< Bibliai kérdés a Jóel könyvből

K: Mit tanulhatunk a Joel könyvéből?

V: A Joel-könyv két nem éppen kellemes témáról tanít, amelyeket alaposabban kell tanulmányoznunk: arról, hogy Isten hogyan fegyelmez, és arról, hogyan kell reagálnunk, „amikor a sáskák jönnek”. Joel azt jövendöli, hogy a földet elárasztó sáskahadsereg csupán előjele annak, hogy Izráel bűne miatt idegen hadsereg fog betörni az országba. Ez pedig előjele az utolsó napokban bekövetkező Úr napjának.

Hasonlóképpen, Isten néha enyhébb fegyelmezést küld az emberekre, „bűnbánatra ösztönzésként”, mielőtt sokkal súlyosabb fegyelmezést, vagy akár pusztulást küldene.

K: Mit tudunk Jóel prófétáról?

V: A könyvből nem sokat tudhatunk meg róla. A „Joel” név azt jelenti, hogy „Jahve az Isten”. Nem volt szokatlan név, hiszen az Ószövetségben körülbelül tizenkét másik férfi is Joelnek hívták. Semmi sem utal azonban arra, hogy ez a próféta közülük bármelyik is lett volna. Joel személyéről semmit sem tudunk, kivéve, hogy apja Pethuel volt.

K: Mi a könyv vázlata a Jóel-könyvben?

V: Úgy tűnik, a Joel-könyv nem illeszkedik a nyugati stílusú vázlatkészítésbe. Nyolc bibliai kommentár és tanulmányi Biblia nagyon eltérő vázlatokat ad. De bár a főbb vázlatok tekintetében nem értenek egyet, a kisebb részekben általában egyetértenek. Talán így kell érteni a Joel-könyvet: sok éles, de rövid, szívből jövő figyelmeztetésként, nem pedig például a Siralmakhoz hasonló hosszú, szigorúan felépített értekezésként. Íme a vázlatom:

1 Isten követése, amikor a sáskák jönnek

-- 1:2-4 Halljátok ezt, vének!

-- 1:5-7 Ébredjetek fel, ti részegek!

-- 1:8-10 A papoknak úgy kell gyászolniuk, mint egy férjét sirató feleségnek

-- 1:11-12 Rémüljetek meg, ti földművelők

-- 1:13-14 Vegyétek fel a zsákruhát, és siránkozzatok, papok!

-- 1:15-18 Miért kell mindenkinek gyászolnia

-- 1:19-20 A helyes válasz: a katasztrófa közepette az Úrhoz kiáltani

2 A kos szarvának megfújása Sionban az Úr eljövetelének napjára

-- 2:1–11 Fújjátok meg a koskürtöt a közelgő támadásra

-- 2:12-17 Tépjétek meg a szíveteket, és fújjátok meg a koskürtöt, hogy visszatérjetek az Úrhoz

-- 2:18-27 A sáskák által elpusztított évek helyreállítása

-- 2:28-32 Isten Lelkének kiáradása

3 Végső ítélet és helyreállítás

-- 3:1-16 Ítélet a Jósafát-völgyben Izráel ellenségei ellen

-- 3:17-21 Áldás és bocsánat az ítélet után

K: Hány fejezetből áll a Jóel könyve?

V: A legtöbb angol nyelvű Bibliában három fejezet található, amelyek rendre 20, 32 és 21 verset tartalmaznak. Más Biblia-kiadások azonban a 2:28–32 verseket külön fejezetbe sorolják. Az ilyen Bibliák közé tartozik a zsidó Tanakh, Jay P. Green, Sr. „The Interlinear Bible” című művének héber szövege, valamint a katolikus Jeruzsálemi Biblia. Így a Joél 3. fejezetet egyes Bibliákban Joél 4. fejezetként emlegetik. A versek és azok sorrendje azonban minden esetben azonos.

K: Hol helyezkedik el a Joel-könyv a Bibliában?

V: A mai héber Bibliában és a keresztény Bibliákban a Hóseás után és az Ámós előtt található. A Septuagintában azonban a sorrend a következő volt: Hóseás, Ámós, Miká és Jóel. Úgy tűnik, hogy a szerzők kronológiai sorrendben próbálták elrendezni a könyveket. Azonban nem tudjuk pontosan, mikor íródott a Jóel-könyv.

K: Miért sújtja sáskajárás azt a területet a Jóel 1-ben, és pontosan milyen súlyos lehet egy sáskajárás?

V: A sáskák a szudáni sivatagból érkeztek. A hátszelet kihasználva három nap alatt 1 200 mérföldet tudtak megtenni. Napi 400 mérföldes sebességgel, napi 14 órás repüléssel ez körülbelül 28 mérföld/órás sebességet jelent. Általában egyenes vonalban vándoroltak. Plinius, az ókori történetíró a Természetrajz 11.35-ben azt állítja, hogy a sáskajárás akár az ajtókat is átrághatja. Bár ez talán nem igaz, jól illusztrálja a sáskajárás által okozott rettegést.

Amikor 1957-ben sáskajárás sújtotta Szomáliát, a becslések szerint 16 000 000 000 rovar volt jelen, összesen 50 000 tonnás tömeggel. Ma már létezik az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének Sáskaellenes Műveleti Sürgősségi Központja. A sáskajárásokat a szaporodási területekre irányuló légi rovarirtó-permetezéssel tartják kordában.

K: A Jóel 1. könyve különböző csoportokhoz szól: az idősekhez, a részegekhez, a papokhoz, a földművesekhez, ismét a papokhoz, és mindenkihez. Az egyetlen bűn, amelyet a Jóel könyve említ, a részegség. Mit gondolsz, miért szól Isten éppen ezekhez a konkrét csoportokhoz? Melyek a mai megfelelői ezeknek a csoportoknak?

V: Sok más prófétával ellentétben Joel nem sok időt szentel annak, hogy felszólítsa az embereket: hagyják abba a bűnözést, mielőtt bekövetkezik a katasztrófa. Ehelyett azt hangsúlyozza, hogyan kell bűnbánattal reagálni, miután a küszöbön álló katasztrófa bekövetkezett. Az idősebbek elaludtak (vagy részegek voltak) abban a feladatukban, hogy a nemzetet és a fiatalokat Isten követésére tanítsák. A papok talán nem végezték a feladatukat, hogy az embereket Isten követésére tanítsák, vagy ami még rosszabb, bálványimádásra tanították őket. A gazdák, akiket a gazdagság foglalkoztatott, nem nyújtották azt a pénzügyi támogatást, amelyet Isten papjainak és lévitáinak kellett volna adniuk. Amikor egy egész társadalom elfordul Istentől, a politikai, vallási és pénzügyi szálak egyaránt szétbomlanak.

K: A Jóel 1-ben szinte minden szakaszban szerepel egy kulcsszó: a héber „ki” szó, amelyet „mert”, „mivel” vagy „bizony”ként lehet fordítani. Miért hangsúlyozza Jóel ezt a szót?

V: Úgy tűnik, Isten nagy hangsúlyt fektet arra, hogy megtanítsa az embereknek, miért kell gyászolniuk. Az embereknek meg kell tanulniuk az ok-okozati összefüggést: ha nem engedelmeskednek Istennek, annak következményei lesznek. Ma hatékonyan kell figyelmeztetnünk az embereket arra, hogy milyen ok-okozati összefüggés áll fenn, ha elfordulnak Istentől.

K: A Jóel 1:1-ben szereplő szöveg alapján mikor íródott a Jóel könyve?

V: Sem a szövegben, sem külső forrásokból nem derül ki pontosan, mikor íródott. Ez egy időtlen üzenet, mivel a könyvben semmi sem függ az időponttól. Íme három lehetséges időpont.

1. Kr. e. 8. század.

Tírusz és Szidon, amelyeket a Jóel 3:4-ben együtt említenek, csak a nyolcadik század elején egyesültek. A Jóel 3:6-ban szereplő görögök nem a későbbi athéni és spártai görögök voltak, hanem a korábbi jóniai görögök, akik a nyolcadik század elején a mai Törökország területén lévő kereskedelmi útvonalakat ellenőrizték. Sem az asszírokról, sem a babiloniakról nincs utalás. Az a történelmi időszak, amikor mindkettő gyenge volt, Adad-Nirari III. halála után, Kr. e. 782-től Kr. e. 745-ig tartott, amikor Tiglat-Pileszer III. megkezdte uralkodását. Júda ekkor erős volt, és Uzzija király vezette az asszír-ellenes szövetséget. A filiszteusok ebben az időben zaklatták Izráelt.

