< Bibliai kérdés a Mikás könyvből

K: Mi a Mikás könyvének fő üzenete?

V: Mint sok más kisebb prófétai könyv, a Mikás is elsősorban a lázadókhoz szól, akik – remélhetőleg – megváltoznak és bűnbánatot tanúsítanak. Két kérdést vet fel: hol tartunk most, és hová juthatunk innen?

K: Milyen hasonlóságok vannak a Mikás könyve és az Ézsaiás könyve között?

V: Mika és Ézsaiás egy időben éltek, és nagyon is lehetséges, hogy ismerték egymást, és hallgatták egymás szavait. Bár nincsenek pontos idézetek, számos hasonlóság található a kifejezésekben és a gondolatokban.

A Mikás könyve 105 verset tartalmaz, így 7 versenként egy párhuzam található benne. Ehhez képest a Jelenések könyvében 5 versenként található egy párhuzam a Biblia többi részével.

Ezzel szemben íme egy rövidebb lista a Jeremiással való párhuzamokról.

K: Miká 1-ben mikor íródott ez a könyv?

V: Mivel Mika említi Samária városát, és ez a város i. e. 880 körül létezett, a Mika könyvét ennél később kellett megírni. Mivel Samáriát i. e. 722-ben elpusztították, a Mika könyvének legalább egy része ennél korábban íródott. Mika körülbelül Izajással egy időben élt. A Mika 3:12-t egy évszázaddal később, Jeremiás idején idézték a Jeremiás 26:18-ban. Mika azt mondja, hogy a könyv három király idején íródott, ami i. e. 750/740 és 687/686 közé helyezi.

K: A Mikás 1:1-ben szereplő Mikás lehet-e azonos azzal a Mikájával, aki az 1 Királyok 22:8-ban prófétált Áhábonak?

V: Nem. Bár a Miká név a Mikája név rövidített formája, Mikája i. e. 854 körül prófétált, míg az itt említett Miká több mint száz évvel később élt.

K: A Mik 1:1-ben hol volt Moraset?

V: Mika szülővárosa Jeruzsálemtől délnyugatra, körülbelül 40 kilométerre, azaz 25 mérföldre volt. Nem tudjuk pontosan, hol volt ez a kis falu, de az irány alapján a filiszteus Gát városához közel lehetett.

K: Miért említi a Mik 1:1-ben Samária városát, hiszen a szamaritánusok csak egy évszázaddal később, a száműzetés után jelentek meg?

V: Bár a szamaritánusok csak a száműzetés után jelentek meg, Samária városa már korábban is létezett. Samária városa az északi Izráel királyság fővárosa volt Omri idejétől kezdve, aki Kr. e. 880 körül építette meg (1 Királyok 16:24).

K: A Mik 1:2-ben hogyan szolgál Isten tanúként egyes emberek ellen?

V: Isten mindent lát és mindent tud. Az emberiség bírájaként Isten tanúja annak, amit a gonosz emberek mondanak és tesznek. Ez a vers azonban azt hangsúlyozza, hogy Isten tanúként áll ellenük. A gonoszt cselekvők ugyanis inkább azt szeretnék, ha Isten nem tudná, mit tesznek. Bár a Septuaginta szövegét úgy is le lehetne fordítani, hogy „tanú közöttük” vagy „tanú ellenük”, a kontextusból kitűnik, hogy Isten a bűn ellen tanúskodik.

Felmerül a kérdés: kivel szemben tanúskodik Isten? A következő versek kizárólag Júda és Samária országairól szólnak. Ha Isten nem vádolja meg az összes nemzetet, akkor Júda és Samária ellen emel vádat, és az összes nemzetnek hallania kell ezt, és oda kell figyelnie rá.

K: A Mik 1:4-ben mikor olvadnak el és hasadnak szét a hegyek?

V: Ez és a Mikás 4. fejezete az utolsó napokban fog bekövetkezni. A Zakariás 14. fejezete részletesebben leírja, hogyan fog az Olajfák hegye kettészakadni.

K: A Mik 1:5-ben miért nevezi Miká a bűnüket „Jákób vétkének”?

V: Amint azt a Mikás 1:10–15-ben látjuk, Mikás nagyon pontos a kifejezéseiben és mondataiban. Mikás a „Jákób” nevet használja, hogy emlékeztesse őket az ősökre és arra, kik is ők valójában. Gyakran, amikor valakit bűnéért megfeddünk, jó, ha emlékeztetjük őt arra, ki is ő valójában, és honnan jött. A feddés lehet hangos és kemény; de lehet csendes és átgondolt is.

K: A Mikás 1:6-ban hogyan vált volna Samária a mezőn heverő halomhoz és a szőlőültetvényhez hasonlóvá?

V: Ezek a metaforák szemléletes emlékeztetők a korábban eltávolított hulladékra és a haszontalan anyagokra. A keresztények számára a 2. Timóteus 2:20–21 és a 2. Péter 1:8 arra emlékeztetnek, hogy vigyáznunk kell arra, hogy engedetlenségünk ne tegyen minket haszontalanná.

K: A Mik 1:7-ben: tiszteli-e Isten valaha is azokat az áldozatokat, amelyeket gonosz eszközökkel szerzett pénzből adnak Neki?

V: Isten szabadon rendelkezik a gonosz eszközökkel szerzett pénzzel. Mi azonban soha nem szabad, hogy Istennek a tisztességtelenül szerzett jövedelmünket adjuk, sőt, eleve nem is szabad, hogy ilyen jövedelmünk legyen. Isten azt akarja, hogy becsületes, tisztességes munkánkból adjunk Neki. Még Dávid is a 2 Sámuel 24:24-ben nem akart olyan áldozatot bemutatni az Úrnak, amelynek ára Dávidnak semmibe sem került volna. Dávid ragaszkodott ahhoz, hogy kifizesse Araunának azt, amit áldozatul szánt. A Márk 12:41–44-ben Jézus dicsérte az özvegy nagylelkűségét, aki áldozatosan adakozott. Az erkölcstelen vagy illegális eszközökkel, illetve mások kizsákmányolásával szerzett pénz haszontalan, nem tetszik Istennek.

K: Mi a jelentősége a sakál és a bagoly együttes megjelenésének a Mikás 1:8–9-ben? Hogyan kapcsolódik ez Mikáshoz?

V: Mindkettő olyan állat, amely éjszaka mozog (és hangot ad). Lehet, hogy ijesztő hangjuk van, de nem látod őket. Talán hasonló módon Miká is gyászolni fog miattuk, függetlenül attól, hogy látják-e őt vagy sem. Hasonlóképpen Isten is figyelmezteti őket bűneikre, és nekik hallgatniuk kell, még ha nem is látják Őt, vagy bűneik következményeit – egyelőre.

K: A Mik 1:9; 2:10 és a Jer 30:12,15 versekben mikor válnak az emberek lelki sebei Isten számára gyógyíthatatlanná?

V: Egyes emberek számára bizonyos bűnökből könnyebb megbánni, mint másokból. Bár Isten mindenható, vannak bizonyos dolgok, amelyeket nem kíván megtenni. Amikor valaki nem akarja, hogy Isten meggyógyítsa őt gonoszságából, és elutasítja Istent, Istennek nincs kötelezettsége ráerőltetni rá azt, amit nem akar. Ilyen esetben a seb gyógyíthatatlan, ahogyan az Hóseás 5:13-ban is olvasható.

K: Miért használ szóvicceket ez a próféta a Miká 1:10–14-ben egy ilyen komoly helyzetben?

V: Ezek a szójátékok nem humor, hanem az ókori héber költészetben alkalmazott irodalmi eszközök. Hasznos volt, hogy a próféciákat könnyen megjegyezhető formában közvetítsék, mivel így az emberek felidézhették a szavakat, amikor a prófécia valóra vált. Mika nem volt egyedülálló ebben, hiszen amikor Isten először látomást adott Jeremiásnak, azt szójáték formájában tette.

Bár ez, a példázatok és az ismételt mondások emlékezeti segédeszközként szolgálhatnak, azt mondani, hogy ez csupán egy emlékezeti segédeszköz, alábecsülés lenne. Amikor az emberek meghallották ezeknek az ismerős városoknak a nevét, eszükbe jutott ez a vers, és eszükbe jutott a közelgő ítélet is. Ráadásul nem csupán az volt a helyzet, hogy az ítélet általánosságban a vidékre fog lesújtani, hanem ezek a konkrét városok (csakúgy, mint a többi) is érintettek lesznek.

K: A Mik 1:10a és 1:15b versekben hogyan kapcsolódnak össze ezek a versek, és mi a jelentőségük?

V: A Mikás 1:10a nem Mikás saját szövege. A 2 Sámuel 1:20-at idézi, amikor Sault és Jónatánt megölték a filiszteusok. A Mikás 1:15b Adullamot említi, ahol Dávid az 1 Sámuel 22:1 szerint egy barlangban rejtőzött el Saul elől. Ezek fordított időrendben szerepelnek.

K: A Mikás 1:13-ban hogyan hasonlít bizonyos bűn a „húzd be a szekér lovait” parancshoz?

V: Vannak olyan bűnök, amelyek elkövetése után lényegében már vége is van. Más bűnök viszont inkább függőséget okoznak, és úgy terjednek, mint a rák. De vannak olyan bűnök is, amelyeket „bevezető bűnöknek” nevezhetünk. Ahogyan a marihuána átjáró kábítószer lehet a keményebb drogok felé, úgy bizonyos bűnök is lebontják a gátakat, vagy lehetővé teszik az ember számára, hogy további bűnöket kövessen el. Például a lopás és az abból származó pénz lehetővé teheti az ember számára, hogy berúgjon, fizessen egy prostituáltnak, drogozzon, vagy más dolgokat tegyen. Bizonyos bűnök pontosan olyanok, mint a harci szekér lovainak befogása.

