< Kérdés a Józsué-könyvből

K: Mi a Józsué könyvének fő üzenete?

V: A Józsué könyve abból a szempontból érdekes, hogy legalább három szinten is értelmezhető.

1. A Józsué könyve arról szól, hogy Isten vezette az izraelitákat Palesztina meghódításában.

2. A könyv az Exodus csúcspontját jelenti, és egyben az izraeliták palesztinai életének kezdetét is.

3. Ez a könyv elsősorban azt mutatja be, hogy az engedelmesség választása hogyan hoz győzelmet és áldást, másodsorban pedig azt, hogy a engedetlenség hogyan vezet vereséghez. A Bírák könyve hasonló tanulságokat tartalmaz, de a sorrend fordított, és a Bírák könyve számos további tanulságot ad az engedetlenség különböző formáiról. Végül a Józsué könyve abban is hasznos számunkra, hogy tanulhassunk e jámbor vezető példájából.

K: A Józsué 1:4-ben hogyan adta Isten az izraelitáknak a hettiták földjét, hiszen a hettiták Izraeltől északra, a mai Törökország területén éltek?

V: A Józsué 1:4 nem a mai Törökország területére utal. A hettitáknak inkább Kánaán középső részén volt egy kolóniájuk, amely magában foglalta Gibeon városát is.

K: A Józsué 1:4-ben mi az a Nagy-tenger?

V: A Nagy-tenger a Földközi-tengerre használt elnevezésük volt.

K: Milyen jólétet ígér a Józsué 1:8?

V: Isten katonai sikert ígér Józsuénak. Józsué maga soha nem lett különösebben gazdag. Bár Isten sokféleképpen ad sikert a keresztényeknek, vigyáznunk kell arra, hogy ne hagyjuk magunkat elcsábítani a pénzszerzés gonosz vágyától. A anyagi jólétről annyit mondhatunk, hogy ebben az életben olyan gazdagok lehetünk, mint Jézus és Pál, akiknek nem volt sok vagyonuk.

K: A Jónás 1:8-ban mit jelent a „mit csinálsz” kifejezés?

V: Lehet, hogy azt jelenti: „mivel foglalkozol (milyen a foglalkozásod)”, vagy azt is jelentheti, hogy „mit csinálsz (ezen a hajón)”.

K: A Jónás 1:8–10-ben miért féltek, amikor Jónás azt mondta, hogy azt imádja, aki a tengert és a szárazföldet teremtette? Hiszen ők amúgy sem imádták az Egyetlen Igaz Istent.

V: Nem hittek az Egyetlen Igaz Istenben, de láthatóan nem is zárták ki Őt teljesen. A pogányok hajlamosak voltak elfogadni az új istenségeket, és ha azt állították, hogy Ő teremtette a tengert, akkor az ilyen körülmények között számolni kellett azzal az Istennel. Ma is vannak ilyen emberek. Nem fogadják el az Egyetlen Igaz Istent, de nem is zárják ki Őt teljesen. Szeretnek a kerítésen ülni.

K: A Józsué 1:11-et a Józsué 3:1 előtt vagy után mondták ki?

V: Lehet mindkettő; a beszámoló szigorúan kronológiai sorrendben halad. Általánosságban elmondható, hogy a Bibliában nem feltételezhetjük, hogy valami kronológiai sorrendben történik, kivéve, ha ezt kifejezetten meg is állapítják.

K: A Jónás 1:11–15-ben helyesen cselekedtek-e a férfiak, amikor Jónást a hajó fedélzetéről a biztos halálba tűnő tengerbe dobták?

V: Általában nem. De kétségbeesettek voltak, és amikor Jónás azt mondta nekik, megtették, amit kötelességüknek éreztek. Kegyetlennek tűnhet, hogy Isten arra kényszerítette őket, hogy Jónást a hajó fedélzetéről a biztos halálba látszó helyzetbe dobják, de Isten ezt arra használta fel, hogy sok pogánynak életet adjon.

K: A Józsué 1:15-ben miért kellett birtokba venniük a földet, hiszen Isten már a Józsué 1:3-ban odaadta nekik?

V: Itt van egy fontos tanulság. Isten már kijelentette, hogy a föld az övék. Azonban még előttük állt az a kemény munka, hogy birtokba vegyék Isten ígéretét. Ma is gyakran ahhoz, hogy győzelmet arassunk, együtt kell működnünk Istennel, hogy birtokba vegyük azt, amit Isten adott nekünk.

K: A Jónás 1:16-ban a tengerészek hittek-e az igaz Istenben?

V: A Szentírás ezt nem mondja ki kifejezetten. Vagy:

a) valóban megtértek, és kizárólag az igaz Istent imádták,

b) vagy csupán nagy tiszteletet tanúsítottak az igaz Isten iránt, és áldozatot mutattak be neki, miközben továbbra is áldoztak bálványaiknak is.

K: A Józsué 2:1-ben Raháb valóban csak egy fogadósnő volt?

V: A Zsidókhoz írt levél 11:31 és a Jakab-levél 2:25 szerint nem az volt. A Biblián kívül az 1. Kelemen-levél (Kr. u. 96–98) 12. fejezet, 1. kötet, 8. oldal, amelyet Kr. u. 96–98-ban írtak, szintén ezt állítja. A Nelson Study Bible 355. oldalán az áll, hogy az itt szereplő héber szó egy közönséges fogalmat jelöl, amely nem kapcsolódik vallási templomhoz.

Az NIV lábjegyzete azt írja: „Vagy esetleg egy fogadós”, de ez ebben az esetben helytelen.

K: A Józsué 2:1-ben miért mentek az istenfélő emberek egy olyan házba, mint Rahábé?

V: A jámbor embereknek manapság nem szabadna ilyet tenniük. A Példabeszédek 5:8 a kísértés összefüggésében azt mondja, hogy a férfiaknak még csak a könnyűvérű asszony ajtajához sem szabadna közeledniük. A válaszban azonban három szempontot kell figyelembe venni.

1. A Példabeszédek 5:8 még nem volt megírva, és az emberektől nem várták el, hogy olyan parancsokat kövessenek, amelyeket még nem tettek közzé.

2. A Biblia sem nem helyesli, sem nem ítéli el, hogy hol szálltak meg.

3. A héber nyelvben a fogadósra és a prostituáltra ugyanaz a szó vonatkozik. Raháb egyértelműen az utóbbi volt, amint azt a Zsidókhoz írt levél 11:31 és a Jakab-levél 2:25 is mutatja. Lehet azonban kulturális oka annak, hogy mindkettőre csak egy szó létezik. Talán a fogadók és más szálláshelyek szobáinak kettős rendeltetése volt, és az erkölcsös emberek számára csupán alvóhelyként szolgáltak. Ebben az esetben, ha minden fogadó egyben prostitúció helyszínéül is szolgált, elkerülhetetlen lehetett, hogy istenfélő emberek istenfélő okokból fogadóban szálljanak meg.

K: A Józsué 2:4–9-ben Isten megjutalmazta-e Rahábot a hazugságáért?

V: A Biblia soha nem állítja, hogy Isten megjutalmazta volna Ráhábot a hazugságáért, de a Zsidókhoz írt levél 11:31 azt mutatja, hogy Isten megjutalmazta Ráhábot azért, mert bízott benne. Ezen túlmenően a keresztények nem értenek egyet ebben a kérdésben, és kétféle válasz létezik.

1. Egyesek szerint Raháb hazugsága igazságos cselekedet volt. Gonosz embereknek hazudni megengedett, ha ártatlan életet kell megmenteni, és háború idején. A New Geneva Study Bible 298. oldalán ez áll: „A megtévesztés szükséges taktika a háborúban.”

2. Mások szerint Rahab hazugsága nem volt igazságos cselekedet. Rahab azonban nem ismerte Isten törvényét, és Isten megjutalmazta őt azért, mert követte Őt, annak ellenére, hogy ismeretei nem voltak tökéletesek. A „735 Baffling Bible Questions Answered” című könyv 88. oldalán rámutatnak arra, hogy Isten megáldja a bűnösöket bűneik ellenére is, mert minden ember bűnös.

Lásd még a Zsidókhoz írt levél 11:31-ről és a Jakab-levél 2:25-ről szóló értekezést.

K: A Józsué 2:7-ben mi az a „ford” (kisbetűs f-vel)?

V: Egy folyón átvezető sekély átkelőhely.

K: A Józsué 2:18–21 és a Józsué 6:22–23 versekben mi a jelentősége a skarlátvörös szálnak?

V: Raháb és az izraeliták számára ez egyszerűen egy jel volt közöttük, hogy megmentsék a családját.

Irenaeus of Lyons (182–188) a „Heresie ellen” című művének 4. könyvében, a 20. fejezet 12. pontjában (492. oldal) megemlíti, hogy az ablakon kinyújtott skarlátvörös fonál az egyiptomi izraeliták által ajtóikra kenett páska bárány vérére emlékeztet. Láthatjuk azt is, hogy ez Jézus rózsavörös vérére emlékeztet, amelyet értünk ontott. Tehát bizonyos értelemben nekünk is van egy skarlátvörös szálunk, amely Isten haragjától való védelmünk szimbóluma.

K: A Józsué 3:7-ben miért akarta Isten „megnagyítani” Józsuét?

V: Isten azt akarta, hogy a nép felnézzen Józsuéra. Így nagyobb valószínűséggel engedelmeskedtek volna neki, és bíztak volna benne. A Filippi 2:29 azt mutatja, hogy az istenfélő embereket el kell ismerni és tisztelni kell.

K: A Józsué 3:9–16-ban miért indított Józsué támadást Kánaán közepéről?

V: Láthatjuk, hogy ez katonai szempontból is ésszerű lépés volt. A középső támadás elválasztotta az északon élő körülbelül 1,1 millió embert a délen élő 900 000-től. Érdekes, hogy Józsué stratégiáját – miszerint először Kánaán közepét támadja meg, hogy elválassza az északot a déltől – nyilvánvalóan ismerte Edmund H. Allenby brit tábornagy is. Ugyanezt a stratégiát alkalmazta az első világháborúban, hogy felszabadítsa Palesztinát a törökök alól, és ő is győzedelmeskedett.

K: A Józsué 3:9–13-ban nehézségekbe ütköztek a Jordán folyón való átkeléskor?

V: Isten számára ez nem jelentett problémát. A Jordán folyó Jerikónál az év nagy részében 80–100 láb széles volt, de a tavaszi árvíz idején akár egy mérföld szélesre is kiszélesedett. A kémek sekély, körülbelül 3 láb mély gázlókon kelhettek át, ahol egyszerre csak néhány ember tudott átkelni. Úgy tűnhetett, hogy az izraelitáknak egy nagyon nagy gázlóra lenne szükségük, vagy pedig hosszú kerülőutat kellene tenniük. Istennek azonban volt egy gyorsabb megoldása, amelyet Józsué a Józsué 3:9–13-ban elmondott a népnek.

Ez csoda volt, mert a vizek „amint a papok lába a vízhez ért” (Józsué 3:15–16), megálltak, és ők száraz földön keltek át (Józsué 3:17).

K: A Józsué 3:10-ben, mivel Isten minden kétséget kizáróan kiűzte volna előttük a kánaánitákat, miért maradtak meg közülük néhányan még a Bírók idején is?

V: Isten nem azt mondta, hogy kiűzi a kánaánitákat, hanem azt, hogy kiűzi őket előttük. Azokban az esetekben, amikor abbahagyták a harcot a kánaániták ellen, azok nem lettek kiűzve.

Még ma is vannak olyan csaták, amelyekben Isten velünk lesz, hogy győzzünk, de ha nem vagyunk hajlandók megvívni a csatát, nem aratunk győzelmet.

A keresztény énekekben gyakori téma a Jordán átkelése. Ez a téma a halált és a mennyei Ígéret Földjére való békés belépést jelenti. Ez azonban nem tükrözi pontosan, mit jelentett a Jordán az izraeliták számára. Számukra a Jordán átkelése azt jelentette, hogy megkezdik a harcot azért, hogy magukévá tegyék azt, amit Isten ígért nekik. Kemény munka várt rájuk! Isten azt mondta az izraelitáknak, hogy birtokba vehetik az Ígéret Földjét, de nyilvánvalóan a kánaániták nem fogták fel az üzenetet. Hasonlóképpen az életünkben is: Isten megígér dolgokat, amiket szeretnénk, de a Sátán nem tűnik hajlandónak feladni a hatalmát. Csakúgy, mint az izraelitáknak, nekünk is bátraknak kell lennünk, és követelnünk kell azt, amit megígértek nekünk. Józsuéhoz hasonlóan nem szabad kompromisszumot kötnünk, hanem engedelmességgel és kemény munkával kell legyőznünk az előttünk álló nehézségeket.

K: A Józsué 3:15–16 szerint azóta megszűnt-e valaha a Jordán folyó áramlása?

V: Igen, Józsué átkelése óta a Jordán folyó máskor is megszűnt folyni. 1927-ben egy Adam város közelében történt földcsuszamlás 20 órára elzárta a folyót. Azonban az, hogy a Jordán medre kiszáradt, miután a papok beléptek a folyóba, Isten hatalma nélkül megmagyarázhatatlan. Bizonyára elképesztő élmény lehetett az izraelitáknak látni, ahogy a folyó hirtelen kiszárad, majd a Józsué 4:18 szerint ugyanolyan hirtelen visszatér a helyére.

K: Józsué 3:17-ben lépett át Izráel a Jordánon, vagy Józsué 4:5, 10–11-ben?

V: Íme az események sorrendje.

1. A papok bevitték a ládát a Jordán folyó közepéig, és ott maradtak, ahogyan azt a Józsué 3:17 első fele leírja.

2. Amíg a papok ott voltak, a nép átkelt, amint azt a Józsué 3:17 utolsó fele mondja.

3. A férfiak tizenkét követ vettek, és a folyó nyugati (Kánaán) partjáról a közepéig vitték őket, amint azt a Józsué 4:5 mondja.

4. A papok, akik egész idő alatt a ládával a Jordán közepén álltak, végül átkeltek, miután minden befejeződött, ahogyan azt a Józsué 4:10–11 mondja.

Nem világos, hogy a férfiak azután vitték-e át a tizenkét követ, hogy az utolsó ember is átkelt, vagy még akkor, amikor néhányan még átkeltek.

K: A Józsué 4:5–9-ben miért vettek ki tizenkét követ?

V: Ez emlékműként szolgált számukra (Józsué 4:6), és minden törzsnek jutott egy-egy kő (Józsué 4:5).

Fontos megjegyezni, hogy Józsué nem ragaszkodott ahhoz, hogy a tizenkét törzs egyetlen törzzsé olvadjon össze, hanem inkább azt szorgalmazta, hogy legyenek büszkék sajátosságaikra, miközben ragaszkodott ahhoz, hogy Isten iránti elkötelezettségükben és egymás iránti összetartásukban egységesek legyenek. Keresztényekként nem kell úgy tennünk, mintha a különböző kultúráknak mind egyformának kellene lenniük. Inkább: különböző kultúráink egyrészt öröm és csodálat forrásai. Másrészt pedig különböző kultúráink különböző perspektívákat nyújtanak számunkra, ami értékes, mivel így segíthetünk egymásnak elkerülni a tévedéseket és a bűnre vezető vakfoltokat.

Tegyük fel, hogy te is az izraeliták egyike lennél. Amikor Józsué tizenkét embert kért, hogy menjenek vissza a folyó közepére, hogy szedjenek egy követ, jelentkeztél volna önként? Ne feledd: az egyetlen biztosítékod arra, hogy a folyó nem árad vissza, az volt, hogy láttad a papokat és a ládát a folyómeder közepén.