A NIV Study Bible 1339. oldalán az áll, hogy jó érvek szólnak e korszak mellett.

2. A száműzetés előtti késői időszak (Kr. e. 597–587)

2a. Kr. e. 597-ben 10 000 júdai férfit deportáltak (2 Királyok 24:10–16). Ezenkívül a zsidók már évek óta rabszolgaságban éltek (lásd a Jóel 3:6-ról szóló fejtegetést).

2b. A Júda iránti jövőbeli irgalomról szól a Jóel 2:12–20.

2c. A templom még állt (Jóel 1:13).

2d. Jeruzsálem jövőbeli hirtelen pusztulása.

3. A száműzetés utáni időszak (Kr. e. 587 után)

3a. Jóel a Jóel 2:27-ben és 3:16-ban Izráelnek nevezi a júdai királyságot, így ez valószínűleg az északi királyság Kr. e. 722-es száműzetése utánra tehető.

3b. Kr. e. 587-ben még sokan rabszolgává váltak.

3c. Egyesek úgy értelmezik a Joel 2:12–20-at, hogy Isten ezeknek az egyéneknek ígér irgalmat, nem pedig leszármazottaiknak.

K: Miért gondolja, hogy Joél az 1:2-ben a vénekhez szól először? Csak őket érintette a sáskaáradat?

V: Sokszor éppen a kormányzati és vallási vezetők azok, akik a népet engedetlenségre vezetik. Amikor a vezetők engedetlenek, nemcsak követőik szenvednek, hanem mások is megszenvedik a következményeket.

A hivatalos vezetők azonban nem az egyetlen fajta vezetők. Ugyanilyen fontos, hogy a szülők egyénileg vezetik (vagy félrevezetik) gyermekeiket, az idősebb generáció pedig közösségként irányítja a fiatalabb generációt. Amikor az egész idősebb generáció elmulasztja, hogy szavakkal és példával egyaránt vezessen, akkor a fiatalabb generáció szenved.

K: A Jóel 1-ben az embereket zavarhatja, hogy míg egyesek vétkeztek és elfordultak Istentől, úgy tűnik, mindenki szenvedte a következményeket. Mit gondolsz erről a látszólagos „igazságtalanságról” örök perspektívából nézve?

V: Ha csak ezt a világot nézzük, az nemcsak a gonoszság által romlott, hanem igazságtalan is. Isten azonban elrendelte az ítéletnapot, hogy mindent igazságossá tegyen. Bármi is történik velünk azokon a néhány évtizedeken, amelyeket ezen a földön élnünk kell, az nagyon csekély ahhoz képest, ami a halálunk utáni örök életben vár ránk.

K: A Jóel 1:5-ben hogyan kell hálát adnunk Istennek a sáskák érkezéséért, hiszen az 1. Thesszalonikiakhoz írt levél 5:18 azt mondja, hogy mindenért adjunk hálát?

V: A Róma 8:28 azt mondja, hogy minden (nem csak a jó dolgok) azok javára válhat, akik Istent szeretik. A Zsidókhoz írt levél 12:5–8 szerint Isten a hívők javára fegyelmezi őket, bár ez abban a pillanatban kellemetlen.

K: A Jóel 1:1–20-ban, ha a Jóel könyve kizárólag arról tanítana, hogy Isten hogyan fegyelmez, és hogyan kell reagálnunk nehéz időkben, akkor is értékes olvasmány lenne ma. Jóel azonban egyben egy nagyon prófétai könyv is a végidőkről. Mely versek utalnak erre az 1. fejezetben?

V: A Jóel 1:12 arra utal, hogy ez több, mint egy helyi jelenség, amikor azt mondja: „Bizony, az emberek öröme elszáradt.” A Jóel 1:15 pedig megemlíti az Úr napját.

K: A Jóel 1:2b–3-ban a keresztények nem értenek egyet abban, hogy az „idősebbek” kifejezés itt a vezetőkre, az idősebb emberekre vagy mindkettőre utal-e. Hogyan lehetne egyszerre a vezetők és az idősebb emberek is hibásak? Gondolod, hogy a Jóel 1:2b–3 választ ad erre a kérdésre?

V: A feddés minden bizonnyal mindkettőre vonatkozhat. A Joel 1:2b-3 azonban megemlíti, hogy ezt nem hallották őseiktől, és hogy parancsuk és felelősségük, hogy ezt elmondják gyermekeiknek. Ez arra utal, hogy függetlenül attól, hogy politikai vagy vallási vezetőkre utal-e, minden bizonnyal az idősebb emberekre is vonatkozik, akiknek tanítaniuk kellett volna a fiatalabb generációt.

K: A Jóel 1:4 négyféle sáskát említ. Bár nem tudjuk pontosan, mi a különbség ezek között a különböző héber szavak között, a lényeg az, hogy ez a büntetés négy hullámban érkezik. Milyen két dolgot tanulhatunk ebből Isten fegyelmezéséről?

V: Isten ítélete egyszerre lehet pontos és szigorú. Amikor az emberek nem térnek meg, Isten ítélete több hullámban is érkezhet. Az ember bármelyik hullám után megbánhatja bűneit, de nehezebb lehet számára visszatérnie oda, ahol a egymást követő hullámok előtt volt.

K: A Jóel 1:4-ben miért küldene Isten ezeket a szörnyű sáska-csapásokat, ha szerette az izraelitákat?

V: Felmerülhet a gyanú, hogy Isten népének jóléte nem volt Isten legfőbb prioritása! Lehet, hogy Isten azt akarta, hogy kiválasztott népe anyagi jólétben éljen, de Isten sokkal nagyobb értéket tulajdonított engedelmességüknek és lelki jólétüknek. Számunkra egy jó szülő talán túlságosan szereti gyermekeit ahhoz, hogy csak tétlenül üljön, amikor a gyermekek a pusztulás útjára lépnek.

K: A Jóel 1:5-ben a részegeket arra szólítják fel, hogy ébredjenek fel és sírjanak, mert (ki) édes boruk elvették a szájukból. Miért kezdene Isten egy ilyen elemi, földi dolgokra összpontosító üzenettel? Hogyan kapcsolódik ehhez a Jóel 1:6–7?

V: Isten ott foglalkozik az emberekkel, ahol éppen vannak. A részegeket nem igazán érdekli más, csak az, hogy honnan szerezhetnek még italt. Ahelyett, hogy eleve hosszú távú, lelki kérdésekről beszélne hozzájuk, Isten rámutat a közvetlen, rövid távú következményre: nem kapják meg azt az italt, amely után sóvárognak. Valójában bárki rossz helyzetben van, aki az alkoholra alapozza az öröm és a beteljesülés reményét.

K: A Joel 1:11-ben melyek azok a két különálló okok, amelyek miatt a gazdáknak gyászolniuk kell?

V: Rövid távon ez egy rossz év lenne. a Jóel 1:11 azt mondja, „mert” (ki) a szőlő-, búza- és árpatermés elpusztulna.

Hosszú távon pedig, még ha a sáskák el is mennének, és soha többé nem térnének vissza, a fáik és szőlőültetvényeik elpusztulnának. Az olajfák akár 1000 évig is élhetnek. Ha egy öreg olajfát elpusztítanak, évszázadokat kell várni, mire egy új fa lép a helyébe. Nem csupán az azonnali termelésük ment tönkre, hanem a termelési eszközeik is, ami még sok éven át hatással lesz rájuk. A Jóel 1:12 és következő versei még azt is mondják: „Bizony (ki) az emberiség öröme elszáradt” (BSB).

K: Miért befolyásolná a parasztok terméskiesése az áldozatokat a Jóel 1:13-ban?

