< Bibliai kérdés Malakiásból

K: Mal 1:1 alapján mikor íródott a Malakiás könyve?

V: A Malakiás könyve nem említi. Egy becslés szerint i. e. 433 körül, mások szerint pedig i. e. 470 és 460 között. Három okot emelnek fel erre: a templom már egy ideje újjáépült, a városfalakat is helyreállították, és Malakiás olyan szót használt a kormányzóra, amely csak a száműzetés utáni időkben volt ismert.

K: A Mal 1:1-ben a „Malaki” a próféta neve volt, vagy csak hírnöknek nevezte magát?

V: Az igazi keresztények nem értenek egyet ebben a kérdésben.

1. A „Malaki” szó jelenthet hírnököt is, és a Malakiás 3:1-ben is „hírnök” jelentésben használják. Zakariással, Ábrámmal és más nevekkel ellentétben máshol nem ismert személynévként.

2. Más nevek, például a Dávid, szintén sehol máshol nem ismertek névként. Lehet, hogy a „Malachijah” („Jahve hírnöke”) vagy valami hasonló szó rövidített formája. A Malakiás 3:1 valószínűleg szójáték volt Malakiás nevére utalva.

K: A Mal 1:1-ben Malaki szövegét egy angyal írta?

V: A „Malaki” szó hírnököt jelenthet. Görögül a hírnököt jelölő szó (angelos) angyalt is jelent. Malaki nevénen kívül azonban nincs más bizonyíték arra, hogy Malaki angyal volt.

Néhány korai egyházi író úgy vélte, hogy ez lehetett a helyzet. Én azonban nem tudtam ezt igazolni a nicai zsinat előtti egyházi írók műveiben, miután átnéztem a hivatkozásokat az 1. Klemens-levélben, a Diognetushoz írt levélben, Justinosz mártír műveiben és Tertullianus írásaiban. Tertullianus a „Válasz a zsidóknak” című művének 9. fejezetében valóban azt írta, hogy az Ószövetségben sokan „angyalok” voltak abban az értelemben, hogy hírvivők voltak. Tertullianus azonban soha nem utal arra, hogy bármi mások lettek volna, mint közönséges emberek.

K: A Mal 1:1-ben Malakiás feladata az volt, hogy felvidítsa a csüggedt zsidókat, mivel Haggai és Zakariás próféciái nem teljesültek, ahogyan azt az Asimov’s Guide to the Bible 670–671. oldalán állítják?

V: Nem és nem. A Malakiás 1–2. fejezetei nem elsősorban a zsidók felvidítását szolgálják. Inkább magyarázó jellegűek, rámutatva arra, hogy a kétszínű istentisztelet nem sokat ér Isten szemében. A Malakiás 3. és 4. fejezetei egyaránt bűnre mutatóak és felvidítóak, ugyanakkor némileg ijesztőek is. Az Újszövetségben a Jelenések könyve hasonló hangvételű.

Bár Haggai és Zakariás próféciái Malaki idején még nem teljesedtek be, az emberek mind Krisztus előtt, mind ma is felismerték, hogy ezek a próféciák a Messiásra vonatkoznak. Néhány prófécia, például a Zakariás 12–14, Krisztus második eljövetelekor fog beteljesülni.

K: A Mal 1:2–4-ben hogyan szerette Isten Jákóbot, és hogyan gyűlölte Ézsaut?

V: A válaszban három szempontot kell figyelembe venni.

Népek, nem egy személy: A kontextus Edom „hegyei” és „öröksége” (Malakiás 1:3), valamint a „gonoszság földje és egy nép, akivel szemben az Úr örökké haragszik” (Malakiás 1:4). Ezt jóval Ézsau halála után írták.

A szeretet fokozatai: Ez egy zsidó idiómát is jelent, amelyet antitetikus párhuzamosságnak neveznek. Ez nem Ézsau leszármazottai iránti gyűlöletet fejez ki, hanem azt a különbséget, hogy Jákóbnak milyen mértékű szeretetet adott Isten, míg Ézsautól ezt megvonta. További információkért arról, hogy Istennek „joga” van-e egyeseket különleges szeretettel megajándékozni, másoktól pedig ezt megvonni, lásd a Róma 9:13-ról szóló fejtegetést.

A szerződés feltételei: A „szeretet” és a „gyűlölet” szavak megtalálhatók a korabeli szerződésekben is. Legalább három ismert példa van arra, hogy a „szeretet” és a „gyűlölet” kifejezéseket a hűbérszerződésekben a „kiválasztott” és az „elutasított” jelölésére használták. Ez összhangban áll az Ószövetségben használt „szövetségi szeretet” fogalmával, amely csak másodlagosan jelent érzelmet, elsősorban pedig választást.

K: Miért akadályozta meg Isten a Mal 1:4 szerint Ézsau leszármazottait (az edomitákat) abban, hogy újjáépítsék országukat?

V: Ez az edomi nemzet büntetésének része volt.

K: A Mal 1:6–8,12; 2:1 versekben hogyan mulasztják el a hívők néha, hogy úgy tiszteljék Istent, ahogyan kellene?

V: Legalább négyféleképpen elmulaszthatják, hogy Istent Atyaként, Uraként és Királyként tiszteljék.

Hozzáállás: A világ elcsábíthat minket a hálátlanságra. Előfordulhat, hogy csak mechanikusan végezzük a dolgainkat. A hívők nem bizonyulnak hálásnak, tiszteletteljesnek, áhítatosnak, és kételkedhetnek Isten gondviselésében. A hívőkben hiányozhat a szeretet Isten és mások iránt.

