< Bibliai kérdés Zefániás könyvéből

K: Mi a Zefánia könyvének vázlata?

V: Öt különböző keresztény forrás áttekintése és a közös elemek összevonása alapján a következő vázlatot állítottuk össze:

1:1-3 Mindennek elpusztulása

1:4–13 Júda ítélete

1:14–2:3 Az Úr napja

2:4–15 Az egyéb nemzetek ítélete

3:1–7/8 Jeruzsálem ítélete

3:8/9–20 Isten helyreállítása

K: A Zef 1:1-ben ki volt Zefánia?

V: Mivel a Hiskia név nincs pontosítva, ez valószínűleg azt jelenti, hogy Zefánia apai ágon Hiskia király ükunokája volt, és így távoli rokonságban állt a jelenlegi Josiás királlyal. Hiskia és Josiás között csaknem 50 évig kizárólag gonosz királyok uralkodtak.

Bár Zefánia nem volt pap (lásd a következő kérdést), jól ismerte a Mózes ötödik könyvét. Kilenc helyen utal a Mózes ötödik könyvére: Zefánia 1:13,15,17; 2:2,5,7,11; 3:5,19–20.

Az Ószövetségben még három másik személy is szerepel ugyanazzal a névvel: 1) 1 Krónikák 6:36–38; 2) 2 Királyok 25:18–21 és Jeremiás 52:24–27; valamint 3) Zakariás 6:10, 14.

K: A Zef 1:1-ben Zefánia pap volt?

V: Nem. Mivel Hiskia király leszármazottja volt, és a királyok a Júda törzséből származtak, Hiskia is Júda törzséből származott. A papok mind a Lévi törzséből származtak. Akkoriban sem, ma sem kellett papnak vagy lelkésznek lenni ahhoz, hogy hirdessük Isten igéjét.

K: Miért Zefánia az egyetlen próféta, akinek a Zefánia 1:1-ben felsorolják az őseit?

V: A többi próféta esetében általában megemlítették az apákat, de általában nem a távoli ősöket. Zefánia Hiskia király leszármazottja volt, és talán azért említették meg ezt, hogy emlékeztessék a népet Hiskia király reformjaira.

Hizkija és Jósia egyaránt istenfélő királyok voltak, de közöttük nem voltak istenfélő királyok.

K: A Zef 1:1 szerint mikor íródott a Zefánia könyve?

V: A Zefánia 2:13 alapján mindenki egyetért abban, hogy az asszírok legyőzése előtt íródott, ami körülbelül i. e. 612-ben történt. Az azonban nem egyértelmű, hogy Josiás reformjai előtt vagy után íródott-e.

Mivel azonban a Zefánia 1:8-ban a király fiait azért kritizálták, mert idegen ruhákat viseltek, ez valószínűleg azt jelenti, hogy már elég idősek voltak ahhoz, hogy maguk válasszák meg a ruháikat.

K: A Zefánia 1:2-ben, mivel Isten elpusztítana mindent a földön, beleértve kifejezetten az embereket és az állatokat is, hogyan lehetséges, hogy Palesztinában néhány dolog, köztük emberek és állatok, megmaradt?

V: Ez a babiloni hadsereg által a föld és a nép ellen elkövetett önkényes pusztításra utal. Nem állítja, hogy a pusztítás végleges lenne.

Ráadásul sok próféciának kettős beteljesülése van, és ez utalhat a föld jövőbeli pusztítására is.

K: A Zef 1:2–3-ban mikor fogja Isten elpusztítani az állatokat?

V: Kétféleképpen. A korszak végén Isten megtisztítja a földet. Ezen felül a babiloni invázió olyan lesz, mint egy „seprű”, amely megtisztítja Júda földjét.

K: A Zef 1:2-3-ban mi a furcsa az állatok sorrendjében?

V: Pontosan a Mózes első könyve 1:20–26-ban leírt teremtés sorrendjének fordítottja.

K: A Zef 1:4-ben miért szüntette meg Isten a Baál imádását?

V: Az Úr megveti a bálványok imádását. Mivel ez így van, nem sok értelme van annak, hogy a hívők bálványokat tartsanak otthonukban.

K: A Zef 1:5-ben ki volt Malcom/Milcom?

V: Ez a Molech bálvány másik neve volt. Molech egy ammóni isten volt, akit emberáldozatokkal imádtak. Lehetséges, hogy Molech azonos azzal a Muluk nevű bálvánnyal, akit i. e. 1700 körül Mari városában imádtak.

K: A Zef 1:7-ben kik azok, akiket Isten áldozatul fogad?

V: A válaszban három szempontot kell figyelembe venni.

1. A Zefánia 1:7 utalhat a Jelenések 19-ben említett Bárány Nagy Vacsorájára, vagy az azt megelőző, Júda feletti ítélet idejére, vagy akár kettős utalás is lehet. A Nahum 1:3–5 egy második példa a kettős utalásra.

