< Bibliai kérdés Jónásról

K: Jónás 1. fejezetében mit tudunk Jónásról?

V: Jónásról a 2 Királyok 14:25 is említést tesz. Jónás Gath-Hepherből származott, amely valójában nagyon közel volt a galileai Názárethez. Volt két év, amikor az asszírok nem háborúztak (kb. i. e. 758–757), és feltehetően Jónás akkor jött. A 2 Királyok 14:25 Jónást körülbelül erre az időszakra, az asszír királyok, Asur-dan III. (kb. i. e. 772–754) és Asur-nirari V. (kb. i. e. 754–746) uralkodásának idejére helyezi.

K: Milyen tanulságokat vonhatunk le a Jónás könyvéből?

V: Jónás egyszerre legalább három tanulságot tanít. Nagyon egyszerűen fogalmazva ezek a következők:

1. Isten teljes engedelmességet akar, nem pedig részleges engedelmességet. Senki, még egy igazi próféta sem mentesül attól, hogy továbbra is az engedelmesség útján haladjon.

2. Elmenekülhetsz Isten elől, de elrejtőzni nem tudsz. Isten akaratát soha nem lehet meghiúsítani.

3. Isten szereti az elveszetteket, még a gonosz embereket is. Nekünk is így kell tennünk.

K: Milyen különböző módokon lehet elolvasni a Jónás-könyvet?

V: A Jónás könyve egy lenyűgöző mű, amelyet hét különböző szinten lehet értelmezni. Jónás megmutatja, hogy soha nem vagyunk túl érettek ahhoz, hogy ne vigyázzunk tovább a hitünkre. Íme a Jónás-könyv különböző értelmezési szintjei.

1) Isten hatalmáról szóló történet, amelyet még egy gyermek is megérthet

2) A liberális, úgynevezett „tudósok” egyszerűen csak egy óriási mesének tartották, egy olyan történetnek, amelynek már rég vége.

3) De vannak történelmi bizonyítékok arra, hogy a kegyetlen, háborús kedvű asszírok valóban rejtélyes módon felhagytak a háborúval, legalábbis néhány évre, i. e. 758-tól 757-ig.

4) A Jónás-könyvben utalások találhatók Krisztus megváltására, valamint Jézus halálára és feltámadására.

5) Úgy is értelmezhetjük, hogy ez az üzenet azt mondja: elmenekülhetsz Isten elől, de elrejtőzni nem tudsz.

6) De a Jónás könyvét a saját történetünknek is olvashatjuk: arról, amilyenek kisebb-nagyobb mértékben eddig voltunk, és amilyenek lehetnénk, ha nem vigyázunk.

7) Végül azt javaslom, hogy tekintsük a Jónás-könyvet olyan műnek, amelyből tanulhatunk a „kijáratokról”. Ha olyan úton járunk, amely Jónás útját követi – legyen az engedetlenség vagy részleges engedelmesség –, Jónás példájából megtanulhatjuk, hogyan léphetünk ki abból a rossz útról, és hogyan térhetünk át a teljes szívű engedelmesség útjára.

John Hannah így fogalmazott: „Jónás élete egymástól független meglepetések és csalódások sorozata volt. Elmenekül Isten elől, és csapdába esik. Elfogadja a pusztulás elkerülhetetlenségét, és megmenekül. Második esélyt kap, és szinte már kínos mértékben sikeres lesz. A könyv végén pedig arra kényszerül, hogy elgondolkodjon saját együttérzésének hiányán és Isten irgalmának mélységén.”

K: Miért szerepel Jónás a Bibliában?

V: A Jónás-könyv egy lenyűgöző mű, amelyben legalább három fő téma fonódik össze.

Isten irgalma mindenki iránt: Isten nem csak a zsidókat szerette. Szerette a pogányokat és még a gonoszokat is.

Engedelmesség: Jónás csak egy területen volt engedetlen, de Isten teljes engedelmességet vár el. Ha úgy gondolod, hogy érdemes engedetlennek lenni Isten iránt, akkor győződj meg róla, hogy el tudod viselni a következményeket.

A mi szeretetünk: Nemcsak Isten ismeretét és szentségét kell keresnünk, hanem Isten szívét is. Életünket elsősorban Isten iránti szeretetünknek, majd mások iránti szeretetünknek kell jellemeznie, még olyan gonosz emberek iránt is, mint a niniveiek.

K: Milyen hasonlóságok vannak a Jónás könyve és a Zsoltárok között?

V: Úgy tűnik, Jónás jól ismerte a Zsoltárokat. Íme a hasonlóságok.

K: A Jónás 1. fejezetében szereplő fantasztikus elemek miatt ez a könyv kitaláció?

V: Nem. Azok a kritikusok, akik ezt állítják, általában nem sorolnak fel konkrét fantasztikus elemeket, ezért nehéz válaszolni egy ilyen homályos kifogásra. Íme azok a lehetséges pontok, amelyekre gondolhatnak, a hozzájuk tartozó válaszokkal együtt.

Elnyelte egy nagy hal: Bár ez egy csodás módon teremtett hal is lehetett volna, nincs ok arra, hogy feltétlenül így legyen. Számos más eset is ismert, amikor embereket elnyelt egy nagy hal (amit „zsidóhalnak” neveznek), majd kiköpött őket, és azok túlélték, hogy elmesélhessék a történetet. További információkért lásd a Jónás 1:17-ről szóló fejtegetést.

Utazás Tarsisba: A spanyolországi Tarsis (Tartessus) városát a föníciaiak alapították i. e. a 9. vagy 10. század körül, így nincs probléma azzal, hogy Tarsisba utazzanak, mivel az már egy-két évszázaddal Jónás előtt is létezett.

Hatalmas vihar: A Földközi-tenger keleti részén gyakran vannak heves és hirtelen viharok. Egy másik ilyen viharról az Apostolok cselekedetei 27:13–38-ban olvashatunk.

Ninive létezése: A régészek szerint Ninive már i. e. 5000-ben is létezett. Ninivét említik Gudea király (kb. i. e. 2200) és Hammurapi (kb. i. e. 1700) ékírásos tábláin. Ezért várható, hogy Ninive már a korai időkben is elég jelentős volt ahhoz, hogy megemlítésre kerüljön a Mózes első könyve 10:11-ben.

Ninive mérete: Ninive már Jónás ideje előtt is nagy város volt, így ezzel nincs probléma. Kalah Ninive méretének kevesebb mint a fele volt, és i. e. 879-ben 69 574 lakosa volt.

A király Ninivében: Ninive csak Sennacherib király (Kr. e. 705–681) idején lett Asszíria fővárosa, ami nem sokkal Jónás ideje után történt. Mindazonáltal II. Asurnasirpal (Kr. e. 884/883–859) és III. Salmanassar (Kr. e. 859–824) is azok közé a királyok közé tartozott, akik idejük egy részét Ninivében töltötték. Ninive Kr. e. 1100-tól kezdve az egyik királyi rezidencia volt.

Ninive királya kontra Asszíria: A birodalmat Asszíriának hívták, nem Ninivének, de nem volt ritka, hogy egy nemzet királyát annak a helynek a királyának nevezték, ahol éppen tartózkodott. Például Áhábot az 1 Királyok 21:1-ben Samária királyának (nem Izráel királyának) nevezik, Aháziást a 2 Királyok 1:3-ban szintén Samária királyának (nem Izráel királyának) nevezik, Ben-Hadádot pedig az 1 Királyok 15:18-ban és a 2 Krónikák 16:2-ben Damaszkusz királyának (nem Arám/Szíria királyának) nevezik.

A gyorsan növekvő tökféle növény: Igaz, hogy ez valószínűleg egy csodás növény volt. A természetben a leggyorsabban növekvő növény a bambusz, amely naponta akár 91 cm-t (36 hüvelyk) is megnőhet.

A keleti szél: Nincs semmi fantasztikus abban, hogy a hegyekről lefelé fúj a keleti szél.

Ahogy Walter Kaiser összefoglalja a „Hard Sayings of the Bible” című művében (332–333. o.): „Így tehát a könyvvel szembeni kifogások lényegében a következőre vezethetők vissza: túl sok csoda szerepel benne!”

K: A Jónás 1:1–3-ban sehol sem áll, hogy Jónás szavakkal „nemet” mondott volna Istennek. Hogyan lehet valaki cselekedeteiben dacos anélkül, hogy szavakat használna?

V: Nem kell semmit sem mondania; egyszerűen csak Isten akaratával ellentétes cselekedeteket hajthat végre, és folytathatja azokat. Akár hangosan, akár csendben nyilvánul meg a dac, attól még dac marad.

K: A Jónás 1:2-ben pontosan miért mondta Isten, hogy azt akarja, Jónás prédikáljon ellene? Mit gondolsz, melyek a három oka ennek az oknak?

V: A Biblia azt mondja, azért, mert annak gonoszsága Isten elé jutott. Ezt a megállapítást háromféleképpen lehet értelmezni.

1) Lehet, hogy egyesek meghallják Jónás prédikációját, bűnbánatot tartanak, és utána továbbra is követik Istent.

2) Más niniveiek egyértelműen meghallják, hogy Isten nem tetszik a gonoszságuk, és mivel figyelmeztették őket, több alapjuk lesz az ítéletre.

3) Más, nem asszír származású emberek meghallják és látják, hogy a gyakorlatilag legyőzhetetlen asszírok pusztulása Isten műve volt.

Általánosságban elmondható, hogy amikor Isten figyelmeztet egy embert vagy egy népet, az jó dolog, ha bűnbánatot tartanak. De szerencsétlenség számukra, ha meghallják a figyelmeztetést, és nem engedelmeskednek neki. Erről a fogalomról bővebben lásd a Jeremiás 42-t, különösen a 42:19–22-t.

K: Jónás 1:3-ban melyik Tarsisba menekült Jónás?

V: Három város is létezik Tarsis néven, így három lehetőség is felmerül.

Kevésbé valószínű: Tarsis (Tarsus) Kis-Ázsiában: Ez egy közepes méretű kikötőváros volt, körülbelül tíz mérföldre (16 kilométerre) a Földközi-tengertől. Évszázadokkal később Pál apostol innen származott. Nem lenne logikus, hogy Jónás dél felé utazzon, hogy hajóval eljusson ebbe a belföldi városba, amikor egyszerűen gyalog is eljuthatott volna oda.