Lakis egy nagy város volt a Sefela-vidéken, Júda alföldjén, és lovardájáról volt híres. A Mózes ötödik könyve 17:16–17 szerint a király nem gyűjthet nagy számú lovat vagy feleséget. Salamon idejétől kezdve azonban Izráel és Júda királyai nagy állományokkal rendelkeztek. A lovak azonban a támadó hadviselésben fontosabbak, városvédelemkor viszont kevésbé. Sennacherib annyira büszke volt a város elfoglalására, hogy domborművet készíttetett róla ninivei palotájára. Jeruzsálemről viszont soha nem készült ilyen ábrázolás.

K: Miért borotválták le a fejüket gyász jeléül a Mik 1:16-ban?

V: Nem házaik vagy vagyonuk elvesztését gyászolták, hanem saját gyermekeiket, akik vagy meghaltak, vagy rabszolgaságba hurcolták őket, és soha többé nem látták őket.

K: A Mik 1:16-ban, mivel „kopaszok lesztek, mint a sas”, voltak-e kopasz sasok Palesztinában?

V: Palesztinában nem éltek olyan madarak, amelyeket mi „kopasz sasnak” nevezünk, mivel ezek a madarak Észak-Amerikában élnek. a Mikás 1:16 azt mondja: „legyetek olyan kopaszok, mint a sas”, és a héber szó, amely a sast jelenti, keselyűt is jelenthet.

A fekete keselyűk, más néven halászsasok, kopaszok voltak a fejükön és a nyakukon, ahogyan sok más, döghúzó madár is.

A gier sasoknak, más néven egyiptomi keselyűknek is kopasz a fejük, nyakukon pedig sárga tollak vannak.

A griffon keselyűk, amelyeket egyszerűen csak sasoknak is neveznek, nyakuk kopasz, vagy nagyon vékony fehér tollborítással rendelkezik.

Palesztinában két igazi sasfaj, a császári sas és a szirti sas, nem rendelkezik kopasz fejjel vagy nyakkal.

A kopaszság megakadályozza, hogy a tollak a vér alvadása miatt összeragadjanak, amikor a madár fejjel előre beleveti magát a dög belsejébe.

K: Mi a jelentősége annak, hogy a Mikás 2:1-ben az ágyukban gonosz terveket szőttek?

V: Az emberek nem csupán akkor követtek el gonoszt, amikor egy helyzetben kísértésbe estek, és nem csupán előre megfontolt gonoszt követtek el, hanem éjszaka még az ágyukban is ébren feküdtek, és azt tervezték, hogyan kövessenek el gonoszt. Talán ez az egyik oka annak, hogy a Zsoltárok 4:4 arra int az embereket: „ágyadon vizsgáld meg a szívedet, és maradj csendben.” (Berean Standard Bible)

K: A Mik 2:1–2-ben hogyan tervezhetnek az emberek manapság anyagi gonoszságot?

V: A Miká 2:2, 4, 9 kifejezetten arról beszél, hogy mezőket ragadnak el, férfiakat és nőket megfosztanak otthonaiktól, és mezőket adnak árulóknak. Ma ez magában foglalhatja az emberek befektetéseinek, megtakarításainak és nyugdíj-megtakarításainak elvételét is, akár illegális, akár legális, de gátlástalan eszközökkel.

Íme egy egyszerű példa. Képzeljünk el egy gátlástalan befektetési társaságot, amelynek 8 alapja van, és mindegyik az összes pénzét olyan kockázatos befektetésekbe fekteti, mint Las Vegas. A 48%-os hozam elérésének esélye 50% volt, a teljes veszteség esélye pedig szintén 50%. Átlagosan az alapok fele mindent elveszített, majd csendben eltűnt. Az alapok fele 40%-os hozamot ért el (a fennmaradó 8%-ot pedig kezelési díjakra és bónuszokra tartották volna meg). Most ismételjük meg ezt még két évig. Átlagosan egy alap három évig egyfolytában 40%-os éves hozamot ért volna el, ami rendkívül lenyűgöző teljesítménynek tűnik. Soha nem hallani azokról a többi, szinte azonos stratégiát követő alapokról, amelyek eltűnnek.

Egy reálisabb példa egy befektetési hírlevél-szolgáltatás, amelyet néhány hónapig követtem. Amikor azt mondták, hogy egy részvény emelkedni fog, általában valóban emelkedett – az esetek körülbelül egyharmadában. Az esetek körülbelül egyharmadában esett. Az esetek körülbelül egyharmadában pedig nem történt semmi. Tehát a valóságban a tanácsaik követése olyan volt, mint kockázni. Ugyanakkor hirdethették azokat a nyertes befektetéseket, amelyeket helyesen jósoltak meg, a többi kétharmadról pedig hallgathattak.

K: A Mik 2:2b-ben hogyan csalhatja ki valaki más örökségét?

V: Az Ószövetség idején a földet a nemzetségen keresztül örökölték. Még ha el is adták a földet, az ötvenévente bekövetkező jubileumi évben vissza kellett kerülnie az eredeti tulajdonoshoz (Levitikus 25:10–13). Azonban ebben az időben Izráel és Júda olyanok voltak, mint a körülöttük lévő nemzetek, és nem tartották be ezt a szabályt. Megszegték a törvényt, és örökre megtartották azokat a földeket, amelyeket nem lett volna szabad megtartaniuk. Manapság az emberek gátlástalanul szerezhetnek meg dolgokat a bírósági rendszeren keresztül, ha drága perekbe bocsátkoznak, vagy hamis tanúkat állítanak fel.

K: A Mik 2:3-ban mi a baj azzal, hogy „olyan büszkén járnak”, vagy „felemelt fejjel járnak”?

V: A büszkeség azt jelezheti, hogy inkább magadra támaszkodsz, mint Istenre. Ettől úgy érezheted, hogy jobb vagy másoknál. Valaki egyszer azt mondta, hogy angolul a „sin” (bűn) és a „pride” (büszkeség) szavak közepén egyaránt az „I” betű áll. Amikor valaki önmagát vagy saját fontosságát nagyobbnak tartja, mint Isten és mások iránti szeretetét, akkor megszegi a két legnagyobb parancsolatot, amelyet Jézus adott.

K: A Mik 2:3-ban mi a helyzet azokkal, akik azt mondják, hogy az Úr nem haragszik és nincs haragja?

V: Ők nem veszik észre Isten jellemének egy kulcsfontosságú aspektusát. Soha nem olvasták a Jelenések könyvét? Soha nem olvasták az Ószövetség könyveit, a Szerelmesek éneke, a Rút és az Eszter könyvein kívül? Ezen három kivételével minden ószövetségi könyv említi Isten haragját és bosszúját. Ami azt illeti, az Újszövetség minden könyve említi Isten haragját és bosszúját, a következők kivételével: a Filippi-levél, az 1. és 2. Timóteus-levél, a Titusz-levél, a Filemon-levél, az 1. Péter-levél, valamint az 1., 2. és 3. János-levél. Íme egy részleges hivatkozási lista.

Isten féltékeny Isten. II. Mózes 20:5; 34:14; V. Mózes 4:24; 5:9; 6:15; Józsué 24:19; Nahum 1:2; Zakariás 8:2; I. Korinthusbeliek 10:22

Isten büntet. Mózes első könyve 3:14–19; 4:13; 15:14; Mózes második könyve 32:34; Mózes harmadik könyve 18:25; 26:18, 28; Mózes 5. könyve 22:18; 1. Sámuel 15:2; 2. Sámuel 7:14; Jób 21:19; 37:13; Zsoltárok 59:5; 89:32; 94:10; Ézsaiás 10:12; 13:11; 24:21; 26:21; 27:1; Jeremiás 5:9,29; 6:15; 9:9,25; 11:22; 14:10; 21:14; 23:34; 27:8; Ezékiel 5:8–10; Zakariás 10:3; (burkoltan) Zefániás 3:15; Máté 25:46; Apostolok cselekedetei 7:7; 2 Korinthusbeliekhez írt levél 10:6; 1 Thesszalonikaiakhoz írt levél 4:6; 2 Thesszalonikaiakhoz írt levél 1:8–9; Zsidókhoz írt levél 2:2; 10:29; 12:6; Júdás levele 7; Jelenések 17:1; büntesd meg Babilont Jeremiás 25:12

Istent nem lehet megcsúfolni. Galátus 6:7

Isten bosszút áll. Mózes 5. könyve 32:35,43; 1. Sámuel 24:12; 2. Királyok 9:7; Ézsaiás 1:24; 65:6; 66:6; Jeremiás 5:9,29; 9:9; 15:15; 51:6b,36; Róma 12:19; 2. Thesszaloniki 1:6; Zsidók 10:30; Jelenések 6:10; utalás: Zsoltárok 79:12; 94:2; Siralmak 3:64

Istennek haragja van. II. Mózes 15:7; 22:24; 32:10–12; III. Mózes 10:6; IV. Mózes 11:33; 16:46; V. Mózes 9:7–8,22; 11:17; 29:23,28; 1 Sámuel 28:18; 2 Királyok 22:13,17; 23:26; 1 Krónikák 27:24; 2 Krónikák 12:7,12 (a harag elhárult); 19:2,10; 24:18; 28:11,13; 29:8,10; 30:8; 32:25–26; 34:21,25; 36:16; Ezsdrás 5:12; 8:22; 10:14; Nehémiás 13:18; Jób 14:13; 21:20,30; 32:2; Zsoltárok 2:5,12; 21:9; 59:13; 78:31,38,49; 79:6; 89:46; 90:7,11; 95:11; 102:10; 106:23,40; 110:5; 124:3; Példabeszédek 11:4; Ézsaiás 9:19; 10:6; 13:13; 14:6; 60:10; Jeremiás 7:29; 10:10; 18:20 (elhárítsa a haragot); 21:5; 32:37; 50:13; Siralmak 3:1; Ezékiel 7:12,14,19; 21:31; 38:19; Hóseás 5:10; 13:11; Ámós 1:11; Nahum 1:2; Habakuk 3:2,8; Zefánia 1:15,18; Zakariás 7:12; 8:14; Máté 3:7; Lukács 3:7; 21:23; János 3:36; Rómaiak 1:18; 2:5; 9:22; Efézusbeliek 2:3 (a harag gyermekei); 5:6; Kolossé 3:6; 1. Thesszaloniki 1:10; Zsidók 3:11; 4:3; Jelenések 6:16–17; 11:18; 12:12; 14:8, 10, 19; 15:1, 7; 16:1, 19; 18:3; 19:15

