< Bibliai kérdés Zakariás könyvéből

K: Mi a Zakariás könyvének vázlata?

V: Íme egy átfogó vázlat.

A. Zakariás 1:1–1:6 Térjetek vissza az Úrhoz, és forduljatok el a gonosztól

B. Zakariás 1:7–6:8 Nyolc jövőbeli látomás

1. Négy lovas a mirtuszok között. Zakariás 1:7–17

2. Négy szarv és négy mesterember. Zakariás 1:18–21

3. A mérőzsinórral rendelkező férfi. Zakariás 2

4. Tiszta ruhák a főpap számára. Zakariás 3

5. Az arany gyertyatartó és a két olajfa. Zakariás 4

6. A repülő tekercs. Zakariás 5:1-4

7. A kosárban lévő asszony Babilonban. Zakariás 5:5-11

8. A négy szekér. Zakariás 6:1–8

C. Zakariás 6:9-15 Jósua főpap megkoronázása

D. Zakariás 7–8: Böjt

1. Igazságosság és irgalom, nem csupán böjt

2. A féltékeny Isten ígérete

E. Zakariás 9–11 Az első jövendölés: a királyt elutasítják

1. Az északi és nyugati nemzetek Izrael ellen. Zakariás 9:1–13

2. A tavaszi eső ígérete. Zak 9:14–10:12

3. A bolond pásztorok és a jó pásztor. Zak 11

F. Zakariás 12–14 A második prófécia: a király trónra lép

1. Izrael visszatér Istenhez, bár kétharmada elpusztul. Zakariás 12–13

2. Az Úr jövőbeli harca Jeruzsálemért. Zakariás 14

K: Gyakran említik-e Zakariást a Biblia más könyveiben?

V: Méretéhez képest a Zakariás könyvet gyakrabban említik, mint bármely más könyvet. Ennek egyik oka az, hogy a Zakariás könyve sokkal rövidebb, mint a nagy próféták könyvei. Ennek ellenére az Újszövetség körülbelül negyven alkalommal idéz ebből a könyvből.

A Bibliában számos más személy is szerepel, akiket szintén Zakariásnak hívnak. Azonban a könyv szerzője, Zakariás a Nehémiás 12:4,16-ban, valamint az Ezsdrás 5:1-ben és 6:14-ben kerül említésre.

K: Milyen hasonlóságok vannak a Zakariás könyve és a Jelenések könyve között?

V: Bár a Jelenések könyvében sok olyan dolog szerepel, ami nem található meg a Zakariás könyvében, a Zakariás könyvében szereplő próféciák nagy része később visszaköszön a Jelenések könyvében. Íme egy lista.

K: Milyen hasonlóságok vannak Zakariás könyvében a Haggai könyvével?

V: Mindkét próféta Ezsdrás kortársa volt, és kétségtelenül ismerték egymást, így várhatóak bizonyos hasonlóságok. A tudósok tizennyolc hasonlóságot számoltak össze Zakariás és Haggai könyvei között.

1. A „Seregek Ura” kifejezés kiemelt jelentőségű, 91 alkalommal fordul elő a Haggai, a Zakariás és a Malakiás könyvekben. A Haggai könyvében 14 alkalommal használják: Hag 1:2,5,7,9,14; 2:4,6,7,8,9 (kétszer),11,23 (kétszer)

2. Mindkét könyv néhány próféciáját dátummal látja el. Ezt korábban az irodalomban általában nem szokták tenni, de az Új-Babiloni és a Perzsa Birodalom idején elterjedt gyakorlattá vált.

3. Mindkét könyv középpontjában Zerubbábel kormányzó, Józsué főpap és a nép áll.

4. Zakariás 4:10 és Haggai 2:3 elismeri, hogy a templom talán jelentéktelennek tűnhet, de nem szabad megvetniük.

Vannak még más hasonlóságok is.

K: Zakariás 1:1 szerint mikor íródott a Zakariás könyve?

V: Zakariás 1:1 szerint szolgálata i. e. 520 körül kezdődött.

Zakariás 1:1 szerint Kr. e. 520 októberében/novemberében.

Zakariás 1:7 i. e. 519. február 15-én íródott.

K: A Zakariás 1:1 szerint Zakariás Berechiás fia volt, aki Iddó fia, vagy csak Iddó fia, ahogyan az Ezsdrás 5:1 és 6:14-ben szerepel?

V: Zakariás Berechja fia és Iddo unokája volt. A szemita nyelvekben a „fia” szó utódot is jelenthet.

K: Miért érintik az embereket szüleik bűnei a Zakariás 1:3–5-ben, hiszen az emberek nem felelősek atyáik bűneiért, ahogyan az Ezékiel 18 mondja?

V: Az Ezékiel 18. fejezete azt mutatja, hogy Isten nem tartja az embereket bűnösnek apáik bűnei miatt, és Isten nem kényszeríti őket arra, hogy apáik bűneiért haljanak meg. Ugyanakkor Isten nemcsak megengedi, hogy mások bűneinek következményeit viseljék, hanem néha meg is átkozza egy személy leszármazottait.

Az igazságosság és a méltányosság nem mindig érvényesül ebben az életben. Ez csak az ítélet napján fog bekövetkezni.

K: A Zakariás 1:5b-ben miért kérdezi Isten, hogy vajon a próféták örökké élnek-e?

V: Az embereknek volt idejük bűnbánatot tartani, amikor a próféták Isten ajánlatát hirdették nekik, de Isten nem várna örökké arra, hogy elfogadják az ajánlatát, mielőtt büntetést hozna rájuk. Ekkor Isten kegyes felhívást intézett hozzájuk a bűnbánatra, és nekik bűnbánatot kellett tartaniuk, amíg az ajánlat érvényben volt. Szerencsére elfogadták a bűnbánatra szóló ajánlatot. Ahogy a Bible Knowledge Commentary: Old Testament 1548. oldalán olvasható: „a bűnbánatra nyíló lehetőség rövid lehet, és nem szabad figyelmen kívül hagyni.”

K: Miért tett fel Isten ennyi kérdést a Zakariás 1:5,12; 4:5,7,10,13; 5:2; 7:5,6 versekben?

V: Tekintettel arra, hogy az emberek milyen sok kérdést tettek fel a Bibliáról, talán helyénvalóbbnak tűnhet, ha Isten is felteszi ezeket a kérdéseket nekünk.

Valójában Istennek nem kellett kérdéseket feltennie ahhoz, hogy valami újat megtudjon. Inkább azt alkalmazta, amit ma szókratészi módszernek nevezünk, hogy tanítsa Zakariást és e könyv olvasóit. Lehet, hogy Isten csak felkeltette Zakariás kíváncsiságát, vagy elismerte azokat a kérdéseket, amelyek Zakariást foglalkoztatták, vagy előre látta azokat a kérdéseket, amelyek az olvasókat érdekelni fogják. Néha az igazságot csak a kérdések átgondolásával lehet megtanulni, és nem csupán a tények és válaszok memorizálásával.

K: A Zakariás 1:6-ban mi volt dicséretes abban, amit itt mondtak?

V: Mindketten vállalták a felelősséget tetteikért, és megbánták gonosz cselekedeteiket. De minden nemzedék felelős a saját engedelmességéért. A templomot őseik bűne miatt rombolták le. A templom újjáépítése azonban a saját lassúságuk miatt késett.

K: A Zakariás 1:7-ben mikor volt a Szabat vagy Sebat hónap?

V: Ez a tizenegyedik hónap volt, és a hónapok az újholddal kezdődtek. Ez Kr. e. 519. február 15-ére esett.

K: A Zakariás 1:8-ban szereplő nyolc látomás különböző éjszakákon történt, vagy mind ugyanazon az éjszakán?

V: Az első látomáshoz megadott dátum, valamint a látomások közötti „Akkor felnéztem” kifejezés arra utal, hogy mindez egyetlen éjszaka alatt történt. Nem „álmokról”, hanem látomásokról van szó, és Zakariás a látomások közben közbeszólott és válaszolt, így valószínűleg ébren volt, amikor ezeket a látomásokat látta. Zakariás számára ez bizonyára egy álmatlan éjszaka volt.

K: A Zakariás 1:8-ban miért éppen mirtuszok szerepelnek? Miért nem említett valamilyen más fafajtát, vagy egyszerűen csak „fákat” általánosságban?

V: Először nézzük meg a mirtuszokat, majd válaszoljunk a kérdésre. A mirtusz fa vagy cserje formájában is nőhet, és a héber szöveg valójában nem „mirtuszfákról”, hanem egyszerűen „mirtuszokról” beszél. Elég szépek, de a libanoni fenséges cédrusokhoz képest még a 6–8 láb magas mirtuszfák is alig tűntek többnek, mint nagy bokrok. Ehető bogyót termettek, amelyet ételek ízesítésére és borhoz hasonló ital készítésére használtak. Gazdasági szempontból nem voltak olyan fontosak, mint az olajfák. Illatosak, bár nem úgy, mint az aloefa fája. A mirtuszok talán a béke, a jólét és az isteni áldás szimbólumai voltak. A fát bútorok, sétapálcák és szerszámnyelek készítéséhez használták. Az illatos leveleket fűszerként, parfümként és szűz menyasszonyok koszorúinak készítéséhez használták. A babiloniak a mirtust a menyasszonyok szimbólumaként használták. A zöld mirtuslevelek egész évben a fán maradtak, és a mirtuságakat gyakran használták a Sátorünnepen, amikor az embereknek saját sátrakat kellett készíteniük.

A mirtuszfák nem igazán tűntek ki a Bibliában. Ők az Ézsaiás 41:19-ben említett hét fafajta egyike. A mirtusz, a fenyővel együtt, az Ézsaiás 55:13-ban a tövisek és a bozót helyett kerül említésre. Zakariás ideje után következett Eszter, akinek a héber neve, Hadassza, mirtuszt jelent. A mirtuszfákra a Bibliában az egyetlen további utalás a Nehémiás 8:15-ben található. Az Olajfák-hegy lábánál fekvő szurdokban sok mirtuszfa nőtt.

Összefoglalva: a mirtuszfák gyakori, közönséges fák voltak, amelyeket a jeruzsálemi lakosok bőségesen láthattak az Olajfák-hegy lábánál, ami eszkatológiai jelentőségű. Természetesen nem sokkal ezután a héber népet a szinte teljes kihalás széléről egy „mirtusz” mentette meg, akit Eszter néven ismerünk.

K: A Zakariás 1:8–11-ben mi a jelentése a vörös lónak és a többi vörös, foltos és fehér lónak?

V: Ezek a lovak bejárták az egész földet, hogy megnézzék a többi nép helyzetét. Megállapították, hogy a többi nemzet nyugodt életet él, míg a zsidók nem. Úgy tűnik, hasonlítanak azokhoz a négy lovashoz, akiket a Jelenések 6:1–8-ban a négy pecsét felnyitásakor küldtek ki, azzal a különbséggel, hogy ők csupán körülnéztek a földön, és lovak, nem pedig lovasok. Egyesek metaforikusan ugyanazoknak tekintik ezt a négy lovast, mint a Zakariás 6:1–8-ban szereplő négy szekeret.

K: Miért tett fel Zakariás ennyi kérdést a Zakariás 1:9, 19, 21; 2:1; 4:4, 11; 5:6; 6:4 versekben, és miért nincsenek több kérdések a 6. fejezet után?

V: Malakiás és Habakuk is sok kérdést tett fel. A kérdések hasznos tanulási módszerek, és nekünk is jó, ha tisztelettel kérdéseket intézünk Istenhez.

Ami azt illeti, hogy miért nincsenek több kérdések, lehetséges, hogy – akárcsak Habakuk könyvében – a könyv utolsó része elsősorban arról szól, hogy Isten egy prófécia „terhét” adja Zakariásra, míg az első rész inkább egy „interaktív” beszélgetés volt az egyes látomásokkal kapcsolatban.

Mivel Zakariás egész könyvét egy-két nap alatt elolvashatjuk, valaki naivan azt feltételezheti, hogy az egész könyvet néhány nap alatt írták le. Ez a könyv Zakariás felnőtt életét ölelte fel, és nemcsak hogy egyes látomások között évek teltek el, hanem Zakariás vagy egy írnok is évekkel később írhatta le a könyv különböző részeit.

K: Mit jelent a „föld körbejárása” a Zakariás 1:10-ben?

V: Ez azt jelenti, hogy uralmuk volt a föld felett. A Septuaginta így fogalmaz: „elindultak, hogy bejárják a földet.” A Bible Knowledge Commentary: Old Testament (1550. o.) szerint ez a szó itt katonai őrjáratra vagy felderítésre utal.

K: A Zak 1:11-ben hogyan lehet mindenütt béke, amikor a Hag 2:6–9, 20–23 azt mondja, hogy Isten megrázza a földet és kiirtja a királyságokat?

V: A Zakariás 1:11 Zakariás korára utal, míg a Haggai 2:6–9, 20–23 a jelen időt szembeállítja a jövővel, amikor a nemzetek „minden kincsükkel eljönnek” (Haggai 2:7; a régebbi fordítások ezt úgy adják vissza, hogy „minden nemzet vágyottja”, és sokan a Messiásra értik), és Isten háza megtelik Isten dicsőségével. Természetesen ez addig nem történhet meg, amíg a száműzöttek újra nem építik fel Isten házát.

K: A Zakariás 1:11–15-ben miért nem tetszik Istennek, hogy a többi nemzet nyugodtan él?

V: A 15. vers utolsó része adja meg a választ. Ezek a nemzetek „hozzájárultak a csapáshoz” (héberül) vagy „összefogtak, hogy gonoszságra támadjanak” (Septuaginta). A lényeg az, hogy azok a nemzetek, amelyek megtámadták Jeruzsálemet, jól prosperáltak, és nyilvánvalóan még nem ítélték meg őket azért, hogy megtámadták Júdát. Ez azonban változni fog.

Több Dárius nevű perzsa uralkodó is volt, de ez az első volt, akit Dárius Hystaspesnek hívtak (Kr. e. 522–486). Két évvel ezeknek a látomásoknak az előtt került hatalomra, és miután legyőzte Babilont, azonnal engedélyezte a száműzöttek visszatérését.

K: A Zakariás 1:11–15 szerint mikor kezdődött ez a békés időszak, és meddig tartott?

V: Az általunk ismert háborúk alapján ez az időszak viszonylag békés volt, miután a perzsák meghódították Babilont. Lehetséges békés évek: 538–536, 532, 530–529, 527–526, 523, 520, 518–514 Kr. e. Összehasonlításképpen: az előző viszonylagos békeidőszak körülbelül Kr. e. 592-ben és 590-ben volt. Ezután a következő viszonylagos békeidőszak körülbelül Kr. e. 117–116-ban volt. A legkésőbbi év, amikor valószínűleg nem volt háború, Kr. u. 149 volt.

K: A Zakariás 1:11–15 szerint milyen háborúk és járványok dúltak ekkor világszerte?

V: Íme azok az évek, amikor látszólag nem voltak ismert háborúk, majd a háborúk felsorolása. Ezután következik a járványok listája.

Azok az évek, amikor látszólag nem voltak háborúk, Kr. e. 859-től Krisztusig. (Összesen 45 év)

637–634, 629, 628, 618–617, 602, 592, 590, 573–571, 569, 566–561, 544, 542–541, 538–536, 532, 530–529, 527–526, 523, 520, 518–514, 117–116, 98–97, 95, 28

Kr. e. 528-ban, 525-ben, 522-ben, 521-ben, 519-ben, valamint 513–512-ben az egyetlen ismert háborúk azok voltak, amelyekben a perzsák vettek részt.

