< Bibliai kérdés a Hóseás könyvéből

K: Mi a Hóseás könyvének vázlata?

V: Íme a Hóseás 1–3 fejezetek átfogó vázlata

1–3 Hóseás családja mint allegória

-1-2:1 Izráel hűtlensége

--1:3-9 Isten kíméletlenül szétszórja azokat, akik nem az Ő népe

--1:10–2:1 Isten irgalmasan összegyűjti azokat, akik az Ő népe

-2:2–13 Isten feddése és ítélete

-2:14–3:5 Isten visszahívja őket, és irgalmat gyakorol

--2:14-2:23 Isten visszahívja az izraelitákat

--3 Hóseás kivásárolja feleségét a rabszolgaságból

A 4–14. fejezetek tekintetében a kommentátorok kétféleképpen osztják fel a Hóseás könyvét: 1 feddés és több feddés.

1 feddés: Íme egy példa a vázlatra

4:1–6:3 Izráel hűtlensége

6:3–10:15 Isten feddése és ítélete

11–13. Isten irgalma

– 14. Visszatérés az irgalommal teli Istenhez

Ennek a megközelítésnek egy jelentős hiányossága, hogy az 5:15–6:3 és a 11:8–11 szakaszokban Isten irgalmáról, a 11:12–13:16 szakaszokban pedig Isten ítéletéről olvashatunk.

3 feddés: Íme ennek a vázlata.

1–3 Hóseás családja mint allegória

1:2–9 A vádak és a büntetések

1:10–21 Az Úr visszaállítja népét

2:2–13 A vádak és a büntetések

2:14–3:5 Az Úr és Hóseás megváltása

4–6:3 Vád: Isten el nem ismerése

4:1–5:14 A vádak és az ítéletek

4 – A nép ellen

5:1–5:14 – A papok ellen

5:15–6:3 Visszatérés, és Isten meggyógyít minket

6:4–11:11 Vád: Isten szövetségének megszegése

6:4–11:7 A vádak és az ítéletek

11:8–11:11 Isten irgalmas megváltása

11:12–14:9 Vád az Úr iránti hűtlenség miatt

11:12–13:16 A vádak és az ítéletek

14 Térjetek meg, és Isten befogad titeket

K: Mi a Hóseás könyvének fő üzenete?

V: A Példabeszédek és más könyvekhez hasonlóan nem Isten bölcsességére, sem az Obádiás, Nahum és más könyvekhez hasonlóan Isten ítéletére összpontosít, hanem Isten erős érzelmeire. Istennek heves szenvedélye van: gyűlöli a bűnt, de az elveszetteket még ennél is jobban szereti. Isten nagy fáradságot vállalt, és Hóseát is nagy fáradságra késztette, hogy Izráelnek szemléltesse a vele fennálló szövetségi kapcsolatuk jelenlegi állapotát.

K: Melyek a Hóseás könyvének jellegzetes vonásai?

V: A Hóseás az egyetlen könyv, amely egy északi prófétáról szól, aki az északi néphez szólt. Néhány jellegzetes Isten-megnevezés, amelyet Hóseás használ, a „Legfőbb”, a „Szent”, valamint a nép történelmére való hivatkozás és az aranyborjak említése. Természetesen nem lenne várható, hogy a déli királyság prófétái kiemelten említsék az aranyborjakat.

K: Miért tér el a versszámolás a Hóseás könyvében egy versszámmal?

V: A maszorétikus szövegben egyes helyeken a versszámok eggyel magasabbak, mint a Septuagintában. A különböző versszámozás azonban nem befolyásolja a jelentést.

K: A Hóseás 1:1 szerint mikor íródott a Hóseás könyve?

V: Kr. e. 760–720 körül íródott. A Hóseás könyvében említett Jeroboám királyt mi II. Jeroboámként ismerjük, akiről a 2 Királyok 14:23–29 szól. I. Jeroboám, a megosztott északi királyság első királya, aranyborjakat készíttetett Béthelben és Dánban, hogy a nép azokat imádja, ahelyett, hogy Jeruzsálembe menne.

K: Miért említi a Hóseás 1:1-ben négy júdai királyt, de csak egy izraeli királyt?

V: Hóseás nem mondja meg. Lehet, hogy azért, hogy kiemelje a júdai királyok legitimitását az izraeli királyokkal szemben. Más szavakkal: Hóseás nem akarta a királyi címmel megtisztelni az északi királyság trónját bitorlókat.

K: Miért parancsolta Isten Hóseásnak a Hóseás 1:1–2-ben, hogy vegyen magának ilyen feleséget, hiszen a Levitikus 21:5, 13–14 szerint a papoknak nem szabad ilyet tenniük?

V: Először is, a Szentírás soha nem állítja, hogy Hóseás pap lett volna. Istennek különleges célja volt azzal, hogy Hóseással ezt tette. Hóseás felesége Izráel Isten iránti hűtlenségének élő allegóriája lett volna. Más szavakkal: hogy Izráelnek példát mutasson.

K: A Hóseás 1:1–2-ben Gomer már Hóseással való házassága előtt ilyen nő volt, vagy csak utána?

V: Először is, mi nem a válasz, majd a válasz.

Nem ez a válasz: Különböző emberek előítéletei arra késztették őket, hogy azt higgyék, ez csupán egy álom volt, vagy hogy Gomer valójában igazságos volt, és ez csak egy allegória volt. A Szentírás azonban nem támasztja alá ezeket a fantáziadús kiegészítéseket.

A válasz: A Hóseás 1:2-ben Hóseásnak parancsot kapott, hogy vegyen feleségül egy házasságtörő asszonyt. Egyrészt ez prófécia lehetett arra, amit a nő később tenni fog. Másrészt viszont lehetséges, hogy már a házasság előtt is erkölcstelen életet élt.

K: A Hóseás 1:2–3-ban Isten azt mondja-e Hóseásnak, hogy kövessen el házasságtörést? (Egy muszlim ezt állította.)

V: Nem, Isten soha nem parancsolta Hóseásnak, hogy házasságtörést kövessen el, és Hóseás sem követett el házasságtörést. Inkább arról van szó, hogy Hóseás feleségül vett valakit, aki korábban prostituált volt, és később visszatért a prostitúcióhoz.

K: A Hóseás 1:2-ben szereplő példa alapján a mai keresztény férfiaknak szabad-e prostituáltat feleségül venniük?

V: Nem, mert a hívőknek csak hívőkkel szabad házasságot kötniük. Ezen felül gondoljuk csak el, milyen lelki hatással lenne a feleség a férjre és a gyerekekre.

Egy hívő ember azonban feleségül vehet valakit, aki korábban erkölcstelen életet élt, de bűnbánatot tartott és Krisztushoz fordult. Ennek során azonban figyelni kell a házastárs által esetlegesen hordozott számos nemi úton terjedő betegségre. A figyelembe veendő betegségek közé tartozik a chlamydia, a gonorrhoea, a szifilisz, a nemi szervi szemölcsök, a herpesz, a papillomavírus és az AIDS.

K: Miért kaptak Hóseás gyermekei olyan furcsa neveket a Hóseás 1:4, 6, 9-ben?

V: Míg egyes afrikai gyermekeknek vallási babonák miatt furcsa és negatív neveket adtak – például „betegség” –, Hóseás nem kulturális okokból vagy személyes preferenciából tette ezt.

Isten azt mondta Hóseásnak, hogy ezekkel a furcsa nevekkel nevezze el gyermekeit, jelként az izraeliták számára. Az ember azt gondolhatná, hogy Isten „igazságtalan” volt, amikor erre kényszerítette Hóseást. Isten nem igazságtalan, de ebben az életben nem mindenki számára egyenlő, és Istennek joga van így cselekedni. Isten az izraelitákat fontosabbnak tartotta, mint Hóseás családi életét. Hóseás nem ellenezte, hogy Isten ilyen különleges módon használja őt, és Isten végül mindent igazságossá és méltányossá fog tenni.

K: A Hóseás 1:4-ben mit tudunk a Jezreel-völgyről?

V: Jezreel egyrészt egy nagyon termékeny völgyre, másrészt a völgy szélén fekvő városra utal. A Jezreel szó jelentése: „Isten által szétszórt vagy elvetett”. De utalhat Isten által elvetett áldásra is, vagy Isten által elvetett átokra is.

