruzsálem pusztulása.

Történelmileg Júda Kr. e. 605-től Kr. e. 538-ig szolgált Babilonnak. Ez körülbelül 68 mai évnek felel meg. A próféciákat azonban a vallási, holdnaptári év szerint adták meg, amely 360 napból állt.

K: Az Ezsdrás 1:1 szerint a tényleges száműzetés csak 49 évig tartott, i. e. 587/586-tól 538-ig, ahogyan azt a szkeptikus Asimov’s Guide to the Bible című mű 436. oldalán állítja?

V: Sok embert száműztek Kr. e. 605-ben a teljes 70 évre. A helyzetet bonyolítja, hogy másokat csak 49 évre száműztek. Ettől függetlenül a prófécia szerint Júda 70 évig szolgálta Bábilont.

K: Az Ezsdrás 1:1–4-ben miért döntött úgy a perzsa király, hogy segít a zsidóknak?

V: A végső ok az, hogy Isten késztette Kíroszt erre. Ráadásul a perzsa király nem csupán engedélyezte a zsidók visszatérését, hanem Rassam régész feltárta az úgynevezett „Kírosz-hengert” is, amelyen Kírosz rögzítette Babilon elfoglalását, és elrendelte, hogy más népek is hazatérhessenek. Nincs bizonyíték arra, hogy Kürosz hitt volna az igaz Istenben; inkább csak azért használta az istennevet, amikor a zsidókról beszélt, ahogyan más istenek nevét is használta, amikor más népekről beszélt.

A Kürosz-hengerben többek között ez áll: „Minden isten, akiket visszatelepítettem szent városaikba, naponta kérje Bel-től és Nebótól hosszú életet számomra.” (Bel és Nebo babiloni istenek voltak.)

K: Az Ezsdrás 1:1–4-ben mit mond még a Kürosz-henger?

V: A 19. századi bibliai kritikus, Julius Wellhausen és sokan mások is kételkedtek abban, hogy valaha is létezett volna olyan rendelet, amely a zsidók hazatérését engedélyezte volna. A Kürosz-hengert azonban 1879-ben Rassam fedezte fel; ugyanazon az oldalon látható egy fényképe is. A Kürosz-henger elsősorban Kürosz propagandaeszköze volt, amellyel meg akarta mutatni a babiloniaknak, hogy ő a barátjuk, és nem csupán egy ellenállást kiváltó hódító. Kírusz magát „a világ királyának, nagy királynak, törvényes királynak, Babilon királyának, Sumér és Akkad királyának, a [Föld] négy sarkának királyának” nevezte (89. o.). Azt is írja: „Amikor jó szándékkal beléptem Babilonba, örömünnepség és ujjongás közepette felállítottam a hatalom székhelyét a királyi palotában. Marduk, a nagy isten arra késztette Babilon nagylelkű lakóit, hogy … engem fogadjanak. Nap mint nap igyekeztem őt [Mardukot] imádni. Számtalan katonám zavartalanul mozoghatott Babilon közepén. Nem engedtem, hogy bárki is rettegésben tartsa [Sumer] és Akkad földjét. Szem előtt tartottam Babilon és minden szentélyének szükségleteit, hogy elősegítsem jólétüket.” (87. o.) Azt is állítja, hogy Kürosz „harc és csata nélkül” vonult be a városba. Ez igaz, mivel Kürosz 17 nappal azután vonult be a városba, hogy a perzsák meglepetésszerű támadást indítottak és elfoglalták a várost.

A Kürosz-henger a száműzött népekről is így szól: „(Én) összegyűjtöttem korábbi lakóikat, és visszaadtam nekik lakóhelyeiket.” (91. o.)

K: Miért volt az Ezsdrás 1:5–11 szerint a perzsa király olyan nagylelkű, hogy aranyat és ezüstöt adott Ezsdrásnak?

V: A Szentírás egy okot megad, és alig utal egy második, valószínű okra.

Először is, az Ezsdrás 1:7 szerint a király által visszaadott tárgyak között voltak azok a templomi tárgyak is, amelyeket a babiloniak elvettek az izraelitáktól. A hódítók általában elvitték a meghódított népek bálványait, de mivel Jeruzsálemben nem voltak bálványok, helyette a templomi berendezési tárgyakat vitték el. A perzsa Kürosz-hengerben, amely leírja, mikor küldték vissza a perzsák a fogságba ejtett népeket otthonaikba, szintén említésre kerül, hogy visszaadták nekik isteneiket.

Másodszor, az Ezsdrás 1:6 némileg rejtélyesen azt mondja, hogy a visszatérők szomszédai „támogatták őket” (BSB), összhangban az Ezsdrás 1:4-ben szereplő királyi rendelettel, miszerint „az adott vidék emberei segítsék őket ezüsttel, arannyal, javakkal és állatállománnyal” (BSB). Miért akarta ezt a király? Ahhoz, hogy megértsük, miért, meg kell vizsgálnunk az akkori politikai helyzetet.

I. Dáriusz király I. Xerxész apja és Eszter férje volt. I. Xerxészt Kr. e. 465-ben hálószobájában meggyilkolta Artabanus, a király testőrségének parancsnoka. Az Ezsdrás könyvében szereplő király, I. Artaxerxész, Xerxész és Amestris harmadik fia volt. Akkoriban még csak 18 éves volt. De abban az évben Artaxerxesnek sikerült megölnie mind Artabanust, mind egyik idősebb testvérét, Dáriust, és csatában legyőznie a másik idősebb testvérét, Hystaspest. Ezt azonban hamarosan egy egyiptomi felkelés követte (Kr. e. 460–454), amelyet 200 görög hajó támogatott. Megabüzus, Szíria perzsa szatrapája, i. e. 454-ben legyőzte az egyiptomi lázadókat, és kegyelmet ígért az egyiptomi lázadás vezetőjének, Inarusz-nak. Sajnos Inarusz-t I. Artaxerxes anyja, Amestris királyné parancsára karóra szúrták, ami Megabüzus lázadásához vezetett. Mindezek közepette, i. e. 458-ban a király bátorította Ezrát és további száműzötteket, hogy térjenek vissza Jeruzsálembe. A perzsa király hűséges pufferállamot akart Egyiptomtól keletre és Szíriától délre. Így logikus, amint azt az Ezsdrás 1:4–6 is mutatja, hogy a perzsa király azt akarta, hogy a visszatérőket „támogassák” (BSB).

K: Az Ezsdrás 1:5–11 szerint mit kell tenned, ha váratlanul bőséges áldás hullik az öledbe?

V: Természetesen dicsérd és köszönd meg Istennek, de ennél többről is szó van. Tájékoztasd másokat arról, amit Isten tett. Emellett megkérdezheted magadtól, hogy vajon Istennek volt-e valami célja azzal, hogy megadta neked ezt az áldást. Talán azért kaptad, hogy olyan helyzetbe kerülj, ahol segíthetsz másoknak. Légy azonban óvatos; előfordulhat, hogy rengeteg új „barátod” lesz, de nem feltétlenül igazi barátok.

K: Az Ezsdrás 1:8-ban szereplő zsidók nevei mit jelentenek?

V: A Mithredath azt jelenti, hogy „Mithra adta”. Mithra a jó oldalán álló fontos perzsa isten volt. A Zerubbabel azt jelenti, hogy „Babilon magja”, ahol született.

Sheshbazzar egy nem héber név, amelynek jelentése bizonytalan. Talán ez volt Shenazar másik neve, és Shenazar Jekonja (1 Krónikák3:18 ), Júda egykori királyának negyedik fia volt, így Zerubbábel nagybátyja. Ez megmagyarázná, miért nevezték Sheshbazzart Júda hercegének.

Néhányan azt állítják, hogy a „Sésbazzár” a „Zerubbábel” másik neve lehetett. Ugyanakkor nem lenne túl logikus, ha két nem héber neve lenne. Mások szerint Sésbazzár lehetett Shealtiel másik neve, aki nyilvánvalóan röviddel az alapkő letétele után meghalt. Vagy pedig Sésbazzár lehetett a zsidók kormányzója közvetlenül Zerubbábel előtt, és amikor Sésbazzár meghalt, Zerubbábel vette át a helyét. Ráadásul Sésbazzár valószínűleg nem Zerubbábel, mert Sésbazzárról, Júda fejedelméről az Ezsdrás 5:16-ban múlt időben esik szó, mint aki lefektette a templom alapjait, míg Sésbazzárról, Shealtiel fiáról, az Ezsdrás 5:2-ben esik szó.

K: Miért nem egyezik meg az Ezr 1:9–10-ben említett tárgyak összesen 2499 darabja az Ezr1:11 -ben szereplő arany- és ezüsttárgyak 5400 darabos összszámával?

V: A lista kizárólag tálakat, serpenyőket (?), tálkákat és egyéb nagyobb tárgyakat tartalmaz. A teljes összeg – amely talán tartalmaz néhány törött darabot is – olyan tárgyakat is magában foglal, amelyek nincsenek felsorolva. A számok közötti különbség túl nagy ahhoz, hogy csupán nyomdai hiba legyen.

K: Az Ezsdrás 2:1–70 szerint a zsidók virágoztak-e a perzsák uralma alatt?

V: Igen. A Biblián kívül is vannak bizonyítékaink arra, hogy elég jól boldogultak.

Nippurban számos agyagtábla maradt fenn a „Murashu és Fiai” nevű, pénzt kölcsönző gazdag bankárokról. A szövegekben 2 500 személy neve szerepel, ebből 70 zsidó név. Érdekes módon az agyagtáblákból kitűnik, hogy ezek közül a zsidók közül soknak volt zsidó és nem zsidó neve is. Emellett Nippur környékén található 200 település közül 28-ban találtak zsidókat.

Egyiptom déli részén, Asszuán közelében volt egy zsidó katonai helyőrség, és ők építettek egy templomot/zsinagógát „Yaho” tiszteletére.

