< Bibliai kérdés Haggai könyvéből

K: Mit tudunk Haggai prófétáról és könyvéről?

V: Haggai-ról semmit sem tudunk, kivéve azt, amit a könyv említ, nevezetesen, hogy a neve „ünnepi” vagy „ünnep” jelentést hordoz, és hogy őt és Zakariást említik az Ezsdrás 5:1; 6:14 versekben. Mivel Haggai neve „ünnepi” jelentést hordoz, talán Haggai egy zsidó ünnepnapon született. Haggaira utalások találhatók Zakariás 8:9-ben és a Zsidókhoz írt levél 12:26-ban.

Kr. e. 538-ban csupán körülbelül 50 000 zsidó tért vissza. Néhány évig építették a templomot, majd abbahagyták. És most, 18 évvel később, a templom még mindig nem készült el. Az első üzenet, az újholdi ünnepen (4Mózes 10:10), arra buzdította Isten népét, amely elvesztette látásmódját. A Haggai könyvében néhány dolgot megtudunk Istenről és az emberekről, de az igazság tanítása nem a könyv fő célja. A lényeg az, hogy az embereknek – és nekünk is – meg kell változnunk.

Haggai és Zakariás kortársak voltak, és érdekes összehasonlítani e két próféta stílusát. Haggai stílusa általában egyszerű, rendezett és közvetlen, szemben a szimbolikus és inspiráló Zakariással. De Isten különféle stílusokat használ. H.A. Ironside A kis próféták című művében (221. o.) Haggait és Zakariást „az Úr tegezéből kilőtt, csiszolt nyilaknak” nevezi, „akiknek az volt a küldetésük, hogy visszahívják magukhoz azoknak a szívét, akiknek ilyen kiváltságuk volt”.

K: Mi a fő gondolat a Haggai könyvében?

V: A Haggai könyve arról szól, „amikor nem minden a legjobb”. Két fő alpont van. Először is: az emberek szorgalmasan építették házaikat, de elhanyagolták Isten templomának építését. A száműzetés előtti prófétáktól eltérően Haggai üzenetében nem azért fedd meg őket, mert szörnyű dolgokat cselekszenek rosszul. Hanem azért fedd meg őket, mert nem cselekszenek jól. Elragadta őket a világi gondok, miközben elhanyagolták a jót.

Másodszor: nem szabad csalódniuk amiatt, hogy 50 000 szegény zsidó nem tudott olyan szép templomot építeni, mint amilyet Salamon épített aranyával és körülbelül két és fél millió alattvalójával. Örülnünk kell, ha Isten akaratának középpontjában engedelmeskedünk neki, és nem a puszta külsőségekre figyelünk.

K: Mi a Haggaiban szereplő könyv vázlatos tartalma?

V: A Haggai-könyvet három szinten lehet tanulmányozni: a) Isten házának építése, b) visszatérés Istenhez, vagy c) amikor a dolgok nem a legjobban alakulnak. Az 1. fejezet arra összpontosít, amikor Isten népe nem adja a legjobbját, a második fejezet pedig azt mutatja, hogy bátorodnunk kell, amikor az eredmények nem tűnnek a legjobbnak.

A Haggai az Ószövetség második legrövidebb könyve (Obádiás után), és a vázlata nagyon egyértelmű. Haggai négy üzenetet közvetített.

Hag 1:1–15 Első üzenet – Ne halogassátok tovább, hanem építsétek meg most Isten házát (Kr. e. 520. augusztus 29.)

Hag 1:1–11 Gondoljatok arra, hogyan fegyelmezi Isten a halogató népét

Hag 1:12–15 Isten maradéka engedelmesen válaszolt

Hag 2:1-9 Isten házának dicsősége (Kr. e. 520. október 17.)

Hag 2:1-4 Igen, a templom már nem olyan szép, mint régen

Hag 2:5–9 Isten Lelke továbbra is jelen van, de Isten ismét megrázza az eget és a földet

Hag 2:10-19 Isten még a megfertőzöttet is megáldhatja (Kr. e. 520. december 18.)

Hag 2:10-15 A szentség nem fertőző; a tisztátalanság viszont az; nincs természetes remény ennek a népnek

Hag 2:16-19 Isten ünnepélyes ígérete, hogy ezt népével együtt megfordítja

Hag 2:20-23 Az átkok visszafordítása (Kr. e. 520. december 18.)

Hag 2:20-22 Idegen nemzetek megdöntése

Hag 2:23 Zerubbábel, Jojakín leszármazottja és a pecsétgyűrű

K: Hag 1:1 szerint mikor íródott a Haggai könyve?

V: A Haggai 1-ben leírtak szerint ez Kr. e. 520-ra tehető. A pontos dátumozás a babiloni és perzsa írások jellemzője, mint például a Babiloni Krónika, amely minden eseményt pontosan dátumoz. Haggai a babiloni és perzsa uralom alatt élt, ezért – mint aki egész életét az ő uralmuk alatt töltötte – a babiloni naptár szerint keltezi az eseményeket, nem pedig az Ószövetségi naptár szerint. Haggai abban is szokatlan, hogy említést tesz a vert érmékről, amelyekről Dáriusz a Lüdiai Királyságból szerzett tudomást.

K: A Hag 1:1 szerint milyen világszintű események történtek ebben az időben?

V: Kr. e. 538. Körülbelül 50 000 zsidónak engedélyezték a hazatérést, amikor Kürosz meghódította Babilóniát.

Kr. e. 538. A zsidók két évig dolgoztak a templomon, majd abbahagyták a munkát.

Kr. e. 530. Kürosz csatában halt meg.

Kr. e. 530–522. II. Kambüszész uralkodott Perzsiában. Tyrannus volt, aki rosszul irányította a birodalmat. A Perzsa Birodalomban minden békés volt (pax Persiaca), kivéve a lázadó Egyiptomot, amelyet Kambüszész hadseregének élén Palesztinába vonult, hogy leigázza.

Kr. e. 522–521. Kambüszész rejtélyes körülmények között meghalt, és lázadás tört ki Perzsiában. Artaxerxész egy csaló volt, aki 7 hónapig uralkodott. A görögök és a mai történészek Pseudo-Smerdis néven emlegetik. Ő írta az Ezsdrás 4:7–23-ban szereplő levelet, amely leállította az építkezést.

Kr. e. 522/521–486. I. Dáriusz Hystaspis az áluralkodó meggyilkolása után lett király. Harcolt a szkíták és a görögök ellen, és Kr. e. 490-ben vereséget szenvedett Marathónnál.

Kr. e. 520-ban Haggai és Zakariás megfogalmazták első próféciáikat

Kr. e. 519–518. A perzsa hadsereg átvonul Palesztinán, és meghódítja Egyiptomot

Kr. e. 486–465/464. I. Xerxész (meggyilkolták) (ugyanaz, mint Ahasvérus az Ezsdrás 4:6-ban és az Eszter könyvében). Eszter volt a királynéja.

Kr. e. 464–424. I. Artaxerxes. A perzsák I. Artaxerxesnek nevezték el, hogy kitöröljék az emléket a csaló Artaxerxesről. Nehémiás volt a pohárnokja.

Kr. e. 445. Nehémiás Jeruzsálembe érkezett, hogy megépítse a városfalat

K: A Hag 1:2-ben vajon a nép apátiája akadályozta-e a templom építését, vagy a külföldi ellenállás, ahogyan az Ezsdrás 4:7–23 mondja?

