< Bibliai kérdés a Prédikátorból

K: Mi az értéke annak, hogy egy olyan szkeptikus könyv, mint a Prédikátor, szerepel a Bibliában?

V: Isten a szkeptikusokat is szereti. Valójában Isten arra vágyik, hogy azoknak az embereknek, akik még nem találták meg életük célját, megmutassa az Ő által számukra szánt célt. Valójában azoknak, akik az életet értelmetlennek tartják, előnyük lehet másokkal szemben. Könnyebb lehet számukra feladni saját ambiciózus céljaikat, és alávetni magukat Isten céljainak, ha már látják, mennyire értelmetlenek a saját céljaik Isten nélkül. Sajnos sokan olyanok, mint a Lukács 7:30-ban szereplő farizeusok, akik elutasították Isten számukra szánt célját.

A Prédikátor könyvét különböző szemszögekből lehet olvasni. Ez a könyv tekinthető a munkamániásoknak szóló műnek, tele bölcsességgel az önelégültek számára, valamint az egzisztenciális gondolkodás logikus következtetésének. Mellékesen megjegyezzük, hogy Hillel zsidó rabbi egyetértett azzal, hogy a könyvnek helye van a Bibliában, Shammai rabbi viszont azt mondta, hogy nem része a kánonnak.

Maga a könyv egy küzdelemről szól, arról a küzdelemről, hogy értelmet találjunk egy értelmetlen világban. Végül a szerző megtalálja az igazi értelmet, de nem ebben a világban.

K: Miért nem idézik a Prédikátor könyvét az Újszövetségben?

V: Noha nincs olyan követelmény, hogy az Újszövetségben idézni kellene, tanításai ott is visszhangra találnak. Jézus azt mondta, hogy imádságunkban ne legyen sok üres szó (Máté 6:7 és Prédikátor 5:2). Pál azt mondta, hogy a pénzszerzés vágya minden gonoszság gyökere (1 Timóteus6:10 , a Prédikátor5:10 alapján). Kerülnünk kell a fiatalság vágyait (2 Timóteus2:22 , a Prédikátor11:10 alapján). Amit vetünk, azt aratjuk (Galaták 6:7, a Prédikátor 11:1 alapján). Mindenkinek egyszer meg kell halnia (Zsidók 9:27, a Prédikátor 3:2 alapján). Ahogy Geisler és Howe fogalmazott: „Az, hogy egy könyvet idéznek-e, vagy akár milyen gyakran idézik, nem határozza meg, hogy ihletett-e”.

K: Mi a Prédikátor könyvének vázlata?

V: A Prédikátor könyve laza szerkezetű. Egyes kommentátorok úgy vélik, hogy a Prédikátor 6:7–12, 12:8 és 12:9–14 három különálló következtetés. Mások szerint a 12. fejezet egésze egyetlen következtetés. Általánosságban a Prédikátor könyvének modern vázlatai két kategóriába sorolhatók.

Az „élvezet” szerinti vázlat a következő:

1:1–2:26 – a 2:24–26 az élvezetről szól

3:1–5:20 – az 5:18–20 az élvezetről szól

6:1–8:17 – a 8:15–17 az élvezetről szól

9:1–11:10 – az 11:7–10 az élvezetről szól

12 – Epilógus

A „kétrészes vázlat” a következő:

1:3–11 Vers az emberi hiúságról

1:12-6:9 Az emberi erőfeszítések hiábavalóságának bemutatása

6:10-11:6 Az emberi bölcsesség hiábavalóságának bemutatása

11:7–12:14 Élvezzük az életünket, bármennyire is átmeneti, mint Isten ajándékát

Gondoljunk azonban egy klasszikus zeneszerző szimfóniájára. Lehetnek benne különálló tételek, de lehetnek olyan témák is, amelyek művészi szempontok alapján ismétlődnek, és nem logikai vázlatok alapján. Nem lenne meglepő, ha Salamon, a tudomány, a szerelmi költészet, a Példabeszédek és a kereskedelmi stratégiák írója ötvözné a művészet és a logika elemeit, és mindkét vázlat részben helyes lehetne.

K: Van-e az Ekkleziasztikus könyvben arámi befolyás, amelyet a zsidók Salamon után vettek át?

V: Először a tények, majd három lehetőség.

Tények: A nyelvészek vitatkoznak Salamon írásairól. Míg egy konzervatív keresztény tudós (Delitzsch) 96 „arameizmust” talált a Prédikátor könyvében, addig a szintén konzervatív keresztény tudós, Hengstenberg csak 10-et talált. Salamon írásai abban az értelemben egyedülállóak, hogy sem az 5. századi, sem a 10. századi héber dokumentumokhoz nem állnak közelebb.

1. Ellentétben azzal, amit egyesek állítottak, a szöveg nem „későbbi” stílusban íródott. Inkább föníciai és arámi hatást mutat, amelyet Salamon valószínűleg a föníciai Tírusz város királyával, Abibaál fiával, Hirammal ápolt barátságából sajátított el.

2. Lehetséges, hogy a későbbi héber írnokok a szöveg egyes részeit a későbbi stílusnak megfelelően átírták.

3. A szerző valójában soha nem állította, hogy ő Salamon lenne. Azonban egy Jeruzsálemben uralkodó Dávid fia vagy Salamont, vagy valamelyik leszármazottját jelentheti.

K: A Prédikátor és a bölcsességi irodalom görög hatásra jött-e létre?

V: Nem, mert a Prédikátor könyvét, csakúgy, mint az egyiptomi, mezopotámiai és ugariti bölcsességi irodalmat, jóval a Kr. e. 6. századi görög filozófusok előtt írták.

K: Úgy tűnik, hogy a Prédikátor Kr. e. 300–200 között íródott?

V: Határozottan korábban íródott. A Prédikátor legkorábbi töredékei a Holt-tengeri tekercsekben a Kr. e. 2. században keletkeztek. A Prédikátor szerepelt a görög Septuagintában is, amelyet Kr. e. 285 és 160 között fordítottak le. Furcsa lenne, ha a maszorétikus szöveg, a Holt-tengeri tekercsek és a Septuaginta is tartalmazná ezt a könyvet, ha az először Kr. e. 300 és 200 között íródott volna.

K: A Prédikátor 1:1-ben hogyan lehet minden hiábavalóság/értelmetlen?

V: A hiábavalóság látszólag fontosnak tűnhet, de valójában értelmetlen és értéktelen. A Prédikátor könyvét az Isten nélküli élet szemszögéből írták. Isten nélkül életünknek nincs több értelme, mint egy hangya életének.

Az emberek ötféleképpen tekintenek az életre: mint

Kín – az élet tele van bajokkal és szenvedéssel

Üresség – egyszerűen értelmetlen

Hiábavalóság – fontosnak tűnik, de értelmetlen

Kikapcsolódás – mindig az örömöket keressük, bár nincs tartós örömünk

Győzelem – győztesen élni Istenért

(Ezt a remek összefoglalást Jack Graham tiszteletes, a Prestonwood Baptist Church lelkésze adta elő egy prédikációban a dallasi 100.7 The Word rádióállomáson, a „May 14, 2009 ” című műsorban.)

K: A Prédikátor 1:1–2-ben a szerző „prédikátor” volt, vagy ez volt a valódi neve?

V: Bár néhányan úgy gondolják, hogy ez volt a valódi neve, máshol soha nem használják valódi névként. Nagy valószínűséggel azt jelenti, hogy prédikátor volt, valamint Dávid fiaként király is. Ez Salamonra utalna. Emellett a 127. zsoltárt is Salamonnak tulajdonítják, és az az Úr nélkül való építkezés hiábavalóságáról szól.

K: A Prédikátor 1:2-ben és a Prédikátor 11:8-ban azt olvassuk, hogy minden hiábavaló – ez magában foglalja-e a Bibliát is?

V: Nem; inkább a Prédikátor 1:3 adja meg az egész könyv hangvételét. A „nap alatt” lévő minden olyan dolgot jelent, amit Isten nélkül vagy örök perspektíva nélkül tesznek. Ezek valójában mind értelmetlenek. A Jób 21:23–26 is felveti testük közös sorsát.

K: A Prédikátor 1:4-ben hogyan maradhat fenn a föld örökké, hiszen a 2. Péter 3:10 szerint a föld elégni fog, a Jelenések 21:1 pedig azt mondja, hogy az első föld elmúlik?

V: A héber „föld” szó jelentése sokrétű volt, akárcsak az angol „earth” szóé. A „föld” jelenthet talajt, a szárazföldet, ezt a világot, vagy azt, ami ezen a világon van. Isten úgy döntött, hogy a felszín alatt lévő dolgok örökké fennmaradjanak, de a felszínt megtisztítja, ahogyan azt a Zefánia 1:2–3-ban mondja. A Jelenések 21:1-ben említett új föld a régi föld maradványain fog alapulni.

K: A Prédikátor 1:5 azt mutatja, hogy a Nap a Föld körül kering?

V: Először egy tény, amely nem része a válasznak, majd maga a válasz. Amikor a mai vagy az ókori emberek köznyelvi kifejezéseket használnak – például hogy valami napkeltekor vagy napnyugtakor történik –, az nem jelenti azt, hogy csillagászatról beszélnek. Ez a tény azonban nem kapcsolódik ehhez a vershez, mivel a Prédikátor 1:5 tárgya a nap és annak pályája.

Salamon – tudományos ismeretek nélkül – pontosan leírja a nap égbolton végzett pályáját. Igaz, hogy nincs bizonyítékunk arra, hogy Salamon tudta volna, hogy valójában a Föld kering a Nap körül, és nem fordítva. Ennek ellenére pontosan leírja a nap időszakos pályáját.

Érdekes módon, ha ezt a verset „lefordítjuk” modern tudományos kifejezésekre, az továbbra is teljesen igaz marad, mivel a fizikát és a csillagászatot relativisztikus szemszögből is vizsgálhatjuk, nem csupán a 19. századi nézőpontból. A mai tudósok valóban azt mondhatják, hogy a Nap kering a Föld körül – a Föld referenciakeretéből nézve.

K: A Prédikátor 1:6 azt mutatja-e, hogy a szélnek vissza kell térnie oda, ahonnan jött, akárcsak a Napnak?

V: A Prédikátor írója igazat mond, de itt rendkívül homályosan fogalmaz, valószínűleg azért, mert nem tud mindent a széllel kapcsolatban. Ugyanakkor állítása tudományosan továbbra is helytálló. A Földnek nincs nettó „szélnyeresége” vagy -vesztesége. Amikor a helyi légnyomás csökken, ez a veszteség helyreáll, amikor a légnyomás emelkedik. A Prédikátor 1:6-ot tudományosabb módon úgy lehetne átfogalmazni, hogy a világ körüli levegő és szél dinamikus egyensúlyban van.

K: A Prédikátor 1:7-ben hogyan térnek vissza a „patakok” oda, ahonnan jöttek?

V: A Prédikátor 1:7 egyszerűen a Föld vízkörforgásának leírása. Még ha nem is hinnéd, hogy Isten ihlette a Prédikátor szerzőjét, el kell ismerned, hogy ez egy éles szemű megfigyelés volt egy Krisztus előtt 1000 évvel létező kultúrától, amelynek csupán néhány száz éve álltak rendelkezésére egyszerű, olcsó vaseszközök.

K: A Prédikátor 1:9–10-ben, a mi technológiai korunkban, valóban nincs semmi új a nap alatt?

V: Sokat változott mind a technológia, mind a társadalom. De mi az új magában az emberben? A technológiától függetlenül a Prédikátor könyvében szereplő, az élet értelméről szóló legfontosabb kérdések nem változtak. Az Isten nélküli élet ma is ugyanolyan értelmetlen, mint akkoriban volt. Akár Jézus idejében egy házban élnek az emberek, akár manapság egy központi légkondicionálással ellátott házban, minden más jelentéktelen a lélek örök kérdéseihez képest, és ebben a tekintetben semmi sem változott.

K: A Prédikátor 1:11-ben azt olvassuk, hogy mivel nincs emlékezet a korábbi dolgokra, mi a helyzet a történelemmel?

V: A Prédikátor szerzője nem azt állítja, hogy senki sem tud semmit a múltról, hiszen ő maga is elmeséli a múltbeli eseményeket írásában. Inkább arról van szó, hogy miután egy ember meghal, közvetlen, személyes tudása örökre eltűnik ebből a világból.

Egy második, történelmi értelemben a múltbeli királyságokról és birodalmakról szóló, egykor rendkívül fontos információk túlnyomó többsége nemcsak elveszett, hanem már semmilyen értéke sincs.

K: A Prédikátor 1:12-ben mit jelent pontosan a héber szöveg?

V: Egyesek azt állítják, hogy ez azt jelenti: „Én … király voltam [és már nem vagyok]”. Az ige azonban ugyanúgy fordítható úgy is, hogy „Én … király voltam [és még mindig az vagyok]”. Így a Prédikátor 1:12 nem foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy az író mennyi ideig maradt király.

K: A Prédikátor 1:16-ban vajon a prédikátor büszke volt-e a bölcsességére?

V: Amit Salamon mondott, az igaz volt; valóban nagy bölcsességgel rendelkezett. De lehetséges, hogy büszke volt a bölcsességére is. Paradoxon, hogy ugyanaz a személy írhatta a Példabeszédek 3:5–7-et: „Bízz az Úrban teljes szívből, és ne támaszkodj a saját értelmedre; … Ne legyél bölcs a saját szemedben…”, és mégis később Salamon bölcsnek tartotta magát, és elsősorban a bölcsességet kereste. (Végül azonban Salamon a Prédikátor 7:23–24-ben rájött, hogy az igazi bölcsesség túlmutat rajta.)

Ez egy olyan eset, amikor „tedd azt, amit Salamon mondott, ne azt, amit tett”. Hallgatnunk kell arra, amit Isten Salamonon keresztül mondott, és tanulnunk kell abból, amit a Biblia őszintén megmutat nekünk az ő hibáiból.

K: Miért akarna bármely hívő a Prédikátor 1:17-ben és 2:12-ben említettek szerint a szívét annak szentelni, hogy megismerje az őrültséget és a bolondságot?

V: Salamon valószínűleg azért akarta ezt, hogy a bölcsességet úgy ismerje meg, hogy tanulmányozza, mi nem az. Salamon (és mi is) azonban nem szabad, hogy csak azért tegyünk meg dolgokat, hogy megtanuljuk, mik azok. Szeretnéd saját bőrödön megtapasztalni, milyen érzés ejtőernyő nélkül kiugrani egy repülőgépből?

Ez a vers, akárcsak sok más a Bibliában (különösen az Ószövetségben), nem parancsolat számunkra, hanem egy megfigyelés, amelyből tanulhatunk mások cselekedeteiből.

K: A Prédikátor 1:17-ben jó dolog-e a szívedet a bölcsesség megismerésének szentelni?

V: Valójában nem, a bölcsességnek nem szabad a legfőbb célodnak lennie. Salamon ezt tette, de földi élete nagy részében engedetlen volt Isten iránt. Szívünket Istennek kell szentelnünk, és a bölcsességet Isten szolgálatára kell tanulnunk és használnunk. Azonban Isten szeretete és az Ő iránti engedelmességnek kell a legfőbb vágyunknak és célunknak lennie, nem a bölcsességnek. Még a bölcsesség, még az istenfélő bölcsesség is bálvánnyá válhat.

Imádkoznunk kell Istenhez bölcsességért, ahogyan azt a Jakab-levél 1:5 mondja. Valójában azért kell imádkoznunk, hogy mindent megtanulhassunk, amit Isten szeretne, hogy megtanuljunk. De azt is kérnünk kell Istentől, hogy ne tanuljunk meg olyasmit, amit Ő nem akar, hogy megtanuljunk. Például a bűn tapasztalatáról és következményeiről rengeteg dolog van, amit nem tapasztaltunk meg saját bőrünkön, és őszintén szólva nem is akarjuk megtanulni.

K: A Prédikátor 1:18 szerint, mivel a nagy bölcsességben nagy bánat is rejlik, akkor miért okoz boldogságot, ahogyan a Példabeszédek 3:13 mondja, és vajon bölcsek akarunk-e lenni?

V: A nap alatt (vagy Istentől elszakítva) még a bölcsesség is haszontalan. Nemcsak haszontalan, hanem ha mindent tudunk, ami történik, és tudunk a halálról és a szenvedésről, az csak bánatot okoz. A közismert mondás, hogy „a tudatlanság boldogság”, nem igaz, de Isten nélkül a tudatlanság kevésbé lehet fájdalmas, mint a bölcsesség.

A Biblia nem azt tanítja, hogy csupán bölcsességre kell szert tennünk. Inkább megkülönbözteti a világi bölcsességet és Isten bölcsességét (Ézsaiás 55:8–9; 1 Korinthus1:19 –25). Isten bölcsességét kell keresnünk (Példabeszédek 9). Mégis, bolondok vagyunk, ha azt gondoljuk, hogy Isten bölcsességének teljes elsajátítása olyan folyamat, amelyet ebben az életben befejezhetünk. Salamon a Példabeszédek 3:5–7-ben így ír: „Bízz az Úrban teljes szívből, és ne támaszkodj a saját értelmedre; … Ne legyél bölcs a saját szemedben…”.

K: Miért „teszteli” magát Salamon itt a nevetéssel a Prédikátor 2:1-ben?

V: Salamon azt mondja, hogy azt vizsgálja, vajon az igazi boldogság és értelme az életnek származhat-e a szórakozásból, a kikapcsolódásból és a szórakozásért való életből. Sajnos vannak, akik soha nem fogták fel Salamon tanítását. Manapság sokan szórakozásukba halnak bele.

K: Mit kell a keresztényeknek gondolniuk a nevetésről és a tréfálkozásról a Prédikátor 2:2-ben?

V: Az itt szereplő héber szó nem csupán tréfálkozást jelent, hanem magában foglalja a szórakoztató és felszínes örömöt is, az Evangelical Commentary on the Bible (Evangélikus Biblia-kommentár) 438. oldala szerint. Íme öt szempont, amelyet érdemes figyelembe venni a válaszban.

a) Az a hozzáállás, hogy „bármit megteszünk egy viccért”, őrültség. Ha állandóan viccelődünk, az emberek talán nem vesznek minket komolyan.

b) A Prédikátor 3:4 szerint van megfelelő idő a nevetésre. Jézus néhány példázata, például a tűszemen átmenő teve, humoros képet fest.

c) Néha jobb, ha „nem vagy vicces”. Ha egy vicc trágár, másokat aláz meg, vagy dicsőíti a bűnt, akkor nem szabad elmesélned, még akkor sem, ha nagyon vicces.

d) Légy megkülönböztető: Jézus bírálta bizonyos nevetéseket a Lukács6:25 -ben, de mégis megígérte a nevetést az istenfélőknek a Lukács6:21 -ben. Ne nevess olyan dolgokon, amelyek másokat megbántanak.

e) Légy pozitív: a Zsoltárok 126:2 és a Jób 8:21 is említi, hogy az igazak örömmel nevetnek.