Az arámi papiruszok és osztrákok szerint, amelyek említik a szombatot és a páskát, sok zsidó élt az egyiptomi déli Elephantine-szigeten. A 21. számú Cowley-papiruszban II. Dáriusz elrendelte az Elephantine-szigeti zsidó kolóniának, hogy tartsák meg a kovásztalan kenyér ünnepét.

K: Az Ezsdrás 2. fejezetében mennyi volt az izraeliták becsült létszáma a száműzetésük előtt?

V: A 8. században az északi királyságban becslések szerint 500 000–700 000 izraelita élt, Júda királyságában pedig 220 000–300 000.

K: Az Ezsdrás 2. fejezetében, mivel a becslések szerint 1,5–3 millió izraelita és zsidó szétszóródott a Perzsa Birodalomban, miért tért vissza csak körülbelül 50 000 ember Jeruzsálembe?

V: A legtöbbjük engedetlen volt, és nem akart visszatérni, bár néhányan talán rabszolgák voltak, és nem volt más választásuk. Maga Ezsdrás is elismerte az Ezsdrás 9:15-ben, hogy ők csupán egy kis maradék voltak. Az izraelitákat több mint 200 évvel korábban száműzték, és szinte mindannyian asszimilálódtak, elvesztve nemzeti identitásukat. Asimov Biblia-kalauzának 437. oldala éles szemmel rámutat arra, hogy „az a tény, hogy értékes tárgyakat adományoztak azoknak, akik az utazást tervezték, arra utal, hogy meglehetősen jómódúak voltak, és talán nem látták értelmét annak, hogy elhagyják azt a helyet, ahol jólétben és biztonságban éltek, és ahol mára már otthon érezték magukat.” A valóságban a visszatérők csupán egy olyan területet foglaltak el, amely észak-déli irányban körülbelül 25 mérföld, kelet-nyugati irányban pedig 32 mérföld kiterjedésű volt, és ennek egyharmada sivatag volt.

A Murashu-táblákból azt is tudjuk, hogy sok zsidó jólétben élt. Ezek körülbelül 730 agyagtábla voltak, amelyek egy Nippurban élő, Murashu nevű bankár és fiai által nyújtott kölcsönökről szóltak. Körülbelül 60 zsidó név szerepel Murashu adósaként.

Természetesen nagylelkű gesztus volt, hogy azok a zsidók, akik úgy döntöttek, hogy maradnak, pénzt adományoztak azoknak, akik hazatértek. Isten azonban nem az adományaikat akarta; Isten azt akarta, hogy ők maguk is hazatérjenek.

K: Az Ezsdrás 2-ben mennyi időbe telt volna az embereknek eljutni Babilonból Jeruzsálembe?

V: Körülbelül négy hónapba telt volna. Ezra azonban nem említette ezt, mert a hangsúly az újjáépítésen volt, nem pedig a visszatérés nehézségein.

K: Milyen számbeli eltérések vannak az Ezsdrás 2:1–70 és a Nehémiás 7:7–72 között?

V: Itt találhatók a két lista és a különbségek. A következő kérdés a különbségek okait tárgyalja.

(Nehemiás könyvében is szerepel 50 tál.)

Az 1. Esdrás apokrif könyve is felsorolja a visszatérőket. Ebben 25 947 izraeli férfi szerepel (szemben az Ezsdrás könyvében szereplő 24 144-gyel és a Nehémiás könyvében szereplő 25 406-tal), 5 288 pap (szemben az Ezsdrás és a Nehémiás könyvében szereplő 4 289-cel), 341 lévitát, énekest és kapust (Ezra könyvében 341 szerepel), 372 templomi szolgát (Ezra és Nehémiás könyvében 392 szerepel), valamint 652 ismeretlen származású férfit (Ezra könyvében szintén 652 szerepel).

Az emberek teljes száma messze meghaladja a felsoroltakat, így a felsorolás nem teljes körű. Például Esdrásnál szerepel a Magbish család, Nehémiásnál viszont nem. A teljes számba beletartozhatnak az északi törzsek, valamint a nők és a gyermekek is.

Az 50 közös szám közül összesen 22 eltérés van. 12 egyjegyű eltérés van, és ezek közül 7-ben Nehémiásnál nagyobb a szám. 10 többjegyű eltérés van, és ezek közül 7-ben Nehémiásnál nagyobb a szám. Összehasonlításképpen nézzük meg a héber szöveget a görög Septuagintával: az Ezsdrásnál 2 eltérés van (mindkettő egyjegyű), a Nehémiásnál pedig 10 eltérés (ebből 5 egyjegyű).

K: Az Ezsdr 2:1–70 és a Neh 7:7–72 versekben mennyire pontosan adták át a számlistákat az ókori írnokok?

V: Íme két példa összehasonlításképp az ókori dokumentumokból.

Frada serege: A perzsa behisztúni sziklafelirat szerint Frada seregében 55 243 halott és 6 572 fogoly volt a babiloni oszlopban. Egy Egyiptomban, az Elefantina-szigeten talált arámi fordítás szerint a foglyok száma 6 972 volt, ami egy számjeggyel eltér a behisztúni sziklafelirattól. A Babilonban talált babiloni oszlop másolatában a foglyok száma 6 973 volt, ami egy számjegyben eltér az arámi fordítástól.

Frawartish lázadó serege: A perzsa behisztúni sziklafelirat szerint Frawartish lázadó seregében 2 045-en haltak meg, 1 558-at pedig fogságba ejtettek. Az arámi másolatban a foglyok száma 1 575 felett szerepel.

Ezek a példák eredetileg F.W. König művéből származnak: Relief und Inschrift des Königs Dareios I am Felsen von Bagistan (Leiden: Brill, 1938) 48., 45. o.

K: Miért tér el az Ezsdrás 2:1–70-ben szereplő visszatértek száma a Nehémiás 7:7–72-ben szereplőtől?

V: Valószínűleg több ok együttes hatásának köszönhető.

Egyszerű másolási hibák: A mai kéziratokban előfordulnak másolási hibák. Sok ilyen hiba egy számjegy megváltoztatását vagy kihagyását jelenti. A héber szöveg és a Septuaginta között az Ezsdrás könyvében 2 eltérés van (mindkettő egyjegyű), a Nehémiás könyvében pedig 10 eltérés (ebből 5 egyjegyű). Így várható, hogy az egyszerű másolási hibák a 22 eltérés közül körülbelül2 to 5 , vagy esetleg akár 10-et is magyarázhatnak. Mivel a Nehémiás könyve a 12 egyjegyű eltérés közül csak 7-ben nagyobb, nincs statisztikailag szignifikáns tendencia arra, hogy az egyik nagyobb lenne.

Titkosírási listák: Az eltérések oka lehet a „titkosírási listák” használata, ahol a függőleges vonal az „1”-et, a vízszintes vonal pedig a „10”-et jelölte, a héber me’ah szó betűjének kezdete pedig a százakat jelölte. Ez több másolási hibához vezethetett.

A számírás módjának változása: A héber számírás módja körülbelül ebben az időben változott meg. Korábban a héber emberek a régi „kerek betűket” használták, majd áttértek a „négyzetes” betűkre. Ez több másolási hibát okozhatott. A Wycliffe Bible Dictionary 667. oldalán megemlítik, hogy a moabiták a héber nyelv egyik dialektusát beszélték, és Kr. e. a 9. században még mindig a régi, kerek betűket használták. Az Encyclopedia Britannica 1. kötete (1956) 684. oldalán ez áll: „Az arámi nyelv legkorábbi feljegyzései körülbelül Kr. e. 800-ra nyúlnak vissza… Az ábécé ebben az időben alig különbözött a Moabita-kőén szereplőtől.” Azt írja, hogy két tendencia volt megfigyelhető, amelyek a perzsa korszakban teljesedtek ki:

1) a beth, daleth és resh betűk fejének kinyitása, valamint 2) a szögek lekerekedése és a ligatúrák kialakulása. Ez várhatóan magyarázatot adhat a további hibákra.

A listákat különböző időpontokban állították össze: a 10 többjegyű eltérés közül 7-ben a Nehémiás-féle lista nagyobb számot tartalmaz. Egyrészt az eltérések valószínűleg nem annak köszönhetők, hogy több száműzött tért vissza, mivel az összegek pontosan egyeznek. Másrészt a visszatérők esetében előfordulhatott, hogy a felsorolt nemzetségekben és falvakban több embert találtak. Az Ezsdrás 2:1 szerint ez az a lista, amelyet azokról állítottak össze, akik elhagyták Babilont, nyilvánvalóan még mielőtt megérkeztek volna Jeruzsálembe. Lehet, hogy voltak olyan utolsó pillanatban meghozott döntések, hogy csatlakozzanak egy nemzetséghez vagy faluba.

Különböző listák: Hogyan jöttek létre ezek a listák? Nem arról van szó, hogy Isten diktálta volna ezeket a számokat egy írnoknak, hanem inkább arról, hogy két vagy több ember számolt és készítette el ezeket a listákat. Valószínűleg eredetileg különálló listákról volt szó, mert: Ezsdrás elkülöníti a betlehemi és a netofai férfiakat, míg Nehémiás összevonja őket. Magbish hiányzik Nehémiás listájából. Felcserélik Lod stb. és Jerikó sorrendjét. Nehémiás részletesebben bontja a számokat, mint Ezsdrás.

Nehemiás listája egy másolat volt. Fontos megjegyezni, hogy a Nehemiás 7:5 nem állítja, hogy ez pontosan a visszatértek számát tükrözte. Nehemiás csupán azt mondja, hogy talált egy listát, és ez állt rajta. Lehet, hogy a lista hibás volt, de Nehemiás pontosan idézi a listán szereplő adatokat. Ennek következményeiről lásd a következő kérdést.