Isten haragszik. II. Mózes 4:14; IV. Mózes 11:10; 12:9; 22:22; 25:3-4; 32:10; V. Mózes 4:25; 6:15; 7:4; 9:18-19; 13:17; 29:20,23–24,27–28; 31:17,29; 32:16,21–22; Józsué 7:1,26; 23:16; Bírák 2:12,14,20; 3:8; 10:7; 2 Sámuel 6:7; 24:1; 1 Királyok 11:9; 14:9,15; 15:30; 16:2,7,13,26,33; 21:22; 22:53; 2 Királyok 13:3; 17:11,17–18; 21:6,15; 22:17; 23:19,26; 24:20; 1 Krónikák 13:10; 2 Krónikák 25:15; 33:6; 34:25; Ezsdrás 9:14; Nehémiás 4:5; 9:5,13; Zsoltárok 2:12; 6:1; 7:6,11; 21:9; 27:9; 38:3; 56:7; 69:24; 74:1; 76:7; 78:21,49,50; 79:5; 80:4; 85:3–5; 90:7,11; Prédikátor 5:6; Ézsaiás 1:4; 5:25; 9:12,17,21; 10:4–5,25; 12:1; 13:3,9,13; 42:25; 48:9 (Isten elhalasztja haragját); 63:3,6; 65:3; 66:15; Jeremiás 3:12; 4:8,26; 12:3; 15:14; 17:4; 18:23; 21:5; 23:20; 25:37–38; 30:23; 32:37; 33:5; 36:7; 42:18; 44:3,6; 49:37; 51:45; 52:3; Siralmak 1:12; 2:1,3,6,21–22; 4:11,16; Ezékiel 5:13,15; 7:3,8; 13:13; 20:8,21; 22:20; 25:14; 43:8; Dániel 9:16; Hóseás 8:5; 11:9; Jónás 3:9; Miká 2:3; 5:15; Nahum 1:6; Zefánia 2:2-3; Zakariás 10:3

Későn haragszik (de mégis képes haragudni). Jóel 2:13b; Jónás 4:2; Nahum 1:3

Nem haragszik örökké. Mikeás 7:18

Isten [haragjában] elpusztít: Mózes 1. könyve 6:13 (az özönvíz); 19:12–13 (Sodoma és Gomorra); Ámosz 6:11; 9:8; Obádiás 8,15; Habakuk 1:5-11; Haggai 2:22; Malakiás 1:3; 2:16; Márk 12:9; 1 Korinthus 3:17; 10:8; Jakab 4:12; 2 Péter 2:4-9,12

Isten haragja. Dániel 9:16

Isten haragja. Malakiás 1:4

Isten haragjára lehet provokálni. Zsoltárok 78:58; 106:29; Jeremiás 7:18-20; 8:19; 11:17; 25:6-7; 32:29-32; Ezékiel 8:17; 16:26

Isten féltékenységre is felkelthető. 1 Korinthus 10:22

Isten a világegyetem legszeretőbb lénye, de ő a legharagosabb is.

K: A Mik 2:9-ben hogyan veheti el valaki örökre Isten dicsőségét egy gyermektől?

V: Akaratunkban, sőt abban is, hogy milyen emberré válunk, bizonyos mértékben függünk a körülöttünk lévőktől.

K: A Mik 2:11-ben miért helyénvaló, hogy a hamis próféták bort jövendöljenek ennek a népnek?

V: Egy ilyen próféta egyszerre jövendölné meg azt, amit a nép hallani akar, és azt is, amit kapni fog. Nem volt szükség semmiféle természetfeletti adományra ahhoz a jövendöléshez, amelyet a nép csak túl szívesen teljesített volna maga is. A 2. Timóteus 4:3 olyan emberekről beszél, akiknek „viszket a fülük”, és csak azoknak a prédikátoroknak hallgatnak, akik azt mondják, amit hallani akarnak.

K: Miért hajlamosak az emberek a Mik 2:11-ben olyan dolgokat elhinni, amelyek kellemesek számukra?

V: Ez a bukott emberi természet egyik általános vonása; az embereknek bukott változata van a reménynek. Azt akarjuk elhinni, amiről reméljük, hogy igaz, és ezzel megtéveszthetjük magunkat. Az emberek a szinte biztos, de kellemetlen dolgokat teljesen bizonytalannak, a nagyon bizonytalan, de kellemes dolgokat pedig biztosnak akarják beállítani. Ha megszámolnánk, hányszor fordult elő a hírekben, hogy valaki tényként állított be valamit, amikor nem tudhatta, hogy az tény-e, nagyon magas számra jutnánk.

K: A Mik 2:12–13-ban egyáltalán nincs megadva semmiféle indok a Mikás 1–2:10-ben szereplő ígéretes szavakra. Mit gondol, miért ígéri ezt Isten?

V: Ennek önmagában semmi köze nincs a néphez. Részben Istennel, részben pedig Isten és a nép közötti kapcsolattal kapcsolatos. Isten ígéreteket tett Ábrahámnak, Dávidnak és másoknak, és Isten minden körülmények között betartja az ígéretét. De Isten szereti Ábrahám leszármazottait is, és ezt a szeretete miatt fogja megtenni irántuk. Semmi sem utal azonban arra, hogy ők ezt megérdemelnék.

K: A Mik 2:12-ben és az Ézs 34:6-ban hol található Bozra?

V: Az Ámosz 1:12 szerint Edomban volt. Bozra Edom fővárosa volt; ez a mai Buseirah, amely a Holt-tengertől 25–30 mérföldre délre fekszik.

K: Miért gyűlölik egyes vezetők a jót és szeretik a gonoszt a Mik 3:1–2-ben?

V: A gonosz lehet az, amit a bűnözők tesznek, de a gonosz lehet politikai, jogi és vallási is. Egyes vezetők „szimbióták” lehetnek, akik rájönnek, hogy hatalmuk kizárólag abból fakad, hogy igazságtalanul előnyben részesítenek egyeseket másokkal szemben.

Vannak, akik pusztán saját hasznuk vagy biztonságuk érdekében cselekszenek gonoszul. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy szeretik a gonoszt. Mások viszont olyan „ravaszul okos” embereket akarnak szövetségesüknek, akikről tudják, hogy a saját hasznukra megkerülik a szabályokat. Megint mások személyes örömüket lelik abban, ha az igazakat tönkreteszik, vagy szenvedésüket látják.

K: A Mik 3:2–4-ben valódi kannibalizmusról van szó?

V: Nem. Arról van szó, hogy pénzért felemésztik az emberek lelkét. Miká ilyen kemény, élénk nyelvet használ, hogy kifejezze a politikai, jogi és vallási vezetők gonoszságának mélységét és makacsságát.

K: A Mik 3:4-ben Isten valaha is megtagadja-e az áldását azoktól, akik kérik?

V: Gyakran megteszi. Fel kell tennünk a kérdést, hogy miért kérik az emberek Isten áldását. Amikor az emberek a Istennel való szoros kapcsolat áldásait akarják, miközben elkerülik az Istennek való engedelmességből fakadó szoros kapcsolatot, nem mindig kapják meg, amit akarnak. A Jakab 4:3 azokról az emberekről beszél, akik Istentől kérnek, de nem kapnak, mert saját vágyaik kielégítésére kérik azt.

K: Miért ad Isten a Mikás 3:5–7, 11 szerint néha csak csendet azoknak, akik azt mondják, hogy hallani akarják Őt?

V: A hamis próféták „békét hirdetnek, miközben a fogaikkal rágnak” (Mika 3:5); vagyis másokat megharapnak, miközben békéről beszélnek. A héber „rágás” vagy „harapás” szó, a nasak, jelenthet fogharapást, kígyómarást és kölcsön kamatát is.

K: Mi a különbség a Mik 3:9-ben az igazságosság iránti közöny és az igazságosság megvetése között?

V: Először némi háttér, majd a válasz. A megvetést jelölő héber szó, a „ta’ab”, nagyon erős kifejezés, amely undort jelent. Kr. e. 701-től kezdve a jeruzsálemi vezetés nagyon gyenge volt. A királyt alig több mint száz évvel később, Kr. e. 597-ben száműzték, a Templomot pedig Kr. e. 586-ban rombolták le.

Vannak olyan vezetők, akik törődnek az igazságossággal mindenki számára, még azok számára is, akik nem támogatták őket. Más vezetőknek viszont nem igazán számít, hogy igazságot szolgáltatnak-e vagy sem, amíg megkapják, amire szükségük van. Talán inkább nem is akarnak az igazságtalanságra gondolni. Megint mások úgy vélik, hogy „a cél szentesíti az eszközt”, és bármilyen eszköz – legyen az igazságos vagy sem – megengedett ahhoz, hogy megszerezzék, amit akarnak. Vannak, akik egy konkrét dolgot akarnak, például megnyerni a választásokat. Mások pedig mindent akarnak, amit csak megszerezhetnek maguknak és hűséges támogatóiknak, és ezeknek az igényeknek a kielégítése soha nem elég ahhoz, hogy azt gondolják: „Most már abbahagyhatom.”