A legvalószínűbb: Tarsis (Tartessus) Spanyolországban: Ez a valószínűbb helyszín. A Herodotosz 4:152-ben említett Tarsis valószínűleg Gibraltártól nyugatra, a mai Spanyolország vagy Portugália területén feküdt. Ez volt akkoriban a legnyugatibb civilizált város, a mexikói olmék civilizációt leszámítva. Tarsiszt a föníciaiak alapították az i. e. 9. vagy 10. században. Ez volt az a Tarsisz, ahová Jónás menekült. Az ott bányászott arany, ezüst és réz miatt ez ma a Földközi-tenger egyik leggazdagabb bányavidéke. Ez lenne a legmesszebb, ahová Jónás ésszerűen eljuthatott Ninivétől.

Kevésbé valószínű: Tarsis Szardínián: A „Tarsis” föníciai szó az akkád „olvasztani” vagy „olvasztottnak lenni” jelentésű szóból származik. Kr. e. 9. században a föníciaiak elfoglaltak egy olvasztóvárosot Szardínián, amelyet szintén Tarsisnak neveztek. Ezt a Nora-kő feliratából tudjuk. A név mellett azonban nincs más ok arra, hogy ezt a várost Jónással hozzuk összefüggésbe. Nem volt olyan híres, mint a spanyolországi Tarsis, bár valószínűleg ez volt az a Tarsis, amely régebben ezüstöt szállított Salamon királynak.

K: Jónás 1:3-ban Jónás egy hajó formájában talált egy „nyitott ajtót”, amelyen elhajózhatott. De ki adta ezt a nyitott ajtót? Amikor nyitott ajtóval találkozunk, honnan tudjuk, hogy Isten vagy a Sátán biztosította-e azt?

V: Ahogyan a Sátán Jézusnak is nyújtott egy „nyitott ajtót”, hogy könnyebben uralkodhasson a világon, úgy nekünk is elősegíthet nyitott ajtókat, hogy megpróbáljunk elkerülni Istennek való engedelmességet. Ha nyitott ajtót látsz, ne feltétlenül lépj be rajta. Először nézd meg a Szentírást, majd kérdezd meg Istent, hogy valóban ezt akarja-e tőled.

K: A Jónás 1:3-ban miért próbált Jónás elmenekülni Isten elől?

V: A Szentírás nem mondja meg, de spekulálhatunk. Jónás hitt Istenben, imádni és szolgálni akarta Istent, és kétségtelenül általában engedelmeskedni akart neki. Jónás azonban ebben a konkrét ügyben nem akart engedelmeskedni Istennek; Jónás a Jónás 4:2-ben ad némi betekintést az okába.

Jónás nem kételkedett Isten hatalmában, tudásában vagy szeretetében. Inkább arról volt szó, hogy Jónás nem szerette a kegyetlen asszírokat, Isten viszont szerette őket. Jónásnak nem tetszett ez a tulajdonsága Istennek, hogy Isten még a kegyetleneket és gonoszokat is szerette. Érdekes módon nem lehet Jónást azzal menteni, hogy nem ismerte az összes tényt, vagy hogy nem tudott eleget Istenről.

Inkább Jónás úgy döntött, hogy gyűlöli az asszírok kegyetlenségét, és tudatosan hátat fordított annak a ténynek, hogy Isten szerette őket. Ma, ha van valami Istenben, ami nem tetszik neked, rendben van, ha őszinte vagy a hiányosságaidról. Ne feledd azonban, hogy neked kell megváltoznod, és mindazok, akik a Mennyben élnek, meg fognak változni, és nincs értelme elmenekülni a végső megszentelődésed elől.

K: A Jónás 1:3, 10-ben miért ment Jónás Joppába (a mai Jaffa, Tel-Aviv része)? Miért nem érdekelte, hogy titokban tartja-e az okot?

V: Bár a mai Libanonban és Szíria partvidékén számos föníciai kikötő volt, Izrael partvidékén Joppán kívül szinte sehol sem volt olyan hely, amely kikötőnek alkalmas lett volna, egészen addig, amíg a rómaiak évszázadokkal később Caesareában nem építettek egy mesterséges kikötőt. Jónásnak nem kellett volna Joppába utaznia, ha szárazföldön akart volna eljutni oda, de ez volt a legközelebbi kikötő a tengeri utazáshoz.

K: A Jónás 1:3–10-ben Jónás valószínűleg úgy gondolta, hogy ha elég messzire megy az ellenkező irányba, Istennek hatékonyabb lenne valaki mást használni helyette. Gondolkodunk mi is néha így?

V: Túl könnyű azt gondolni, hogy Istennek ugyanazok a korlátai és működési módjai vannak, mint nekünk. De az Ézsaiás 55:8–11 azt mondja, hogy Isten gondolatai és útjai nem olyanok, mint a mieink. Az Ő szava megvalósítja azt, amit Ő szánt neki.

K: A Jónás 1:3–10-ben olvashatjuk, hogy az Ószövetség idején nagyon kevesen rendelkeztek Isten Lelkével, amelynek hatására prófétálhattak, de ha Jónásnak megvolt, hogyan lehetett ő is engedetlen, és hogyan fordíthatta hátat Istennek?

V: Csak kérdezd meg Bileámot. Ha Isten különleges ajándékot ad neked, bármi is legyen az, az a követelmény, hogy engedelmeskedj Isten parancsainak, nem csökken. Az éberségre való szükséged, hogy megvizsgáld magad, vajon még mindig az Úrban jársz-e, nem szűnt meg számodra, éppúgy, ahogyan nem szűnt meg Pál és a 2. Korinthus 13:5–6-ban említett első olvasói számára sem.

K: A Jónás 1:3–10-ben szereplő példa alapján: vajon manapság néha úgy tekintünk-e Isten akaratára, mint egy sokféle ételből álló svédasztalra, és kiválasztjuk azokat, amelyek tetszenek nekünk?

V: A svédasztal olyan bankett, ahol több étel közül lehet választani, mint amennyit egy ember valaha is meg tud enni. Így az ember egy kicsit vesz abból, amit szeret, és semmit abból, amit nem szeret. Szeretnél még desszertet, még húst, vagy még a kedvenc gyümölcsödből? A választás teljesen rajtad múlik. De Istennek való hatékony szolgálat inkább olyan, mint a katonaságban lenni, ahol mindent megeszel, amit adnak neked.

Néha az emberek „a saját különleges módjukon” akarnak Istennek szolgálni. Miért ne szolgálnánk inkább Istent az Ő módján? Nos, az Isten szolgálatának módja nem azonos mindenki számára, mert különböző lelki ajándékokkal rendelkezünk. De mindazok számára, akik Isten módján szolgálnak, közös az engedelmesség az Ő akaratának, nem pedig a saját akaratunknak. Néha arra vágyunk, hogy istenfélő szolgálatot végezzünk, de az életünkben a prioritásaink nem egyeznek Isten prioritásaival. Imádkozz azért, hogy Isten megmutassa neked az életedre vonatkozó prioritásait, és kötelezd el magad arra, hogy a sajátjaid helyett Isten prioritásait kövesd.

K: A Jónás 1:4–7-ben, mivel Isten nem akarja, hogy babonákra vagy a szerencsére támaszkodjunk, miért működött a sorshúzás a tengerészek esetében? Általánosságban véve jó dolog-e a sorshúzás?

V: A sorshúzás nem feltétlenül jó módszer információk megszerzésére. Általánosságban elmondható, hogy amikor a Bibliában a hitetlenek tesznek valamit, még akkor is, ha Isten megáldja a [lehetségesen] téves irányú erőfeszítéseiket, az nem jelenti azt, hogy a hívőknek is ezt kellene tenniük.

A Bibliában a hívők is vetnek néha sorsot. Például az apostolok is sorsot vetettek, és ezt az ApCsel 1:24–26-ban rögzítették, anélkül, hogy jóváhagyták vagy bírálták volna.

K: A Jónás 1:5-ben mi volt az utazás fő célja? Miért dobták a rakományt a tengerbe?

V: A nagy hajók ugyan szállíthattak néhány utast is, de a nyüzsgő mediterrán hajózás fő célja a rakomány volt. Amikor a célállomáson eladandó árukat a hajó fedélzetéről a tengerbe dobták, tulajdonképpen a hajózás legfőbb célját dobták el. Pénzügyi szempontból ez katasztrofális következményekkel járt volna a tulajdonos számára. A rakomány eldobásával a hajó súlya csökkent, így magasabban emelkedett a víz felszínére, ami nagyobb biztonsági tartalékot jelentett arra az esetre, ha a hajó vízzel telne meg. Ezenkívül kissé csökkentette annak az esélyét is, hogy a hajó víz alatti szikláknak ütközzön.

K: A Jónás 1:6-ban hogyan aludt ez a próféta?

V: Jónás nyilvánvalóan nem aggódott túlságosan amiatt, hogy Isten akaratán kívül jár. Jónás legalább három szempontból mélyen aludt.

Fizikailag: Vagy Jónás fizikailag annyira kimerült volt, hogy átaludta ezt a heves vihart, vagy Isten mély álmot adott neki, hogy pihenhessen, mert ez lenne a legkényelmesebb alvás, amit egy ideig élvezhet.

Lelkileg: Jónás olyan hívő volt, akinek az akarata nyílt lázadásban állt Isten ellen. Az Efézusbeliekhez írt levél 5:14 is arról beszél, mennyire fontos, hogy a hívők ne aludjanak lelkileg.

Értelmi szempontból: Ha Isten közvetlenül megparancsol neked valamit, minden Istenet követő gyermek tudja, hogy Isten képes megállítani téged, ha engedetlen vagy. Talán Jónás azt hitte, hogy Isten egyszerűen figyelmen kívül hagyja majd, ha „kikerül Ninive hatóköréből”.

K: A Jónás 1:6-ban a hajóskapitány ellenségesen viszonyult az Igaz Istenhez? Mivel a kapitány nyilvánvalóan nem hitt az Egyetlen Igaz Istenben, miért akarta volna, hogy Jónás az ő Istenéhez imádkozzon? Vannak-e ma is olyanok, akik ilyen hozzáállást tanúsítanak?

V: Sok ember hite „eklektikus”. A hajóskapitány úgy gondolta, hogy az nem árthat, sőt, talán segíthet is. Vannak, akik nem utasítják el nyíltan Istent, hanem csupán az egyetlen Igaz Istent szeretnék hozzáadni a többi istenségük mellé. Sok korai keresztényt nem azért öltek meg, mert Istent imádták, hanem azért, mert nem voltak hajlandók Istentől eltérő bármely más istenséget imádni.

K: Miben hasonlít a Jónás 1:7 az Máté 2:1–3-ban szereplő bölcsek történetéhez?