K: A Prédikátor 2:2-ben hogyan lehet a nevetés „őrült”?

V: Bár az elmebetegségben szenvedő emberek alkalmatlan pillanatokban nevethetnek, valószínűleg nem erre utal itt a szöveg. Néha az üres nevetés olyan emberektől származik, akik nagyon szomorúak.

Billy Graham A boldogság titka című művében egy súlyosan depressziós betegről mesél, aki pszichiáterhez fordult. A pszichiáter azt javasolta neki, hogy látogasson el egy színházi előadásra, ahol egy bohóc éjszakáról éjszakára röhögésbe taszítja a közönséget. A pszichiáter úgy gondolta, ez kiváló terápia lenne – egészen addig, amíg a beteg le nem hajtotta a fejét, és azt nem mondta: „Én vagyok az a bohóc”. Ezt a Believer’s Bible Commentary 884. oldalán olvashatjuk.

K: A Prédikátor 2:3-ban szereplő példát követve a keresztényeknek is a borra kellene szentelniük magukat?

V: Nem, elsősorban semminek és senkinek sem szabad „odaadnunk magunkat”, kivéve Istent, másodsorban pedig házastársunkat, családunkat és az Úrban élő testvéreinket. Akárcsak a háremek és a materializmus esetében, a Prédikátor könyvében is sok olyan dolog szerepel, ami a nap alatt történik, és amit nem szabad követnünk, sőt, soha nem is mondják nekünk, hogy kövessük azokat.

K: A Prédikátor 2:7-ben mi volt a célja az állatállománynak és a rabszolgáknak?

V: Bár bizonyos gyümölcsfák, csordák és nyájak szükségesek voltak az élelemhez és a ruházathoz, ez nem magyarázza meg, miért érezte szükségét ennek hatalmas mennyiségére. Ezek nem az ő szükségleteit szolgálták, hanem a státuszát és a további pénzszerzést. Hasonlóképpen, néhány rabszolga lehetett magasan képzett írnok, táncos vagy zenész, de a nagy számú rabszolga fő célja a presztízs volt. Itt egyáltalán nincs utalás arra, hogy Salamon Isten akaratát követte volna. Mennyivel nagyobb hírnevet szerzett volna Salamon, ha felszabadította volna azokat a rabszolgákat? Az 1 Királyok 11:3 szerint Salamonnak 700 felesége volt, és (nyilvánvalóan) 300 ágyasra is szüksége volt.

Ezzel szemben i. e. 82 körül élt egy nagyon gazdag római, Lucius Cornelius Sulla, aki Dél-Olaszországban lakott. Ő 10 000 rabszolgát szabadított fel. Az összes férfi, tiszteletére, Corneliusra változtatta a nevét. A Cornelius név egyre népszerűbbé vált, és később, az Apostolok cselekedetei 10. fejezetében a római százados neve is Cornelius volt.

K: A Prédikátor 2:8-ban mik voltak az „emberek fiainak örömei”?

V: A héber szó jelentése nem biztos, de valószínűleg „háremet” jelent. A hárem a feleségek és ágyasok nagy csoportja.

Ez a ritkán használt szó szerepelt III. Amenophis egyiptomi fáraó egyik levelében (ANET 487a. o.).

K: A Prédikátor 2:8-ban, amikor Salamon megosztotta tapasztalatait a sok feleségével kapcsolatban, mikor kellene a hívőknek megosztaniuk másokkal bűnös tapasztalataikat, és mikor nem?

V: Először is, Salamon talán azt hitte, hogy nem vétkezik, mert mind a 700 feleségével házasságban élt, és 300 ágyasa volt (1 Királyok 11:3). Isten azonban azt mondta, hogy a királynak nem szabad sok felesége lennie, így Salamon valójában engedetlen volt Istennek. A feleségek közül sokan olyan nemzetekből származtak, amelyekkel az izraelitáknak nem szabadott házasságot kötniük, az 1 Királyok 11:1–2 szerint. Salamon annyit tudott, mégis nem ismerte Isten törvényét, vagy ha ismerte is, nem tartotta be.

Mi is megoszthatjuk ezt, ahogy Salamon tette, hogy megmutassuk másoknak a bűn szerencsétlen következményeit. De nem szabad úgy megosztanunk, hogy másokat arra csábítsunk, hogy ők is szeretnének így vétkezni.

K: A Prédikátor 2:8-ban mit jelentenek itt a „tartományok”?

V: Ezt a szót a perzsák, majd később az izraeliták is használták, például Áháb király az 1 Királyok 20:14–15-ben. Salamon korában más királyságoknak is voltak tartományaik, így Salamonnak is voltak. Ezek valószínűleg nem Izráel tizenkét törzsének földjei voltak, hanem inkább más, Dávid által meghódított területek, amelyekről minden évben adót fizettek.

K: A Prédikátor 2:9-ben mi volt a bölcsesség, a nyájak, a csordák és a szolgák lényege?

V: A lényeg itt tömören összefoglalásra kerül: „Nagy lettem”. Úgy tűnik, ez volt Salamon valódi célja. Az a tény, hogy hívő volt, azt jelentené, hogy továbbra is imádni akarta Istent, és nem akart szegülni törvényei ellen (vagy legalábbis nem túl sok ellen), de ennek ellenére élete célja az volt, hogy „nagy legyek”. Sok keresztény az életében szeretni akarja Istent, és nem akar ellenszegülni Neki, de számukra is az élet elsődleges célja az, hogy „nagy lettem”. Ha megnézzük a Prédikátor 2:1–9 szinte minden versének elejét, szinte mindegyik „én”-nel kezdődik. Hiába keresnénk bármiféle utalást arra, hogy Salamon így gondolta volna: „Várni fogok az Úrra, hogy megtudjam, mit akar tőlem Isten”.

Ugyanakkor, bár még mai mércével mérve is nagyon gazdag volt, Salamon azt mondja nekünk, hogy mindez hiábavaló.

K: A Prédikátor 2:10-ben azt mondja, hogy a hívőnek minden örömmel kellene megtöltenie a szívét?

V: Nem. Bár a hívőnek nem szabad bűnös örömöknek, például kábítószereknek hódolnia, ez a vers nem erről szól. A válaszban két szempontot kell figyelembe venni.

1. Ez a törvényesen megszerzett örömökre utal, például a megvásárolt anyagi javakra, amelyeket Isten törvénye nem tiltott meg kifejezetten.

2. Bűn marad az örömök után való vágyakozás, még akkor is, ha azok nem gonosz örömök. Életünknek arra kell törekednie, hogy szorosabb kapcsolatot építsünk ki Istennel.

K: A Prédikátor 2:12–14-ben hogyan állítja Salamon, hogy mindkét állítás igaz: a bölcsesség értéktelen, és a bölcsesség értékesebb, mint a bolondság?

V: Mindkettő egyformán értéktelen célként. Azonban aki a bölcsesség fényében jár, látja, hová tart, hogy elérje a kívánt célt, míg aki a bolondság sötétjében jár, arról fogalma sincs.

K: Bizonyítja-e a Prédikátor 2:14–15 a halál utáni nemlétet?

V: Nem, ez a nap alatt való életre vonatkozik. Egyszerűen csak azt mondja, hogy egy esemény, nevezetesen a halál, mindenkivel megtörténik. A nap alatt mindenki, aki meghal, már nem a nap alatt van.

K: A Prédikátor 2:15-ben mi a bölcsesség értelme?

V: Salamon rájött, hogy nincs értelme a bölcsességnek önmagáért. A bölcsesség legjobb esetben is csak egy zseblámpa, amely megvilágítja az utunkat. De nem ez a célunk – vagy legalábbis nem kellene, hogy az legyen –, éppúgy, ahogyan a zseblámpa fényének végéhez eljutni sem lehet a célod.

K: A Prédikátor 2:16 szerint hogyan lehetséges, hogy a halál után a bölcsre sem emlékeznek jobban, mint a bolondra?

V: Három különböző módon.

Az elhunytak: Azok közvetlen emlékei, akik meghalnak, örökre elvesznek ebből a világból.

Mások: A földön maradtak emlékei elhalványulnak a meghalt személyről. A történelemben az ókori civilizációkról szóló számos tény, amelyeket az embereknek akkoriban elengedhetetlenül tudniuk kellett, mára feledésbe merült, és ma már csak a régészek számára hasznos.

Örökre: Mind az igazak, mind a gonoszok számára a halál után haszontalanok lesznek a világ összes képességei, tudása és bölcsessége.

K: A Prédikátor könyvében (2:17 –18, 20, 23) azt olvassuk, hogy „gyűlöljük az életet”?

V: Nem, de ne szeressük az életet jobban, mint Istent. A Prédikátor könyve a „nap alatt való életre” vonatkozik. Más szóval: ez az Isten nélküli anyagi élet. A Prédikátor könyve soha nem mondja, hogy gyűlölnünk kellene az életet; inkább a szerző azt mondja, hogy ő gyűlöli az életet. A Példabeszédek 8:35–36 dicséri azokat, akik megtalálják az életet. Ugyanakkor könnyű gyűlölni az Isten nélküli, „nap alatt való” életet. Furcsa módon ez az a pont, ahol a buddhizmus és a kereszténység tanításai szinte egybehangzanak. A buddhizmus első nemes igazsága szerint az élet szenvedés. Míg a kereszténység azt mondja, hogy a keresztény élet nagyszerű, még a szenvedés ellenére is, a kereszténység egy pontban részben egyetért a buddhizmussal: az igazi Isten nélküli élet szenvedés, és az is marad.

K: A Prédikátor 2:17–18-ban Salamon minden kincset, rabszolgát, bölcsességet és társadalmi rangot megkapott, amire csak vágyhatott, akkor miért gyűlölhette az életét?

V: Ez nem azért volt gyűlölet, mert nem tudott megszerezni vagy elérni valamit. Inkább olyan keserűségnek tűnik, hogy olyan keményen dolgozott, megszerezte és elérte mindazt, amit akart, és mégis üresnek érezte magát. Melyik felesége szerette őt igazán, ha csak pár évente egyszer látta? Melyik feleségét szerette ő igazán, hiszen valószínűleg mindegyiket csak pár évente egyszer látta?

Néha az elégedettség nem csupán a célból, hanem az oda vezető útból is származik.

Volt egyszer egy színdarab, amelyben éjszaka egy szegény házaspár – akik több pénzre vágytak – ébren feküdt az ágyában, és azon tűnődött, mit csinálnak a gazdag emberek. Ugyanakkor volt egy gazdag házaspár is, akik az ágyukban feküdtek, és azon tűnődtek, mit csinálnak a szegény emberek. Ha azt hiszed, hogy a meggazdagodás boldoggá tesz, akkor talán most még nem vagy gazdag, de van reményed, van mire várnod: arra a napra, amikor (remélhetőleg) gazdag leszel, és így boldog is. Salamon és néhány gazdag ember azért olyan lehangolt, mert már elérték azt a gazdagságot, és rájöttek, hogy az nem tette őket boldoggá. Akkor mire reménykedhetnének még?

K: Miért tűnik olyan igazságtalannak a Prédikátor 2:18–19-ben, hogy a gazdagok csak mások számára halmoznak fel vagyont?

V: Az a személy, aki feláldozta kényelmét, szabadságát, és talán még a családját és saját boldogságát is a vagyon felhalmozása érdekében, lehet, hogy nem fog elég sokáig élni ahhoz, hogy élvezhesse azt. Azok, akik öröklik a vagyont, elveszíthetik azt, vagy hosszú éveken át élvezhetik azt, amiért nem dolgoztak meg. Ez lehangoló volt Salamon számára. Ez történt Salamonnal is, amikor a királyság kettészakadt fia, Rehabeám alatt. Bár Rehabeám csak Salamon halála után lépett trónra, Salamon előre tudta, hogy ez fog történni, mert Isten megmondta neki az 1 Királyok 11:11–13-ban.

K: A Prédikátor 2:19 szerint, ha valaki nem bolond, akkor számára rendben lenne egy nagy örökség?

V: Katasztrofális következményekkel járhat számára. A Példabeszédek 30:7–9 így szól: „Két dolgot kérek Tőled – ne utasíts el, mielőtt meghalok: Tarts távol tőlem a hazugságot és a csalárd szavakat. Ne adj nekem sem szegénységet, sem gazdagságot; táplálj meg azzal a kenyérrel, ami az én részem. Különben túl sokra tehetek szert, és tagadlak Téged, mondván: »Ki az Úr?« Vagy szegénnyé válhatok, és lopni fogok, megszentségtelenítve Istenem nevét” (Berean Standard Bible).

Salamon vagyonának egy részéből aranypajzsokat készíttetett, és azokat a Libanoni Erdő Házába helyezte el (2 Krónikák 9:16). Az arany azonban puha és nehéz fém, amely pajzsok készítésére alkalmatlan, kivéve ha csak dicsekvés céljából használják. De fia, Rehabeám uralkodása alatt Sísak fáraó elvitte Salamon aranypajzsait Egyiptomba (2 Krónikák 12:9). Ezt a pénzt tanárok fizetésére vagy a szegények megsegítésére is fel lehetett volna használni.

Hallottam egy új keresztényről, aki grafikusnak készült, csakhogy nem volt sem számítógépe, sem szoftvere. A missziós szervezet mindkettőt kölcsönadta neki, és ő jó grafikus lett, majd meggazdagodott. Elhagyta a feleségét egy barátnője miatt, kilépett az egyházból, és soha nem fizette vissza a pénzt. Lelki szempontból jobb lett volna, ha soha nem kapta volna meg azt a segítséget.

Volt egy Jack Whittaker nevű keresztény Nyugat-Virginiában, aki 315 millió dollárt (adó előtt) nyert a lottón. Azonnal 10%-át keresztény szervezeteknek adományozta, és alapítványokat hozott létre, hogy gyermekeinek ne kelljen dolgozniuk.

Később ez az ember elkezdett sztriptízbárokba járni, és nagy mennyiségű pénzt hordott magával az autójában. A rablók rájöttek erre, és többször is kirabolták és megverték. Az unokája drogos lett. Végül eljutott oda, hogy azt mondta, bárcsak visszamehetne az időben, és egyszerűen széttéphetné azt a lottószelvényt, mind saját, mind a családja érdekében.

K: A Prédikátor 2:21-ben mit tehetsz, ha úgy tűnik, hogy a tinédzser gyermeked ostobává válik?

V: Talán Salamon is személyesen ezen töprengett a fiával, a leendő Rehabeám királlyal kapcsolatban. Rehabeám végül bolondnak bizonyult, aki elvesztette királyságának tíz törzsét.

Az egyszerű ostobaság az, amikor valaki naivan nem tudja, mi folyik körülötte. De másfajta ostobaságokat a környezetükből tanulnak és gyakorolnak. Gondoskodj róla, hogy jó példát mutass nekik. Mindenképpen beszélj a tinédzsereddel. Néha a szülők elköltöznek egy másik házba, hogy megpróbáljanak megszabadulni a tinédzser lányukra vagy fiukra gyakorolt rossz hatásoktól. Nem tudod elszigetelni a gyermekedet – vagy magadat – a rossz hatásoktól, és néhány közülük segíthet abban, hogy hited kitartó maradjon. De tartsd magad távol azoktól a rossz hatásoktól, amelyekkel te vagy a gyermekeid nem tudtok megbirkózni. Próbáld meg inkább jó hatásokkal helyettesíteni azokat. És vannak olyan esetek – különösen, ha nem hallgatnak rád –, amikor néha a legjobb megoldás az, ha hagyod, hogy kudarcot valljanak.

K: A Prédikátor2:24 azt mutatja, hogy az epikureizmus igaz?

V: Nem. Lásd a Prédikátor 2:3-ról szóló magyarázatot. Az 1 Korinthus15:32 azt mondja, hogy Isten nélkül nincs sok választási lehetőség, mivel az epikureizmus épp olyan jó választás, mint bármelyik másik. Más szavakkal, ez az ige azt mondja, hogy bár az evés és az ivás jó dolog, és Istentől származik, a nap alatt, Isten nélkül valójában nincs más dolgunk, mint enni és inni.

K: A Prédikátor 3:1–8 és a János 7:6 azt mutatja, hogy lehet rossz időpont a helyes cselekedetekre. Hogyan kell kezelnünk az „időket és évszakokat” az életünkben?

V: Az életben az idők és az évszakok szükségessége nem mindig olyan nyilvánvaló, ezért az Ószövetség idején Isten minden szombaton a szombat formájában biztosította őket számukra. Egyébként semmi nem utal arra, hogy az izraeli földművesek, kereskedők és kézművesek kevésbé lettek volna termelékenyek, mint azok más országokban, akik esetleg hetente hét napot dolgoztak.

Bár a keresztényeknek nem parancsolják meg a szombat megtartását (Kolossé 2:16), sok keresztény mégis tart pihenőidőt, általában vasárnap. Mivel ma már minden nap szombat a hívők számára – hiszen beléptünk Isten nyugalmába a Zsidókhoz írt levél 4:3–11 szerint –, nem kötelesek vagyunk betartani a szombatot (vagy a vasárnapot), de nincs ezzel semmi baj, ha mégis így teszünk.

K: A Prédikátor 3:1–8-ban mi a lényege ennek a tizennégy ellentétnek, illetve pozitív és negatív elemnek?

V: A dolgok hajlamosak kioltani egymást. Sok dolog felépül, de aztán lebontják őket. Sok ilyen dolog esetében egyensúly van.

Bár az ember kiválaszthatna néhányat ezek közül az időszakok közül, sokszor nincs választásunk; az időket mások határozzák meg számunkra. Amikor időt szánsz arra, hogy gondoskodj magadról vagy egy családtagodról, mert betegek vagytok, ne gondold, hogy ez megakadályoz abban, amit Isten szánt neked. Abban az időben pontosan az Isten akarata, hogy azt tedd, amit Ő akar tőled, vagyis hogy gondoskodj a betegről.

Néha, amikor egy különleges időszakban vagy, például gyászban vagy betegségben, ránézel a pillanatra, és tévesen feltételezed, hogy így fog maradni az életed hátralévő része. Hasonlóképpen, amikor a dolgok teljesen fantasztikusan alakulnak, tévesen feltételezheted, hogy az életed hátralévő része is ilyen lesz. Egy dolog, amit ebből a szakaszból megtanulhatunk, az az, hogy lelkileg felkészüljünk, mert az időszakok változnak. Amikor egy olyan időszak következik, amelyet te magad nem választottál volna, emlékezz arra, hogy amúgy is csak ideiglenesen vagyunk a földön.

K: Mivel a Prédikátor 3:2 szerint van ideje a születésnek és van ideje a halálnak, mikor erkölcsileg helyes az eutanázia, beleértve az orvos által segített öngyilkosságot is?

V: Először meg kell különböztetnünk a halál különböző típusait, majd meg kell néznünk, mit mond erről a Biblia.