K: A Mik 3:9-ben milyen példákat találunk a történelemben arra, hogy a vezetők megvetették az igazságosságot?

V: Nábót szőlőskertje

A hamis dekrétumok

A hamis dekrétumok 100 levélből állnak, amelyek a pápák hatalmát állapítják meg. Ezekben Péter azt állítja, hogy hatalmat kapott arra, hogy vezesse Krisztus földi egyházát. Péter ezt a hatalmat átadta a következő pápának, és így tovább.

A legtöbb hamis dekrétum „pszeudo-izidoros” dekrétum, amelynek nevét egy „Isidore Mercator” néven bemutatkozó férfiról kapta, aki látszólag Franciaországban írta őket, és 847 és 859 között vitte el őket a franciaországi Metzbe. Úgy állítják, hogy ezek 78–731 közötti pápák és egyházi zsinatok levelei. Számos plágiumot tartalmaznak, de összességében egy személy stílusát tükrözik.

Úgy tűnik, a dekrétumok mögötti fő motiváció az volt, hogy nagyobb függetlenséget biztosítsanak a helyi püspököknek azzal, hogy kijelentették: nem a metropolitáknak, a zsinatoknak vagy az államnak tartoznak felelősséggel, hanem kizárólag a pápának. A hamis dekrétumoknak az volt a mélyreható hatása, hogy a pápákat a földön bárki másnál magasabb pozícióba emelték.

A dekrétumokat a wormsi (868), a kölni (887), a metzi (893) és a triburi (895) zsinatokon használták. Az ortodox egyház soha nem fogadta el őket, és nyugaton is hamisítványként utasították el őket ~1100 körül. Két leküzdhetetlen probléma merül fel: egyrészt 850 előtt senki sem hallott róluk, másrészt számos történelmi anakronizmust tartalmaznak, például: „Hogyan lehet, hogy a pápák olyan embereket idéztek, akik halála után születtek?” Ennek ellenére még 1580-ban is a katolikus Corpus Juris a hamis dekrétumokat használta annak bizonyítására, hogy a katolicizmus helyes. 1628-ban még mindig szükség volt arra, hogy a protestáns David Blondel cáfolja a hamisítványokat.

Egyes pápák jellemvonásai:

Csatlakozzunk-e II. Julius pápához (a „háborúzó pápa”, 1503–1513) a seregéhez, hogy elfoglaljuk, lemészároljuk és kifosszuk az olasz városokat, hogy azok „Isten Királyságához”, azaz a Pápai Államhoz tartozzanak?

Mennyire voltak gonoszak egyes pápák? Austin „A kereszténység tematikus története” című művének 148. oldala szerint:

„Ekkor [904 után] kezdődött az úgynevezett »pornokrácia«, amelynek során Theodora és két lánya, a Fiatalabb Theodora és Marozia gyakorlatilag irányították Rómát és magát az egyházat is. Ezek a csábító szajhák testüket adták el pozíciókért, címekért és földekért cserébe, ami széles körű hatalmat biztosított számukra. Marozia tiltott viszonyt folytatott III. Sergius pápával, akitől egy fia született, aki később XI. János pápává vált. Amikor Marozia császárnővé akarta magát koronáztatni, fiatalabb fia, Alberic elrabolta és bebörtönözte édesanyját, bebörtönözte féltestvérét, a pápát, és maga lett császár. 932-től 954-ig uralkodott, és abszolút hatalmat gyakorolt a pápaság felett. Alberic halála után fiát, Octavianust választották meg XII. János pápának, aki ennek a romlott családnak a leggyűlöletesebb tagjának bizonyult.

b. Az Ottó-rezsimek. 962-ben a gonosz XII. János a német királyt, I. Ottót a Szent Római Birodalom császárává koronázta. János, aki azt hitte, hogy talált egy vele egyenrangú romlott szövetségeset, hamarosan rájött, hogy az új császár jellemes ember, aki elkötelezett a pápaság tisztességének és becsületének helyreállítása mellett. Amikor Ottó zsinatot hívott össze János leváltásának megvitatására, a pápa mindannyiukat kiközösítéssel fenyegette, de ők ennek ellenére leváltották. Három hónappal később János újabb zsinatot hívott össze, amely hatályon kívül helyezte az Otto zsinatának döntését. Ezért Otto úgy döntött, hogy erőszakkal szabadítja meg a pápaságot gonosz uralkodójától.

... A pápaság történetének [1004 után] következő negyvenkét éve heves rivalizálással, alkalmi középszerűséggel, lelki tehetetlenséggel, bűnnel és korrupcióval teli volt. Úgy tűnt, hogy a mélypontot egy romlott, tizenkét éves fiú, IX. Benedek pápa (1032–1045) megválasztásával érte el, aki szégyenletes kicsapongások és kiszámíthatatlan kormányzás után eladta a szent tiarát (azaz a pápai tisztséget) a legmagasabb árat kínálónak. Ő VI. Gergely néven volt ismert (1045–1046)…”

K: Miért bíznak még mindig Istenben azok, akik figyelmen kívül hagyják Őt, hogy megvédje őket (Mik 3,11–12)?

V: Ahelyett, hogy az Úrra támaszkodnának, egyesek megpróbálják saját képükre formálni Istent.

Az emberek megtévesztik magukat, amikor a kereszténységet csupán tűzbiztosításnak tekintik. Sokszor fontosnak tartják Istent, de nem tartják fontosnak az engedelmességüket. Egy amerikai dal így szól: „Isten áldja Amerikát”, de felállítottak egy óriásplakátot, amelyen a következő kérdés szerepelt: „Amerika áldja-e Istent?”

K: Mit gondol, miért szinte azonos a Mik 4:1–3 és az Ézs 2:2–4?

V: Ez arra utal, hogy ugyanarra az eseményre vonatkozik. Nemcsak béke lesz, hanem háborúveszély sem; nem lesz szükség fallal körülvett telepekre és városokra. Függetlenül attól, hogy mekkora lesz a jólét, mindenkinek jutni fog belőle.

K: A Mik 4:9–13-ban ki az a szorongó asszony?

V: Ez a Júda és Izráel népének allegóriája. A nő a vesztesége miatt sír. Ez egyben olyan is, mint egy szülő nő, mert a száműzetés után a visszatérők újjáélesztették nemzetüket.

K: A Mik 4:10-ben szereplő utalás Babilonra azt jelzi-e, hogy – hacsak nem egy isteni ihletésű, a jövőre vonatkozó prófétai látomásról van szó – a Mikás könyve később íródott?

V: A válaszban két szempontot kell figyelembe venni.

1. Babilon csak majdnem egy évszázaddal Samária elpusztítása után vált a világ vezető hatalmává.

2. Bár ez egy isteni ihletésű prófécia, van benne némi múltbeli történelmi háttér is. Közvetlenül azután, hogy az asszírokat Jeruzsálem előtt megállították, Merodach-Baladan babiloni király követeket küldött Júdába, hogy szövetséget kössenek. Hiskia király mindent megmutatott nekik (2 Királyok 20:12–15 és 2 Krónikák 32:31). Isten Ézsaiáson keresztül közölte Hiskiával, hogy a népet Babilonba fogják száműzni (2 Királyok 20:16–18).

Összefoglalva: a babiloniak látogatása, valamint Ézsaiás nyilvános próféciája Júda száműzetésének ezen időpontjában nem teszi Mikát anakronisztikussá.

K: Miért jelent a Mik 4:11–13 költői igazságszolgáltatást a Jeruzsálem ellen összegyűlt nemzetek számára?

V: Azért gyűltek össze, hogy felfalják és megszerezzék a háborús zsákmányt. De Istennek más terve volt. Végül ők gyűlnek össze, hogy felfalják őket, és ők maguk váljanak háborús zsákmányává.

K: Miért említi Mika a Mik 5:2-ben itt az „Efrátát”?

V: Két Betlehem létezett, egy északon és egy Júda területén; Betlehem-Efrata volt a Júda területén fekvő Betlehem. Ahogy Walter Kaiser írja a Hard Sayings of the Bible című művében (335–336. o.): „Efrata Betlehem régebbi neve. A »termékeny lenni« szóból származik, és ez a név a legalkalmasabb annak a születési helyére, aki megváltást hoz a földre.” Betlehemet Efratának nevezik a Mózes első könyve 35:19 és 48:7 versekben.

Emellett Káleb egyik feleségét is Efrátnak hívták. Hur volt a fiuk, Salma pedig Hur fia, és az 1. Krónikák 2:19, 50–51 szerint Salma volt Betlehem atyja.

K: Mi a meglepő Betlehemben a Mikás 5:2-ben?

V: Noha Betlehem mindössze 5 vagy 6 mérföldre feküdt Jeruzsálemtől délnyugatra, jelentőségét tekintve messze elmaradt tőle. Olyan kicsi és jelentéktelen volt, hogy a Józsué 15. fejezetében és a Nehémiás 11. fejezetében felsorolt városok között még csak meg sem említették. Mivel Dávid Betlehemben született, a várost Dávid városának nevezték. Ha ez nem lett volna, aligha ismernék, mert alig történt ott más említésre méltó esemény.

K: A Mikás 5:2b-ben hogyan értendő, hogy Izráel uralkodójának származása „régóta” fennáll?

V: A héber kifejezés itt szó szerint „a mérhetetlen idő napjait” jelenti. Jézus már az ősidők óta létezett (János 1:1; 17:5; Zsidók 7:3). Az idő legelső másodpercét megelőzően Jézus már Isten Atyától született.

K: Mivel a Mik 5:2 a maszorétikus szövegben és a Septuagintában „ezrekről” beszél, miért szerepel a Mt 2:6-ban „kormányzók/uralkodók”?