V: Isten bármilyen eszközt felhasználhat arra, hogy a hitetlenek információhoz jussanak. Például amikor a mágusok a csillagot követték, ez nem jelenti azt, hogy a keresztényeknek a csillagokat kellene figyelniük a Messiás megtalálásához.

Isten soha nem mondta, hogy kizárólag jó eszközöket használhatna az emberek magához vonzására. Néha Isten valóban gonosz eszközöket is felhasznál, mint például a babiloni hadsereget (Habakuk 1:6,13). Isten felhasználhatja a betegségeket, a gonosz embereket, sőt akár a véletlen bűnt is (mint a mágusok esetében), hogy az embereket magához vonzza.

A legfurcsább az egészben az, hogy Isten a hívők szándékos, tudatos bűneit is felhasználta ugyanazon hívők megmentésére. Erről mindent elolvashatunk József és testvérei történetében, a Mózes első könyvének 37. és 50. fejezetében, és különösen a Mózes első könyve 50:20-ban. Valójában Isten minden dolgot a jóra (Róma 8:28) és saját céljaira (Efézus 1:11) tud összehangolni.

Összegzésképpen: ahogyan az, hogy Isten József elrablását a saját céljaira használta fel, nem igazolja az emberrablást, úgy az sem, hogy Isten az asztrológiát a saját céljaira használja fel, nem igazolja az asztrológiát.

K: A Jónás 1:8-ban mit jelent az, hogy „mit csinálsz / mi a foglalkozásod”?

V: Jelentheti azt, hogy „mivel foglalkozol (milyen a foglalkozásod)”, vagy azt is, hogy „mit csinálsz (ezen a hajón)”.

K: A Jónás 1:8–10-ben miért féltek meg, amikor Jónás azt mondta, hogy imádja azt, aki a tengert és a földet teremtette? Hiszen ők amúgy sem imádták az Egyetlen Igaz Istent.

V: Nem hittek az Egyetlen Igaz Istenben, de látszólag nem is zárták ki Őt. A pogányok hajlamosak voltak elfogadni az új istenségeket, és ha azt állították, hogy Ő teremtette a tengert, akkor azzal az Istennel ilyen körülmények között számolni kellett. Ma is vannak ilyen emberek. Nem fogadják el az Egyetlen Igaz Istent, de nem is zárják ki Őt. Szeretnek a kerítésen ülni.

K: A Jónás 1:11–15-ben helyesen cselekedtek-e az emberek, amikor Jónást a hajó fedélzetéről a tengerbe dobták, ami biztos halálnak tűnt?

V: Általában nem. De kétségbeesettek voltak, és amikor Jónás azt mondta nekik, megtették, amit kötelességüknek éreztek. Kegyetlennek tűnhet, hogy Isten arra kényszerítette őket, hogy Jónást a hajó fedélzetéről a biztos halálba dobják, de Isten ezt arra használta fel, hogy sok pogánynak életet adjon.

K: A Jónás 1:16-ban a tengerészek hittek-e az igaz Istenben?

V: A Szentírás ezt nem mondja ki kifejezetten. Vagy:

a) valóban megtértek, és kizárólag az igaz Istent imádták,

b) vagy csupán nagy tisztelettel viseltettek az igaz Isten iránt, és áldozatot mutattak be neki, miközben továbbra is áldoztak bálványaiknak is.

K: A Jónás 1:16-ban hogyan vezethette Jónás engedetlensége a tengerészeket az igaz Isten tiszteletére?

V: Isten néha furcsa módon cselekszik csodákat, nem igaz? Isten nemcsak a jó dolgokat használja fel jó dolgok megvalósítására, hanem a Róma 8:28 szerint Isten minden dolgot azok javára munkál, akik Őt szeretik. Az Efézusbeliekhez írt levél 1:11-ben még ennél is tovább megy, és azt mondja, hogy Isten minden dolgot az Ő akaratának tanácsa szerint alakít. Még azokat a dolgokat is, amelyeket Isten nem kívánt, Isten mégis elég hatalmas ahhoz, hogy azokat is a tervének részeként megvalósítsa.

K: A Jónás 1:16–17-ben mi történik, amikor egy istenfélő ember vagy egy istenfélő nemzet már nem akarja azt tenni, amit Isten akar?

V: Ez változó lehet. Isten dönthet úgy, hogy cselekszik, hogy megmutassa az illetőnek, mennyire fontos az ő munkája az Úrban. Vagy Isten kellemetlen lépéseket tehet, és megfeddheti az illetőt, hogy visszatérjen Hozzá. Vagy Isten véget vethet a kapcsolatnak, és többé nem használja őket, mint egy haszontalan eszközt. Vagy Isten mindazt megteheti, a fentiak közül, egymás után, attól függően, hogyan reagálunk.

K: A Jónás 1:17–2:1-ben miért gondolod, hogy Isten nem mindig azt teszi, ami a leghatékonyabb?

V: Istennek nem kell sietnie; neki a világ összes ideje a rendelkezésére áll. Istennek nem kell hatalmat gyűjtenie; ő máris mindenható. Istennek nem kell további információkat gyűjtenie; ő máris mindent tud. Istent a folyamat érdekli, és nem csupán a végeredmény.

K: A Jónás 1:17–2:1-ben a nagy hal volt-e a válasz Jónás imájára?

V: Nem, mert Jónás 2:1 szerint Jónás már a hal belsejében volt, amikor imádkozni kezdett.

K: A Jónás 1:17-ben és a Máté 12:40-ben szereplő hal hogyan lehetett bálna, hiszen csak a kardszárnyú bálnáknak van olyan nagy torkuk, hogy egy embert egészben lenyelhessenek, és a kardszárnyú bálnák nem élnek a Földközi-tengerben?

V: Négy lehetőség van.

1. A „Jewfish” a nagy tengeri sügér különböző fajai. A Britannica Enciklopédia 12. kötete (1972, 1040. o.) szerint sokuk eléri az 500–700 fontot és a 7–12 láb hosszúságot.

2. A bálnacápák (Rhincodon typus) már lenyeltek embereket, akiket később élve találtak meg a gyomrukban.

3. A kardszárnyú bálnák nagy tárgyakat is egészben lenyelhetnek. Az egyikük egyszer egy 15 láb hosszú cápát is lenyelt. Ezt Frank T. Bullen dokumentálta a The Cruise of the Cachalot Round the World after Sperm Whales (1898) című művében.

1771-ben Marshall Jenkins-t lenyelte egy ámbráscet. James Bartley-t is lenyelte egy ámbráscet 1891-ben. A Princeton Theological Review 1928. októberi száma rámutat, hogy Bartley történetének egyes részletei pontatlanok, de az egyes részletek pontatlanságára utaló bizonyítékok nem cáfolják a történetet. További információk erről a két eseményről a Bible Difficulties and Seeming Contradictions című könyv 95. oldalán találhatók.

Bár a kardszárnyú bálnák általában nem fordulnak elő a Földközi-tengeren, nagy távolságokat képesek úszni, és Isten elintézhette, hogy egy ilyen állat elússzon a Földközi-tengerig. Asimov elutasítása annak a gondolatnak, hogy kardszárnyú bálna legyen a Földközi-tengeren, azt feltételezi, hogy nincs olyan Isten, aki eseményeket idéz elő.

4. Ez egy különleges hal volt, amelyet Isten kifejezetten erre a célra készített elő. Lehet azonban, hogy erre nem volt szükség, mivel léteznek még három másik halfajta, amelyek nemcsak elméletileg képesek élve lenyelni egy embert, hanem a gyakorlatban is megtették már.

Vannak más beszámolók is olyan emberekről, akiket valamilyen hatalmas hal nyelt le élve, és akik túlélték, hogy elmesélhessék a történetet. Az egyik egy tengerész volt a New England-i partoknál az 1800-as években. Egy újabb eset a The Dallas Morning News-ban jelent meg az 1970-es években a Mexikói-öbölben.

K: A Jónás 2-ben hogyan lehet hasonló Jónás élménye ahhoz, ahogyan Pál az 1 Korinthus 5:4–5-ben átadta a bűnös testvért a Sátánnak?

V: Pál fegyelmezés céljából átadta a bűnös testvért a Sátánnak. A Sátánt itt a Legfőbb Isten akaratlan szolgájának tekinthetjük. Ez kellemetlen lenne a bűnös testvér számára, de talán annyira megrázza, hogy bűnbánatot akarjon gyakorolni.

Isten fegyelmezése alatt lenni olyan lehet, mint horgászni menni, csakhogy ebben az esetben te vagy a csali. A Szentírás nem árulja el, hogy Jónás azután akart-e még valaha horgászni menni.

K: A Jónás 2. fejezet alapján hogyan magyaráznád el egy gonosz vagy erkölcstelen hitetlennek (vagy hívőnek) Istennek való engedelmesség fontosságát?

V: A nagy bibliai tanító, Chuck Swindoll megjegyezte, hogy azok közül az erkölcstelen emberek közül, akiket tanácsadással segített, sokan kizárólag a jelen örömeire koncentráltak. Érdemes lehet rávenni őket, hogy lássák meg a környezetükben zajló jelenbeli következményeket, mind azokét, akik már tudnak róla, mind azokét, akik valószínűleg később fogják megtudni. Kérd meg őket, hogy gondolkodjanak el a jövőről, és arról, hogyan fognak ezért Isten előtt felelni. Kérd meg őket, hogy gondolkodjanak el a mennyei jutalmukról, vagy a jutalom elvesztéséről. Kevesebbet ér-e a mennyben váró örök jutalom, mint a bűn rövid ideig tartó örömei, amelyeket bűntudat követ? De ha ezek a dolgok egyáltalán nem érdeklik őket, talán nem is kell aggódniuk a mennyei jutalmak miatt. Inkább azzal kellene törődniük, hogy elkerüljék a második halálban a Tűz-tó örök lángjait. Ha nem törődnek ezekkel az örök dolgokkal, akkor talán eleve soha nem is volt örök üdvösségük.

K: A Jónás 2-ben mi az egyik legfontosabb előnye annak, ha az ember a hátán fekszik, teljesen legyengülve? Volt-e olyan időszak az életedben, amikor a hátadon feküdtél, és Isten felhasználta ezt?

V: Az egyik legfontosabb előnye az, hogy nincs hova nézned, csak felfelé. Néha Istennek le kell fektetnie az embereket a hátukra, mielőtt felnéznek Rá.

K: Jónás 2:2-ben Jónás valóban a pokolban volt?

V: Az itt szereplő héber szó a „sheol”, ami általánosabban „sírt” jelent, nem pedig a poklot.