Szavak: Lehet, hogy nem tisztelik Istent abban, amit másoknak mondanak róla. Amellett, hogy kifejezetten rossz dolgokat mondanak, lehet, hogy olyan közömbös hangnemet használnak, amelyből hiányzik a tiszteletteljes hozzáállás.

Cselekedet: Lehet, hogy nem engedelmesek, és olyan dolgokat tesznek, amelyeket Isten nem akar tőlük. A Róma 14:23 azt mondja, hogy ami nem hitből fakad, az bűn.

Tétlenség: A hívők vagy nem teszik meg azokat a dolgokat, amelyeket Isten akar, vagy félszívvel végzik el őket. A Jakab 4:17 azt mondja, hogy ha valaki tudja, mit kell tennie, és nem teszi meg, az bűn.

K: A Malakiás 1:10,13 szerint milyen módon adnak ma az emberek vakon gyenge áldozatokat Istennek?

V: Az egyik probléma az, amikor úgy érzed, hogy szívességet teszel Istennek azzal, hogy adsz neki valamit. Isten mindent neked adott, mindent neki tartozol, és mi nem teszünk Istennek szívességet. Ugyanakkor tehetünk olyan dolgokat, amelyek tetszenek neki, és engedelmesen szerethetjük őt. Valójában nem adunk Istennek; inkább visszaadunk neki.

A második probléma az a gondolkodásmód, hogy Istennek mindegy, hogy a legjobbadat adod-e, a második legjobbat, vagy csak szimbolikus erőfeszítést teszel. Nemcsak Isten, hanem mások is látják, ha csak a mozdulatokat végzed, és csupán szimbolikus erőfeszítést teszel. Ha tanítói vagy vezetői pozícióban vagy egy gyülekezetben vagy szolgálatban, fájdalmasan nyilvánvaló lehet, ha valójában nem Isten iránti elkötelezettségből cselekszel, hanem csak félgőzzel végzed a dolgod.

A harmadik probléma – amely a másodikhoz kapcsolódik – az, hogy kompromisszumokat kötsz abban, amit Istennek adsz, olyan területeken, ahol Isten nem akarja, hogy ezt tedd. Az akkori papok minden állatot feláldoztak, amit hozzájuk hoztak; elvégre a hús, amit kaptak, ugyanaz volt, és kit érdekel, mit parancsolt Isten? Hasonlóképpen: pénzt szerezni megkérdőjelezhető eszközökkel, becstelen szavakat vagy módszereket alkalmazni az adományozók rábeszélésére, és Isten szavával ellentétes dolgokat mondani, mert az emberek ezt akarják hallani – mindez kompromisszumot jelent egy vezető Isten iránti engedelmességében. Az is kompromisszum, ha tartózkodunk attól, hogy kimondjuk, amit Isten mondott, mert az emberek nem akarják hallani.

Isten komolyan vette ezeket a kompromisszumokat. Isten nem habozott még a saját papjait is megátkozni, amikor azok nem őszintén szolgálták Őt. Megölte Éli két fiát az 1 Sámuel 2:22–36; 4:11-ben.

K: Miért ment Isten a Malakiás 1:10-ben olyan messzire, hogy azt kérte, zárják be a templom kapuit?

V: Isten nem csupán figyelmen kívül hagyta a félszívű és kétszínű imádatot és áldozatokat; ezek a dolgok bosszantották Istent.

K: Miért említette Malakiás a Mal 1:11-ben a pogányok istentiszteletét?

V: Ez megdöbbentésre szolgált.

1. Az első héber szó fordítása: „Igen, valóban!”

2. Malakiás szerint ez akkor is bekövetkezne, ha a zsidó papok engedelmeskednének, és akkor is, ha nem.

3. Nemcsak a pogányok imádnák Istent, hanem mindenütt áldozatokat is bemutatnának. Minden zsidó pap tudta, hogy abban az időben az áldozatokat kizárólag „saját” templomukban szabad bemutatni.

K: A Mal 1:13–14-ben mikor válik az istentisztelet fárasztó unalmassá Isten számára?

V: Amikor mesterséges, félszívű vagy álszent, az istentisztelet nemcsak azok számára unalmas, akik úgy tesznek, mintha imádnák Istent, hanem Isten számára is unalmas lehet.

K: A Mal 2:3-ban hogyan tudná Isten megrontani az utódjaikat?

V: Háromféleképpen.

Termés: Isten megakadályozhatta, hogy a parasztok magja jól növekedjen, mivel nem fordítottak kellő figyelmet Istenre.

Gyermekek: Isten elintézhette, hogy gyermekeik meghaljanak, ahogyan Dávid és Batseba első fiát is meghalni hagyta a 2 Sámuel 12:14,18-ban.

Általánosságban elmondható, hogy Isten elintézhette, hogy munkájuk gyümölcse a szemük láttára semmivé váljon.

K: A Mal 2:6-ban hogyan járt Lévi Istennel igazságban és békében, hiszen Lévi és Simeon az 1Móz 34:25 szerint megtévesztettek egy egész várost, és megölték a lakókat?

V: A válaszban két szempontot kell figyelembe venni.

Bocsánat: Amikor Isten megbocsát valakinek, teljes mértékben megbocsát neki, és úgy tekint a bűnére, mintha azt soha el sem követte volna. Éppen ezért nemcsak Lévit, hanem másokat is, például Dávidot, Isten igaznak tekinti – nem azért, mert nem vétkeztek, hanem azért, mert Isten igazsággá tette őket a vétkezésük után azáltal, hogy megbocsátotta bűneiket és megtisztította őket.

Élet: Ahogyan az 1 János 3:6–9 mondja, senki, aki Isten gyermeke, nem marad a bűnben.