2. Amikor egy földi király diadalmenetet tartott, voltak olyan vendégek, akik örültek, hogy ott lehettek, és voltak olyan „vendégek”, akik foglyok voltak, és egyáltalán nem örültek annak, hogy ott kellett lenniük. A kérdés lényege az, hogy melyik típusú vendégekre utal a szöveg.

3. Az önkéntes vendégek nézőpontja: A Jelenések 19-ben említett Bárány-vacsorán a vendégek hívők. Ezek lehetnek azok a nemzetek, amelyek Izráelt vagy Júda felett ítélkeznek, vagy pedig hívők.

K: Zef 1:7,9,10,14 (kétszer), 15 (ötször), 16; 2:2,3; 3:8,11,16, valamint 1:8,18; 2:3; Ézs 2:12; 13:6,9; Jer 46:10; Ezékiel 13:5; 30:3; Jóel 1:15; 2:1, 11, 31; 3:14; Ámós 5:18, 20; Obádiás 15; Zakariás 14:1; Malakiás 4:5 – hogyan közeledik az Úr napja az emberek számára?

V: Az Úr napjáról, vagy „arról a napról” 19 helyen esik szó: Zefánia 1:7, 9, 10, 14 (kétszer), 15 (ötször), 16; 2:2, 3; 3:8, 11, 16.

Az Úr áldozatának napjáról Zefánia 1:8 szól.

Az Úr haragjának napja a Zefánia 1:18; 2:3-ban szerepel.

A „azon az időben” kifejezés Zefánia 3:20-ban (kétszer) található.

„A kijelölt idő” a Zefánia 2:2-ben található.

K: A Zefánia 1:9-ben mi a jelentősége annak, hogy átlépik a küszöböt?

V: Ez arra a pogány szokásra utal, hogy a Dagon bálvány iránti tiszteletből nem léptek át a küszöbön. A szobor feje eltört, amikor a filiszteusok birtokában volt a frigyláda, amint azt az 1 Sámuel 5:4–5 említi. A filiszteusok, a babiloniak és a föníciaiak, valamint néhány bálványimádó izráelita is Dagonnak imádták. Az Úr nem akarta, hogy más isteneket tiszteljenek.

K: A Zefánia 1:12-ben hogyan hasonlít a kitartó gonoszság a seprőn maradt borhoz?

V: „A seprőn maradt borra vonatkozó hasonlat arra utal, hogy a nemzet lelkileg beszennyeződött. A bor, ha hosszú ideig erjedni hagyják, kemény kéreg képződik rajta, a folyadék pedig szirupossá, keserűvé és ízletlenné válik. Ahelyett, hogy eltávolította volna a mindennapi szennyeződés seprőjét, Júda megkeményedett és közömbössé vált Isten iránt.” The Bible Knowledge Commentary: Old Testament, 1527. o.

K: A Zefánia 1:12-ben miért tűnik úgy, hogy néha Isten nem cselekszik jót vagy rosszat?

V: Néha Isten látni akarja, mit fogunk tenni. Isten nem ítélheti meg egy ember cselekedeteit, ha annak nincs lehetősége jót vagy rosszat cselekedni.

K: A Zefánia 1:14–18-ban az embereknek várniuk kell az Úr napját?

V: Az istentelen embereknek biztosan nem. Az istenfélő embereknek azonban várniuk kell a megváltásukat, tudatában annak, hogy – akárcsak a születésnél – az öröm előtt fájdalmas időszak következik.

K: A Zef 2:1-ben mi érdekes a „szégyenletes” szóban?

V: Héberül itt a „niksap” szó szerepel, amely a „kasap” szóból származik, ami azt jelenti, hogy a szégyentől sápadt vagy fehér lesz az ember. A „kesep” szó pedig ezüstöt jelent.

K: Mi a költői ezekben a szavakban a Zef 2:4-ben?

V: Itt két szójáték is található. Héberül a „Gáza” szó hangzása hasonló az „elhagyott” szóéhoz, az „Ekron” szóé pedig a „kivágott” szóéhoz.

K: A Zef 2:5-ben, mivel a filiszteusok földjén nem lesznek lakosok, miért vannak ma lakosai?

V: A Zefánia 2:5-ben a keretiták (a BSB-ben „cheretiták” névvel szerepelnek) a filiszteusokra utalnak. Ma már nincsenek filiszteus lakosok. Valójában ma már nincs is Filisztea, mivel a Gázai övezetben élő emberek palesztinok, akiknek nincs közük a filiszteusokhoz.