K: Az Ezsdrás 2:1–70 és a Nehémiás 7:7–72 szövegei hogyan viszonyulnak a tévedhetetlenség elvéhez?

V: A tévedhetetlenség egyes kritikusai a listák közötti eltéréseket a Biblia tévedhetetlenségének egyik legsúlyosabb kihívásaként tekintik. Valójában azonban ez nem így van. Először egy „elterelő manőver”, ami egy helytelen válasz; majd egy általános keresztény válasz; végül pedig a legvalószínűbb válasz.

Helytelen válasz: Mindkét lista helyes, de azért különböznek egymástól, mert kissé eltérő időpontokban készültek. Mire a későbbi listát összeállították, még néhányan érkeztek, mások elmentek, és az adományok is eltérőek voltak.

Azonban az érkezők és a távozók összlétszámának pontosan meg kellett egyeznie, mivel az összesített számok azonosak. Ez rendkívül valószínűtlen lenne, ha a listák mindkettő teljesen helyes lenne, de különböző időpontokban készültek volna.

Gyakori válasz: Bár nem rendelkezünk az eredeti kéziratokkal, a tévedhetetlenség [állítólag] azt jelenti, hogy a két listának az eredeti kéziratokban azonosnak kellett lennie. Azonban egyszerű másolói hibák, valamint az abban az időben bekövetkezett ábécé-változás – amely további másolói hibákat eredményezett – együttesen felelősek azokért a számbeli eltérésekért, amelyeknek a két lista között közösnek kellett volna lenniük. (Semmi sem akadályozza meg, hogy az egyik lista olyan részleteket tartalmazzon, amelyek a másik listán nincsenek.)

Azonban 50 számból 22 eltérés nagy számú eltérés, még az akkoriban bekövetkezett írásbeli változás figyelembevételével is.

A legvalószínűbb válasz: Nehémiás hibátlanul másolta le azt a listát, amely a rendelkezésére állt (és abban a listában voltak hibák). Elég pontos volt ahhoz, hogy képet adjon arról, hányan tértek vissza, de Nehémiás megjegyzése arra figyelmeztet minket, hogy nem garantált, hogy ez a lista hibátlan. Ez ahhoz hasonló, ahogyan a Biblia hibátlanul rögzíti a farizeusok hibáit, Jefté meggondolatlanságát és Ábrahám ostobaságát, anélkül, hogy kifejezetten megmondaná nekünk, hogy el kell-e hinnünk és meg kell-e tennünk ezeket a dolgokat is.

Miért nem közölte a Biblia Nehémiás korában az összes ember pontos számát? Valószínűleg azért, mert ez nem fontos. Az 1 Timóteus 1:4 és a Titusz 3:9 azt mondja nekünk, hogy ne foglalkozzunk végtelen genealógiákkal.

K: Az Ezsdrás 2:1–70 és a Nehémiás 7:7–72 közül melyik felsorolás a pontosabb?

V: Bár nem lehetünk biztosak benne, az Ezsdrás valószínűleg pontosabb a következő okok miatt:

1. Az 1. Esdrás apokrif könyve is felsorolja a visszatérőket, és ez közelebb áll az Ezsdráshoz. A Nehémiás könyvében található héber és a Septuaginta-változat közötti egyik eltérés miatt Nehémiás két száma egyezne az Ezsdrásban szereplővel. Így legalábbis a Septuaginta fordítói úgy gondolták, hogy az Ezsdrás pontosabb.

2. Maga Nehémiás is azt mondta, hogy ezt a listát találta, anélkül, hogy azt állította volna, hogy minden rajta szereplő adat helyes.

Mindkét szövegben azonban előfordulnak egyedi írnoki hibák. Az alábbiakban néhány ilyen eltérés elemzését adjuk, az Ezsdrás-könyvben szereplő számot először megemlítve.

200 vs. 245 énekes (Nehemiás 7:68). Valószínű, hogy az Ezsdrás-könyv a helyes, mert egy írnok véletlenül átvehette a 245-ös számot a Nehemiás 7:67-ből. Ezután pedig kihagyhatta a Nehemiás 7:68-at.

61 000 drachma szemben a 41 000-es összeggel. Valószínű, hogy az Ezsdrás-könyvben szereplő 61 000 elírás, és valójában 41 000-nek kellene lennie.

K: Az Ezsdr 2:2,14-ben szereplő Nehémiás, Mordokai és Bigvai ugyanazok a személyek, mint a Nehémiás és az Eszter könyvekben?

V: Nem, nem azok. Nehémiás, a kormányzó (Tirshatha) Kr. e. 445-ben érkezett Jeruzsálembe, körülbelül 13 évvel azután, hogy Ezsdrás már ott volt. Mordokai és Eszter később jelentek meg, Bigvai pedig – ami perzsa nyelven „boldogot” jelent – nem lenne szokatlan név.

K: Miért gondolja, hogy Ezsdrás (és Isten) az Ezsdrás 2:3–70-ben ilyen hosszú névlistát foglalt bele?

V: Emberi szempontból bizonyos izgalommal járt annak a tudata, hogy kik térnek vissza. Másodszor, ez egyfajta „átvilágítás” is volt, hogy kik azok az igazi izraeliták, akik visszatértek. Harmadszor, a jövő generációi visszatekintve ezekre a nevekre alapozva mondhatták majd: „Én is közéjük tartozom”. Isten szemszögéből nézve Isten minden apró részletet figyel, hogy ki mit cselekszik.

Ez egy „névjegyzék” volt azokról, akik elhagyták a kényelmet és a kényelmes életet, ahol éltek, és elkötelezték magukat, hogy részesei legyenek a szolgálatnak, ahelyett, hogy csak a pálya szélén ülnének.

K: Az Ezsdrás 2:6–7 alapján, ha egy hívő eltávolodott Istentől, és vissza akar térni, mit tanácsolnál neki?

V: Először is biztosítsd őket arról, hogy Isten megbocsát, és befogadja őket. Attól függően, hogy mit tettek, ha lehetséges, pótolják azt, amit elvettek vagy tönkretettek. Lehet, hogy bűnük következményeivel kell élniük; bár Isten elvehetné ezeket a következményeket, sokszor nem teszi meg. De ha elviselik Isten fegyelmezését, és most úgy döntenek, hogy követik Őt, Isten áldást hozhat ki abból, hogy újra engedelmeskednek Neki.

Érdekes módon az Ezsdrás 2:6-ban a visszatérők közül néhányan Pahát-Moábból származtak. Ez a név „Moáb kormányzóját” jelenti, és utalhat azokra a rubenitákra, akiket III. Tiglat-Pileszer asszír király Moábban telepített le. Más visszatérők Elámból jöttek, amint az Ezsdrás 2:7-ben olvasható. Elám Irán délnyugati részén található, és néhány izraelitát kényszerrel telepítettek oda.

K: Miért tért vissza az Ezsdrás 2:42 szerint olyan sok, 139 kapus?

V: Becslések szerint a száműzetés előtt körülbelül 5000 kapus volt, így a többségük nem tért vissza. A kapusok nem csupán a kapunál álltak őrt; gondoskodtak a terület karbantartásáról is, lényegében portások is voltak. Valójában a „portás” szó a latin janua (ajtó) szóból származik. Tehát ezeknek az embereknek állandó, de alacsony fizetésű munkájuk volt. Talán nem vonzotta őket a gazdagodás a babiloni, majd a későbbi perzsa birodalomban.

K: Az Ezsdrás 2:59–63-ban mi a teendő, ha az ember a szolgálatban „senki földjén” találja magát?

V: Ezek az emberek azt állították, hogy papként szolgálhatnak, de nem volt feljegyzés arról, hogy papok leszármazottai lennének. Vagy valóban azok voltak, de a feljegyzések elvesztek, vagy valójában nem voltak papok (és ezt tudták is), vagy talán szüleik és nagyszüleik azt mondták, hogy papi családból származnak, de tévedtek. Így a kormányzó (Tir-Sata), aki Nehémiás volt, úgy döntött, hogy nem szolgálhatnak papként, amíg egy, az Urim és a Tummim birtokában lévő pap nem hoz döntést. Nincs feljegyzésünk arról, hogy mikor, illetve egyáltalán eldöntötték-e ezt a legtöbbjük esetében. Egy papi családot azonban, Koz/Hakkoz fiait (Ezsdrás 2:61), később papi családnak tekintettek. Meremót, Uriás fia (Ezsdrás 8:33), aki Uriás fia volt, aki pedig Hakkoz fia volt (Nehemiás 3:4,21), a Nehemiás 3. fejezetében a papok közé tartozónak számított.

Ha úgy tűnik, hogy lehetőséged nyílik egy fontos tisztség betöltésére, de az utadat elzárják (jogosan vagy jogtalanul), mit tehetsz? Keserűvé válhatsz, vagy legalábbis csalódottá. Vagy, ha Isten bezárta az ajtót, helyette más tisztségben szolgálhatsz, azon az ajtón keresztül, amelyet Isten megnyitott. Ahogy egy keresztény mondta: „A csalódás az Ő kinevezése.” Istennek nem számít, milyen magas emberi pozíciót töltesz be; Őt az érdekli, hogy milyen szívvel szolgálod Őt.

K: Miért volt az egész tömeg 42 360 fő az Ezsdrás 2:64-ben, amikor az Ezsdrás, a Nehémiás és az 1. Ezdrás könyvekben szereplő listák összeadása rendre 29 818, 31 089 és 30 143 férfit ad eredményül?

V: A „teljes gyülekezet” magában foglalja a nőket és a gyermekeket is. Ez azt jelenti, hogy viszonylag kevés nő és gyermek jött el ezen a vándorlás során; többségükben férfiak voltak. Ez magyarázza, miért lehetett nagy a nyomás a nem izraelitákkal való házasságkötésre.

K: Az Ezsdr 2:69-ben szereplő vagyon pontosan mekkora összegre rúg?

