< Bibliai kérdés Habakuk könyvéből

K: Hab 1:1–17 szerint mikor íródott a Habakuk könyve?

V: A babiloniak Kr. e. 597-ben elfoglalták Jeruzsálemet, tehát azelőtt íródott. A Habakuk 2:20 azt mondja: „az Úr a szent templomában van”, tehát a templom akkor még állt. A babiloniakról szóló prófécia „a te napjaidban” fog beteljesedni (Habakuk 1:5), így nem lehetett néhány évtizeddel azelőtt. Először is, íme, mi nem a helyes válasz, majd két lehetséges válasz.

Nem ez a válasz: Manassze uralkodása (Kr. e. 697–642) Babilon akkor még kis hatalom volt, Asszíria fennhatósága alatt állt, amely jelentette volna a legvalószínűbb fenyegetést. Így tehát Babilon felemelkedése meglepetésként hatott volna. A törvénytelenség, amelyet Habakuk siratott, illene Manasse uralkodásának korai szakaszára, de nem az utolsó részére. Ugyanakkor nehéz elképzelni, hogy egy ilyen korai időpont hogyan illeszkedne a „a te napjaidban” kifejezéshez.

Kr. e. 621 körül, egy évtizeddel azelőtt, hogy Babilon és más nemzetek Kr. e. 612-ben megdöntötték Ninivét, Babilon már hatalom volt, de Habakuk megdöbbenését nem az okozta, hogy Babilon erős lesz, hanem inkább az, hogy Isten a gonosz Babilont fogja felhasználni Jeruzsálem elfoglalására. A Habakuk 1:6–11 már azt mondja, hogy erősek lesznek. Az i. e. 621 azonban a jó király, Josiás (i. e. 640–609) uralkodása alatt volt, és a „törvénytelenség” nem illene az uralkodása későbbi szakaszába, hacsak nem sok izraelire utalt, de nem a kormányra.

Valószínűleg a gonosz Jojakim király (Kr. e. 609–597) uralkodása alatt. A babiloniakról ekkor már köztudott volt, hogy erősek, amint azt a Habakuk 1:6–11 mondja; törvénytelenség uralkodott, amint azt a Habakuk 1:3–4 mondja; de Júda lakóinak sokasága még mindig abban reménykedett, hogy a Templomot ismét megkímélik, amint azt a Jeremiás 7. fejezet mutatja.

Egy lehetséges időpont az i. e. 606–604, körülbelül abban az időben, amikor Babilon i. e. 605-ben a karkemisi csatában megsemmisítette az egyiptomi sereget. Az utolsó két időszak bármelyike esetén Habakuk Jeremiás kortársa lenne.

Összefoglalva: nem vagyunk biztosak abban, mikor íródott a Habakuk könyve. Habakuk üzenete számos korszakra vonatkozik, beleértve a mai időket is. Pál az ApCsel 13:41-ben idézi a Habakuk 1:5-öt, figyelmeztetésként a korabeli zsidók számára.

K: Mit jelent a Habakuk 1:1-ben szereplő Habakuk név?

V: A név a héber „habaq” szóból származik, amelynek jelentése „megölelni”, de jelenthet „birkózni” is, így Habakuk jelenthet „a birkózót” is. Mindkét jelentés megfelelő ebben az összefüggésben. Volt egy „Hambaququ” nevű szobanövény is az asszír nyelvben, de ennek nincs köze a névhez.

K: A Hab 1:1-ben, mivel nem tudjuk biztosan, ki volt Habakuk, illetve mikor íródott a könyv, miért szerepel a Bibliánkban?

V: Többek között azért tartozik oda, mert Jézus hitelesítette az egész Ószövetséget. Kétség nélkül elfogadta a palesztinai zsidók Ószövetségét, amint azt a Máté 5:17; 7:12; 11:13; 22:40; a Lukács 16:16,29,31; 18:31; 24:27 mutatja.

K: Miért tűnik úgy a Habakuk 1:2-ben és a Zsoltárok 10:1-ben, hogy Isten nem mindig hallgatja meg az igazak imáit?

V: Habakuk, ahelyett, hogy Istenben örvendezett volna, észrevette, milyen komornak tűnik a helyzet, ezért megkérdezte Istent, mit fog tenni ez ügyben. Isten valóban megadja Habakuknak a választ a Habakuk 1:5–11-ben, és végül a babiloniak révén beteljesítette azt. Általánosságban elmondható, hogy néha várnunk kell Isten válaszára, mivel Ő a saját, általa választott időzítés szerint cselekszik, nem a miénk szerint. Azonban az, hogy várnunk kell az Úrra, nem teszi kevésbé látványossá a válaszát, amikor eljön. A 2. Péter 3:9 azt mutatja, hogy Isten nem késik, de későnek tűnhet, mert nem akarja, hogy bárki is elvesszen.

K: A Hab 1:4-ben hogyan volt a törvény erőtlen, és hogyan lehet ma is erőtlen?

V: Szó szerint azt mondja: „a törvény megbénult/megdermedt”. Ha az uralkodók, a bírák és általában a hatóságok figyelmen kívül hagyták Isten törvényét, akkor – bár a törvény szövege nem változott – értelmetlenné válik, sőt egy istentelen társadalomban akár gúny tárgyává is válhat.

Ma még a világi törvények is megbéníthatók korrupt tisztviselők kezében. Egyszer egy írországi kábítószer-kereskedő, amikor egy rendőr letartóztatta, magabiztosan kijelentette a rendőrnek, hogy egy héten belül kint lesz. Egy héten belül a kábítószer-kereskedő szabadon járt, és vádat sem emeltek ellene. Ez NEM egy korrupt bíró miatt történt. Hanem egy korrupt ügyész miatt. Ha az ügyész szándékosan súlyos hibát követ el a vádemelés során, vagy egyszerűen csak nem emel vádat, akkor a törvényhozás által megalkotott törvény semmit sem ér. Ha a bírák szándékosan úgy értelmezik a törvényt, hogy az ellentétes legyen a törvényhozó szándékával, akkor a törvény értelmetlenné válik.

K: A Hab 1:6-ban mi az a „kegyetlen és heves nemzet” (BSB) vagy a „keserű és heves nemzet” (KJV)?

V: A babiloniak erőszakos hajlamúak voltak, sőt azt is keresték, hogyan profitálhatnak az erőszakból, akárcsak a Példabeszédek 1:11-ben szereplő bandatagok. Kegyetlenek és gyorsak a támadásban. Az itt szereplő héber kifejezés, a hammar wehannimhar, egy ferde rím. A Habakuk 1:6–11 részletesen kifejti, miben nyilvánul meg kegyetlenségük és heves természetük.

Isten megdöbbentette őket. Isten a babiloniakat – akik sokkal gonoszabbak voltak, mint Júda népe – akarta felhasználni Júda megbüntetésére.

K: A Hab 1:8-ban szó szerint kell-e értenünk, hogy azok a lovak olyan gyorsak voltak, mint a leopárdok?

V: Ez költészet, és Habakuk is úgy szánta, hogy így értsük. Amikor az emberek azt mondják, hogy a Bibliát „szó szerint” értelmezik, nem azt jelentik, hogy túlzottan szó szerint, hanem inkább azt, hogy úgy fogadjuk a Bibliát, ahogyan a szerzők szánták.