V: Függetlenül attól, hogy mit mond a Mikás 5:2, állítólag ezt mondták a papok és a tanítók Heródesnek. Nézzünk meg négy szempontot, amelyek megmagyarázhatják, miért mondták ezt.

1) A Mikás 5:2 így szól: „Te, Betlehem Efrata, aki a legkisebb vagy Júda ezeresei között, te, ő jön el hozzám, hogy uralkodó legyen Izráelben…” (Green szó szerinti fordítása) A lényeg az, hogy bár Betlehem méretében kicsi volt, jelentőségében nagy lesz.

2) A „ezrek” (többes szám) héber szó a Mikás 5:2-ben az „alapim”. A görög megfelelője a „chiliasin”. A kormányzók/uralkodók (többes szám) héber szója az „allupe”. A görög megfelelője a hegemosin. Míg a görög szavak teljesen különbözőek, a héber szavak – a magánhangzókat figyelmen kívül hagyva – nagyon hasonlóak. Az Ószövetséget eredetileg magánhangzók nélkül írták; azokat csak Kr. u. 700 körül adták hozzá. Ez arra utal, hogy nem a görög Septuagintából olvastak fel, hanem vagy a héberből, az arámi nyelvből, vagy esetleg egy másik görög fordításból.

3) Ezt a papok és a törvénytudók mondták. Lehet, hogy tévedtek, vagy lehet, hogy a Septuaginta mellett egy másik görög fordítást idéztek Heródesnek. Valószínűbb azonban, hogy menet közben szóban fordítottak héberről arámi vagy görög nyelvre.

4) Valójában azonban a papok és a törvénytudók nem tévedtek a jelentés közvetítésében: a kis Betlehem NEM a legkevésbé fontos az onnan származó uralkodó számára.

K: A Mik 5:3-ban, amely azt jövendöli meg, hogy Izráelt elhagyják, amíg el nem jön a Messiás, miért gondolod, hogy Isten így cselekedett?

V: Bár a Szentírás nem mondja meg, ez olyan lehet, mint amikor egy drámaíró meghatározza a történet ütemét, és a nagy jelenet előtt egy nyugodt szakaszt iktat be.

K: A Mik 5:4–5a-ban szereplő ígéretet szerinted ma is igénybe vehetjük, vagy csak akkor, amikor a mennybe jutunk?

V: Említést tesz a „földről”, így ez a földön teljesedik be. Noha végső soron az ezeréves királyságban és az új égben és földön teljesedik be, ez egy olyan ígéret, amelyre bizonyos mértékben már most is igényt tarthatunk. Ma Isten ellát minket az Ő erejével. a Mikás 5:5a azt mondja, hogy ez lesz a mi békességünk, és ez az Egyetlen Jézus. Ma Istenben kell maradnunk, és dicsőítenünk kell az Ő nevét a föld végéig.

K: Miért szerepel a Mik 5:5-ben, hogy „hét pásztor, sőt nyolc vezető”?

V: A Közel-Keleten az uralkodókat gyakran pásztoroknak nevezték. Ez a számok párosítására épülő irodalmi eszköz megtalálható Ámós 1:3, 6, 9, 11, 13; 2:1, 4, 6 versekben, valamint a Példabeszédek 30:15, 18, 21, 29 versekben is. Ez azt jelenti, hogy nem a pontos szám a fontos, hanem a szám nagyságrendje. Tehát ellentétben a Mikáás idején tapasztalható istenfélő vezetők – sőt, bármilyen vezetők – hiányával, elegendő vezető lesz majd a nép vezetésére.

K: A Mik 5:7-ben hogyan hasonlít Isten népe az Úrtól jövő harmatra?

V: A harmat nem feltűnő, de mindenhol öntöz. Palesztinában a száraz évszakban a harmat volt a termés nedvességellátásának elsődleges forrása. A harmat nem csak néhány helyet céloz meg; mindenhova eljut. Ahogyan mi is tanúskodunk a világ előtt, lehet, hogy nem vagyunk feltűnőek, de a keresztényeknek mindenhova el kell jutniuk. Olyanok vagyunk, mint egy levél Krisztustól (2 Korinthus 3:3), és egyesek számára ez az egyetlen levél, amit Krisztustól látnak.

K: Miért foglalkoznak az emberek varázslással és varázsigékkel a Mik 5:12-ben, és hogyan kapcsolódik a Mik 5:12 a Mik 5:11-hez és az 5:13-hoz?

V: Egyesek azért teszik ezt, mert úgy gondolják, hogy működhet, mások pedig talán nem biztosak benne, de a biztonság kedvéért mégis megteszik, és azért, mert úgy vélik, nem árthat. Vannak, akik a természetet, a szellemi erőket stb. akarják manipulálni, hogy azok az ő akaratukat hajtsák végre. Az okok egy másik része a természetfeletti erők feletti kontroll érzése. Vannak, akik másokat kérnek meg, hogy segítsenek nekik bizonyos dolgok elérésében, például egy szerelmi kapcsolat megszerzésében, vagy mások megátkozásában. Néha azok az emberek, akik bálványoknak áldoznak vagy okkult tevékenységekkel foglalkoznak, nem akarnak semmit, csak azt, hogy a démonok békén hagyják őket. Félnek a gonosz erőktől.

De ennél is rosszabbak azok az emberek, akik pusztán a pénzszerzés kedvéért csinálják ezt, és másokat is erre buzdítanak.

K: Miért gondolja, hogy a Mikás 5:12 szerint Isten ennyire ellenzi a varázslást és a jóslást?

V: Ez lényegében azt jelenti, hogy elismered, hiszel a természetfelettiben, elismered, hogy segítségre van szükséged, és Isten helyett máshoz fordulsz. Képzeld el a középiskolai szalagavató előtti heteket, amikor egy fiú megkéri egy lányt, hogy kísérje el. Mit gondolsz, hogyan érezné magát, ha a lány azt mondaná: „Nagyon szeretnék elmenni a szalagavatóra, de nincs kivel mennem, és inkább bárki mással mennék, csak veled ne.” Ez talán kicsit olyan, mint amit az emberek mondanak Istennek, amikor elutasítják az Ő segítségét és védelmét, és inkább a gonosz démonokhoz fordulnak.

K: Miért szólt Mika a dombokhoz és a hegyekhez a Mika 6:1–2-ben?

V: Ez a megszemélyesítés nevű irodalmi eszköz költői alkalmazása. Isten a dombokat és a hegyeket hívta tanúként Isten hűségére az izraeliták iránt, valamint az izraeliták hűtlenségére Isten iránt. Mellékesen megjegyezzük, hogy Ézsaiás, aki ugyanabban az időben élt, hasonló irodalmi eszközöket használt.

K: A Mik 6:3-ban hogyan lehetnek egyesek fáradtak a vallástól és fáradtak Istentől? Mi a különbség?

V: Vannak, akik azt hiszik, hogy Istentől fáradtak el, de nem veszik észre, hogy valójában a vallástól fáradtak el. Fáradtak attól, hogy ugyanazokat a dolgokat csinálják, amelyek számukra értelmetlenek, és nem látnak eredményt. De Isten azt mondja, hogy még akkor is, ha kérünk tőle valamit, de hit helyett kételkedéssel tesszük, semmit sem kapunk (Jakab 1:6-7). Vannak, akik valóban Istenre fáradtak, mert úgy látják, hogy az Istennek való engedelmesség megakadályozza őket abban, hogy élvezzék azokat az örömöket, amelyekre igazán vágynak. Nem látják, hogy Isten parancsainak nagy része nem csupán az Ő dicsőségére szolgál, hanem a mi védelmünkre és javunkra is.

K: A Mik 6:4-5 szerint mi a gyógymód, ha belefáradunk Isten szolgálatába?

V: Közeledjünk Istenhez imádságban.

Emlékezzünk arra, mit tett Isten másokért a múltban; olvassuk az Ő Igéjét.

Emlékezzünk arra, mit tett Isten értünk.

Tervezzük meg, hogyan kezdjük el újra jobban szolgálni Istent ettől kezdve.

K: Mit mond a Mik 6:6-8 az ószövetségi áldozatokról?

V: Itt nincs parancs az áldozatok megszüntetésére. A válaszban öt szempontot kell figyelembe venni.

1. Ebben a költői szakaszban a beszélő Mika, nem pedig Isten.

2. Mika sem mondja soha, hogy abbahagyná az áldozatait. Továbbra is leborul Isten előtt, és égőáldozatokat hoz.

3. Mika maga is azt kérdezi, vajon tetszenének-e az Úrnak azok a pazar áldozatok, amelyeket Isten nem kért, például ezer kos, tízezer folyónyi olaj vagy az elsőszülött emberi áldozata. A burkolt válasz természetesen: nem.

4. Egyesek talán nem veszik észre, hogy Mika itt a prioritásokról beszél. A legpompásabb, elképzelhető önkéntes áldozatok sem olyan jók Istennek, mint az, ha igazságosan cselekszünk, irgalmat szeretünk, és alázatosan járunk Vele.

5. A közvetlen történelmi háttér itt valószínűleg az a hatalmas áldozat, amelyet Hiskia hozott a 2. Krónikák 30:24-ben, és amely 1000 bikát és 7000 juhot tartalmazott. Mika egy kicsit „lehűtötte” ezt a helyzetet. Bármennyire lenyűgözőnek tűnne is ez az áldozat, Istenre nagyobb benyomást tenne, ha az emberek mind engedelmesen járnának Vele, mint ez a külsőséges látványosság.

K: Miért fontosabb a „járás” az áldozatoknál a Mikás 6:6–8-ban?