Nabót igaz ember volt, és szőlőskertje Jezreelben volt (1 Királyok 21). Az erős és gonosz Jezabel királyné, valamint a gyenge és gonosz Áháb király hamis vádakat hoztak Nabót ellen, hogy megszerezhessék a kiváló szőlőskertet. Később Jehu megölte Áháb fiát, Jorámot Jezreelben.

Ma is vannak próbák, vagyis „Jezreel-völgyek” az egyének (hívők és nem hívők egyaránt) és az egyház számára is. A próba kimenetelétől függően új szolgálati területek, célok és áldások nyílhatnak meg, vagy éppen nem.

K: Miért áll a Hóseás 1:4-ben, hogy Jezreel vére Jehu házára száll, hiszen Jehu Istent követte?

V: Isten egy prófétán keresztül szólt Jehunak, hogy legyen Izráel királya, amit ő a 2 Királyok 9-ben meg is tett. Isten azonban nem parancsolta neki, hogy ölje meg Aháziást (2 Krónikák 22:7–9), és Aháziás rokonait sem a 2 Királyok 10:12–14 szerint; Isten nem parancsolta Jehunak, hogy csalárd módon tegyen úgy, mintha Baálnak szolgálna a 2 Királyok 10:18–19 szerint, majd mindannyiukat megölje.

Jehu sajnos szelektív volt a bálványimádás elleni küzdelmében. Nem fordult el a bételi és dáni aranyborjaktól, amint azt a 2 Királyok 10:28–31 leírja. Ezen felül az asszír fekete obeliszk (Kr. e. 841) egyik ábrázolása és felirata azt mutatja, hogy Jehu meghajol III. Salmanassar előtt. Míg Jehu következetlen volt Isten követésében, addig következetesen járt el saját érdekeit szem előtt tartva.

Érdekes elgondolkodni azon, hogy Isten mindezt már Jehu kiválasztása előtt tudta, de Jehu nyilvánvalóan még mindig jobb választás volt, mint Jezabel és Áháb.

K: A Hóseás 1:8–9-ben mi a jelentése a harmadik gyermek nevének?

V: A gyermekek három neve azt jelenti: „Isten szétszórja”, „nincs irgalom” és „nem az én népem”. A harmadik név egyik oka az lehetett, hogy Hóseás nem volt biztos abban, hogy az a gyermek valóban az övé-e vagy sem.

K: Miért könyörgött Hóseás itt a feleségének a Hóseás 2:1–7-ben?

V: A válasz a Hóseás 3:1–3-ban rejlik; Hóseás azért könyörgött feleségének, hogy ne hagyja el őt, és ne térjen vissza a paráznasághoz.

Nem ismerjük az összes okot, amiért vissza akart térni ahhoz a bűnös életmódhoz. Talán az élvezet miatt. Talán azért, mert úgy gondolta, hogy Hóseás nem elég izgalmas a mindennapokban. Talán úgy gondolta, hogy egy próféta nem keres sokat, ezért nem engedhette meg magának, hogy megvegye a vágyott luxuscikkeket. Talán a fenti okok kombinációja volt. De végső soron nem volt elégedett azzal, ahol élt. Mindig vannak más helyek, ahol a fű zöldebbnek tűnik. Ahogy Erma Bombeck mondta: „A fű mindig zöldebb a szeptikus tartály felett.”

K: A Hóseás 2:2, 5–13 szerint Gomer megérdemelte-e a sorsát?

V: Szigorúan véve Gomer nem érdemelte meg. Inkább nagyon is megérdemelte – Hóseás válását és megvetését. Eldobta feleségkénti becsületét, és szégyenre cserélte. Sokan elutasították Istent, és nem csupán nem érdemlik meg, hanem inkább megérdemlik Isten büntetését. De ahogy Hóseás elfogadta Gomert, amikor visszatért, úgy fogadja el Isten is a lázadókat, akik bűnbánatot tartanak és hozzá fordulnak.

K: A Hóseás 2:3f–5-ben mi a kapcsolat a szomjúság, a termés és a szeretők között?

V: Baál állítólag a mennydörgés és az eső istene volt, és így a termékeny termésé, valamint a termékeny állatoké és embereké is. Isten adta nekik ezeket a dolgokat, mégis Baálhoz fordultak. Isten felháborodott azon, hogy az ezüstöt és az aranyat, amelyet Isten jóléte biztosított számukra, Baálnak adták. Ezért Isten el akarta venni tőlük ezeket a dolgokat.

K: A Hóseás 2:13-ban mik voltak a Baalim napjai?

V: Ez nem valami konkrét ünnep volt. A „Baalim” inkább Baál többes száma, és ez azokra az ünnepi napokra utal, amikor az izraeliták a kánaáni, föníciai és ugariti vallások bálványimádó Baáljait imádták.

K: A Hóseás 2:15-ben mi a jelentősége az Achor-völgyben lévő „remény kapujának”?

V: Akhor az a völgy volt Jerikó és Ai között, ahol Akán-t megkövezték a Józsué 7:26-ban. Ez a bűnért való ítélet helyszíne a remény kapujává vált.

K: Miért kellene a Hóseás 2:16 szerint „Ishi”-nek hívniuk Istent „Baali” helyett?

V: Az „Ishi” szó azt jelenti, hogy „a férjem”, a „Baali” pedig azt, hogy „az uram/Uram”. A „Baal” – ami „uram/Uram”-ot jelent – a kánaáni bálványok gyakori címe volt.

K: Miért akarta Isten a Hóseás 2:17-ben, hogy még a bálványok nevét se emlékezzék meg?

V: Valószínűleg azért, hogy a bálványimádással kapcsolatos ismeretek és részletek ne maradjanak meg az emlékezetben, és így ne jelentsenek kísértést a következő nemzedékek számára.

Mellékesen megjegyezzük, hogy Gideont nem bálványról nevezték el. Új beceneve, a Jerubaál inkább azt jelenti, hogy Baál vele fog versengeni, és ez nem tisztelte Baált.

K: A Hóseás 2:17 szerint a mai keresztényeknek bálványokról kellene elnevezniük a dolgokat?

V: Nem. Bár az 1 Korinthus 8:4 azt mutatja, hogy a bálvány valójában semmit sem jelent (csak hazugság), két okból nem szabad dolgokat bálványokról elneveznünk.

Azoknál a bálványoknál, amelyeket az emberek még mindig imádnak: ez ugyanis legitimálhatná a gonosz vallási gyakorlatot.

Minden bálvány esetében: nem akarjuk azt a látszatot kelteni, hogy könnyedén vesszük a bálványimádást.

Ha ma új nevet kellene kitalálnod egy terméknek, szeretnéd-e pogány bálványról elnevezni? – Remélem, nem.

K: Miért mutatott Isten irgalmat nekik a Hóseás 2:23-ban, amikor korábban nem tette?

V: Ha valaki megértené Isten bűn iránti gyűlöletét, és látná, milyen messze voltak Istentől a gonosz izraeliták, ésszerűen (de tévesen) feltételezhetné, hogy Isten soha többé nem adna nekik újabb esélyt. Isten irántuk érzett szeretete azonban olyan nagy volt, hogy ez nem így történt. Bármennyire is rosszak voltak, Isten mégis megbocsátott nekik, és visszafogadta őket, ha bűnbánatot tartottak és visszatértek Hozzá.

K: Mikor teljesedik be a Hóseás 3:4?

V: Kétféle beteljesülése van.

1. A száműzetés idején nem volt templom, így áldozat sem volt. Az izraelitáknak nem volt királyuk, hercegük, sem papi efódjuk. A száműzetés idejétől kezdve a zsidó maradékot nem sújtotta a bálványimádás, mint ahogyan az a száműzetés előtt történt.

2. A templom Kr. u. 70-ben történt lerombolása óta a zsidóknak szintén nincs áldozatuk. Nincs királyuk, hercegük, sem papi efódjuk sem. Általában nem gyakorolják a pogány bálványimádást sem.

K: A Hóseás 3:5-ben hogyan térnek vissza Dávid királyukhoz?

V: Természetesen mindenki tudta, hogy Dávid már két generációval korábban meghalt. Hóseás összehasonlítja a Dávid iránti múltbeli engedelmességüket a Dávid ígért utódja iránti jövőbeli engedelmességgel, akiről ma tudjuk, hogy Krisztus.