K: A Mal 2:8-ban hogyan okoznak botlást másoknak a hazug papok és lelkészek?

V: A képmutató lelkészek és papok azzal befolyásolják másokat, hogy hamisan azt sugallják, hogy az igazság és az engedelmesség nem fontos Isten számára. Végül is ők papok, és megússzák – legalábbis addig, amíg ítéletet nem hoznak felettük.

Ráadásul azok az emberek, akik Isten helyett a papokba vetik bizalmukat, megbotlanak, amikor látják, hogy a pap elbukik.

K: A Mal 2:8 szerint van-e jó mentségünk arra, hogy megbotlunk, amikor hazug papokat vagy lelkészeket látunk?

V: Nem. A korai keresztényeknek ugyanannyi kifogásuk volt, mint nekünk ma, és nekik sem volt jó kifogásuk.

Júdás Iskariót a tizenkét tanítvány egyike volt, mégis tolvaj volt (János 12:6). Júdás, akárcsak a többiek, ki tudott űzni démonokat és hirdetni az evangéliumot (Máté 10:1, 7–8).

Jezabel sokakat tévútra vezetett a Jelenések 2:20-23 szerint.

Diotrephes egy gyülekezeti vezető volt, aki nem volt hajlandó elismerni János tekintélyét (3 János 9–10).

A hamis apostolok nem ismerték el Pál tekintélyét a 2. Korinthus 11:5-7 szerint.

Még Péter is képmutató volt a pogányokkal szemben, amikor Pál szembeszállt vele a Galatákhoz írt levél 2:11–16-ban.

Még Pál és Barnabás, az Urat szerető misszionáriusok is összetűztek amiatt, hogy Márk velük tartson-e (ApCsel 15:36–41). (Bár úgy tűnik, később kibékültek, amint azt a 2 Timóteus 4:11 mutatja.)

Az ilyen emberek azonban nem okozhatnak nekünk botlást, ha hitünk, reményünk és tanításunk Istenre, nem pedig emberekre épül. A hamis tanítók mindig jelen vannak, de nem szabad odafigyelnünk rájuk (2 Timóteus 3:5), és távol kell tartanunk magunkat a tétlenektől (2 Thesszalonikaiak 3:6) és azoktól, akik elutasítják az apostolok tanítását (2 Thesszalonikaiak 3:14–15). Ami azokat az embereket illeti, akik irigységből és viszályból fakadóan, nem őszintén hirdették az igazi evangéliumot, és bajt kevertek Pálnak, Pál a Filippi 1:15–18-ban azt mondta, hogy örüljünk, mert ők is az igazi evangéliumot hirdetik.

K: Miért volt költői igazságszolgáltatás az, hogy Isten a Mal 2:9 szerint a korrupt papokat mások szemében megvetendővé tette?

V: A korrupt papok miatt Isten neve megszégyenült mások előtt, ezért helyénvaló volt, hogy mások is megvetéssel tekintsék a papokat. A korrupt papok másokat botlásra késztettek, és ha végül megvetés tárgyává váltak, akkor mások nem figyeltek rájuk, és nem botlottak meg tovább.

K: A Mal 2:10-ben hogyan értendő itt, hogy Isten a mi Atyánk?

V: Isten több értelemben is a mi Atyánk. A Malakiás 2:10 azonban Istent Teremtőként említi, így valószínűleg az összes ember Teremtőjeként utal rá.

Bár az „Atya” kifejezés utalhat Jákobra, mint a zsidók ősére, valószínűbb, hogy Teremtőnkre utal.

K: Mit jelent a „idegen isten leánya” kifejezés a Mal 2:11-ben?

V: Ez a költői kifejezés azt jelenti, hogy a férfiak olyan nőket vettek feleségül, akik bálványokat imádtak. Egy jó keresztény házasságban a férj és a feleség először Istennek, majd egymásnak szenteli magát. De képzeljük el, hogy a feleség vagy a férj először a pogány istenének, majd a házastársának szenteli magát. Nehéz egy hívő feleségnek vagy férjnek osztozni a párja reményeiben és örömeiben, ha azok egy démon vagy bálvány imádatát jelentik. Először is nem szabad hitetlenekkel házasságot kötnünk, ahogyan azt a 2 Korinthus 6:14–16 mondja. De ha egy hívő már házasságban él egy hitetlen házastárssal, akkor nem szabad megpróbálnia elválni tőle, ahogyan azt az 1 Korinthus 7:10–16 mondja. Inkább arra kell törekednie, hogy az illetőt az Úrhoz vezesse.

K: A Mal 2:14–16 szerint az akkori zsidóknak nem szabadott elválniuk feleségüktől, vagy el kellett válniuk pogány feleségüktől, ahogyan azt az Ezsdrás 10:11–44 sugallja?

V: Malakiás arról beszél, hogy a zsidó férfiak elválnak zsidó feleségeiktől, és pogány feleségeket vesznek el.

K: A Mal 2:16-ban miért gyűlöli Isten a válást?

V: A Malakiás 2. fejezetből kitűnik, hogy az ok az, hogy Isten úgy szánta, hogy a kettő egy legyen [és az is maradjon]. A válás során gyakran nagy szívfájdalom éri a felnőtteket. Mennyivel nehezebb lehet ez a gyermekek számára. Az 1 Korinthus 7:14 a gyermekeket is megemlíti azon okok között, amelyek miatt egy nőnek még egy hitetlen férj mellett is házasságban kell maradnia.

K: Miért szerepel a Mal 2:16-ban a válás és a ruhát erőszakkal borító cselekedet együtt?