Az eutanázia definíciója – a görög eu thanatos szóból, amely „jó/könnyű halál” jelent – az, amikor szándékosan, cselekvéssel vagy mulasztással halált okoznak egy nem magzati lénynek, akinek az életét nem tartják élni érdemesnek, és ezt erkölcsileg nem helytelennek tartják. Az eutanázia lehet önkéntes vagy kényszerű a beteg részéről, és aktív megölés, vagy passzív kezelés, étel, víz vagy melegség megvonása. Természetesen az, hogy hogyan definiáljuk a nemkívánatos létezést – legyen szó saját magunkról vagy másokról –, széles körű értelmezés tárgyát képezi.

A nemkívánatos létezés kényszerű aktív eutanáziáját széles körben gyakorolták a náci Németországban; ma ezt a gonoszságot holokausztnak nevezzük. Ugandában, a kommunista Kínában és a kommunista Szovjetunióban is voltak saját holokausztok. A kényszerű aktív eutanázia csak bizonyos bűnözőkre vonatkozik, de az öregedés nem lehet bűncselekmény.

A önkéntes aktív eutanáziára vonatkozó törvények manapság Hollandiában a legliberálisabbak. Mivel azonban ott az orvosoknak joguk van önkéntes eutanáziát végrehajtani, az „A Christian Response to Physician-Assisted Suicide” (Keresztény válasz az orvos által segített öngyilkosságra) című füzet 12–13. oldalán szereplő holland tanulmány (Herbert Hendin, Chris Rutenfrans és Zbigniew Zylicz: „Physician-Assisted Suicide and Euthanasia in the Netherlands” [Orvos által segített öngyilkosság és eutanázia Hollandiában], Journal of the American Medical Association 277 (1997), 1720–1722. o.) megállapította, hogy több volt a kényszerű eutanázia, mint az önkéntes. Úgy tűnik, az önkéntes eutanáziától a kényszerűig vezető út „csúszós lejtő”, mivel az áldozatok ritkán tesznek feljelentést.

A halál megengedése, más néven passzív eutanázia, irgalmas megoldás lehet a gyógyíthatatlan betegek számára, akik gyorsabban és kevesebb fájdalommal szeretnének meghalni. Ez csupán azt jelentheti, hogy nem alkalmazzák a rendkívüli orvosi intézkedéseket. Ez az egyetlen olyan eutanázia-típus, amely erkölcsileg elfogadható. Ugyanakkor bizonyos passzív eutanázia kegyetlen is lehet azok számára, akik nem akarnak meghalni, és akik nem gyógyíthatatlan betegek. Nem szabad hagynunk, hogy egyébként egészséges emberek pusztán élelemhiány miatt haljanak meg. Kik vagyunk mi, hogy azt mondjuk, másvalaki élete nem ér semmit, különösen akkor, ha ő maga úgy gondolja, hogy igenis ér?

Az öngyilkosságot a Bibliában csak Júdás Iskariót, Sául, Sámson, Ahitofel és Zimri követte el. Az őskeresztény egyházban Lactantius (260–330) A Szent Intézmények 3:19 című művében azt írja, hogy az öngyilkosság bűne ugyanolyan súlyos, vagy még súlyosabb, mint mások meggyilkolása. Az öngyilkosság bűn, de a Biblia nem mondja, hogy megbocsáthatatlan lenne. A korai egyház történetírója, Eusebius Caesareai (kb. 325) elmeséli, hogy hat keresztény nő három különböző alkalommal inkább öngyilkos lett, mintsem hogy szexuális bántalmazásnak tegyék ki őket (Egyháztörténet, 12., 14. fejezet).

Röviden: a Biblia tiltja a gyilkosságot, amely magában foglalja az öngyilkosságot és az emberekre vonatkozó eutanázia legtöbb formáját. A Biblia nem tiltja az úgynevezett „önkéntes, passzív eutanáziát”, amikor kivételes orvosi beavatkozásoktól eltekintnek, vagy hagyják, hogy a beteg természetes halált haljon. Bár a Biblia nem mondja, hogy az öngyilkosság rendben van, a halállal kapcsolatban a Biblia mit mond, azt a következő kérdésnél olvashatja.

Bár az eutanázia helytelen, a keresztény döntések az orvosi kezelésekkel kapcsolatban korántsem triviálisak.

K: Mit tanít a Biblia a halálról a Prédikátor 3:2-ben?

V: Bár a Biblia nem használja kifejezetten az „eutanázia” kifejezést, a halálhoz kapcsolódóan a következő 22 dolgot tanulhatjuk belőle.

…Értékek

A halálban, mint minden másban, a világ üres és megtévesztő filozófiákat kínál nekünk, de nekünk azt kell követnünk, amit Isten tanít nekünk (Kolossé 2:8; 1 Korinthus 1:19–23; János 10:16). Ne csak azt tegyük, ami a saját szemünkben helyes (Bírák21:25 ).

Értékesek vagyunk, mert minden ember Isten képmására lett teremtve (1Mózes1:26 –27; Zsoltárok 8:4–5). Félelmetes és csodálatos módon vagyunk megalkotva (Zsoltárok 139:14).

Tisztelnünk kell az időseket (Levitikus19:32 ; 1 Timóteus 5:2).

Segítenünk kell (nem pedig megölnünk) az árvákat, az özvegyeket, a betegeket, a foglyokat és másokat, akiket a társadalom nemkívánatosnak tart (Jakab 1:27; Mózes 5. könyve 15:11; Zsoltárok 68:5; Máté 25:35–36, 42–44; Zakariás 7:9–10; Zsidók 13:3).

…Cselekedetek

Nem szabad gyilkolnunk, és azokat, akik szándékosan gyilkolnak, kivégezhetik (1Mózes 9:6; 2Mózes20:13 ;21:12 ; 5Mózes5:17 ).

A gyilkosság nem foglalja magában a törvényes kivégzéseket és a háborút (Mózes 1. könyve 9:6; Mózes 2. könyve21:12 ; Zsoltárok 144:1; Mózes 5. könyve20:10 -18). Önvédelemből meg lehet ölni (Mózes 2. könyve 22:2).

Az állatok megölése és vadászata megengedett (Apostolok cselekedetei10:10 –15; Levitikus17:13 ; II. Mózes–Deuteronómium), de ne legyünk kegyetlenek velük szemben (Példabeszédek12:10 ).

A keresztényeknek Isten vigaszát kell nyújtaniuk (2 Korinthus 1:4–6), és irgalmasnak kell lenniük mindenki iránt (Kolossé3:12 ; 1 Korinthus 13:4; Efézus4:32 ; Példabeszédek 11:16–17; 1 Thesszalonika 5:15). Isten irántunk tanúsított szeretete örökké tart (Zsoltárok 107:1–2).

Senki sem viheti magával földi gazdagságát (Lukács 12:18-21; Zsoltárok 37:7-10), ezért gondoskodj a családodról és másokról (Példabeszédek 13:22; 17:2; 19:14; Zsoltárok 17:14; 1. Timóteus 5:3-5,8,16), és adakozz az Úr munkájára (Példabeszédek 3:9; 1. Korinthusbeliek 16:2; 2. Korinthusbeliek 8:1-8; 9:6-12; Haggai 1:3-11).

Bátran kell szembenéznünk a halállal (Zsoltárok 23:4; Rómaiak8:35 –39; Jelenések2:11 , 13), és nem szabad félnünk (1 János4:18 ), mert az élet Krisztus, a halál pedig nyereség (Filippi1:20 –21). Imádkozzatok Istenhez, amikor a halál közeledik (Zsoltárok 18:4–6; 116:3; 142; Filippi 4:6–7). Csak Istenben találunk nyugalmat (Zsoltárok 62:1).

Bár általában nem szabad részegnek lennünk, a bódító italok jót tesznek a haldoklóknak (Példabeszédek 31:6-7).

…Megértés

Nemcsak a halál közeledtével, hanem mindig tudatosítanunk kell magunkban, hogy földi életünk múlandó (Zsoltárok 39:4-6; 90:3-6; 144:4; Jakab-levél1:10 –11).

Isten már előre ismeri életünk minden napját (Zsoltárok 139:16).

Az Úr szemében drága a szentjei halála (Zsoltárok 116:15). Isten különleges módon ott van azok mellett, akik hozzá kiáltanak (Zsoltárok 145:18,20).

Az emberek olyannyira elkeseredhetnek, hogy kétségbeesnek az élet miatt (2 Korinthus 1:8–9), de ez nem igazolja az öngyilkosságot.

Bizonyos esetekben a szenvedésnek és a megpróbáltatásoknak jótékony eredményei lehetnek (Jakab 1:2), és dicsőíthetjük Istent (1. Péter 4:16), ahogyan Jób is tette. Szenvedéseink csekélynek tűnnek majd a menny dicsőségéhez képest (1. Péter 1:6-9, 1. Korinthus 2:9).

Bár jelenleg gyakran nem látjuk Isten célját a dolgokban (Zsoltárok 42, 43, 74, 79, 88; Jób), végül meg fogjuk látni, hogyan alakítja Isten a dolgokat (Habakuk 1:1–11;1:12 –17; 2), meg fogjuk látni Isten bölcsességét, igazságosságát, szeretetét és irgalmát, és a mennyben nem lesz többé gyász (Jelenések 21:4).

A szenvedés és a halál egyaránt önkényes és igazságtalan lehet (Lukács 13:1–2; Ezékiel13:19 ), de Jézus megérti a helyzetünket, mert Ő is átélte az igazságtalan szenvedést és halált (Zsoltárok 22:1; Apostolok cselekedetei3:13 –15).

Vágyakoznunk kell arra, hogy Krisztussal legyünk, de fel kell ismernünk annak értékét is, hogy a földön maradunk, dicsőítjük Istent és segítünk másoknak (Filippi1:22 –23;3:12 –15; 2 Péter 1:5–8).

A nem keresztények számára Isten nem késlekedik, hanem azt akarja, hogy az embereknek legyen idejük bűnbánatot tartani (2 Péter 3:9).

…Remény

Az emberek halála sem a bűnbeesés előtt, sem a mennyben nem volt jó vagy természetes dolog (Rómaiak8:20 –23;5:13 ; 1 Korinthus 15:22; 1 Korinthus 15:42–58). Mindazonáltal minden Isten tervének részeként együttműködik, és azok javára válik, akik Istent szeretik (Efézus1:11 ; Rómaiak8:28 ).

A menny egy olyan hely, ahol nincs szenvedés, halál vagy fájdalom (Jelenések 21:4-5).

Összefoglalva: nem szabad félnünk a haláltól, sem figyelmen kívül hagynunk, és nem is szabad állandóan rá koncentrálnunk. Inkább a hívőknek úgy kell tekinteniük földi életünkre és halálunkra, mint a lehetséges legjobb világok felé vezető utunk szerves részeire, az Úrral való örök otthonunkra.

K: A Prédikátor 3:3-ban valóban van-e idő az ölésre?

V: Van idő a növények és állatok megölésére, de ez nem releváns ahhoz, amit ez az ige mond. Igen, van idő az ölésre, ahogyan a Prédikátor 3:8 szerint van idő a háborúra is.

K: A Prédikátor 3:8-ban van-e idő a hívők számára a gyűlöletre?

V: Igen, kétféle értelemben.

Az Ószövetségben a hívőket még nem tanították arra, hogy mindenkit szeressenek, beleértve ellenségeiket is.

Minden korban a hívőknek gyűlölniük kell a bűnt.

K: A Prédikátor 3:9–15-ben ez kétségbeesést vagy reményt fejez ki?

V: Bár egyesek kétségbeesésként értelmezhetik, valójában „optimista elfogadásról” van szó. Ahogy végigjárjuk életünk különböző szakaszait, és bizonyos dolgok eltűnnek, helyüket pedig újak veszik át, hívőként tudjuk, hogy mindez Isten kezében van. A Róma 8:28 azt mondja, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukra válik. Nem szabad elfelejtenünk, hogy nem e világból valók vagyunk (János 17:14), hanem a mennyország polgárai (Filippi 3:20).

K: A Prédikátor3:13 fajta zsidó-keresztény epikureizmus?

V: A Prédikátor könyve ezt a hozzáállást lehetőségként felveti, de nem ajánlja. A zsidó-keresztény epikureizmus azt jelenti, hogy elkerüljük a súlyos bűnöket, tizedet adunk, templomba járunk, és elvégezzük a kötelességünk minimális részét, az életünk többi részét pedig úgy éljük, ahogy magunknak tetszik, anélkül, hogy további elkötelezettséget vállalnánk Isten iránt. Ez nem az, amit Isten bármelyikünktől is elvár. Mi van az Isten iránti szeretettel és szenvedéllyel? Kezdeményezed-e, hogy cselekedeteid révén kifejezd Isten iránti szeretetedet? Hol van a mások iránti törődés, és mi van azzal az örömmel, hogy Isten jelenlétében lehetsz? Isten azt akarja, hogy minden keresztény – függetlenül attól, hogy fizetett lelkészi tisztséget tölt-e be vagy sem – elkötelezett legyen iránta.

A Prédikátor könyvében fontos megérteni a fő gondolatot, mielőtt az egyes versekből általánosításokat próbálnánk levonni. A Prédikátor3:13 , és általában az egész Prédikátor könyve pontos (és lehangoló) leírást ad az Isten nélküli életről a nap alatt.

K: Miért van a Prédikátor 3:16–17 szerint ennyi igazságtalanság és gonoszság a világon?

V: Az egyik ok az, hogy sok embert nem zavar az igazságtalanság és a gonoszság, csak az, ha velük szemben követik el azokat. Salamon a 16. versben ezt a tényt siratta, de a 17. versben arra a következtetésre jutott, hogy Isten egy napon mindent igazságosan meg fog ítélni.

Bár az igazságtalanság és a gonoszság gyakran előfordult és előfordul majd tőlünk függetlenül is, két felelősségünk van. Először is, gondoskodnunk kell arról, hogy ne legyünk igazságtalanok vagy gonoszak másokkal szemben. Másodszor, segítenünk kell az elnyomottak védelmében.

K: A Prédikátor 3:19–21 azt tanítja, hogy nincs túlvilág?

V: Egyáltalán nem, ha elolvassuk a Prédikátor 3:18-at is. A válaszban négy szempontot kell figyelembe venni.

1. A 18. vers így kezdődik: „Azt mondtam magamban”. Nem Isten mondja ezt; ez a nap alatt történő megfigyelés szemszögéből származik.

2. Ezt úgy is le lehet fordítani, hogy „Ki ismeri az ember lelkét, amely felfelé emelkedik, vagy a…”, ahelyett, hogy „Ki tudja, hogy az ember lelke felfelé emelkedik-e, és hogy a…”. Az „ha” szó valójában nem szerepel a héber szövegben.

3. A fordítástól függetlenül a Prédikátor könyvének kontextusa a „nap alatt való élet”, és ebben a kontextusban a túlvilágról senki sem tudhat semmit, kivéve Isten kinyilatkoztatásán keresztül. Fizikai értelemben, a testben a halál és a bomlás egy és ugyanaz; a feltámadás és az ítélet idején azonban más a helyzet. A Zsoltárok 49:15 is azt mondja, hogy Isten megváltja őket a sír hatalmából.

4. A Prédikátor „módszere” elsősorban a tapasztalati megfigyelés volt, amint azt a Prédikátor 1:14,17; 2:1–10; 2:11–13; 3:16; 4:1; 6:1,11; 7:15,27; 8:9,11; 9:11,13 is mutatja. Így a halál utáni életről való tanítás iránti vonakodás összhangban állt mind a Prédikátor módszerével, mind a könyv „ha ez az egyetlen élet” pesszimizmusával.

K: A Prédikátor3:21 -ben azt tanítja-e, hogy az állatoknak is van lelkük, mint az embereknek?

V: A héber szó itt valójában „lélegzet”, amelynek többféle jelentése is van. Ez a vers nem ad választ erre a kérdésre. A Prédikátor szerzője csupán annyit mond, hogy a nap alatt zajló események megfigyelése alapján nem lehet megmondani, mi történik az emberek vagy az állatok életével a halál után. További információkért lásd a 2 Péter 2:5-ről és a Jelenések 16:3-ról szóló értekezést is.

K: A Prédikátor 4:1, 5:8–9, 8:9 és 10:16–20 versekben szereplő igazságtalanságok és elnyomás hogyan történhettek meg Salamon uralkodása alatt?

V: Függetlenül attól, hogy Salamon volt-e a szerző vagy sem, az író nem állította, hogy mindez az ő uralkodása alatt, az ő idejében történt volna, bár Salamon rájöhetett arra, hogy igazságtalan tisztviselők szolgálnak alatta. Salamon ismerte korának számos más országát, és ismerte a történelmet is, ezért meglepő lenne, ha Salamon kizárólag a saját királyságáról írt volna a saját korában. Ezek a dolgok Izráel esetében többször is előfordultak a Bírák könyvében, Salamon idején pedig számos más népnél is.

K: A Prédikátor 4:1–3, 4:4–6 és 4:7–12 az elnyomás, az irigység, a társadalmi ranglétra csúcsán való magány, valamint az utód számára való felhalmozás értelmetlenségét tárgyalja. Mi a közös ezekben?

V: A fejezet közös témája a hatalom hiábavalósága a tehetetlenséggel szemben. Az elnyomás értelmetlen életet eredményez, de mások elnyomása is értelmetlen életet eredményez. Az irigységből fakadó fáradozás, a munka embereknél való előbbre valónak tartása és a tanulási képesség elvesztése mind értelmetlenek.

K: A Prédikátor 4:2-ben valóban jobb-e az elnyomottnak meghalnia, mint élnie?

V: Ez attól függ. A válaszban két szempontot kell figyelembe venni.

1. A Prédikátor könyve a „nap alatt való élet” szemszögéből íródott, Isten nélkül. Ebből a szempontból az elnyomottak számára határozottan jobb meghalni, mint élni.

2. Örök perspektívából nézve az elnyomott hívők számára is könnyebb meghalni és a mennybe jutni, mint a földön élni.

K: A Prédikátor 4:4-ben hogyan származik a munka és a teljesítmény nagy része az emberek irigységéből?

V: Amikor az emberek előléptetést akarnak, az lehet, hogy több pénzt akarnak szerezni, de ez talán csak egy része a dolognak. A másik része az, hogy másokat parancsolgathassanak, ne kelljen többé senkitől parancsokat fogadniuk, és hogy lenyűgözőbb önéletrajzuk legyen, vagy jobban figyeljenek rájuk.

A vállalkozás indításának egyik legfőbb motivációja az, hogy „a saját főnököd legyél”. Amit a kisvállalkozók néha nem vesznek figyelembe, az az, hogy ahelyett, hogy egy vagy két vezető lenne a főnökük, most valamilyen értelemben minden egyes ügyfél a főnökük.

Még az iskolában is előfordul, hogy az emberek „kitüntetéssel” végeznek, ami azt sugallja, hogy azok, akik nem tudtak olyan magas jegyeket szerezni, valamilyen szempontból kevésbé érdemes diákok.