K: A Hóseás 3:5-ben nem furcsa, hogy egy északi említést tesz Dávid királyról?

V: Egyáltalán nem furcsa, hogy ez az istenfélő próféta ezt mondja. Igaz, hogy az északiak általában lázadtak a déliek ellen, de ez az északi próféta engedelmes volt Istennek, és megértette Isten ígéretét Dávid királynak az egyesült királyság idején.

K: Miért nem volt Isten ismerete az országban a Hóseás 4:1–3-ban?

V: Két szempontot kell itt megemlíteni.

1. Isten népe körében nem volt általános elismerése Istennek.

2. Alig volt ismeret az igazi Istenről, mivel a szülők és a léviták nem tanították a népet az igazi Istenről. Valóban, Jeroboám idején sok pap és lévita elhagyta az északi királyságot, és Júda földjén telepedett le.

K: Mit jelent a „vér érint vérhez” kifejezés a Hóseás 4:2-ben?

V: Az NIV fordítás ezt így adja vissza: „vérontás követi a vérontást”. Az itt kifejezett gondolat az, hogy olyan sok gyilkosság történt, hogy a vér a korábban meggyilkolt áldozatok megszáradt vérére hullott.

K: Miért pusztulnak el az emberek a tudás hiánya miatt a Hóseás 4:6,14-ben, hiszen Isten a Róma 4:15, Róma 5:12 és a 2 Péter 2:21 szerint az emberek tudása alapján ítéli meg őket?

V: A Rómaiakhoz és a 2. Péterhez tartozó versek azt mutatják, hogy Isten nem vonja felelősségre az embert azért, amit ártatlan tudatlanságból tett. Az emberek nem tudhatják, ha nem volt lehetőségük megtanulni.

Ugyanakkor nem minden tudatlanság feltétlenül ártatlan. Az emberek néha azért nem ismerik meg Istent, mert nem hajlandók tanulni abból, ami rendelkezésükre állt. Van a tudatos tudatlanság, és van az apátikus tudatlanság.

K: A Hóseás 4:7-ben hogyan cserélhették el dicsőségüket valami szégyenletesre?

V: A Rómaiakhoz írt levél 1:21–32 megmutatja, hogyan „cserélik el” a bűnös emberek Istent, az Ő igazságát és az Ő igazságosságát bálványokra, azok hazugságaira és romlottságára.

K: A Hóseás 4:8-ban mit jelent az, hogy egyesek „az emberek bűnéből táplálkoznak”?

V: Az emberek legalább háromféleképpen táplálkozhatnak mások bűneiből.

Nyereség: Manapság hihetetlenül nagy összegeket keresnek a dohány-, az alkohol- és a pornográfiaiparban. Hogy senkinek ne legyen kétsége erről: testünk Isten temploma, és a dohányzás bűn; nem Isten akarata, hogy bárki is kárt tegyen a saját testében, amint azt az 1 Korinthus 3:16–17 is mutatja.

Legitimálás: Amikor mások vétkeznek, az emberek megpróbálhatják igazolni saját bűneiket, mind saját szemükben, mind másokéban. Úgy érzik, hogy bűneik kevésbé súlyosak, hiszen legalább nem olyan rosszak, mint másokéi.

Helyettes izgalom: Néhányan örömüket lelik a pletykálkodásban és mások kalandjainak hallgatásában, és valóban, a megvásárolható romantikus regények közül sokban megtalálható ez a bűn.

K: Miért nem bünteti meg Isten a Hóseás 4:14-ben említett erkölcstelen nőket?

V: Isten nem büntetné a erkölcstelen nőket súlyosabban, mint azokat a férfiakat, akikkel erkölcstelenül viselkedtek. Mindazonáltal mindkettőjük tönkre fog menni (nem csupán megbüntetésben részesülnek) e vers utolsó része szerint.

K: A Hóseás 4:16-ban mi az, ami miatt egyesek makacsok, és makacsabbak, mint mások?

V: Három, egymást átfedő ok lehet arra, hogy miért ragaszkodnak olyan erősen egy helytelen dologhoz.

a) Nagyon rosszul éreznék magukat, ha megváltoztatnák a meggyőződésüket; talán rájönnének, hogy amit eddig tettek, az mind helytelen volt.

b) Teljes mértékben elhisznek egy hazugságot, és amíg rá nem jönnek, hogy az hazugság, addig nem látják be, hogy az új gondolat hogyan lehetne igaz.

c) A tények ellenére úgy döntöttek, hogy valami másban hisznek. Néha ez csupán egy belső döntés, de néha tudják, hogy a családjuk elhagyhatja őket, vagy üldözhetik, sőt meg is ölhetik őket, ha meggondolják magukat. Ezért (illogikusan) az új gondolatnak biztosan tévesnek kell lennie. A farizeusok nem tudtak hinni Jézusban, mert látták, hogy elveszíthetik a tekintélyüket. Bármelyik személyt, aki hitt Jézusban, kizárhatták a zsinagógából. Tehát még Jézus idején is sokak számára nehéz küzdelem volt hinni Jézusban.

K: A Hóseás 4:18-ban miben hasonlít az izraeliták erkölcstelensége a savanyú italhoz?

V: Az ital általában kellemes ízű, frissítő és egészséges. A savanyú vagy romlott ital kellemetlen, még jobban vágyakozni kezdünk a jó italra, és egészségtelen, hiszen a fogyasztása után még sokáig tart a gyomorfájás.

K: A Hóseás 5:6-ban miért fogják egyesek Istent keresni, de nem találják meg?

V: A Jeremiás 29:13 azt ígéri, hogy azok, akik Istent keresik, meg fogják találni Őt, de csak akkor, ha teljes szívükből keresik Őt. Jézus a Máté 7:8-ban azt tanította, hogy mindazok, akik őszintén arra törekszenek, hogy Istent szolgálják, meg fogják találni Őt. Ezek az emberek azonban védelemért keresték Istent, de nem törekedtek őszintén arra, hogy Istent szolgálják. Képmutató rituáléik vannak, de nincs bennük valódi szövetségi hűség. A környező versek, a Hóseás 5:4–5, 7 felsorolják a problémáikat.

Hóseás 5:4 – Cselekedeteik, amelyek még mindig a szívükben vannak (vagyis nem térték meg magukat), nem engedik meg nekik, hogy visszatérjenek Istenhez. Ma is vannak olyanok, akik nem jönnek Istenhez, mert tudják, hogy abba kell hagyniuk valamit.

Hóseás 5:5 – Arrogánsak Isten keresésében. A durva arrogancia mellett sokan mások is csak a saját feltételeik szerint jönnek Istenhez, nem pedig Isten feltételei szerint.

Hóseás 5:7 – Hűtlenek Istenhez. Bár megünneplik a Biblia vallási ünnepeit, Isten népe Isten törvényével ellentétes házasságokat kötött, és olyan gyermekeik születtek, akik nem ismerték Istent.

K: A Hóseás 5:13-ban és a Hóseás 10:6-ban ki az a Jareb király?

V: A héber melek Yareb lehet saját név, vagy a maszorétikus szöveg magánhangzó-jelölése alapján „nagy király” is. Lehetséges, hogy Jareb az egyik asszír király izraeli beceneve volt. A Yareb szó a héber „küzdök/harcolok” szóval áll kapcsolatban. Így jelentése lehet „harcoló király” vagy „harcias király”.

K: A Hóseás 6:1-ben mi különbözteti meg a felszínes és átmeneti bűnbánatot a valódi és tartós bűnbánattól?

V: Még a legmegrögzöttebb bűnöző is bűnbánatot tanúsít a börtönben – vagyis azért, hogy elkapták. Bár mindenfajta bűnbánatban megjelenhet a múltbeli következmények miatti sajnálat és a jövőbeli következményektől való félelem, a felszínes bűnbánat ennyiben marad.

Az igazi bűnbánat az a őszinte érzés, hogy „Bárcsak visszamehetnék az időben, és ne tettem volna meg azt!”. Ez azt jelenti, hogy ahol lehetséges, jóvá kell tenni a kárt; például, ha elloptál valamit, majd megbántad, visszaadod, esetleg egy kis plusz mellett. Ez egy fogadalom magadnak, hogy soha többé nem akarod azt tenni. Nem csupán a cselekedeteid kijavítását jelenti, hanem azt is, hogy meg akarsz változni, hogy többé ne legyél olyan ember. Végül pedig azt jelenti, hogy megbocsátasz magadnak, örökre magad mögött hagyod azt a bűnt, és továbblépsz.