K: A Hab 1:9; 2:8,17 és a Gen 16:5 versekben mit jelent pontosan az erőszakra utaló héber szó (hamas)?

V: A Mózes első könyve 16:5-ben Sárai használta ezt a szót, amikor Ábrahámnak panaszkodott Hágárról. Nincs bizonyíték fizikai erőszakra. Általában azonban erőszakot jelent, és az Expositor’s Bible Commentary 7. kötete, 383. oldala szerint „olyan személy törvény megsértését jelenti, aki túl erős ahhoz, hogy felelősségre lehessen vonni”.

K: A Habakuk 1:11-ben, mivel mindannyian bűnösök vagyunk, mit gondol, mit jelent az, hogy „bűnösök”?

V: Habakuk azért nevezi őket bűnösnek, mert az erőjük valójában az egyetlen istenük. Igen, mindenki vétkes a gonoszságban, akár tudatában van ennek, akár nem. Ezek az emberek azonban tisztában voltak azzal, hogy erőszakot követtek el olyanok ellen, akik nem harcoltak ellenük, és nem érdekelte őket, hogy bűnösök. Manapság egyesek megpróbálják racionalizálni gonoszságukat azzal, hogy az valójában nem is gonoszság, vagy igazolják gonoszságukat azzal, hogy mások is gonoszak voltak velük szemben. De vannak, akik nem is törődnek ezzel; erőszakosak olyan emberekkel szemben, akik egyáltalán nem tettek ellenük semmit, és nem is érdekli őket.

K: A Hab 1:12–13-ban milyen hangvételű Habakuk kérdése?

V: Nem egy, hanem két különböző hangvétele van. Először is rendkívül tiszteletteljes és alázatos Isten iránt. Másodszor viszont szinte annyira tiltakozás, mint kérdés. Rendben van, ha feltevünk Istennek egy kérdést, ami gyötrő számunkra, de még ilyenkor is tiszteletteljesnek kell lennünk.

K: A Hab 1:13-ban mi is pontosan az erkölcsi gonosz?

V: A Szentírás nem ad rá tömör meghatározást, de számos leírást tartalmaz. Íme néhány hasonlat.

A gonosz olyan, mint egy csalóka súly

Az ókori világban a súlyok fontos szerepet játszottak a gabona, a só és más kereskedelmi áruk kimérésében. A Mózes 5. könyve 25:15 és a Levitikus 19:36 erre utal, amikor tökéletes és igazságos súlyról beszél. A Példabeszédek 11:1 és 16:11 szerint az igazságos súly az Úr öröme. A Példabeszédek 20:10,23 és a Mikás 6:11 elítéli azokat, akik különböző és csalóka súlyokat használnak.

Tehát ahhoz, hogy megértsük a gonoszt, meg kell értenünk, hogy Isten jó, abban az értelemben, hogy Ő, mint Szent Teremtő, megállapította a jóság mérésének mércéjét.

A gonosz olyan, mint egy lyuk a jóság mezőjén

Az embereknek lehetnek illúzióik a gonoszról, de a gonosz nem illúzió. Az embereknek bármivel kapcsolatban lehetnek illúzióik, de az illúzió nem szünteti meg a valóságot. A gonosz olyan, mint egy lyuk a gazda jóságának mezőjén. A lyuk nem egy „dolog”, hanem egy dolog hiánya. Ugyanakkor nem illúzió, mert az emberek beleléphetnek egy olyan lyukba, amelyet nem látnak, és kificamíthatják a bokájukat. Ha minden jóság Istentől származik, akkor a „gonosz lyuka” egy olyan „dolog”, amely nem Istentől származik.

Tehát ahhoz, hogy megértsük a gonoszt, meg kell értenünk, hogy Isten jó, abban az értelemben, hogy semmi sem teljesen jó, kivéve egyedül Istent. Isten biztosítja a jóságot, a gonosz pedig a jóság hiánya.

A gonosz olyan, mint az árnyék

Isten teremtett mindent, igaz? Ha igen, akkor Isten teremtette az árnyékokat is? Ha az árnyék ott keletkezik, ahol a fényt egy tárgy elzárja vagy csökkenti, akkor a fény vagy a tárgy teremtette az árnyékot?⎯ Nincs tárgy, nincs árnyék. Ugyanakkor nincs fény, nincs árnyék sem. Lehet, hogy összetéveszted az árnyékot az illúzióval, de az illúziók nem hatnak rád, kivéve, ha hiszel bennük. A napra szoruló növények az árnyékban elpusztulnak,⎯ függetlenül attól, hogy az ember mit hisz.

Az árnyékok valóban léteznek, de nincs önálló létezésük a fényforrástól és a fényt elzáró tárgytól függetlenül. A gonosz valóban létezik, de nincs önálló létezése Istentől – aki a fény és minden jóság forrása – és azoktól a lényektől függetlenül, akiknek szabad akaratuk van arra, hogy árnyékot vessenek Isten jóságára.

Senki, Istenet is beleértve, nem teremtette közvetlenül a gonoszt, ahogyan a földön sem teremt senki közvetlenül árnyékot. Isten közvetve teremtette a gonoszt, ahogyan a földön is a fény közvetve teremt árnyékot.

Tehát ahhoz, hogy megértsük a gonoszt, meg kell értenünk, hogy Isten jó abban az értelemben, hogy Ő minden jóság forrása.

Adamantius, aki i. sz. 300 körül írt, azt mondja, hogy a gonosz „véletlenszerű”. Ahogyan a nyelvtan és a retorika nem rendelkeznek saját lényeggel, hanem a nyelv beszédének vagy írásának melléktermékei, úgy a gonosznak sincs saját lényege, hanem a jótól való elfordulás mellékterméke. Az ember nem azért „gonosz”, amiből áll, hanem cselekedetei miatt minősítik gonosznak. Bizonyos cselekedetek, például a szaporodás, önmagukban nem jók vagy gonoszak, hanem attól függnek, hogy milyen kontextusban történnek. (Párbeszéd az igaz hitről, negyedik rész, 9. fejezet, 137. o.)

K: Miért nem megfelelőek a Habakuk 1:13-ban szereplő erkölcsi gonoszság különböző modern meghatározásai?

V: Íme néhány nem megfelelő meghatározás.

1. „Bármi, ami nem tetszik nekem.” Ha minden, amit ez a meghatározás leír, gonosz lenne, akkor mi a helyzet a fogorvos fúrójával, a sebész késével, vagy azzal a gyerekkel, aki sikít, mert rossz ízű gyógyszert kell bevennie? Mi a helyzet azzal az ellentmondásos helyzettel, amely akkor merül fel, amikor egy szülő fegyelmezi a gyermekét?

A kellemetlen dolgok jó célokat szolgálhatnak:

Hittünk megtisztítására. 1 Péter 1:6–7

Segítsenek nekünk meghalni a bűnnek. 1 Péter 4:1

Hittünk próbára tételére és a kitartásunk fejlesztésére. Jakab 1:2-4

Nem a mi javunkra, hanem mások javára szolgáljanak. Kolossé 1:24

Jelként szolgáljanak a hitetlenek megsegítésére. Filippi 1:28

Ez egyszerűen a keresztény lét velejárója. 2 Timóteus 3:12; Filippi 1:29

Néha nem látunk más okot, csak azt, hogy kitartásunk dicsőíti Istent. Lásd Jób 1:8-12; 2:2-6.