A legtöbb embernek az a vágya, hogy ne tekintsék alacsonyabb rendűnek mások szemében általában, bizonyos konkrét személyek (például a főnök vagy a házastárs) szemében, valamint saját maguk szemében sem. Sokan még tovább mennek, és azt akarják, hogy általában mások, bizonyos konkrét személyek, valamint saját maguk szemében is felsőbbrendűnek vagy jobbnak tekintsék őket. Vannak, akik örömüket lelik abban, hogy másokat alacsonyabb rendűnek érezzenek maguknál. Egy kereszténynek azonban meg kell szabadulnia mindezen motivációktól. Ehelyett arra kell törekednie, hogy Isten szemében kedves legyen.

K: A Prédikátor 4:5 szó szerint azt mondja, hogy „a bolond a saját húsát eszi”; mit jelent ez?

V: Ez egy metafora az önpusztításra. A példa azt szemlélteti, hogy az embernek nincs nettó tápanyag-nyeresége, amikor a saját húsát eszi. Vannak, akik rövidlátó élvezet kedvéért olyan dolgokat tesznek, amelyekkel elzálogosítják vagy súlyosan korlátozzák a jövőjüket. Előfordul, hogy egy kapcsolat, a család vagy az egész élet tönkremegy egy pillanatnyi örömért. Például, bár Bernie Madoff 2008-ig milliókat keresett egy részvényalapú piramisjátékkal, végül lebukott, börtönbe került, és egyik fia öngyilkos lett. Nos, nem hiszem, hogy Madoff valaha is úgy gondolta volna, hogy néhány évnyi milliók birtoklása megéri a börtönt és a fia életét; de azt sem hiszem, hogy Madoff egyáltalán gondolt volna a következményekre. Azok az emberek, akik „megeszik a saját húsukat”, gyakran nem szándékosan választják a következményeket; inkább úgy döntöttek, hogy egyáltalán nem gondolnak a következményekre. De még ha nem is gondolsz a következményekre, azok akkor is bekövetkeznek.

K: A Prédikátor 4:7–9 szerint az emberek gyakran jobban tudják megkérdezni maguktól, hogyan kell valamit csinálni, mint azt, hogy egyáltalán meg kell-e tenniük, és milyen mértékben. Hogyan kellene megkérdeznünk magunktól, hogy meg kell-e tennünk valamit, és mennyire?

V: A kemény tárgyaló felteheti magának a kérdést, hogy inkább egy „mindkét fél nyer” helyzetet kellene-e kialakítania, mint egy „én nyerek, te veszítesz” helyzetet. Ha a másik fél kétségbeesetten szeretne megegyezni, akkor szó szerint „kifosztod” őt, vagy olyan megállapodást köt, amilyet te is szeretnél, ha a helyében lennél. Egy ügyvéd azt kérdezheti magától, hogy ahelyett, hogy a másik félre támadna, nem lenne-e jobb, ha csak azt venné el, ami méltányos. Egy sérelmet szenvedett fél, aki küzd azért, hogy visszaszerezze, ami az övé, azt kellene megkérdeznie: „Hol húzódik a határ a jogos tulajdonom visszaszerzése és a bosszú között?” (A keresztényeknek soha nem szabad bosszút állniuk, de az Ószövetségben visszavették, amit jogtalanul elvettek tőlük, és még egy ötödét is hozzáadták.) A katonának fel kell tennie a kérdést, hogy a parancsnoka törvénytelen parancsokat ad-e. Amikor elvehetsz valamit, ami valójában nem a tiéd, mert tudod, hogy megteheted, akkor tartózkodsz-e ettől?

K: Mire utal a Prédikátor 4:9–12?

V: Ez NEM csak a házasságra, csak az apára és a fiúra, csak az utódra vagy csak a munkatársakra utal. Ez egy általános fogalom, amely mind ezekre a helyzetekre, és még sok másra is alkalmazható. Ha nincsenek utódok, akkor nincs utódlás sem. Ha nincsenek partnerek, akkor nincs partnerség sem, és a vállalkozás tönkremegy, ha te is tönkremész.

K: A Prédikátor 4:11 szerint, mivel jobb együtt feküdni, mint egyedül, vajon a házasságon kívüli szexuális kapcsolatok jobbak-e a cölibátusnál?

V: Nem. Bár az együttlét jó dolog, az, hogy megpróbálunk engedetlenek lenni Isten iránt, és „rövidítést” választunk ehhez, bűn. Hasonlóképpen, bár jobb, ha van pénzünk, mintha egyáltalán nem lenne, egy nincstelen embernek nincs Isten engedélye arra, hogy bankokat raboljon ki.

Sok (de nem minden) bűn abból áll, hogy az emberek „rövidítést” próbálnak tenni, megszegve Isten parancsolatait, hogy elérjék azt, ami bizonyos körülmények között jó dolog.

K: Kire utal a Prédikátor4:13 ?

V: Egyesek szerint Salamonra. Salamon fiatal korában bölcs volt, csak mérsékelten gazdag, és engedelmes Istennek. Salamon soha nem hagyta abba, hogy higgyen Istenben, de abbahagyta, hogy engedelmes legyen Istennek. Talán akkor írta a Prédikátor könyvét, miután visszatért az Istennek való engedelmességhez, miután rájött, hogy öreg és bolond király lett, akit már nem lehet helyrehozni.

Bölcs és értelmes király volt, aki ostoba és értelmes király lett, és vissza akart térni a bölcsesség útjára. Tehát a Prédikátor két különböző személyre utalhat: egy fiatalra és egy öregre, vagy ugyanarra a személyre, aki egyszer fiatal volt, majd megöregedett.

Ez azonban nem utal kizárólag Salamonra vagy bármely más királyra Izráel királyságában. Ez inkább Józsefre emlékeztet, mivel József a fáraó alatt uralkodott. A szerző azonban nem nevezte meg, kiről van szó, valószínűleg azért, mert egy általános elvet akart szemléltetni, és nem akarta, hogy az emberek elmerüljenek a történelmi részletekben.

Néha, amikor írunk vagy beszélünk, tudnunk kell, hogy több részletet vagy minden lehetséges részletet bele kell-e foglalnunk. Máskor viszont kevesebb részletet kell megadnunk, hogy az emberek ne hagyják ki a lényeget, és ne vesszenek el a részletekben.

Öt választási lehetőség a fiatal és az idős uralkodók számára:

Fiatal Salamon kontra idős Salamon

Salamon kontra Rehabeám

József és a fáraó

Egyéb személyek

Általános fogalmak, de konkrét személyek nélkül

K: A Prédikátor 4:14–16 alapján hogyan kezeled a hatalom vagy a befolyás megtartását (ha egyáltalán megpróbálod), amikor egy fiatalabb vagy kevésbé tapasztalt személy úgy tűnik, hogy felülmúlhat téged?

V: Az egyik megközelítés az, hogy minden erővel küzdünk a befolyásunk megtartásáért. Még rosszabb, ha megpróbáljuk szabotálni a másik személy munkáját, vagy legalábbis rágalmazással aláásni az eredményeit és hírnevét. A másik szélsőség az, ha soha nem állunk ki magunkért és a munkánkért. A Róma 14:16 azonban azt mondja, hogy ne hagyjuk, hogy a jót gonosznak nevezzék. Néha ezek a helyzetek bonyolultak lehetnek, mind azzal kapcsolatban, hogy mi történik veled, mind pedig a lehetséges (megfelelő vagy nem megfelelő) reakciókkal kapcsolatban, amelyekre képes lennél. Egy vezérelv: „Mit tenne Jézus a helyedben?” Ne tegyél olyat, amit később szégyellnél megmagyarázni Krisztusnak a bema-székes ítéletkor. Jobb veszíteni, mint alattomos eszközökkel nyerni.

K: Miért említi a Prédikátor 5:1 az Isten házába járást, hiszen a Prédikátor Isten nélküli életről szól a nap alatt?

V: Ez egy fontos szempontot szemléltet. Lehet valaki nagyon vallásos, mégis csak a szokásos mozdulatokat végzi, és mégis nagyon messze van Istentől.

K: Mi az a „bolondok áldozata” a Prédikátor 5:1-ben, és hogyan kerülhetjük el azt?

V: Bár furcsának tűnik, egyesek megpróbálhatnak értelmet találni abban, hogy áldozatot mutassanak be Istennek, mintha az helyettesítené az Isten iránti szeretetet és engedelmességet. A szeretet és az engedelmesség gyakran magában foglal áldozatot, de ez az az áldozat, amelyet Isten kíván. Bármilyen régi áldozat nem helyettesítheti a szeretetet és az engedelmességet, amint azt a Mikás 6:6–8 is mutatja. Jézus azt mondta a Máté 5:23–24-ben, hogy ha áldozatot akarsz bemutatni, és eszedbe jut, hogy testvérednek valami baja van veled, akkor állj meg az áldozat bemutatásával, békülj ki testvéreddel, és csak azután folytasd az áldozatodat.

Egyszer volt egy kisfiú, aki szép ajándékot akart venni édesanyja születésnapjára. Így vett neki egy játék tűzoltóautót. Ő maga is ezt szerette volna a saját születésnapjára, ezért a szívében úgy gondolta, hogy édesanyja is ezt szeretné. Néha mi sem vagyunk sokkal érettebbek, és „bolondok áldozatát” hozunk. Úgy gondoljuk, hogy Isten azt akarja, hogy tegyünk valamit, anélkül, hogy odafigyelnénk arra, amit Isten mond, hogy valójában mit akar.

Az angol történelemben Robin Hood arról volt híres, hogy „a gazdagoktól rabolt, és a szegényeknek adott”. Bár a gonosz uralkodó alatt igazságtalanságok történtek, Isten nem akarja azt a pénzt, amit mások kirablásával szereztél. Az egyik legrosszabb bolondok áldozata Jefte fogadalmának volt a Bírók könyve 11:30–40-ben. A bírók korszaka teljes egészében sötét időszak volt, amikor mindenki azt tette, ami a saját szemében helyes volt.

K: A Prédikátor 5:1 szerint hogyan követnek el egyesek gonoszságot az áldozatok bemutatásával anélkül, hogy tudnának róla?

V: Legalább háromféleképpen.

1) Az egyik az, hogy a bálványoknak bemutatott áldozatok valójában démonoknak szóló áldozatok, és nem Istennek (1 Korinthus 10:20).

2) Még az igaz Istennek bemutatott áldozatok is gonoszak lehetnek. Jézus megjövendölte a János 16:2-ben, hogy egyesek, akik keresztényeket ölnek, azt fogják hinni, hogy áldozatot mutatnak be Istennek. A középkorban és a reneszánsz idején a római katolikusok, valamint kisebb mértékben a lutheránusok és a kálvinisták is üldözték azokat, akik kereszténynek vallották magukat. A pápa még keresztes hadjáratokat is szervezett a waldenszek „kiirtására”. Az egyház a zsidókat is üldözte, mert vezetőik azt hitték, hogy ez tetszik Istennek.

3) A tisztátalan forrásból származó, Isten munkájára felajánlott pénz gonosz áldozat. A Mikás 1:7 és következő versei szerint a parázna nő béréből származó fizetség visszakerül a parázna nőhöz. Ha olyan eszközökkel szerzel pénzt, amelyeket Isten nem akar, hogy használj, és abból egy részét áldozatként felajánlod Istennek, Isten nem örül annak az áldozatnak. Jobb, ha abbahagyod a csalást vagy másoktól való elvételt, és kevesebbet tudsz felajánlani, mintha többet ajánlanál fel olyan cselekedetekből, amelyek nem tetszenek Istennek. Vannak olyan munkák, mint például könyvelőként dolgozni a Planned Parenthoodnál, az Egyesült Államok egyik vezető abortuszszolgáltatójánál. Még ha te sem szegsz meg semmilyen törvényt, és a vállalat sem szeg meg semmilyen törvényt, ha egy olyan szervezet tagja vagy, amely gonoszt cselekszik Isten ellen, el kell hagynod azt.

De Isten szeretetében a Róma 12:1 szerint testünket élő áldozatként kell felajánlanunk.

K: A Prédikátor 5:1–2-ben mi a lényeg a hallgatás és a beszéd összehasonlításában?

V: Inkább azért jársz-e Isten házába, hogy megoszd a véleményedet, vagy azért, hogy tanulj és imádkozz? A Jakab-levél 1:19 azt mondja, hogy legyünk gyorsak a hallgatásban és lassúak a beszédben. Annyi bölcs ember van egy gyülekezetben, talán neked is el kell mondanod a véleményedet, de ne urald a beszélgetést. Ezenkívül a héber szó itt többet jelent, mint pusztán hallgatni. Azt is jelenti, hogy megértsd és engedelmeskedj.

K: A Prédikátor 5:2–7-ben milyen példákat találunk a mai emberek ostoba elköteleződéseire?

V: Ahogyan az emberek az interneten feliratkozhatnak a spamre, vagy megadhatják hitelkártyaadataikat egy rosszindulatú weboldalnak, úgy vannak más módszerek is arra, hogy meggondolatlan kötelezettségeket vállaljunk. A munkaszerződéseket és más jogi szerződéseket, amelyeket a másik fél ad át neked, általában úgy írják meg, hogy azok a másik fél javát szolgálják, sokszor tisztességtelenül. Bár Máté 10:16 szerint olyan ártatlanoknak kell lennünk, mint a galambok, ugyanakkor olyan bölcseknek is, mint a kígyók. Légy rendkívül óvatos, ha valaki más hitelének kezességét vállalod. Az ő felelőtlenségük a te kötelezettséged lesz.

Szükségünk van arra, hogy kötelezettségeket vállaljunk, hogy az emberek támaszkodhassanak ránk. Általában kötelezettséget kell vállalnod a munkáltatód felé; az egyház pénzügyi kötelezettségvállalást vár el a tagoktól, hogy tudják, mennyit kell a költségvetésbe beállítani; és ha hitelbe veszed magad egy házra, akkor bele kell egyezned abba, hogy visszafizeted a pénzt.

De valahányszor kötelezettséget vállalsz, kérdezd meg magadtól, hogy valóban szükséges-e ez a kötelezettségvállalás. Majd kérdezd meg, hogy a kötelezettségvállalás mértéke is indokolt-e. Például, ha egy leendő munkáltató azt akarja, hogy aláírj egy olyan megállapodást, amely szerint távozásod után örökre korlátozások vonatkoznak rád, kérdezd meg magadtól és tőlük is, hogy nem lenne-e ésszerűbb a feltételt csak hat hónapra vagy egy évre korlátozni. Egy munkaszerződésben azt akarták, hogy vállaljam: minden olyan szoftver, amelyet a munkám mellett fejlesztettem – függetlenül attól, hogy volt-e bármilyen relevanciája vagy versenyt jelenthetett-e a céggel szemben –, kizárólagos tulajdonukba kerüljön. Ezért a aláírt szerződésemre ráírtam, hogy ez nem vonatkozik azokra a dolgokra, amelyeken korábban már dolgoztam, és mellékeltem egy listát. Aztán aláírtam, elküldtem, és közöltem velük, mit módosítottam. Nekik ezzel nem volt problémájuk.

K: A Prédikátor 5:2-ben hogyan lehet az embereknek manapság „sietős szívük”?

V: A meggondolatlan szavak nem annyira a probléma gyökere, hanem inkább a meggondolatlan szív tünetei. Bár sokan hajlamosak arra, hogy „oldjuk meg ezt most azonnal” szemléletet kövessenek, az amerikaiak gyakran hajlamosabbak erre, mint mások. Az emberek hajlamosak a sikerekre emlékezni, a kudarcokat pedig megpróbálják elfelejteni, így egy átlagember úgy emlékezhet magára, hogy összességében sikeresebb volt.

Ha van esély a sikerre – bármilyen csekély is legyen –, akkor csináljuk meg anélkül, hogy a valószínűségekre vagy a kudarc esetén bekövetkező következményekre gondolnánk. Ezt a fajta ostobaságot manapság számos akciófilm aktívan hirdeti. Ahelyett, hogy megvárná az erősítést, a hős bátran (vagy vakmerően) belevág, annak ellenére, hogy szinte biztos, hogy csak az életét pazarolja el minden haszon nélkül, és valami ritka szerencsének köszönhetően élve és sikerrel jön ki belőle, és mindenki gratulál neki ahhoz a döntéséhez, hogy megpróbálta.

Vessünk egy pillantást a szívünk, a befektetés és a kenyérsütés közötti hasonlóságokra.

Képzeljük el, hogy van egy tőzsdeügynökünk, aki egy hónap múlva bejelenti, hogy az összes megtakarításunkat nagyon kockázatos opciókba fektette be. De ahelyett, hogy elveszítené az összes megtakarításunkat, sikerrel járt, és megduplázta a pénzünket. Gratulálnánk neki a befektetési stratégiájához, és megtartanánk tőzsdeügynökünknek, vagy elvennénk tőle az összes pénzünket? Jobb íze van annak, ha megvárjuk, amíg a kenyér megsül, mintha most azonnal megennénk az egész tésztát.

A meggondolatlan szív idővel tönkreteheti a vagyont. Tegyük fel, hogy ugyanaz a tőzsdeügynök öt év alatt 100%, 100%, 100%, 100%, -100% éves hozamot ért el neked. Az átlagos éves hozam 300% / 5 év, vagyis 60% / év az egykori pénzedre vetítve, ami elképesztően jó eredmény. De nézd meg újra ezeket a számokat! Ha az utolsó évben 100%-ot vesztettél, az azt jelenti, hogy mindent elvesztettél, amid volt. A kenyér sokkal gyorsabban sül, ha a sütőt háromszor olyan forróra állítod, de az eredmény végül nem biztos, hogy örömödre szolgál.

Most azonban a tőzsdeügynök konzervatívabb stratégiát követ, ezért bízol az ítélőképességében, és ismét vele tartasz. Az első évben 23%-os hozamot ér el neked, a második évben a piac olyan fordulatot vesz, amit ő nem jósolt meg, és 20%-ot veszít, és így váltakozik évről évre. Mennyi pénzed marad a végén? Minden 1 000 dollár után: 1 000 dollár * 1,23 * 0,8 * 1,23 * 0,8 * 1,23 * 0,8 = csupán 952,76 dollár. A hullámzások a pénzed ellen dolgoznak, a bizonytalan szív pedig a kapcsolataid, a szavad és az irántad érzett bizalom ellen. Ha túl magas hőmérsékleten sütünk kenyeret, de ezt hűvösebb hőmérsékletekkel váltogatjuk, hogy a sütési idő átlagos legyen, az eredmény akkor is nehezen emészthető.

K: A Prédikátor 5:2–7-ben miért olyan könnyű az embereknek ígéretet tenni, majd megszegni azt?

V: Azok az emberek, akik ennyire keveset tartanak a saját szavukra, azt gondolhatják, hogy mások sem tartják számon a saját szavukat, és ez önbeteljesítővé válik. Ha valaki megígér valamit – különösen, ha a végeredmény az ő javára válik –, majd később úgy tűnik, hogy már nem áll az érdekében, miért ne szegné meg az ígéretét, ha úgy él, mintha Isten nem is létezne? A keresztényeknek azonban olyan embereknek kell lenniük, akikre számítani lehet. A Mózes 5. könyve 23:21–23 is azt mondja, hogy az embereknek be kell tartaniuk az esküiket.