V: Bár a válás néha erőszakhoz vezethet, legtöbbször nem ez a helyzet. De a válás gyakran azt jelenti, hogy legalább az egyik fél a saját kényelmét, kényelmetlenségét vagy lehetséges lehetőségeit (romantikus vagy egyéb jellegűeket) keresi, anélkül, hogy törődne a házastárs, a gyermekek és a család szenvedésével és kárával. Hasonlóképpen, az erőszakos magatartás is a saját haszonszerzésre irányul, anélkül, hogy egyáltalán gondolnánk másoknak okozott kárra. Mindkét eset ellentéte a mások iránti szeretetnek és empátiának.

K: A Mal 2:17-ben hogyan fárasztják egyesek szavai Istent?

V: Vannak olyan imák, amelyekre Isten „nem” válasszal felel, mert azok nem jók sem nekünk, sem másoknak. Vannak azonban olyan imák is, amelyekre Isten azt mondta, hogy egyáltalán nem fog válaszolni, és ezek láthatóan csupán fárasztóak Isten számára. Legalább tizennégy oka van annak, hogy Isten néha nem válaszol az imákra.

1. Nem szabad a szenvedélyeinkre költenünk. Jakab 4:3

2. A kéréseknek jó dolgokra kell vonatkoznia. Máté 7:11

3. Nem Isten akarata, hogy megkapjuk őket. Márk 14:36

4. Ő meghallgatja, de nekünk várnunk kell. Dániel 10:12–14

5. Imáink csupán hiábavaló ismétlések. Máté 6:7

6. Mégis [értelmesen] kitartónak kell lennünk. Lukács 11:5-10; 18:1-7

7. Önuralomra van szükségünk (1 Péter 4:7), különben kételkedőek leszünk. Jakab 1:7-8

8. Vétkeztünk, például válással. Malakiás 2:13-14

9. Figyelmen kívül hagyjuk Istent és törvényét. Zakariás 7:13; Példabeszédek 28:9

10. Figyelmen kívül hagyjuk a szegények kiáltását. Példabeszédek 21:13

11. Nem vagyunk figyelmesek feleségeinkkel szemben. 1 Péter 3:7

12. Isten nem hallgat meg minket, ha továbbra is bálványokat imádunk. Ezékiel 8:8-18

13. Kezünk vérrel van beborítva. Ézsaiás 1:15

14. A bűnt ápoljuk a szívünkben. Zsoltárok 66:18-19; vagy gonoszak vagyunk, Példabeszédek 15:29; Ézsaiás 59:1-3; vagy süket füleket mutatunk a szegények felé (Példabeszédek 21:13). Isten nem hallgat meg minket, amikor mi úgy döntünk, hogy nem hallgatunk Istenre. Zakariás 7:11-14.

K: A Mal 3:1-3-ban kik a hírnökök?

V: Az első hírnök Keresztelő János, amint azt a Máté 11:10 és a Lukács 7:27 is mutatja. A lyoni Iréneusz (182–188) az „Eretnekségek ellen” című művének 3. könyve 11. fejezetében szintén azt mondja, hogy ez Keresztelő János volt. Miután az Úrról szó esik, a szövetség hírnöke itt Jézus Krisztus.

K: A Mal 3:1-ben Jézus Krisztus angyal volt?

V: Nem, a szokásos értelemben nem. Jézus Isten hírnöke volt. A legszélesebb értelemben, mivel az angyal hírnök, azt mondhatnánk, hogy Jézus betöltötte a hírnök/angyal szerepét. A szokásos értelemben azonban Jézus nem angyal a Zsidókhoz írt levél 1:5–6 szerint. A Zsidókhoz írt levél 2:16–17 azt mutatja, hogy Jézus emberi természetet öltött magára, szemben az angyali természettel. Pál a Galatákhoz írt levél 4:14-ben azt mondta, hogy a galaták úgy fogadták őt, mintha angyal lenne. Pál azonban nem azt állította, hogy Jézus más lenne, mint ember.

K: A Malakiás 3:5 szerint milyen módon lehet kizsákmányolni a munkásokat és az özvegyeket?

V: A bérért dolgozó munkások ellentétben állnak azokkal az emberekkel, akiknek olyan sok földjük vagy befektetésük van, hogy nincs szükségük napi munkára. Itt van legalább négy dolog, amire érdemes gondolni.

1. Képzelj el egy alkudozást, ahol valamit akarsz vásárolni valakitől, aki kétségbeesett helyzetben van. Lehet, hogy sikerül alacsonyabb árat kialkudnod, de hol húzod meg a határt, hogy ne menj még alacsonyabbra – még akkor sem, ha a kétségbeesett személy vonakodva is beleegyezne –, mert azzal kihasználnád a másik felet? Vannak, akiknek nincs ilyen határuk. Felteheted magadnak a kérdést: ha Isten látja a tárgyalásodat (és látja), és ha mások is hallanak róla, mikor fogják abbahagyni azt a gondolkodást, hogy jó tárgyaló vagy, és inkább szívtelennek és igazságtalannak tartanak majd?

2. Néha az emberek a félelmet kihasználva élnek vissza másokkal. Olvastam egy telekkel kapcsolatos alkudozásról, amelyen egy szerkezetileg veszélyes ház állt. Az eladók egyértelművé tették, hogy a telken lévő ház nem lakható biztonságosan, hanem le kell bontani. De mielőtt az adásvétel lezárult volna, tűz ütött ki, és a romos ház teljesen leégett. Így a vevő ügyvédje kikötötte, hogy a telket alacsonyabb áron kell eladni, mert a romos ház már nem állt ott. Amúgy is lebontották volna, de az ügyvéd kihasználta az eladók félelmét, hogy tisztességtelen előnyt szerezzen belőlük.