K: A Józsué 4:13-ban hogyan lehetséges, hogy a Jordánon túli törzsekből származó hadseregben a férfiak száma körülbelül 40 000 volt, hiszen a 4Móz 26:7, 18, 34 szerint a hadseregben szolgálatra alkalmasak száma ennek több mint kétszerese volt?

V: Először három pont, amelyek nem tartoznak a válaszhoz, majd a válasz.

1. A 4Móz 1. fejezete egy másik népszámlálást említ, de azt 40 évvel korábban végezték, így ez nem releváns a kérdés szempontjából.

2. A második népszámlálás és a bevonulás között rövid idő telt el, de ez az időintervallum olyan kicsi volt, hogy a különbségek nem haladhatják meg az egy százalékot.

3. A Manassé törzséből származó emberek a Jordán folyó mindkét partján éltek, így a Manassé törzs 52 700 főjéből csak egy kis része élt a Jordán keleti partján. Gad és Rúben törzsei együttesen viszont 84 230 főt tettek ki, ami meghaladja a 40 000 főt.

A válasz két szempontot vesz figyelembe.

Nem a férfiak 100%-a szolgált a hadseregben. A Mózes második könyve 20:5–8 azt parancsolta a harcosoknak, hogy maradjanak otthon, ha éppen szőlőt ültettek, eljegyezték magukat, vagy félnek. Valószínűleg egy bizonyos százalékuk otthon maradt, hogy gondozza a nyájat és a csordát, valamint megvédje a nőket és a gyermekeket.

Sorozáskerülők? Felmerülhet az a kérdés, hogy talán a hadseregben jelenleg szolgáló férfiak számának magasabbnak kellett volna lennie. Lehet, hogy a szám megfelelő volt, vagy talán túl sokan voltak azok, akik gyáva szívűnek vallották magukat, vagy engedély nélkül távoztak a szolgálatból. Az emberek nem mindig teszik azt, amit tenniük kellene.

K: A Józsué 4:19-ben szereplő tizenkét kőnek volt-e izraeliták előtti kánaáni jelentősége, hasonlóan az angliai Stonehenge-hez, ahogyan azt az Asimov’s Guide to the Bible 212. oldalán meglehetősen valószínűnek tartják?

V: Nem, nincs régészeti bizonyíték arra, hogy ezeknek a köveknek lett volna bármiféle izraeliták előtti jelentősége. Ha az izraeliták maguk hozták volna a köveket, akkor az izraeliták érkezése előtt nem lett volna ott kőoltár.

K: A Józsué 4:19-ben szereplő Gilgálhoz hasonlóan az izraeli vallás is beépítette-e a pogány múltból származó elemeket, ahogyan a muszlimok „beépítették a Ka’abát és Mekka szentségét a pogány múltból, és a kereszténység beépítette a karácsonyi ünneplést a téli napforduló köré épülő pogány rítusokból”?

V: Nem. Itt néhány téves feltételezésről van szó.

1. Bár a Gilgal név sok mindent jelenthet, nincs bizonyíték arra, hogy „kőkarikát” jelentene.

2. Nincs bizonyíték arra, hogy Gilgalnak kánaáni vallási jelentősége lett volna.

3. Nincs bizonyíték a Stonehenge-hez való hasonlóságra.

A muszlim Bukhari-hadíszok nyíltan elismerik, hogy a Kuraisoknak Mohamed előtt 360 bálványuk volt a Ka’abában.

A keresztények Krisztus születése alkalmából ünneplik a karácsonyt. Nem igaz az az állítás, hogy ezt egy pogány napforduló-ünnepről vették át. Az év során megrendezett mintegy 25 római ünnep közül a Saturnalia (december 17–24.) idején szabadították fel ideiglenesen a rabszolgákat. Sok keresztény rabszolga volt, és logikus lenne, hogy abban az időben ünnepeljenek, amikor ideiglenesen szabadok voltak.

K: A Józsué 4:24-ben szereplő csodáról a föld minden népe tudott?

V: Bár a föld minden népe és a közel-keleti népek kétségtelenül hallottak erről, a Józsué 4:24 nem mondja, hogy a bolygó minden lakója hallott volna róla abban az időben. Másrészt, tekintettel a kinyomtatott Bibliák számára és a Bibliafordítások számára, már közel állunk ahhoz, hogy a világ népeinek 100%-a halljon erről.

K: A Józsué 5:2–5,7-ben miért nem körülmetélték az izraeliták korábban a gyermekeiket?

V: A Szentírás nem mondja meg, hogy ez engedetlenségből, hanyagságból történt-e, vagy azért, mert az utazás közben nehéz lett volna elvégezni a körülmetélést.

K: A Józsué 5:9-ben mi volt az „Egyiptom gyalázata”?

V: A „szégyen” szó gyalázatot vagy feddést jelent. A szégyen nem abból fakadt, hogy az izraeliták rabszolgák voltak, hanem abból, hogy engedetlenek voltak, miután elhagyták Egyiptomot. Történelmi megjegyzésként: a római, karthágói és görög lakosság nagyjából fele vagy kétharmada rabszolgákból állt.

K: A Józsué 5:13–15-ben szereplő szokatlan alak az izraeliták vagy a kánaániták oldalán volt?

V: A Biblia egyértelműen kijelenti, hogy egyik oldalon sem állt. Természetesen Isten nem állt a kánaániak oldalán, de mivel Józsué és az izraeliták sem voltak bűntelenül tökéletesek, az ő oldalukon sem állt. Ma talán elgondolkodhatunk azon, hogy vajon Isten a mi oldalunkon áll-e, és vajon mindig teljesíti-e az akaratunkat. Isten nem a mi oldalunkon áll; inkább nekünk kell Isten oldalán állnunk.

K: A Józsué 5:13–15-ben pontosan ki az a Parancsnok?

V: Ez Jézus Krisztus megtestesülése előtti megjelenése. Néhány keresztény úgy gondolja, hogy ez Mihály arkangyal lehet, mert Mihály vezette az angyalokat a Sátán elleni harcban a Jelenések 12:7–8-ban. Jézus azonban a Jelenések 19:11–16-ban tölti be a Parancsnok szerepét.

Ami azonban végérvényesen eldönti a kérdést, az az, hogy a Parancsnok Józsué 5:14-ben elfogadta az imádást, míg Isten angyalai nem engedik, hogy az emberek imádják őket, vagy lábuk elé boruljanak, amint azt a Jelenések 22:8-9 is mutatja. Emellett a Parancsnok megparancsolta Józsuénak, hogy vegye le a cipőjét, mert a föld, amelyen állt, szent föld volt (Józsué 5:15). Ez arra emlékeztet, hogy Mózesnek is le kellett vennie a cipőjét, amikor az égő csipkebokorban beszélt Istennel a II. Mózes 3:3–5-ben.

K: A Józsué 5:14-ben, amikor Józsué rájött, hogy ez a Parancsnok nem közönséges ember, miért reagált úgy, ahogy?

V: Józsué reakcióinak sorrendje jelentős.

1. Először is Józsué arccal a földre borult előtte.

2. Másodszor Józsué megkérdezte, van-e üzenete a Parancsnoknak számára.

3. Amikor a Parancsnok azt mondta neki, hogy vegye le a cipőjét a szent földön, Józsué engedelmeskedett.

Ma, amikor Istent követjük, fontos, hogy ne keverjük össze a reakcióink sorrendjét. Isten imádata megelőzi az Istenről szóló tények megismerését, és ismernünk kell Isten akaratát, mielőtt engedelmeskedhetnénk.

K: A Józsué 5:14-ben mi volt pontosan az az üzenet, amelyet Józsué kapott?

V: Világos üzenet volt, bár nem szavakban hangzott el, hanem a Parancsnok tényleges jelenlétében nyilvánult meg. Az üzenet az volt, hogy a Parancsnok ott van és vigyáz az izraelitákra, és hogy nincs mitől tartaniuk.

K: A Józsué 5:15-ben említett föld, amelyen Józsué állt, ma is szent földnek számít?

V: Nem feltétlenül. Isten az, aki megszenteli a dolgokat, és a szent helyeket meg lehet szentségteleníteni, így azok már nem lesznek többé szentek.

K: A Józsué 6-ban miért döntötte le Isten Jerikó falait, és miért nem a többi városét?

V: Talán ugyanazért, amiért Isten nem mindig tesz meg mindent mindenkiért. Isten nemcsak feladatokat ad nekünk a földön, hanem az Efézusbeliekhez írt levél 2:10 szerint az egyik oka annak, hogy a kiválasztottakat teremtette, az volt, hogy jó cselekedeteket végezzenek.

K: A Józsué 6-ban Jerikó falai azért dőltek le, mert az izraeliták alagutat ástak a falak alatt, miközben a kánaániták figyelmét a menetelés elterelte, ahogyan azt az Asimov’s Guide to the Bible 213. oldalán olvashatjuk?

V: Ez talán egy okos elmélet, de három probléma is van vele.

1. Csak hét napig vonultak a falak körül, ami nem lett volna elég idő ahhoz, hogy alagutat ássanak a falak alatt. Ne feledjük, hogy az ókori népeknek nem voltak robbanóanyagaik, így kiterjedt ásási munkát kellett volna végezniük a falak alatt.

2. Nagy pontosságra lett volna szükségük az ásás során, hogy a dombon felfelé és esetleg egy árok alatt is a megfelelő mélységig jussanak.

3. Nincs feljegyzés arról, hogy 3400 évvel ezelőtt, abban az időben egyáltalán felmerült volna az a gondolat, hogy a városfalak alá ássanak azok aláásása céljából. Az első ismert eset, amikor megpróbáltak aláásni egy városfalat, V. Fülöp makedón királyhoz (Kr. e. 220–205) köthető, aki egy álalagutat ásatott; miután a katonák elegendő port szórtak a levegőbe ahhoz, hogy úgy tűnjön, az alagút már majdnem kész, a polgárok megadták magukat. A rómaiak Kr. e. 189-ben, Ambracia ostrománál, Korinthosz közelében aláásták a városfalakat.

K: A Józsué 6. fejezete azt mutatja-e, hogy a cselekedeteink, és nem csupán a kegyelem által nyerünk üdvösséget?

V: Nem, bár egyesek ezt próbálták állítani. Érvelésük az, hogy bár Isten kegyelme által Jerikót az izraelitáknak adta anélkül, hogy azok érte dolgoztak volna (Józsué 6:2), nemcsak hinniük kellett abban, hogy a város le fog dőlni, hanem még hét napon át, tizenháromszor körbe kellett vonulniuk a város körül, mielőtt a falak leomlottak.

Azonban nem a körmenetük okozta a falak leomlását; azt Isten tette természetfeletti módon. Az engedelmes cselekedetek valóban áldásokat hoznak számunkra, de Jerikó falai nem az üdvösségükhöz kapcsolódnak, hanem ahhoz, hogy hívőként legyőzzék az életükben lévő erődítményeket. Hamis karikatúrája lenne álláspontunknak, ha azt mondanánk, hogy ellenezzük a cselekedeteket, vagy hogy a cselekedeteknek semmi közük az üdvözült ember életéhez. A cselekedetek az üdvösség eredményei, nem pedig feltételei.

K: A Józsué 6:1–5-ben Józsué tudta-e, miért rendelte Isten az izraelitáknak, hogy körbevonuljanak a város körül?

V: A 6. versben Jósua megtudta, hogy a hetedik napon a fal leomlik. Jósua azonban fogalma sem volt arról, miért döntött Isten így. Felállíthatunk elméleteket földrengésekről, ingatag alapokra épített falakról stb., de végső soron el kell ismernünk, hogy Isten nem mindig mondja el nekünk, miért akarja úgy cselekedni, ahogyan cselekszik.

Vannak, akik csak akkor hisznek valamiben, vagy engedelmeskednek Istennek, ha teljes mértékben megértik a hogyanokat és a miértjeit. Józsué csak annyit tudott – és ezt tanítja nekünk ma a Józsué könyve –, hogy az engedelmesség áldást hoz, az engedetlenség pedig vereséget. Engedelmesebb dolog engedelmeskedni akkor is, ha nem ismerjük az összes miértet és hogyanot. Az egyetlen kivétel ez alól az, ha úgy gondoljuk, hogy Isten olyasmit mond nekünk, ami ellentmond annak, amit a Szentírásban mond: ebben az esetben biztosak lehetünk abban, hogy nem Isten az, aki azt mondja nekünk, hogy tegyük meg.

K: A Józsué 6:4-ben hogyan tudtak az izraeliták hét napon át folyamatosan körbejárni Jerikót, hiszen a szombaton pihenniük kellett volna?

V: A szombaton a saját munkájuktól kellett pihenniük, nem pedig Isten kifejezett parancsától. Tertullianus (aki Kr. u. 207/208-ban írt) volt az egyik első, aki válaszolt erre a kifogásra a Marcion ellen című művének 2. könyvében, 21. fejezetében, 313. oldalán.

K: A Józsué 6:18–19-ben miért nem tarthatták meg az izraeliták a zsákmányt, hiszen a többi város zsákmányát megtarthatták?

V: Isten általában azt kéri, hogy a munka első gyümölcseit Neki adják. Ráadásul nem az izraeliták döntötték le Jerikó falait, hanem Isten. A „Can Archaeology Prove the Old Testament” című mű 32. oldalán olvasható, hogy a régészek egy szokatlan dolgot találtak: érintetlen gabonatartályokat. Ezeket szinte soha nem találják meg a meghódított városokban. Vagy a védők megették volna őket az ostrom alatt, vagy a hódítók elvitték volna őket.

K: A Józsué 6:20 alapján mit tudunk Jerikóról a régészet alapján?

V: Jerikó a világ egyik legrégebbi ismert városa. A régészek szerint Jerikót körülbelül i. e. 7000-ben építették, i. e. 4000 körül elhagyták, majd i. e. 3200 körül újjáépítették. Ez volt az egyik azok közül a városok közül, amelyeket az amoriták i. e. 2300 körül elpusztítottak, majd újjáépítettek, és i. e. 1400 körül ismét elpusztítottak. Jerikónak volt egy őrtornya és két fala: egy 12 láb vastag belső fal és egy 6 láb vastag, 35 láb magas külső fal. A belső fal 5–10 lábnyira húzódott a külső fal belsejében. A lakosok deszkákra építették házaikat a falak között, és Raháb háza is valószínűleg ilyen volt. A kémek így ki tudtak mászni az ablakán, hogy elmeneküljenek a városból. Jerikó egy kis-közepes méretű város volt Palesztinában, egy 11 láb magas dombon, amelynek területe 200 x 400 yard volt. A domb lejtése 35 fokos volt, ezért a faltörő kosok nem tudták túl jól áttörni a falakat. Jerikó területe 8 acre volt; ezzel szemben Megiddo 14 acre-t, a legnagyobb város, Házor pedig 200 acre-t foglalt el. Jerikóban legfeljebb 10 000 ember élt. A városon belüli forrás biztosította a vízellátást, és Jerikó erősen megerősített volt; elfoglalása nehéz feladat lett volna. Ezeket a tényeket a két kém bizonyára megfigyelte, és jelentette Jósua számára.

K: A Józsué 6:20-ban szereplő, Jerikó falainak természetfeletti összeomlására vonatkozóan vannak-e régészeti bizonyítékok?

V: Igen. 1990-ben Bryant G. Wood erős falakat, nagy mennyiségű gabonát (ami rövid ostromot jelent) talált, és nem volt nyoma fosztogatásnak (mivel a gabona még ott volt). John Garstang volt az, aki elsőként talált bőséges mennyiségű elszenesedett gabonát. A „Hard Sayings of the Bible” című könyv 182–183. oldalán említésre kerül néhány bizonyíték egy 8-as erősségű (Richter-skála szerinti) földrengésre, amely repedéseket hagyhatott a falakon. A belső vályogtégla falak a külső kőfalra omlottak, így kényelmes rámpát képezve – azaz kényelmeset az izraeliták számára.