Nincs azzal semmi baj, ha valamit szándékozunk tenni, majd meggondoljuk magunkat, de mondjuk azt, hogy szándékozunk megtenni, ne pedig azt, hogy megígérjük.

K: A Prédikátor 5:3,7 szerint milyen hozzáállásunknak kell lennie az álmainkhoz?

V: Az álmok itt nem arra utalnak, amit alvás közben csinálsz. Az álmok itt terveket és meg nem tervezett reményeket jelentenek. Az a személy, aki azt hiszi, hogy lehetetlen álmokat fog megvalósítani, gyakran túl könnyen megszegi az ígéreteit és a vállalásait. A meggondolatlan szavak és a vad álmok közötti összefüggés magában foglalja a nem reális terveket is, amelyeket néha anélkül ígérnek meg, hogy elgondolkodnának azon, hogyan lehetne azokat véghezvinni. Néha a „túlzott álmodozás” oda vezet, hogy sok olyan projektet indítunk el, amelyek mind kudarcba fulladnak, főként azért, mert nem hajtjuk végre őket. Jobb, ha van egy sikeres projektünk, amely tartós és továbbra is szárnyal, mint sok olyan, amely soha nem jutott el a kezdeti szakaszból.

Hívőként fel kell-e adnunk minden álmunkat, amit megvalósítani szeretnénk? Vagy vadul kell álmodoznunk, és sok olyan projektet kell elindítanunk, amelyeknek nincs reménye a sikerre? Sem az egyik, sem a másik: inkább add át álmaidat Istennek. Néhányat talán elvesz tőled. De mások esetében lehet, hogy vágyat érzel arra, hogy megvalósítsd őket, mert Isten azt akarja, hogy megvalósítsd őket. Még azok az álmok is, amelyek ostobának és lehetetlennek tűnhetnek, Isten segítségével megvalósulhatnak. De függetlenül attól, add át minden álmodat Istennek, és fogadd el azt a tényt, hogy Ő el fog venni néhányat.

K: A Prédikátor 5:8-ban milyen két kapcsolat van az álmok és az elnyomás között?

V: Többféleképpen is.

Az elnyomott: Egy szegény embernek lehet olyan álma, hogy kizárólag becsületes eszközökkel gazdaggá váljon. Sajnos egyes országokban ez az álom csupán vad fantázia maradhat. Vannak olyan idők, amikor az üzenet számunkra ugyanaz, mint amit Isten mondott Baruknak a Jeremiás 45:5-ben. Most nem az a idő, hogy nagy dolgokra törekedjünk, de Isten meg fog minket védeni.

Az elnyomó: Ezzel szemben előfordulhat, hogy valaki rájön, hogy a gazdagságról szóló álmát csak úgy valósíthatja meg, ha másoktól veszi el a vagyont. Például egyes afrikai és ázsiai országokban a lánya a hozomány révén a család gazdagságának forrása. Lehet, hogy ez nem az a fiú, akit a lány feleségül szeretne venni, de a szülők kapzsi szíve fontosabbá vált, mint a lánya szíve.

Általánosságban az Efézusbeliekhez írt levél 5:8 azt mondja, hogy bár egykor a sötétségben voltunk, most a világosság gyermekeként kell járnunk. El kell hagynunk a sötétség cselekedeteit, és tisztességesen kell bánnunk másokkal, hogy ne féljünk, amikor a fény rávilágít arra, amit tettünk, és a szándékainkra.

K: A Prédikátor 5:9-ben mi a kapcsolat a király és a mezők között?

V: A héber szöveg szerint még a király [maga] is részesül a mezőkből. Ugyanezek a szavak azonban két különböző szempontra is utalhatnak.

Haszon: még egy gazdag király is úgy érzi, hogy még egy kis mező nyereségéből is részesednie kell. A Bible Knowledge Commentary: Old Testament (988. o.) szerint itt utalás van a tisztviselők korrupciójára.

„Függ tőle”: még a legnagyobb királynak is ennie kell, és így a megélhetése szempontjából függ a szerény mezőktől. Ugyanakkor nincs más utalás arra, hogy ebben a fejezetben bármi más is a király életben maradásáról szólna.

Tehát bár mindkettő igaz, melyik az elsődleges szándék itt? Mivel a 8–11. versek az elnyomásról és a kapzsiságról szólnak, ezért a „haszna” az elsődleges értelmezés. De emellett a 9. vers egyfajta „fordulópont” itt. A 8–9. versek az elnyomásról szólnak, a 9–11. versek pedig a kapzsiságról, amely gyakran kéz a kézben jár az elnyomással. A 9. vers köti össze őket, mivel a folyamatosan növekvő kapzsiság az elnyomás egyik oka.

K: Miért van az, hogy a Prédikátor 5:10 szerint az, aki a pénzt hajszolja, soha nem érzi, hogy elég lenne neki?

V: Egy kapzsi szívnek soha nem lehet elég pénze. Soha nem lehet elég pénzed ahhoz, hogy valóban „biztonságban” legyél, ha a biztonságodat a pénzre alapozod. Ahogy a Believer’s Bible Commentary 898. oldalán olvasható, amikor a milliomos Cecil Rhodes a halál küszöbén állt, így szólt: „Sok mindent találtam Afrikában. A gyémántok, az arany és a föld az enyém, de most mindet hátra kell hagynom. Semmit sem vihetek magammal abból, amit szereztem. Nem kerestem az örök kincseket, ezért valójában semmim sincs” (hivatkozás: Choice Gleanings Calendar). Más szavakkal, ő egyfajta fordított Hamupipőke volt, egy „gazdagságból nyomorúságba” történet.

A megelégedés nélküli gazdagság haszontalan. Bár a gazdagság önmagában nem hoz megelégedést, szomorú az a csalódás, amikor az ember abban bízik, hogy a gazdagság megelégedést hoz, végül megszerzi a gazdagságot, de mégsem érez megelégedést.

K: A Prédikátor 5:11-ben mikor emelkedik a kereslet a kínálat szintjére?

V: A közgazdaságtanban, amikor túl sok dollár hajszolja a túl kevés fizikai árut, befektetést vagy ingatlant, akkor az infláció miatt a fizikai áruk, befektetések vagy ingatlanok ára emelkedik. Ha egy adott árucikkből több áll rendelkezésre egy adott vásárlóerő mellett, akkor az ára általában csökken, és a vásárlók esetleg többet vásárolnak belőle.

Egyéni szinten: amikor az emberek elkezdnek pénzt keresni, életmódjuk fenntartásának költségei gyakran emelkednek, hogy lépést tartsanak ezzel. Amikor újra kevesebbet keresnek, akkor bajba kerülnek, ha életmódjuk költségei nem csökkennek.

A szoftverfejlesztésben azt mondják, hogy a feladat elvégzéséhez szükséges idő becslése a rendelkezésre álló szoftverfejlesztők számával együtt növekszik. Ennek az ellenkezője is igaz lehet. Az innováció akkor jön létre, amikor túl sok a tennivaló, és nincs elég idő.

K: A Prédikátor 5:11 és következő versekben mi az előnye annak, hogy ránézhetnek a gazdagságukra?

V: Ez egyáltalán nem jelent előnyt. Nem arról van szó, hogy megnézhetik a vagyonukat, amely egyébként is egy raktárban lenne elzárva. Inkább arról, hogy most kénytelenek figyelni a vagyonukra, nehogy elveszítsék. Az 1 János 2:16 a szem vágyakozását említi a bűn három fő ösztönzője egyikeként. Akárcsak a varjak, az emberek is értelmetlenül vonzódhatnak a csillogó tárgyakhoz.

K: A Prédikátor 5:13-ban mi az a „súlyos gonoszság”, amelyről itt szó van?

V: A „súlyos gonoszság” héber szó jelenthet „rosszullétet” is, mint például: „Láttam valami olyan rosszat, hogy rosszul lettem tőle”. Míg a gazdagság általában sem jó, sem rossz, ezek olyan gazdagságok, amelyek kárt okoznak a tulajdonosuknak. A Példabeszédek 30:7–8 (amelyet Agur írt, nem Salamon) arra kéri Istent, hogy ne adjon neki túl sok gazdagságot, mert különben, ha teljességében él, talán megtagadja Istent. A gazdagság nem nyújt biztos védelmet a katasztrófák ellen. A gazdagság miatti aggódás viszont elveheti az ember álmát.

K: A Prédikátor 5:16-ban egy humoros képet látunk, amelyben valaki megpróbálja visszatartani a szelet. Hogyan teszik ezt ma az emberek?

V: Ha a szelet örökölöd, akkor sok szerencsét a megtartásához! Ha lenne egymillió dollárod, és elkölthetnéd arra, hogy egy héttel meghosszabbítsd az életedet, megtennéd? Ha ma élvezhetnél egy kis rövid távú örömöt, cserébe azért, hogy az életed hátralévő részét elveszítsd, megtennéd? Sajnos a válasz az, hogy sokan megtennék. Az ok nem az, hogy olyan ostobán gondolkodnának a jövőről, hanem inkább az, hogy egyáltalán nem gondolkodnak. Amikor fiatalabb amerikaiakat kérdeztek arról, hogy inkább most költenek-e, vagy a nyugdíjra takarékoskodnak, a válaszok szinte azt jelezték, hogy a saját magukról mint idősebb emberről teljesen másként gondolkodnak.

K: A Prédikátor 5:18–20-ban, ha rájössz, hogy kapzsiság van a szívedben, hogyan szabadulsz meg tőle?

V: Először is, mi nem a megoldás, majd a megoldás.

Ami nem a megoldás. Nincs meg bennünk az erő, hogy megtisztítsuk az életünket, ezért egyesek úgy érvelhetnek, hogy csak várjunk Istenre, és ne tegyünk semmit. Úgy indokolhatják, hogy nem kell semmilyen lépést tennünk, mivel a kapzsiság bűnének legyőzése Isten felelőssége, nem a miénk. A probléma ezzel a válasszal az, hogy nagyon könnyen felhasználhatod arra, hogy igazold bármely bűnt, amit nem akarsz megszüntetni.

A válasz: De most már megvan a hatalmunk, nem saját erőnkből, hanem azért, mert Isten bennünk munkálkodik. Noha önmagunkban nincs erőnk, Krisztusban megkaptuk azt a képességet, hogy megtisztítsuk magunkat, ahogyan az 1 János 3:3 mondja: „Mindenki, akinek ilyen reménye van benne, megtisztítja magát”.

Ne kerülj olyan helyzetbe, hogy azt próbálod mondani Istennek: „Még ha a Szentlélek is hatalmasan munkálkodik az életemben, a te erőd egyszerűen nem elég erős ahhoz, hogy legyőzzem a kapzsiságomat, vagy bármely más bűnömet.” Bár addig nem fogunk teljesen abbahagyni a bűnözést, amíg el nem jutunk a mennybe, már most győzedelmeskednünk kell életünk bűneinek nagy részének legyőzésében.

K: A Prédikátor 5:18–20 szerint, ha keresztény vagy, és nem érzed magad olyan elégedettnek, ahogyan kellene, milyen lépéseket tehetsz?

V: Íme néhány lépés, amit megtehetsz, hogy elégedett legyél azzal, amid van.

Talán túl kevéssel is beérsz: lehet, hogy a kapzsiságod nem abból fakad, hogy túl sokat akarsz, hanem abból, hogy túl keveset akarsz. Miért érnéd be egy szánalmas, aprócska, 10 000 négyzetláb alapterületű, többmilliós dolláros kastéllyal, amely száz év múlva romos állapotba kerül, amikor örök kastélyod lehet, és Krisztussal együtt uralkodhatsz a mennyben? Miért elégednél meg csupán egy olcsónak tűnő Lamborghini-vel vagy Bugattival, amikor repülhetnél az új ég és az új föld között? Miért érdekelne egyáltalán, hogy jó orvosod legyen, ha soha többé nem leszel beteg? Még mindig úton vagy; még nem értél haza.

Nyered a versenyt? Pál a Filippi 3:13–14-ben és a 2 Timóteus 2:5-ben a keresztény életet egy sportversenyhez hasonlította. Nyersz, és honnan tudod? Talán a pénz, a presztízs, a dicsőség vagy valami más alapján próbáljuk megítélni, amiből úgy érezzük, hogy nincs elég, és attól tartunk, hogy lemaradunk róla. De talán rossz mércét használunk; azzal nyerünk, hogy dicsőítjük Istent.

Mindent veszteségnek tekints? Képzeld el, hogy egy versenyen indulsz, miközben tele van a hátizsákod. Valószínűleg esélyed sincs a győzelemre, hacsak le nem veszed a hátizsákot. Hasonlóképpen, egyes keresztények nem tudnak győzedelmeskedni a keresztény élet versenyében, amíg le nem veszik a világi dolgokkal teli hátizsákjukat. Pál a Filippi 3:7–8-ban azt mondta, hogy mindent veszteségnek kell tekintenünk ahhoz képest, hogy megismerjük Krisztus Jézust, a mi Urunkat.

Elszámoltathatóság: Hajlandó vagy-e arra, hogy mások elszámoltassanak veled? Vannak-e olyanok, akikkel őszintén beszélhetsz, és akik megkérdezhetik, hogyan teljesítettél ezen a területen a múlt héten? Őszintén elmondod nekik, hogy jól teljesítettél-e, vagy sem?

K: A Prédikátor 5:20 szerint hogyan lehet örömünk ennyi értelmetlenség közepette?

V: Elég nehéz lenne, talán szinte lehetetlen, ha valaki azt gondolná, hogy ennyi az egész, és elgondolkodna a jövőjén. Ez nem az otthonunk. Nem a miénk; Istené. De miközben átéljük ezt a múlandó életet, „Isten elfoglal [minket]”, tanít minket és felkészít minket az örök öröm örök otthonára Vele. Amikor útra kelsz, hogy meglátogasd a családodat, nincs értelme önmagáért az úton való vezetésnek. A cél nem a vezetés, hanem az, hogy meglátogasd a családodat. Egyébként van egy kifejezés arra, ami önmagában nem hoz hasznot, de elengedhetetlen ahhoz, hogy elérjünk egy olyan célt, amely hasznot hoz. Ezt „közvetítő tevékenységnek” nevezik.

K: A Prédikátor 6:6-ban és a Prédikátor 9:2–3-ban valóban mindenki közös sorsra jut?

V: A nap alatt, igen. A Prédikátor 7:2 szerint a halál minden ember vége. A Prédikátor könyve csak a földi életet tárgyalja, nem az örök életet. Természetesen egy dologban egyetértenek a Jehova tanúi, a mormonok, a muszlimok, a keresztények és sok más vallás: végső soron nem mindenki ugyanoda kerül.

K: A Prédikátor 6:1–3 szerint miben tűnik az élet tele iróniával?

V: Míg az 5. fejezet vége arról szól, hogyan élvezhetik az emberek az életet, a 6. fejezet ezzel ellentétben azt mutatja be, hogyan nem sikerül az embereknek élvezni az életet. Élvezd az életedet; örülj mindennek. Élvezd a nyugodt időszakokat, és a kihívásokat is.

Ha nagy áldásokkal rendelkezel, de nem tudod azokat élvezni, akkor mi értelme van? Úgy tűnik, az emberek inkább a jólét és az áldások megszerzésére törekednek, mint azok élvezésére. Mindenben örülnünk kellene. Örülnünk kellene az egyszerű dolgoknak, a leküzdött kihívásoknak és a tanulságoknak, amelyeket megtanulhatunk.

K: Miért jobb a halál napja a születés napjánál a Prédikátor 7:1 szerint?

V: Az ember neve köti össze ezt a két napot. Az ember a születése után azonnal megkapja a nevét. De az, hogy az emberek mire fognak emlékezni abból a névből, csak a halál napján dől el. Az utóbbi rész jelentősebb és tartósabb, mint az előbbi. Két szempontot érdemes itt figyelembe venni.

A Prédikátor 7:8 pontosan elmagyarázza, mire gondol. A halál napján a nap alatt töltött élet véget ér, és a földön mindent befejeztünk, amit be kellett fejeznünk. Mielőtt büszkék lennénk a teljesítményeinkre, várjunk a végéig, a halál napjáig, hogy lássuk, hogyan alakulnak valójában a dolgok. A jó hírnév halála után megmaradó ideiglenes és örök öröksége jobb, mint az ideiglenes öröm, amely nem tart tovább, mint a parfüm illata.

A Prédikátor 7:2 megmagyarázza, miért érdemes ezt figyelembe vennünk. Ha szem előtt tartjuk, hogy a halál mindenkit elér, az segít abban, hogy az örök perspektívára összpontosítsunk a nap alatt töltött pillanatnyi élet helyett.

K: A Prédikátor 7:1-ben mi a jelentősége annak, hogy a szerző itt az „olaj” szót használja?

V: Az „olaj” általában erős illatú volt. Az öröm (például parfümként) (Prédikátor 9:8), a jólét (Jób 29:6) és a jó hírnév (Énekek éneke 1:3) jelképeként használták. Az olajat a halott test megkenésére is használták.

K: A Prédikátor 7:4–7-ben mi is pontosan az a bolond?

V: Az, hogy valaki bolond, nem feltétlenül jelenti azt, hogy kevésbé intelligens, vagy hogy rosszabb eredményeket érne el az iskolában. Inkább azt jelenti, hogy elveszíti az egyensúlyérzékét és az önuralmát. A bolondok megrontják saját elméjüket, és elveszítik azt a képességüket, hogy elfogulatlan ítéleteket hozzanak. Gondoljunk csak egy olyan emberre, aki tisztában van az illegális kábítószerek veszélyeivel, mégis úgy dönt, hogy elkezd fogyasztani őket.

K: Mi az a „bolondok dala” a Prédikátor 7:5-ben?

V: Ellentétben a bölcs embertől származó, szükséges feddéssel, a bolondok dala egy vidám dal, amely azt mondja, hogy minden rendben van, még akkor is, ha nem így van. Talán a bolondok dalának lényege az, hogy megerősítse azt az elképzelést, hogy boldognak és elégedettnek kell lenni, és nem kell semmit sem változtatni, függetlenül a valóságtól.

K: A Prédikátor 7:7-ben mi a könnyebb: egy bolondnak bölccsé válnia, vagy egy bölcsnek bolonddá válnia?

V: Könnyebb egy bölcs embernek bolonddá válnia. A bölcsesség elsajátítása egy kis kihívás, de még nagyobb kihívás és munka a bölcsességet gyakorolni és alkalmazni az életben. Természetes hajlamunk az, hogy bolond módon cselekedjünk, és a jövő rovására próbáljuk maximalizálni a rövid távú örömöket.

K: Miért vágyakoznak az emberek a Prédikátor 7:10–12 szerint a régi szép idők után?