A keretiták a filiszteusok másik neve voltak, vagy legalábbis a filiszteusok egy részét jelölték. A név valójában a krétaiakat jelentette, akik a filiszteusok és más tengeri népek eredeti hazájából származtak. A minószi civilizáció nagyon gazdag és hatalmas volt, amíg egy vulkánkitörés és a mükénéi görögök együttes támadása el nem pusztította. Öt fő filiszteus város volt, és ezek közül négyet említenek, délről észak felé haladva. Az ötödiket, Gátot, nem említik, valószínűleg azért, mert azt Uziás király a 2. Krónikák 26:6 szerint teljesen elpusztította. A „keretita” szó szójátékos értelemben „levágott”-ot is jelenthet. A Zefánia 2:5 a filiszteusokat a „tengerpart lakóinak” nevezi.

Gáza (’azzah) úgy hangzik, mint az „elhagyott” (’azubah), Ekron (’eqron) pedig úgy, mint a „kivágott” (ta’aqer). A keretitákról az 1 Sámuel 30:14; a 2 Sámuel 8:18; 20:23; az 1 Krónikák 18:17; Ezékiel 25:16-ban. A kaftoritait, vagyis a krétaiakat Jeremiás 47:4-ben és Ámosz 9:7-ben is említik. II. Nekó egyiptomi uralkodó (uralkodott i. e. 610–595-ben) megtámadta Gázát (Jeremiás 47:1), Nebukadneccar babiloni uralkodó pedig i. e. 604-ben elpusztította Aszkalont.

K: A Zefánia 2:8-ban mikor (ha egyáltalán) helyénvaló gúnyolódni vagy megsérteni valakit?

V: Az 1. Péter 3:15 így szól: „…Mindig legyetek készek arra, hogy mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek lévő reménység okát, választ adjatok. De válaszoljatok szelídséggel és tisztelettel” (BSB). Sőt, az 1 Péter 2:23a Jézus példáját hozza fel: „Amikor gyalázták Őt, nem viszonozta a gyalázkodást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött” (BSB). Emlékeznünk kell arra, hogy a lényeg nem az, hogy megnyerjünk egy vitát, hanem hogy megnyerjük őket Krisztusnak.

De ne próbáljátok a szelídséget vagy a gyengédséget ürügyként felhasználni a merészség hiányára. Péter lehet, hogy szelíd volt, de az ApCsel 4:8–13-ban merész is volt.

Másrészt mi a helyzet azokkal, akik – bár talán még nem nyerték meg őket Krisztusnak – aktívan tanítanak másoknak a lélek pusztulását okozó dolgokat? Azokat az embereket nyilvánosan meg kell feddni, ahogyan Keresztelő János, Jézus, Pál és Péter is tették számos helyen. Jézus keményen bánt a farizeusokkal a Lukács 11:37–52-ben és más helyeken is, bár nem minden farizeussal, például Nikodémussal a János 3:1–21-ben. Pál keményen bánt Elimással az ApCsel 13:9–11-ben. Péter megfeddte a zsidó vezetőket az ApCsel 5:28–30-ban, nyíltan kijelentve, hogy ők gyilkolták meg Jézust. Péter keményen beszélt Simonnal az ApCsel 8:20–23-ban.

K: A Zefánia 2:9-ben hogyan lehetséges, hogy a száműzetés után is voltak moábok és ammóniak?

V: Ez a vers nem mondja meg, mikor fognak kihalni a moabiták és az ammoniták, csak azt, hogy kihalnak. Valójában később a nabateusok (kb. Kr. e. 325-ben) és más arabok érkeztek, és letelepedtek a mai Jordánia területén. A nabateusok meghódították Edom keleti részét is. Az ammonitákat végül Júdás Makkabeus győzte le az 1 Makkabeusok 5:6-ban.

A vidék elhagyatottá vált, hiszen ma száraz sivatag, míg korábban csupán száraz hegyvidék volt.

K: A Zefánia 2:11-ben miért nem imádja Istent mindenki, aki a földön lakik?

V: Jelenleg nem imádják, de amikor Krisztus visszatér, és eltávolítja a hitetleneket, az ezeréves királyság idején (Jelenések 20:4–5), valamint az új földön (Jelenések 21:1–3) mindenki imádni fogja Istent.

A Zefánia 2:11-ben ez úgy is fordítható, hogy „Az Úr félelmetes lesz”, vagy úgy is, hogy „Az Úr ellenük lesz”. Akárhogy is, a jelentés az, hogy az Úr félelmetes lesz velük szemben. A BSB így fordítja: „Az Úr rettegést kelt majd bennük”.

K: A Zefánia 2:12-ben hogyan „megöli kardom” a kusitákat (etiópokat)?

V: Bár ez kizárólag Kús (Etiópia) földjére utalhatna, valószínűbb, hogy Egyiptomra is utal, mivel az asszír invázió előtt egyetlen királyságot alkottak. Egyiptom körülbelül i. e. 728-tól egészen i. e. 671-ig, amikor Asszíria királya, Esarhaddon meghódította, Etiópia fennhatósága alatt állt. Az etiópok i. e. 664 körül felkelést kíséreltek meg, de vereséget szenvedtek. Zefánia i. e. 630 és 612 között írta műveit.