A niceai és az efezusi gyülekezetek idején élt egy korábban erkölcstelen életet élő férfi, aki keresztény lett. Meglátott egy prostituáltat, akit korábban igénybe vett, és figyelmen kívül hagyta. A nő követte őt, a nevén szólította, és azt mondta: „Még mindig ugyanaz vagyok.” A férfi így válaszolt: „Igen, de én már nem ugyanaz vagyok.”

Ne feledjétek az Úr kegyelmét!

K: A Hóseás 6:1-ben hogyan buzdítod másokat arra, hogy térjenek vissza Istenhez?

V: Bár csak Isten vonzhatja őket magához, és nekik – nem neked – kell eldönteniük, hogy követik-e Istent, vannak tanácsok, amelyeket adhatsz, hogy bátorítsd őket az Istenhez való visszatérésre. Az egyik módja (de nem az egyetlen) annak, hogy csoportosítsd, amit mondhatsz, a múlt, a jelen és a jövő szerint történik.

Múlt: Segíts nekik emlékezni arra, milyen volt a helyzet, mielőtt ráléptek arra a bűnös útra. A bűntudat, a depresszió és a stressz hiánya. Emlékezzetek arra, hogyan éreztétek magatokat.

Jelen: Egy bizonyos ponton megkérdezheted, hogy alakulnak a dolgok számukra. Mit gondolnak, mit lát Isten, amikor a cselekedeteiket nézi? Mivel Isten, az angyalok, a démonok és talán a mennyben lévő emberek is látják (nyilvánosan), amit csinálsz, biztosak vagytok benne, hogy ezeket a dolgokat akarjátok csinálni?

Jövő: Végül is, hogyan fogsz Isten elé állni, és hogyan fogod megmagyarázni a cselekedeteidet, és miért tetted őket? Szégyellni fogod magad Jézus előtt?

K: A Hóseás 6:2-ben mi a jelentősége a két és három napnak?

V: Két nézet létezik, és mindkettő igaz lehet.

Rövid harag és hamarosan bekövetkező újjászületés: Úgy gondolták, hogy Isten haragja csak rövid ideig fog tartani.

Utalás Jézus keresztre feszítésére és feltámadására: Lehet, hogy azért is, hogy elültessék a fejükben azt a gondolatot, amit a jövő nemzedékei majd megtapasztalnak.

K: Miért fontos az Úr elismerése a Hóseás 6:3-ban?

V: Először nézzük meg, miért lehetett fontos ez számukra, majd azt, hogy miért vonakodnak egyes hívők az Úr elismerésétől, végül pedig a fontosságának egyéb okait.

A lázadó izraeliták számára fontos volt, hogy megszakítsák hűségüket a Baál-imádat iránt. A királyság felosztottságának időszakában ásatásokat végző régészek nem találtak túl sok olyan leletet, amely az Igaz Isten imádatát mutatta volna; inkább számos olyan tárgyat találtak, amely pogány imádatra utalt. Valójában a helyzet egy ponton annyira rossz volt, hogy Illés azt hitte, ő az egyetlen, aki még imádja Istent (1 Királyok 19:14). Tévedett azonban; Isten tudatta vele, hogy 7000-en voltak, akik nem hajoltak térdre Baál előtt (1 Királyok 19:18). A 7000 azonban még mindig nem túl sok ahhoz képest, hogy Izrael lakossága egymillió és másfél millió között volt.

A második ok az, hogy az izraeliták talán azt gondolták, annyira lázadók voltak, hogy Isten már nem fogadja el őket. Az Ő elismerése magában hordozta azt a reményt, hogy Ő ott lesz értük, amint azt a Hóseás 6:3b sugallja.

Egyes hívők vonakodnak Istent elismerni, mert nem akarják, hogy kereszténynek bélyegezzék őket. Ez a címke nyílt üldözéssel járhat, például a munkalehetőség elvesztésével vagy a barátok esetleges elvesztésével. De kereszténynek lenni sok szempontból bátorságot igényel. Szeretetet is igényel, még akkor is, ha az fáj. El kell döntenie, hogy jobban szereti-e a barátságot, mint az embert, vagy inkább az embert szereti jobban, és ezért beszél neki Krisztusról.

A második ok az, hogy egyes világi keresztények talán megpróbálnak „két lábon állni”. Lehet, hogy szeretnék, ha bűnre adódó alkalom esetén bulizós, erkölcsileg laza embereknek tartanák őket, de közben továbbra is jó színben akarnak megjelenni mások előtt, ezért nem akarnak elköteleződni. De el kell dönteniük, hogy valóban Istent dicsőítő életet akarnak-e élni, vagy sem. Sok olyan álkeresztény van, aki nem így tesz, és önmagukat áltatják azzal, hogy a mennybe fognak jutni.

Más hívőknek egészen más okuk van. Néha a hívők nem akarnak keresztényként ismertté válni, mert tudják, hogy sok szempontból messze vannak a tökéletességtől, és nem akarják bemocskolni Krisztus nevét, vagy hogy képmutatóknak tartsák őket. Ezért titokban akarják tartani hitüket, „amíg nem javulnak”. Egyrészt egyikünk sem lesz soha tökéletes, másrészt viszont, ha tudod, hogy azok, akik figyelnek téged, tudják, hogy keresztény vagy, ez másodlagos ösztönző lehet arra, hogy kitartóan erkölcsös életet élj.

Fontos, hogy valljunk Krisztusról, mert a Máté 5:13–16 szerint a világ sójának és fényének kell lennünk, hogy mások lássák jó cselekedeteinket, és dicsérjék a mennyei Atyát. Úgy kell ragyognunk, mint a csillagok az univerzumban, miközben mások számára hirdetjük az élet igéjét a Filippi 2:14–16 szerint. Végül a 2 Timóteus 2:12 azt mondja, hogy ha kitartunk, Krisztussal együtt uralkodunk majd, de ha tagadjuk Krisztust, ő is tagad minket. Lásd még a Máté 5:32–33-at.

K: A Hóseás 6:4-ben hogyan volt a hűségük/jóságuk olyan, mint a reggeli köd vagy harmat?

V: Ez a költői kifejezés nagyon találó volt. Bár a köd reggel sűrű lehet, a nap melegében nem tart sokáig.

K: A Hóseás 6:5-ben hogyan osztották ketté a próféták az izraelitákat?

V: Az Isten által rajtuk keresztül elhangzott szavak elítélték az izraelitákat. Isten azt akarta, hogy az izraeliták tudják, miért büntetik őket, mielőtt megbüntette volna őket, és a próféták elmondták nekik.

K: A Hóseás 6:6-ban Hóseás ellenezte-e a mózesi áldozatokat?

V: Nem. A világ összes áldozata sem segít, ha az ember szíve nem Isten szolgálatára irányul. Az Isten iránti engedelmesség és tisztelet az elsődleges, az égőáldozatok pedig másodlagos, külső jelek voltak a belső Isten-elismerésnek.

K: Miért szerepel a Hóseás 7:6-ban az, hogy „pékjeik”?

V: A héber maszorétikus szöveg azt mondja: „a pékjük”, míg a Septuaginta „Efraim”-ot mond. A „pékjeik” kifejezésnek több értelme van, mivel a pék tűzének olyan forró volt, hogy egész éjjel aludhatott anélkül, hogy a tüzet táplálná, és nem kellett attól tartania, hogy kialszik.

K: A Hóseás 7:7-ben mi volt az a bűn, hogy felfalták minden bírójukat és királyukat?

V: Ennek két oldala van.

Konkrét királyok: Az északi királyságot merényletek és lázadások jellemezték. Néhány meggyilkolt királyról a következő kérdésnél olvashat.

Általános nézőpont a hatalomról: A királyok számos meggyilkolása a hatalom iránti általános tisztelet hiányának tünete volt. Azok az emberek, akik nem tisztelik a külső hatalmat, gyakran nem tisztelik a lelkiismeretüket és az erkölcsi hatalmat sem.

K: A Hóseás 7:8-ban mi a jelentése a süteményre vonatkozó hasonlatnak?