V: 61 000 arany drachma körülbelül 1 000 font (500 kilogramm), 5 000 ezüst mina pedig körülbelül 3 tonna (2,9 metrikus tonna).

K: Az Ezsdrás 2:70-ben milyen módon tudunk mi, keresztények, ma „kiállni és számításba venni magunkat”?

V: Felállhatunk azzal, hogy nem hanyagoljuk el a közös összejöveteleket, ahogyan a Zsidókhoz írt levél 10:25 parancsolja. Szavazhatunk olyan tiszteletre méltó jelöltekre, akik nem támogatnak gonosz dolgokat. Az Ezsdrás 2:69–70-ben szereplő gazdag vezetőkhöz hasonlóan mi is szabadon adományozhatunk pénzt Isten munkájára. Nyilvánosan hordozhatjuk a keresztény nevet.

K: Az Ezsdrás 3:1–12 szerint miben különbözött ez az ébredés a 2 Krónikák 34-ben leírt Josiás-féle ébredéstől?

V: Josiás ébredése során a nép még közvetlenül az ébredés előtt is engedetlenségben élt, meg kellett találniuk a Törvény egy példányát, és abban az időben nagy fenyegetés alatt álltak (Asszíria). Ez a büntetés fenyegetése alatt bekövetkezett bűnbánati ébredés volt.

Ezsdrás újjászületésében viszont már megbánták a bálványimádást, már elolvasták a Törvényt, és azért voltak ott, hogy felépítsék a Templomot és a várost. Ez az odaadás és az építkezés újjászületése volt.

Összefoglalva: az első megújulás a gonosztól való elfordulás volt, Ezsdrás megújulása pedig az építkezés felé való előrelépés. Mindkét fajta megújulásnak megvan a maga helye.

K: Miért volt az Ezsdrás 3:2 szerint nehezebb, mint várták, oltárt építeni Istennek?

V: Ahhoz, hogy ott felépíthessék, először el kellett távolítaniuk az első, lerombolt templom romjait. A környező népek is ellenezték volna erőfeszítéseiket. A hetedik hónap itt Kr. e. 537/536 szeptember-októberére esne.

Másrészt a perzsa kormánynak nem lett volna kifogása egy újabb oltó ellen. A „Major Cities of Bible Times” (A Biblia korának nagyvárosai) című mű 32–48. oldalai szerint a babiloni szövegek 50 templomot, valamint 180 szabadtéri szentélyt említenek Ishtar istennő számára, 300 szentélyt az Igigi istenek számára, és 1200 szentélyt az Anunnaki istenek számára. A zsidók viszont csak egyet akartak építeni. (Forrás: „The Expositor’s Bible Commentary”, 4. kötet, 622. o.)

K: Miért rendelték szolgálatra az Ezsdr 3:8-ban a 20 éves és annál idősebb lévitákat, hiszen a Szám 4:3,47 és az 1 Krón 23:3,24,27 szerint csak a 30 éves és annál idősebb léviták végezhettek szolgálatot, a Szám8:24 szerint pedig csak a 25 éves és annál idősebb léviták dolgozhattak a Találkozás Sátorában?

V: Az Ezsdr2:40 és a Neh7:43 egyaránt azt mondja, hogy csak 74 lévita tért vissza. Valószínűleg úgy érezték, hogy fiatalabb lévitákat kell alkalmazniuk, mert olyan kevesen voltak.

K: Az Ezsdr 3:10 és a Hag 1:15 szerint az építkezés Kr. e. 520-ban, I. Dáriusz uralkodása alatt történt, vagy Kr. e. 537 körül, II. Kürosz idején kezdődött, ahogyan az Ezsdr 3:8–13 írja?

V: Mindkettő igaz. Kr. e. 537-ben, II. Kürosz uralkodása alatt kezdődött, az ellenállás miatt 16 évre leállt, majd Kr. e. 520-ban I. Dárius uralkodása alatt újraindult. Kr. e. 516/515-ben fejeződött be.

K: Az Ezsdrás 3:11–13-ban és a Hagga 2:1–9-ben miért örültek egyesek, míg mások sírtak?

V: Hasonló dolog történik, amikor a templom elkészül a Haggai 2:1-9-ben. Ez olyan, mintha azt kérdeznénk, hogy egy pohár félig tele van-e vagy félig üres. Az elmúlt több mint 70 év során (Kr. e. 587/586 óta) nem volt sem oltár, sem templom, és most végre újjáépítették a templomot, hogy áldozatokat mutassanak be Istennek. Másrészt viszont ez a kis kezdet annyira jelentéktelennek tűnt Salamon templomának és udvarainak egykori pompájához képest. Egyesek arra koncentráltak, ami volt, és ami lehetett volna. Mások az elért haladásra és az azzal ígért jövőre összpontosítottak.

K: Mi a kronológia az Ezsdrás 4-ben?

V: Íme az Ezsdrás 4. fejezet különböző szakaszainak kronológiája. Vegye figyelembe, hogy Xerxész és I. Artaxerxész különböző személyek. Vegye figyelembe továbbá, hogy négy dolog épül: az oltár, a templom alapja, a templom többi része és Jeruzsálem falai.

K: Az Ezsdrás 4:2-ben pontosan kik voltak a szamaritánusok?

V: A szamaritánusok egy vegyes népcsoport voltak, akik Jeruzsálemtől északra éltek. Összetételükben az északi királyságból származó szegény izraeliták, valamint néhány, az asszír király, II. Sargon (Kr. e. 722–705) által behozott leigázott nép, továbbá egy nagyobb, II. Esarhaddon király (Kr. e. 681–669) idején behozott csoport, valamint egy harmadik, fia, Ashurbanipal (Kr. e. 669–627) idején behozott csoport alkotta őket. Úgy tűnik azonban, hogy a babiloniak nem hoztak be semmilyen népet Samáriába.

Vallásilag az Igaz Istent és más istenségeket imádták. 1962-ben a Holt-tengeri tekercseket felfedező beduinok egy barlangra is rábukkantak Wadi Daliyeh-ben. A barlangban 200–300 csontváz volt olyan családoktól, akik i. e. 331-ben menekültek Makedóniai Sándor elől. Az általuk hátrahagyott írásokban sok név utalt edomit, arámi, moábita, kánaáni és babiloni bálványokra.

K: Az Ezsdrás 4:2-ben a szamaritánusok őszintén ajánlották-e fel segítségüket a zsidóknak?

V: Valószínűleg nem voltak őszinték, hanem talán be akartak épülni a munkások közé. A szamaritánusok erőszakkal megakadályozták a falak újjáépítését, mivel a szamaritánusok Gerizim-hegye „versenytársként” szolgált istentiszteleti központként. A szamaritánusok valószínűleg úgy gondolták, hogy az Ezsdrás 4:2 szerint nincs semmi ellentmondás Isten temploma és saját eklektikus istentiszteletük között. A zsidóknak azonban jogukban állt elutasítani a szamaritánusok segítségét, mert azok az Egyetlen Igaz Isten és az aranyborjak mellett más isteneket is imádtak (2 Királyok 17:34). A szamaritánusok elutasítása azonban arra késztette őket, hogy ellenezzenek az építkezést.

Ezzel ellentétben a szkeptikus Asimov’s Guide to the Bible (Asimov Biblia-kalauz) 441. oldalán úgy vélik, hogy a szamaritánusok ebben az ügyben őszinték voltak. De ha valóban őszintén akarták a templom felépítését, akkor miután nem engedték meg nekik, hogy segítsenek, megpróbálták elbátortalanítani és zavarni az embereket (Ezsdrás 4:4). Tanácsadókat fogadtak fel, azaz megvesztegették őket (Ezsdrás 4:5). Végül levelet írtak, amelyben azzal vádolták őket, hogy a falat a perzsák elleni lázadás céljára akarják felépíteni (Ezsdrás 4:6). Ha őszinték voltak, ahogyan Asimov állítja, akkor miért próbálták később elbátortalanítani őket, és miért írtak vádlevelet ellenük?

K: Miért utasították el a zsidók az Ezsdrás 4:3-ban a külső segítséget?

V: Ha élelemre vagy alapvető szükségleti cikkekre van szükséged, a hitetlenektől érkező segítség általában elfogadható. De ha Isten munkájáért teszel valamit, jobb, ha hívők önkénteskednek, mint hitetlenek. El kell-e fogadnunk a hitetlenektől érkező segítséget Isten szolgálatához? A 3 János 7 is említi, hogy ne fogadjunk segítséget a pogányoktól. Egy dolog elfogadni a segítséget, hogy azt a szegényeknek adjuk, és egészen más dolog elfogadni a segítséget az evangélium hirdetéséhez.

K: Az Ezsdrás 4:7–16 alapján hogyan reagálsz, ha áldozatosan keményen dolgozol Isten országáért, és hirtelen az ellenzék semmissé teszi az összes munkádat?

V: Az emberek elbátortalanodhattak volna, vagy egyszerűen feladhatták volna. De ugyanaz a perzsa király, Artaxerxes, később engedélyezte nekik, hogy Nehémiás vezetésével újjáépítsék a falakat, kezdve Kr. e. 445/444-től. Először is, Isten munkájával szembeni gonosz ellenállásnak sem váratlannak, sem elcsüggesztőnek nem szabad lennie. Ha ellenállás érte Mózest, Józsuét, Ezrát és Nehémiást, Jézust, Pált és a többi apostolt, miért lennél meglepve, ha valaha veled is megtörténne?

Másodszor, a baseballban van egy mondás: „Ne csinálj két hibát egyből.” Ha kínos hibát követsz el – például hagyod, hogy egy földre pattanó labda a lábad között csússzon át, vagy elejtesz egy magas labdát –, annyira rosszul érezheted magad emiatt, hogy nem veszed észre a következő, feléd repülő labdát, és azt is elrontod. Ha komoly hibát követsz el, össze kell szedned magad, el kell határoznod, hogy továbbra is próbálkozol, vagy még nagyobb erőfeszítést teszel, és tovább kell haladnod. Amikor egy lehetőség bezárul, készülj fel arra, hogy egy másik megnyíljon.