K: A Zef 2:14-ben mi a helyénvaló a nyájakkal kapcsolatban?

V: Asszíria olyan nemzet volt, ahol hadseregek éltek; túl sok lakosa volt ahhoz, hogy pusztán a mezőgazdaságból tudjon megélni. A jövőben ott is hadseregek fognak élni; mégpedig juh- és marhacsordák.

K: A Zef 2:14-ben mi a jelentése a baglyok említésének?

V: Éjszaka, amikor az emberek nincsenek a közelben, sok minden történik. A föld nem lesz kopár; a vadvilág szempontjából talán sok minden fog történni, de az emberek nem lesznek ennek részesei. A héber qol szó (a BSB-ben „hívások”) jelentése „hang”.

K: A Zef 2:8–15-ben miben különbözött Moáb és Ammon gőgje Asszíria gőgétől?

V: H.A. Ironside kiemeli ezeknek a gonosz nemzeteknek a nagyképűségét. Asszíria katonailag lenyűgöző nemzet volt; Moáb és Ammon soha nem volt az. Asszíriának volt valami, amire büszkék lehettek – bár gonosz, perverz módon. Moábnak és Ammónak nem volt mire büszkének lenniük, de mégis büszkék voltak. A Zefánia 2:15 szerint az emberek sziszegtek és ökölbe szorított kézzel mutogattak Asszíriára. Moáb és Ammon esetében ezt nem annyira tették.

K: A Zefánia 2:15-ben mi a jelentősége ennek a leírásnak?

V: Nem csupán arról van szó, hogy ez egy elhagyatott hely, ahol vadállatok élnek. Inkább az egykori zsúfolt város és a jövőbeli elhagyatott hely közötti ellentétről van szó.

K: Miért látják az emberek a Zefánia 2:4–15-ben gyorsan és szívesen a gonoszt másokban, de nem magukban?

V: Ez talán a bukott természetünk számos különböző aspektusának egyike. Sokan vakok – néha szándékosan is – a saját magukban és gyermekeikben rejlő bűnökre és önzésre. Ugyanakkor nemcsak hogy gyorsan észreveszik mások számos valódi hibáját, hanem néha olyan rossz dolgokat is látnak, amelyek valójában nincsenek is, vagy nem olyan mértékben, ahogyan azt gondolják. Jézus a Máté 7:3–5-ben és a Lukács 6:41–42-ben arról beszélt, hogy először a saját szemünkből kell kihúznunk a gerendát, mielőtt megpróbálnánk eltávolítani a szálkát mások szeméből.

K: A Zefánia 3:1–2-ben mi a kapcsolat az elnyomás, a korrekció elutasítása és az Úrba vetett bizalom hiánya között?

V: Ezek voltak Jeruzsálem három bűne, amelyeket Zefánia elítélt. A 3–4. versek részletesebben kifejtik ezt. Az emberek legalább három okból nyomhatnak el másokat: mert gőgösek, mert nem akarnak senki alatt állni, és mert attól tartanak, hogy ha abbahagyják, őket is elnyomják majd, ahogyan ők is elnyomták másokat. Lehet, hogy valaki azért akar a saját ura lenni, hogy ne kelljen másoktól korrekciót elfogadnia.

K: Miért hangsúlyozza Zefánia a Zef 3:5, 11, 19-ben a szégyent?

V: Azt mondják, hogy sok nyugati társadalom „igazságalapú” társadalom, legalábbis a posztmodernizmus előtt. De sok keleti társadalom, beleértve a Közel-Keletet, Indiát és Kelet-Ázsiát, „becsület/szégyen-alapú” társadalom. Vannak, akiket jobban foglalkoztat, hogy igazuk legyen, vagy hogy ismerjék az igazságot, mint hogy becsületes ember legyenek. Mások viszont jobban törődnek azzal, hogy becsületes ember legyenek, mint azzal, hogy igazuk legyen, vagy akár a jó ügyért harcoljanak. Zefánia a Zefánia 3:19-ben a szégyen helyett a becsületet hangsúlyozza.

K: A Zefánia 3:2,7-ben mit várt el tőlük Isten, hogy elfogadják a korrekciót?

V: A Zefánia 3:1 szerint elnyomták másokat, lázadók voltak és beszennyeződtek.

Elnyomták másokat, különösen uralkodóikat (Zefánia 3:3–4). Néha a vallási vezetők is, pozíciójuknál fogva, elnyomják másokat. Néha az emberek egyáltalán nem törődnek másokkal.

Lázadók voltak abban, hogy nem fogadták el a korrekciót, és senkinek sem engedelmeskedtek (Zefánia 3:2). Néha az ember nem engedelmeskedik bizonyos embereknek, akiket nem tisztel; itt azonban az áll, hogy senkinek sem engedelmeskednek.