K: Jónás 2:2-ben Jónás valóban meghalt?

V: Nem, nem halt meg. Néhány keresztény, például J. Vernon McGee, azt állítja, hogy ez arra utal, Jónás valóban meghalt abban a halban, és Isten feltámasztotta a halálból. R.A. Torrey a „Difficulties in the Bible” című művében (115–116. o.) szintén valószínűnek tartja, hogy Jónásnak megengedték, hogy meghaljon.

De Jónás nem halt meg, mert ha meghalt volna, akkor hová került volna? Ha Jónás a paradicsomba került volna, ahová az igazak kerülnek, ott boldog lenne, és nem akarna elmenni onnan. Ha valamilyen okból a börtönbe került volna, ahová a gonoszok kerülnek, akkor a hideg, nedves víz lenne a legkisebb gondja. A „leereszkedés a Szeolba” kifejezés egy költői metafora arra, hogy szó szerint a tengerbe temették. Jónás felismerte, hogy ez a hal Jónás szó szerinti koporsója lesz, hacsak Isten nem menti meg. Az NIV Study Bible 1367. oldalán is ez a nézet szerepel.

Mindazonáltal minden keresztény egyetért abban, hogy ha Isten akarta volna, megőrizhette volna Jónás életét abban a halban, vagy hagyhatta volna, hogy Jónás meghaljon, majd abban a halban újra életre keljen.

K: A Jónás 2:2–9-ben hogyan tudott Jónás ilyen ékesszólóan imádkozni e traumatikus élmény után?

V: Miközben a bőre kifehéredett és emésztődött, Jónásnak rengeteg ideje volt – külső zavaró tényezők nélkül – arra, hogy átgondolja cselekedeteit és beszéljen Istennel. Könnyebb imát fogalmazni, amikor az életed körülötted szétesik. Jónás „kifinomíthatta volna imáját”. Ugyanakkor Jónás imája egyszerre lehetett kifinomult válasz és „bélszintű” könyörgés is – méghozzá a hal belében.

K: A Jónás 2:4, 6, 7–8-ban milyen kitartó tulajdonsággal rendelkezett Jónás? Hogyan tudjuk mi is kialakítani ezt a tulajdonságot?

V: Jónás rossz hozzáállása, szeretethiánya és engedetlensége ellenére is nagy hite volt abban, hogy Isten megmenti őt, és újra láthatja Isten templomát, legalábbis a mennyben. Annak ellenére, hogy Jónás élete lassan kihunyt, reménye volt abban, hogy újra láthatja Isten templomát, és újra áldozatot mutathat be Istennek.

K: A Jónás 2:6-ban hogyan zárta be Jónást a föld?

V: Képzeljük el Jónás helyzetét, tudva, hogy mélyen a föld és a tenger alatt van. Olyan érzése volt, amit mély klausztrofóbiának nevezhetnénk. Jónás költői nyelvezete a 2:5–6-ban említi, hogy mélyebben volt, mint a tengerben lévő legmagasabb hegyek gyökerei.

Ma, ha valaki a mélyponton érzi magát, ne feledje: van egy előnye annak, ha háton fekszik: könnyebb felnézni. Egy próféta, aki jobban tudta volna, nyíltan szembeszegült Istennel, és elmenekült. Jónást szigorúan megbüntették, de az idő telt, és Jónást helyreállították, és Isten újra felhasználta őt.

K: A Jónás 2:8-ban hogyan hagyják el azok, akik bálványokhoz ragaszkodnak, az Ő szerető odaadását / veszítik el azt, ami az övék lehetne? Mi a helyzet az előre elrendeléssel?

V: Az „előre elrendelés” bibliai kifejezés (Róma 8:29; Efézus 1:11), de ez NEM azt jelenti, hogy Isten a hibás azért, ha valaki nem jut a mennybe. A pokolban lévők nem mondhatják igazság szerint, hogy „Isten kényszerített”, hogy „Isten hibája”, vagy hogy „Isten nem adott nekem lehetőséget”. Csak azt mondhatják, hogy saját hibájukból történt, és még ha nem is rendelkeztek minden lehetséges tudással, elutasították a nekik adott igazságot.

K: A Jónás 2:8-ban milyen különböző szempontokból értéktelenek a bálványok?

V: Fizikailag, lelkileg és hatásukban is értéktelenek.

Fizikailag a bálványok értéktelenek; még ha egy darab fát csak elégetnek is, az több hasznot hoz, mint egy bálvány.

Lelki szempontból elterelik a figyelmet az igazi Istentől.

A bálványok fertőző értelemben is értéktelenek. Azok az emberek, akik imádják és hisznek bennük, szellemileg is értéktelenné válnak.

K: A Jónás 2:9–10-ben szerinted Isten itt türelmesen várt valamire? Szerinted Isten vár valamire az életedben?

V: Isten nem adott jelét annak, hogy bármit is tenne, „ha” Jónás megtenne valamit. Amikor Jónás bánatát fejezte ki amiatt, hogy a nagy hal gyomrában volt, Isten meghallgatta. Amikor Jónás „megújította fogadalmát”, és elmondta Istennek, hogy teljesíteni fogja, amit tennie kell, a Szentírás azt mondja, hogy Jónás kijutott a halból a szárazföldre.

K: A Jónás 3:1–2-ben Jónás engedetlen volt és cserbenhagyta Istent, úgy tűnik, Isten szemében igen súlyos módon. Hogyan tudna valaki, aki ilyen módon szegült szembe Istennel, valaha is újra szolgálni Őt, különösen úgy, hogy másoknak azt hirdeti, bűnbánatot kell gyakorolniuk és Istenhez kell fordulniuk?

V: Az üzenet ereje nem Jónás engedelmességében rejlett, sem pedig Jónás bármely tulajdonságában. Az üzenet ereje Istennél volt. Jónás már nem tehetett semmit a múltbeli engedetlensége ellen, amitől már bűnbánatot tett. Most eljött az ideje, hogy összeszedje magát, és továbbmenjen, csakhogy ezúttal Isten irányába, nem a sajátja felé.

Jónás tudta, mi a bűnbánat, és másoknak is elmondhatta, hogyan kell cselekedniük, bár talán kevesebb megpróbáltatás árán, mint amennyit ő maga átélt.

K: A Jónás 3:1-ben Jónásnak meg kellett volna várnia, hogy Isten újra megbízást adjon neki?

V: Általánosságban véve igen, mert folyamatos kapcsolatban kell lennünk Istennel, és mindig meg kell kérnünk Őt, hogy mutassa meg nekünk, ha nem a legjobb úton járunk. Lehet, hogy nem rossz úton járunk, de lehet, hogy nem azon az úton járunk, amelyen Isten szeretné, hogy járjunk.

Jónás esetében azonban ez vitatható kérdés, mert Isten nyilvánvalóan azonnal megszólalt. Lehetséges, hogy miután elfordult Istentől, egy olyan Isten szolgájának, mint Jónás, szüksége volt Isten megerősítésére, mielőtt folytatta volna azt a szolgálatot, amelyben Isten az elfordulása előtt tartotta. Isten gondoskodott erről.

K: A Jónás 3:2-ben úgy tűnt, hogy Jónás különösen aggódott amiatt, hogy még nem kapta meg azt az üzenetet, amelyet hirdetnie kellett volna? Aggódnunk kell-e, ha Isten szolgálatra hív minket, és még nem minden van előre kitervezve számunkra?

V: Egyáltalán nem. Úgy tűnik, Isten jobban akarta, hogy Jónás beszéljen a ninivei emberekhez, mint amennyire Jónás maga akarta ezt. Az az Isten, aki Jónást idáig elhozta, aki annyira törődött a ninivei emberekkel, hogy inkább egy nagy halat küldött, mintsem hagyja, hogy Jónás eltűnjön, nem fogja elmulasztani, hogy megadja Jónásnak a szavakat, amikor eljön az idő, hogy szükség lesz rájuk.

K: A Jónás 3:3-ban és a Jónás 4:11-ben hogyan lehetett Ninive olyan nagy város, 120 000 lakossal?

V: A Wycliffe Bibliai Szótár 1208. oldala szerint Kalah városa kevesebb mint fele akkora volt, mint Ninive, és i. e. 879-ben 69 574 lakosa volt. (Ez II. Asurnasirpal (Kr. e. 883–859) egyik feliratán alapul, amelyben 69 574 nimrudi embert hívott meg egy ünnepi lakomára.)

A három nap azonban nem egy egyenes út megtételét jelenti nyílt területen, hanem azt az időt, amíg bejutnak a városba és körbejárják azt. Egy 16 mérföld (26 kilométer) átmérőjű város kerülete körülbelül 50 mérföld (80 kilométer) lenne, és körülbelül 600 000 embert tudna befogadni.

K: A Jónás 3:3–4-ben szerinted Jónás biztonságban érezte magát, amikor egy ilyen vérrel átitatott városba ment?

V: Jónás valószínűleg biztonságosabbnak érezte magát a gonosz niniveiek között – akik élvezték a kínzást –, mivel ott Isten akaratának megfelelően cselekedett, mint amennyire egyedül érezte volna magát Istennel, amikor Isten haragudott rá. Tehát Ninivébe menet Jónás valószínűleg biztonságosabbnak érezte magát, és talán szárazabbnak is. Hasonlóképpen mi is, és mennyei jutalmunk is, biztonságosabbak vagyunk, ha Isten akaratát követve veszélyes helyre merészkedünk, mintha a biztonságra törekedve menekülnénk Isten elől. Remélhetőleg gyorsabban megértjük ezt a tanulságot, mint Jónás.

K: A Jónás 3:5-ben mi az érdekes Isten nevével kapcsolatban?

V: Jónás 3:4-ig az egyetlen Istenre használt név az Úr (Jahve) volt, kivéve a tengerészeket, akik az elohim szót használták, amikor általánosságban az istenekről beszéltek. Jónás 3:5-től kezdve az Elohim szót használja az Igaz Istenre utalva.

K: A Jónás 3:5, 6, 8-ban mi az a zsákruha?

V: A zsákruha durva szövet volt, amelyet kényelmetlen volt viselni. Az emberek mély gyász és bűnbánat jeleként viselték.

K: Miért nevezik a királyt a Jónás 3:6-ban Ninive királyának?

V: Ő Asszíria királya volt, nem csupán Niniveé. Két okot feltételezhetünk.

Jónás szemszögéből: Jónás Ninivébe érkezett, az asszír király székhelyére. Függetlenül attól, hogy Asszíria milyen területeket hódított meg, amelyek vitatták uralmát, ő Ninive királya volt.