K: Miért írták arámi nyelven az Ezsdr 4:8–6:18 és az Ezsdr 7:12–26 szövegét?

V: Semmi sem utal arra, hogy Ezsdrásnak vagy titkárai számára kötelező lett volna ugyanazon a nyelven írniuk. Lehet, hogy különböző titkárok írták le a különböző részeket. A Dániel 2:4b–7:28 is arámi nyelven íródott, akárcsak a Jeremiás 10:11.

A szamaritánusok levele a királyhoz arámi nyelven íródott, ezért logikus, hogy a levelet arámi nyelven idézzék.

K: Az Ezsdrás 4:9-ben kik azok a dehavitaok?

V: Korábban azt hitték, hogy ők voltak Herodotosz Daoi-jai, valamint Plinius és Vergilius Dahae-jai. Ezek a népek a Kaszpi-tengertől keletre éltek. Ma azonban úgy vélik, hogy a héber kifejezés nem egy nép nevét jelenti, hanem a „di-hu” szót, amelynek jelentése „azaz”. Így az Ezsdrás 4:9 így hangzik: „a szusai elamiták” (BSB), vagy szó szerinti fordításban: „a szusai emberek, azaz az elamiták”.

K: Az Ezsdrás 4:13-ban pontosan mennyi adót szedtek be a perzsa királyok?

V: A birodalom egész területén a perzsa király évente becslések szerint 25–35 millió amerikai dollárt szedett be, az „Expositor’s Bible Commentary” 4. kötete 631–632. oldalának adatai szerint. Palesztina az ötödik szatrapia része volt, amelyet Herodotosz 3. könyvének 89–97. fejezete szerint mindössze 350 ezüsttalentumra, azaz 680 000 amerikai dollárra vetettek ki. Más helyeken természetbeni hozzájárulásokat is kellett fizetni, amelyek gyakran meghaladták a pénzbeli hozzájárulásokat. Palesztinának nem kellett természetbeni hozzájárulást fizetnie, ezért a perzsák meglehetősen enyhe adót vetettek ki rá.

K: Az Ezsdrás 4:15,19 szerint hogyan kell a hívőknek reagálniuk, ha tévesen lázadással és felkeléssel vádolják őket?

V: A lázadás a kormány elleni árulást jelenti, a felkelés pedig lázadást. Feltételezve, hogy valójában nem követtek el árulást, a hívőknek tagadniuk kell a vádakat. Azonban ne fogalmazzák meg a tagadást olyan gyengén, hogy az még gyanút keltsen a váddal kapcsolatban. Nagyon durva becslésként talán a tagadásnak körülbelül ugyanolyan hosszúnak kell lennie, mint a vádnak.

K: Az Ezsdr 4:23-ban a templom újjáépítése a külföldi seregek miatt szűnt meg, vagy a nép közönye miatt, ahogyan azt a Hag 1:2 mondja?

V: Lehet, hogy egy hadsereg miatt állt le ideiglenesen, de miután leállt, a nép közönye megakadályozta az újrakezdést, még akkor is, miután Kr. e. 522-ben már engedélyezett lett volna.

K: Az Ezsdrás 5:1-ben szereplő próféták ugyanazok voltak-e, akik a Biblia könyveit írták?

V: Igen, Haggai és Zakariás ugyanazok voltak. Haggai Kr. e. 520 augusztusától decemberéig hirdette az igét. Zakariás Kr. e. 520 októberétől/novemberétől két éven át prófétált.

K: Az Ezsdrás 5:1-ben és az Ezsdrás6:14 -ben szereplő Zakariás Iddó fia volt-e, vagy a Zakariás 1:1-ben szereplő Iddó fia, Berekia fia?

V: Zakariás Berekia fia és Iddo unokája volt. A szemita nyelvekben a „fia” szó utódot is jelenthet.

K: Mi volt a jelentősége Tattenai látogatásának az Ezsdrás 5:3-ban?

V: Tattenai hivatalos kormányzati nyomozó (frasaka) vagy inkvizítor (patifrasa) volt. Zerubbábel és a zsidók valószínűleg rettegtek attól, hogy Tattenai azonnal elrendeli az építkezés leállítását. Amikor azt kérdezte, hogy van-e a zsidóknak felhatalmazásuk a templom vagy a fal építésére, egy helytelen válasz mindkettő építését azonnal leállíthatta volna.

Úgy tűnik, Tattenai nem állt sem a zsidók mellett, sem ellenük; csupán azt akarta, hogy betartsák a törvényeket és a hatósági rendelkezéseket. Amikor ésszerű választ adtak neki, beszámolva Kürosz rendeletéről és a templomi berendezési tárgyak visszajuttatásáról, Tattenai meghallgatta őket, de a perzsa levéltárakból származó megerősítő bizonyíték nélkül nem hitt nekik. Tattenai azonban a zsidók javára döntött, és engedélyezte az építkezés folytatását, amíg a vizsgálat folyik. A legtöbb főnökre jellemző, hogy nekik is van főnökük. Tattenai nem akarta, hogy Dárius megtudja, hogy elnézi a dolgokat. Ezért Tattenai „felfelé delegálta” a felelősséget Dáriusra. Tattenai mindent elmagyarázott Dáriusnak, aki megkereste a rendeletet.

Egy kommentátor, Batten, 1913-ban tévesen azonosította Tattenait Ushtannúval, az egész Babilónia és az Eufrátesz túlsó partjának szatrapájával. A régészek azonban találtak egy babilóniai feljegyzést, amely Kr. e. 502. június 5-én kelt, és amelyben „Ta-at-tan-ni”-t említik a szatrapa alárendeltjeként szolgáló pahatként (kormányzóként).

K: Az Ezsdrás 5:7-ben Dáriusnak sok levelet kellett kezelnie a tisztviselőitől?

V: A régészek több ezer szöveget találtak a fővárosban, Perszepoliszban, Kr. e. 509–494 közöttről, valamint több mint 100 szöveget Kr. e. 492–458 közöttről.

Ami a király válaszát illeti, Kis-Ázsia délnyugati részén, Lükia tartományban, Xanthosban található egy pogány templom, amelyhez hasonló engedélyt adó rendeletet írt ki a perzsa király. A szöveg görög, lükiai és arámi nyelven íródott. Kürosz helyreállította a templomokat Urukban és Urban. Kambüszész helyreállította a templomot Saisban, Egyiptomban. Dáriusz újjáépítette a templomot Hibisben, Egyiptomban.

K: Az Ezsdrás 5:11-ben mi az érdekes abban, ahogyan elmesélték Tattenainak a történetüket?

V: Az itt elmondottakból kitűnik, hogy Nebukadneccar NEM volt végső soron felelős a templom lerombolásáért és a nép elhurcolásáért; Isten volt az, Nebukadneccar pedig csupán az Ő eszköze volt. Isten tette ezt, és az őseik voltak a hibásak bűneik miatt.

K: Az Ezsdrás 5:16-ban mit jelent a „Zerubbábel” név?

V: Azt jelenti, hogy „Babilon gyermeke/magja”, mivel Zerubbábel ott született.

K: Miért kutatták át a perzsák az Ezsdrás 6:1 szerint a babiloni levéltárat, hiszen Susa volt a perzsa főváros?

V: Átkutatták a babiloni levéltárat (szó szerint: „könyvházat”), de nem találtak semmilyen rendeletet. De a sors szerencsés fordulatának köszönhetően azok a táblák Médiában, Ekbatanában (Achmetha) voltak, és ott találták meg őket. A Perzsa Birodalomnak négy fővárosa volt: Susa (vagy Shushan), Perszepolisz, Ekbatana és Babilon. A négy főváros közül a rendeletet Ekbatanában találták meg, mert nyilvánvalóan ott töltötte Kirosz a nyarat Kr. e. 538-ban, amikor megírta a rendeletet. Általában a perzsa királyok a telet Babilonban, a nyarat pedig Szúzában vagy Ekbatanában töltötték. Mellékesen megjegyezzük, hogy az Ezsdrás 6:2 az egyetlen hely a Bibliában, ahol Ekbatana említésre kerül.

K: Az Ezsdrás 6:1-ben mi a rendelet jelentősége?

V: Egy király tiszteletben tartotta az elődje rendeletét. Dárius tehát örömmel segített a zsidóknak, egyrészt azért, mert Kürosz felhatalmazta őket, másrészt azért, mert Jeruzsálem védőerődként szolgálhatott Egyiptom vagy bármely lázadó ellen. Így ennek az ősi rendeletnek a megtalálása megkönnyebbülést jelentett a zsidók számára. Érdemes megjegyezni, hogy Dáriusz nemcsak tiszteletben tartotta a rendeletet, hanem a 8–10. versekben nagylelkűen ellátmányt és anyagokat is biztosított az újjáépítéshez, a 11–12. versekben pedig megfenyegette, hogy bántalmazni fogja mindazokat, akik ellenzik az újjáépítést. (Dáriusz 3000 babilóniát karóba húzott, miután Babilónia fellázadt – ezt mind a Behisztún-felirat, mind Herodotosz 3. könyvének 159. fejezete megerősíti.) Ha Dáriusz azzal akarta volna megnyerni a zsidók tetszését, hogy hűségesek legyenek hozzá, akkor ez volt a megfelelő módszer.

Az 1 Makkabeusok 7:23; 12:11; a 2 Makkabeusok 3:35; 13:23, valamint Josephus „A zsidók régiségei” című művének 12. könyve 2.5. szakasza szerint rendszeresen áldozatokat mutattak be a királyért.