V: Amikor az emberek nosztalgiával gondolnak vissza a régi szép időkre, néha rózsaszín szemüvegen keresztül látják a dolgokat. A jó dolgokra emlékszünk, a rosszakat pedig megpróbáljuk elfelejteni. Emlékszünk a velünk szemben elkövetett jó cselekedetekre, de nem azokra az emberekre, akiket igazságtalanul megöltek. Például a 19. század végén volt a dél-amerikai Hármas Szövetség háborújának hatalmas mészárlása, a kínai Taiping-felkelés, valamint egy mindkettőnél jóval kisebb konfliktus, amelyet az amerikaiak polgárháborúnak neveznek. A 20. században a világot 1918-ban a spanyolnátha-járvány sújtotta, Indiában éhínség volt, számos népirtás történt, az Egyesült Államokban 1952-ben polio-járvány dúlt, majd később az egész világot elérte az AIDS-járvány, amely Afrikát különösen súlyosan érintette. A világ tanúja volt az első világháborúnak, a második világháborúnak, a koreai háborúnak és a vietnámi háborúnak. Aztán jött a hidegháború és a nukleáris háború félelme. A tizenkilencedik és a huszadik században sok jó dolog is történt. De a rossz dolgok annyira szörnyűek voltak, hogy inkább csak a jó dolgokra emlékezzünk.

K: A Prédikátor 7:12-ben milyen hasonlóságok vannak a bölcsesség és a pénz között?

V: Mindkettő segíthet megóvni a szerencsétlenségtől. Mindkettő segítséget nyújthat egy cél elérésében. És ahogy a gazdag emberek ritkák, úgy az igazán bölcs emberek is ritkák lehetnek.

K: A Prédikátor 7:14-ben hogyan tudjuk megkülönböztetni, mit tudunk megváltoztatni, és mit nem?

V: Vannak dolgok, amelyeket könnyen megváltoztathatunk – néha túlságosan is könnyen –, akár jóra, akár rosszra. Vannak dolgok, amelyeket nehezen lehet megváltoztatni, és vannak olyanok, amelyeket mi nem tudunk megváltoztatni, de Isten igen. Míg a Prédikátor 7:13 szerint azt, amit Isten görbére teremtett, mi nem tudjuk egyenesre tenni, az Ézsaiás 40:4 azt mondja, hogy Isten képes egyenesre és simára tenni azt, ami görbe volt. Vannak dolgok, amelyeket nem tudunk megváltoztatni, és Isten sem akarja megváltoztatni őket. Az első lépés az, hogy mindegyik dolgot elfogadjuk. Ahelyett, hogy aggódnánk és frusztrálódnánk, és ahelyett, hogy passzívak és fatalisták lennénk, türelmesnek, kitartónak és imádkozó szelleműnek kell lennünk.

K: A Prédikátor 7:15-ben (NIV) „értelmetlen életnek” vagy „múló életnek” kellene lennie?

V: A tudósok kétféle véleményt képviselnek: „rövid élet” vagy „értelmetlen élet”. Ettől függetlenül a Biblia azt tanítja, hogy földi életünk nagyon rövid, és hogy az Isten nélküli élet értelmetlen.

K: A Prédikátor 7:16-ban hogyan ne legyünk túlzottan igazak, hiszen a 2Korinthus13:11 -ben leírtak szerint a tökéletességre kell törekednünk?

V: A Filippi 3:12–14-ben Pál arra buzdítja a hívőket, hogy törekedjenek a cél felé, és a Máté 5:48 szerint arra kell törekednünk, hogy tökéletesek legyünk, ahogyan mennyei Atyánk is tökéletes. Soha nem lehetünk túlzottan Krisztus-szerűek. Az emberek azonban nem csupán egy, hanem háromféleképpen is lehetnek „túlzottan igazak”.

Gőg: Sajnos büszkék lehetünk az igazságosságunkra, mások iránti szolgálatunkra, a Bibliaolvasásunkra és az Istennel való járásunkra. Volt egy jó keresztény könyv, amelynek címe A hét halálos erény volt. Leírta, hogy még a jó erények is, mint például az őszinteség, a szorgalom stb., ha gőg kíséri őket, bűnökké válhatnak.

Önigazságosság: Ez valójában kissé eltér (és talán még rosszabb) a puszta gőgtől. Elkezdhetünk a saját igazságosságunkban bízni Isten kegyelme és irgalma helyett, ahogyan a zsidók tették a Róma 10:3-ban. A „When Critics Ask” című könyv 258. oldalán más szavakkal fogalmazza meg ugyanezt a gondolatot: az ember nem lehet túl igazságos, de lehet túlságosan igazságos.

A bűntelen tökéletesség tévedése: Vannak, akik – különösen egyes szentségi gyülekezetekben – azt hiszik, hogy ebben az életben bűntelenül tökéletesek lehetnek, ellentétben az 1 János 1:10-ben leírtakkal. Az ilyen emberek vagy nem ismerik jól önmagukat, vagy – ami gyakoribb – nem értik igazán a bűn fogalmát. Egyszer egy ilyen csoport vezetője azt mondta egy táborigazgatónak, hogy elérte a bűntelen tökéletességet. A táborigazgató, akit enyhén meglepett ez az állítás, megkérdezte a férfi telefonszámát. A vezető megkérdezte, miért. A táborigazgató azt mondta, azért, hogy felhívja otthon, és megkérdezze a feleségét, szerinte ő bűntelenül tökéletes-e. A vezető visszavonult, és azt mondta: „Nem úgy értettem, hogy nem követek el apró hibákat”. Egyes hamis tanítók, például Moon tiszteletes, azt állítják, hogy bűntelenül tökéletesek. A katolikusok azt állítják, hogy Mária bűntelenül tökéletes volt. Amikor azonban Mária dicsérte Istent a Lukács 1:46–55-ben, a Lukács 1:47-ben Jézust is Megváltójának nevezte. Nyilvánvalóan még Máriának is szüksége volt Megváltóra.

Hasonlóképpen, az ember lehet „túlzottan bölcs”, ahogyan túlzottan gazdag is lehet. A túlzott gazdagság nem egy dollárösszeg, hanem az a helyzet, amikor a pénzed már nem téged szolgál, hanem te szolgálod a pénzedet. A bölcsesség, sőt az istenfélő bölcsesség használata annak megismerésére, hogy mi a helyes cselekedet és hogyan tetszhetünk Istennek, jó dolog, de néha az elsődleges cél eltolódhat az Isten követésétől pusztán a tudás és a bölcsesség elsajátítása felé.

A „Hard Sayings of the Bible” (A Biblia nehéz mondásai) című könyv 295–296. oldalán erőteljesen hangsúlyozzák, hogy ez az igehely nem azt jelenti, hogy mások szemében túlságosan igaznak tűnünk, hanem az ige visszaható alakja azt jelenti, hogy magunkat igazabbnak tartjuk, mint amilyenek valójában vagyunk. Ez hasonló a Példabeszédek 3:7-hez, ahol az áll, hogy ne legyél bölcs a saját szemedben.

K: A Prédikátor 7:19-ben hogyan lehet egy bölcs ember hatalmasabb tíz uralkodónál?

V: Aki elháríthat egy háborút, annak erősebb serege lesz, mint annak, aki éppen most fejezte be a háborút. Aki könnyen szerez barátokat és szövetségeseket, az biztonságosabb helyzetben van, mint az, akinek mindig harcolnia kell a túlélésért.

Salamon ezt személyesen is megtapasztalta. Salamon nagy királyságának idején Asszíria és Babilon meglehetősen gyenge volt. A Közel-Kelet legnagyobb hatalmai a szárazföldön és a tengeren Egyiptom és Fönícia voltak, és Salamon mindkettővel nagyon baráti kapcsolatban állt.

K: A Prédikátor 7:23–24-ben mik a bölcsesség korlátai?

V: A bölcsek sem tudnak rájönni sok olyan dologra, amelyről nincsenek adataik. A Prédikátor 6:10–11:7 tízszer használja a „nem tudja/nem tudja meg/nem fedezi fel” kifejezéshez hasonló mondatot.

A bölcsek és a bolondok egyaránt meghalnak, és mindannyian szenvedhetnek az elnyomás alatt. Tehát a Prédikátor 7:12 szerint a pénz és a bölcsesség egyaránt hasznos lehet, de van határa annak, mennyire lehetnek hasznosak.

K: Miért talált a tanító a Prédikátor 7:28 szerint ezer férfi közül egy igaz embert, de egyetlen igaz nőt sem?

V: Először is: miért éppen az 1000-es szám? Lehet, hogy azért, mert az 1 Királyok 11:3 szerint Salamonnak 700 felesége és 300 ágyasa volt. Ezt fedezte fel Salamon személyesen a feleségei és ágyasai körében; nem pedig azt, amit Isten minden időkre igaznak mond. Valójában azonban van egy igaz ember, Jézus, és a mennyben minden férfi és nő igaz lesz.

K: Mit taníthat nekünk a Prédikátor 8:1–5 a király előtt tanúsítandó illendő viselkedésről?

V: Mivel a királyok Királyát szolgáljuk, nemcsak a helyes dolgokat kell tennünk, hanem azokat a megfelelő módon és időzítéssel is. Például, ha valaki nagyon dühös, az talán nem a legjobb alkalom arra, hogy felhozzunk valamit. Hasonlóképpen, ha éppen tragédiát szenvedett el, vagy akár valami jó dolog történt vele, ami háttérbe szorítja a te hírét, talán nem érdemes közvetlenül utána szólalnod.

Az sem jó, ha bizonyos dolgokat akkor hozol fel, amikor te magad nagyon dühös vagy, vagy nagyon fáradt. Amikor fegyelmezed a gyerekeidet, azt kizárólag az ő javukra, irántuk érzett szeretetből kell tenned, nem pedig a saját dühödből. Ha nagyon dühös vagy valami miatt, amit a gyerek tett, teljesen rendben van, ha azt mondod neki: „Meg foglak fegyelmezni, de nem most azonnal. Először kicsit lehűtöm magam.”

K: A Prédikátor 8:1–5 alapján honnan tudod, mikor mondhatod el a véleménykülönbségedet egy hatalmon lévő személynek, és mikor nem szabad?

V: Ha egy királynak, kormánytisztviselőnek vagy vállalati vezetőnek megvan a hatalma, hogy egy pillanat alatt elbocsásson téged vagy megszüntesse a pozíciódat, akkor óvatosnak kell lenned abban, hogyan közelíted meg a dolgokat. Vannak dolgok, amelyek első ránézésre csupán egy cél elérésének eszközének tűnhetnek – például a nagyobb nyereség vagy a jobb gazdasági helyzet –, de valójában egyáltalán nem azok, hanem a vezető szemében önmagukban is célnak számítanak. Ezek „szent tehenek”, vagyis lehetetlen őket kritizálni anélkül, hogy az következményekkel járna.

Ha úgy ítéled meg, hogy ez egy „szent tehén”, akkor ne hozd fel a témát. De ha úgy gondolod, hogy nem az, először megkérdezheted, érdekli-e őket egy alternatíva meghallgatása. Ha hajlandóak rá, próbáld felvetni a jobb megoldást anélkül, hogy az első megoldáshoz hűséges embereket rossz színben tüntetnéd fel, vagy úgy tűnne, mintha őket kritizálnád.

Ha lehetséges, és úgy tűnik, hogy ketten közösen dolgoztatok ki egy jó ötletet, akkor annak nagyobb esélye van az elfogadásra, mintha egyedül te találtad volna ki.

Ne csak azt próbáld megtenni, ami helyes. Próbáld meg a helyes dolgot a megfelelő módon, a megfelelő időben megtenni. Jézus valójában beszélt a betakarítás idejéről, az éjszakáról, amikor senki sem tud dolgozni, és általában az időzítésről. Ahogy Jézus mondta testvéreinek a János 7:6-ban: „Bár a ti időtök mindig kéznél van, az én időm még nem jött el.”

K: A Prédikátor 8:2–5 szerint mindig engedelmeskednünk kell a királyoknak, függetlenül attól, hogy jót vagy rosszat parancsolnak-e?

V: Nem. Egy analógia segíthet itt. Függetlenül attól, hogy egy kormányzónak tetszenek-e az ország összes törvényei, a hazafias polgároknak be kell tartaniuk a tartomány törvényeit, kivéve, ha azok ütköznek az ország törvényeivel. Függetlenül attól, hogy a miniszterelnöknek tetszenek-e Isten törvényei vagy sem, minden polgárnak be kell tartania az ország törvényeit, kivéve, ha azok ütköznek Isten törvényével.

K: A Prédikátor 8:9–11 szerint milyen korlátok vonatkoznak arra a hozzáállásra, hogy „megteszem, ha megúszom”?

V: Salamon egyik érve az, hogy őket nem gátolják az ebben az életben látott következmények. Minden elfogott gonosz bűnözőre több mint egy gonosz ember jut, aki szabadon marad. Az egyetlen gátja ennek a hozzáállásnak az, hogy a halál után eljön az igazságszolgáltatás, és Isten megfelelően megfizeti nekik.

K: A Prédikátor 8:12-ben hogyan lehetséges, hogy a gonosz ember hosszú életet él, hiszen Isten az igazaknak ad hosszú életet?

V: A Prédikátor8:12 -ben nem ígér semmit a gonoszoknak, hanem az élet igazságtalanságára utal, ahogyan azt kizárólag „a nap alatt” érzékelik. Néhány (nem minden) gonosz valóban hosszú életet él a földön. Természetesen még a leghosszabb földi élet semmit sem ér az örök élethez képest.

Martin Gardner, a Scientific American egykori rovatvezetője és önmagát „filozófiai teistának” nevező szerző, remek esszét írt, amelyben pontosan ezt a szempontot tárta fel The Whys of a Philosophical Scrivener című könyvében. Természetesen Gardner ezt csaknem 3000 évvel Salamon után fedezte fel. Lactantius (kb. 303–325) hasonló gondolatot fogalmazott meg a The Divine Institutes című művének 6. könyvében, 9. fejezetében, a 171–172. oldalon.

K: A Prédikátor 9:5–6 és a Zsoltárok 6:5 szerint az emberek a halálukkor eszméletlenek és nem léteznek, mivel a halottak semmit sem tudnak?

V: A halottaknak nincs emlékezetük ebben a világban, nem pedig nincs emlékezetük erről a világról, ahogyan azt a *When Critics Ask* című mű 259. oldala állítja. A Prédikátor fő gondolata az élet értelmetlensége a nap alatt. Egyrészt a földön élő emberek elfelejtik majd, amit róluk emlékeztek. Másrészt ők maguk sem fognak többé részt venni a földi ügyekben. Ugyanakkor, ahogyan a Lukács 16. fejezetben a gazdag ember és a koldus példázata is mutatja, az emberek továbbra is emlékezni fognak a dolgokra és azokra az emberekre, akiket a földön ismertek.

A Prédikátor 9:5–6-ban a „tudni” jelentésű héber szó, a yada, annyiban érdekes, hogy jelentéskörének határai szélesek. A Strong-konkordancia szerint: „ősi gyök; tudni (szigorúan véve látás útján megbizonyosodni); rendkívül sokféle értelemben használatos: átvitt, szó szerinti, eufemizmusként és ok-okozati összefüggésben. Oktatás, kijelölés, büntetés stb. [az alábbiak szerint]:” elismerni, ismeretség (ismerős), tanácsot adni, válaszolni, kinevezni, bizonyosan, tudatában lenni stb. A Strong-féle konkordanciában szereplő további érdekes szinonimák a következők: kijelenteni, oktatni, elmondani és érezni.

A „tudni” jelentésű különböző szavak közül ez a szó itt megfelelő, mert „a halottak semmit sem tudnak” legalább négy szempontból.

1. A halottak már nem látnak (nem ismernek fel) semmit a nap alatt.

2. Bármilyen tudást és tapasztalatot is szereztek, az a nap alatt elveszik, mert nem tudják továbbadni.

3. Ahogyan az 5. versben is olvasható, a (szellemileg és testileg) halottaknak nincs reményük, és nincs tudásuk a jövőbeli állapotról. Még a gonoszok is reménykedhetnek ezen a földön abban, hogy megbánják bűneiket és üdvözülnek, amíg még a nap alatt lélegeznek.

4. Nincs tudomásuk semmiféle jutalomról. Ahogyan a Jób 14:21-ben is olvasható, a halottaknak nincs tudomásuk arról, hogy emléküket tisztelik-e vagy megvetik-e, sem arról, hogy milyen hamar feledésbe merülnek.

A Jób 19:25–27, a Zsoltárok 16:10 és az Ézsaiás 25:8 szintén a túlvilágról tanítanak. További információkért lásd a Zsoltárok 6:5-ről szóló fejtegetést is.

K: A Prédikátor 9:7–9 és a Prédikátor 11:3–10 azt hangsúlyozza, hogy a nap alatt boldognak kell lennünk értelmetlen életünkkel?

V: Az irónia azt jelenti, hogy különböző szavakat használunk arra, hogy a szavak szokásos jelentésének pontosan az ellenkezőjét fejezzük ki. Isten számos helyen alkalmaz iróniát a Bibliában, és ez itt egy egyértelmű példa rá.

Azoknak az „a nap alatt” élő embereknek, akik soha nem fogják keresni Istent, nagyon igyekezniük kell, hogy minél jobban élvezzék az életet, mert haláluk után már nem lesz semmiféle örömük. Gondolkodj el ezen a komoly gondolaton, miközben sietsz élvezni az évszak örömeit – és érezd jól magad!

K: Mit jelent a Prédikátor 9:10-ben az, hogy „bármit is találsz, amit kezeddel csinálhatsz”?

V: Ez egy nagyobb szakasz, a Prédikátor 9:7–10 része, ahol az Istenet nem követőknek szóló tanács ironikus. (Az irónia olyan kijelentés, amelynek jelentése ellentétes a szavakkal, például: „Ma keményen kell dolgoznod, hogy pénzt keress magadnak, ha holnap meghalsz”.) A jelentése itt az, hogy ha a nap alatt (Isten nélkül) akarsz élni, akkor keményen dolgozz mindenben, amit csinálsz, mert az mind eltűnik, amikor meghalsz.

Van egy második jelentése is azoknak a hívőknek, akik Isten alatt élnek. Számukra ez nem irónia, hanem inkább azt jelenti, hogy élvezzük és keményen dolgozzunk mindenben, amit csinálunk, mert az Úrnak tesszük, ahogy a Kolossébeliekhez írt levél 3:23 mondja.

K: A Prédikátor 9:11-ben hogyan lehetséges, hogy „mindenkivel megesik az idő és a véletlen”, hiszen Isten minden felett szuverén uralmat gyakorol?

V: Isten az időn túl áll, mégis az időt nyilvánvalóan Ő teremtette teremtményei számára. Istennek nem kell semmit sem kitalálnia, de a valószínűség törvényeit a teremtés természeti törvényeinek részeként alakította ki. A káosz és az, amit általában véletlennek nevezünk, csupán néhány azok közül az „ecsetek” közül, amelyeket Isten használ a valóság falfestményének megalkotásához.

K: A Prédikátor 9:11b-ben mi a véletlen?

V: Semmi sem történik azon kívül, amit Isten tud, és amit Isten megenged. De amikor az emberek a „véletlen” szót használják, két különböző dolog egyikét értik alatta, és általában nem tesznek különbséget a kettő között. Először is, a természetben a „tiszta véletlen” olyan dolog, ami semmiféle természetes ok nélkül történik. Nem sokat tudunk az atomok bomlásáról és a szubatomi részecskékről, de ezt a homályos területet leszámítva a tudósok soha nem figyeltek meg a természetben semmit, ami „tiszta véletlen” lenne.