V: Az engedelmesség nélküli áldozat haszontalan és fárasztó Isten számára, ahogyan az Ézsaiás 1:14 mondja. Ha engedelmesen tetszel Istennek, akkor azt az áldozatot is meg akarod majd hozni, amit Isten kíván. Istennek a szíved is fontos, nemcsak a cselekedeteid. Jézus a Máté 5:23–24-ben megmutatta, hogy ha a testvérednek valami baja van veled, akkor halaszd el az áldozatodat, amíg először nem rendezed a dolgot a testvéreddel.

K: A Miká 6:6-8-ban hogyan nyerhették el az emberek az üdvösséget?

V: Noha az emberek az üdvösséget úgy nyerik el, hogy Isten adja nekik, a Mikás 6:6–8 nem az üdvösségről szól. Inkább azoknak, akik már hívők, Mikás azt kérdezi:

1) Mit kell Istennek hoznia

2) Mi tetszene Istennek

3) Mit mutatott meg Isten, hogy jó, és mit követel az Úr.

Érdekes, hogy az első két kérdésre a következő kérdések adnak választ.

1) Ahhoz, hogy tudd, mit kell Istennek hoznod, azt kell megkérdezned, mi tetszene Istennek.

2) Ahelyett, hogy kitalálnád, mi tetszene Istennek, kérdezd meg, mit mutatott meg Isten jónak, és mit követel Isten.

3) Isten megmutatta, hogy igazságosan kell cselekednünk, irgalmat kell gyakorolnunk, és alázatosan kell járnunk Isten előtt.

K: Mi a jelentősége a Mik 6,8-ban szereplő mondat alanyának?

V: Az itt szereplő héber szó, az „adam”, embert jelent. Így ez a mondat határozottan nem csak Izráelnek szól, hanem minden embernek.

K: Miért alakul ki egyesekben a Mik 6:6–8 alapján téves elképzelés arról, hogyan lehet Istennek tetszeni?

V: Amikor valami elsőre értelmesnek tűnik számodra, hajlamosabb vagy elhinni; még akkor is, ha nem helyes.

Másoktól tanult téves dolgok: Vagy csak téves dolgokat hallottak, vagy pedig hallottak helyes és téves dolgokat egyaránt, és úgy döntöttek, hogy a téves dolgokban hisznek.

Könnyebb megfogalmazni: Ha azt mondjuk, hogy Isten csak azt akarja, hogy betartsd a törvényeket, az valahogy logikusnak tűnik. Végül is Isten rengeteg törvényt adott. Ráadásul Isten bíró, és ezek a törvények SMART-ok: konkrétak, mérhetőek, megvalósíthatók, reálisnak tűnnek (vagy relevánsak) és időhöz kötöttek. Ez egyértelműbb, mint egy kapcsolat ápolása Istennel.

Szinte lehetetlen elbukni: Ha azt mondjuk, hogy csak szeretetteljes érzéseket kell táplálnunk Isten iránt, az vonzóbbnak hangzik. Nincs küzdelem és nincs felelősség, és jól hangzik. Amikor valaki olyan vallásos embereket lát, akik csak a szabályok betartásával törődnek, néha a másik végletbe eshet, és azt gondolhatja, hogy Isten parancsai nem mások, mint javaslatok.

Jobb érzés, ha elérjük: A Máté 7:21–23-ban sokan megpróbálják elmondani Krisztusnak, mit értek el, de Krisztus azt mondja majd, hogy soha nem ismerte őket, és „a törvénytelenség cselekvőinek” nevezi őket. Vannak, akik kizárólag az evangelizációra, vagy az evangelizációra és a tanítványságra koncentrálnak, és ha elég keményen dolgoznak, akkor nem számít, hogy nem engedelmeskednek Istennek. Robin Hoodról azt mondták, hogy a módszere az volt, hogy a gazdagoktól vett el, és a szegényeknek adott. Más szóval, ha adsz egy kis pénzt a szegényeknek, az felmenti téged a gazdagok kirablása alól. A középkorban és később a bűnbánat olyan eszközzé vált, amelynek segítségével – ha fizettél valamit az egyháznak vagy lemondtál valamiről – bűneidet elengedték.

Volt egy gyermekgondozó központ, ahol azzal volt probléma, hogy a szülők késve vették át a gyermekeiket. A személyzet nem tudott időben hazamenni. Ezért elkezdtek díjat számítani a szülőknek, ha késve érkeztek. A probléma azonban nem javult, hanem súlyosbodott, mivel a szülők már nem éreztek bűntudatot amiatt, hogy késve vették át a gyermekeiket, hiszen a pénzfizetéssel minden rendben volt.

Végül pedig az egyik ok az, hogy végső soron nem Istennek akarnak tetszeni, hanem más a fő céljuk.

K: A Mik 6:10–12-ben hogyan csalják meg az emberek másokat azzal, hogy kevesebbet adnak nekik?

V: Akkoriban a kereskedők gabonát, fémeket vagy más dolgokat mérlegeltek, és ehhez egy ismert súlyú súlyrudat használtak. Ha azonban szándékosan könnyebbé vagy nehezebbé tették néhány súlyrudat, azzal becsapták másokat. Ez olyan lenne, mintha egy benzinkútnál minden alkalommal, amikor a kijelző szerint egy gallont tankoltál, valójában csak 0,95 gallont tankoltál volna. Olyan lenne, mintha eladnál egy házat vagy autót, amelyről tudod, hogy van valami hibája, de ezt nem közlöd a vevővel.

K: A Mik 6:11-ben mi az a „hamis súly”?

V: Ez egy olyan súly, amelyet a kereskedő csalárd módon vagy egy bizonyos súlynak, vagy egy másik súlynak megfelelőnek állít be, amint azt a Mózes 5. könyve 25:13 mutatja. Például egy csaló kereskedő, amikor valamit eladásra lemér, egy 1 kilogramm feliratú súlyt használ, amely valójában 0,95 kilogramm. Amikor pedig valamit vásárlás céljából mér le, egy 1 kilogramm feliratú súlyt használ, amely valójában 1,05 kilogramm.

K: A Miká 6:13–15 szerint hogyan fogja Isten megcsapolni a jólétüket és boldogságukat?

V: „Esznek, de nem lesznek jóllakottak”. Érdekes módon Isten továbbra is élelmet és gazdagságot ad nekik. Azonban nem fogják jól megőrizni vagy jól felhasználni az élelmüket és a gazdagságukat. Ha azt gondolják, hogy a végső boldogság titka a rengeteg élelem és gazdagság, Isten megmutatja nekik, hogy megkapják ezeket a dolgokat, de nem lesznek jóllakottak.

Van egy hasonlóság a javakat felhalmozó és az olyan ember között, aki még egy lépéssel tovább megy, és becstelenül jár el a vagyon felhalmozása érdekében. Nem azért használnak hamis mérlegeket, rabolnak és szereznek tisztességtelenül szerzett kincseket, mert éheznek. Valószínűleg már így is jól élnek, de még többet akarnak felhalmozni.

K: Miért nem mutat irgalmat Isten a Mikás 7-ben, majd mégis irgalmat mutat?

V: Három szempont, amit érdemes figyelembe venni Isten irgalmával kapcsolatban.

1. Az irgalom nem érdemelt. Pontosabban: az irgalom azt jelenti, hogy nem kapjuk meg azokat a rossz dolgokat, amelyeket megérdemelnénk.

2. Istennek nincs kötelezettsége arra, hogy bárkinek is kegyelmet adjon. Ugyanakkor Isten nagyon irgalmas, és örömét leli abban, hogy kegyelmet mutasson.

3. Istennek nem kell mindenkinek ugyanannyi irgalmat adnia. Ahogy a Róma 9. fejezet is mutatja, Isten igazságos volt mind Ézsau, mind Jákób iránt, de Jákóbnak olyan különleges irgalmat tanúsított, amelyet Ézsau nem kapott meg.

K: A Mikás 7:1-ben mi a rossz abban, ha nyári gyümölcsöt eszünk?

V: Még nem jött el a betakarítás ideje. A gyümölcs kicsi, keserű és zöld lehet. Mégis, ha most egy kicsit megesznek belőle, az azt jelenti, hogy a betakarítás idején sokkal kevesebb marad. Az emberek azonban még így is megtehetik ezt, feláldozva a jövőjüket, ha most kétségbeesetten szükségük van élelemre.

K: A Mik 7:1-ben hogyan fogyasztják az emberek manapság a nyári gyümölcsöt?

V: Az emberek sokféle módon kockáztatják el a jövőjüket.

Drasztikus módon károsítják a testüket a kábítószer-, alkohol- és dohányfüggőséggel.

Kifinomultabban: a jelenlegi krónikus alváshiány, a testmozgás hiánya és a rossz étrend révén kockáztatják jövőbeli egészségüket. Esetenként az emberek túlzott testmozgással vagy veszélyesen izgalmas tevékenységekkel is kockáztatják jövőbeli egészségüket.

Pénzügyi szempontból létezik a „fordított jelzálog”, amelynek keretében a bank havi rendszerességgel fizet pénzt a hitelfelvevőnek egy meghatározott ideig, majd az időszak végén a bank tulajdonába kerül az egész ház. Előfordulhat azonban, hogy az illető csak a befektetett összeg 50%-át kapja vissza, ami szörnyű befektetésnek minősülne, hacsak nem áll kétségbeesett helyzetben.

A kapcsolatok terén az ember elárulhatja vagy tönkreteheti egy hosszú távú barátságot a mai azonnali haszon érdekében.

Lelki szempontból belekeveredhetnek az okkultizmusba vagy más olyan dolgokba, amelyek miatt a démonok egész életükre „hatást” gyakorolhatnak rájuk.

Jellemtanilag belekeveredhetnek a pornóba, a bulizós életmódba vagy más dolgokba, amelyek szintén lehetővé teszik a démonok számára, hogy egész életükre „befolyást” gyakoroljanak rájuk. Ezért olyan fontos, hogy gyermekeinket jól neveljük az Úrban.