K: Miért fizetett volna egy perzsa király az Ezsdrás 6:8 szerint hatalmas összeget a zsidók jeruzsálemi templomának újjáépítésére?

V: A királyok gyakran építettek templomokat, amelyeknek az volt a „gyakorlati” célja is, hogy hűséges alattvalókat szerezzenek. Kírusz helyreállította az uruki templomot, az ur-i Enunmakh-templomot és a babiloni templomokat is. A régészek találtak egy, a zsidó templomról szóló feljegyzést, amelyet Bagoás, Júda perzsa kormányzója, és Delaia írt. Ebben az áll: „építsék fel a helyén, ahogyan korábban volt, és az ételáldozatot és a tömjént az oltáron úgy készítsék el, ahogyan korábban szokták.”

Emellett Dáriusz arra kérte a zsidókat, hogy imádkozzanak érte és fiaiért, amint azt az Ezsdrás 6:10 mondja (vö. 1 Makkabeusok 7:33).

K: Mi a jelentősége ennek az ünnepségnek az Ezsdrás 6:15–22-ben?

V: A páska éves ünnepe arra emlékeztetett, hogy Isten megvédte az izraelitákat, amikor az Exodus során kijöttek Egyiptomból. Több mint 70 éven át nem ünnepelhettek a templomban, mert nem volt templomuk, mivel azt Kr. e. 586. augusztus 12-én lerombolták. De ennyi idő után hatalmas öröm töltötte el őket, hogy végre ünnepelhettek az újonnan felszentelt templomban.

K: Az Ezsdrás 6:17–22 szerint hogyan viszonyul ez a templom és az áldozatok Salamon idejéhez képest?

V: Ez a templom 90 láb magas és 90 láb széles volt. A felszenteléskor 100 bikát, 200 kosot, 400 hím bárányt és 12 kecskét áldoztak fel. Ez az áldozat nagyszabásúnak tűnhet, amíg össze nem hasonlítjuk Salamon templomával.

Salamon idején a templom az 1 Királyok 6:2 szerint 90 láb hosszú, 30 láb széles és 45 láb magas volt. Finom cédrusfával és arannyal volt díszítve. A felszenteléskor az 1 Királyok 8:63 szerint 22 000 ökröt és 120 000 juhot áldoztak fel.

K: Miért nevezik az Ezsdrás 6:22-ben Dáriuszt „Asszíria királyának”, amikor ő Perzsia királya volt?

V: Az asszír és a babiloni birodalmak hatalmas területekkel rendelkeztek, mielőtt a perzsák mindent meghódítottak. Ahelyett, hogy megpróbálták volna mindenkit perzsává asszimilálni, úgy gondolták, a legjobb, ha megengedik a meghódított népeknek, hogy megőrizzék saját identitásukat. Így Perzsia a perzsáké (és a médeké) volt, Dárius pedig Perzsia, Babilónia, Asszíria, Szíria, Kis-Ázsia és Egyiptom királya volt.

K: Az Ezsdrás 7:1-ben mikor játszódik le ez a fejezet?

V: 57–58 éves időbeli rés volt az Ezsdrás 6. fejezet (Kr. e. 516-ban) és az Ezsdrás 7. fejezet (Kr. e. 458-ban) között. Az Eszter könyvében leírt események közben történtek. Ezsdrás akkor érkezett, amikor Egyiptom – Athén és a Deloszi Szövetség segítségével – Kr. e. 460–454 között ideiglenesen sikeresen fellázadt Perzsiával szemben.

K: Az Ezsdrás 7:1-ben Seraja volt-e Ezsdrás apja?

V: Nem, mert Seraia papot a babiloniak kivégezték Kr. e. 588/587-ben, míg Ezsdrás és társai Kr. e. 458. április 8. és augusztus 4. között utaztak. Az Ezsdrás 2:2-ben említett Jesua valószínűleg Seraia unokája volt. Ezsdrás valószínűleg Seraia dédunokája vagy ükunokája volt. Héberül a „fia” szó utódot is jelenthet. Seraia híres ős volt, és Ezrát róla nevezték el.

Mellékesen megjegyezzük, hogy a Seraiah név jelentése „Jahve a herceg”, az Ezsdrás pedig az Azariah (Jahve segített) név rövidített formája, amely gyakori név volt.

K: Az Ezsdrás 7:6 szerint lehetséges, hogy Ezsdrás akár Kr. e. 458-ban, akár Kr. e. 398-ban érkezett meg?

V: Nem. Bár az Ezsdrás-könyv nem említi kifejezetten az „I.” vagy a „II.” jelölést, az „I.”-nek kell lennie, mert Kr. e. 398 túl késői időpont ahhoz, hogy a Templom még ne legyen befejezve. Ráadásul az emberek gyakran megkülönböztetik az azonos nevű két királyt, ha a második már uralkodik, de nem tesznek különbséget, ha csak az egyik király élt.

Ráadásul Ezsdrás és Nehémiás ideje Artaxerxes I. uralkodása alatt kellett, hogy legyen, mert egy Elephantine-i papirusz (Cowley #30), amelyet az írnok „November 25, 407 B.C. ” dátummal látott el, említi Sanballatot [sn’blt], a Samária kormányzóját, akiről a Nehémiás könyve is beszél.

K: Mit jelent az „ügyes írnok” kifejezés az Ezsdr 7:6-ban, a Zsolt 45:1-ben és a Péld 22:29-ben?

V: Az itt szereplő héber szó, a mahir, szó szerint „gyors” vagy „fürge” jelentést hordoz. Ez azt jelenti, hogy jártas volt a munkájában, és hatékonyan tudta elvégezni a feladatot. Bizonyítékként említhető, hogy Ezsdrás részletesen beszámolt az utazásról. Érdekes módon a fővárosban, Perszepoliszban több mint 300 perzsa utazási szöveg található, így a hivatalos utazások dokumentálása teljesen szokványos volt.

K: Az Ezsdr 7:17-ben van-e bármilyen precedens arra, hogy egy perzsa király megengedte volna egy nem perzsa papnak, hogy újra bevezesse áldozatait és (nem perzsa) vallási törvényeit?

V: Igen, mert a király nyilvánvalóan fontosnak tartotta, hogy a nép továbbra is kövesse saját szokásait, mint a Perzsiának való engedelmesség részét. Nagyon szoros párhuzam található I. Dáriusz rendeletében, amelyet Udjahorresnetnek, egy egyiptomi papnak címzett, aki Saisban, Egyiptomban helyreállította az egyiptomi vallást. Dáriusz azzal bízta meg, hogy gyűjtsön össze „Egyiptom bölcseit”, hogy az egyiptomi törvényeket mind demotikus egyiptomi írással, mind arámi nyelven kodifikálják. Az egyiptomi írnokoknak Kr. e. 518-tól 503-ig tartott, amíg ezt elvégezték.

K: Az Ezsdrás 8:15-ben miért volt jelentős, hogy nem voltak közöttük léviták?

V: A király kifejezetten előírta, hogy azért menjenek, hogy elősegítsék a Tóra betartását, és a küldöttségben nem voltak léviták. Ezenkívül az összes anyag szállításakor Ezsdrás azt akarta, hogy a léviták kezeljék a templomi berendezési tárgyakat. Ezért Ezsdrás elment Kaszifia városába, ahol sok lévita élt, és meggyőzte 38 lévitát és 220 templomi szolgát, hogy térjenek vissza Jeruzsálembe (Ezsdrás 8:18–20).

K: Miért imádkoztak most a biztonságért az Ezsdrás 8:15–21-ben?

V: A száműzöttek egy kis csoportja (1 772 férfi, ami összesen 3 000–5 000 embert jelenthetett) a 900 mérföldes utat tette meg a visszatéréshez. Körülbelül 25 tonna ezüstöt, 3,75 tonna aranyat és bronz tárgyakat kaptak. Attól tartottak, hogy útközben csapdába esnek, amint azt az Ezsdrás 8:31 mondja. Ezra, aki nem volt perzsa tisztviselő, nem kért katonai kíséretet, míg Nehémiás, aki udvari tisztviselő volt, ezt megtette a Nehémiás 2:7–9-ben. Mindkét megoldás helyes volt.

K: Az Ezsdrás 8:17-ben szereplő Iddo ugyanaz a személy, aki Zakariás apja volt a Zakariás 1:1-ben?

V: Nem, mert Zakariás az Ezsdrás 7–8 előtt prófétált, így Zakariás apja valószínűleg már nem élt ebben az időben. De lehetett Zakariás apjának fia vagy unokája is, aki ugyanazt a nevet viselte.

K: Az Ezsdr 8:21–22-ben miért böjtöltek itt, és miért nem kérték a perzsáktól a védelmet?

V: A zsidók már egyszer kérték a király segítségét. Az Ezsdrás 8:22–23 szerint furcsának tűnne, ha újra katonákat kérnének, mivel már korábban is kijelentették, hogy Isten fogja megvédeni őket. Természetesen az Isten által a zsidók védelmére alkalmazott eszközök egyike lehetett volna a perzsa katonaság is. Azonban, amint azt a „1001 Bible Questions Answered” című könyv 315. oldala rámutat, egy dolog elfogadni az önként felajánlott segítséget, és egészen más dolog segítséget kérni.

K: Az Ezsdrás 8:25–29-ben, mivel bízol Isten szolgáiban és vezetőiben, akkor is helyes-e pénzügyi ellenőrzéseket és könyvvizsgálatokat végezni rajtuk?