V: „Kétoldalúak” voltak. Annak ellenére, hogy átlagosan rendben van, egy olyan sütemény, amelyik egyik oldalán megégett, a másikon pedig nyers, csak arra jó, hogy kidobják. A nép keveredett a bálványimádókkal. Ahogy H.A. Ironside mondta: ha egy kanárit teszünk egy ketrecbe verébek közé, hogy megtanítsuk őket énekelni, a verébek csak csiripelni fognak tovább, elnyomva a kanári hangját.

K: A Hóseás 7:16-ban mi a baj egy hibás íjjal?

V: Az íjak az akkori idők egyik legfontosabb fegyverei voltak. A katonáknak nincs íjuk vagy fegyverük, nem mennek ki harcolni. De ha van íjuk, amiben bíznak, kimennek harcolni, és az íjak nem működnek, az sokkal, de sokkal rosszabb, mintha egyáltalán nem lenne íjuk.

K: A Hóseás 8:2-ben hogyan állíthatják az emberek, hogy ismerik Istent, amikor valójában nem ismerik?

V: Azt állították, hogy hisznek Istenben, de ez csak színjáték volt. Nem beszélhettek Isten iránti hűségről, ha bálványokat is imádtak. A Hóseás 8:5-ben a héber szövegben ez áll: „Az Úr elutasította a borjatokat”, de a Septuaginta így szól: „Dobjátok ki a borjatokat!”. Egy másik értelmezés szerint: „a borjatok bűzlik”. Természetesen, ha elutasították volna borjukat, akkor el kellett volna utasítaniuk az I. Királyok 12:28-ban Jeroboám I.-ig visszanyúló vallási örökségüket is.

K: A Hóseás 8:4-ben mi volt a baj azzal, hogy királyokat állítottak fel, de nem Isten által?

V: A válaszban két szempontot kell figyelembe venni.

1. Az északi és a déli királyságok eredeti szétválását Isten (vonakodva) jóváhagyta az 1 Királyok 11:11–13, 11:29–39, 12:22–24 versekben.

2. Az északi királyságban a királyok egymást követő trónra lépése vérontással járt.

a. Baása úgy lett király, hogy megölte Nadábot és Jeroboám egész családját (1 Királyok 15:27–29).

b. Zimri úgy lett király, hogy megölte Elát (1 Királyok 16:9–10).

c. Zimri felgyújtotta magát, mielőtt Omri megölhette volna (1 Királyok 16:16–18).

d. Omri követői megölték Tibnit, hogy ő lehessen a király (1 Királyok 16:21–22).

e. Jorám és Jezabel (2 Királyok 9:22–24, 30). Isten azonban jóváhagyta ezt a lázadást.

f. Júda királyságában Atália megölte az egész királyi családot, Joás kivételével (2 Királyok 11:1-2).

g. Izráelben Sallum meggyilkolta Zakariás királyt (2 Királyok 15:10).

h. Menahem megölte Sallumot (2 Királyok 15:13-14).

i. Pekah meggyilkolta Pekahját (2 Királyok 15:23,25).

K: A Hóseás 8:7-ben hogyan vetettek szelet, és arattak vihart?

V: Ha bűnt vetesz, annak következményeit arathatod le. Természetesen a következmények között szerepelhet az is, hogy még több bűnt követsz el. Idővel a következmények nagyobbakká válhatnak, mint az eredeti bűn. Ráadásul, amikor nagyon erős szél fúj át egy érett gabonamezőn, elviheti a tetején termett jót, és ott hagyhatja az összes többit, ami most már értéktelen.

K: A Hóseás 8:8-ban mi az a fazék, amelyben nincs öröm?

V: Vannak művészi értékű edények, és vannak olyanok, amelyek értékes mirhát vagy fűszereket tartalmaznak. Vannak azonban olyan edények is, amelyek WC-ként szolgáltak, ami nem éppen nemes cél. Itt azonban az is lehet, hogy egyes edényeket hibásan vagy olyan rosszul készítettek, hogy egyáltalán semmire sem lehetett őket használni. Vannak emberek, akik a saját útjukat járva eljutottak oda, hogy már semmire sem jók.

K: Miért térnének vissza Egyiptomba a Hóseás 8:13 és a Hóseás 9:3 szerint?

V: Isten nem azt mondja, hogy azt kívánja, hogy visszatérjenek Egyiptomba. Inkább azt jövendöli meg, hogy annyira engedetlenek lesznek, hogy elhagyják az országot, és visszatérnek Egyiptomba. A mocskos részleteket a Jeremiás 41:46–44:30-ban olvashatod. Bár fizikailag soha többé nem voltak fogságban Egyiptomban, mégis „szívükben visszatértek Egyiptomba” mind segítségért, mind bálványimádásért. Isten megszabadíthatja az embereket a rabságból, de ők dönthetnek úgy, hogy visszafordulnak, és újra rabszolgaságba kerülnek.

K: A Hóseás 9:7–17-ben említett vallási vezetők rosszak voltak?

V: Nem. Ezek igazi próféták voltak, akiket a nép ellenségesen kezelt. Ezek a vallási vezetők helyesen tanították őket, de a nép bolondoknak tartotta őket.

K: A Hóseás 10:1-ben hogyan hozhat gyümölcsöt magának egy üres szőlő?

V: Ez éles ellentétben áll a 80. zsoltárral, ahol Isten Izráelt termékeny szőlőként ültette el. A Jeremiás 2:21 és az Ezékiel 10:10–11 azt mutatja, hogy ez megváltozik. A terméketlen szőlő táplálékot nyújt magának, de nem ad táplálékot a szőlőben lévő magoknak mások számára, sem ahhoz, hogy új szőlőt hozzon létre. Hasonlóképpen, egyesek úgy alakítják az életüket, hogy az csak saját maguk javát szolgálja, mások javára vagy Isten dicsőségére nem járul hozzá. Az elmúlt öt évben hogyan próbáltál életet és táplálékot adni másoknak?

K: Miért fogják az izraeliták a jövőben a Hóseás 10:3 szerint azt mondani, hogy nincs királyuk, mert nem tisztelték az Urat?

V: Az 1 Sámuel 8-ban az izraeliták arra kérték Sámuelt, hogy kérjen Istentől királyt. Istennek ez nem tetszett, de vonakodva megadta nekik a királyt. Ők a saját királyuk meglétét a függetlenséggel társították. Hóseás idején az izraelitáknak volt királyuk. Azonban attól az időtől kezdve, hogy a babiloniak átvették az uralmat Júda felett, a zsidóknak soha többé nem volt királyuk a Makkabeusok idejéig. Ezt a rövid időszakot követően soha többé nem volt királyuk, egészen addig, amíg Krisztus vissza nem tér, és uralkodni nem kezd mindenen. Ne legyünk soha annyira elégedettek, hogy elhanyagoljuk az Úr keresését (lásd Példabeszédek 30:8–9). Vagyis tartsuk szem előtt a célt, és ne kössünk kompromisszumokat.

K: A Hóseás 10:14-ben kik azok a Sálman és a Bét-Arbel nevű város?

V: Shalman lehetett volna az i. e. 727-ben uralkodó asszír V. Salmanassar, de valószínűbb, hogy Moáb királyára utal, akit Salamanu-nak hívtak. Salamanu Hóseással egy időben élt, és III. Tiglat-Pileszer adófizetői listáján is szerepel.

Beth-Arbel (Arbel háza) lehet a jordániai Arbela városa, amely Eusebius szerint a Genezáreti-tótól 18 mérföldre (29 kilométerre) délkeletre fekszik. Alternatívaként lehet a mai Arbel is, amely a Genezáreti-tótól 2 mérföldre (3,2 kilométerre) nyugatra található (1 Makkabeusok 9:2).

K: A Hóseás 11:1-ben hogyan hívta ki Isten a fiát Egyiptomból?

V: Jákób, akit Izráelnek neveztek el, Egyiptomba ment, és ott halt meg. Bár csontjait kivitték Egyiptomból (Mózes első könyve 48:29–30; 49:29–50:14), ez itt nem a lényeg. 430 év alatt Izráel egy tizenkét fiúval rendelkező férfiból több mint egymillió fős nagy nemzetté vált. Mint más helyeken is, Hóseás egymás mellé állítja Izrael, az ember életét és Izrael, a nemzet életét. Egy második példa erre az egymás mellé állításra: Hóseás felesége és gyermekei Izrael és Isten közötti kapcsolat szimbólumai voltak. Ez egyben Jézus előképe is volt, akire ez a prófécia vonatkozik a Máté 2:15-ben.