3. Előfordul, hogy egy terméket vagy szolgáltatást megegyezés szerinti áron adnak el, de az adásvétel után számos olyan díjat számolnak fel, amelyekről a vevő nem volt tisztában. Emellett sok befektetési alap feltünteti az éves hozamát, de ez a díjak levonása előtti érték. Egyes alapoknál a díjak a nyereség 50%-át is elvihetik. Nem az volt a baj, amit mondtak; hanem az, amit eltitkoltak és nem hoztak nyilvánosságra.

Másrészt egy szoftverfejlesztő vállalkozó pályázott egy munkára, de alacsonyabb árajánlatot tevő versenytársa nyert. Ezért az egész munkára mindössze 1 dollárért tett új ajánlatot. Végül jó nyereséget ért el az adott ügyfél számára végzett munkával, a számos módosítási kérelemnek köszönhetően. Nincs baj azzal, ha vannak díjak és nyereséget hozó módosítási kérelmek. Ezeket azonban előre közölni kell a potenciális vásárlókkal, és nem később, titokban kell beépíteni.

4. Az ókori világban a munkák nagy része fizikai munkát jelentett. Bár egyes foglalkozások, például a szövés, nem tartoztak ide, egy özvegynek nem feltétlenül volt férfi, aki kiállt volna mellette, ha kizsákmányolták vagy visszatartották a bérét. Bármikor olyan helyzetben találod magad, hogy kihasználhatsz valakit, csak azért, mert megúszhatod, ne feledd, hogy Isten figyel téged, és számot kell adnod mindenről, amit tettél, és mindenről, amit visszatartottál.

K: A Mal 3:6 azt mutatja-e, hogy Isten mindig új kinyilatkoztatásokkal és szentírásokkal fog kommunikálni, ahogyan egyes mormonok állítják?

V: A When Cultists Ask című könyv 90. oldala szerint olyan mormonok, mint Van Gordon, azt állítják, hogy mivel Isten nem változik, és Isten egykor kinyilatkoztatásokat és új szentírásokat használt, ezért Isten mindig így cselekszik.

Logikusan véve nem szabad összekeverni Isten módszereit – amelyek változhatnak – magával Istennel, aki változatlan.

Isten egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy nem hazudik (4Mózes 23:19; Zsidók 6:18), és Isten nem mond ellent magának. Most pedig egyes mormon próféták nagyon furcsa tanításokat hirdettek. Például Brigham Young azt hirdette, hogy Ádám a mi Istenünk és Atyánk, az egyetlen Isten, akivel dolgunk van (Journal of Discourses, 1. kötet, 50–51. o.). Nem szabad megpróbálni igazolni a furcsa tanításokat – beleértve Brigham Young tanításait is – azzal, hogy az ember Isten változékonyságára hivatkozik.

K: A Mal 3:8–10-ben hogyan tudják az emberek kirabolni a mindentudó, mindenható Istent?

V: Nyilvánvaló, hogy Istent nem „rabolhatják ki” a neki járó dicséretből, tiszteletből és áldozatból, hacsak Ő maga nem engedi meg ezt azzal, hogy nekünk megadja a választás szabadságát.

Isten azonban nem hagyja magát kigúnyolni, és végül senki sem ússza meg szárazon.

K: A Mal 3:10 szerint a hívőknek ma is tizedet kell fizetniük a pénzükből?

V: Krisztus halála és feltámadása óta a keresztényeket a Szentlélek vezeti, nem a törvény (Gal 5,18; lásd még Kol 2,14), így nincs olyan „szabályunk”, hogy pontosan tíz százalékot kell adnunk. Mivel azonban életünket Krisztusnak szenteltük, sok keresztény tíz százaléknál többet ad, nem azért, hogy egy szabályt kövessen, hanem Krisztus iránti szeretetből és hálából. Bizonyos értelemben a „tíz százalék” határozza meg az adakozás nagylelkűségének alapját.

K: A Mal 3:10 azt tanítja-e, hogy a tizedfizetés anyagi szempontból mindig megtérül számunkra ebben az életben?

V: Nem. Lehet, hogy anyagi szempontból olyan gazdagok leszünk, mint Jézus, Pál és a többi apostol. Közülük senkinek sem volt említésre méltó anyagi vagyona. Részletesebb választ a „Hard Sayings of the Bible” (A Biblia nehéz mondásai) című könyv 351–352. oldalán talál.

K: Miért gondolják egyesek a Mal 3:14 alapján, hogy hiábavaló Istent szolgálni?

V: Földi szempontból nézve sokszor anyagi szempontból ostobaság és fizikai veszélyt jelent Istennek szolgálni. Az 1 Korinthus 1:18–26 azonban azt mondja, hogy Isten bölcsessége a világ számára ostobaság. Örök perspektívából nézve Istennek szolgálni a legbölcsebb hosszú távú befektetés a jövőbe, amit az ember tehet.

A második szempont az, hogy hiábavaló félszívvel szolgálni Istent. Ahogy a Jakab 1:6–8 mondja, a kételkedő nem kap semmit az Úrtól.

K: A Malakiás 4:1 és az Ámós 2:9 a teljes megsemmisülést tanítja-e, ahogyan egyes hetednapi adventisták állítják?

V: Nem. A Malakiás 4:1 azt mondja, hogy a gőgösök és minden gonosztevő szalma lesz, és „nem marad nekik sem gyökér, sem ág”. Az, hogy nincsenek ágak, azt jelenti, hogy nincsenek leszármazottaik, a gyökér hiánya pedig azt, hogy olyan mértékben elpusztulnak, hogy soha többé nem tudnak újra növekedni. Hasonlóképpen, amikor az Ámós 2:9 azt mondja, hogy az amoritákat elpusztították, az csak azt jelenti, hogy megölték őket, és nem említ semmit a halál utáni dolgokról.