Mikor történt ez a bevétel? A ciprusi kerámiatárgyak i. e. 1450 és 1400 közötti időpontra utalnak. Az egyiptomi amulettek, amelyekre az akkori fáraó nevét vésték, Józsué idejéig nyúlnak vissza. A szén-14 kormeghatározás szerint a pusztulás i. e. 1410-ben történt, +/- 40 év eltéréssel. A „Hard Sayings of the Bible” című mű 182–183. oldalán szereplő információkon kívül az ebben a válaszban szereplő adatok a „When Critics Ask” című mű 136–137. oldaláról, valamint az „Encyclopedia of Bible Difficulties” című mű 156–157. oldaláról származnak. Az első két forrás Bryant G. Woodnak a „Biblical Archaeology Review” folyóiratban (1990. március/április) megjelent cikkére hivatkozik.

Lásd még a „Pharaohs and Kings: A Biblical Quest” című mű 299–308. oldalát, amelyben egy nem keresztény tudós fejt ki véleményét arról, hogy miért tartották egyes kutatók korábban Jerikót a bibliai régészet egyik legnagyobb kudarcának, és hogyan bizonyítja Rohl, hogy később kiderült: Jósua beszámolója ebben az esetben helyesnek bizonyult.

Alfred Hoerth „Archeology and the Old Testament” című könyvének 209. és 210. oldalán így fogalmaz: „Jerikó bukására vonatkozó régészeti bizonyítékok már régóta vitatottak. 1907-től kezdve Carl Watzinger feltárta a lelőhelyet, és arra a következtetésre jutott, hogy a késő bronzkorban (1550–1200) a hely lakatlan volt. Az 1930-as években John Garstang több ásatási szezonon át kutatta a helyszínt, és bejelentette, hogy talált egy összeomlott kettős városfalat és egy tűzvész által elpusztított lakónegyedet („IV. város”) – mindegyik körülbelül 1400-ra datálható. 1952-től 1958-ig Dame Kathleen Kenyon végezte a jerikói ásatásokat. Egyetértett azzal, hogy Garstang sírokat, néhány kerámiát és valószínűleg egy épületet (Garstang „Középső épülete”) talált, amelyek mind a késő bronzkor IIA időszakába (1450/1400–1350/1300) datálhatók. Ő maga azonban csak néhány késő bronzkori falmaradványt és egy késő bronzkori merőkanalat talált a helyszínen. Ezen felül Kenyon kifinomultabb ásatási technikái révén kiderült, hogy a Garstang által Józsué idejére datált kettős városfal valójában a sokkal korábbi kora bronzkorból származott. A IV. város pusztulását a középső bronzkor II. szakaszának végére (kb. 1550) tette. Kenyon arra a következtetésre jutott, hogy nem létezett olyan fallal körülvett város, amelyet Józsuénak meg kellett volna hódítania.

Csak az 1980-as évek elején váltak elérhetővé Kenyon munkájának végleges publikációi a tanulmányozáshoz. Az ilyen tanulmányozás eredményeként Bryant Wood (1990) egyetértett azzal, hogy a kettős fal valóban egy sokkal korábbi időszakból származott, de arra a következtetésre jutott, hogy a IV. várost a késő bronzkor I. szakaszának végén (kb. 1400) pusztították el, ahogyan azt Garstang állította. A IV. város elemzését kerámiákra, skarabeuszokra és még radiokarbon kormeghatározásra is alapozva Wood megállapította, hogy Kenyon következtetéseit nagyrészt bizonyos importált kerámiák hiányára alapozta, és figyelmen kívül hagyta a jelentős mennyiségű helyi kerámiát, amelyek közül néhányat Wood a késő bronzkorra datált. Ha Woodnak igaza van, akkor Jerikóban vannak bizonyítékok, amelyek alátámasztják az exodus korai időpontját.

9. lábjegyzet, 210. o.: „A késő bronzkor belső kronológiájáról és terminológiájáról nincs teljes egyetértés. A választott kronológiától függően a késő bronzkor I. szakasz 1450-ben vagy 1400-ban ért véget. Ennek a változékonyságnak az a következménye, hogy a hódításra utaló bizonyítékok akár a késő bronzkor I. és a késő bronzkor II. közötti átmenetben, akár teljes egészében a késő bronzkor II. időszakán belül is létezhetnek. A dolgokat tovább bonyolítja, hogy a két időszak közötti nagyfokú kulturális folytonosság miatt néha nehéz meghatározni, mikor ért véget a késő bronzkor I. és mikor kezdődött a késő bronzkor II. Ezért lehetséges, hogy a IV. város fennállása a pusztulása előtt átnyúlt a késő bronzkor II. időszakába.”

Míg a legtöbb konzervatív bibliai tudós az exodust i. e. 1450 körülre teszi, vannak, akik úgy spekulálnak, hogy i. e. 1200 körül történt. Jerikóban azonban nincsenek nyomai i. e. 1200 körüli lakásnak.

K: A Józsué 6:21-ben és az azt követő versekben miért büntették meg a kánaániakat az emberáldozatok miatt, más népeket, például az aztékokat és a majákat pedig nem?

V: Isten valóban megbüntette azokat a kultúrákat hódítással, civilizációjuk megsemmisítésével és hatalmas emberveszteséggel. Isten azonban nem oszt ki elegendő büntetést minden embernek és minden kultúrának ebben az életben. Ez csak az Ítélet Napján történik meg. Ahogyan Jézus a Márk 13:1–6-ban megmutatta, Isten ebben az életben még nem oszt ki egyenlő büntetést egyenlő bűnökért.

K: A Józsué 6:21-ben és az azt követő versekben miért parancsolta Isten az izraelitáknak, hogy öljék meg az összes kánaánitát, és ne egy másik népet?

V: A kánaániták bálványimádást gyakoroltak, de más népek is bálványimádást gyakoroltak. A Szentírás a Levitikus 18:21–26-ban csak annyit mond, hogy a földet lakói miatt szennyezték be. Nem mondja meg, miért, de legalább három okot láthatunk. A kánaáni vallásnak három olyan vonása volt, amely általában véve különösen gonosz volt, és csábító az izraeliták számára.

Gyermekáldozat: (Mózes 5. könyve 12:30–31). A Gezerben és más helyeken végzett régészeti ásatások is bizonyítják a csecsemőáldozatokat.

Vallási prostitúció: Ez a kánaáni vallás egyik jellemző eleme volt. A prostitúció önmagában is rossz dolog, de még rosszabb, ha a papok azt mondják, hogy ha jó, vallásos ember akarsz lenni, akkor ezt kell tenned.

Homoszexualitás: A kánaániták ezt azért gyakorolták, mert

1) a Levitikus 18:22–24 így írja, és

2) ez elterjedt volt Sodomában és Gomorrában, amelyek Kánaán közelében feküdtek, és ugyanazt a kultúrát osztották.

Ahogy Gleason Archer írja az A Survey of Old Testament Introduction (Moody Press, 1974, 279–280. o.) című művében: „…Izrael későbbi történelme nagyon ékesen illusztrálja azt a súlyos veszélyt, amely Izraelre leselkedett mindaddig, amíg a kánaánitáknak megengedték, hogy közöttük éljenek.”

Ugyanakkor nem egyértelmű, hogy a homoszexualitás olyan elterjedt volt-e, mint a gyermekáldozat és a vallási prostitúció.

K: A Józsué 6:21-ben és az azt követő versekben hogyan indokolható, hogy Isten megparancsolta az izraelitáknak, hogy öljék meg az összes kánaánitát?

V: A válasz röviden és egyszerűen megfogalmazható, de lehet, hogy paradigmaváltásra lesz szükséged ahhoz, hogy megértsd. A válasz egyszerű: Isten azt tehet, amit csak akar. A következő magyarázat (remélhetőleg) segít majd megérteni a választ. Függetlenül attól, hogy egyetértesz-e azzal, hogy Isten azt tehet, amit akar, vagy tetszik-e neked a válasz, legalább teljes mértékben megértheted, mit is jelent ez a válasz.

Válasz: Igen vagy Nem

(Igen/Nem) Igazságos lenne-e Isten, ha meghosszabbítaná az emberek élettartamát?

(Igen/Nem) Igazságos lenne-e Isten, ha rövidebbé tenné az emberek élettartamát?

(Igen/Nem) Amikor eljön valakinek a halála ideje, igazságos lenne-e Isten, ha bármilyen eszközt választana, amit csak akar?

(Igen/Nem) Igazságos lenne-e Isten, ha egyeseket hosszabb életre hagyna, mint másokat?

Ha a fenti kérdések bármelyikére „Nem”-mel válaszolt, idézze meg a vonatkozó jogszabályt (ha van ilyen), valamint a jogszabály mögött álló jogalapot.

Isten azt tehet, amit akar, és azt parancsolhat, amit akar. Még ha Isten alávetve lenne is a törvényeinknek (ami nem így van), a törvényeink nem próbálják szabályozni, hogy Isten mit tehet, éppúgy, ahogyan nem szabályozzák azt sem, hogy a tornádóknak és a hurrikánoknak mi megengedett.

Mivel Isten jelleme jó, és amit mondott, az mind igaz, egy példa csak akkor bizonyulhatna igazságtalannak Isten részéről, ha ellentmondana mindannak, amit Ő a jelleméről és cselekedeteiről kinyilatkoztatott.

Szerencsére Isten nem olyan, mint ez a szélsőséges példa. Az, hogy a Biblia azt mondja, Isten szerető, nem „kényszeríti” Istent arra, hogy szerető legyen. Inkább Isten volt az első, aki szerető volt, és szabad akaratából kívánta kifejezni számunkra, hogy szerető, ugyanakkor igazságos, szent és haragos is. Isten arra kéri téged, hogy kövesd Őt, de nem könyörög neked. Ha ez nem tetszik neked, mehetsz a saját utadon, és Isten is a sajátját fogja járni. De gondold át, hová vezet majd a saját utad…

K: A Józsué 6:21-ben és az azt követő versekben Isten nem tűnik túl kedvesnek. Nem kellene Istennek mindig kedvesnek lennie?

V: Nem mindig. Valójában Isten gyakran rendkívül kedves (bár a „szerető” kifejezés pontosabb). Isten annyira szerető, hogy az Isten Fia eljött a földre, hogy szenvedjen és meghaljon, hogy a kereszten kiontsa a saját vérét a mi bűneinkért. Azonban azok számára, akik elutasítják Istent, és azok számára, akik másokat bántanak, Isten nem kedves. Mind az Ószövetségben, mind az Újszövetségben Isten kevésbé szégyelli az haragját, mint mi gyakran. Ha megérted, hogy bár Isten nagyon szerető, nem mindig kedves, és nem is köteles az lenni, akkor átlátod kultúránk egyik legnagyobb tévképzetét Istenről.

K: A Józsué 6:25-ben azt olvassuk: „…egészen a mai napig”. Mikor írták le a Józsué könyvét?

V: Ez arra utal, hogy a Józsué-könyvet Józsué idején írták le, Raháb életében. Természetesen azóta is készültek belőle másolatok egészen a mai napig.

K: A Józsué 6:26-ban miért mondott ki Józsué ezt az átkot Jerikó újjáépítője ellen?

V: A Szentírás nem mondja meg, miért mondott ki Jósua ezt az átkot, amely be is teljesedett. Egyesek azt mondhatják, hogy ez nem átok volt, hanem csupán Isten figyelmeztetése arra, hogy mi fog történni. Azonban ahelyett, hogy átkot mondott volna, Isten ugyanolyan könnyen megakadályozhatta volna, hogy ez megtörténjen.

Akkor miért hangzott el ez az átok? Az emberi okok és az isteni okok nem feltétlenül egyeznek meg. Íme két feltételezés.

Emberi ok: Józsué nagyon meghatódott Jerikó legyőzése után. Talán nem akarta látni a város újjáépítését, mivel az Isten és ő elleni ellenállást szimbolizálta.

Isteni ok: Talán Isten sem akarta, hogy ezt a várost, amely Isten népe elleni ellenállást szimbolizálta, évszázadokig újjáépítsék. Néha Isten még mindig megengedi az embereknek, hogy olyan dolgokat tegyenek, amelyek nem tetszenek neki, de ennek ára van, mint például Jerikó újjáépítése.

K: Józsué 6:26-ban beteljesült-e ez a prófécia?

V: Ez egy feltételes prófécia példája. Ebben az esetben a feltétel akkor és csak akkor teljesült, ha Jerikót újjáépítették. Az 1 Királyok 16:34 szerint Hiel, a beteli, újjáépítette Jerikót. Elsőszülött fia, Abiram, és legfiatalabb fia, Segub, mindketten meghaltak.

K: A Józsué 7:1-ben csak Ákan vétkezett, vagy egész Izráel?

V: Csak Akán és családja vétkezett, de Izráel veresége azt mutatja, hogy mások is szenvedték Akán bűnének következményeit.

Egy ember bűne és családja részvétele az egész nemzetnek kárt okozott. Az izraeliták nem felejtették el azt a tanulságot, hogy nem csak Ákán halt meg bűnéért (Józsué 22:20). Érdekes elgondolkodni más példákon is, ahol egy ember bűne sokaknak árt. Ám Ádám és Krisztus esetében, bár az egyik bűne sokaknak ártott, az Egyetlen igazsága mindenkit megment aki hisz. Gyakran előfordul, hogy egy ember magatartása sokakra hatással van. Az 1. Sámuel 24. fejezete egy másik példát hoz erre.

K: A Józsué 7:2–4-ben leírtak Isten büntetése voltak, vagy csupán az izraeliták vezetőinek téves számításai?

V: A kettő nem zárja ki egymást. Az izraeliták rosszul becsülték meg a Bethelben és Ai-ban összegyűlt katonák számát. Isten azonban tetszése szerint növelheti vagy csökkentheti előrelátásunkat és ítélőképességünket.

K: A Józsué 7:5–15-ben miért szenvedtek mások Ákán bűnéért?

V: Sajnos mások gyakran kétféleképpen szenvednek egy személy bűnéért.

1. Olyan büntetést (valójában következményeket) szenvednek el, amelyekben nem voltak bűnösök, éppen úgy, ahogy manapság a csecsemők kokain-, heroin- vagy alkoholfüggőként születnek, mert anyjuk fogyasztotta ezeket a szereket.

2. Egyszerűen beletörődnek azok bűneibe, akiket követnek, és osztoznak a bűnben, valamint a bűnökért járó büntetésben is.

A „Bible Knowledge Commentary: Old Testament” című műben található egy másik érdekes megjegyzés: éppen úgy, mint Ádám és Éva, valamint Dávid bűnei esetében, Áchan is meglátta, megkívánta és elvette. Francis Schaeffer megemlíti, hogy azok a dolgok, amelyeket Áchan elvett, ugyanolyan fajta dolgok, amelyeket az emberek ma is elvennének. Az arany és az ezüst a tiszta materializmus szimbólumai, a babiloni köntös pedig valószínűleg nagyon divatos lenne. Ákánnak nem volt elég az Ígéret Földje; többet akart, mert nem volt elégedett azzal, amit Isten biztosított neki. Vannak-e olyan pillanatok az életedben, amikor elégedetlen vagy azzal, ahogyan Isten gondoskodik rólad?

Ákán történetének egy másik tragikus vonása, hogy az Ai-i csatában és az azt követő összes csatában az izraeliták megtarthatták az értékes zsákmányt! Ha csak Ákán várt volna, sok város kincseit gyűjthette volna össze. Vannak olyan esetek az életedben, amikor elszalasztottad Isten áldását, mert nem voltál hajlandó várni és engedelmeskedni Istennek?