Jónás olvasói: Mivel ő volt Asszíria királya, így Asszíria városainak királya is volt. Egyszerűbb volt – és még mindig helyes –, ha egyszerűen annak a helynek a királyának nevezték, ahová Jónás elment.

Nem volt ritka, hogy egy királyt a fővárosáról neveztek meg. Az 1 Királyok 21:1-ben Áhábot, Izráel királyát, Samária királyának nevezik. Hasonlóképpen Aháziást, Izráel királyát, a 2 Királyok 1:3-ban szintén Samária királyának nevezik, Ben-Hadádot, Áram királyát pedig a 2 Krónikák 24:23-ban kizárólag Damaszkusz királyaként említik.

K: A Jónás 3:6-ban mi az, amit itt a bűnbánat legelső lépésének tekint?

V: Alázatosságának jeleként Isten előtt a király felállt trónjáról. A bűnbánat első lépése az, hogy felálljunk a saját trónunkról, elismerjük, hogy nem mi vagyunk, és nem is akarunk lenni saját életünk urai, hanem inkább azt fogjuk tenni, amit Isten akar, és abbahagyjuk azt, amit Isten nem akar.

K: A Jónás 3:7-ben miért a király és a nemesei adták ki a rendeletet, és miért akartak a nemesek böjtölni?

V: Asszíria katonai állam volt, és a nemesei katonai parancsnokok voltak. Ha a király elvesztette volna katonai parancsnokai támogatását, nem maradt volna sokáig életben. A nemesek el akarták kerülni a pestist, mert ha híre ment volna, hogy a hadsereg sorait sok halott és beteg katona tizedelte meg, az indokot szolgáltathatott volna azoknak a sok-sok embernek, akik bosszút akartak állni Asszírián, hogy hadba vonuljanak ellene. Az urartuiak, a mannaiak és a madaiak összefogtak, és Kr. e. 782 és 745 között határaikat Ninive-től kevesebb mint száz mérföldre tolták előre.

K: A Jónás 3:7-ben hogyan lehet másokat bűnbánatra késztetni?

V: Az asszír király számára ez könnyű volt: kiadhatott egy rendeletet, amelyet büntetés követett mindazok számára, akik nem engedelmeskedtek. Ez ma már nem működik számunkra. De emellett a király felállt trónjáról, és példát mutatott azzal, hogy ő maga is böjtölt és zsákruhát öltött magára. Ma mi is elmondhatjuk az embereknek, hogy bűnbánatot kell gyakorolniuk, példát mutathatunk, és bátoríthatjuk másokat a bűnbánatra.

K: A Jónás 3:7 alapján hogyan vehetnénk fel ma metaforikusan a zsákruhát?

V: Gyászruhát vehetnénk fel, fekete karszalagot viselhetnénk, vagy lemondhatnánk valamiről, amit általában szívesen csinálunk, jelezvén ezzel, hogy gyászolunk egy személyt vagy egy népet. Isten és más emberek is hallják az üzenetünket, és nem csupán szavakkal kommunikálunk.

K: A Jónás 3:7-ben miért akarták az asszírok, hogy az állatok is mutassanak bűnbánatot?

V: Bár az állatok nyilvánvalóan nem tudták, mi folyik körülöttük, ez egy kétségbeesett kísérlet volt az asszírok részéről, hogy kifejezzék gyászukat és megnyugtassák Istent. Történelmileg már két csapás is sújtotta őket, és a babonás asszírok napfogyatkozást is láttak. Nem ez volt az egyetlen alkalom, amikor az ottani emberek az állatokkal együtt gyászoltak. Herodotos történetíró a „Történelem” című művének 9. könyvében, 24. fejezetében (292–293. o.) egy későbbi esetről számol be, amikor a perzsák leborotválták a fejüket, és levágták lovaik és öszvéreik sörényét, miután Masistius, egy lovassági parancsnok, a görögök elleni csatában elesett.

K: A Jónás 3:8-ban Isten meghallgatta-e ezeknek a hitetleneknek az imáját/kiáltását? Az üdvösségért imádkoztak?

V: Noha nem tudjuk, pontosan mire imádkoztak, azt tudjuk, hogy arra imádkoztak, hogy Isten elhárítsa róluk a fenyegető katasztrófát.

K: A Jónás 3:9-ben mennyire voltak biztosak abban, hogy bűnbánatuk egyáltalán hatással lesz a jövőjükre?

V: A niniveieknek nem volt bizonyosságuk, csak reményük. Tudták, hogy Isten haragszik rájuk erőszakos gonoszságuk miatt, és tudták, hogy Isten azt akarja, hogy abbahagyják bűneiket és bűnbánatot gyakoroljanak. Ma sokkal nagyobb bizonyosságunk van. Isten megment minket, ha bűnbánatot gyakorlunk és hozzá fordulunk. Ugyanakkor előfordulhat, hogy bűneink következményeit ebben az életben mégiscsak el kell viselnünk.

K: A Jónás 3:9-ben szereplő szöveg alapján helyes-e a hitetleneknek beszélni Isten heves haragjáról?

V: Igen, ebben az esetben ez segített nekik a bűnbánatban.

K: A Jónás 3:10-ben miért késztette Isten Jónást arra, hogy prófétálja meg a niniveiek pusztulását, ha aztán megkímélte őket?

V: Isten jelleme nem változik, és Isten végső akarata sem változik. Azonban Isten egy személy vagy nép iránt kinyilatkoztatott akarata megváltozik, ha az emberek megváltoznak és bűnbánatot tartanak, amint azt a Jeremiás 18:1–11 is mutatja.

Erre számos más példa is található a Bibliában, többek között a Mózes első könyve 20:3–7-ben, a Királyok második könyve 20:1–6-ban, sőt még a Mózes ötödik könyve 28:68-ban is szerepel egy jövendölés arról, hogy Isten irántuk kinyilatkoztatott akarata megváltozik.

Történelmi megjegyzésként említhető, hogy erre a kérdésre nyilvánvalóan először Kr. u. 207 körül válaszolt Tertullianus a Marcion ellen című művének 2. könyvében, 23. fejezetében, 315. oldalán.

További információkért lásd a Mózes első könyve 20:3–6; Mózes második könyve 33:5–6; Mózes negyedik könyve 20:17; Jeremiás 15:6; valamint Jónás 4:1–2 című szakaszokról szóló elemzést.

K: Miért tért meg a ninivei nép a Jónás 3:10-ben?

V: A mai korabeli beszámolók szerint azoknak, akiket egy zsidóhal lenyelt, de túlélték, a bőrük nagyon elszíneződött. Kétségtelen, hogy Jónásnak furcsa külseje lehetett, amikor Ninivébe érkezett. Lehet, hogy Isten néhány más tényezőt is felhasználott Jónás érkezése előtt, i. e. 758–757 körül.

Pestis Ninivében Kr. e. 765-ben. A világ leghatalmasabb hadserege is tehetetlen volt a pestis előtt.

Napfogyatkozás Kr. e. 763. június 15-én. Az ókori emberek féltek a napfogyatkozásoktól, és az asszírok, csakúgy mint mások, napfogyatkozást láttak Kr. e. 763-ban. A szkeptikus Asimov’s Guide to the Bible (Asimov Biblia-kalauz) 636. oldala is elfogadja, hogy akkor napfogyatkozás történt.

Újabb pestis Asszíriában, Kr. e. 759-ben. Ez mindössze egy-két évvel Jónás ideje előtt történt.

K: A Jónás 3:10-ben hogyan bánta meg Isten azt a gonoszt, amelyet elkövetni ígért?

V: A válaszban két szempontot kell figyelembe venni.

1. A „gonoszság” szónak héberül két jelentése van: erkölcsi gonoszság, valamint fizikai kár és fájdalom.

2. Bár Isten nem változtatja meg a véleményét (4Mózes 23:19 és 1Sámuel 15:29), az Isten által egy nép iránt kinyilatkoztatott akarat megváltozik, ha a nép hozzáállása megváltozik. További példákra lásd a Jónás 3:10-ről szóló magyarázatot.

A muszlimoknak nem szabad meglepődniük azon, hogy a „gonosz” kifejezés kárt is jelenthet, és nem csupán erkölcsi gonoszságot. Ezt a kifejezést ilyen értelemben használják saját írásaikban is, például a Bukhari Hadith 3. kötet, 29. könyv, 7. fejezet, 56. szám, 35. oldalán.

K: A Jónás 3:10b-ben miért lenne Isten irgalmas egy ilyen gonosz nép iránt, Jónás pedig miért nem?

V: Bár Isten teremtette őket, és Isten tartotta fenn őket, ahogyan minden embert, ezek nem a legfőbb okok. A legfőbb ok az, hogy Isten szerette őket, gondoskodott róluk, és Isten irgalmat érez mindaz iránt, akiket teremtett, a Zsoltárok 145:9, 13b, 17 szerint.

K: A Jónás 3:10b-ben, ha a szívünk nem áll összhangban Isten szívével, hogyan változhat meg a szívünk?

V: A Szentlélek munkálkodhat a szívünk megváltoztatásán; azonban hívőként nekünk is felelősségünk, hogy engedékenyek legyünk és reagáljunk Istenre.

K: A Jónás 4:1–2-ben miért is volt Jónás olyan dühös, hogy a niniveiek megmenekültek? Elsősorban azért, mert szavai nem teljesültek, vagy azért, mert a niniveiek pusztulását akarta látni?

V: Lehet, hogy mindkettő. Az a gondolat, hogy prófétai szavai beteljesüljenek, fontosabb volt számára, mint a niniveiek élete. Másrészt, tudva, milyen kegyetlenek és háborús kedvűek voltak a niniveiek, és talán tudva azt is, hogy csak idő kérdése, mikor támadják meg Izráelt, ezért nem akarta, hogy megkíméljék őket.

K: A Jónás 4:1–2-ben – függetlenül attól, hogy miért volt Jónás dühös – Jónás fontosabbnak tartotta-e szavai beteljesülését, mint a niniveiek életét? Vannak-e példák a Bibliában vagy a mai világban arra, hogy többet törődünk a szavainkkal, mint az emberekkel?

V: Jefte tévedett, amikor többet törődött a meggondolatlan fogadalma betartásával, mint a saját lányával. Heródes többet törődött a Salomének tett ígéretének betartásával, mint Keresztelő János életével.

K: A Jónás 4:1–2-ben: előfordul-e, hogy az igazi próféták néha hamis próféciákat mondanak?