V: Mindkettőnek szerepe volt. Íme az események sorrendje.

1. Kr. e. 538-ban Kürosz kiadott egy rendeletet, amely engedélyezte a zsidóknak, hogy hazatérjenek és felépítsék a templomukat.

2. Kr. e. 536-ban a zsidók megkezdték a templom alapjainak lefektetését.

3. Júda ellenségei (szamaritánusok, ammoniták, arabok és mások) levelet írtak a királynak (akit Artaxerxes néven emlegetnek, de akit a modern történészek Pseudo-Smerdisnek neveznek, Kr. e. 522–521). Ő rendeletet adott ki, amely leállította az építkezést.

4. Kr. e. 520-ban (Ezra 5:1) Isten Haggai-t használta arra, hogy megfeddje a népet azért, mert nem folytatták az újjáépítést. A zsidók ezután megkezdték az újjáépítést.

5. Az ellenségek megkérdőjelezték az újjáépítésre vonatkozó felhatalmazásukat.

6. A zsidók egy Dáriusz királyhoz intézett levélben hivatkoztak Kírusz király korábbi rendeletére, és egy keresés után azt a rendeletet is megtalálták. Az Eszter 1:19 és a Dániel 6:8 szerint a perzsa királyok törvényeit nem lehetett hatályon kívül helyezni.

7. A templom végül i. e. 516 körül készült el.

K: A Haggai 1:2-ben elhanyagolták Isten házának építését, és mi is elhanyagolhatjuk Isten házát manapság. Az 1. Péter 2:5 szerint Isten háza nem egy épület, hanem mi magunk, az Ő egyháza. Hogyan hanyagolhatjuk el Isten házát?

V: Bár úgy gondolom, hogy nem sok keresztény tenné ezt szándékosan, akaratlanul mégis előfordulhat. Az egyik módja ennek, ha elveszítjük a lelkesedésünket bármilyen építkezés iránt. De a második, talán gyakoribb módja az, hogy annyira elmerülünk valami másban – legyen az zene, épületek építése vagy akár a tudás –, hogy Istennek való engedelmesség már nem a legfőbb prioritásunk.

K: A Haggai 1:1–3-ban mit tettek rosszul az emberek?

V: Nem az volt a baj, hogy gonosz dolgokat tettek, hanem hogy saját gondjaikat és törekvéseiket helyezték előtérbe Isten szolgálata helyett, amint azt a Haggai 1:4 is mutatja.

K: A Hag 1:2–4-ben szerinted miért csökken néha Isten népének lelkesedése?

V: Legalább négy oka lehet ennek.

Elvesztették a hitüket abban, hogy Isten bennük munkálkodik a cél eléréséért.

Elcsappant az Isten és mások iránti szeretetük, amely motiválja őket a továbbhaladásra. Nem érzik, hogy megéri a fáradságot, a kemény munkát vagy az áldozatot, hogy elérjék azt a célt.

Feladták a reményt, és elbátortalanodtak az előrehaladásuk miatt. Nem látják, hogy valaha is elérik azt a célt, amelyet szerintük el kellene érniük.

Elvesztették a jövőképüket: megváltoztak, és most egy másik célra akarnak törekedni, talán hogy kielégítsék saját ambíciójukat.

K: A Hag 1:2–4-ben miért halogatják az emberek általában a dolgokat? Miért halogatják az emberek Isten akaratának teljesítését?

V: A cselekvés halogatása nem azt jelenti, hogy megtagadjuk a cselekvést; inkább azzal indokolják, hogy elhalasztják egy kedvezőbb időpontra. Sokszor van valami, ami jelenleg élvezetesebbnek vagy kevésbé fárasztónak tűnik; és ez akadályozza a fontos dolgok elvégzését. Manapság sok dolog „sürgős” abban az értelemben, hogy határideje van. De vannak olyan dolgok is, amelyek nagyon fontosak, de nem sürgősek, mert nincs határidejük. A „A sürgős dolgok zsarnoksága” című füzet bemutatja, hogy a sürgős dolgok zsarnoksága hogyan válik a fontos dolgok ellenségévé.

A halogatás második fajtája az „elemzési bénulás”, vagyis a döntéshozatal elhalasztása, különösen olyan döntés esetében, amelyet kellemetlen meghozni. Az egyik szélsőségben nem jó elhamarkodott döntéseket hozni, ha nincs elegendő adat, vagy egyáltalán nincs adat, amire a döntést alapozni lehetne. A másik szélsőségben a halogatást gyakran azzal indokolják, hogy „nincs meg minden adat”. Általában soha nem lesz meg minden adat! De ha elegendő adat áll rendelkezésre, olyannyira, hogy a további adatok valószínűleg nem változtatnának a döntésen, akkor most kell döntened.

A Máté 6:33 azt mondja, hogy először Isten országát keressük. Néha az emberek nem azt teszik, amit Isten akar tőlük, mert úgy érzik, van valami fontosabb dolguk. De valójában semmi sem fontosabb, mint Isten szolgálata.

K: A Hag 1:2–4-ben milyen kifogásokat hozhatnak fel a keresztények arra, hogy halogatják az Istennek való teljes odaadást?

V: Íme tíz indoklás.

Már így is tizedet adok. (de lásd Lukács 21:1-4; 2 Korinthus 8:2-3)

Lehet, hogy nem mindig olyan szórakoztató. (de lásd: 2 Korinthus 1:8-9; Filippi 3:14; 1 Korinthus 3:12-15; és 1 Korinthus 9:23-25)

Ha mindent átadnék Istennek, a családom éhen halna. (de lásd: 1 Timóteus 5:8; Példabeszédek 31:21-25)

Lehet, hogy nem jutok el olyan messzire a karrieremben. (lásd Zsidók 11:24-26; 11:37; 1 Timóteus 6:9-10)

Lehet, hogy nem lenne biztonságos számomra. (lásd 1 Királyok 19:10; Ábrám és az elámiták támadása)

Biztosítékot akarok arra, hogy a családom biztonságban lesz. (lásd Ezékiel 24:18; Jób 1:2-3 és 42:12-13)

Mielőtt megismertem Istent, túlságosan eltávolodtam az igazságtól ahhoz, hogy Isten felhasználhasson engem. (Pál)

Miután megismertem Istent, túlságosan eltávolodtam Isten akaratától. (lásd: Jónás, Péter; 2 Korinthus 2:5-10)

Jelenleg én magam sem vagyok olyan tökéletes. (lásd 2 Korinthus 12:7-10)

Isten csak azt adja nekem, amire szükségem van, és én elpazaroltam annak egy részét, amit Ő adott. (lásd: 2Mózes 34:1)

Ezen a héten tiszteld meg Istent valami különleges módon! Keress valamit, amiről tudod, hogy Isten azt akarja, hogy megtedd, de amit halogatsz, és kezdj el most cselekedni! Vagy inkább keress egy szokást, amit Isten azt akar, hogy abbahagyd, de amit halogatsz, és hagyd abba most!

K: Hogyan kapcsolódnak egymáshoz a Hag 1:2-4 és a Jms 4:17?

V: A Jakab 4:17 azt mondja, hogy ha valaki tudja, mit akar tőle Isten, és nem teszi meg, az bűn. Íme néhány ok, amiért az emberek általában halogatnak.