E korszak háborúi

Kr. e. 650 körül A messéniak felkelése a spártaiak ellen

Kr. e. 650 A szkíták és a kimmeriek betörnek Palesztinába

Kr. e. 648 Az asszírok kifosztják Babilon városát

Kr. e. 646 Az asszírok száműzik az elamitákat

Kr. e. 642–639 Az asszírok kifosztják Súsát Elámban, és lefejezik Teumman királyt

Kr. e. 638 A Hong folyónál a Chu-k legyőzik a Song-okat

Kr. e. 633 Az asszírok kifosztják Thébát Egyiptomban.

Kr. e. 632 Kylon megpróbálja elfoglalni Athént

Kr. e. 631/627 körül Kyaxares, a médek királya ostrom alá veszi Ninivét

Kr. e. 630 A Di nép támadást indít Észak-Kínában

Kr. e. 628–571 A lüdök harcolnak a kimmeriek ellen

Kr. e. 626/625 A babiloniak elnyerik függetlenségüket

Kr. e. 625 Kiaxares, a médek királya fellázad a szkíták ellen

Kr. e. 623 A di nép ismét megtámadja Észak-Kínát

Kr. e. 620 A di nép ismét támadást indít Észak-Kína ellen

Kr. e. 615 Az asszír város, Arrapkha elfoglalása

Kr. e. 614 Az asszír város, Asshur elfoglalása

Kr. e. 614 A médek megpróbálják elfoglalni Ninivét

kb. 613-7-8/612 A médek kifosztják Ninivét (a babiloniak túl későn érkeznek)

Kr. e. 612 A médek meghódítják Örményországot

Kr. e. 612–609 Az utolsó asszírok megsemmisülnek

Kr. e. 611–604 Lüdia harcol Milétosz ellen Kis-Ázsiában

Kr. e. 609 A médek elfoglalják Tuspát, Urartia fővárosát

Kr. e. 609–606 A babiloniak portyáznak Észak-Izraelben

Kr. e. 609/608 Az egyiptomiak elpusztítják Megiddót és megtámadják Gázát Júdában

Kr. e. 606–605 A di nép ismét támadást indít Észak-Kínában

Kr. e. 604 Karkemísznél a babiloniak legyőzik az egyiptomiakat

Kr. e. 605/604. november–december A babiloniak kifosztják Aszkélont Palesztinában

Kr. e. 603 A babiloniak kifosztják Ekront Palesztinában

Kr. e. 601 A babiloniak és az egyiptomiak döntetlenre végződő csatát vívnak; súlyos veszteségek vannak

Kr. e. 599–598 A babiloniak harcolnak az arabokkal

Kr. e. 597. március 16. A babiloniak elfoglalják Jeruzsálemet

Kr. e. 596 A babiloniak harcolnak az elamitákkal

595–594 II. Nabukodonozor leveri a lázadást

Kr. e. 593 II. Pszamtik egyiptomi uralkodó görög, föníciai és zsidó zsoldosokkal együtt legyőzi a szudáni Kús Királyságot

Kr. e. 591 Egyiptom betör Núbiába

Kr. e. 589–587 A zsidók fellázadnak a babiloniak ellen

Kr. e. 586/5–573/2 A babiloniak ostrom alá veszik Tírost

Kr. e. 585 Véget ér a háború a médek és Lüdia királya, Alyattes között napfogyatkozás 585. május 28.

586–573 II. Nabukodonozor ostromolja Tírost

Kr. e. 581 A babiloniak újabbakat deportálnak Júda területéről

Kr. e. 570 A krénéi görögök legyőzik az egyiptomi Aprieszt

Kr. e. 568–567 Apries és a babiloniak betörnek Egyiptomba

Kr. e. 560 Krőzus meghódítja az ión városokat

Kr. e. 560–547/546 A perzsák legyőzik Krüszosz lüdiai királyt

Kr. e. 559 A médek és a babiloniak szövetségre lépnek a perzsák ellen

Kr. e. 554 A Hyrminus folyótól keletre Camarina megpróbálja elszakadni Szürakúzától

Kr. e. 554 Falarisz, Akragas (Szicília) zsarnokát megdöntik

Kr. e. 553 A szicíliai Camarina megpróbál lázadni Szürakúza ellen.

Kr. e. 550 Cyrus, a perzsa legyőzi Astyages medét

Kr. e. 549 A perzsák betörnek Asszíriába

Kr. e. 550-es évek körül Babilon megpróbál fellázadni Perzsia ellen, 3 ezer ember veszti életét

Kr. e. 545 Kírusz és a perzsák meghódítják Baktriát

A görögök 2,1 millió embert mozgósítottak, a perzsák 5 milliót (Hérodotosz)

Kr. e. 543 A szingalézok legyőzik a veddákat Srí Lankán

Kr. e. 540 Polikrátész felkelést vezet Szamosz szigetén

Kr. e. 540–539. október 16. A perzsák meghódítják a Babiloni Birodalmat

Kr. e. 539 A görögök legyőzik a karthágóiakat

Kr. e. 535 Alaliánál 120 etruszk és karthágói hajó szállt szembe 60 fokai hajóval; 2 ezer ember vesztette életét

Kr. e. 534–533 Tarquinius Superbus, Róma utolsó királya, számos szenátort és polgárt megöl

Kr. e. 528 A perzsák harcolnak az egyiptomiak ellen

Kr. e. 525 A perzsák meghódítják Ciprust

Kr. e. 525 Pelusiumnál II. Kambüszész/perzsák/arabok meghódítják Egyiptomot/III. Pszamtik

A zsidók perzsa uralom alatt – Eszter 9:12–16, 76 ezer halott

Kr. e. 524 Aristodemus Kumából legyőzi az etruszkokat Olaszországban

Kr. e. 522 A hamis Bardiya és a perzsa polgárháború

Kr. e. 522 A perzsák leverik a babiloni lázadást; a perzsák elfoglalják Szamoszt

Kr. e. 521 A perzsák leverik a babiloni felkelést

Kr. e. 519 A perzsák meghódítják Gandhárát, Indiában

Kr. e. 516 Dáriusz perzsa hadjáratokat indít

Kr. e. 513 Idanthyrsus, a szkíta vezér visszaveri I. Dárius perzsa király támadását

Kr. e. 512 I. Dáriusz a szkíták ellen harcol Trákiában

Kr. e. 512–510 A kelták betörnek Etruriába. Lars Porsena, az etruszk uralkodó megtámadja Rómát

Kr. e. 510 Tarquinius Superbus, Róma utolsó királyát megdöntik

Kr. e. 510 Kroton és más városok porig rombolják a görög Szibarisz városát Olaszországban

Kr. e. 510 Dáriusz betör Dél-Oroszországba

Kr. e. 510–474/473 Gou Chian, a Yueh uralkodója legyőzi Fu Chai-t, a Wu uralkodóját Kínában

Kr. e. 508 Az etruszk Lars Porsena megtámadja Rómát

Kr. e. 507 Athén legyőzi Thébát

Kr. e. 507 A spártaiak megpróbálják visszaállítani az arisztokráciát Athénban.

Kr. e. 506 Az athéniak elfoglalják a görögországi Khalkiszt.

Kr. e. 504 Az északkelet-indiai Vijaya meghódítja Srí Lankát.

Kr. e. 501 A karthágóiak elfoglalják Cádizot, Spanyolországban

Kr. e. 500/499–478 Görög–perzsa háborúk

Kr. e. 500/499–496/493 Az ionok felkelése a perzsák ellen

Kr. e. 500 A szemiták betörnek Eritreába, Afrikába

Kr. e. 500– A bantuk terjeszkedése Afrikában

Kr. e. 500 A perzsák ostrom alá veszik a görögországi Naxos szigetét

Kr. e. 499 A perzsák elfoglalják Efézust

Kr. e. 498 Az ióni görögök felkelnek Perzsia ellen

Kr. e. 498–415 körül Harcok Selinusban és Segestában Szicíliában

Kr. e. 494 A római plebejusok elszakadása Claudius adósságtörvényei miatt

Kr. e. 494 A perzsák kifosztják Milétoszt, és véget vetnek az ión görög lázadásnak

Kr. e. 494 Lade közelében görög tengeri csata: 100 hajó 210 hajó ellen

Kr. e. 494 Sepeia közelében Spárta legyőzi az argosziakat Görögországban

Kr. e. 492 Mardoniusnak nem sikerül Athén ellen vezetnie a perzsa flottát

Kr. e. 490 A perzsák elpusztítják Eretriát Görögországban

Kr. e. 490. augusztus 12. Maratónnál 10 ezer görög legyőzi a 20 ezer fős perzsa sereget. 192 görög és 6400 perzsa veszíti életét

Járványok:

A járványokról kevés információ áll rendelkezésre, de íme, amit tudunk.

Kr. e. 765. Pestis Asszíriában Jónás előtt

Kr. e. 759. Pestis Asszíriában Jónás előtt

Kr. e. 701. Pestis a Jeruzsálemet ostromló asszír seregben, 185 000-en haltak meg

Kr. e. 700. A szifilisz már ismert volt a görögök körében Olaszországban

Kr. e. 430. Pestis Athénban, Görögországban

K: A Zakariás 1:18–21-ben mi a négy szarv és a négy mesterember?

V: Általánosságban elmondható, hogy a szarv a közel-keleti irodalomban a politikai és katonai hatalmat jelképezi, az An Exegetical Commentary: Haggai, Zechariah, Malachi című mű 110. oldalának megfelelően. Az íjakat gyakran szarvból készítették. Ezen túlmenően háromféle értelmezés létezik.

A zsidókat uraló négy birodalom: a babiloni, a médo-perzsa, a görög és a római. Isten azt mondja, hogy ezeket a birodalmakat megdöntik. Hasonló próféciák találhatók a Dániel könyvében is.

Négy birodalom, amely szétszórta a zsidókat: az egyiptomi, az asszír, a babiloni és a médo-perzsa. (The Bible Knowledge Commentary: Old Testament, 1532. o.)

Négy csapás: A négy szarv a háborút, az éhínséget, a vadállatokat és a pestist jelképezi.

K: A Zakariás 2:1–7-ben mi a jelentése a mérőzsinórral rendelkező férfinak?

V: Ez a jólétet, a nagy népességet és a biztonságot jelképezi. Azt mutatja, hogy Isten bővítette és védte Jeruzsálemet.

K: A Zakariás 2:1-7-ben a mérőzsinórnak ugyanaz a jelentése, mint a 2 Királyok 21:13-ban?

V: Nem. Itt építkezésre használják, míg a 2 Királyok 21:13-ban rombolásra. Egy metaforikus kép nem mindig ugyanazt a jelentést hordozza minden alkalommal, amikor használják.

K: A Zakariás 2:2–4-ben az itt említett fiatalember Zakariás, vagy a földmérő?

V: Valószínűleg a földmérő, Zakariás pedig látomásában hallgatta ki a beszélgetést.

K: A Zakariás 2:3–5-ben mi a különbség aközött, hogy valaki védelem céljából valamire, például egy falra támaszkodik, és aközött, hogy kizárólag Istenre támaszkodik?

V: A hívőnek háromféle állapota lehet.

1) A hívő elsősorban a természetes védelemre, például egy falra támaszkodhat, de remélheti, hogy Isten is egy kicsit segít majd.

2) A hívő támaszkodhat Istenre a védelemért, de építhet falat is. A fal lehet fizikai fal, mint amilyet Nehémiásnak kellett volna építenie, vagy másfajta védelem, például az ajtókon lévő zárak, az autó bezárása, az életbiztosítás vagy az egészségbiztosítás.

3) A hívő támaszkodhat Istenre, és nem tesz további lépéseket saját védelme érdekében.

Ebben az esetben Zakariás azt mondja, hogy a jövőben Isten közöttük fog lakozni, és nem lesz szükség falra. Azonban abban az időben szükség volt a falra, amelyet Nehémiás épített. Ma semmi baj nincs azzal, ha záraink és biztosításaink vannak. A biztosításnak azonban háromféle indítéka lehet: a kapzsiság, hogy egy csapás esetén sok pénzt keressünk, a csapástól való elviselhetetlen félelem, és a védelem. Csak a biztosítás harmadik indoka érvényes.

K: Zakariás 2:3–5 szerint mikor kell Istenben bízni és „falat építeni”, ahogy Nehémiás tette, és mikor kell inkább Istenben bízni, de nem építeni falat?

V: Amikor Isten közvetlenül vagy a Szentíráson keresztül azt mondja neked, hogy „ne építs falat”, mint például a Józsué 6:26-ban (1 Királyok 16:34), akkor ne építs falat. Amikor Isten közvetlenül vagy a Szentíráson keresztül azt mondja neked, hogy építs falat, akkor építsd meg. Amikor Isten egyik irányba sem nyilatkozik, akkor imádkozz, kérd ki más hívők tanácsát, és tegyél fel magadnak olyan kérdéseket, mint például ezek:

1) Azért építeném-e ezt a falat, hogy a biztonságomat tőle függjem, Isten helyett?

2) Ha elsősorban Istenre támaszkodom, akkor is bölcs dolog lenne felépíteni ezt a falat?

3) Mi dicsőítené legjobban Istent?

K: Mit jelent a „szeme fénye” kifejezés a Zakariás 2:8, a Mózes 5. könyve 32:10, a Zsoltárok 17:8 és a Példabeszédek 7:2 versekben?

V: A mai angol szleng kifejezés kétségtelenül ebből a versből származik. Ma azt jelenti, hogy valaki különösen kedvelt. Az eredeti jelentés azonban az, hogy a szem sötét részét tekintették „almának”. Isten az Ószövetség idején ugyanolyan gondosan védte a zsidókat, ahogyan egy ember is vigyáz arra, hogy senki ne érjen a szeméhez.

K: A Zakariás 2:11-ben mikor csatlakoznak majd sok nemzet az Úrhoz?

V: A keresztények úgy hiszik, hogy ez Jézus eljövetele után történt. Nem tudom, egy zsidó vallású ember hogyan válaszolna erre; ez egy jó kérdés, amit fel lehet tenni nekik.

K: A Zakariás 2:13-ban miért parancsolták meg mindenkinek, hogy hallgasson?

V: A Szentírás nem mondja meg, hogy tiszteletből, félelemből, engedelmességből, kényszerből, vagy ezek kombinációjából történt-e. Három dolgot azonban megfigyelhetünk ezzel a jövőbeli eseménnyel kapcsolatban.

1. Nem csupán csendben kellett lenniük, hanem az Úr előtt kellett csendben lenniük.

2. Isten felkelt szent lakhelyéből.

3. Egy nagy, általános csendről – valószínűleg ugyanarról – Habakuk 2:20-ban és a Jelenések 8:1-ben is szó esik.

K: A Zakariás 3:1-ben szereplő szöveg bizonyíték-e arra, hogy a perzsa dualizmus hatással volt a zsidó vallásra, ahogyan azt az Asimov’s Guide to the Bible című könyv 665. oldalán állítják?

V: Egyáltalán nem. A perzsa zoroasztriánusok két istenben hittek: egy jó tűzistenben és egy gonosz démonban. Számos kisebb gonosz démonban is hittek, és ezek közül soknak ugyanaz volt a neve, mint a hinduizmus isteneinek. A jó Teremtőben és egy kisebb gonosz kísértőben való hit egészen a Mózes első könyve 3. fejezetéig nyúlik vissza.

K: A Zakariás 3:1–3-ban mi a jelentése itt a Jósua és a Sátán neveknek?

V: Héberül a Jósua név azt jelenti, hogy „Jehova megment”, és ez ugyanaz a név, amelyet Jézusnak is adtak. A Sátán szó az ellenséget jelenti. Az itt szereplő, Jósua nevű főpap bűnei megbocsátást nyertek, amit a szennyezett ruháinak eltávolítása jelképez. Jézus Krisztus, bár soha nem vétkezett (Zsidók 4:15), mégis magára vette bűneinket. „Isten azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk…” (2 Korinthus 5:21 BSB).