2. „bármi, ami nem jó nekem.” Ha így van, mi a helyzet azokkal a dolgokkal, amelyeket egy gyermek nem tart jónak magának, például a zöldségekkel? Mi a helyzet a bűnözővel, akit a társadalom érdekében, nem pedig a saját javára zárnak börtönbe?

Még ebben a nézőpontban is felmerül a perspektíva problémája. Az 1 Korinthus 15:12–19-ben Pál azt mondja, hogy amiért szenved és amiről hirdet, az haszontalan, és mi lennénk a legszánalmasabb emberek, ha Krisztus valóban nem támadt volna fel a halálból. Pál világosan látta, hogy mi lenne a legjobb mind hallgatói, mind saját maga számára, ha Jézus nem támadt volna fel. A Máté 10:39-ben és a Márk 8:35-ben Jézus így szólt: „Aki megőrzi az életét, elveszíti azt, aki pedig az én kedvemért elveszíti az életét, megtalálja azt.” Más szavakkal: aki hajlandó elveszíteni földi életét, az igazi életet talál az örökkévalóságban, aki pedig csak a jelen életért él, az örökre elveszíti azt. Tehát az, hogy mi a legjobb az ember életében, attól függ, hogy kizárólag a rövid távú földi életre vagy a hosszú távú örök életre összpontosít-e.

3. „bármi, ami nem eredményezi a társadalom legnagyobb javát.” János 11:49–52-ben Kajafás főpap így szólt Jézus megölésére irányuló összeesküvésről: „…jobb nektek, ha egy ember meghal a népért, mint hogy az egész nemzet elvesszen.” Egy furcsa, nem szándékos módon pontosan igaza volt. Ez azonban nem tette Jézus keresztre feszítését jónak. Júdás árulása Jézus ellen Krisztus halálának szükséges része volt, amely meghozta üdvösségünket. Ez azt jelenti, hogy Júdásnak hősünknek kellene lennie azért, mert jót tett? Természetesen nem. Az ApCsel 2:23 szerint Jézust Isten előre elhatározott terve és előre tudása szerint adták át. A Márk 14:21 azonban azt mondja, hogy Júdásnak jobb lett volna, ha meg sem születik. Júdás bűne szörnyű volt, de Isten felhasználta Júdás gonosz döntését, hogy a legnagyobb jót valósítsa meg.

K: A Habakuk 1:13-ban miért engedi Isten, hogy az emberek vétkezzenek?

V: Isten két részben válaszol erre a kérdésre, a jövőre vonatkozó képpel.

1. A Habakuk 1:5–11 azt mutatja, hogy boldogságuk csak rövid ideig tart, mert hamarosan egy még kegyetlenebb nép fogja őket legyőzni. Istennek a földi bűn iránti tűrése csak ideiglenes. Ha csak komolyan vennénk a Zsoltárok 39:4–5-öt, és megkérdeznénk magunktól, milyen hosszúnak tűnik majd a földi élet millió év múlva, ez a válasz teljesen egyértelmű lenne számunkra.

2. A Habakuk 2:1–3:16 szavakkal fest képet. A válasz első része, a Habakuk 2:2–20, részletesen leírja az elnyomók bűneit és sorsát ebben az életben. Találóan írja Habakuk, hogy a Habakuk 2:5 szerint úgy növelik étvágyukat, mint a sír. Nemcsak hogy tönkremennek, hanem miközben hiába fáradoznak, hogy táplálják a tüzet (Habakuk 2:13), reményeik és munkájuk semmivé válik.

A válasz második része, a Habakuk 3:1–16-ban, a figyelmet a Habakuk 2:3-ban említett „meghatározott időre”, a végidőkre és az utolsó ítéletre irányítja. Sok gonosz ember valóban úgy tűnik, hogy egész földi életében jól él, és az élet számunkra valóban igazságtalannak tűnik, ha kizárólag erre az életre összpontosítunk.

Asáf a 73. zsoltárban imádkozott Istenhez az erőszakosak és a gazdagok iránti keserű érzései miatt. Amint Asáf belépett a szentélybe a 73. zsoltár 17. versében, világosan látta ugyanazt a választ, amit Habakuk is látott. Bizonyos, hogy Isten szigorúan megbünteti bűneiket, de Isten saját belátása szerint dönti el, hogy mikor bünteti meg bűneiket. Ahogyan az 1. Timóteus 5:24–25 is utal rá, a bűn következményei közül néhány hamarabb bekövetkezik, mások pedig az ítélet napjáig elhalasztódnak.

Amikor Corrie ten Boom egy náci koncentrációs táborban volt, egy zsidó származású, egykori hegedűművész – akinek az ujjait a náci kínzások eltorzították – megkérdezte tőle, hogy Corrie Istene hogyan engedhette meg, hogy ez megtörténjen. A hölgynek nem volt kedve teológiai vitába bocsátkozni. Corrie azt válaszolta, hogy nem tudja. De azt tudta, hogy Megváltója eljött a földre, és Őt is igazságtalanul kínozták, és hogy Ő is átélte azt, amit ő, és hogy megérti a fájdalmát. Ámen!

K: A Hab 1:14-ben hogyan válnak az emberek a tenger halaihoz hasonlóvá?

V: Habakuk azt mondja, hogy úgy tűnik, az emberek olyanok, mint a halak és a csúszómászók. Nincs felettük uralom, és nincs más céljuk, mint hogy mások kifogják és megegyék őket. Ezt teszik a babiloniak a körülöttük élő népekkel, és a falon már ott van az írás; eljön Júda sora is. A 17. versben Habakuk a hálóját kiürítő halászt hasonlítja a babiloniakhoz, akik könyörtelenül mészárolják le a nemzeteket.

K: A Hab 1:16-ban hogyan áldoztak a babiloniak a hálójuknak, és hogyan teszik ezt ma az emberek?

V: A babiloniaknak számos bálványuk volt, de nemzeti istenük Marduk volt, akit később egyszerűen csak „Úrnak” vagy Belnek neveztek. A Britannica Enciklopédiája szerint „csillaga” a Jupiter volt, és jogart, íjat, lándzsát, hálót vagy villámot tartott a kezében.

Más népekhez hasonlóan a babiloniak is imádkoztak istenükhöz a győzelemért. De nem Marduk személyes megkeresése volt a fontos, hanem a győzelem. Tehát ha a babiloniak metaforikusan más nemzeteket fogtak be hálójukba, akkor lényegében annak áldoztak, ami győzelmet hozott számukra. Az áldozat jelentheti azt, hogy adsz annak, aminek elkötelezted magad, de azt is jelentheti, hogy feladsz valamit, ami áldozatot jelent számodra. Itt mindkét eset igaz. Nagyon hazafiasak voltak, elkötelezettek birodalmuk iránt, és feláldozták erkölcseiket és minden ártatlanságukat céljaik elérése érdekében.