Azt mondják, túl fáradtak

Túl sok más dolguk van

Ha nem tudják rendesen megcsinálni, akkor inkább egyáltalán nem csinálják

Nyomás alatt jobban teljesít

Ismerethiány, kilépés a komfortzónából

Nem látják a határidőt

Adj magadnak engedélyt, vedd kezedbe a kezdeményezést (Senki a földön nem adott engedélyt Haggainak, hogy beszéljen – kivéve Haggait)

Nem látod a közvetlen következményeket

Nincs felelősségre vonás

Egyszerűen nem akarjuk. Nem látunk benne elég örömöt vagy hasznot

Az önfegyelem hiánya, ami azt jelenti, hogy azt teszed, amit a legjobbnak tartasz, függetlenül attól, hogy van-e hozzá kedved vagy sem.

A sikertelenségtől való félelem

K: Miért gondolod, hogy a Hag 1:3-4-ben Isten először megbüntette az embereket, és csak később magyarázta meg nekik, amikor általában éppen ellenkezőleg cselekszik?

V: Általában Isten figyelmezteti a dacos vagy tudatlan népet, majd megbünteti őket, ha nem térnek meg. De kétféle engedetlenség létezik: a dac és a halogatás. Az emberek már tudták, mit kell tenniük, nem voltak dacosak, és nem is voltak egyenesen hajlandóak megtenni, de folyton halogatták, miközben a saját terveiket valósították meg. Isten rossz következményeket hozott rájuk, mert már tudták, mit kellene tenniük. Isten a büntetést az engedetlenséghez igazította. Túl elfoglaltak voltak a saját dolgaikkal, hogy időt szánjanak Istenre, ezért Isten gondoskodott arról, hogy a saját dolgaik ne legyenek túl sikeresek.

K: A Haggai 1:5,7; 2:15,18 (kétszer) alapján hogyan tudjuk alaposan átgondolni cselekedeteinket?

V: Kezdhetjük azzal, hogy imádkozunk, és megkérjük Istent, mutassa meg nekünk rejtett hibáinkat, valamint emlékeztessen a nem annyira rejtett hibáinkra is. Felmérhetjük, hogy vágyaink, gondolataink és terveink Isten felé és a Krisztushoz való hasonlóság felé vezetnek-e minket és családunkat, vagy éppen távolabb. Megkérdezhetjük magunktól, hogy vannak-e fontos dolgok, amelyeket elhanyagolunk apróbb dolgok kedvéért. Általánosságban alaposan átgondolhatjuk az időnk felhasználását, hová tartunk, a prioritásainkat, a pénzünket és az örömöket – vagyis azt, hogy hol van a szívünk.

K: Miért dönt úgy Isten néha a Haggai 1:5–7, 11, 16–17 szerint, hogy nem áldja meg a saját népét?

V: A kérdésre adott válasz a Haggai könyv fő tanulsága. Amikor Isten népe nem tiszteli Őt úgy, ahogy kellene, és nem teljes mértékben engedelmes, Isten olyan körülményeket teremt, amelyek az engedelmességre ösztönzik őket. Mi is gyakran így járunk el gyermekeinkkel fegyelmezés céljából. A fegyelmezés nem mindig fizikai büntetést jelent. Az a fajta fegyelmezés, amelyet Isten itt alkalmaz, néha „logikai következményeken alapuló fegyelmezésnek” nevezik.

K: Mi a szokatlan a Haggai 1:9–11-ben szereplő szakasz szerkezetében?

V: Ez egy irodalmi eszköz, amelyet kiaszmának neveznek.

Hag 1:9a-b Isten fegyelmezte őket

-- Hag 1:9c-e Mert Isten háza romokban hever

-- Hag 1:10a Miattatok

Hag 1:10b-11 Isten megbüntette őket

K: Miért említi a Hag 1:10,11 a harmatot az eső helyett?

V: A nyári termesztési időszakban, áprilistól októberig, Izraelben nem esett eső. Ám általában bőséges harmat hullott a Földközi-tenger felől érkező szelek miatt. Így a harmat elengedhetetlen volt a nyári terméshez. Isten harmatmentes aszályt (horeb) küldött, mert temploma romokban hevert (hareb). Szójátékkal erősítette meg az emberek emlékezetében a büntetés okát. A Jakab 5:16–18 azt mondja, hogy az igaz ember imádsága hatalmas erővel bír, és példaként először Illés imádságát említi, aki eső hiányát kérte, majd később esőt kért. Ezeknek az embereknek az esőért szóló imádsága nem járt eredménnyel, mert nem voltak teljes mértékben elkötelezettek Isten iránt. A Jakab 1:7–8 azt mondja, hogy a kételkedő ember ne gondolja, hogy bármit is kap az Úrtól.

K: A Hag 1:13; 2:4 azt mondja: „Veletek vagyok – mondja az Úr.” A Haggai 2:5 és 2:19 is ugyanazt az áldás ígéretét adja. Miért ez a legjobb áldás mind közül?

V: Illés tudta a választ az 1 Királyok 19:11–13-ban. Isten megmutatta neki a természet különféle csodáit, de Illés tudta, hogy Isten jelenléte nem azokban volt; és Illés kitartott Isten jelenléte mellett. Amikor nem elégszünk meg a külsőséges dolgokkal, hanem kitartunk Isten jelenléte mellett, Isten ott lesz számunkra. Az az ígéret, hogy Isten velünk lesz, nagyon közel és személyes módon, a legjobb ígéret mind közül.

K: A Hag 1:14-ben hogyan ébreszti fel Isten valakinek a szellemét?

V: Isten lerombolja azokat a kötelékeket, amelyek visszatartották a szellemüket. Helyreállítja a hitüket, új, szeretettel teli szívet ad nekik, felemeli a reményüket és látomást ad nekik. Isten szükség szerint mind pozitív, mind negatív megerősítést alkalmaz.

Haggai idején 23 nap múlva kezdték el az építkezést. Ez időt adott nekik a szerveződésre és a füge, szőlő és gránátalma betakarításának befejezésére. Lehet, hogy nem érezték úgy, hogy elegendő erőforrásuk lenne, de az Ezsdrás 6:8–9 szerint Dáriusz király még pénzt is adott nekik! Az Ezsdrás 6:15 szerint körülbelül 4 évvel később készült el.

K: A Haggai 1:14-ben mikor helyes pénzt elfogadni a nem hívőktől Isten munkájára, szemben a 3 János 7-ben szereplő elvvel, miszerint nem szabad pénzt elfogadni a nem hívőktől?

V: Először is, mi nem a helyes válasz, majd a helyes válasz.

Ami nem a válasz: Haggai az Ószövetség idején prófétált, a 3 János levelet pedig az Újszövetség idején írták. Ugyanakkor nincs kifejezett utalás arra, hogy ezek a szabályok változást jelentettek volna.

A válasz: A babiloni kormányzat lerombolta a templomot, és elvitte az aranyat és a kincseket a templomból. A perzsa kormányzat pedig visszaadta azt, ami eredetileg a zsidóké volt.

K: Mi a jelentősége annak, hogy a Hag 2:2-ben a „nép maradékához” szól, ahelyett, hogy egyszerűen csak a néphez szólna?

V: Salamon idején több mint 1,5 millió izraelita élt, de ekkor csak 50 000 zsidó tért haza. Számuk észrevehetően kevesebb volt, és a templom felépítéséhez szükséges erőforrásaik is jóval szűkösebbek voltak. A kulcsfontosságú kérdés az, hogy milyen lenne a hozzáállásuk, ha a templom ezt tükrözné.