V: Természetesen. Éppen ezért mérte le Ezsdrás az Ezsdrás 8:25-ben az ezüstöt, az aranyat és az egyéb tárgyakat, amikor átadta azokat nekik, és az Ezsdrás 8:29 szerint újra lemérték őket, hogy megbizonyosodjanak arról, nem vettek el belőlük semmit. Előre közölték velük, hogy érkezésük után második mérlegelésre kerül sor. Néha előfordulhatnak olyan becstelen emberek, akikről nem is gyanakodnál. Ezért jó dolog, ha Isten szolgái, akik pénzzel és vagyonnal foglalkoznak, könyvvizsgálatnak és pénzügyi elszámoltatásnak vannak alávetve. Ha te egy becsületes ember vagy, akire pénzt vagy más dolgokat bíztak, nem szabad sértődni, ha megkérnek, hogy aláveted magad egy könyvvizsgálatnak. Jó, ha vannak pénzügyi ellenőrzések, nemcsak a lopások megelőzése érdekében, hanem azért is, hogy mindenkinek – az egyházon belül és kívül egyaránt – megmutassuk: szilárd bizonyíték van arra, hogy a pénzt nem sikkasztották el.

K: Az Ezsdrás 8:27-ben, az 1 Krónikák 29:7-ben és a Nehémiás 7:70-ben szereplő érmék perzsa darikok vagy görög drachmák?

V: Vagy perzsa darikról van szó, vagy a görög drachma stílusában helyben vert ezüstérmékről.

A régészek több, perzsa kori „drakmát” találtak Bet-Zurban (Khirbet et-Tubeiquah), Jeruzsálemtől délre és Hebrontól 4 1/2 mérföldre (7 km) északra. Ezeket a drakmákat nem Görögországban verték, hanem Júdában, „drakma stílusban”. Egy cikk szerint a zsidóknak engedélyezték, hogy saját ezüstpénzt verjenek a „Yehud” tartomány nevével archaikus héber írással. A perzsa korszakban volt egy helyi pénzverde Palesztinában.

Van azonban egy második elmélet is. Az itt szereplő héber szó, a „darkemonim”, valamint az Ezsdrás 8:27-ben és az 1. Krónikák 29:7-ben szereplő hasonló szó, az „adarkonim”, utalhat a perzsa „daric”-ra, amely egy aranyérme volt, nevét a perzsa „arany” szót jelentő „dari” szóból kapta. Egy katonának havonta egy ilyen érmét fizettek zsoldként.

K: Az Ezsdrás 9:1–2 szerint mikor kell beszélni valakinek egy másik ember bűneiről, és mikor kell hallgatni?

V: Először is ismerjük fel, hogy fennáll a pletykálás kísértése, azaz hogy válogatás nélkül mindenkinek elmondjuk a dolgot, és a pletyka bűn. Ezen túlmenően Isten dicsőségére döntsük el, mit kell elmondani, milyen részletességgel és kinek. Néhány vezető azért fordult Ezsdráshoz, mert ő volt a közösség lelki vezetője, és Ezsdrásnak cselekednie kellett: figyelmeztetnie kellett az embereket erre a bűnre, és ki kellett zárnia a gyülekezetből azokat, akik továbbra is ragaszkodtak a bűnhez.

Ha bűn történik, azok köre, akiknek tudniuk kell a helyzetről vagy a gyülekezeti fegyelmezésről, nagyjából megegyezik azok körével, akik már tudták, hogy valami történik, valamint a lelki felügyelő vezetőkkel. Nekik tudniuk kell, mi történt, de nem kell ismerniük az összes „GSD”-t, azaz a bűn durva részleteit.

K: Miért vettek feleségül sok zsidó férfi pogány nőket az Ezsdrás 9:1–2, a II. Mózes 34:16 és a Deuteronómium 7:1–3 szerint?

V: Nyilvánvalóan sokkal több férfi tért vissza a fogságból, mint nő. Feleségül akartak venni valakit, és úgy tűnt, hogy Isten éppen nem biztosít számukra feleséget, ezért saját kezükbe vették a dolgokat.

Egy második okot talán Malaki említhet, aki az Ezsdrás 6. és 7. fejezet között prófétált. A Malakiás 2:11-ben arról van szó, hogy a férfiak elváltak ifjúkori feleségeiktől, és helyettük máshoz mentek feleségül.

Ez a tilalom nem azért volt érvényben, mert más fajhoz tartoztak, hiszen Mózes is egy kusita nőt vett feleségül, Rút pedig moábita volt. Ráadásul az arámiak és az elamiták is szemiták voltak, de a probléma az volt, hogy más istent imádtak. Talán ezért kellett minden házasságot kivizsgálni. Ha egy feleség áttért a zsidó hitre, ahogy Rút tette, akkor zsidónak tekintették, és megengedték, hogy maradjon. Ezért tartott három egész hónapig ezeknek a házasságoknak az ügyeinek kivizsgálása.

Szomorú látványt nyújtanak ezek a férfiak. Jól indultak: hátrahagyták a mezopotámiai és perzsa otthonuk kényelmét, és engedelmeskedtek a Jeruzsálembe való visszatérésre szóló hívásnak. De nem fejezték be jól. Miután visszatértek, és pogány feleségeket vettek el, a gyermekek vagy úgy nőttek fel, hogy megtanulták imádni a pogány isteneket, vagy legalábbis azt tanulták meg, hogy nem túl fontos, mely isteneket imádja az ember.

De miért mentek a gyermekek az anyákkal? A zsidó és a babiloni kultúrában egyaránt, amikor egy házasság válással végződött, a gyermekek az anyánál maradtak. A Hammurabi-törvénykönyv 137. paragrafusa szerint a gyermekeknek felnőniük kellett, mielőtt az elvált feleség újraházasodhatott volna.

K: Az Ezsdrás 9:3, a Szám 14:6, a Józs 7:6, az Eszter 4:1, a Jób 1:20, az Ézsaiás 36:22, a Jeremiás 41:5 és a Máté 26:65 versekben mit jelent, amikor egy zsidó ember elszakítja a ruháját?

V: Ezsdrás eleinte talán nagyon örült, hogy visszatérhetett Jeruzsálembe, de öröme nem tartott sokáig, és a dolgok fájdalmas fordulatot vettek. A ruhák elszakítása a nagy bánat, a szorongás vagy az istenkáromlás szokásos jele volt. Ez olyan mértékben tönkreteszi a ruhákat, hogy azok már nem javíthatók meg, ezért csak rendkívül súlyos esetekben alkalmazzák. Amikor Jób elvesztette gyermekeit, vagyonát és minden mását, elszakította a ruháit. Ezra ezt a problémát hasonlóan súlyosnak tekintette.

K: Az Ezsdr 9:3–10-ben szereplő kompromisszum pontosan mennyire volt súlyos?

V: Ez a kompromisszum nem jelentette Isten teljes elutasítását, hanem annak a keveredését, hogy egyrészt igyekeztek követni Istent, másrészt viszont továbbra is elkövették azt a bűnt, hogy hitükön kívül állókkal házasodtak össze. Ezsdrás ezt olyan súlyosnak tartotta, hogy elszakította ruháit. Ezsdrás egész nap imádkozott és böjtölt, mielőtt válaszolt volna. Ezsdrás 9:6-ban Ezsdrás szégyellte magát Isten előtt azért, amit ezek az emberek tettek. Ezsdrás és a többi vezető olyan keményen dolgozott azért, hogy a népet a helyes istenimádatra és Isten iránti engedelmességre vezesse, és aztán közülük sokan hátat fordítottak, és ezt tették.

Ezra látta, hogy a pogány istenekkel való kompromisszum a Bírák korától a száműzetésig eltérítette Izráelt és Júdát, és most tanúja volt annak, hogy a történelem ismétli önmagát. Ezra elhatározta, hogy megtöri ezt a körforgást.

K: Az Ezsdrás 9:3–10 és az 1 Korinthus 7:10–16 alapján ma is megengedett-e egy kereszténynek, hogy nem keresztényhez menjen feleségül?

V: Nem. A 2Korinthus 6:14–18 azt mutatja, hogy nem szabad igát kötnünk a hitetlenekkel. De ha mégis házasságot kötöttél egy nem kereszténnyel – akár azért, mert a házasságkötés után lettél keresztény, akár bűnöd miatt –, az 1 Korinthus 7:10–16 szerint nem szabad válást kérned. Ha a házastárs kér válást, az rendben van; az 1 Korinthus 7:15 szerint a békére vagyunk hívva. De nem nekünk kell kezdeményeznünk a válást.

Ha a házastárs meghalt, rendben van újra házasságot kötni, de a házasságnak akkor is az Úrban kell lennie (1 Korinthus 7:39).

Pál az 1 Timóteus 5:14-ben még azt is ajánlja és bátorítja a fiatal özvegyeket, hogy újra házasodjanak. Azok, akik szerint az özvegyeket el kellene riadni a házasságtól, ellentmondanak annak, amit Isten az apostol Pálon keresztül tanított (bocsáss meg, Jeromos). Egy presbiternek vagy diakónusnak azonban „egyasszonyosnak” kell lennie az 1 Timóteus 3:2,12 szerint. Azok az özvegyek, akiket a gyülekezet támogat, az 1 Timóteus 5:9 szerint nem házasodhattak újra.

K: Az Ezsdrás 9:3–10-ben hogyan lehetséges, hogy egyesek a gyülekezetben nagyon jól indulnak, de nagyon rosszul végzik?

V: Az Ezsdrás 9–10 egy egyébként boldog könyv szomorú befejezése. Korah, Ákán, Gedeon, Júdás, Anániás és Szapphira, valamint Démász mind jól indultak, de rosszul végezték. Démásznak eleve nem kellett volna önként jelentkeznie, hogy elkísérje Pált missziós útjára, de dicséretre méltó módon mégis megtette. De aztán megszerette a világot, és visszafordult. Az emberek egy ideig követhetik Istent, de elfordulnak tőle, ha úgy érzik, hogy Isten nem teljesítette az ő feltételeiket az Ő követésére, ha keserűség gyökere van bennük, vagy ha hitüket megrendíti a másokban látott képmutatás.

K: Az Ezsdrás 9:3–10 alapján hogyan kellene reagálnunk, ha kiderül, hogy egy hívő súlyos bűnbe keveredett?