V: Ha nincs termés, nincs forrás a gabonaáldozatokhoz. Ha nincs juh és szarvasmarha – mert nincs mit etetni velük –, akkor azokból sem lesz áldozat. A papokat és a lévitákat egyrészt azzal támogatták, hogy megengedték nekik, hogy az áldozatokból egyenek, másrészt a nép által nyújtott egyéb anyagi támogatással. Ha mindkettő megszűnik, mit tegyenek a papok?

K: A Jóel 1:13-ban milyen két módon pazarolhatók el „Isten házának kincsei”?

V: Az emberek elmulaszthatják, hogy azokat arra fordítsák, amire kellene. Amikor az emberek éheznek – akár fizikai értelemben, akár az evangélium iránti éhségben –, miközben rendkívül gyönyörű épületek állnak, a vagyont felhalmozzák ahelyett, hogy elköltik. Például a vikingek portyái kifejezetten a kolostorokat vették célba, mert ott rengeteg aranyat találtak. Ha több aranyat költöttek volna szabadon a szegényekre és az evangélium hirdetésére, a kolostorok talán kevésbé lettek volna célpontok. Sok szerzetes élt Írország nyugati partjainál fekvő szigeteken, elrejtőzve a vikingek elől. De bár az írországi Dublin a vikingek egyik legfontosabb műveleti bázisa volt, ezeket az ír szerzeteseket többnyire békén hagyták, mert rajtaütésükkel nem szerezhettek aranyat.

Másodszor: Isten pénze azért tűnhet elégtelennek, mert rossz dolgokra költik el, vagy túl sokat költenek másodlagos fontosságú dolgokra. Például, ha az a stratégia, hogy inkább a templom pompás épületével vonzzák az embereket, mint az evangélium hirdetésével, vajon így érinti meg az embereket a Szentlélek, és így jönnek-e Istenhez? Nem! Gondolkodás nélkül könnyű pénzt költeni olyan helyi dolgokra, amelyek jól láthatóak és jó érzéssel töltenek el minket, ahelyett, hogy pénzt küldjünk távoliabb helyekre, ahol nagyobb a szükség.

K: Miért gyászolna egy szűz a férjét a Jóel 1:8-ban?

V: Sion úgy gyászolna, ahogyan egy fiatal menyasszony vagy eljegyzett menyasszony siratná új férje vagy vőlegénye halálát.

K: A Jóel 1:14-ben, miközben Isten büntetést és fegyelmezést hoz, milyen szerepünk van nekünk, keresztényeknek abban, hogy megtanítsuk az embereket, miért jöttek ezek a dolgok, és hogyan kell reagálniuk Istenre? Hogyan tehetjük ezt anélkül, hogy önigaznak tűnénk?

V: Az Ezékiel 33:1–20 és a Jeremiás 6:17 az őr példáját hozza fel. Ha csapás érkezik, és az őr nem figyelmezteti a várost, az őr a hibás. De ha az őr figyelmeztet, de senki sem hallgat rá, akkor az emberek a hibásak, mert figyelmen kívül hagyták az őrt, aki a dolgát végezte.

Nem szabad másokat magunkhoz hasonlítanunk, hanem inkább meg kell mutatnunk, hogy elmaradnak Isten mércéjétől. Nem szabad azt állítanunk, hogy azok, akik szenvedtek, bűnösebbek voltak, mint azok, akik megmenekültek, hanem azt, hogy mindannyian még súlyosabb szenvedést fognak átélni, ha nem térnek meg és nem fordulnak Istenhez.

Példaként említhetjük, hogy a Katrina hurrikán, amely elárasztotta New Orleanst, néhány nappal azelőtt érkezett, hogy megrendezésre került volna az éves „Southern Decadence” nevű homoszexuális fesztivál. Ez nem jelenti azt, hogy a New Orleansba érkező homoszexuálisok rosszabbak voltak, mint azok a bűnösök, akik nem jöttek el. De minden bűnös – homoszexuális és heteroszexuális egyaránt – végül még súlyosabb ítélettel fog szembesülni, hacsak nem térnek meg és nem fordulnak Istenhez.

K: A Jóel 1:15 szerint milyen lesz az Úr napja?

V: Az „Úr napja” egy meglehetősen rövid időtartam, de hosszabb, mint egy 24 órás nap. Krisztus első eljövetelekor is volt egy Úr napja (ApCsel 2:20), és Krisztus második eljövetelekor is lesz egy Úr napja. Az értelmezők nem értenek egyet a Jelenések könyvében szereplő Úr napjának pontos kezdetéről és végéről, de a Jelenések könyve beszél erről az időről.

K: Miért kiált Joél Istenhez a Joél 1:19-ben?

V: Tévesen azt gondolhatnánk, hogy Jóel segítségért, kegyelemért vagy a büntetés elhalasztásáért könyörög Istenhez, de Jóel nem ezt teszi. Jóel itt nem kérdőjelezi meg Isten büntetését; csupán e nagy nyomorúság közepette kiált Istenhez.

K: A Jóel 2:1,15-ben mit parancsoltak az embereknek, ami eltért az 1. fejezetben szereplő parancsoktól, miszerint ébredjenek fel, sírjanak, jajgassanak, rémüljenek meg, vegyenek fel zsákruhát és siránkozzanak? Van-e jelentősége annak, hogy a Jóel 2:1,15-ben szereplő utasítások a Jóel 1-ben szereplő parancsok után következnek?

V: A népnek azt parancsolták, hogy „fújják meg a kos szarvát Sionban” (a kos szarva, vagyis a sófár volt Izráel trombitája), más szóval, hogy „riadót fújjanak”. a Joel 2:1–10-ben azért kellett ezt tenniük, hogy bejelentsék a közeledő katasztrófát. A Jóel 2:15–17-ben más okból kellett ezt megtenniük: hogy szent gyülekezetet tartsanak, bűnbánatot gyakoroljanak, és Istent kérjék, hogy kímélje meg őket.

Ma ugyanazokból az okokból kell megfújnunk a trombitát, mint amikből akkoriban a kos szarvát kellett megfújniuk. Hirdetnünk kell Isten ítéletét, mind a hívők, mind a hitetlenek előtt. Össze is kell hívnunk az embereket, hogy egyénileg és közösségileg is bűnbánatot gyakoroljanak, hogy Isten irgalmas legyen hozzánk.

K: Ha ma alkalmazzuk a Jóel 2:1,15-öt, mit jelképezne Sion / a szent hegy?

V: Sion Isten népének lakóhelyét jelképezi, ami ma az egyházakban található.

Ez nem csupán azt jelenti, hogy ott hirdessük, ahol élünk, mert akkor azt írták volna, hogy „az országban” vagy valami hasonló. A hangsúly az egyházban lévő Isten népének hirdetésén van.

Ez nem csupán bármely magas hegyet jelent, ahol mindenki hallhatja, mert a hangsúly az Isten „szent hegyén” való riasztáson van. Ráadásul Palesztinában a Kármel-hegy magasabb volt, mint a Sion-hegy, de Sion volt az a szent hegy, ahol a riasztást kellett megfújni.

Ma lehetnek olyan módszerek az üzenet terjesztésére, amelyek nagyobb hatást gyakorolhatnak, de az üzenet (vagy a mi) integritásának feláldozásával járnak. Ez nem mentség arra, hogy feladjuk az üzenet terjesztését, vagy kompromisszumos eszközöket alkalmazzunk, hanem minden szent és igaz eszközzel kell terjesztenünk az üzenetet.

K: A Jóel 2:1b–2 így szól: „Remejjenek mindazok, akik a földön laknak, mert (ki) eljön az Úr napja.” Miért kellene az istenfélő hívőknek remegniük?

V: Az engedelmes hívőknek nem kell maguk miatt remegniük, mert Isten gondoskodik róluk. Ez nem azt jelenti, hogy soha nem fognak szenvedni vagy meghalni, hanem azt, hogy csak akkor fognak meghalni, amikor Isten – aki tudja, mi a legjobb – megengedi nekik, hogy meghaljanak. A hívőknek azonban számos más okból is lehet okuk a remegésre.

Nem keresztény barátok számára: Noha a hívőknek nem kell félniük a pokoltól saját maguk miatt, félhetnek a pokoltól hitetlen barátaik miatt.