K: A Zakariás 3:3-ban mit jelképeznek a mocskos ruhák? A Jelenések 3:5, 6:11 és 19:8-ban a mennyben említett fehér ruhák a szentek igaz cselekedeteit jelképezik.

V: Ez nem a főpap személyes bűneit jelképezi, mert a főpap Jézus szimbóluma. A mocskos ruhák azonban valóban a bűnt jelképezik, mivel Jézust a kereszten a mi bűneink terhe borította be. De ahogy a főpapot, akit Jósua/Jézus néven is emlegetnek, tiszta, illő ruhákba öltöztették, úgy Jézust is újra igazságosságba öltöztetik.

K: Zakariás 3:8-ban, Zakariás 6:12-ben, Ézsaiás 4:2-ben, Ézsaiás 11:1-ben, Jeremiás 23:5-ben és Jeremiás 33:15-ben ki az a „Hajtás”?

V: Ez a Dávidtól származó Messiás, akit ma Jézus Krisztusként ismerünk. Egy zsidó szkeptikus, Asimov „Asimov’s Guide to the Bible” című könyvének 665. oldalán a Zakariás 3:8-ról szóló részben szintén azt írja, hogy ez egyértelmű utalás volt a Messiás eljövetelére.

K: Zakariás 3:9-ben és Zakariás 4:10b-ben mi a jelentése a hét szemű kőnek?

V: Valószínűleg ez ugyanaz a hét részből álló Isteni Lélek, amelyről Ézsaiás 11:2 és a Jelenések 1:4 is beszél.

K: A Zakariás 3:9-ben hogyan lehetne egy nap alatt eltávolítani a föld bűneit?

V: Bűneinket azon a napon távolították el, amikor Jézus értünk meghalt a kereszten. Ez egy jó kérdés, amit feltehetünk a zsidó embereknek: szerintetek hogyan távolítaná el Isten a föld bűneit egyetlen nap alatt?

K: A Zakariás 3:9 és 3:10 messiási jellegűek?

V: Közvetett módon igen. Négyféle messiási prófécia létezik: közvetlen, közvetett, tipológiai és tipológiai-prófétai. Ez a Messiásról szóló közvetett prófécia. Nem említi közvetlenül a Messiást, de ez nem történhet meg, amíg a Messiás el nem jön.

K: Mit jelent a Zakariás 3:10-ben az, hogy „mindenki a szőlője és a fügefája alatt ül majd”?

V: Ez egy általános békeidőszakot jelentene, valószínűleg az ezeréves királyság idején. A szőlőnek és a fügefának időbe telik, amíg megnő; így ez a béke hosszú ideig tartana.

K: Mit jelentenek a két olajfa és a gyertyatartó a Zakariás 4:2–7-ben?

V: Salamon templomában a kerubok olajfából készültek, és arannyal voltak bevonva. A belső szentély ajtajai szintén olajfából készültek, kerubdíszekkel. A két olajfa valószínűleg a Jelenések 11:4-ben említett két tanú. E két ember kilétéről lásd a Jelenések 11:4-ről szóló magyarázatot.

K: A Zakariás 4:2–7-ben mi a kapcsolat a két olajfa és a menóra között?

V: Bár a menóra olívaolajjal is éghet, a kapcsolat itt ennél szorosabb. A két olajfa folyamatosan ellátja olajjal a menórát, hogy az éghessen.

K: A Zakariás 4:6b-ben mit jelent itt az, hogy „nem erővel, sem hatalommal, hanem az én Lelkemmel”?

V: Isten azt mondja, hogy ezekben a dolgokban – az arany gyertyatartóban, a két olajfában és Jeruzsálem újjáépítésében – az Ő akaratát fogja végrehajtani anélkül, hogy emberi katonai, politikai vagy egyéb emberi erőket vetne be.

K: A Zakariás 4:7-ben hogyan válik egy „nagy hegy” „síksággá”?

V: Ebben az összefüggésben a nagy hegy egy – látszólag – leküzdhetetlen akadályt jelent Isten szavának beteljesülése előtt. Úgy tűnik, Istennek nem csupán az a öröme, hogy megmutatja, képes végrehajtani akaratát, hanem az is, hogy akár a legnagyobb akadályokat is legyőzve valósítja meg azt.

K: A Zakariás 4:7-ben említett „nagy hegy” kapcsán: találsz néha akadályokat Isten szolgálatában? Amikor imádkozol Istenhez, hogy távolítsa el őket, miért nem szünteti meg őket gyakran azonnal?

V: Az akadályok lehetnek fizikai jellegűek (egészség, pénz, távolság stb.), belső jellegűek (csüggedés, kísértés, lustaság stb.) vagy más emberekből fakadóak (család, ellenállás stb.). Néha Isten azonnal eltávolítja az akadályokat, néha pedig nem. Néha Isten ezeket arra használja, hogy fejlessze a jellemünket, különösen a kitartásunkat. Gyakran úgy gondolunk Istenre, mint aki hosszú ideig türelmesen vár, de Isten nem csak vár; az időt arra használja, hogy minket és a türelmünket fejlessze.

K: A Zakariás 4:10-ben mit jelképez a függély?

V: Maga a függély nem jelképez semmit. De a Zerubbábel kezében lévő függély egy jel, amely megerősíti azt a próféciát, hogy meg fogják építeni a templomot. A templom építése Kr. e. 515. március 13-án fejeződött be.

K: A Zakariás 4:10-ben miről szólnak az itt említett „kis dolgok”?

V: Konkrétan ez a templomra utal, amely a száműzetés előtti templomhoz képest meglehetősen kicsinek és egyszerűnek fog tűnni. Utalhat továbbá a Sion-hegyen fekvő Jeruzsálemre is. Általánosságban elmondható, hogy bár elcsüggedhetünk, ha az engedelmességünk kezdeti lépéseinek csekély eredményeit nézzük, Istennek tetszenek a kis lépések, mivel azokból nagyobb dolgok és nagyobb lépések válnak. Ne feledjük, hogy Isten nem úgy látja a dolgokat, ahogyan az emberek látják őket, és igyekeznünk kell a dolgokat Isten szemével látni.

K: A Zakariás 4:10-ben miért van olyan eltérő nézőpontjuk Istennek és az embereknek arról, hogy mi a nagy és mi a kicsi?

V: Először nézzünk meg három dolgot: az erőforrásokat, az időt és a bizonyosságot.

Erőforrások: Mint egy elkényeztetett gyerek, gyakran arra koncentrálunk, ami hiányzik, és amit szeretnénk, ahelyett, hogy arra figyelnénk, amink van. Ahogy Hudson Taylor mondta: „Isten munkájához, ha Isten módján végezzük, soha nem fog hiányozni Isten ellátása.” Továbbra is kérnünk kell Istentől és másoktól a szükséges erőforrásokat, de fel kell ismernünk, hogy a harc az Úré, nem a miénk.

Idő: Úgy gondoljuk, hogy soha nincs elég időnk. Isten nem adott nekünk elegendő időt ahhoz, hogy mindent megtehessünk, amit esetleg szeretnénk, de elegendő időt adott ahhoz, hogy azt tegyük, amit Ő szeretne, hogy tegyünk. Vigyáznunk kell arra, hogy ne pazaroljuk el az Isten által nekünk adott időt, de Isten elegendő időt adott ahhoz, amit Ő akar, beleértve a felfrissülésre és a pihenésre szánt időt is.

Bizonyosság: Mint egy ijedt gyerek, félünk az ismeretlentől, és minden kockázatot minimalizálni akarunk. Elfelejtjük, hogy Isten biztosan ismeri a jövőt, még biztosabban, mint ahogy mi ismerjük a múltat. Isten nem akarja, hogy vakmerőek és kockázatvállalók legyünk, de azt akarja, hogy kilépjünk és elhagyjuk a kényelmi zónánkat Őérte.

Azonban a fentiek egyike sem az alapvető oka annak, hogy az emberek gyakran más szemszögből látják a dolgokat, mint Isten. Néha azért látjuk másképp a dolgokat, mint Isten, mert nem tudjuk, mi Isten szemszöge. De gyakrabban már van elképzelésünk Isten szemszögéről, és úgy döntünk, hogy az erőforrásokkal, az idővel és a bizonyossággal kapcsolatos problémákra összpontosítunk, ahelyett, hogy Istenre és másokra figyelnék.

K: A Zakariás 4:11–12 szerint miben különbözne egy olyan keresztény élete, akit mások töltnek meg, egy olyan keresztény életétől, aki másoknak ad olajat?

V: Egy keresztény élhet erkölcsös életet, járhat templomba és tanulhat, és mégis alapvetően „kapó” lehet, ahelyett, hogy „adó” lenne. Tanulhat más keresztényektől, ami jó dolog, de közvetlenül Istentől is tanulnia kell, imádságon és az Ő Igéjének tanulmányozásán keresztül. Mindannyian szolgálnunk kell egymást, és rendben van, sőt jó is, ha más keresztények szolgálnak téged. De vajon mások töltik-e több időt azzal, hogy téged szolgálnak, vagy te töltesz több időt azzal, hogy másokat szolgálsz? Van egy időszak a keresztény lelki útján, amikor helyes és megfelelő, hogy többet tanuljon másoktól, és mások többet szolgáljanak neki; ezt nevezzük Krisztusban csecsemőnek lenni. De fokozatosan érett, erős fiatal férfiakká és nőkké kell válnunk, majd bölcs tanácsadókká, ahogy a hitben járunk.

K: A Zakariás 4:11–12-ben arról van szó, hogy bár másoknak olajat kell biztosítanunk, végső soron a hívőknek meg kell tanulniuk, hogyan szerezhetik be a saját „olajukat” Istentől. Hogyan szerezhetjük be a saját „olajunkat” Istentől?

V: Azáltal kapjuk meg a betöltést, hogy időt töltünk Istennel, a Biblia tanulmányozásával és imádsággal. Emellett egész nap átéljük Isten jelenlétét, miközben Őérte élünk.

K: A Zakariás 5:1–4-ben mi a jelentése a repülő tekercsnek?

V: Ezek a méretek megegyeznek a Szentély méreteivel, és a repülő tekercs gyors ítéletet hozna. A tekercs nagy mérete árnyékot vetne egy nagy területre.

K: A Zakariás 5:5-11-ben mi a jelentése a kosárban lévő asszonynak és Babilonnak?

V: Az asszony a gonoszságot jelképezi, és a szél hazaviszi őt, Babilonba. A földön uralkodó bálványimádás akaratán kívül Babilonba kerül, és egy ideig ott is marad. Egyrészt a nyugati asztrológia Babilonból származik. De ezt felülmúlja az a kulcsfontosságú szerep, amelyet a „Babilon” nevű nő fog betölteni a végidőben, mint a gonosz fészke és a hívők menedéke. Babilont említi a Jelenések 17–19, Ézsaiás 21:9; 48:20; valamint Jeremiás 50:2–8.

K: A Zakariás 6:1–8-ban mit jelképeznek a négy szekér?

V: A mennyből érkező négy szellem, amelyek a földet járják. Céljuk és hatásuk eltér a Jelenések 6:1–8-ban szereplő négy lovasétól.

K: A Zakariás 6:5-ben ezek a négy „szellem” vagy „szél”?

V: A héber ruah szó mindkettőt jelentheti, de tevékenységük alapján itt inkább a szellemekre utalnak. Lehetséges azonban, hogy Zakariás szándékosan használta ezt a szót mindkét jelentésben.

K: A Zakariás 6:8-ban hogyan nyert pihenést Isten Lelke az északi földön?

V: Ez a prófécia azt mondja, hogy Isten népe nyugalmat fog találni északon. Ennek a próféciának a konkrét beteljesülésére négy lehetőség kínálkozik.

Perzsiát északnak tekintették (Ézsaiás 41:25; Jeremiás 50:3; 51:48). Valójában északkeleten feküdt, de ahhoz, hogy Izraelből Perzsiába jusson az ember, először egyenesen észak felé kellett haladnia.

A kazárok: Kr. u. 700 körül egy kazár nevű török törzs meghódította Kelet-Ukrajna nagy részét. Ahelyett, hogy muszlimokká váltak volna, és elidegenedtek volna a bizánciaktól, vagy keresztényekké váltak volna, és elidegenedtek volna a muszlimoktól, úgy döntöttek, hogy áttérnek a judaizmusra. Egyesek azonban úgy gondolhatják, hogy ez nem a Zakariás 6:8 beteljesülése, mivel egyes keresztények úgy vélik, hogy a keresztre feszítés óta a zsidók már nem Isten kiválasztott népe.

A történelem későbbi szakasza: Egyrészt a muszlim hódítások után a keresztények Európába emigrálhattak, ahol nagyobb biztonságban voltak. Ugyanakkor a középkor folyamán, sőt még ma is, számos muszlim országban a keresztény lakosok viszonylag biztonságban éltek, mindaddig, amíg befizették a zsidókra és keresztényekre kivetett különadót (dzsizja).

A jövőben: Ez a végidőben válhat beteljesültté. a Jóel 2:20 is említi az északról érkező betolakodókat.

K: Mi a szokatlan a Zakariás 6:9–15-ben szereplő szakasz szerkezetében?

V: Ez egy irodalmi eszköz, amelyet kiaszmának neveznek.

Az Úr szava így szólt hozzám

...Vegyél áldozatot a száműzöttektől

…Josiás házából

……Vegyétek az ezüstöt és az aranyat, készítsetek egy díszes koronát

……..tedd azt a főpap fejére

……….Ő fogja felépíteni az Úr templomát

……..leül az Ő trónjára, és uralkodik… egy pap az Ő trónján

……a korona

…emlékműként az Úr templomában

..Még a távoliak is eljönnek és építenek

Engedelmeskedjetek az Úr, a ti Istenetek szavának

K: A Zakariás 6:10-ben ki volt Tobija?

V: Valószínűleg ugyanaz a személy, aki Ezsdrás 2:60 szerint Zerubbábel és Jósua társaságában tért vissza.

K: A Zakariás 6:12-13-ban a „Hajtás” volt az, aki felépítette az Úr templomát, de ki is az a „Hajtás”?

V: Az Ág Jézus Krisztus. Halálán keresztül mi is Isten templomának részévé válunk. Ha többet szeretnél erről megtudni, olvasd el a Zsidókhoz írt levél 3:1-6; az 1. Korinthusbeliekhez írt levél 6:19; az 1. Péter-levél 2:5-6; és a Zakariás 6:15 verseket.

K: A Zakariás 6:13-ban eredetileg „koronák” (többes szám) szerepelt, és később, amikor a prófécia hamisnak bizonyult, meghamisították a szöveget, ahogyan azt az Asimov’s Guide to the Bible című könyv 666. oldala állítja?

V: Nem. A héber szövegben továbbra is „koronák” szerepel, míg a Septuaginta és a szír nyelvű változat „korona”-t említ. A Holt-tengeri tekercsekben ez a vers nem szerepel. Ettől függetlenül Asimov Biblia-kalauzának 665. oldalán, a Zakariás 3:8-ról szóló részben egyetért azzal, hogy az Ág a Messiás. A prófécia Jézusban teljesedett be.

K: A Zakariás 7:1–2-ben miért böjtöltek az ötödik és a hetedik hónapban?

V: Erre az Ószövetségben sehol sem volt parancs; saját maguk döntöttek így, hogy gyászolják a templomuk és a földjük elvesztését. Isten nem mondta, hogy a böjtölés általában helytelen lenne, de nem tetszett neki, hogy a templom elvesztésére összpontosítottak, ahelyett, hogy helyrehozták volna a kapcsolatukat Vele. Néha előfordulhat, hogy inkább Isten munkájára vagy arra összpontosítunk, amit elvesztettünk, mint arra, hogy közelebb kerüljünk Istenhez. Isten nem azt mondta, hogy cselekedeteik helytelenek voltak, hanem hogy a prioritásaik voltak azok.