K: A Mal 4:2-ben hogyan kel fel az igazságosság napja, amelynek szárnyain gyógyulás van?

V: Ennek a gyönyörű költői kifejezésnek kétféle értelmezése van.

Egyéni szinten Isten megbocsátja nekik bűneiket, és meggyógyítja őket igazságtalanságukból.

Közösségi szinten pedig, amikor Isten népe hozzá fordul, Isten meggyógyítja földjüket, ahogyan azt a 2. Krónikák 7:14-ben megígérte.

K: A Mal 4:3-ban mikor és hogyan tapossák el a hívők a gonoszokat?

V: A Júdás 14–15 azt mondja, hogy amikor Krisztus diadalmasan visszatér, számtalan szentjével együtt jön el. Azonban sem a Malakiás 4:3, sem a Júdás nem mondja, hogy a hívők bárkit is megölnének. A Malakiás 4:3 egyszerűen azt mondja, hogy a gonoszok „hamuvá válnak a lábatok talpa alatt”.

K: A Mal 4:5–6-ban ki ez az Illés?

V: Jézus szerint a Máté 11:14-ben és a Máté 17:12–13-ban ez Keresztelő János.

K: A Mal 4:5–6-ban hogyan fordultak a gyermekek apáikhoz, és az apák gyermekeikhez?

V: Ez akkor történt, amikor sokan bűnbánatot tartottak, miután meghallgatták Keresztelő János üzenetét. Az emberek visszatértek istenfélő őseik szokásaihoz, és gyermekeiket is erre tanították.

Sajnos nem mindenki hallgatott Keresztelő Jánosra, amint azt a Lukács 7:29–35 is mutatja.

K: A Mal 4:5–6 a halottakért való keresztelésre utal-e, ahogyan azt James Talmage mormon apostol állította a The Vitality of Mormonism című művében, a 71. oldalon?

V: Nem, három okból.

1. Ez a vers nem utal a keresztelésre, a halottakra, sem bármilyen szentségre vagy szertartásra. Inkább arra utal, hogy Keresztelő János Jézus előfutáraként szolgált, és visszavezetette az embereket Istenhez.

2. Sem a mormonok, sem mások nem találtak a történelemben semmiféle bizonyítékot a halottakért való keresztelésre, egészen addig, amíg egy Cerinthiusok nevű hamis vallási csoport nem gyakorolta ezt Pál idején.

3. Nehéz elhinni, hogy még a mormonok is ezt tekintenék halottakért való keresztelésnek. A mormonok számára a halottakért való keresztelés egy titkos szertartás, amelyet csak a templomi mormonok láthatnak. János ezt nyíltan végezte, és szkeptikus farizeusok és írástudók jöttek-mentek, miközben János keresztelt.

K: A Mal-ban melyek azok a legkorábbi kéziratok, amelyek ma is fennmaradtak?

V: A Holt-tengeri tekercsek: (kb. i. e. 1.) A Holt-tengeri tekercsek között két példány található a 12 próféta könyvéből, amelyek a 4Q76 (=4QXIIa) és a 4Q78 (=4QXIIc) jelöléssel szerepelnek. (The Dead Sea Scrolls Translated, 478–479. o.)

A 4Q76 tartalmazza a Malakiás 2:10–17; 3:1–24 verseket

A 4Q78 a Malakiás 3:6–7-et tartalmazza?

A Nahal Hever-tekercs és a Wadi Murabba’at-tekercs nem tartalmazza a Malakiás könyvét.

Összességében a Holt-tengeri tekercsekben a következő Malakiás-versek maradtak fenn: 2:10–17; 3:1–24. További részletekért lásd: The Meaning of the Dead Sea Scrolls.

A keresztény Biblia-kéziratok, amelyek körülbelül Kr. u. 350-ből származnak, tartalmazzák az Ószövetséget, beleértve a Malakiás könyvét is. Ezek közül kettő a Vaticanus (Kr. u. 325–350) és az Alexandrinus (Kr. u. 450 körül), amelyekben a tizenkét kisebb próféta könyveit Ézsaiás előtt helyezték el. A Malakiás könyve mind a Vaticanusban, mind az Alexandrinusban teljes egészében megtalálható.

A Sinaiticus (Kr. u. 340–350) is tartalmazza Malakiás könyvének teljes szövegét. Ugyanazon az oldalon kezdődik, ahol Zakariás véget ér.

K: Mely korai írók hivatkoztak Malakiásra?

V: A következő, a Nikaiai zsinat előtti írók hivatkoztak Malakiás versére vagy utaltak rá.

Római Kelemen (Kr. u. 96–98) a 1. Kelemen-levél 1. kötete 23. fejezetének 11. oldalán a Malakiás 3:1 vers felét idézi

A Diognetushoz írt levél (kb. 130–200) 7. fejezetének 27. oldalán a Malakiás 3:2-t idézi anélkül, hogy megnevezné a forrást.

Justinus a mártír (kb. 138–165) a „Párbeszéd Tryphóval, a zsidóval” című művében, a 28. és 41. fejezetben, a 208. és 215. oldalon idézi a Malakiás 1:10-et stb.

Justinus Martyr (kb. 138–165) megemlíti, hogy Illés eljön az Úr nagy és félelmetes napja előtt, és ezt tévesen Zakariásnak tulajdonítja. „Párbeszéd Tryphóval, a zsidóval” 49. fejezet, 219. oldal

Justinus Martír a „Párbeszéd Trypho zsidóval” című művének 117. fejezetében, 258. oldalán említi, amit Malakiás írt a Szentírásban

Melito Sardisból (Kr. u. 170–177/180) (burkoltan) említi az „Ószövetséget”, és felsorolja a könyveket. A tizenkét kisebb prófétát nem sorolja fel egyenként, hanem „A Tizenkettőnek” nevezi őket. 4. töredék a Kivonatok könyvéből, 8. kötet, 759. o.