Egy engedetlen helyen: A Jelenések 18:4 két okból parancsolja a hívőknek, hogy jöjjenek ki Babilonból – egy gonosz rendszerből, amelynek városa hét dombon áll: a) hogy ne legyen részük Babilon bűneiben, és b) mert ellenkező esetben a hívők, mivel rossz helyen vannak, el fogják szenvedni a hitetleneknek szánt csapásokat. Bár a mai tudósok nem értenek egyet abban, hogy hol vagy mi lesz ez a jövőbeli Babilon (maga Babilon, Róma vagy valami más), abban mindannyian egyetértünk, hogy bármi, ami olyan gonosznak tűnik, mint ez a Babilon, nem olyan hely, ahol a hívőknek lenniük kellene.

K: A Jóel 2:1,15-ben miért pontosan azt parancsolták nekik akkoriban, hogy „fújják meg a kos szarvát”? Miért kell nekünk ma „trombitálnunk”?

V: A városőr feladata az volt, hogy trombitáljon, ha ellenség közeledett, hogy a katonák felvehessék a páncéljukat és a fegyvereiket, mindenki bejuthasson a városba, és bezárhassák a városkapukat. Képletesen szólva azért mondják nekik itt, hogy fújják meg a koskürtöt, mert ellenség közeledik, és egyetlen reményük az, hogy visszatérjenek Istenhez. Hasonlóképpen ma nekünk is „trombitálnunk” kell, hogy elmondjuk az embereknek: csapás fog érni őket, és Istenhez kell fordulniuk, valamint bűneiket megbánniuk.

K: A Jóel 2:3–11-ben melyik seregről van szó?

V: Ez egy gonosz szándékú hadsereg, amely körülveszi Jeruzsálemet. Ennek lehet egy beteljesülése a millenniumi korszak előtt (Jelenések 16:12–16; 19:19), és egy második beteljesülése a millenniumi korszak után (Jelenések 20:7–10).

K: A Jóel 2:6-ban az emberek néha bosszankodnak, amikor a dolgok nem olyan jók, mint amire számítottak; néha irritálódnak, amikor a dolgok nem a saját akaratuk szerint alakulnak; néha pedig dühösek lesznek, amikor úgy tűnik, hogy a dolgok szándékosan ellenük dolgoznak. De a Jóel 2:6 egyikét sem említi. Hogyan haladja meg a Jóel 2:6 mindezeket?

V: Az emberek a sokktól elsápadtak volna, amikor meglátták, mi fog történni. Kínzó fájdalmat éreztek volna, mivel bőséges élelmiszer-készleteik csupán egy-két óra alatt elfogynak.

Amikor valaki sokkot kap, kevesebb vér áramlik az arcába, és a világosabb bőrű emberek arca fehérebb lesz.

K: A Jóel 2:6-ban milyen dolgok okoznak manapság az embereknek gyötrelmet, vagy teszik sápadtá az arcukat, szemben azzal, hogy csak bosszúsak, ingerültek vagy dühösek lennének?

V: Manapság a háború és a terrorizmus okoz gyötrelmet, de a tőzsde drasztikus ingadozásai is azt az érzést kelthetik az emberekben, hogy „ez a világ vége”. Az 1930-as években, amikor a tőzsde zuhanásba kezdett, néhányan ostobaságból öngyilkosok lettek.

K: A Jóel 2:1–11 szerint mikor fog bekövetkezni az Úr napja?

V: Ez a Jelenések könyvében történik meg, amikor az Úr eljön, hogy ítéletet hajtson végre. Úgy tűnik, ez ugyanaz az esemény, amelyet a Zsoltárok 50:3 és a Júdás-levél is leír.

K: A Jóel 2:1–11 szokványos sáskákról, egy betörő hadseregről vagy a végidőkről beszél?

V: Míg a Jóel 1:4 egy helyi sáskajárásról beszélt, a Jóel 2:2 kiterjeszti ezt a képet valami másra. „Nagy és erős sereget” ír le, „amelyhez hasonló nem volt még soha a régmúltban, és nem is lesz soha a jövőben.”

K: Lehet, hogy a Jóel 2:1–11 összefüggésben áll a Jelenések 9:1–11-gyel?

V: Mindkettő olyan különleges jelenségekre utal, amelyek sáskákhoz hasonlítanak. Ugyanakkor különböznek egymástól, mert a Joel 2:1–11-ben szereplő sáskák semmit sem hagynak zölden. A Jelenések 9:1–11-ben szereplő sáskák olyan lényekre utalnak – talán démonokra, robotokra, repülőgépekre, drónokra vagy más repülőgépekre –, amelyek nem károsítják a növényeket, de fájdalmasan megcsípik az embereket anélkül, hogy megölnék őket.

K: Lehet-e kapcsolat a Jóel 2:10 és a Máté 27:45 között?

V: Nem. A végidőben sötétség lesz, és a keresztre feszítés idején bekövetkezett sötétség ennek előjele volt. A Máté 27:45-ben azonban az Úr nem emelte fel hangját serege jelenlétében (Jóel 2:11). Általánosságban elmondható, hogy amikor megpróbáljuk kideríteni, hogy két igehely ugyanarra a dologra utal-e, ha egy része hasonlóan hangzik, egy része pedig nagyon eltérő, akkor az igehelyek különböző dolgokra utalnak.

K: Lehet, hogy a Jóel 2:10 kapcsolódik a Jelenések 8:12-hez? Vagy a Jelenések 16:10-hez?

V: Nem. A Jelenések 8:12 arról szól, amikor a mennyei fények harmadát eltalálják, a Jelenések 16:10 pedig arról, amikor a fenevad királysága teljes sötétségbe borul. A Jóel 2:10 azonban a sáska-szerű lények által okozott elsötétülésre utal, nem pedig az ég elsötétülésére.

K: A Jóel 2:12,15 szerint hol kell ma megfújni a trombitát, és felszólítani az embereket, hogy forduljanak Istenhez?

V: A nyilvánvaló válasz az, hogy ott kell megfújni, ahol azok, akiknek hallaniuk kell, meghallhatják. Sokan soha nem fogják hallani, ha csak a gyülekezeteinkben és a bibliaóráinkon fújjuk meg a trombitát. A rádió (mind a keresztény, mind a nem keresztény), a tévé, a keresztény weboldalak, a blogbejegyzések és hozzászólások, valamint a közösségi média mind olyan eszközök, amelyekkel széles körben terjeszthetjük az üzenetet. De sok embernek személyesebb üzenetre is szüksége van. Beszélj barátaiddal és munkatársaiddal, amennyiben a helyzet megengedi, hogy meghallják az üzenetet.

K: A Jóel 2:12–15-ben, ha Isten egyszer már kijelentette a csapást, van-e valamilyen mód arra, hogy elkerüld azt?

V: Igen. Nemcsak ebben a szakaszban, hanem a Jónás 3:9–10-ben, az Ámós 7:1–6-ban és a Jeremiás 18:5–10-ben is látható, hogy bár Isten nem változik, az emberek iránti kinyilatkoztatott akarata megváltozik, ha az emberek bűnbánatot tartanak.

K: A Jóel 2:17-ben mi a jelentősége annak, hogy az előcsarnok és az oltár között sírnak?

V: Ez az a hely, ahol a papok szolgáltak, és feláldozták az emberek által hozott állatokat. Emellett, amikor az emberek hozták az áldozatokat, a papoknak megengedték, hogy az áldozat egy részét családjuk számára megtartsák. A papok a portikus és az oltár között jártak, így ez a papok sírására utal.

K: A Jóel 2:17–18-ban milyen két további okot említenek a kos szarvának fújására Sionban?

V: A két ok a következő: a) hogy megkíméljék Isten népét, és b) Isten dicsőségére. Más szavakkal, hogy Isten öröksége ne váljon „szégyenné, a nemzetek gúny tárgyává”.

Ez összefügg azzal, hogy só és fény vagyunk a világban: nem szabad elrejtenünk a fényünket a véka alá, hanem hagyni kell, hogy ragyogjon. A ragyogás magában foglalja az igazság és az igazságosság megmutatását, valamint azok szembeállítását a tévedéssel és a gonoszsággal.