Abban voltak beszennyezettek, hogy ahelyett, hogy Istenhez közeledtek volna (Zefánia 3:2), a szentélyhez való közeledésükkel csak megszentségtelenítték azt (Zefánia 3:4b).

K: Miért várta el tőlük Isten a Zefánia 3:2,7-ben, hogy féljék Őt és fogadják el a korrekciót?

V: Annak ellenére, hogy nem lakozott bennük a Szentlélek, és annak ellenére, hogy közülük néhányan talán nem kaptak istenfélő tanítást, természetüknél fogva és a birtokukban lévő igazság révén mégis tudtak valamit Istenről. Még mindig megvolt a lelkiismeretük. Itt van egyfajta „kötelességérzet”: hogy meg kellett volna tenniük bizonyos dolgokat, amelyeket nem tettek meg, és nem kellett volna megtenniük bizonyos dolgokat, amelyeket mégis megtettek.

K: A Zef 3:2,7-ben miért fogadják el egyesek – akár a gonosz emberek is – a korrekciót, míg mások nem?

V: Ha van valami, amit csábítónak tűnik megtenni, az emberek legalább négy különböző módon gondolkodhatnak róla.

Kockázat: Egyesek a cselekedet kívánatos voltát mérlegelik, szembeállítva azzal, hogy mennyire súlyos a büntetés, és mekkora a valószínűsége annak, hogy elkapják őket (amit gyakran a gyakoriság alapján ítélnek meg). Figyelembe vehetik a cselekedet sürgősségét is (például „csak ma érvényes az ajánlat”), valamint azt, mennyire akarnak hinni benne. Másrészt vannak, akik meggondolatlanok, vagyis nem is vesződnek azzal, hogy átgondolják a lehetséges negatív következményeket.

A bűn kezelése: Egyesek talán „egy kicsit rosszak és egy kicsit jók” akarnak lenni. Nem túlzottan rosszak, de úgy gondolják, hogy egy kicsit még rendben van, amíg nem viszik túlzásba. Robin Hoodról azt mondták, hogy a gazdagoktól rabolt, és a szegényeknek adott. Maga a rablás rossz, és ha kirabolsz embereket, Isten egyáltalán nem lesz lenyűgözve attól, hogy másoknak adsz egy részét annak a vagyonból, ami eleve soha nem is a tiéd volt.

A bűnre irányuló vágy visszatartása: Vannak, akik el akarnák követni a bűnt, de valami – például a lebukás veszélye vagy a lehetséges jövőbeli következmények felismerése – visszatartja őket. Ismerem egy ateistát, aki soha nem részegedett meg, sőt, egyáltalán nem ivott. Hosszútávfutó volt, és nem akarta elkövetni a részegség bűnét, mert jó formában akart maradni. Ismerem egy másik, nem vallásos egyetemistát is, aki soha nem feküdt le házasság előtt. Nagyon szerette volna, ha a felesége szűz marad a házasságig, és úgy gondolta, hogy ahhoz neki is annak kell lennie. Ismerek egy erős dohányost, akinek a katonai szolgálatból való leszerelésekor átadták a tüdőröntgenfelvételeit, és megkérték, hogy vigye át azokat egy másik irodába. Belepillantott a felvételekbe, és látta, hogy mind feketék. Így ott helyben kidobta a cigarettáit, és soha többé nem dohányzott. Nem tudta, hogy azok a röntgenfelvételek túlexponáltak voltak. A lényeg az, hogy az emberek olyan okokból is dönthetnek úgy, hogy nem követnek el bizonyos bűnöket, amelyeknek semmi köze sincs Istenhez.

Az Istennek való tetszés vágya: Néha, amikor valami csábítónak tűnik, egy keresztény eszébe juthat, hogy Isten figyeli őt, eszébe juthat, mennyire szereti őt Isten és mennyit tett érte, és ennek eredményeként nem próbálja elkövetni azt a bűnt egy egyszerű okból: egyszerűen nem akarja.

K: A Zef 3:8-ban miért mondja Isten az embereknek, hogy „várjanak rá”?

V: Bár türelmesen kell várnunk Istenre, ez a vers egyáltalán nem ezt jelenti.

A Zefánia 3:8-ban, amikor Isten azt mondja a gonosztevőknek, hogy „várjanak rá”, Isten iróniát használ. Más szavakkal, amikor az emberek erőszakot követnek el Isten népe ellen, Isten azt mondja: „nyugodjatok meg, el foglak kapni titeket.”

K: A Zefánia 3:8–13-ban van-e bármilyen bizonyíték arra, hogy ennek a szakasznak más a szerzője, mint a Zefánia többi részének?

V: Nincs. Ez az állítás kizárólag azon a tényen alapult, hogy a Zefánia 3:8–13 reményt hirdető üzenet, míg a többi rész az ítéletről szól.

K: Mit jelent a Zef 3:9-ben az, hogy Isten „tiszta ajkakat ad a népeknek”?