Másodszor, amikor az emberek a véletlenről beszélnek, általában azt értik alatta, amit a matematikusok „káosznak” neveznek. A káosz olyan jelenség, amelyet természetes módon lehetetlen bármilyen pontossággal előre jelezni. Például, ha megpróbálnánk előre jelezni egy amerikai város hőmérsékletét egy hónap múlva 0,001 fokos pontossággal, akkor elolvashatnánk az Egyesült Államok összes hőmérsékletét és szélsebességét 0,001 fokos pontossággal, a talajtól 100 lábos időközönként egészen 60 mérföld magasságig. De még ilyen pontossággal is tévedhetnénk, mert nem vettük figyelembe, hogy Európában néhányan bekapcsolják a ventilátorukat. Egyszerűen fogalmazva: a káosz az, amikor a bemeneti adatok apró változásai nagy változásokat okoznak a kimeneti adatokban. Gondoljunk csak a kockadobásra. Egy kissé erősebb csuklómozdulat azt jelentheti, hogy a pontosan egy élen landoló kocka sebessége valamivel nagyobb lesz, és még egyszer megpördül, így „6”-os lesz ahelyett, hogy „1”-es lenne.

Miért nem játszanak csak egy mérkőzést a baseball World Series-ben vagy a kosárlabda országos bajnokságban? Mert jelentős az „esélye”, hogy a jobb csapat nem nyeri meg az első mérkőzést. Amikor valamiben sikeresek vagyunk, hajlamosak vagyunk elrejteni vagy minimalizálni a véletlen/káosz szerepét abban. De vannak, akik átlátnak ezen. Például amikor J. Paul Getty-t megkérdezték, hogyan lett ilyen sikeres, így válaszolt: „Vannak, akik olajat találnak. Mások nem.”

K: Mivel a Prédikátor könyvében (9:12 ) az áll, hogy senki sem tudja, mikor jön el az ő órája, mi a helyzet azokkal a bűnözőkkel, akiknek már meg van határozva a kivégzésük dátuma és időpontja?

V: Az emberek általában nem tudják, mikor fognak meghalni, és gyakran úgy tűnik, hogy hirtelen jön el a halál. Ez a vers azonban akkor is igaz, ha egy bűnözőnek megmondták a kivégzésének pontos másodpercét. Hiszen amíg az esemény be nem következik, még a kivégzendő bűnözők sem tudják biztosan, hogy abban a másodpercben meghalnak-e, vagy az utolsó pillanatban kegyelmet kapnak.

K: A Prédikátor 10:1-ben miért van az, hogy valami, ami félig jó és félig rossz, nem félig jó, hanem inkább bűzlik?

V: Érdekes természeti törvény, vagyis az entrópia törvénye, hogy egy kis romlás az egész tételt tönkreteszi. Ez vonatkozik a gyógyszerekre, az ételekre, sőt az épületekre és a szépségre is, akárcsak a parfümre. Érdekelne-e egy nagyon nagy, fényűző és drága ház megvásárlása, amelynek alapzatában olyan repedés van, hogy a repedésen keresztül beláthatnál a ház belsejébe? A ház 99%-a még mindig jó állapotban van. Hasonlóképpen, egy kis gonoszság az életünkben tönkreteheti a sok jót. Egy kis gonoszság, amelyet egy gyülekezetben eltűrnek, nagy kárt okozhat. Könnyebb tönkretenni valamit, mint felépíteni.

K: A Prédikátor 10:2-ben Isten előítéletes a balkezesekkel szemben?

V: Nem. A Bírák 20:16 szerint a benjáminiták közül néhányat éppen azért tartottak nagyra katonaként, mert balkezesek voltak. Bár a benjáminiták bűnt követtek el azzal, hogy háborúba indultak, és a balkezességet kifejezetten megemlítették, az, hogy bal- vagy jobbkezesek voltak, semmi köze nem volt ahhoz, hogy jók vagy rosszak voltak-e.

A Prédikátor 10:2 egyszerűen csak köznyelvi kifejezéseket használ a jó és a rossz leírására. Isten tetszése szerint könnyen érthető, köznyelvi nyelven is kommunikálhat.

K: Mit jelent a Prédikátor 10:2-ben az, hogy „a bölcs a jobb oldalon, a bolond pedig a bal oldalon”?

V: A legtöbb ember jobbkezes volt. Ezért a jobb kézzel végzett cselekedet természetes, kecses és hatékony. Ugyanezt a feladatot a nem domináns kézzel elvégezni kínos, ügyetlen vagy humoros lehet, legalábbis mások szemében. A bölcs életmód egyik hatása, hogy szavaid és cselekedeteid kedvesek, ésszerűek, és következetesen tükrözik, ki is vagy valójában. A bolond életmód egyik következménye, hogy a szavaid és cselekedeteid szeszélyesnek és képmutatóaknak tűnhetnek, mintha nem lennének alapvető értékeid, hanem csak azt mondanád, ami éppen a legkellemesebbnek tűnik abban a pillanatban.

K: A Prédikátor 10:3 szerint milyen módokon mutatják meg a bolondok mindenkinek (kivéve magukat), hogy bolondok?

V: Az egyik leggyakoribb módszer a dicsekvés. Nem veszik észre, hogy a dicsekvés inkább arról árulkodik másoknak, mennyire fontosnak tartják magukat, mint arról, amivel dicsekednek. A bolondok úgy érezhetik, hogy másokat le kell alázniuk ahhoz, hogy magukat felmagasztalhassák. Ha egy idegen valami rosszat mond nekem valaki másról, az első gondolatom az, hogy vajon miért mondja ezt nekem, a második pedig az, hogy mi a baj vele, hogy úgy gondolja, ezt el kell mondania nekem.

A bölcs ember bölcs szavakat mond, de kerüli a túl sok beszédet. Ha sok a szó, a bűn elkerülhetetlen, ahogyan a Példabeszédek 10:19 mondja. A szelíd válasz elhárítja a haragot, de a durva szó felkavarja a dühöt, ahogyan a Példabeszédek 15:1 tanítja.

Az útján sétáló részeg egyik oldalról a másikra ingadozik. Ha különböző embereknek hazudsz, most már nyomon kell követned, hogy melyik hazugságot melyik embernek mondtad, és bajba kerülhetsz, ha ők egy szobában találkoznak.

K: A Prédikátor 10:4 szerint milyen jó lehetőségek vannak arra, hogy hogyan reagáljunk, ha egy hatalmon lévő személy haragszik ránk?

V: A Jakab 1:20 szerint az ember haragja nem eredményezi azt az igazságosságot, amelyet Isten kíván. Haragból könnyű olyat mondani, amit később megbánsz. Egyes ellenségeid talán azt is szeretnék, hogy haraggal reagálj, hogy jobban érezzék magukat, amikor legyőznek téged.

Jobb, ha úgy teszünk, mintha külső megfigyelők lennénk, akik objektíven szemlélik a két másik emberrel kialakult helyzetet. Mi a legjobb, amit most tehetsz, és mi a legjobb, amit később tehetsz, hogy a lehető legnagyobb eséllyel elérd a kívánt eredményt? Ha egy dühös emberrel szembeszállsz, mielőtt esélye lenne lehűlni, szinte semmi esélyed sincs rá, hogy meggyőzd. Az egyetlen eset, amikor ezt esetleg megteheted, az, ha vannak szemtanúk, és meg kell védened a hírnevedet vagy a cselekedeteidet.

K: A Prédikátor 10:5–7 szerint mit tegyél, ha a hatalmon lévők szeszélyből kormányoznak?

V: Ha te vagy a felettesük, kicserélheted őket becsületes emberekre a beosztottaid közül. De ha te vagy az alárendeltjük, néha nem sokat tehetsz. Ha hajlandóak tőled tanulni, és fontolóra vesznek egy alternatív, esetleg jobb megoldást, az remek. De ha nem, akkor azzal, hogy javaslatot teszel, csak felidegesítheted őket. Ha lehetséges – legalábbis munkahelyi helyzetben –, próbáld meg kikerülni, hogy a hatalmuk alatt állj. Ha ez nem sikerül, gondold át, van-e valami, amit tehetsz, hogy megvédd magad, vagy enyhítsd a haragjukat vagy az irántad érzett ellenszenvüket anélkül, hogy a jellemedet veszélyeztetnéd.

K: A Prédikátor 10:6–7 szerint mikor bölcsebb nem bírálni egy alkalmatlan vagy korrupt vezetőt?

V: Akkor, amikor csekély az esélye annak, hogy hasznos változást érj el, viszont nagy az esélye a megtorlásnak. Néha a bolondság nagy méltóságba kerül, mert valakit azért neveznek ki vezetőnek, mert az embereknek tetszik, amit mond, nem pedig a bölcsessége vagy a legjobb megoldás miatt.

K: A Prédikátor 10:7-ben mit jelent az, hogy „szolgák lovon, és fejedelmek, mint a szolgák”?

V: A legjobb emberek jutnak-e a csúcsra, legalábbis a legtöbb esetben? Sokszor igen, de sok helyzetben egyáltalán nem. Voltak olyan uralkodók, akik elmebetegek voltak, vagy erkölcsi szörnyetegek. Érdemtelenségük hatását enyhítheti, ha bölcs minisztereik vannak alattuk, de akkor miért nem lehetnének inkább a bölcs miniszterek az uralkodók? Másrészt az emberek felnéznek Ágoston, Galileo, Aquinói Szent Tamás, Newton, Gauss, Fermi és Einstein zsenialitására, és azt mondják, hogy a világ csak nagyon kevés ilyen embert hoz létre. Másrészt az igazság egészen más lehet. Minden ilyen emberre juthat száz másik is, akikben megvan a potenciál, hogy pont olyanok legyenek, mint ők, de soha nem engedték meg nekik, vagy ők maguk sem engedték meg maguknak, hogy kibontakoztassák a képességeiket.

Talán egy következetesen sikeres szervezet egyik jellemzője az, hogy képes felismerni a tehetséges egyéneket, és megfelelő pozíciókba helyezni őket, ahelyett, hogy véletlenszerű körülmények alapján bárkit behelyezne.

K: Mit mond a Prédikátor 10:8–9 arról, hogy vigyázzunk, nehogy az általunk előállított dolgok kárt okozzanak nekünk?

V: Háromféle alkalmazása van ennek.

Fizikai értelemben: ha valamit megfelelő óvintézkedések nélkül teszel, az visszaüthet rád.

Erkölcsi szempontból: ha valami gonoszat teszel vagy hozol létre, az visszafordulhat és támadhat rád, mert a gonosznak gyakran nincs hűsége.

A szív szempontjából annyira beletegyük a szívünket valamibe, hogy az elkezdhet uralkodni rajtunk és birtokolni minket. Még egy jó cselekedet esetében is: készen állsz-e bármikor arra, hogy elsétálj tőle, ha Isten azt akarja tőled?

Lehet, hogy a legtöbb dolog, amit teszel – legyen az jó vagy rossz –, károsíthat téged. A tanulság nem az, hogy ne tegyél semmit, hanem inkább az, hogy folytasd azt, amit tenned kell, de tegyél meg minden lehetséges óvintézkedést.

K: A Prédikátor 10:10-ben milyen nem fizikai példákat hozhatunk arra, hogy tompa baltával próbálunk dolgozni?

V: Nem fizikai értelemben is dolgozhatsz nem megfelelő eszközökkel. Ezenkívül elmulaszthatod a fejsze élezését, vagyis nem tarthatod karban a készségeidet, amikor tudod, hogy később szükséged lesz rájuk.

K: A Prédikátor 10:12–13-ban mik azok az őrült szavak, durva szavak, kedves szavak, hízelgő szavak és hazug szavak?

V: Sokféle beszédmód létezik, és szinte ugyanazt az információt lehet ezekkel a módokkal is átadni.

Az őrült szavak abban a tekintetben meglepőek, hogy céltalanul tönkretehetik mind a beszélő, mind mások hírnevét. A Prédikátor 10:20 is beszél az őrült szavakról, bár nem ezzel a kifejezéssel. A Példabeszédek 26:18–19 is említi a tréfából elhangzó őrült szavakat. Az őrült szavak csupán ostobaságot öntnek ki a Példabeszédek 12:23-ban, 15:2 és következő versekben, valamint a 14:3a-ban. A Példabeszédek 16:28 szerint a helytelen szavak még a legjobb barátokat is elválaszthatják egymástól.

A durva szavakat anélkül mondják ki, hogy figyelembe vennék, milyen hatással vannak másokra, azaz társadalmi kontextus nélkül. Nem csupán az igazat kell mondanunk, hanem az igazat szeretettel kell mondanunk (Efézus 4:15). Nem akarunk romlott szavakat mondani, ahogyan az Efézus 4:29a-ban is olvasható.

A kedves szavak itt és az Efézusbeliekhez írt levél 4:29 és következő versekben gyógyítanak, építenek, valamint szükség esetén kijavítanak és megfeddnek. Fenntartják és megerősítik a kapcsolatokat, és segítenek másoknak, ahogyan a Példabeszédek 16:23 tanítja. A szelíd válasz elháríthatja a haragot (Példabeszédek 15:1a). A kedves szavaknak megvan a megfelelő helyük, ahogyan azt a Példabeszédek 25:11–12 mutatja.

A Példabeszédek 28:23-ban szereplő hízelgő szavak felszínesen hasonlítanak a kegyes szavakra; de nem a másik személy segítésére szolgálnak; a büszkeségükre hatnak, gyakran a saját előnyöd érdekében. Paradox módon gyakran azzal végződnek, hogy megsebezik azt, akit hízelegnek, ahogyan a Példabeszédek 29:5 mondja.

A Példabeszédek 12:19,22 és 13:5-ben említett hazug szavak közé tartoznak bizonyos hízelgő szavak is, valamint olyan hamis állítások, amelyeket rövid távú haszonszerzés céljából mondanak, például egy eladás érdekében. Néha a hazug szavakban van igazság és valós részletek is, de szándékuk a félrevezetés.

Jézus a Máté 10:16-ban azt mondta, hogy legyünk bölcsek, mint a kígyók, de ártatlanok, mint a galambok.

K: A Prédikátor 10:15-ben hogyan jelzi az, hogy valaki könnyen elfárad vagy unatkozni kezd, hogy bolond?

V: A bolondok számára csak az azonnali kielégülés számít. Néhány igazán értékes dologhoz idő és kemény munka szükséges. Vannak, akik nem tekintenek elég messzire a jövőbe ahhoz, hogy ezt megtegyék.

K: A Prédikátor 10:16-ban mi a probléma, ha a király még gyermek?

V: Salamon már felnőtt volt, amikor királlyá lett, így ez nem személyesen Salamont érinti. De Salamon olyan helyzetben volt, hogy sok más ország királyairól hallhatott.

Amikor a király még kisgyermek, könnyen rá lehet venni, hogy mások akaratát hajtsa végre. A Példabeszédek 22:15a azt mondja, hogy a bolondság a gyermek szívében rejlik. Egy királyt vagy más magas rangú személyt gyakran nem korrekálnak, amikor szükségük lenne rá.

K: A Prédikátor 10:19-ben hogyan lehet a pénz a megoldás mindenre?

V: A nap alatt a pénz úgy tűnhet, mintha mindenre megoldás lenne, legalábbis a nap alatt. Az ókorban, és manapság is egyes muszlim országokban, egy gyilkos szabadon távozhat, ha ő vagy családja elegendő „vérpénzt” fizet az áldozat családjának. Még a mai Egyesült Államokban is előfordul, hogy gazdag ügyfelek drága ügyvédek segítségével pénzük révén megússzák a kiskorúval való nemi erőszakot és más bűncselekményeket.

K: A Prédikátor 10:20-ban miért kell olyan óvatosnak lennünk, amikor negatívan vagy bírálóan nyilatkozunk valamiről?

V: Ennek a lényege nem az, hogy kerüljük a gondolatokat és a madarakat. Inkább arról van szó, hogy szinte mindenkinek van olyan téves elképzelése, hogy szavai és cselekedetei sokkal kisebb közönséget érintenek, mint amennyit valójában; miközben mások másod- vagy harmadkézből hallanak róluk.

K: Mit jelent a Prédikátor 11:1–2-ben az, hogy „dobd a kenyeredet a vízre, és oszd szét hét vagy nyolc embernek”?

V: Kétféle nézet létezik.

Diverzifikáció: Nem tudhatod, mi fog sikeresnek bizonyulni, és mi nem. Valójában néhány dolog, ami biztos befektetésnek tűnik, gyakran éppen ellenkezőleg alakul. Ezért a legjobb, ha befektetéseidet különböző dolgokra, különböző területekre osztod szét. Ha valami tönkremegy, akkor még mindig megmaradnak a többi részei. A Prédikátor 11:6 is valami hasonlót mond. Ne feledd, a Prédikátor 11:2 és az azt követő versek nem azt mondják, hogy ezt akkor tedd, ha katasztrófák történnek, hanem amikor.

Mások segítése: Ez mások segítésére is utalhat. Nem tudhatod, milyen jó hatással leszel azokra az életekre, amelyekkel kapcsolatba kerülsz, és akár jó értelemben is megkaphatod a viszonzást a jótettedért. A zsidó Talmud, a Misna és a Targumok ezt az értelmezést adják.

K: A Prédikátor 11:3a-ban mit tanítanak nekünk itt a felhők és az eső?

V: A sötét, esővel teli felhőket már messziről láthatod. Annak ellenére, hogy még nem esik az eső, nagy bizonyossággal számíthatsz arra, hogy esni fog.

K: Bizonyítja-e a Prédikátor 11:3f, hogy a halál után nincs esély az üdvösségre, ahogyan egyesek állítják?

V: A Prédikátor 11:3 sem nem bizonyítja, sem nem cáfolja ezt. Ez egy költői eszköz arra, hogy emlékeztessen minket arra, hogy életünkben vannak visszafordíthatatlan dolgok. Miután meghaltál, ebben az életben már semmit sem tehetsz.

K: A Prédikátor 11:4,9-ben milyen példákat találunk arra, hogy a túlzott óvatosság vagy a túl sok habozás kudarchoz vezet?

V: Néhány példa: az a jó szamaritánus, aki soha nem segít senkinek, mert fennáll a kockázata, hogy kihasználják; azok a befektetők, akik semmibe sem fektetnek be, bármilyen ígéretes is legyen az, hacsak nem szinte biztosak abban, hogy nem fognak pénzt veszíteni; valamint az a vállalati vezérigazgató, akinek a cége alulmarad a piacra újonnan belépőkkel szemben, mert nem hajlandó olyan dolgokat finanszírozni, amelyek nem biztos sikert ígérnek.

Kérdezd meg magadtól, hogy nem szenvedsz-e elemzési bénulástól; milyen konkrét dolgok fognak megváltozni a további elemzésed eredményeként? Gondold át, hogy valójában a bizalmat keresed-e valamiben, vagy a bizonyosságot.