K: A Józsué 7:6-ban miért aggódott annyira Józsué amiatt, hogy az egész seregéből 36 ember halt meg ebben a kis csatában?

V: Nem annyira Ai, a 10 000 harcossal rendelkező város meghódítása volt a lényeg, hanem az, hogy azt az izraeliták életének jelentős vesztesége nélkül hódítsák meg, és ezt mielőbb tegyék meg, mielőtt Kánaán többi, mintegy 140 városának és településének hadseregei egyesülnének.

Sőt, ez azt is jelezte, hogy Isten ebben a pillanatban nem segített nekik. Ha Isten nem segített volna nekik, akkor Józsué nem volt biztos a győzelemben Kánaánban.

K: A Józsué 7:11–18-ban miért nem árulta el Isten egyszerűen Józsuénak, ki vétkezett?

V: Nyilvánvalóan Istennek ugyanolyan fontos a felfedezés folyamata, mint az, hogy végül megtalálják a bűnösöket. A következő történt.

1. Az egész népet megszentelték.

2. Az egy napos várakozás lehetőséget adott Ákánnak és családjának, hogy önként jelentkezzenek.

3. A sorshúzás megmutatta Isten képességét a bűn felderítésére.

Talán így, ahogy az eljárás elhúzódott, hangsúlyozódott a helyzet komolysága. Képzeld magad Ákán helyébe! Hogyan éreznéd magad, amikor a sorsot húzták? Talán azt gondoltad, hogy megúszhatod, ha csak normálisan viselkedsz? Ennek a hosszadalmas folyamatnak az oka valószínűleg az volt, hogy Ákánnak esélyt adjanak a bűnbánatra, amit ő azonban nem tett meg. Isten nagyon türelmes, de mindenképpen bűnbánatot kell tenned, mielőtt eljön a pusztulás.

Érdekes ellentétet képez ezzel az 1 Sámuel 14:37–45-ben leírt eset, amikor Jonatánt sorshúzással választották ki.

K: A Józsué 7:12-ben említettek szerint megkímélték volna-e Áchánt és családját, ha önként előálltak volna és bevallották volna a bűnüket?

V: A Szentírás nem mondja meg. Azonban amikor a Józsué 7:12 azt mondja, hogy pusztítsanak el mindent, ami a pusztításra van kijelölve, az nem utal Akánra. Amikor viszont azt, akinél a kijelölt dolgok vannak, ki kell irtani, ahogyan Isten parancsolta a Józsué 7:15-ben, akkor már túl késő volt Akán számára.

K: A Józsué 7:18-ban miért hívatta Józsué „a saját” családját előre?

V: Az „ő” itt Zimrira utal, nem Józsuéra. Józsué az Efraim törzsből származott (Józsué 24:30).

K: Mit jelent a Józsué 7:19-ben szereplő „adjatok dicsőséget az Úrnak” kifejezés?

V: Ez egy ünnepélyes felszólítás az igazság kimondására.

K: A Józsué 7:24–26-ban miért ölték meg az izraeliták Ákán családját is?

V: Nézzük meg, hová temették el a tárgyakat. A válaszban hét szempontot kell figyelembe venni.

1. Ők is hallották a parancsot.

2. Ők is abban a sátorban laktak, ahol eltemették. Lehetetlen lett volna a földbe eltemetni anélkül, hogy ők tudtak volna róla.

3. Ők is elmulasztották, hogy felszólaljanak, amikor lehetőségük nyílt rá.

4. Ők is megfizették az árát annak a bűnnek, amelyet eltűrték. Az amerikai kultúrában az a felfogás uralkodik, hogy bármit is tesz egy gyermek vagy tinédzser, 18 éves kora alatt a legtöbb esetben mentesülhet a súlyos büntetés alól. Ez ellentétes azzal, ahogyan Isten látja a dolgokat, bár Isten elismeri a felelősségre vonhatóság korhatárát, és a Biblia valóban azt mondja, hogy ahol nincs törvény, ott a vétket nem számítják bűnnek (Róma 4:15; 5:12).

5. Józsué nem említi a gyermekek életkorát.

6. Isten nem tartja a gyermekeket felelősnek apáik bűneiért (Ezékiel 18:4, 19–20; Mózes 5. könyve 24:16). Ugyanakkor bűnösnek tekinthetők, ha apjuk akaratát követik, amikor tudják, hogy apjuk azt akarja, hogy szegüljenek szembe Istennel.

7. Noha a gyermekek nem osztoznak szüleik bűnösségében, Isten mégis „megbünteti” az embereket azzal, hogy gyermekeik viselik az apjuk bűneinek következményeit, amint azt a 4Mózes 14:18 is mutatja.

K: A Józsué 8:1–35-ben vajon Isten hatalma vagy Józsué stratégiája hozta meg a győzelmet Ai-nál?

V: A kettő nem zárja ki egymást. A stratégia hasznosnak bizonyult abban, hogy az izraeliták védtelenül elfoglalhassák Bételt és Ait, és a városok felégetése elcsüggesztette a kánaáni harcosokat. Egy nagyszerű stratégia azonban nem működik, ha a katonák nem harcolnak jól, és feltehetően Isten segítette az izraeli katonákat abban, hogy jól harcoljanak.

K: A Józsué 8:1–35-ben milyen tanulságokat vonhatunk le az Ai-i csatából?

V: Legalább két tanulságot vonhatunk le belőle.

1. Még a túlerő sem garantálja a győzelmet a keresztényeknek – vagy bárki másnak –, ha Isten nem akarja, hogy az a fél nyerjen.

2. A siker általában hajlamosítja az átlagembert a kudarcra, hacsak nem viselkedik körültekintően. A körültekintés magában foglalja, hogy egy kérdés minden oldalát megvizsgáljuk, és a dolgokat a megfelelő perspektívában tartsuk szem előtt.

K: A Józsué 8:17,25 és a Mózes 12:8 alapján megtalálták-e a régészek Ai városát?

V: Nem, és erre jó ok is van. Ai egy kis város volt, amelyet a Józsué-könyv szerint „teljesen” elpusztítottak. A Józsué 8:17,25 szerint Bethelben és Aiban összesen csak 12 000 ember élt. A Józsué 7:3 szerint az izraeliták úgy becsülték, hogy kezdetben csupán 2 000–3 000 emberre van szükségük a város legyőzéséhez. (A mai csatákban a támadók általában legalább 2:1-es túlerőt szeretnének.)

A „735 Baffling Bible Questions Answered” (735 rejtélyes bibliai kérdés megválaszolva) című könyv 89–90. oldalán az áll, hogy a legtöbb régész úgy vélte, Ai az Et-Tell-halom alatt fekszik, noha a földrajzi adottságok nem egyeznek a bibliai leírással. Az Et Tell-en végzett ásatások egy várost tártak fel, de azt a várost i. e. 2200-ban pusztították el, ami Ábrahám ideje előttre esik. Azonban egy másik, a közelben található domb, a Khirbet Nisya nevű, valószínűleg Ai helyszíne, és további ásatásokra van szükség.

Ne feledjük azonban, hogy mivel Ai kicsi volt és „teljesen elpusztult”, lehet, hogy már nem maradt semmi, amit a régészek megtalálhatnának.

K: A Józsué 8:25-ben miért volt Józsué ennyire fontosnak tartotta az Ai feletti győzelmet?

V: Két oka lehetett: katonai és lelki.

Katonai szempontból: Józsué egyrészt a serege magas harci szelleméért aggódott, másrészt attól tartott, hogy Ai hosszú ostromának ideje alatt a többi kánaáni népnek lehetősége nyílna összefogni.

Lelki szempontból: Legnagyobb aggodalma azonban valószínűleg az volt, hogy az a hatalom, amely a Jordán folyót szétválasztotta és Jerikó falait ledöntötte, már nem volt velük. Isten azt mondta nekik, hogy foglalják el a földet, de sok erős város volt, és az a hatalom nélkül ők maguk is elpusztultak volna. Mind a nép, mind Józsué rájött, hogy nagy bajban vannak, ha Isten nincs velük. Volt már valaha olyan, hogy nehézségekbe ütközött, amikor Isten akaratát akarta végrehajtani Isten hatalma nélkül, csupán a saját erejéből?

K: A Józsué 8:25-ben hogyan lehetett „12 000” ember egy olyan kis városban, mint Ai?

V: – Két okból. Héberül a „férfiak” kifejezés utalhat az általános lakosságra is, és valószínűleg ideiglenesen további katonák is tartózkodtak a városban.

K: A Józsué 8:25-ben a „12 000” csak a férfiakra utal, vagy mindenkire?

V: A szavak egyértelműek, de a jelentés mindkét irányba értelmezhető. Lehet, hogy 12 000 férfi katona gyűlt össze ebben a kis városban a többi kánaáni néptől érkező erősítés miatt. Másrészt a héber nyelvben az embereket – férfiakat és nőket egyaránt – általánosan „férfiaknak” nevezhetik.

K: A Józsué 8:29-ben miért akasztotta Józsué Ai elhunyt királyát egy fára?

V: Lásd a választ a Józsué 10:24-hez.

K: A Józsué 8:30-ban miért épített Józsué oltárt az Ebal-hegyen, hiszen az 1 Királyok 12:31 és az 1 Királyok 15:14 később megtiltotta a magaslatok építését?

V: A válaszban három szempontot kell figyelembe venni.

Idő: Még ha a Józsué 8:30-ban szereplő oltár meg is sértette az 1 Királyok könyvében szereplő tilalmakat, Józsué oltárát az Ebal-hegyen még azelőtt építette, hogy a parancsokat kiadták volna. Nem lehet felelőssé tenni valakit egy jövőbeli parancs megszegéséért, ha akkor még nem volt tisztában azzal a parancssal. Lásd a Rómaiakhoz írt levél 4:15; 5:13 versét.

Engedelmesség: Az Ebal-hegyen felállított oltárt a jeruzsálemi központosított istentisztelet bevezetése előtt használták. Az 1 Királyok könyve azt mutatja, hogy Isten nem akarta, hogy engedély nélküli oltárokat építsenek, és ezt megelőzően Isten engedélyezte az Ebal-hegyen felállított oltárt.

Cél: Az Ebal-hegyen álló oltárt, akárcsak a jeruzsálemi templomot, Isten imádására építették. Az 1 Királyok 12:32 azt mutatja, hogy Jeroboám nem Isten imádása céljából, hanem bálványimádás céljából építette a magaslatokat. Hasonlóképpen, az 1 Királyok 15:14 azt mutatja, hogy ezeket a magaslatokat Aséra és más bálványok imádására használták.

K: A Józsué 8:32–35-ben miért álltak meg az izraeliták a hódításuk során, és miért tettek olyan stratégiailag értelmetlen lépést, hogy északra és keletre, a Gerazim-hegyre indultak?

V: Ez azt mutatja nekünk, hogy itt a lelki felkészülés fontosabb, mint a katonai stratégia. A Gerazim-hegyre azért mentek, hogy körülmetéljék magukat, és újra elkötelezzék magukat az Úrnak. Bár a Gerazim-hegy egy félreeső hely volt, ami alkalmas volt a nők és a gyermekek számára, ez nem volt a fő ok, mert ha a nőket és a gyermekeket a Jordán túlsó partján hagyták volna, az talán még nagyobb biztonságot nyújtott volna számukra.

K: A Józsué 9:1–27-ben miért áldotta meg Isten a gibeoniakat, akik nemcsak megtévesztették Isten népét, hanem nyíltan hazudtak is?

V: A válaszban három szempontot kell figyelembe venni.

1. Honnan tudták volna a gibeoniak, hogy nem szabad hazudniuk? A gibeoniak nem rendelkeztek a Mózes által átadott tanításokkal.

2. Még ha a gibeoniaknak – feltételezve – meg is lettek volna Mózes tanításai, egyes keresztények (például R. C. Sproul) azt tanítják, hogy vannak olyan körülmények – például élet-halál kérdései –, amikor a hívőknek hazudniuk kell.

3. A „legjobb” megoldás az lett volna, ha a gibeoniak hisznek és bíznak Istenben, és a teljes igazságot mondják el Józsuénak, mivel a hívőknek nem szabad egymásnak hazudniuk (Efézus 4:25), és bízniuk kell abban, hogy Isten kinyilatkoztatja az izráeli vezetőknek az Ő akaratát. Isten azonban nem vonja felelősségre az embereket azért az igazságért, amellyel nem rendelkeznek, amint azt a Róma 4:15 és 5:12 is mutatja.

K: A Józsué 9:1–27-ben hogyan követhették el azt a hibát az izraeli vezetők, hogy nem kérdezték meg Istent a gibeoniakról?

V: Az izraeliták nem voltak gondatlanok; eszükbe jutott, hogy a gibeoniak talán megtévesztik őket (Józsué 9:7). Hasonlóképpen a mai hívők is néha hajlamosak bizonyos dolgokról könnyebben kérdezni Istent, mint másokról. Ma is, akárcsak akkoriban, sajnos túlságosan könnyű a hívőknek azt gondolni, hogy egy helyzet annyira egyszerű, hogy nincs szükségük Isten bölcsességére.

Természetesen Isten tudta, hogy el fogják követni ezt a hibát. Isten még a hibájukat is felhasználta arra, hogy megkímélje a gibeoniakat, akik később Őt szolgálták. További információkért lásd a Mózes 5. könyve 20:17-ről szóló magyarázatot.

K: A Józsué 9:3-ban kik voltak a gibeoniak, és mi történt velük?

V: Gibeon egy jelentős város volt, amelyet i. e. 3100 körül alapítottak. A régészek szerint Gilgáltól 20–25 mérföldre (32–40 kilométerre) nyugatra, 4000 lábbal magasabban feküdt. A városon belül számos forrás és tó volt, így képes volt ellenállni egy hosszú ostromnak. Gibeon egy városokból álló szövetség vezetője volt, amelyhez tartozott Kearot-Jearim, Kefira és Beerot is. A város és a környező vidék teljes lakossága körülbelül 50 000 fő lehetett. Miután látták Jerikó és Ai elpusztítását, úgy döntöttek, hogy békét kötnek Isten népével.

A gibeoniak jó harcosokként voltak ismertek (Józsué 10:2). Figyelemre méltó, hogy életüket teljes mértékben Józsuéra bízták (Józsué 9:25). Azoknak, akiknek nincs saját erejük, könnyű bízni Isten hatalmában; az erőseknek viszont nehezebb ezt megtenni.

A gibeoniak a későbbi évszázadokban virágzottak. Amikor a száműzöttek visszatértek Babilonból, néhány gibeoni talán kapusként tért vissza (Nehemiás 7:45–56, 11:19, Ezsdrás 2:42–54). Úgy tűnik, hogy a templomban való szolgálat révén a gibeoniak néhány leszármazottja örömét lelte az Úr imádásában.

Hát nem csodálatos, hogy a gibeoniak üdvössége még az izraeliták hibáján keresztül is megvalósult? Isten nemcsak a jó dolgokat használja fel dicsőségére, hanem még a hibáinkat is!

K: A Józsué 9:8–19-ben az izraelitáknak be kellett volna tartaniuk a szavukat, amikor azt hamis ürügy alapján tették?

V: Ha az Úr nevében kötsz megállapodást, de nem imádkoztál érte, és a másik fél csalást alkalmazott, akkor a körülményektől függően néha be kell tartanod, néha pedig nem. Ebben az esetben Isten elvárta tőlük, hogy tartsák be a szerződést, amint azt a 2 Sámuel 21:1–6 is mutatja.