K: A Hóseás 11:1–2-ben milyen szempontból hasonlít Isten egy olyan szülőhöz, akinek a gyermekei semmit sem akarnak tőle?

V: Isten hatalmas csodákkal vezette ki az izraelitákat Egyiptomból. Az izraeliták azonban később elfelejtették, amit Isten tett értük, és más istenek után fordultak. Ha valakinek van olyan gyermeke, aki elfordul a szülőjétől, Isten ismeri a fájdalmát. Istennel is hasonló dolog történt, és Ő megérti ezt a szívfájdalmat.

2. A Hóseás 11:4-ben hogyan ad nekünk Isten szelíd köteleket?

V: A kép egy ökör tulajdonosáról szól, aki az ökör szájától elköti az igát, hogy az könnyebben tudjon enni. A kötelek elköthetik a problémákat, és a jó dolgokat közel tarthatják hozzánk.

K: A Hóseás 11:8-ban mi a lényege Admának és Zebóimnak?

V: Miután Efraim (az Északi Királyság) nagy pusztulása bekövetkezett, Isten ezt követi. Adma és Zeboiim két jelentéktelen falu volt, amelyeket Sodoma és Gomorra mellett elpusztítottak. Ahelyett, hogy jelentéktelenek maradnának és örökre elpusztulnának, Isten azt mondja, hogy szereti őket, és megőrzi azokat, akik visszatérnek Hozzá.

K: A Hóseás 12:1-ben mit jelent a keleti szél metaforája?

V: A szirokko egy száraz, forró sivatagi szél volt keletről. A szél után futni értelmetlen. De nemcsak esőt hozni nem tudott, hanem a termés magvait is elsöpörte, és más dolgokat is értéktelenné tett. Isten a Hóseás 12:2 szerint fogja megbüntetni Jákóbot az ő útjai szerint, vagyis Jákób cselekedetei szerint. Ahogyan az izraeliták értéktelenné tették vallásukat, úgy az értéktelen dolgok is visszatérnek majd, hogy kísértsék őket.

K: A Hóseás 12:3-ban hogyan ragadta meg Izráel testvére sarkát?

V: Jákób, akit Izráelnek neveztek el, ezt tette a Mózes első könyve 25:26-ban. Az izraeli nemzet Jákóbtól származik. Itt, akárcsak Hóseás más részein, Isten egymás mellé állítja az egyén életét és a nemzet életét.

K: A Hóseás 12:7-ben a héber szó „kereskedőt” vagy „kánaánitát” jelent?

V: A héber szó itt Kena'an. Szó szerint „kánaánitát” jelent, de becstelen kereskedőre vonatkozó sértő kifejezésként is használták. A Septuaginta ezt „Chanaan”-nak (Kánaán) fordította.

A Hóseás 12. fejezetének kontextusa azonban egyértelműen kereskedőkről szól, nem kánaánitákról. Ez jól mutatja a fordítás néhány kihívását. A szó szó szerinti jelentése egyértelmű, de gyakran használják másodlagos jelentésben is, és itt a kontextus nyilvánvalóan a másodlagos jelentésre utal.

K: A Hóseás 12:11-ben mi a baj azzal, hogy bikákat áldoznak Gilgálban?

V: Ez egy ünnepélyes vallási gyakorlat volt, amely teljes mértékben ellentétes volt Isten akaratával. Az áldozatokat kizárólag Jeruzsálemben kellett bemutatni, nem pedig az északi királyság egyik városában. Vannak olyan vallási gyakorlatok, amelyek nem tetszenek Istennek. Más szavakkal: jobb semmit sem tenni, mint ezeket a gyakorlatokat végrehajtani. Hasonlóképpen létezik a mérgező spiritualitás is, ahol jobb a spiritualitás hiánya, mint az olyan dolgok iránti spiritualitás, amelyek nem Istentől származnak.

K: A Hóseás 12:12-ben mit jelent az, hogy Izráel egy feleségért szolgált?

V: Jákób, a pátriárka, akit Izráelnek neveztek el, hét-hét évet szolgált Lámánnak Lea és Ráhel feleségeiért. Hóseás könyvében, csakúgy, mint a Biblia más részeiben is, a nép története és az egyéni történetek gyakran egymás mellé kerülnek.

K: A Hóseás 13:1–2-ben milyen példák találhatók arra, hogy egy egykor hatalmas nemzet, nép vagy szervezet hogyan bukik el és szűnik meg?

V: Ninive a Közel-Kelet egyik legkorábbi városa volt. Az asszír birodalom bukása után azonban mind Ninive, mind Asszíria hanyatlásnak indult, és soha többé nem emelkedett fel. Helyét a hatalomban Babilon vette át, de a perzsák hatalomra kerülése után soha többé nem volt független. Későbbi időkben az olasz Colonna családból pápák származtak, és ők választották ki a pápákat. Bonifác VIII. pápa azonban 1298-ban hadseregével kiirtotta az egész olasz Palestrina városát, ahol a Colonna család élt, miután a pápa biztosította a város lakóit, hogy megkíméli őket, ha megadják magukat. Ha megnézzük a mongol birodalmat, azt mondhatjuk, hogy minél nagyobbak, annál nehezebb a bukásuk.

K: A Hóseás 13:2-ben mit jelent a borjak megcsókolása?

V: Bár a borjakat a Baál-imádatban használták, ez itt nem a lényeg. Hóseás Jeroboám idején írt, és éppen Jeroboám vezette be először az aranyborjak imádatát Béthelben és Dánban. Ez azért jelentős, mert bár az emberek már Jeroboám előtt is bálványimádásban vettek részt, Jeroboám intézményesítette ezt az imádatot; Jeroboám azért tette ezt, hogy az Északi Királyságban élő emberek ne menjenek többé Jeruzsálembe. Erről az 1 Királyok 12:25–33-ban olvashatunk.

K: A Hóseás 13:11-ben hogyan adott nekik Isten királyt haragjában, és miért? Mit tanít ez nekünk?

V: Az 1 Sámuel 8:6–20; 12:20–21-ben a nép királyt kért, és Isten Sámuelen keresztül azt mondta nekik, hogy valójában nem is akarnak majd királyt, aki el fogja venni a legjobb földeket, és fiaik és leányaik egy részét szolgává teszi. De ragaszkodtak ahhoz, hogy olyanok legyenek, mint a körülöttük élő többi nemzet, ezért Isten vonakodva adott nekik királyt. Néha kérhetünk valamit, és Isten nemet mond, és bezárja az ajtót. De mi akkor is ragaszkodhatunk hozzá, és megpróbálhatjuk erőszakkal kinyitni azt az ajtót, amelyet Isten bezárt, és Isten talán csak megfordul, megnézi a hozzáállásunkat, és megadja nekünk, amit kérünk – ami végül bánatunkra válik.

K: A Hóseás 13:14-ben ez egyértelmű utalás a túlvilágba vetett hitre?

V: Igen. Walter Kaiser héber tudós a Hard Sayings of the Bible című művének 325. oldalán így ír: „Ennek a versnek az első részében nincs nyoma kérdő mondatnak, ezért én ezt az Ószövetség egyik legszebb evangéliumi ígéretének tekintem.” Ugyanezt a héber szót „hol”-nak fordítják a Hóseás 13:10-ben. A 326. oldalon így fogalmaz: „Isten képes megváltani őket a sír hatalmából, és meg is fogja tenni. Még akkor is meg tudja szabadítani őket, ha a halál már a legrosszabbat tette velük.” Pál is idézi a Hóseás 13:14-et az 1 Korinthus 15:55-ben.

K: A Hóseás 14:1–2-ben: egy egykor hatalmas nemzet, nép vagy szervezet, amely bukásra áll, valaha is visszatérhet és újjáéledhet-e, és ha igen, hogyan?