V: Ne siessünk azt mondani: „Semmi baj, Isten nagyon elégedett veled, bármennyire is lázadsz és szentségteleníti meg Szent Nevét.” Valójában soha ne keltsünk ilyen benyomást. Ez nagyon súlyos dolog, nemcsak a hívő számára, hanem mások számára is – mind a keresztények, mind a nem keresztények számára –, akik látják a hívő tanúságtételét. Szomorúnak kell lennünk, és meg kell próbálnunk visszavezetni az illetőt a bűnbánatra.

Vegyük észre, hogy Ezsdrás szomorú volt és szégyellte magát, annak ellenére, hogy ő maga nem követte el azokat a vétkeket. De szomorú volt amiatt, hogy Isten népe ezt tette, és ő is közösségileg Isten népének része volt.

K: Az Ezsdrás 10:2–3-ban mit tett Ezsdrás?

V: Ezsdrás – nagyon bölcsen – nem tett semmit. Teljesen világos volt, mit kell tenni. Ezsdrás sírt és meghajolt Isten előtt, és hagyta, hogy a nép maga jusson el a nyilvánvaló következtetésre, mit kell tennie.

K: Az Ezsdr 10:11, 19, 44-ben helytelen volt-e Ezsdrás részéről, hogy kényszerítette a zsidó férfiakat, hogy váljanak el nem zsidó feleségeiktől, ahogyan azt az Asimov’s Guide to the Bible 452. oldalán olvashatjuk?

V: Nem. Tudták, hogy hibát követtek el azzal, hogy feleségül vették ezeket a pogány nőket, és a válás az Ószövetségben megengedett volt. Ebben az időben a zsidók „életük legnagyobb harcát” vívták, hogy megőrizzék vallásukat és kultúrájukat az asszimiláció miatti elvesztéstől.

Ráadásul, bár ez ellentmond Pál tanításának az 1 Korinthus 7:12-ben, Pál akkor még nem született meg, és a házassági szabályok mindenki számára Jézus eljövetele után eltértek a zsidókra az Ószövetség idején vonatkozó korábbi szabályoktól.

K: Az Ezsdrás 10:12-ben szereplő dolgokról van szó, amelyeket mások azt mondanak neked, hogy tenned kellene, és te sem látod, hogy ennek bármilyen rossz következménye lenne, de mégsem fogod megtenni, mert tudod, hogy Isten gyermekeként elkülönített vagy?

V: Lehet szó bulizásról, házasságon kívüli szexről, részegségről, drogokról vagy más gonosz dolgokról, amelyekről mások azt gondolják, hogy megúszhatják, és azt hiszik, te is megúszhatod. Talán meg is úszhatod őket, legalábbis amíg ez az élet véget nem ér. De ha rájössz, ki is vagy valójában – Isten gyermeke –, akkor nem fogod ezeket a dolgokat tenni, egyszerűen azért, mert nem akarsz, mert az Uradat akarod tetszeni.

K: Az Ezsdrás 10:44-ben mi az érdekes a számadatokban?

V: Összességében a 28 774 férfi közül körülbelül 111, azaz 0,4% kötött vegyes házasságot. A léviták közül azonban a 74-ből 6, azaz 8,1%, a kapusok közül pedig a 139-ből 3, azaz 2,2% kötött vegyes házasságot. Tehát a léviták (de nem a papok) és a kapusok körében aránytalanul sok volt a vegyes házasság. Ez részben azzal magyarázható, hogy eredetileg Ezsdrásnak nem voltak lévitái. Ezért Ezsdrás megállt Kaszifia városában, és rábeszélt néhány lévitát, hogy csatlakozzanak hozzá. Lehet, hogy eleinte nem voltak túl hajlandóak erre, és nem tudjuk, hogy a visszatérésük előtt vagy után vettek-e feleségül idegen nőket. Akárhogy is, azoknak, akik a legjobban ismerték a törvényt, volt a legtöbb pogány házastársuk.

Másrészt a vének minden házasságot megvizsgáltak. Ha a feleség áttért a zsidó hitre, akkor zsidónak tekintették volna, és az rendben lett volna.

Bár a férfiak most elhagyták hitetlen feleségeiket, később Nehémiásnak ugyanezzel a helyzettel kellett szembenéznie a Nehémiás 10:31-ben.

K: Az Ezsdrás-könyvben melyek a legkorábbi, ma is fennmaradt kéziratok?

V: A Holt-tengeri tekercsek: (kb. Kr. e. 1.) 1 példány az Ezsdrás–Nehemiás könyvből (4Q117). Ez egy kis töredék volt. (Issues etc. rádióműsor, 1999. április 17.)

A 4Q117 három töredékből áll: Ezsdrás 4:2–6 (héber); 4:9–11 (arameus);5:17 –6:5 (arameus). Összesen 50 szó, teljes egészében vagy részben

Összességében az Ezsdrás könyv összesen 280 verséből a következő 14 vers maradt fenn a Holt-tengeri tekercsekben (5%).

Ezr 4:2–6, 9–11;5:17 ; 6:1–5. További részletekért lásd: The Meaning of the Dead Sea Scrolls, 423. o.

A keresztény Biblia-kéziratok, amelyek körülbelül Kr. u. 350-ből származnak, tartalmazzák az Ószövetséget, beleértve az Ezsdrás könyvét is.

A Vaticanus (Kr. u. 325–350) az Ezsdrás-könyv teljes szövegét őrzi.

A Sinaiticus (Kr. u. 340–350) az Ezsdrás könyvét az Ezsdrás 9:9-től kezdve teljes egészében megőrizte.

Az Alexandrinus (kb. 450) az Ezsdrás könyvét teljes egészében őrzi.

K: Mely korai írók hivatkoztak az Ezsdrás-könyvre?

V: Az egyetlen nikéniai zsinat előtti keresztény író, aki hivatkozott az Ezsdrás-könyv versére vagy utalt rá, Origenész (Kr. u. 225–254) volt, aki utalt rá. Így fogalmazott: „De valaki más azt fogja mondani, hogy a szóban forgó templom nem az volt, amelyet Salamon épített, mert az a fogság idején elpusztult, hanem az az Ezsdrás idején épített templom, amelyre vonatkozóan a negyvenhat év teljesen pontosnak bizonyulhat.” Origenész János-kommentárja, 10. könyv, 22. fejezet, 403. oldal.

Nikaia után

Eusebius Caesareai (Kr. u. 318–339/340)

Atanáz (367, 325–373)

Ambrus, Milánó püspöke (370–390)

Nazianziusi Gergely (330–391) megemlíti Ezrát a Szentírásról szóló versében. Gergely verse (görögül) Migne Patrologia Graeca című művének 37. kötetében, 471–474. oszlopokban található (Carmina Dogmatica, 1. könyv, 1. szakasz, Carmen XII).

Pacianus, a barcelonai (342–379/392) utal Ezrára.

Epiphanius of Salamis (burkoltan) (360–403)

Rufinus (374–406)

János Aranyszájú (–407) az Ezsdrás könyvéből idéz

Karthágói zsinat (219 püspök) (393–419)

Sulpitius Severus (363–420)

Jeromos (373–420) az Ószövetség könyveiről értekezik. Kifejezetten kitér a Teremtés könyvére, a Kivonulás könyvére, a Levitikusra, a Számok könyvére, a Deuteronómiumra, a Pentateuchra, a Jób könyvére, Jézusra, Nave [Józsué] fiára, a Bírók könyvére, a Rút könyvére, a Sámuel könyvére, a Királyok könyvére (2 könyv), a tizenkét prófétára, Hóseásra, Jóelre, Ámósra, Obádiásra, Jónásra, Mika, Nahum, Habakuk, Zefánia, Haggai, Zakariás, Malakiás, Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel, Dániel, Eszter, Ezsdrás, Nehémiás könyveit. 53. levél, 7–8. fejezet, 99–101. oldal.

I. Leó római pápa (440–460) utal Ezsdrásra.

K: Melyek a fordítási eltérések az Ezsdrás-könyvben a héber/arameus és a görög Septuaginta között?

V: Íme néhány fordítási eltérés, elsősorban az Ezsdrás 2. fejezetére összpontosítva, ahol először a héber/arameus szöveg szerepel, majd a görög.

Ezra 2:1 „a tartomány fiai, akik feljöttek a fogságból, azok közül, akiket száműztek” vs. „az ország népe, akik feljöttek, a foglyok közül, akiket elvittek”

Ezsdr 2:2 „a nép férfiaiból” vs. „a népből”

Az Ezsdrás 2:3–69-ben szereplő 52 szám (angolul 167 számjegy) héberül és a görög Septuagintában pontosan megegyezik, kivéve:

Ezra2:24 : „42” szemben „43”-mal

Ezra2:39 : „1 017” szemben „1 007”-tel

(Két elírás az 52 szám közül körülbelül 4%-os eltérést jelent, vagyis két számjegy a 167 számjegy közül 1%-os eltérést jelent.)

Ezr2:25 „Kiriath Arim” vs. „Kiriath Jearim” (Ismerünk egy Kiriath Jearim nevű helyet, de Kiriath Arimról nincs tudomásunk, így az Arim valószínűleg elírás)

Ezr4:23 „megállítani” vs. „megállítani lovakkal és [fegyveres] erővel.”

Irodalomjegyzék ehhez a kérdéshez: a héber fordítás Jay P. Green Literal Translation című művéből származik, a Septuaginta-fordítás pedig Sir Lancelot C.L. Brenton The Septuagint: Greek and English című fordításából. Használtuk még az Expositor’s Bible Commentary című művet, valamint a NASB, NIV 1985, NKJV és NRSV Bibliák lábjegyzeteit is.

Ha másképp nem jelezzük, a Szentírási idézetek a The Holy Bible, Berean Standard Bible (BSB) című kiadásból származnak, amely közkincsnek minősül: https://berean.bible