Ma már senki sem imádja Mardukot. De sokan gyakorlatilag imádják azt, amit a sikerükhöz vezető eszköznek tekintenek, legyen az karrierjük, pénzük, politikai hatalmuk vagy más dolgok.

K: A Hab 2:1-ben hogyan kell kezelnünk azt, amikor olyan kérdések miatt gyötrődünk, amelyeket feltettünk Istennek, de Ő még nem válaszolt rájuk?

V: Habakuk „figyelt”. A héber szó jelentheti a figyelés cselekvését, és azt is, hogy a figyelés helyén tartózkodik. Nekünk is hasonlóképpen „várakozó türelemmel” kell várnunk a választ. Habakuk a kaotikus viharban Isten jellemének mentőövéhez kapaszkodott.

K: A Hab 2:4, a Róm 1:17 és a Zsid 10:38 versekben mit jelent az, hogy az igazak hitből élnek?

V: A „hitből” kifejezés nem azt jelenti, hogy abban bízunk, amit megérdemlünk, a saját igazságunkban, a tudásunkban vagy magunkban. A hitből kifejezés egy tárgyra utal: az Istenbe vetett hitre. Az igazak az Ószövetségben és az Újszövetségben egyaránt úgy élnek, hogy bíznak Istenben és rá támaszkodnak.

K: A Hab 2:5-ben mi a kapcsolat a gőg és az alkohol között?

V: Ez a válasz a maszorétikus héber szöveget követi, amely itt „bor”-t említi; a BSB a Holt-tengeri tekercseket követi, és így hangzik: „a gazdagság valóban elárulja őt”. Ez a vers nem azt mondja, hogy a büszke emberek nagyobb vagy kisebb valószínűséggel isznak. Inkább azt,

1. Ahogyan a vers első része is mutatja, amikor valaki alkoholt fogyaszt, a nyelve kevésbé van kordában, és mások tisztábban hallhatják, mi jár annak a személynek a szívében.

2. Ahogyan a vers utolsó része is mutatja, a büszkeség némileg úgy működik, mint egy kábítószer, és a büszkeséget tápláló dolgok megszerzése mámorító hatással bír. Akárcsak egy kábítószer, a büszkeség is arra késztetheti az embereket, hogy nagyon ostoba dolgokat tegyenek.

Azok, akik alkoholtól részegek, néha túlzottan nagyra értékelik képességeiket vagy fontosságukat, illetve a velük szemben elkövetett sérelmeket. Nehezen ismerik el, ha megsértették őket. Ugyanez vonatkozik azokra is, akik az ambíció vagy a hatalomvágy rabszolgái.

K: A Hab 2:6–19-ben mi a összefoglalása azoknak a gonoszságoknak, amelyeket az emberek itt elkövettek?

V: Négy fő pontot említhetünk.

1. Zsarolással, bűncselekményekkel és vérontással gyarapították vagyonukat (Habakuk 2:6, 9, 12).

2. Örömüket lelték abban, hogy másokat megszégyenítettek (Habakuk 2:15).

3. Erőszak (Habakuk 2:17).

4. Bálványokban és saját alkotásaikban bíztak (Habakuk 2:18–19).

K: A Hab 2:6–19-ben mi a vers szerkezete?

V: A főszöveg minden szakasza három részből áll:

1. A nép által elkövetett gonoszság (Habakuk 2:6, 9, 12, 15)

2. A diagnózis (Habakuk 2:7, 10, 13, 16)

3. Ítélet (Habakuk 2:8, 11, 14, 16–17)

A 18–20. versek a lényegre térnek:

1. Anyagi szinten a nép olyan bálványokban bízott, amelyek hazugságokat tanítanak.

2. Általánosabb értelemben a saját alkotásaikban és élettelen dolgokban bíztak.

3. Útmutatást és más dolgokat kerestek, amikben bízhatnak, ahelyett, hogy csendben maradtak volna az Úr előtt.

K: Hab 2:6–19-ben pontosan mik voltak az öt jaj?

V: Minden esetben végtelen vágyuk volt.

2:6–8 A hódításból származó zsákmány

2:9–11 A házad iránti vágyakozás

2:12–14 Erőszakos terjeszkedés

2:15–17 A szomszédok megalázása

2:18–19 Más istenek iránti vágy

K: Hab 2:6,9,12-ben mi a közös az első három (az ötből) csapásban?

V: A rombolót elpusztítják. Mindhárom esetben a gonosz emberek rosszat tettek, hogy vagyont halmozzanak fel, vagy megvédjék magukat. De valójában az, amit felhalmoztak, visszafordul ellenük, és kárt okoz nekik.

K: Hab 2:7-ben kik a hitelezők?

V: Ez egy eufemizmus azokra az áldozatokra, akiktől „kölcsönvették” a gazdagságot. Végül azok az emberek, akikkel a babiloniak harcoltak, együtt fognak fellépni ellenük.

K: A Hab 2:8-ban miért engedte Isten, hogy egy ilyen kegyetlen nép sikeres legyen?

V: Az Ezékiel 7:24 szerint a babiloniak a pogányok közül a legrosszabbak közé tartoztak. Az, hogy a babiloniak „sikeresek” lettek, nem feltétlenül volt jó dolog számukra. Valójában azt is mondhatnánk, hogy a babiloniakat az ítéletükre emelték fel. Velük ellentétben az arameusok, az arabok, a szabaiak és mások soha nem értek el olyan mértékű sikert, mint a babiloniak, és soha nem szenvedtek el olyan pusztulást, mint a babiloniak.

K: Miért bünteti Isten a Hab 2:8-ban a káldeusokat azért, mert az Ő akaratának eszközei voltak, és [állítólag] azt tették, amit Ő mondott nekik?

V: Isten soha nem parancsolta a káldeusoknak, hogy támadják meg Júdát, és ők nem azért hódították meg, mert Isten parancsainak engedelmeskedni akartak. Ehelyett Isten – az úgynevezett együttműködés tanának megfelelően – a hódításra irányuló gonosz vágyukat felhasználta a saját jó tervéhez. A Róma 8:28 szerint Isten mindent a jóra fordít azok számára, akik szeretik Őt. Az Efézus 1:11 és a Példabeszédek 16:4 szerint Isten mindent felhasznál a tervének részeként.

K: A Habakuk 2:11-ben hogyan kiáltottak a kövek és a fák?

V: A Habakuk 2. fejezet, bár általánosságban minden gonosztevőhöz szól, elsősorban a babiloniak ellen irányul. Míg a kövek és a fa kiáltása költői metafora volt, a Dániel 5:5–6-ban szó szerint szóltak a babiloniakhoz. Azon az éjszakán, mielőtt a médek, a perzsák és szövetségeseik kifosztották Babilont, Belsassar király nagy lakomát rendezett, a jeruzsálemi templomból elvitt arany- és ezüstkehelyeket használva. Megjelentek egy emberi kéz ujjai, és a falra írták a következő szavakat: „Mene, Mene, Tekel, Parsin”. Dániel értelmezte ezeket a szavakat, amint azt Dániel 5:25–28-ban magad is elolvashatod.

K: A Habakuk 2:14-ben szereplő „az Úr dicsőségének ismerete” különbözik-e az Ézsaiás 11:9-ben szereplő „az Úr ismeretétől”?