V: Ez azt jelenti, hogy megtisztítja a népek ajkait. Nem egy konkrét nyelvre utal, például a görögre vagy a héberre, hanem arra, hogy bármely nyelven is megfelelő, istenfélő beszédet használjanak.

K: A Zefánia 3:13–16-ban szereplő, Jeruzsálemet érintő prófécia már beteljesedett?

V: Nem, még nem. A Jelenések 20:4–5-ben leírt ezeréves királyság idején fog beteljesülni, valamint amikor az Új Jeruzsálem leszáll a Jelenések 21:2 szerint.

K: A Zefánia 3:15-ben mikor fogja Jeruzsálem már nem „félni semmiféle gonosztól”?

V: A kis próféták utolsó versei Isten jövőbeli ítéletéről és/vagy az ezeréves királyságról szólnak, és Zefánia sem kivétel ez alól. Ez a nagy nyomorúság utáni időről szól, miután Isten összegyűjti az összes nemzetet, és hatalmában eljön (Zefánia 3:8). A zsidók azonban tudhatják, hogy amint Isten eltávolítja minden ellenségüket (Zefánia 3:15), többé nem fognak félni semmiféle gonosztól.

K: A Zefánia 3:15–20-ban mit ígér Isten a megtört és bűnös népnek? Mit ígér még Isten?

V: Isten megígéri védelmét, hogy ez többé ne történjen meg Isten kiválasztott népével. Természetesen vannak, akik a holokauszt fényében kételkednek Isten ígéreteiben. Egyesek arra a következtetésre jutottak, hogy az, hogy Isten nem védte meg őket a népirtástól, azt jelenti, hogy már nem tekinti a zsidókat választott népének. De függetlenül attól, hogy milyen teológiai magyarázatot adunk az akkor történt gonoszságra, a Jelenések 7:5–8 biztosít bennünket arról, hogy a zsidó népnek különleges helye van Isten jövőbeli akaratában.

De Isten védelménél még fontosabb az Ő jelenlétére vonatkozó ígérete. Ő a kiválasztott népével lesz; bár továbbra is lesznek megpróbáltatások, Isten átsegít minket rajtuk.

K: A Zefánia 3:17 szerint hogyan ápolhatjuk a gyengédséget Isten iránt?

V: Tiszteld Istent, vágyj arra, hogy közelebb kerülj Hozzá, majd tölts időt Vele imádságban és az Igében. Íme négy szempont.

Lelki lélegzetvétel: a nap folyamán folyamatosan imádkozz Istenhez.

Szánj minőségi időt kizárólag Istenre: minden nap szánj egy kis időt, például reggel, hogy kizárólag Istenre koncentrálj a Biblia tanulmányozása, az imádság és az Őről való elmélkedés során.

Közösség más hívőkkel, akár egyénileg, akár kis csoportokban.

Imádkozz nagyobb csoportokban, például vasárnap reggelenként.

K: Mit jelent a Zefánia 3:19-ben az, hogy Isten „megmenti a sántákat és összegyűjti a szétszóródottakat” (a kitaszítottakat/elűzötteket)?

V: Bizonyos állatokat annyira alacsonyrendűnek tartottak, hogy nem volt kívánatos őket a nyájban tartani. Ha még élelemként sem értek meg (méretük vagy a betegségtől való félelem miatt), a pásztorok csak elűzhették őket. Itt Isten azt ígéri, hogy bármennyire is értéktelennek érezhetik magukat, abban az időben Isten be fogja őket fogadni a nyájába.

K: A Zefánia könyvében melyek azok a legkorábbi kéziratok, amelyek ma is fennmaradtak?

A: Holt-tengeri tekercsek (kb. i. e. 1.): A Holt-tengeri tekercsek között két példány található a Zefánia könyvéből. Ezek a 4Q77 (=4QXIIb) és a 4Q78 (=4QXIIc) jelöléssel szerepelnek. Van egy, 1Q15 (=1QpZeph) nevű kommentár is a Zefánia könyvéhez.

A 4Q77 a Zefánia könyve 1:1–2; 2:13–15; 3:19–20 verseket tartalmazza

A 4Q78 a Zefánia 2:15; 3:1–2 verseket tartalmazza.

Nahal Hever egy Engedi közelében található barlang, amelyben a kis próféták görög nyelvű töredéke található (8 Hev XIIgr). A szöveget Kr. e. 50 és Kr. u. 50 között írták. A Róma elleni Bar Kokhba-felkelés idején rejtették el. Ez a Septuaginta Júdeában készült átdolgozása, és szinte teljesen megegyezik a maszorétikus szöveggel. A 8 Hev XIIgr a Zefánia 1:1–6, 13–18; 2:9–10; 3:6–7 verseket tartalmazza

A Wadi Murabba’at-tekercs (Mur XII) i. sz. 132 körülről származik. Tartalmazza Zefánia 1:1,11–18; 2:1–15; 3:1–6,8–20 verseket, valamint más kisebb próféták írásait.