K: Melyik két okot említi a Jóel 2:18–19 arra, hogy miért akarná Isten népe ezeket a dolgokat tenni? Mit gondolsz, hogyan kapcsolódik ez ahhoz, hogy sók legyünk a világban?

V: A 18. vers megadja a két okot, a 19. vers pedig elmagyarázza azokat.

Isten féltően őrzi földjét; Isten nem akarja, hogy népe gyalázat tárgya legyen.

Isten megkíméli népét, és gabonát, új bort és olajat küld nekik, hogy kielégítse őket.

K: A Jóel 2:20-ban szereplő nagy északi sereg és a „hatalmas bűz” összefügg-e az Ezékiel 39:11–20-val, a Jelenések 16:12–16-tal és/vagy a Jelenések 19:17–19-cel?

V: Nincs köze a Jelenések 16:12–19-hez, mert az az ezeréves királyság előtt játszódik. Inkább a millenniumi királyság utáni Góg és Magóg elleni csatára utal, amelyet az Ezékiel 39:11–20 és a Jelenések 20:8–10 is leír.

K: A Jóel 2:25-ben hogyan viszonyul Isten helyreállításának teljessége Isten fegyelmezésének és ítéletének teljességéhez?

V: a Jóel 1:4 a négyféle sáska példáján keresztül mutatja be Isten fegyelmezésének és ítéletének teljességét. A Jóel 2:25 ugyanolyan teljességet mutat be annak helyreállításában, amit a négyféle sáska mindegyike elpusztított.

K: A Jóel 2:25–27-ben mi a csodálatos abban az ígéretben, amelyet Isten a Sion népének tett? Ez a) az ezeréves királyságra, b) a mennyre, és/vagy c) arra utal, amíg most a földön élünk?

V: Azzal, hogy „fiaitokat és leányaitokat” említi, ez a szakasz arra utal, hogy ez a földön történik, nem a mennyben. A Jóel 2:28 részleges támpontot nyújt. A vers így kezdődik: „Azután pedig”, és olyan eseményre utal, amely az Apostolok cselekedetei 2:17–21-ben teljesedett be. Így tehát a Millenniumi Királyságot megelőző, földi eseményre kell utalnia. Ez a Szentlélek új módon való megnyilvánulásának jeleként történt.

A fegyelmezésen túl – akár sáskák, akár más eszközök révén – Isten képes helyreállítani is, még olyan dolgokat is, amelyekről azt gondoljuk, hogy Isten nem tudná. Isten jólétet hozhat, hogy kárpótolja a szűkös éveket, és/vagy hosszabb életet adhat. Természetesen a földi hosszabb életnél fontosabb az örök élet a mennyben.

K: A Jóel 2:28–32-ben leírtak beteljesedtek-e az Apostolok cselekedetei 2:16-ban említett pünkösd napján?

V: Igen, de ennek kettős beteljesülése van. Ez az Úr napján történik. Az Úr napja akkor jött el, amikor Jézus a földre jött, és az ApCsel 2:17–21 kifejezetten idéz a Jóel 2:28–32-ből. Az Úr napja egyben egy jövőbeli időpont is, amikor Jézus visszajön.

Sok próféciának, beleértve ezt is, kettős beteljesülése van. Beteljesedtek Jézus első eljövetelekor, és újra beteljesednek Krisztus második eljövetelekor.

K: A Jóel 2:30–32-ben a „Bahá’í” nevű hamis vallás – amint azt a Bahá’u’lláh és az Új Korszak című könyv 277–278. oldalán olvashatjuk – azt tanítja, hogy a Jóel 2:30–32 és a Máté 24:29–30 Mózesre, Krisztusra és Mohamedre utal, mivel tanításaik eredetileg olyanok voltak, mint a nap, de később mindhármat elsötétítette a romlás. Hogyan válaszolna erre?

V: Csak a képzelet állítja, hogy a elsötétült nap és hold a szellemi romlásra utal. Krisztus nemcsak a szó szerinti felhőkben fog eljönni, amint azt az Apostolok cselekedetei 1:9–11 mutatja, hanem a Mindenható Isten elsötétítheti a napot és a holdat, és ezt meg is fogja tenni. Nincs olyan luxusod, hogy mindent, amit nem akarsz igaznak tekinteni, egyszerűen csak képletesnek nevezz.

K: Hogyan kapcsolódik a Jóel 2:32 a Róma 10:13-hoz?

V: A Rómaiakhoz írt levél 10:13 idézi a Jóel 2:32-t, és rámutat arra, hogy mindazok, akik az Úr nevét hívják segítségül – még a pogányok is – üdvözülnek. A Jóel 2:31 egyrészt arra utal, hogy a nap elsötétült Jézus keresztre feszítése során, másrészt pedig arra a sötétedésre, amely a végidőben fog bekövetkezni. A Jóel 2:32 ezekkel egy időben játszódik le.

K: A Jóel 2:32-ben ez egy szép, megnyugtató ígéretnek tűnik, amíg el nem olvassuk a végén szereplő szavakat: „az Úr által elhívott maradék között”. Miért olyan nehéz az embernek, hogy ide tartozzon, hogy része legyen ennek a maradéknak (szó szerint: „túlélőknek”)?

V: Csak körülbelül 50 000 zsidó tért vissza a száműzetésből. Krisztus idején a zsidóknak csak kis része fogadta el Krisztust. Az elragadtatás után is lesznek, akik Krisztushoz fordulnak, de hitükért meghalnak. A Jelenések 6:9 azokról szól, akiket a nagy nyomorúság idején hitük miatt erőszakosan megölnek.

K: A Jóel 2:32-ben hogyan hívnak minket arra, hogy ne csupán keresztények legyünk, hanem a maradék közé tartozzunk, igazi „túlélők” legyünk?

V: Lelki értelemben véve, függetlenül attól, hogy üldözést vagy vértanúságot szenvedünk-e vagy sem, felelősségünk, hogy kitartunk a végéig.

K: A Jóel 3:1–12 szerint mikor fog bekövetkezni az ítélet a Jószáfát-völgyben?

V: Ez az ezeréves királyság előtt, a hét éves nagy nyomorúság végén fog bekövetkezni. Az események sorrendjéről lásd a Jelenések könyvéről szóló fejtegetést. A „Bible Knowledge Commentary: Old Testament” (Bibliai ismeretek kommentár: Ószövetség) 1319–1322. oldalán található egy nagyon átfogó táblázat, amely összehangolja a végidőkre vonatkozó szentírási helyeket.

K: A Jóel 3:1–12-ben mely bibliai versek utalnak a millenniumi korszak utáni időszakra, és melyek a millenniumi korszak előtti időszakra?

V: Az amillennialista meggyőződésű, igaz keresztények úgy vélik, hogy a millenniumi korszak jelenleg is zajlik a Mennyben, és a millenniumi korszak előtti és utáni leírások ugyanazokra az eseményekre vonatkoznak. Úgy vélik, hogy a premillennialista nézet egyik fő hiányossága az, hogy különbséget tesz a millenniumi korszak előtti és utáni események között.

Egy egyszerű válasz az, hogy az amillennialisták által megkérdőjelezett események mind premillennialista jellegűek, kivéve a következő posztmillenialista eseményeket:

A Jelenések 20. fejezetében szereplő minden

A gonosz angyalok megítélése: 1 Korinthus 6:3

A gonoszok feltámadása: Dániel 12:2; János 5:29

Mivel a Jelenések 20:7–10 Gógra és Magógra utal, egyesek úgy vélik, hogy az Ezékiel 38–39-ben található egyéb utalások Gógra és Magógra posztmillenniálisak. Mások szerint ezek premillenniálisak.

K: A Jóel 3:4-ben mi a különbség a filiszteusok bűne és Tírusz és Szidon bűne között?

V: Szidon sem Izrael ellensége, sem barátja nem volt, de Tírusz Dávid és Salamon idején szoros szövetségese volt. Valóban, a gonosz Jezabel királyné Szidonból származott (1 Királyok 16:31). Amikor a babiloniak elpusztították Jeruzsálemet, Tírusz és Szidon hasznot húzott a kincsek és az izraeli rabszolgák kereskedelméből.