V: Igen. Az Ézsaiás 11:9 egy jövőbeli időre utal az ezeréves királyság idején, amikor az egész föld megismeri az Urat. A Habakuk könyvében szereplő mondat valószínűleg az Ézsaiás 11:9-re épül. A kettő közötti különbség az, hogy Ézsaiás Isten országának lényegére összpontosított, míg Habakuk kérdéseket tett fel és válaszokat kapott Isten országának megalapításáról. Mellékesen megjegyezzük, hogy a Zsoltárok 72:19, a Mózes 4. könyve 14:21 és az Ézsaiás 6:3 is arra utal, hogy az Úr dicsősége betölti a földet.

A „1001 Bible Questions Answered” című könyv 300. oldalán rámutatnak arra, hogy bár egyre több ember hall az Úrról, az Úr dicsőségének valódi megismerése az ezeréves királyságra vár. Az Újszövetség számos helyén arra buzdítanak minket, hogy imádkozzunk és vágyakozzunk Krisztus visszatérésére, és az Ő eljövendő királyságának olyan fontos helyet kell elfoglalnia mai imáinkban, hogy az Úr imájában Jézus minden tanítványát arra tanította, hogy mondják: „Jöjjön el a te országod…”

K: A Habakuk 2:19-ben mi is pontosan a bálványimádás?

V: Különböző fajta bálványimádás létezik, de mindegyikben közös, hogy valami vagy valaki iránti hit, bizalom vagy odaadás lép Isten helyébe.

Hit: Ha több tanácsra van szükséged az életeddel kapcsolatban, hova fordulsz leginkább? Ha a legújabb divatos pszichológiai könyv ellentmond a Biblia tanításainak, melyiket fogod inkább elhinni?

Bízás: Amikor aggódsz a jövőd miatt, a Bibliához fordulsz és imádkozol, vagy a horoszkópokat és a jósokat nézed?

Szeretet és odaadás: Amikor van szabadidőd, hova fordulnak a gondolataid? Isten imádására és dicsőítésére irányulnak?

Bár a pénz, a szerelem és más dolgok implicit modern bálványokká válhatnak az emberek számára, sokkal rosszabb, ha kifejezetten egy másik istent imádunk.

K: A Habakuk 2:20-ban azt olvassuk, hogy az egész földnek csendben kell lennie Isten előtt, akkor miért énekelnek a keresztények Neki?

V: Ez egy jövőbeli időre utal. Lehet, hogy ugyanaz, mint a Jelenések 8:1-ben említett rövid csend. Öt különböző héber szó létezik a csendre. Az itt használt szó azt is jelenti, hogy „elhallgatni”.

K: Van-e a Hab 3-ban bármilyen bizonyíték arra a véleményre, hogy ezt egy későbbi szerző írta, mint az első két fejezetet?

V: Nincs, kivéve, hogy a Holt-tengeri tekercsek között található Habakukról szóló kommentár csak az 1. és 2. fejezetet tartalmazza. Ez azonban egy súlyosan megrongálódott példány, így érthető, hogy egy része hiányzik. A Habakukról ismert összes példány tartalmazza a harmadik fejezetet. Egyesek talán azért gondolták így, mert az első két fejezetben Habakuk szellemileg szinte megfullad, míg a harmadik fejezetben Habakuk megtanul örülni a körülmények és a bizonytalan jövő ellenére is. De úgy tűnik, hogy ez a szembetűnő kontraszt szándékos. Az első két fejezet szinte úgy hangzik, mint egy gyászének. De ahogy H.A. Ironside A kis próféták című művének 202. oldalán írja: „Jaj, hogy oly sokunk szíve oly gyakran nincs hangolva! Csak az állandó önvizsgálat és a Szentlélekben való gondos járás által maradhatunk olyan állapotban, amely alkalmas arra, hogy hozzájáruljunk a Főénekes nagy zenekarának édes hangzásához!”

K: A Hab 3:1-ben mi az a „shigionoth”?

V: Vagy egy hangszer, vagy esetleg egy zenei stílus. Ma már nincsenek további részleteink erről a hangszerről. Úgy tűnik, hogy a Zsoltárok 7. fejezetében említett „shiggaion” többes számú alakja. Lehet, hogy egy vad ritmusú dalt vagy egy vándorló dallamot jelent. A „shigionoth” azt is jelentheti, hogy a dal ugyanazokat a szavakat többször is elénekeltek, minden alkalommal más dallamra. Ez olyasmi lenne, mint az életünk: mi, hívők, különböző élethelyzetekben ugyanúgy dicsérjük Istent.

K: A Habakuk 3:2-ben hogyan kapcsolódik össze a harag és az irgalom?

V: Bár ellentéteknek tűnnek, Isten haragjának ismerete nélkül nem lehet teljes mértékben megérteni Isten irgalmát. Meg kell értenünk, hogy Isten annyira szent, hogy a bűn az Ő jelenlétében elpusztul. Isten haragszik a bűnre, de haragja nem homályosítja el ítéletét. Még akkor is, amikor egy romlott és bűnös emberi fajt lát, irántunk érzett hatalmas szeretete továbbra is elsöprő. Isten örömmel ad kegyelmet, mert az Ezékiel 18:23,32 és a 2. Péter 3:9 szerint azt kívánja, hogy senki se vesszen el.

K: A Habakuk 3:3-ban hogyan jött a mindenütt jelen lévő Isten Temanból?

V: Annak ellenére, hogy Isten mindenütt jelen van, mégis lehet helyhez kötött jelenléte. Végül is Jézus is egyszerre csak egy helyen volt. Isten Mózesnek is egy égő csipkebokorban jelent meg, amely egy adott helyen volt. Az, hogy Isten Temanból jött, valószínűleg Krisztus második eljövetelének egy részére utal.

K: A Hab 3:3-ban hol van Teman?

V: Edomban, közvetlenül a Holt-tenger túloldalán, Júda területétől kissé délre. Az Ezékiel 25:13, az Ámós 1:12 és az Obádiás 8–9 Temanról Edom részeként említést tesz. A Jeremiás 49:7,20 költői módon Teman nevét Edom szinonimájaként használja. Teman nevét egy edomi vezérről és Ézsau unokájáról, Temanról kapta (Mózes első könyve 36:11, 15, 42 és az Első Krónikák 1:36, 53). A Jób könyvében szereplő Elifáz temáni volt, és az Első Krónikák 1:45 is említi a temániakat. Lásd még a következő kérdést is.

K: A Habakuk 3:3-ban szereplő szöveg előrejelzés lehet-e Mohamedről, ahogyan egyes muszlimok állítják?

V: Csak a ghulat muszlimok gondolhatják így, mivel ez az ige „Istenről” szól, nem pedig „Mohamedről”. Néhány ghulat muszlim szekta valóban azt hiszi, hogy Mohamed Isten, bár ez a szunnita muszlimok számára eretnekségnek számít. Ha azonban bármely szunnita muszlim komolyan venné ezt a kérdést, neki is el kellene hinnie, hogy Mohamed Isten, mivel „Isten Temanból jött”.

További okok, amelyek miatt ez nem utalhat Mohamedre: „dicsérete” nem Mohamedre utal, mivel a dicséret Istent illeti, és a Parán-hegy az a hely, ahol az izraeliták táboroztak, messze Mekkával.