A „maradék” nem egy kiválasztott közösségre utal, hanem a Babilonból visszatért népesség elhanyagolható részére.

K: A Hag 2:1–4-ben hogyan vezethet paradox módon a siker iránti vágy néha a halogatás miatti kudarchoz?

V: Néha az emberek azért halogatnak, mert inkább egyáltalán nem próbálkoznak, mintsem kockáztassák a kudarcot. Őszintén szólva, vannak olyan dolgok, amelyeket Isten elvár tőlünk, és ha azokat helyesen, alázatosan és engedelmesen végezzük, és Istenre támaszkodunk, akkor is kudarcnak fognak minősülni – legalábbis a világ szemében.

Haggai korában az emberek felhagytak azzal, hogy maguk döntsék el, mikor a legkedvezőbb időpont a sikerre, és Haggai sürgetésére mégis megkezdték az építkezést. A második üzenet időzítése – i. e. 520. október 17-én, a Sátorünnep hetedik napján – két szempontból is jelentős. Először is, pontosan 440 évvel korábban, i. e. 960-ban szentelte fel Salamon az általa épített templomot (1 Királyok 6:38; 8:2). Másodszor, egy hónappal később történt, így már láthattak némi eredményt. Az Ezsdrás 3:10–13 szerint míg egyesek örömükben kiáltottak, mások sírtak. A visszatérők közül az idősebbek közül valószínűleg voltak, akik emlékeztek a korábbi templomra.

Az, hogy az új templom „siker” lesz-e vagy sem, attól függött, hogy világi mércével vagy Isten mércéjével ítélték-e meg.

K: A Hag 2:1-4-ben hogyan reagálnak az emberek, amikor a dolgok nem alakulnak olyan jól, mint régen?

V: Az Ezsdrás 3:10–13 szerint az emberek közül egyesek örvendeztek, mások viszont sírtak. Ha csak a „látvány” miatt jársz gyülekezetbe, előbb-utóbb vagy csalódni fogsz, vagy olyan helyen találod magad, ahol minden csupán a látszat kedvéért történik. Jobb őszintének lenni, mint látványosnak.

K: A Hag 2:1-4-ből kitűnik-e, hogy Isten csalódott amiatt, hogy ez a templom nem volt olyan gyönyörű, mint Salamoné?

V: Egyáltalán nem. Ne feledjük, hogy Salamon bálványtemplomokat is épített, ezek az emberek viszont nem építenek majd bálványtemplomokat. Jobb egy egyszerű és tiszta templomot építeni Istennek, mint egy igazán látványos templomot, de közben bálványtemplomot is építeni.

K: A Hag 2:1-4-ben néha természetes, hogy összehasonlítjuk a különböző szolgálatokat, de mikor ne tegyük ezt, és hogyan kellene?

V: A Jeremiás 45-ben Baruch, az írnok hűségesen szolgált Jeremiás mellett. Jeremiás a következő évszázadokban befolyásos próféta volt, de az ő idejében nincs feljegyzésünk arról, hogy egyetlen ember is bűnbánatot tett volna. Nem az eredmények, a befolyt pénz mennyisége vagy a pompás külsőségek alapján ítélünk.

De megnézhetjük és meg is kell néznünk, hogy helyesek-e a tanításukban és a gyakorlatukban, és hogy azt teszik-e, amire Isten a keresztényeket elhívta.

K: Hag 2:1-4 szerint ennek a templomnak nem hiányzott semmije, de nem rendelkezett a Salamon-templom gyönyörű díszítéseivel. Hogyan lehet, hogy egyes keresztények, akik a „díszítésekre” támaszkodnak az evangéliumra irányuló figyelem felkeltése érdekében, elveszítik a fókuszt magáról az evangéliumról?

V: A felekezeteknek és a keresztény szervezeteknek kétféle célja lehet. Az első fajta az a cél, amelyet Isten szánt a csoportnak. A második fajta pedig azok a kiegészítő célok, amelyeket az emberek hozzáadtak. Salamon korában az emberek abban bízhattak, hogy az Úr az igazi Isten, mert Jeruzsálemnek volt a legnagyobb temploma, a legszebb berendezései és a legtöbb aranya a környéken. Mindezek hamis okok a bizalomra. Nemes cél volt a templom „díszítése”, de ez az új templom „díszítés nélkül” készült, arany, hatalmas magasság és egyéb pompás díszek nélkül. Ha megnézzük Európa hatalmas, gyönyörűen megtervezett katedrálisait, amelyek a 18. századi missziós korszakot megelőzően épültek, elgondolkodhatunk azon, mi mindent lehetett volna még tenni, ha a pénzt és az erőfeszítéseket inkább Isten igazi egyházának építésére fordították volna, azaz az evangélizálás és a tanítványság révén több embert nyertek volna meg.

Talán azt gondolhatjuk, hogy díszekre van szükségünk ahhoz, hogy jobban szolgálhassuk Istent, és így is lenne, ha saját erőnkből szolgálnánk. De Krisztus nélkül semmit sem tehetünk (János 15:5). Ahogyan Pál is megtanulta a 2 Korinthus 12:10b-ben: „Mert amikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős.” (BSB)

K: Miért fontos a Hag 2:4-ben, hogy egy Jósua nevű papnak azt mondják, legyen erős, és mi köze van ennek a Hag 2:5-ben említett Egyiptomból való kivonuláshoz? Miért is valójában egy értékes ígéret ez a „parancs”?

V: Isten ugyanazt a megfogalmazást használja, mint amit Józsuénak mondott a Józsué könyvében. Bátorítást meríthetünk abból, ha emlékezünk arra, amit Isten a múltban értünk és népéért tett. Látszólag Isten csupán azt parancsolta neki, hogy legyen erős, de közvetve azt mondta, hogy Isten olyan bátorsággal tudja felruházni, mint a régi Józsuét, Mózest és Áront, akik kiszabadították az izraelitákat az egyiptomi rabszolgaságból, és egyedül, mások segítsége nélkül – azaz Istenen kívül senki segítségével – legyőzték a fáraó seregét.

Egy kis kitérő a főpap Józsuéról: apját, Jehozadakot Babilonba deportálták (1 Krónikák 6:15).

K: A Hag 2:5-ben és az Ézs 41:10-ben Isten azt mondta a népnek, hogy ne féljenek. Mitől félhettek volna?

V: Bár sok konkrét dologtól félhettek volna, legalább három kategóriát lehet megkülönböztetni.

Félelem a környező népektől: A szamaritánusok, az ammóniak és az arabok nem örültek annak, hogy Nehémiás idején újjáépítették a falat, és Haggai idején sem akarták volna a templomot.

Félelem attól, hogy Isten nem fogadja vissza őket: A nép több mint 70 évvel ezelőtt annyira engedetlen volt, hogy Isten száműzte őket Babilonba. Csak egy nagyon kis százalékuk tért vissza. Lehet, hogy voltak kétségeik azzal kapcsolatban, hogy Isten még mindig akarja-e őket. Isten ígérete, hogy velük lesz (Haggai 1:13; 2:4 és Ézsaiás 41:10), nagy értéket jelentett számukra. Ha ma egy keresztény elbukik, talán elgondolkodik azon, vajon Isten valaha is visszafogadja-e. Az akkor tett ígéret ma is érvényes. Valójában, ha valaki bűnbánatot tart, az azért van, mert a Szentlélek bűnbánatra készteti őt, hogy visszafogadja.