Isten mindkét várost ugyanúgy megbüntette, ahogyan azt Jóel próféta megjövendölte. Tírusz lakóit i. e. 332-ben Makedóniai Sándor megölte vagy rabszolgává tette. A város elfoglalásakor 8000 embert ölt meg, később további 2000-et, 30 000-et pedig rabszolgává tett. Szidon lakóit később, i. e. 203-ban a szeleukida III. Antiokhosz rabszolgává tette.

K: A Jóel 3:6-ban a görög földeken élő zsidók említése a száműzetés utáni időszakra utal-e?

V: Nem. Arvid S. Kapelrud megemlíti, hogy Kr. e. 6. és 7. században aktív rabszolga-kereskedelem folyt (Joel Studies, 154–158. o.). A mükénéi görögök valamivel Mózes ideje előtt érkeztek Görögországba.

Gleason Archer ószövetségi tudós az Encyclopedia of Bible Difficulties című művének 296. oldalán megemlíti, hogy Palesztinában találtak a 6. század végéről származó görög érméket, amelyek Peisistratosz kibocsátásából származnak, ami a száműzetés előtti időszakra tehető. Miután felsorolta a görög zsoldosokra vonatkozó számos utalást az újbabiloni dokumentumokban, a következő következtetésre jut: „Ilyen adatok fényében nem más, mint naivitás azt feltételezni, hogy a 9. század végéről származó Joel nem tudhatott semmit a görögökről, vagy elképzelni, hogy soha egyetlen rabszolgakereskedő sem ment volna görög kikötőkbe a közel-keleti rabszolgahajtások során elfogott foglyokkal.”

Ez a megfogalmazás, miszerint Tírusz, Szidon és Filiszteia lakói zsidókat adtak el a görögöknek, „hogy messze küldjék őket szülőföldjüktől”, valójában Nagy Sándor ideje előtti időpontra utal. Ahogyan a When Critics Ask című mű 301. oldalán rámutatnak, Nagy Sándor idején a görögök már uralmuk alatt tartották a Közel-Keletet, így a zsidók nem kerültek volna messzire. Tírusz teljes lakosságát Nagy Sándor rabszolgasorba vetette, így ők maguk nem voltak abban a helyzetben, hogy rabszolgákat adjanak el a görögöknek.

A dátummal kapcsolatban lásd a Joel 1:1-ről szóló értekezést.

K: Miért adták el a föníciaiak rabszolgának a zsidókat a Joel 3:4–8-ban?

V: Kereskedők voltak, és nyilvánvalóan bárkit megvettek és továbbadtak rabszolgaként. Joel ezt emeli ki, mert a tirei föníciaiak és az izraeliták mindig is szövetségesek voltak, és korábban is segítették egymást. Ha úgy bánsz a barátaiddal, mintha nem is ismernéd őket, amikor nehéz helyzetbe kerülnek, akkor milyen barát vagy te?

K: Mit tudunk a Sába-iakról a Jóel 3:8-ban?

V: Ezek az emberek az Arab-félsziget délnyugati részén éltek, a mai Jemen területén. Ott volt az ókori Sába királysága.

Az Encyclopedia Britannica 1. kötete (1956) 678–682. oldalán látható a 28 betűből álló szabai (himjarita) ábécé. Látható, hogy nagyjából 4 hasonló betű van benne az indiai brahmi ábécéhez képest, és 5 hasonló betű az arámi ábécéhez képest. 18 hasonló betűje van a legrégebbi etióp ábécével, és 24 hasonló betűje a líbiai ábécével. 21 hasonló betűje van a tamudeni ábécével, és 12 hasonló betűje az egyiptomi szafaitikus ábécével.

K: Miért gyűlnek össze egyes nemzetek Izrael ellen harcolni a Jóel 3:10-ben?

V: Ez kétszer történik meg: az ezeréves királyság előtt (Armageddon) és az ezeréves királyság után (Góg és Magóg). Mivel ezek a csaták előtte és utána is megtörténnek, egyes keresztények – akiket amillennialistáknak neveznek – úgy vélik, hogy az ezeréves királyság szimbolikus, és jelenleg is a mennyben zajlik, a két „csata” pedig egyszerűen ugyanazon nagy csata két leírása.

K: A Jóel 3:10 szinte ellentétesnek tűnik a Mikás 4:3-mal. A Jóel 3:10-ben szereplő parancs valami, amit Isten az engedelmes hívőktől elvár, vagy a parancsnak más célja van?

V: Ez nem a hívőknek szóló parancs; inkább a Joel 3:9-ben szereplő, a nemzetekhez intézett hirdetés volt. A nemzetek felébresztésének célja az volt, hogy elhatározzák magukat, és elmenjenek a Jósafát-völgybe, hogy Isten ítélkezzen felettük a Joel 3:12–13 szerint.

K: A Jóel 3:12-ben Isten ülve ítél, vagy állva ítél, ahogyan az Ézsaiás 3:13 mondja?

V: Mivel Isten nem korlátozódik egy fizikai emberi testre, mindkettő metafora. Ha azonban különbséget szeretnénk tenni, a „When Critics Ask” című könyv 301. oldalán rámutatnak, hogy Isten „ül”, hogy mindenkit pártatlanul meghallgasson, és „áll”, hogy ítéletet hajtson végre.

K: Hogyan kapcsolódik a Jóel 3:13 az Ézsaiás 63:2–4-hez és a Jelenések 14:14–20-hoz?

V: Mindezek ugyanarra az eseményre utalnak, csakhogy a Jelenések 14:14–20 tartalmazza a legtöbb részletet. A Jelenések 14:14–16-ban az Ember Fia [Jézus] betakarítja a hívőket a földről. Majd a 18–20. versekben a szőlőfürtöket betakarítják, hogy Isten haragjának szőlőprésébe dobják. Ézsaiás 63:2–4-ben Jézus köntöse vérrel van befecskendezve, mert a harag szőlőprését taposta.

Isten haragja az emberiség iránt nem a semmiből jön, és nem is valami csillagködből. Hanem a földről származik, pontosabban az emberek bűnnel teli földi életéből, amelyet a szőlő szimbolizál. A lé a bűnös élet végterméke, amely haragként tér vissza a földre.

K: Mikor következik be a Jóel 3:15-ben leírt esemény?

V: Krisztus keresztre feszítésekor elsötétült a nap, és a nagy nyomorúság idején mind a nap, mind a hold elsötétül. A Jóel 3:15 azonban a millenniumi királyságot közvetlenül megelőző Jószáfát-völgyi csatára utal.

K: A Jóel 3:16-ban hogyan tud az Úr egyszerre „ordítani Sionból” és „menedéket nyújtani népének”?

V: A földön egy rendőr vagy tengerészgyalogos is lehet gyengéd apa. Mennyivel inkább lehet Isten, aki Mindenható, gyengéd és egyben védelmező is!

K: A Jóel 3:19-ben milyen okok miatt büntetheti Isten a nemzeteket már ebben az életben?

V: Amikor egy nemzet megtámad egy másik nemzetet, Isten megbüntetheti az előbbit. A Jóel 3:19 azonban kifejezetten arra utal, hogy az Izráelt megtámadó más nemzetek felett ítéletet hajt végre. Edom „sivatagi pusztasággá” válik; többé nem fog létezni, sem országként, sem népként.

K: A Jóel 3:19-ben mikor lesz Egyiptom elhagyatott?

V: A Jóel 3-ban leírt események a végidőben játszódnak le.

K: A Jóel 3:20–21-ben mikor fogja Isten megtisztítani Júda vérét?

V: Ez a végidőben történik meg, amikor Júda visszatér Istenhez. Valószínűleg ez ugyanaz az esemény, mint a Zakariás 12:10–13:1-ben leírt.

K: A Jóel 3:21-ben szereplő sürgős, de negatív üzenetet hogyan oszthatjuk meg egy pozitív gondolkodású társadalomban?

V: Három dolog történhet: nem fognak hallgatni, mert nem tartják fontosnak; nem fognak hallgatni, mert úgy gondolják, hogy túlzásba viszed a dolgot, és ismét, hogy ez nem olyan fontos, mint ahogy mondod; és nem hallják meg, mert te elbátortalanodsz, és eleve nem mondod el nekik. De nekünk mégis el kell mondanunk, és még ha a legtöbb ember nem is hallgat ránk, néhányan mégis meghallgatnak. Nem a te hibád, ha úgy döntenek, hogy nem hallgatnak rád, de a te hibád, ha van lehetőséged elmondani nekik, és nem teszed meg.