Antiochiai Theophilus (168–181/188) a „Malakiás próféta megjövendölte” kifejezéssel idézi a Mal 4,1-et a Theophilus Autolycushoz című mű 2. könyvének 37. fejezetében, 110. oldalon

Irenaeus of Lyons (182–188) a „Heresie ellen” című mű 4. könyvének 10. fejezetében idézi a Malakiás 3:10-et.

Alexandriai Kelemen a *Stromata* (Kr. u. 193–202) című művének 4. könyvében, 14. fejezetében, 475. oldalán a Malakiás 1:10, 11, 14 verseket „Malakiás próféta” szavaiként idézi. A *Stromata* 3. könyvének 4. fejezetében, 388. oldalán a Malakiás 2:17 verset is Malakiás szavaiként idézi.

Tertullianus (198–220) azt állítja, hogy a Malakiás 4:2–3 Malakiástól származik. A test feltámadásáról című művében, 31. fejezet, 567. oldal

Hippolytus (Kr. u. 225–235/6) a „Krisztusról és az Antikrisztusról szóló értekezés” című művében, 61. fejezet, 217. oldal, a Malakiás 4:2-t „Malakiás szájából” származóként idézi

Origenész (Kr. u. 225–254) a Malakiás 3:6-ot Malakiás művéből idézi. Origenész: „Celsus ellen”, 62. fejezet, 602. oldal

Karthágói Ciprián (kb. 246–258) a Malakiás 2:5–7-et „Malakiásban” idézi a Ciprián-értekezések 12. értekezésének második könyvében, 5. fejezet, 517. oldal. Más helyeken a Malakiás 1:14; 2:1–2; 2:10; 4:1–2 és egyéb verseket idézi.

Karthágói Ciprián (kb. 246–258) így ír: „A próféta Malakiás is tanúsítja, hogy Őt Napnak nevezik, amikor azt mondja: »De nektek, akik félitek az Úr nevét, felkel az igazságosság Napja, és gyógyulás van az Ő szárnyai alatt.«” Ciprián értekezései, 4. értekezés, 35. fejezet, 457. oldal

Karthágói Ciprián (kb. 246–258) a „Malakiásban” kifejezéssel idézi a Malakiás 2:5-öt a Ciprián-értekezések 12. értekezésének harmadik fejezetében, a 20. oldalon, 541. oldalon.

Adamantius (kb. 300) a Malakiás 2:10-et (a Septuagintából) „a próféta által” formában idézi a „Párbeszéd az igaz hitről” című művének második részében, c szakasz, 104. oldal.

Methodius az Olümposzról és Patarából (Kr. u. 270–311/312) utal a Malakiás 4:6-ra – amelyet a Lukács 1:17 is idéz – a Zsoltárokra vonatkozó beszéd 1. fejezetében, 394. oldalon.

Alexandriai Sándor (Kr. u. 313–326) a Mal 3:6-ot „a próféta által” idézi az „Az ariánus eretnekségről szóló levelek” című művében, 2. levél, 3. fejezet, 298. oldal

Lactantius (kb. 303–kb. 325) a „The Divine Institutes” című mű 4. könyvének 11. fejezetében, a 109. oldalon a Malakiás 1:10,11-et Malakiás szavaiként idézi. Ugyanezeket a verseket Malakiás szavaiként idézi a „The Epitome of the Divine Institutes” című mű 48. fejezetében, a 242. oldalon is.

Nikaia után

Aphrahat, a szíriai (337–345)

Athanasius of Alexandria (367) (Ezt a tizenkét próféta említése utalja) „Az Ószövetségben tehát huszonkét könyv található; … majd a próféták, akik közül a tizenkettőt egyetlen könyvnek tekintik….” Athanasius Húsvéti levél 39, 4. fejezet, 552. oldal.

Hilarius, Poitiers-i (355–367/368)

Efraim, a szíriai (350–378)

Kappadókiai Bazil (357–378)

Jeruzsálemi Cirill (kb. 349–386) a 15. előadás 2. fejezetének 104. oldalán a Malakiás 3:1–3,5 verseket a próféta Malakiás nevéhez köti

Milánói Ambrus (370–390)

Nazianzi Gergely (330–391)

A szír Liber Graduum (350–400) utal Malakiásra, mint Malakiásra. „Hogy megbizonyosodhassatok arról, hogy így van, a következőket írták Malakiás könyvében: »Elutasítom áldozataitokat, mert tanúja voltam köztetek és ifjúságotok asszonyai között, hogy hűtlenek voltatok azokhoz, akik a szövetségetek asszonyai. De én hűséges leszek hozzátok.«” Memra 22, 19. fejezet, 268. oldal

Epiphanius of Salamis (360–403)

Rufinus, a fordító (374–406)

János Aranyszájú (–407) Malakiás 3:2–3-at Malakiás műveként idézi. 9. kötet, Levelek a bukott Teodorhoz, 12. fejezet, 101. oldal

Jeromos (373–420) az Ószövetség könyveiről értekezik. Kifejezetten kitér a Teremtés könyvére, a Kivonulás könyvére, a Levitikusra, a Számok könyvére, a Deuteronómiumra, a Pentateuchra, a Jób könyvére, Jézusra, Nave [Józsué] fiára, a Bírók könyvére, a Rút könyvére, a Sámuel és a Királyok könyveire (2 könyv), a tizenkét prófétára, Hóseásra, Jóelre, Ámósra, Obádiásra, Jónásra, Mika, Nahum, Habakuk, Zefánia, Haggai, Zakariás, Malakiás, Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel, Dániel, Eszter, Ezsdrás, Nehémiás, 53. levél, 7–8. fejezet, 99–101. o.