K: A Zakariás 7:3–6-ban mikor fogadja el Isten a sírást és a böjtöt, és mikor nem?

V: Isten mindig elfogadja a bűn miatti őszinte és szívből jövő sírást és böjtöt. Még ha valaki nem is teljesen őszinte, akkor is böjtölhet, de őszintének kell lennie Isten előtt azzal kapcsolatban, hogy nem teljesen őszinte.

1. Isten azonban nem fogadja el azt a sírást és böjtöt, amely nem őszinte bűnbánatból fakad.

2. Nem fogadja el a sírást és a böjtöt olyan „alkuként”, amellyel rá akarják kényszeríteni, hogy tegyen valamit.

3. Isten nem fogadja el más isteneknek szóló sírást és böjtöt úgy, mintha Neki szólna.

K: A Zakariás 7:4–6-ban hogyan böjtöltek az emberek saját magukért?

V: A templom elvesztését siratták, de Isten azt akarta, hogy közelebb kerüljenek hozzá, és a templom újjáépítésén dolgozzanak. Nem a gyász ideje volt, hanem az újjáépítésé, és ők lassan cselekedtek.

K: A Zakariás 7:8–10-ben miért jobbak az igazságosság, az irgalom és a könyörület, mint a böjt?

V: Jézus azt mondta, hogy a második legfontosabb parancsolat az, hogy szeresd felebarátodat, mint önmagadat. A böjt hasznos lehet abban, hogy segít összpontosítani az Isten iránti odaadásodat. De a böjt önmagadról szól. Az igazságosság, az irgalom és a könyörület elsősorban Isten szolgálatát jelenti mások megsegítésén keresztül.

K: A Zakariás 8:2, a II. Mózes 20:5; 34:14, a Deuteronómium 4:24; 5:9; 6:15, a Józsué 24:19, a Nahum 1:2 és az I. Korinthus 10:22 alapján miért féltékeny Isten, hiszen az I. Korinthus 13:4 szerint a szeretet nem irigy, és Isten maga a szeretet?

V: Isten az lehet, ami csak akar. Isten szeretet, de Isten más dolgok is. Nekünk is meg kell osztanunk – kisebb mértékben ugyan – Isten számos tulajdonságát: a szeretetet, az irgalmat, a jóságot, az igazságot, a bölcsességet, a szentséget stb. De Isten más tulajdonságait nem szabad magunkra venni, mint például a bosszúállást, az imádatot és a féltékenységet. És természetesen két olyan tulajdonságot kell ápolnunk, amellyel a mennyei Isten nem rendelkezik: a hitet és a reményt.

K: Zakariás 8:3 szerint Jeruzsálem egykor Salamon templomának helyszíne volt, de azóta – a bálványimádás és a templom babiloniak általi lerombolása miatt – Jeruzsálem már nem tűnt igazán szent helynek. Zakariás 8:3 azonban azt mondja, hogy Isten újra szentté fogja tenni. Hogyan tudja Isten „újra megszentelni” egy ember életét?

V: A dolgok csak azért szentek – vagy éppen nem azok –, mert Isten így nyilvánítja őket, és semmi más okból. De Isten az 1. Péter 2:5, 9-ben kijelentette, hogy szent papság és nemzet leszünk, és a 2. Korinthus 6:16–17-ben, a 2. Péter 3:11-ben, valamint a Zsidók 12:14-ben arra a felelősségre bízott minket, hogy testünk az Úrnak szent templom legyen.

K: A Zakariás 8:4–5-ben az emberek az örömöt úgy határozták meg, mint egy olyan boldogságot, amely a körülményektől függetlenül Istenhez fűződő kapcsolatban létezik, míg a szokásos boldogság pusztán a körülményeken alapul. A Zakariás 8:4–5 az örömről beszél, vagy csak a szokásos boldogságról?

V: A Zakariás 8:4–5 a körülményeken alapuló boldogságról beszél, és ez is rendben van. Arra utal, hogy békés idők jönnek, félelem nélkül, és az idősek jelenléte azt jelzi, hogy az emberek megérhetik a magas kort, ahelyett, hogy háború, éhínség vagy betegség végezne velük.

K: A Zakariás 8:4–5-ben Jeruzsálemnek sok szomorú emléke volt: először is az Isten elleni lázadás, majd az ostrom, a pusztítás és a száműzetés okozta szomorúság. De Isten megígéri, hogy újra boldog hely lesz. Ha valaki, aki eltávolodott Istentől, vissza akar térni, Isten újra boldog helyre juttathatja őt?

V: Természetesen. Amikor valaki bűnbánatot tart és aláveti magát Istennek – még akkor is, ha korábban fegyelmezést kapott –, Isten újra örömet adhat neki. Isten „megfizeti nektek a sáskák által elpusztított éveket” (Jóel 2:25), és függetlenül attól, hogy a szenvedés fegyelmezésből vagy más okokból származott-e, Jóbhoz hasonlóan Isten újra boldogságot adhat az embereknek. Természetesen vannak, akik ebben az életben nem látják meg ezt a helyreállítást; de a mennyben látni fogjuk.

K: A Zakariás 8:9–13-ban miért keretezi ezt az üzenetet a „legyen erős a kezetek” kifejezés?

V: Amellett, hogy maga az üzenet tartalma is bátorító, Isten kifejezetten arra buzdította őket, hogy legyenek erősek, szorgalmasak és lelkesek a feladatuk iránt. Az a tudat, hogy egy feladat nem hiábavaló, és hogy az Isten akarata, motivációt ad a feladat elvégzéséhez. Ugyanakkor ezt a motivációt arra kell felhasználnunk, hogy valóban elvégezzük azokat a feladatokat, amelyeket Isten akar.

K: A Zakariás 8:10-ben hogyan és miért fordítja Isten néha minden embert a szomszédja ellen?

V: Ez egyfajta igazságszolgáltatási megkeményedés lehet, hasonló ahhoz, ahogyan Isten megkeményítette a fáraó szívét, miután a fáraó maga is megkeményítette azt. Ha valaki megpróbálna minél többet kiszedni másokból, akkor csak természetes lenne, hogy mások is megpróbálnának minél többet kiszedni abból a személyből. A kapzsiság és mások kihasználásának egyik büntetése az a viszály, amely akkor alakul ki, amikor mások meglátják, milyen is valójában az a személy.

K: A Zakariás 8:13-ban hogyan válhat egy átok – még ha Isten átoka is – áldássá?

V: Amikor egy személy vagy egy nemzet bűnbánatot tart és visszatér Istenhez – még akkor is, ha korábban fegyelmezve, megbüntetve vagy tönkretették –, Istennek csodálatos módja van arra, hogy még az átkot is áldássá változtassa. A Róma 8:28 azt mondja, hogy azoknak, akik Őt szeretik, minden a javukra válik. Ez magában foglalhatja a büntetést, a tönkretételt és az átkokat is.

K: A Zakariás 8:14-ben miért nem mutat Isten néha irgalmat, és miért döntött úgy most, hogy itt irgalmat mutat?

V: Mindenki megérdemel-e egy második esélyt? Mi semmit sem érdemlünk Istentől, még kegyelmet vagy irgalmat sem. Ha valaki nem kéri a második esélyt, nem akarja azt, vagy ha megkapná, csak azt tenné, amit korábban, akkor miért gondolnánk, hogy megérdemli a második esélyt, akár Istentől, akár tőlünk? De ezek az Isten népe tagjai a Zakariás 8-ban megbánták bűneiket, és Isten örömmel adott nekik újabb esélyt, és kegyelmet, irgalmat és könyörületet mutatott irántuk.

K: A Zakariás 8:14-ben miért büntetné meg őket Isten azért, mert apáik provokálták Őt, hiszen az Ezékiel 18 szerint Isten nem halálra ítéli a fiúkat apáik bűnei miatt?

V: A Szentírásban semmi sem utal arra, hogy Isten megbüntetné őket vagy bűnösnek tartaná őket, ha a nemzet bűnbánatot tartana, és ők nem járnának atyáik útján. Ha azonban úgy élnek, ahogyan szüleik tettek, ugyanazt a büntetést fogják kapni. Ha valakinek a szülei rossz dolgokat tanítanak neki, és ő követi azokat a rossz dolgokat, amelyeket szülei tanítottak neki, Isten őt is felelőssé teszi, nem csak a szüleit.

K: A Zakariás 8:21–23 szerint mikor fogják sok nemzetek Jeruzsálemben keresni az Urat?

V: Ez valószínűleg az ezeréves királyság idején fog bekövetkezni.

K: A Zakariás 8:23-ban a „zsidó” kifejezés csak a déli Júda királyságból származó személyekre utal, vagy mind az északi, mind a déli királyságra?

V: A „zsidó” kifejezés a déli királyság lakóira utalt, még a száműzetés idején is. A száműzetés után azonban, mivel főként a déli királyságból tértek vissza az emberek, a kifejezés az identitásukat megőrző összes izraelitára vonatkozni kezdett.

Déli királyság: A 2 Királyok 16:6-ban szereplő kifejezés a „zsidókra” utal. A 2 Királyok 25:25 is a zsidókra utal; ez pontosan a babiloni száműzetés idején játszódik, és a déli királyság lakóira vonatkozik.

A 2 Királyok 18:26,28, a 2 Krónikák 32:18 és az Ézsaiás 36:11,13 versekben, Ézsaiás és Hiskia idején, amikor Sennakérib és az asszírok ostromolták Jeruzsálemet, a zsidó nyelvre utaltak.

Benjamin a déli királyságban volt. A száműzetés idején Mordokai benjamita volt, akit az Eszter könyvében nyolcszor zsidónak neveztek. Pál is Benjamintól származott a Filippi 3:5 szerint.

K: A Zakariás 9–14-ben milyen bizonyíték van arra, hogy ezt a részt más szerző írta, mint az 1–8. fejezeteket?

V: Nincs. Néhány liberális kritikus ezt a két prófécia hangsúlyában és tartalmában megfigyelhető eltérés alapján feltételezte.

K: A Zakariás 9:1-ben hol található Hadrach földje?

V: Ezt Hatarikkának is nevezik. A mai Szíria északnyugati részén, Hamát északán, az Orontész folyó mentén található.

K: A Zakariás 9:1–9-ben pontosan miért lenne Isten haragja e két országra, Szíriára/Libanonra és Filiszteára, valamint a Zakariás 2:7–10-ben említett Babilonra?

V: Íme a Zakariás könyvében megadott okok.

Tírusz (a partvidéken) erődöt épített, és ezüstöt és aranyat halmozott fel, mintha por és sár lenne (Zakariás 9:3–4).

A filiszteusok büszkeséggel és véres erőszakkal éltek (Zakariás 9:6–7).

Babilon kifosztotta Siont (Zakariás 2:8).

Babilon ad otthont a gonoszság asszonyának a Zakariás 5:7-11-ben.

Általánosságban elmondható, hogy Isten átka azokra az elnyomókra nehezedett, akik eltaposták Isten népét (Zakariás 9:8b).

Talán ma is, amikor Isten haragszik egy országra, pontosan ugyanazok lehetnek az okok.

K: A Zakariás 9:5 szerint mikor nem lesz lakott Aszkalon?

V: Amikor a babiloniak betörtek Palesztinába, Filiszteát is ugyanúgy elpusztították, mint Júdát. Aszkalont később újjáépítették, mert Júdás Makkabeus elfoglalta azt (1 Makkabeus 10:86; 11:60). Természetesen a Zakariás 9:5 nem azt mondja, hogy Aszkalont örökre elhagynák.

K: Miért említi a Zakariás 9:5–7, az Ámós 1:6–8 és a Zefánia 2:4–5 az öt fő filiszteus város közül csak négyet, és miért nem szerepel Gát?

V: Nem tudjuk, hogy Gát városa ekkor még létezett-e. Az asszír feljegyzések említik „Gimti-t Asdód földjén”, de azután nincsenek történelmi utalások rá. A helyszínen található muszlim temető korlátozza a további ásatásokat.

K: A Zakariás 9:13-ban mikor fognak harcolni a zsidók és a görögök?

V: Ez Nagy Sándor ideje után történt, amikor a Makkabeusok lázadtak fel a Szeleukidák ellen Kr. e. 175–163 között.

K: A Zakariás 10:1–2-ben az emberek néha azzal vétkeznek, hogy nem kérnek Istentől dolgokat, de ebben az esetben Isten azt állítja szembe, hogy az emberek bálványoktól kérik azokat a dolgokat, amelyeket Isten biztosít. Melyek azok a dolgok, amelyeket Isten biztosít, de amelyeket a mai emberek gyakran másoktól kérnek?

V: Felületes szinten anyagi javak, pénz, egészség, szórakozás és élvezet. Mélyebb szinten pedig a szeretet, a tisztelet, a biztonság és a jelentőség. Néha az emberek látszólag őrült dolgokat tesznek, mert torz módon próbálják ezeket másoktól megszerezni.

K: A Zakariás 10:2b-3-ban pontosan kik azok a pásztorok, akikre Isten itt haragszik?

V: Nem csupán a hamis tanítók, mert az áll ott, hogy az embereknek nincs pásztoruk. Inkább azok a pásztorok, akik elmulasztják az emberek vezetésének feladatát. Lehet, hogy néhányan közülük hamis dolgokat tanítanak, de mások egyszerűen csak tétlenek.

K: Miért mondja Isten a Zakariás 10:3-ban, hogy megbünteti a kecskéket (BSB: „vezetők”)?

V: Lehet, hogy ezek a kecskepásztorokra utalnak, más szóval azokra a vezetőkre, akik nem Isten juhai voltak. Alternatívaként utalhat a kecskeistenekre és azokra is, akik imádták őket.

A kecskepásztorokról szóló értelmezésről bővebben lásd a Believer’s Bible Commentary 1166. oldalát, a hamis pásztorokról szóló értelmezésről pedig a The Bible Knowledge Commentary: Old Testament 1564. oldalát.

K: A Zak 10:4, Ézs 22:23–25 és Ezék 15:3 versekben mit jelképez a csap?

V: Minden esetben a csapnak mozdíthatatlannak kellett lennie, és dolgokat lehetett rá akasztani. A csapot azonban végül letörik. Ezékiel 15:3 szerint a csapot erős fából kell készíteni, nem csupán szőlővesszőből.

K: A Zakariás 10:4-ben hogyan különbözik egymástól a sarokkő, a csap és az íj ereje? Milyen fajta erő írja le legjobban a te lelki erődet?

V: A sarokkőnek erősnek kell lennie, mert az épület rajta nyugszik, és megfelelő méretűnek kell lennie, mert másokat hozzá viszonyítva mérnek. A csapnak – akár sátrat tart fel, akár tárgyakat rögzít a falon – mozdíthatatlannak és állandónak kell lennie, és bízhatunk abban, hogy ami rá van akasztva, ott is marad. A csaphoz rögzített dolog nem mozdulhat el. Ezzel szemben az íj sokat mozog, de csak bizonyos irányokban. Olyanoknak kell lennünk, mint egy szikla, amelyre az emberek támaszkodhatnak, felismerve, hogy igazi sarokkövünk Krisztus. Olyan csapnak kell lennünk, amelyre az emberek támaszkodhatnak a helyes tanítás és a bölcs tanács érdekében, és nem olyan tanácsért, amely a politikai széljárás függvényében változik. De nem csupán ébereknek kell lennünk, hanem aktívan is védekeznünk kell a nyájat a támadásoktól.