Egy olyan nyugati társadalomban, amely nagyra értékeli a „pozitív hozzáállást”, és nem hajlandó figyelembe venni a figyelmeztetéseket, a korrekciókat vagy a feddéseket, megpróbálhatod a dolgokat pozitív színben feltüntetni, de ez csak bizonyos határokig működik. Nehéz hű maradni az evangéliumhoz, és megosztani velük, hogy elveszettek, bűnösök, elidegenedtek Istentől, és a pokolba, majd a tűz-tóba kerülnek, hacsak nem térnek meg, és nem kérik Istent, hogy változtassa meg kudarccal járó életüket. Ahogyan „nemet kell mondanunk a drogokra”, és ahogyan el kell mondanod egy drogozó szerettednek, hogy segítségre szorul, és meg kell változtatnia az életét, úgy az embereknek is hallaniuk kell, hogy szükségük van Istenre, és hogy Őre van szükségük ahhoz, hogy megváltoztassák az életüket.

Hogyan juttathatjuk el hozzájuk az üzenetet? Először is imádkozz, nem annyira magadért vagy az üzeneted átadásáért, hanem értük és azért, hogy befogadják az üzenetet. Mindig keress egy alkalmas pillanatot – lehetőleg zavartalanul –, amikor fogékonyak lehetnek. Talán kezdj valami közös ponttal, valamivel, amiben mindketten egyetértetek. István megpróbálta ezt (bár sikertelenül) az ApCsel 7:1–50-ben, Pál pedig az ApCsel 17:22–27-ben, az ApCsel 23:6-ban és az ApCsel 24:10–15-ben. Legyél hajlandó megosztani a bizonyságodat, ahogyan Pál tette az ApCsel 22:3–21-ben. Oszd meg az evangélium üzenetét, de ne felejtsd el hangsúlyozni az evangélium üzenetének sürgősségét sem.

Ha mindezt megteszed, attól még nem feltétlenül lesz könnyű. Gondolod, hogy olyan jól tudsz tanúskodni, mint Jézus, Pál és a többi apostol? Valószínűleg nem. De egyesek számára még Jézus, Pál és a többiek szavai sem voltak elég jók. De vedd észre, hogy olyan feladatot kaptunk, amely eleve sokak számára sikertelen lesz, azért, hogy azok közül, akik hallják, néhányan üdvözüljenek.

K: A Jóel könyvéből melyek azok a legkorábbi kéziratok, amelyek ma is fennmaradtak?

V: A Holt-tengeri tekercsek: (kb. i. e. 1.) A Holt-tengeri tekercsek között található egy példány a Jóel könyvéből, a 4Q78 (=4QXIIc) jelű, amely tartalmazza a Jóel 1:10–20; 2:1,8–23; 4:6–21 verseket, valamint más kisebb próféták írásait.

Nahal Hever egy Engedi közelében található barlang, amelyben a kis próféták görög nyelvű töredéke (8 Hev XIIgr) található, amely tartalmazza a Joel 1:12–14; 2:2–13; 3:4–9, 11–14, 17, 19–20 verseket (ez egyes Bibliákban a 4. fejezetnek felel meg). Kr. e. 50 és Kr. u. 50 között íródott. A Róma elleni Bar Kokhba-felkelés idején rejtették el. A Septuaginta Júdeában készült átdolgozása, és szinte teljesen megegyezik a maszorétikus szöveggel.

A Kis próféták Wadi Murabba’at-i tekercse (Mur XII) i. sz. 132 körülről származik. Tartalmazza a Joél 2:20,26–27; 3:1–5; 4:1–16 verseket, valamint más kis próféták szövegeit. A szöveg a maszorétikus szöveghagyományt követi.

Összességében a Holt-tengeri tekercsek, a Nahal Hever és a Wadi Murabba’at a következő verseket őrizték meg Jóel három fejezetéből: 1:10–20; 1:12–14; 2:1, 8–23; 2:2–13; 2:20, 26–27; 2:28–32 (=3:1–5); 3:1–16; 3:4–9, 11–14, 17, 19–20; 3:6–21 (= a maszorétikus szöveg 4. fejezete). További részletekért lásd: The Meaning of the Dead Sea Scrolls.

A keresztény Biblia-kéziratok, amelyek körülbelül Kr. u. 350-ből származnak, tartalmazzák az Ószövetséget, beleértve a Jóel könyvét is. Ezek közül kettő a Vaticanus (Kr. u. 325–350) és az Alexandrinus (Kr. u. 450 körül), amelyekben a tizenkét kisebb próféta könyveit Ézsaiás előtt helyezték el. A Jóel könyve mind a Vaticanusban, mind az Alexandrinusban teljes egészében szerepel.

A Sinaiticus (Kr. u. 340–350) tartalmazza a Joel-könyv teljes szövegét, 1:1–4:21.

K: Mely korai írók hivatkoztak Jóelre?

V: A nicénai zsinat előtti írók közül a következők hivatkoztak vagy utaltak a Joel-könyv versére:

Justinus Martyr (kb. 138–165) a „Párbeszéd Trypho zsidóval” című művének 88. fejezetében, a 243. oldalon idézi a Joel 2:28 és következő verseket.

Melito of Sardis (Kr. u. 170–177/180) (burkoltan) említi az „Ószövetséget”, és felsorolja a könyveket. A tizenkét kisebb prófétát nem sorolja fel külön-külön, hanem „A Tizenkettőnek” nevezi őket. A „Kivonatok könyve” 8. kötetének 759. oldalán található 4. töredék

Antiochiai Theophilus (168–181/188) a Jóel 2:16-ot Jóel szavaiként idézi. Theophilus Autolycushoz című műve, 3. könyv, 12. fejezet, 115. oldal

Irenaeus of Lyons (182–188) az ApCsel 2:22–27 összefüggésében idézi a Joel 2:28-at, mint „a prófétától származót”. Irenaeus: Az eretnekségek ellen, 3. könyv, 12.2. fejezet, 430. o.

Alexandriai Kelemen a Jóel 2:28-at a próféta Jóel nevéhez fűzve idézi. A Stromata (193–202), 5. könyv, 13. fejezet, 465. oldal

Tertullianus (198–220) a Jóel 2:15-öt Jóel szavaiként idézi. A böjtről című mű, 16. fejezet, 113. o.

Tertullianus (198–220) „Ezután tovább folytatja, hogy e világ és korszak ellen (ahogyan azt Jóel is tette, és Dániel, valamint az összes próféta egyhangúlag), hogy »jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, a nemzetek szorongatása és zavarodottsága, a tenger és a hullámok zúgása, az emberek szíve elcsügged a félelemtől, és attól, hogy figyelik azokat a dolgokat, amelyek a földre jönnek«.” A test feltámadásáról, 22. fejezet, 560–561. o.

Origenész (225–254) a De Principiis című mű 2. könyvének 7. fejezetében, 285. oldalon idézi a Jóel 2:28-at, mint a próféta Jóel szavait. A Máté-evangéliumhoz fűzött kommentárjában is idézi a Jóel 2:28-at, 18. fejezet, 426. oldal

Novatianus (250/254–256/7) a próféta Joel szavaiként idézi a Joel 2:28-at. A Szentháromságról szóló értekezés, 29. fejezet, 640. oldal

„Értekezés Novatianus ellen” (kb. 248–258)

Karthágói Ciprián (248–258) a Jóel 2:12,13-at Jóel prófétától származóként idézi. Ciprián levelei, 51. levél, 22. fejezet, 333. oldal

Olimposzi és Patarai Metód (270–311/312) a Jóel 2:21–23-at Jóel próféta szavaiként idézi. A tíz szűz lakomája, 10. beszéd, 350. o.