A pelagiánus eretnek, Mopsuesztiai Teodor (392–423/429) teljes kommentárt írt a Malakiás könyvhöz.

Hippo-i Ágoston (388–430) említi Haggait, Zakariást és Malakiaszt az Isten városa című művében, 17. könyv, 35. fejezet, 380. oldal, valamint a 18. könyv, 36. fejezet, 382. oldal

A félpelagiánus János Cassianus (419–430)

Szókratész Egyháztörténete (kb. 400–439)

K: Melyek a fordítási eltérések a Malakiás könyvében a héber és a görög Septuaginta között?

V: Íme néhány példa a héber maszorétikus szöveg (elsőként felsorolva) és a görög Septuaginta (másodikként felsorolva) közötti eltérésekre, amennyiben másképp nem jelezzük.

Mal 1:1 Malakiás neve: „az én hírnököm” (maszorétikus) vs. „az Ő hírnöke” (Septuaginta, Mopsuesztiai Teodor, Malakiás-kommentár, 1. fejezet, 398. o.)

Mal 1:1 kiegészítés: „kérlek, vedd komolyan!”

Mal 1:3 „pusztasággá tette hegyeit, és örökségét a pusztai sakáloknak adta” vs. „elpusztította határait, és örökségét a puszta lakóhelyévé tette.”

Mal 1:4 „a gonoszság vidéke” vs. „a gonoszság határai”

Mal 1:5 „a határon túl” vs. „a határokon”

Mal 1:7 „megfertőztetek titeket” vs. „beszennyeztétek”

Mal 1:7 „az Úr asztala megvetendő” vs. „Az Úr asztala beszennyeződött, és amit rá tettek, azt megvetettétek.”

Mal 1:10 „ki van köztetek, aki bezárja az ajtókat, és nem gyújtjátok meg hiába a tüzet az én oltáromon!” vs. „Mert még köztetek is bezárulnak az ajtók, és senki sem gyújtja meg hiába az én oltárom tüzét”

Mal 1:11 „Mert kelettől nyugatig nagy lesz az én nevem a nemzetek között, és mindenütt tömjént áldoznak az én nevemnek, és tiszta ételáldozatot. Mert nagy lesz az én nevem a nemzetek között – mondja a Seregek Ura.” szemben azzal, hogy „Mert a nap felkeltétől egészen lenyugvásáig dicsőítik az én nevemet a pogányok között; és mindenütt tömjént áldoznak az én nevemnek, és tiszta áldozatot; mert nagy az én nevem a pogányok között – mondja a Mindenható Úr.” (Septuaginta) vs. „A nap felkeltétől napnyugtáig nevem híressé vált minden nemzet között, mondja a Mindenható Úr; és mindenütt tiszta áldozatot mutatnak be nevemnek” (Tertullianus (198–220) Válasz a zsidóknak, 5. fejezet, valamint Marcion ellen, 3. könyv, 22. fejezet és 4. könyv, 2. fejezet)

Mal 1:12 „és gyümölcse, az Ő eledele” vs. „és eledele”

Mal 1:13 „zsákmány” vs. „széttépett áldozatok”

Mal 1:13 „és ti hoztok” vs. „ha akkor hoztok”

Mal 1:14 „de átkozott legyen a csaló” vs. „átkozott az az ember, akinek hatalma volt”

Mal 1:14 „a nevemet félni kell” vs. „a nevem dicsőséges”

Mal 2:3 „és ő elvisz titeket oda” (maszorétikus) vs. „és kiűzlek titeket az én jelenlétemből” (Septuaginta, szír)

Mal 2:3 „Ő visz titeket oda” vs. „Elviszlek titeket magam mellől” (Septuaginta és szír)

Mal 2:12 „felébreszteni vagy válaszolni” vs. „tanúskodni vagy válaszolni”

Mal 2:12 „ébredjetek fel” vs. „ig/amíg”

Mal 3:1 „tisztítsátok meg az utat” vs. „vizsgáljátok meg az utat”

Mal 3:9 „átkozás” (maszorétikus) vs. „bámulás” (Septuaginta, Mopsuesztiai Teodor a Malakiás-kommentár 3. fejezetében, 419. o.)

Mal 4:2-3 „…És kimentek, és ugráltok, mint az istálló borjai. És eltapossátok a gonoszokat…” szemben „…és kimentek, és ugráltok, mint a kötelektől megszabadult fiatal borjak. És eltapossátok a gonoszokat;” (Septuaginta) szemben a „Kijöttök” (mondja Malakiás), „sírotokból, mint a kötelékekből kiszabadított borjak, és eltapossátok ellenségeiteket.” (Tertullianus (198–220) A test feltámadásáról című művében, 31. fejezet). Lásd még Justinosz mártír „Párbeszéd Tryphóval” című művének (írva kb. 138–165-ben) 117. fejezetét, valamint Lyon-i Iréneusz (182–188) „Az eretnekségek ellen” című művének 4. könyvének 17. fejezetét.

Megjegyzendő, hogy a héber Bibliában azt, amit a keresztények Malakiás 4:1–6-nak neveznek, a zsidók Malakiás 3:19–24-nek tekintik.

Ha másképp nem jelezzük, a Szentírás-idézetek a Berean Standard Bible (BSB) című, közkincsnek nyilvánított Szentírásból származnak: https://berean.bible