V: Igen, politikai szempontból ez történt, amikor a nép visszatért Istenhez a Bírák könyvében. Ennél is nagyobb példa erre az volt, amikor a Júda Királyságot a babiloniak elpusztították, de 70 év múlva visszatértek, és a bálványimádás már nem jelentett problémát a visszatért maradék számára. A későbbi történelemben számos alkalommal a Bizánci Birodalom belső konfliktusok miatt a szétesés szélén állt, de újjáéledt.

K: A Hóseás 14:3-ban mi a lényege annak, hogy „Asszíria nem fog megmenteni minket, nem fogunk lovakon lovagolni”?

V: Ahogyan Hóseás máshol is teszi, itt is két gondolatot fejez ki, és a kettő kombinációja szándékos.

Általánosságban elmondható, hogy az asszírok már körülbelül egy évszázaddal korábban is felemelkedő hatalom voltak. Sok lovuk volt, de még Asszíria katonai ereje sem mentette volna meg Izráelt. Valójában Asszíria lett az az ellenség, amely eljött, és teljesen elpusztította Izráel északi királyságát.

Konkrétan, amikor az asszírok Jeruzsálembe érkeztek, a 2 Királyok 18:23-ban ezt az ajánlatot tették: „Gyertek hát, kössetek alkut az én urammal, az asszír királlyal: kétezer lovat adok nektek – ha tudtok rájuk lovasokat ültetni! Hogyan tudnátok visszaverni az én uram legkisebb tisztjének egyetlen tisztjét is…” (NIV).

K: A Hóseás 14:9-ben összefoglalva mik azok „az Úr útjai”, amelyeket a bölcsek megértenek?

V: Néhány pont: Isten útjai igazak. Isten szigorú, ugyanakkor nagyon kegyes is. Isten valamilyen módon mindenki felett őrködik.

K: A Hóseás könyvében melyek azok a legkorábbi kéziratok, amelyek ma is fennmaradtak?

V: A Holt-tengeri tekercsek: (kb. Kr. e. 1.) A Holt-tengeri tekercsek között három példány található a Hóseás könyvéből, amelyek a 4Q78, 4Q79 és 4Q82 jelöléssel vannak ellátva. Van továbbá két kommentár a Hóseás-könyvhöz, a 4Q166 (=4QpHosa) és a 4Q167 (=4QpHosb) jelöléssel. (uo., 485. o.)

A 4Q78 (=4QXIIc) a Hóseás 2:13–15; 3:2–4; 4:1–19; 5:1; 7:12–13; 13:3–10,15; 14:1–6 szakaszait tartalmazza

A 4Q79 (=4QXIId) a Hóseás 1:6–9; 2:1–5 szakaszait tartalmazza

A 4Q82 (=4QXIIg) a következő részeket tartalmazza: Hóseás 2:1–5, 14–19, 22–25; 3:1–5; 4:1, 10–11, 13–14; 6:3–4, 8–11; 7:1,13–16; 8:1; 9:1–4,9–17; 10:1–14; 11:2–11; 12:1–15; 13:1,6–8?,11–13; 14:9–10

A 4Q166 megőrizte a Hóseás 2:8–9, 10–14-hez fűzött kommentárt

A 4Q167 a Hóseás 5:13–15; 6:4,7,9–10; 8:6–7,13–14 versekhez fűzött kommentárt őrzi meg.

Összességében a Holt-tengeri tekercsek a következő verseket őrzik meg Hóseás könyvéből: 1:6–9; 2:1–5, 13–19, 22–25; 3:1–5; 4:1–19; 5:1; 6:3–4; 8–11; 7:1, 13–16; 12–13; 8:1; 9:1–4, 9–17; 10:1–14; 11:2–11; 12:1–15; 13:1, 3–10–13, 15; 14:1–6, 9–10.

Nahal Hever egy Engedi közelében található barlang, amelyben a kis próféták könyveinek egy görög nyelvű töredéke található (8 Hev XIIgr). A szöveget Kr. e. 50 és Kr. u. 50 között írták. A Róma elleni Bar Kokhba-felkelés idején rejtették el. Ez a Septuaginta Júdeában készült átdolgozása, és szinte teljesen megegyezik a maszorétikus szöveggel.

A kr. u. 350 körülről származó keresztény bibliai kéziratok tartalmazzák az Ószövetséget, beleértve Hóseás könyvét is. Ezek közül kettő a Vaticanus (kr. u. 325–250) és az Alexandrinus (kr. u. 450 körül), amelyekben a tizenkét kisebb próféta könyveit Ézsaiás előtt helyezték el. Hóseás könyve mind a Vaticanusban, mind az Alexandrinusban teljes egészében szerepel.

Hóseás, Ámós és Miká nem szerepel a Sinaiticusban (Kr. u. 340–350).

K: Mely korai írók hivatkoztak Hóseára?

V: A niceai zsinat előtti írók közül a következők hivatkoztak Hóseás versére vagy utaltak rá:

Az alexandriai zsidó író, Philo (Kr. e. 15/20–Kr. u. 50) hivatkozik a Hóseás 14:9-re, megemlítve, hogy ezt az egyik próféta mondta.

Justinus Martír (kb. 138–165) a Trifóval folytatott párbeszéd 19. fejezetének 204. oldalán Hóseát a tizenkét próféta egyikeként említi. A Trifóval folytatott párbeszéd 103. fejezetének 251. oldalán pedig Hóseás 10:6-ból is idéz.

Sardis-i Melito (Kr. u. 170–177/180) (burkoltan) említi az „Ószövetséget”, és felsorolja a könyveket. A tizenkét kisebb prófétát nem sorolja fel egyenként, hanem „A Tizenkettőnek” nevezi őket. A „Kivonatok könyve” 8. kötetének 759. oldalán található 4. töredék

Theophilus Antiochius (168–181/188)

Irenaeus, Lyonból (182–188)

Alexandriai Kelemen (193–217/220)

Tertullianus (198–220)

Hippolytus (222–235/6)

Origenész (225–254)

Novatianus (250/254–256/7)

Karthágói Ciprián (248–258) a 12. értekezés 3. könyvének 47. fejezetében idéz a „Hóseás” könyvéből.

Lactantius (kb. 303–kb. 325)

A niceai zsinat után (325):

Athanasius of Alexandria (367 A.D.) (Implied because mentions the twelve prophets) „Az Ószövetségben tehát huszonkét könyv található; … majd a próféták, akik közül a tizenkettőt egyetlen könyvnek tekintik….” Athanasius Easter Letter 39 ch.4 p.552.

Jeromos (Kr. u. 373–420) az Ószövetség könyveiről értekezik. Kifejezetten tárgyalja a Teremtés könyvét, a Kivonulás könyvét, a Levitikus könyvét, a Számok könyvét, a Deuteronómiumot, a Pentateuchot, a Jób könyvét, Jézus, Nave [Józsué] fiát, a Bírók könyvét, a Rút könyvét, a Sámuel és a Királyok könyveit (2 könyv), a tizenkét prófétát, Hóseás, Jóel, Ámós, Obádiás, Jónás, Miká, Nahum, Habakuk, Zefánia, Haggai, Zakariás, Malakiás, Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel, Dániel, Eszter, Ezsdrás, Nehémiás, 53. levél, 7–8. fejezet, 99–101. oldal.

Nikaia után is voltak más írók.

K: Mit mond egy Holt-tengeri tekercs kommentárja a Hóseás könyvéről?

V: Íme a 4Q167 kommentárból származó értelmezés a Hóseás 5:13-hoz. A fordítás a The Dead Sea Scrolls Study Edition 2. kötetének 333. oldaláról származik.

„[Hóseás 5:13 de ő nem tudja meggyógyítani] a sebeket. [üres] Az értelmezés…] […] dühöngő oroszlán. Mert olyan leszek, mint egy oroszlán [E]fraim számára [és mint egy oroszlánkölyök a] [Júda házának. Az értelmezés] az utolsó papra vonatkozik, aki kinyújtja a kezét, hogy megüsse Efraimot […] a keze[t.] [üres] [Elmegyek, és visszatérek] a [helyemre, amíg] be nem ismerik bűnüket, és nem keresik az arcomat; [szükségükben] [korán felkelnek, hogy engem keressenek. Értelmezése:] Isten [elrejti] arcát [a föld] elől[…] […] … és nem hallgattak […].”

Mint látható, ez a tekercs számos hiányossággal rendelkezik.

K: A Hóseás könyvében milyen fordítási eltérések vannak a héber és a görög Septuaginta között?