Végül, egyes muszlimok nyilvánvalóan arra törekednek, hogy több folytonosságot találjanak Mohamed és a Biblia között, éppen úgy, ahogyan folytonosság van Jézus és az Ószövetség ígért Messiása között. Azonban egyes muszlimok a legvalószínűtlenebb helyen, a Habakuk 3:3-ban keresik ezt, mivel máshol nem találnak valódi folytonosságot.

K: A Hab 3:3-ban és a Dt 1:1-ben a Parán-hegy valóban Mekka, ahogyan egyes muszlimok állítják?

V: Nem, hiszen Parán közvetlenül a Sínai-félsziget keleti részén feküdt. Izmael eredetileg a Parán pusztájában élt (1Mózes 21:21), de leszármazottai nyilvánvalóan már nem voltak ott, amikor az izraeliták megérkeztek. A Deuteronomium 1:1–2 szerint az izraeliták a Paran közelében fekvő síkságon táboroztak le. A Hórebs-hegytől tizenegy napnyi út volt számukra. Sok időt töltöttek Paranban, amint azt a Számok 10:12; 12:16; 13:3 és a Deuteronomium 33:2 is mutatja. A IV. Mózes 13:26 szerint Kádes, amely Izrael legdélibb részén fekszik, a Parán pusztájában található. Dávid az I. Sámuel 25:1 szerint Paránba ment. Hadád, az edomita az I. Királyok 11:18 szerint Edomból Paránon keresztül Egyiptomba menekült.

Összefoglalva: Parán tizenegy napnyi útra volt a Hórebtől, Kádes Paránban volt, és Parán volt az a hely, ahol az izraeliták táboroztak, és ahonnan kémeket küldtek Kánaánba.

K: A Habakuk 3:3–15-ben melyik időszakról van szó?

V: A legtöbb értelmezés szerint ez Krisztus diadalmas visszatérésére utal a Jelenések 19:11–21-ben, vagy esetleg a Jelenések 20:7–9-ben.

K: A Hab 3:4-ben mi jön ki Isten kezéből?

V: A modern fordítások, mint például a BSB, így fogalmaznak: „sugarak villantak ki a kezéből.” A 2Mózes 34:29–30, 35 is említi, hogy Mózesből sugarak áradnak, miután beszélt Istennel. Ezek a sugarak a hajnal előtti égboltra emlékeztetnek.

K: A Habakuk 3:5-ben hogyan lehet, hogy a „pestis” megelőzi a szeretet Istent?

V: Istennek haragja is van, nemcsak szeretete. A pestis itt halálos betegséget vagy járványt jelent. Lehet betegség, ahogyan a Mózes 5. könyve 32:24 mondja, vagy lehetnek „csapások”, mint az Egyiptomban történt csapások a Mózes 2. könyve 7–11. fejezeteiben.

K: A Hab 3:6-ban hogyan lehetnek a dombok vagy hegyek örökkévalók?

V: A héber ’ad szó jelenthet ősi vagy régit, de örökkévalót is.

K: A Hab 3:8-ban miért utal Habakuk a folyókra?

V: A héber szöveg nem egyértelmű, de a jelentés inkább az óceáni áramlatokra utalhat, nem pedig az édesvízi folyókra. Isten nem haragszik a természetre, hanem a természetet használta arra, hogy megmutassa Isten hatalmát. Isten megmutatta hatalmát a Nílus folyóval szemben a 2Mózes 7:20–21-ben; a Vörös-tengerrel szemben a 2Mózes 14:15–28-ban; 15:8–10-ben; a Zsoltárok 78:13-ban; valamint a Jordán folyóval szemben a Józsué 3:14–17-ben.

K: A Habakuk 3:13-ban ki az a „Megkent”?

V: Ez a Messiás. Noha nyelvtani szempontból egyes számú, ez önmagában nem ad választ a kérdésre, mert egy egyes számú szó csoportra is utalhat. Az Ószövetségben azonban a „Megkent” kifejezést soha nem használták Izráel nemzetére.

Az Expositor’s Bible Commentary 7. kötete, 530–531. oldalán erről részletesebben is olvashatunk. „…és az ő »felkentjéhez« (masiah, »Messziás«). Az alapul szolgáló szógyök (msh) szinte kivétel nélkül egy személyre vonatkozik; csupán egy kétséges esetben utalhat a nép egészére (Zsolt 28:8–9). Leggyakrabban királyt jelöl (pl. 1 Sám 2:10; 2 Sám 23:1; Zsolt 18:50; 89:38,51); de utalhat más, vezetői tisztségre kinevezett személyekre is, például a főpapra (pl. 2Móz 40:13, 15; 3Móz 4:3; 6:22) és a patriarchákra (1Krón 16:22; Zsolt 105:15). A 2Móz jelen kontextusában úgy tűnik, Mózesre utal, aki – Dávid királyhoz hasonlóan – magában egyesítette a pásztor messiási funkcióit (pl. 4Móz 27:17; Zsolt 77:20), próféta (pl. 5Móz 18:15; 34:10), Isten szolgája (pl. 2Móz 14:31; 4Móz 12:7–8) és pap (2Móz 6:16–26; 3Móz 8) szerepét.”

K: A Hab 3:16–19-ben hogyan örülhetett Habakuk, tudva, hogy ez a hatalmas pusztítás bekövetkezik?

V: Ugyanúgy örülhetett, ahogyan a Jelenések 19:1-8-ban a mennyben lévők örülnek Babilon pusztulásának. Habakuk nem a pusztulásban magában talált örömöt, hanem Isten országának ezekben a végső jeleiben, valamint a gonosz hatalmának a földön való megtörésében örülhetett.

K: A Hab 3:17-19-ben milyen bizalommal rendelkezhetnek itt a hívők?

V: Nincs olyan bizalmunk, hogy a katasztrófa és a pusztítás elmarad, vagy hogy személyesen nem fogunk nehéz időkön átmenni, vagy hogy nem fogunk belekeveredni egy nemzet nehéz időszakába. A keresztények sem mentesek a háborútól, az erőszaktól, a betegségektől vagy a látszólag értelmetlen korai haláltól. Nincs olyan bizalmunk, hogy mindig jólétben és egészségben fogunk élni, vagy hogy nem fogunk baleseteket szenvedni, illetve családtagokat vagy barátokat veszíteni. Természetesen nincs bizalmunk abban sem, hogy nem lesz szükségünk türelemre, kitartásra vagy arra a képességre, hogy megpróbáltatások közepette is kitartsunk, mint Jób.

De mindezek ellenére mégis van kétféle bizalmunk. Végső soron abban bízunk, hogy a végén örökké örömben fogunk lakozni a mennyben. Jelenleg, annak ellenére, hogy ki kell állnunk a szenvedést, bízunk abban, hogy Isten közel lesz hozzánk, vigasztal minket, és megérti fájdalmunkat, ahogyan Jézus maga is magára vette bűneinkért a fájdalmat a kereszten. Így tehát bízhatunk a holnapban; nem azért, mert tudjuk, mit hoz majd, hanem azért, mert tudjuk, hogy Isten ott lesz a holnapunkban, örökké.