A viharos időkben a csekély erőtől való félelem: Isten a Haggai 2:6-ban azt mondta a zsidóknak, hogy még egyszer megrázza az eget és a földet, a tengert és a szárazföldet. A „még egyszer” kifejezés az Exodus 19:18-ra emlékeztet, ahol Isten Mózes idején megrázta a dolgokat. Az Ézsaiás 41:10 így szól: „Ne félj, mert veled vagyok; ne rettegj, mert én vagyok a te Istened. Megerősítelek téged; bizonyosan segítek neked; igazságos jobb kezemmel támogatlak téged.” (BSB)

K: A Haggai 2:6–7-ben mikor rengett meg az ég és a föld?

V: Amikor Krisztus meghalt a kereszten, elsötétült a nap (Máté 27:45–46; Márk 15:33; Lukács 23:45), és földrengés volt (Máté 27:51–52). A nem keresztény palesztin történetíró, Thallus (Kr. u. 52) is feljegyezte, hogy sötétség kísérte Jézus keresztre feszítését.

A fizikai földrengésen túl Jézus halála, a halottakhoz tett látogatása és feltámadása minden bizonnyal felkavarta a szellemi világokat is.

K: A Hag 2:7-ben ki az, akit minden nemzet vágyik?

V: Először némi héber nyelvtan, majd három nézőpont.

A „vágyott” (hemdat) héber szó egyes számú nőnemű, a „jönni fog” (ba’u) pedig többes számú. A „vágyott” többes számú alakja azonban (hamudat), amelynek ugyanazok a magánhangzói. A héber nyelvet eredetileg magánhangzók nélkül írták.

Bár a „vágyott” egyes számú nőnemű, egy hasonló szerkezet utal Sáulra, mint Izráel vágyottjára az 1 Sámuel 9:20-ban, valamint a férfi bálványra, Tammuzra, mint „a nők által vágyottra” a Dániel 11:37-ben. Többes számban Dániel az, akit nagyra becsülnek a Dániel 9:23-ban és a 10:11,19-ben.

Íme tehát a három nézet.

1. A „vágyott” a Messiás: A korai keresztények így értelmezték. Mivel a nőnemű alak – amint azt korábban említettük – utalhat Saulusra, Tammuzra és Dánielre is, semmi sem zárja ki, hogy Krisztusra utaljon. Ez tökéletesen illeszkedik a Haggai könyvének kontextusába. Azt mondja, hogy bár ez a templom nem olyan szép, mint az előző, jobb lesz, mert Jézus belép majd ebbe az új templomba. Mellékesen megjegyezzük, hogy Jézus idején a templomot „Heródes templomának” nevezték, nem azért, mert Heródes új templomot épített, hanem azért, mert ő fizette a templom felújítását.

2. A vágyott személy a nemzetek gazdagsága/kincse: Ezt az értelmezést az egyes számú nőnemű főnév miatt fogadják el. A BSB is ezt a nézetet vallja: „minden kincsükkel együtt jönnek majd.”

3. A nép eljön a nemzetek által áhított személyhez: Ez is egy érvényes lehetőség.

K: A Hag 2:7-ben szerinted a „nemzetek vágyottja” messiási jelentésű, vagy sem?

V: A tudósok véleménye megoszlik.

Igen: Néhány zsidó rabbi és Jeromos (53. levél, 8. fejezet, 101. oldal, 394-ben) ezt messiási értelmezésben értelmezte.

Nem: Más kommentárok szerint a „minden nemzet által áhított” kifejezés valószínűleg nem utal a Messiásra.

Mindkettő: A „jönnek” többes számú szó, így ez többes számú vágyakra/kincsekre utalhat, de lehet, hogy szándékosan kétértelmű, és mind a kincsekre, mind a Messiásra utal.

K: A Hag 2:7-ben mikor fog ez a ház dicsőséggel megtelni?

V: Ez Isten Fiára, Jézusra utal, aki belépett a templomba, amikor ezen a földön járt, vagy pedig az ezeréves királyság idején.

K: A Hag 2:9-ben miért gondolja, hogy Isten így szólt Jeruzsálemről: „Békét adok” (shalom)?

V: Jeruzsálem mindig is a konfliktusok központja volt. De a Messiás, a Béke Fejedelme, a kereszten Jeruzsálemben békét teremt majd Isten és az ember között.

K: A Hag 2:3, 7, 9 versekben milyen értelemben volt a Templom dicsősége nagyobb, mint Salamon templomának dicsősége?

V: Jézus eljött ebbe a templomba. Vannak, akik inkább az olyan „dicsőséges” anyagi dolgokkal foglalkoznak, mint az arany, míg Istennek úgy tűnik, hogy az emberek fontosabbak számára, mint az anyagi javak.

K: Hogyan használta fel ezt Nagy Heródes a Hag 2:9-ben?

V: Nagy Heródes megemlítette, hogy a templom jelenleg 60 lábbal alacsonyabb, mint Salamoné, és így nem olyan jó. Ezt abban a beszédében mondta, amellyel meg akarta győzni a zsidókat, hogy engedjék meg neki a templom korábbi állapotba való helyreállítását, hogy a templom (és ő maga) nagyobb dicsőségben részesüljön. (Josephus: A zsidók régiségei, 15. könyv, 11. fejezet, 1. szakasz, 334. oldal.)

De nem ezt értette Isten, amikor azt mondta, hogy ez a templom nagyobb dicsőséget fog élvezni, mint Salamoné. Manapság a szolgálat sikeressé tételére irányuló, nem szellemi jellegű kísérletek valójában eltorzíthatják a szolgálat valódi célját.

K: A Hag 2:11–14-ben mi a lényeg a tiszta és a tisztátalan fogalmával kapcsolatban?

V: A tisztaságot tisztaságnak, a tisztátalanságot pedig szennyeződésnek tekinthetjük. Ha egy megszentelt dolog hozzáér egy hétköznapi dologhoz, attól még nem lesz mindkettő megszentelt. Ha viszont egy szennyezett dolog hozzáér egy hétköznapi dologhoz, attól mindkettő szennyezetté válik. Ekkor Isten azt mondta Haggainak, hogy számára az egész nemzet szennyezett. Legalább három tanulságot vonhatunk le ebből a szakaszból.

1. Nem tehetsz ugyanannyi jót és rosszat, és várhatod el, hogy a dolgok Isten szemében kiegyenlítődjenek. Egyesek ezt a téves nézetet „Robin Hood-szindrómának” nevezik, mivel a legenda szerint Robin Hood úgy gondolta, hogy egy rossz cselekedet (például valakit kirabolni) kiegyenlíthető egy jó cselekedettel (például a zsákmány egy részét a szegényeknek adni).

2. Mi beszennyezhetünk, de csak Isten tud megtisztítani. A szennyeződés terjed. A Prédikátor 10:1 ezt egy parfümben lévő döglött légyhez hasonlítja. A szent dolgok vagy emberek nem hoznak létre még szentebb dolgokat vagy embereket. Isten az, aki a dolgokat és az embereket szentté teszi.

3. Isten gyakran kollektív intézkedést hoz egy nemzet vagy nép ellen. Annak ellenére, hogy egy nemzetben lehet néhány igaz ember, Isten néha a többség bűnei miatt az egész nemzetet megbünteti. Ez nem jelenti azt, hogy az igaz emberek bűnösök lennének, de ebben az életben mégis ki vannak téve mások bűneinek következményeinek.