V: Nem. A Jónás 3:4–10-ben Jónás azt jövendölte, hogy Ninive negyven napon belül elpusztul gonoszsága miatt. Amikor azonban tömegesen bűnbánatot tartottak, Isten nem hozta rájuk azt a csapást, amellyel fenyegette őket. Amikor egy nép akarata megváltozik, Istennek az adott nép iránti kinyilatkoztatott akarata is megváltozik.

Ez a megjövendölt pusztulás annak volt köszönhető, hogy nem tértek meg gonoszságukból. Ez implicit módon a bűnbánat hiányától függött. Amikor úgy döntöttek, hogy bűnbánatot tartanak, Isten nem látta szükségét annak, hogy éppen akkor elpusztítsa Asszíriát. Hasonlóképpen, amikor Isten pusztulást jövendöl, megtanulhatjuk, hogy az ítélet elhalasztható vagy elkerülhető, ha a nép bűnbánatot tart. Ezt az elvet, miszerint az ítélet ellenére is lehetőséget ad a bűnbánatra, a Jeremiás 18:7–8 fejt ki.

K: A Jónás 4:1–2-ben miért volt helytelen Jónás részéről, hogy gyűlölte az asszírokat, hiszen Dávid is azt mondta a Zsoltárok 139:21–22-ben, hogy gyűlöli azokat, akik Istent gyűlölik?

V: A válaszban négy szempontot kell figyelembe venni.

1. Az asszírok nem igazán gyűlölték az igaz Istent; alig tudták, ki is Ő valójában. Jónás 4:11-ben Isten úgy beszél a niniveiekről, hogy azok nem tudják megkülönböztetni a jobbjukat a baljuktól, vagyis alig tudják megkülönböztetni a jót a rossztól.

2. Van egy fontos fogalom, amit meg kell tanulnunk a Biblia értelmezésével kapcsolatban. A Zsoltárok imák és énekek gyűjteményei, amelyeket Isten példaként őrzött meg számunkra. Míg minden, amit Isten mond a Zsoltárokban (akárcsak a Biblia többi részében), igaz, addig nem minden, amit az emberek (nem is beszélve a Sátánról) mondanak a Bibliában, igaz. Inkább arról van szó, hogy a Biblia hitelesen rögzíti, amit mondtak. Például, ha Ácháb azt mondta volna: „1 + 1 = 3”, és a Biblia azt rögzítené, hogy „Ácháb azt mondta: 1 + 1 = 3”, akkor a Biblia hitelesen és hibátlanul rögzítené Ácháb hamis kijelentését.

3. A 139. zsoltár Isten ellenségei iránti gyűlöletről szól, az Újszövetség pedig azt mondja, hogy szeretnünk kell az embereket. (Ne feledjük, hogy a tarsusi Saul egykor Isten ellensége volt.) Így Dávid olyan imát mondott, amely nem felelt meg Isten tökéletes akaratának. Amint az Újszövetségben látható, még Isten ellenségeit is szeretnünk kell.

4. Van egy tanulság, amit levonhatunk ebből a zsoltári imából. Ne féljünk attól, hogy bármit is érezzünk, imádkozzunk Istenhez. Isten megváltoztatja a szívünket. Még a 139. zsoltár utolsó versében is Dávid így kérte Istent: „Nézd meg, van-e bennem valami gonoszság; vezess engem az örök úton!” (BSB)

K: A Jónás 4:1–2-ben, mivel Jónásnak rossz volt a hozzáállása, miért nem volt helyes, hogy máshová ment, ahelyett, hogy rossz hozzáállással végezze a szolgálatát?

V: Jónás esetében az volt a probléma, hogy hozzáállásának megváltoztatására volt szüksége. Isten természetesen azt akarta, hogy Jónás megváltoztassa a hozzáállását, de Isten parancsolta neki, hogy menjen el mindenképpen, függetlenül a hozzáállásától. Néha az emberek kemény hozzáállása meglágyulhat, amikor úgy döntenek, hogy érzéseiktől függetlenül engedelmeskednek Istennek.

A Filippi 1:15–18-ban Pál olyan emberekről beszél, akik irigységből és versengésből, nem pedig őszintén hirdették az [igazi] evangéliumot. Annak ellenére, hogy azok az emberek Pál ellen voltak, Pál mégis dicsérte Istent a hirdetésükért, mert még ha rossz indítékokból is, de az igazi evangéliumot hirdették.

K: A Jónás 4:1, 4, 9b-ben miért volt Jónásnak haragja Isten cselekedete miatt, és miért tartotta meg azt?

V: Jónás nem csupán pillanatnyilag haragudott meg; Jónás úgy érezte, valamilyen módon joga van ragaszkodni a haragjához. Ahogyan az Efézusbeliekhez írt levél 4:26-ban olvashatjuk, soha nincs jogunk ragaszkodni a haragunkhoz.

K: A Jónás 4:1, 4, 9-ben mikor (ha egyáltalán) van jogunk haragudni Isten cselekedetei miatt? Mit jelent az, amikor haragszunk Isten cselekedetei miatt?

V: Jónásnak éppúgy nem volt joga haragudni, mint nekünk arra, hogy mások hogyan költenek el a pénzüket. Végső soron a haragunk abból fakad, hogy Isten nem úgy viselkedik, mint egy csapatjátékos, aki a mi csapatunkban játszik, ahogy szerintünk kellene. Elfelejtjük, hogy Isten nem a mi csapatunkban van, és nem a mi oldalunkon áll. Nekünk kellene Isten csapatában lennünk, és Isten oldalán állnunk.

K: A Jónás 4:1, 4, 9-ben mi történik, amikor haragszunk Istenre? (Gondolj vissza Jób történetére.)

V: Isten elviseli. Folytasd a beszélgetést Istennel, és kérd meg Őt, hogy változtassa meg a szívedet, hogy összhangba kerülj az Ő szívével. Isten a többi bűnünket is elviseli.

K: A Jónás 4:2-ben sokan haragszanak Istenre, mert téves képet alkotnak róla. Jónás esetében is ez volt a helyzet?

V: Nem. Jónásnak helyes képe volt Isten hatalmáról, és arról, hogy Isten meg akarja bocsátani és megkímélni őket. Jónás nem szerette a niniveieket, akiket Isten teremtett.

K: A Jónás 4:3-ban Jónás azt mondja, hogy annyira dühös, hogy meghalna, hasonlóan ahhoz, amit Illés mondott az 1 Királyok 19:4-ben?

V: Nem. Mindkét esetben azt hitték, hogy hűségesen szolgálják Istent, és magányosnak érezték magukat. Illés azonban kimerültségtől szenvedett, és depressziós volt (nem dühös), mert Izebel üldözte őt, és veszélyben volt. Jónás azért volt dühös, mert a niniveieket megkímélte Isten, és Isten kifejezte Jónás iránti elégedetlenségét.

K: A Jónás 4:3, 8–9, a Bírák 16:30 és az 1 Királyok 19:4 alapján vajon imádkozhatnak-e a hívők azért, hogy Isten vegye el az életüket?

V: A Biblia nem ad közvetlen választ erre a kérdésre, de hoz néhány jó és rossz példát.

1. A Bibliában egyetlen engedelmes hívő sem követett el öngyilkosságot. Sául nem volt engedelmes az 1 Sámuel 31:4-ben. Ahitofel sem volt engedelmes hívő, miután elárulta Dávidot a 2 Sámuel 17:1–23-ban.

2. Sámson a Bírák könyve 16:30-ban arra kérte Istent, hogy vegye el az életét; azonban bár Sámson „öngyilkos küldetést” hajtott végre, nem tett semmi mást, hogy véget vessen az életének.

3. Illés annyira kimerült volt, hogy az 1 Királyok 19:4-ben arra imádkozott, hogy Isten vegye el az életét. Jónás annyira haragudott Istenre, hogy arra kérte Istent, öljön meg. Azonban Isten egyikük kérését sem fogadta el.

K: Miért ment ez a próféta Jónás 4:5 szerint Ninive keleti részére, hogy leüljön?

V: A Tigris folyó Ninive nyugati oldalán folyt. Egy Ninivét megtámadó sereg valószínűleg keletről érkezett volna, és Jónás először keletről ülve láthatta volna meg. Talán Jónásnak „elég hite” volt ahhoz, hogy lássa Ninive pusztulását. Isten cselekedetei azonban nem a mi hitünktől függenek, hanem az Ő akaratától.

K: A Jónás 4:5–6-ban miért sütötte a nap Jónást, ha épített magának egy menedéket?

V: Az áll benne, hogy a város keleti oldalán építette a menedéket, így valószínűleg a délutáni napra volt kitéve.

K: A Jónás 4:6-ban milyen fajta tök volt ez?

V: A Szentírás nem mondja meg, hogy egy normális növényfajról volt-e szó, amely csodás módon nőtt meg, vagy egy olyan növényfajról, amely egyébként nem létezett a földön. A szkeptikus Asimov’s Guide to the Bible (Asimov Biblia-kalauz) 648. oldalán azt feltételezik, hogy ricinusfa volt, amely akár fa méretűre is megnőhet.

K: A Jónás 4:6-ban miért örült volna Jónás a csodás módon kinőtt szőlőnek?

V: Természetesen örült neki, mert árnyékot nyújtott neki. De ennél is több: úgy tűnt, hogy ez annak a jele, hogy Isten különös figyelmet szentel neki, Isten kegyében áll, és Isten valóra váltja a szavait. Amikor valaki ad neked egy kedves kis ajándékot, örülsz az ajándék hasznosságának, de általában még jobban örülsz annak, hogy az illető kifejezetten rád gondolt, és egyáltalán ajándékot adott neked. Annak ellenére, hogy min ment keresztül, Jónás örülhetett ennek a jelnek, amely azt mutatta, hogy igazat kapott, és most már Isten akaratában jár.

K: A Jónás 4:7-ben, azután, hogy Jónás mindezt átélte, miért küldött Isten egy kis férget, hogy elpusztítsa a szőlőt? Akar Isten valaha is dolgokat elpusztítani vagy elvenni tőlünk csak azért, mert azok boldoggá tesznek minket?

V: Olyan lenne, mintha valaki egy szép ajándékot adna neked, és miután körülbelül egy órája a birtokodban van, odajönne, és szándékosan tönkretenné a szemed előtt. Jónás hozzáállása és parázsló haragja nyilvánvalóvá vált, és pont ez volt a lényeg. Jónás már nem volt langyos.

K: A Jónás 4:8-ban mit tudunk a keleti szélről ezen a vidéken?