Összességében a Holt-tengeri tekercsekben, a Nahal Heverben és a Wadi Murabba’atban a Zefánia könyvének összesen 53 verséből a következő 49 vers maradt fenn (92,5%): 1:1–6, 11–18; 2:1–15; 3:1–20. Más szavakkal: a Zefánia-könyv minden versének legalább egy részét tartalmazzák, kivéve az 1:7–10-et. További részletekért lásd: A Holt-tengeri tekercsek jelentése.

A keresztény Biblia-kéziratok, amelyek körülbelül Kr. u. 350-ből származnak, tartalmazzák az Ószövetséget, beleértve a Zefánia könyvét is. Ezek közül kettő a Vaticanus (Kr. u. 325–350) és az Alexandrinus (Kr. u. 450 körül), amelyekben a tizenkét kis próféta könyveit Ézsaiás előtt helyezték el. A Zefánia könyve mind a Vaticanusban, mind az Alexandrinusban teljes egészében megtalálható.

A Sinaiticus (Kr. u. 340–350) is tartalmazza Zefánia könyvének teljes szövegét. Ugyanazon az oldalon kezdődik, ahol Habakuk véget ér. Az oldal alján ér véget, és a következő oldalon kezdődik Haggai.

K: Mely korai írók hivatkoztak Zefániásra?

V: A nicénai zsinat előtti írók közül a következők hivatkoztak Zefánia versaira vagy utaltak rájuk:

A Barnabás-levél (kb. 70–130) 11. fejezetének 144. oldalán utal a Zefánia 3:19-re azzal, hogy „a próféta mondja”.

Melito of Sardis (Kr. u. 170–177/180) (burkoltan) említi az „Ószövetséget”, és felsorolja a könyveket. A tizenkét kisebb prófétát nem sorolja fel egyenként, hanem „A Tizenkettőnek” nevezi őket. A Kivonatok könyve 8. kötet, 759. o., 4. töredék

Alexandriai Kelemen (193–217/220) a Zefánia 1:18-at úgy idézi, hogy „a Szentlélek Zefánián keresztül prófétál”. A Tanító című mű 2. könyve, 13. fejezet, 269. oldal

Origenész (225–254) a Zefánia 3:7–13-at a következőképpen idézi: „a következő szakasz Zefániából”. Origenész: Celsus ellen, 8. könyv, 72. fejezet, 667. oldal

A Novatianus ellen című értekezés (kb. 248–258) 6. fejezet, 659. oldal a Septuagintából idézi Zefánia 1:1, 2, 3-at.

Karthágói Ciprián (kb. 246–258) a 12. értekezés harmadik könyvének 61. fejezetében, 550. oldalon idéz a „Zefánia” könyvéből.

Nikaia után (325)

Aleksandriai Athanasius (Kr. u. 367) (Ezt a tizenkét próféta említése utalja) „Az Ószövetségben tehát huszonkét könyv található; … majd a próféták, akik közül a tizenkettőt egyetlen könyvnek tekintik….” Athanasius 39. húsvéti levele, 4. fejezet, 552. oldal.

Efraim, a szíriai (350–378) utal Hóseás 4:3-ra és Zefánia 1:3-ra: „Ezek a zűrzavarok megmozgatták a tenger halait, és a Leviatánt is.” A Gyöngy-himnusz 1., 3. sz., 294. o.

Jeruzsálemi Cirill (kb. 349–385) a Septuagintából idézi Zefánia 3:7-et, mintha Zefánia írta volna. Kateketikai előadások, 14. előadás, 6. sz., 95. o.

Jeromos (373–420) az Ószövetség könyveit tárgyalja. Kifejezetten kitér a Teremtés könyvére, a Kivonulás könyvére, a Levitikusra, a Számok könyvére, a Deuteronómiumra, a Pentateuchra, a Jób könyvére, Jézusra, Nave [Józsué] fiára, a Bírák könyvére, a Rút könyvére, a Sámuel és a Királyok könyveire (2 könyv), a tizenkét prófétára, Hóseásra, Jóelre, Ámósra, Obádiásra, Jónásra, Mika, Nahum, Habakuk, Zefánia, Haggai, Zakariás, Malakiás, Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel, Dániel, Eszter, Ezsdrás és Nehémiás könyveit tárgyalja az 53. levél 7–8. fejezetében, 99–101. o.

Hippói Szent Ágoston (388–430) a „Isten városa” című művének 18. könyvében, 33. fejezetében, 380. oldalon idéz a Zefánia 3:8; 2:11; 3:9–12 versekből, mintha azok Zefánia műveiből származnának. Emellett a „Isten városa” című művének 18. könyvében, 31. fejezetében, 377. oldalon megemlíti Obádiást, Nahumot és Habakukot is.