K: A Józsué 9:8–19-ben miért kímélték meg az izraeliták a gibeoniakat?

V: Két, egymással párhuzamos ok van.

Emberi: Miután szerződést kötöttek a gibeoniakkal, és az Úrra esküdtek, be kellett tartaniuk a szavukat.

Isteni ok: Isten előre tudta, hogy ez fog történni, és előre elrendelte, hogy a gibeoniakat így kíméljék meg.

Ez egyes mai emberek számára nehezen érthető lehet, mivel a „szavának tartása” modern fogalmát manapság nem veszik olyan komolyan, mint az ókorban.

K: A Józsué 10:3-ban szereplő királyokról léteznek-e a Biblián kívüli, régészeti bizonyítékok?

V: Nincs. A válaszban három szempontot kell figyelembe venni.

1. Tekintettel a kánaáni nép hirtelen pusztulására, nem maradt sok kánaáni, aki írhatott volna, és még kevesebben voltak azok, akik ezekről a gyalázatos vereséget szenvedett királyokról akartak volna írni

2. Valójában a kánaániták a korábbi generációk királyairól sem hagytak hátra sok feljegyzést. A büszke egyiptomiakkal, sumérokkel és hettitákkal ellentétben a Biblián kívül alig maradt fenn kánaáni királyok neve.

3. Elvárható lenne, hogy a hódító nép legalább történelmi feljegyzéseket készítsen a legyőzött királyokról, és pontosan ez is történt – a Józsué könyvében.

K: A Józsué 10:11-ben hogyan eshettek nagy kövek kizárólag a kánaáni seregre?

V: A válasz két részből áll.

1. A Mindenható Isten azt tehet, amit akar, és pontosabb a célzása, mint a legjobb tekézőé vagy baseball-dobójáé.

2. Talán nem is volt szükség pontos célzásra. Mind a csata előtt, mind pedig amikor a kánaániták menekültek, távolság volt a két sereg között.

K: A Józsué 10:12–13-ban miért döntött úgy Isten, hogy a nap és a hold segítségével tesz csodát?

V: Egy lehetséges magyarázat az, hogy mivel a nap és a hold a kánaáni vallás fő istenségei voltak, illő volt, hogy Isten ezeket a szimbólumokat használja fel a legyőzésükhöz.

K: A Józsué 10:12–13-ban hogyan állította meg Isten a napot?

V: Van egy rövid és egy hosszú válasz. A rövid válasz az, hogy a Mindenható Isten bármilyen módon megtehette, ahogyan csak akarta, és az eszköz nem fontos. A hosszú válasz hozzáteszi, hogy Isten úgy dönthetett, hogy a Föld forgását leállítja, lelassítja, vagy optikai hatást alkalmaz. Íme az egyes spekulációk előnyei és hátrányai.

A Föld forgásának leállítása: Istennek megvan hozzá a hatalma. Isten egyúttal megakadályozná a szárazföldön, a tengeren és a levegőben bekövetkező katasztrofális lassulási hatásokat is.

A Föld forgásának lassítása: Hasonló az első válaszhoz. Ennek a válasznak az egyetlen előnye, hogy a tehetetlenségi hatás ellensúlyozásához szükséges csoda fokozatosabb lenne, bár a csoda így is szükséges lenne.

Optikai hatás: A Napnak nem kellett „megállnia”, Isten létrehozhatott egy olyan optikai hatást, amely a további idő alatt is biztosította a napfényt. Ennek nem kellett globális hatásnak lennie, hanem lehetett csupán egy helyi hatás Kánaánban.

Egy napig nem volt nap: A héber szó, amely a nap cselekedetét jelöli, nem egyértelmű. A „Hard Sayings of the Bible” (A Biblia nehéz mondásai) című könyv 186–188. oldalán az áll, hogy a héber „dom” szó jelentheti azt is, hogy a nap egyszerűen „csendben volt”, vagy egy napra elrejtőzött. Ez jól illeszkedik a szövegkörnyezetbe, hiszen hogyan tűnhetett volna úgy, hogy a nap mozdulatlanul áll az égen, ha hatalmas jégeső tombolt? Ráadásul a hűvösebb hőmérséklet kedvezett volna az izraeliták seregének a hosszú és gyors menetelés után.

Ehhez kapcsolódóan E.W. Maunders és Robert Dick Wilson azt az elméletet támogatták, hogy a nap egy napra „felfüggesztette hőjét”.

Ez a magyarázat és az előző a legvalószínűbb.

Téves nyom: Meg kell említeni, hogy voltak olyan történetek egy csillagászati számítógépes programról, amely visszamenőleg futtatva azt mutatta, hogy Józsué idején hiányzott egy nap. Ez azonban rendkívül valószínűtlen, mert mivel akkoriban nem voltak összehasonlításra alkalmas csillagászati feljegyzések, egy számítógépes szimulációnak semmilyen módon nem lehetett volna megállapítania, hogy elveszett-e egy nap vagy sem. Ez olyan, mintha mérleg nélkül próbálnánk valamit kalibrálni. A „Hard Sayings of the Bible” (A Biblia nehéz mondásai) című könyv 186–188. oldalán, e kérdésről szóló részletes tárgyalásában megemlítik, hogy Charles Pickering, a Harvard Obszervatórium munkatársa, és Totten professzor, a Yale-i egyetem tanára voltak láthatóan ennek az állításnak a kezdeményezői.

K: A Józsué 10:12-ben szereplő csodával kapcsolatban milyen egyéb elméletek léteznek?

V: Íme két további elmélet.

1. Keil és Delitzsch azt feltételezték, hogy úgy tűnt, mintha a nap megállt volna, mivel két napra való munkát végeztek el egy nap alatt. Végül is, ha a nap megállt volna, hogyan tudták volna megmérni, mennyi ideig állt meg?

2. Hugh J. Blair azt feltételezte, hogy mivel az eredeti támadás kora reggel történt, Józsué imája valójában arra irányult, hogy késleltesse a sötétség beálltát a meglepetésszerű támadás érdekében, és Isten egy helyi jégesővel válaszolt erre.

K: A Józsué 10:12-ben leírt napmegállásról más kultúrákban is említést tettek?

V: Nem. Ki kell emelni, hogy ha a nap megállása optikai hatás volt, vagy ha a héber szöveg azt jelentette, hogy a nap nem sütött, akkor ez lehetett egy Kánaánra jellemző helyi jelenség. Másrészt van egy egyszerűbb magyarázat is. Abban az időben sok kultúrának nem volt írása, és a legtöbb nem végzett csillagászati megfigyeléseket.

Kr. e. 1400-nál (Józsué ideje) korábbi eseményekről nem sok feljegyzés maradt fenn. Például hatalmas vulkánkitörés történt Thérán, az Égei-szigeteken, és ezt senki sem jegyezte fel (kivéve talán egy egyiptomi utalást és esetleg a tengerbe süllyedő Atlantiszról szóló görög legendákat). Íme, amit az ókori csillagászok feljegyeztek.

A suméroknak és a babiloniaknak volt egy nagyon ősi csillagkatalógusuk, amely i. e. 1200-ig nyúlik vissza. A babiloniak már i. e. 1800-tól kezdve sumér neveket használtak a csillagokra, ami arra utal, hogy már jóval korábban is érdeklődtek a csillagászat iránt. 1800-tól kezdve a babiloniak a Nap és a Hold mozgása alapján jelölték be az évszakokat, hogy tudják, mikor kell elvetni a terményeket. Nabopolassar (Kr. e. 747–733) uralkodása alatt a babiloniak felfedezték, hogy a holdfogyatkozásoknak tizenkilenc éves ciklusa van. Józsué idején azonban sötét korszakot éltek. A kassziták Kr. e. 1570-ben hódították meg Babilont, az asszírok pedig Tikulti-Ninurta vezetésével Kr. e. 1225 körül foglalták el a várost.

A föníciaiak tudták, hogyan kell navigálni a „föníciai csillag” (a Sarkcsillag) segítségével, de nem hagytak hátra csillagászati feljegyzéseket.

Egyiptomban található egy i. e. 3000-ből származó csillagászati kövekből álló kör. Az egyiptomiak csillagászati alapon igazították piramisaikat. De nincsenek írásos, részletes csillagászati feljegyzések. Van azonban egy nagyon érdekes feljegyzés a sötétségről, nem sokkal Józsué ideje után.

India: Ez valószínűleg a Bhagavad-Gitában nagyjából leírt csata idejére eshetett, bár a csata akár korábban is lezajlhatott. Úgy gondolják továbbá, hogy i. e. 1390 körül Takshasilában az árják legyőzték a nyugati nagákat. A lényeg az, hogy ezek az árják indiai hódításának nagyon korai időszakai voltak, amikor még kevés történelmi feljegyzés maradt fenn. Az első ismert indiai csillagászati könyvek Krisztus előtt körülbelül egy évszázaddal jelentek meg.

Kína: Kína belépett a bronzkorba, és a Sang-dinasztia közvetlenül Józsué ideje után került hatalomra Kínában. Az első dokumentált napfogyatkozást kínai csillagászok jegyezték fel i. e. 2136-ban. Csillagállásokat rögzítettek jóslócsontokon i. e. 1339–1281 között. Ezeken kívül nagyon kevés ősi kínai csillagászati feljegyzés maradt fenn. Nehéz hozzájutni ezekhez, mert i. e. 213-ban Shih Huang Ti császár elrendelte a birodalomban található összes könyv elégetését.

A krétai minósziak írással rendelkeztek, és nyilvánvalóan csillagászatot is űztek, de róluk nem sokat tudunk, mivel civilizációjuk i. e. 1450 körül, Jósua ideje előtt pusztult el.

A minósziakat legyőző mükénéi görögök még mindig nagyon barbárok voltak.

A dóriai görögök i. e. 1200 körül hódították meg az Égei-tengert, több mint 200 évvel Jósua után. Az első ismert görög csillagász Milétosz-i Thales volt (i. e. 624–548).

Mexikóban a legkorábbi ismert csillagászok az olmékok voltak (Kr. e. 1200–400), akik valószínűleg feltalálták a helyi közép-amerikai naptárat.

Összefoglalva: a csillagászati események rögzítése vagy egyáltalán nem létezett, vagy csak szórványosan történt. Tudjuk, hogy sötétség borult a Közel-Keletre, amikor a Théra vulkán kitört, és mégis csak egy lehetséges utalásunk van erre az egyiptomi írásokban. Így nem is várhatnánk, hogy utalásokat találjunk egy hosszabb napra egy olyan korszakban, amikor még nem voltak órák.

K: A Józsué 10:13-ban és a 2 Sámuel 1:18-ban szereplő Jasher könyve mi?

V: A Józsué 10:13 szerint erről bővebben olvasható a Jashar könyvében. A Jashar könyve nem szerepel a Bibliában; ma már nincs belőle példányunk, és a New Bible Dictionary szerint minden modern „példány” hamisítvány.

K: A Józsué 10:23-ban és 11:3-ban miért harcoltak a jebusiták (a jeruzsálemi emberek) mind az északi, mind a déli hadjáratokban?

V: Józsué legyőzte mind az öt déli királyt, de két városukat nem foglalta el: Jeruzsálemet (vagy Jebust) és Jarmutot. Ennek következtében a jeruzsálemi jebusiták segítséget tudtak nyújtani az északi kánaáni királyoknak.

Van itt egy fontos tanulság. Néha, amikor győzelmet aratunk életünk egy területén, de a bűn nem tűnik el teljesen abból a területből, később visszatérhet, hogy újra megtámadjon minket.

K: A Józsué 10:24-ben miért tett Józsué még nagyobb sérelmet az izraeliták vezetőinek azzal, hogy a fogságba ejtett kánaáni királyok nyakára tették a lábukat?

V: Az Ószövetség idején Józsué valószínűleg azért tette ezt, hogy demoralizálja azokat a kánaániakat, akik erről hallani fognak, és hogy bizalmat adjon a seregének. Ezek a királyok tudták, hogy Isten Józsuéval van, és mégis harcoltak ellene.

Az Újszövetség idején azonban mások a mércék. Nem szabad bosszút állnunk ellenségeinken, hanem szeretnünk kell őket, ahogyan Jézus mondta a Lukács 6:27–28-ban és a Máté 5:43–44-ben.

K: A Jósua 10:26-ban, mivel a kánaáni királyok már meghaltak, miért akasztották őket fákra?

V: Valószínűleg ugyanazért, amit az előző válaszban már tárgyaltunk. Van azonban egy további, kiegészítő lehetőség is.

A kánaániak egyes fasorokat szentnek tartottak, és Józsué ezzel talán azt akarta bemutatni, mit gondoltak a fasorokban folyó bálványimádásról. A szent fákról bővebben lásd a Mózes 5. könyve 12:3 és 16:21 versekhez fűzött magyarázatot.

K: A Józsué 10:28-ban miért parancsolta Isten az izraelitáknak, hogy mindenkit pusztítsanak el?

V: A választ lásd a Józsué 6:21-hez fűzött harmadik kérdésnél.

K: A Józsué 10:28–42-ben szereplő városok elpusztítására van-e régészeti bizonyíték?

V: Igen. Íme a bibliai bizonyíték, amelyet a megerősítő régészeti bizonyíték követ.

Bibliai bizonyíték: A Józsué-könyv nem állítja, hogy minden kánaáni várost elpusztítottak volna. Délen csak azt állítja, hogy Jerikót, Ait, Makkadehet, Libnát, Lákiszt, Eglont, Hebront és Debirt pusztították el. Talán Bételt is elpusztították. Délen Józsué 10:20 szerint sok erődített város megmaradt.

Északon a Józsué 11:13 szerint Házor kivételével egyetlen várost sem égettek porig.

Régészeti bizonyítékok: A „Pharaohs and Kings: A Biblical Quest” (Crown Publishers, 1995) című mű 306. oldalán olvashatók azok a bizonyítékok, amelyeket David M. Rohl, egy világi régész, a IIB-es középső bronzkorszak végén elpusztult városokról közöl. A 299. oldalon az áll, hogy i. e. 1410 a IIB-es középső bronzkorszak időszakába esik.

Északon Arad, Debir, Jerikó, Lákis és Hazor esetében egyaránt vannak bizonyítékok a lerombolásra. Bizonytalanság övezi, hogy Béthel a mai Beitin vagy el-Bireh helyén állt-e, de a Beitinben található város elpusztult. Bizonytalanság övezi azt is, hogy Hebron a mai el-Khalil vagy Tell el-Rumeideh helyén állt-e, de bármelyik város is állt el-Khalil helyén, az elpusztult. Hormah esetében bizonytalan, hogy akkor elpusztult-e vagy sem. Gibeon városát elhagyták. Bizonytalan volt, hogy Ai a mai et-Tell vagy Khirbet Nisya helyén állt-e, de a Khirbet Nisya-i várost elhagyták, az et-Tell-i város pedig nem pusztult el.

Mivel Ai kisvárosának elpusztítása olyan teljes volt, valószínűleg soha nem fogják megtalálni Ai valódi helyét.

Sokan összezavarodtak, mert más városokat később, a Bírók idején az izraeliták és az egyiptomiak pusztítottak el, és ebben a részben felmerült az a téves elmélet, hogy az Exodus körülbelül i. e. 1350-ben történt. Hazort és Lachiszt körülbelül abban az időben pusztították el újra.

K: A Józsué 10:33-ban szereplő Gezerről mit tudunk a Biblián kívül?

V: Gezer Palesztina hat legfontosabb városa közé tartozott. A városfalon belül, amely 30 acre területet ölelt körül, egy forrás volt. Kr. e. 1600 körül épült a belső fal, amely 50 láb széles volt, és Palesztina legnagyobb kőépítménye volt. 25 láb magas, 45 fokos lejtésű védőfalával rendelkezett. A sötétebb oldalon viszont Gezerben áldozott csecsemők maradványait találták meg.