K: A Hag 2:15 szerint ez a templom i. e. 520 körül épült, vagy i. e. 536 körül, ahogyan az Ezsdrás 3:8–13 említi, vagy pedig Dáriusz idején (i. e. 521–486) épült, ahogyan az Ezsdrás 4:24 említi?

V: A fenti állítások mindegyike igaz. A munkálatokat akkor kezdték meg, amikor a zsidók először visszatértek Kr. e. 538-ban. Azonban kiadtak egy rendeletet, amely leállította a munkát. A munkálatokat körülbelül 18 évvel később, Kr. e. 520-ban folytatták.

A királyok kronológiájáról lásd a Haggai 1:1-hez fűzött magyarázatot, a templommal kapcsolatos események sorrendjéről pedig a Haggai 1:2-hez fűzött magyarázatot.

K: a Haggai 2:15-ben a héber szöveg szokatlan, szó szerint azt mondja: „ettől a naptól kezdve és ezentúl”. Hogyan kell élnünk „ettől a naptól kezdve és ezentúl”?

V: A nép valószínűleg lelkileg mélyponton volt, hiszen csak egy maroknyi ember tért vissza, és a templom nyilvánvalóan nem lesz olyan szép, mint korábban volt. Anyagi szempontból is nehéz helyzetben voltak. De Isten megígérte nekik, hogy velük lesz, és e naptól „tovább” megáldja őket.

Ahogy egy lelkész mondaná: amikor valaki megkérdezi, hogy vagy, azt válaszolhatod: „jobban, mint tegnap, de kevésbé, mint holnap.” Azzal a reménnyel kell élnünk, hogy minden nap egyre inkább Krisztusra hasonlítunk, és Isten örömével, békéjével és kitartásával telítődünk.

K: Miért hangsúlyozza Isten a Hag 2:10–19-ben, hogy a szennyeződés fertőző, a szentség viszont nem?

V: Ahogy Donald Campbell mondta: „A munka és az istentisztelet nem szenteli meg a bűnt, hanem a bűn szennyezi be a munkát és az istentiszteletet.” Believer’s Bible Commentary, 1155. o. Ha Isten azt akarta, hogy az emberek bátorítást kapjanak arra, hogy visszatérjenek Hozzá, akkor ez első ránézésre úgy hangzik, mintha pont az ellenkezőjét érné el. Ahelyett, hogy azt mondaná nekik, hogy szent dolgok között vannak, és így fokozatosan szentebbé válhatnak, Isten azt mondja nekik, hogy az, hogy valami szent, NEM teszi szentté a körülötte lévő dolgokat.

Isten azzal üzen nekik, hogy nem szabad reményt fűzni semmiféle természetes, „fokozatos” folyamathoz. Ennek egyetlen vége az, hogy minden beszennyeződik és tönkremegy. De azzal, hogy ezt nyíltan kimondja, megmutatja, hogy Isten, és egyedül Isten, aki kegyelme által szuverén módon cselekszik, fogja megvalósítani szentségét és dicsőségét azon a helyen, amint azt a Haggai 2:5–10 írja. Ami pedig a tönkremenetelt illeti – legyen az anyagi vagy lelki –, Isten ezután megígéri, hogy bár Haggai 1:5–11 szerint eddig Isten szigorú keze alatt álltak, attól a ponttól kezdve (héberül tulajdonképpen „felfelé”) Isten áldásokkal fogja elhalmozni őket, Haggai 2:15–19 szerint.

K: A Haggai 2:23-ban mi a jelentősége a pecsétgyűrűnek?

V: Ennek több, egymással összefüggő jelentése van.

Általánosságban a pecsétgyűrű a király hatalmát szimbolizálta. A Fáraó levette pecsétgyűrűjét, és átadta Józsefnek a Mózes első könyve 41:42-ben.

Isteni hatalom az uralkodásra. A Messiásnak pecsétgyűrűje lesz.

Az ígéret, hogy eljön a Messiás

A Szentlélek garantálja jövőbeli örökségünket (NIV Study Bible, 1404. o.) Lásd az Efézusbeliekhez írt levél 1:13–14-et.

Jojakínra mért átok visszavonása: Jojakínnak azt mondták, hogy még ha Isten jobb kezén lévő pecsétgyűrű lenne is, Isten akkor is letépné őt (Jeremiás 22:24-25). Zerubbábel nem csupán pecsétgyűrűt kap, hanem azt mondják róla, hogy olyan, mint Isten pecsétgyűrűje.

K: A Hag 2:23-ban az, hogy Isten visszateszi a pecsétgyűrűt Zerubbábelre, megfordítja-e a Jekonja utódaira vonatkozó átkot, és a Jer 22:24–30-ban leemelt pecsétgyűrűt?

V: Az átok nem került teljesen törlésre és eltávolításra, de visszafordult és enyhült. Először nézzük meg, mit mondanak erről egyes zsidó írók, majd a választ.

A Midrás Rabba így szól: „… elkészítették a borjút, és megérdemelték a kiirtást, és én azt gondoltam volna, hogy Ő megátkozza és elpusztítja őket, ám alig bántak meg, máris elhárult a veszély, és az Úr megbánta a gonoszt (ib. XXXII, 14). És így van ez sok helyen. Például Jekonjáról ezt mondta: »Mert az ő magvából senkinek sem lesz szerencséje« (Jer. XXII, 30), és ez áll: »Le fogom dönteni a királyságok trónját, és elpusztítom a nemzetek királyságainak erejét...« „Azon a napon – mondja a Seregek Ura – elveszlek téged, Zerubbábel, szolgám, Sealtiel fia – mondja az Úr –, és pecsétgyűrűvé teszlek téged” (Hag. II, 22 f.). Így semmisült meg az, amit őseinek mondott, nevezetesen: „Életemre, mondja az Úr, ha Konjá, Jojakim, Júda királyának fia lenne is a pecsét a jobb kezemön, mégis letépnélek onnan” (Jer. XXII, 24).
(Numbers Rabbah XX:20)”

A Midrás Pesikta Rabbati így szól: „R. Jósua ben Lévi azonban a következőképpen érvelt: A bűnbánat az egész ítéletet, az imádság pedig az ítélet felét semlegesíti. Láthatjuk, hogy így történt Jekonja, Júda királyával is. Mert a Szent, áldott legyen Ő, haragjában megesküdött: »Életemre, mondja az Úr, ha Konjá, Jojakim, Júda királyának fia, a pecsét lenne a kezemön, mégis a jobb kezemről – jegyezzük meg, ahogy R. Meir mondta, hogy Isten a jobb kezéről esküdött – letépnélek onnan (Jer. 22:24). És mi volt a Jekonja ellen hozott ítélet? Hogy gyermektelenül haljon meg. Ahogyan ez áll: „Írjátok fel erről az emberről, hogy gyermektelen” (Jer. 22:30). De amint bűnbánatot tanúsított, a Szent, áldott legyen Ő, hatályon kívül helyezte az ítéletet, amint azt a Szentírás utalása is mutatja: „Jekonja fiai – ő az Assir – fia, Sealtiel stb.” (1 Krón 3:17). És a Szentírás tovább mondja: „Azon a napon […] elveszlek téged, ó, Zerubbábel […] Sealtiel fia […] és pecsétgyűrűvé teszlek téged” (Haggai 2:23). Íme tehát, hogyan tudja a bűnbánat az egész ítéletet hatályon kívül helyezni!” (Pesikta Rabbati, Piska)

A válasz: Az átok enyhíthető anélkül, hogy hatályon kívül helyeznék. Íme, hogyan.