V: A Hóseás meglévő héber szövegében több átírási hiba található, mint bármely más ószövetségi könyvben. A Septuaginta különösen hasznos ezek kijavításához. A Hóseás 11. fejezetére összpontosítva, itt következik a héber maszorétikus szöveg, amelyet – ha másképp nem jelezzük – a Septuaginta követ.

Hóseás 2:1 „testvérek” vs. „testvér”

Hóseás 2:1 „nővérek” vs. „nővér” (Septuaginta, Vulgata)

Hóseás 2:6 „a te utad” vs. „az ő útja” (Septuaginta, szír)

Hóseás 3:2 „egy [mérték] árpa” vs. „egy [mérték] bor”

Hós 4:7 „Elcserélem/megváltoztatom dicsőségüket” (Maszorétikus szöveg, Septuaginta, Vulgata) vs. „elcseréltem/megváltoztattam dicsőségemet” (szír, Targum) vs. „dicsőségem” (ősi írnoki hagyomány)

Hós 4:19 „áldozatok” vs. „oltárok” (Septuaginta, szír)

Hós 6:5 „a ti ítéletetek” szemben „az én ítéletemmel” (Septuaginta, szír)

Hós 6:7–9 „De mint Ádám, megszegték a szövetséget; ott árulók módjára cselekedtek ellenem. Gileád a gonoszságot művelők városa, vérnyomokkal borított. És ahogy a rablók csapatai lesnek az emberre, úgy a papok társasága gyilkol a Sichem felé vezető úton; mert gonoszságot követtek el.” vs. „De olyanok, mint az, aki megszegi a szövetséget: ott Gileád városa megvetett engem, hiábavalóságot művelve, zavaros vizet keltve. És a te erőd olyan, mint a rablóé: a papok elrejtették az utat, meggyilkolták Sichem népét; mert gonoszságot követtek el Izráel házában.”

Hós 6:9 „egy csoport” vs. „összefogtak” (szír)

Hós 7:6 „közel hozta” vs. „meggyújtotta” (Septuaginta, szír)

Hós 7:6 „A pékük egész éjjel alszik” (maszorétikus szöveg Green fordításában és a Genfi Tanulmányi Bibliában, Vulgata) vs. „A pékjeik egész éjjel alszanak” vs. „haragjuk egész éjjel alszik” (szír, Targum) vs. „Efraim egész éjjel alszik” (Septuaginta)

Hós 7:14 „összegyűlnek” (a legtöbb héber kézirat, Targum) vs. „megvágják magukat” (20 maszorétikus szöveg és a Septuaginta) (a Baál-imádóknak szokásuk volt megvágni magukat Baál tiszteletére) vs. „magukra gondoltak” (Vulgata)

Hós 7:14 „lázadnak ellenem” (maszorétikus, szír, Targum) vs. [hiányzik] (Septuaginta) vs. „Elfordultak tőlem” (Vulgata)

Hós 9:1 „örömre” vs. „örülnek”

Hós 9:12 „amikor elfordulok tőlük” (Masorétikus) vs. „bár testem tőlük származik” (Septuaginta) vs. „amikor eltávolodom tőlük” (Vulgata, Targum)

Hós 10:5 „borjak” vs. „borjú” (Septuaginta, szír)

Hós 10:9 „Gibea” vs. „a domb”

Hós 10:9 „gonoszság” (sok maszorétikus szöveg, Septuaginta, Vulgata) vs. „fegyelmezetlenség” (más maszorétikus szövegek)

Hós 10:9–10 „nem érte utol őket Gibeában. Amikor akarom, megkötözöm őket” szemben azzal, hogy „hogy megbüntessem őket, nem érte utol őket a dombon”

Hós 10:10 „amikor megkötözik magukat gonoszságaik miatt” kontra „amikor megbüntetik őket [fegyelmezik őket] két bűnük miatt” (Septuaginta, szír, Vulgata)

Hós 11:1 „Amikor Izráel még gyermek volt, akkor szerettem őt, és kihoztam az én fiamat Egyiptomból” vs. „mert Izráel gyermek, és szerettem őt, és kihoztam gyermekeit Egyiptomból.”

Hós 11:2 „Ahogyan ők nevezték őket” (Vulgata, maszorétikus szöveg a New Geneva Study Bible szerint), szemben azzal, hogy „Ahogyan én neveztem őket” (maszorétikus szöveg, Vulgata), szemben azzal, hogy „Pontosan úgy, ahogyan én neveztem őket” (Septuaginta), szemben azzal, hogy „Prófétákat küldtem ezerükhöz” (Targum-parafrázis)

Hós 11:2 „ők Izráelnek nevezték” (héber és Septuaginta) szemben azzal, hogy „én Izráelnek neveztem” (egyes Septuaginta-változatok)

Hós 11:2 „elmentek tőlük” szemben azzal, hogy „elmentek tőlem”

Hós 11:3 „Én is megtanítottam Efraimot járni; ő karjára vette őket.” (Maszorétikus) vs. „Mégis megkötöztem Efraim lábait, karomra/karjaimra vettem őt” (egyes maszorétikus szövegek, Septuaginta, szír, Vulgata)

Hós 11:4 „Emberi kötelekkel, a szeretet kötelékeivel vonzottam őket. És olyan voltam számukra, mint aki leveszi az igát az állukról; és gyengéden adok neki enni.” vs. „Amikor az emberek elpusztultak, a szeretetem kötelékeivel vonzottam őket: és olyan leszek számukra, mint aki megüti a másik arcát: és megkímélem őt, meggyőzöm őt.”

Hós 11:5 „Nem tér vissza Egyiptom földjére” vs. „Efraim Egyiptomban lakott”

Hós 11:6 „És a kard kavarogni fog városaiban, és véget vet rácsainak, és elpusztítja őket saját tanácsaik miatt” vs. „És városaiban nem győzött a karddal, és abbahagyta a harcot kezeivel; és meg fogják enni saját terveik gyümölcsét:”

Hós 11:7 „És az én népem elszántan eltávolodik tőlem, és a Magasságoshoz kiáltanak…” szemben azzal, hogy „És népe ragaszkodni fog lakóhelyéhez; de Isten haragudni fog drága kincseire…”

Hós 11:8 „feladlak titeket… megmentelek” vs. „bánok veled… megvédlek”

Hóseás 11:9 „visszatér” vs. „elhagy”

Hóseás 11:10 „Ők” vs. „Én”

Hóseás 11:10 „ordít, mint az oroszlán. Amikor ordít, akkor a fiak remegnek nyugatról.” vs. „ordít, és a vizek gyermekei megdöbbennek.”

Hós 11:11 „hagyom őket lakni házaikban” vs. „visszaadom őket házaikba”

Hós 11:12 „Izráel házát csalárdsággal” kontra „Izráel és Júda házát istentelenséggel”

Hós 11:12 „Júda még mindig Istennel uralkodik, és hűséges a szentekhez.” vs. „most Isten ismeri őket, és Isten szent népének fogják őket nevezni.”

Hós 13:10 „Hol van a királyotok?” (Maszorétikus szöveg) vs. „Hol van a királyotok?” (Septuaginta, Brenton szerint) vs. „Én leszek a királyotok” (Septuaginta, szír, Targum, Vulgata)

Hós 13:14 „Ó, halál, hol vannak a csapásaid? Ó, alvilág, hol van a pusztulásod?” vs. „Hol van a büntetésed, ó, halál? Ó, alvilág, hol van a fullánkod?”

Hós 13:16 „Samária elhagyatottá/megcsonkítottá válik” vs. „Samária teljesen elpusztul”

Hós 14:2 / Hós 14:3 „borjak/bikák [áldozatok] ajkainkról” vs. „ajkaink gyümölcse”

Irodalomjegyzék ehhez a kérdéshez: a héber fordítás Jay P. Green Literal Translation című művéből származik, a Septuaginta-fordítás pedig Sir Lancelot C.L. Brenton The Septuagint: Greek and English című fordításából. Használtuk továbbá az Expositor's Bible Commentary című művet, valamint a NASB, NIV, NKJV és NRSV Bibliák lábjegyzeteit is.

Ha másképp nem jelezzük, a Szentírási idézetek a The Holy Bible, Berean Standard Bible (BSB) című kiadásból származnak, amely közkincsnek minősül: https://berean.bible