V: A mai Palesztinában és Mezopotámiában az erős, forró keleti szelet szirokkónak nevezik. Ez a szél 16–22 Fahrenheit-fokkal emelheti a hőmérsékletet. A szirokko nagyon száraz, kiszárítja mind a bőrt, mind a növényzetet. Amikor szirokko fúj, az emberek menedékbe rohannak. A szirokko Jónásra is rásújtott, de nem tudjuk, hogy Ninivére is hatással volt-e egyáltalán.

K: A Jónás 4:8-ban miért hozott Isten keleti szelet, hogy bosszantsa Jónást?

V: Jónás a város keleti részén ült, hogy lássa azt a csapást, amely eljön és elpusztítja Ninivét. Isten valóban küldött egy „csapást”, de nem Ninive elpusztítására, hanem Jónás bosszantására. Ez meglehetősen megfelelő fegyelmezésnek tűnik egy olyan hívő számára, akinek a hozzáállása bosszantotta Istent.

K: A Jónás 4:8–9-ben miért gondolta Jónás, hogy joga van haragudni a szőlő miatt?

V: Jónás talán úgy gondolta, hogy annyit szenvedett el Isten mellett a hal gyomrában, és annyit tett Istenért, hogy Istennek kötelessége volt megőrizni azt a szőlőt, amelyet már korábban biztosított neki. Jónás talán figyelmen kívül hagyta azt a gondolatot, hogy Isten az áldozatnál jobban az engedelmességet akarja. Istennek semmivel sem tartozik nekünk. Mi azért vagyunk itt, hogy szolgáljuk és tetszésére legyünk Istennek, nem pedig fordítva.

K: A Jónás 4:8–11-ben: még ha Isten is határozottan a legfontosabb az életedben, vannak-e más dolgok, amelyek számodra fontosabbak, mint más emberek és az ő üdvösségük?

V: Előfordulhat, hogy a hobbik, a szórakozás, a család, vagy akár az egyház és Isten munkája is fontosabbá válik számunkra, mint Isten.

K: A Jónás 4:10–11-ben Isten fő üzenete nem a szőlőről vagy Jónás szőlővel kapcsolatos haragjáról szólt. Mi volt az a lényeg, amit Isten a szőlővel kapcsolatban próbált közölni Jónással?

V: Jónás szerezhetett volna anyagokat, és készíthetett volna magának árnyékot. A szőlő csak arra szolgált, hogy feltárja Jónás előtt, mi van a szívében.

Isten lényegében képmutatóként nevezte Jónást. Jónás törődött azzal a szőlővel, bár nem gondozta és nem ápolta. Ugyanakkor Jónás dühös volt, amikor megtudta, hogy Isten törődik ezekkel a ninivei emberekkel, akiket Ő teremtett.

K: A Jónás 4:11-ben a szőlő nem ugyanaz, mint egy bálvány. Ez a fajta szőlő egy jó dolog, amit Isten ad nekünk, majd miután megszoktuk, Isten elveszi tőlünk, hogy tanítson nekünk valamit. Voltak-e példák szőlőre az életedben vagy az ismerőseid életében?

V: Lehet ez az iskola, a munkahely vagy üzleti lehetőségek. Egyedülállók számára ez lehet egy romantikus kapcsolat is.

K: A Jónás 4:11-ben, ha Isten az első helyen áll, de te más dolgokat szeretsz jobban, mint más embereket, akkor is helyes lehet az Isten iránti szereteted? (Lásd 1 János 3:17; 4:12,20-21)

V: Nem. Az 1 János 3:17; 4:12,20-21 megmutatja nekünk, hogy valójában nem szeretjük Istent, ha nem szeretjük másokat. János azt mondja nekünk, hogy a szeretet összefonódik az Isten iránti engedelmességgel, és Isten megparancsolja nekünk, hogy szeressük másokat. Ez függetlenül attól, hogy van-e hozzá kedvünk vagy sem.

K: A Jónás 4:11-ben hogyan viszonyult Ninive lakossága a korabeli más városokéhoz?

V: Ninive a korához képest nagyon nagy város volt. Samáriában körülbelül 30 000 ember élt, és Samária nagyobb volt, mint Jeruzsálem. Ninive akkori nagy népességét valószínűleg nem tudták volna pusztán mezőgazdasági termelésből eltartani. Ez egy olyan város volt, amely hódításokból és adóbevételekből élt.

K: A Jónás 4:11-ben miért említette Isten a marhákat Jónásnak?

V: A legtöbb, akiben van egy csepp együttérzés is, legalább némi kedvességet tanúsít az állatok iránt, még ha azok nem is tudják megkülönböztetni a jót a rossztól. Az emberek (beleértve a niniveieket is) fontosabbak, mint az állatok. A niniveiek szinte ugyanolyan tudatlanok voltak Isten útjaival kapcsolatban, mint az állatok. Mivel Isten törődik azzal, amit teremtett, nem kellene-e törődnie a niniveiekkel is?

K: A Jónás 4:11-ben Jónás megváltoztatta-e valaha a hozzáállását, és megszerette-e az asszírokat?

V: Bármelyik irányba elmehetett volna a történet. A történet nyitva hagyja a kérdést, és valószínűleg szándékosan. Azonban az, aki leírta a könyvet, minden bizonnyal osztotta Isten szívét ebben a kérdésben. Mivel valószínű, hogy vagy Jónás írta le ezt saját maga, vagy Jónás diktálta ezt egy írnoknak, talán Jónás végül mégis megtanulta a leckét.

K: Van-e a Jónás-könyvben a Biblián kívüli bizonyíték arra, hogy az asszírok bűnbánatot tartottak?

V: Talán igen. Bár az Asimov’s Guide to the Bible című szkeptikus mű 647. oldalán nem, valójában vannak bizonyítékok. Az asszír hadsereg minden évben harcolt, kivéve azt a két furcsa évet, i. e. 758–757 körül, amikor látszólag egyáltalán nem harcoltak. Bár nem bizonyítható, hogy Jónás éppen e két év egyikében érkezett volna, nagyjából abban az időben jött, és Jónás prédikációja jó magyarázatot ad arra, hogy miért döntött úgy egy egész, hivatásos katonákból álló nemzet, hogy két évig nem harcol. Ez vagy III. Asur-dan (kb. i. e. 772–754) uralkodása alatt történt, vagy pedig utódja, V. Asur-nirari (kb. i. e. 754–746) idején.

Később az asszírok visszatértek régi szokásaikhoz, és i. e. 612-ben elpusztultak, amint azt Nahum 2:1–3:9 és Zefánia 2:13–15 megjövendölte.

K: A Jónás könyvében hol temették el Jónást?

V: Nem tudjuk. De létezik egy hagyomány, miszerint Jónást Irak északnyugati részén, Ninive városa közelében temették el. A muszlimok mecsetet építettek a sírja fölé, amelyet az ISIS-hez tartozó szunnita muszlimok 2014. július 24-én leromboltak.

K: A Jónás-könyvben ez az ellenkezője annak az ősi elképzelésnek, miszerint Isten ki akarta irtani a nem zsidókat, például az amalekitákat, ahogyan azt az Asimov’s Guide to the Bible című könyv 648. oldalán állítják?

V: Nem. A válaszban három szempontot kell figyelembe venni.

Az asszírok még nem voltak Isten népének ellenségei. Ezzel szemben az amalekiták már elkötelezték magukat amellett, hogy harcoljanak Isten népe ellen, és megöljék a lemaradókat.

A későbbi próféták, köztük Jónás is, soha nem kritizálták a kánaániták és az amalekiták korábbi megölését.

Isten Mózes révén kijelentette, hogy a nem kánaáni népek – beleértve a távoli területeken élőket is – alkalmasak arra, hogy barátságot kössenek az izraelitákkal és szerződést kössenek velük.

Így Asimov egy állítólagos „koncepciófordulatról” írt, holott a valóságban itt teljes összhang van Mózes és Jónás írásainak szelleme és betűje között.

K: A Jónás-könyv elolvasása után milyen kulcsfontosságú kérdéseket tehetünk fel magunknak és Jónásnak is?

V: Ismerd fel, hogy soha nem leszel túl érett ahhoz, hogy ne kelljen többé őrizned a hitedet. Négy kulcsfontosságú kérdést tehetünk fel Jónásról. De amikor Jónásról kérdezünk, magunkról is kérdezhetünk.

El tud-e Jónás annyira eltávolodni Isten akaratától, hogy Isten megfeledkezzen róla?

Lehet-e Jónás annyira mélyre süllyedni, hogy Isten elhagyja őt?

Túl késő volt már Jónás számára, hogy újra hatékonyan szolgálja Istent?

Lehetett-e Jónás szívében Isten irgalma az elveszettek iránt?

K: Miért hagy a Jónás 4. fejezet vége még mindig nyitva a kérdést?

V: A Jónás könyve végén nem kapunk választ arra, hogy Jónás meglágyította-e a szívét Isten iránt, vagy sem. Bár ez kielégítetlennek tűnik, szerintem ez szándékos. Ha a szívünk meghidegül Isten iránt, és kicsit olyanokká válunk, mint Jónás, rajtunk múlik, hogy megírjuk a befejezést: meglágyul-e a szívünk, vagy sem.

Szeretném elolvasni a Jónás-könyv végét, de nincs megadva. Nem állítom, hogy prófétai adományom lenne, de pusztán spekulálva íme két lehetséges befejezés.

A) Jónás szíve olyan maradt, amilyen volt. Lehet, hogy másoknak elmesélte, mit tett Isten a múltban, de az embereket nem igazán vonzotta, hogy most halljanak a hitéről. Száraz és poros lett, miután a féreg megette a növényt, és lelkileg egész hátralévő életében ilyen maradt.

B) Jónás nevetett, amikor rájött, hogy a csodálatos növény, a csodálatos féreg és a csodálatos nagy hal mind azt mutatták, mennyire törődött vele Isten, hogy háromszor is őt választotta ki. Rájött, hogy saját tervei, saját büszkesége és saját elképzelései arról, mit kellene tenni, jelentéktelenek voltak Istenhez és az Ő szeretetéhez képest. Azt mondta Istennek: „Elég kínos volt, hogy folyton megpróbáltam átvenni az irányítást; mostantól kezdve csináljuk a dolgokat a Te módszered szerint.”

De ahogy valaki megjegyezte: ma rendelkezésünkre áll a Jónás-könyv, tehát ha nem is írta le vagy mesélte el valaki más Jónás történetét, akkor ő maga tette, ami arra utal, hogy végül megértette, és szívében Isten szemszögéből látta a dolgokat.

K: A Jónás-könyvvel kapcsolatban melyek a legkorábbi, ma is fennmaradt kéziratok?