K: A Józsué 10:41-ben hogyan tudták legyőzni Gosen országát, hiszen Gosen Egyiptomban van?

V: Az egyiptomi Gosen a Nílus-delta régiója. Ez egy másik Gosen volt, amely a kánaáni Debir város közelében fekvő település volt. Gosen szerepel a Józsué 15:51-ben.

K: A Józsué 11:1-ben miért nem segítettek az északi királyok a déli királyoknak a harcban?

V: A Szentírás nem mondja meg. Ha azonban megnézzük a térképet, láthatjuk, hogy ők elsősorban Kánaán északi részéről származtak, míg az előző királyok Kánaán déli részéről. Az észak és déli részek közötti koordináció hiánya politikai rivalizálásnak tudható be, valamint annak a ténynek, hogy a kettő között elhelyezkedő izraeliták nemcsak a kánaáni csapatok mozgását, hanem az észak és déli részek közötti kommunikációt is megszakították volna. Ráadásul Józsué hadjárata nagyon gyors volt, így a kánaánitáknak alig volt idejük egy jól átgondolt stratégiát kidolgozni.

K: A Józsué 11:1 szerint miben különbözött az északi hadjárat a délitől?

V: Három különbség volt.

1. Több király egyesült, hogy az izraeliták ellen harcoljon. Josephus szerint az északi kánaáni sereg 20 000 harci szekérből, 100 000 lovasból és 300 000 gyalogosból állt. Becslése azonban valószínűleg kissé túlzott, hacsak nem az egész régió szinte összes kánaáni férfija összegyűlt. Ha az összefogó népesség 810 000 és 1,1 millió között volt, a hadsereg létszáma összesen 240 000 lehetett, hacsak az öregek és a kisfiúk is harcoltak.

2. Az északi kánaániták talán elszántabbak voltak, miután látták, hogy az izraeliták legyőzték a déli királyokat.

3. Az északi királyságok morálja valószínűleg alacsonyabb volt, hiszen a déli királyoknak nehéz volt egy jégeső ellen harcolni.

K: A Józsué 11:3-ban miért hívta meg Jabin, Házór királya a hettitákat, hogy harcoljanak az izraeliták ellen, hiszen a gibeoniak a Józsué 9:19 szerint békét kötöttek az izraelitákkal?

V: A választ a Józsué 11:19 adja meg. Különböző hettita városok voltak, és csak a Gibeonban és környékén élő hettiták kötöttek békét az izraelitákkal.

K: A Józsué 11:6,9-ben miért kapott Józsué kifejezett utasítást arra, hogy vágja el a lovak Achilles-ínét és égesse el a harci szekereket?

V: A lovak hátsó inának elvágása azt jelenti, hogy elvágják az alsó lábszár hátsó részén lévő izmokat a lábfejjel összekötő „Achilles-ín”t. A lovak továbbra is életben maradnának, de nem tudnának futni, és így háborúban használhatatlanok lennének. A Mózes 5. könyve 17:16–17 azt mutatja, hogy Isten nem akarta, hogy az izraelitáknak sok lovuk és szekerük legyen. Három szempontot érdemes megfontolni.

1. A lovak és a harci szekerek nagyon hasznosak a síkságon folyó harcokban, Kánaán nagy része azonban hegyvidéki volt, ezért nem lett volna bölcs dolog a hódítás során a harci szekerekre és a lovakra támaszkodni.

2. Függetlenül attól, hogy természetes szempontból bölcs dolog volt-e a szekerekre és a lovakra támaszkodni, Isten azt akarta, hogy az Őbenne bízzanak, nem pedig a háborús fegyvereikben.

3. A harci szekerek és a lovak lehetővé teszik egy ország számára, hogy gyorsan háborút indítson távoli földeken élő ellenségei ellen. Isten soha nem utasította az izraelitákat, hogy támadják meg Egyiptomot, Szíriát, Asszíriát vagy bármely más, távolabbi földet.

K: A Józsué 11:7-ben miért támadta meg Józsué az északi kánaániakat a Merom vizeinél?

V: A Szentírás nem mondja meg, de feltehetünk néhány okot.

1. Józsué meglepetésszerűen támadta meg őket. Az északi kánaáni sereg még gyülekezett, és Józsué hirtelen rátámadt, mielőtt az egész nép megérkezett volna, és megszerveződtek volna.

2. A Józsué 11:5-ben említésre kerül, hogy sok harci szekerük volt. Egy hegyvidéki térségben, amelyet patakok és kis folyók szelnek át, a harci szekerek előnye minimálisra csökkenne.

Hasonlóképpen, amikor Istenért harcolunk, néha a győzelem szempontjából fontos lehet, hogy mi válasszuk ki az időt és a helyet.

K: A Józsué 11:10-ben említett Házor elpusztítására van-e régészeti bizonyíték?

V: A régészek szerint Hazort valójában háromszor is felégették: i. e. 1400-ban, i. e. 1300-ban I. Szeti fáraó által, majd i. e. 1230-ban. Ki égette fel Hazort utoljára (Bírák 14:2, 15, 16)? Ma is megvan egy levél, amelyet I-eha-enu (Jabin?) írt Hazorból a fáraónak, segítséget kérve ebben az időben. (David M. Rohl 317. oldalán Ibni királynak nevezi.) Az egyiptomiak nem jöttek: nyilvánvalóan ötven évvel korábban elegük lett abból, hogy Isten akaratának árja ellen ússzanak.

K: A Józsué 11:10–11 szerint hogyan tudta Hazor – amelyet Józsué teljesen elpusztított és felégetett – néhány generációval később, a Bírák 4:3 szerint rabszolgává tenni Izráelt?

V: Egyesek azt állítják, hogy ez pontatlanság a Józsué-könyvben. Azonban 170 év bőven elegendő idő egy város újjáépítéséhez. A régészet valójában azt mutatja, hogy Hazor városát i. e. 1400-ban, i. e. 1300-ban az egyiptomiak, majd i. e. 1230-ban felégették. Függetlenül a Biblia-kritikusok elfogultságától, a régészet nagyon pontosan meséli el a történetet. Az előző kérdésnél bővebben olvashat arról, hogyan pusztította el Józsué Hazort, és hogyan építették újjá 170 évvel később a kánaániták az izraeliták elnyomására.

K: A Józsué 11:10-ben mit tudunk Hazor városáról?

V: A régészek szerint Hazor volt Kánaán legnagyobb városa, területe 175–200 acre volt, lakossága pedig legfeljebb 40 000 fő. Hazor alakja szokatlan volt. Volt egy körülbelül 14 acre területű belső bástya, valamint a város túlsó végén egy kettős fal, amelynek két falai között 100 láb távolság volt. Hossza 1542 láb (5 futballpálya), szélessége pedig a legszélesebb pontján 574 láb volt. A Bírák könyve 4. fejezetében leírt időkben Hazor ismét hatalomra került, és elnyomta az izraelitákat, amíg Barák és az izraeliták legyőzték őket.

K: A Józsué 11:18 szerint Kánaánt fokozatosan hódították meg, vagy gyorsan, ahogyan azt a Józsué 10:42 mondja?

V: Kánaán kezdeti meghódítása rendkívül gyors hadjárat volt. Az izraeliták azonban abbahagyták a kánaániak elleni nyomulást, miután elegendő földet szereztek a megélhetésükhöz, és a hódítás további része már nagyon fokozatosan zajlott. Emellett az izraelitáknak nehezebb volt a síkságon harcolni, mint a hegyekben, mivel a filiszteusok és más népek is rendelkeztek harci szekerekkel.

K: A Józsué 11:20-ban miért keményítette meg Isten a kánaániak szívét?

V: A választ lásd az Exodus 7:22-ről szóló magyarázatban.

K: A Józsué 11:21-ben és a Józsué 14:15-ben kik voltak az anakimok (= anakiták)?

V: Ez a Mózes 5. könyve 1:28-hoz fűzött válasz ismétlése.

Az anakiták állítólag egy Anak nevű embertől származtak. Az anakiták egy olyan törzs voltak, amelynek férfiai félelmetes harcosok voltak, valószínűleg méretük és erejük miatt. Mivel az íjak akkoriban még nem voltak olyan erősek, és a nagy hatótávolság és az erő értékes harci tulajdonságok voltak azok számára, akik karddal és botokkal harcoltak, sok rettegett harcosot neveltek ki. További információkért lásd a Mózes 5. könyve 31:3-hoz fűzött magyarázatot.

K: A Józsué 12:1–14-ben szereplő királyokat mikor győzték le?

V: Mindannyian Józsué által szenvedtek vereséget. Azonban sok várost csak jóval később foglaltak el. Hogy mely városokat foglalták el, azt a következő kérdés válaszában olvashatja.

K: A Józsué 12:1–14-ben szereplő városokról mit tudunk a régészet alapján?

V: Minden városról vagy régióról található egy táblázat.

K: Miért engedi Isten a Józsué 13:1, Józsué 23:1–2 és Józsué 14:11 szerint, hogy egyes engedelmes szolgái öregségük miatt szenvedjenek, mások pedig nem?

V: A válaszban két szempontot kell figyelembe venni.

1. A Józsué 24:29 szerint Józsué majdnem 110 éves volt, míg Káleb körülbelül 87. Tehát ebben az esetben Józsué sokkal idősebb volt, és jobban szenvedett az öregségtől.

2. Általánosságban elmondható, hogy Isten minden gyermekét úgy vezeti, ahogyan Ő akarja. Vannak, akik a tűzpróbákon keresztül hűségesek maradva dicsőítik Őt, mások az öregségük révén, és vannak, akik más módon dicsőítik Istent.

K: Miért ígérte meg Isten a Józsué 13:6-ban, hogy kiűzi a szidonitákat, hiszen őket soha nem űzték ki?

V: Isten a Józsué 13:6-ban azt mondta, hogy Ő maga űzi ki őket az izraeliták előtt. Ez kissé hasonlít a Józsué 10:11-ben leírt gibeoni csatához, ahol több kánaánitát ölt meg a jégeső, mint az izraeliták. A különbség itt az, hogy az izraeliták soha nem vettek a fáradtságot, hogy összegyűljenek a szidoniták elleni harcra, és így Isten nem űzte ki a szidonitákat „az izraeliták előtt”.

K: A Józsué 13:9–12 szerint a keleti határ Transjordániában volt, vagy egészen az Eufrátesz folyóig terjedt, ahogyan azt a Mózes első könyve 15:18 és a Mózes ötödik könyve 11:24 mondja?

V: A válaszban három szempontot kell figyelembe venni.

A Józsué 13:9–12 a fennálló helyzetet írta le, miszerint birtokaik keleti határa Mózes és Józsué idején Transjordániában volt, és azt a két és fél törzsnek osztották ki.

A Mózes első könyve 15:18 egy feltétel nélküli, jövőbeli, prófétai ígéret volt. Ábrahám leszármazottai az Eufrátesz folyóig terjedő földet fogják birtokolni. Ez Dávid és Salamon királysága alatt teljesült be, amint azt a 2 Sámuel 8:3 mutatja.

A Mózes 5. könyve 11:24 egy feltételes, jövőbeli, prófétai ígéret volt. Feltétele az volt, hogy gondosan betartsák az összes parancsot (Mózes 5. könyve 11:22). Birtokolni fogják az egész földet az Eufrátesz folyóig, ahogyan azt a Mózes 1. könyve 15:18 mondja. Azonban a következő nemzedékekben nem tartották be tovább a feltételeket, legalábbis Dávid idejéig.

K: Miért ölték meg az izraeliták a Józsué 13:22-ben említett Bileámot, Isten prófétáját, aki kizárólag az igazat mondta?

V: Bileám azért mondta az igazat, hogy kárt tegyen az izraelitáknak. Ha egy bizonyos kísértés kárt okoz valakinek, akkor nem szabad – még ha igazat is mondasz – körbejárni és elmondani az ellenségeiknek, hogyan kísértsék meg őket, ahogyan Bileám tette a 4. Mózes 31:16-ban. A 2. Péter 2:15 és a Júdás 11 is említi Bileám hibáját.

K: A Józsué 13:27-ben mi az a Kinneret-tó?

V: Ez a Galileai-tó ősi neve.

K: A Józsué 14:2-ben miért a törzsek többsége sorshúzással örökölt?

V: Ez Józsué ötlete volt, nem Istené. A Józsué könyve soha nem mondja, hogy Isten jóváhagyta volna ezt az ötletet, bár Isten soha nem fejezte ki ellene a nemtetszését sem.

K: A Józsué 15–19-ben miért volt tizenkét részre osztva az ország?

V: A válaszban három szempontot kell figyelembe venni.

1. Tizenkét törzs volt, de az egyik törzs, a léviták, papok voltak, és nem kaptak részesedést a földből. Így tizenegy részre osztották a földet.

2. Ehelyett József két fia, Efraim és Manasse mindegyik kapott egy-egy részt. Általában az elsőszülött fiú kétszeres örökséget kapott.

3. József azonban nem volt Jákób elsőszülött fia, hanem Rúben. A Mózes első könyve 49:3–4-ben szereplő Jákób beszédéből azonban kitűnik, hogy Rúben nem kapja meg az „elsőszülöttségi jogot”, mert a Mózes első könyve 35:22 szerint lefeküdt Jákób ágyasával, Bilhával. Ehelyett József, aki az egész családot megmentette az éhínségtől, kapja meg azt. Lehet, hogy részben ez állt annak hátterében, hogy Jákób megáldotta Efraimot és Manassét a Mózes első könyve 48:1–2-ben.

K: A Józsué 15–19-ben milyen tanulságot vonhatunk le a föld felosztásából?

V: Számos tanulságot levonhatunk belőle.

1. Nem élhetjük az életünket úgy, hogy mindig átugorjuk a részleteket. Néha nagyon részletesnek kell lennünk. Például, ha te vagy a felettes, aki teljesítményértékelést ad azoknak a szorgalmas beosztottaknak, akik alattad dolgoznak, ők azt szeretnék, ha ugyanolyan komolysággal és szorgalommal tennéd ezt, ahogyan ők is dolgoznak neked.

2. Gyakran az a legjobb, ha azoknak, akiket a döntés érint, jelentős beleszólásuk van a döntésbe. Amikor az amerikai gyarmatosok azt kiáltották, hogy „nincs adóztatás képviselet nélkül”, nem azt akarták, hogy egyáltalán ne kelljen adót fizetniük. Inkább azt akarták, hogy beleszólásuk legyen abba, hogyan adóztatják őket.

3. A „tisztességes” és a „méltányos” nem ugyanaz. A földfelosztás abban az értelemben volt „tisztességes”, hogy minden törzs részt vett benne, és mindegyiknek egyenlő esélye volt arra, hogy fejenként arányosan több földet kapjon. Ugyanakkor nem volt méltányos, abban az értelemben, hogy egyes törzsek fejenként több földet kaptak, mint mások. Ma előfordulhat, hogy kevesebbet keresel, mint egy másik, ugyanazon vállalatnál dolgozó munkatárs, aki szinte azonos értéket képvisel a vállalat számára. Ne panaszkodj arra, hogy a vállalat igazságtalan. Mindkettőtöknek azt fizetik, amit a vállalat megállapodott, hogy fizet nektek. Ugyanakkor szabadon orvosolhatod ezt az igazságtalan helyzetet azzal, hogy beszélsz a főnököddel, vagy máshol keresel munkát. Légy azonban tudatában annak, hogy amikor egy helyzetet igazságtalannak érzékelsz, lehetséges, hogy éppen te tévedsz.