A félpelagiánus János Cassianus (419–430)

Az eretnekek és a hamis könyvek között

A pelagiánus eretnek, Mopsuesztiai Teodor (392–423/429)

K: A Zefánia könyvében milyen fordítási eltérések vannak a héber és a görög Septuaginta között?

V: Valaki egyszer azt mondta, hogy a Zefánia könyvének Septuaginta-fordítása jó, de nem kiemelkedő, olyan, mint egy negyedéves nyelvtanulóé. Főként az 1. fejezetre összpontosítva: az első alternatíva a maszorétikus szöveg, a második a Septuaginta, hacsak másképp nem jelezzük.

Zef 1:2 „Mindent teljesen elragadok” vs. „Legyen teljes kiirtás”

Zef 1:3 „botláskövek / romhalmok” (maszorétikus szöveg) vs. (hiányzik) (Septuaginta)

Zef 1:3 „elragadom” vs. „kiirtom” 2 alkalommal

Zef 1:4 „Baal maradéka” vs. „Baal neve”

Zef 1:4 „bálványimádó/pogány [és a] papok” vs. „a papok nevei” (Septuaginta)

Zef 1:5 „meghajol” vs. „imád”

Zef 1:5 „Malcom” (maszorétikus szöveg) kontra „Milcom” (Septuaginta, szír, Vulgata)

Zef 1:6 „visszahúzódik” kontra „félrefordul”

Zef 1:7 „hallgassatok” kontra „féljetek”

Zef 1:7 „hívottak” kontra „vendégek”

Zef 1:8 „meglátogat” kontra „nyíltan bosszút áll”

Zef 1:9 „akik a küszöbre ugranak” vs. „előcsarnokok”

Zef 1:9 „erőszak” kontra „istentelenség”

Zef 1:10 „halak kapuja” kontra „gyilkosok kapuja”

Zef 1:11 „Maktesh” kontra „azok, akik”

Zef 1:11 „azok, akik ezüstöt hordoznak” kontra „azok, akiket az ezüst emel fel”

Zef 1:12 „leülepedtek a seprőjükön” vs. „megvetették a rájuk bízott dolgokat”

Zef 1:14 „az erős ember ott keserűen kiált” vs. „keserűvé és keményvé válik.”

Zef 1:15 „sötétség és komorság” kontra „komorság és sötétség”

Zef 2:2 „mielőtt a rendelet megszületik, egy nap elmúlik, mint a pelyva” vs. „mielőtt ti (többes szám) olyanokká váltok, mint az elmúló virág” (Septuaginta)

Zef 2:14 „nemzet” vs. „vadállat” (Targum), vs. „vadállatok” (Septuaginta)

Zef 2:14 „hang üvölt” vs. „a bagoly károg”

Zef 2:14 „a pusztaság károg” vs. „a holló károg”

Zef 3:1 „nyomó” (maszorétikus) vs. „galamb” (Septuaginta, Mopsuesztiai Teodor kommentárja a Zefánia könyvéhez, 3. fejezet, 300. oldal)

Zef 3:7 „Bizonyára az” vs. „Bizonyára a város”

Zef 3:7 „lakóhelye nem fog elvészni” vs. „nem fogja szem elől téveszteni” (Septuaginta, szír)

Zef 3:8 „felkelnek, hogy kifosszák” (maszorétikus) vs. „felállnak, hogy tanúskodjanak/bizonyságot tegyenek” (Septuaginta és szír) vs. „az ítéletem kinyilatkoztatásának napja” (Targum) vs. „az eljövendő feltámadásom napjára” (Vulgata) (Az Expositor’s Bible Commentary 7. kötet, 559. oldal szerint héberül a „kifosztás” és a „tanúskodás” mássalhangzói megegyeznek. Az eredeti héber szövegben nem voltak magánhangzók.)

Zef 3:15 „többé nem látnak csapást” (héber kéziratok) vs. „többé nem félnek” (Septuaginta, Bg. (= a héber Ószövetség 1524–1525-ös kiadása, kiadta Daniel Bomberg), maszorétikus szöveg, Vulgata)

Zef 3:17 „csendben marad szeretetében” vs. „megújít titeket szeretetében” (Septuaginta, szír)

Zef 3:18 „eltávolítom tőletek” szemben azzal, hogy „összegyűjtöm a szenvedőket” (Septuaginta)

Irodalomjegyzék ehhez a kérdéshez: a héber fordítás Jay P. Green Literal Translation című művéből származik, a Septuaginta-fordítás pedig Sir Lancelot C.L. Brenton The Septuagint: Greek and English című fordításából. Használtuk továbbá az Expositor’s Bible Commentary című művet, valamint a NASB, NIV, NKJV és NRSV Bibliák lábjegyzeteit is.

Ha másképp nem jelezzük, a Szentírási idézetek a The Holy Bible, Berean Standard Bible (BSB) című kiadásból származnak, amely közkincsnek minősül: https://berean.bible