K: Mit jelent a Mik 7:3-ban az, hogy „rosszat cselekszenek mindkét kezükkel”?

V: Nem elégedtek meg azzal, hogy csupán némi gonoszságot kövessenek el anyagi haszonszerzés céljából. Még nagyobb hasznot akartak szerezni azzal, hogy még több gonoszságot követtek el.

K: A Mik 7:3 utolsó mondata szó szerint „összefonja mindezt”. Hogyan szőnek ma hálót maguknak egyes hatalmon lévő elnyomók?

V: Az elnyomottakat több oldalról is támadják: igazságtalan törvények, a bírósági rendszerben számukra túl drága igazságszolgáltatás, valamint azok az emberek, akik a törvények segítségével érvényesítik az igazságtalanságot. Az emberek erőszakosan bántalmazzák, kirabolják vagy törvénytelenül elnyomják őket, és nekik nincs hova fordulniuk.

K: A Mik 7:4-ben hogyan hasonlítanak egyes emberek a tövisekhez vagy a szögekhez?

V: Vannak, akik olyanok, mint a szép rózsák, de ha közel kerülsz hozzájuk, a tövisek megszúrnak. Mások csúnyák, és nekik is vannak töviseik. Az állatok megsérülnek a szájukon, ha legelnek rajtuk.

K: A Mik 7:5-ben kire utal az itt említett nő?

V: Ez a nő a hallgató felesége lenne. A nyelvhasználat itt szokatlan, távolságot vagy elszakadást sugall. Nemcsak a kommunikáció hiányát jelzi, hanem azt is, hogy jogos okok vannak arra, hogy információkat visszatartsanak tőle, és ne bízzanak benne. Ez szomorú képet fest a házasságról, ha ez a helyzet valóban így van. A házasságok ilyenek lennének ezekben a engedetlenség idején.

K: Miért van gyakran viszály a családon belül a Mik 7:5–6-ban?

V: A családtagok gyakran elvárják a rendíthetetlen, feltétel nélküli hűséget. Megrázó lehet a családtagok számára, ha az örökséget vagy a pénzt többre értékelik, mint azokat az embereket, akikkel együtt nőttek fel. A függőségek is okozhatnak viszályt.

K: A Mik 7:7–8-ban hogyan várnak egyes hívők a sötétségben Istenre, az üdvösségük és igazságuk fényére?

V: Lehet, hogy mások nyomást gyakorolnak rájuk. Vagy egészségügyi vagy anyagi nehézségekkel küzdenek. Vagy elcsüggednek, és kétségbe vonják munkájuk és szolgálatuk fontosságát, amikor egy hamis próféta hazugságokat terjeszt.

K: Miért fontos a pásztorbot a Mik 7:14-ben, és hogyan rendelkezik Isten metaforikusan pásztorbottal?

V: A botnak van egy görbülete, így a pásztor ki tudja emelni a juhot egy szűk helyről. Emellett fegyverként is használható a ragadozók ellen.

K: A Mik 7:16-ban mi az a szégyenérzet, és miért van néha az embereknek, máskor pedig miért hiányzik belőlük?

V: Az emberek akkor éreznek szégyent, amikor zavarba jönnek attól, amit mondtak, tettek, vagy akár attól, hogy kik is ők valójában. A kínai kultúrában a szégyen azt jelenti, hogy „elpirul az arc”. De vannak olyanok, akiknek a lelkiismerete annyira elzsibbadt, hogy már nincs bennük szégyenérzet.

K: A Mikás-könyvben melyek azok a legkorábbi kéziratok, amelyek ma is fennmaradtak?

V: A Holt-tengeri tekercsek: (Kr. e. 300–200) A Holt-tengeri tekercsek között két példány található a Mikás könyvéből, a 4Q81 (=4QXIIf) és a 4Q82 (=4QXIIg) jelűek. Van továbbá egy, a Mikás könyvéről szóló kommentár is, az 1Q14 (=1QpMic) jelű.

A 4Q81 a Mikás 5:1–2-t tartalmazza

A 4Q82 a Mikás 1:7,12–15; 2:3–4; 3:12; 4:1–2; 5:6–7; 7:2–3,20 verseket tartalmazza

Nahal Hever egy Engedi közelében található barlang, amelyben a tizenkét kisebb próféta görög nyelvű töredéke található (8 Hev XIIgr). Feltételezések szerint Kr. e. 50 és Kr. u. 50 között íródott. A Róma elleni Bar Kokhba-felkelés idején rejtették el. Ez a Septuaginta Júdeában készült átdolgozása, és szinte teljesen megegyezik a maszorétikus szöveggel. Mikás 1:1–8; 2:7–8; 3:5–6; 4:3–10; 5:1–6 [LXX 2–7] részeit tartalmazza.

A Wadi Murabb’at-tekercs (MurXII) i. sz. 132 körülről származik. Mikás 1:1–16; 2:1–13; 3:1–12; 4:1–14; 6:1–7, 11–16; 7:1–20 verseket tartalmaz.

Összességében a Holt-tengeri tekercsekben, a Nahal Heverben és a Wadi Murabb’atban a következő versek maradtak fenn a Mikás könyvéből: 1:2–5, 6, 7, 8, 9, 12–15; 2:2–3, 6, 10–11; 3:12; 4:1–2,13; 5:1–2, 6–7,14–16; 7:2–3,11,20.

A kr. u. 350 körülről származó keresztény bibliai kéziratok tartalmazzák az Ószövetséget, beleértve a Mikás könyvét is. A Mikás könyve teljes formában megtalálható mind a Vaticanusban (kr. u. 325–350), mind az Alexandrinusban (kr. u. 450 körül), ahol a Tizenkét Kis Próféta könyveit Ézsaiás előtt helyezték el.

Hóseás, Ámós és Mikás nem szerepeltek a Sinaiticusban (Kr. u. 340–350).

Az Újszövetség kétszer idéz a Mikás könyvéből: Máté 2:6; 10:35–36.

K: Mely korai írók hivatkoztak Mikásra?

V: A nikéai zsinat előtti írók közül a következők hivatkoztak Mikás versére vagy utaltak rá:

Justinus a Mártír (kb. 138–165) Mikát a tizenkét [kisebb próféta] egyikeként említi. „Párbeszéd Tryphóval, a zsidóval”, 108. fejezet, 253. oldal

Melito/Meleto Szardiszból (170–177/180)

Melito Sardisból (170–177/180) (burkoltan) említi az „Ószövetséget”, és felsorolja a könyveket. Nem sorolja fel egyenként a tizenkét kisebb prófétát, hanem „A Tizenkettőnek” nevezi őket. 4. töredék a Kivonatok könyvéből, 8. kötet, 759. o.

Irenaeus of Lyons (182–188) idézett a Mikás könyvéből

Iréneusz: Az eretnekségek ellen, 3. könyv, 20.4. fejezet, 451. o. tévesen Ámosz nevéhez fűzte a Mikás 7:9-et.

A Muratorianus-kánon (190–217) 603. o. (részlet) említi „az Ószövetség írásait”

Alexandriai Kelemen (Kr. u. 193–202) „Ilyenek azok, akikről a próféta Mikája így szól: »Halljátok az Úr szavát, ti népek, akik fájdalmak között éltek!«” Stromata, 4. könyv, 26. fejezet, 440. o.

Tertullianus (198–220) „Mivel tehát Izráel fiai azt állítják, hogy tévedünk, amikor befogadjuk a már eljött Krisztust, emeljünk ellenük kifogást magukból a Szentírásokból, arra hivatkozva, hogy a jövendölés tárgyát képező Krisztus eljött; bár Dániel jövendölésének ideje alapján már bebizonyítottuk, hogy a bejelentés tárgyát képező Krisztus már eljött. Most pedig illendő volt, hogy Júda Betlehemében szülessen. Mert így van megírva a prófétánál: »És te, Betlehem, nem vagy a legkisebb Júda fejedelmei között; mert belőled származik egy Vezető, aki legelteti népemet, Izráelt.«” [Mika 5:2] Válasz a zsidóknak, 12. fejezet, 169. oldal

Tertullianus (207/208) „A bűnök bocsánatáról Mika is így szól,” és idézi a Mika 7:18–19-et. Öt könyv Marcion ellen, 4. könyv, 10. fejezet, 358. oldal

Hippolytus (Kr. u. 222–235/236) „amelyen keresztül Isten szenvedhetetlen Igéje szenvedést vállalt, amint azt a próféták is tanúsítják nekem. Mert így szól az áldott Miká”: és idézi a Miká 2:7–8-at. Az egy Noétus eretneksége ellen, 13–14. fejezet, 228. oldal

Hippolytus (222–235/236) „Mert így szól az áldott Miká: »Jákób háza felkeltette az Úr Lelkének haragját. Ezek a cselekedeteik. Vajon jók-e számukra az Ő szavai, és helyesen járnak-e? És ellenségeskedéssel támadtak fel az Ő békességes arcával szemben, és levetkőztették dicsőségét.«” Egy bizonyos Noetus eretneksége ellen, 15. fejezet, 229. oldal

Origenész (Kr. u. 240) a Mikás 2:9-et idézi, mondván: „ezt fejezi ki az isteni Szentírás”. Homíliák Jeremiásról, 28. homília, 5. fejezet, 264. o. (fordította: Jeromos)

Origenész (Kr. u. 240–254) (görögül): „Miután így röviden beszéltem a Szentírás isteni ihletéséről, szükséges továbbhaladni annak (megvizsgálására), hogy milyen módon kell azokat olvasni és megérteni,...” majd hivatkozik Zakariás 9:10-re; Ézsaiás 7:15-re; Ézsaiás 11:6,7-re; Jeremiás 15:14; II. Mózes 20:5. Idézi az I. Sámuel 15:11-et; Ézsaiás 45:7-et; Ámós 3:6-ot; Mikás 1:12-t, valamint az I. Sámuel 16:14 és 18:10 egy részét. Ezután Origenes így szól: „és számtalan más, ehhez hasonló szakasz – ezeket nem mertek nem elhinni, mint Isten Szentírását”; Origenes: Celsus ellen, 6. könyv, 47. fejezet, 595. oldal

Origenész (225–254) így ír: „Mika próféta ezt bizonyítja, amikor azt mondja”, és idézi a Mika 6:8-at. *De Principiis* [görög] 3. könyv, 1.6. fejezet, 305. o.