4. Még az istenfélő emberek is hibázhatnak, és igazságtalanul oszthatják el a dolgokat.

K: A Józsué 15:13-ban Arba az anakiták atyja volt, vagy csupán egy nagy ember az anakiták között, ahogyan azt a Józsué 14:15 mondja?

V: Nincs önálló feljegyzésünk Arbáról, de nincs probléma azzal, hogy Arba mindkettő legyen.

K: A Józsué 15:17-ben és a Bírók 1:12–13-ban helyes volt-e, hogy Othniel feleségül vette apja öccsének lányát?

V: Ez az Ószövetségi házassági törvények szerint törvényes volt. Egy férfi nem vehette feleségül apja testvérének feleségét, de apja testvérének lányát igen. További információkért lásd a Levitikus 18:1–17-ről szóló magyarázatot.

K: A Józsué 15:18–19 és a Bírák 1:14–15 alapján helyesen járt-e el Othniel felesége, amikor a vízforrásokat is kérte?

V: Éles szemű volt, hogy ezt kérte, mert abban a vidéken a víz volt a legfontosabb erőforrás. A Biblia nem mondja meg, hogy igazságos volt-e, hogy ő is megkapta a vízforrásokat.

K: A Józsué 15:24-ben szereplő Bealoth azonos-e a Józsué 19:8-ban szereplő Baalath Beerrel?

V: Az Expositor’s Bible Commentary 3. kötete, 329–330. oldalán az áll, hogy lehetséges, hogy azok egy és ugyanazok. Ne feledjük, hogy Simeon részesedése csak Baalath Beerig terjedt, de magát a települést nem tartalmazta.

K: Miért áll a Józsué 15:33-ban, hogy 29 város és falu van, amikor a felsorolás 36-ot említ?

V: Ez nagy valószínűséggel másolási hiba. Először két helytelen válasz, majd bővebben a helyes válaszról.

Vannak olyan falvak, amelyeket nem számítottak bele a városok számába (helytelen válasz): Ez a módszer – hogy felsorolják a városokat, majd megadják az összeget – körülbelül 30 alkalommal fordul elő a Józsué könyvében. Ezek közül 28,5 esetben a számok tökéletesen összeadódnak. (Félig ilyen eset a Józsué 15:22, ahol a számok összeadódnak, ha Gederothaim a Gederah szinonimája.) Ezért valószínűleg nem helyes azt állítani, hogy a szám kizárólag a városokra vonatkozik, és nem a külvárosi falvakra, mert miért lenne ez a lista más, mint a többi 29?

A Simeonnak közösen kiosztott városokat nem számolták bele (helytelen válasz): Hét város tartozott Simeonhoz. Simeon részesedése teljes egészében Júda területén belül volt, és Júda és Simeon törzsei később egyesültek. Simeon 17 városa a Józsué 19:2–8-ban. Ezek közül 11 szerepel Júda Negevre vonatkozó listáján. Ezek a következők: Júda listáján a közös városok: Ain, Balah (=Baalah), Beersheba, Eltodad, Ezem, Hazar Shual, Hormah, Moladah, Lebaoth (=Beth Lebaoth), Rimmon, Ziklag. Figyeljük meg, hogy 36 – 11 nem egyenlő 29-cel. Ezenkívül Simeon két városa közös Júda területével a nyugati hegyalján: Ashan és Ether, mégis a nyugati hegyalji városok összege egyezik. Figyeljük meg továbbá, hogy Simeon négy városa sehol sem szerepel Júda listáján: Bethul, Beth Marcaboth, Hazar Susah, Sharuhen. A Believer’s Bible Commentary 251. oldala és a The Bible Knowledge Commentary: Old Testament 359. oldala ezt a nézetet támogatja, a hét közös város pedig Beersheba, Eltodad, Ezem, Hazar Shual, Hormah, Moladah és Ziklag.

Másolási hiba a maszorétikus szövegben (helyes válasz): Mind a maszorétikus szöveg, mind a Septuaginta szerint 29 város volt, de a maszorétikus szöveg csak 30 várost sorol fel. (Lehet, hogy itt is volt egy kiegészítés vagy egy másolási hiba.)

Az Expositor’s Bible Commentary 3. kötetének 330. oldalán szintén említésre kerül, hogy ez lehet egy másolási hiba, vagy pedig néhány olyan falu került fel a listára, amelyet nem kellett volna feltüntetni.

Sajnos nincs hozzáférésem a Holt-tengeri tekercsekhez, és nem tudom, mit írnak azok.

Mellékesen megjegyezzük, hogy az Expositor’s Bible Commentary 3. kötete 329–330. oldalán az áll, hogy mivel a „Hazor” szó a környező mezőgazdasági területeket jelenti, a Hazor és az Ithnan kifejezések egyszerűen csak Ithnan mezőgazdasági területeit jelenthetik (a Septuaginta úgy tűnik, hogy ezeket egyetlen névbe egyesíti). Azt is írja, hogy a Bírák könyve 15:28-ban szereplő „Biziothiah” szót egyesek „ubenoteha”-ra javítják, ami azt jelenti, hogy „és a környező falvak”, de megemlíti, hogy ez valószínűtlen. A Septuaginta azonban ezt írja.

K: Miért kapott József, Jákób fia a Józsué 16:1-ben két részt (egyet Efraimnak és egyet Manassénak), míg Jákób összes többi fia csak egy-egy részt kapott?

V: Általában az elsőszülött kétszer akkora részesedést kapott, mint a többi fiú. József azonban biológiailag nem volt Jákób elsőszülötte. Valószínűleg azért, mert megmentette Jákób családját, József megkapta az elsőszülöttségi jogot. Jákób a Mózes első könyve 48:5-ben kifejezetten kijelentette, hogy mind Efraimot, mind Manassét az övének kell tekinteni. Rúben, a biológiai értelemben vett elsőszülött, elvesztette ezt a jogot, amikor meggyalázta apja ágyát (Mózes első könyve 49:3–4).

K: A Józsué 17:3-ban és a 4Mózes 36:2–12-ben helyesen cselekedtek-e Zelofehád leányai, amikor ennyi „bajot” okoztak?

V: Bár a Szentírás nem mondja ki, mind a körülmények, mind az, hogy Isten helyt adott a kérésüknek, arra utalnak, hogy helyes volt. Az igazságos dologért való kiállás nem okoz gondot sem Istennek, sem az igazságos embereknek.

K: A Józsué 17:12–13 és a Bírák 1:27–30, 33 versekben, mivel nem tudták kiűzni a kánaániakat, hogyan tudták kényszermunkára kötelezni őket?

V: A Bírák 1:28 ad választ erre. Kezdetben nem tudták legyőzni a kánaánitákat. Egy idő után azonban az izraelitáknak megvolt az erejük, de nem volt meg az akaratuk a kánaániták megsemmisítésére, ezért kötöttek megállapodást a meggyengült kánaánitákkal.

K: A Józsué 18:6-ban miért sorsolták el a földet?

V: Sorshúzást tartottak, mert Józsué így parancsolta nekik. Egyrészt a Biblia nem szól arról, hogy Isten jóváhagyta-e ezt vagy sem. Másrészt ez nem volt rossz módszer, mivel minden érintett törzsnek egyenlő esélyt biztosított.

Manapság a keresztények számára elfogadható, ha érmét dobnak, vagy más, látszólag véletlenszerű eljárást alkalmaznak önkényes döntések meghozatalához, amikor nincs szükség intelligens döntésre. Ugyanakkor, akárcsak a Józsué könyvében, nem mondhatjuk, hogy amikor valamit érmédobással döntünk el, az feltétlenül az a legjobb döntés, amelyet Isten akart.

K: A Józsué 18:8–10-ben a föld elosztása igazságos volt?

V: Teljesen igazságos volt, de nem 100%-ban méltányos. Igazságos volt, mert

1. A törzsek végezték a felmérést.

2. A törzsek döntötték el, hogy mekkora legyen az egyes részek mérete.

3. Sorshúzással döntötték el, ki melyik részt kapja.

4. Felismerték, hogy Júda és József fiai több emberrel rendelkeztek, ezért nagyobb részeket adtak a népesebb törzseknek.

Ugyanakkor vitatható, hogy nem volt teljesen méltányos, mert a felmérés során úgy tűnik, úgy gondolták, hogy Palesztina földje inkább téglalap alakú, mint amilyen valójában. Így az északi törzsek kevesebb földet kaptak.

Másrészt az északi területeknek nem kellett a filiszteusokkal megküzdeniük, és több csapadék is hullott ott, így talán igazságos volt a helyzet.

Ez hasonló ahhoz a helyzethez, amikor hét fiú véletlenszerűen kisorsolja, ki kapja meg a hét zsák üveggolyót. Nem tudják pontosan, hány üveggolyó van minden zsákban, de mindannyian úgy gondolják, hogy a zsákokban körülbelül ugyanannyi üveggolyó van. Ha kiderül, hogy az egyik zsákban több üveggolyó van, az igazságos, mert minden fiúnak egyenlő esélye volt arra, hogy azt a zsákot kapja.

K: A Józsué 18:28 szerint Jeruzsálem Benjámin területén volt, vagy Júda területén, ahogyan azt a Józsué 15:8 mondja?

V: A két törzs közötti határon feküdt.

K: A Józsué 19:2–7 szerint ezek a városok Simeon területén voltak, vagy Júda területén, ahogyan azt a Józsué 15:26–32, 36, 42 mondja?

V: Eredetileg Júda területén voltak, de később Simeonhoz kerültek. Ez azonban már nem volt releváns kérdés, amikor Júda és Simeon egyesült. Hat szempont, amit a válaszban figyelembe kell venni.

1. A Józsué 15. fejezete azt mutatja, hogy ezek a városok Júda részesedésének részét képezték. (Például a The New International Dictionary of the Bible című mű 327. oldalán ez áll: „A Józsué 15:42-ben szereplő »vagy« talán ugyanazt jelenti, amit a Józsué 19:7,9-ben Simeonnak osztottak ki.”)

2. A Józsué 19:9 azt mutatja, hogy Simeon a Júda-nak kijelölt területen belül kapta meg a saját részét, mert ott az áll, hogy Júda része több volt, mint amire szükségük volt.

3. A föld felosztásáról istenfélő emberek döntöttek, de az istenfélő emberek is hibázhatnak.

4. Amikor rájöttek, hogy Júda népességéhez képest túl nagy részt kapott, kijavították a hibájukat.

5. Figyeljük meg az itt megnyilvánuló hozzáállást! Júda népe nem panaszkodott amiatt, hogy földet vettek el tőlük. A többiek sem kifogásolták Júda szándékait, amikor először felfedezték a hibát.

6. Bár a vezetők hibáztak, és kijavították azt azzal, hogy Simeont Júda területén belülre osztották be, Isten már előre tudta, hogy ez a hiba és a javítás is bekövetkezik. Hibájuk és a javításuk beteljesítette a 49:7-ben adott próféciát, miszerint Simeon szétszóródik Izráelben.

K: A Józsué 19:47-ben hol található „Leshem” városa?

V: Ez egy meglehetősen nagy város volt, bár a régészeti leletek szerint kisebb volt, mint Házór. „Laish”-nak is nevezték, és Kánaán legészakibb részén feküdt.

K: A Józsué 19:47-ben a daniták itt hódították-e meg Leshem városát, vagy a Bírák 18:27–29-ben?

V: Mindkettő ugyanazt az eseményt írja le. A Józsué-könyv ezen szakasza azt meséli el, hogy a daniták mit tettek később, Józsué ideje után.

K: A Józsué 19:47-ben szereplő esemény után írták-e a Józsué könyvét, miután a daniták meghódították Leshem városát?

V: Igen. Bár maga a könyv nem mondja ki kifejezetten, mikor íródott, a Józsué 19:47 azt mutatja, hogy a Józsué könyvét azután írták, hogy a daniták meghódították Leshemet.

K: A Józsué 20-ban szereplő, a főpapra vonatkozó törvény miben hasonlított Krisztusra?

V: Az a személy, aki emberölés miatt menedékvárosba menekült, szabad lett, miután a főpap meghalt. Talán Isten részben azért hozta ezt a „különös” törvényt, hogy előrevetítse bűneink megbocsátását, amikor főpapunk, Jézus Krisztus, a kereszten meghalt bűneinkért.

K: A Józsué 21. fejezetében, mivel a lelkészek fizetésüket másoktól kapják, és Istennek szolgálnak, automatikusan le kell-e vonni a tizedet a lelkész fizetéséből?

V: Nem. Először is, a keresztények nem kötelesek csupán tíz százalékot adakozni, így honnan tudnák, mennyit kell levonni? Ez azonban apró kérdés ahhoz képest, amit a 2. Korinthus 9 mond, miszerint örömmel kell adakoznunk, nem kényszerből. Adakozásunk Isten iránti engedelmességünk gyakorlása, és a tized automatikus levonása ellentétes lenne a 2. Korinthus 9-cel, és megfosztaná a lelkészt attól a lehetőségtől, hogy saját döntéséből engedelmeskedjen Istennek.

K: A Józsué 21:43–45 azt mutatja-e, hogy Isten Izráelnek tett összes ígérete már akkor beteljesedett?

V: Nem, mert a próféták többsége Józsué után jött.

K: A Józsué 22:10–12-ben miért álltak az izraeliták polgárháború küszöbén?

V: A válasz a Józsué 22:16–18-ban található. A 9,5 törzs tévesen azt hitte, hogy a Jordánon túli törzsek bálványimádó oltárt építenek. Készen álltak arra, hogy háborút indítsanak testvéreik ellen, mielőtt hagynák, hogy azok bálványimádásba süllyedjenek.

Ma vajon készek lennénk-e szembeszállni azokkal a keresztényekkel, akik bálványimádásban vesznek részt, ahelyett, hogy önelégülten és hallgatólagosan beletörődnénk abba, hogy elárulják Istenbe vetett hitüket?

K: A Józsué 22:17-ben mi volt a Peór bűne?

V: Ez az a szörnyű esemény volt a 4Mózes 25:1–9-ben, amikor a moábita nők szexuális kapcsolatba léptek az izraelita férfiakkal, hogy elfordítsák róluk Isten kegyelmét. Isten 24 000 izraelitát pusztított el pestis által.

K: A Józsué 23:12–16-ban és a Mózes 5. könyve 31:16–17-ben Isten feltételekhez kötve adta-e az Ígéret Földjét az izraelitáknak, vagy feltétel nélkül, ahogyan azt a Mózes 1. könyve 12–15, 26 és 46 fejezetei mutatják?

V: A föld feltétel nélkül az övék volt, de a föld birtoklása attól függött, hogy engedelmeskednek-e Istennek.

K: A Józsué 24:8,18 szerint miben különböztek az amoriták a kánaánitáktól?

V: Szinte az összes kánaáni amorita volt (a hivviták és a hettiták kivételével). Az amoriták azonban Kánaánon kívül is éltek, Szíriában és Észak-Mezopotámiában.

K: A Józsué 24:12-ben milyen darazsak voltak azok, amelyek elűzték a kánaánitákat?

V: Ezek nem egyszerű rovarok voltak, hanem a pusztító angyalok metaforája. Ahogyan egy darázsfészek hatékonyan ráveszi az embert, hogy ne tartózkodjon egy bizonyos helyen, úgy segítették ezek az angyalok az izraelitákat a kánaániták elűzésében.

K: A Józsué 24:14,23-ban miért mondták az izraelitáknak, hogy tegyék félre bálványaikat?

V: Nem annyira arról volt szó, hogy ekkor már bálványimádásba estek volna, hanem Józsué itt a jelenlegi nemzedék mellett a jövő nemzedékeihez is szólt. Sajnos Józsué után egy-két nemzedék alatt már nem követték a tanácsát.