Dávidnak megígérték, hogy a Messiás az ő vér szerinti leszármazottja lesz: Jézus Mária révén az volt

Jeremiás 22:24–30 szerint Jekonja arra volt megátkozva, hogy egyik leszármazottja sem ülhet soha Dávid trónjára. Egyikük sem lett király. József Jekonja leszármazottja volt, de Jézus, aki a mi királyunk, biológiailag nem József leszármazottja volt.

Születésük alapján Jekonja házából senki sem örökölhette Dávid trónját

Örökbefogadás révén Jézus, akit József fogadott örökbe, örökölte Dávid trónját.

Itt sok mindent figyelembe kell vennünk. Születésünknél fogva egyikünk sem Isten gyermeke, és nincs jogunk az Ő országában lenni. Az örökbefogadás révén válunk Isten gyermekeivé és az Ő országának részévé.

Előfordul, hogy bűnös cselekedeteink miatt átokkal vagy súlyos következményekkel kell szembenéznünk. De ha bűnbánatot tartunk és alávetjük magunkat Istennek, Ő talán nem szünteti meg az átkot vagy a következményt, de megfordíthatja az átkot, és áldássá változtathatja.

K: A Hag 2:23-ban hogyan választották ki Zerubbábelt a jövőre nézve?

V: Zerubbábel volt az a kormányzó, akinek vezetése alatt ezt a templomot újjáépítették. De ennél többről van szó, mint pusztán erről a megtiszteltetésről. A Máté 1:12–13, 16 azt mutatja, hogy Zerubbábel leszármazottja, József, a Messiás törvényes apja lett.

Mellékesen megjegyezzük, hogy a Zerubbábel név egy igazolt akkád név, a zer babili, amely „Babilon leszármazottja” jelentést hordoz.

K: Milyen irodalmi eszközöket használt Haggai?

V: Haggai nem használt sokat; üzenete egyszerű és közvetlen, ellentétben Zakariással, Salamonral és Ézsaiással. Íme azonban, amit használt.

Rím: Haggai 1:6 hammistakker, mistakker

Haggai 1:10 „al-ken”, „alekem”

Haggai 2:6 „ahat”, „me’at”

Kiasmus: Haggai 1:9-11

Antitézis: Haggai 1:6 „Bért kerestek, hogy azt egy lyukas zsákba tegyétek.”

Párbeszédes stílus, hasonlóan Malakiáshoz. Haggai 1:4,5,9; 2:11-13

Ismétlődés a műben: „Így szól a Seregek Ura” vagy hasonló kifejezés 26-szor fordul elő 38 versben

Szentlélek 3x Haggai 1:14

2-es vagy 4-es párok (de nem 3-as, 5-ös vagy annál nagyobb):

Haggai 1:11 mező és hegyek, bor és olaj, emberek és marhák.

Haggai 2:2 Zerubbábel és Józsué

Haggai 2:6 ég és föld, tenger és szárazföld.

Haggai 2:21 az ég és a föld.

Haggai 2:22 királyi trónok és a nemzetek királyságai

Haggai 2:22 szekerek és lovasaik, lovak és lovasaik.

K: Melyek a Haggai könyvének ma is fennmaradt legkorábbi kéziratai?

V: A Holt-tengeri tekercsek: (kb. Kr. e. 1.) A Holt-tengeri tekercsek között található egy (két részből álló) Haggai-másolat.

A 4Q77 (=4QXIIb) a Haggai 1:1–2; 2:2–4 verseket tartalmazza

A 4Q80 (=4QXIIe) a Haggai 2:18–21-et tartalmazza

Nahal Hever egy Engedi közelében található barlang, amelyben a kis próféták görög nyelvű töredéke található (8 Hev XIIgr). Kr. e. 50 és Kr. u. 50 között íródott. A Róma elleni Bar Kokhba-felkelés idején rejtették el. Ez a Septuaginta Júdeában készült átdolgozása, és szinte teljesen megegyezik a maszorétikus szöveggel.

A Wadi Murabb’at-tekercs (Mur XII) egy i. sz. 132 körülről származó „Tizenkettek tekercse” volt. Tartalmazza a Haggai 1:1, 12–15; 2:1–8, 10, 12–23 verseket, valamint más kisebb próféták írásait is. A Haggai-könyvben két szó kivételével megegyezik a maszorétikus szöveggel.

Összességében a Holt-tengeri tekercsekben, a Nahal Heverben és a Wadi Murabb’atban a következő versek maradtak fenn Haggai könyvéből: 1:1–2, 12–15; 2:1–8, 10, 12–23. Más szavakkal: minden vers legalább egy része, kivéve az 1:3–11; 2:9, 11 verseket.

A keresztény Biblia-kéziratok, amelyek körülbelül Kr. u. 350-ből származnak, tartalmazzák az Ószövetséget, beleértve a Haggai könyvét is. Ezek közül kettő a Vaticanus (Kr. u. 325–350) és az Alexandrinus (Kr. u. 450 körül), amelyekben a tizenkét kisebb próféta könyveit Ézsaiás előtt helyezték el. A Haggai könyve mind a Vaticanusban, mind az Alexandrinusban teljes.

A Sinaiticus (Kr. u. 340–350) is tartalmazza a Haggai-könyv teljes szövegét.

K: Mely korai írók hivatkoztak Haggaira?

V: A Biblia az Ezsdrás 5:1-ben és 6:14-ben utal Haggájra, a Zsidókhoz írt levél 12:26 pedig a Haggáj 2:6-ot parafrázolja. Általános utalás található Haggájra a Zakariás 8:9-ben is.

A Septuaginta szerint a Zsoltárok 138., 146., 147., 147:12 és 148. zsoltár Haggaí és Zakariás műve.

A latin gallikán zsoltároskönyv (389-ből), amelyet Károly császár legfontosabb tudósa, a yorki Alcuin használt, a 111., 112., 146. és 147. zsoltárt Haggai és Zakariás műveként tünteti fel.

Az apokrif iratok közül az 1. Esdrás 6:1; 7:3; a 2. Esdrás 1:40 utal Haggaira, a Sirach (=Ecclesiasticus) 49:11 pedig a Haggai 2:23 egy részét idézi.

A nikéai zsinat előtti írók közül a következők hivatkoztak vagy utaltak Haggai versekre:

X. Barnabás-levél (kb. 70–130) 16. fejezet, 147. oldal állítólag Haggai 2:10-re utal, de ez olyan homályos utalás, hogy itt nem vesszük figyelembe.