További információkért lásd a New International Bible Commentary 949–950. oldalát. Ott említésre kerül William Cowper „Sometimes a Light Surprises” című himnusza. Cowper depresszióval küzdött, többször is öngyilkosságot kísérelt meg, és egy ideig elmegyógyintézetben is tartózkodott. Íme az első két versszak abból, amit ezeknek a helyzeteknek a leküzdése után írt.

1. Néha egy fény meglepetést okoz
a keresztényt, miközben énekel;
Az Úr az, aki felkel
gyógyulást hozva szárnyain:
Amikor a vigasz elhalványul,
Ő újra megajándékozza a lelket
Egy időszakot, melyben ragyog a nap,
Hogy felvidítsa az eső után.

2. Szent elmélkedésben
Akkor édesen követjük
Isten üdvösségének témáját,
És mindig újat találunk benne;
Megszabadulva a jelenlegi bánattól,
Vidáman mondhatjuk:
Hadd hozza az ismeretlen holnap
Hozzon magával, amit hoz.

http://hymnbook.igracemusic.com/hymns/sometimes-a-light-surprises

K: A Hab 3:19-ben tudományosan szeretném megtudni, hogy a szerző pontosan melyik állatról beszél. Tudom, hogy lehetne dámszarvas, őz vagy vörös szarvas, de szinte valószínűbbnek tűnik, hogy a szerző egy kőszáli kecskére vagy egy palesztinai hegyi kecskére utalt. Van valami nyom arra vonatkozóan, hogy valójában mi lehetett?

V: Nem tudunk egy konkrét fajt megnevezni. A BSB „szarvas”-t mond. A görög Septuaginta azt mondja: „a lábaim”, és nem említ semmilyen állatot. Lehet szarvas, gazella vagy bármilyen gyors futású állat.

Mivel ezt a szót máshol nem használják olyan kontextusban, amelyből meg tudnánk különböztetni, hogy az egyik fajról van-e szó, vagy a másikról, bizonytalanság övezi, hogy pontosan miről van szó. Az Arab-félszigeten vadon élő kőszáli kecske mindenképpen lehetséges. Egy másik lehetőség, hogy nem egy konkrét fajról van szó, hanem általánosságban egy szarvasféle állatról.

Természetesen nem az a célja ennek az analógiának, hogy a szarvas lábairól, a gazella lábairól vagy a kőszáli kecske lábairól tanuljunk valami konkrétat, hanem inkább arról, hogy ezek az állatok félelem nélkül, biztos léptekkel tudnak futni olyan magas, fenséges helyeken, ahová mások nem juthatnak el.

K: Hol idézik Habakukot az Újszövetségben?

V: A Habakuk 1:5-öt az Apostolok cselekedetei 13:40–41 idézi. A Habakuk 2:4-et a Rómaiakhoz írt levél 1:17, a Galatákhoz írt levél 3:11 és a Zsidókhoz írt levél 10:37–38 idézi. A Filippiakhoz írt levél 4. fejezetében vannak hasonlóságok a Habakuk 3:17–18-hoz, bár ez nem közvetlen idézet.

K: Melyek a Habakuk könyvéből származó legkorábbi, ma is fennmaradt kéziratok?

V: A Holt-tengeri tekercsek (kb. Kr. u. 1.) 4Q238 és valószínűleg 4Q82 (=4QXIIg)

4Q82 (=4QXIIg) Hab 2:4?; Hab 3:3–5

A 4Q238 tartalmazza a Habakuk 3-at.

A Habakukról szóló, az i. e. 1. századból származó Holt-tengeri tekercs kommentárja az 1QpHab nevet viseli. Az Ain Fashka-barlangban találták meg. Ez egy meglehetősen súlyosan megrongálódott kommentár, amely Habakuk 1:2-től a 2. fejezet végéig terjed. A 3. fejezet nyilvánvalóan elveszett. A szerző megpróbálta Habakuk összes próféciáját a saját korához kapcsolni. A szövegben 160 eltérés található a maszorétikus szövegtől, amelyek többsége kisebb nyelvtani, helyesírási vagy arámi kifejezésbeli eltérés.

A Nahal Hever-i kis próféták görög tekercse (8 Hev XIIgr) Habakuk 1:5–11; 1:14–2:8; 2:13–20; 3:9–15 verseket tartalmazza. A Róma elleni Bar Kokhba-felkelés idején rejtették el. Írása Kr. e. 50 és Kr. u. 50 között történt. A Júdeában készült Septuaginta átdolgozása, és szinte teljesen megegyezik a maszorétikus szöveggel.

A Kis próféták Wadi Murabb’at-i tekercse (Mur 88) i. sz. 132 körülről származik. Habakuk 1:3–13,15; 2:2–3,5–11,18–3:19 verseket tartalmaz. A Wadi Murabb’at-i tekercs Bar Kokhba saját, i. sz. 132-ben keletkezett írásait is tartalmazza.

Összességében a Holt-tengeri tekercsekben, a Nahal Heverben és a Wadi Murabb’atban a Habakuk könyvének következő versei maradtak fenn: 1:3–17; 2:1–11,13–20; 3:1–19. Más szóval, az 1:1–2 és a 2:12 kivételével minden vers legalább egy része.

A keresztény Biblia-kéziratok, amelyek körülbelül Kr. u. 350-ből származnak, tartalmazzák az Ószövetséget, beleértve a Habakuk könyvét is. Ezek közül kettő a Vaticanus (Kr. u. 325–350) és az Alexandrinus (Kr. u. 450 körül), amelyekben a tizenkét kisebb próféta könyveit Ézsaiás előtt helyezték el. A Habakuk könyve mind a Vaticanusban, mind az Alexandrinusban teljes egészében megtalálható.

A Sinaiticus (Kr. u. 340–350) szintén tartalmazza Habakuk könyvének teljes szövegét. Ugyanazon az oldalon kezdődik, ahol Nahum véget ér, és ugyanazon az oldalon végződik, ahol Zefánia kezdődik.

A Habakuk 3. fejezetének Barberini-féle görög változata hat, a 8. és 13. század közötti kéziratban található meg. Ez a parafrázis leginkább a kopt változatokhoz hasonlít.

K: Mely korai írók hivatkoztak Habakukra?

V: A nikéai zsinat előtti írók közül a következők hivatkoztak Habakuk versére vagy utaltak rá:

Római Kelemen (96–98)

Melito/Meleto Sardisból (170–177/180)

Sardis-i Melito (170–177/180) (burkoltan) említi az „Ószövetséget”, és felsorolja a könyveket. A tizenkét kisebb prófétát nem sorolja fel külön-külön, hanem „A Tizenkettőnek” nevezi őket. A Kivonatok könyve 8. kötete, 759. oldal, 4. töredék

Theophilus Antiochiából (168–181/188)

Irenaeus of Lyons (182–188) a „Heresies ellen” című művében (442. o.) Habakuk 3:2-t Habakuk műveként idézi.

Alexandriai Kelemen (193–205) „Jeremiás és Ambakum [Habakuk] még Zedekia idején is prófétáltak. Uralkodásának ötödik évében Ezékiel prófétált Babilonban; utána Nahum, majd Dániel. Utána pedig Haggai és Zakariás prófétáltak I. Dárius idején két éven át; majd az angyal a tizenkettő között.” Stromata, 1. könyv, 21. fejezet, 328. o.