K: A Józsué 24:21–24-ben az embereknek van-e szabad akaratuk döntéseket hozni, ahogyan az izraeliták itt láthatóan tették?

V: A szigorú kálvinisták szerint nem. Más szélsőségesek szerint teljes szabadságunk van. A legtöbb keresztény egyetért abban, hogy szabad akaratunk van, ha a kifejezést helyesen értjük. Íme, mit mond erről R. C. Sproul:

„Nem látok semmiféle problémát abban, hogy összeegyeztessük Isten szuverenitását az ember szabad akaratával, feltéve, hogy megértjük a szabadság bibliai fogalmát. … Nem vagyunk abszolút szabadok. … Megvan a hatalmam, a képességem és a szabadságom ahhoz, hogy megtegyem azokat a dolgokat, amelyeket megtehetek, de a szabadságom soha nem írhatja felül Isten hatalmát vagy tekintélyét. A szabadságomat mindig Isten magasabb rendű szabadsága korlátozza. Ami ellentmondás, az Isten szuverenitása és az emberi autonómia. Az autonómia azt jelenti, hogy az ember azt tehet, amit csak akar, anélkül, hogy aggódnia kellene a fentről jövő ítélet miatt. Nyilvánvaló, hogy ez a kettő összeegyeztethetetlen, és mi nem hisszük, hogy az ember autonóm lenne. Azt mondjuk, hogy szabad, de szabadsága határok között mozog, és ezeket a határokat Isten szuverenitása határozza meg. Íme egy egyszerű analógia: az én házamban nekem nagyobb szabadságom van, mint a fiamnak. Mindkettőnknek van szabadsága, de az enyém nagyobb.”

Úgy gondolom, a keresztények túlnyomó többsége, akár kálvinista, akár nem, egyetértene ezzel.

K: A Józsué 24:26-ban miért kötött a nép szövetséget Sichemben, vagy talán Silo volt a szentély, ahogyan azt a Józsué 18:1; az 1 Sámuel 1:3; 3:21 és 4:3 mondja?

V: A válaszban két szempontot kell figyelembe venni.

1. Józsué idején (kb. i. e. 1400-ban) az összes törzs szövetséget kötött, és egy nagy követ állítottak emlékműként Sichemben. Ennek a gyülekezési helynek nagynak kellett lennie, hogy befogadja az egész népet. A Biblia nem említi, hogy ott áldozatokat mutattak volna be, vagy hogy ott lett volna a Szövetség Ládája.

2. Ahogyan a többi vers is mutatja, Silo volt az a hely, ahol a frigyláda tartózkodott, és ahol az emberek áldozatokat mutattak be, mielőtt Dávid elfoglalta Jeruzsálemet.

K: A Józsué-könyvből melyek azok a legkorábbi kéziratok, amelyek ma is fennmaradtak?

V: A Holt-tengeri tekercsek: (kb. Kr. e. 1.) 2 különálló példány.

4Q47 (=4QJosh(a)) Jósua könyve 5–10. fejezetének részeit tartalmazó 22 töredék. A maszorétikus szöveghez hasonló, nem pedig a Septuagintához, kivéve az 5:2–7; 8:10–18; 8:34–35 szakaszokat. A megmaradt versek: 5:2–7; 6:5–10; 7:12–17; 8:3–14, 18?, 34–35; 10:2–5, 8–11.

4Q48 (=4QJosh(b)) Józsué 2–4. és 17. fejezetéből származó öt töredék. A megmaradt versek: 2:11–12; 3:15–17; 4:1–3; 17:1–5, 11–15

A Józsué-könyv szamaritánus változata

Masadában találtak egy Józsué-másolatot, amelyet tömegspektrometriás radiokarbon kormeghatározás alapján i. e. 169–93-ra datáltak. Ez a Józsué 23–24. fejezetének parafrázisa.

Összességében a Holt-tengeri tekercsekben és Masadában a Józsué-könyv 648 verséből az alábbi 58,5 vers maradt fenn (9,0 %)

Józs 2:11–12; 3:15–17; 4:1–3; 5:X,2–7; 6:5–10; 7:12–17; 8:3–14,18?,34–35; 10:2–5,8–11; 17:1–5,11–15, a 23–24. fejezetek átfogalmazása.

A görög Septuaginta [LXX] az egész Ószövetség görög nyelvre fordítása volt. A Codex Colberto Sarravianus (Kr. u. 4–5. század) a Teremtés könyvétől a Rút könyvéig terjed. A Józsué könyvének maszorétikus szövege és a Septuaginta-változatai meglehetősen eltérnek egymástól.

A Vaticanus [B] (Kr. u. 325–350) a Józsué-könyv teljes szövegét tartalmazza

A Sinaiticus (Kr. u. 340–350) a Józsué-könyv 12:2–14:4-es szakaszait tartalmazza

Az Alexandrinus [A] (kb. 450) Józsué könyvének teljes szövegét tartalmazza.

A Washington-kódex (4./5. század) tartalmazza a Józsué-könyvet.

K: Mely korai írók hivatkoztak a Józsué-könyvre?

V: A niceai zsinat előtti írók közül a következők hivatkoztak a Józsué-könyv versaira vagy utaltak rájuk:

Filón, az alexandriai zsidó (Kr. e. 20/15 – Kr. u. 50) hivatkozott a Józsué 1:5-re: „Soha nem hagylak el, és soha nem hagylak cserben.” A Nyelvek zavaráról című művében, 32 (164), 249. o.

Római Kelemen (Kr. u. 96–98) utal Józsuéra, amikor elmeséli Ráháb történetét, amikor Józsué kémeket küldött. 1. Kelemen, 12. fejezet, 1. kötet, 8. o.

Justinus a mártír (kb. 138–165) hivatkozik a Józsué 5:13 és 6:1,2 versekre „a Józsué-könyvben”. Párbeszéd Tryphóval, a zsidóval, 62. fejezet, 228. o.

Justinus Mártyr (kb. 138–165) utal arra az angyalra, aki megjelent Józsué, Nun fiának. Párbeszéd Tryphóval, a zsidóval, 61. fejezet, 227. oldal.

Meleto/Melito Sardisból (Kr. u. 170–177/180) Onesimushoz írt levelében Józsuét az Ószövetség könyvei között sorolta fel. A húsvétról, 72. o. Megőrződött Eusebius Egyháztörténete 4. könyv, 26. fejezetében.

Irenaeus, a lyoni (182–188) „Szentírásként” említi az öt amorita királyt, akiket Józsué bezárt egy barlangba. Irenaeus: Az eretnekségek ellen, 2. könyv, 24.4. fejezet, 395. o.

Alexandriai Kelemen így fogalmaz: „Ahogyan a Józsué-könyv beszámol róla”, majd később: „ahogyan a Bírák könyve említi” – Stromata (193–202), 1. könyv, 21. fejezet, 325. oldal

Tertullianus (Kr. u. 198–220) hivatkozik a Józsué, Nun fia 6:1–20-ra és Jerikó bukására. Válasz a zsidóknak, 4. fejezet, 155. o.

Hippolytus (Kr. u. 222–235/6) arról értekezik, amikor Nun fia, Józsué az amoriták ellen harcolt. „Az Ézsaiás próféta kommentárjának töredéke”, 1. fejezet, 176. oldal

Origenész (Kr. u. 225–254) egy egész művet szentelt a Józsuéről szóló homíliáknak. Nevén említi Jézust [Józsuét].

Karthágói Ciprián (kb. 246–258) „Ézsaiásban … a 117. zsoltárban … Zakariásban is … a Mózes második könyvében is: … Jézusban [Józsuéban], Nave fiában is” Ciprián értekezései, 12. értekezés, 2. szakasz, 16. fejezet, 512. o.

Cyprianus (kb. 246–258) idézi a Józsué 5:2-t: „Jézusban, Nave fiában is: »És az Úr így szólt Jézushoz: Készíts magadnak kicsi, nagyon éles kőkéseket, és kezdj hozzá, hogy másodszor is körülmetéld Izráel fiait.«” Cyprianus értekezései, 12. értekezés, 1. szakasz, 8. fejezet, 510. o.

Gregorius Thaumaturgus (Kr. u. 240–265) utal a Józsué 7-re a Kánonikus levél 3. kánonjában, 19. o.

Lactantius (kb. 303–kb. 325) a Józsué 5:2-re úgy hivatkozik, mintha azt Józsué, Nun fia mondta volna.

Nikaia után:

Athanasius (367) a 39. húsvéti levél 4. fejezetének 552. oldalán felsorolja az Ószövetség könyveit.

Hippói Szent Ágoston (338–430) Józsuét említi az Isten városa című művének 18. könyvében, 12. fejezetében, 366. oldalon.

Jeruzsálemi Cirill (kb. 349–386) a 10.11. előadás 60. oldalán Jézus [Józsué], Nave [Nun] fia szavaiként idézi a Józsué 3:1-et

Pacianus, a barcelonai (342–379/392) a 3. levél 20.1. fejezetében, 61. oldalon utal a Józsué 7-re

Epiphanius of Salamis (360–403) felsorolja az Ószövetség könyveit, köztük a Józsuét is. A Panarion

János Aranyszájú (meghalt 407-ben) utal a Józsué 9-re, mint Józsuéra az Apostolok cselekedeteiről szóló kommentár 13. homíliájában, 86. oldal

Sulpicius/Sulpitius Severus (történetíró) (Kr. u. 363–420) utal a Józsué-könyvre a Történelem című mű 1. könyvének 22–23. fejezetében, 81–82. oldalon

Vannak még mások is.

K: A Józsué-könyvben milyen fordítási eltérések vannak a héber és a görög Septuaginta között?

V: Íme néhány fordítási eltérés. Hogy ízelítőt kapjunk a maszorétikus szöveg és a görög Septuaginta közötti eltérésekből, ez a rész a 18. és 19. fejezetekre összpontosít.

Józs 2:14: „ti (többes szám) mondjátok el” – Rahabra és családjára utalva (maszorétikus szöveg) – szemben a „te (egyes szám) mondd el” kifejezéssel, amely csak Rahabra utal (más héber kéziratok)

Józs 3:3 „a papok, akik léviták” (maszorétikus) vs. „a papok és a léviták” (LXX)

Józs 3:16 „Ádám [városában], Zaretán környékén” (Kethiv) szemben a „Ádám [városából], Zaretán környékéről” (Qere) és a „minden távoli helyről, egészen Kariathiarim környékéig”

Józs 5:1a „amíg át nem keltünk” (maszorétikus) vs. „amíg át nem keltek” (Qere, LXX)

Józs 5:1b „nem volt bennük lélek” (Kethiv) vs. „elhagyta őket a bátorság” (Qere, egyes maszorétikus kéziratok, LXX, szír, Targumok, Vulgata)

Józs 6:1 „szorosan bezárva volt” (maszorétikus) vs. „szorosan bezárva és megerősítve volt” (LXX)

Józs 7:1,17,18 „Zabdi” (maszorétikus) vs. „Zimri” (Septuaginta és 1 Krónikák 2:6)

Józs 7:2 „Bét-Áven” (maszorétikus) vs. hiányzik (LXX)

Józs 7:17 „emberenként” (maszorétikus, LXX) szemben „családonként” (néhány héber kézirat, szír)

Józs 8:11b–16 szerepel a maszorétikus szövegben, de hiányzik a Septuagintából és a 4Q47-es Holt-tengeri tekercsből.

Józsué 9:1 „Jebusiták” (maszorétikus) vs. „Jebusiták és Girgásiták” (LXX)

Józs 9:4 „küldöttségként indultak el, szamárjaikat megpakolva” (maszorétikus) vs. „Előkészítették az élelmet, és megpakolták szamárjaikat” (Septuaginta, Vulgata, szír)

Józs 10:28 „elpusztította őket” (maszorétikus szöveg, a legtöbb héber kézirat) vs. „elpusztította azt” (sok héber kézirat, néhány Septuaginta-kézirat, néhány Targum)

Józs 13:26 „Lidebir” (egy város a Jordánon túl) (Masorétikus) vs. „Debir” (egy város Kánaánban) (LXX, szír, Vulgata)

Józs 15:18 „ő sürgette őt” (maszorétikus, egyes Septuaginta-kéziratok) szemben „ő sürgette őt” (más Septuaginta-kéziratok)

Józs 15:60 „Kirjath-baal, azaz Kirjath-Jearim, és Rabbah – két város és azok falvai.” (Maszorétikus) vs. „Theco, és Efrata, ez azaz Betlehem, és Fagor, és Aetan, és Kulon, és Tatam, és Thobes, és Karem, és Galem, és Thether, és Manocho: tizenegy város és azok falvai.” (Septuaginta)

Józs 16:2 „Bétel Luzig” (héber) vs. „Bétel Luza” (Septuaginta).

Józs 18:1 „a földet már előttük leigázták” vs. „a földet ők leigázták”

Józs 18:3 „kudarcot vallani” szemben a „lanyhának lenni” kifejezéssel

Józs 18:3 „Jehova, atyáitok Istene” vs. „az Úr, a mi Istenünk”

Józs 18:4 „És elküldöm őket” vs. (hiányzik)

Józs 18:4 „és akkor jöjjenek hozzám” vs. „És eljöttek hozzá:”

Józs 18:5 „És hét részre osztják” vs. „és ő [Józsué] hét részt osztott ki nekik”

Józs 18:18 „az Arabával szemközti lejtő / oldal” (maszorétikus) vs. „Baetharaba mögött észak felé” (LXX)

Józs 18:28 „a jebusita” (maszorétikus) vs. „Jebus” (LXX, szír, Vulgata)

Józs 18:28 „Kiriath” (maszorétikus) vs. „Kiriath-Jearim” (LXX)

Józs 19:2–8, 11–15, 18–22, 24–30, 33–38, 41–46: néhány név eltér. Ez várható is, mivel ezeknek a kánaáni városoknak sokának nincs közvetlen megfelelője a görög nyelvben.

Józs 19:28 „Ebron” (a legtöbb héber kézirat, a Targumok, a Vulgata) szemben „Abdon”-nal (Septuaginta, egyes héber kéziratok és Józs 21:30).

Józs 19:34 „Áser nyugaton, és Júda, a Jordán” szemben „Áser nyugaton csatlakozik hozzá, a Jordán pedig keleten.” Septuaginta.

Józs 19:51 „örökségek” szemben „felosztásokkal”

Józs 19:51 „ajtó” vs. „ajtók”

Józs 21:36–37 ezek a versek szerepelnek (LXX, Vulgata) vs. ezek a versek hiányoznak (maszorétikus szöveg, Dániel-targumok, Bomberg 1524–1525-ös héber Ószövetsége)

Józs 22:33–34 [hiányzik] (maszorétikus) vs. „és a Manassze fél törzse” (LXX)

Józs 22:34 „az oltárnak nevezték” (maszorétikus szöveg, LXX) vs. „az oltárnak Tanúnak nevezték” (vö. szír szöveg)

Józs 24:23 „Gád fiai” (maszorétikus szöveg) kontra „Gád fiai és Manassze fél törzse” (LXX)

Irodalomjegyzék ehhez a kérdéshez: a héber fordítás Jay P. Green Literal Translation című művéből származik, a Septuaginta-fordítás pedig Sir Lancelot C.L. Brenton The Septuagint: Greek and English című fordításából. Használtuk továbbá az Expositor's Bible Commentary című művet, valamint a NASB, NIV, NKJV és NRSV Bibliák lábjegyzeteit is.

Ha másképp nem jelezzük, a Szentírási idézetek a Berean Standard Bible (BSB) című, közkincsnek minősülő kiadásból származnak. https://berean.bible/

www.biblequery.org