K: Zakariás 10:6-ban Isten egy értékes ígéretet ad, hogy meghallgatja őket. Milyen esetekben nem válaszol nekünk Isten, mert elmulasztjuk kérni?

V: Néha azért nem kérünk, mert elfelejtjük, vagy mert túlzottan saját erőből próbálkozunk. Máskor azért nem kérünk, mert úgy gondoljuk, hogy az a dolog túl kicsi ahhoz, hogy Isten foglalkozzon vele. Máskor pedig nem hisszük, hogy Isten törődne azzal, hogy segítsen. De akkor is kérnünk kell, és meg kell néznünk, mit tesz Isten.

K: A Zakariás 10:6–10-ben milyen okokat látsz arra, hogy Isten megerősítse és helyreállítsa népét?

V: Íme néhány lehetséges ok, amit a szöveg megemlít.

Isten megkönyörült rajtuk (Zakariás 10:6)

Szívük örvendezni fog az Úrban (Zakariás 10:7b)

Isten megváltja őket (Zakariás 10:8b)

Emlékezni fognak Istenre, még ha távoli földeken is vannak (Zakariás 10:9a)

Isten össze akarja gyűjteni őket, hogy sokasodjanak (Zakariás 10:10)

K: Zakariás 10:6–10 alapján hogyan gondoskodnál te, mint vezető vagy bátorító, valakiről, aki csalódott a lelkészében vagy Istenben? Mit ígérhetünk nekik?

V: Bármely gyülekezet problémája az, hogy olyan hibázó vezetők irányítják, akik nem bűntelenek. Ha valaki a vezetőire tekint, és nem Istenre, szinte biztos, hogy valamikor csalódni fog, mert mindannyian hibázunk, akár a tanításban, akár a cselekedeteinkben, akár csak a hozzáállásunkban. De ha bátorít bennünket az a jó, amit látunk, és Jézusra tekintünk példaképként, akkor jobban tudunk engedelmeskedni a Róma 15:7-nek, hogy fogadjuk el egymást, ahogy Krisztus is elfogadott minket. Ki kell zárnunk a gyülekezetből a hamis tanítókat és a bűnbánat nélküli embereket, de azt is el kell ismernünk, hogy senki sem tökéletes. Egy tanulságos vicc szerint, ha valaha is találsz egy tökéletes gyülekezetet, ne csatlakozz hozzá, mert ha megteszed, tönkreteszed.

K: A Zakariás 10:8-ban és az Ézsaiás 5:26-ban (KJV) nem illendő-e, hogy Isten állítólag „sziszeg”, ahogyan azt a muszlim Ahmad Deedat állítja?

V: Valójában a Zakariás 10:8 így szól: „Én [Isten] fütyülök nekik, hogy összegyűljenek.” Hasonlóképpen az Ézsaiás 5:26 azt mondja, hogy Ő „fütyül a föld végső határain élőknek” (BSB). Az NKJV-ben is a „fütyül” kifejezés szerepel. Így tehát nem illik Istenhez, hogy valakit hívjon, és annak el kell jönnie, és meg kell tennie, amit Ő parancsol.

K: A Zakariás 10:11-ben mikor fogják legyőzni Asszíria jövőbeli gőgjét?

V: Először is, mi nem a válasz, majd a válasz.

Nem a válasz: Miután a törökök meghódították a Közel-Keletet, üldözték az örményeket és az asszír keresztényeket. Azonban már nem maradt olyan sok asszír, és biztosan nem elég ahhoz, hogy büszkeséget jelentsenek.

A válasz: Nagy Sándor után a két fő birodalom az egyiptomi Ptolemaiosz-dinasztia és a szíriai Seleukida-dinasztia volt. Mivel Egyiptom és [As]szíria szerepel a szövegben, ez valószínűleg egy másolási hiba volt, és Szíriára kellett volna utalnia.

Akárhogy is, az asszírok földje a Szeleukida Birodalom része volt.

K: A Zakariás 10:11-ben mikor távozik el Egyiptom jogar?

V: A babiloniak idejétől kezdve soha többé nem lesz fáraó. Egyiptom soha többé nem lesz független ország, kivéve egy rövid lázadást a perzsák ellen, a görög Ptolemaioszok uralma alatt, valamint sokkal-sokkal később a muszlim Fatimidák alatt, és természetesen a modern időkben.

K: A Zakariás 10:12-ben hogyan tud Isten megerősíteni valakit az Úrban?

V: Annak ellenére, hogy már meg vagyunk mentve, amikor először elfogadjuk Krisztust, felelősségünk, hogy megerősödjünk az Úrban. És ezt a felelősséget nem tudjuk saját erőből teljesíteni. De továbbra is felelősek vagyunk azért, hogy alávessük magunkat a Szentléleknek, hogy ne csak megengedjük, hanem aktívan vágyjuk is, hogy Ő megváltoztasson minket. A változás azt jelenti, hogy abbahagyjuk a régi módon való cselekvést és gondolkodást, és elkezdjük Isten módján cselekedni és gondolkodni, ahogyan Ő azt akarja tőlünk. Elég időt szánsz-e az imádkozásra, Isten Igéjének olvasására, más hívőkkel való együttlétre – hogy megerősödj és őket is megerősítsd –, valamint arra, hogy azt tedd, amiről tudod, hogy Isten azt akarja tőled?

Ha visszatekintesz az öt évvel ezelőtti életedre, és összehasonlítod a mostanival, remélem, hogy a dolgok megváltoztak. Remélem, hogy közelebb vagy Istenhez, engedelmesebb vagy Ő iránt, bölcsebb vagy az Ő Igéjében, és jobban fel vagy szerelve a szolgálat és a másokkal való megosztás iránti szenvedéllyel. Remélem, hogy öt év múlva, ha az Úr késik, közelebb leszel Istenhez, mint most.

K: A Zakariás 11:1–3-ban miért áll, hogy a tűz felemészti Libanon hatalmas cédrusait és elpusztítja a fákat?

V: A fák metaforaként szolgálnak Libanon hatalmára és szépségére, és ez azt jelenti, hogy Libanon hatalmát és szépségét megsemmisítik. Ma Libanon egy olyan ország, amelynek még mindig megvan a szépsége, de számos mészárlás történt benne, mind a muszlimok, mind azok részéről, akik kereszténynek nevezik magukat.

K: A Zakariás 11:5-ben mik a jellemzői azoknak a pásztoroknak, akik gondoskodnak a juhaikról, szemben azokkal, akik nem?

V: A Zakariás 11:5–6 azt mutatja, hogy kizárólag a pénzügyi haszon miatt törődtek a juhaikkal. Elnyomják majd a népet. Egy pásztornak nem szabadott volna a gazdája juhaiból titokban eladnia. Azért alkalmazták, hogy gondoskodjon a juhokról, megvédje őket a farkasoktól, a sziklákról való lezuhanástól, a téli hidegtől, és elvezesse őket oda, ahol elegendő táplálékot és italt találnak.

K: A Zakariás 11:7-ben mi az a két bot?

V: Dávid királyságának két jellemzője – az észak és a déli rész közötti egység, valamint Isten kegyelme – egyaránt megszakadt. Úgy tűnik, kapcsolat van Isten kegyelmében való részesülés belső jellemzője és az egység látható, külső jele között.

A kegy itt elsősorban Isten védelmét jelenti Izráel ellenségeivel szemben. Természetesen a kegy – abban az értelemben, hogy Isten szemében kedvesek legyenek – már hiányzott. Mivel így állt a helyzet, Izráel és Júda közötti szakadást Isten nem csupán megjövendölte, hanem az 1 Királyok 11:29–33; 12:22–24 szerint Ő maga is irányította.

K: A Zakariás 11:7-ben szereplő két bot kapcsolódik-e az Ezékiel 37:15–23-ban szereplő két rúdhoz?

V: Nem. Ezékiel azt mondja nekünk, hogy a 37. fejezetben szereplő két bot Izráelt és Júdát jelképezi. Zakariás pedig azt mondja, hogy a Zakariás könyvében szereplő két bot a „Kegy” és az „Egyesülés”.

A Biblia minden egyes alkalommal, amikor a „rúd” szó szerepel, az nem feltétlenül ugyanazt jelképezi. Ami ezt illeti, egy harmadik példa az Ezékiel 29:6-ban szereplő „nád”, amelyről egyértelműen kijelentik, hogy Egyiptomot jelképezi. Ahogyan az egyiptomi nád metaforája a Biblia egy másik fejezetében nincs köze a két rúdhoz, úgy a két rúd metaforájának sincs köze a Zakariás 11:7-ben szereplő két bothoz.

K: A Zakariás 11:8-ban mi a jelentősége annak, hogy egy hónap alatt három pásztort bocsátanak el?

V: Ezek lehetnek

1. Három személy

2. A király, a pap és a próféta tisztsége

3. Papok, tanítók és polgári bírák

A Jeremiás 25:34–38-ban Isten szintén a nép vezetőit, mint pásztorokat, fedd meg.

K: A Zakariás 11:8–9-ben, ha egy vezető jó, miért fáradnak el mégis a követői, vagy miért utálják őt?

V: Gyakran azért, mert a követők úgy érzik, hogy a vezető megakadályozza őket abban, hogy valaki vagy valami jobbat találjanak. Előfordul, hogy a vezető az embereket abba az irányba vezeti, amerre menniük kell, de ez nem feltétlenül az az út, amelyet ők szeretnének bejárni, különösen, ha ez kellemetlenséggel vagy áldozattal jár. Előfordulhat, hogy egy keresztény vezető azt szeretné, ha az emberek közelebb kerülnének Istenhez, de az emberek nem akarnak ezt tenni. Néha a vezetőnek megvan a maga elképzelése arról, hogyan kellene irányítania az embereket, az embereknek viszont egészen más elképzelésük van arról, mit kellene tennie a vezetőnek.

K: A Zakariás 11:10-ben mikor szegte meg Isten a szövetségeket?

V: Isten soha nem szegte meg az ígéretét. Ha azonban Isten egy ígéretet a nép viselkedésétől függően tesz, és a nép továbbra sem teljesíti a feltételt, eljön az az idő, amikor Isten kijelenti, hogy a feltételes ígéret nem fog beteljesülni. Az egyik leghíresebb feltételes ígéret, amely nem mindig teljesült, a 2. Krónikák 7:14-ben található.

K: A Zakariás 11:12–13-ban mi a jelentősége a harminc ezüstpénznek?

V: Zakariás maga is rejtélyként hagyja ezt, legalábbis az ő számára még a jövőben lévő időig. A 2. Mózes 21:32 szerint 30 ezüstpénz az az ár, amelyet akkor kell fizetni, ha egy ökör megsebesít egy rabszolgát. Természetesen később Júdás 30 ezüstpénzért árulta el Jézust.

K: A Zakariás 11:13-ban a „fazekas” szónak valójában „kincstárnak” kellene lennie?

V: Ez bizonytalan. A szír nyelvű szöveg itt „kincstárat” mond. A héber szöveg „fazekast” mond, a Septuaginta pedig „kemencét”.

K: A Zakariás 11:14-ben, valamint az 1 Királyok 11:11–13 és 12:22–24-ben ki törte meg a Júda és Izráel közötti egységet, és miért?

V: Isten tette, de valójában három, egymást kiegészítő válasz létezik. Isten megígérte, hogy megteszi; Isten embereket használt eszközként; és Isten megakadályozta, hogy újra egyesüljenek. Az 1 Királyok 11:11–13-ban, miután Salamon engedetlen volt, Isten közölte Salamonnal, hogy Izráel nagy részét el fogja venni a házától. Azonban apja, Dávid miatt Isten ezt nem Salamon életében, hanem fia életében fogja megtenni. Ennek aktív kiváltó oka Salamon fiának, Rehabeámnak a makacssága volt, valamint az, hogy a nép nem akart többé kényszermunkát végezni. Rehabeám úgy akarta „megoldani” a problémát, hogy hadsereget gyűjtött az északi törzsek visszahódítására, de Isten elküldte prófétáját, Semáját, hogy mondja meg Rehabeámnak és az egész népnek, ne egyesüljenek újra, mert „ez az én művem”. Egy magát helyi gyülekezetnek nevező csoport azt állítja, hogy a hívők közötti megosztottság az egyik legsúlyosabb bűn, és példaként hozza fel a megosztott királyságot. A keresztények közötti ellenségeskedés és viszály súlyos bűn, de az Istentől való elfordulás még súlyosabb volt, és Isten nem akarta a két királyság egyesülését, amikor azok nem teljes szívből követték Őt.

K: A Zakariás 11:16–17-ben ki ez az értéktelen pásztor?

V: Kétféle nézet létezik erről a versről.

Antikrisztus: Ez valószínűleg az antikrisztusra utal.

Értéktelen vezetők, mint például a Kr. u. 66-os zsidó felkelés Róma ellen. A New Geneva Study Bible 1480. oldala ezt a nézetet javasolja.

K: A Zakariás 12:1-ben pontosan hogyan formálja Isten az ember lelkét benne?

V: A Szentírás nem mondja meg, hogyan. Két nézet létezik, amelyet egyes keresztények vallanak, és lehetséges a két nézetet ötvözni.

Traducianizmus: A traducianizmus két fő aspektusának egyike az emberek kialakulásával kapcsolatos. Ahogyan az emberek fizikai teste a szüleik testének sejtjeiből alakul ki, úgy ez a nézet szerint a lelkük is a szüleik lelkéből alakul ki. Ugyanakkor, ahogyan a szülők fizikai teste nem csökken, amikor gyermek születik, úgy a szülők lelke sem csökken, amikor gyermek születik. A traducianizmusnak vannak csúnya vonásai, például az, hogy a csecsemők bűnösök szüleik és nagyszüleik bűnei miatt (ellentétben az Ezékiel 18-ban leírtakkal), de lehetséges a traducianizmusnak ezt a vonását a többi, csúnya vonás nélkül is elfogadni. Szent Ágoston, a lutheránus egyházak, valamint talán a kálvinisták kisebbsége történelmileg a traducianizmust vallotta. A görög ortodoxok általában a traducianista nézetet vallják a lelkek eredetéről, de elutasítják az örökölt bűntudatot.

Kreacionista nézet: (Nincs köze a Teremtés könyvében leírt teremtéshez) Ahogyan Isten a semmiből teremtette Ádámot, úgy teremti ma is mindannyiunk lelkét „a semmiből”. Csak fizikai testünknek és mentális felépítésünknek van örökletes összetevője, de ez a géneinken keresztül öröklődik, és sehol máshol. E nézet szerint lelkünknek nincs örökletes összetevője.

Kombinált nézet: A Zsidókhoz írt levél 4:12 szerint Isten szava még a lelket és a szellemet, az ízületeket és a csontvelőt is elválasztja egymástól. Egy keresztény orvos, aki teológiai mesterfokozattal rendelkezik, és aki bevezetett engem ebbe a teológiai nézetbe, szerint a hosszú csontok végén szinte emberileg lehetetlen elválasztani a csontot a csontvelőtől. A csont olyan, mint egy rács, amelyet csontvelő tölt ki. Hasonló módon a lelkünknek lehetnek szüleinkről örökölt jellemzői, ahogyan azt a traducianizmus állítja, míg a szellemünk teljesen újból teremtődhet. Sokan azt mondják, hogy a lélek az elme, az akarat és az érzelmek székhelye, és sokan úgy vélik, hogy az intelligenciának és az érzelmi alkotmánynak gyakran van örökletes összetevője.

K: A Zakariás 12:1-ben mi a költői az égben és a földben?