K: A Prédikátor 11:5–6 szerint mi haszna van a bölcsességnek, ha a külső események gyakran értéktelenné teszik a jóslatokat?

V: A bölcsesség néha pontosan megjósolja az eredményt, ahogyan azt a Prédikátor 11:3 is mutatja; de néha nem, ahogyan azt a 11:5–6 is mutatja. A bölcsesség többet jelent, mint a jövőbeli eredmény előrejelzése. A bölcsesség magában foglalja a rugalmasságot is; a váratlan eseményekre való felkészülést egy tartalék tervvel. A második világháborúban Eisenhower tábornok azt mondta: „A tervek haszontalanok, de a tervezés elengedhetetlen”. Abban a háborús időszakban tudták, hogy terveik egy-két héten belül mind elavulnak. Mégis tudták, hogy ha vannak terveik – bármilyen tökéletlenek és ideiglenesek is legyenek –, akkor is jobb helyzetben lesznek, mintha nem terveztek volna. Salamon is erről beszél a Prédikátor 11:1–2-ben.

K: Mit jelent a Prédikátor 11:6–7?

V: Ezek a versek röviden áttekintik néhány összetett eseménytípust. Két mintázat fonódik itt össze.

Visszafordíthatóság kontra visszafordíthatatlanság: A Prédikátor 11:6-ban szereplő kihajtó mag egy visszafordíthatatlan esemény példája, míg a Prédikátor 11:7 egy „visszafordítható” eseményt mutat be. Sokszor a tragédiák és a katasztrófák „komolyan játszanak”. A Prédikátor 11:8 az öregedésről szól. Felkészültél-e az utolsó eseményedre, amely természetesen elkerülhetetlen és visszafordíthatatlan?

Reményteljes vs. elkerülhetetlen: Bölcs dolog, ha a gazda minden földjén keményen dolgozik, még akkor is, ha nem tudja, melyik termés fog beérni, vagy hogy egyáltalán beér-e valamelyik. Másrészt Isten nélkül a közelgő „sötét napok” elkerülhetetlenek.

K: Miért jó a Prédikátor 11:8 szerint a jó időkben emlékezni a közelgő sötét napokra?

V: Ez nem a végső otthonunk, ezért ne helyezkedjünk el túlságosan kényelmesen! A föld minden szép dolga végül eltűnik, de a hívők számára ezeket még szebb dolgok váltják fel a mennyben.

Másrészt, amikor a dolgok rossznak tűnnek, az csak átmeneti, mert ez nem a végső otthonunk. Tehát akár úgy érezzük, hogy most napfényben élünk, akár sötétségben, meg kell őriznünk az örök perspektívát.

K: A Prédikátor 11:9-ben egy fiatalnak a szíve útját kell követnie, vagy Isten útját?

V: A Szentírásban néha szarkazmust használnak, és a Prédikátor 11:9-ben szereplő ironikus szarkazmus csak a vers utolsó mondatában válik világossá. Más szavakkal: légy boldog, tedd meg mindazt, amire vágysz, „de tudd meg, hogy mindezekért Isten ítélet elé állít téged”.

A zsidó kommentátorok – Menasseh ben Israel, Aben Ezra és Rashi – mindannyian ezt ironikusnak tekintik. Az irónia azt jelenti, hogy a kijelentés a szavak szó szerinti jelentésének ellenkezőjét fejezi ki, például amikor valaki azt mondja: „szóval érezd jól magad Isten nélkül”, miközben a másik ráébred arra, hogy mennyire üres és élvezet nélküli lesz végső soron az örök élet Isten nélkül.

Vannak, akik mások megfigyeléséből tanulnak, másoknak pedig saját maguknak kell átélniük a dolgokat. Valaki egyszer azt mondta: „A tapasztalat a legjobb tanár, de a legdrágább is.”

Természetesen a legjobb módszer az, ha teljes szívből keressük Istent, ahogyan a Jeremiás 29:13 mondja, és akkor nincs különbség.

K: Miért értelmetlen a fiatalság és az életerő a Prédikátor 11:10-ben?

V: Aki „a nap alatt” él, annak öregkorában a múltbeli fiatalsága és életereje nagyon értelmetlennek tűnhet.

K: A Prédikátor 11:10-ben, mivel minden, amit a tanító írt, helyes és igaz, miért tűnik úgy, hogy a Prédikátor egyes kijelentései a „nap alatt” ellentmondanak a Biblia más részeinek?

V: A legalista az, aki elutasítja a kontextus figyelembevételét, és itt különösen fontos a „nap alatt” való élet kontextusa. Az egyik legszembetűnőbb példa arra, hogy egy verset kiragadnak a kontextusból, egy bőrgyógyász esete, aki azt állította, hogy a Biblia azt mondja: „bőrért bőrért, az ember mindenét odaadja a bőréért”. Ugyanakkor elfelejtette az előző három szót: „És a Sátán így szólt”.

K: Miért van az, hogy a Prédikátor 12:1 szerint egyes idősebb embereknek nincs örömük az életben, míg másoknak van? Hogyan ápolhatjuk az örömöt az életünkben?

V: Az öröm a döntéseid mellékterméke. Az öröm attól függ, mire összpontosítasz. Ahogyan egyes színészek és színésznők öngyilkosságon gondolkodhatnak, vagy kevésbé önpusztító viselkedésformákhoz folyamodhatnak, amikor az öregedéssel romlik a külsejük, úgy egyes emberek is depressziósnak érezhetik magukat, ha azt gondolják, hogy csak a külsejük vagy a fiatalságuk van nekik. De azoknak, akik túllépnek ezen, és a jövőbeli örök örömre tekintenek, valamint azoknak, akik körülnéznek a családjukon és a kapcsolataikon, rengeteg okuk van az örömre, és már nem is számít annyira, milyen gyorsan tudnak futni egy mérföldet.

K: Miért olyan lehangoló a Prédikátor 12:1–8? Hiszen a lényeget már a Prédikátor 11:8-ban megértettük.

V: Mivel a nap alatt élünk, túlságosan könnyen elfelejtjük, hogy létezésünk nagy része NEM a nap alatt fog zajlani. Még ma is rengeteg ember nem fogja fel, hogy az örökkévalóságért kell élni, nem pedig a mai napért. Talán az embereknek többet kellene ezzel foglalkozniuk.

K: A Prédikátor 12:2–4-ben hogyan sötétedik el a fény, hogyan görnyednek meg az erős férfiak, és hogyan halványulnak el a malom zaja és az ének hangjai?

V: Ez arra utal, amit a hívők rövid, átmeneti állapotnak tekintenek: az öregségre. Konkrétan a remegés utalhat rázkódásra, például a Parkinson-kór miatt. Míg az erős emberek lehajlása utalhat a meggörnyedt hátra, valószínűbb, hogy a lábakra utal. A csikorgók elhallgatása arra utalhat, hogy csikorgóink (azaz fogaink) egyre kevesebbek lesznek. A fény elhalványulása, az ajtók bezáródása és az ablakon kinézők látásának romlása azt jelentheti, hogy a látás már nem olyan jó.

K: A Prédikátor 12:4-ben mi a lényege annak, hogy a madarak énekére kelnek fel?

V: A madarak hajnalhasadtával kelhetnek fel, amint elég világos lesz ahhoz, hogy magokat és rovarokat keressenek. Aki a madarakkal együtt kel fel, valószínűleg nem alszik jól.

K: Mit jelképeznek a mandulafa és a szöcske a Prédikátor 12:5-ben?

V: Palesztinában tél közepén a mandulafák virágai alul rózsaszínűek vagy vörösek, a többi részük pedig fehér. Ez a fehér hajat szimbolizálja. A szöcske, amely élete végéhez közeledve alig tud előrehaladni, általában az energiahiányt vagy a szexuális vágy hiányát jelképezheti.

K: Mit jelképeznek szerinted a Prédikátor 12:6-ban az ezüst zsinór, az arany tál, a kancsó és a kerék?

V: Ezek nagy valószínűséggel a testünkre utaló metaforák. A gerincvelő az ezüst zsinór, a fejünk lehet az arany tál, a kancsó (amely folyadékot tart) a szívünk, a kerek pedig, amely kihúzza a dolgokat, az emésztőrendszerünk vagy a tüdőnk lehet. Egy bizonyos ponton ezek már nem működnek olyan jól.

K: A Prédikátor 12:7-ben mi a jelentése a pornak és a szélnek/szellemnek?

V: A Prédikátor 11. fejezete előkészítette a terepet ennek, miszerint az életben sok dolog visszafordíthatatlan. A Mózes 3:19 azt mondja, hogy mivel testünk porból lett, porrá is válik. Isten adta nekünk a lelkünket, és a lelkünk elhagyja a testünket, és visszatér.

K: A Prédikátor 12:8-ban mi a legmegrázóbb üzenete annak, hogy „minden hiábavalóság”?

V: Ahogyan a por és a szél alkotja az embert a nap alatt, majd a körforgás visszatér a kiindulási pontra, úgy a leírt hiábavalóság is teljes kört ír le. A Prédikátor könyvének eddigi része azt mutatja, hogy minden más dolog, a nap alatt elért eredmények és minden, amit kereshetünk, hiábavalóság. A 12. fejezet azonban rávilágít arra, hogy fiatalságunk és saját életünk is hiábavalóság, vagyis por és szél, amely Istenen kívül semmilyen jelentőséget nem hordoz.

K: A Prédikátor 12:9–11-ben mi a prédikátor mondanivalója?

V: Lehetséges, hogy ettől a ponttól a fejezet végéig a szöveget egy titkár vagy valaki más írta. A lényeg az, hogy bár mindez hiábavalóság, a prédikátor tett valamit, ami nem volt hiábavalóság: segített másoknak megtanulni, mi a hiábavalóság és mi nem.

K: A Prédikátor 12:9–14 egy később írt kiegészítés?

V: Nincs külső bizonyítékunk sem az egyik, sem a másik irányba. Maga a Prédikátor könyve – a befejezés kivételével – első személyben van megírva, így lehetséges. Ha egy második személy írt volna kiegészítést a Prédikátorhoz, az nem jelentene problémát a tévedhetetlenség szempontjából.

K: A Prédikátor 12:11 és az azt követő versekben ki az az egyetlen Pásztor?

V: Csak egy Pásztor van, és az a Pásztor Isten. Mivel a juhok nem túl okosak, honnan tudják, hol vannak a ragadozók, hol a zöld legelő, hol feküdjenek le éjszakára, és hová menjenek télen? A juhok tudják, hogy a pásztort kell követniük. Hasonlóképpen Isten ad nekünk bölcsességet. Isten ad értelmet is az életünknek. Ahogy egy orosz közmondás mondja: „Ha egy út nem vezet templomhoz, akkor mi haszna van?”

K: A Prédikátor 12:12-ben mikor rossz dolog a könyvek tanulmányozása és a további ismeretszerzés?

V: Nem mindig jó dolog. Sok olyan irodalmi mű, amely azt állítja magáról, hogy tényeken alapul, időpazarlás annak számára, aki az igazságot akarja megismerni. Az is rossz, ha csak tanulni akarsz, de nem akarsz engedelmeskedni Istennek, és nem akarod alkalmazni az általad ismert istenfélő bölcsességet. Ha az evésen és alváson kívüli időd 100%-át csak olvasással töltenéd, akkor sem lenne időd mindent elolvasni. Egy bizonyos ponton abba kell hagynod, hogy csak magadért olvass, és a körülötted lévő embereket is szeretned kell.

Előfordul, hogy valaki kizárólag azért jár templomba, hogy mit tanulhat a prédikációból. Nem érdekli az éneklés és az Isten imádása más formában, és nem érdekli a másokkal való együttlét sem, csak a tanulás. Bár Isten Igéjének tanulmányozása jó dolog, ők eltévesztették a lényeget. Örülnünk kell annak, hogy részt vehetünk olyan közös tevékenységekben, amelyekben Isten azt akarja, hogy részt vegyünk, még akkor is, ha abból semmit sem tanulunk.

K: A Prédikátor 12:13–14 szerint mi a Biblia ezen könyvének fő üzenete?

V: A Prédikátor teljes könyve – az utolsó hat vers kivételével – tele van iróniával. Azonban arra az esetre, ha valaki teljesen elmulasztotta volna a lényeget, a szerző a végén kilép az iróniából. Nincs értelme a nap alatt élni az Úr félelme helyett. Bármit is döntesz, ne feledd, hogy Isten minden jót megjutalmaz, és minden rosszat megbüntet.

K: A Prédikátor könyvében melyek azok a legkorábbi kéziratok, amelyek ma is fennmaradtak?

V: A Holt-tengeri tekercsek: (Kr. e. 175–150) 3 különálló példány a 4. barlangban. A példányokat 4Q109 és 4Q110 néven emlegetik. A 4Q110 két töredékből áll. Ezeket a Kr. e. 2. század végére datálják.

A Wycliffe Bibliai Szótár (436–438. o.) azonban azt állítja, hogy csak két különálló példány létezett. Megemlíti, hogy az egyiket Kr. e. 175–150 között írták. A két példány közül a régebbi, a 4QQoholeth(a) Kr. e. 175–150-re datálható; tartalmazza a Prédikátor 5:13–17; 6:1; 6:3–8; 6:12; 7:1–10; 7:19–20 verseket tartalmazza. Az újabb, a 4QQoholeth(b) i. e. 50 körülről származik. Ez a Prédikátor 1:10–14, 15? verseket tartalmazza.

Összességében a Holt-tengeri tekercsekben a Prédikátor könyvéből a következő versek maradtak fenn:1:10 –14,15?5:13 –17; 6:1,3–8,12; 7:1–10,19–20.

A keresztény Biblia-kéziratok, amelyek körülbelül Kr. u. 350-ből származnak, tartalmazzák az Ószövetséget, beleértve a Prédikátor könyvét is.

A Papyrus Med. 13 (3. század) a Prédikátor könyvének egy részét tartalmazza.

A Vaticanus (Kr. u. 325–350), a Sinaiticus (Kr. u. 340–350) és az Alexandrinus (Kr. u. 450 körül) mindegyike megőrizte a Prédikátor teljes szövegét.

K: Mely korai írók hivatkoztak a Prédikátorra?

V: A nicénai zsinat előtti írók közül a következők hivatkoztak a Prédikátor könyvének versaira vagy utaltak rájuk:

Hermas pásztora (kb. 115–155)

Melito/Meleto of Sardis (Kr. u. 170–177/180) felsorolja az Ószövetség összes könyvét, és minden olyan könyvet felsorol, amely ma is megvan, kivéve a Nehémiás és az Eszter könyvét. 4. töredék a „Book of Extracts” című műből, 759. oldal.

Tertullianus: Öt könyv Marcion ellen (207/208)

Hippolytus (Kr. u. 222–235/6) név szerint említi a Példabeszédek, a Bölcsesség, a Prédikátor és az Énekek éneke könyveket az Énekek éneke kommentárjának töredékében, 176. o.

Origenész (Kr. u. 225–254)

Cyprianus, Karthágó püspöke (kb. 246–258)

Gregorius Thaumaturgus (Kr. u. 240–265) egy egész művet írt, a Prédikátor könyvének metafrazisát.

Dionysius of Alexandria (246–256)

Alexandriai Péter (306,285–310/311) a Prédikátor 1:15-öt így idézi: „Mert bennük teljesedik be, amit a Prédikátor mondott.” A kanonikus levelek, 4. kánon, 270. o.

Methodius az Olümposzról és Patarából (Kr. u. 270–311/312)

Nikaia után:

Athanasius (367) a 39. húsvéti levél 4. fejezetében (552. o.) felsorolja az Ószövetség összes könyvét.

Nazianziusi Gergely (330–391) a Szentírásról szóló versében említi a Prédikátor könyvét. Gregorius versét (görög nyelven) Migne Patrologia Graeca című művének 37. kötetében, 471–474. oszlopokban találjuk (Carmina Dogmatica, 1. könyv, 1. szakasz, Carmen XII). További információkért lásd: http://www.bible-researcher.com/gregory.html.

Hippo-i Ágoston (388–430) az Isten városa című művében említi a Prédikátor könyvét: 17. könyv, 5. fejezet, 345. oldal, valamint 17. könyv, 20. fejezet, 358. oldal.

Salamiszi Epiphanius (360–403) a *Panarion* című művében említi a Prédikátor könyvét.

Jeruzsálemi Cirill (kb. 349–386) a Prédikátor könyvéből a 9:7–8 verseket Salamon műveként idézi a Prédikátor könyvéről szóló 22. előadás 8. fejezetében, 152. oldalon.

János Aranyszájú (–407) a Máté-evangéliumhoz fűzött kommentárjának 10. kötetében, a 40. homíliában (263. o.) kijelenti, hogy a Prédikátor 7:2-t Salamon írta

Az eretnekek és a hamis művek körében

A pelagiánus eretnek, Mopsuesztiai Teodor (392–423/429) utal a Prédikátor 12:7-re a Malakiáshoz fűzött kommentár 22. fejezetében, 411. oldalon

K: Melyek a Prédikátor könyvében a héber és a görög Septuaginta közötti fordítási eltérések?

V: Íme néhány közülük. Az alábbi példákban – ha másképp nem jelezzük – a maszorétikus szöveg szerepel először. Főként az első fejezetre koncentráltam, hogy képet kapjak az egész könyvről. Az első szöveg a maszorétikus szöveg, a második pedig a Septuaginta, ha másképp nem jelezzük.

Prédikátor 1:1 „a jeruzsálemi király” vs. „Izráel királya Jeruzsálemben”

Préd 1:6 a „szél” vs. „az”, ami dél felé halad, majd visszatér északra

Préd1:11 : „a múlt emlékei” vs. „az első dolgok”

Préd1:11 : „utána lesz” vs. „utoljára volt”

Préd1:13 : „mennyek” kontra „menny”

Préd1:15 : „kimért” kontra „megszámolt”

Préd1:17 : „A szívemet a bölcsesség megismerésére szenteltem” kontra „a szívem sokat tudott”

Préd 2:3 „bolondság” vs. „vidámság”

Préd 2:25 „több, mint én” (maszorétikus, Targum, Vulgata) vs. „Nélküle” (néhány maszorétikus, Septuaginta, szír)

Préd8:10 : „dicséret” (héber és Septuaginta, Aquila, Vulgata) kontra „dicséretet kapnak, és elfeledésbe merülnek” (más héber szövegek)

Prédikátor 9:2 „a jó és a rossz” (egyes héber szövegek, Septuaginta, szír, Vulgata) szemben a „jóval” (a legtöbb héber kézirat)

Préd 9:14 „csapdák” (maszorétikus) vs. „erődítmények/ostromlási eszközök” (Septuaginta, szír, Vulgata)

Préd 12:6 „elengedett” (Qere, Targum) vs. „eltávolított” (Kethib) vs. „megtört” (Septuaginta, Vulgata)

Ha másképp nem jelezzük, a Szentírás-idézetek a Berean Standard Bible (BSB) című, közkincsnek nyilvánított Szentírásból származnak: https://berean.bible