V: Holt-tengeri tekercsek: (kb. Kr. e. 1.) A Holt-tengeri tekercsek között három példány található a Jónás-könyvből, amelyek a 4Q76 (=4QXIIa), 4Q81 (=4QXIIf) és 4Q82 (=4QXIIg) jelöléssel szerepelnek.

A 4Q76 a Jónás 1:1–5, 7–10, 15–16; 2:1, 7; 3:2 szakaszait tartalmazza.

A 4Q81 a Jónás 1:6–8, 10–16 szakaszait tartalmazza.

A 4Q82 Jónás 1:1–9; 2:3–10; 3:1–3; 4:5–11 szövegét tartalmazza.

Nahal Hever egy En-gedi közelében található barlang, amelyben a tizenkét próféta görög nyelvű töredéke található (8 Hev XIIgr). Feltételezések szerint Kr. e. 50 és Kr. u. 50 között íródott. A Róma elleni Bar Kokhba-felkelés idején rejtették el. Ez a Septuaginta Júdeában készült átdolgozása, és szinte teljesen megegyezik a maszorétikus szöveggel. Tartalmazza a Jónás 1:14–16; 2:1–7; 3:2–5, 7–10; 4:1–2, 5 verseket.

A Wadi Murabba’at-tekercs (Mur XII) i. sz. 132 körülről származik. Tartalmazza a Jónás 1:1–16; 2:1–11; 3:1–10; 4:1–11 verseket.

Összességében a Holt-tengeri tekercsekben, a Nahal Heverben és a Wadi Murabba’atban a Jónás-könyv következő versei maradtak fenn: 1:1–16; 2:1–10; 3:1–10; 4:1–11. A Jónás 1:17 kivételével minden vers fennmaradt.

A keresztény Biblia-kéziratok, amelyek körülbelül Kr. u. 350-ből származnak, tartalmazzák az Ószövetséget, beleértve a Jónás-könyvet is. Ezek közül kettő a Vaticanus (Kr. u. 325–350) és a Sinaiticus (Kr. u. 340–350). A Sinaiticus tartalmazza a Jónás-könyv teljes szövegét. Ugyanazon az oldalon kezdődik, ahol az Obádiás-könyv véget ér, és ugyanazon az oldalon végződik, ahol a Nahum-könyv kezdődik.

Az Alexandrinus (kb. 450-ből) a tizenkét kis próféta könyveit Ézsaiás előtt helyezi el. Jónás könyve mind a Vaticanusban, mind az Alexandrinusban teljes egészében szerepel.

K: Mely korai írók hivatkoztak Jónásra?

V: A nikéai zsinat előtti írók közül a következők hivatkoztak Jónás könyvének versére vagy utaltak rá:

Az apokrif Ecclesiasticus 49:10 (Kr. e. 190 előtt) arra utal, hogy Jónás a Tizenkettő könyvének része volt.

Római Kelemen (Kr. u. 96–98) így ír: „Jónás pusztulást hirdetett a niniveieknek; de ők, bűneiket megbánva, imádsággal engesztelték ki Istent, és üdvösséget nyertek, noha idegenek voltak Isten szövetségétől.” 1. Kelemen (1. kötet) 7. fejezet, 7. oldal

Justinus, a mártír (kb. 138–165)

Irenaeus of Lyons (182–188) Jónás 1:9-et és 2:2-t Jónás szavaiként idézi. Irenaeus: Az eretnekségek ellen, 3. könyv, 20.2. fejezet, 450. o.

Alexandriai Kelemen így fogalmaz: „És maga Jónás, a próféta is ugyanezt sugallja szavaival: »És a hajóskapitány odament hozzá, és így szólt hozzá:

Miért horkolsz? Kelj fel, hívd segítségül a te Istenedet, hogy megmentsen minket, és ne vesszünk el.’” A Stromata (Kr. u. 193–202) 5. könyv, 141. fejezet, 474–475. o.

Tertullianus (Kr. u. 207/208) „Jónásban találjuk meg az Ő irgalmának jelképes cselekedetét, amelyet az imádkozó niniveieknek mutatott meg.” (Jónás 3:9) Öt könyv Marcion ellen, 5. könyv, 11. fejezet, 452. o.

Tertullianus (198–220) „Vajon ez volt-e tehát az oka annak, hogy Jónás nem tartotta szükségesnek a bűnbánatot a pogány niniveiek számára, amikor elhárította a prédikálás kötelességét? Vagy inkább – előre látva, hogy Isten irgalma még az idegenekre is kiárad – attól tartott, hogy ez az irgalom mintegy aláásná hirdetése hitelességét?” A szerénységről, 10. fejezet, 84. oldal

Origenész (Kr. u. 225–254) megemlíti Jónást a Celsus ellen című mű 7. könyvének 57. fejezetében, 4. kötet, 634. oldal

Adamantius (kb. 300) említi Jónást: „A víz három nap és három éjszakaig magába fogadta Jónást, majd teljesen ép állapotban hozta vissza.” Párbeszéd az igaz hitről, 5. rész, 172. o. (Adamantius szól)

Methodius az Olümposzról és Patarából (Kr. u. 270–311/312)

A niceai zsinat után (325):

Athanasius of Alexandria (367 A.D.) (Ezt a tizenkét próféta említése sugallja) „Az Ószövetségben tehát huszonkét könyv található; … majd a próféták, akik közül a tizenkettőt egyetlen könyvnek tekintik….” Athanasius Húsvéti levél 39, 4. fejezet, 552. o.

Jeruzsálemi Cirill (kb. 349–386) a 14.20. előadás 99. oldalán Jónás 2:2, 6, 8 verseket idézi Jónás nevében

János Aranyszájú (–407) a 9. kötetben, a „A szobrokról” című homíliájának 20.21. fejezetében, a 480. oldalon említi Jónás prófétát

Jeromos (373–420) az Ószövetség könyveit tárgyalja. Kifejezetten kitér a Teremtés könyvére, a Kivonulás könyvére, a Levitikusra, a Számok könyvére, a Deuteronómiumra, a Pentateuchra, a Jób könyvére, Jézusra, Nave fiára [Józsuéra], a Bírók könyvére, a Rút könyvére, a Sámuel és a Királyok könyveire (2 könyv), a tizenkét prófétára, Hóseásra, Jóelre, Ámósra, Obádiásra, Jónásra, Mika, Nahum, Habakuk, Zefánia, Haggai, Zakariás, Malakiás, Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel, Dániel, Eszter, Ezsdrás, Nehémiás, 53. levél, 7–8. fejezet, 99–101. o.

Sulpitius Severus (363–420) Jónásra Jónás néven hivatkozik a Történelem című művének 1. könyvében, 48. fejezet, 94. oldal

Hippo-i Ágoston (338–430) megemlíti Jónás prófétát az Isten városa című mű 18. könyvének 44. fejezetében, 387. oldalon

Az eretnekek és a hamis könyvek között

Tatianus Diatessaronja (meghalt 170-ben) 16. szakasz, 68. oldal Jónásról idézi a Máté 12:41-et és a Lukács 11:29–32-t.

Mopsuesztiai Theodor (392–423/429) Jónás 3:4-ből idéz a „Jónás-kommentár” 1. fejezetében, 193. oldalon

Nikaia után is voltak más írók.

K: A Jónás-könyvben milyen fordítási eltérések vannak a héber és a görög Septuaginta között?

V: Íme néhány fordítási eltérés, főként a 3. fejezetből; az első a héber szövegből, a második pedig a görög Septuaginta-fordításból származik.

Jónás 1:9 „Héber vagyok” (maszorétikus szöveg) vs. „Az Úr szolgája vagyok” (Septuaginta, Mopsuesztiai Teodor, Jónás-kommentár, 1. fejezet, 197. oldal)

Jónás 2:4 „Bizonyára megnézem” (maszorétikus) vs. „Vajon valóban megnézem-e?” (Septuaginta) vs. „Hogyan nézzem meg?” (Theodotion)

Jónás 3:2 „az üzenet, amelyet hirdetek neked” (maszorétikus) vs. „az előző prédikáció szerint, amelyről beszéltem neked” (Septuaginta)

Jónás 3:3 „Isten számára nagy város” (maszorétikus szöveg) vs. „nagy város” (Septuaginta)

Jónás 3:4 „40 nap” (maszorétikus) vs. „3 nap” (Septuaginta, Mopsuesztiai Theodor, Jónás-kommentár, 1. fejezet, 193. oldal)

Jónás 3:6 „még a királyokat is megérintette” (Maszorétikus) vs. „eljutott a királyhoz” (Septuaginta)

Jónás 3:6 „felállt trónjáról” (maszorétikus szöveg) vs. „felkelt trónjáról” (Septuaginta)

Jónás 3:6 „köntös” (Masorétikus) vs. „ruha/öltözék” (Septuaginta)

Jónás 3:7 „És kiáltott, és így szólt Ninivében a király és a nagyemberei rendelete szerint” (Maszorétikus) vs. „És hirdetményt tettek közzé, és parancsot adtak Ninivében a király és a nagyemberei által” (Septuaginta)

Jónás 3:7 „emberek vagy állatok, csorda vagy nyáj” (Maszorétikus) vs. „emberek, vagy szarvasmarhák, vagy ökrök, vagy juhok” (Septuaginta)

Jónás 3:8 „De az ember és az állat” (Masoréta) vs. „Így az emberek és a szarvasmarhák” (Septuaginta)

Jónás 3:8 „És mindegyikük térjen vissza” (Maszorétikus) vs. „és mindannyian visszatértek” (Septuaginta)

Jónás 3:10 „gonosz út” (Masorétikus) vs. „gonosz utak” (Septuaginta)

Jónás 3:10 „megsajnálta” (Maszorétikus) vs. „megbánta” (Septuaginta)

Jónás 4:1 „De ez nagy csapás volt Jónás szemében, és haragot keltett benne.” (Masorétikus) vs. „De Jónás nagyon mélyen megsajnálta, és zavarba jött.” (Septuaginta)

Irodalomjegyzék ehhez a kérdéshez: a héber fordítás Jay P. Green Literal Translation című művéből származik, a Septuaginta-fordítás pedig Sir Lancelot C.L. Brenton The Septuagint: Greek and English című fordításából. Használtuk továbbá az Expositor’s Bible Commentary című művet, valamint a NASB, NIV, NKJV és NRSV Bibliák lábjegyzeteit is.

Ha másképp nem jelezzük, a Szentírási idézetek a The Holy Bible, Berean Standard Bible (BSB) című kiadásból származnak, amely közkincsnek minősül: https://berean.bible