V: Örülhetünk annak, hogy Isten nem említette meg minden egyes dolgot, amit teremtett, mert különben soha nem jutnánk el a fejezet többi részéhez. Amikor Isten azt mondja, hogy kiterjesztette az eget és a földet, akkor minden mást is magában foglal. Ezt az irodalmi eszközt, amikor két részt vagy végpontot használnak a kettő közötti mindenre utalva, „merizmusnak” nevezik. A merizmus a szinekdoché egyik fajtája, ahol egy vagy több rész az egészet jelenti.

K: A Zakariás 12:1–4-ben milyen mértékben – jó vagy rossz értelemben – befolyásolnak vagy irányítanak minket a genetikánk, a szülői nevelés, a környezet/társadalom és a saját szabad akaratunk?

V: Bár nem ismerjük a teljes választ, íme néhány általános megfigyelés, amelyek keretet adnak a válaszhoz.

1. A genetika, a szülői nevelés, a környezet/társadalom stb. mind tényezők, de nem egymástól független tényezők; kölcsönhatásban állnak egymással.

2. Nem juthatunk megoldásra anélkül, hogy figyelembe vennénk az adott személy saját döntéseit. Ellenkező esetben nem tudnánk megmagyarázni az egypetéjű ikrek esetét, akiket ugyanabban a családban neveltek fel, de az egyik egyetemi professzor lett, a másik pedig a kábítószer miatt börtönbe kerül, majd onnan kiszabadul. Mindkettőjük környezete ugyanolyan kábítószer-használati kockázattal járt, de az egyik beleesett a függőségbe, a másik pedig távol maradt tőle.

3. Ha súlyos helyzet áll elő, mennyire befolyásolja ez az érintett személy jellemét? A válasz nagy mértékben az, hogy ez az adott személyen múlik. Az illető egész életében ragaszkodni fog-e ahhoz a veszteséghez vagy eseményhez, vagy le fogja rázni magáról, talpra áll, és továbbmegy? Ha két ember teszi a kezét a zongora billentyűire, és ugyanolyan erővel nyomja le őket, ugyanolyan hangerejű hangot kapunk? Ez attól függ: az egyik lenyomja-e a hangtompító pedált, vagy le van-e hajtva a zongora billentyűfedele, és így az illető egyáltalán nem is érinti a billentyűket? Azzal, hogy úgy döntünk, hogy valamiben rágódunk, vagy inkább elfelejtjük, a szabad akarat matematikai értelemben egyfajta visszacsatolási hurokként működhet.

K: A Zakariás 12:2-ben hol máshol készítene Isten „részegségi poharat” a népek számára, és miért?

V: Nézzük meg, mit mond a Szentírás a metaforikus poharakról.

Az Úr azt mondta a Zsoltárok 75:8-ban, hogy van egy fűszerekkel kevert boros pohara, amelyet a gonoszoknak kell meginniuk. A Szentírás gyakran utal Isten haragjának poharára az Ézsaiás 51:17,22-ben; Jeremiás 25:15–29; Jeremiás 51:7; Siralmak 4:21; Ezékiel 23:31–33; Habakuk 2:15–16; Jelenések 14:10; Jelenések 16:19.

Babilon kehelye a Jelenések 17:4-ben és 18:6-ban szerepel.

Pozitív értelemben Dávid azt mondta, hogy Isten kijelölte neki a részét és a poharát a Zsoltárok 16:5-ben. Dávid azt mondta, hogy a poharát túlcsordult a Zsoltárok 23:5-ben. A pohár az üdvösség metaforája a Zsoltárok 116:13-ban.

Súlyos, de pozitív jelentése van a Máté 20:22-23; 26:39-42-ben.

Jézus imádkozott, hogy ezt a „poharat” vegyék el tőle a Máté 26:39–42; Márk 14:36 versekben. Ezt említette a János 18:11-ben is.

A kehely jelenthet örömöt és fájdalmat egyaránt, és ugyanaz a kehely néha mindkettőt, ahogyan az a Mózes első könyve 44:2-17-ben szereplő, Benjámin zsákjában talált kehely esetében is volt.

K: Miért akartak olyan sokan támadni a zsidókra a Zakariás 12:3-4 szerint?

V: A zsidókat Isten választotta ki népének; és úgy tűnik, hogy a Sátán különös gyűlöletet táplál irántuk. Ez az emberi világban legalább négy különböző módon nyilvánul meg.

Gazdagság: Az egyik ok az, hogy sokan úgy érzik, a gazdagság a zsidók kezében összpontosul, mivel ők előnyben részesítik egymás közötti kereskedelmet. Közvetlenül az első világháború kitörése előtt Németország jelentős összeget kölcsönzött néhány gazdagabb zsidó polgárától a háború finanszírozására. A háború kitörése után néhányukat árulással vádolták meg, hogy a kormánynak ne kelljen visszafizetnie a kölcsönt.

Nép: Egyesek, például Hitler, a zsidókat mint népet akarták kiirtani. Akár szegény, akár gazdag volt egy zsidó, Hitler mindet ki akarta irtani, és ennek semmi köze nem volt a pénzhez, a földhöz vagy akár a valláshoz. Hitler a cigányokat és a homoszexuálisokat is megpróbálta kiirtani.

Föld: Mások számára a kérdés a palesztinai föld. Egyrészt a zsidók azt állítják, hogy ez mindig is ősi földjük volt Józsué ideje óta, kivéve a babiloni fogság 70 éves időszakát. Ha valaki azt mondja, hogy a földnek a 1949 előtti tulajdonoshoz kell tartoznia, akkor a földnek Nagy-Britannia részének kellene lennie. Vagy ha ennél régebbi eredetről van szó, akkor a földnek Törökország részének kellene lennie, amely az Oszmán Birodalomból megmaradt egyetlen terület. Másrészt egyes palesztinok még mindig rendelkeznek a 1949 előtti, Izraelben lévő házuk vagy lakásuk kulcsával, ahonnan a háború alatt kényszerítették őket távozni. Ha Izrael az egész területet akarná, beleértve a Ciszjordániát és a Gázai övezetet is, akkor vajon az összes palesztinnak izraeli állampolgárnak kellene lennie, szavazati joggal? Másrészt, ha a Ciszjordániának és a Gázai övezetnek egy (vagy két) különálló országnak kellene lennie, akkor miért épít Izrael oda zsidó telepeket? Más muszlimok azt állítják, hogy minden olyan terület, amelyet valaha is muszlim seregek hódítottak meg, valójában a muszlimok tulajdona, és vissza kell adni nekik, legyen az Izrael vagy Spanyolország.

Város: Egy arab író éles szemmel írt arról a lelki szenvedésről, amelyet ő „jeruzsálemi őrületnek” nevezett. Ez a város birtoklása iránti megszállottság, amely oly sok problémát okozott. Sokan annyira törődnek Jeruzsálemmel, hogy az még Isten iránti törődésüket is felülmúlja. A muszlimok általában Jeruzsálemet tartják az iszlám harmadik legszentebb városának. A muszlim Korán 17. szúrája Mohamed éjszakai utazásáról szól, amelynek során természetfeletti módon eljutott a legtávolabbi mecsetbe, és onnan egy buraqon (egyfajta szárnyas szamár) feljutott a mennybe. A muszlimok (beleértve Bukhari 5. kötet, 58. könyv, 40. fejezet, 228. szám, 148–149. oldal) szerint ez Jeruzsálem volt. Azonban abban az időben nem volt mecset Jeruzsálemben (lásd al-Tabari 12. kötet, 195–196. oldal; Ibn-i-Majah 1. kötet, 4. könyv, 7. fejezet, 753. szám, 414. oldal). „Tragikomikus”, hogy ez az egész, egy város miatti viszály a Korán egy szúrájának köszönhető, amely egy olyan mecsetről szól, amely akkoriban nem létezhetett Jeruzsálemben.

K: Zakariás 12:7–11; 14:2–8, 12 szerint mikor pusztulnak el a Jeruzsálemet ostromló nemzetek?

V: Ez nyilvánvalóan az ezeréves királyság végén zajló csatára utal. Erről a Jelenések 20:7–9 is említést tesz. Ezékiel 38–39 is tárgyalja ezt a témát.

K: A Zakariás 12:10-ben hogyan adták vissza ezt a héber kéziratok?

V: Háromféleképpen.

A héber szövegek többsége így szól: „Rám fognak tekinteni, akit átdöfték.”

Néhány héber kéziratban ez így szerepel: „arra, akit átdöfték”.

Más héber kéziratokban pedig ez áll: „Rám fognak tekinteni annak helyett, akit átdöfték.” (azaz valaki mást döftek át Istenen kívül)

K: A Zakariás 12:8–9-ben milyen két módon tud Isten megóvni az embereket, és hogyan fogja ezt itt megtenni?

V: Isten kivonhat minket a megpróbáltatásból, vagy megerősíthet minket, hogy átvészeljük azt. Ebben az esetben Isten megerősíti őket, hogy átvészeljék a megpróbáltatást.

K: A Zakariás 12:10-ben ki az a „akit átdöfték”, akinek gyászát „úgy gyászolják, ahogyan az egyetlen gyermeket gyászolják”?

V: A szövegből kitűnik, hogy ugyanarról a személyről van szó, akiről a Zakariás 12. fejezet első részében is szó esik: a Messiásról. Bár néhány zsidó már a Pünkösd után hamarosan hitt Krisztusban, a többség nem. A Zakariás 12:10 valószínűleg a végidőkre utal, amikor sok zsidó Krisztus követőjévé válik. Erre utalnak még a Róma 11:25–26 versek, valamint valószínűleg a Malakiás 4:5–6 kettős beteljesülésének második része is. Az Ámós 8:10 is ugyanarról a végidőbeli eseményről szól.

K: A Zakariás 12:10-ben ez Krisztus két eljövetelét jövendöli meg?

V: Legalábbis még egy szkeptikusnak is el kell ismernie, hogy ez két eseményről szól. Az első esemény a megvetés és az elutasítás, a második pedig a korábbi elutasítás miatti gyász.

A „Hard Sayings of the Bible” (A Biblia nehéz mondásai) című mű 345–346. oldalán rámutatnak arra, hogy a héber nyelvtan egyértelműségét eltakarja a New Jewish Publication Society „Tanakh: The Holy Scriptures” (Tanakh: A Szent Írások, 1988) című fordítása, amely így szól: „De én megtöltöm Dávid házát és Jeruzsálem lakóit irgalom és könyörület szellemével; és ők siratni fognak nekem azokat, akiket megöltek, és úgy fogják őket siratni, mintha kedvenc fiuk lenne…” Walter Kaiser azonban a „Hard Sayings of the Bible” című mű 346. oldalán azt írja, hogy ez „megszegi a héber nyelvtan szabályait, hogy elkerülje ennek a héber versnek a nyilvánvaló következményeit.” Pontosabban

a) az „átlyukaszt” igét aktívból passzívvá alakítja

b) az egyik alanyt, a „ők”-et tárgyává alakítja

Ahogy Kaiser fogalmaz: „Hősies erőfeszítés az, hogy elkerüljék azt a logikai következtetést, miszerint az, aki beszél, az az, akit átdöfték…” Kaiser valószínűleg túl kedves volt azokhoz a zsidókhoz, akik megszegték a héber nyelvtani szabályokat, hogy ezt a verset angolra fordítva félreértelmezzék, hogy az illeszkedjen a teológiájukhoz.

Kaiser továbbá azt mondja, hogy más zsidó értelmezők helyesen fordítják ezt a verset, de közülük néhányan úgy értelmezik, hogy ez két Messiásra utal. Az egyik Messiás, aki szenvedett, és a másik Messiás, aki nem szenved, hanem dicsőségben fog eljönni.

K: A Zakariás 12:11-ben hogyan lehetett nagy sírás Hadad-Rimmonban, a Megiddó-síkságon?

V: Először is, mi nem a helyes válasz, majd a helyes válasz.

Nem ez a válasz: A babiloniakról, a föníciaiakról és másokról ismert volt, hogy sírtak Tammuzért, egy babiloni istenségért, akit a mitológia szerint minden ősszel megöltek az alvilág erői, és minden tavasszal feltámadt. Azonban furcsa lenne, ha Isten itt egy bálvány miatt való sírásról beszélne. Továbbá a pogányok és a gonosz zsidók a babiloni isten, Tammuz miatt sírtak, nem pedig a Hadad Rimmon bálvány miatt, amelynek neve a „Hadad, a mennydörgő” szemita istent jelenti.

A válasz: Hadad-Rimmon egy hely neve volt a Megiddo-síkságon. Az ezeréves királyság utáni csata ott zajlik, hiszen azt Armageddonnak is nevezik. Ezen a síkságon, a Megiddo-hegy lábánál győzte le Gedeon a midianitákat a Bírák könyve 6:33-ban, itt ölték meg a filiszteusok Sault és Jonatánt az 1. Sámuel 31-ben, és itt halt meg a gonosz Aházia király a 2. Királyok 9:27-ben. A sírás azonban valószínűleg a jó király, Jósiás halálára utal, aki az egyiptomiak ellen harcolva vesztette életét a 2. Királyok 23:29–30-ban. Az egyiptomiak nem akartak harcolni Josiás ellen, így Josiás halála és a Júda hadseregének veresége értelmetlen volt.

K: A Zakariás 12:11–13-ban mi a jellegzetes ebben a gyászban?

V: Egyszerre mélyen érzelmes és szervezett. Minden nemzetség szembetűnően külön állt; így egyetlen nemzetség sem mondhatta, hogy „nekünk nem kell gyászolnunk”, mintha ez csak a többi nemzetség kötelessége lenne. Ez egy összehangolt gyász volt, amelynek fő célja az volt, hogy bocsánatkérést közvetítsen Istennek.

K: A Zakariás 13:1-ben mikor nyílik meg ez a megtisztító forrás?

V: Akkor nyílt meg, amikor Jézus meghalt a bűneinkért. Figyeljük meg, hogy nem azt mondja, hogy mindenki megtisztul, hanem csak azt, hogy megnyílik a megtisztulás céljából. Más értelemben pedig azoknak a zsidóknak nyílik meg, akikhez itt szólnak, amikor rájönnek, hogy Jézus a Messiás.

K: A Zakariás 13:2-ben mikor nem lesznek többé bálványok az országban?

V: Abban az időben nem voltak bálványok a zsidók között Palesztina földjén. Mivel azonban a „föld” szó „világot” is jelent, ez a jövőbeli prófécia valószínűleg az ezeréves királyság idejére utal.

K: A Zakariás 13:1-2-ben mi a különbség a bűn és a tisztátalanság között?

V: Bár ezek szinte szinonimák, van egy kis különbség a kettő között. A bűnnek valójában két jelentése van; utalhat bűnös cselekedetekre, de utalhat a bennünk lévő bűnös természetre és vágyakra is. A tisztátalanság arra a tisztátalan állapotra utal, amelyben a bűnös a bűnözés miatt található.

Az „Exegetical Commentary: Haggai, Zechariah, Malachi” című mű 328. oldalán az áll, hogy a bűn „az isteni akaratnak való meg nem feleléshez kapcsolódik, míg az utóbbi [a tisztátalanság] a szentség elveinek bármilyen megsértése által előidézett szennyezettség állapotához. Az egyik inkább a bűn aktív kifejeződése, a másik pedig passzív következménye.” Így tehát olyanok, mint egy érem két oldala.

K: A Zak 13:2-ben a bálványok nyilvánvalóan összefüggésben állnak a bűnnel, de mi a kapcsolat a bálványok és a tisztátalanság között?

V: Míg a bűn a bálványimádás oka, addig a tisztátalanság a bálványimádás következménye. A tisztátalan dolgokat, mint például a szemetesvödröket és az éjjeliedényeket, nem lehet jobb célokra használni, például jó ruhák tárolására vagy étel főzésére. A Rómaiakhoz írt levél 3:12 azt mondja, hogy az ember értéktelenné válhat, anélkül, hogy meghatározná, hogyan. A 2 Királyok 17:15 és a Jeremiás 2:5 azonban azt mondja, hogy az értéktelen bálványok követése értéktelenné teszi az embert. A bálványok Isten haragját váltják ki a Mózes 5. könyve 32:21, valamint az 1 Királyok 16:13,26 szerint.