Nikaia után

A szíriai Afrahat (337–345) Válogatott érvelések

Athanasius of Alexandria (367 A.D.) (Implied because mentions the twelve prophets) „Az Ószövetségben tehát huszonkét könyv található; … majd a próféták, akik közül a tizenkettőt egyetlen könyvnek tekintik….” Athanasius Easter Letter 39 ch.4 p.552.

Efraim, a szíriai (350–378)

Kappadókiai Bazil (357–378)

Alexandriai Cirill (444)

Jeruzsálemi Cirill (kb. 349–386) említi a próféták könyveit, mind a tizenkettőt, mind a többit. Mika 3:8, ahogy a Mika könyvében szerepel, Jóel 2:28, ahogy a Jóel könyvében szerepel, Haggai 2:4, ahogy a Haggai könyvében szerepel, Zakariás 1:6, ahogy a Zakariás könyvében szerepel. Kateketikai előadások, 16.29. előadás, 122. o.

Milánói Ambrus (370–390)

Nazianzi Gergely (330–391)

Pacianus, Barcelona (342–379/392) a 3. levél 16.2. fejezetében, 58. oldalon utal „Joel prófétára”

Nüsszai Gergely (kb. 356–397)

Didymus, a vak (398) Joél 2:15–17-et Joéltól idézi. Kommentár Zakariás 12-hez, 305. o.

Szír „Lépések könyve” (=Liber Graduum) (350–400) utal a Jóel 2:28-ra (és az ApCsel 2:17-re). A szír szerkesztők előszava, 4. o.

Rufinus (374–406)

János Krisztosztom (–407) a 9. kötetben, a „A szobrokról” című 3.9. homíliában, 358. oldalon a Jóel 2:16-ot Jóel műveként említi

Jeromos (Kr. u. 373–420) az Ószövetség könyveit tárgyalja. Kifejezetten kitér a Teremtés könyvére, a Kivonulás könyvére, a Levitikusra, a Számok könyvére, a Deuteronómiumra, a Pentateuchra, a Jób könyvére, Jézusra, Nave [Józsué] fiára, a Bírák könyvére, a Rút könyvére, a Sámuel és a Királyok könyveire (2 könyv), a tizenkét prófétára, Hóseásra, Jóelre, Ámósra, Obádiásra, Jónásra, Mika, Nahum, Habakuk, Zefánia, Haggai, Zakariás, Malakiás, Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel, Dániel, Eszter, Ezsdrás, Nehémiás könyveit. 53. levél, 7–8. fejezet, 99–101. o.

A pelagiánus Mopsuesztiai Teodor (392–423/429) teljes kommentárt írt a Jóel könyvéhez.

Hippói Szent Ágoston (388–430. augusztus 28.) említi Ámóst, Mikát, Hóseát és Jóelt az Isten városa című mű 18. könyvének 27. fejezetében, 375. oldalon.

Johannes Cassianus (a félpelagianizmus atyja) (419–430)

Cyrus-i Theodoret (423–458)

K: A Jóel-könyvben milyen fordítási eltérések vannak a héber és a görög Septuaginta között?

V: Az Expositor’s Bible Commentary 7. kötete 235. oldalán az áll: „Az LXX [Septuaginta], a Peshitta és a latin Vulgata változatok csak kissé térnek el a maszorétikus [maszorétikus szöveg] szövegtől és egymástól. A Wadi Murabba’atból nemrég előkerült Jóel-részlet… a maszorétikus hagyományt követi.” A Septuagintában azonban vannak kisebb kiegészítések az 1:5, 8, 18; 2:12 és 3:1 versekben. Ezenkívül a könyvet három fejezetre osztja, míg a maszorétikus szöveg négyre. Íme a maszorétikus szöveg (elsőként felsorolva) és a Septuaginta közötti eltérések a Jóel-könyvben, főként a Jóel 1:1–2:18 szakaszra összpontosítva.

Jóel 1:1 „Pethuel” vs. „Bethuel” (Septuaginta)

Jóel 1:2 „fiak” vs. „gyermekek”

Jóel 1:5 „minden borivó” vs. „mindannyian (többes szám), akik borral részegre isszátok magatokat”

Jóel 1:5 „a szőlőmust felett; mert elvették a szátoktól” vs. „mert az öröm és a vidámság eltűnt a szátoktól”

Jóel 1:6 „nőstény oroszlán” kontra „kölyök”

Jóel 1:7 „fügefák” vs. „fügefák”

Jóel 1:7 „széttörte a fügefáimat” vs. „eltörte a fügefáimat”

Jóel 1:7 „kifosztotta szőlőmet” vs. „átkutatta szőlőmet”

Jóel 1:8 „gyászol, mint egy szűz” vs. „gyászol, mint egy szűznél is jobban”

Jóel 1:9 „elvágattak” vs. „eltávolítottak”

Joel 1:9 „A papok … gyászolnak” vs. „Gyászoljatok, papok”

Jóel 1:10 „elpusztult” vs. „elszáradt” (Septuaginta) vs. „zavarba jött” (latin és 1:11)

Joel 1:10 „az olajfa megfonnyad” vs. „az olaj szűkös”

Jóel 1:11 „Szégyelljétek magatokat, földművelők, üvöltsetek, szőlőművelők” vs. „a földművelők elpusztultak”

Jóel 1:11 „a mezőről” vs. „a mezőről”

Jóel 1:12 „fügefák” vs. „fügefák”

Jóel 1:12 „mert az öröm elszáradt az emberek fiaiból” vs. „mert az emberek fiai eltörölték az örömöt”

Jóel 1:13 „zsákruhában töltsétek az éjszakát” szemben a „zsákruhában aludjatok” kifejezéssel

Joel 1:15 „Jaj” kontra „Jaj, jaj, jaj”

Joel 1:15 „a Mindenható pusztítása” kontra „baj a baj után”

Jóel 1:16 „Hát nem szűnt meg az élelem?” vs. „Elpusztult a húsotok”

Jóel 1:17 „A magok elszáradnak a földdarabok alatt; a raktárak elpusztultak; a gabonatárolók összedőltek” vs. „A tehenek elhagyták a jászolokat, a kincsek eltűntek, a szőlőpréselők összedőltek”

Jóel 1:18 „Hogyan nyögnek az állatok! A jószágcsordák nyugtalanok” kontra „Mit tartsunk meg magunknak? A szarvasmarha-csordák gyászolnak”

Jóel 1:18 „büntetést szenvednek” vs. „elpusztulnak” (Septuaginta, Vulgata)

Jóel 2:2 „sűrű sötétség” vs. „köd”

Jóel 2:2 „nép” vs. „a nép elterül a hegyeken, mint a hajnal”

Jóel 2:3 „Édeni paradicsom” vs. „öröm paradicsoma”

Jóel 2:4 „futnak” vs. „üldöznek”

Jóel 2:6 „minden arc felmelegszik” vs. „minden arc olyan lesz, mint a üst feketesége.” (Septuaginta, Targumok, Vulgata)

Jóel 2:8 [hiányzik] vs. a Septuaginta így szól: „és senki sem marad távol testvérétől: fegyvereik súlya alatt haladnak majd”

Jóel 2:11 „félelmetes/rettenetes” vs. „dicsőséges”

Joel 2:11 „tűrjék el” vs. „álljanak ellen”

Jóel 2:16 „gyűjtsétek össze a gyermekeket, gyűjtsétek össze a csecsemőket” szemben a „gyűjtsétek össze a csecsemőket” kifejezéssel

Jóel 2:17 „hogy közmondássá váljon a nemzetek között” szemben azzal, hogy „hogy a pogányok uralkodjanak rajtuk”

Jóel 2:18 „féltékeny lesz… és megkönyörül népén” vs. „féltékeny volt… megkímélte népét”

Irodalomjegyzék ehhez a kérdéshez: a héber fordítás Jay P. Green Literal Translation című művéből származik, a Septuaginta-fordítás pedig Sir Lancelot C.L. Brenton The Septuagint: Greek and English című fordításából. Használtuk továbbá az Expositor’s Bible Commentary című művet, valamint a NASB, NIV, NKJV és NRSV Bibliák lábjegyzeteit is.

Ha másképp nem jelezzük, a Szentírás-idézetek a The Holy Bible, Berean Standard Bible (BSB) című kiadásból származnak, amely közkincsnek minősül: https://berean.bible