„Értekezés Novatianus ellen” (kb. 248–258) 12. fejezet, 661. oldal, ahol a Mikás 7:8–10-et a Szentlélektől származónak idézi.

Karthágói Ciprián (kb. 246–258) a 12. értekezés 3. fejezetének 20. pontjában, 541. oldalon idézi a Miká 6:6–9; 7:14–18 verseket, mint „Miká” szavait.

Petaui Victorinus (304-ben vértanúhalált halt) a Mikára Szentírásként hivatkozik.

Olimposzi és Patarai Metód (Kr. u. 270–311/312) a Mikás 4:4-et „Mikás” nevével idézi. A tíz szűz lakomája, 10. beszéd, 350. o.

Athanasius (kb. 318-ban) a Mikás 4:3 felét idézi (amely megegyezik az Ézsaiás 2:4-gyel). Az Ige megtestesüléséről, 52. fejezet

Laktantius (kb. 303–kb. 325) „Mika ugyanis így hirdette meg, hogy Ő új törvényt ad majd: »A törvény Sionból fog kijönni, és az Úr szava Jeruzsálemből. És Ő ítél majd sok nép között, és megfedd majd az erős nemzeteket.«” Az isteni intézmények, 4. könyv, 17. fejezet, 118. oldal

Nikaia után (325):

Athanasius of Alexandria (367) (Ebből következik, mivel megemlíti a tizenkét prófétát) „Az Ószövetségben tehát huszonkét könyv található; … majd a próféták, akik közül a tizenkettőt egyetlen könyvnek tekintik….” Athanasius Húsvéti levél 39, 4. fejezet, 552. o.

Synopsis Scripturae Sacrae (350–370)

Efraim Szírusz (Kr. u. 350–378)

Kappadókiai Bazil (357–378/379) idézi a Mikás 2:7 felét. A Szentlélekről, 50. fejezet, 31. oldal

Jeruzsálemi Cirill (kb. 349–386) megemlíti a próféták könyveit, mind a Tizenkettőét, mind a többiekét. Mika 3:8 a Mikás könyvéből, Jóel 2:28 a Jóel könyvéből, Haggai 2:4 a Haggai könyvéből, Zakariás 1:6 a Zakariás könyvéből. Kateketikai előadások, 16.29. előadás, 122. o.

Ambrus, Milánói (370–390)

Nazianziusi Gergely (330–391)

Didymus, a vak (398) a Mikás 7:1–3-at a próféta Mikás szavaiként idézi. Kommentár a Zakariás 12-hez, 294. o.

Epiphanius, a szalamiszi (360–403)

Rufinus (373–406)

János Aranyszájú (–407) a Mikás 6:1-re Mikás műveként hivatkozik. Kommentár a Rómaiakhoz, 5. homília, 366. o.

Jeromos (373–420) az Ószövetség könyveit tárgyalja. Kifejezetten kitér a Teremtés könyvére, a Kivonulás könyvére, a Levitikusra, a Számok könyvére, a Deuteronómiumra, a Pentateuchra, a Jób könyvére, Jézusra, Nave [Józsué] fiára, a Bírák könyvére, a Rút könyvére, a Sámuel-könyvekre (2 könyv), a tizenkét prófétára, Hóseásra, Jóelre, Ámósra, Obádiásra, Jónásra, Mika, Nahum, Habakuk, Zefánia, Haggai, Zakariás, Malakiás, Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel, Dániel, Eszter, Ezsdrás, Nehémiás. 53. levél, 7–8. fejezet, 99–101. o.

Karthágói zsinat (393–419) (burkoltan)

Hippói Szent Ágoston (388–430) idézi a Mikás 6:6–8-at az Isten városa című mű 10. könyvének 5. fejezetében, 183. oldalon. Mikást említi az Isten városa című mű 17. könyvének 30. fejezetében, 376. oldalon.

Az eretnekek és a hamis könyvek körében

Tatianus (meghalt 172-ben) idéz a Mikás könyvéből.

Mopsuesztiai Theodor (392–423/429) teljes kommentárt írt a Mikás könyvhöz, amely ma is fennmaradt.

A niceai zsinat után is voltak más írók.

K: Mikáéban milyen fordítási eltérések vannak a héber és a görög Septuaginta között?

V: Íme néhány fordítási eltérés a Mikás 1:1–10-ből; az első a héber szövegből, a második a görög Septuaginta-fordításból származik, hacsak másképp nem jelezzük.

Mika 1:1 „Moresetből” (maszorétikus) vs. „Moreset fia” (Septuaginta)

Mic 1:2 „Hallják a népek” (maszorétikus) vs. „halljátok [ezeket] a szavakat, ti népek” (Septuaginta)

Mika 1:2 „tanúskodik ellenetek” (maszorétikus) vs. „közöttetek tanúságul” (Septuaginta)

Mik 1:4 „a hegyek elolvadnak” (maszorétikus) vs. „a hegyek megrendülnek” (Septuaginta)

Mik 1:4 „a völgyek meghasadnak” (Masorétikus) vs. „a völgyek elolvadnak” (Septuaginta)

Mik 1:6 „a mező romjai” (maszorétikus) vs. „a mező gyümölcseinek raktára” (Septuaginta)

Mik 1:7 „a faragott bálványokat darabokra verik” (Masoréta) vs. „minden faragott bálványt darabokra vágnak” (Septuaginta)

Mik 1:7 „minden ajándékát [vagy paráznaságát] tűzzel elégetik” (Masorétikus) vs. „mindent, amit ő bérelt, tűzzel elégetnek” (Septuaginta)

Mik 1:7 „visszatérnek a paráznák jutalmához.” (Masorétikus) vs. „a paráznaságért kapott fizetségből halmozott fel [vagyont]” (Septuaginta)

Mik 1:8 „Sírni és üvölteni fogok; meztelenül és pucéran fogok járni; olyan siránkozást fogok hallatni, mint a sakálok” (Masorétikus) vs. „sírni és üvölteni fog, mezítláb fog járni, és [meztelenül] olyan siránkozást fog hallatni, mint a kígyóké” (Septuaginta)

Mik 1:8 „struccok leányai” (maszorétikus) vs. „szirének leányai” (Septuaginta)

Mik 1:9 „sebei gyógyíthatatlanok” (Masorétikus) vs. „pestis súlyossá vált” (Septuaginta, szír, Vulgata)

Mik 1:10 „Ne hirdessétek [ezt] Gátban; ne sírjatok keservesen Leáfra házában, ne hempergessétek magatokat a porban.” (Maszorétikus) vs. „Ti (többes szám), akik Gethben vagytok, ne magasztaljátok magatokat, és ti, Enakimok, ne építsétek újjá gúnyból a ház [romjait]: szórjatok port [a nevetésetek helyére].” (Septuaginta)

Mik 2:6 „Nem viszonozzák a sértést sértéssel” (Maszorétikus) vs. „Nem távolítja el a szemrehányásokat” (Septuaginta) vs. „Nem viseli el a szégyent” (Vulgata)

Mik 3:2 „aprítsátok fel őket, mint egy üstben” (Masorétikus) vs. „aprítsátok fel őket, mint a húst egy üstben” (Septuaginta)

Mik 4:10 „és én fogom” (Masorétikus) vs. „és [ti] fogtok” (Septuaginta, szír, Targum)

Mic 5:5 „Az asszírok … tapossák palotáinkat” (Masoretic) vs. „Az asszírok … tapossák földünket” (Septuaginta)

Mic 6:13 „megbetegítették” (Masorétikus) vs. „elkezdték” (Septuaginta, Theodotion, szír, Vulgata). (Technikailag ez nem kézirati változat, mivel a mássalhangzók megegyeznek, és eredetileg a magánhangzókat nem írták le.)

Mik 6:14 „Éhség lesz köztetek” (maszorétikus) vs. „Megfogjátok” (Targum, Vulgata) vs. „sötétség lesz rajtatok” (Septuaginta)

Mic 6:16a „Omri rendeleteit/törvényeit betartják” (maszorétikus) vs. „ti betartottátok Omri rendeleteit/törvényeit” (Septuaginta, szír, Vulgata, Targum)

Mik 6:16b „népem szégyene/megvetése” (Masorétikus, Targum, Vulgata) vs. „a nemzetek szégyene/megvetése” (Septuaginta)

Mik 7:19 „vetette el minden bűnüket” (Masorétikus) vs. „vetette el minden bűnünket” (Septuaginta, szír, Vulgata, Targum)

Irodalomjegyzék ehhez a kérdéshez: a héber fordítás Jay P. Green Literal Translation című művéből származik, a Septuaginta-fordítás pedig Sir Lancelot C.L. Brenton The Septuagint: Greek and English című fordításából. Felhasználásra került továbbá az Expositor's Bible Commentary, valamint a NASB, NIV, NKJV és NRSV Bibliák lábjegyzetei is.

Ha másképp nem jelezzük, a Szentírás-idézetek a The Holy Bible, Berean Standard Bible (BSB) című kiadásból származnak, amely a közkincs részévé vált: https://berean.bible