A bálványok lehetnek kifejezettek, mint például Baál, Asztarte, Krisna, Buddha stb. A bálványok lehetnek burkoltak is, mint például a hírnév, a pénz, az alkohol, a szex, a kapzsiság vagy a biztonság. Még a jó dolgok is, mint például a munka, az egészség, a házastárs vagy a gyermekek, bálványokká válhatnak, ha fontosabbnak tartjuk őket, mint Istent. Egyszer egy kínai gyülekezetben vezettem a gyermekistentiszteletet, és bár nem emlékszem rá, úgy tűnik, azt mondtam, hogy Isten követése még a zongoraóráknál is fontosabb. A következő héten odajött hozzám egy anyuka, és kissé kuncogva elmondta, hogy a fia aznap hazajött, és megkérdezte, hogy ez tényleg igaz-e. Bár az anyuka biztosította róla, hogy igen, a szülőknek általában közvetlenül, szavakkal is el kell mondaniuk gyermekeiknek, mi a fontos az életben. A példád hangosabb lehet, mint a szavak, ezért mind a példáddal, mind a szavaiddal közvetítened kell, hogy mi a fontos.

K: A Zakariás 13:3–6-ban mikor szűnik meg a prófécia?

V: A Szentírás nem mondja meg kifejezetten, mikor, de a Zakariás könyvének ez a szakasza a jövőbeli ezerévről beszél. Az 1 Korinthus 13:8 is említ egy időt, amikor a prófécia és a nyelveken való beszéd megszűnik.

Szűkebb értelemben a próféták és a kinyilatkoztatások egy időre megszűntek közvetlenül ezután, egészen Krisztus és Keresztelő János idejéig. A Mikás 2:6 is arról szól, hogy az emberek nem akarnak többé hallani Isten prófétáiról.

K: A Zakariás 13:7-ben szereplő jó pásztor Krisztusra utal-e, és mikor fogják megsebezni a jó pásztort?

V: Jézus a Máté 26:31,56 és a Márk 14:27 versekben erre a Zakariás-versben szereplő pásztorra utalt, mint saját magára.

K: A Zakariás 13:8–9-ben mikor teljesül be a prófécia, miszerint kétharmaduk meghal?

V: Zakariás nem mondja meg. Valószínűleg a nagy nyomorúság idején fog bekövetkezni.

K: Zakariás 14:1-2-ben miért gondolja, hogy Isten megengedi, hogy ilyen események történjenek?

V: Úgy fog tűnni, hogy minden elveszett, amikor Krisztus személyesen eljön, hogy megvédje őket. Amikor a hadseregek körülveszik Jeruzsálemet a Jóel, a Mikás és az Ezékiel könyvében, a város megmenekül. De ebben az esetben a várost kegyetlenül elfoglalják. A héber „sara” szó görög fordítása a „thlipsis”, amely szót Jézus is használt a nagy nyomorúságra. A Lukács 21:24 említi, mikor teljesednek be a pogányok idejei.

Ez nem utalhat a rómaiak által Kr. u. 70-ben végrehajtott jeruzsálemi pusztításra, sem a Bar-Kochba-felkelés végére Kr. u. 135/136-ban, mert mindkét esetben csak a rómaiak, és nem az összes nemzet állt Jeruzsálem ellen, és nem engedték, hogy a lakosság több mint fele otthonában maradjon.

K: A Zakariás 14:3–5-ben hol jelenik meg még Isten „minden szenttel együtt”?

V: Jézus és a mennyei seregek a Júdás 14–15-ben, valamint a Jelenések 19:11–21-ben jönnek el.

K: A Zakariás 14:4-5-ben hol szerepel még az Olajfák-hegy a végidőkben?

V: Az Olajfák-hegy 330 lábnyival magasabb, mint a Templomhegy. Érdekes, hogy az Olajfák-hegyet az Ószövetségben soha nem nevezik így, kivéve itt, valamint a „Olajfák-felfutás” (héberül; BSB „Olajfák-hegy”) esetében a 2 Sámuel 15:30-ban.

Szőlő: Jóel 3:9-17; Jelenések 14:14-20

Az Olajfák-hegye melletti menekülés volt az az út, amelyet Dávid választott, amikor fiától, Absalomtól menekült a 2 Sámuel 15:16-30-ban.

Olajfák hegye/Gecsemáné: Máté 26:36-56; Márk 14:32-50; Lukács 19:37; 21:37; 22:39-53

Édom: Jóel 3:19; Obádiás; Malakiás 1:4-5

Góg és Magóg nagy csatája: Jelenések 20:7–10

A zsidó nép tudta, hogy ennek jelentősége van. A Kr. u. 8. és 11. század között rendszeresen imádkoztak az Olajfák hegyén.

K: Zakariás 14:6-8-ban melyik egyéb szakaszok tárgyalják ezt a témát?

V: A kozmikus jelekről az Ézsaiás 13:9-10; a Jóel 2:31; 3:15; az Ámós 5:18; a Máté 24:29-30; a Jelenések 6:12-14; 8:8-12; 9:1-18; 14:14-20; 16:4,8-9 szólnak

K: Mivel az Arabah nagyon száraz és sík vidék volt, mit jelent ez a Zakariás 14:10-ben szereplő kijelentés?

V: Ma a Közel-Kelet szárazabb, mint a bibliai időkben volt. Ez a jövőre vonatkozó prófécia utalhat erre a tényre.

K: A Zakariás 14:12-15-ben mikor fog bekövetkezni ez a csapás?

V: Akkor fog bekövetkezni, amikor Góg és Magóg körülveszi Jeruzsálemet. Erről bővebben olvashat a Jelenések 20:7-9-ben és az Ezékiel 38-39-ben.

K: A Zakariás 14:12–21-ben mikor fog bekövetkezni ez a szörnyű idő, amelyet az követ, hogy minden nemzet megünnepli a Sátorok Ünnepét?

V: Ez nagy valószínűséggel az ezeréves királyság idején fog bekövetkezni.

K: A Zakariás 14:14-ben, mivel eleinte egyedül Isten harcol, miért harcol itt Júda?

V: Bár a Szentírás ebben a konkrét esetben nem szól erről, kiterjeszthetjük a kérdést arra, hogy miért kéri Isten tőlünk, hogy tegyünk valamit érte, hiszen Ő maga is mindent meg tud tenni? Istennek nincs szüksége ránk. De Isten megadja nekünk azt a kiváltságot, hogy részt vehessünk a munkájában, és jó dolgokat végezhessünk érte.

K: A Zakariás 14:18-ban miért említik kifejezetten Egyiptomot, mint büntetendőt?

V: Talán próféciaként értendő, hogy Egyiptom késlekedni fog a Jeruzsálembe érkezéssel. Érdekes, hogy Egyiptomot említik, hiszen ott amúgy is ritkán esik az eső. Egyiptom azonban teljes mértékben a Nílus folyótól függ, amely a Viktória-tóból ered, és amelyet Közép-Afrika bőséges esőzései táplálnak. Isten csökkentheti az esőmennyiséget egy területen, hogy ezzel hatást gyakoroljon egy másik területre. A Septuaginta és a szír fordítás azt mondja: „pestis lesz”, ahelyett, hogy „nem fog esni rájuk az eső”.

K: Mi a szokatlan a Zakariás 14:20–21 szerkezetében?

V: Ez a mai olvasók számára szokatlan, de az ókoriak számára nem az. Ez egy ősi költői szerkezet, amelyet kiaszmának neveznek.

Azon a napon

... „SZENT AZ ÚRNAK” feliratot vésnek a lovak csengőire,

...... az Úr házában lévő főzőedények olyanok lesznek, mint az oltár előtti szenteltvíztartók.

......... Jeruzsálemben és Júda egész területén minden edény szent lesz a Seregek Urának,

... és mindazok, akik áldozatot mutatnak be, eljönnek, vesznek néhány edényt, és abban főznek.

...A Seregek Urának házában azon a napon már nem lesznek kánaániak [vagy kereskedők]

azon a napon.

A kiasmus az „Exegetikai kommentár: Haggai, Zakariás, Malakiás” című mű 365. oldaláról származik.

K: A Zakariás 14:21-ben milyen metaforikus jelentése van az edényeknek?

V: Az edények a templomban a legalacsonyabb rangú tárgyak voltak; hamutartók voltak. Ez nem csupán azt jelenti, hogy szentté válnak, hanem hogy mindenki edényei szentté válnak.

Míg a múltban a szent tálak csak az oltárnál voltak, ezeket a szent edényeket mindenki használni fogja. A gibeoniak kánaániták voltak, akik szerződést kötöttek Józsuéval, és a templom szolgái voltak. Ők egyfajta „kompromisszum” voltak, amelyet Isten megengedett a templomi istentiszteletben. De a jövőbeli templomban nem lesznek ilyen kompromisszumok. Mindenki, aki oda jön, Isten fia vagy leánya lesz.

K: A Zakariás 14:21-ben mikor voltak a kánaániták Isten házában?

V: A gibeoniak Kánaánban élő emberek voltak, akik a Józsué 9:23,27 szerint szerződést kötöttek az izraelitákkal. Néhány templomi szolgáló (akik sem papok, sem léviták nem voltak) visszatért a száműzetés után a Nehémiás 7:26–56 és az Ezsdrás 2:43–54 szerint. Ezek a templomi szolgálók valószínűleg gibeoniak voltak.

K: A Zakariás könyvéből melyek azok a legkorábbi kéziratok, amelyek ma is fennmaradtak?

V: A Holt-tengeri tekercsek: (kb. Kr. e. 1.) A Holt-tengeri tekercsek között három példány található a Zakariás könyvéből, amelyek a 4Q76 (=4QXIIa), 4Q80 (=4QXIIe) és 4Q82 (=4QXIIg) jelöléssel szerepelnek. (The Dead Sea Scrolls Translated, 478–479. o.)

A 4Q76 (=4QXIIa) a Zakariás 14:18-at tartalmazza

A 4Q80 (=4QXIIe) a Zakariás 1:4–6, 9–10, 13–14; 2:10–14; 3:2–10; 4:1–4; 5:8–11; 6:1–5; 8:2–4, 6–7; 12:7–12 verseket tartalmazza

A 4Q82 (=4QXIIg) a Zakariás 10:11–12; 11:1–2; 12:1–3 szakaszait tartalmazza

Nahal Hever egy Engedi közelében található barlang, amelyben a kis próféták görög nyelvű töredéke található (8 Hev XIIgr). A Manuscripts of the Greek Bible című mű 34. oldala szerint i. e. 50 és i. sz. 50 között keletkezett. A Róma elleni Bar Kokhba-felkelés idején rejtették el. Ez a Septuaginta Júdeában készült átdolgozása, és szinte teljesen megegyezik a maszorétikus szöveggel. Tartalmazza a Zakariás 1:1–4, 12–14; 2:2–4, 7–9, 11–12, 16–17 (=LXX 1:19–21; 2:3–5, 7–8, 12–13) 3:1–2, 4–7; 8:19–21, 23; 9:1–5.

A Wadi Murabb’at-tekercs (Mur XII) i. sz. 132 körülről származik. Tartalmazza a Zakariás 1:1–4-et, valamint más kisebb próféták írásait.

Összességében a Holt-tengeri tekercsekben, Nahal Heverben és a Wadi Murabb’atban a Zakariás könyvének következő versei maradtak fenn: 1:1–6, 9–10, 12–14; 2:2–4, 7–14, 16–17; 3:1–10; 4:1–4; 5:8–11; 6:1–5; 8:2–4, 6–7, 19–21, 23; 9:1–5; 10:11–12; 11:1–2; 12:1–3, 7–12; 14:18.

A szír fordítás

A kr. u. 350 körülről származó keresztény bibliai kéziratok tartalmazzák az Ószövetséget, beleértve Zakariás könyvét is. Ezek közül kettő a Vaticanus (kr. u. 325–350) és az Alexandrinus (kr. u. 450 körül), amelyekben a tizenkét kisebb próféta könyveit Ézsaiás előtt helyezték el. Zakariás könyve mind a Vaticanusban, mind az Alexandrinusban teljes egészében megtalálható.

A Sinaiticus (Kr. u. 340–350) is tartalmazza Zakariás könyvének teljes szövegét. A könyv a Haggai könyvének végét követő oldalon kezdődik, és ugyanazon az oldalon végződik, ahol a Malakiás könyve kezdődik.

K: Mely korai írók hivatkoztak Zakariásra?

V: A nikéai zsinat előtti írók közül a következők hivatkoztak Zakariás versére vagy utaltak rá:

Az alexandriai zsidó Filón (Kr. e. 15/20–Kr. u. 50) hivatkozik Zakariás 6:12-re, azzal a különbséggel, hogy a maszorétikus szövegben „akinek neve az Ág” szerepel, míg Filón szerint „akinek neve kelet”.

A Barnabás-levél (kb. 70–130) 2. fejezetének 138. oldalán Jeremiás 7:22-t és Zakariás 8:17-et az Úrtól származónak idézi.

Justinus Mártyr (kb. 138–165) a „Párbeszéd Tryphóval, a zsidóval” című művében (103. fejezet, 251. oldal) említi Jóbot és Zakariást.

Justinus Martír a „Párbeszéd Tryphóval, a zsidóval” című művének 79. fejezetében, 238. oldalán a Zakariás 3:1-re úgy hivatkozik, mintha Zakariás írta volna

A Hermas pásztora című mű 31. fejezetében, 53–54. oldalon (kb. 115–155) utalás található a tévelygő pásztorokról szóló Jeremiás 13:20-ra és Zakariás 11:15–17-re.

Melito Sardisból (Kr. u. 170–177/180) (burkoltan) említi az „Ószövetséget”, és felsorolja a könyveket. A tizenkét kisebb prófétát nem sorolja fel egyenként, hanem „A Tizenkettőnek” nevezi őket. 4. töredék a Kivonatok könyvéből, 8. kötet, 759. o.

Antiochiai Theophilus (168–181/188) az Autolykoshoz írt levelének 3. könyve 7. fejezetében, 115. oldalon idéz Zakariás 7:9,10-ből.

Lyon-i Iréneusz (182–188) így ír: „És Zakariás is, a tizenkét próféta közül, aki az Isten akaratát hirdeti a népnek, így szól: »Ezeket mondja a Mindenható Úr: Tartsatok igazságos ítéletet, és mutassatok irgalmat és könyörületet mindannyian testvéretek iránt. Ne nyomjátok el az özvegyet, az árvát, a megtérőt és a szegényt; és senki se gondoljon gonoszságot testvére ellen a szívében.”” Irenaeus: Az eretnekségek ellen, 4. könyv, 17. fejezet, 3. szakasz, 483. oldal

Irenaeus of Lyons (182–188) idézi a Zakarías 12:10-ben szereplő messiási próféciát a „Heresie ellen” című művének 24. könyvében, 9. fejezetében, 508. oldalon.

Alexandriai Kelemen (193–217/220) a „Bátorítás a pogányokhoz” című művében, 10. fejezet, 197. oldal, Zakariás 3:2-ből, valamint a „Tanító” című művében, 1. könyv, 5. fejezet, 213. oldal, Zakariás 9:9-ből idéz.