Sardis-i Melito (Kr. u. 170–177/180) (burkoltan) említi az „Ószövetséget”, és felsorolja a könyveket. A tizenkét kisebb prófétát nem sorolja fel külön-külön, hanem „A Tizenkettőnek” nevezi őket. A Kivonatok könyve 8. kötet, 759. o. 4. töredék

Alexandriai Kelemen a Haggai 1:6-ot „Szentírásként” idézi. A Stromata (193–202) 3. könyv, 6. fejezet, 391. o. A Haggai 1:6-ot a The Instructor című mű 2. könyvének 3. fejezetében, 248. oldalon is idézi

Alexandriai Kelemen (Kr. u. 193–205) „Jeremiás és Ambakum [Habakuk] még Zedekia idején is prófétáltak. Uralkodásának ötödik évében Ezékiel prófétált Babilonban; utána Nahum, majd Dániel. Utána pedig Haggai és Zakariás prófétáltak I. Dáriusz idején két éven át; majd az angyal a tizenkettő között.” Stromata, 1. könyv, 21. fejezet, 328. oldal

Tertullianus (198–220) utal a világ egészét érintő „általános megrázkódtatásra” a Haggai 2:6-ban és a Zsidókhoz írt levél 12:26–27-ben. A „Monogámia” című mű 16. fejezet, 72. oldal

Origenész (Kr. u. 225–254) a Haggai 2:6-ot Haggai nevében idézi a „Celsus ellen” című mű 7. könyvének 30. fejezetében, 623. oldalon

Karthágói Ciprián (kb. 246–258) a Haggai 1:12-t Haggai szavaiként idézi a *Ciprián értekezései* című mű 12. értekezésének harmadik könyvében, 20. fejezet, 541. oldal.

Karthágói Ciprián (kb. 246–258) a „Ciprián értekezései” című mű 5. értekezésének 6. fejezetében, a 459. oldalon idézi a Haggai 1:9-et, mint a próféta szavait. Ezek az egyetlen két utalás Haggaira Ciprián fennmaradt írásaiban.

A niceai zsinat után (325)

Aleksandriai Athanasius (367) (Ezt a tizenkét próféta említése sugallja) „Az Ószövetségből tehát huszonkét könyv áll; … majd a próféták, akik közül a tizenkettőt egyetlen könyvnek tekintik….” Athanasius 39. húsvéti levele, 4. fejezet, 552. oldal.

Efraem, a szíriai (350–378)

Kappadókiai Bazil (357–378)

Jeruzsálemi Cirill (kb. 349–386) említi a próféták könyveit, mind a tizenkettőt, mind a többit. Mika 3:8, mint a Mika könyvében, Jóel 2:28, mint a Jóel könyvében, Haggai 2:4, mint a Haggai könyvében, Zakariás 1:6, mint a Zakariás könyvében. Kateketikai előadások, 16.29. előadás, 122. o.

Nazianzi Gergely (330–391)

A szír Liber Graduum (350–400) a Memra 7, 78. oldalon hivatkozik a Haggai 1:6-ra

Rufinus (374–406)

János Aranyszájú (–407)

Jeromos (373–420) az Ószövetség könyveit tárgyalja. Kifejezetten kitér a Teremtés könyvére, a Kivonulás könyvére, a Levitikusra, a Számok könyvére, a Deuteronómiumra, a Pentateuchra, a Jób könyvére, Jézusra, Nave [Józsué] fiára, a Bírók könyvére, a Rút könyvére, a Sámuel és a Királyok könyveire (2 könyv), a tizenkét prófétára, Hóseásra, Jóelre, Ámósra, Obádiásra, Jónásra, Mika, Nahum, Habakuk, Zefánia, Haggai, Zakariás, Malakiás, Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel, Dániel, Eszter, Ezsdrás, Nehémiás, 53. levél, 7–8. fejezet, 99–101. oldal.

A pelagiánus eretnek, Mopsuesztiai Teodor (392–423/429)

Hippo-i Ágoston (388–430. augusztus 28.)

A félpelagiánus János Cassianus (419–430)

K: A Hag-ban milyen fordítási eltérések vannak a héber és a görög Septuaginta között?

V: Az első mondat a maszorétikus szöveg, a második a Septuaginta, hacsak másképp nem jelezzük. A 2:1 és 2:3 versekben mindössze két apró eltérés van a maszorétikus szöveg és a Wadi Murabb’at között.

Hag 1:1 „által” vs. „kezével”

Hag 1:2 „jön” (bo’) (maszorétikus) vs. „jött” (ba’) Septuaginta

Hag 1:1 „Júda kormányzója” vs. „Júda törzséből”

Hag 1:8 „hozzátok” vs. „vágjátok” (A héber szó, amelyre a Septuaginta ezt alapozta, csupán egy betűvel különbözik)

Hag 1:9 „Íme” vs. „hogy legyen”

Hag 1:9 „ráfújtam” vs. „elfújtam”

Hag 1:9 „Miért” vs. „Ezért”

Hag 1:11 „szárazság a földön” vs. „kard a földön”

Hag 1:11 „a kezeitek” vs. „a kezeik”

Hag 1:12 „Akkor” kontra „És”

Hag 1:12 „az ő Istenük” vs. „nekik”

Hag 1:13 „átadta az üzenetet” vs. „beszélt a hírnökök között”

Hag 1:14 „a nép maradéka” kontra „az egész nép maradéka”

Hag 1:14 „jött” vs. „bement”

Hag 2:1 „keresztül” (beyad) (maszorétikus), szemben a „hoz” (‘el) kifejezéssel a Murabb’at-völgyi tekercsben (An Exegetical Commentary, 17. o. és Benoit et al. Les Grottes de Murabba’at, 184.)

Hag 2:2 „maradék” kontra „az egész maradék”

Hag 2:3 („’oto”) (maszorétikus) szemben a „’itto” kifejezéssel a Wadi Murabb’at-tekercsben.

Hag 2:4 „légy erős, ó Józsué/Jézus” szemben a „erősítsd meg magad, ó Józsué/Jézus” kifejezéssel

Hag 2:4 „Legyetek erősek, … e föld népe” szemben a „Erősödjetek meg, … e föld népe” kifejezéssel

Hag 2:5 „Az a szó, amelyet veletek kötöttem, amikor kijöttetek Egyiptomból, úgy az én lelkem” szemben „az én lelkem”

Hag 2:6 „még egyszer” vs. „még/még egyszer” (Lásd: Exegetikai kommentár Haggaihoz, Zakariáshoz és Malakiáshoz, 41–42. o.)

Hag 2:9 „Mindenható Úr” vs. „Mindenható Úr: és/még a lélek békéje is, örökségül / hogy megmentse mindazokat / mindazokat, akik az alapokat rakták le ennek a templomnak a felépítéséhez.”

Hag 2:14 „és így van minden művelet” vs. „és így vannak minden műveletek”

Hag 2:14 „beszennyezett” vs. „beszennyezett, korai terheik miatt / gyorsan szerzett nyereségük miatt, szenvedni fognak munkájukért / fáradozásukért, és ti (többes szám) gyűlöltétek / gyűlöltétek azokat, akik igazságot osztottak a város kapujában / a kapuknál.”

Hag 2:22 „a királyság trónja” vs. „a királyok trónjai”

Hag 2:22 „testvére kardja” vs. „testvére ellen harcoló kard”

Hag 2:23 „Zerubbábel, az én szolgám, Sealtiel fia” szemben „Zerubbábel, Salathiel fia, az én szolgám”

Hag 2:23 „pecsétgyűrű” vs. „pecsét”

Irodalomjegyzék ehhez a kérdéshez: a héber fordítás Jay P. Green Literal Translation című művéből származik, a Septuaginta-fordítás pedig Sir Lancelot C.L. Brenton The Septuagint: Greek and English című fordításából. Használtuk továbbá az Expositor's Bible Commentary című művet, valamint a NASB, NIV, NKJV és NRSV Bibliák lábjegyzeteit is.

Ha másképp nem jelezzük, a Szentírás-idézetek a The Holy Bible, Berean Standard Bible (BSB) című kiadásból származnak, amely közkincsnek minősül: https://berean.bible