Tertullianus (198–220)

Origenész (225–254)

Novatianus (250/254–256/7)

Karthágói Ciprián (kb. 246–258) a 12. értekezés 3. könyvének 42. fejezetében a Habakuk 2:4-et a „Habakuk” könyvből idézi.

A niceai zsinat után (325):

Aleksandriai Athanasius (367) (Ezt abból lehet következtetni, hogy megemlíti a tizenkét prófétát) „Az Ószövetségben tehát huszonkét könyv található; … majd a próféták, akik közül a tizenkettőt egyetlen könyvnek tekintik….” Athanasius húsvéti levele 39, 4. fejezet, 552. o.

Efraim, a szíriai (350–378)

Kappadókiai Bazil (357–378) utalt Habakukra.

Jeruzsálemi Cirill (kb. 349–385)

Nüsszai Gergely (kb. 356–397)

János Aranyszájú (–407)

Jeromos (373–420) az Ószövetség könyveit tárgyalja. Kifejezetten kitér a Teremtés könyvére, a Kivonulás könyvére, a Levitikusra, a Számok könyvére, a Deuteronómiumra, a Pentateuchra, a Jób könyvére, Jézusra, Nave fiára [Józsuéra], a Bírók könyvére, a Rút könyvére, a Sámuel könyvére, a Királyok könyveire (2 könyv), a tizenkét prófétára, Hóseásra, Jóelre, Ámósra, Obádiásra, Jónásra, Mika, Nahum, Habakuk, Zefánia, Haggai, Zakariás, Malakiás, Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel, Dániel, Eszter, Ezsdrás, Nehémiás. 53. levél, 7–8. fejezet, 99–101. o.

Hippói Szent Ágoston (388–430) megemlíti Obádiást, Nahumot és Habakukot az Isten városa című mű 17. könyvének 31. fejezetében, 377. oldalon

A pelagiánus eretnek, Mopsuesztiai Teodor (392–423/429)

A félpelagiánus János Cassianus (419–430)

Cyrus-i Theodoret (423–458)

K: Melyek a Habakuk könyvében található fordítási eltérések a héber és a görög Septuaginta között?

V: A Habakuk könyve héberül 56 verset és körülbelül 638 szót tartalmaz. A Habakuk könyvének görög Septuaginta-fordítása körülbelül 1082 szóból áll. A Habakuk Septuaginta-fordítása nem olyan magas színvonalú, mint a Tóra Septuaginta-fordítása. Íme néhány fordítási eltérés. Az első mondat a héber, a második pedig a görög szöveg.

Hab 1:3 „mutasd meg nekem a gonoszt, és te a fáradságot nézed” vs. „mutasd meg nekem a bajokat és a bánatokat, hogy nézzem őket”

Hab 1:4 „az igazságosság nem folyik folyamatosan” vs. „az ítélet nem hatékonyan halad előre”

Hab 1:5 „Nézz/Íme, a nemzetek között, és láss/nézz” (maszorétikus) vs. „Nézz/Íme, ti árulók/megvetők, és lássatok/nézzetek” (1QpHab, Septuaginta, szír, ApCsel 13:41) (egy betű különbség: „o” a „d” helyett)

Hab 1:8 „este” (maszorétikus) vs. „Arábia” (Septuaginta, Mopsuesztiai Theodorosz Habakuk-kommentárja, 1. fejezet, 270. o.)

Hab 1:8 „mindannyian erőszakra törnek” (maszorétikus) vs. „mindannyian erőszakra hajlamosak” (Septuaginta, 1QpHab)

Hab 1:17 „háló” (maszorétikus) vs. „kard” (1QpHab, a Septuaginta palesztinai változat) 1 betű különbség. A „A Holt-tengeri tekercsek és az Ószövetség modern fordításai” című mű 136. oldalán az áll, hogy a „kardját kihúzza” kifejezés jobban illik ide, mint a „hálóját kiüríti”, és sok tudós egyetért abban, hogy a kard volt az eredeti szó.

Hab 1:17 „?” (maszorétikus szöveg, Talmud, a Septuaginta palesztinai változata) kontra [nincs kérdőjel] (1QpHab, Septuaginta, szír)

Hab 1:17 „és előmozdít” (maszorétikus, Septuaginta, Vulgata) vs. „előmozdít” (1QpHab, Talmud, szír) (az „és” itt simábbá teszi a mondat folyását)

Hab 2:1 „az őrhelyen” (maszorétikus) vs. „az én őrhelyemen” (1QpHab) – egy betűnyi különbség.

Hab 2:1 „Ő [az Úr] mondani fogja” (maszorétikus) vs. „ő válaszolni fog” (szír)

Hab 2:5 „a bor csalóka” (hayyayin a maszorétikus szövegben, a Targumban és a Vulgatában) szemben a „gazdagság (hwn) vagy pökhendi/beképzelt (hawwan)” kifejezéssel (1QpHab)

Hab 2:11 „vakolat” (maszorétikus szöveg) vs. „bogár” (Septuaginta, Mopsuesztiai Theodorosz: Kommentár a Habakuk-könyv 2. fejezetéhez, 277–278. o.) vs. „csap” (szír)

Hab 2:15 „meztelenségük” (maszorétikus) vs. „kijelölt ünnepeik” (1QpHab)

Hab 2:15–17 második férfi egyes számú utótag (Maszorétikus) vs. harmadik férfi egyes számú névmási alak (1QpHab, Symmachus, Vulgata, megerősítve Aquila, Theodotion és Quinta által) vs. nincs utótag (Septuaginta, szír, Targum). További információkért lásd: The Expositor’s Bible Commentary, 3. kötet, 519. o.

Hab 2:16 „kitéve/körülmetélve” (maszorétikus) vs. „tántorog/ingadozik” (Holt-tengeri tekercsek, Septuaginta, Pesher, Aquila (126-ban)) vs. „mély álomba merül” (szír, Vulgata). Héberül a különbség a [he’arel] és a [hera’el] között van, ami két mássalhangzó helycseréjét jelenti. A Holt-tengeri Pesher-kommentár azonban a részegséget említi.

Hab 3:1 „a tévelygőkről”, a Shigionoth-ban [valószínűleg zenei kifejezés] szemben a Septuaginta „és egy ének” kifejezésével.

„Lábai előrehaladnak a síkságon” (ólatin/itáliai, Irenaeus: Az eretnekségek ellen, 3. könyv, 20. fejezet, 450. o.) szemben a kihagyott résszel (maszorétikus szöveg és Septuaginta)

Irodalomjegyzék ehhez a kérdéshez: a héber fordítás Jay P. Green Literal Translation című művéből származik, a Septuaginta-fordítás pedig Sir Lancelot C.L. Brenton The Septuagint: Greek and English című fordításából. Használtuk továbbá az Expositor’s Bible Commentary-t, valamint a NASB, NIV, NKJV és NRSV Bibliák lábjegyzeteit, továbbá az Ante-Nicene Fathers 1. kötetét.

Ha másképp nem jelezzük, a Szentírási idézetek a The Holy Bible, Berean Standard Bible (BSB) című kiadásból származnak, amely közkincsnek minősül: https://berean.bible