Alexandriai Kelemen (193–205) így ír: „Uralmának ötödik évében Ezékiel prófétált Babilonban; utána Nahum, majd Dániel. Utánuk pedig Haggai és Zakariás prófétáltak I. Dáriusz idején két éven át; majd az angyal a tizenkettő között. Haggai és Zakariás után Nehémiás, Artaxerxész főpohárnoka, az izraelita Acheli fia, felépítette Jeruzsálemet és helyreállította a templomot. A fogság idején élt Eszter és Mordokai, akiknek a könyve még ma is fennmaradt, akárcsak a Makkabeusoké. E fogság idején Mishael, Ananias és Azarias, akik megtagadták a szobor imádását, és akiket tűzkemencébe vetettek, egy angyal megjelenése által menekültek meg. Abban az időben a kígyó miatt Dánielt az oroszlánok barlangjába vetették; de Isten gondviselése által Ambacub megmentette, és a hetedik napon visszatért.” Stromata 1. könyv, 21. fejezet, 328. o.

Tertullianus (198–220) Zakariás 14:14-et Zakariás szavaiként idézi. Válasz a zsidóknak, 9. fejezet, 162. o.

Origenész (Kr. u. 225–254) „És hogyan prófétál Zakariás Krisztusról, amikor azt mondja…”, majd idézi a Zakariás 9:9-et. „Kommentár János evangéliumához”, 10. könyv, 17. szám, 395. o.

Novatianus (Kr. u. 250/254–256/7) a Zakariás 7:6-ot (Septuaginta) Zakariás szavaiként idézi. A zsidó ételekről című mű, 5. fejezet, 649. oldal

A Novatianus elleni értekezés, 14. fejezet, 662. o. (kb. 248–258) Zakariás 11:16-ot Zakariás szavaiként idézi.

Karthágói Ciprián (kb. 246–258) „A Zakariás könyvében is így szól Isten: »Átkelnek a keskeny tengeren, lecsapnak a tenger hullámaira, és kiszárítják a folyók minden mélységét; az asszírok minden gőgje megsemmisül, és Egyiptom jogarát elveszik.«” Cyprianus értekezései, 12. értekezés, második könyv, 6. fejezet, 518. oldal

Karthágói Ciprián (kb. 246–258) „Ézsaiásban … a 117. zsoltárban … Zakariás könyvében is … a Mózes második könyvében is: … valamint Nave fiában, Jézusban [Józsuéban] is.” Ciprián értekezései, 12. értekezés, 2.16. fejezet, 522. oldal

Karthágói Ciprián (kb. 246–258) a következőket idézi, mint olyan próféciákat, amelyek szerint a zsidók a Megváltót a keresztre fogják feszíteni. Ézsaiás 65:2; Jeremiás 11:19; Mózes ötödik könyve 28:66; Zsoltárok 22:16–22; Zsoltárok 119:120; Zsoltárok 141:2; Zefánia 1:7; Zakariás 12:10; Zsoltárok 88:9.

Adamantius (kb. 300) a Zakariás 7:10; 8:17 verseket a próféta szavaiként értelmezi. Párbeszéd az igaz hitről, első rész, 13. szám, 56. o. (Adamantius szól)

Adamantius (kb. 300) a Zakariás 9:9; 8:17 verseket a próféta szavaiként idézi. „Párbeszéd az igaz hitről”, első rész, 25. szám, 69. o. (Adamantius beszél) (Ezek az egyetlen hivatkozások Zakariásra Adamantius műveiben)

Petaui Victorinus (304-ben vértanúhalált halt) a Zakariás 4:14-et Zakariás szavaiként idézi a Jelenések-kommentár 11. fejezetének 4. versében, 354. oldalon.

Olympus-i és Patara-i Methodius (Kr. u. 270–311/312) a Zakariás 4:1–3-at Zakariás szavaiként idézi. A tíz szűz lakomája, 10. értekezés, 350. o.

Lactantius (kb. 303–kb. 325) így ír: „Zakariás is azt mondja”, és idézi Zakariás 12:10-et az Isteni intézmények összefoglalása című mű 46. fejezetében, 241. oldalon

Nikaia után

Alexandriai Athanasius (367) (Következtetés, mivel megemlíti a tizenkét prófétát) „Az Ószövetségből tehát huszonkét könyv van; … majd a próféták, akik közül a tizenkettőt egyetlen könyvnek tekintik….” Athanasius: Húsvéti levél 39, 4. fejezet, 552. o.

A szíriai Afrahát (337–345) a Zakariás 4:2-t a próféta Zakariás szavaiként idézi. Válogatott bizonyítások, 1. bizonyítás, 8. fejezet, 347–348. o.

Efraim Szírus (350–378) utal a Zakariás 2:3-ra a „Karácsonyi himnuszok” 2. himnuszában, 227. o.

Efraim Szírus (350–378) utalhat a Zakariás 2:8-ra a Hitről szóló hét himnusz 2. himnuszában, 296. o. Efraimnak nincs más fennmaradt hivatkozása Zakariásra.

Kappadókiai Bazil (357–378) a Zakariás 10:1,2 egyes részeit Zakariás nevére hivatkozva idézi. 210. levél, 6. fejezet, 251. o.

Jeruzsálemi Cirill (kb. 349–386) megemlíti a próféták könyveit, mind a Tizenkettőét, mind a többiekét. Mika 3:8 a Mikás könyvében, Jóel 2:28 a Jóel könyvében, Haggai 2:4 a Haggai könyvében, Zakariás 1:6 a Zakariás könyvében. Kateketikai előadások, 16.29. előadás, 122. o.

Milánói Ambrus (370–390)

Nazianzi Gergely (330–391)

Nüsszai Gergely (kb. 356–397)

Didymus, a vak (398) teljes kommentárt írt a Zakariás könyvhöz

János Aranyszájú (–407) említi a Zakariás 5:7–8-at a Zakariás 10. kötetben, a Máté-evangéliumhoz fűzött kommentár 38. homíliájában, 253. o.

Orosius/Hosius of Braga (414–418)

Sozomen Egyháztörténete (370–380/425)

Rufinus (Kr. u. 374–406), aki szabadon fordítja Origenest (Kr. u. 225–254), utal Zakariás 3:1-re, mint Zakariás művére. *De Principiis*, 3. könyv, 2. fejezet, 329. o.

Jeromos (Kr. u. 373–420) az Ószövetség könyveit tárgyalja. Kifejezetten kitér a Teremtés könyvére, a Kivonulás könyvére, a Levitikusra, a Számok könyvére, a Deuteronómiumra, a Pentateuchra, a Jób könyvére, Jézusra, Nave [Józsué] fiára, a Bírák könyvére, a Rút könyvére, a Sámuel és a Királyok könyveire (2 könyv), a tizenkét prófétára, Hóseásra, Jóelre, Ámósra, Obádiásra, Jónásra, Mika, Nahum, Habakuk, Zefánia, Haggai, Zakariás, Malakiás, Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel, Dániel, Eszter, Ezsdrás, Nehémiás, 53. levél, 7–8. fejezet, 99–101. o.

Hippói Szent Ágoston említi Haggait, Zakariást és Malakiást az Isten városa című mű 17. könyvének 35. fejezetében, 380. oldalon

Augustinus említi Haggait és Zakariást a Zsoltárok magyarázata című művében, a 148. zsoltárnál, 676. oldalon.

A félpelagiánus János Cassianus (419–430)

Cyrus-i Theodoret (423–458)

Az eretnekek és a hamis könyvek között

A Pseudo-Hippolytus (Kr. u. 225–235/6) a 40. töredékben (252. o.) a Zakariás 12:10 felét idézi, Krisztusra utalva. Ez Hippolytus stílusát tükrözi, de ezen kívül nem tudjuk, hogy valóban Hippolytus írta-e.

Az Apostoli Alkotmányok (kb. 380) 5. könyve, 3. szakasz, 19. fejezet, 447–448. oldalon a Zakariás 12:10 egy részét idézi, Krisztusra utalva.

Az Apostoli Alkotmányok (kb. 380) 5. könyve, 3. szakasz, 20. fejezet, 448. oldal a Zakariás 9:9-et idézi, ahogyan Zakariás mondja.

A pelagiánus eretnek, Mopsuesztiai Teodor (392–423/429) teljes kommentárt írt a Zakariás könyvéhez.

K: A Zakariás könyvében milyen fordítási eltérések vannak a héber szöveg és a görög Septuaginta között?

V: Íme néhány példa a maszorétikus szöveg és a görög Septuaginta közötti fordítási eltérésekre, hacsak másképp nem jelezzük. Ahol a BSB a maszorétikus szöveget követi, a maszorétikus szöveget idézzük a BSB-ből.

Zakariás 1:3 „mondd” vs. „mondanod kell/mondani fogod”

Zakariás 1:3: „a Seregek Ura” kifejezés hiányzik az utolsó két alkalommal egyes Septuaginta-kiadásokban.

Zak 1:6 „De nem érték-e utol atyáitokat az én szavaim és rendeleteim, amelyeket szolgáimnak, a prófétáknak parancsoltam?” vs. „De ti (többes szám) elfogadjátok-e az én szavaimat és rendeleteimet, mindazt, amit a Szentlélek által parancsolok szolgáimnak, a prófétáknak, akik atyáitok idején éltek?”

Zak 1:8 „a völgyben a mirtuszfák között” vs. „az árnyas hegyek között”

Zak 1:8 a második lóról: „vörösesbarna” vs. „szürke foltos” (Septuaginta) vs. „tarka” (Peshitta szír és Vulgata) vs. „fehér foltos” (Targum)

Zak 1:10 és Zak 1:11: „a mirtuszfák között” szemben a „hegyek között” kifejezéssel

Zak 1:11 „nyugodt és békés” vs. „lakott”

Zak 1:12 „haragudtak” vs. „figyelmen kívül hagyták”

Zak 1:15 „hevesen haragszom a nyugodt nemzetekre” vs. „És nagyon haragszom a pogányokra, akik összefognak, hogy támadjanak”

Zak 1:15 „hozzájárultak a csapáshoz” vs. „összefogtak, hogy gonoszságra támadjanak”

Zak 1:16 „Visszatértem” vs. „Visszatérek”

Zak 1:17 „Hirdesd tovább” vs. „És az angyal, aki velem beszélt, így szólt hozzám: Kiálts!”

Zak 1:17 „jóság” vs. „jólét”

Zak 1:17 „vigasztalás” (maszorétikus) vs. „irgalmazz” (Septuaginta) (héberül csak az első betű lenne más)

Zak 1:19 „Jeruzsálem” néhány Septuagintában hiányzik, „Izrael” pedig néhány Septuagintában hiányzik

Zak 1:21 „szétszórt Júda” vs. „szétszórt Júda, és darabokra törték Izráelt”

Zak 1:21 „hogy megfélemlítse őket, és ledöntse a nemzetek szarvait” vs. „hogy élesítse őket kezeik számára, mégpedig a négy szarvat, a nemzeteket”

Zak 1:21 „Júda földje” vs. „az Úr földje”

Zak 2:6 „a négy szél felé szétszórva” vs. „a négy szélként szétszórva”

Zak 2:8 „szemem” (maszorétikus) vs. „Ő szeme” (4Q12(e), és egy héber írnoki változtatás)

Zak 3:4 „és én felöltöztetem [felruházom] őt” vs. „és [ti] felöltöztessétek [felruházzátok] őt” (Septuaginta)

Zak 3:8 „az Ág” (maszorétikus) vs. „hajnal” (Septuaginta, Mopsuesztiai Teodor Zakariás-kommentárja 4. fejezet, 345. o. és 6. fejezet, 355. o., Didymus Zakariás-kommentárja 2. fejezet, 49. o.)

Zak 4:2 „hét és hét cső” (maszorétikus) szemben „hét csővel” (Septuaginta)

Zak 4:5 „papok a papokkal” (maszorétikus, a Septuaginta antiochiai változata, Mopsuesztiai Theodoros kommentárja a Zefánia könyvéhez, 1. fejezet, 288. o.) szemben „papokkal” (a Septuaginta többi része)

Zak 4:9 „te (egyes szám) meg fogod tudni” (maszorétikus) vs. „ti (többes szám) meg fogjátok tudni” (kairói kéziratok, szír, targumok, Vulgata)

Zak 5:6 „szemük” (héber, szír) vs. „bűnük” (Septuaginta)

Zak 6:7a „erős lovak” (az összes maszorétikus szöveg) szemben a „vörösekkel” (szír, Aquila)

Zak 6:10 „Heldai, Tobija és Jedaia” mint nevek (maszorétikus) vs. mind a nevek, mind a szakmák (antiochiai Septuaginta, valamint Mopsuesztiai Teodorusz utal rá a Zakariás-kommentár 6. fejezetének 355. oldalán) vs. csupán a szakmák (a Septuaginta többi része)

Zak 6:11 és 6:14 „koronák” (maszorétikus) vs. „korona” (néhány Septuaginta, szír, Targumok)

Zak 6:13 [hiányzik] (maszorétikus) szemben a „...és a pap a jobb kezén lesz” kifejezéssel (Septuaginta) (valószínűtlen)

Zak 6:14a „a koronák” (maszorétikus) vs. „a korona” (Septuaginta, szír)

Zak 6:14b A „Helem” név (maszorétikus, Targum, Vulgata) kontra „Heldai” (szír)

Zak 8:12 „a mag virágzik” (Masorétikus) vs. „békét vetek” (Septuaginta) vs. „maga [lesz] a béke” (szír, Targum Neb. (=A próféták Targuma))

Zak 9:10 „Én kiirtom” (Masoréta) szemben a „Ő kiirtja” (Septuaginta) kifejezéssel

Zak 9:15 „borozgatni fognak és üvölteni fognak, mintha bort innának” vs. „lenyeli őket, mint a bort” (az NRSV lábjegyzete szerint a héber szövegben „borozgatni fognak, mint a bort”, a görögben pedig „vérüket borozgatni fogják, mint a bort”)

Zak 10:11 „Ő elhalad” vs. „Ők elhaladnak”

Zak 11:7 „különösen” (Masorétikus, Targum, Vulgata) vs. „a kánaániták” (Septuaginta)

Zak 11:13 „fazekas … fazekas az Úr házában” (maszorétikus) vs. „kemence … kemence az Úr házában” (Septuaginta) vs. kincstár (szír)

Zak 11:16 „keressétek a fiatalokat” (Masoréta) vs. „keressétek a vándorlókat” (Septuaginta, Vulgata)

Zak 12:10 „Rám fognak tekinteni, akit átdöfték.” (Maszorétikus, Septuaginta) vs. „Ránéznek arra, akit átdöfték” (Theodotion, János 19:37). Ha az első olvasatot részesítjük előnyben, akkor a János 19:37 egyszerűen a „Rám” szót „arra” szóra cserélte, hogy ezt Krisztusra vonatkoztassa. Brenton Septuaginta-fordítása azonban így szól: „És rám fognak tekinteni, mert gúnyt űztek [belőlem]”. Tertullianus (198–220) így írt: „…akit átdöfték, és törzsről törzsre mellüket fogják verni.” (Válasz a zsidóknak, 14. fejezet, 172. o.)

Zak 14:2 „megerőszakolták” (Kethib héber) vs. „lefeküdtek vele” (Qere héber) (a Qere enyhítette a kifejezést)

Zak 14:5 „Isten” kontra „az én Istenem” (Lásd: Exegetikai kommentár: Haggai, Zakariás, Malakiás, 346. o.)

Zak 14:5 „szentek veled/veletek” (maszorétikus szöveg) kontra „szentek Vele/velük” (Septuaginta, Targum, Vulgata)

Zak 14:18 „nem esik rájuk eső” (maszorétikus szöveg) kontra „megfertőződnek” (Septuaginta, szír) (Lásd: An Exegetical Commentary: Haggai, Zechariah, Malachi, 366. o.)

Ha másképp nem jelezzük, a Szentírás-idézetek a Berean Standard Bible (BSB) című, közkincsnek nyilvánított Szentírásból származnak: https://berean.bible